A TARTALOMBÓL: EU-sarc 1989-2006-ig . . . . . . . . . . . . . . . 2 Európai szombat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 A nemzeti címerek ellen indított. . . . . . . 5 hadjáratot az EU A cionisták kollaboráltak Hitlerrel? . . . . 5 A morál skizofréniája . . . . . . . . . . . . . . . . 6 A mór megtette kötelességét, . . . . . . . . . 8 a mór mégis marad Köszönet Peresznek! . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Farkasvakok voltunk? . . . . . . . . . . . . . . 10 Kedves barátaim és ellenségeim! . . . . . . 10 Kellõ objektivitással! . . . . . . . . . . . . . . . 11 Kondorosi megint hazudik. . . . . . . . . . . 12 Nagykoalíció? – Nagykoalíció! . . . . . . . 13 Magyar Rendõrhöz. . . . . . . . . . . . . . . . . 13 Megbukhat-e Gyurcsány? . . . . . . . . . . . 14 Még keményebb sajtócenzúrát. . . . . . . . 15 követel egy MSZP-s Üzenet az izraeli nagykövetség. . . . . . . . 15 szóvivõjének Sólyom is feliratkozott a hiteltelen . . . . 16 politikusok listájára Szingli vagyok! És ez nem kis eredmény! . 17 Új Pearl Harbor kellett . . . . . . . . . . . . . 18 A rendszerváltás rendszerváltása . . . . . . 20 Leépülõben. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 Pár szó Medgyessy Péterrõl . . . . . . . . . . 22 Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!
Részletes elemzés http://62.112.194.95/hirlevel/eusarc.html Az alábbi összefoglaló számításokat az áttekinthetõség miatt írom ide: (Átváltási kulcs: 260 Ft/euro) Amibe az EU került nekünk a csatlakozásig: Kiadás: Bruttó vámbevétel kiesése: 29 md euró 7540 md forint Úthasználati díj kiesése: 3,5 md euró 910 md forint Embargó betartása: 3 md euró 780 md forint Összesen: 35,5 md euró 9230 md forint Bevétel: (PHARE, ISPA stb.) 1991 és 2003 között maximum 1,4 md euró 364 md Ft Egyenleg: 34,1 md euró 8866 md Ft Évente: Felhasználható EU „támogatás“* 1000 ml euró 260 md Ft Kiadás: 6562,63 ml euró 1706 md Ft Egyenleg: 5562,63 ml euró 1446 md Ft * A magyar költségvetésbõl adott „társtámogatás“ nélkül az elõirányzott kifizetés (1342.1 millió euró) 75 %-a A kiadás részletezése: – tagdíj (a GDP 1,12 %-a) 646 ml euró 168 md Ft – Európai Beruházási Bank 54 ml euró 14 md Ft – Európai Fejlesztési Alap (2005) 85 ml euró 22 md Ft – Szén- és Acélkutatási Alap (2006-) 9,93 ml euró 2,6 md Ft – vám árbevétel ÁFÁ-val (2004-es kiesõ) 5614,9 ml euró 1460 md Ft – kiesõ bevételek 65 ml euró 17 md Ft – többlet költség 87,8 ml euró 23 md Ft Összesen: 6562,63 ml euró 1706 md Ft Kiesõ bevételek részletezése: - Szgk. ÁFA kiesés 154 ml euró 40 md Ft - Egyéb ÁFA kiesés 192 ml euró 50 md Ft - ÁFA kamat 67 ml euró 17,5 md Ft - Szgk fogyasztói adó + ÁFA 23 ml euró 6 md Ft - Egyéb fogyasztói adó + ÁFA 39 ml euró 10 md Ft - ÁFA eltûnés 58 ml euró 15 md Ft - osztalékadó 154 ml euró 40 md Ft Kiesõ bevételek összesen: 687 ml euró 178,5 md Ft Többlet költség részletezése: - EU támogatás hitelezése 73 ml euró 19 md Ft - Adminisztrációs teher 7,7 ml euró 2 md Ft - A kötelezõ rész költsége 31 ml euró 8 md Ft - EU jogrend 769 ml euró 200 md Ft Többlet költség összesen: 880,7 ml euró 229 md Ft Megyénkénti és megyeszákhelyenkénti EU-sarc http://62.112. 194.95/hirlevel/eusarc_01.doc ELEMZÉSEK: Zágrábi László: Ráfizetés számokban http://62.112.194.95/ hirlevel/050714_01_02_08.html MELLÉKLETEK: 1. táblázat: A költségvetés vámbevételeinek és az import feltételek módosulása miatti alakulása. http://62.112.194.95/hirlevel/ 050714_01_02_01.doc
2. táblázat: Magyarországra érkezõ külföldi tehergépkocsik útadója http://62.112.194.95/hirlevel/050714_01_02_02.doc 2/a. táblázat: 2004-2006 közötti útadó elszámolás (2002. évi áron) http://62.112.194.95/hirlevel/050714_01_02_04.doc 3. táblázat: Az EU-költségvetésében Magyarország számára elkülönített támogatások KÜM anyag*, 145 oldal 7. táblázat http://62.112.194.95/hirlevel/050714_01_02_03.doc 4. táblázat: A befizetések és támogatások egyenlege http://62. 112.194.95/hirlevel/050714_01_02_09.doc 5. táblázat: EU csatlakozás miatti bevétel kiesések és többlet költségek (milliárd forintban, 2002 évi áron) http://62.112. 194.95/hirlevel/050714_01_02_05.doc Zágrábi László: A Horn-politika hatása a gazdaságra és a társadalomra http://62.112.194.95/hirlevel/050714_01_05.doc Pénzügyi folyamatok a magyar államháztartásban (Varga István elõadása) MÚOSZ Székház, 2005. november 23. http://62.112. 194.95/hirlevel/05113001_01.doc http://62.112.194.95/hirlevel/ 05113001_01.html Évente az összes szántóföld értékének háromszorosát rabolja el az EU és a bankrendszer http://62.112.194.95/hirlevel/051130. html http://62.112.194.95/hirlevel/05113001.doc Hírlevél http://62.112.194.95/hirlevel/051130.doc Kesztyûs edzés helyett igazi bokszmeccset! Beszéljünk a számokról! Nyílt levél Orbán Viktornak és Gyurcsány Ferencnek http://62.112.194.95/hirlevel/050714_01.html Beszéljünk a számokról! http://62.112.194.95/hirlevel/050714 _01_01.doc http://62.112.194.95/hirlevel/050714_01_01.html Elég! – Nyílt levél Czakó Istvánnak a KDNP Fogyatékosügyi Bizottsága elnökének http://62.112.194.95/hirlevel/06050601.html http://62.112.194.95/hirlevel/06050601.doc A magyar EU-csatlakozás egyenlege http://62.112.194.95/ hirlevel/050714_01_04.html FORRÁSOK: 1. 1994. évi I. törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás kihirdetésérõl http://62.112.194.95/hirlevel/1994_evi_I_torveny.doc 2. Az 1994. évi I. törvény Magyar Köztársaság és az EU között, a magyar vám leépítésének ütemére http://62.112.194.95/hirlevel/ 050714_01_02_06.doc 3. KÜM anyag* „EU-csatlakozás 2004" (kiadvány, 160 oldal, Kiadó: a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma, Készítette: KÜM Integrációs és Külgazdasági Államtitkárság, Felelõs kiadó: dr. Balázs Péter, (Elõszót írta: Kovács László) Kézirat lezárva: 2003. február 20., Fotók: MTI Fotó, European Commission Audiovisual Library, ISBN 963 7038 299 -, (Letöltési cím). 4. A GDP és a GNI alakulása 2002-2004 (folyó áron, milliárd forint) http://62.112.194.95/hirlevel/eusarc_02.doc 5. Statisztikai adatok az EU-ban és a csatlakozó országokban http://62.112.194.95/hirlevel/050714_01_03.doc 6. Gyorsjelentés az államháztartásról - 2006. június http://62. 112.194.95/hirlevel/06070701_00.doc
Elutasította az USA a Kuruc.info elleni jogsegélykérelmet Mint olvasóink elõtt is ismeretes, a Gyurcsány-diktatúra gépezete az Egyesült Államoktól „jogsegély” keretében indítványozta hírportálunkkal kapcsolatos adatok kiadását. Takács Albert, Kondorosi Feri és a többi elvtárs telenyilatkozta a sajtót azzal, hogy honlapunkkal szembeni fellépésre ez megfelelõ megoldásnak látszik. Megbízható információink szerint a magyarországi szervek kérését az USA illetékes hatósága teljes egészében és határozottan elutasította. Érdeklõdéssel várjuk, hogy a rezsim közpénzen élõsködõ cselédei hivatalosan is tájékoztassák a közvéleményt felsülésükrõl. Kuruc.info szerkesztõsége
2
jó ha figyelünk
– avagy Tényleg, mi a fene baj is van a multikkal? – Talán elmondhatom magamról, hogy szerencsés csillagzat alatt születtem, mert a kis hazánkban immáron több éve dúló bulvárkormányzás médiatörténeti eseményeinek túlnyomó többsége a képernyõ elõtt talált a közelmúltban. Ennek köszönhetõen gyakorta szem- és fültanúja lehetettem annak, amint derék posztkommunistáink az egykori eredeti tõkefelhalmozás sajátos értelmezéseként megvalósított szabadrablás keretében országunkat, s vele nemzetünket is leküldik megalázóba. A nagy számok törvényébõl adódóan azonban óhatatlanul akadnak olyan pillanatok, amirõl bokros teendõi közepette még a szocialista nagyváros öntudatos polgára is lemarad. Íme az egyik ilyen pillanat: „2007. április 3-án a Napkeltében ezt bírta mondani a 4-es metróról: demcki: én azt remélem, hogy sok mindenért kárpótol az, ami megépül, azért mert gyönyörû lesz, mert jó lesz benne lenni, mert szívesen közlekedünk vele, mert nem a tömegközlekedés, nem a szegénységnek a szinonimája lesz, tehát nem az alacsonyjövedelmû emberek használják majd, hanem szívesen.. bánó: azok is használják majd... demcki: azok is használják majd...” Ahogyan azt a dús képzeletû nép szokta volt mondani, ilyen az, amikor elválik a szar a víztõl. Bõ másfél évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy immáron mindenki számára világossá és megkérdõjelezhetetlenné váljon, hogy Degesz uram, a kutyaszaros világváros, Butapest teljhatalmú ura, az egykori szalonellenzéki bizony nem más, mint kitartott selyemfiú, az egykori megtûrt, ún. baráti ellenzék szektájának oszlopos tagja õ, aki nem a népért, az emberekért, a választópolgárokért tevékenykedik hivatalában, hanem csakis és kizárólag a kisszámú csókosért, a „nem alacsony jövedelmû” embertársainkért. No, de hát miért is csodálkozunk ezen? Hiszen ismerjük õket, mint a rossz pénzt. Hogyan is mondta a Compostella-i gyalogos zarándokútról, az El-Camino-ról nem régiben visszatért Hagyó Miklós MSZP-s fõpolgármester-helyettes, mit is jelent köztisztviselõnek lenni? Aszonta: „köztisztviselõnek lenni nem elsõsorban cselekvési lehetõséget, hanem pozíciót jelent”. Ja így mán értem. Kösz a felvilágosítást Miki, mán majdnem elfelejtettem, hogy mihez tartsam magam. (Nekem meg errõl az jut eszembe, hogy én meg kalandvágyból fizetem az adót, meg az Európában szinte egyedülállóan magas társadalombiztosítási járulékot, és az, hogy még itt tartózkodom Magyarországon, szintén kizájó ha figyelünk
A szegfûmintás utódpárt fõ zarándoka: Hagyó Miklós MSZP-s fõpolgármester-helyettes rólag annak köszönhetõ, hogy olthatatlan vágyat érzek az extremitások irányában.) Csak reménykedni tudok abban, hogy Hagyó eftárs a kilókon kívül maga mögött hagyta a köztisztviselõhöz méltatlan, kizárólag az egyéni boldogulásra és haszonszerzésre irányuló káros és kóros gondolatokat is. Ámen. Hová tûnt innen a Petõfi által már titulusában jelzett „hivatalában fontos kisbíró” szellemisége? Asszem ez volt a mai napra rendelt költõi kérdés. Mint tudjuk, azt meg nem szokás megválaszolni. De ha még szokás vóna is, valószínûleg nem tudnánk rá a választ. És a villanypostafiókból elõhalászott Degesz uram-féle sutka után megérkezik a postaládámba az objektív tájékoztatásról már elsõ számában is sajátos módon tanúbizonyságot tévõ Európa Péntek – Europe Friday, az Európai Információs Hetilap második száma. Címlapján öles betûkkel ez áll: „Akkor újra a multikról!” Az alcím is beszédes: „Se vele, se nélküle? Érzelem és értelem harca” Mint tudjuk, az urbánus frazeológiában (városi szóhasználat) a nõkre szokták azt mondani – nagyon bölcsen egyébként –, hogy se velük, se nélkülük nem élhet a tapasztalatszerzés rögös útjára lépett férfiember. Az érzelem és értelem harcát pedig Emma Thomson 1995-ös filmjében, az Értelem és érzelemben (Sense and Sensibility) láthattuk. Szellemes címválasztás. Idézzük Elek Attila fõszerkesztõ urat, mindjárt az elsõ, a vastagon szedett bevezetõ bekezdést, a lídet: „Huú! Kedves olvasóink a múlt heti számunk után hihetetlen mértékben özönlöttek az észrevételek, kommentárok szerkesztõségünk-
be. Valóban érdekfeszítõ a téma. Kinek van igaza? Nem vállalkoznánk ennek eldöntésére, hiszen meggyõzõdésünk, hogy minden nézõpontot meg lehet érteni. Nézzünk inkább egypár adatot.” Hát bizony Huú! Kedves Olvasó! Mindjárt itt az elején álljunk meg egy polgári szóra és tisztázzunk valami nagyon fontosat. (Ez a Huú!, ráadásul mindjárt az elején, hát ez teljes lesokkolt. Kell egy kis idõ, amíg magamhoz térek. Hiába no, már megint elfelejtkeztem arról, hogy a stílus, maga az ember! De megyünk tovább.) Szóval. Nagyon szép ez a másság és tolerancia jelzésértékû zászlóvivõinek multikulti szemléletmódjára hajazó „megértelek tezsvérem” típusú együttmenetelés. Van azonban valami, amit nem árt, ha szem elõtt tartunk! Megérteni egy álláspontot és a mögötte meghúzódó értékeket, vagy esetleg érdekeket, az egy dolog, és elfogadni, támogatni, melléállni, az meg egy másik, az elõbbitõl teljesen eltérõ dolog. Mielõtt engednénk Elek fõszerkesztõ úr szíves invitálásának és megnéznénk azt a néhány adatot, olvassunk csak bele, mit is ír az újság(ja) a multikról: „Rengeteg telefon, e-mail és levél érkezett a multikkal kapcsolatban. Általánosan megfogalmazható az a vélemény, hogy nem az a baj a multikkal, hogy számunkra is fontos, értékes termékeket állítanak elõ. Errõl gyakorlatilag senki nem mondana le, hisz könnyebbé, egyszerûbbé teszik ezek a tárgyak életünket. A fõ probléma olvasóink szerint az, hogy a multik olyan kiváltságokat élveznek, ami nem igazságos. Kijelenthetjük ugyanakkor, hogy jól körvonalazható a multik elõnyei. Munkát adnak, fejlett technológiát használnak, tõkeerõsek, kidolgozott vállalati kultúrával rendelkeznek. Ez az úgynevezett know-how (magyarul tudnihogyan)”. A multi tudja, hogyan kell vállalkozni, termelni és értékesíteni. Eddig nincs semmi baj. Mi akkor a probléma? Van egy olyan dolog, amit sokszor nem veszünk figyelembe. Hazánkban 1989-ben rendszerváltás történt. Mi volt addig? Kommunizmus, szocializmus, diktatúra? Nem mennék bele mélyebb elemzésbe. Aki élt akkor, saját bõrén tapasztalta a dolgokat. Aki nem élt akkor, általában annak hisz, akikhez érzelmileg kötõdik és mesél a régmúltról. Így alakulnak ki különféle igazságok. Nézzünk néhány adatot. A régi rendszerben szinte minden családnak volt kocsija. Igaz, hogy 5–10 évig kellett rá várni, de volt. A különbség nem volt nagy. A „szegények” Trabanttal jártak és ahogy lett tehetõsebb az ember Wartburg, Dacia, Zsiguli, Lada 3
jött, és végül a csúcs a Lada 1600-as, a „gazdagoknak”. A jelenlegi tény, hogy ma már ennél mindenkinek jobb kocsija van. Van azonban egy probléma. Az akkori kocsik között kis különbség volt. Most viszont hihetetlen mértékben megnõtt a különbség. Ezt mi állampolgárok nem mindig tudjuk megemészteni. Sajnos néha elõjön az irigység belõlünk. Mindig van, akinek jobban megy!” Tényleg csak errõl lenne szó? Tényleg ilyen egyszerû lenne az egész? Most is a már jól ismert és unalomig ismételt, már-már mantraszerûen mormolt „dögöljön meg a szomszéd tehene is” effektussal találjuk szembe magunkat? Tényleg arról van szó, az zavar bennünket, hogy a szomszéd a panel elõtt Suzuki helyett Rolls Royce-szal parkol, mondván, hogy a mai kocsik között már hihetetlenül megnõtt a különbség? Nem inkább arról van szó, hogy a hiánygazdaságból fakadó fogyasztási hiány leküzdésére, behozására a vagyontalanná tett nép hirtelen erõn felül kezdett el költekezni, hitelekbe és adósságokba verve magát? Nekem legalábbis ez jut errõl a példáról elõször eszembe. Hiszen a rekord mennyiségû bebukott autófinanszírozási hitelekrõl hallva rendszerint nem a Rolls Royce-ot vásárló nagytõkés az, akitõl a bank lefoglalja a hitelre vásárolt személygépkocsit, hanem sokkal inkább a „mi autónkat” választó átlag magyar, aki sokszor még arra sem képes, hogy a modernkori bérrabszolgaságot a motorizáció szintjén reprezentáló szamurájmatchbox részleteit fizetni tudja. A hiánygazdaságot felváltó piacgazdaságnak semmi köze a multikhoz. Olyan értelemben legalábbis semmi, hogy az elmaradt fogyasztásokat pótlandó, azt kizárólag multi cégek termékeivel lehetett volna megoldani. Az, hogy mindenféle korlátozás, szabályozás nélkül engedték be hazánkba a multinacionális cégeket, egyenesen vezetett oda, hogy a lokalitás cégei, vállalkozásai nagyszámban mentek és mennek tönkre. „A multik tudják, hogyan kell vállalkozni” – mondja a fõszerkesztõ úr írásában. Valóban tudják? Valóban ilyen lenne a vállalkozás? Vagy csak arról van szó, amit már Marx óta tudunk, hogy a „nagy hal mindig megeszi a kis halat”? És ahogyan azt Qui- Gonn Jinn jedi mester mondta: „mindig van egy nagyobb hal”? A szabad és tisztességes piaci versenyre már méretükkel és létezésükkel rácáfoló, kontinenseken átívelõ világcégek egyszerûen beletapossák a betonba azt, aki újat húz velük. Ma már elterjedt megoldás, fõként a számítástechnika világában, hogy nagy cégek nem nagyon foglalkoznak innovációval, egyszerûen felvásárolják azt a kis céget, amelyik kitalál valami újat, valami kreatívat. Hol tudsz te, magyar kis- és közepes vállalkozó versenyezni olyan cégekkel, melyek éves költségvetése sok esetben meghaladja 4
