A TARTALOMBÓL: A demokrácia csõdje a kettõs mérce! Dörmögõ Dömötör elköszönt A legszürkébb eminenciás... 7

A TARTALOMBÓL: A demokrácia csõdje a kettõs mérce! . . . 2 Dörmögõ Dömötör elköszönt . . . . . . . . . 3 A legszürkébb eminenciás . . . . . . . . . . . . 7 A nagy biztosítók már a spájzban vannak? 8 A Nyugat halála . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 A világ legkártékonyabb országa Izrael . 11 Önök az antiszemiták! . . . . . . . . . . . . . . 12 Budaházy: a MÚK 12 pontja . . . . . . . . . 14 A zsidók uzsorások és kizsákmányolók . 15 Csintalan: „Én egy rohadt bûnözõ vagyok” 16 Ez az a föld . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 Gondolatok a Visegrádi disputáról . . . . 20 Lipták elvtárs, Ön megkezdte . . . . . . . . 23 háborúját a magyar nép ellen Kádár köpönyege . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 Ellenségmaximalizálás . . . . . . . . . . . . . . 26 „Levelezés a Jóistennel” . . . . . . . . . . . . . 27 (értsd Orbán Viktorral) Szabály az szabály . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 Mi az, amire Gy. F. annyira vágyik, . . . . 28 de nem kaphatja meg soha? Gaudi: törvénysértõ a „passzív. . . . . . . . 30 ellenállást” tiltó kormányrendelet Belpolitikai, helyzetelemzõ program-. . . 31 tézisek TUBES-radar – Valódi okok!!!!!. . . . . . 32 Hiteles forrásból!!!! Tubes: megismétlõdhet a zengõi csata? . 34 Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

Dr. Mészáros Gyula írása a népszavazásról A szerzõ a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia Repülõtanszékének volt vezetõje, jelenleg a Magyar Hadtudományi Társaság repülõszakértõje. “A demokrácia csõdje a kettõs mérce! A pécsi népszavazás után szuperszonikus gyorsasággal döntött a kormány a ”nép nevében" és helyette a tubesi radarépítés megkezdésérõl.Szégyen a demokráciánkra, szégyen a kormányra, szégyen a Honvédelmi Minisztériumra, akik kettõs mércével mérve semmibe veszik a 94%-os tiltakozást a radartelepítés ellen." A demokrácia csõdje a kettõs mérce! A pécsi népszavazás után szuperszonikus gyorsasággal döntött a kormány a “nép nevében” és helyette a tubesi radarépítés megkezdésérõl. Röpke hírben közölték a kemény döntést: “Népszavazás ide, tiltakozás oda: a Tubesen épül meg a lokátor! Biztosnak tûnik, hogy a Pécs melletti Tubes-hegyen épül fel a régóta tervezett NATO-lokátor. Bár a radar építését komoly viták elõzték meg, Gál J. Zoltán, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára szerdán bejelentette a kormány döntését." Szégyen a demokráciánkra, szégyen a kormányra, szégyen a Honvédelmi Minisztériumra, akik kettõs mércével mérve semmibe veszik a 94%-os tiltakozást a radartelepítés ellen. Ha és amennyiben a népszavazáson részt nem vett lakosok voksát a telepítés melletti döntésnek aposztrofálják az ellenzõkkel szemben, az felülírja az eddigi országos választások eredményességét is. Az a Kormány által állított tény, mi szerint a pécsiek többsége a radartelepítés mellett voksolt volna ugyanolyan hazugság, mint amit a választások elõtt hallott az ország. Sajnos az öszödi példa immáron követendõ erkölcsi norma lett nemcsak a baloldali elit részérõl, hanem sajnos egyre inkább a társadalom részévé válik. A Kormány és a baloldal a saját izlése szerint játszadozik a választás intézményével segítségül híva legkedvesebb eszközét a kettõs mércét. Miért kettõs mérce? Mert ha feltételezzük - mint ahogyan a kormány ezt ebben az esetben tette - hogy az országos választásokon a szavazást bojkottálók mindegyike a NEM szavazatot képviselte, akkor Magyarországon már régen megbukott volna az egyébként is gyenge lábakon álló demokrácia! Merthogy akkor az IGEN szavazatok nem lettek volna elegendõek az egyik vagy a másik párt gyõzelméhez, vagyis leszavazták volna az induló honatyákat. Ha így döntenénk az országgyûlési, önkormányzati választások eredményei alapján, akkor bizonyára más világban élnénk. Többségi IGEN szavazat ugyanis soha sem lett volna. A jelenlegi kormánylogika szerint aki Pécsen nem szavazott, az támogatta a kormány radartelepítési elképzelését, vagyis NEM szavazatnak tudták be. Így mintegy 39.000 radarellenzõ IGEN szavazata ellenében mintegy 87.000 radartelepítést támogató NEM szavazat áll szemben. Vagyis Pécs lakosságának 70%-a támogatta a kormány elképzelését e logika szerint, 30%-a pedig nem támogatta. “Látható többség!” - mondaná az Országgyûlés levezetõ Elnöke az egyidejû listás szavazásnál. Akit érdekel, eljátszadozhat az efféle matematikával. Vizsgáljuk meg ilyen szemüvegen keresztül az elmúlt idõk országos választásainak eredményeit, számszerûségét és értékeljük az eredményeket. Bizony sok helyen másképpen alakultak volna az eredmények! Játsszunk hát egy kicsit a számokkal! A radar egyértelmûen a NATO délre kiterjesztett “szeme”, amellyel a “nem létezõ ellenséget” kémlelik éberen, az országon be-

lüli polgári légiforgalom irányítása szükségességének leple alatt. Ezért ezt a matematikai játékot a NATO népszavazással kezdem. A jogosult szavazók száma akkor 8.059.039 fõ volt. A ténylegesen szavazók száma: 3.964.075 fõ. Ez a szavazópolgároknak durván a 49,19%-a volt. Nem szavazott, vagyis “NEM” szavazatnak beszámítható a fenti logika szerint 4.094.964 szavazat. Érvényes IGEN szavazat, amellyel a NATO-ba való belépést támogatták a választópolgárok: 3.344.131 volt. A NEM szavazatok száma (beleértve az érvénytelen szavazatokat is): 619944. Ha ehhez hozzáadjuk a nemmel szavazókat, vagyis a NATO-belépésünket nem támogatók számát, akkor a 3.344.131 IGEN szavazattal szemben (619944+4.094.964) 4.714.908 NEM szavazat áll!!! EZ AZT JELENTETTE, HOGY A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁROK 58,5%-a A BELÉPÉS ELLEN, 41,5%-a PEDIG A BELÉPÉS MELLETT VOKSOLT. Vagyis a magyar választópolgárok elutasították a NATO-ba való belépésünket. Akinek kedve van, folytathatja a matematikai elemzést az országgyûlési választások, vagy a 2004. december 5.-ei népszavazás, stb hasonló elemzésével. Érdekes felfedezéseket és a kettõs mérce megalapozottságát fogja észlelni. Ha a fentiek ellenére mégis beléptünk a NATO-ba, akkor vagy az a döntés volt törvénytelen, vagy amennyiben az törvényes volt, akkor a pécsi népsza-vazás is érvényes, mivel a szavazók döntõ többsége ellenezte a radartelepítést. Nem szabad a számokat és küszöböket csûrni-csavarni attól függõen, hogy kinek és milyen célból szükséges a népszavazás. Vagy mindenütt 50%+1 fõ, vagy minden szavazáskor 25%+1 fõ legyen a küszöbérték. Mindezt a kettõs mérce elkerülése érdekében, az igazságosság jegyében gondolom így. Persze a népszavazás körül nem volt minden a rendjén. Az egyik pécsi lakos így írt a népszavazásról: “a hallgatás nem beleegyezést jelent, hanem leginkább csalódást a demokratikus intézményekben, távollétet a szavazás idején, alulinformáltságot (volt, aki nem is kapott értesítést, vagy nem tudta, mit kapott!) stb.” Nos, tisztelt politikai elit! Ha kiírnak egy népszavazást, mert tényleg kíváncsiak az állampolgárok véleményére, akkor azt meg kell támogatni egy kis pénzzel és széles információs tert kell biztosítani a lakosság számára. Legalább úgy, mint ahogyan azt az országgyûlési választásokon teszik a saját érdekeikben. Nics nagy népszavazás és információdömping, vagy kis népszavazás és alacsony szintû, szegényes és pénzhiányos információ. Illetve van, vagyis volt Pécsen, ahol az aktivisták saját anyagi javaikat sem sajnálva álltak ki az igazukért. Csak gratulálni lehet nekik a kitartásukért. S amennyiben rendelkeznének több pénzzel, “a cél elérésének eszközével”, amint azt egy jobboldalinak igazán nem mondható újságíró szájából hangzott el, valószínû megajándékoznák Pécs lakosságát Kölcsey Ferenc - ma igazán aktuális gondolatait tartalmazó, unokaöccséhez, Köcsey Kálmánhoz írt -szenzációs mûvével, a Parainesis-sel. Tisztelt pécsi aktivisták! Tisztelt pécsi polgárok! Ne adják fel! Harcoljanak a kettõs mérce ellen, a demokratikus jogaikért. A szerzõ a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia Repülõtanszékének volt vezetõje, jelenleg a Magyar Hadtudományi Társaság repülõszakértõje. Dr. Mészáros Gyula

Aki az ördöggel szövetkezik, az kínnal fizet! (A nép ajkán született bölcs mondás)

2

jó ha figyelünk

– avagy Élet az SZDSZ után? –

Miska Kancsó menetet hajtott végre. Ennek akár még örülhetnénk is. Mégsem örülünk. A Francisco által levezényelt generációváltás a magát liberálisnak valló törpeminoritásban is átrendezte az erõvonalakat. A pénz és a hatalom kizárólagossága és mindenek felettisége átvette a korlátlan teljhatalmat, a langaléta ripacs immáron a teljes koalíciót kézben tartja.

Ha azt mondjuk, hogy az MSZP-t ma egy pártállami csöcsökön nevelkedett, egykori KISZ-fiúból neoliberális süvölvénnyé cserepedett yuppie irányítja, az SZDSZ-re oly jellemzõ féktelen szabadosságú kozmopolita beállítottsággal, vagy arról beszélünk, hogy Kóka hatalomra jutásával a neoliberális törpeminojó ha figyelünk

Ám a szárnyaszegett rabmadarak kókadozó kornyadozó tisztújítási haccacáréja még kezdetét sem vette, amikor a világhálón az alábbiakkal kellett szembesülnöm: Idézet Farkas Andrástól a Hírszerzo.hu internetes oldalról, 2007. március 22. A magyar nacionalizmus vegytiszta önkínzás címû írásból: „Mit kívánhat a magyar nemzet? Ha igazán jót akarunk magunknak, akkor azt, hogy szûnjünk meg népben-nemzetben tételezni a jövõnket. A nemzeti gondolkodási rendszert vessük oda, ahová ma már való: a történelem zsúfolt szemétdombjára.” Ahogyan azt az urbánus frazeológiában (Béla bátyám kedvéért, a városi szóhasználatban) mifelénk mondani szokás, az agyam rögtön lelökte a szíjat. Nem azért mondom, mert eleddig három hosszú és kimerítõ, ám annál élvezetesebb estét ültem végig a ciszterci rend pécsi Nagy

ritás gyakorlatilag a szegfûmintás utódpárt egy tagozatává degradálódott, nos akkor azt kell megállapítanunk, hogy bizony nem járunk messze az igazságtól, gyakorlatilag tökmindegy a dolog. Erre mondaná azt Bódi Lajos, mûvésznevén Tüdõ, az erõcsávó, hogy „árnyalatnyi különbség, nincs jelentõsége” 3

Lajos Gimnáziumának dísztermében a Szent Koronáról szóló elõadássorozat keretében, hanem csak úgy általánosságban, de legyen olyan kedves és mondja mán meg nekem valaki, hogy mi a rossebbe gondolkodjunk, ha nem a népben, a nemzetben? Akkó’ miben? Csak nem mán megen az individuumban?! Te, szerencsétlen! Nem elég, hogy ilyen hülyeségekkel fárasztják az embert hétvégére, még itt van ez az elnökválasztási hajcihõ is, amirõl mindenki tudta, hogy elõre le van vajazva. A szolgalelkületû ölebmédia persze még a csapból is azt zuhogtatta, hogy most akkor vajon a hitelesség (értsd a Fodor-gyerek) vagy a sikeresség (értsd: Kóka Johnny, az 1ügyû ígérgetõ) kerül-e ki gyõztesen az erõfelmérõbõl. Mint ha nem lenne teljesen mindegy. Nekünk legalábbis teljesen mindegy. A sajátos nyuszi-fog mosolyú sikeremberrõl tudjuk, hogy a langaléta ripacshoz húz a szíve, s ahogyan azt a Magyar Nemzet által gondosan az elnökválasztási összecsapásra idõzített dunaújvárosi fiaskó kapcsán is láthattuk, hatékony segítõje az ország fehérgalléros bûnözõk módjára történõ csendes és feltûnésmentes kifosztásában. „Barátaim! Én szeretem a versenyt!” Ezek az õ szavai. Ja. Ahogyan annak idején Sándor Gyuri mondta: „Egyenlõ pályák, egyenlõ esélyek! Én biciklivel megyek!” Te megkapod a földnek azt az árát, amit termõföldként ér, én meg zsebre vágom a sokszorosát, amit ipari területként ér. Mit is mondott az imént Tüdõ? „Árnyalatnyi különbség, nincs jelentõsége.” De hol vagyunk még az elnök aspiránsoktól, amikor itt van ez a drága aranyos nagydarab ember, aki éppen búcsúzni ké(ny)sz(er)ül? Idézet az szdsz.hu internetes oldalról: „Petõ Iván „igazi szemétségnek” nevezte, hogy Kuncze Gábort lejárató óriásplakátok jelentek meg a városban. Úgy fogalmazott: szemétség emberileg megpróbálni lejáratni valakit akkor, amikor már nincs tétje. Hozzátette: úgy tudja, 120 óriásplakátot helyeztek ki a fõvárosban.” Forrás: szdsz.hu

Mit lehet erre mondani? Asszem semmit, mer’ ez önmagáért beszél. Vagy talán csak annyit, úgy tûnik, ha lassan is, de még Degesz uram kutyaszaros világvárosában is változnak az idõk. Erre mondja azt mifelénk a dúsképzeletû nép az urbánus frazeológiában (Béla bátyám kedvéért a városi szóhasználatban), hogy most mán a pestieknek is tele van a töke ezzel a mocskos bagázzsal. És akkor jöjjenek a gyöngyszemek a búcsúbeszédbõl, a teljesség igénye nélkül. Íme: „Bizonyítsuk be, hogy a gazdasági hatékonyság, a siker és a társadalmi igazságosság nem kizárják, hanem ellenkezõleg, támogatják 4

egymást! Fejlõdõ, boldog ország, ahol jó élni, csak így jöhet létre!” – mondta Kuncze Gábor elnöki búcsúbeszédében.” Itt álljunk csak meg egy szóra, Istenben szeretett felebarátim! Gabi! Az Isten szent szerelmére! Mán nyóc rohadt éve mást se csináltok, csak bizonyítotok, oszt’ hova jutottunk?! A gödör legaljára, basszátok meg! (És akkor ilyenkor csodálkozunk, ha a szépirodalom és a publicisztika kimeríthetetlennek tûnõ eszköztára a végéhez ér? Hát ne csodálkozzunk!) De megyünk tovább! „Kuncze szerint az SZDSZ felelõssége, hogy a magyarok szabadságról alkotott fogalma lépést tartson az idõvel. „Magyarországon nem szeretik az emberek a globalizációt, de meg kell gyõznünk õket, hogy nem zárhatjuk magunkra az ajtót” – mondta ezzel kapcsolatban a leköszönõ pártelnök. A Fideszre utalva Kuncze kijelentette: a liberálisok felelõssége, hogy útját állják az embereket az utcára vivõ, továbbá lényegtelen kérdésekben népszavazást erõltetõ törekvéseknek. „Ha nem leszünk képesek ízekre szedni a következõ években ezt a sok baromságot, nem érdemeljük meg, hogy politikusok legyünk.” Hölgyeim és Uraim, kedves barátaim, itt megint pihenõt kell tartanunk egy röpke pillanatra, mert Miska Kancsó ezúttal tényleg elrúgta a pöttyöst. De méghozzá nagyon. (Urbánus frazeológia: elvetette a sulykot.) Idézzünk az 1949. évi XX. Törtvénybõl, melyet ma úgy ismerünk, mint a Magyar Köztársaság Alkotmányát: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselõi útján, valamint közvetlenül gyakorolja.

28/B. § (1) Országos népszavazás és népi kezdeményezés tárgya az Országgyûlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet. 28/C. § (3) Ha az országos népszavazást el kell rendelni, az eredményes népszavazás alapján hozott döntés az Országgyûlésre kötelezõ.” Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy ez az ember nincs tisztában a demokrácia szó jelentésével, annak tartalmával. Az ugyanis népfelséget jelent. A többség uralmát a kisebbség felett. De ez még hagyján, istenkém, ostoba szegény. Ez van. De az már sokkal súlyosabb, hogy ennek az embernek leköszönõ pártelnökként sincs annyi esze, hogy észre vegye, szembemenetel a demokratikus berendezkedéssel. Nyilván nem úri passzióból vagy unalomból mennek emberek tízezrei és százezrei az utcákra, mintha nem lenne jobb dolguk éppen. Mondjuk ezen azért nem ártana elgondolkozni, Miska Kancsónak sem. Igaz, tõle magától hallhattuk, hogy esze, no hát az annyi van, amennyi éppen van. Nyilván teljesen lényegtelen kérdések azok, amiket népszavazásra bocsátanak, nyilván azért adják a nevüket, adataikat százezrek hozzá. Én persze megértem, hogy Kuncze elnök úr számára az olyan kérdések, mint a vizitdíj, a tandíj lényegtelen kérdések, nyilván ezek is a baromság kategóriájába tartoznak. No, de hát miért csodálkozunk ezen, amikor a koalíciós partner, s egyúttal a kormány elsõ embere kurvának és nyüvesnek nevezi ezt az országot, a mi hazánkat. Mi mást is várhatnánk ilyen emberektõl? És itt megint meg kell állnunk egy rövid pillanatra. Lépjünk csak vissza egy lépést az idõben. És most a bal-liberális érzelmû honfitársaimhoz szólok. Barátaim! Emlékszünk még 2004. május 1-jére? Emlékszünk még Medgyessy Péter, alias jó ha figyelünk

James Gondra, a Kárpátok Cicerójára, amint Armani-öltönyében hanyag eleganciával megforgatja az azóta már bedöglött 320 millió forintos idõkereket? jó ha figyelünk

Mondjátok meg nekem, de õszintén, ezt akartátok? 42-fogas amerikai fogpasztamosollyal és rezzenéstelen pókerarccal hazudik bele a mûminiszterelnök a pofánkba (nem csak a mienkbe, a tiétekbe is!) és a helyén maradhat, nem bukik bele a kormány. Tessék mondani, ez itten az Európai Unió? Ez lenne az a bizonyos sokat emlegetett európai szellemiség? Ez lenne az a bizonyos sokat emlegetett és mindenki által oly hõn áhított jogállamiság? Ez lenne a demokrácia? Tényleg ezt akartátok? 100 emberbõl csak 38 mondta azt, hogy csatlakozzunk az Európai Unióhoz. Látható kisebbség. Ennek ellenére csatlakoztunk. Mondjátok meg nekem, de õszintén! Megérte? Tényleg ezt akartátok? De megyünk tovább. Egy újabb gyöngyszem Dörmögõ Dömötörtõl: „Sok mindent ért el Magyarország az elmúlt tizenhét évben. Ebben nekünk, szabad demokratáknak meghatározó szerepe volt. Az volt a rendszerváltáskor és az ma is. Nélkülünk más lenne ez az ország, és semmiképp nem jobb. Saját, senki máséra nem hasonlító politikai stílust alakítottunk ki, olyan stílust, ami nélkül színtelenebb, embertelenebb, unalmasabb lenne a magyar közélet.”

No comment. Itt a vége, fuss el véle! Így búcsúzott hát a nagy mesemondó. Most, hogy azért kellett-e mennie a vízvezeték-szerelõbõl pártelnökké felfújt politikai bohócnak, mert közölték vele, hogy „thank you for your cooperation”, vagy a mára humorát vesztett, és ettõl a rengeteg mocsoktól végképp megcsömörlött embernek lett elege az egészbõl, nem tudjuk. Sejtésünk azért van. Önként és dalolva senki sem áll fel a konc mellõl, az hétszentség. Alig van már valami eladható közvagyon, elég volt ebbõl a nyugdíjas tempójú tökölõdésbõl, jöjjön a fiatalság, aki senkire és semmire nincs tekintettel, úthengerként tapos bele mindenkit a betonba, aki az útjába áll. Nos, „örömmel” jelenthetem, a fiatalság megérkezett, kérem tisztelettel! És – ahogyan azt mán a szegfûmintás utódpárt soraiban is láthattuk, úgy beledöngölik a betonba az elõzõ nemzedékeket hangadó figurástól, mérvadó tekintélyestõl együtt, mintha ott se lettek vóna. Még hírmondó sem marad belõlük. Itt van mindjárt ez a Johhny gyerek. 1ügyû ígérgetõ. Mivel Francisco embere, nagy valószínûség szerint szolgai módon végrehajtja majd ura és parancsolója utasí5

tásait. Így minden bizonnyal búcsút mondhatunk a Horn-Kuncze érára oly gyakran jellemzõ gyakori ütésváltásoknak. Csendes hatékonysággal, kart karba öltve teszik tönkre és fosztják majd ki hazánkat. Rabolják le azt a kevés mozdítható közvagyont, ami még maradt. Az már most borítékolható, hogy mindazok, akik az elmúlt bõ másfél évtizedben történtek ellenére, talán valamiféle eszmei meggyõzõdésbõl, vagy csuda tudja, hogy mibõl, de még ez idáig kitartottak az álliberális törpeminoritás mellett, hogy most, amikor aztán végképp a karvalytõke és a globalizáció embere került az elnöki székbe, bizonyosan odahagyják majd ezt a sajátos, a harácsolásra, a nemzetpusztításra, az értékek kitartó, valamint állhatatos rombolására szövetkezett sajátos véd- és dacszövetséget. Kóka fõnökéhez hasonlóan, gyakorlatilag lekoppintotta annak pártbeli karrierjét. Erre mondják azt az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empírikus tapasztalatszerzés céljából alámerült szociológus hallgatók, „pénz beszél, kutyaszar táncol”. „Kedves barátaim, szeretem a versenyt!” Komolyan mondom, mint ha valamelyik rossz emlékû mosóport áruló hálózatos rendszer meetingjén lennénk a kilencvenes évek közepén. Ami a messzi Ámerika kertvárosaiban unatkozó háziasszonyok közül jó néhányat dollár-milliomossá tett, az itt még manapság sem mûködik. Csak a kevésszámú kiváltságos számára. És, hogy ki lehet kiváltságos? Azt majd mi eldöntjük! A messzi Ámerikából automatikusan importált „Keep smiling” (Mindig mosolyogj!) életérzés a nyuszifogú gigolo negédes elõadásmódjában sem nyeri el az átlagmagyar tetszését. Fõként akkor nem, ha az illetõ Magyarország legszélsõségesebb, legtöbb pusztítást és rom-

bolást okozó politikai csoportosulásának újdonsült erõs embereként avanzsál. Már maga a kampány is a közröhej kategóriájába tartozott. Még hogy hitelesség, meg sikeresség! Ugyan kérem! Fodor, meg a hitelesség? Még csak köszönõ viszonyban sincsenek egymással. A múltkor épp Havas Henrik mesélte a Mokka reggeli mûsorában, amikor Fodor bent járt nála, hogy egy mérvadó liberális barátja szerint (nevet persze nem mondott:-) csak azért nem válnak meg Fodortól, mert a jelenlegi népszerûség mellett nem engedhetik meg maguknak, hogy 2–3%-nyi szavazót veszítsenek, hiszen akkor a legközelebbi választáson egyszerûen kiesnének a parlamentbõl. De mondjuk egy tíz százalékos állásnál, már úgy kirúgnák ezt a Gabi gyereket, hogy a lába sem érné a földet. Száz szónak is egy a vége, Fodor Gabi, szokásához híven, immáron harmadszor mérettetett meg, és harmadszor találtatott könnyûnek. Erre szokták aszondani Terminatoréknál: Hasta la vista, baby! De megyünk tovább. Magyarország legnagyobb tárcájának élén – ezek Kóka Johnny saját szavai – Magyarország legkisebb, ugyanakkor, legtöbb kárt, pusztítást és rombolást végrehajtó pártjának újdonsült elnöke áll. Kisülhet ebbõl bármi pozitív is? Aligha. Ráadásul Nyuszifog és fõnöke, a langaléta ripacs áldatlan tevékenységének köszönhetõen most már nemcsak az ország-imázs van oda, hanem az üzleti világ is lassan, de kitartóan hiteltelenné válik. Mindannyian láttuk azt, hogyan kap ide-oda a táncos-lábú Fletó, amikor gáz van, hogyan táncol ide-oda borotvaélen a Nagy Testvér és a Nagy Fõnök között, miközben Magyarország ázsiója soha nem látott mély-

Azok a rendõrök, akikrõl bizonyítható, hogy a bántalmazásnál jelen voltak, legalább bûnsegédként akkor is elkövették a bántalmazás hivatalos eljárásban vétségét, ha tettlegesen ugyan nem vettek részt a verésben, de nem is szólították fel bajtársaikat a bántalmazás abbahagyására – állítja a Helsinki Bizottság szakértõje. Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság munkatársa szerint nem helytálló, amit a fõvárosi fõügyészség szóvivõje közölt, hogy a kiemelésben részt vevõ rendõrök nem vonhatók felelõsségre, ha nem derül ki, hogy konkrétan melyikük bántalmazott. “Kollektív bûnösség valóban nincs, de a rendõrök felelõssége minimum bûnrészességért megállapítható lenne” - állítja a civil jogvédõ szervezet munkatársa, ugyanis “a Legfelsõbb Bíróság eseti döntésének értelmében a bûncselekmények megelõzésére illetve megakadályozására irányuló speciális kötelezettségükbõl eredõen a rendõrök abban az esetben is megvalósítják bûnsegédként a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségét, ha a bántalmazáskor jelen vannak, és nem próbálják meg legalább figyelmeztetéssel rávenni a tettest a cselekmény abbahagyására.” A Legfelsõbb Bíróság határozata szerint “az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy a bûnsegély megállapításának nemcsak akkor van helye, ha valaki a tettes cselekményét tevõlegesen mozdítja elõ, hanem olyan esetben is, amikor a bûncselekmény elkövetéséhez azzal nyújt segítséget, hogy olyan kötelességét mulasztja el szándékosan, amelynek teljesítése a bûncselek6

ségekbe zuhan a hiteltelen mûminiszterelnök meggondolatlan megnyilvánulásai miatt. Ha pedig valaki a magyar gazdaságról, az üzleti világról, a vállalkozásokról kezd beszélni, már-már automatizmusként ugrik be – legyen az magyar vagy külföldi –, hogy na-na, vigyázzunk, álljunk csak meg egy pillanatra, mert itt egész biztosan valami svindli van! Viszik a jó hírünket. El. Jó messzire! Mindeközben a hétvégi tisztújítón Horn Gábornak a következõ könnyelmû kijelentés hagyta el fogai kerítését, hogy aszongya: „Magyarország legjobb pártja az SZDSZ” Tudja nyüveg! Ezt meg én teszem hozzá így kétszáz kilométerre a Gerbeaud Cukrászda kirakatától, ahonnan azé’ némiképp más rálátás nyílik az eseményhorizontra. Asszem közelebb járunk az igazsághoz és korrektebben fogalmazunk, ha azt mondom, Magyarország legkirekesztõbb, legtöbb pusztítást és rombolást véghez vivõ parlamenti pártja az SZDSZ. És igen, tökéletesen egyetértek abban Miska Kancsóval, hogy az SZDSZ nélkül ma Magyarország nem itt tartana. Valószínûleg már euróval fizetnénk, a miniszterelnököt pedig úgy hívnák: Orbán Viktor. Száz szónak is egy a vége, Miska Kancsó menetet hajtott végre. Ennek akár még örülhetnénk is. Mégsem örülünk. A Francisco által levezényelt generációváltás a magát liberálisnak valló törpeminoritásban is átrendezte az erõvonalakat. A pénz és a hatalom kizárólagossága és mindenek felettisége átvette a korlátlan teljhatalmat, a langaléta ripacs immáron a teljes koalíciót kézben tartja. A kérdés csak az, hogy meddig? Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

mény elkövetésének akadályozására vagy legalábbis nehezítésére lett volna alkalmas.” Kádár András Kristóf szerint tehát azok a rendõrök, akikrõl bizonyítható, hogy a bántalmazásnál jelen voltak, legalább bûnsegédként elkövették a bántalmazás hivatalos eljárásban vétségét. A következetes bírói gyakorlat szerint a részesek akkor is felelõsségre vonhatók, ha a tettes kiléte nem állapítható meg. A jogász szerint nyilvánvaló, hogy amennyiben bizonyítható, hogy valamely rendõr a bántalmazásnál jelen volt, és nem merül fel adat arra nézve, hogy a bántalmazó(ka)t megpróbálta volna figyelmeztetni cselekményük jogellenességére, bûnsegédként való felelõsségre vonásának helye van. A nyilatkozat annak kapcsán született, hogy szeptemberben símaszkos rendõrök összeverték Kruchina Károlyt és öccsét. A fivéreket a Rákóczi úton bántalmazó tíz tagú kiemelõ osztag minden tagjának személyazonossága ismert az ügyészség elõtt, mert a rendõrök terhelõ tanúként szerepeltek a fivérek ellen zajló büntetõügyben – amiben késõbb egyébként megszünteték a nyomozást. Az ügyben eljáró ügyész azonban azt mondta Kruchina Károlynak, hogy az ügy aligha jut el a vádemelésig, mert a büntetõjog nem ismeri a kollektív felelõsség fogalmát, a maszkban, azonosító nélkül intézkedõ rendõrök pedig nem árulták el kihallgatásuk során, hogy közülük ki, vagy kik bántalmazták a Kruchina-fivéreket. Forrás: Index, MNO

jó ha figyelünk

vagy ki az úr itthon? Tavasszal nyílnak a virágok, nyílik a fül a hallásra és nyílhat az elme a gondolat befogadására. Ma Magyarországon a legóvatosabb megfogalmazás szerint is a nemzetközi pénzvilág az úr, melyet a hangadó politikusok hada szolgál. De a szürke eminenciások is a háttérhatalom emberei. A megértéshez Martonyi Jánoson keresztül vezet az út. A nagybajuszos, volt MSZMP-s Martonyi személye az Orbán-kormány külügyminisztereként került a köztudatba. A “savállóan” rendszerbiztos Martonyi a politikai széljárás kiszolgálójaként lehetett a magyar tudományosság sikerlovagja is, aki 1978-ban kandidátusi disszertációt írt “A magyar tengeri fuvarozási szerzõdés” címmel. Joggal megkérdõjelezhetõ, hogy egy tengerrel nem rendelkezõ ország esetében van-e értelme a fenti téma felvetésének. Martonyi is tudja, hogy “országunkat a legnagyobb jóakarattal sem lehet tengeri hatalomnak minõsíteni”. E témaválasztás a “luxus-tudomány” kategóriájába sorolható, aminek valódi fontossága csekély, ezért kell magyarázkodnia, hogy pl. a vételi jog tanulmányozása nemcsak az eladóknak (nagy tengeri szállítóknak) hanem a vevõknek is fontos. Martonyi disszertációja abban a korban született, amikor az áruforgalom megoszlását a következõ 3 kategóriában kellett vizsgálni: fejlett tõkés, szocialista és fejlõdõ (afrikai, latin-amerikai és ázsiai) országokban. Martonyi jól látta az egyenlõtlen fejlõdés jeleit, hogy “nem csökkentek, hanem tovább élezõdtek az uralkodó helyzetet élvezõ hagyományos tengeri hatalmak és a tengeri fuvarozás piacán alapvetõen vevõként megjelenõ, fuvaroztató országok közötti ellentmondások. (A Lenin és Marx munkásságát is kiemelten idézõ disszertációban szó esik arról is, hogy a tengeri fuvarozásban a Szovjetunió 1960-as 13. helyérõl 1975-re a 6. helyre lépett elõ.) Martonyi szocialista optimizmusát sugározzák a VIII. fejezet pontjai: 1. gyors ütemben növekszik a tengeren fuvaroztatott magyar áruk mennyisége, és ez a tendencia a jövõben is folytatódni fog. 2. a magyar tengerhajózás részesedési aránya a magyar külkereskedelmi áruforgalom lebonyolításában emelkedik. 3. növekednek a magyar tengerhajózás fuvarozási szolgáltatásai a külföldi fuvaroztatók felé.A disszertáció indoklásában szó esik arról, hogy “... kereskedelmünknek fokozott

mértékben kell tudomásul vennie, tanulmányoznia és alakító módon befolyásolnia a nemzetközi fuvarozási piac közgazdasági, igazgatási és polgári jogi közegét. Külkereskedelmünk helyesen ismerte fel, hogy ebben a folyamatban aktívan és a nemzeti érdekeink következetes védelmezésének célzatával kell részt vennünk...” Egy évtized múlva a magyar valóság: nemcsak a magyar tengerhajózás, hajógyártás szûnt meg, de a rendszerváltás demagógiája alatt meghalt az egész magyar nemzetgazdaság. Martonyi “látnoki” tudományossága az ellenkezõjére fordult, de õ talponmaradt. Sõt, ekkor immár nemzet-

