Egész életen át tartó tanulás program 2007-2013 LEONARDO DA VINCI MOBILITÁSI PROJEKT Svájci üzemi gyakorlat szakképzésben résztvevı tanulók számára 2012-2013 LdV-HU-12-IVT-1097
Sikeres kezdés a svájci gyakorlaton A Tempus Közalapítvány által meghirdetett, Európai Unió által finanszírozott Egész életen át tartó tanulás Leonardo da Vinci Mobilitás alprogramjának köszönhetıen a BéKSZI 4 tanulója (Szabó Nikolett cukrász, Kertész Dávid szakács, Sajó Szabolcs autószerelı, Knyihár Árpád központifőtés és gázhálózat-rendszerszerelı) egy hónapos szakmai gyakorlaton vesz részt Svájcban 2012 nyarán. A tanulók munkanapló vezetésével rögzítik a kint töltött napok eseményeit. A várva várt elsı munkanap mindenki számára izgalmakat hozott: Szabó Nikolett egy családi pékség cukrászdájában kezdte meg a munkát Zug városában: “Thomas, a mentorunk 4:40-kor jött értem a szállásra, mert Unterägeriben laktam a hétvégén a többi tanulóval, akikkel jöttem. Szombaton jöttünk repülıvel, de már vasárnap volt mire a szállást elértük. Thomassal 5-re értünk be a munkahelyemre, a Leue Beck cukrászdába, ami Zugban található. Bemutatkoztam minden munkatársamnak, de legelıször a fınökömnek. Mindenki nagyon kedves volt velem. Átöltöztem, és nagyon kedves gesztusnak találtam, hogy az öltözı szekrényemre kiírták a nevemet. Bementem az üzembe és Silviával dolgoztam. Helyi reggeli specialitásokat készítettünk, müzlit almával és banánnal, tésztát tejfölös szósszal, virslivel, uborkával, paradicsommal és tojással. Amikor ezekkel megvoltunk, félórás reggeli szünetet tartottunk fél 8-tól. Leültünk, beszélgettünk, és újságot olvastunk a reggeli mellé. Amikor visszamentünk 9-kor, tésztát nyújtottam géppel. Ez számomra újdonság volt, mert nem találkoztam még ilyen géppel. A kinyújtott tésztát formáztam és lemezre helyeztem. Késıbb Fredinek segítettem fél 10-tıl, vele Zugi cseresznyetorta szeletet kentem, és az oldalát mandulával paníroztam. Aztán 10-tıl diós tésztát mandulába tettünk, és patkó alakúra nyújtottuk ki. Silviával süteményeket is zseléztünk, egy picit megsütötte az ujjamat, de annyi baj legyen. Késıbb 11-tıl tésztából leveleket formáztam. Silviának segítettem lekenni a süteményeket és mindent, amit mondott. Ebédszünetet tartottunk Fredivel délben, és a cukrászdából bármit lehet választani, hogy mit szeretnék enni. Reggelire a virslis salátát választottam, ebédre pedig a Zugi cseresznyetorta helyi specialitásból ettem, és aztán pedig tonhalas szendvicset. Nagyon finom íze volt, én nagyon imádom a halas ételeket, itt pedig a tavak miatt rengeteg ilyet lehet kapni. Amikor visszamentünk fél 1-kor, a munkafolyamatok már véget értek és az összetakarítás következett. Mindenki együtt takarított, én az asztalokat mostam le és a hőtık ajtaját töröltem le. Takarítás elıtt felhívtam Thomast, és jött értem a cuccommal. Reggel csak éppen azt hoztam, ami a munkába kellett.
Megérkeztünk az albérletembe a nénihez, nagyon kedves volt ı is. Holnap megint 5-re kell mennem dolgozni. Thomastól kaptam kölcsön egy biciklit, amivel járhatok minden nap. Jelenleg itthon vagyok, a családommal skype-olok és a Facebookra tettem fel képeket, amik Unterägeriben készültek.”