egy nemzetállam egész éves büdzséjét? Ez volt az e hétre szánt második költõi kérdés, bár ezt könnyedén megválaszolhatjuk: sehogy. „A multik tudják, hogyan kell vállalkozni” – mondja a fõszerkesztõ úr írásában. Én meg aszondom, tudja nyüveg. Mit gondoljon a nép egyszerû gyermeke arról, hogyan kell vállalkozni, és hogy errõl a multik állítólag mindent tudnak, amikor olyanokat hallani a média nagy nyilvánosságában, hogy egyes multi cégeknél az ott dolgozó nõk azokon a bizonyos nehéz napokon megkülönböztetõ jelzést kell, hogy viseljenek? Megáll az ész és támaszkodik. De ha már az autók és a rájuk való várakozás idõtartama, valamint az egykori és a mai autók közötti különbség szóba került! Igaz, hogy a hiánygazdaságban éveket kellett várni az új autóra, utána viszont nem adósodtál el hosszú évekre, a kocsi pedig a tiéd lett. Addig is, amíg spóroltál, a kamatok neked dolgoztak, nem a banknak. Senki ne értsen félre, eszem ágában sincs visszasírni a MERKUR-os idõket, amikor a fél ország össznépi sasolás keretében a sorszámokat bújta, és a listát tartalmazó sajtóorgánumok példányszámával csak az eladott lottószelvények száma vetekedett, de úgy érzem, hogy a kizárólag csak a végletekben való gondolkodás megtéveszti, félreviszi az embereket. Nincs élõ ember ma Magyarországon, aki visszasírná a hiánygazdaságot, ezt nem vitatja senki. De az sem helyes, hogy a hiánygazdasággal szemben a mai félresikerült, s ta-
Qui- Gonn Jinn (Liam Neeson) jedi mester agresszív véleménycsere közben elmaradhatatlan oldalnehezékével, a fénykardjával lán nem állunk messze a valóságtól, ha azt mondjuk, hogy a ma regnáló politikumnak köszönhetõen, szándékosan félresikerített,
azaz tévútra vezetett magyar gazdaság, mely a vadkapitalizmus megcáfolhatatlan jeleit mutatja, lenne az egyedüli üdvözítõ megoldás. „Mi akkor a probléma?” – teszi fel a kérdést Elek fõszerkesztõ úr. Tényleg, tulajdonképpen, mi a fene baj is van a multikkal? Rengeteg baj van velük. Még, hogy munkahelyeket teremtenek! Ugyan kérem! A GDP-bõl való részesedésük arányához viszonyítva aránytalanul kicsi az általuk foglalkoztatottak száma. Ne felejtsük el – hiszen a cikkben is olvashattuk – „fejlett technológiát használnak”, ebbõl következõen aztán nyilván a foglalkoztatottak számát is a minimálisra tudják csökkenteni. Ráadásul elviszik a támogatásokat is. Lásd az elhíresült gumigyár esetét. Adómentesen kivihetik a hasznot. A magyar vállalkozók miért nem részesülnek ugyanolyan kedvezményekben? (Ez volt az e hétre szánt harmadik költõi kérdés, erre sem fogunk tudni válaszolni.) „Kidolgozott vállalati kultúrával rendelkeznek” – szerepel a cikk impozáns felsorolásában, mely a multik elõnyeit ecsetelte. Ha egy üzletben voltál, voltál az összesben, láttad az összest, egy kaptafára készül mind. Uniformizált egyen-világ uniformizált egyen-fogyasztói társadalom számára. A csúcsot a Meki jelenti, egészen a közgazdasági kategóriáig küzdötte fel magát a hamburgerlánc-franchise, ma elfogadott közgazdasági értékmérõ szám az ún. BIG MAC-index, mellyel azt reprezentálják, hogy a világ különbözõ országaiban, mennyit kell dolgozni egy darab Big Mac típusú melegszendvicsért. De talán a legsúlyosabb gond a multikkal, hogy megölik a lokalitást. S ezzel az adott területen élõ embereket, közösségeket lehetetlenítik el. Családi vállalkozások, kisüzemek, s ezzel együtt az emberi léptékû kereskedelem és piacgazdaság szûnik meg. A helyét átveszi valamiféle monstrum, amely nem tud kellõképpen árnyalni, nem tud, de talán helyesebb úgy fogalmaznunk, hogy nem is akar különbségeket tenni, egész egyszerûen uniformizál. A globalizáció áldozatává válik a lokalizáció. Megteszi, mert megteheti. Egyen létezést kínál az egyen világban. A lehetõ legkisebb költséggel a lehetõ legnagyobb profit kisajtolása a célja, semmi más, ennek érdekében pedig semmi sem drága a számára. Minden és mindenki be- és feláldozható. A lista valószínûleg nem teljes, tisztelt fõszerkesztõ úr, de én a magam részérõl valami ilyesmire gondoltam, amikor ön nekem szegezi a kérdést, hogy hát akkor tulajdonképpen mi is a probléma, mi is a baj a multikkal. Van itt aztán egy másik nagyon érdekes gondolat, ami megint csak szöget ütött a fejembe. „Számunkra is fontos, értékes termékeket állítanak elõ. Errõl gyakorlatilag senki nem jó ha figyelünk
mondana le, hisz könnyebbé, egyszerûbbé teszik ezek a tárgyak életünket.” Mielõtt még valaki félreértene, eszem ágában sincs általánosítani, de a mai guargumis, élelmiszerbotrányos világban azon azért már elgondolkozik az ember, hogy vajon tényleg értékes termékeket állítanak-e elõ Made in China felirattal ellátva? Vagy tegyük már fel magunknak a kérdést, hogy mi a büdös francot keres guargumi a péksüteményben? A Kínában készült ruházati termék a második mosás után gyakorlatilag használhatatlanná válik. Ki nem szarja le? Megvetted, kifizetted, használtad. Különben is, egy ruhától ne várj túl sokat, elvégre nincs ráírva, hogy tartós fogyasztási cikk, nem igaz? „Errõl gyakorlatilag senki nem mondana le, hisz könnyebbé, egyszerûbbé teszik ezek a tárgyak életünket.” – olvashatjuk a fõszerkesztõ úr tollából. De vajon tényleg így van ez? Olyan biztos Ön ebben, tisztelt fõszerkesztõ úr? Evett Ön már igazi ormánsági gazdasajtot, mondjuk az agyon manipulált boltban kapható Trappista helyett? Ugyanis a gazdasajt az a hûtõben is sajt marad, ellentétben a multinacionális áruházláncokban kapható hasonló névvel illetett „kollégáival” ellentétben. (A két ujjal összenyomható kilós kenyérre most ne is pazaroljuk a drága idõt és energiát. Saját tapasztalat az egyik multi áruházláncból.) Száz szónak is egy a vége, az alcímben szereplõ „Se vele, se nélküle?” mondatból magam inkább a nélküle rész mellett tenném le a voksomat, de a korrektség kedvéért maradjunk inkább a kevesebbet és szerényebben párosításnál. Az „érzelem és értelem” harcából pedig az egészséges kompromisszumot ajánlanám, mert a kizárólag végletekben történõ gondolkodás, ahol csak fekete és csak fehér létezik, még soha sem vezetett semmi jóra. Fõként akkor nem, ha idõközben észrevesszük, hogy az élet a szürke különbözõ árnyalataiból áll. Hogy aztán ki mennyire szürkült el az idõk és a gengszterváltó évek során, az már más lapokra tartozik. Olvassák inkább azokat! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
Könnyen leradírozhatják Brüsszelben a brit útlevelekrõl az angol királyi címert és a királynõ szavait idézõ sorokat egy alkotmányos cikkelyre való hivatkozással. Az EU már nem elõször próbálkozik eltüntetni a nemzeti jelképeket Európában. Az angol útlevél fedelén eredetileg az angol királyi címer látható, felette az „Európai Unió“ megnevezés áll, elsõ oldalán pedig a királynõ szavai olvashatóak. A hivatalos okiratban az olvasható, hogy Nagy-Britannia polgára szabadon utazhat a világ országaiba, s a brit korona védi õt. Az Európai alkotmány 20. cikkelye értelmében viszont a jövõben a királyi címert az EU logó helyettesítené a 12 csillaggal, s alatta „az Unió polgárai“ felirat állna. Ugyanerre a cikkelyre hivatkozva próbálták eltûntetni a francia és a holland királyi címert is az útlevelekrõl két évvel ezelõtt brüsszeli vezénylettel. Sikertelenül. A brit külügyminisztérium szóvivõje elmondta: az alkotmány 20. paragrafusa szorgalmazza azt is, hogy az unió más nyelvein is olvashatóak legyenek az adatok a brit útlevélen, ne csak angolul. „Ebben az ügyben azonban még nem születettt végleges döntés“-tette hozzá a szóvivõ. Az új forma és tartalom nagy felháborodást váltott ki a toryk körében, mint mondják, ez újabb példa arra, hogy az Uniónak egyre nagyobb hatalma van a britek felett. William Hague képviselõ úgy nyilatkozott, hogy az emberek büszkék arra, hogy britek, az útlevél is ezt tükrözi, s a történelmi hagyományok megsértését jelentené az útlevél külsejének cseréje. A brit útlevelek 1915 óta viselik a királyi család címerét. Akkor kék, 20 éve pedig piros fedelével bocsátják ki a hivatalos dokumentumot. Az Uniós alkotmány 20. paragrafusának értelmében, ha egy Európai Uniós polgárnak saját állama nem tudja biztosítani védelmét, úgy kérheti azt bármely, általa választott EU tagállam kormányától. Forrás: a Daily Telegraph nyomán barikád.hu SAJTÓSZEMLE: CLARIN.COM.AR – ARGENTÍNA
A független argentin napilap közölte: Argentína és Brazília egyesítette álláspontját a Valutaalap éves közgyûlésén, hogy nagyobb szerepet harcoljanak ki a fejlõdõ országok képviselete érdekében a kettõs – pénzügyi és erkölcsi – válságba került két szervezet megújítása során. A brazil fél képviseletében Guido Mantega gazdasági miniszter figyelmeztette a Valutaalapot: ha nem fogadják el javaslataikat, az Egyesült Államoktól teljesen független térségi hitelintézetet hoznak létre a G-24 csoporttal, amelynek tagjai ázsiai, latin-amerikai és afrikai országok is. Mantega hozzátette: amennyiben úgy látják, hogy az IMF-ben nem hajtják végre, csak színlelik a valódi reformot, a fejlõdõ országok a saját útjukat fogják járni. Mantega a november elején megalakuló dél-amerikai Banco del Surra utalt.
A CIONISTÁK KOLLABORÁLTAK HITLERREL? A der Spiegel szerint Magyarországon is forgattak holokausztot tagadó iráni filmet. A baloldali német hírmagazinban Mohammad Reza Kazemi Az összeesküvõk mint zavaró tényezõk címû cikkében foglalkozik egy részben Magyarországon folytatott holokauszt-tagadó iráni filmmel. Ahmadinedzsád iráni elnök ismert holokauszt-tagadó. Annál meglepõbb, hogy a Nulladik szélességi fok címû alkotással az iráni televízió látszólag olyan objektív filmet készített a zsidóüldözésekrõl, amiért a nyugati lapok is megdicsérték az alkotókat. A film forgatókönyve szerint a cionisták kollaboráltak Adolf Hitlerrel, hogy megvalósíthassák céljukat, egy zsidó államot. Ennek következtében még számos hitsorsosuk legyilkolását is tudomásul vették - sõt maguk a cionisták is gyilkoltak - , fõként azokét, akik mozgalmuk útjában álltak. Ezt az aspektust a Nulladik szélességi fok állandóan kiemeli, sokkal többet foglalkozik vele, mint a nemzetiszocialisták gyilkosságaival. Hassan Fatthi, a film forgatókönyvírója és rendezõje nem titkolja revizionista történelemszemléletét. – A történelmi bizonyítékok azt mutatják, hogy a nácik áldozatainak többsége olyan zsidó volt, aki ellenezte Palesztina elfoglalását - nyilatkozta a Spiegel online-nak. Mint fogalmazott, tv-sorozatával a népek közeledését, a vallások és kultúrák párbeszédét kívánja szolgálni. (MNO)
jó ha figyelünk
5
A skizofrénia, görög eredetû szó, amely az orvosi nyelvezet szóhasználatában hasadásos elmezavart jelent. Olyan lelki betegség, amelyre – többek között – a szellemi tevékenység fokozatos hanyatlása, a lelki folyamatok összefüggéseinek megbomlása jellemzõ, és a megszokottól eltérõ viselkedésben, magatartási zavarokban, szabályok be nem tartásában nyilvánul meg. A morál skizofréniáját táplálja a globalizmus. Abban is megnyilvánul napjainkban, hogy az embereket élvezet- és fogyasztó központúság felé vezérelik. Egyrészrõl: a káros élvezeti cikkek száma növekedik; másrészrõl: – pontosan napjainkban – olvashatjuk, hogy milyen élelmiszerek tartalmaznak olyan, a szervezetünk számára nem kívánatos anyagokat, amelyek károsak az egészségünkre. (Megjegyzem: Lehet, hogy egyszerûbb lenne felsorolni azokat az élelmiszereket, amelyek nem tartalmaznak káros anyagokat az emberi szervezetre.) A mértékkel, illetve a mértéktelenséggel van a baj. A mértéktartás vonatkozik az élet minden területére. Így van ez, a politikával és a politikában is. Mértéket kellene tanúsítaniuk a politikusoknak a birtokukban lévõ – még nem ellenõrzött – információk kiszivárogtatásával. Ne feledjék! Az információk mértéktelenségével értéktelenné válhat a politika az emberek számára. Károssá válhat mindenki egészségére. Hatására az emberek és politikusok biológiai ereje csökkenhet. Ezáltal országok gazdasági, illetve politikai és gazdasági ereje meginoghat. A mértéktelen információ tömegekre zúdításának káros voltát abban látom, hogy az emberek 80 %-a képtelen olyan ütemben – lelki szinten – feldolgozni folyamatosan a hallottakat, olvasottakat, vagy látottakat, amilyen gyorsan érkeznek hozzájuk például az ellentmondásos hírek, vagy a tudatosan emberekben, eszmékben kétségeket, kételyeket gerjesztõ megjegyzések, mellébeszélések és az emberek félrevezetésére irányuló hazugságok. A morál, a mindenre kiterjedõ élet- és világszemléletünket tükrözi. Az erkölcsi szemléletünket is. Az utóbbit azért hangsúlyozom, mert a morált általában összekeverik az erkölcstannal. Pedig, az erkölcsi szemléletünk a morális szemléletünk része. Szorosan összefüggenek. Annyira, hogy erkölcsi szemlélet nélkül nem beszélhetünk morális szemléletrõl sem. Erkölcsi törvényeket minden társadalom azért teremt, hogy a morális szempontjainak nem megfelelõ társadalmi szintû ûrt befoltozza. Az erkölcs – társadalmi szintû – bomlasztása pedig morális ûrt teremt egy adott társadalomban. 6
Minden eszme: nézõpont kérdése a politikában. A politikusok munkaeszköze: az információ. A birtokukba kerülõ információk felhasználásával csökken vagy nõ a politikai hatóerejük. Sajátos morális szemlélete minden politikust arra ösztönöz, hogy növelje politikai erejét, befolyását. A vezetõ politikusok többsége ezt úgy éri el, hogy maga köré csoportosítja az embereket, pártokba tömörülve. Minden pártnak megvan a maga alapvetõ eszmeisége, amit elfogad a tagság. Eggyé válni egy párteszmével azt jelenti, hogy más eszmét elvetnek a csoport tagjai. Csak abban az eszmerendszerben gondolkodva, cselekedve élnek. A közös eszmében feladva egyéni gondolkodásukat észre sem veszik, hogy a természet törvényeit tagadják meg. Ugyanis, nincs két egyforma ember: sem külsõleg, sem azonos tapasztalatok birtokában, sem gondolkodásban. A körülöttünk levõ tárgyakat sem látjuk, mert nem láthatjuk azonos nézõpontból. Ugyanis, nem állunk ugyanazon a helyen, mint a másik ember. Ha mégis felhívjuk valakinek a figyelmét egy tárgyra, hogy nézze meg, és ellépünk – átadva neki a helyet-, akkor az õ más testmagassága miatt sem láthatja ugyanúgy a tárgyat, mint az, aki elõzõleg látta. Vonatkozik ez a gondolatokra, érzésekre, stb. Mindenki másképp éli meg a különbözõ helyzeteket, más-más gondolatokat és érzéseket váltanak ki emberekbõl az események. Az emberek szeretik megosztani gondolataikat egymással. Egy párt akkor erõs, ha azonos gondolkodású emberek a tagok. Állandóan azonosan képtelenek az emberek gondolkodni. Néhány érdekszövetségben sem sikerül huzamos idõn át ezt kikényszeríteni a tagokból. Ha egy embernek – egy csoporton belül – nem lehet saját véleménye, akkor a saját, ellentétes gondolatait nem meri kimondani, magába fojtja, és feszültté válik. Egy párton belül pedig bûntudata keletkezik. A legerõsebb érdekszövetségek a pénz-és vagyon megteremtésén fáradozva a meggazdagodás útján képesek a leghosszabb idõn át meghasonulás nélkül kitartani. Ez sem egyszerû, mert egy párton belül – megfigyelhetõ napjainkban – az érdekszövetségek tagjai is más-más emberek, nem egyformák, csupán a pénz megszerzése tartja össze õket. Amelyik „láncszem“ meglazulni látszik, azt kicserélik. A pszichés zavarok elõbb-utóbb kikezdenek minden érdekszövetséget. Mert az emberek egyenként rádöbbennek, hogy megvan a saját maguk igazsága, ami nem mindig azonos egy bizonyos érdekszövetség igazságával. A médiának is óriási szerepe van ebben! Ugyanis, hallgatják, nézik, olvassák az emberek a különbözõ pártállású politikusok szavait. Úgy a baloldaliakét, mint a jobboldaliakét vagy a függetlenekét. Lassan rá-
döbbennek arra, hogy ennek is van igazságtartalma, annak is van a beszédében igaz attól függetlenül, hogy nem mindenben értenek egyet vele. Kevesen tudják, hogy létezik úgynevezett „kettõs igazság“. Mindenkiben mûködik. Még abban is, aki olvasva ezt az írásomat, most azt mondja, hogy ilyen nincs, neki csak egy igazsága van. A „kettõs igazság“ közül az egyiket az illúziónknak köszönhetjük, ami a viszonylagosságot táplálja bennünk. Ugyanis azt mondjuk, hogy van jó és létezik számunkra rossz információ. Pedig csak információ van, önmagában. Egy információ különbözõen hat emberekre: jól vagy rosszul. Attól függõen értékelik az emberek az információt, hogy ki, miben hisz. Ha valamire gondolunk, azt általában el is képzeljük. A gondolat varázsolja a képeket az elménkbe illuzionistaként. Bizony, mindenki a saját képeinek hisz, a gondolatai által képzelt képeknek. Mindenkinek a saját gondolatképe adja az illúzióját. Persze, ha akarja, módosíthatja a gondolatait, és ezáltal módosul a gondolatképe, illetve az illúziója. A lakosság többsége bizonyára volt szerelmes vagy éppen most az. A szerelem feltétel nélküli és ezért illúzió mentes. A szerelemnek nincsenek követelményei. Ettõl szerelem. Mégis, a szerelem produkálja a legtökéletesebb illúziót. Idõvel, amikor már elvárások, követelések tarkítják a „szerelmet“, az egy módosult érzelmi állapotnak nevezhetõ, amely érzelmi állapotban már az önérdeket részesíti elõnyben az egyik, vagy mindkét fél. Viszonylagossá válik minden körülöttünk ebben a nagy „szerelemben“, ugyanis el kezdünk gondolkodni és elsiklunk már a lényeg felett. Megijedünk, azt gondoljuk, hogy már nem szeret úgy bennünket a másik, és bizony felmerül a kérdés: jó ez a szerelem vagy rossz? Nem vesszük észre, hogy van egy átmeneti idõszak minden szerelemben, amely idõszak alatt akár rémképeket is láthatunk a kapcsolatunkat tekintve; amitõl aztán tönkre is mehet a kapcsolat. A szerelem és a szeretet közötti idõszakról van szó, amit általában hullámvölgyként élnek meg a felek házasságon belül is. A szerelmet éppen úgy, mint az információt, mi, emberek ebben a viszonylagos világunkban felruházzuk a sajátos illuzórikus gondolatainkkal, elképzeléseinkkel és a saját magunk szemfényvesztõivé válunk, majd megtapasztaljuk a csalódás kellemetlen, esetenként lelki fájdalommal fûszerezett, bonyolult érzésvilágát. Poláris világunkban a kettõs igazságunk a következõ: – Van jó és van rossz – Nincs más, csak a szeretet. jó ha figyelünk