áruló uniós szerzõdés aláírójaként, politikusként lépett elõ, és egyenesen a külügyminiszteri székbe emelkedett. Martonyi 2007-ben egy nevezetes Orbán-beszéd alkalmával Mádl Ferenc társaságában ült. Mádl Ferencnek az elõbbihez hasonló “rendszerbiztos” életútja a létezõ szocializmus legkorábbi idõszakában kapott strasbourgi ösztöndíjtól az Antall-kormány tárca nélküli privatizációs miniszterségén át vezetett az euro-kommunista államelnökségig. Õ is a tudomány nyelvén kezdte a hatalom szolgálatát. Mádl 1974-es doktori disszertációjában az európai gazdasági versenyrõl írta: “a tagállamok szuverenitásukat... feladják. A közösségi jog egyik jelentõs feladata volt... a tõke mozgása és koncentrációja számára a nemzeti jogi határokat lebontani... az államot és a közösséget meg kell fosztani immunitásától...” E tudományért fizetség járt, bársonyszékben. A jogvégzett Mádl és Martonyi ugyanazon fészekaljból származik. Martonyi János 1998-as kiadású Európa, nemzet, jogállam címû könyvének elõszavát Mádl Ferenc írta, ami a a mai európaiság szóvirág-gyûjteménye. Martonyi könyvében pedig a Mádl által is hangoztatott közösségi jog elsõbbségét idézi a nemzeti joggal szemben: “egységesebb, demokratikusabb, áttekinthetõbb, hatékonyabb és befogadásra képesebb közösséget kell megteremteni... a tagállamoktól viszonylagosan elkülönült, önálló hatáskörrel rendelkezõ intézményeket és a közösségi politikák megvalósítására szolgáló, a tagállamok jogrendszerétõl elkülönült, sõt azzal szemben elsõbbséget élvezõ, önálló közösségi jogot – , új, sajátos intézményrendszert kell kialakítani”. A tudományosnak nevezett állásfoglalások és forrásainak idézése azért fontos, hogy a tudomány embereit elfelejtett kötelességükre emlékeztesse. E tényeket idézni kellene, de elhallgatni is lehet, ezzel kifejezhetõ a nemzet iránti felelõsség vagy ellenkezõje is. Magyarország 2007-es helyzete ebbõl a képbõl érthetõ meg: Orbán beszél, Mádl és Martonyi bólogatóan hallgatják. Mádl és Martonyi a háttérbõl elégedetten néznek a szónokra. Mindhármójuk hátterében – láthatatlanul – ott õrködik a nemzetközi pénzvilág, az uzsorások, a világhódítók – akik megelégedéssel nyugtázzák az eseményeket. Dr. Nagy Attila – orvos, közíró Debrecen

Levél dr. Fodor Gábornak – Tisztelettel megkérjük, álljon ki a nemzetközi környezetvédelmi elvek magyarországi érvényesítése mellett: járjon el a kormány felé az ügyben, hogy keressen környezetvédelmi szempontból elfogadható helyet a tervezett radar számára! Tudjuk, hogy Önre számos fontos feladat vár minisztériumában, mégis – látva a HM elképesztoen gyors és hatékony célratörését (építési engedély cca. 5 hét alatt 14 szakhatósági hozzájárulással!!!) – gyors intézkedését kérjük. Civilek a Mecsekért Mozgalom jó ha figyelünk

7

Bokros Lajos, akit tisztelek az 1995-ös, róla elnevezett csomagért, az egészségügyi reform kapcsán éppen azokat a hibákat követi el, mint az egyébként szintén kiváló közgazdász kollégái: elfeledkezik az emberrõl, s meg sem kísérli legalább néhány konkrét példával bizonyítani igazát. Továbbá olyan, csak a gazdaságra érvényes analógiákkal igazolja mondandóját, amelyek nem állják meg a helyüket, éppen azért, amit korábban már leírtam: az egészség különleges áru, semmilyen más materiális dologgal nem hasonlítható össze. Bauer Tamás a repülésbtl vett (rossz) példát, Bokros a gépjármû-biztosításból. Ráadásul ezt még ki is fordítja (amúgy jogosan, mert a példa eredeti formájában végképp nem állja meg a helyét). [Eltzmények az ÉS-ben: Bauer Tamás: Ellátás kedvezményezettjébõl szolgáltatás vásárlója, 2006/50.; Kozák Gyula: Az egészség mint áru, 2007/4.; Bokros Lajos: Magánbiztosítói verseny indokoltsága az egészségügyben, 2007/5. – a szerk.] Az a baj, a reformmal kapcsolatban minden megszólaló evidenciának tartja, hogy az alapfogalmakat valamennyien ismerjük és azonos módon értelmezzük. Mi a biztosítás? Triviálisnak hisszük, de nagyon kevesen tudják rá a helyes választ. A biztosítás (például a baleset- vagy az életbiztosítás) nem más, mint egy fogadás. Én mint biztosított arra fogadok a biztosítóval, hogy hamar meg fogok halni (balesetet fogok szenvedni), és ekkor a biztosító az általam megnevezett kedvezményezettnek, illetve nekem jelentõs összeget fizet. A biztosító azért vállalkozik erre a fogadásra, mert biztos benne, hogy én sokáig és egészségesen szeretnék élni. (Ki is köti, hogy öngyilkosság esetén nem fizet! Miként akkor sem, ha a kedvezményezett tesz el láb alól.) A tét részemrõl a rendszeresen fizetett biztosítási díj, a biztosító részérõl egy nagy összeg. Ha sokáig élek, ráadásul egészségesen (ami a normális életösztönömbõl következik), a biztosító nyer, ha baleset ér, és ráadásul abban meg is halok, “én nyertem”, a biztosító veszített, és fizet. Az egészségbiztosítók esetében is hasonló a helyzet, csak nem ennyire átlátható. Én azért fizetek (arra fogadok), hogy sokat leszek beteg, a biztosító viszont ennek az ellenkeztjét állítja. Nekem ugyanis eminens érdekem, hogy ne legyek beteg! A biztosító joggal feltételezheti, hogy épeszû populáció (a biztosítottak köre) igyekszik egészséges maradni. A biztosítási matematikusok gondosan kiszámolják az esélyeket, s annak alapján állapítják meg a fizetendt összeget, amiben benne foglaltatik a biztosító szokásos haszna is. (A befektetett összeg üzleti hozama, plusz a tõke megtérülése.) A régi kínaiak tudták a legegyszerûbb megoldást: akkor fizettek az orvosnak, ha egészségesek voltak (biztosítási díj!), s akkor nem, ha betegek, vagyis egyenes és direkt érdekeltség állt fenn, hogy az orvos egészségesen tartsa betegét. Eddig még egyetlen olyan írás sem került a kezembe, amely arról szólt volna, hogy a biztosítók, amikor belépnek a piacra, körülbelül mekkora összeggel teszik azt, s a jelenleg egészségügyre fordított 1400 milliárd forint felosztás utáni részéhez hol és hogyan teszik hozzá a saját tõkéjüket. Ha fölvázolunk egy nagyon egyszerû modellt, természetesen (részben) fiktív számokkal, egy kicsit közelebb kerülünk a pénzügyi szerkezethez. Tételezzük fel, hogy két társaság lép be a piacra, egyenként kétszáz-kétszáz milliárd forinttal. Az 1400 milliárd forint – minden eddigi elképzelés szerint – három részre oszlik: egyik rész megmarad az állami feladatok finanszírozására, a maradék megoszlik a két biztosító között. Az egyszerûség kedvéért az állam tartson meg hatszázmilliárd forintot, a maradék nyolcszázmilliárd pedig egyenlõ arányban kerüljön a két biztosítóhoz. Így a piac összes szerepltje egyenlt összeg fölött rendelkezik. Ha a biztosítók befektetett tõkéjük tíz százalékát szeretnék évente üzleti haszonként realizálni, s tíz év alatt szeretnék a pénzüket visszakapni, akkor a felügyeletük alatti hatszázmilliárd forintból évente negyvenmilliárd forintot kell kivenniük. (Más kérdés, hogy hosszú távú gondolkodás esetén az elsõ években ezt visszaforgatják az üzletbe, de az ötödik-hatodik évtõl e 8

Bokros Lajos pénzügyminiszterrõl készült portrémontázs, 1995 Heti Világgazdaság, 1995, 8. szám, címlap. számoknak megfelelõen ennél nagyobb összeget akarnak majd tõkehozadékként kivenni.) A biztosítók tehát csak 560 milliárd forinttal sáfárkodhatnak, s ebbtl kell fedezniük a mûködésük költségét is, ami a különbözt napvilágot látott becslések szerint biztosítónként harminc-negyven milliárd forint, vagyis 520-530 milliárd forint a rendelkezésükre álló pénz, ami jóval kevesebb az államnál maradónál. A következõ kérdés, hogy a gyenge alkupozícióban lévõ beteg és az orvos közé beékelõdõ biztosító milyen motivációk alapján képviseli a beteg érdekét? És egyáltalán: képviseli-e? A biztosítónak (pontosabban a cég menedzsmentjének) nem a beteg érdeke, hanem a profitmaximalizálás a feladata. A biztosítónak ugyanis valóban mindegy, hogy autókat ad-e el vagy egészségügyi szolgáltatást vásárol kedvezményezettjeinek. Az orvos mint hivatásrendi gyakorlatot folytató személy (még a legkorruptabb is!) a gyógyításra tett esküt, arra szocializálódott, hogy a betege ne haljon meg. A biztosító ügyintézõje viszont arra fog törekedni, hogy a betegre minél kevesebb pénzt kelljen kifizetni. Aki találkozott már valamilyen káresemény kapcsán a kárbecslõvel, az tudja, a kárbecslõ minimalizálni akarja a kárt, hogy cégének minél kevesebbet kelljen fizetnie. A totálkáros autóért fizetett összegbõl nem új autót, de még egy megfelelõ használtat sem lehet vásárolni. A költséges diagnosztikai és terápiás eljárások szükségessége esetében a biztosítónak az az érdeke, hogy a beteg (biztosított) haljon meg. Ugyanis akkor nincs vele tovább gondja, nincs több kiadása. Vagyis a biztosító egy bizonyos pontig valóban abban érdekelt, hogy kliense minél jobb szolgáltatást kapjon, tehát a lehetõ leggyorsabban gyógyuljon meg, és a legkevesebbe kerüljön a gyógyulása, egy ponton túl azonban érdekeltsége megfordul, a betegtõl való megszabadulás válik érdekévé, mert az túl költséges számára. Egy amerikai rokonom súlyos rákbetegként feküdt az egyik chicagói kórházban, s elegáns biztosítója többször fölhívta a kórházat, hogy küldjék haza, mert túl sokba kerül nekik. Rokonom a halálos ágyáról, telefonon veszett össze biztosítójával, s néhány héttel meghosszabbította kórházi tartózkodását. Aztán végül kirakták, hazakerült, s a szükséges ápolás hiányában gyorsan meghalt. jó ha figyelünk

Bokros azt írja, hogy a mai szisztéma nem biztosítási elven mûködik, mert “olyanoknak is nyújt szolgáltatást, akik nem fizetnek”. Itt hívom föl a szerzõ figyelmét, hogy az Egyesült Államokban most dolgoznak egy olyan rendszer kialakításán, amely a közel ötvenmilliónyi nem biztosított amerikai állampolgár (és illegális bevándorló!) számára is lehetõvé tenné az alapellátásban való részesedést. Ugyanis erõsebb az a nemzeti érdek, hogy a lakosság mintegy tizenöt százaléka ne haljon meg banális betegségekben, ne kerüljön nyomorúságos, az USA számára “kínos” élethelyzetbe, mint az az anyagi megfontolás, hogy ezek az emberek kibújnak fizetési kötelezettségük alól. Bokros nagyvonalú modelljében (amelyben mindenki fizetne) nem esik szó azokról a milliókról, akik nem gazemberségbõl, hanem élethelyzetükbõl következten nem fizetnek társadalombiztosítási járulékot. Helyszûke miatt nem sorolom föl azokat a társadalmi csoportokat, amelyek ezután sem fognak tudni biztosítóval szerztdni. Arról a legegyszerûbb vonatkozásról sem esik szó, hogy a mintegy hárommillió nyugdíjas zöme peremhelyzetbe kerülne, õk (munkáltatójuk) ugyan egész életükben fizették a járulékot, de a jövõben erre képtelenek lennének, ezért a minimálszolgáltatásra lennének csak jogosultak. Jelen magyarországi helyzetben a zárt kockázatközösség a magyar állampolgárok összessége. Természetesen fokozatosan, több évtizedes munkával, meggyõzéssel, netán megfelelõ anyagi ösztönzéssel rá lehet venni a munkában álló lakosságot az öngondoskodásra, s a jelenleg viszonylag jó anyagi helyzetben lévõket már ma is, hogy kiegészítõ (luxus) biztosítást kössenek, de egy azonnali átállás a jelenleg is meglévõ társadalmi egyenlõtlenségekbõl származó igazságtalanságokat még fájdalmasabbá fokozná. Azt sem vitatom, hogy az OEP-nek mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy minden járulékfizetésre képes személy fizessen, de mindazokat, akik erre nem képesek, a tízmilliós közösségnek kell finanszíroznia. Bokros is belátja, hogy a szabadversenyes (értsd: a szokásos versenytörvények alá vetett) biztosítói mûködés elképzelhetetlen, s tíz pontban sorolja föl, hogy a versengt biztosítók számára milyen speciális szabályokat kellene elõírni. Ez a tíz pont az egészségbiztosítók piacos tevékenységét olyan erõsen korlátozná, hogy kétséges, egyáltalán beszélhetünk-e piacról, vagy csupán az OEP szétdarabolása-e, amit Bokros vizionál. Arról nem is beszélve, hogy a piacra lépõ biztosítók menedzsmentje, valamint az alsóbb szintû munkatársak is a megfogyatkozó (netán megszûnõ?) OEP-tõl kerülnének ki, miként a biztosítókat felügyelt állami szervezet is, hiszen máshonnan nem rekrutálható kellt felkészültséggel bíró szakembergárda. Vagyis az OEP stábja osztódással szaporodna, s róluk feltételezzük, hogy a megváltozott keretek között képesek lennének piacos szituációban gondolkodni és cselekedni. Akkor miért nem képesek a jelenlegi szervezeti keretek között? Bokros alaptézise, hogy a beteg jelenleg ki van szolgáltatva az orvosának, orvosainak. Bárhány európai, amerikai orvostörténetet megismerünk, a kiszolgáltatottság fennáll, legfeljebb a jogi szankciók érvényesítése bejáratottabb. A kórház, de maga a gyógyító gépezet is paramilitáris szervezet. Az operáló sebész nem nyit vitát mûtét közben asszisztensével, hogy mekkorát vágjon. A ftorvos mindig felülbírálhatja a beosztott orvosát. S ennek a hierarchiának a legalján mindig a beteg található (t a gyógyítás tárgya!), s csak a közhangulat által meghatározott “humanizmus” és a gyógyító orvos karaktere enyhíthet a kiszolgáltatottságon. Ez a kiszolgáltatottság és a gyógyulás utáni hála soha, semmilyen körülmények között nem változik. Ma is létezik a durva, sikertelenül beavatkozó orvos iránti gyûlölet, annak elhagyása, rossz hírének keltése. S létezik a sikeres, jó orvosok nevének, címének kézrõl kézre adása. Amúgy pedig értem ne versengjen egyetlen orvos sem, ha módomban áll laikusként kiválasztani a számomra bizalmat keltõ orvost, akkor ahhoz szeretnék kerülni, s ha olyan társadalmi réteg, csoport tagja vagyok, hogy információs tõkével nem rendelkezem, akkor úgyis ahhoz kerülök, akit a rendszer nekem rendel. A társadalmi egyenlõtlenségekbõl fakadó ellátási anomáliákat nem a több-biztosítós modell, hanem az egészségügyi ellátórendszer topográfiai jó ha figyelünk

elrendezésének folyamatban lévt átalakítása eredményezheti. Az “aki szegény, az a legszegényebb” elve csakis a báziskórházak, a többszintû rendszer megertsítése nyomán enyhülhet. Bokros azon állítása, hogy hazánkban nem költünk keveset az egészségügyre, egy olyan összehasonlításon alapszik, amely ebben a kontextusban nem állja meg a helyét. Attól, hogy a GDP százalékában kifejezve az OECD-országok átlagát nagyjából hozzuk, abszolút értékben jóval kevesebbet fordítunk az egészségügy finanszírozására. Ugyanakkor a tárgyi felszerelések beszerzése az OECD-ben szokásos árakon történik, vagyis az emberi tényeztkön, a szervezettségen tudunk csak megtakarítani. Éppen azért alacsonyak az orvosi, ápolói fizetések, mert az OECD-országok között az alsó harmadban helyezkedünk el az egy ftre jutó GDP tekintetében. Ha Bangladesben vagy Szudánban a GDP húsz százalékát költenék egészségügyre, az akkor is tragikusan kevés lenne. Abban már igaza van Bokrosnak, hogy a költség-haszon arány a fontos. Azt csak retorikai fogásnak érzem, hogy a magyar egészségügyi szolgáltatás “mintségét tekintve igen gyenge” (vesd össze a nem biztosítási alapú Egyesült Királyság National Health Service-ével, vagy a nemzetközi statisztikákkal!), azzal viszont a reform formálói is egyetértenek, hogy a hozzáférés esélyeit radikálisan javítani kell, a fölös kiadásokat pedig egyszerûen meg kell szüntetni. A dolgozat utolsó részében mátrixnak nevezett ötpilléres finanszírozási rendszer modellje semmi újat nem tartalmaz. Az eddigi reformelképzelésekben lényegében minden megtalálható Bokros modelljébtl. Viszont visszatér a legolcsóbb szolgáltatás kategória. S itt kellene a határhaszon-elméletet alkalmazni. Fölmerül ugyanis az a kérdés, hogy érdemes-e a legolcsóbb szolgáltatást nyújtani, ha az nem eredményes? Érdemes-e, a társadalomnak kifizettdt-e egy alkalommal takarékoskodni és a beteget elengedni, hagyni, hogy nyomorékként élje le hátralévt életét, s haláláig gondoskodni róla, ha egy költségesebb szolgáltatással a normális életvitelre alkalmassá lehetne tenni? Természetesen nem a luxusszolgáltatásokra gondolok, hanem a költséges beavatkozásokra. Az ötpilléres rendszerbtl a központi költségvetés és a kötelezt magánbiztosítás funkcióját egy átszervezett és valódi biztosítóként mûködt OEP képes lenne átvenni. Az önkéntes magánbiztosítás bevezetése jó iskola lenne a majdani valódi, több-biztosítós modellre való áttéréshez. A co-payment viszont csak akkor töltené be a funkcióját, ha mindenki számára kegyetlenül kötelezt lenne. A jelenlegi háromszáz forintos vizitdíj, illetve kórházi napidíj egy fél csomag cigaretta vagy egy korsó sör ára, illetve alacsonyabb, mint amibe ez a lap kerül. Az öt pillérbtl így csak három maradna, az igazi biztosítóvá váló OEP, a magánbiztosító a tehetts kisebbségnek, a co-payment viszont mindenkinek! Kérdés, hogy a Bokros által kitûzött célok közül mi valósulna meg. A gyógyítási szolgáltatások mintségének ugrásszerû javulása körmönfont fogalmazása mögött vajon azt kell-e érteni, hogy a gyógyítás hatékonysága? Ez biztos, hogy nem lesz ugrásszerû, de van esély a javulásra. A hozzáférés esélyegyenltségének nagyságrendi fokozása enyhén szólva is túlzás, ugyanis a nagyságrend az mintegy tízszeres javulást jelentene. Erre nincs esély. A fokozatos javulásra viszont van. S végül a költséghatékonyság növelése a harmadik cél. E területen is csak fokozatos javulás képzelhett el, s az is csak akkor, ha az OEP valódi biztosítóként jelenik meg az egészségügyben. Radikális javulás azért sem remélhett, mert a rossz szándékból nem fizettk és a fizetni képtelenek kizárása a kockázatközösségbtl nem engedhett meg, a valódi potyautasokat jogi eszközökkel kell fizetésre kényszeríteni (lassú folyamat!), a fizetni képteleneket viszont a költségvetésnek kell finanszíroznia. Európa közepén ugyanis nem engedhett meg, hogy az egészségügyi ellátórendszerbtl milliónyi vagy több ember kiessen, s roncsként élje az életét. Éppen elég szégyen, hogy a legtöbb fogatlan, foghíjas, rossz fogú ember hazánkban van. Ami pedig azt illeti, hogy a gazdagok jobb ellátáshoz fognak jutni, hát igen, ez ellen nincs mit tenni, de nem is érdemes. Nem a gazdagok ellen kell a reformokat megvalósítani, hanem a lakosság zömét kitevt középrétegek és szegények érdekében. Ugyanakkor ne feledjük, hogy kemoterápiára vagy szívátültetésre még a leggazdagabbak sem fognak Telkibe menni! Kozák Gyula

9

Mit tettél ma a szabadságért?

A NYUGAT HALÁLA címû könyve hitelesen, forrásmunkák lenyûgözõ gazdagságának használatával mutatja be,hogyan veszélyezteti a kihaló népesség és a bevándorlók inváziója a nyugati kultúrát és civilizációt.

10

A szerzõ, Patrick J. Buchanan három eddigi amerikai elnök tanácsadója, republikánus jelöltként kétszer, 1992-ben és 1996-ban indult az elnökválasztáson, 2000-ben pedig az általa alapított Reform Párt elnökjelöltjeként. Számos könyv szerzõje, melyek között olyan bestsellerek szerepelnek, mint EGÉSZEN A KEZDETTÕL és EGY KÖZTÁRSASÁG, NEM BIRODALOM. Állandó munkatársa és alapító tagja Amerika három vezetõ közéleti mûsorának: az NBC televízió McLaughlin csoport, a CNN Parlamenti Csapat és Kereszttûz címû mûsoroknak. A NYUGAT HALÁLA kérlelhetetlenül mutatja be a nyugati kultúra és hatalom fokozódó mértékû hanyatlását. A NYUGAT HALDOKLIK. Európában és az Egyesült Államokban egyre csökkennek a születési mutatók, amely az afrikai, ázsiai és latin-amerikai népességrobbanással párosulva a világhatalomban végigmenõ kataklizmaszerû változáshoz vezet, minthogy az ellenõrizhetetlen bevándorlás minden nyugati országot és nemzetet eláraszt és részekre szakít. A NYUGAT HALÁLA feltárja annak részleteit, hogyan tûnik el a Földrõl egy civilizáció, kultúra és erkölcsi rend, és egy új világrendet vetít elõre, amely szörnyû következményekkel jár szabadságunk, hitünk és keresztény kultúránk egyedülálló értékei számára. A NYUGAT HALÁLA idõszerû és provokatív tanulmány, mely felteszi a milliókat aggasztó kérdést: gyermekkorunk Európája és Amerikája valóban örökre eltûnik-e? A szerzõ a könyvében bemutatja azokat a keresztény kultúrával ellenséges nézeteket, amelyek siettetik a NYUGAT pusztulását, hogy ezek cáfolatával segítsen azoknak akiknek szívügye kultúránk fennmaradása. A történészek egyszer majd a NYUGAT öngyilkos tablettájának fogják nevezni a fogamzásgátló tablettát. A könyv írója, P. J. Buchanan, erre a veszélyre hívja fel a nyugati civilizáció figyelmét. Helyzetértékelése tisztán megvilágítja azokat a változásokat, amelyeket a mesterséges fogamzásgátlás okozott az európai és amerikai szexuális életmódban és az egész kultúrában. Buchanan, aki rendíthetetlen római katolikus és konzervatív, megmutatja, hogy ezek a változások szociális és politikai téren végzetesek. A rasszok demográfiai eltolódásával kapcsolatban Buchanan kimutatja az erkölcsi változásokat és a “promiszkuitás, az óriási arányú válás és az abortusz veszélyeit”. Félve attól, hogy Amerika “elkereszténytelenedik”, amellett érvel a szerzõ, hogy “bár a kilátások nem jók”, Európának és Amerikának újra kell értékelnie önmagát, és vissza kell térnie keresztény gyökereihez. Buchanan szenvedélyesen kifejtett gondolatai talán sok olvasónak nem fognak tetszeni, tényszerûsége, gondolatmenetének következetessége mégis el kell gondolkodtassák legelszántabb ellenfeleit is. A könyv megrendelhetõ postai utánvétellel: GEDE TESTVÉREK BT.1385 Bp. 62, Pf. 849. Tel.: 349-4552 • E-mail: [email protected] Szintén beszerezhetõk személyesen a kiadó telephelyén: Budapest, XIII. ker., Hollán Ernõ u. 37. (alagsor), valamint kaphatók minden jobb nemzeti könyvterjesztõnél. jó ha figyelünk