A tejfölös szószos tészta virslivel, uborkával, paradicsommal és tojással Kertész Dávid egy klinika konyháján, Unterägeriben kezdett: „Elsı nap a Klinikán. Reggel 8-kor kezdtem a munkát. Kaptam munkaruhát és utána felvittek a konyhára, bemutattak mindenkinek. Elsı munkám Barbarától kaptam, csirkemellet kellett főszereznem és utána elısütnöm. A higiéniai elıírásokat nagyon betartják. Ha már csak egy morzsa van az asztalon, egybıl letörlik. Húselısütés után cukkínit, zellert és répát kellett összevágnom apró kockákra. Mindenki nagyon kedves volt, meghívtak a szünetben egy szirupra. ☺ Főszereket kellett kimérnem a holnapi menühöz. 11:15-kor kezdtük tálcára rakni az ételt, amit a betegek ettek. A tálcákat lifttel vitték le az ebédlıbe egy hatalmas melegen tartó szekrényben. Az ételek kiosztása után takarítottunk, és utána leültettek ebédelni a menübıl. A menü: sült csirke, pecsenyelé, tészta és párolt zöldségek. Levesnek meg egy kevés zöldséglevest kaptam. Minden nagyon finom volt. Ebéd után, haza lehetett jönni, 2 órás szünet volt. 3-ra kellett visszamennem dolgozni, és este 6-ig dolgoztam. Elsı nekirugaszkodásom pet.zöld összevágása volt finomra. Utána uborkát kellett összevágnom apró kockára, majd lefóliázni és hőtıbe rakni. Légmentesen zárnak le minden zacskót. Készítettem vagy 100 db sonkás sajtos szendvicset. Késıbb kaptam egy kis puncsos gyümölcsös joghurtot, mert azt mondták, hogy nagyon vékony vagyok. ☺ A helyi specialitást nekem adták át, hogy töltsem be. Kínai kelkáposztalevélbe kellett göngyölni. Tölteléke zöldségekbıl állt (burgonya, cukkíni,
patisszon, uborka, és egy lágy tésztamasszával vannak összefogatva). Röviden nagyon jó volt a nap és már várom a holnapi napot elıre ☺”
Szendvics Knyihár Árpád és Sajó Szabolcs szintén Unterägeriben kaptak munkát jól menı családi vállalkozásoknál. Knyihár Árpád összefoglalója az elsı munkanapról: „Reggel nyolckor ébredtem, mivel csak negyed tízre beszéltük meg a találkozót Thomassal és Adéllal, mert elıttem még elkísérték Nikit és Dávidot a munkahelyre, és csak utánuk jöttem én a soron. A munkahelyem a szállástól 200 m-re van. Egy kis irodából, egy komolyan felszerelt mőhelybıl, illetve raktárból, raktár részekbıl, öltözıbıl, WC-bıl áll. Minden szerszám, minden alkatrész a lehetı legmodernebb, amit csak venni lehet a piacon (Geberit; OP[OptiFlex]; szénacél és krómozott csöveket és idomokat használnak elıszeretettel, sütıs, összedugós, ill. presszes idomokkal, HILTI csavarokat, tipliket, menetes szárakat, egyszóval, ami HILTI azt imádják használni, illetve a BOSCH gépeket… amit meg is tudok érteni, ugyanis gyorsan és jól lehet velük dolgozni). Mikor megérkeztünk, a fınök, Werner Iten már várt ránk, és bekísért az irodájába, ahol megbeszéltük a részleteket, pár apró kérdést tett fel a szakmai hátteremrıl és a magánéletemrıl, hobbikról stb… Ezután Thomas és Adél elmentek, és a fınök úr bemutatta a munkatársaimat, akikkel dolgozni fogok (reményeim szerint nem csak egy hónapot ☺). Bemutatott egymásnak Brunoval, aki egy középkorú alacsony úriember. Bruno régóta dolgozik már a szakmában, és egy kicsit angolul is tud, ami késıbb nagyon hasznosnak bizonyult. 9:40 körül már úton voltunk Oberägeribe, fel egészen az egyik domb tetejére, egy építkezésre. A táj lélegzetelállítóan szép, és a régi épületek és utcák még kellemesebbé és nyugodtabbá teszik az egész képet. Elsı munkám főtésszerelés volt… Amikor beléptünk a kazánházba, leesett az állam… Bruno nagyon jó tanárnak bizonyult… Minden dolgot elmagyarázott, amit bent láttam A-tól Z-ig, addig mondta német, angol és ACTIVITY keverékével a dolgokat, amíg meg nem értettem mit szeretne közölni velem. (Ez késıbb sem változott, addig nem mentünk tovább, amíg nem látta rajtam, hogy tényleg értem mit szeretne elmagyarázni, nem csak idióta képpel bólogatok.☺)
A napok elteltével sok új szót megtanultam, és munka után is a szótárat bújtam, így egyre könnyebbnek és gördülékenyebbnek tőnt az információcsere már egy hét elteltével is. Ami a képen látszódik, annak egy részét Bruno érkezésem elıtt csinálta meg. Bent állt a bojler, a kazán, a puffertartály, a 2200 W-os vízszivattyú, a falakon a padlófőtés, illetve a kert
felé a kerti csap hideg/meleg vizes keverı osztója (be lehet állítani az osztón, hogy milyen hımérséklető víz jöjjön a sima tekerıgombos kerti csapból), és a vezetékelés egy részével is végzett aznapra, mikor megérkeztem. A kazánházban a vezetékelés nagy részét viszont már ketten csináltuk, a hideg vizet bekötöttük a bojlerbe (fentebb bal oldali tartály), majd a kijövı meleg oldalt csináltuk tovább egész a kazánház faláig. A munkafolyamatot nagyban lassította, hogy a satura szerelhetı főrészgép, amivel a csöveket daraboltuk, a ház mellett volt letéve. Az egész csövekkel, hosszukból kifolyólag, nem fértünk volna be a kis kazánházba, majd késıbb a padlásra, így mindig ki kelletett mászkálni a vágásokhoz. Délben félbehagytuk a munkát, és elindult mindenki haza ebédelni, egy órás ebédszünet következett… 1255-re visszaérkeztem a céghez. Mindenki az asztalokon ült, senki nem hiányzott, és beszélgettek… Shefre (a fınökre) vártak, aki egykor bejött a mőhelybe, mindenkit kikérdezett, hogy hogy állnak a munkával, milyen komplikációk voltak, és hogy minden rendben van-e? Mindezt mosollyal az arcán, mint ha csak egy baráti beszélgetés lenne. Érdeklıdött Brunotól is, viszont nem értettem mirıl lehetett szó…
Negyed kettıkor már dolgoztunk ismét, és befejeztük a meleg vizet egész a padlásig, majd 1645-kor indultunk hazafele. Este elmentünk bevásárolni, majd lefürödtem, tanultam egy kis németet, olvastam, és ágyba feküdtem.”