Az emberek ezt akarják megmutatni különbözõ helyzetekben úgy, hogy nem tudják, vagy nem számolnak azzal, hogy ez a legnagyobb kihívás. Miért? Egy közösségbe kerülõ ember nagyon hamar megtapasztalja, ha nem tagadja meg önmagát, akkor mások fogják megtagadni. Ha kimutatja elhivatottságát, akkor lesznek, akik elfogadják, szeretni fogják; de lesznek akik alátesznek, meggyûlölik. Lesznek, akik felemelik, de lesznek, akik letaszítják. Lesznek, akik tisztelni fogják, de lesznek, akik „keresztre feszítik“. Miért? Azért, mert egy „új embert“ látnak benne. Pedig csak az történt, hogy véget ért számára az „illúzió ciklusa“. Azok, akik még illúzióban élnek, vagy más illúzióban élnek, nem fogják tudni, hogyan viszonyuljanak hozzá, az elhivatottságához. Mindenkinek van az illúziórõl tapasztalata. Aki megérti az illúziót, az képes kilépni belõle, de vissza is képes lépni akkor, ha neki az elõnyös, céljai eléréséhez megfelel, vagy csak éppen örömére szolgál. Bizonyára mindenkinek van a birtokában lévõ információk felhasználásáról is tapasztalata. Amikor átad, kiad valaki egy információt, akkor célja van vele. Szolgálhatja vele a saját érdekeit, mások érdekeit, vagy csak éppen örömét leli benne. Az is elõfordulhat, hogy ha kiad az ember valakirõl egy információt, az már régen elévült, nem érvényes rá; mert ugyan valamikor igaz volt, de már a kiadott információval kapcsolatos illuzórikus ciklusa régen véget ért és a jelenben egészen más az elhivatottsága. Ilyen, és hasonló esetekben lép be a kettõs morál, amelynek következménye lehet a „morál skizofréniája“. A morális skizofréniára példa lehet a 2004. december ötödiki szavazás eredménye, amely az anyaország és a külhoni magyarok testvérszeretét helyezte negatív véleményre. Megkérdõjelezve – politikai színezettel – létjogosultságát. Ennek lényege, hogy a testvérszeretet megmaradt, de rossz érzésekkel telítõdött és a politikai játszmában szereplõk elérték céljukat. Feldolgozni nem könnyú, de érdemes rá idõt szánni magunknak. A magyar emberek – úgy a honiak, mint a külhoniak – lelkébe fészkelõdött a rossz érzés, gyengítve a kapcsolataikat. Ebbõl a politikai illuzórikus gondolatvilágból kilépni úgy lehet, hogy minél többször felkeressük kül-
honi szeretteinket és õk is a honiakat. Ezzel kiléphetünk a politika ránk ható szemfényvesztésébõl. Most, az „átmeneti, vegyes érzelmû állapotban“ a többszöri találkozások erõsíthetik a külhoni és az anyaországban élõ magyarok kapcsolatát, érzésvilágát, amelynek következménye az lehet csak, hogy a késõbbiekben megmarad az illúzió nélküli szeretet, ami sokkal erõteljesebbé válhat, mint bármikor eddig a magyarság életében. A társadalmi morál skizofréniája alakulhat ki akkor – meggyengítve egy adott társadalom népének lelki, de gazdasági életét is –, ha hirtelen titkos információkat zúdítanak a lakosságra. Példaként említhetõ a mai miniszterelnök õszödi beszédének kiadása, amely miatt az emberek kimentek az utcára és amelynek következtében 2006. szeptember második felétõl napjainkig zavargások vannak. Ezt is nehéz feldolgozni. Csak úgy lehet, ha a nép elítéli és megtorolja gondolatképeiben e tettet. A politika is „elszenvedhet“ morális skizofréniát. Ennek elkerülésére létezik a kémelhárítás minden országban, ami nem más, mint információ védelem. Amennyiben olyan információ kerül a köztudatba, amelyet nem akar az ország – vagy országok -, hogy kiderüljön elõbb, mint, ahogyan azt tervezték, akkor is elszenvedi a politika a morális skizofréniát. A politika, ha az elévült titkos információknak nevezett szóbeszéddel, vagy meghamisított információkkal manipulálni akarja az embereket, akkor az ilyen információkhoz való hozzáférési lehetõséget biztosítja, hogy félrevezethesse az embereket, vagy egymásnak ugraszthassa õket, illetve morális skizofréniába taszítsa az általa kiszemelteket. „Tavaly, október 23 óta közel egy esztendõ telt el. Rengeteg ember került börtönbe azon a címen, hogy rendõrökre támadtak, holott a budapesti utcákon nem rendõrök voltak, mert a rendõr civilben nem intézkedhet; hacsak, nem olyan rendõr, aki nem kötelezett egyenruha viselésére, de neki pedig intézkedés elõtt igazolnia kell magát. Ha a rendõr megjelenésében – csak egy apró részletében is – eltér a szabályzatban elõírtaktól, akkor már nem rendõr, hanem garázdálkodó bandita. Gergényi „vitézei“ pedig nem a szabályzatnak megfelelõen öltöztek, és nem is akként viselkedtek. Tehát:
mindenki, aki bármit is hajított feléjük – ha hajított – jogosan, önvédelembõl tette, mert nem rendõrökkel állt szemben, hanem álarcos banditákkal, akiktõl a magyar adófizetõk pénzébol fönntartott magyar rendõrség nem védte meg a magyar állam polgárait. Gergényit hadbíróság elé kellene állítani, mert 2006. október 23-án ismeretlen, máig azonosítatlan, azonosíthatatlan fegyveresek támadtak a budapesti utcákon közlekedõkre – külföldi állampolgárokra is! -, és Gergényi nem vezényelte ki a parancsnoksága alá rendelt, azonosítható magyar rendõröket, hogy megfékezzék a garázdálkodó ismeretleneket." – fogalmazta meg valaki e-mailben. 2006. október 23! Egyértelmû példa arra, hogyan okozhat egy adott ország „morálisan skizofrén vezetése“, tudatosan, szellemi és lelki sokkot polgárainak és az ott tartózkodó külföldi állampolgároknak. A mai társadalmi légkörben jól megfigyelhetõ – tanuljunk belõle! -, hogy a politikai törekvések szellemisége olyan gondolatokat ébreszt emberekben, amely morális skizofréniában tarthatja nemzetünket huzamos idõn át. Amennyiben ezt felismerjük és megértjük, hogy mi ezzel a politika szándéka, akkor elkerülhetjük ezt a meggyengülõ, másokat meggyengítõ lelkiállapotot – és felébred gondolataiban illuzórikus világából a magyar nép, mert véget ér ez a 18 évig tartó illúzió ciklusa... Igaz: – Mert nem fogja megtagadni önmagát, hát mások megtagadják majd. – Ha kimutatja elhivatottságát – akár jámborul –, lesznek akik szeretni fogják, és lesznek, akik gyûlölik majd érte. – Lesznek, akik felemelik, de lesznek, akik le akarják taszítani majd a mélybe. – Lesznek, akik tisztelni és csodálni fogják. – Bizony, lesznek olyanok is, akik keresztre feszítenék. A morál skizofréniája a szellembõl (gondolkodási módból) kiinduló lélek csapdája, amely legyengíti az ember fizikumát a nép számára rossz társadalmi légkörben. Elkerülhetõ. Gondolják át többször, amit írtam. Érdemes. Szõnyi Bartalos Mária
GYURCSÁNY ÉS A ZABSZEM
Gyurcsány ülepében ott a zabszem. A pantomimember fél. Gyáva. Mindent lezárnak, amerre jár, hatalmas rendõri biztosítás kíséri. Kövér László ezzel kapcsolatos mondata figyelemre méltó: „Ez szégyenteljes, az ilyesmi csak a diktatúrákra jellemzõ.” Kövér azt is javasolta a kormányfõnek, ha már úgyis az Operában lép fel, énekeljen egyet, és akkor tökéletesen hasonlítani fog Néróra. (Csak nehogy gyújtogasson is…) Hogyan tudna bármit is Gyurcsány az ország dolgairól, ha közéjük sem merészkedik? Õrület. Valami baj lehet ennek az embernek a pszichéjével, maga alatt vágja a fát. Pilhál György – Magyar Nemzet, 2007. október 20.
jó ha figyelünk
7
– avagy A világ 8. csodája – egyelõre – érdeklõdés hiányában elmaradt – Egyes internetes híradások (pl. gondola) arról tudósítottak, hogy hétfõre, azaz 2007. október 15-ére datálódik majd a mûminiszterelnök elleni konstruktív bizalmatlansági indítvány benyújtása a szocialista frakció részérõl, a ma már csak protokolláris megszólításokban tisztelt gittegylet, azaz az országgyûlés elé. A világ 8. csodája úgy tûnik – legalábbis egyelõre – érdeklõdés hiányában elmaradt. Elsõ ránézésre aszondanánk, láttunk mi már karón varjút, valami effélét élhettünk át, amikor útilaput kötöttek a bülbülszavú titokszolga, a Kárpátok Cicerója néven futó egykori dilettáns pénzügyér, Megyó lába alá. Ez azonban csak látszólagos hasonlóság, megtévesztõ délibáb, hiszen ott az álliberális törpeminoritás keze munkáját véljük felfedezni a stróman szerepére kárhoztatott marionett bábú zsinórjainak szakszerû és összehangolt elvágásában. Most azonban a kerítésen belülrõl, a sajátos érdekközösség mentén tömörült véd- és dacszövetségen belülrõl gyün az impulzus, éreznek ellenállhatatlan vágyat a mezei talpasok, hogy a fölibük rakott fõ hallja kendtõl mielõbb megszabaduljanak. A mûminiszterelnök úgy tûnik nem tanult nagynevû elõdje hibájából, õ is azokkal akasztja össze a bajszát, akikkel nem kéne. Igaz, Megyó a háttérhatalommal húzott ujjat, megbocsáthatatlan és tolerálhatatlan hibának bizonyult, amikor a stróman önjáróvá vált. Nem is maradhatott sokáig, úgy kipenderítették, hogy a lába se érte a földet. Megmondom az õszintét, elolvasva Debreczeni Józsefnek a mûminiszterelnökrõl szóló kimerítõ alapossággal és részletességgel megírt munkáját, egyszerûen nem értem, egy ilyen briliáns koponyaként bemutatott politikusnak hogyan nincs annyi esze, hogy az összes lóvét mégsem teheti el egyedül. Valamit hullajtani kell a szolganépnek is, kezít csókolom! Ha ókor-ókor megfeledkezik róla, diszkréten figyelmeztetik rá, éreztetik vele, hogy nincs egyedül. Ez, ahogy az urbánus frazeológiában mondani szokás, ha csak sok szódával is, de még elmegy. Azonban akkor, amikor az alattvalóknak kíméletlenül szembesülniük kell azzal, hogy most mán a néptõl elvettünk minden pénzt, most mán eztán ti gyüttök, hát ott bizony joggal hiheti azt a mûminiszterelnök sanyarú sorsára jutott hajdani ifjúkommunista, hogy a bársonyszék minden bizonnyal erõs inogásba kezd alatta. De miért is okoz ekkora gondot a zsebre tehetõ pénz mennyisége és annak elosztása? 8
Azért, mert egy korrupt hatalomnak a korrupció a lényege, az éltetõ eleme. Minden szinten, szinte minden. Ezért van az, hogy a korrupció hierarchiája végigvonul a hatalmi szamárlétra összes grádicsán, és ezért van az, hogy a vesztegetési lánc összes láncszeme ragaszkodik ahhoz, ami neki jár. Még akkor is, ha adott esetben pitiáner összegekrõl van szó. A lényeg, hogy a középhaladó szinten sertepertélõ kistérségi fõ hallja kend posztjára beosztott vidéki nyikhajról is azonmód lássa mindenki, világosan és félreérthetetlenül, hogy õ biz a kiváltságosok kasztjához tartozik, õ biz a hatalom embere. Õ az, aki adott esetben élet és halál ura is lehet. (Mán ami a lóvé elosztását illeti, kezít csókolom! Nagy valószínûség szerint ezért is terjedhetett el újabban az EU-konformnak ugyan aligha nevezhetõ, ám a lényegre annál inkább rátapintó terminus technikus, mely a dúsképzeletû nép ajakán a következõképpen érzékelteti verbálisan az efféle személyek perszonális identitását, miszerint: kistérségi meghízott. Vegyük észre azt a szerves nyelvi törzsfejlõdést, melynek gyökerei egészen az átkos pártállami idõkig nyúlnak vissza, s mely gyökerek minden bizonnyal az annak idején oly sokat emlegetett és méltán népszerû „körzeti megbízott”-ból eredeztethetõk. Ez utóbbi szóösszetétel ment át aztán a késõbbiekben egyfajta sajátos népi elfajzáson, mely a verbalitás rögös ösvényeit bejárva jutott el egészen napjaink urbánus frazeológiájának sajátos hangvételû megnyilvánulásaihoz.) E kis közmûvelõdési kitérõ után térjünk most már vissza még néhány röpke gondolat erejéig a korrupciós lánchoz. Mint tudjuk, egy lánc olyan erõs (és gyenge is egyben), mint a leggyengébb láncszeme. Asszem teljesen korrekt vagyok politikailag, ha én, mint a nép egyszerû gyermeke aszondom, eftársak, csak a láncainkat veszíthetjük! Milyen ez, a magukat szociálisan érzékenyeknek nevezõk által, Móricz Úri murijához hasonló féktelen vadsággal elénk táruló tékozló vircsaftja? Kicsikét olyan, mint a kakas a szemétdombon. Az egyes esetek kizárólag csak a szemétdomb nagyságában, az érintett politikusok pedig a szemétdombon felszabadult örömmel kapirgáló kiskakas méretében térnek el egymástól. Minden más ugyanaz. De mi fog történni akkor, ha valamilyen csoda folytán, tényleg lapátra kerül Francisco? Folytak a találgatások, vajon ki lehetne méltó utóda a hórihorgas ripacsnak, a mûmi-
niszterelnök kétes dicsõségét kivívó, összecsórt fontokról hadováló ország-dirigens esze mentnek. A leglogikusabb választásnak Szili Katalin látszik. Úgy tûnik õ az, aki helyre tudná állítani a szegfûmintás utódpárt erõsen megkopott renoméját, ráadásul, hogy a bajt még tetézzük, oly módon, hogy a Fidesz borítékolhatóan elvesztené a 2010-es választásokat. Szili Katalin az ellentábor tagjai között is népszerû (templomba jár stb.). Mindazonáltal bizonyos tekintetben még Franciscónál is veszélyesebb. A szocialista nagyváros öntudatos polgárának – lévén, hogy tanúja volt néhány választási kampánynak Mediterrán Moszkvában – meggyõzõdése az, hogy Szili Katalin „trónra ültetésével” bekövetkezne az az állapot, amit a legtalálóbban és legkorrektebben talán úgy nevezhetnénk, hogy az ország mosolyogva történõ kizsigerelése. Szili Katalin az a politikus, aki amint elfordulsz tõle, belevágja a hátadba a létezõ legnagyobb méretû nagykést. Ennek az érzékeltetésére elég legyen csak annyi, hogy jó barátnõje Dávid Ibolya, akirõl tudunk egyet s mást, hogyan is került a Magyar Demokrata Fórum élére. Valószínûleg
Potenciális koalíciós partnerek? A két barátnõ az is borítékolható lenne, hogy érdemi változások a szocialista környezetben nemigen történnének, maradna minden változatlan, maximum még gondosabban járnának el ezentúl. Gondolok itt olyanokra, hogy a szegfûmintás utódpárt rendezvényein ezentúl csak és kizárólag abszolúte megbízható ember készíthetne hangfelvételt, már ha egyáltalán szükség van hangfelvétel készítésére, valamint titkosított kör-emilben adják napi parancsba a vidéki kirendeltségeknek, hogy eztán a Hír Televíziónak és az Echo Tv-nek csak és kizárólag ködösítéseket adunk le, mert a hitványak arra is vetemedhetnek, hogy esetleg rejtett kamerával jó ha figyelünk
érkeznek, ami a beszélgetés ideje alatt is végig forog. De térjünk vissza néhány gondolat erejéig még a ház elnök-asszonyához. Tetézzük a bajt! Ha Szili Katalin veszi magának a bátorságot, és az SZDSZ-t, mint koalíciós partnert lecseréli az MDF-re, megvalósítva ezzel egyfajta sajátos újkori matriarchátust, rengeteg olyan elpártolt MSZP-törzsszavazó érezné úgy, hogy újra a párt mellett a helye, akinek – ahogyan azt mifelénk mondani szokás – az összes töke tele van azzal, hogy a farok csóválja a kutyát. Tudják, ahogy a Magyar Vizslánál szokás, visszavágják a farkukat, mer’ úgy trendi. No, hát itt is valami ilyesmi képzõdne meg, kivágnák õket, mint szacskát marni. Magam ugyan nem vagyok jogvégzett ember, de ha miniszterelnököt csak úgy, minden további nélkül lehet váltani, mint az alsónemût, gondolom a koalíciós partner leváltása egy másikra sem okozna különösebb komplikációt, kiráznák a kisujjukból, ahogyan ez manapság szokás erre mifelénk a nagyságos és fényességes Európai Porta hátsó fertályában, a cselédlépcsõ és a mosókonyha között. Mer’ hogy így mûködik mifelénk az ún. „teljes jogú európa uniós jogállam”, kezít csókolom! Fecseg a felszín, de hallgat a mély. Pontosabban, hogy politikailag korrektek legyünk, lehet, hogy a mély hallgat, de nemcsak a felszín, hanem Francisco elõdje, az ékesszólói tehetségérõl hírhedté vált D–209-es is nekiállt fecsegni. A Hír Televízió egyik vasárnapi híradásában hallottam, hogy Megyó szerint sem kell csodálkozni az ifjúkommunisták mentalitásán, hiszen ezt a mintát látták. Most légy okos, Domokos! A nagyságos és fényességes Európai Porta minden bizonnyal nem hagyja – már csak presztízs okokból sem –, hogy egyik tagállama a fékevesztett lopásoknak és sikkasztásoknak köszönhetõen annyira csõdbe menjen, hogy fizetésképtelenné váljon. (Mondjuk az azért érdekes lenne, hova léphetnénk innen tovább? Ugye annak idején aszonták, hogy a szocializmus finanszírozhatatlanná válása okán volt szükség a gengszterváltásra. De vajon most, amikor a kapitalizmust – az államszocializmushoz hasonlóan – kezelni, menedzselni képtelen, magukat baloldalinak, szocialistának nevezõ emberek ismét csõdbe viszik az országot, akkor most, a kapitalizmust vajon mire cseréljük le?) Hogy a Jancsi és Juliska Vasorrú Banyájához hasonlóan, mikor kerül lapátra a mûminiszterelnök? Ezt ma még nem tudjuk, mindenesetre kicsikét hasonló érzés fogja el az embert, mint az antiszemitizmusról szóló vicc poénjakor: Hát igény, az vóna rá! Isten áldja Magyarországot!