– a BBC felmérése – Mottó: Seherezádé ezeregy éjszakán át mesélt a szultánnak, azért, hogy életben maradjon. Mi most, a történeti hûség kedvéért, nem Seherezádét, hanem Salomét szólaltatjuk meg, azt a Salomét, aki Keresztelõ Szent János fejét kérte és kapta meg. A mi mesénk – sajnos a sok-sok elhallgatott történet alapján is igaz – nem ezeregy lapszámot, hanem ennek akár a tízszeresét is megtöltené. Mi kitartóak vagyunk, s ha olvasóink is velünk vannak, akkor remélhetõleg Keresztelõ Szent János vére sem hullott ki hiába. Múlt hét csütörtökön, tehát március elsején kiadós borítékot hozott részemre egy angol barátom. Ebben érdekes statisztikai adatok voltak, és egyszerûen elámultam az adatoktól. De miután ezeket az adatokat megismertem, megkérdeztem, hogy miért nem a magyar újságoknak viszi el, meg az MTI-nek, hisz ez tulajdonképpen egy hiteles fölmérés. Készítõje és megrendelõje ugyanaz; a független és a pártatlan újságírás örökké hivatkozott legnagyobb szervezete a BBC. Miután jelezte, hogy valamennyi általam hivatkozott sajtótermékhez eljuttatta ezeket az adatokat, de azok nem kíváncsiak rá, még jobban kezdett érdekelni a dolog. Felhívtam néhány fõszerkesztõt és fõszerkesztõ helyettest az írott sajtóból és a televíziókból és név szerint ajánlottam a barátomat, paksamétástól együtt. Miután nem tudták, hogy mit fognak megkapni, ezért valamennyien fogadták, legalább is pénteken még fogadták az angol urat. Aki mellesleg magyar. És Olaszországban él. Ráadásul hajdanában Berlusconi egyik fõtanácsadója volt sajtókérdésekben. Remélem nem árultam el. Különben meg egy tiszaföldvári belevaló paraszt gyerek. Hát röviden a kérdések: – Minõsítse az államokat abból a szempontból, hogy hasznos a tevékenységük vagy káros. Az eredmény megdöbbentõ. Remélem senki nem fog bennünket antiszemitának tartani, mert ez a BBC. A világ legkártékonyabb államának, a megkérdezettek 56 százaléka szerint Izraelt minõsítették. Kifejezetten kártékonynak, nemcsak a környezetükre, hanem az emberiségre is. Izraelben, mint tudjuk, túlnyomórészt nem a palesztinok laknak. Ezt az államot terroristának minõsítette a megkérdezettek több mint 50 százaléka. Az emberiségre veszélyes államként ugyanennyien minõsítették. Hozzá teszem, ez a fölmérés, miután a BBC szinte a világ valamennyi országában jelen van, reprezentatív és több mint ötven országot ölelt fel. Második legkártékonyabb állam és itt valóban már el kell gondolkozni az izraeli cionisták ellen föllázadt Irán. Ott körülbelül 51 százalék a megkérdezettek szerint az emberiségre veszélyes minõsítés. Tehát, ezek szerint veszélyes az egyik is, meg az is, aki szemben áll vele. De, hogy olyan mérhetetlen túlsúlynál, mint amivel a zsidóság jelenleg a sajtóban megjelenik, ezt az eredményt hozza ki a közvélemény jó ha figyelünk

kutatás, az több mint elgondolkoztató. És itt jön a következõ: a harmadik terrorista állam az USA. Húsz évvel ezelõtt, vagy közel harminc éve egy ilyen fölmérés az alábbi eredményt hozta: – a világra a legveszélyesebb ország, tehát a gonosz birodalma a Szovjetunió. Ekkor volt az afgán bevonulás. De még a Szovjetunió sem érte el a megkérdezettek 56 százalékának negatív minõsítését. Ekkor Izrael még az elsõ tízben sem szerepelt. De Irán sem, annak ellenére, hogy már az iszlám nagyon erõsen mutatta hatását. Persze akkor még Reza Pahlavi volt és amerika-barátság. Mi változhatott itt az utóbbi harminc évben, fõleg az utóbbi húsz évben, hogy ez az eredmény jött ki? Hát elsõsorban az, hogy megszûnt a szocialista tábor ellenségképzete, mert ma, fogóddzanak meg, Oroszország túlnyomórészt pozitív szerepet játszik a nemzetközi közvéleményben. De, hogy melyek azok az országok, amelyek az embereknél a pozitív államok közé kerültek, az is elgondolkoztató. Az elsõ, legdemokratikusabb és pozitív országnak pont azt a Kanadát minõsítik, amely kétségbeesetten harcol az USA által vezérelt globalizmussal. És Kanada tulajdonképpen egy erõs nacionalista állam, még a lakosságon belüli megosztottsággal is, hisz a francia és az angol ellentétrõl Kanadán belül is beszélhetünk. De milyen módon változik a világ, ha Izraelt terrorista államnak minõsítik, és az õt segítõ amerikai fegyvereket pedig elítéli az egész világ. De nézzük meg, milyen is ez a világ, a zsidók szemüvegén keresztül. Természetesen antiszemita. A kiváltó okot soha ne vizsgálja senki, mert legjobban arra nem kíváncsi senki. És még ebben a fölmérésben benne sincs, hogy a Gyurcsány Fletó felesége úgymond zsidó. De, hogy miért most derült ki, azt nehéz volna leplezni. Ugyanis bajban vannak. Vagy a világ gondolkodik rosszul, vagy a kiválasztott nép. Márpedig, ha egyszer kiválasztják, akkor nem akarom azt mondani, hogy jaj annak a kakasnak, amelyiket a gazda kiválaszt, de ezt nem folytatom tovább, mert még beperelem magamat. Tehát, megszûnt az ellenségkép, gyarmatosították a bankok és a globalizáció egész Közép-Kelet-Európát, és ebbõl kizárólag az oroszok tudtak kimaradni. Mert volt katonai erejük. Tehát milyen is ez az izraeli állam? Az Amerikai Egyesült Államok és az Európai

Unió szinte kizárólag a hét és félmilliós zsidó államot segíti, vissza nem térítendõ segélyekkel. És most tegyünk egy hírt. Tegyünk valamit közhírré. Az izraeli állam, miután ott a katonai, tehát a fegyvergyártás állami kézben van, 20 milliárd dollárnyi fegyverexporttal rendelkezik ebben az évben, az USA irányában. Ezt úgy összehasonlítjuk a magyar exporttal, ami kb. 14 milliárd dollár évenként, akkor elcsodálkozhatunk, hogy Izrael fegyverekbõl többet exportál, ami technológiát egyébként ellopott, mint a magyar export. Ha meg azt nézzük, hogy a vissza nem térítendõ, Amerikától kapott segélyekbõl fegyvert gyárt, amibõl gyilkoló gépezeteket tud mûködtetni, s azt eladja Amerikának, akkor egyszerûen azt kell mondani, hogy ez a világ valóban igazságtalanul mûködik, még akkor is, ha ezt Magyarországon nem akarják észrevenni. De milyen sajtócenzúra van itt, ha egy ilyen közvélemény kutatást Magyarországon, hosszú idõn keresztül meg nem történtnek lehet tenni. Hazánkban valószínû teljes egészében ugyanúgy nem fog megjelenni ennek a BBC által megrendelt adatsornak az összes ténye, mint ahogy általában minden olyan adatot titkosítanak, amely a magyar lakosságra nézve hátrányos. Hisz Magyarországon ma olyan törvényeket hoznak, hogy kizárólag a magyar lakosságot sújtani nem bûn. Mi magyarok, akik megvédtük az egész világot, mert hisz’ Európa szívét, aki védi és birtokolja, az a civilizációért harcol, miért nem kaptunk egyetlen egy fillér segélyt sem a barbár terrorista USA-tól, ma már lehet, hogy érthetõ. Miért egy kis cionista zsidó állam fosztogathatja évtizedek óta az egész világot. Vagy az a tény is örökké titok marad, hogy 1916-ban gyakorlatilag a tengelyhatalmak megnyerték a háborút. Itt most az elsõ világháborúról beszélünk. Vagy az is örökké titok marad, hogy ekkor a Rothschildok elmentek az angolokhoz, a franciákhoz és sorolhatnám a külföldi hatalmakat, hogy megpénzelik õket és belerángatják Amerikát a háborúba, ha megkapják a Szentföldet. Hát hol volt akkor még cion bölcseinek jegyzõkönyve?! Bizony világháborúkat a bankárok pénzei, és haszna dönti el. Vajon a szerencsétlen iraki nép, ahol már több mint 200 ezer embert pusztított el az eszement erõszak miatt, amelyet Izrael és az USA kezdeményezett, miért szenved? Miért nem lehet ma a világban a 11

pénz ellen, a globalizáció ellen, a kiválasztott nép ellen bármiképpen fellépni, annak veszélye nélkül, hogy megbélyegeznék az illetõ népet és országot? De mi történik a háttérben, ha a BBC ezt a fölmérést napvilágra hozza és egyáltalán ki rendelte meg? Nem lennék meglepõdve, ha készítenék elõ az új üzletet, az ismételt holokausztot. Nagyon elszemtelenedett a zsidó tõke, mindannyiónk rovására. Ha valaki

ezzel szemben fellép, az nem biztos, hogy antiszemita. Ma Magyarországról, naponta a világban – itt most arányokat mondok – egy százaléknyi hír jelenik meg, mint amennyi Izraelrõl megjelenik. 15 millió magyar él a Kárpát-medencében, duplája, mint Izrael teljes lakossága, amelybõl már egyébként közel 3 millió palesztin, és mégsem beszél rólunk senki. Mit mondanak vezetõ politikusaink? Nehogy azt higgyük már, hogy Magyarország

számít a nagypolitikában! Kicsik vagyunk mi ahhoz! Akkor kérdezem, mitõl nagy Izrael, az erõszak, a gyilkosság, a kizárólagosság, vagy mi az, ami miatt a világgal szemben egy terrorista állam bármit megtehet?! Amíg erre a kérdésre meg nem tudjuk a választ, addig valószínû, ennek a sorozatnak nem lesz vége.

Tisztelt Lendvai Ildikó! Mindig döbbenettel állok a TV képernyõje elõtt vagy olvasom az újságot, amikor leginkább Ön – hiszen ez a “szerep” a PÁRT-on belül már régen az Öné – bejelenti: Magyarországon egyre erõsödõben van az antiszemitizmus, ezért (hangsúlyozom: ezért) felszólítja Orbán Viktort, határolódjon el azoktól a szélsõségektõl, akik zsidó polgártársainkra törnek szavaikkal ... Határolódjon el Orbán Viktor a MIÉPtõl, a JOBBIK-tól (akivel legújabban, Révész úr népszabadságbeli cikke nyomán, már egyenesen koalícióban van) és csak az Önök boszorkánykonyhájában tudják, még ki mindenkitõl! Ugyancsak döbbenettel – bár nem meglepetten – hallom a hírt: Gyurcsány úr nyilatkozik össze-vissza a nyugati sajtónak: országában tombol az antiszemitizmus, már a saját felesége is veszélyben, amely bizony teljes egészében Orbán Viktor számlájára irható. Ildikó! Ön, az Önök pártja és az Önök koalíciós partnere egész egyszerûen nem hagyja megnyugodni, feldolgozni a magyar zsidóságnak a holokauszt által okozott traumákat! Amikor Önök és mindig csak Önök megszorításokkal, elvonásokkal, megalázó létszámleépítésekkel, egész rendszerek szétverésével ... rohanják le a társadalmat (amely leginkább amatõr, önzõ, hatalomvágyó, pénzhajhász politikusi garnitúrájuk pazarló felelõtlensége következtében válik szükségessé), amikor képtelenek megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, az utolsó szalmaszálba kapaszkodnak és akkor antiszimetizmust kiáltanak! Szégyelljék magukat, de mélységesen és ezt minden magyar zsidó honfitársam nevében ajánlom Önöknek! Adva van egy történelme során sokat szenvedett, sokszínû népcsoport, a zsidóság. Évezredekig nem tudtak stabil államot alapítani (amelynek nyilván belsõ megosztottságuktól kezdve, számtalan más oka is volt), üldöztetéseiknek se szeri, se száma. Mára leginkább a világban szétszóródva élnek és próbálják megõrizni identitásukat annak ellenére, hogy 1949-ben megalapíthatták a Palesztin állam területén belül az önálló Izrael államot.

A II. világháború alatt, Hitler õrült politikája következtében kb. 6 millió zsidó embert pusztitottak el, üldöztek származásáért, aláztak meg a csatlós országokban is. A holokauszt mindenképpen a zsidó népcsoport közös traumája, amely 60 év alatt aligha feldolgozható. De mint minden, az egyént és közösséget ért trauma ez is az idõ múlásával emlékké és emlékezéssé szelidülhet. Feltéve, ha nem ennek ellenkezõje lenne bizonyos politikai csoportok érdeke! Ehhez nem kellene mást tenni, mint egész egyszerûen békén hagyni az adott népcsoportot, hagyni hogy választott hazájukban nyugodtan élhessenek, dolgozhassanak, ápolhassák szokásaikat, hagyományaikat, gyászolhassák elveszített szeretteiket. Ki törõdik ebben az országban a ruszinokkal, a szlovákokkal (tótokkal), románokkal ... Létrehozták a maguk – leginkább kulturális egyesületeiket – és nyugodtan élnek közöttünk, mert a “nagypolitika” számára õk érdektelenek. Õket ugyanis nem érte olyan méretû népirtás, amellyel nagyon számú közösséget lehetne riogatni.

De a holokauszt, az igen! Az az igazi ütõkártya! Ha ugyanis folyton folyvást felemlegetnek egy ma már nem létezõ, de a múltban megtörtént tragédiát, egy múltban elszenvedett üldöztetést ... ez a ma élõ népcsoportban azonnal kollektív szorongást idéz elõ, a lelkek mélyén szunnyadni készülõ borzalmak, megint csak veszéllyé terebélyesednek. Az egyén gyanakvóvá válik környezetével szemben, még akkor is szemlesütve kezd járkálni a többiek között, ha õ magának erre semmi oka, senki nem bántotta és nem is fogja bántani, sõt már csak a történelemkönyvekbõl van ismerete a valós eseményekrõl. Szorong, kisebbségi érzése támad, önmagában egyre nagyobbra és nagyobbra növeli az Önök által indukált, ám nem létezõ veszélyt. Ha magatartásukat illusztrálnám, akkor Ön és Önök pontosan olyan gonoszak és embertelenek zsidó polgártársainkkal szemben, mint az a mûveletlen, faragatlan hozzátartozó, aki pókfóbiás rokonával azon tréfálkozik: éppen a háta mögött mászik egy óriási keresztes pók.

12

Forrás: Gadácsi József Domokos – Magyar Világ, 2007. márc. 9.

jó ha figyelünk

De mire is jó ez az egész – teszi fel magának a kérdést a gondolkodó ember. Mert a politikai cselekvésnek mindig célja, iránya van. Miért is? Azért, hogy a szorongó lélek “megtalálja” az õket védelmezõket, vagy akikrõl azt feltételezi, hogy bekövetkezõ, megvalósuló veszély esetén majd onnan feltétlen védelmet kapnak. Ha mindig Lendvai Ildikó, Kuncze Gábor és más hasonló „kiválóságok” hívják fel a figyelmüket arra, hogy itt kérem rettegni kell, mert a társadalomnak az a másik fele, a szemete, a politikai jobboldal, élükön Orbán Viktorral, folytonosan zsidó honfitársaink üldöztetésére készülnek, sõt már azon is vannak... akkor értelemszerûen a LendvaiKuncze féle politikai tömörülést fogják választani, az õ szavuknak lesz “hitele”, hiszen õk egyrészt felhívják a veszélyre a figyelmet, másrészt ha ilyen elõrelátóak, akkor bizonyá-

ra meg is védik a “támadott közösséget”, ha ennek szüksége felvetõdne. Az antiszemitizmus-kiáltás másik, nem csekély nyereség pedig az, hogy a zsidóság megveti, gyûlöli, sõt kirekeszti azokat, akikre Önök rámutatnak. Igen! Õk azok, akik a veszélyt okozzák, õk akik rád és családod életére törnek majd! Az Orbán Viktor és mindazok, akik piros-fehér-zöld zászlót lobogtatnak március 15-én (ne adj Isten, esetleg egy-két Árpád-sávos is odakeveredik, melynek történetét Ön Ildikó legalább annyira ismeri, mint sokan mások). Vagyis: Ön és Önök aljas, csalárd és manipulativ módon, kipécéztek maguknak egy sokat szenvedett népcsoportot, egy, a világban szétszóratott és történelme során gyakran üldözött népcsoportot, a zsidóságot, hogy személyes érdekeik végrehajtása, a hatalom megtartása érdekében folytonos szorongásra ítéltessék õket. Ön és az Ön félék nem engedik meg a hazánkban élõ zsidóságnak feldolgozni a holokauszt okozta megaláztatást, gyászt, gyötrelmet és fájdalmat. Önök valójában folytonosan zaklatják, vegzálják a gyászoló embert; folytonosan veszteségére, lelki hiátusára emlékeztetik, szinte õt magát kiáltják ki bûnösnek, ha gyásza enyhülni merne. Mindezen aljas, manipulativ magatartás végleges abbahagyására, a magyarországi zsidóság békén hagyására szólítom fel Önt, a PÁRT-ját, Gyurcsányt és koalíciós partnerét. Akik tudatosan, szándékosan, pusztán aljas politikai érdekbõl zaklatják a zsidóságot, egyszersmind “üldözik” is õket. A zsidóság kollektív tudattalanjában még létezõ szorongást hívják elõ nap, mint nap, amikor antiszemitizmussal vádolják azt a magyar társadalmat, amely kizárólag Önöket, az MSZP-t és koalíciós partnerét tartja felelõsnek az ország gazdasági összeomlásért. Hagyják békében élni, dolgozni, alkotni a magyar zsidóságot, úgy, ahogy a ruszinokat, a tótokak, a szerbeket és más kisebbségeket! Lettek volna kevésbé önzõk, hatalomvágyók, pénzéhesek és teremtettek volna olyan gazdasági körülményeket, ahol minden, hazánkban élõ ember gazdasági biztonságban érezheti magát, ideértve a befogadó nemzetet, a magyarságot és ideértve minden befogadott más nemzet, népcsoport tagjait egyaránt. Jegyezze meg Lendvai Ildikó: élnek ebben az országban még olyan, felelõsen gon-

dolkodó értelmiségiek, (nem megvásárolt diplomások), akik tudják és terjesztik is zsidó barátaik, ismerõseik körében, hogy amit Önök mûvelnek, az a valóságos antiszemitizmus! Amikor a hatalmon lévõk tudatosan rárontanak az egyébként felejteni, boldogan élni kívánó zsidó közösségre, amikor tudatos magatartásukkal hívják elõ temetni vágyott szorongásaikat, hogy ismét és újra, meg újra féljenek, rettegjenek ... holott erre semmi okuk nincs! Arról ehelyütt már említést sem teszek, hogy milyen aljasság a ma élõ huszonévesekkel, az utódainkkal szemben, hogy õket pedig állandó és folytonos kollektív bûnösséggel sújtják. Önök, Önök a valóságos antiszemiták, nem pedig azok, akik nemzetük, közösségük tagjai iránt felelõsséget érezve élik mindennapjaikat és próbálnak meg lelki védelmet is nyújtani felzaklatott zsidó barátaiknak, ismerõseiknek. Még szerencse, hogy az egyes ember személyes élete mindig nagyobb hitellel bir a hazánkban élõ zsidóság körében is, mint az egyre inkább megvetendõ PÁRT-juk politikusainak, igy személy szerint az Ön szavahihetõsége. Mert ha beteg a szomszéd, senki nem azzal foglalkozik, hogy zsidó, skót vagy éppen cigány-e. Ha beteg a szomszéd, akkor minden nap bekopog hozzá valaki és megkérdezi, nincs-e szüksége valamire, kell-e vásárolni, hozzunk-e gyógyszert, vagy hívjunk-e orvost. Ha egy kolléga nem birkózik meg a feladatával, nem azon tûnõdünk, zsidó vagy szlovén származású-e, hanem ha megtehetjük, egymás között megosztjuk a munkát, hogy mielõbb és jól végezzük azt el. Ha építkezik volt egyetemi évfolyamtársunk, mit sem törõdünk azzal, hogy zsinagógában vagy református templomban kötötte az esküvõjét, hanem megyünk és kevés szabadidõnkben együtt hordjuk a téglát, keverjük a maltert, hiszen õ is ugyanezt tette, amikor mi építkeztünk, vagy tenné ... ha építkeznénk. És mindazt, amit fentebb írtam Önnek, egy kedves kollégámmal és annak férjével, akik zsidó származásúak, megbeszéltem, elõre egyeztettem és amely levelet õk maguk vállalták, hogy továbbítani fognak rokonaiknak, barátaiknak, ismerõseiknek, az általuk látogatott zsidó közösségeknek. Mert õk sem a lakókörnyezetükben, sem a munkahelyükön említésre méltó antiszemitizmussal nem találkoztak, de egyre rosszabbul érzik magukat, ha Önök ismét és újra a szájukra veszik õket. Váczi Judit

Kostunica: Ha a nemzetközi közösség elismeri a koszovói albánok jogát az önrendelkezésre, akkor a Romániában és Szlovákiában élõ magyarok is követelhetik azt – mondta Vojiszlav Kostunica szerb miniszterelnök az ENSZ Biztonsági Tanácsa 15 tagállamának képviselõibõl álló tényfeltáró küldöttség elõtt. jó ha figyelünk

13

Hazafiak, magyar testvéreim! Közeledünk március 15-éhez. Ilyenkor mindig megszaporodnak a tizenkét pontba szedett politikai követeléseket megfogalmazó röpiratok, jól jelezve azt, hogy sajnos évszázados lemaradásaink vannak a nemzeti sorskérdések megoldásában. De mivel ez van, ezért úgy érzem most nekem is meg kell próbálnom összegezni politikai elképzeléseimet egy ilyen tizenkét pontos röpiratban. 1848 tizenkét pontjának már a címében is (“Mit KÍVÁN a magyar nemzet”) és a megfogalmazásában is (pl. “Az idegen katonákat VIGYÉK el tõlünk...stb.”), tetten érhetõ valamilyen elvárás valakikkel szemben, hogy valósítsák meg a követeléseket. Ezzel ellentétben jelenleg semmi értelmét nem látom követelések, elvárások megfogalmazásának. Nem látom, mert nincs kitõl követelni. A jelenleg regnáló nemzetvesztõ, hazaáruló politikai rendszertõl, és az azt 16 év alatt kialakító politikai elittõl nincs értelme semmilyen – a nemzet számára üdvös – változtatást követelni. Mert az ez idáig tapasztalt harácsoló, dilettáns, az országot a jövõtlenség állapotába taszító tevékenységük alapján várható, hogy vagy elengedik a fülük mellett, vagy – ami lehet, hogy még rosszabb – az eddigi hozzáállásuk stílusában fognának hozzá annak megvalósításához. Ezért ne követeljünk, és ne is várjunk tõlük semmit. Talán küldjünk nekik inkább egy figyelmeztetést így a tizenkét pont elõtt, – mintegy “nulladik pontként” – hogy takarodjanak a hatalomból, a közéletbõl, az országból a pereputtyukkal, a sógórkomabratyi kéz kezet mos haverjaikkal együtt. Takarodjanak, ha élve meg akarják úszni, mert lenn a mélyben a nemzet “lávakamrájában” közelít a feszültség a kritikus ponthoz, és a társadalmi “vulkánkitörés” elsöpörheti õket még az élõk sorából is. Vagyis: 0. Gyurcsány takarodj, vidd az összes haverod! A jelenleg aktuális tizenkét pontunkat pedig fogalmazzuk meg feladatként magunknak, a magyar nemzetnek és egy abból kiváló új vezetõ elitnek a számára. Mert nem várhatunk tovább! Sorsunk irányítását mi magunknak kell a kezünkbe venni. Ennek szellemében, akkor hát lássuk: – Mivel 0. pontban tett figyelmeztetésünket valószínûleg nem fogják megfogadni, ezért elõször is el kell zavarni Magyarország ‘90 óta hatalomra került legkártékonyabb kormányát és annak holdudvarát. Ezután fel kell oszlatni a jelenlegi parlamentet, meg kell szüntetni a politikai üldözöttek elleni eljárásokat, és az ország tönkretevõit példásan meg kell büntetni. Azaz: 1.

Vesszen a kormány, börtönbe az ország tönkretevõivel!

– Fel kell függeszteni az óriási közpénzeket felemésztõ adósságszolgálatot és EU tagságot. Le kell állítani a földliberalizációt és minden privatizációt, és vissza kell szerezni a hazai pénzügy feletti teljes irányítást. Azaz: 2.

Vegyük vissza elrabolt javainkat!

– Alkotmányozó nemzetgyûlés keretében hatályba kell helyezni újra a történelmi alkotmányt, és helyre kell állítani a II. világháború során megszakadt jogfolytonosságot. Azaz: 3.

Új alkotmány!

– Valódi sajtószabadságot kell teremteni, esélyegyenlõséget a médiában a szûk nemzetközi tõkéscsoportok általi tömegmanipulálás helyett. Azaz: 5.

Hazafias nemzeti sajtó!

– Meg kell állítani a magyarság vészes demográfiai hanyatlását.

6.

Ennek a legfontosabb célnak kell alárendelni a gazdasági, pénzügyi, egészségügyi, társadalompolitikai döntéseket. Azaz: Több magyar gyerek!

– Fel kell számolnunk a liberalizmus eluralkodását az oktatásban. Újra kell szervezni és továbbfejleszteni a jó történelmi hagyományokkal rendelkezõ, hazafias nevelésen alapuló, minõségi, ingyenes közoktatást. Azaz: 7.

Színvonalas állami iskolarendszer!

– Meg kell állítani a közegészségügy szétverését. Pénzügyi finanszírozását hosszútávon a “betegségben érdekeltségrõl” az “egészségben érdekeltségre” kell átalakítani, beintegrálva a gyógyításba a természetgyógyászati módszereket is. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a betegségmegelõzésre, ennek érdekében fejleszteni kell tömegsportot, továbbá magas szintû környezetvédelemre van szükség. Azaz: 8.

Egészséges környezetben, egészséges testben, egészséges nemzet! – Adókedvezményekkel, vámokkal és egyéb törvényi intézkedésekkel vissza kell szerezni a hazai piac feletti uralmat a hazai gyártók számára, továbbá támogatni kell az értelmes magyar találmányok hazai megvalósulását. Azaz:

9.

Magyar ötlet, magyar tõke, magyar áru, magyar munkahely!

– A nagyipari jellegû élelmiszertermelés helyett a környezetbarát gazdálkodást folytató családi gazdaságokra (és szövetkezéseikre a kereskedelem és az élelmiszer-feldolgozás terén) alapozott rendszert kell létrehozni. Mindig törekedve arra, hogy a helyi igényeket – amennyire lehet – friss készítésû helyi termelésbõl elégítsék ki. Azaz: 10. Kistérségi élelmiszer önellátás! – Ki kell lépnünk a NATO-ból, és újjá kell szerveznünk a sorkatonai szolgálaton alapuló honvédelmet. A lejáratódott rendõrséget át kell szervezni, létrehozva újra a csendõrség intézményét. Azaz: 11. Katonai semlegesség, megnyugtató színvonalú hon- és rendvédelem! – A külpolitika legfontosabb célja a magyar unió, a magyar nemzet területi újraegyesítése kell, hogy legyen. Ennek érdekében együtt kell mûködnünk Európa (írek, baszkok, skótok, katalánok, albánok, tiroliak stb.) és a világ (palesztinok, kurdok, csecsenek, afgánok, tibetiek stb.) szabadságért és önrendelkezésért küzdõ népeivel. Azaz:

– Meg kell alkotni a pártok áldemokratikus világa helyett, a társadalom valós összetettségét sokkal jobban megjelenítõ – érdekképviseletekre alapozott – közképviseleti rendszert, és az ehhez szükséges választási szabályrendszert. Azaz: 4. 14

12. Vesszen Trianon! Budaházy György MÚK kuruc.info – muk2007

Pártokrácia helyett valódi közképviselet! jó ha figyelünk

Igencsak korrekt cikket talált egy angol tudós Winston Churchill hagyatékában. A legendássá nagyított brit politikus egy soha meg nem jelent írásában – igen jó megfigyelõkészségrõl téve tanúbizonyságot – részben a zsidókat tette felelõssé az õket sújtó megkülönböztetés és üldöztetés miatt. Az 1937-ben írt cikket – Hogyan harcolhatnak a zsidók az üldöztetés ellen – Richard Toye, a Cambridge-i Egyetem történésze fedezte fel. Az írás a Liberty címû amerikai magazin számára készült, ám amikor a lap vetélytársa – ahol a brit államférfi rendszeresen publikált – tiltakozott, Churchill megtiltotta annak közlését. Három évvel kormányfõi kinevezése elõtt a politikus azt írta, hogy nem egyedül az üldözõk bûne a zsidókkal való rossz bánásmód, amely végigkíséri a nép történetét. Winston Churchill bírálta a zsidók zárkózottságát, és a nagyobb társadalmi integrációra sürgette õket. A szövegben a politikus kritizálta a textiliparban mûködõ zsidó gyárosokat, amiért kizsákmányolják az alkalmazottaikat, a Németországból elmenekült izraelitákat alacsonyabb bérért alkalmazzák, angol munkásaikat pedig elbocsátják. A korábban (és késõbb) az Admiralitás elsõ lordjaként szolgáló Churchill szerint ez nem csak hazafiatlan cselekedet, hanem azért is káros, mert erõsíti az antiszemitizmust. “A zsidók és nem zsidók kapcsolatának meghatározó tényezõje az a nézet, hogy a zsidók mások. Máshogy néznek ki, máshogy gondolkoznak, más szokásaik és hátterük van” – fejtette ki. A politikus szerint az izraelita bankárokkal is az a probléma, hogy erõsítik az elõítéleteket: “A zsidó bankárok azt a képzetet erõsítik, hogy minden zsidó uzsorás. Nem tudod megmagyarázni a 40-50 százalékos kamattal küzdõ mérnöknek vagy boltosnak, akik zsidó vérszívókat emlegetnek, hogy az izraeliták elõl korábban szinte minden más szakma el volt zárva”. Richard Toye felfedezése után azt mondta: “Majdnem leestem a székrõl. Sokkolt, hogy olyasvalamit olvastam Churchilltõl, ami igen messze esik a róla kialakított véleményektõl”.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy az írás más részeiben Winston Churchill pozitívan ír a zsidókról: “A zsidók általában jó polgárok, fegyelmezettek, szorgalmasak, törvénytisztelõk. (...) Sokat szenvednek az üldöztetéstõl és könyörtelenségtõl.” A történész összefoglalva úgy értékelte a cikket, hogy “bár Churchill belecsúszott

néhány nagyon szerencsétlen sztereotípiába, ezt a segítõ szándék kontextusában tette. Megpróbált segíteni a zsidóknak, hogy elkerüljék az üldöztetést, de a balsorsért sajnos részben õket magukat tette felelõssé”. (InfoRádió – The Independent nyomán)