KÖSZÖNET PERESZNEK! Simon Peresz megtette azt, amit csak az igazán bátor és jólelkû emberek mernek: felhívta a magyar nemzet figyelmét, hogy nagy a baj, ha nem ugrik a nemzet, gyarmatosítják. Az utolsó órában vannak a magyarok, törvénytelen, bunözõ kommmunista országvezetõi csak alkalmazottak a zsidó tõke alatt, neki dolgoznak. Ha valaki nem hinné, most már hinnie, tudnia kell, sõt, lépnie is, ahogy a Palesztínok is lépnek kiirtásuk ellen. A figyelmeztetõ tényközlés elhangzott, a többit a népnek, a nemzetnek kell megoldania. Azaz, el kell takarítani ezt a hazaáruló csürhét véglegesen, de törvényesen! Az idõzítés is ideális, közeleg október 23-a, ami már 2006 szomorú mementója is, melyet saját bõrünkön éreztünk, érzünk a mai napig. Van addig még elegendõ idõ, hogy felkészülve, egységesen lépni tudjunk. Csak köszönni lehet Peresznek, hogy kimondta, kihirdette! ... és a többi valóban csak a mi dolgunk! Kígyós Antal – Neugierig – Bajor Napló
A szocialista nagyváros öntudatos polgára
jó ha figyelünk
9
Ezt már Orbán Viktor is elismerte! A sor végén vagyunk Európában. Nemcsak az érdek érvényesítõ képességünk, hanem a gazdasági teljesítményünk, a politikusi hitelesség, sõt a közbizalom és az erkölcs tekintetében is. A megszállás megszûnte óta fokozódó leépülés, valami soha nem látott önfeladás következménye. A 4% feletti gazdasági növekedés 1,7%-ra zuhant és a hatalom bitorlói reformokról beszélnek. A Kossuth téren Gy.F. hazudozása ellen, nem lehet tüntetni. Pedig mit is ígért Feri? (Lesznek tüntetések. Igen, lehet tüntetni a parlament elõtt. Majd megunják és hazamennek!) Mi nem ígértük hogy tüntetünk, csak tettük! (mások ígérték, de megfeledkeztek az ígéretükrõl) Amikor saját törvényeiket is megtaposva kiûztek onnan Gy.F. azonosító nélküli martalócai , akkor a Battyányi Örökmécsesnél vagy a „tankindulás” helyszínén tüntetünk. Ezzel is bizonyítva a hatalom hamis voltát és azt, hogy megint hazudott, mert nem lehet tüntetni a parlament elõtt! Miért nem térhetünk vissza a Kossuth térre? Mert a csókverseny és a Horn Gábor által örömkoncertnek nevezett cécó után, újabb – a Kossuth tér 56-os áldozataira sértõ rendezvényt – labdacirkuszt tartanak majd szeptember 17-tõl. Ezúttal azonban a cirkuszban nyíltan részt vesz, mind az öt parlamenti párt. A képviselõkbõl alakult csapatok labdakezeléssel szórakoztatják a nagyérdemût, amely pedig a közvagyon szétlopásáról, az egészségügy szétverésérõl, az adósságválság kezelésérõl szeretnének megoldásokat hallani a pártoktól és nem labdajáték bemutatót nézni. Most végre nyíltan leleplezõdött a politikai elit. Most már minden farkasvakságban szenvedõ, - bal és jobboldali becsapott - felismerheti végre a jelmondatukat: kenyérke és cirkusz kell a népnek! A politikusok vékonyka szeletet szánnak nekünk a kenyérbõl, de annál bõkezûbbek a cirkusszal. Az, ami a Kossuth tér „rendezése” kapcsán történik, nemcsak a szólásszabadságtól és a gyülekezési jogtól való félelme a hatalomnak, hanem a szoci-álliberális kirekesztõ elitista uralmi berendezkedés leleplezõdése mellett, a teljes politikai elit színvallása is. Azon milliárdok, amelyekkel átkívánják formálni, - nemcsak az 1956-ban legyilkoltak szellemének terét, hanem a 2006 õszén kimondott Erkölcsi Forradalom helyszínét is – bizony jól jönne a szegénység elleni küzdelemhez, az egészségügy szinten tartásához vagy munkahelyteremtéshez. De nem oda kerül, hanem az ellopott konc védelmére fordítják, még ha áttételesen is.
Most lehet kiabálni, hogy listázunk! Igen. Itt egy lista, amely a legvadabb „hazakiárúsítók” listája. Lehet gondolkodni, mert mi igenis megkülönböztetjük az embereket: tisztességes emberek és gátlástalan bûnözõk csoportjára. A bûnözõk bizony elõbb-utóbb bíróság elé állnak. A nép zsebében kotorászók zsiványbandája elhatározta, hogy az utolsó közösségi vagyontárgyakat is eladják azért, hogy – szociálisan érzékeny hazudozásuk ellenére – tönkretegyék, csõdbe vigyék azt az országot, amelyet õk adósítottak el. Ezek után már nem lehet azzal védekezni, hogy nem tudták kire bízták a kormányrudat. Mert most a kasszakulcsot bízzák kasszafúróra, vagy kecskére a káposztát. 10
Nekik nem az ország fejlõdése az érdekük, hanem az építésekbõl visszaáramló „zsebpénz”.„Egy ország akkor fejlõdik, ha a gazdasági növekedés mellett csökken a szegények és a gazdagok közötti szakadék, csökken a létminimumon, illetve az alatt élõk száma, mérséklõdik az infláció, javul a lakosság tudásszintje és egészségi állapota, erõsödik a társadalmon belül a bizalom, javul az értékrend, csökken a korrupció, és egyre jobban mûködik a társadalom valamennyi intézményrendszere, beleértve a rendõrséget, a minisztériumokat, az iskolákat, és a kórházakat is. Hiába nõ a GDP, ha a többi területen nincs elõrehaladás, akkor nincs fejlõdés.” A fejlõdés persze az õ saját pénztárcájukon keresztül méretik meg és ezért dübörgött a gazdaság, sõt ezért ugrott a Pannon puma is. Az általam szoci-álliberálisoknak nevezett maffiacsapat számára „minden állat egyenlõ, de vannak egyenlõbbek is” Ez a helyzet, - mint tudjuk - nem a demokráciákban, hanem a diktatúrákban következik be, mint ahogy már tavaly õsszel be is következett. Mi lehet ennek a gátlástalanul színészkedõ és gazdagodó „elit-diktatúrának” az ellenszere? El kell kezdeni végre az önszervezõdést! Bírósági bejegyzés és felesleges papírok nélküli, baráti összejövetelek, önszervezõdések kellenek. Csak annyian legyünk ahányan elférünk egy kis lakásban, de ne tûrjünk tovább! Minden magyargyalázást, hazug gumicsontot, nemzeti vagyon kiárusítást vegyünk észre és tegyünk meg mindent, ami tõlük telik. Nem pártalapítókra és nem hõbörgõkre van szükség, hanem civil kurázsira. Már tavaly is elmondtam a Kossuth téren, hogy nincs hova hátrálnunk tovább, mert mögöttünk a szakadék és csak magunkra számíthatunk! Ha elmúlt a farkasvakság csapjunk bele! Mások csak beszélnek az összefogásról, de mi tesszük! Szeptember 8.-án de. 10 órakor a Nagycsaládosok Országos Egyesületének tüntetésén találkozunk a Kossuth téren. A szervezõk külön kérték, hogy mint csatlakozó szervezet – Magyar Nemzeti Bizottság 2006 csak a saját zászlóinkat vigyük, simán az Árpádház zászlaját ne. Ezzel persze nem értünk egyet, de fegyelmezettek vagyunk és tiszteletben tartjuk a NOE kérését! Mutassuk meg erõnket, fegyelmezettségünket, mert a „a haza minden elõtt”!
A vásárlóknak pedig felhívjuk a figyelmét, ne váljanak orgazdává, mert a nép nem felejt és a jogtalanság nem alapít jogot! Alexa György MSZP Alföldi Albert MSZP Arató Gergely MSZP Dr. Avarkeszi Dezsõ MSZP Dr. Baja Ferenc MSZP Balogh József MSZP Dr. Balogh László MSZP Barabásné Czövek Ágnes MSZP Dr. Bárándy Gergely MSZP Dr. Baráth Etele MSZP Bókay Endre MSZP Boldvai László MSZP Borenszki Ervin MSZP Dr. Bóth János MSZP Botka Lajosné MSZP
Bene Gábor, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006, titkára
Dr. Botka László MSZP Burány Sándor MSZP Dr. Buzás Péter MSZP Dr. Csákabonyi Balázs MSZP Dr. Csiha Judit MSZP Csizmár Gábor MSZP Csontos János MSZP Dr. Czinege Imre MSZP Deák Istvánné MSZP Dér Zsuzsanna MSZP Donáth László MSZP Ecsõdi László MSZP Érsek Zsolt MSZP Farkas Imre MSZP Fedor Vilmos MSZP Fetser János MSZP Filló Pál MSZP Fogarasiné Deák Valéria MSZP Földesi Zoltán MSZP jó ha figyelünk
Nyílt levél a Köztársasági Elnöknek! Ritkán nézek televíziót. Károsnak tartom, s nemcsak a gyermekek de a felnõttek számára is. Ma mégis megnéztem az ön napirend elõtti felszólalását az országgyûlésben. Oly sok gondolatával értek egyet, hogy ezeket nem is részletezem. Ám nézzük mi az, amivel én, mint nemzeti szabadelvû gondolkodó nem érthetek egyet. „A félelem és a gyûlölet a rendszerváltás óta van jelen a hazai politikában.” Sajnos ellent kell mondjak önnek. A félelem és a gyûlölet 1944 március 19.-óta van jelen a közéletben, s azóta folyamatosan erõsödik. Nõtt amikor a kisnyilasokat beléptették a Kommunista Pártba, de a Rákosi idõben és az MSZMP illetve a Munkás-paraszt kormány véres bosszúja nyomán ismét növekedni kezdett. A puha diktatúra „vidámító barakkja” kissé eltakarta, ám a szocialistának maszkírozott pártvezetés, valamint a gazdasági holdudvar bûnözõi ismét megrendelték Gyurcsánytól, amit õ a legnagyobb örömmel és gátlástalansággal mûsorra is tûzött. Örsi Mátyás téved, amikor azt mondja nincs fasiszta veszély, sajnos maga a miniszterelnök ennek a forrása. Mert nem csak a”félelem növelése a káros manipuláció”, ugyanígy az, a feleség öregecskedõvé nyilvánítása vagy lezsidózása és az arab sporto-
lókat terroristává, a személye ellen tüntetõket pedig fasisztává minõsíteni. „Káros az országot két részre osztani és káros a radikális jobboldalnak az embereket megkülönböztetõ magatartása” Nem mi tesszük ezt, hanem a politika. Hiszen éppen a pártok osztják meg az országot és éppen a politika minõsít – minden bizonyíték nélkül – radikális jobboldalnak, szélsõségnek minden megmozdulást, ami egyébként a hatalom provokációja miatt – szándékváltáson átmenve – erõszakossá válik. Nem mentegetni kívánom az erõszakos cselekményeket, de nem eshet azonos elbírálás alá az, ha a törvényõrei (politikus, rendõr) vesz erõszakot a jogosan felháborodott tömegen, vagy ha az védekezik az agresszív, jelvénynélküli, martalócok ellen. Az emberek megkülönböztetése kérdésében pedig fejétõl bûzlik a kormány. Mi ugyanis nem fasisztákra és antifasisztákra osztjuk az országot, de nem is bal és jobboldalra, hanem tisztességesekre és tisztességtelenekre, vagy tolvajokra és meglopottakra. Akit csak hitében, elkötelezettségében lopott meg a gátlástalan politikusi gondolkodás az is kárvallott, s ma ilyen az ország 98 százaléka.
Kedves Elnök úr! A holokauszt viccelõdõi és az újfasizmussal riogatók tábora, bizony a Zutshlag- Gyurcsány pártban mûködik és a ”hatalom bûvöletében mit bánja sok törvényhozó, mint pusztul el szép fajunk”. Ön is tudja, hogy a magyar politikai nemzetfogalom nem ismeri az etnikai különbségeket és így a zsidóság is közénk tartozik. Ezért nem lehetett akadálya, hogy Reiner Péter – aki vállaltan zsidószármazású magyar ember – belépjen a Magyar Gárdába. Talán ezt kellene inkább a közszolgálati médiának harsognia és nem a miniszterelnök hisztérikusan uszító vörös-náci szövegeit. Az Árpádház zászlaja õsi, magyar lobogó, annak nem szabadna félelmet keltenie csak akkor, ha valakik gerjesztik a tudatlanságot és ezt a saját, alantas céljaikra használják fel!
Frankné dr. Kovács Szilvia MSZP Gál J. Zoltán MSZP Dr. Gál Zoltán MSZP Dr. Garai István Levente MSZP Dr. Géczi József Alajos MSZP Dr. Gedei József MSZP Godó Lajos MSZP Gõgös Zoltán MSZP Göndör István MSZP Gúr Nándor MSZP Gy. Németh Erzsébet MSZP Gyárfás Ildikó MSZP Gyula Ferencné MSZP Gyurcsány Ferenc MSZP Hagyó Miklós MSZP Dr. Hajdu Attila MSZP Hajdu László MSZP Halmai Gáborné MSZP Hárs Gábor MSZP Dr. Havas Szófia MSZP Herbály Imre MSZP Dr. Hiller István MSZP Horváth Csaba MSZP Dr. Horváth Klára MSZP Dr. Ipkovich György MSZP Iváncsik Imre MSZP Dr. Jánosi György MSZP Jauernik István MSZP Dr. Józsa István MSZP
Juhász Ferenc MSZP Juhász Gábor MSZP Dr. Juhászné Lévai Katalin MSZP Káli Sándor MSZP Dr. Kálmán András MSZP Dr. Kapolyi László MSZP Kárpáti Tibor MSZP Katanics Sándor MSZP Dr. Katona Béla MSZP Dr. Kékesi Tibor MSZP Keleti György MSZP Keller László MSZP Kiss Ferenc MSZP Kiss Péter MSZP Kocsi László MSZP Dr. Kolber István MSZP Kormos Dénes MSZP Korózs Lajos MSZP Koscsó Lajos MSZP Kovács Tibor MSZP Dr. Kozma József MSZP Dr. Kökény Mihály MSZP Kránitz László MSZP Laboda Gábor MSZP Dr. Legény Zsolt MSZP Lendvai Ildikó MSZP Lombos István MSZP Lukács Zoltán MSZP Dr. Magda Sándor MSZP
Mandur László MSZP Márfai Péter MSZP Mécs Imre MSZP Dr. Mester László MSZP Mesterházy Attila MSZP Mohácsi József MSZP Molnár Albert MSZP Dr. Molnár Csaba MSZP Molnár Gyula MSZP Molnár László MSZP Dr. Molnár Zsolt MSZP Dr. Nagy Imre MSZP Nagy Jenõ MSZP Nagy László MSZP Nyakó István MSZP Dr. Nyul István MSZP Dr. Oláh Lajos MSZP Paizs József MSZP Pál Béla MSZP Pál Tibor MSZP Papp József MSZP Páva Zoltán MSZP Dr. Perjési Klára MSZP Podolák György MSZP Puch László MSZP Rába László MSZP Rákóczy Attila István MSZP Rónavölgyi Endréné MSZP Rózsa Endre MSZP
jó ha figyelünk
Tisztelt Elnök Úr! Ön is, a mi õsi zászlónkra tett esküt éppúgy, ahogy a miniszterelnök. Önök is féltek közben? Ha igen akkor feltétlenül hasson oda, hogy a bûncselekményt elkövetett politikusok és rendõrök bûnhõdjenek! Tisztelettel: Dr. Bene Gábor, Magyar Nemzeti Bizottság 2006
>> 11
Olvasó: Ha valaki nem tudná: a Fidesznek köszönhetõen ment át a vagyontörvény! ( részletek ) ... nagy kivonulgatók! Már megint nem tudtátok, mikor vagytok jókor jó helyen, vagy nagyon is tisztában voltatok vele? Hogy-hogy most, amikor az egész ország maradék vagyonának az eltékozlása volt a tét, nem húztatok ki az ülésterembõl, hanem megsegítve a szocionistákat, lehetõvé tettétek a nemzetáruló vagyontörvény megszületését? Ennyire hülyék lennétek, vagy ennyire hülyének nézitek a saját táborotokat? Azt hiszitek, hogy rajtatok kívül más nem ismeri a Tisztelt Ház mûködési és szavazási rendjét, vagy nem hívja fel arra mindenki figyelmét? Hadd tudja meg tehát ország-világ, hogy megint mit cselekedtetek .... Míg arról tépitek a szátokat, hogy a szemét szocik és a szadesz elkótyavetyélik a még maradék nemzeti vagyont, addig azt nem kötitek a ...rajongóitok orrára, hogy egyedül nektek, illetve a ferdenyakú kalapos feminának köszönhetõ, hogy megszületett a vagyontörveny! A határozatképességhez ugyanis 194 szavazat szükseges. Aznap este a szavazás elõtt azonban a szocionisták CSAK 190-EN VOLTAK BENN A TEREMBEN, TEHÁT HA MEGSZAKADNAK, A KKOR SEM TUDTÁK VOLNA EGYMAGUK ÁTVINNI A TÖRVÉNYT!!!! Ti kellettetek hozzá, Isten barmai, mert pont most nem tudtatok kivonulni, hanem - bár nem szavaztatok, de – bent meresztettétek ...a jó meleg patkóban. Így lett elég ... az 50+1 %-hoz a 190 szavazat. Ha nincsen bent egyetlen „ellenzéki“ képviselõ, nem sikerült volna kiárusítani mindnyájunk vagyonát. Eszeteknél vagytok, szerencsétlenek.... Irmuska
Kondorosi megint hazudik – A Benelux államokban nem kérik el az ötszáz euró felett vásárlók adatait Kondorosi Ferenc a HVG on-line kiadásában megjelent Adózóna portálnak azt nyilatkozta, hogy a Pénzügyminisztérium hazai terveihez hasonlóan a Benelux államokban is ellenõrzik az 500 euró feletti vásárlásoknál a vagyon eredetét. Az Új rend kormányzati program összehangolásáért felelõs kormánybiztos kijelentését a Magyar Nemzet tudósítója tesztelte a belga fõvárosban. A „jó szagú polgárok” lakta Vieux Tilleul (Öreg hársfa) téren lévõ Delhaize szupermarketlánc boltjában a borvásár heteinek elõnyös áraitól elcsábulva fizet elõttem 850 eurót a magas, õsz hajú, ötvenes évei közepén járó hölgy a francia vörös csúcsbornak számító kétkartonnyi Pomerolért. Mivel a kártyás fizetés után rögtön én vagyok soron, az alkalmat kihasználva kérdezem meg a pénztárostól: „miért nem veszi fel az adatait?” Döbbent arccal kéri a kérdés megismétlését. Kissé vörös arccal engedelmeskedem. Nem érti. Irány a hatalmas Cambre parkot szegélyezõ, patinás Roosevelt sugárúton lévõ Morris autószalon. A „Miben segíthetek?” kérdésre kérdéssel felelek: „Önök bejelentik az adóhivatalnál, ha autót vásárolok önöknél?” Az eladó arcára értetlenség ül ki, majd a szalon harmincas külseju" fõnökéhez tessékel, akinek megismétlem Kondorosi Ferenctõl, a budapesti Új rend kormánybiztosától származó információt. Az üzletvezetõ félreérti a kérdést, és azt feleli: „Persze, a rendszámot be kell jelentenünk.” És a személyes adatokat a vagyoni helyzetemrõl fel kell venniük? – hangzik a „ráerõsítõ” kérdés. Sajnos, részletfizetésnél ez elkerülhetetlen – feleli. Nem részletfizetésrõl van szó, hanem banki átutalásról, netán készpénzes fizetésrõl, felelem. Derengeni kezd neki, hogy a helyi viszonyokat nem ismerõ potenciális vevõt lát maga elõtt, és rám kacsint: „Miért kellene? Ugye, akkor látjuk holnap?” De még mindig nem hiszek a helyieknek, hiszen a Benelux államokban dívó szabályt maga a Gyurcsány-kormány biztosa jelentette ki, aki nem hazudhat. Az Ixelles kerület temetõjétõl nem messze fekvõ, az egész környéket biciklikkel és mopedekkel ellátó Devos Cycles boltban a kerékpárok átlagára 700 euró körüli. A korábbi barátnõjétõl tanult magyar kifejezésekre büszke egyik eladó a már félve feltett kérdésre elhûlten kérdez vissza, meglepõ magyar fordulattal: „Ugratsz?” Forrás: Lovas István – MN Kondorosi a demokráciában: A korábban a KISZ KB agit-prop. osztályán fo"állásban dolgozó Kondorosi úgy töltheti be a jogi szakvizsgabizottság elnöki tisztségét, hogy mindeddig nem tette le a jogi szakvizsgát. A véres kommunista diktatúrában betöltött agit-propos múltja ellenére a kormánybiztos a katolikus egyház szervezetében is helyet foglalhat. A Iustitia et pax bizottságban o" az egyedüli, aki egy embertelen kor apparatcsikja volt. A totalitárius rendszereket rajta kívül senki sem képvisel itt: sem goebbelsi tanokat magukévá tett újnácik, sem egykori nyilasok nem találhatók a bizottságban.