NAGYON SOKAT BESZÉLÜNK RÓLA. Amikor elõször szóba került az õszödi beszéd, elmondtuk a gyerekeknek, hogy mirõl szólt, mi volt a tartalma. Úgy gondolom, hogy az õszödi igazságbeszéd az egyik legkomolyabb politikai tett volt az elmúlt évek Magyarországán. Én persze elfogult vagyok, de tudom, hogy a férjem a korábbi beszédeiben is ugyanezt mondta, értelemszerûen olyan megfogalmazásban, ahogy az ember nyilvánosság elõtt beszél. A kutya nem figyelt oda rá. Egy érzelmileg túlfûtött beszédre jobban odafigyelnek. Már korábban elhangzottak azok a mondatok, hogy az elmúlt hét-nyolc évben Magyarország rossz útra tévedt, és ebben nagyobb felelõsség terheli a 2002 és 2006 közötti kormányokat. Muszáj változtatnunk, nem folytathatjuk ugyanazt az utat. Így fogalmaz az ember nyilvánosan. Szerintem ennek a beszédnek nagyon fontos elemei elhangzottak korábban is, például nyáron a Corvinus egyetemi elõadása is errõl szólt. Szóval azt akarom mondani, hogy büszke vagyok a férjemre, és a gyerekeinkkel is megbeszéltük, hogy igen, büszkék lehetnek az apjukra. Forrás: Dobrev Klára – Népszava, 2007. március 31. jó ha figyelünk

15

Ki kicsoda? címmel indított sorozatot a Magyar Jelen. Elsõként a köztörvényes kommunista Csintalan életútját mutatják be, aki kizárólag MSZP-s provokátorok akciójának nevezte az MTV elfoglalását, köztörvényes bûnözõnek titulálva Budaházyt és Toroczkait. A papíron egyetlen jobbos televízióban heti 4 napon át rágja fõ mûsoridõben a nézõk szájába nézeteit. A megszámlálhatatlan összeesküvés-elmélet következtében már senki sem bízik senkiben, ezer felé húz szét az ún. nemzeti oldal. Az események alakításában tehát óriási szerep jutott a jobboldal “megmondóemberévé” vált Csintalan Sándornak. Az összeesküvés-elméletek valóságtartalmát igen nehéz kideríteni, de az adott személyek elõéletének, közéleti-politikai pályaképének pontos ismeretével talán érthetõbbé válnak a ma még meglehetõsen kusza történések. “ÉN EGY ROHADT BÛNÖZÕ VAGYOK!” A fenti kijelentést nem csinos, azaz Csintalan Sándor saját magáról nyilatkozta egy 2000. augusztus 12-én készült interjúban. Késõbb egy másik beszélgetés során, amikor Csintalan már nem a baloldalon tartózkodott, egy újabb interjúban a riporter megkérdezte, hogy egészen pontosan mire gondolt, amikor önmagát rohadt bûnözõnek nevezte. Erre Csintalan: „Úgysem mondom el, hogy mire gondolok, ez az államtitok kategóriájába esik, ahol hát egy dolgot mondhatok, hogy mindenesetre a felelõsséget nem nekem kell viselnem, sem az utókor, sem mások elõtt. De hát a környékén voltunk a történetnek, és azért mondjuk engem sokkolt elég erõsen. És ezzel párhuzamosan ment ez a nagy duma, a Magdának (Kósáné Kovács Magda – a szerk.) ez az elhíresült mondása, hogy nem elég tisztességesnek lenni, de tisztességesnek is kell látszani.” (Ha nem ért egyet azzal, hogy egy magát közpénzekbõl betegre lopó kommunista briganti ossza az észt az egyetlen, úgy-ahogy nemzeti adón, tiltakozzon, árassza el e-mailekkel a Hír Tv vezéreit, hívja a médium központi számát. Ha ez nem vezet eredményre, közölni fogjuk a Hír Tv vezetõinek mobilszámát is. Ahogy Csintalanét is. Piszkos kis mûsorában ugyanis, ha egyáltalán szóhoz jut valódi ellenvéleményt kifejtõ magyar, a telefon letétele után, a reagálás lehetõsége nélkül osztja ki õt a vérkomcsi figura. Ezen túlmenõen, mint a Hír Tv-bõl megtudtuk, rendszeresek az elõre megbeszélt, lezsírozott hívók és haverok, akárcsak a klasszikus ballib uszítók hasonló produkcióiban. Az egyik ilyen bérbetelefonáló például Hajdu Mark Christian volt fideszes aktivista, akinek Kerényivel közös Kossuth téri bomlasztó tevékenységét korábban lelepleztük. Meg kell még jegyezni, hogy Csintalan üzelmeinek, kapcsolatainak nyilvánosságra hozatalában – Kordax, a Korda villás találkozók Tasnádival, a Xénia láz, Czégé Zsuzsa és Schmuck stb. – néhány évvel korábban a Magyar Nemzet jeleskedett, amelyben mára védett személlyé vált. Még Orbánt is hamarabb bírálják nála a “polgári” lapban.) Pedig Csintalan Sándor igazán könnyíthetne magán, s tiszta lelkiismerete csak akkor lehetne, ha nem minõsítené államtitoknak Magyarország kirablását, elárulását. Õ ugyanis, sugalmazásával ellentétben, nem akárki, nem pusztán egy statiszta, hanem a dolgok egyik irányítója volt abban az idõben. A kilencvenes években minden eldõlt. A mai események mind-mind abban az idõben gyökereznek, amelynek hatásait mostanra kezdtük csak igazán a saját bõrünkön érezni. Nem véletlen, hogy mindenki, aki akkor részt vett a kiárusításban, tart egy esetleges forradalomtól, népfelkeléstõl, vagyis az elszámoltatástól. Csintalan Sándor akkor volt politikai pályája csúcsán, amikor végleg kiárusították, elkótyavetyélték az ország vagyonát (közte a stratégiai ágazatokat, mint például az energetikai-szektort), amikor a korrupció hihetetlen méreteket öltött, s a mindent behálózó olajra és egyebekre specializálódott maffia szinte naponta került a lapok címoldalára a robbantásos merényle16

tekben, gyilkosságokban testet öltõ leszámolások idején: a kilencvenes évek közepén. Csintalan emblematikus figurája a politikai “elit” összefonódásának. Értesüléseink szerint ugyanis valójában nem azóta jár át az úgynevezett jobb és baloldal között, amióta immáron nyilvánosan, a Hír Tv képernyõjén keresztül is jobboldalinak hirdeti magát. Bár az MSZMP-ben kezdett még a Kádár-rendszer fénykorában, már az úgynevezett rendszerváltozás kezdetétõl olyan kapcsolatrendszert épített ki magának, hogy bármilyen kormány legyen is Magyarországon, neki személy szerint és a körülötte álló érdekcsoportoknak jó legyen. Csintalan politizálása kezdetben családi indíttatású volt, igazi proletár családban nõtt föl, piciny gyermekkorában még nehéz körülmények között. Aztán ez gyorsan változott. Aktívan részt vett a kommunista ifjúsági szervezet munkájában, az egri fõiskolán KISZ-titkár volt, majd 1977-ben belépett az MSZMP-be. A szakszervezethez Kósáné Kovács Magda akkori SZOT-titkár felkérésére ment dolgozni. Kezdetben a munkaerõ-piaci problémákkal foglalkozott, majd osztályvezetõként egyik irányítója volt a szakszervezeti átalakulásnak, a rendszerváltozás elõkészítésének. 1989-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, majd a Független Szociáldemokrata Pártba. Látva a párt gyengeségét, 1990 májusában – otthagyva a szociáldemokratákat – belépett a Magyar Szocialista Pártba. Mint az MSZP egyik fõkádere a párt érdekképviseletekkel, szakszervezetekkel, munkaügyi kérdésekkel foglalkozó ügyvivõje, az országos elnökség tagja, a Horn-kormány idején (1994. októbertõl 1996. március 30-ig) az MSZP ügyvezetõ alelnöke, majd az elnökség tagja, a társadalmi kapcsolatokért felelõs ügyvivõje volt (94-ben kapta a Bukfenc becenevet, miután mattrészegen hengerbucskázott örömében pártja gyõzelmének estéjén – Kuruc.info). Egészen 2002-ig a szocialisták színeiben parlamenti képviselõ volt. A Horn-kormány 1998-s bukása után kezdtek elapadni az üzleti forrásai, s ezzel párhuzamosan Csintalan egyre látványosabban kezdett távolodni az MSZP vezetõitõl, s új üzleti és politikai kapcsolatokat vállalt fel. Az 1998-2002-es ciklusban mindössze egyszer szólalt fel a parlamentben, ám eközben a háttérben komoly szervezkedésbe kezdett. Az 1998-as kormányváltást követõ idõszakot értékelõ és az Orbán-ellenes taktikát kidolgozó, ezdetben zártkörû összejöveteleken jó néhány politikus (például az SZDSZ-es és hit gyülis Hack Péter, az MSZP-s Karl Imre és Schmuck Andor), média személyiség (Aczél Endre, Juszt László és mások), valamint üzletember (az állami pénzeket magánzsebekbe folyató Magyar Fejlesztési Bank korábbi vezetõje, Erõs János, vagy az MSZP-közeli nagyvállalkozó, Vincze Béla) jött össze a szocialista táncdalénekes Korda György budai villájában jó ha figyelünk

az immár ellenzéki MSZP-s politikus, Csintalan Sándor meghívására. Az épületben székelt Lápossy Lõrinc, egykori ismert rendõri vezetõ – a zsidóságát állandóan hangoztató, az izraeli titkosszolgálatokkal is összefüggésbe hozott, maffia-szervezet létrehozásával vádolt Tasnádi Péter apósa – cége is. Az új politikai kapcsolatokat és terveket szövõ Csintalan és a hozzá kötõdõ csoport találkozói hivatalosan akkor szûntek meg, amikor Tasnádit elõzetes letartóztatásba helyezték. Tasnádi ekkor egyébként számos balliberális közéleti szereplõnek és politikusnak írt a börtönbõl segítségkérõ levelet, közöttük Csintalannak is. És a barátai válaszoltak is neki, nyílt levélben követelték a magát keresztapaként fotóztató, maffiamódszerekkel operáló Tasnádi Péter szabadon bocsátását. A levél aláírói között szerepeltek Szikinger István (alkotmányjogász, Tasnádi elsõ számú védõje), Kende Péter író, Lagzi Lajcsi, Zámbó Jimmy, Korda György és Balázs Klári énekesek, Wichmann Tamás világbajnok kenus, Növényi Norbert olimpiai bajnok birkózó, Frölich Róbert fõrabbi, Zoltai Gusztáv, a budapesti zsidó hitközség igazgatója és mások. Õk mind ahhoz a körhöz tartoznak, ahová Csintalan is, akinek egyébként már olyan sok pozíciója és zavaros üzleti ügye volt, hogy mindezeket felsorolni egyszerûen helyhiány miatt nem tudjuk. Néhány ügyét azért vegyük górcsõ alá. Az úgynevezett rendszerváltozás utáni években, az olajmaffia-ügyek idején Csintalan halmozta és habzsolta a pozíciókat. A neve Sándor István (Papa néven vált ismertté) nyugállományú rendõr alezredesnek, az ORFK 1998-ban megszüntetett Központi Bûnüldözési Igazgatósága (KBI) volt felderítõ tisztjének vallomásaiban is rendszeresen felbukkant az olajmaffia-ügyekkel kapcsolatban. Miután Papa több politikusra is vallott, a volt fõrendõrt letartóztatták és hosszú ideig elõzetesben tartották, mígnem a közelmúltban felmentették a hamis tanúzásra való felbujtás és más vádak alól. A Horn-kormány korszakában az MSZP második emberévé váló Csintalan – információink szerint – rövid idõ alatt legalább hat igazgatótanácsi és felügyelõ-bizottsági tisztséget gyûjtött össze, amivel az akkori Országgyûlés gazdaságilag legaktívabb személyiségei közé emelkedett. A Kossuth Kereskedõház Kft. mellett a Pannontrust Lízing és Pénzügyi Rt. is felügyelõ-bizottsági tagsággal bízta meg. Ugyanezt tette az egykori Kárpát utcai pártgarázst birtokló KMV Fenntartó Kft. elnevezésû MSZP-cég is, az irodaszerek forgalmazásával foglalkozó Office Plus Rt. igazgatótanácsi, az Europont Rt., a Zálog- és Kereskedõház Rt. pedig pénzügyi tanácsadói posztra tartotta érdemesnek Csintalant. A zálogházat egyébként az a Kelemen Iván mûködtette, aki a Kordax Rt. tulajdonosaként 20 milliárd forintos köztartozást halmozott fel a szlovák finomítókba utaztatott kõolajjal. Kelemen, akit végül csempészet és adócsalás miatt állítottak bíróság elé, a Horn-kormány idején évekig pénzelte a politikai ellenoldalhoz közel álló Új Magyarországot. Íme, itt az elsõ szál, amely Csintalant már ekkor – miközben a Horn-kormány gazdaságilag legaktívabb és egyik legbefolyásosabb szocialistája – a politikai jobboldallal is összekapcsolta. Alapító tulajdonos volt Csintalan Sándor abban az Energen Rt-ben is, amelynek ügyvezetõ alelnöke csalás gyanúja miatt került elõzetes letartóztatásba. A cégbõl idõben kiszálló képviselõ részesedését Windt Gábor egykori karatebajnok vásárolta meg. Windt, aki mellékállásban rendõrnyomozókat edzett, 1991-ben az egyik alapítója volt a Postabank egykori õrzõ-védõ cégének, a Defend Security Vagyonvédelmi Szolgáltató Kft-nek, amelyet 1998-ban Földi László, volt hírszerzõtiszt vásárolt meg a banktól. Csintalant egyébként a Horn- és az Orbán-kormány idején is zavartalan baráti viszony fûzte a Fidesz-kormányt a lehallgatás-botrány idején bizonyítékvásárlással támogató Földi László, egykori hírszerzõhöz. A Nyírfa-ügy idején állását vesztõ, majd 1998 után – amikor a Fidesz meghálálta Földi szolgálatait – az állami megrendelésekkel teletömött Defend révén az egyik legsikeresebb hazai vállalkozóvá lett Földi az egyik internetes hírportál szerint a “nehéz idõkben igénybe vette Csintalan személyes vendégszeretetét”. A volt hírszerzõ késõbb ezt azzal hálálta meg, hogy a Defend havi jó ha figyelünk

több százezer forintért bérbe vette a Fidesz-idõkben szerényebb anyagi körülmények közé került Csintalan egyik házát, így az Orbán-kormány közremûködésével a Defendhez került állami hálapénzbõl végsõ soron Csintalannak is jutott. Csintalan aztán a Lehel-piac épületében nyitott egy kocsmát, majd az újabb kormányváltás szelével megvásárolta Földi László cégét, amellyel kisebbségi tulajdonosa lett a Defendnek. Földi korábban a VIB Kft-nek adta el defendes tulajdonrészét, amely Csintalan birtokába került. A rendõrséghez megküldött iratok szerint a Posta a Defenddel kötött szerzõdései minden esetben elõnytelenek voltak. Ezzel a postának 500 millió forint vagyoni hátrányt, a Defendnek és így Földinek és Csintalannak pedig elõnyt okoztak. És még egy érdekesség az összefonódásokról: Az Orbán-kormány belügyminiszterének, Pintér Sándornak a cégét 240 millió forintos vásárlással támogató állami Magyar Fejlesztési Bank (MFB) volt az, amely a Defend Kft-ben 80 százalékos tulajdonrészt szerezve végül kirúgta Csintalant a közpénzbõl aranytojást tojó cégbõl. A maffiavádakkal börtönbe került zsidó “vállalkozó”, Tasnádi Péter üzleti ellenfelét, Pintér Sándort vádolta azzal, hogy õt félre akarja állítani. Tasnádi és Csintalan jó kapcsolatára pedig már a Korda-villás találkozók kapcsán fény derült. Az elmúlt években aztán a Fidesznél Pintér Sándor háttérbe szorult vagy vonult, Csintalan pedig megjelent és egyre agresszívebben nyomul a jobboldalon. A médiában egyébként Pintér cégének a Magyar Fejlesztési Bank által történt támogatását és Csintalan kirúgását (miközben az MFB feljelentést is tett ismeretlen tettes ellen a Defend-ügyben) a bank szóvivõjeként ugyanaz a személy magyarázta, a Gyurcsány-kormány volt szóvivõje: László Boglár. Így érnek össze a szálak, miközben a politikusok zavartalanul járnak át a politikai jobb és baloldalon. A jelenleg éppen a jobboldal erkölcsi és ideológiai kérdéseiben is megnyilvánuló, születésüktõl fogva a nemzeti oldalon harcoló ifjabbakat leprovokátorozó, rágalmazó Csintalan öreg róka. Olyannyira, hogy az általunk megkérdezett, neve elhallgatását kérõ parlamenti képviselõ szerint, Csintalan a mai napig tartja a kapcsolatot az MSZP-s, SZDSZ-es politikusokkal, vállalkozókkal, újságírókkal is, és ha valaki, hát õ el tudta volna intézni, hogy Gyurcsányt az MSZP-n belüli puccsal eltávolítsák, s egy kormányválsággal akár új választások kiírását is elõ lehetett volna idézni. Ez azonban a jelek szerint nem állt szándékában, ahogy értelemszerûen a politikai “elit” leváltása sem állhat érdekében, ha már mind a jobb-, mind a baloldallal ilyen kitûnõ és jövedelmezõ kapcsolatokat épített ki. Az elsikkasztott rendszerváltás és a kilencvenes évek zavaros ügyeinek egyik fõszereplõje, a kormányzó MSZP második embereként végigasszisztálta a médiatörvényt is, amellyel kiépíthették azt a nemzetellenes médiamonopóliumot, amely ma szinte kirobbanthatatlanul uralja és fertõzi a közéletet. Csintalan Sándor emiatt – mint egy vele készült beszélgetésbõl kiderül – szégyelli is magát, de nem azért, amire mi elõször gondolunk. Nem azért, mert kiszolgáltatta a magyar médiapiacot a globális, nemzetközi és nemzetellenes médiabirodalmaknak, hanem azért, mert nem eléggé szolgáltatta ki. Szó szerint a következõket mondja: “Igen, leasszisztáltam, szégyellem is magam, hogy az MSZP-ben axióma volt, hogy zsidó tévé Magyarországon nem lesz és zsidó kommunikációval mi nem fogunk együtt mûködni. Igen, szégyellem magam, nagyon szégyellem magam és ez örök bûnöm.” És végezetül nézzük, mit mondott Csintalan Sándorról és a hozzá hasonló kaméleon típusú politikusokról Fábry Sándor a Fidesz-közeli Heti Válasznak adott interjújában: “Természetesen számomra a Hír Tv-n pöffeszkedõ, többszörösen odakozmált Csintalan Sándor is elfogadhatatlan, amint Pozsgay Imre és Szûrös Mátyás jobboldal közeli jelenléte is az. Már annak sem örültem, hogy õ, az egykori moszkvai nagykövet kiáltotta ki a köztársaságot. Akkor látszott, hogy bizony farfekvéses ez a mi kis születõ demokráciánk. Meggyõzõdésem, hogy Pozsgay jelenléte sem hoz annyi szavazatot, mint amennyit a jobboldal morális tartalékaiból elvisz. De ez legyen a Fidesz baja.” >> (Kuruc.info – Rózsa Alexander – Magyar Jelen)

17

U.I.: Az erkölcsi antizsinórmérték Bayer Zsoca, Csintalan aranyhaverja, npluszegyedik ripacskodó cikkében nemrég felszólította Gyurcsányékat, hogyha elutasítják Kádár örökségét, akkor adják vissza azt is, amit kádáristaként, kiszesként, privatizátorként korábban elloptak. Ezt üzenjük Csintalan elvtársnak is és mindazon agymosottaknak, akik szerint Csintalan Bukfenc õszintén megváltozott. Megváltozott? Ha õ, Tasnádi, Juszt, Aczél, Horn, Hack, Schmuck és más sötét figurák jóbarátja és/vagy ex-üzlettársa visszaadja, amit köztörvényes úton szer-

Az elmúlt napokban több, látszólag egymástól független hír került napvilágra, például történelmi minimumra csökkent a születések száma, dr. Bokor Imre levelet küldött Colin Powellnek, a Szépmûvészeti Múzeum új igazgatója pedig, a Hõsök tere átépítését tervezi. Ha azonban összefüggésükben szemléljük ezeket, akkor úgy tûnik, nagyon is határozott összefüggés állapítható meg közöttük. Közeli ismerõseim a szilveszter éjszakáját otthonukban töltötték budapesti lakásukban. Éjfél után átjött hozzájuk az új, szomszédjuk boldog újévet kívánni. EI kezdtek iszogatni, majd körülbelül egy fél óra múlva a szomszéd közölte, hogy õ zsidó származású. Ismerõseim mondták, hogy “ha, és?” A szomszéd azonban folytatta: “Húsz év múlva itt már minden a mienk lesz, ti csak rabszolgaként fogtok majd dolgozni!” Persze, mondhatja bárki, hogy egy részeg ember hõbörgését nem kell komolyan venni, mert nyilvánvaló, hogy a magyar állampolgárok által törvényesen megválasztott országvezetõk az õket megválasztók érdekeit képviselik, és nem akarják, hogy Magyarország ne a magyaroké legyen. Tehát jogosan feltételezhetjük, hogy a magyar kormány magyar és nem izraeli érdekeket szolgál.De nézzük, hogy ez valóban így van-e! Valószínûleg történelmi minimumra csökkent a születések száma tavaly Magyarországon – derül ki a KSH adataiból. A Magyar Nemzet cikke szerint valószínûsíthetõ, hogy még sohasem született ilyen kevés gyermek egy év alatt, mint tavaly. Az összegzés szerint 2004. január és október között 79 ezer csecsemõ látta meg a napvilágot: 950-nel kevesebb, mint 2003 hasonló idõszakában. Kamarás Ferenc, a KSH szakértõje hangsúlyozta: a csökkenést egyértelmûen a gyermekvállalási kedv visszaesése okozza. A szülõképes korban lévõ nõk átlagosan 1,28 utódot vállaltak. Magyarul, vészesen fogyunk. Ha megnézzük, hány tévémûsor, óriásplakát, kiadvány és elõadás vagy bármilyen más program buzdít a gyermekvállalási kedv fokozására, akkor azt kell, hogy mondjuk, gyakorlatilag semmi. Ebbõl pedig arra következtethetünk, hogy a magyar kormány nem akarja, hogy megálljon a népességfogyás. De akkor vajon kik fognak hazánk területén élni? Lehet, hogy hinnünk kell annak a zsidó származású honfitársunknak, aki azt 18

zett, ha leül érte egy pár évet, majd újból elõjön és bocsánatért esedezi, no akkor talán elhisszük. Ha nem ért egyet azzal, hogy egy magát közpénzekbõl betegre lopó kommunista briganti ossza az észt az egyetlen, úgy-ahogy nemzeti adón, tiltakozzon, árassza el e-mailekkel a Hír Tv vezéreit, hívja a médium központi számát. Ha ez nem vezet eredményre, közölni fogjuk a Hír Tv vezéreinek mobilszámát is.

állította, hogy „húsz év múlva itt minden a miénk lesz?” Érdekes módon egyre több olyan információ jut lapunk birtokába, amely arra utal, hogy hinnünk kell ennek a kijelentésnek. Cikkünk kereteit messze meghaladja az említett információk részletezése, ezért csak a következõt említjük: egy neve elhallgatását kérõ, Ferihegyen dolgozó repülõtéri alkalmazott lapunknak elmondta, hogy sokkal több, rendszeresen, ruházatuk alapján egyértelmûn ortodox zsidónak mondható ember érkezik külföldrõl Budapestre, mint ahány elhagyja az országot. Többükre – akik például cukorspárgával átkötött század eleji utazótáskával érkeznek csecsemõkkel és nagyszülõkkel – nehéz azt mondani, hogy turisták. De példának hozhatjuk fel a Die Zeit címû német lapot is, amely egy tavaly júniusi cikkében említést tesz egy Wesselényi utcai bárról, amelynek tulajdonosa és látogatóinak döntõ többsége zsidó származású. A cikk szerint ajtajában kigyúrt legények állnak, akik csak a “megfelelõ” személyeket engedik be. Tehát egy budapesti belvárosi bárba már nem biztos, hogy beléphet egy nem zsidó származású magyar állampolgár. Jogosan várhatná el minden magyar állampolgár, hogy tisztában legyen a hazájában élõ kisebbségek számával, ahogy történik ez a világ legtöbb országában. Ahogy azonban azzal már többször is foglalkoztunk, valamilyen rejtélyes ok miatt ma egy magyar állampolgár semmilyen hivatalos forrásból nem értesülhet arról, hogy hány zsidó származású honfitársunk él hazánkban a betelepülõkkel együtt. A fenti tényekbõl pedig, nehéz nem levonni azt a következtetést, hogy bekövetkezhet az, amit szilveszterkor mondott egyik honfitársunk. A palestinechronicle.com címen olvasható egyik cikk fordítása olvasható a fuggetlenseg.hu címen. Ebbõl megtudjuk, hogy a zsidó emigránsok betelepülésének megakadályozására a német kormány 2006. január 1-tõl új emigrációs törvényt kíván bevezetni, amely gátat szabna a FÁK területérõl beáramló nagyszámú zsidóságnak, akik nem Izraelben, hanem Németországban kívánnak letelepedni. Az új bevándorlási törvényt válaszlépésként vezetik be a németországi, egyre növekvõ számú zsidó bevándorlás ellen, amely hatalmas gazdasági terheket ró az országra.

Forrás: Kurucinfo

Joggal várhatnák el a magyar állampolgárok, hogy a magyar kormány ugyanazt tegye, mint a német: ha a zsidó bevándorlás “hatalmas gazdasági terheket” ró az országra, akkor korlátozza azt. Azonban ez idáig nem találni jelét annak, hogy ezt tenné a Gyurcsány-kormány A cikk további részébõl kiderül, hogy a zsidó bevándorlást a “liberalizmus élharcosa’” az USA is korlátozta: 1989-ben az Egyesült Államok törvénybe iktatta azt a törvényt, amely korlátozta a kelet-európai zsidók bevándorlást, mivel abban az idõben az emigránsok száma meghaladta a 330.000 fõt. Tehát találunk nemzetközi példákat a zsidó bevándorlás korlátozására. A cikk folytatásában még valami másra is találunk példát. Nevezetesen arra, hogy valakik aggodalmukat fejezik ki azért, mert az országban felborul az etnikai egyensúly: “Izraeli források szerint az elmúlt öt évben egyre nagyobb számban hagyják el Izraelt az ott élõ zsidók azért, hogy egy általuk választott európai országban telepedjenek le. Az elmúlt évben egy izraeli felmérés kimutatása szerint, amennyiben ez így halad tovább, akkor 2022-re felborul a demográfiai egyensúly a zsidók és az arabok között. Ezt támasztja alá az izraeli biztonsági tanács által már 2002-ben közzétett hivatalos jelentés, amely arra figyelmeztet, hogy az elkövetkezendõ húsz évben Izrael elveszítheti zsidó többségét az ország területén”. Jogos a kérdés: ha Izrael vezetõi aggódnak azért, hogy az országban a zsidó származású, csak húsz év múlva kisebbségben lesznek, akkor országunk vezetõi miért ne aggódhatnának azért, hogy húsz év múlva esetleg a magyarok Magyarország on kisebbségben lesznek, ahogy arra a népességfogyás hivatalos és a betelepítés becsült adataiból következtetni tudunk. Az, hogy a betelepítés ellen ne nagyon tiltakozzon senki, agymosás szükséges. Cikkünk kereteit szintén meghaladja, hogy részletesen foglalkozzunk a folyamatos történelemhamisítással. Egyetlen hírre azonban érdemes odafigyelni: Gyurcsány Ferenc szerint “nagy a nemzet adóssága a zsidó vallásúakkal szemben”. A mondat a miniszterelnök olyan döbbenetesen hiányos történelemismeretére utal, hogy már arra kell gondolnunk, ez nem lehet véletlen. Mint ahogy nem véletlenek azok a folyamatos próbálkozások sem, amelyek “bûnös népnek” állítajó ha figyelünk

nak be minket, olyannyira, hogy a napokban Dr. Bokor Imre, a hadtudomány akadémiai doktora, egyetemi tanár, levelet intézett Colin Powell-hez, az Egyesült Államok külügyminiszteréhez, hogy kiigazítsa a valószínûleg nem véletlen “tévedéseket”. Azt, hogy egy nemzet leigázásának érdekében az új világrend hatalmasságai spirituális eszközöket is bevetnek, bizonyítja Robert Bauval, egyiptomi régész több világsikert aratott könyv szerzõje, illetve társszerzõje, a Secret Chamber (Century 1999., magyarul: A titkos kamra, Alexandria) címû könyve. Bauval közel ötszáz oldalon, hivatkozások százaival alátámasztva foglalkozik a Gizában, a Nagy Piramis közelében eddig fel nem tárt, de feltételezett kamrával, az úgynevezett Feljegyzések Csarnokával. Cikkünk szempontjából azonban a könyvnek az a része érdekes, ami az elmúlt években a színfalak mögött zajló expedíciók sorával foglalkozik, amelyek valamilyen formában kapcsolódnak különös ezoterikus csoportokhoz, szabadkõmûvesekhez és nagy, pénztárcájú iparmágnásokhoz. Aki végigrágja magát az adatok és tények halmazán, egy cáfolhatatlan következtetést egészen biztosan levon magának: Az új világrend képviselõi hatalmuk kiépítésének és megszilárdításának érdekében igenis felhasználnak õsi, ezoterikus ismereteket,szimbólumokat. Több más – itt nem részletezett – könyv és cikk is foglalkozik azzal, hogy az ókori Egyiptomban álló obeliszkek mennyire felkeltették pár ezer évvel késõbb a világ szabadkõmûveseinek figyelmét: érdekes módon idõt, pénzt és fáradságot nem kímélve, vagyonnyi összegeket hosszú tengeri utakon szállítatták azokat például Párizsba, Londonba és Washingtonba. Ugyanúgy több forrás is foglalkozik ezeknek a városoknak az ezoterikus alapokon álló felépítésével. Bauval, miután elemzi Párizs úgynevezett “történelmi tengelyének” a szimbolikáját, leírja, hogy 1827-ben a szabadkõmûves X. Károly elintézte a luxori templom elõtt álló egyik obeliszk Franciaországba történõ szállítása, ami hét évig tartott. Végül az obeliszket 1836-ban állították fel a Place de la Concorde-n. Az ünnepségen I. Lajos Fülöp király elnökölt, aki a Grand Orient szabadkõmûves rend nagymestere volt .... 1984-ben két újabb mûemlékkel bõvítették ki a tengelyt: az üvegpiramissal a Louvre u dvarában, és a Grande Arche de la Fraternité-vel (A testvériség Nagy Boltíve). Mindkét munkára közvetlenül Mitterand elnök adta ki az utasítást, akinek fivére a franciaországi Grand Orient nagymestere volt." Az épületeket a francia forradalom 200 éves évfordulójára készítették. 1989. július 14-én hatalmas ünnepséget rendeztek. Erre az alkalomra hatalmas fénypiramist emeltek a történelmi tengely nyugati végén. Furcsa módon a szabadkõmûves úgynevezett “gondviselés szemét” több ízben is kivetítették a lézerfények segítségével. jó ha figyelünk