Sándor István MSZP Dr. Schiffer János MSZP Dr. Schvarcz Tibor MSZP Schwartz Béla MSZP Simon Gábor MSZP Dr. Simon Gábor MSZP Sós Tamás MSZP Dr. Steiner Pál MSZP Dr. Suchman Tamás MSZP Szabados József MSZP Dr. Szabó Éva MSZP Szabó György MSZP Szabó Gyula MSZP Szabó Imre MSZP Szabó Lajos MSZP Szabó Vilmos MSZP Dr. Szabó Zoltán MSZP Dr. Szabóné Müller Timea MSZP Dr. Szakács László MSZP Dr. Szanyi Tibor MSZP Dr. Szekeres Imre MSZP Dr. Szép Béla MSZP Szirbik Imre MSZP 12
Szûcs Erika MSZP Tasnádi Péter MSZP Tatai-Tóth András MSZP Teleki László MSZP Dr. Tittmann János MSZP Tóbiás József MSZP Dr. Tompa Sándor MSZP Tóth András MSZP Tóth Gyula MSZP Dr. Tóth István MSZP Tóth József MSZP Dr. Tóth József MSZP Tóth Károly MSZP Tóth Tiborné dr. MSZP Török Zsolt MSZP Tukacs István MSZP Dr. Ujhelyi István MSZP Dr. Vadai Ágnes MSZP Dr. Varga László MSZP Varga Zoltán MSZP Varju László MSZP Vécsi István MSZP Végh Tibor MSZP
Dr. Veres János MSZP Veress József MSZP Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi MSZP Dr. Vojnik Mária MSZP Warvasovszky Tihamér MSZP Dr. Wiener György MSZP Winkfein Csaba MSZP Zatykó János MSZP Béki Gabriella SZDSZ Dr. Bõhm András SZDSZ Dr. Fodor Gábor SZDSZ Geberle Erzsébet SZDSZ Dr. Gegesy Ferenc SZDSZ Gulyás József SZDSZ Gusztos Péter SZDSZ Dr. Hankó Faragó Miklós SZDSZ Horn Gábor SZDSZ Dr. Kóka János SZDSZ Kovács Kálmán SZDSZ Lakos Imre SZDSZ Dr. Molnár Lajos SZDSZ Dr. Petõ Iván SZDSZ Dr. Világosi Gábor SZDSZ jó ha figyelünk
Ahol elsimulnak az ellentétek Egyre több jele van annak, hogy a hitelét vesztett politikai garnitúra azonnal összezár az emberek növekvõ ellenszenvével szemben, ha azt saját érdekei megkövetelik. Ha hatalomról, pénzrõl, a kiváltságok megtartásáról vagy éppen sajtómanipulációkról van szó, ott azonnal elsimulnak a felszínen forrongó ellentétek, pártérdekek mentén kialakul a gyümölcsözõ kapcsolat: a nagykoalíció. Sokszor még a „vörös-narancs” alkalmi légyotton túlmutató, teljes öt párti összefogás is megvalósul! (Ezt nevezik egyébként sokan helytelenül, nemzeti egységnek.) A példák sorát kezdjük talán azzal a cseppet sem kirívó esettel, amikor saját szervezeteiknek osztogattak uniós pénzeket az alkalmi nagykoalíciós képviselõk. A legfrissebb információk szerint az Új Magyarország Fejlesztési Terv (Talán az Új Rend része?) végrehajtását felügyelõ eseti bizottság nyolc -egyébként igen jól fizetett-, tagja is fizetést és javadalmazást kapott olyan szervezetektõl és intézményektõl, amelyek az I. Nemzeti Fejlesztési Terv (Ezek a közvagyont kisíboló társulások ugyanúgy váltogatják a neveiket, mint az adómentességet élvezõ multik!) keretében uniós pénzeket nyertek az európai pályázatokon. Akik esetleg nem értik ezt a cseppet sem bonyolult helyzetet, azoknak szemléletes példa Pelczné Gál Ildikónak (Fidesz) a bizottság elnökének esete, aki a miskolci egyetem fizetett intézményvezetõ igazgatójaként 2,5 milliárdot utaltatott át saját munkahelye részére. Hasonlóan önzetlenül cselekedtek a bizottság tagjai, többek között Baráth Etele, Szûcs Erika (MSZP), Nógrádi Zoltán (Fidesz) vagy Hock Zoltán (MDF) képviselõk is. Az összeborulás persze nem egyedi, ha milliárdos nagyságrendû összegek lehívásáról és átutalásáról van szó. Lassan a kiemelt képviselõi díjazásban is harmonikus lesz az egyet-
értés! Amikor – a parlamenten kívüli új pártok kárára és az esélyegyenlõség megcsúfolása érdekében –, megtízszereznék a kampánybüdzsét vagy megtripláznák a képviselõi fizetéseket, esetleg amikor jókora végkielégítést kapnának az összeférhetetlenség miatt távozó nyomorgó honatyák, nos akkor szintén teljes lenne az összhang. (A számla nélkül bezsebelt juttatások hatására, „büntetésként” megjelenõ megemelt fizetések sokakban joggal azt a kényszerképzetet erõsítik, hogy lopni jó és ráadásul kifizetõdõ!) A zaftos, országházi nagykoalíciós összeborulások persze nem csak a nagy dohányok lenyúlásában és elsíbolásában érhetõk tetten (lásd még: olajos ügyek, autópálya ügyek, export-import ügyletek, banki privatizációk, alapítványok, Lex-MOL, stb.), hanem a média területén is. Az elmúlt héten a sajtószabadság leépülésének legnagyobb örömére -amikor már a tavalyi hazudós évhez képest is hét hellyel csúsztunk vissza a sajtó szabadságát vizsgáló nemzetközi toplista összesítõjén-, átmenetileg megtorpant az a Szalai Annamária (Fidesz) által benyújtott kezdeményezés, amely 85 milliónyi közpénzt osztott volna szét az ATV (MSZP) és a HírTv (Fidesz) pártmédiumok között. (Ami késik, nem múlik!) A „vörös-narancs-kék” koalíció étvágya azonban annak ellenére telhetetlen, hogy szinte már teljes egészében felzabálta a pártoktól független hazai médiát –még a bulvárt is-, tökéletesen megsemmisítve ezzel a tényfeltáró, civil ellenõrzést és kritikát megjelenítõ újságírást. (Ez meg nyilván szintén azt a kényszerképzetet erõsíti, hogy hazudni és öncenzúrázni nem jó, de muszáj és legalább gazdaságos!) A nagykoalíciós közös menetelést egyébként tovább erõsíti Vince Mátyásnak az MTI elnökének a közös MSZP-Fidesz helybenhagyása is, aki múlhatatlan érdemeket szerzett a hírek szabadpiaci szelektálásában és eladá-
Tudom, hittél abban, hogy a magyar nem bántja a magyart. Hallottam tõled a Szabadság téren. Tudom, hogy megijedtél, és félni kezdtél összevert társaidat látva a TV ostroma után. Tudom, hogy bûntudat bánt, amiért hagytad összeveretni õket, és te végignézted pár száz méterrõl, a Nádor utcából ezredmagaddal... Tudom, azóta már tudod, hogy ez ”csak politika” volt. Tudom, utálod Gergényit és suttyónak tartod... Tõled tudom. Tudom, hogy október 23-án a szíved bosszúért kiáltott a TV-nél megsérült bajtársaidért. Szépnek tartom a bajtársiasságod, de akkor, ott melléjük állni még a parancs ellenére is, szebb és igazabb lett volna. jó ha figyelünk
sában, valamint a parlamenten kívüli politikai mozgalmak elhallgatásában, vagyis az állami cenzúra kiépítésében. Az már csak dupla üröm, hogy az ügynökügyeket feltárni igyekvõ/?/ Kenedi-bizottság (Kecskére káposztát!) munkáját, most közös erõvel -a személyiségi jogok tiszteletére hivatkozva-, igyekszik megakadályozni Boross (MDF), Simicskó (Fidesz) és Tóth (MSZP). Egy mindenkiért, mindenki egyért! –alapon. A nagykoalíció természetrajzát ismerve nem meglepõ az egyik brüsszeli kutatóintézet, a Lisszaboni Tanács napokban megjelent, ám mindenhol elhallgatott tragikus végkicsengésû tanulmánya. Az elemzés szerint Magyarország sohasem tud felzárkózni Európa fejlett régióihoz, mivel ehhez hiányzik a megfelelõ humántõke. (A megfelelõen erkölcsös politikai elitrõl nem volt szó!) Még régiós összehasonlításban is a legesélytelenebb államok között szerepelünk! Az elemzés felsorolja azokat a fontos okokat és tényezõket, amelyek miatt teljesen esélytelenek vagyunk a felzárkózásra. Megemlíti többek között a csökkenõ népességet, a kevés gyermeket, az elvándorló tehetséges fiatalokat, a 45 év feletti „elveszett” generációt, és a túl sok, idõ elõtt munkanélkülivé váló nyugdíjast. A tanulmány sajnos nem beszél a lényegrõl, az ország gazdasági és szellemi megszállásáról és kifosztásáról, az ezt megvalósító kollaboráns politikai garnitúra háttérhatalmi összefonódásáról, vagyis a nemzeti vagyon kirablását irányító, egygyökerû nagykoalícióról. Ebben a kérdésben csend van mindenhol. Úgy tûnik, hogy az álságos európai és nemzeti egységért, itt magát a szisztémát nem illik megkérdõjelezni. Kár ezért a közös gyávaságért! Miattunk dübörög tovább ez a testet öltött, végzetes nagykoalíció! Molnár Tamás – ÚDK
Tudom, már azt is tudod, hogy játszik veled a politika. Tudom, azt gondolod, hogy most a bosszúban rajtunk, tüntetõkön a sor. Hisz nekünk nem csupán bajtársainkat, de szüleinket, gyermekeinket, szerelmeinket, barátainkat vertétek véresre, aláztátok meg, vagy tettétek egy életre nyomorékká. Én ezért nem ítéllek meg, mert ítélkezni Isten dolga. De megkérdezlek: te megérdemelnéd a kegyelmet? Tudod, gaztetteid ellenére még mindig közénk tartozol, és mi még mindig vigyázunk rád. Ha nem így lenne, már rég halott lennél; ha csak a vízágyú kezelõszemélyzetére, parancskövetõ társaidra vagy kenyéradóidra lennél bízva. Csak mi vigyázunk rád. Magyar nem ölhet Magyart! >> 13
Az utóbbi napokban mindenkit, aki a magyar politikát figyelemmel kíséri, egy dolog érdekel: megvonja-e a bizalmat a szocialista párt a kormányfõtõl? Függetlenül attól, hogy a kérdésre milyen választ adunk, már önmagában az a tény is figyelemre méltó, hogy milyen váratlanul és milyen erõvel került most ez a téma napirendre. De vajon megbuktatható-e Gyurcsány Ferenc, kitõl és mitõl függ a miniszterelnöki tisztség sorsa? Megítélésem szerint legalább négy dolog határozza meg azt, hogy hivatalban maradhat-e a kormányfõ: a közjogi kötöttségek, a politikai helyzet, Gyurcsány viselkedése és a belsõ vetélytársak taktikája. Az elsõ szempont, amire figyelnie kell: a közjog. A magyar alkotmány értelmében a miniszterelnök pozícióját csak önmaga, illetve a parlamenti többség akarata tudja megingatni. Az ellenzék megfogalmazhat követeléseket, a média véleményt formálhat, a társadalmi szervezetek nyomást gyakorolhatnak – a parlamentáris demokráciában azonban a kormányról és annak fejérõl szóló döntés a választott képviselõk (többségének) kezében van. Ráadásul a magyar modellben egyszerû bizalmatlansági indítványra nincs lehetõség; ha a kormányfõ nem kíván önként távozni, csak olyan módon buktatható meg, ha a parlament (többsége) a konstruktív bizalmatlanság alkalmazásával vele szemben egy új kormányfõnek szavaz bizalmat. A közjog tehát inkább nehezíti, mint könnyíti azok helyzetét, akik Gyurcsány Ferenc megbuktatásán fáradoznak. A második szempont a politikai helyzet. Ma még beláthatatlan, hogy meddig jut el a Zuschlag-botrány, hogyan alakul az MSZP támogatottsága, és – mert itt már ez is fontos
elem – hogyan politizál az ellenzék. Utóbbi jelentõségének bizonyítására elegendõ csak a tavaly október eleji eseményekre utalni: ha Orbán Viktor nem követi el akkor azt a súlyos politikai hibát, hogy az önkormányzati választás után 72 órás ultimátumról beszéljen, és ezzel a falhoz szorított szocialistákat összezárásra, a kormányfõ gondolkozás nélküli támogatására kényszerítse, lehet, hogy másként alakulnak az események. Ha a kormányfõ helyzete most valamilyen váratlan esemény vagy az eddigi ügyek eszkalációja miatt megrendül, és ráadásul a Fidesz taktikusabb, könnyen elõállhat a „távozásra ösztönzõ” helyzet. A harmadik szempont a kormányfõ viselkedése. A kormányfõ teherbírása, taktikai képessége nagyban befolyásolhatja, miképpen alakul a sorsa. Láttunk már olyat, hogy egy, a kamarillapolitikában ügyes miniszterelnök képes volt elkerülni a bukást, miközben egy tapasztalatlanabb, kevesebb politikai
Azt is tudom már, hogy ismét ott vannak köztetek az ügyeletes szócsövek. Laktanyákban, folyosókon, irodákban; ahogy mindig is megjelentek az események elõtt. Mindenre van kész válaszuk, és sugárzik belõlük az indulat és a gyûlölet. Te pedig átadod magad az érzésnek. Kiállni a saját elveidért sosem volt erõsséged, ezért lettél rendõr. (Ne érts félre! Nem megbántani akarlak, de ez így van;… ilyennek is kell lennie.) Zuhansz a gyûlölettel, és a szócsövek elérik, hogy mire az utcára érsz, már nem is látsz, csak pusztítani akarsz. Csontot törni, elpusztítani a nyomorod “okát”, engem, aki miatt hetek óta nem láttad a gyermeked, szerelmed. Biztosan én vagyok az oka? A ügyeletes szócsövek persze ezt mondják. Õk mindent meg tudnak magyarázni. DE ÉN NEM NEKIK ÍRTAM EZT A LEVELET. Ez a levél hozzád szól, Magyar Rendõr! Hozzád, aki megérted, hogy miért nem félek a viperádtól és miért nem maradok majd aznap otthon. Elárulok valamit. Járja köztünk egy mondás: “Aznap még a fájdalom is édes.” Tudom, hogy ugyanúgy szereted a hazád, mint én, és megvéded az indulatoktól. Ez így helyes! Tedd! Azt is tudom, hogy sok társaddal együtt legszívesebben a túloldalon állnál aznap. Ezért ne is várd tõlem, hogy otthon maradjak, 14
érzékkel bíró kormányfõ a válságos pillanatokban a lehetõ legrosszabb megoldásokat választotta, és maga is hozzájárult a távozásához. Nem kell különösebb elemzõi tehetség ahhoz, hogy megállapítsuk: a jelenlegi miniszterelnök az elõdjénél lényegesen komolyabb stratéga, ráadásul a hatalomhoz is sokkal erõsebben ragaszkodik, mint Medgyessy Péter. Gyurcsány feltehetõen csak akkor dobja be a törölközõt, ha semmilyen más megoldás nem marad, s még a reménytelennek látszó helyzetekben is bízhat politikai ösztöneiben – amelyek természetesen, ha téved, önveszélyes utakra is vihetik, ahogy ezt a mostani hétpontos program bejelentésekor is láthattuk. Itt kap igazán jelentõséget a negyedik szempont, a szocialista vetélytársak taktikája, helyzetértékelése. Amíg a párt erõs emberei nem kopogtatnak be közösen, határozott szándékkal Gyurcsányhoz, arra „kérve”, hogy vegye a kalapját, a kormányfõ az oszd meg és uralkodj elvét alkalmazva nyeregben maradhat. S ne felejtsük el: a lehetséges utódok (Szili Katalin, Szekeres Imre, Kiss Péter) mindegyike abban érdekelt, hogy o legyen az utód, a közöttük kialakuló együttmûködésnek, Gyurcsány-ellenes összefogásnak ma nem látni határozott jeleit. A panaszkodás, kibeszélés, kombinálás még nem valódi politikai cselekvés, legalábbis nem olyan, amit egy taktikus miniszterelnök ne tudna kezelni – ezt már Horn Gyula kormányzása alatt is megtapasztalhattuk. A kormányfõváltás ma tehát nem tûnik valószínû lehetõségnek, nem árt azonban megjegyezni, hogy a fenti elemzés peremfeltételei – ha nem is könnyen, de – bármikor megváltozhatnak. Török Gábor – hetivalasz.hu
mert érted is megyek az utcára aznap százezred magammal. Nem szeretném, hogy csalódj bennem, és így önmagadban. Helyetted is átélem majd `48 eszméit, belélegzem a szabadság elõszelének szemet és torkot maró illatát. Eléd állok majd egyenes derékkal és magasra emelt fõvel. Szemben az elnyomás eszközével:Veled. Tudom, az élet néha furcsa. Én nem azt akarom, hogy tagadj parancsot vagy ne légy “lojális a céghez”. Arról sem beszélek, hogy ne lépj fel ellenem, ha olyat tennék, amivel megszegem a törvényt. De az esküdet ne felejtsd el! Szolgáld a törvényt, a rendet, és védd az életet. Ha így teszel, én is vigyázni fogok rád! Közel a nap, mikor megmérettetik majd hit és erény. Én a szabadságban hiszek, a te erényed pedig a rend. Egyik sem ér semmit a másik nélkül. Ezért egy dolgot kérek tõled, Magyar Rendõr! Mielõtt megütsz, nézz majd a szemembe, és lelkiismereted szerint cselekedj, mert az a legmagasabb törvény! Ne akard elpusztítani a saját vágyaid! Legjobbakat: A Tüntetõ Forrás: http://jobbinfo.tvn.hu/news.php?readmore=1245
jó ha figyelünk
Páva Zoltán MSZP-s országgyûlési képviselõ, Komló polgármestere. Fia egy internetes blogban a Magyar Televízió tevékenységének erõsebb pártcenzúráját követeli. Alább levele, javítatlanul. „FELHÁBORÍTÓ PÁLFFY ISTVÁN! Amit Pálffy István a Híradóban mûvelt, az kritikán aluli, felháborító és megengedhetetlen... Az a megérzésem, hogy sajnos, csatlakozott hozzá a mûsort készítõ technikai stáb is. Történt ugyanis, hogy a 2007. szeptember 6-i, Debrecenbõl közvetített adás alatt morajlás hallatszott a háttérbõl, ami egyáltalán nem volt feltûnõ egészen addig, amíg a mûsorvezetõ fel nem hívta rá a figyelmet, hogy itt Kormány ellenes tüntetés folyik. Mielõtt elbúcsúzott volna még egyszer felhívta a figyelmét a nézõknek erre a debreceni „mindennapos eseményre“...