Bauval szerint a piramisnak és más szimbólumok alkalmazásának a jelenkori politikában is szerepe van. Erre persze akár legyinthetnénk is, ha a napokban nem kaptuk volna a hírt, miszerint a “Hõsök tere alatt alakítaná ki a Szépmûvészeti Múzeum új kiállítótermét, éttermét és trendi ajándék boltját a frissen kinevezett igazgató. Ha a hatóságok és az emberek elfogadnák, Baán László elképzelhetõnek tartaná, hogy valamilyen merész építészeti megoldás jelölje ki a lejáratot, akár a Louvre esetében az üvegpiramis...Baán László tervei szerint a Szépmûvészeti és a Hõsök tere díszburkolata közti területen alakítanák ki azt a mintegy 5000 négyzetméteres teret, amely helyet adna egy 1200 négyzetméteres, klimatizált kiállítótérnek, információs központnak, mûvészeti boltnak, elõadóteremnek és gyermekfoglalkoztatónak... A hárommilliárdos beruházást a tervek szerint öt éven belül megvalósítanák, magánberuházó bevonásával. A kazamatát aztán az állam hosszú távú konstrukcióban visszabérelné. Jelenleg a terv már nem csak Baán víziója, elkészült ugyanis a megvalósíthatósági tanulmány. A pályázatot pedig, elõreláthatólag valamikor 2006-ban írnák ki...” (index.hu). A tervet bátran nevezhetjük vérlázító merényletnek, aminek értelmében szó szerint is kihúznák a talajt a magyar hõsök alól. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a szakralitással rendelkezõ tér megbecstelenítése annak érdekében is történnék, hogy Baán László a 2007-2008-as idõszakban megvalósíthassa azt a tervét, miszerint a Szépmûvészeti Múzeum a “devianciák kultúrtörténeti áttekintését” adná az érdeklõdõknek. És vajon hol van eközben Hiller István? Vajon a kulturális örökségvédelemért felelõs miniszter miért nem tiltakozik az ellen, hogy Budapest több szempontból is kiemelt fontosságú tere és egyik legjelentõsebb múzeuma elveszíti eredeti jelentõségét? Nos, a magyar kulturális miniszter nem ért rá tiltakozni, ugyanis éppen egy Izrael és Magyarország közötti kulturális együttmûködésrõl szóló megállapodást írt alá Tel Aviv-ban. És ha már a Hõsök terénél tartunk! Ismeretes, hogy dr. Zsigmondy Vilmos bányamérnök 1868-ban víz után kezdett kutatni. A mai millenniumi emlékû helyén, éppen Árpád vezér lovának a lábánál fúrt le, és közel 1000 m mélyen forró gyógyvizet talált. Késõbb elkészült a másik kút is, amely napi 6000 köbméter vizet termelt, ennek helyére nemsokára felépült a ma is álló Széchenyi fürdõ. A víz mindmáig abból a kútból árad, amit a Hõsök terén levõ Árpád nagyfejedelmünk szobra alatt találtak a magyar mérnökök. Ez a Szent István forrás. Ma már bátran állíthatjuk; hogy azé a hatalom, akié a víz. A Kárpát medence valamennyi forrása a Szent Korona tulajdona, aki ezeket a vízkészleteket kiengedi a kezébõl, az

a nemzet egy darabját tépi ki. Nem lehet nem észrevenni, hogy valakik nagyon szemet vetettek a magyar vízkészletekre, mert ha a vizek egy része elapad, a megmaradt készleteket busás áron, helyben el lehet adni. Hazánk víz-és csatornaszolgáltatásában jelentõs szerepet játszanak a francia cégek. Kétségtelen tény, hogy például Budapestet pár nap alatt mûködésképtelenné lehet tenni a vízcsapok elzárásával, hiszen Budapest vízkészlete és csatornarendszere, valamint az ország jelentõs vízkészlete nem magyar kézben van! (Érdemes megjegyezni, Medgyessy Péter és Mádl Ferenc is kapott francia kitüntetést.) ...és ha már a víznél tartunk! Vajon mit kezdjünk azzal az 1997-es, a Kossuth Rádióban elhangzott hírrel, miszerint “A magyar-izraeli közös program keretében 160 ezer USA dollár támogatást nyújt három éven keresztül az izraeli kormánynak, hogy létrejöjjön Nyíregyházán egy mezõgazdasági oktatási szaktanácsadó. Az izraeli projekt kidolgozója elsõsorban az öntözés fontosságát emelte ki, hiszen õk a Jordán vízének 98 %-t hasznosítják, míg Magyarországon a folyók vízhozamának mindössze 2 százalékét fordítják zöldség- és gyümölcs öntözésre”. A hír olvasása után nehéz elhessegetni néhány kérdést. A becslések szerint 25 év múlva a krónikus vízhiány miatt a Közel-Kelet gyakorlatilag lakhatatlan lesz. Izraelnek ma is az egyik legnagyobb gondja az ivóvíz biztosítása. Vajon miért akartak mégis már húsz évvel azelõtt 160 ezer USA dollárt áldozni a nyírségi öntözõrendszer kialakítására? Csak nem azért, mert azt hiszik, hogy “húsz év múlva itt úgyis minden az övék lesz”? Bunyevácz Zsuzsanna Magyar Jelen 2005. 01.13.

Részlet Jókai Mór Rab Ráby címû regényébõl. Játszódik az 1780-as években Magyarországon, II. József uralkodása alatt. – Ezúttal másféle rendeleteket hozok õfelségétõl, mondá Ráby. – Lássuk a plánumokatl – Legelõször leküldi az engedélyt a pesti zsidó község számára, hogy zsinagógát építhessen a városban. – Zsinagógát! A zsidóknak! – Kiálta fel a helytartósági elnök úr, felpattanva helyrõl. De hisz ez nem fölemelése, hanem elpusztítása Pest városának! Hisz akkor, ha ez meg lesz engedve, száz esztendõ múlva Pestet úgy fogják hívni, hogy Jeruzsálem! A zsidóknak háromemeletes házaik lesznek itt s látni fog a világ nem csak zsidó bürgereket, de még zsidó nemes embereket is praedictumokkal is czímerekkel... s száz esztendõ múlva... zsidó ablegatus fog... a katholikus fundus religions fölött perorálni... – Csak azt sajnálom, hogy én azt a szép kort nem érem meg! Viszonzi Ráby. A mit õ excellenciája persze tréfának vett. Mert hisz arról maga is meg volt gyõzõdve, hogy amit megjövendölt, annak beteljesülése tiszta képtelenség... 19

A mai magyar társadalmat elképesztõ méretû hamisságháló fonja körül. Bogár László professzor figyelmeztet bennünket arra, hogy „a mai hazugságstruktúrák lényegi elemét a rendszerváltozást övezõ hazug mitológiai szerkezet képezi, amelynek lényege, hogy a rendszerváltozás a szabadság, felemelkedés, a jólét stb. irányba tett történelmi lépés. Ennek fõ irányaival és elveivel a társadalom többsége egyetért, sõt kezdettõl fogva cselekvõen támogatja azok valóra váltását. Az igazság viszont az, hogy valójában csupán a függés, az alávetés, az elnyomás, a kizsákmányolás stb. konkrét formái, eszközei és intézményei változtak 1990 után”. Annyit már a többség is érzékel, hogy mindkét helyzetben, vagyis a rendszerváltozásnak nevezett idõszak elõtt is, majd ezt követõen is olyan viszonyok uralkodtak, amelyek a többségnek inkább a kifosztójává, mintsem élhetõ és hosszú távon fenntartható gazdasági rendszerévé vált. Ugyanakkor a társadalomban magukat „jobb- és baloldal”-ként meghatározók mégis abszurd módon egymással gyilkos küzdelmet vívnak azon, hogy melyik rendszer a rosszabb, illetve egymást teszik felelõssé a soha nem látott súlyosságú egyensúlyvesztés okozójává. „Az ellenzék azt állítja, hogy a kormányoldal hibái és bûnei vezettek a helyzethez, a kormányoldal meg egy kicsit bonyolultabb logikával ugyanezt. Azt, hogy õ már eddig is belevágott volna a megszorításokba és a reformokba, ha az ellenzék (hibák és bûnök) nem hajszolta volna bele a pazarló jóléti intézkedésekbe, és… igen – a hazugságokba! A lényeget azonban ezzel mindkét fél elfedni és nem felfedni igyekszik.”- írja Bogár prof még januárban. Azóta tudjuk, hogy az ellenzék részérõl már érkezett némi jelzés, hogy a probléma igazi okait feltárni szándékszik. Idõközben a nép rétegeibõl a véleményüket leghangosabban hangoztatni akarók között kezd kialakulni egy harmadik vélemény is, vagyis egy általános elfordulási szándék a politikai pártoktól. Ez pedig jelzés lehet, hogy még mindig nem sikerült leleplezni a „jobb és baloldal” között értelmezett hamis törésvonalat. Következésképpen az sem tudatos még, hogy az igazi törésvonal hol is keresendõ. Szinte mindenhol tetten érhetõ egy-egy hamis értelmezés. „Egyik ilyen groteszk félreértés az is, hogy a választásokon gyõztes liberokrata oligarchia kizárólag azokat csapta be, akik rá szavaztak, mert azok hittek neki. Bár mint utólag látjuk, õk aligha tüntettek ellene mind e mai napig. A társadalmi tiltakozás résztvevõi viszont kizárólag azok voltak, akik már a választások elõtt is pontosan tudták, hogy szemfényvesztés az egész, így felháborodásuk aligha tekinthetõ spontánnak és hitelesnek.” – mondja ugyancsak Bogár László. Valójában a hamis félreértések hálóiban mindannyian részesülünk így vagy úgy, ki jobban ki kevésbé. Minden jel arra mutat, hogy a jelenlegi egyhelyben toporgás igazi okait még nem találtuk meg. A lehetõ legnagyobb hiba, amit elkövethetünk az nem más, mint a jelenlegi logikára épülõ erõfeszítéseink fenntartása. E sorok írója sem született a tudással úgy, hogy eleve ismerje válságunk mélyszerkezeteit. Sõt mi több õ maga is rájött, hogy már a probléma felismerésénél is fáradságos újragondolást kell megtennie. Olyan távolra került a mai magyar társadalom az õt fenyegetõ igazi probléma ismerésétõl, hogy már nem tud célravezetõ lenni egyetlen jól megfogalmazott konklúzió sem. Általános érzés az, hogy minden figyelmeztetõ mondás inkább vehemens ellenreakciót vált ki. 20

Hamis feltételezés lenne az, hogy a magyar nép természetes személyiségébõl adódik mindez. Annál inkább ez maga a figyelmeztetõ jelzés! Vagyis a jelenleg uralkodó verbális polgárháborúból a kiút nem képzelhetõ el másként,mint amikor a többség õ maga újra sóvárogja megszerezni azt a tudást, ami elvezeti õt a megoldás felé. Úgy a kormányoldal, mint az ellenzéki pártok részérõl mára már egyre világosabban leszûrhetõ, hogy pontosan mit is képviselnek. Rajtuk kívül harmadik szereplõként ott vannak a tüntetõk, hiszen a kormányoldal is elõszeretettel használja õket a mindennapi politikában, de az ellenzék is elõszeretettel hivatkozik rájuk. Ezen kívül egy speciális szereplõ még a média is. Mindezek egymás közötti viszonyait érdemes megérteni, mert jó kiinduló pont lehet a további tájékozódásban. A kormányoldal és az ellenzék közötti viszonyt ismerjük, így ez most nem kap több figyelmet. Azonban a történelemben ritkán adódik jobb alkalom meghallgatni a tüntetõk véleményét, mint 2007 március 3-án, Visegrádon megtartott elsõ országos tüntetõ találkozón. Különbözõ tüntetést szervezõ vezéregyéniségek elsõ kapcsolatteremtési kísérletei során elég sok mindenre választ kaphatunk. Ugyanakkor a médiát, mint a globalitás hatalom-szerkezetének harmadik intézményi elemét, vagyis az értelmezõ hatalmat is élesben lehet megfigyelni. Bogár László professzor a médiára azt mondja, hogy ez a masinéria teszi lehetõvé, hogy gyanús populista, nacionalista, protekcionista stb.’ elemként legyen megbélyegezhetõ bárki, aki csupán az adott lokalitás, mint közösség alapvetõ stratégiai érdekeit kívánja megfogalmazni, esetleg képviselni.” E ritka alkalmat megragadva e sorok írója is jelen volt az említett találkozón. A továbbiakban néhány hasznos észrevételen gondolkozzunk el. Sokféle dolog elhangzott ott, szorítkozzunk azonban csak néhányra, amirõl a média nem tájékoztatott. Egyik érdekes elem volt a lyukas árpád sávos zászló. Nemrég Sebeõk Jánostól hallhattuk azt az ötletet, hogy vágjanak egy lyukat az árpád sávos zászlóra. Hihetetlen, hogy még ez az ötlet is meghallgatásra került. Papp Lajos professzor úr beszédének intelmei sehol sem jelentek meg a médiában, bár igen jelentõs tartalommal bírnak, ugyanis kiváló érzékkel igyekszik a figyelmet visszaterelni a szakrális értékekre. Azonban a tájékozott olvasó valószínûleg láthatta helyette mindazt, amit e sorok írója is útban hazafele sejtett, hogy majd a média pontosan milyen mozzanatokat kiragadva igyekszik gondos kezek munkájával prezentálni a véleményalkotó valóságot. Más szóval, e globális értelmezõ hatalom számára szabad prédává válik minden nyilvános megszólalás. Vajon az ott jelen levõk, illetve maguk a tiltakozásokat szervezõk felismerik ezen értelmezõ hatalomnak igazi véleményalkotó erejét? Többször is utalás történt, hogy az ellenség valahol messze, az épületen kívül található. Illetve a helyszínen a tömegben elvegyülve ülnek azok, akik majd jelentést készítenek a hatalom megbízásából. Valahogy nagyon bizarr volt az a helyzet, amikor az egyik felszólaló éppen poénosan próbálja elõadni e helyzetképet, ugyanakkor valószínûleg teljesen elkerüli a figyelmét az a tény, hogy maga a véleményalkotó hatalmat kiszolgáló szakemberek sokasága rejtõzködés nélkül ott állnak és rögzítik õt magát is. Tehát nem csak arról van szó, hogy ott távol a falakon kívül van „egy ellenség”, hanem „valami” itt van közöttünk, de valószínû „mégsem látjuk” amit látnunk kellene! jó ha figyelünk

Aki azt gondolja, hogy az amerikai fogyasztók értik a nagyfelbontású televíziózást, azoknak érdemes megfontolni a Leichtman Research Group kérdõíves kutatásainak eredményeit. Valószínûleg másutt se tájékozottabbak az átlagemberek. A kutatás arra a következtetésre jutott, hogy a ma már 24 millió HDTV készülékkel rendelkezõ amerikai háztartás felében jelenleg nem néznek nagyfelbontású mûsort, mert be sem szerezték kábel, telefon vagy mûholdas mûsorszolgáltatójuktól az ehhez szükséges berendezést. Ez utóbbiak fele – tehát kb. 6 millió – azonban nincs is tisztában vele, hogy nem HDTV-t néz. Bruce Leichtman a piackutató cég elnöke szerint a zavarodottság részben annak tudható be, hogy a vásárlók egy része nem is tudja elhinni, hogy nem azt kapja, amiért fizetett, hisz oly sok pénzt költöttek a készülékre. Ez a kognitív disszonancia. A szórakoztatóelektronika elõremenetelése természetesen tele van olyan példákkal, melyek azt mutatják, a technológia néha megelõzi az átlagfelhasználók felfogóképességét. Nem véletlenül igénylik sokan a segítséget az új technológiák alkalmazása kapcsán, és a felmérések szerint a legtöbb fogyasztó különbözõ berendezései képességeinek csak töredékét használja ki. Az elemzés szerint az, hogy oly sok HDTV tulajdonos nincs tisztában mit is vásárolt, mindenkinek rossz. Miután az amerikai TV hálózatok is évekig lógatták a lábukat, most erõltetett beruházásokba fogtak, hogy mûsoraikat nagyfelbontásban állítsák elõ. De ezek a befektetések nem fognak egyhamar megtérülni, ha a HDTV tulajdonosok 50%-a nem

felkészült a HD mûsorok nézésére. A kiskereskedõk és gyártók eközben arra panaszkodnak, hogy rendkívül sok készüléket visznek vissza a vásárlók, mert otthon nem azt a képet látják, mint ami az üzletben elbûvölte õket. Az egyik nagy amerikai kiskereskedelmi lánc beszerzõje szerint ez olyan, mintha “lenne egy Porschénk és 60-al vezetnénk a nyílegyenes sztrádán”. A fogyasztók hozzáállása ugyanakkor érthetõ. Az amerikai vásárlók is ahhoz szoktak hozzá, hogy csak hazaviszik az új készüléket, összedugják a kábellel vagy mûholdvevõvel és visszahuppannak a fotelba. Most azonban ha megvásárolnak egy digitális HDTV készüléket meg kell gyõzõdniük róla, hogy kábeles vagy mûholdas szolgáltatójuknak van-e nagyfelbontású mûsorkínálata, ami persze általában többe is kerül. Azután bérelniük kell

egy nagyfelbontású adások vételére szolgáló set-top box-ot és megfelelõen be is kell üzemelni azt. S mindezen elõkészületek után a nézõk még mindig elkövetheti azt a hibát, hogy rossz csatornát néznek. A kábel- és mûholdas rendszerek ugyanis mind HDTV mind hagyományos felbontású csatornákat közvetítenek ugyanazon hálózatoktól. Számos fogyasztót megzavar, mikor azt látják kiírva a hagyományos csatornán “adás nagyfelbontásban”. Azt gondolják HDTV programot látnak, pedig nem. Tovább bonyolítja a dolgokat, hogy a készülékgyártók azon versengenek melyik a jobb, a plazma vagy az LCD képernyõ. Még rosszabb, ha a fogyasztó nagyfelbontású DVD lejátszót szeretne, és választania kell a Blu-ray és a HD DVD formátumok között, melyek lemezei természetesen nem játszhatóak le a másik lejátszón. Amerikában is napirenden van a teljes digitális átállás, ez 2009. februárjáig befejezõdik. Az iparág legnagyobb kereskedelmi csoportjai, melyek a mûsorszolgáltatókat, kábelhálózatokat, készülékgyártókat, TV hálózatokat és kiskereskedõket képviselik, fogyasztó-képzõ erõfeszítéseket tesznek. Létrehoznak egy új weboldalt, s azután kiterjedt kutatásba fognak és célcsoportokon vizsgálják a fogyasztók igényeit. Talán itt lenne az ideje, hogy náluk is elgondolkodjanak az illetékesek a fogyasztók felkészítésérõl, hogy zökkenõmentes legyen a 2011. végére tervezett teljes digitális átállás. Portálunk mindenesetre megpróbál mindent megtenni ennek érdekében. Forrás: www.hazi-mozi.hu

Mélygarázs-építési láz kezdõdött Magyarországon. A folyamat jellemzõit eddig a soproni és a váci példán keresztül ismerte meg a nyilvánosság. Különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hûtlen kezelés elkövetésének gyanúja miatt Sopron esetében a Nemzeti Nyomozó Iroda már nyomoz, a váci mélygarázs ügyében pedig feljelentéskiegészítést rendelt el a rendõrség. Sõt mi több mindannyian, kivétel nélkül naponta szívjuk magunkba az „õ” véleményét! Még ennél is elképesztõbb az, hogy a jelen levõ szervezõdések saját honlapjai közül is néhányan éppen ugyanarra a gondosan összevágott véleményre hivatkoznak! Idevágó gondolatként Illyés Gyula fogalmazását fontoljuk meg az „Egy mondat a zsarnokságról” címû versébõl: „Eszmélnél, de eszme csak az övé jut eszedbe.” E sorok írója számára igen nehéz feladat hárult, hogy valamilyen módon e ritkán adandó megfelelõ idõpontot megragadva valahogyan „üzenjen” a tüntetõknek is, mely üzenet nyilván nem csak a tüntetõknek szól. jó ha figyelünk

Az üzenet nem másról szól, mint a tudásszerzés általi feleszmélés szükségességérõl. Hosszú az út addig még, amikor már egyre jobban kiismerjük a bennünket körülvevõ új erõviszonyokat. Különösképpen a véleményhatalom finom technikáit, s így a mindennapi életünkben jelenlétüktõl függetlenül, tudunk majd megrendíthetetlen véleményt alkotni az igazi problémákról. Igen hasznos kiinduló olvasmány lehet Drábik János legújabb könyve. Tüntetést szervezõknek különösképpen az utolsó fejezete lenne tanulságos. Médiafigyelõ

21

A Mûveleti Területek Kormányzati Fõparancsnoksága tájékoztatja az ország lakosságát, hogy Magyarország fõvárosa, Budapest, és minden március 15-i ünnepség helye MÛVELETI TERÜLETnek minõsül. Felhívjuk a tüntetve ünneplõ polgárok figyelmét, hogy azokon a helyeken (község, város) ahol a kormány, az MSZP és az SZDSZ szervez ünnepi megemlékezést, ott a békés ünnep és a felszólalók biztonsága érdekében, hadászati eszközök (lõfegyver, aknavetõ, tank, stb.) bevethetõk a rendbontók ellen. Felhívjuk továbbá a tüntetéseken résztvevõk figyelmét, hogy a 2007. 03. 11-ével életbe lépetetett “passzív ellenállást” tiltó kormányrendelet értelmében a demonstrációban résztvevõ személyek életkortól függetlenül semmilyen olyan eszközt, ruhadarabot nem viselhetnek, amik a rendõrség által oszlatásra rendszeresített eszközök hatékonyságát csökkentik! Ezért: – a jövõben csak vörös fürdõruhában és piros nyakkendõben lehet tüntetni – fehér vagy ezüstszínû sávval való kombinálása tilos(!), – a tüntetõ testének elsõ és hátsó felén, táblán vagy tetováltatva fel kell tüntetnie a nevét, pontos lakcímét, telefonszámát, állampolgárságot, adó- és TAJ számát, a vércsoportját csak akkor, ha kiskorú gyermeke van – nyugdíjasokra ez az elõírás nem vonatkozik. – a tüntetõnek jobb kezében kell vinnie a személyi okmányait, úgy mint személyigazolványát, a lakcímnyilvántartó kártyát, egy napnál nem régebbi igazolását arról, hogy mi az érvényes tartózkodási helye, az APEH két napnál nem régebbi igazolását arról, hogy nincs tartozása, három napnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványát és TAJ kártyáját. – a tüntetõnek piros – fehér – zöld oldaltáskát kell hordania jelezve, hogy nemzeti érzelmû, nemzeti és történelmi zászlót nem vihet magával, az oldaltáskában két darab borítékot kell tartania, egyikben 300 Ft-ot, a másikban 1 000 Ft-ot orvosi költségre, továbbá legalább 4 db 30-40 cm-es mûanyag gyorskötözõt és 3 napi hidegélelmet (fém dobozos konzerv fegyvernek számít ezért tilos). – a tûntetõ felemelt bal kezében Gyurcsány Ferenc legalább A/4-es méretû arcképét kell tartania, az alábbi felirattal: “A mi vezérünk!” A tüntetõ ezzel jelzi, hogy nem rendbontó, renitens, cigány-és zsidógyûlölõ állampolgár, és nem tartozik a fasiszta magyar hordákhoz, akik a Vereckei-hágón szivárogtak be. – a tüntetõk kötelesek legalább egy-egy alaklommal elénekelnie az Internacionálét és a “Mi atyánk Gyurcsány” keresztényi éneket.

– a vonuláson résztvevõ polgárok kötelesek leszegett fejjel jelezni, hogy az elõírásoknak eleget tettek, hogy ismerik a rendõrök jogait, hogy emberi jogaikról lemondtak, hogy az MSZP-SZDSZ belszolgálati szabályzatát magukra nézve kötelezõen elfogadták. Az elõírtaknak megfelelõ demonstrációs anyagok, Gyurcsány Ferenc fényképe és az énekeskönyv az MSZP fõvárosi és vidéki központjaitól rendelhetõk meg, utánvéttel (2 000 Ft/egységcsomag). Ettõl eltérõ demonstrációs eszközt a Miniszterelnöki Hivatalnál engedélyeztetni kell, ennek elmulasztása büntetõeljárást von maga után. Az elõírtakat nem teljesítõknek önként ki kell állni a tûntetõk sorából, a földre kell feküdniük, egymást a gyorskötözõ szalaggal meg kell kötözni, az utolsó személy a legközelebbi rendõrtõl kéri az eljárás befejezését. Azokat, akik a fenti elõírásoknak nem tesznek eleget, a szolgálati szabályzatnak megfelelõen gumilövedékkel fejbe lövik, majd gumibottal puhítva és könnygázzal füstölve, beszállítják a legközelebbi vidéki kórház portájára, ahol befizetheti az elõírt vizitdíjat. Ezt követõen tartósan elhelyezik egy komfortos, magyar bûntetésvégrehajtó létesítményben, ahol megtekinthetik a vöröskereszt és emberjogi szervezetek képviselõi. A bírósági tárgyalást az állam rendjéhez hû-hû-hû, független bírák folytatják le. Az elítélt bûnözõt átnevelésre, pénzbírságra és kártérítésre ítélhetik. Kötelezhetik továbbá a rendõrségi intézkedés teljes vagy arányos költségének megfizetésére. Aki a hirdetményben foglaltakat megszegi, a rendõr utasításainak nem tesz eleget, az számolhat a nép haragjával, a további jogi következményekkel, valamint Gyurcsány Ferenc állam-, párt-és egyéb vezetõnk rosszallásával, végsõ soron megbélyegzéssel (homlokára égetett “H” betû), a többszörösen visszaesõk kitoloncolással is számolhatnak. Készült: A Magyar Forradalom és Szabadságharc 159. évfordulójának tiszteletére. A Parlament Emberjogi és Nemzetbiztonsági Bizottságainak Ht. 666/07/03. számú együttes határozati javaslatát az országgyûlés többségi szavazással elfogadta és az MTKF-t végrehajtásra kötelezte. (K.J. szakértõi anyagát kodifikálta T.A. Kiadja a Szabad Magyarországért Mozgalom (www.szmm.hu).

Ez a hirdetmény politikai pamfletnek minõsül, ezért aki hitelt ad ezen irománynak, az vagy naiv, vagy jövõbelátó.) Szabadon terjeszthetõ!

HORN GYULA SZOCDEMNEK NEVEZTE KÁDÁR JÁNOST

Horn Gyula szociáldemokrata politikusnak nevezte Kádár Jánost azon a fórumon, amelyet az MSZP Nyugdíjas Tagozatának vendégeként tartott Tolnán. „Én kísértem õt egy franciaországi úton, ahol arról gyõzõdhettem meg, hogy igenis Kádár János, nyugodtan merem mondani, szociáldemokrata politikus volt” – jelentette ki Horn Gyula. Horn nem érezte azt sehol, hogy a párt „nagyban különbözött volna a nyugati partner pártoktól”. A volt miniszterelnök arra a hallgatói felvetésre válaszolta ezt, amely Gyurcsány Ferencnek a pártkongresszuson elhangzott értékelését bírálta Nagy Imre és Kádár János szerepének megítélésében. „Semmi értelme új frontot nyitni, szembeállítani két ember emlékét” – mondta Horn Gyula, hozzátéve, ezt a véleményét a párt elnökének is megfogalmazta. Olyat tett, amit kevés magyar politikus „Kádár János olyat tett meg, amit kevés magyar politikus, az embereknek biztonságot teremtett, a megélhetés biztonságát” – szögezte le. A szocialista politikus köszönetet mondott a jelenlévõknek, hogy mint mondta, most is kibírják, elviselik a nehézségeket, amit a költségvetési megszorítások, a reformok és a jövõt meghatározó fejlesztések együtt rónak rájuk. „A célokkal nagyobb bajok nincsenek, de a megvalósításuk nagy próbatételt jelent” – mondta. Megítélése szerint „nem kis dolog az egészségügyi reform, de egy sor területen már közel áll a befejezéshez”. Horn alapvetõen fontosnak nevezte, hogy „közbizalmat, együttmûködést kell teremteni, ami nélkülözhetetlen a továbblépéshez”. Forrás: Index

22

jó ha figyelünk

Lipták elvtárs, Ön megkezdte háborúját a magyar nép ellen az Árpádok zászlói körüli vita ürügyén. Szedje össze a Júdás ezüstjeit és kotródjon el örökre. És még valami. A Balfour declaráció következtében zsidó honfitársaink kis kivételtõl eltérõen a Magyarországot szétverõ és minden szerzõdést mindig fölrúgó angolszász világ mellé álltak és minket elárultak. Ez a nemes világ elsõsorban a Páduai egyezményt rúgta föl, ami nem nyúlt az Ön barátai által nyilvánosan annyira gyûlölt Magyar Királyság határaihoz. Az Ön által annyira kedvelt kiváló egykori honfitársaink egy idegen állam polgárai immár és rólunk megértéssel nem fognak nyilatkozni. Én soha sem találkoztam külföldön olyan zsidó emberrel, aki rólunk magyarokról bármi jót mondott volna, fõleg idegenek elõtt nem. Mindig az eltüntetésünkel voltak elfoglalva. Egész elképesztõ módon gyaláznak minket mindig. Ez az emigrációban közismert. Ez a szomorú tapasztalatom. Még a kommunista idõben történt velem, hogy valaki budapesti zsidó fiatalok közé vitt el Budapesten a hetvenes években. Azt hitték, csehszlovák vagyok és a magyar himnuszt kezdték gúnyolni, úgy énekelve, hogy az undorító volt. Én szóltam, hogy ezt ne csinálják, akkor észbe kaptak és elfehéredtek, meg kivörösödtek. Nem szóltam semmit, mi magyarok ilyenek vagyunk. Ön hiába nyal nekik. Nincs értelme. A hátunk mögött mást fognak csinálni mindig. Elég megnézni mit csináltak Magyarországgal az elmúlt 17 év alatt. Hol van a 22 milliárd amerikai dollár, amit Fekete János szedett össze államadósságként? Hová tüntették el ezt a rengeteg pénzt, amit most a magyarokkal fizettetnek ki? Horthy adósság nélkül, milliárdos követelésekkel és 36 tonna monetáris arannyal hagyta hátra az országot és a kincstár kimenekítését a nyilas kormány a korábbi rendelkezések alapján hajtotta végre. Errõl a korról abba kellene hagyni a rákosista és a szovjet szövegeket. És hogyan csinált Surányi György ebbõl kétszer akkora adósságot? Sikkasztani lehet, csak éppen õk üljenek a vályú mellett. Ön azt hiszi, hogy ezt senki nem látja? Miért a tükröt kell szidni, ha a király meztelen? Amerikában ezekért a sikkasztásokért börtön jár, Soros is ki van tiltva az amerikai tõzsdérõl. Onnan jöttek Magyarországra.

Kik õk, hogy megakadályozták a magyar pénzügyi rendezést és sikkasztanak el mindent, ami az országban maradt. Nyomorba döntöttek mindenkit. Kik õk, hogy az alapszerzõdésekkel kipusztulásra itélték a kellemetlen határokon túli magyar közösségeket? Clinton idején a határon túli magyarok erõszakos kitelepítését is tervezgették a világ minden tájára. Nekik mindenki jó, csak a magyarokat nem hagyják békében, pedig a magyarok befogadták õket az orosz üldözések idején. Na, szépen meghálálták az elsõ világháborút követõen. Az édesapámat a hetvenes években meglátogatta Adler Endre, aki vele együtt fotbalozott, járt iskolába a harmincas években Ipolyságon. Munkaszolgálatos volt és elmondta: Magyar katona ruhában voltak az egységeik az elsõ vonalak mögött. Az áttöréskor az oroszok õket is hadifoglyokként hajtották el és szállították az Ural felé. Õ megmaradt, mert egészségesen élt az Ipoly partján a magyar fiúk között, akik nem foglalkoztak azzal, hogy õ és testvérei zsidók. Senkit nem érdekelt. De a pesti zsidóság a kávéházakban töltötte napjait, egészségtelenül kávézva, dohányozva és õk hullottak a szovjet fodságban, mint a legyek. Ezt õ mondta. Az elfogott munkaszolgálatosok a szállítás közben, meg a hadifogoly táborokban hullottak el. Nem a magyarok ‘lõtték’ le õket a frontvonalak mögött, mondta el ez a valódi zsidó. De a kommunista idõkben a magyarokat ezzel a történettel üldözték a végtelenségig. A szovjet rendszer kiszolgálói és ezt nem kellett volna nyugatra exportálni. Na és mi van azzal a zavaros üggyel, amikor a német megszállást követõen a német ss a zsidó menekültügyi szervezettel egyeztette le, melyik településen ki a zsidó és együtt szállították el õket. Ezt a történetet a Columbia Egyetem kiadásában olvastam el. A magyar hatóságok távolról figyelték a csendõröknek meg volt tiltva, hogy csõre legyen a puskájuk töltve, ami azt jelentette, hogy ha valaki menekül, nem szabad utána lõni. Ezt emigrációban élõ csendõrök elmodhatják Önnek. Ön és családja együtt menekült velük nyugat felé a oroszok elõl. Már elfeledte? Horthy az auschwitzi jegyzõkönyvek vétele idején berendelte Sztójayt és a transportokat leállította. Sztójay közölte a kormányzóval,

hogy õk atrocitásokat nem engedtek, és ha ilyen volt, azokat megtorolták. Eza levél a Serédy anyagban van meg. Serédy maga is a kormányzó pártján állt. A folytatásról az utódja mesélhet az Ávós börtönökben. Maga Szállasi pedig követelte, hogy számoljanak el az elszálítottakkal, mert õ nem vállalta a felelõsséget. Az angolok pedig nem engedték át Palesztínába az internáltakat és a küldöttüket bebörtönözték. Semmi közünk az egészhez. Lehet Hollywoodban csinálni akárhány filmet, de minket hagyjanak ki belõle. Nincs mirõl vitatkozni. Azt, hogy a magyarok milyen zászlókat lengetnek, nem õk fogják meghatározni. A budai várat IV. Béla kezdte építeni és a magyar királyok végig ott laktak. Alig száz évvel az Árpádok kihalását követõen, amikor az ország tele volt Árpád rokonsággal, mi az, hogy nem tudták a Képes Krónika iniciáléi festõi, hogy milyen ruháik voltak. A magyar történelmi viseletek a XX. századig megmaradtak és ezeket 3 ezer évvel korábbi perzsiai viseletekig vissza lehet vezetni. Lehet ez a kultúra másnak gyûlöletes, de nekünk nem az és nem érdekel mások véleménye. Ezt vegye tudomásul. Tele van a padlás a kommunista korszakból itt maradt zsidó származású, agyonrakitüntetett és mindent elferdítõ ávós történészeikkel. Na és hogy hogy nem került vissza a párizsi békeszerzõdés értelmében Magyarországra a kincstári vonat? A Királyi vár összes mûkincsével hét vagonban és ezernyi más dologgal. A vonaton csak annyi zsidó származású, de magyar állampolgárnak számító személy védett holmija volt, amit a Sztójay rendelet alapján letettek a bankokba és amit a németek nem szedtek ki onnan. Ezt rejtették el vonatban a magyar hivatalok a menekítésrõl szóló rendelkezések értelmében. Minket nem érdekel, hogy a Dávid csillag, meg az izraeli zászló honnan származik. Sõt, semmi sem érdekel, amihez nekik közük van. A megvádolások formája pedig mindig a kollektív bûnösség ránkerõltetése formájában történik, amit a nemzetközi törvények elitélnek és tiltanak. Ez is egy szovjet maradvány.Tehát ennek legyen vége. Ez a kultúrkör egy teljesen idegen felfogás. Nem vagyunk rájuk kiváncsiak. Mi így másokkal szemben nem viselkedtünk. Geonczeol Gyula, Léva – Mariaorszaga.hu

VIGYÁZÓ SZEMEINKET MOST TALLINNRA VESSÜK Az észt hatóságok eltávolították a Vörös Hadsereg vitatott emlékmûvét a fõvárosból. Az eseményt Tallinnban fõleg orosz ajkú lakosok tiltakozó demonstrációja kísérte, a zavargásokban egy ember meghalt (állítólag leszúrták), 44-en megsebesültek. A rendõrség 300 tüntetõt õrizetbe vett. jó ha figyelünk

23

Gyurcsány Ferenc nem alkuszik. Úgy tetszik, végleg kitagadja a Kádár-rendszert, hiába óvta Horn Gyula (“Feri, hagyjátok abba a Kádárral kapcsolatos nyilatkozatokat. Kell újabb front? Nincs elég?”), hiába Lendvai Ildikó (“Feri, nem a Kádár-korszak értékelése a lényeg...”). A Lendvainak szóló nagy kongresszusi taps pedig mintha azt jelezné: reform hevében a miniszterelnök csak megint egy gondolatbombát dobott be a köztudatba, felborzolva a baloldali idegeket. Pedig az újabb front elkerülhetetlen, és a lényeg éppen az: mit kezd a baloldal Kádár Jánossal? Szellemében kóvályog a politikai elit. Sólyom László köztársasági elnök leegyszerûsítve az érzetet néhány hete azt találta mondani: sem a jobb, sem a bal nem leli az identitását. A gyökereit. Ha tetszik: önnön magát. Az államelnök igazsága: mindkét oldal tévelygésének oka a Kádár homályos-langymeleg köpönyege, amelybõl kibújt. Ami a jobboldalt illeti: három évtizednyi megtorló idõ elég volt ahhoz, hogy elfeledje a modern konzervatív politikai gondolkodás és filozófia nagyjait. A folyamatosság nagy akaratában csak a bolsizásig, esetleg Gömbösig jut, ott pöfékel a holtvágányon, s még a konzervatív-liberális Bethlen grófot sem ismeri fel elõdjeként. Kapirgálja a Horthy-rezsimet, sokra nem jut vele: az nem a fasisztoid-jobboldalisága miatt, hanem regnálása idején is avítt feudalizmusa okán komikus a mai világban. Ami pedig a baloldalt jellemzi, az utóbbi tizenhét év világossá tette: bármennyire hinni akarja is, hogy cefetül modern szociáldemokrata lett, de valójában sem kiköp ni, sem megemészteni nem tudja a Kádárrendszert. 24

Pedig mégiscsak a baloldal feladata volna, hogy a saját múltjával kezdjen valamit. Hogy ne csak a sötétben fütyörésszen, mert fél, fény éri a múltat, fél a választóinak nagy részétõl, amely apadó tábor még mindig nosztalgiában él. Amelyrõl a Kádár-monográfus Huszár Tibor mondta tömören: nosztalgia a viszonylagos jólét után, amelyet a világbanki hitelek teremtettek meg, s amelynek semmilyen gazdasági megalapozottsága nem volt. S hát, tényleg elég nehéz megmagyarázni millióknak, hogy nem kell szégyenkezniük, amiért élni merészeltek a vörös díszletek árnyékában. Ami a kitagadást illeti, a szocialista kongresszust nem érhette nagy meglepetés, ami-

kor Gyurcsány Ferenc “sokak átkát” magára vonva, ismét elõhozakodott: “muszáj valahogyan viszonyulnunk a magyar baloldal demokratikus és nem demokratikus hagyományaihoz”. Tárgyalta ezt már a január végén megjelent tanulmányában is, s úgy látszik hiányérzete nem hogy olvadna, inkább mind nagyobb lesz. Igencsak fejfájós ébredése lehetett a kormányfõnek, amikor rájött: a hagyományos (kádári) baloldali recepttel lehetett ugyan választást nyerni 2002-ben, de a Medgyessy-kormány kétéves osztogató reformhiátusa a csõdöt vetítette már elõre. Alig volt idõ kifarolni belõle. Kényes a téma, mondja Gyurcsány, de miért is az? Nem csak a szavazótábor átlagéletkora okán. Hanem mert súlyos rendszereket meghaladni, nem olyan egyszerû. Súlyos volt Hitler 12 éve, amit máig emészt a világ intelligensebb fele. Rákosi diktatúrája kegyetlen volt, alig nyolc évig tartott, abból is két-három év nagyrészt a Nagy Imréé volt, mégis kiváltotta a kelet-európai tömböt megrázó forradalmat. Ám bármennyire kemény diktatúra volt is a Rákosié, a kádári konszolidáció – erõszakkal, háztáji szabadsággal – a többség fejében zárójelbe tette hat év alatt. Rákosit is, Nagy Imrét is. A forradalmat is. Ez is jelzi: Kádár rendszere nagyon súlyos volt, szakadéknyi nyomokat hagyott a magyar társadalmon. Sok okból, de leginkább talán azért, mert 1962 után a legerõsebben pragmatista volt a Szovjetunió árnyékában élõ szocialista országokban. Õ maga messze gyakorlatiasabb volt, mint minden elnyomó intézkedését “elméletileg megalapozó” kortárs vezetõtársa a jó ha figyelünk

blokkban. “Ne a kommunizmusról beszéljenek itt, hanem a dízelesítésrõl!” – s zólt, nála elõbbre való volt a kenyér, mint az ideológia. Hát, ezt a súlyos harmincegynéhány évet szeretné most kiöklendeztetni az immár pártelnök Gyurcsány az MSZP-vel, a tagságával és az országgal. Azt mondja: a jövõre érvényes baloldali stratégiát csak ennek nyomán lehet felvázolni. Futó érvelése volt ez egy politikai beszéd részeként. Ösztökélõ, de a szakítás, amiért szinte könyörög, nem politikai aktus kérdése. Hogy mennyire nem, mutatja: Kádárt megtagadta, s választotta helyette Nagy Imrét. De ezzel valójában nem választott mást “csak” egy halálában erkölcsi példaképpé nemesült, ébredõ pártbürokratát. Ha Kádárról élesen azt mondja: “a magyar demokrácia hagyományvilágába a legnagyobb jóindulattal sem gyömöszölhetõ bele”, akkor meg kell kérdezni: a demokrácia milyen hagyományvilágába gyömöszölhetõ bele Nagy Imre? Aki – bármennyire tiszteljük életének utolsó néhány évéért – végül is kívül tette magát ezen a hagyományvilágon. (Már, ha volt valaha ilyen ebben az országban.) Ugyanannak a pártbürokráciának hatalmi szereplõi volta k mindketten, a választás köztük ezért lehet politikai aktus, lehet erkölcsi-etikai döntés, de a baloldal identitáskeresésének szempontjából – semmi értelme. Érzi a veszélyt Horn is, Lendvai is, a tapsoló kongresszus is: ha egyszer megtagadjuk a Kádár-korszakot, akkor messzi vizekre jutunk. Akkor inkább elõbb, mint utóbb ki kell mondani: a “szovjet kommunizmus”, a “létezõ szocializmus” kísérletében nem találni semmi folytatni valót. Mert életképtelen volt, mert modernizálását éppen az a pártbürokrata had tette lehetetlenné, amely a saját pozícióját védte körömszakadtáig. Amíg élt a rendszer, milliók hitébõl élt, hogy létezhet egy igazságosabb, szociális és szolidáris állam. Amikor már hit sem volt, akkor a világbanki kölcsönökbõl élt – mert a kétpólusú világ stabilizációja fontosabb volt a Nyugatnak, mint a (tõke) szabadsága. Aztán meg a pragmatizmusából: a ház-

tájiból, a melléküzemágakból. Kemény árat fizetett érte, aki megélte. Mi ebbõl a vállalható baloldali örökség? A hit és elkötelezettség az igazságosabb társadalomban – igen. Ám az identitás megfogalmazásához ez roppant kevés. Érzi ezt a pártelnök is, hiszen valamit még csak fel kellene mutatnia. Ezt a valamit – februári tanulmányában – “a szabadság, egyenlõség, testvériség hármas jelszavának szellemében a magyarság, illetve a magyar állampolgárok közösségének minden diszkriminációtól mentes boldogulásában” véli megtalálni. Vissza a francia forradalomig. Vissza a forradalmi burzsoáziáig. Vissza a magyar jakobinusokig... Kényszerpálya ez. De ne kárhoztassuk Gyurcsány Ferencet: hiszen mondja is, nem az õ dolga, hogy visszafejtve a történelmet megtalálja azt a szilárd pontot, amelyen megkapaszkodva újra lehet gondolni a baloldaliság mibenlétét. Nem lesz könnyû dolga annak, aki ezen

töri a fejét. Ami a “klasszikusokat” illeti, az “új uralkodó osztály” hetven évig nyughatatlan hivatkozott Marxra, akihez a nómenklatúrának a világon semmi köze nem volt, viszont akinek lejáratása – a századforduló szocdem gondolkodóival együtt – a “szovjet kommunizmussal”, a “létezõ szocializmussal” csaknem végérvényesen sikerült. Lenin még “csak” a maga képére formálta Marxot. Sztálin leölette a lenini bolsevikokat, lepelnek, jelszónak használta ugyan, de végképp szakított Marxszal, diktátori modernizálási kísérletének semmi köze nem volt ahhoz, amire elméletként hivatkozott. Neki sem, örököseinek meg még kevésbé. Mint ahogy a világpolitikai ambíciókon kreált kelet-európai “létezõ szocializmusnak” sem. Csak “privát” történelmi s zerencse (lásd Kádár sokszor hivatkozott emberi vonásai), hogy ez a Marx által “nyers kommunizmus”-nak leírt forma, amely “még politikai természetû, demokratikus vagy despotikus”, nálunk éppen kicsit lágyabb volt, mint mondjuk az NDK-ban, vagy Romániában. Ám lényegét tekintve, mind ugyanaz volt: milliók életét-hitét felõrlõ, kiúttalan zsákutca. Kádár vagy Nagy? Ilyen olcsón azért nem adják az identitást. Újra kell gondolni mindent. A jövõbõl visszanézve az idõben, ha kell mindjárt a jakobinusokig, újratárgyalni Marxot, újra a múlt századfordulós szocdem-bolsevik vitákat. S mindenekelõtt elmerülni a globalizmus lehetséges jövõjében, kutatva a kortársak között, bár, ami azt illeti, a választék itt sem nagyon nagy. Blair, Clinton, és... Túl nagy ez a horizont? Mi történik most? 1998-ban sok elõrelátó, gondolkodó baloldali sem sokat nyûglõdött azon, hogy a Fidesz kormányra került. Azt gondolhatták: ez a fiatal társaság talán megkezdi a Kádár-köpönyeg sejthetõ halaszthatatlan felszabdalását. Nem tették, inkább maguk bújtak alá. A most hatalmon lévõ baloldal kényszerû dolga az új köpönyeg kiszabása. Sikerül, vagy nem, majd kiderül. Friss Róbert – Népszabadság

TEHER MINDEN ÖTÖDIK LAKÁSON: TOVÁBB NÕ A LAKOSSÁG ELADÓSOSOTTSÁGA

Már minden ötödik saját tulajdonú lakást jelzálog terhel – derül ki az OTP Bank legfrissebb adataiból, amelyek szerint a teljes lakosság 18,6 százaléka, tehát szintén minden ötödik állampolgár tartozik személyi hitellel a pénzintézeteknek. Hitelfelvétellel próbálja meg a lakosság a megszorításokat átvészelni, legtöbben saját ingatlanukat ajánlják fel fedezetül a pénzintézeteknek. Az OTP Bank legújabb kimutatása szerint a múlt év végén már minden ötödik saját tulajdonú lakást jelzálog terhelt, azaz csaknem 800 ezer ingatlanra vettek fel jelzálogalapú hitelt. Ez az arány szomszédainkkal összehasonlítva is beszédes: a két új uniós tagállamban, Romániában és Bulgáriában például a lakások mindössze két százalékát használták fel fedezetként a háztartások. A legnagyobb lakossági bank kimutatása szerint tavaly a polgárok 18,6 százaléka tartozott személyi hitellel valamelyik pénzintézetnek, míg hitelkártyája a lakosság 16 százalékának volt. A dokumentum azt jósolja, hogy a magyar háztartások összes tartozása – azokat a kölcsönöket is beleszámolva, amiket nem a bankok nyújtottak – 2010-re a GDP 26 százalékáról annak 38 százalékára emelkedik. Forrás: Szabó Eszter – Magyar Nemzet

jó ha figyelünk

25

Éppen egy, a vele szembeni népharagtól fortyogó földrészt, Dél-Amerikát választotta Bush amerikai elnök arra, hogy bejelentse: újabb 4400 amerikai katonát küld Irakba. A demokrácia megszilárdítására. A mostani, számos bírálója szerint szélsõjobboldali amerikai elnök azonban sajátosan értelmezi a demokráciát, ugyanis annak fogalmából éppen alapvetõ elemét, a nép akaratát hagyja ki. Hazájában, Irakban és a világban általában. Az iraki háborút ugyanis az Egyesült Államokban egészséges és növekvõ, Irakban elsöprõ, a világon pedig túlnyomó többség ellenzi. Az Egyesült Államok történelmében elnök még nem tett annyit az országa politikájával szembeni ellenérzések felkorbácsolásáért, mint a második elnöki ciklusát töltõ George W. Bush. Ami Afganisztánt illeti, még tavaly október 31-én adtunk hírt e lapban az afganisztáni Pandzsvaje faluból származó Hadzsi Nik Mohammed szavairól, aki az afgán hírügynökségnek így foglalta össze véleményét az Afganisztánt megszállókról és a tálibokról: “A tálibokhoz akarok csatlakozni, mert a tálibok csak két embert öltek meg a falumból, míg a koalíciós erõk egyetlen napon hatvanhármat.” Hasonlóan beszélnek ma Libanontól Oroszországon át Magyarországig. Libanonban azok, akik a Hezbollahhoz csatlakoznak, mert szerintük nem helyes országukat totális amerikai segítséggel a kõkorszakba bombázni, a lakosság negyedét földönfutóvá tenni, gyerekek végtagját letépõ kazettás bombák százezreit a háború utolsó napjaiban szétszórni. Oroszországban azok – a lakosság hatalmas többsége -, akik a volt Jukosz-vezér Hodorkovszkijt bûnözõnek tekintik, nem pedig “politikai fogolynak”, mint tette ezt legutóbb Tom Lantos, az amerikai törvényhozás külügyi bizottságának feje. És akik Putyin autoriter rendszerét a nemzet felemelkedése szemszögébõl messze inkább üdvösebbnek tartják, mint a Nyugat kedvencévé vált elõdjének, a részeges Jelcin elnöknek demokráciáját, amelynek fõ jellemzõje volt, hogy

Oroszországot tálcán kínálta fel a külföldi érdekeknek, katonailag és más téren teljes mértékben kiszolgáltatottá téve. Vagy Magyarországon, ahol az amerikai külügyminisztérium emberi jog i jelentése további tíz évvel betonozott be egy olyan mértékû Amerika-ellenességet, amely 1990-ben egyszerûen elképzelhetetlen volt. Az a tény, hogy egy emberi jogi jelentés “elfelejti” megemlíteni azt, miszerint a hatalom itt emberek szemét lõtte ki, ujjakat szakított le, papot, immunitást élvezõ képviselõt, ártatlan belföldieket és külföldieket vert, az a szégyen nehezen lemosható skarlátvörös betûjét nyomja a Szabadság téri amerikai nagykövetség épületének homlokzatára. A kérdés feltehetõ: vajon hány hétig, sõt hónapig mutogatták volna a nagy amerikai tévéállomások totálban a szemgolyó nélküli, véres szemüregeket, ha a rendõri gumigo-

lyót a fehérorosz Lukasenko vagy Putyin elnök parancsára lövik ki? Nem tudjuk, csak sejtjük. Azt viszont tudjuk, hogy az International Herald Tribune – az amerikai New York Times testvérlapja – hét végi számának címoldalán A nagymester a Kremllel szemben – Kaszparov fel akarja tüzelni Oroszországot címmel azt ünneplik az amerikai neokonzervatívok helyi üdvöskéjében, a nagy sakkozót egyfajta modern kori hõs Dávidként beállítva, hogy az az “utcai politikát” szegezi Putyinnak; vonul fel engedély nélkül a hozzájuk csatlakozó kommunisták és fasiszták társaságában. Ami a transzatlanti hûségét oly gyakran hangoztató Orbán Viktornál halálos bûn, az Kaszparovnál az erény felmagasztosulása. Amerika erõnek erejével maximalizálja ellenségeinek számát. Már valóban csak az Irán elleni atomcsapás hiányzik. Lovas István, Magyar Nemzet

KOSTUNICA: HA A KOSZOVÓI ALBÁNOKNAK, AKKOR A MAGYAROKNAK IS JOGA VAN AZ ÖNRENDELKEZÉSRE Ha a nemzetközi közösség elismeri a koszovói albánok jogát az önrendelkezésre, akkor a Romániában és Szlovákiában élõ magyarok is követelhetik azt – mondta Vojiszlav Kostunica szerb miniszterelnök az ENSZ Biztonsági Tanácsa 15 tagállamának képviselõibõl álló tényfeltáró küldöttség elõtt. A magyar példát – amelyet a horvátországi szerbekével és a spanyolországi katalánokéval egészített ki – azért hozta fel, mert a francia ENSZ-nagykövet szerint Koszovó kérdésében két nemzetközi jogelv ütközik: a területi integritás tiszteletben tartása, és a független államok önrendelkezési joga. Kostunica tagadta, hogy az önrendelkezés joga a nemzeti kisebbségekre is vonatkozna, márpedig az albánok Szerbiában azt alkotnak, miközben megvan a saját nemzeti államuk, Albánia. A szerb miniszterelnökkel folytatott megbeszélésen felmerült, hogy ellenõrzött függetlenség helyett Koszovó kapjon ellenõrzött autonómiát. A kormányfõ azzal érvelt, hogy a függetlenség – még ha ellenõrzött is – soha nem vonható vissza jogsértés nélkül, megadása végleges, megmásíthatatlan döntés, míg az autonómia biztosítása egy fejlõdési folyamat kezdete. Abba mindig be lehet avatkozni anélkül, hogy az megsértené a nemzetközi jog elõírásait. (stop.hu)

26

jó ha figyelünk

Nehéz dolog levelezni a Jóistennel. Nehéz, mert sohasem válaszol. Leginkább csak kinyilatkoztat. Felülrõl üzeni meg nekünk szerencsétlen földi halandóknak a megmásíthatatlan evilági eszenciát és szentenciát. A Jóisten számára nincs arany középút. Feladata egyszerû. Áldást oszt vagy kiátkoz. A tévedhetetlenség bûvkörében számára csak egyféle önigazoló igazság létezik. Aztán szent akaratát rendteremtõ papjain keresztül tolmácsolja felénk. Aki hálával fordul felé, annak szeretete jeleként felmentést ad. Aki ellenkezik korlátlan hatalmával, annak megüzeni a kegyetlen végítéletet, oszt jó napot! Felelõtlen voltam. Két levelet írtam eddig a Jóistennek. Egyiket még régen, amiben arra biztattam, hogy ne hagyja cserben ártatlanul szenvedõ híveit. Támadjon fel végre haló poraiból, sebzett testére öltsön egyszerû gyolcsruhát, vegyen kérges sarut fenséges lábára és jöjjön le ismételt csodatéteményre miközénk. Választ persze nem kaptam, bármennyire is esedeztem jóindulatáért. Késõbb

az ezerszer átvert régi többség tagjaként, már elfordultam a profán illúziók felõl. Hitetlen Tamásként láttam, hogyan makog tovább a néma, hogyan esik hasra a sánta, hogyan nem képes feltámadni az illatos gyolccsal kenegetett bûzlõ testû igazhitû. Most azonban ismét tollat ragadtam, amikor megláttam odafenn õt, amint szózatot intéz felhõk felett lebegõ sugárzó pulpitusáról az új többség, új reménységeként. Szerettem volna, ha megérti, hogy mi örök átvertek és becsapottak vagyunk az a többség, amelyre folyton hivatkozik, és amely még talán képes megbirkózni a felettünk uralkodó Gonosszal. Szerettem volna rábírni arra, hogy vessen legalább egy futó pillantást a mi kicsinyke, földhözragadt igazságunkra is. Szerettem volna, ha nem tagad meg megint bennünket. Reményt keltõ válasz helyett azonban jött a liberális arkangyal és ismét kiûzetett minket ebbõl az ezerszer elképzelt adóparadicsomból. Amint várható volt, a Jóisten gyorsan elhatárolódott. Így most megint egyszerû, meg-

tagadott, megveretett csõcselék lett az általa eddig egekbe emelt új többség alattvalóiból. Sajnos lehullott az álarc, lepergett a keresztvíz. Elváltak egymástól reményt keltõ szavak és tettek. Kár, mert a Jóisten ezzel végleg felszámolta kinyilatkoztatásainak eddigi csodatevõ kettõs értelmezését. Eleget tett a Gonosz megbélyegzésre felszólító akaratának. Mi szegény szerencsétlen elesettek pedig nem tehetünk mást, mint járjuk tovább ezt a számunkra kijelölt keserû purgatóriumot. Aztán majd messzirõl, a televízió magányosan hideg képernyõirõl csodálhatjuk egész napos kínzó menetelését a kora tavaszi Golgotán. Pirkadat elõtt szurkolhatunk neki még, pedig már háromszor megtagadott. Sajnálhatjuk és szurkolhatunk neki, mert él még lázongó lelkünkben egy picinyke alázat. Várjuk tovább balgán az új messiást. Molnár Tamás, A Magyar Nemzeti Bizottság 2006. ügyvivõje – Kuruc.info