Amikor Híradót nézek a közszolgálati televízióban, akkor a napi hírekre vagyok kíváncsi, nem arra, hogy néhány fõbõl álló szélsõséges csoport a Kormány lemondását követeli, és ezt a közismerten (szélsõ)jobboldali mûsorvezetõ közvetítse is, többször nyomatékosítva azt, hogy mi folyik Debrecen fõterén. Problémáim a következõk: 1 Nem akarom elhinni, hogy a XXI. században nem lehet kiszûrni 100%-osan ezeket a háttérzajokat! 2 Felháborítónak tartom, hogy közpénzbõl -az én pénzembõl is- kapjon fizetést az az újságíró, aki objektív tájékoztatás helyett, viselkedésével nyíltan gerjeszti azokat a szélsõséges csoportokat,akik talán pont az õ autóját fogják legközelebb felgyújtani! 3 Amennyiben azon megérzésem beigazolódik, amely szerint a technikai stáb is tudott arról, hogy ne legyen kiszûrve minden háttérzaj, akkor szervezett módon akarták lejáratni a Kormányt, ami finoman szólva erkölcstelen! 4 Tartom annyira intelligensnek Pálffyt, hogy tudja, mivel jár a mai közéletben min-
den ilyen rejtett üzenet. Éppen ezért tartom még megdöbbentõbbnek, hogy még mindig képernyõn lehet.... Itt tart ma az államilag fenntartott köztévé :-(„ A mi problémánk a következõ 1.A XXI században, hogyan lehet követelni a cenzúrázást egy „köztelevízióban"? 2.Felháborítónak tartjuk, hogy egy országgyûlési képviselõ fia olyan befolyással rendelkezzen, hogy az autója felgyújtásával fenyegessen meg egy újságírót, csak azért mert egyszer, s talán véletlenül objektíven közvetített egy eseményrõl! 3.Mibõl gondolja azt ifjabb Páva(a keresztnevét még nem tudjuk), hogy le akarták járatni a kormányt, és nem a kormány járatta már réges régen le magát? 4.Eddig tartottuk annyira intelligensnek id Páva, hogy nem hallgatott a baloldali szélsõségesre, még akkor sem, ha történetesen a fia tesz ilyen megjegyzéseket… Tudjuk, hogy jó lenne Lendvai Ildikónak, ha visszatérne Aczél elvtárs, de hogy már Komlón is ezt követelje egy országgyûlési képviselõ fia? Drukker – Szent Korona Rádió
Tisztelt Büchler András! A Magyar Nemzet megkereste Önt mint az izraeli nagykövetség szóvivõjét, és megkérdezte: Simon Peresz államelnök valóban mondta-e azt, hogy izraeliek fölvásárolják (többek között) Magyarországot? Az ellenzéki napilap tette ezt azért is, mert rajta és néhány nemzeti hírportálon kívül a magyarországi médiumok valahogyan elfelejtettek beszámolni errõl a jelentéktelennek egyáltalán nem nevezhetõ államfõi megnyilatkozásról. Pedig Izraelben van tudósítója többek között a Magyar Távirati Irodának és a Magyar Rádiónak, akik tudnak héberül. Nem beszélve arról, hogy a Peresz-beszédet a tel-avivi magyar nagykövetség néhány munkatársa is meghallgatta. A szóvivõ úr válasza a Magyar Nemzet kérdésére ez volt: „Bár a szöveg nem tekinthetõ tükörfordításnak, ám a felvásárlás kifejezés korrektnek mondható. Idézett mondatával Ön elismerte ugyan a Peresz-beszéd számunkra lényeges részének elhangzását – mit is tehetett volna, hiszen legalább két héber forrás is a rendelkezésünkre áll –, de a „nem tekinthetõ tükörfordításnak” fordulattal Ön dehonesztáló módon igyekszik alábecsülni a héber (vagy talán a magyar?) nyelvtudásomat. Ami a hazai sajtóban Peresz beszédébõl az én fordításomban magyarul napvilágot látott, az bizony tökéletesen tükrözi az eredeti héber szöveget, ha úgy tetszik, tükörfordítás. A Peresz-beszédhez hasonló botrányos, egyes elemeiben már nyílt hadüzenetnek is fölfogható, más nemzetek és államok érzékenységét ilyen durván sértõ megnyilatkozás napvilágra kerülése után egy nagykövetségnek nem a beszédet kellene kimagyarázni és a fordító képességeire vonatkozó megjegyzést tenni, hanem David Admon nagykövet úrnak meg kellene követnie a magyar népet. Végül is a Magyarország fölvásárlásáról szóló kijelentést nem a Máháné Jehudá nevû jeruzsálemi piac zöldséges kofája tette, hanem a zsidó állam elnöke. Igaz, hogy ehhez elõbb a jelenlegi budapesti kormánynak kellene tiltakoznia, ami érdekes módon eddig nem történt meg. Hering József, az izraeli hadsereg veteránja
Súlyos zavargások Amszterdamban – A konzervatív svájci napilapban René Vautravers, Az amsterdami rendõrség keményebb büntetéseket követel címû cikkében ismerteti a holland fõvárost terrorizáló marokkói fiatalokkal folytatott utcai harcok történéseit. Több mint egy hete nyugtalanság jellemzi Amsterdam Slotervaart negyedét. A rendõrség és a helyi politikusok frusztráltak, mert a kaotikus helyzetért felelõs fiatalokkal a bírók kesztyûs kézzel bánnak. Amsterdam Slotervaart negyedében egy hete minden éjszaka autókat gyújtanak fel. A gyanúsítottak többsége olyan fiatal marokkói származású amsterdami, akik már a második, harmadik generáció óta élnek Hollandiában. Annak ellenére, hogy az elkövetõk személyazonossága régóta ismert, a hatóságok gyakorlatilag tehetetlenül állnak velük szemben. A kezdeti vonakodás után történt néhány letartóztatás, de az õrizetbe vettek többsége rendszerint néhány óra múlva már ismét szabadlábon van. Tekintettel a bírák által hozott, a fõként fiatalkorúak ellen hozott igen enyhe ítéletekre, képtelenség a rendõrség számára, hogy elkapják a randalírozók kemény magját – hangsúlyozta Hans Schönfeld rendõrfelügyelõ, aki határozottan arra kérte az igazságszolgáltatást, hogy keményebb ítéleteket hozzon. A lakosság, mely az összecsapások gyors befejezését szeretné, támogatja a rendõrség határozott fellépését. Neue Zürcher Zeitung (nzz.ch)
jó ha figyelünk
15
Nem elõször csalódtam a köztársasági elnökben, de ma a legnagyobbat. Azt gondoltam, sok más reménykedõ (vagy naiv?) honfitársunkkal együtt, hogy na majd most, most mond valami olyat...Hiszen ugyan miért élne az egyébként oly ritkán gyakorolt parlamenti felszólalás jogával, amit még a Hírtv is rendkívüli kiadásban, élõben közvetített, szóval mi másért, ha nem valami fontos mondanivaló miatt? Mert hát ugye, itt van mindjárt a legaktuálisabb, a maradék nemzeti vagyon elherdálása. Ezért tüntettek a hétvégén is sokan. De itt van a sajnos mindig aktuális egészségügyi ámokfutás, a kistelepülések ellehetetlenítése, a tandíj, a végletekig megsarcolt emberek, a katasztrofális gazdasági és pénzügyi helyzet, szóval, az ország tendenciózus tönkretétele. Miközben a még regnáló bolsevik-liberális banda csak gárdázik, fasisztázik rendületlenül. De tõlük ez már megszokott, õk ilyenek, szót sem érdemes rájuk vesztegetni. Erre jön a köztársasági elnök, és amikor azt várom, várjuk tõle, hogy megálljt próbál parancsolni ennek a gátlástalan siserehadnak, ennek a nemzetrontó bûnbandának, akik többek között éppen õt is félrevezették Sólyom László, a dús képzeletû nép ajkán csak a „komóa választások során ( egyébként pedig kit dos” epitethon ornansszal felruházott köztársasági elnök nem?)és ezek után netán még távozásra is felkérné õket – akkor az elnök úr feláll a pulpitusra, és nem találná csak feltételezés – azokban a percekben is esetleg meghalt valaki, aki nem látta döbbenten : az elnök úr szélsõjobbozik, gárdázik, hol egy beteg az egészségügy szétrombolása miatt. És Sólyom mindeközben pedig az ország problémáiról egy szót sem ejt ! És foly- László gárdázik, és szélsõjobbozik !... A legfõbb közjogi méltónak belõle a (remélem, sokunkból !) döbbenetet kiváltó mondatok ságként, akinek az ország egysége, a demokrácia feletti õrködés, : kemény szavakkal ítéli el, aki kételkedik a rendszerváltás megtör- sõt, ma már kiegészíthetjük, horrobile dictu a mûködõképesséténtében, miként a tavalyi Kossuth téri tüntetõk új alkotmányra ge felett kell(ene) õrködnie ! Erre õ szélsõjobbozik... Pepitában, megfogalmazott követeléseit is, majd a MIÉP 1998-as Parlamentbe mintha Gyurcsányt hallanám ! De tõle és bandájától mást nem is várunk, mint ezt a visítozást, kerülésérõl, mint a demokráciára veszélyes eseményérõl szól. Elhatárolódik egyik történelmi ereklyénktõl, az Árpád-sávos zászlótól hiszen kell a figyelemelterelés, fasisztázás nélkül ezek létezni sem (Õ vajon milyen zászló alatt esküdött fel?). Persze, mit várunk tõle, tudnának, na meg tele van az alsónemûjük, hogy végre létrejött egy emlékszünk még arra, amikor elsõ újévi beszédje hátterébõl is kivi- komoly civil önvédelmi szervezõdés. Nagyon kellett !!! Kiváltó okai éppen õk, és minden ilyen megnyilvánulásuk – betette a nemzetiszínû szászlót ?! És folynak a szájából a mondatok, és nemzeti kiegyezést sür- leértve a köztársasági elnökét is – a Gárda létét igazolják !!! Szóval, nem hiszek a szememnek, döbbenetes ! Sajnálattal get – Úristen, „ezekkel“ ? Hát már õ sem látja, vagy nem akarja látni, mirõl szól napjaink Magyarországa ? Nem látja, kik és mi- látom, hogy végleg leszámolhatunk még azzal a csekélyke illúziért felelõsek mindebben, ki és kit képviselve juttattak ide mind- óval is, amit iránta, a köztársasági elnök felé tápláltunk. Mindannyiunkat ? Tényleg komolyan gondolja, hogy ezzel a köztör- ezen hiteltelen, gyáva viselkedés és hazug szavak hallatán csak vényes bandával ki lehet egyezni, egyáltalán : a tolvajjal ki erõsödik bennem az, amit jogászként eddig is tudtam : ellentétkell-e egyeznie annak, akit megloptak ? Hát már õ is beállt azok ben az õ kommunikációjával, igenis tehetne valamit a Parlasorába, akik hülyére veszik ezt a népet ?! Tényleg nem látja és ment feloszlatása és új választások kiírásáért ! Csak õ tehet ! nem akarja láttatni, hogy a mai válság egyetlen eredendõ okban Mindezek után szilárdabban hiszem, hogy a korlátozott alkotgyökerezik, az ellopott rendszerváltásból, és kiút is egyetlen mányos mozgásterérõl szóló saját magyarázkodásai is hiteltelevan, hogy a posztkommunista-neoliberális csõcselék egyszer s nek. És mindezek után nem túlzás a kijelentés : talán mindenki jobban járna, ha az elnök úr visszatérne a természetvédelemhez. mindenkorra tûnjön el örökre a hatalom közelébõl ???!!! Az ország adóssága az alatt a pár perc alatt is, amíg õ beszélt, Mai dicstelen szereplésével õ is végleg feliratkozott a hiteltelen milliókkal nõtt. Talán éppen azokban a percekben is elveszítet- politikusok közé. Mai megnyilvánulása éppen úgy megmutatta te valaki az állását, esetleg éppen akkor derült ki egy tehetséges a gárda szükségességét, mint tágabb összefüggésekben is a tudagyerekrõl, hogy a tandíj miatt nem folytathatja egyetemi tanul- tosan kificamított rendszerváltás igazi arcát. Jogész – FÚSZ mányait, de amirõl a legfontosabb beszélni, hogy – reméljük, 16
jó ha figyelünk
– avagy Szex és New York magyar módra – Mediterrán Moszkva egyik legzsúfoltabb autóbuszjáratán, a 30-ason zötykölõdtem munkába menet az egyik szürke hétköznapon, amikor is a következõ jelenséggel találtam szemben magamat. Az iskolaév kezdetével reggelente elözönlik a csuklóst a nebulók. Most abba nem is mennék bele mélyrehatóbban, hogy a média és a tudatipar által diktált viselkedésminták mennyire harapóztak el, vagy mennyire nem, az mindenesetre tény, hogy komplett divat-, smink- és még egyéb más bemutatóknak lehet szemtanúja az ember egy-egy ilyen reggeli út alkalmával. Talán én öregedtem meg egy kissé, maholnap már a negyedik x-et kezdem taposni, de mindig jólesõ derültséget érzek, amikor látom ezeket a „koravén” diáklányokat, amint a hûvösebb idõjárás ellen kabátot húzva védekeznek, ám arra azért gondosan ügyelnek, hogy derekuk és a köldök tájék jól látható legyen, kilátsszon, mer hát ugye a magamutogatás, a kelletés most a trendi. Biztos út a harmincéves korra elérendõ reuma, petefészek-gyulladás, vagy medencét érõ nyavalyák felé. Mondom, lehet, hogy velem van a baj, de amikor gyerekek, kamaszok próbálják a felnõttet játszani, az számomra valahol mindig komikus és tragikus is egyszerre. Mindannyian láttunk már felnõtteket majmolóan slukkot szívó kamaszokat, amint vizuálisan próbálják meggyõzni környezetüket arról, hogy õk mán igenis érett tagjai a társadalomnak, oszt tessék is úgy kezelni õket! (Azért hébe-hóba, fõként ha különösen kellemetlen, azaz jól látható helyen van, vagy baromira irritáló méretûre nõtt, el-elnyomnak még idõnként egy-egy pattanást.) No, szóval a minap zötykölõdöm Mediterrán Moszkva kitûnõ minõségû útjain a 30-as csuklós Merdzsón, amikor az egyik megállónál felszáll egy ilyen Claudia Schiffer- palánta. Úton az iskola felé, féloldalas viseletként hátizsákkal, mintha csak túrázni készülne éppen. Istenem, ilyenkor mindig nosztalgikus érzések rohannak meg. Hol vannak már az általános iskolát emlékeimbe idézõ iskolatáskás, uram atyám, mire nem ragadtatom el magamat, iskolaköpenyes idõk?! Vagy a középiskolát akkoriban jellemzõ dipós korszak. (Urbánus frazeológia: diplomata táska, a dús
képzeletû nép által az aktatáskára elterjedt elnevezés a városi szóhasználatban.) A kiscsaj a hányavetien magánviselt hátizsákra, talán esztétikai megfontolásokból, talán csak pusztán jópofaságból egy nagy jelvényt is kitûzött, melyen a következõ felirat virított: „Szingli vagyok! És ez nem kis eredmény!” És akkor csodálkozunk, hogy többen halnak meg, mint ahányan születnek? És akkor csodálkozunk, hogy fogy a magyar? Amikor a tudatipar már az általános iskolás korosztálynál elkezdi a társadalom atomizálását. Mielõtt még valaki félreértene, természetesen nem szeretném én itt levonni azt a messzemenõ következtetést egy ártatlan jelvény feliratából, hogy emiatt omlik össze hazánk demográfiája, de maga a jelenség véleményem szerint több mint elgondolkodtató. Mindenesetre jelzésértékû. Nem azért mondom, de sokakhoz hasonlóan, nekem is a kedvenceim közé tartozik a Szex és New York címû sorozat. No, de az felnõttekrõl szól, és csodák csodája, a négy szingli ott is, ha nem is mindegyik a családot, de legalább a normális párkapcsolatot keresi. A végén még Carrie is összejön Mr. BIG-gel. És akkor felszáll az általános iskolás kiscsaj a csuklós Merdzsóra, fennen hirdetve magáról, hogy õ bizony szingli, és ezért tes-
sék megtapsolni õtet, mer’ ez bizony qrvára nagy eredmény ám! Hát Hölgyeim és Uraim, ez a mai Magyarország, 2007-ben. Akkor vagy fasza csávó, vagy menõ bige, ha buzi vagy leszbikus vagy, ha bármilyen más vallási beállítottságú vagy csak nem keresztény, ami egész véletlenül ehhez a kontinenshez, mármint Európához kötõdik, ha hébe-hóba füvezel, kicsapongó életet élsz, mer’ úgy az igazán liberális stb. Ha semmi más „bûnöd” nincs csak annyi, hogy heteró vagy, máris elkaszáltad magad. Ha meg még ne adj’ isten templomba is jársz, mint vallásgyakorló keresztény, akkor meg aztán egyenesen vége a világnak! Végképp kilógsz a konzum-idióták rendezett (vagy rendezetlen?) szövetébõl. (1 apró zárójeles megjegyzés azoknak, akik a homoszexuális” szó helyett alkalmazott „buzi” szakkifejezés miatt kiakadtak, mint az Epeda sezlonyrugó. Itt hívnám fel mindenkinek a szíves figyelmét, hogy meleg a radiátor, a kandalló vagy a TX 23 MI típusú gázkészülék.) Mammon világában az atomizált társadalom a legjobban és a legkönnyebben befolyásolható. Éppen ezért a tudatipar kezében tartott ölebmédia ilyen viselkedésmintákat közvetít, láttuk, már az iskoláskorúaknak is. Miért veszélyes ez? Azért, mert a társadalom legkisebb alapegysége minden ellenkezõ híreszteléssel szemben nem az egyén, mai divatos szóhasználatban, az individuum, hanem az individuumok, azaz az egyének kisközössége, a család. És hogy ez miért van így? Azért, amiért Elliott Aronson is azt választotta könyvének címéül, amely legjobban jellemzõ fajunkra, a homo sapiensre, nevezetesen, hogy „Társas lény”. Többek között ezért élünk civilizációban. Még akkor is, ha ez a civilizáció olykor meglehetõs furcsaságokat produkál, s úgy tûnik, hogy sokszor szembemenetelünk a józanésszel, holott mindannyian tudjuk, hogy széllel szemben ugye nem lehet. Illetve lehet, csak akkor utána megnézhetjük magunkat. De nincs mit csodálkozni ezen, hiszen nagy az Isten állatkertje. Csak arra ügyeljünk, hogy a kijárat helyett, nehogy véletlenül a majomketrecben találjuk magunkat! Isten áldja Magyarországot. A szocialista nagyváros öntudatos polgára
A HATALOM ÉRDEKE A FÉLELEMKELTÉS
Az ENSZ kínzások elleni bizottsága szerint Magyarország emberi jogi szempontból az afrikai országok szintjén áll – mondta el a Lánchíd Rádiónak Balogh Zoltán, a Parlament illetékes bizottságának elnöke. A legfõbb riogató a képviselõ szerint Szilvásy György titokminiszter. Forrás: Lánchíd Rádió
jó ha figyelünk
17
Ha a Google-n rákeresünk a „Kennedy conspiracy“ kifejezésre, nagyjából 2,1 millió találatot kapunk. Ha a „911 conspiracy“ szavakra keresünk, majdnem 3 milliót. Közvéleménykutatások is alátámasztják, hogy évrõl-évre nõ azoknak a száma, akik elutasítják a New York-i World Trade Center ikertornyainak látványos rombadõléséhez vezetõ eseménysorozat hivatalos magyarázatát: hat évvel a történtek után az amerikaiak több mint egyharmada véli úgy, hogy inside job (tessék rákeresni!), vagyis bennfentes, kormányzati körökbõl irányított, de minimum jóváhagyott vagy lehetõvé tett akció volt a 2001. szeptember 11-i terrortámadás-sorozat. A hivatalos, azóta egy vaskos bizottsági jelentéssel is alátámasztott verzió szerint az Oszama bin Laden vezette iszlám radikális terrorszervezet, az Al-Kaida emberei utasszállító repülõgépeket térítettek el az Egyesült Államok területén, majd a World Trade Center ikertornyaiba és a Pentagonba vezették azokat. A 9/11-el kapcsolatos összeesküvés-elméletek egyre növekvõ számú hívei szerint mindez színtiszta összeesküvés-elmélet, hiszen Oszama bin Laden és az Al-Kaida ellen hat év elteltével sincs semmiféle kézzelfogható bizonyíték, miközben az események hivatalos interpretációjával kapcsolatban egyre sokasodnak a kérdõjelek. A szkeptikus egyharmad sok mindenben nem ért egyet, késhegyre menõ vitákat folytatnak a részletek terén – arról viszont mind meg vannak gyõzõdve, hogy az USA kormánya valamit elhallgat, eltusol, és valamilyen formában felelõs a történtekért. A kételkedõket többek között a 911truth.org nevû szervezet fogja össze, amely mindössze annyit állít, hogy kormányzati pozícióban lévõ személyek tevékeny vagy hallgatólagos részvétele nélkül ezek a támadások ebben a formában nem érhették volna el céljukat, és hogy a 18
terrortámadások hivatalos magyarázata sok szempontból nem kielégítõ. A 9/11 összeesküvés-elméletnek számos változata létezik és terjed a weben, könyvekben és mozgóképen: a visszafogottabbak szerint az amerikai elnök és környezete tudott arról, hogy mi készül, de nem tett semmit hogy megállítsa; a merészebbek szerint tevékenyen elõsegítette, vagy egyenesen megrendelte és finanszírozta a merényleteket, hogy saját pozíciói és az USA világhatalmi helyzete megszilárdítása céljából háborúkat indíthasson a Közép-Keleten, és megnyirbálhassa a szabadságjogokat. Az elméletek ide sorolható része a motivációra koncentrál, abból a kétségbevonhatatlan ténybõl kiindulva, hogy Bush politikailag profitált a terrortámadásokból: megnyirbálta a szabadságjogokat és háborúkat indított, tehát nyilván jól jött neki a merényletsorozat. A brutális támadások nélkül minderre nem kapott volna felhatalmazást, ráadásul feltehetõen elbukta volna a második elnöki ciklusát.