Röplap Megvásárolható a fõvárosi és vidéki rendõrkapitányságokon. Ára: 100 Ft + 10.000 Ft kedvezményes ÁFA Tüntetni a jövõben csak meztelenre vetkõzve és piros nyakkendõben lehet, elõl és hátul feltetováltatva a nevet, pontos lakcímet, telefonszámokat, állampolgárságot, Adó- és TAJ számot. A tüntetõnek felemelt jobb kezében kell vinnie a személyi okmányait, úgy mint: személyigazolványát, a lakcímnyilvántartó egy napnál nem régebbi igazolását arról, hogy mi az érvényes lakcíme és tartózkodási helye, az APEH két napnál nem régebbi igazolását arról, hogy nincs tartozása, három napnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványát és TAJ kártyáját. Az érvényes TAJ kártya mellett egy piros, fehér, zöld, hátoldalán piros, 50×50 centiméteres vászonzacskóban 300 forintnak kell lenni. A tûntetõ felemelt bal kezében Gyurcsány Ferenc 10x10 méteres életnagyságúnál hajszálnyit nagyobb fényképét kell tartania, mely kép elõlapjával merõlegesen legyen tartva a haladási irányra. A tüntetõ ezzel kell, hogy jelezze: Nem rendbontó, renitens, cigány és zsidógyûlölõ állampolgár és nem tartozik a fasiszta magyar hordákhoz, akik a Vereckei-hágón szivárogtak be, hogy rendbontsanak. A tüntetõknek pisszenés nélkül kell énekelnie az Internacionálét és a könyv alakban felsorolt mozgalmi dalokat. Ezt a könyvet a tüntetõnek az összeszorított térdei között kell tartania a menetelés alatt, hogy kéznél legyen és a tûntetésre jogosult állampolgár énekrõl-énekre követhesse az elõéneklõ pisszenés nélküliségét. A menetelõ folyamatos fõbólogatással jelezze, hogy az elõírásoknak eleget tett, betéve tudja az alkotmányt , az MSZP belszolgálati jó ha figyelünk

szabályzatát, valamit a MÁV érvényes menetrendjét és a budapesti telefonkönyveket, beleértve a mobil szolgáltatókét is. Az elõírtaknak megfelelõ anyagok, Gyurcsány elvtárs 10x10 méteres életnagyságú fényképe és az énekeskönyv az MSZP fõvárosi és vidéki központjaitól rendelhetõk meg, ajánlott levélben. Az elõírtakat nem teljesítõknek önként ki kell állnia a tûntetõk sorából, a földre feküdnie, ahol az érvényes törvényeknek megfelelõen fejbe fogjuk lõni gumilövedékkel, majd gumibottal puhítva és könnygázzal füstölve, beszállítjuk a legközelebbi vidéki kórház portájára, ahol leadhatja a 300 forintját. Ezt követõen tartósan elhelyezzük egy komfortos, magyar bûntetésvégrehajtó létesítményben, ahol megtekinthetik a vöröskereszt képviselõi. A bírósági tárgyalást követõen, amelyen az állam rendjéhez hû-hû-hû, független bírák elnökölnek, az elítélt bûnözõt átnevelésben részesítjük, a késõbbiek során még kialakításra kerülõ alkotmányos bûntetõtörvényeknek megfelelõen. Aki ennek a lapnak és a további szóbeli utasításoknak nem tesz eleget, számolhat a nép haragjával és az alkotmányos törvényben biztosított jogi következményekkel, valamint Gyurcsány Ferenc állam-, párt és egyéb vezetõnk rosszallásával. Ezen büntetést megelõzendõ, minden állampolgár 4-104 évesig, állampolgári jogával élve köteles 1 napon belül 50,000 forint állampolgári adót befizetni, amelybõl további, eladható létesítményekkel kívánjuk bõvíteni népünk jólétét. Készült: 2007. március 15-e tiszteletére. A mûveleti területek Parlamenti Fõparancsnoksága

27

MARTONYI: HAZÁNKNAK KÜLSÕ JOGÁLLAMI KONTROLLRA VAN SZÜKSÉGE Olvasó: Ez a mondat egészen elképesztõ, döbbenetes! Csak tátjuk a szánkat ilyen mértékû aljasság hallatán. Magyar ember ilyet nem ejthet ki a száján, mert utána rögvest rohanhat a tükörhöz beleköpni. Ha tetszik a mai politikai elitnek, ha nem, ez egyenlõ a magyar Haza nyílt elárulásával. És ez nem demagógia. Oly mértékig felháborító a volt MSZMP-s külügyér mondata, hogy azt ép ésszel alig lehet felfogni. Ugyanis erre nem ez a megoldás! Ebbõl ezek szerint az következik, nem jutott el a fidesznek nyakon felül, csonton belül, mi is történik Magyarországon. Mintha nem magyar érdekeket szolgálnának. Érthetetlen. Éppen ma volt olvasható egyik internetes elérhetõségen, hogy a népet nem lehet leváltani, csak kiirtani. Mi vagyunk a nép! Õk akkor kicsodák? Magyarok még? Kinek, vagy kiknek a külsõ segítségéért nyüszítenek? Nem éppen olyan részük volt a magyar termõföld szabad tõkévé degradálásában, mint amennyire nemzetvesztõ az ellenérdekelt tábor? Mit használ nekünk, ha bárki beleköp a levesünkbe, ráadásul a kiszuperált külügyér kérésére-javaslatára? Azonban kinek használhat az idegen fennhatóság? Na, egyet lehet találni, egy bizonyos grasszáló konvoj függvényében!!, amit már amúgy a helyi palesztinok kopó-kápói biztosítanak, esetleges nagyrabecsülésükrõl. Mert õket nem kell biztosítani semmirõl, hiszen oda tolakodnak be, ahová éppen nem szégyellik, mint a piaci legyek. Aztán csípnek minket, és belénk rakják a nyûveiket, majd várnak. Amikor húsunk is fogytán, akkor már nem elég erõ bennünk védekezni. Lehet, hogy holnapra ezért átvágja a torkomat valamelyikük egy metélõkéssel, de az már mit sem számít az igazság kimondása szempontjából. Az õszülõ és ritkuló haj, na meg az évek gyarapodása nékünk már csupán igazat enged beszélni. A volt külügyér szájából ezek után a nemzeti identitás kifejezés csak hab a tortán. Milyen identitása van egy olyan embernek, akinek egy ilyen mondat megfordulhat a fejében, és nincs annyi önkontrollja, hogy legalább ne mondja ki?! Ennek kozmopolita identitása van, aki a múltat végképp eltörölné, mi meg maradunk semmik, ahogy eddig is. Jó munkát a térképrajzolóknak, mert rövidesen csak a történelematlaszokban kell ismerni egy valahai Magyarország helyét, alakját, méretét – már amit hagytak belõle az ilyen kozmopolita elõdökkel bírók buzgón helyeslõk elõdei. Isten óvja Magyarországot! Bp., 2007. 03. 10. Lengyel Károly [email protected]

28

„Csak hazudni kéne, mennyi minden jönne, / Magyar eredménnyel, sikerrel özönbe.” – írta Ady vagy száz éve. Jött is az “eredmény” nekünk, a siker meg Gy.F.-nek, a nagy hazudozónak, aki a „Hazugság Open”-en a 8. helyet vívta ki a világranglistán. „Én különleges fajta politikus vagyok. Azt mondom és írom, amit gondolok” – nyilatkozta a közelmúltban a Times-nak. Felrémlik a sztálini múlt ködébõl a forrás: “Mi, kommunisták, különleges anyagból vagyunk gyúrva”. De ami most ennél fontosabb, az Gy. F. kijelentésének a mögöttes tartalma: “Én nem olyan vagyok, mint Orbán Viktor, én (ÉN) különleges vagyok. Én (ÉN), Orbán Viktorral ellentétben, az mondom és írom, amit gondolok, szemben vele, aki nem azt mondja, és nem azt írja, amit gondol, tehát hazudik. Tehát én (ÉN) hiteles vagyok, õ viszont nem hiteles.” A Times-nak adott interjú szinte mindegyik mondatát ki lehetne így elemezni. Az elfojtott gyûlölet fortyogó kráterébõl idõnként nyíltan is kilövell a láva: Orbán Viktor a választások elõtt frizurát és öltözködési stílust változtatott, és úgy nézett ki, mint egy vidéki Elvis, de mégse nyerte meg a választásokat. Én (ÉN) nem foglakozom ilyesmivel. Pont. Mögöttes tartalom: “Nekem nincs szükségem ilyen pitiáner és szánalmas húzásokra. Én (ÉN) anélkül is megnyerem a választásokat. Igaz, persze, hogy Orbán Viktor azért nem nyerte meg a választásokat, mert én (ÉN) végighazudtam két évet. Ezért a választók nem ismerhették meg az ország valós állapotát. Ennek ellenére majdnem vesztettem, mert azért sokan átláttak a szitán, de alkalmaztam elõdeim jól bevált módszereit. Hogy csak egyetlen egyet említsek: a változatosság kedvéért most az MDF maradékánál értem el, hogy az a néhány százalék, ami az ellenfél gyõzelméhez kéne, inkább engem (ENGEM) segítsen hatalomba.” Ám nemcsak ez az interjú van tele mögöttes tartalmakkal (hátsó megfontolásokkal), hanem Gy. F. minden megnyilvánulása. “Az öszödi hazugságbeszéd valójában igazságbeszéd volt” – hallhattuk a napokban. Vagyis: “Én (ÉN) akkor is igazat mondok, ha hazudok. Viszont Orbán Viktor akkor is hazudik, ha igazat mond.” A híres Tween Piks címû horror-triller sorozatban mondták mindig sejtelmesen: “A baglyok nem azok, aminek látszanak”. Hogy mi mit éreztünk, amikor õ október 23-án leborult az értelmezhetetlen (viszont méregdrága) emlékmû elõtt, azt tudjuk; ám hogy õ mit érezhetett és gondolhatott – amíg jó sokáig úgy maradt, s a többi hivatalos tisztelgõ már-már kínosan toporgott mögötte, a háttérbõl, a kordonok mögül meg harsant a fütty, morajlott a nép, bõgtek a motorok – szóval ezt is sejteni lehet. Gy. F. minden porcikájával, kimódolt mozdulatával: üzent. “Szörnyû randalírozás színhelye volt ma Budapest. Magukból kivetkõzött csõcselék támadt a rend õreire. Akik törvényesen jártak el. Törvényesen és tisztességesen. Én (ÉN) elõre megmondtam, milyen veszélyekkel jár, ha Orbán Viktor utcára viszi az embereket! Tessék! Most mindenki láthatja, hogy (megint) nekem lett igazam! Bezzeg én (ÉN)! Így kell ünnepelni! Ilyen méltóságteljesen és békésen. Így leborulva az emlékmû elõtt. (Remélem, minden kamera végig rajtam van.) Én akkor is megõrzöm a méltóságomat, ha a csõcselék õrjöng. És ki bátorítja ezt a csõcseléket? (Meg az összes többit az országban és azon túl?) Orbán Viktor!” Mindez nem volna túl lényeges, ha a szóban forgó ember történetesen nem Magyarország miniszterelnök-pártelnöke volna. Így azonban e mögöttes tartalmak – sok más tényezõvel egyetemben – a mûködésképtelenségig mélyítették és mélyítik napról-napra a szakadékot a kettéosztott ország polgárai között. S egyelõre a népszerûség-zuhanás sem segít. Gy. F. – ismerõs ez a történelembõl! – egyre kétségbeesettebb lépésekre szánja el magát. Nem külsõ erõ kényszeríti, hanem a diktátorok belsõ patológiája. Erõt kell mutatnia, erõszakot kell alkalmaznia, és – ami a legfontosabb -, veszélyt kell kreálnia, hogy egybetartsa a már széledezõ és ébredezõ nyájat. Az Orbán-démon, úgy tûnik, már kevés. Kicsi. Erõtlen. Mármint a hatalom megtartásához. Hát akkor “zsidózzunk” egy kicsit! Nem is kicsit. Nagyon. A nemzetközi közvélemény erre rendkívül érzékeny. “A feleségem zsidó származású.” jó ha figyelünk

Jé! Karácsonykor még bolgár volt: megtudhattuk, hogyan karácsonyol bolgár módra. Persze, lehet valaki bolgár zsidó is, sõt bolgár kommunista zsidó, hiszen a Times-nak adott interjú egy másik részében meg azt árulja el Klára asszonyról, hogy kommunista családból származik. Meg hogy bántják a feleségét. “Azt kell mondanom, hogy soha nem volt annyi antiszemita megnyilvánulás, mint most. A feleségem a jogi karon elõadó. Múlt héten, amikor kilépett az egyetem központi épületébõl, a kezébe nyomtak egy olyan szórólapot, amilyet az elmúlt ötven évben nem láttunk Magyarországon. Ez egy nagyon egyértelmû és félreérthetetlen antiszemita pamflet. Valami rettenetes történik.” Noha az egész média rámozdult a témára, az nem derült ki, hogy ki nyomta azt a valamit Klára asszony kezébe. Szerencsére – Gy. F. -ék jóvoltából – már ezt is el tudjuk képzelni: alighanem egy leitatott rendõr. Vagy egy ugyancsak leitatott hajléktalan. A félelemre építõ stratégia automatikusan mûködésbe lép: Gy. F. hívei elkezdenek borzongani, azonnal felhívják “drága Bolgár urat”, és ki-ki, vérmérsékletétõl függõen, elrebegi vagy elordítja a rettegését – na kitõl? Orbán Viktortól! Drága, aranyos Bolgár úr a jogos felháborodástól való megrendülésében egészen elmélyült hangon válaszolgat. A mondatok végét már nem is tudja befejezni, inkább csak elsóhajtja õket. Pedig nem mindennapi – dehogynem mindennapi! – butaságokat hallani! “Nekem csak X forint a nyugdíjam (itt egy ijesztõen alacsony összeg következik), de megértem a megszorításokat, majd csak kibírjuk valahogy ezt a pár évet, kibírunk mi mindent, (s itt hirtelen eltorzul a hang), csak Orbán Viktor vissza ne jöjjön!” Drága Bolgár úr ekkor rutinosan, kellõképpen elégedetten megerõsíti téveszméjében a szerencsétlent, aki hálálkodva, könnyes hangon búcsúzik, és lelkesen nyomorog tovább. (Nem úgy, mint drága Bolgár úr.) Hiába olajozzák azonban “zsidózással”, hasonlókkal, mind jobban akadozik az államgépezet. Gy. F. egyre nagyobbakat szenved. Vajon miért ez a görcsös ragaszkodás, kapaszkodás? Miért van szüksége politikai hatalomra Gy. F.-nek? Gazdag lett. Nyilván a kamatok kamataiból is gond nélkül megélne. A harmadik házassága – úgy tûnik – sikeres. Gyermekei vannak. Miért kellett az oly sikeres üzleti életbõl visszatérnie a politikába? Küldetéstudat? Félõ, hogy igen. Hogy õ majd megmutatja. Hogy õ tudja. “Hiszem, merem, teszem.” Ezért puccsolta meg Medgyessyt, legfõbb támogatóját. De az is félõ, ha nem. Szaporodnak a fütyülések, a “Gyurcsány takarodj!”-ok, a narancsdobálások: ez az ember már nem teheti ki a lábát az utcára, az ünnepek egyre kínosabbak, az egész kormány minden energiája a praktikus pénzbehajtásra és a rózsaszín látszat fenntartására megy el, mindhiába. Egyre leplezhetetlenebb: a király meztelen. Gy. F. mégsem akar felállni. Utolérte a diktátorok végzete. Egyre többet akar, megkapta, egyre nagyobb hatalmat, megkapta, de nem elég, de még, még! A hasonlatai is errõl árulkodnak: átszelni az óceánt, megmászni a hegyet. Ez az út nagyon veszélyes. Akár az õrületbe is vezethet. Caligula már a Holdat akarta. Ez az ember már csont és bõr, a testbeszéde ijesztõ, felemészti az Orbán Viktor iránt érzett beteges gyûlölete. Mit nem kap meg, amit Orbán Viktor megkap? A szeretetet nem kapja meg. Lehet, hogy eredetileg küldetéstudata volt, nem tudom. De azt látom, hogy egyre jobban belehergeli magát abba, hogy olyasvalamit vár, amit soha nem kaphat meg. Azt, amikor sokszázezren kiáltják: Viktor, Viktor! És csillognak a szemek, és az összetartozás érzésétõl mindenki megszépül és megfiatalodik. És mivel tudat alatt nyilván tudja, hogy ezt nem kaphatja meg, mert ezt csak kiérdemelni lehet, hitelességgel, következetességgel, ezért lesz egyre fruszráltabb a hatalom formális csúcsain, egyre manipulatívabb, egyre gonoszabb, és ezért feszegeti már a “demokratúra” kereteit is. Pedig lenne megoldás. Meg kellene állnia, s azt mondania: rossz úton jártam. Nemcsak magamat tettem tönkre, hanem egy népet is. Ha megértené, hogy az õ ellensége nem Orbán Viktor. Hanem saját maga. Valamelyik Karácsonyon a TV2 vendégségbe ment hozzájuk, és a gyermekei is megszólaltak. Megkérdezték az elsõ házasságából való elsõszülött fiát: mit szól ahhoz, hogy az apja miniszterelnök. A fiú azt felelte: Ez is csak egy foglalkozás. Mint például a kukázás. Ha lett volna füle rá, akkor kellett volna abbahagynia mindent, és lemondania. Hiszen milyen ítéletet mondott is ez a fiú? A kukázás: szemétben való turkálás. A miniszter szó jelentése viszont: szolga. A Times interjú végén a riporter megkérdezte, mit szól Gy. F. ahhoz, hogy a példaképének tartott Tony Blair leköszön. “Ez minden demokratikus politikus sorsa. Soha nincs happy end, soha. Felemelkedsz és lehullasz. A legvégén minden csillag lehullik. Ez lesz az én sorsom is, az egyetlen kérdés, hogy mikor” – szólt a válasz. Lám, az üzenet: én (ÉN), a demokrata. És a valóság: az egyeduralomra törõk hamis, ripacs pátosza.

CSEREPIAC – CSEREPÉNZ NÉLKÜL A Holmi Cserepiac új kezdeményezés, amelyben havi rendszerességgel, a pénzt kiküszöbölve cserélnek gazdát fölöslegessé vált tárgyaink, saját kezû alkotásaink vagy akár kevéssé eltalált karácsonyi ajándékaink. Itt mindennek – gyermekrajznak, könyvnek, kozmetikumnak – értéke van. A kezdeményezés több haszonnal is jár – írja a Holmi Cserepiacra szóló meghívó. Takarékosság: elértéktelenedett tárgyainkért gyakorlatilag ingyen jutunk amúgy csak boltból (vagy ott sem) beszerezhetõ termékekhez. Környezetvédelem: ami nekünk hulladék, másoknak régóta keresett kincs. A helyi gazdaság erõsítése: minden valódi pénzforgalmat globális csatornák csapolnak meg; a mi folyószámláinkkal ez nem fordulhat elõ. Közösségi élmény: a piac értékes beszélgetések színhelye is. A munkanélküliség mérséklése: amennyiben számos más országhoz hasonlóan széles mozgalommá terebélyesednénk, a gazdaság által ki nem elégített igények akár munkahelyeket is teremthetnek. A hazánkban is több helyen ismert kalákakörökhöz hasonlóan nem kétoldalú cseréket folytatnak tagjaink, hanem egy folyószámla közbeiktatásával szívességláncokat vagy cserehálót hozunk létre, ahol az igények és a kínálat sok szereplõ között hatékonyabban kielégíthetõk. Más kalákaköröktõl eltérõen, az élettõl vezérelve, kevés minimális szabályból kiindulva (például valódi pénzt nem lehet használni) igyekszünk rugalmasan alakítani szabályainkat. A havi cserepiacok között idõben is lehetséges a tárgyak és szolgáltatások cseréje. A piacokon nincs értékbecslés, mindenki saját maga árazza be termékeit, az alku pedig az igazi piacok hangulatával színesíti a programot. A cserepiac helyszíne a Zeg-Zug Zuglói Gyermekház (Budapest, Hermina út 3.), ahol az épp el nem kelt holmikat raktározni is lehet. Ha szívesen csatlakoznál, akár csak egyetlen alkalommal is, szeretettel várunk legközelebbi cserepiacunkra. Hozd el te is tárgyaid! Információ: [email protected] Forrás: www.igen.hu

Mikó Eszter – gondola

jó ha figyelünk

29

Akár ötvenezer forintra is büntethetõ az, aki a “jogszerûen” intézkedõ rendõrnek nem engedelmeskedik, „passzív ellenállás"-t tanúsít – errõl a múlt héten döntött a kormány, a rendelet módosítását a keddi Magyar Közlönyben tették közzé. Gaudi Nagy Tamás Európa jogi szakjogász szerint törvénysértõ a „passzív ellenállásról" szóló kormányrendelet. Emlékezetes: a pedofil MSZP-SZDSZ koalíció több eseben próbálkozott már rendeletekkel felülírni a törvényeket és alkotmányellenesen korlátozni az alkotmányosan garantált gyülekezési jogot, eme diktatórikus próbálkozások azonban – lásd Demszky traktorrendeletét – rendre fennakadnak a bíróságok és az Alkotmánybíróság szûrõjén. A kormány legújabb törvényellenes intézkedése a gyakorlatban azt jelenti, hogy a fegyverrel támadó rendõrterroristák bármiféle jogtipró akcióját tétlenül kellene tûrnünk, legyen az lövetés, törvénytelen oszlásra felszólítás vagy a tüntetõk, járókelõk hatósági kifosztása. Mondani sem kell, a magyarellenes, cionista fajvédõ rezsim rendelete az európai joggal is ellentétes. 1987. évi XI. törvény a jogalkotásról: 18. § (3) Az azonos vagy hasonló életviszonyokat általában ugyanabban a jogszabályban, illetõleg azonos vagy hasonló módon kell szabályozni. A szabályozás nem lehet párhuzamos vagy indokolatlanul többszintû. 5. § Az állampolgárok alapvetõ jogai és kötelességei körében törvényben kell szabályozni különösen b) a személyi szabadságjogokat és korlátozásukat, a külföldre utazásnak és az útlevél kiadásának a feltételeit, c) az egyesülési és a gyülekezési jogot 1987. évi XI. törvény a jogalkotásról 12. § (3) A jogszabály hatálybalépésének idõpontját úgy kell meghatározni, hogy kellõ idõ maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre. Az új szabály március 11-tõl lép hatályba. Az MTI úgy tudja, a kormány azért kezdeményezte a módosítást, mert az õszi zavargásokat követõ bírósági ítéletekbõl az derült ki, hogy az egyes bíróságok másként értelmezik a „passzív ellenállás"-ra vonatkozó szabályokat. A rendelet szerint: aki „a rendvédelmi szerv hivatásos állományú tagja jogszerû intézkedésének nem engedelmeskedik, ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható". A kormány indoklásában az szerepel, hogy a jelenlegi szabálysértési joganyag lehetõvé tesz olyan – a jogalkotói szándékkal ellentétes – értelmezést is, amely szerint a kizárólag passzív ellenállásban megnyilvá30

nuló engedetlenség nem valósít meg semmilyen szabálysértést. Kondorosi Ferenc, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkára az MTI-nek azt mondta: a rendelkezés célja, hogy egyértelmû helyzetet teremtsen, és védje a szóban forgó intézkedéseket, valamint a hivatalos eljárást akkor is, ha az intézkedéssel szemben passzívan lépnek fel. Az államtitkár hangsúlyozta: az intézkedés alá vont személy nem mérlegelheti, hogy az eljárás jogszerû-e, köteles az intézkedésnek alávetnie magát, ha egyértelmûen megállapítható, hogy rendvédelmi szerv hivatalos eljárásáról van szó. Szólt arról is, hogy az intézkedéssel szemben a jogorvoslat lehetõsége fennáll. Az eljárást vizsgáló szervek feladata az eljárás jogszerûségének megállapítása, csakúgy, mint a hivatalos személy sérelmére elkövetett cselekmény vizsgálatakor. Törvénysértõ a „passzív ellenállásról" szóló kormányrendelet A Nemzeti Jogvédõ Alapítvány kuratóriumi ügyvezetõje az MNO-nak elmondta, hogy a most kormányrendelettel beiktatott szabálysértés lényegében a szabálysértési törvény 142. szakaszában már szabályozott rendzavarás egy speciális alakzatának minõsül. A jogalkotásról szóló törvénybõl és szabálysértési törvény felhatalmazó rendelkezésébõl következik, hogy a szabálysértési törvényben kellett volna ezt a kérdést szabályozni, mivel csak olyan életviszony területén alkothat új szabálysértési tényállásokat a kormány, amelyet a szabálysértési törvény még nem fedett le. Itt azonban ez a „lefedettség" fennáll, így ezen kormányrendeleti rendelkezés ezért is alkotmányellenes. A jogalkotási törvény rendelkezik egyébként arról is, hogy a személyi szabadságjogokat és korlátozásukat, továbbá a gyülekezési jogot érintõ kérdéseket törvényben kell szabályozni. A jogalkotási törvény szerint kellõ idõt kell adni a jogalkalmazóknak egy jogszabály alkalmazására történõ felkészülésre. Gaudi-Nagy Tamás szerint mivel ezt a kormányrendeletet március 6-án tették közzé és március 11-tõl lép hatályba, ugyanakkor március 15-én közismerten számos közterületi rendezvényre kerül sor, ezért sem a rendõrség, sem pedig a polgárok érintett széles köre nem kerül abba a helyzetbe, hogy tisztában legyen ezen új rendelkezéssel. A rendõrség szakmai felkészületlenségét már többször bizonyította a tavaly õszi, erõszakba torkolló intézkedések során, ezért kétséges az, hogy miként lesz képes helyesen alkalmazni ezt az új szabályt.

Gaudi-Nagy Tamás szerint az új rendelkezést nyilvánvalóan amiatt alkották meg ilyen sietve, mert a Fõvárosi Bíróság – a hírek szerint nemrégiben már más beosztásba helyezett – bíráinak következetes és helyes gyakorlata szerint egy be nem jelentett tüntetésen megjelent és helyszín elhagyására vonatkozó rendõri felszólításnak eleget nem tevõ személy esetében nem állapítható meg a rendzavarás szabálysértése. A vitatott rendelkezés széles teret nyit a rendõri mérlegelésnek és utat engedhet a jogszabály indokolatlanul kiterjesztett értelmezésének, amely a gyülekezési jog csorbulásához vezethet. A rendõri intézkedésnek való passzív engedetlenséget csak akkor indokolt büntetni, ha azt egy jelentõsebb érdek védelme indokolja, például egy rendkívüli káresemény elhárítása, de ezt így általánosságban megtenni nem egyeztethetõ össze a jogállamiság követelményével. Egy jogellenes tüntetés feloszlatására a rendõrség kellõ mértékû és hatékonyságú jogszerû eszköztárral bír, azok helyes és arányos alkalmazására képes rendõrség esetén fel sem merülhet egy ilyen rendelkezés megalkotása. Az új szabálysértés tehát annak beismerése, hogy a rendõrség nem képes a rendõrégi törvény és kapcsolódó egyéb jogszabályok megfelelõ alkalmazására, ezért adnak kezébe egy ilyen „jogi gumibotot". Könnyen kerülhet ugyanis egy tüntetés jóhiszemû résztvevõje abba a helyzetbe, hogy a tüntetést jogellenesnek minõsítõ és azt feloszlatni kívánó rendõrök pusztán a jelenléte és a helyszín azonnali elhagyásának – adott esetben éppen a rendõrség által lezárt eltávozási útvonalak miatti – elmaradása miatt feljelentést tesznek ellene és ötvenezer forint pénzbírsággal sújtják. A tüntetések csapaterõs feloszlatása során már számos alkalommal bizonyítottan jogellenesen jártak el az intézkedõ rendõrök, ezért nehéz és nem elvárható egy ilyen rendõri cselekmény jogszerûségének helyes helyszíni megítélése. Arról nem is beszélve, hogy ha azonosító jelvényt nem viselõ rendõregyenruhás személyek intézkedése esetén az új szabály nem alkalmazható. További aggályt keltõ körülmény, hogy az új szabálysértés miatt feljelentett személlyel szemben a rendõrség jogosult az eljárást lefolytatni, pedig az éppen tipikusan egy vitatott rendõri intézkedéshez kapcsolódóan indult. A törvényben már szabályozott rendzavarás szabálysértése miatt a bíróság jár el elsõ fokon is, ez garancia itt is minimális elvárás lenne a jogállamiság elve szerint. (MTI/MNO nyomán)

jó ha figyelünk

...A legfontosabb közéleti cselekvési program számunkra, a magyarság érdekeinek és értékeinek képviselete szerte a Kárpát Medencében. Ha ezzel az egy kijelentéssel egyetértesz, lépj közénk! Lehetsz jobboldali vagy baloldali érzelmû (vagy ha hazánk szempontjából károsnak tartod a bal-jobb szembenállást az sem számít!), ha ezt az egy mondatot felvállalod, gyere közénk! Nálunk a többségi álláspont képviselõjének ismernie és vállalnia kell a kisebbségi véleményt. Mi teret adunk a jó szándékú, kreatív és szabad gondolatoknak. Nálunk alanyi jog a platformalapítás joga! Ha ezzel egyetértesz, vállalj bennünket! Mi a csapatjáték elkötelezett hívei vagyunk, nem választunk magunk közül vezért! Fontos számunkra, a kollektív vezetés, hogy egyetlen személy se gyûrhessen maga alá egy demokratikus pártot. Ha nem bírod néhány vezetõ belterjes politikai hitbizományát, ha nem tetszenek a bolsevista módszerekkel felépített jelenlegi pártok, akkor csatlakozz hozzánk! Ha a magyarság érdekeinek képviseletével egyetértesz, de ha néhány, akár nagyobb kérdésben különbözik is a véleményünk, mi elfogadunk téged. Sõt úgy is csatlakozhatsz hozzánk tagként vagy támogatóként, hogy egy másik párt tagja vagy. Ha te is elfogadsz bennünket, lépj közénk, gyere velünk, vállalj bennünket! Csatlakozz hozzánk most, hiszen a mi pártunk egy önszervezõdõ nemzeti koalíció. Az egymást elfogadó emberek együttmûködõ és hatékony koalíciója. Cselekedjünk együtt, közösen egy új magyar demokráciáért! Nem várhatunk tovább tétlenül! A magyar demokrácia saját politikai osztályának végzetes hibái miatt irányt tévesztett. Zsákutcába jutott egyrészt az MSZP okán, mert az 1990-es éveket követõen a kommunista utódpárt az SZDSZ segítségével nyíltan hungarofób elvek mentén emancipálódott (A rendszerváltást elsikkasztó, akkor a Fidesz által is támogatott antalli paktumok elzárták az utat az MSZP nemzeti alapú emancipációja elõtt). Másrészt eltorzult a magyar fejlõdés azért, mert az MSZP-SZDSZ összefonódás a négy évtizedes diktatúra magyarellenes örökségét a gazdasági hatalommal együtt átmenthette az új rendszerbe, amelyet nem demokráciának, hanem oligarchiának nevezhetünk. Az ország uraivá emelkedett milliárdos oligarchák pedig miközben gyorsan meggazdagodtak, a nemzetet még nagyobb mértékben újra eladósították. A hatalmas méretûvé felduzzadt állami adósság szinten tartása esetleg mérséklése céljából, most az elszegényede tt lakosság végleges eladósítása és függõvé tétele folyik. Magyarország teljesen kiszolgáltatottá és védtelenné vált a kultúra ellenes, gátlástalan globális piacosítást folytató terjeszkedéssel szemben. Ma jelenleg a nemzetgazdaság teljes kiárusítása másrészt a mélyszegénység drámai növekedése várható. Eközben Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a bûnpártoló MSZP-SZDSZ-re támaszkodva az október 23-i nemzeti ünnepen a tiltakozók közé lövet, majd a felelõsségét az antiszemitizmus vádjával másra próbálja át tolni. Társadalmi konszenzus helyett tehát, a kormánypártok részérõl – a hazug miniszterelnök diktatórikus hajlamainak engedve -, egyfajta polgárháborús hisztériakeltés és “alkotmányos rendõrállam” kialakulásának veszélye fenyeget. Ebben a válságos helyzetben ne áltassuk magunkat tovább, hiszen zsákutcába jutott a magyar demokrácia a Fidesz által is. A Fidesz 1992 óta a nemzethez való megtérés sajátos útját járta be. Önnön felelõsségét ugyan el nem ismerve, de belátva a rendszer váltás elbukását, 1998-ra eljutott a kevesebb mint rendszerváltás több mint kormányváltás programjához. Biztató négy év volt baljós elõjelekkel. A Fidesz kormányzati hatalmát arra is felhasználta, hogy letörölje a színrõl vagy behódolóvá tegye a tõle autentikusabb nemzeti pártokat. Az egy a tábor egy a zászló elve mentén olyan jobboldali egypártrend-