Ezen a ponton gyakran hivatkoznak a Project for the New American Century (PNAC) nevû neokonzervatív agytrösztre, amely meghatározó befolyást gyakorol a Bush-adminisztráció politikájára. A PNAC 1998-ban nyílt levélben sürgette Clintont, hogy távolítsa el Szaddám Husszeint a hatalomból – az aláírók között szerepelt többek között Francis Fukuyama, Donald Rumsfeld és Paul Wolfowitz. A PNAC egy 2000-es keltezésû, a merényletek óta sûrûn emlegetett tanulmányában az áll, hogy csak „egy új Pearl Harbor“ gyorsíthatná fel a szervezet által kívánatosnak tartott politikai változásokat, amelyek megszilárdíthatnák az USA világhatalmi helyzetét. A 2001. szeptember 11. óta történtek fényében sokan gondolják úgy, hogy Bush nem várt ölbe tett kézzel egy új Pearl Harborra, hogy megvalósíthassa terveit. Egy önmerénylet elképzelése hasonló okból már 1962-ben felmerült: a kubai rakétaválság idején a Pentagon az Operation Northwoods keretében az USA területén jó ha figyelünk
végrehajtott terrortámadásokkal – köztük megrendezett repülõgépeltérítésekkel – szerzett volna társadalmi támogatottságot Kuba tervezett lerohanásához, ám a Kennedy-adminisztráció nem volt vevõ a vezérkari fõnök által szignált ötletre. Egy második világháborús veterán könyve korábban titkosított dokumentumok alapján azt állítja, hogy annyiban már Pearl Harbor is önmerénylet volt, hogy az amerikai hadvezetés, sõt maga Roosevelt elnök is tudott a készülõ japán támadásról, sõt kiprovokálták azt, de nem tettek semmit a kikötõ megvédelmezésére, hogy a közvéleményt a háborúba lépés mellé állítsák. Az igazán ütõs elméletek viszont a 2001. szeptember 11.-én történtek hivatalos magyarázatát kérdõjelezik meg, mondván hogy ha nem az USA kormánya állítaná, senki nem hinné el hogy egy maroknyi külföldi terrorista, kijátszva a CIA, az FBI, további kéttucat szövetségi ügynökség és az amerikai légvédelem éberségét, gyakorlatilag szabadon megvalósíthat egy olyan tervet, amely ép ésszel legfeljebb egy nagy költ-
ségvetésû hollywoodi szuperprodukcióban elképzelhetõ. Hat évvel a történtek után nincs magyarázat arra, hogy az amerikai kormányzat miért hagyta figyelmen kívül a terrortámadásra vonatkozó elõzetes figyelmeztetéseket; hogy miért zajlott aznap annyi hadgyakorlat, hogy a légvédelem a szokásos 1 perc helyett 80 percen belül sem tudott reagálni a gépeltérítésekre; hogy kik fogadtak a tõzsdén néhány nappal a terrortámadások elõtt nagy tételben az American Airlines, a United Airlines és a Boeing részvényeinek árfolyamesésére; hogy hogyan találhatta telibe a Pentagont egy Boeing 757-essel egy Cessna kisrepülõgép vezetése terén is kihívásokkal küzdõ kezdõ pilóta padlógázzal olyan manõverek után, amilyeneket még professzionális pilóták is kivitelezhetetlennek tartanak. Hogy miért dõlt össze 10 emelet per másodperces, tehát gyakorlatilag a szabadesés sebességével a World Trade Center két ikertornya olyan tüzektõl, amelyek hõfoka elvileg meg sem olvaszthatta volna az épületek vasszerkezetét; hogy miért dõlt össze az iker-
tornyok után órákkal, de azokhoz hasonlóan néhány másodperc leforgása alatt a WTC-7 jelû épület, amely nem is kapott találatot; hogy hogyan mobiltelefonálhattak az eltérített gépek utasai olyan magasságból, ahol nincsen térerõ; hogy hogyan találhatták meg az egyik terrorista útlevelét a WTC romjai között, és miért nem lelték meg ugyanott a repülõgépek fekete dobozait; és így tovább közel hárommillió weboldalon keresztül. Az ellentábor nagyjából annyit tud felhozni, hogy lehetetlenség, hogy egy ilyen nagyszabású konspiráció résztvevõi közül senki ne álljon nyilvánosság elé, illetve hogy ha még egyben-másban igazuk is van az összeesküvés-elméletek megszállottainak, mindannyian jobban járunk ha az igazság soha nem derül ki, mert egy ekkora leleplezõdés még a vitatott terrortámadásoknál is sokkal súlyosabb következményekkel járna világpolitikailag. A Kennedy-gyilkosság már történelem: a következõ negyven év parttalan agyalása a World Trade Centerrõl fog szólni. Forrás: Bodoky Tamás – Index
A képek illusztrációk. Marco Spitoni 2004-ben CGI technikával (komputer animációval) készült „Code Guardian” címû filmjébõl valók jó ha figyelünk
19
A rendszerváltás során mindenki azt hitte, hogy a szocializmus véget ért, és ezután minden másképp lesz. Valljuk be, nagyon sok minden ténylég másképp lett, akár elégedettek vagyunk vele, akár nem. A MSZMP ismert emberei „megbuktak“ a szó olyan értelmében, hogy nem vállalhatták tovább a közszereplést. Ezért a háttérben maradtak, és új köntösben, de megismerhettük azokat az embereket, akik eddig is aktív résztvevõi voltak a múlt rendszer politikájának, ám nem láthattuk, hallhattuk õket. Ezekre az emberekre jellemzõ az az alapvetõ személyiségi „csavar“, hogy a törtetés, és az igazmondásra képtelenség erénynek számít, hisz a 89 elõtti rendszer pontosan ezt az embertípust favorizálta. Miért is? Mert azt kellett mondani, amit a felettesek hallani akartak, és a felfelé jutás csak egy -féle módon történhetett meg: hízelgéssel, és igaztalan szavakkal. A rendszerváltáskor ezek az emberek kerültek elõtérbe. Oka roppant egyszerû. Nem voltak még ugyan olyan felsõ vezetõk akiket megismerhettünk a médiából, de annyira már voltak befolyásosak, hogy õk legyenek akik kitûnnek a párt egykori tisztségviselõibõl. Mondhatjuk, hogy az MSZMP második vonala került az elsõ vonalba, mert az egykori elsõ vonal már vállalhatatlan lett. Az MSZP politikus tehát nem politikai irányzat, nem kommunista, sem pedig baloldali. Õk egy embertípus, amelyekre ugyanazok az erkölcsi hiányosságok a jellemzõek. Mit kell róluk tudni? A fõ ismérvük (amely alapján ezer közül is felismerhetõ ez az embertípus) az, hogy képtelenek egyenes választ adni egy adott helyzetre. Bármelyik MSZP politikus nyilatkozatát vizsgáljuk is, mindig ugyanarra a következtetésre jutunk. Sosem arra a kérdésre válaszol, amelyet feltettek neki, és ha (ritka esetben) de mégis a kérdés témájába vág a válasz, az nem egyértelmû. Ködös, és elterelõ. Ennek az embertípusnak másik fõ jellemzõje, a pillanatnyi politikai érdek. Elõrejutni bármi áron. Ezért sosem lesz kiforrott politikai iránya a politikus meggyõzõdésének, és annak a pártnak sem, amelybe tömörülnek. Többek között ez az egyik oka, hogy az MSZP nem baloldali. Nem tud baloldali lenni, hisz a baloldali szemléletnek világos, és egyértelmû törekvései vannak. Ezeket a célként elfogadott törekvéseket egyébként meg is valósították a baloldaliak, melyeket nyugodt szívvel nevezhetünk a baloldal vívmányainak. Fontos szemügyre venni ezeket a vívmányokat, mivel egyrészt mindahányan haszonélvezõi vagyunk, másrészt világosan kifejezhetõ, hogy melyek azok az elképzelések, melyek alapján valaki a „baloldali“ jelzõt érdemli ki.(azt már ecsetelnem sem kell,hogy alapvetõen határozták meg a 20. század társadalmainak a felépítését, és a „jólét“ fogalmának átértékelését) Említsük meg a leglátványosabb vívmányokat, (részben) azért, mert jelenleg az aktuálpolitikában is ezek kavarják a legnagyobb viharokat. A baloldal legfõbb sikerei tehát az ingyenes oktatás, ingyenes egészségügy, biztos munkahely teremtés, a folytonos gyermekáldás. És érdekes módon a családot alapvetõ társadalmi építõ kõnek tekintetették, amelyre az egész társadalom építkezhet. A honvédelemrõl ne is beszéljünk, mert ha nem is vívmány, de gondos odafigyelést igénylõ feladatnak tekintették. (igaz azonban, hogy ebben jelentõs szerepet játszott a hidegháború) A „baloldali“ MSZP legendája ott dõl meg mindenki számára, amikor összeveti a baloldali értékrendet az MSZP tetteivel. (nem programjával, mert jól tudjuk, hogy abból semmi sem igaz) A vizitdíj, kórházi napidíj, tandíj, leépült hadsereg, tényként kezelendõek, és alapvetõen mutatják meg, hogy a baloldali értékrendnek nem felel meg az MSZP. A családi alapegység szétzúzását ugyan nem tevõlegesen végzik, mindössze „kiadták alvállalkozónak“, aki jelen esetben az SZDSZ. A liberalizmus erkölcsi, és társadalmi káros hatásairól már könyvtárakat írtak tele, (nem egyszer) egyenesen a legkárosabbnak feltüntetve. Teológusok pedig az „ördög legalattomosabb jelenlétének“ azonosítják. A családi egység szétverése megérne egy külön fejezetet, ezért most nem boncolgatnám bõvebben. Jelen esetünkben elegendõ csak a legfõbb irányokat kiemelni, úgymint: a válások meg20
könnyítése, homoszexualitás elismerése, az egyedülálló szülõk, és „szinglik“ pozitív szerepelõként való beállítása a társadalomban. (tehát az összes összetartó erõ megszüntetése) A fentiekben tehát beláttuk, és bizonyítva látjuk: Az MSZP, és a baloldaliság jelen esetben két különálló dolog. De akkor melyik a baloldali politikai erõ, és kikbõl áll? A munkáspárt lényegében konzerválta a múlt rendszert a berkeiben. Nem kifejezetten baloldal, hanem kommunista. Magukról is ezt állítják, és mindenki így ismeri õket. Ha a Jobbik=szélsõjobb példáját vesszük alapul, (és persze nem alkalmazunk kettõs mércét), akkor ezen az alapon a munkáspárt=szélsõbal. Az SZDSZ liberális párt, az MDF jobbközép (tekintsünk el Dávid Ibolya hatalmi törekvéseitõl, amely alapvetõen zavarja össze pártjának hovatartozását) a FIDESZ jobboldali néppárt. De akkor hol a baloldal? Meglepõ módon a Fideszben! A FIDESZ néppárt. A néppartiság alapvetõ ismérve, hogy „politikai katyvasz“. A programját igyekszik úgy megalkotni, hogy szimpatikus legyen a lehetõ legtöbb embernek, (bocsánat: választónak), így nem túl meglepõ módon kedveskedni igyekszik a nemzeti radikálisoktól kezdve az MSZP-ben csalódott baloldali érzelmûekig. Jól mutatja mindezt, hogy nem adott ki egyértelmû elhatárolódási nyilatkozatot a Magyar gárda ügyében, és az ország több választó kerületében pedig a jobbikkal közösen politizál. Ugyanakkor az ingyenes egészségügy, tandíj mentesség, stb... ügyében is igyekszik tenni. (emlékszünk ugye, ezek baloldali vívmányok) Akkor micsoda az MSZP? Baloldalinak tehát nem tudjuk nevezni. Jobboldalinak végképp nem. Magukat szociáldemokratáknak nevezik, de tudjuk jól, hogy a demokratákhoz semmi köze. Akkor micsoda? Pénzügyi érdekcsoport, tulajdonképpen egy „gazdasági társaság“. A „túlélõ“ egykori rendszer tagjai új pénzügyi lehetõséget fedeztek fel, és ráugrottak. Most az MSZP-s politikus álcája alatt sütögetik a maguk pénzügyi pecsenyéjét. A magyar politika tehát messze nem kiegyensúlyozott. Kialakult egy jobboldali tábor, amelynek több tagja is van, sõt széles spektrumban helyezkednek el. A szélsõjobbtól a jobb-közép vonalig. Ezután egy lyuk tátong, mert nincsen tipikusan baloldali politikai erõ, és egy meglehetõsen gyenge szélsõbal zárja a sort. A lyuk, amely létrejött amolyan „vákuumként“ funkcionál. Ez a fekete lyuk pedig kiváló „játszótér“ mindenféle kétes személyû politikai kalandoroknak, és még kétesebb szándékaiknak, üzleti spekulációiknak. Az MSZP nagyon jól érzékeli ezt a nem létezõ baloldalból származó vákuumot, így megmaradt neki a lehetõség a „ha nem ránk szavazol szélsõjobbos hordák lepik el az országot“ retorikát felhasználni. A magát baloldalinak nevezõ (ám hírbõl sem az) kormányzó párt tehát egyedül önmagát akarja egyedüli lehetõségként felmutatni a jobboldallal szemben, s tegyük a szívünkre a kezünket, egyedüli lehetõség is. (eltekintve attól, hogy nem baloldali) Az MSZP ellen tehát csak és kizárólag egyetlen stratégia lehet mûködõképes, ez pedig egy valódi baloldali politikai erõ felmutatása. Nagyon jól tisztában vannak vele, hogy erre van a legkisebb esély a magyar politikában. Ahhoz, hogy egyáltalán a lehetõsége megteremjen egy ilyen erõ létrehozásának elõször alaposan meg kell gyengülni az MSZP-nek. (mivel egyszerûen vagy a Fidesz, vagy az MSZP elszívja a leendõ baloldali párt szavazóit) Ezért történelmi a lehetõsége az MSZP küszöbön álló bukásának, hisz szavazói bázisának a 70%-át elvesztette, és ideiglenesen a FIDESZ szívta fel. Ám ez nem fog sokáig tartani. A FIDESZ nem fogja tudni elodázni (helyettesíteni) a tényleges baloldalt igénylõ tömegbázist. Ezért az MSZP vezéráldozatra kénytelen. (És ezért fog törvényszerûen bukni, ugyanis a kisebbik rossz ha most önmagát buktatja meg) A felvázolt „katasztrófa“ tehát elkerülhetetlennek látszik, ám komoly áldozatok árán elõnnyé lehet kovácsolni. Ha az MSZP belsõ ellenzéke (ismét a második vonal fog aktivizálódni, hisz láthatjuk, a jó ha figyelünk
híradásokban sosem nevezik nevén ezt a lassan „mítikussá“ váló belsõ ellenzéket) az elsõ vonalt fogja aláásni, az elsõ vonalbeli politikusok tudtával, és egyetértésével. Az elsõ vonalbeliek visszavonulnak (ám háttérbõl irányíthatnak még) új arcokat tolnak elõre, új szellemiséget fognak ígérni. És valóban új is lesz (mivel mindig ugyanazt a hibát követik el az MSZP-ben, hagyják a második vonalt elõre törni, ám gyorsan a régiek fejére nõnek), és a szavazók felé kiutat ajánlanak. Visszaszerzik tehát az elvesztett baloldali szavazókat. Ehhez pedig (az új szelek ígéretét is bizonyítandó) új szövetségest találtak. Az MDF Lezsáki vonalának erõszakos megszakítása nyilvánvalóan MSZP segítséggel történt, mint ahogyan a 2006-os választások után az MDF parlamentbe jutása is. De jól tükrözi egy titkos paktum meglétét a tény, hogy az MDF jelöltet állított a fõpolgármester választáskor. Ha nem tette volna, a FIDESZ jelöltje nevetve nyert volna az SZDSZ ellenében. Az MSZP-MDF paktum tehát úgy tûnik létezik, és egyelõre halk harmadikként gyûjti a szavatokat. Az egésznek egyetlen célja van! A „megújult MSZP“ immáron egy erõs MDF-el karöltve képes koalíciót alkotni, és ismét választást nyerni! Az MDF árulása tehát teljes lesz! Ezt megakadályozandó nehéz meghatározni, hogy mi a következõ teendõ. Az SZDSZ választói támogatottsága közel 2%-ra apadt (ironikus, hogy pont õk beszélnek csendes többségrõl, mintha bármiféle módon beszélhetnének bármiféle többségrõl), és ez édes kevés egy megújulási folyamat végrehajtásához. Egyszerûn nincs kiket elõre tolni, és nincs mivel elõrukkolni, az ehhez szükséges támogatottságról nem is beszélve. Ám muszáj lesz nekik, de ehhez minimum két ciklus szükséges. Addig nem reális alternatíva az MSZP számára,neki viszont „azonnal“ kell a szövetséges. A 2010 környéki választások az SZDSZ -el, és a jelenlegi MSZP-s formációban eléggé rizikós ahhoz, hogy inkább az MDF-ben gondolkodjon aki maga jelenleg 5-6%-on áll, (és talán egy választási kampány maratonban feltornászható legyen 7-8%-ra) Ráadásul az SZDSZ egyre terhesebb az MSZP számára, jó lenne megszabadulni tõle. Meg is tenné, ha nem bukna ezzel a koalíció. A folyamat tehát ismert. Az õszödi beszéd kiszivárogtatása (érdekes módon) közvetlenül azután következett be, amikor „összemelegedett“ az MDF-el, és nyert a választásokon. A hangulat fokozódik, a szövetség erõsödik, az SZDSZ kivérzik, végül az MSZP megbuktatja önmagát. Egy elõre hozott választásokon idõt nyerhet, (ahol az MDF „jófiú“ lehet) és az MSZP -nek lesz ideje fõnixmadárként feltámadni. Majd minden kezdõdik elölrõl. De semmiképpen sem jön létre a kívánt baloldali párt (ezért szükséges a látványos halálugrás, és csodás feltámadás, hogy ez a párt az új MSZP lehessen), és újabb 15-20 évre „kinyithat a játszótér“ a Magyar politikai síkon. Ismét elodázva a tényleges változást. Tömören: elõkészítették a rendszerváltás rendszerváltását! A probléma tehát adott! A megoldás pedig a problémából adódik. Az MSZP önmagát mindenképpen kénytelen megbuktatni, az SZDSZ pedig már régen meg is bukott (1 éve. Jelenleg kizárólag a koalícióban való részvétel tartja életben, hisz jelenleg a 2%-al a legkisebb pártok közé tartozik. Feltéve, hogy van náluk kisebb) Sajnos annyira sûrûek az események, és olyannyira okosan vannak megszervezve a figyelem elterelõ akciók, hogy senki sem figyel a „lapító“ MDF-re. Pedig egy célzott támadással még idejében letaszítható a 2%-os támogatottság irányába, így az MSZP a két szék között a földön landolna. A Fidesz pedig történelmi lehetõséget kapna arra, hogy célzottan immáron csak az MSZP-re figyelve nekilásson felszámolni a szocialista rezsim utolsó állásait is. Kívánom tehát mindenkinek, hogy ezen gondolatok tükrében figyelje a napi aktuálpolitikai híreket, mert meglátásom szerint minden nap ennek a folyamatnak egy-egy elemével találkozhatunk. Még idejében eszméljünk fel! A rendszerváltás rendszerváltását készítették nekünk elõ. Ne essünk abba csapdába mint 89-ben, amikor a „minden másképp, és jobb lesz“ Csipkerózsika álmába kezdek elringatni minket. Sajnos barátaim új altatódalt írtak nekünk! Ne aludjunk el rajta többé már soha! Forrás: Dancsok Zoltán – FÚSZ jó ha figyelünk
FRANCISCO EXKLUZÍV FLETÓ OKTÓBER 22-EI ESTI PROGRAMJA Operaház Gyurcsány Ferenc az Operaházban zárt körben tölti a ma estét. Egy olvasónknak sikerült megszereznie a nem mindennapi mûsortervet. Most közöljük mindenkinek. A jegyek ugyan már fogyóban, de aki siet talán még ott lehet az elõadáson. Ime, hát! Lehet böngészni. 1. A. L. Webber: Az Operház fantomja (musical). Elõadja a fantom maga. Ki is az a titkozatos harmadik? Gyönyörû zene, nagyszerû játék, tökéletes rendezés. A közönséget a rendezõ egész végig az orránál fogva vezeti, bár aki már ismeri a történetet, az rájöhet a feltett kérdésre. Ki is a harmadik a Kun Béla, Rákosi Ferenc sorban? 1. Csajkovszkij: A Hatyúk tava. Elõadja Fletó. A roppant jó mozgású, hosszú nyakú mûvész az ablak elõl háttal indulva a híressé vált kör-körös mozgással tölti be a színpadot. Kezével csapkod. Arcán kifejezéstelen madárszemek. 18 év alattiak csak szûlõi felügyelettel. Egyébként kihagyhatatlan. 2. Csehov: 6-os számú kórterem. Elõadja: Kabai Károly és „balladai“ Ágnes Huszonegyedik századi thriller-dráma. Ideggyengéknek nem ajánlott! A legértékesebb rész az a megható a szerelmi szál, amely a meghasonlott maffiózó és a vezeklõ miniszterasszony közötti csendes és lassú felismerést mutatja be arról, hogy elk..ták. 3. Gounod: Faust (részlet) Eladó az egész világ. Elénekli Lamperth Mónika. Gordonkán kísér Bajnai A témáról a világon ilyen hitelesen még nem adott elõ senki. Kasszasiker... 4. Mikszáth Kálmán: A pénzügyminiszter reggelije. Elõadja Veres János A darab csúcspontja, amikor a fõhõs fia végre börtönbe kerül és a cellában megpillantja az apját. Felejthetetlen pillanat az is, amikor a reggeli alatt kintrõl az utcán ezrek skandálják: „Hogy akadna a torkán!“ 5. A. Miller: Az ügynök halála. Elõadja Zuschlag és a szegedi Csillag-kórus A mûbõl kiderül, hogy még a profiknak is van egy Achilles-pontjuk. Pláne, ha a Holocauston viccelõdnek. Napokig nem szabadul az ember a végjáték hatása alól, amikor a fõhös a börtönzuhanyzóba indul, mögötte a kórus. Függöny le! Sikoly! 6. Tizenkét dühös ember. Elõadja a publikum. A modern színmûvészet új eleme az interaktív elõadás. Pláne, ha az egyben némajáték is. A történet egyszerû. Szilvásy, Kóka, Bajnai, Veres és Gyurcsány feláll a színpadra szótlanul. Fél perc múlva égnek a székek a nézõtéren. Sztanyiszlavszkij álma valóra válik. 7. Epilógusként Fletó elénekli John Lennon Bolond a SZEMLÕHEGYRÕL címû remeket. Yoko Ono szerepét egy édes kínai hölgy játssza. Kicsit zavaró, hogy folyamatosan ugyanazt ismételgeti: „vityász kotyi!“ De a happy end mindent feledtet. A közönség ugyanis tojászáporral jutalmazza a produkciót. Mindenkinek jó szórakozást kívánunk! barikád.hu
21
Máté Péter, lapunk fotoriporterének Gyurcsány Ferencrõl készült, köteteknél többet mondó felvétele elõször a Magyar Nemzet keddi számának címoldalán jelent meg. Most pedig a borítónkon. A megtört, elfáradt, ráncos, lógó bõrû, a koránál lényegesen többet mutató arc tulajdonosa. Aki elõszeretettel nevezi magát „fickónak“. Gyurcsány már az sem. De ez talán a legenyhébb, amit a bûnei elévülésére játszó, páratlanul gyáva, népétõl rettegõ miniszterelnökrõl mondható. Meg az, hogyha az „öregecskedõ feleségeket“ le kell cserélni, akkor talán korábbi mondása az öregecskedõ miniszterelnökférjekre is vonatkozik. Az is csupán finom csipkelõdés lenne megjegyezni, hogyha valóban csupán „színház az egész világ“, mint Shakespeare Ahogy tetszik címû vígjátékának negyedik felvonásában hangzik el Jacques szállóigévé vált mondata, akkor Gyurcsány valóban nagyon jó miniszterelnök. És komédiás. Tényleg: nem tudjuk, szánalmasabb-e vagy nevetségesebb az, ahogyan például a felnõtt Gyurcsány a tinédzser korában látott amerikai filmjeleneteket majmolva a szívére szorított kézzel énekli a magyar himnuszt. De ma már ez sem érdekes. Ma, amikor még a koalícióval oly szívélyes viszonyban lévõ közvélemény-kutatók adatai, de az utcai és piaci hangulat is alátá-
masztja: Gyurcsány teljesen elszigetelõdött és utálat tárgya. A demokratikus intézményeket a gazdasággal együtt rohamosan leépítõ miniszterelnököt már nem csak az utca embere, de saját pártja is gyûlöli. Vezetõi a háta mögött puccsról beszélnek, összeesküvést szõnek, de lázadnak ellene az MSZP-s polgármesterek is. Közutálat veszi körül. Már az amerikai kormány se bízik benne, mióta az orosz Kék Áramlat földgázvezeték mellett állt ki. Hiába sasszézott vissza villámsebesen az atlantista támogatású Nabucco mellé. Gyurcsány okkal retteg és okkal tört meg. Már csak bástyákban bízik. Páncélautóban utazik, és kiürítteti az Andrássy utat az Operaház egész környékérõl, mert a „népétõl“ rettegõ gyáva diktátor beszédet mond annak a világraszóló 1956-os forradalom és szabadságharc ünnepének elõestéjén, amelynek vérbefojtóihoz
Interjút adott az MTI-nek a minap Medgyessy Péter. A szöveg „Nem ilyen országot akartam” címmel jelent meg a távirati irodánál, s aztán bõven idéztek belõle a lapok. Egy terjedelmesebb szakaszt ideteszünk, hogy ne kelljen keresni: Nem ilyen országot képzeltem el, amikor elvállaltam a miniszterelnök-jelöltséget, vagy amikor beléptünk az Európai Unióba. Ilyen értelemben ez nekem csalódás – fogalmazott az exkormányfõ. Medgyessy Péter úgy vélte, az ország emberileg, fizikailag ma jobb állapotban van, mint amilyen a közérzete. Az emberek a feszültséget érzik, azt, hogy adok-kapok van, mindenki sárt dobál – tette hozzá. Arra a vádra, hogy a tieid lopnak, nem az a válasz, hogy de a tieid még többet loptak. Ez oda vezethet, hogy az emberek minden politikust gazembernek tartanak majd, és a szélsõségek felé fordulhatnak – fogalmazott Medgyessy Péter. A mostani mély válság közepette nemcsak Medgyessy Péter nyilatkozatán érdemes elméláznunk, hanem egész életútján. Tanulságos lesz. A decens polgári családból származó Medgyessy fiú, önéletrajzából kihüvelyezhetõen, az út elején szép csöndesen meghasonlott a múltjával, származásával. Történt mindez a ’60-as évek elsõ felében, a nagy kádári konszolidáció idején. A polgári otthont jobb volt nem nagy dobra verni, és az ifjú közgazda nagy szorgalommal igyekezett feledtetni a rossz pedigrét. Mint az Indexbõl nemrégiben megtudhattuk, ebben jól jött néki egy egyetemi kapcsolat, Apró Antal leányának szerelme. A friss diplomás Medgyessy a Pénzügyminisztériumban találta magát, és csöndesen végigjárta a szamárlétrát. Apró Piroskával nem köttetett házasság, de nem is keseredett meg a kapcsolat. Elannyira, hogy az Index Apró Piroska-életrajza szerint Medgyessy 22
sokkal több köze van, mint azokhoz, akik néhány napra az akkori világ gigászi erejû hadseregét, a szovjet ármádát kergették ki néhány napra az országból. A Római Birodalom idején, amikor még embereknek és dolgoknak volt drámai dimenziója, a gladiátori küzdelem végén a gyõztes felnézett az arénában ülõ császárra és várta, hogy mit mutat hüvelykujjával. Ha lefelé mutatott, az „recipe ferrum“-ot jelentett, vagyis azt, hogy „fogadd be a vasat“, azaz a földön fekvõ leépültet le lehet döfni. Ha a császár úgy látta, a vesztes csak pillanatnyi rossz helyzetfelismerése miatt került alulra, de ereje és képessége alapján még sok örömet okozhat a nézõknek, felfelé mutatott a hüvelykujja és a vesztest engedte felállni. Ma, a Gyõzike-dimenziók korában egy jelenkori képzelt császár ítélete a földre került Gyurcsánynak, a szörnyû és bizarr tragikomédia fõhõsének csak egy lehet: „fogadj el egy ráncfelvarrást és kullogj el!“. Forrás: Lovas István – Magyar Nemzet, Brüsszel
Péter életében az Apró család hosszabban játszik szerepet, mint a két saját felesége. A PM-ben 1966-ban kezdett, ’70-tõl osztályvezetõ, ’76-tól fõosztályvezetõ-helyettes, ’80-tól fõosztályvezetõ. Eközben a szorgalmas Medgyessy Péter 1978. márciustól lett a BM szigorúan titkos állományú tisztje. Két munkaszerzõdése volt, egyik a PM-mel, a másik a BM-mel. Két jó fizetést vett föl, amelyekért bizonyára meg is dolgozott. 1982-ig volt szt-tiszt. És 1982. október 1-jétõl pénzügyminiszter-helyettes. Mi történt a szigorúan titkos években? A hivatalosnak tekinthetõ válasz szerint Magyarország belépését készítette elõ (bizonyára nem egyedül) a Nemzetközi Valutaalapba és a Világbankba. Valóban, Magyarországot, hosszas elõkészítõ tárgyalások után, 1982. május 6-án vették föl a Nemzetközi Valutaalapba, júliusban pedig a Világbankba. És 1981-ben éledt föl a „demokratikus ellenzék": „a kis Rajk” szamizdat butikot nyitott a lakásán, megjelent az elsõ Beszélõ, az elsõ Magyar Figyelõ. Nyilván nem függetlenül az elõkészítõ tárgyalásoktól. Miután csöndben megkezdõdött a Magyarország nevû földdarab átnavigálása a keleti szupremáciából a nyugati fennhatóság alá, Medgyessy leszerelt a BM-tõl, és átült a hivatalos közigazgatás egyik vezetõ pozíciójába. Még nem legelõre, elvégre a titkos ügyintézésnek megvolt a maga oka, és az az ok még nem múlt el. Mihail Gorbacsov pár évvel ezelõtti nyilatkozata alapján, amelyben leszögezte, hogy nem Moszkva elõl titkolták Magyarország világbanki–IMF-es terveit, gyanítjuk, hogy a hazai balos kommunisták becsapása volt a cél. jó ha figyelünk
Egy...
...két...
A karrier szépen ívelt fölfelé, a magyar gazdaság pedig lefelé. Mire 1986. december 30-án Medgyessy Péter pénzügyminiszterré avanzsált, a tervutasításos rendszer tulajdonképpen halott. Bizonyos szempontból talán nem is meglepõ ezek után, hogy 1988. januártól 1989. februárig a Tervgazdasági Bizottság elnöki posztját Medgyessy Péter tölti be – ki más lenne a legalkalmasabb? Mire a TB élére került, addigra már a minisztertanács gazdasági ügyekért felelõs elnökhelyettese is volt (1987. december 16-ától a Németh-kormány végéig). Mit könyvel el a maga sikerének Medgyessy Péter? Az „új” (áfás, szja-s) adórendszer bevezetését, a gazdasági liberalizáció elõkészítését, az új társasági törvényt. Csupa szép dolog, mondja õ. Ám szerintünk a Medgyessy-életmû egésze inkább csupa ármányként értelmezhetõ, amit Bogár László úgy ír le, hogy Magyarországot átvezették a keleti világbirodalomból a nyugati világbirodalomba. És eközben gondosan ügyeltek rá, hogy a magyarok mindkét szupremácia alatt szolgasorban maradjanak. Medgyessy Péter nevéhez kötjük a Gorenje-turizmust, amivel lenullázták a magyar háztartások kényszermegtakarításait, és ezzel elérték, hogy egyfelõl Ausztria hatalmasat kaszált rajtunk, másfelõl az átlagmagyar nulla forint tõkével kezdte a piacgazdasági rendszert, azaz a tõkés berendezkedést. Ugyancsak Medgyessy Péter nevéhez köthetjük a spontán privatizáció kapuinak megnyitását, amellyel megteremtette a kebelbeli nómenklatúra vezetõ pozícióit az új, „szabad” rendszerben. A világbanki elõélettel a háta mögött vette át 1990-ben a Magyar Paribas (a nagy francia kapcsolat) itteni vezetését, majd Horn
jó ha figyelünk
...há!
és repült
alatt elõbb a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank irányítását, utóbb a pénzügyminiszterséget. Ezen évek alatt szépen híztak a multik a hazai terepen. Például francia kézbe került az M5-ös, mégpedig a magyar állam számára elképesztõen rossz feltételekkel. Amikor Orbán Viktor kormánya jött, Medgyessy megint visszavonult. Látszólag. Csupán tokba tették. Miután kiderült, hogy Orbánék nem paríroznak a nemzetközi tõkének, és akadályozzák a multik magyarországi extraprofitját, megint elõkerült Medgyessy Péter. Jött – és valahogy megint kellett a „Magyar Szocialista” pártnak. Még párttagnak sem kellett lennie. És amikor ismét a kormányrúdhoz került, ismét lenullázta Magyarországot. „Több pénzt az embereknek!” meg „Több pénzt az önkormányzatoknak!” demagógiájával radikális gyorsasággal kivéreztette a magyar államkasszát, hogy ismét a kamatok igájába kerüljünk, mint 1981-tõl. Medgyessy Péter a közgazdaságtudomány doktora. Azt hinni, hogy mindez véletlen – nevetséges. Nem véletlen az sem, hogy a Gyurcsány-érában nem vonult vissza. Utazó nagykövet lett, akinek munkássága nagyjából annyira ismert, mint a D-209-esé. Mert most nem nélkülözhetõ Magyarország valódi urai számára, csupán a választók elõtt vállalhatatlan. Mit gondoljunk most, amikor siránkozik, hogy „nem ilyen országot akart”? Szerintünk nincs új a nap alatt. Medgyessy szájával a multik szólnak: megint romlik az üzletmenet. Már az övék is… Forrás: gondola
23