jó ha figyelünk

szert alakitott ki, mely az egykori kommunista párt visszataszító bûzét árasztja magából. (A bekebelezési szándéknak sikeresen ellenálló MDF mára a ‘szocialisták’ fennhatósága alá menekült!) “Aki nincs velünk, az ellenünk van!” – bolsevista elve ma a Fidesznek is sajátja. Ki kell mondanunk, hogy a jobboldali egypártrendszer azáltal, hogy számkivetetté tette a Fideszen kívüli jobboldaliakat és a nemzeti érzelmû baloldaliakat is, kiskorúsítja, leszûkíti, és örök vereségre kárhoztatja a nemzeti tábort, miközben akaratlanul tovább erõsíti az MSZP hungarofób irányultságát. A Fidesz ilyen sajátos módon járul hozzá az ország tönkretételé hez. Orbán Viktor, aki egykor a magyarság megváltójának látszott, mára – a korrupt jobboldali egypártrendszer és a Gyurcsány jelenség talán szándéka elleni kialakításával -, a nemzet végzetévé vált. Ki kell mondanunk bátran a végkövetkeztetést! A kisiklatott rendszerváltás nyomán fejlõdhetett ki az országnak megváltást ígérõ Orbán jelenség, mely aztán létre hozta az ördögi Gyurcsány jelenséget. Orbán Viktor, a nemzethez megtért, de a nemzetet és a hatalmat kizárólagosan képviselni akaró vezér – egyébként az antalli paktumok hatásához hasonlóan – lezárta az utat az elõl, hogy MSZP ki tudjon törni a XX. századi baloldal magyarellenes hagyományából. Orbán Viktor így teremtette meg – akarata ellenére – a magyarellenes Gyurcsány vezért. És Gyurcsány Ferenc azért vezette – a hozzá nem értés és a korrupciós ügybuzgalom mellett – a mostani megszorításokat elõidézõ drámai eladósításba Magyarországot, mert bármi áron meg akarta tartani hatalmát, bármi áron meg akarta akadályozni Orbán Viktor visszatérését a hatalomba. Ki kell jelentenünk, hogy Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc e két kimagasló tehetségû, egymással betegesen versengõ politikus pártjaik élén nem az ország javát szolgálják, hanem – akaratuk ellenére is – a nemzet vesztét okozzák. Ebben a drámai megosztottságban közös a felelõsségük, még ha annak mértéke különbözõ is. Hazánknak az is egy új esélyt adna, ha õk ketten visszavonulnának. Országunknak van, tehát egy erõsen magyarellenes irányultságú un. ‘szocialista’ neoliberális pártja, amelynek vezetõi nagytõkések. És van egy nemzeti vonásokat felmutató un. ‘jobboldali’ pártunk, amely gyakorlatilag bolsevista elveket követ. Ezért van a magyar demokrácia zsákutcában. Nem kergetünk illúziókat, e két gyûlölködõ párt nem fogja feloszlatni magát a jogos kritikák hatására, de még idõ elõtti új választásokat sem fognak kiírni. Örök idõkre nyakunkon akarnak maradni, véglegesen megosztva és tönkretéve az értelmetlen világnézeti harcokban megsemmisülõ nemzetet. A mi feladatunk világos: miközben kritizálni fogjuk ezt a beteg rendszert, amely zsákutcába vezette a magyar demokráciát, mi alternatívát kínálunk. Mert van kiút ebbõl a jelenlegi válságos helyzetbõl! A nemzeti érdekvédelem területein szervezõdõ ÚDK párt az, amely az Országgyûlés jogalkotási tervét figyelemmel kíséri, megfogalmazza álláspontját, módosító javaslatait, sõt önálló törvényjavaslatokat is elõterjeszt. Álláspontunk kialakításánál nem leszünk figyelemmel a jobb- vagy baloldali, rendpárti- vagy liberális, radikális- vagy mérsékelt szempontokra. Szûkös és önzõ pártpolitika helyett, egy jóval tágabb nemzetpolitikai koncepciót kívánunk megjeleníteni! Alapító levelünknek a legfontosabb mondanivalója, hogy az egymást elfogadó emberek koaliciójaként akarjuk ezt az új pártot mûködtetni. Az egymás elfogadásának ethoszát akarjuk kifelé is sugározni. Így akarunk új demokráciát és egy önmagát becsülõ, virágzó országot. Ehhez hidakat kell építenünk egymás felé, életre kell keltenünk a nemzeti párbeszédet! Kérünk benneteket, segítsetek nekünk! Legyetek egyre többen társaink ebben a reménykeltõ küzdelemben! Bégány Attila, Molnár Tamás

31

Kisgépeken repkedõ újgazdagokért épülne a lokátor? Jegyzõkönyv az Országgyûlés környezetvédelmi bizottságának 2005. február 23-án, szerdán, 10 órai kezdettel a Képviselõi Irodaház V. emelet 562. számú tanácstermében megtartott ülésérõl ……………………………………………………….. 6. Bizottsági önálló indítvány-tervezet megtárgyalása és lehetõség szerinti jóváhagyása a Zengõ-hegyre tervezett lokátorállomással kapcsolatban Elõterjesztõk: Gusztos Péter (SZDSZ) és dr. Illés Zoltán (Fidesz)

7.

Egyebek Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz), a bizottság elnöke Elnököl: Dr. Orosz Sándor (MSZP), a bizottság alelnöke Dr. Józsa István (MSZP), a bizottság alelnöke Jegyzõkönyvvezetõk: Pavlánszky Éva és Molnár Emese 74. oldal DR. KURUCZ ISTVÁN (Honvédelmi Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Idõrablás nélkül szeretnék egy-két dologra reflektálni. Tisztelem Illés képviselõ úr eddig megjelent cikkeit, mindegyiket olvastam tulajdonképpen, és köszönöm a megtisztelõ szavait is, ami az õszinteségemet illeti. Valóban, én egy õszinte embernek tartom magam, ami már az eddigi életem során is elismerést váltott ki sok kollégámból is, munkatársaimból is, de szakmai kérdésekbe nem szeretnék belemenni, mert valóban hosszú idõbe tellene, hogy elmagyarázzam és elmondjam, miért nem lehet az ûrbõl objektumokat, repülõ objektumokat felderíteni a jelenlegi technikai színvonalon; ha ez megtörténhetne, akkor a polgári repülésirányítás azt már alkalmazná, hiszen az õ érdekük az, hogy a repülõgépeket minél hatékonyabban és olcsóbban irányítsák. A technikai fejlõdés jelen szintjén, ezen a szinten erre lehetõség nincs, körülbelül 2010-2015-ben, tehát a következõ évtizedben fog ez sajnos csak megjelenni. A másik dolog: lehet, hogy én félreértettem az ön szavait, de ez a radarállomást, amit mi a Zengõ-hegyen szeretnénk üzemeltetni, valóban arra szolgálna, hogy a kis magasságban történõ repüléseket ellenõrizze. Nekünk a repülésirányítás nem kenyerünk, a civil repülésirányítást egy külön, velünk együttmûködõ szervezet végzi, mi tehát senkitõl nem akarjuk lobbiérdekbõl elvenni az irányítás képességét. Nekünk egy feladatunk van, és ezt tessék jól megérteni, könyörgöm: azt kell megérteni, hogy mi felelõsek vagyunk a légtérben lezajló összes eseményért, és vannak civil repülõgépek, valóban több ezer ilyen van már Magyarországon, amelyek repülhetnek, hiszen kivívták azt a lehetõséget, hogy engedély nélkül felszállhatnak, igen, sajnos engedély nélkül felszállhatnak a repülõterekrõl, úgy, hogy azt mondják: nem lépik túl a 2 700 méteres magasságtartományt – 2 700 méterrõl beszéltem. Ez azt jelenti, hogy ha nekem van egy repülõgépem, akkor elmehetek Békéscsabáról Gyõrbe, úgy, hogy kikerülöm a tiltott légtereket, hogy nem kérek légi irányítást, ha viszont mentõigényem van, akkor fizetnem kell azért, hogy a mentõszolgálat a rendelkezésemre álljon. Nekünk tehát ezt a forgalmat a saját nemzeti érdekünk szempontjából ellenõriznünk kell, és ha bajba jut egy ilyen repülõgép, ha katasztrófát szenved, a kutató-mentõ rendszert oda kell irányítani. Ez jelenleg a Magyar Honvédség egyik feladata, a légierõ feladata is, amit a mostani rendszerrel nem tudunk megoldani. Nem tudjuk végrehajtani továbbá a chicagói egyezménybõl ránk ráháruló feladatokat, hogy azokat a repülõgépeket, amelyek nem 32

tartják be a repülés szabályait, azaz szabálysértést követnek el, az ország üldözni köteles, az illetõ készültségi szolgálat. Mi ezt nem tudjuk végrehajtani. Tessék nekem elhinni, hogy a jelenleg rendelkezésre álló erõk igen korlátozottak a légtér felderítésre. Én személyesen írtam azt a levelet Illés képviselõ úrnak, amelyben azt írtuk le, hogy bármilyen okmány szükséges is Illés képviselõ úrnak, az nálam, a programirodában megtalálható, elõtalálható, azok az okmányok, amelyek NATO-minõsítésûek, ezen felül egy B típusú engedélyeztetést kértünk, bele lehet tekinteni ezekben az okmányokba. Tehát senki elõl nem zártuk el a keletkezett okmányokat eddig sem. A harmadik dolog pedig az, hogy technikailag ez a radar lenne az, amely több radart ki tudna váltani. Figyelembe véve tehát azt, hogy nem kellene több helyen üzemeltetni radarrendszereket, radarokat, ez lenne a legolcsóbb, leggazdaságosabb, környezetbarát módon meg lehetne építeni, és akkor ez a radar nem egy, nem kettõ, hanem több radarállomást is kiválthatna, így a költsége, a fenntartási költsége, hangsúlyozom, sokkal olcsóbb lenne. A következõ gondolatom az Illés képviselõ úr felé, hogy ez a technikai rendszer valóban része egy nagy rendszernek, és ön mondta, képviselõ úr, hogy ha valaki elindul Albániából – és most sokan indulnak el Albánia felõl -, akkor ezt fel kell tudnunk deríteni, és nem kapunk információt máshonnan, csak ettõl a radartól, hogy a készültségi szolgálat, amely készültségben van, reagálni tudjon erre a feladatjó ha figyelünk

ra. És ha azt veszem, hogy egy repülõgépnél a reagálási idõ nagyon csekély, tehát minél távolabb derítem fel, annál gyorsabban tudom riasztani a repülõgépet, amelynek aztán minimum 10 perc kell a felderítéstõl ahhoz, mire elérkezik a találkozási pontra. Kis magasságban katasztrofális ez a 10 perc veszteség, katasztrofális. Ahhoz, hogy egy sportrepülõgépet, amely Budapest irányába repül, netalántán elfogjunk és radarral felderítsük a határon kívül mondjuk 100 kilométerre, ahhoz nekünk rengeteg idõre van szükségünk – sajnos –, és azért van a radar, hogy ezeket felderítse. Lehet, hogy félreérthetõek voltak a szavaim, de a szövetségen belül, a szövetség rendszerében igen komoly követelmények fognak megjelenni, és mi tagja vagyunk ennek a szövetségnek. ………………………………………………………… 78. oldal DR. ILLÉS ZOLTÁN : Köszönöm szépen. Tisztelt Orosz Sándor Alelnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom, hogy Dankó úr kaphatott egy olyan feladatot, hogy találjon valamifajta érvet, jogi érvet arra nézvést, hogy hogyan lehessen mégiscsak azt indokolni, hogy esetleg a Zengõre történjen a telepítés. Örülök, hogy elmondta az okfejtését, mert ha ez most nem derül ki a számomra vagy a számunkra, ha nem szól, akkor még úgy érezhetném, hogy van egy ütõkártya a kezükben. És komolyan meg akartam nézni ezt az európai tanácsi irányelvet, mert én nem ismerem, de örülök, hogy elmondta uram, azért, mert bebizonyosodott számomra, hogy nem ütõkártya van a kezükben, hanem még egy blöff sincs. Méghozzá egyrészt azért, amit Hargitai úr elmondott, két másodperc alatt átlátva, most bocsásson meg, ez nem az ön szégyene vagy nem az ön bírálata, nem bántásképpen mondom, hanem egyszerûen arról van szó, hogy én azzal akartam volna érvelni – és gyöngébb, mint Hargitai úr érve, mármint önnel szemben és az ön állásfoglalásával szemben -, hogy milyen NATO-közérdek? Magyarország kérte a NATO-tól. Ezt nem a NATO mondta, hogy nekünk kell radarállomásokat csinálni, és a Zengõre. Ott van a levél is, amiben azt mondja, hogy neki tökmindegy, hogy hová. De a tetejében tudjuk mindenfajta levelezésbõl, hogy nem a NATO mondta, hogy nektek ezt kell csinálni, hanem Magyarország kérte. Tehát nemhogy NATO-közérdek, mert nincs is olyan a tetejében, sokkal frappánsabb Hargitai úr érvelése, még egyszer dicséret érte, a környezetvédelem, a Natura 2000, a természetvédelem összeurópai érdek, az emberiség érdeke. Ennél magasabb közérdeket nem fognak tudni kitalálni, és lehet ezzel akár a strasbourgi bíróságig menni, az is egy nagyszerû dolog lenne, ha majd ez az érvelés lesz, és akkor mi pedig elmegyünk a strasbourgi bíróságig, önök pedig nem fognak radarállomást építeni se holnap, se 28 évig, mert az elhúzódik akár öt évig, tehát semmiféleképpen nem fognak. Ha ez az érv, akkor örülök neki, hogy ez kiderült, mert akkor nyugodtan alszom, már bocsánat, a Zengõ-ügybõl kifolyólag nyugodtan alszom. A másik: a Zengõ és a kisrepülõgépek vezetése, illetve a polgári irányításban való részvétel. Isten látja lelkemet, én tényleg örülök annak, hogy ezredes úrral találkoztam, és hogy itt beszélt ezekrõl a dolgokról, mert még egyszer mondom: az, ami eddig gyanú volt és sejtés, az most nekem teljesen világos az õszinte szavai kapcsán. Itt arra hivatkoztak folyamatosan valamikor önök – mármint nemcsak önök, hanem a honvédelmi tárca -, hogy ez mekkora honvédelmi érdek. Számomra teljesen világos, hogy a honvédelmi érdek egyfajta valóság, de egyfajta hivatkozási alap is, és alatta minden más érdek megjelenik. Például az építtetõ érdeke, amit eddig is tudtunk, aki meg akarja építeni, annak az az érdeke, hogy legyen a buli, már bocsánat, a megvalósulás. A tetejébe azt merészelem állítani, hogy ha nem a Zengõn van, attól félek, azoknak, akiknek már leosztották a munkákat vagy úgy vélték, hogy õk megkapják a beruházást, hogy ha más helyszínre viszik, akkor nem õk kapják meg megint. Ez a kulcsa a dolognak meglátásom szerint, mert leosztották a kártyákat, és akkor maradjunk a kártya kifejezésnél. jó ha figyelünk

Szerintem azt kellene csinálni, hogy meg kellene nyugtatni a beruházókat és a kivitelezõket, hogy öreg, ti fogjátok megkapni a másik helyett is, ne zrikáljatok, ne féljetek, meg fogjátok kapni a munkát, csak egy másik helyszínen. Ha ugyanis erre adna nekik valaki garanciát, én állítom, hogy nem lenne ez a nyomás továbbra is a Zengõ tekintetében. Ez a második érdekcsoport, meg vagyok róla gyõzõdve, felelõsségem teljes tudatában, semmilyen céget nem tudok megnevezni, semmit nem tudok bizonyítani. Ehhez képest a harmadik érdek: most hangzik el, ezredes úr, õszintén és tényleg dicsérem, nem álságos taktikai elem, szónoki fogás, hogy most megdicsérem azt az ellenfelet, aki itt ül velem szemben, hanem õszintén mondom. Persze, ez lesz majd a munka, nemcsak megépül, hanem utána a légi irányítást ezen keresztül kell csinálni, majd megrendelik ezeket a munkákat. Na, nem öntõl direktben, hanem együttmûködve a polgári légi irányítással. Ezeknek a kisgépeknek a száma megnövekedett. Hol van ez a közösségi érdekhez képest, hogy 3 vagy 33 vagy 833 gazdag csávó gépei repkedjenek ide-oda? Hol van ez a közösségi érdekhez képest és akár a légi biztonság ügyéhez képest? Merthogy nem a paksi atomerõmûvet fogja megtámadni egy Al-Kaida terrorista, lehet, hogy az Al-Kaida szót nem kellett volna mondanom, mert most a lehallgató készülékek révén, amelyek külföldrõl figyelik a magyar beszélgetéseket, ott mindjárt az Al-Kaida szó kiugrik, hallottunk ilyen történeteket. Tehát ott szeptember 11-e kapcsán az utolsó pillanatig nem tudták azt, hogy meg fogja változtatni az elõírt magasságot, az elõírt sebességet, az elõírt irányt. Mit fognak majd csinálni, amikor a kis gép vagy bármi van, nem harci gép, mert ha harci gép, ahhoz háborús helyzet kellene. Ha nem harci gép, hanem egy magánszemélynek, mondjuk a terroristának a gépe, mit fognak tudni a tekintetben csinálni, hogy az utolsó 30 kilométernél a paksi atomerõmû felé vezeti majd a gépet, vagy az utolsó 12 kilométernél? Ahhoz képest 100 kilométerre érzékelhetik, hogy jön a gép, de mit számít, amikor nem ismerik a szándékait, és ha a szándékai ilyenek, akkor nem tudják megakadályozni, mert képtelenség, fizikai lehetetlenség, akármilyen radarállomás van, akár van a világûrbõl – ahogy ön helyesen mondta, mert jelen pillanatban nincs, de annak is vannak gazdasági okai – követés, akár nincsen követés. A paksi érvet azért hozom fel, mert ezzel is próbálkozott az egyik kollégájuk a nyilvánosság elõtt, most szeretném bejelenteni, hogy nem érv, mert az érv az, hogy 2016-ban be kell zárni a paksi atomerõmûvet, és abban a pillanatban, ha nincs paksi atomerõmû, akkor nincs milyen veszélyeztetettség atomerõmû tekintetében. De ez egy másik téma, errõl hosszabban lehetne beszélni. Tehát azért nem kell radarállomás Magyarországon, hogy a paksi nagyobb biztonságot biztosítsa. Azt is tudjuk, hogy jelen pillanatban nem teljes körû a lefedettség, mármint légvédelmi tekintetben, illetve felderítés tekintetében. Köszönöm szépen, jól megvagyunk. Ezzel együttmûködik az ország ebben a pillanatban is, és nagyon boldogan, békésen és nyugodtan alszom, nemcsak én, azt gondolom, hogy mind a 10 millió ember, mert semmifajta háborús helyzetet nem látunk sehol sem. Ehhez képest Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr átvágta a gordiuszi csomót akkor, amikor azt mondta, hogy miért, sík vidéken nem lehetne feltenni, vagy egy másik helyszínre? Békéscsaba térségében milyen dombon áll? Semmilyen dombon nem áll. Jó, hogy ezáltal bizonyos szögben nem fogják látni, mint ahogy mondják az önök katonai szakértõi, vagy pedig pluszköltségeket jelent? Bizonyítsák be, hogy milyen pluszköltségeket jelent. Hol vannak azok a papírok, számítások, gazdasági elemzések, amelyek ezt bebizonyítják? Persze, azt lehet játszani, hogy hopp, bemondunk egy információt a tévében, az RTL Klub riportere nem tudja eldönteni, hogy ha 25 milliárdba kerül egy ilyen beruházás, akkor miért is kellene még 20 milliárd? Lehetséges, hogy a duplája, csak akkor, ha pótlólagos beruházásokat kell megcsinálni egy másik helyszínen? Ez egyszerûen nem logikus, józan paraszti ésszel, de neki be lehet adni, nekem nem lehet, és sok más embernek sem lehet beadni 33

Úgy tûnik, végképp eldõlt, hogy a Pécs feletti Tubes-hegyen épül meg az a katonai lokátor, ami a Dél-Dunántúl légterét hivatott megóvni. Az errõl szóló tegnapi kormánydöntés egy sok-éves vitát zár le. Legalább is ezt reméli a kormány. Ám Pécsett biztosak abban, hogy ez nem így van. Sõt: sokak szerint a vita most fordul majd igazán élesbe. A történet kezdete a kilencvenes évek elsõ felére nyúlik vissza: a Honvédelmi Minisztérium akkor határozta el, hogy a magyar légteret védõ 131 öreg radart, amelyeket összesen több mint hatezer katona kezel, lecseréli három, kis létszámú egységeket készenlétben tartó, korszerû lokátorra. Miután beléptünk az észak-atlanti szövetségbe, a NATO magára vállalta a 24 milliárd forintos beruházás finanszírozását. A három lokátorból kettõ a tervezett idõre – vagyis 2006 õszére – megépült, a harmadik kivitelezése azonban nem kezdõdhetett el. Azt ugyanis a Zengõre tervezték, s ott – a Greenpeace és a Védegylet aktivistáival megerõsített – helybéli környezetvédõk 2004 februárjában meggátolták a munkák startját. A környezetvédõk fõ érve az volt, hogy a lokátorhoz vezetõ új út nyomvonala veszélyezteti a hegyen dúsan tenyészõ, ám védettséget élvezõ bánáti bazsarózsa két-három százalékát. A kormány a zöldek nemzetközi visszhangot kiváltó polgári engedetlenségétõl elbátortalanodott. A politikai vezetés elbizonytalanodását fokozta, hogy 2005 nyarán a parlament azt a Sólyom Lászlót választotta meg államfõvé (és ezzel a hadsereg fõparancsnokává), aki – a Védegylethez kötõdve – ugyancsak ellenezte a lokátor Zengõre telepítését. A kormány ezért a HM-et felszólította, hogy keressen új helyet a harmadik lokátornak. A HM a Tubest találta alkalmasnak a célra. 2006 novemberére elkészült a létesítmény környezeti hatástanulmánya, ami megerõsítette, hogy a Tubesen megépíthetõ a radar. Csakhogy eközben felerõsödtek a tubesi radar ellen tiltakozó hangok a baranyai megyeszékhelyen. Ki a lokátor sugárzásától félt, ki pedig attól, hogy az objektum katonai célponttá teszi Pécset. A szorongások megalapozatlanságát a katonai szakértõk kevés eredménnyel igyekeztek bizonygatni. A Civilek a Mecsekért Mozgalom (CMM) – aláírásgyûjtéssel – helyi népszavazást kényszerített ki az ügyben. A CMM azt akarta elérni, hogy a városi közgyûlés – a rendezési

terv módosításával – tiltsa meg a lokátor megépítését a Tubesen. A referendumot a múlt vasárnap tartották. Az eredmény ismert: a 127 ezer pécsi választópolgárból 41 ezren járultak az urnákhoz. A voksolók 94 százaléka, csaknem 39 ezer pécsi nemet mondott a radarra. Ám a népszavazás érvényességhez a pécsiek több mint felének voksolni kellett volna. Mivel a referendum érvénytelen volt, a katonai tárca azonnal úgy foglalt állást, hogy a pécsiek – tulajdonképpen – nem tiltakoznak a radar ellen. A lokátor ellenzõi egészen másképp értékelték a népszavazást. Õk úgy vélték, hogy a referendum 50 százalékos küszöbe indokolatlanul szigorú szabály, hisz egy népszavazás – kampánypénzek és ilyen irányú tradíciók híján – nem képes mozgósítani egy nagyvárosban a választók több mint felét. Azt pedig, hogy a voksolók 95 százaléka nem akar lokátort, a létesítmény ellenzõi elsöprõ gyõzelemnek minõsítették. Ám hiába: a szabály, az szabály. Ha nincs meg az 50 százalék, akkor a népszavazás nem minõsül ügydöntõnek. Ám az is igaz, hogy az érvénytelen népszavazás a városi közgyûlést nem kötelezi a radar befogadására – arra csak akkor kötelezné, ha a népszavazás érvényes lett volna, s a voksolók több mint fele a radar mellett foglalt volna állást. Ha a képviselõtestület úgy látja, a pécsiek vasárnapi állásfoglalása egyértelmû, és pontosan leképezi a helybéliek viszonyulását a radarhoz, akkor a városatyák dönthetnek úgy, hogy a radart kitiltják a Tubesrõl. Mellesleg korábban a városháza valamennyi pártfrakciója úgy foglalt állást, hogy akkor is figyelembe veszik a nép-

szavazás eredményét, ha az érvénytelen lesz. Kérdés, hogy a pécsi közgyûlést irányító MSZP frakció hajlandó-e szembehelyezkedni a szocialista kormánnyal. Pécsnek szüksége van a kormány jóindulatára, egyrészt, mert súlyosan eladósodott, másrészt, mert 2010-ben a város lesz a kontinens kulturális metropolisza, s ez utóbbi projekt a kormány támogatása nélkül biztos kudarc. Ha a város kapni akar a kormánytól, akkor adni is kell valamit. Például helyet a lokátornak. A városházi ellenzék szerint a lokátor – a népszavazás eredménye miatt – nem lehet alku tárgya. A Fidesz a referendum másnapján arra figyelmeztette Tasnádi Pétert, a város szocialista polgármesterét, hogy az õszi önkormányzati választáson Tasnádi 10 ezer vokssal kevesebbet kapott, mint amennyien most a radar ellen szavaztak (pedig akkor a választók 47 százaléka ment el szavazni). Vagyis a radar elutasítóinak tábora a városban lényegesen nagyobb, mint Tasnádié és a szocialistáké. S ez – hosszútávon – mindenképp figyelmeztetõ a pécsi MSZP számára. A radart elut asító pécsiek azt üzenik Tasnádinak és párttársainak, hogy 2006-ban nem a kormány és a HM választotta meg õket a város irányítóivá, hanem a helybéliek. És 2010-ben is csak rájuk számíthatnak, nem pedig a kormányra és a HM-re. Az üzenet egyelõre nem ösztönzi Tasnádi Pétert és az MSZP frakciót arra, hogy szembe menjen a kormánnyal. A polgármester szerdán sajtóközleményt adott ki, amely idézi Orbán Viktor ismert mondását: “sokan voltunk, de nem voltunk elegen”. Tasnádi szerint a város elbukta a lokátor elleni harcot, mert a pécsiek kétharmada nem élt demokratikus vélemény nyilvánítási jogával. Így a lokátorról szóló döntés a kormányzat kezében van, zárja nyilatkozatát a polgármester. A radar ellenzõi nem így látják. Vicze Csilla, a CMM szóvivõje tegnap felszólította a polgármestert és a városatyákat, hogy a közgyûlés mondja ki a rendezési tervben a tilalmat a radar megépítésére. Ha a testület ezt nem teszi meg, akkor a CMM jogi eszközökkel próbálja meggátolni a radar építési engedélyének kiadását. Arra a kérdésre, hogy mi lesz akkor, ez nem vezet eredményre, Vicze Csilla azt válaszolta: akkor a polgári engedetlenség módszerét alkalmazzák, hasonlót, mint a Zengõ védõi. Az elõjelek arról vallanak, hogy megismétlõdhet a zengõi csata – csak immár a Tubesen. Forrás: Népszabadság – Ungár Tamás Pécs

RMDSZ báró és újgazdag? „Albert Álmos – Székelyföld autonómiájának sírásója“ – olvasható a polgármester fényképe alatt. A röplapok készítõi szerint: „A polgármester hivatás kézzelfogható elõnyei: 2 balatoni villa, 20 sepsiszentgyörgyi lakás, 15 hektár erdõ Hargita megyében, 470 ezer eurós bankbetét, központi fekvésû magánház Sepsiszentgyörgyön, 30 hektár beltelek Szépmezon, vadonatúj Skoda Superb magánautó“. – írta minap a kolozsvári Krónika. Ha az egészbõl csak 1-tõl 5%-ig igaz, már az is túl sok! „Bár a törvény szerint a választott tisztségviselõknek kötelezõ lenne évente nyilvánosságra hozni vagyonbevallásukat, a Kovászna megyei polgármesterek, és tanácstagok nyilatkozataihoz nem lehet hozzáférni. Albert Álmos vagyonnyilatkozatát Sepsiszentgyörgy, illetve a Kovászna Megyei Tanács honlapján nem lehet kinyitni.“ – írta minap ugyanott a kolozsvári Krónika. Kérdem én, ha becsületesek az ingó-fingóságai, akkor minek titkolózni? Albert Álmos 1992 óta RMDSZ-es polgármestere Sepsiszentgyörgy kisvárosának és nem épp autonómiapárti, de megérte. Jaj, majdnem elfelejtettem mondani, hogy a polgármester mindenkit beperel, magán kívül. Mikháza, 2007-04-27 (to)

34

jó ha figyelünk