A tantrizmus-ról A sanskrit ’tantra’ szó jelentése két módon adható meg. Első körben a szó jelentése:
szövet, fonál, váz, szerkezet, keret, valamint doktrína, tan és esszenciális lényeg. A doktrína vagy elmélet, tudásanyag jelentések jól fejezik ki a szó értelmét. Ezen túl pedig a szó gyökét vizsgálva, azt a jelentést kapjuk: ’tan’ = kiterjedés. A ’tra’ gyök jelentése: védelem, védelmező.
Összességében tehát a ’tantra’ szó értelme a következő:
Az a doktrína vagy tanítás, ami a kiterjedés természetével bír. Vagyis olyan ezoterikus, spirituális tudás, mely ki lett fejlesztve, ki lett dolgozva. Ennek további mélyítéséhez tudni kell, hogy magát a ’tantra’ kifejezést elsősorban olyan szövegekre értjük, melyeknek keletkezési ideje ismeretlen. Vagyis ha ’tantra’-ról beszélünk, akkor olyan doktrínát
kell
elsősorban
értenünk
alatta,
melynek
kifejtése
kinyilvánított
(manifesztálódott, értsd: nem írt, nem kigyakorolt, nem kitapasztalt vagy kispekulált) szövegekben jelenik meg. Az Isten Általi kidolgozás, kifejlesztés ezekben a szent szövegekben nyilvánul meg. A ’tantra’ elsősorban tehát ezt jelenti és csak másodsorban (ennek megértése után) lehet beszélni bármiféle irányzatról, gyakorlatról, stb. Alapvető tények, melyeket tisztán kell látni:
A tantrizmus nem szinonimája a szexuális praxisoknak. A tantrizmus-on belül, alapvetően két vonal létezik és ezek közül csak az egyik operál a szexuális gyakorlatokkal. Ezek a gyakorlatok azonban nagyon komoly törekvők számára gyakorolhatók és ez esetben is olyan irányítás alatt, melyet egy olyan Mester vagy Guru végez, aki beavatott a tantrikus szövegek és gyakorlati rendszerek ismeretébe. A Guru alatt természetesen nem emberi formában megjelenő Guru-t kell értenünk minden esetben. Lehetséges, hogy egy törekvőt a ’kozmikus Guru avagy Śiva maga’ tanít, ám ezen esetek rendkívül ritkák. A tantrikus szexuális praxis tehát olyan yogī-nak és yoginī-nek szól, akik beavatást nyernek a fent említett (és később részletezésre kerülő) módon. Ez esetben sem speciális szexuális pozitúrák használatáról van szó, mert a szexuális praxis: tudatállapotokról szól.
A nyugaton elterjed kolosszális félreértés nagyrészt a Kāma Sūtra néven ismert ősi szövegből merít, ami azért alapvető probléma, mert ez a szöveg a legkevésbé sem tantrikus. Nem a tudatosság felemelésének módját tárgyalja, hanem az emberek között kialakítható szexuális együttlét, vagyis individuális gyönyörforrás, lehető legintenzívebb kihasználásában nyújt segítséget. Ez a célja, ezt is teszi. Semmi mást. Hogy ezt egyesek tantra-nak tartják, az a keresők tudatossági szintjét reprezentálja. A tantrizmus nem filozófiai rendszer és nem is vallás. Ennek megértése rendkívül fontos. A tantrizmus egy széleskörű filozófiai és vallásos mozgalom vagy törekvés, mely (főleg) a Hinduizmuson, a Buddhizmuson és a Jainizmuson belül terjedt el. Amennyiben valaki filozófiának vagy vallásnak tekinti a tantrizmus-t, soha nem fogja megérteni, hogy miért vannak pl.: tantrikus Vaiṣṇava-k, annak ellenére, hogy e szekta legnagyobb hányada Veda-orientált. Ugyanez igaz a Buddhizmusra is. A tantrizmus tehát egy filozófiai és vallásos mozgalom. Pontosítsunk: Egy újfajta gondolkodásmód, mely bizonyos esetekben enyhén,
más
esetekben
radikálisan,
de
eltér
a
Veda-k
gondolkodásmódjától.
A gondolkodásmód, mely új: filozófiai és vallásos (Isten) kérdésekkel kapcsolatos. Ezért volt képes sok meglévő rendszerbe beépülni a tantrikus létszemlélet. A
tantrizmus
alapvető
eleme,
hogy
tökéletesen
elhatárolódik
a
Veda-któl.
Ennek megértése is fontos, helyes megértése pedig még ennél is fontosabb. Ez az elhatárolódás nem abban az értelemben üti fel a fejét, amit a szó első hallásra sugall.
Elhatárolódás
annyit
tesz:
nem
kötött,
nem
kötődik
a
Veda-khoz.
Vagyis képes úgy új gondolkodásmódra, hogy nem engedi befolyásolni magát a Veda-k szigorú
elképzelései
által.
A
tantrizmus
minden
irányzata
ezen
alapszik.
Ez alapvetően nem Veda ellenességet jelent (bár bizonyos irányzatok esetében ez sincs háttérbe
szorítva),
hanem
a
szabad
gondolkodás
lehetőségének
igénylését.
A tantrizmus seregnyi új gyakorlatot, rituálét és nézőpontot nyilvánít meg, melyek a jelen korszakban (Kaliyuga) az ember számára hasznosak és felhasználható segítséget nyújtanak. Szemben a Veda-k számtalan olyan tanításával és dogmájával, amik az előző éra természetéhez igazodtak. A Veda-k köré kialakult hagyományok azonban gyakran nem képesek ennek éber felismerésére, így nem csupán a tantrizmus által hozott újítás szükségességét nem látják, de sok esetben ugyanolyan eretnekgondolkodásnak vélik, mint pl.: a Buddhizmust.
A rituálék tekintetében, maguk a Veda-k is leírják, hogy a Kaliyuga idején a Védikus szertartások elvégzése nem lényeges, mert a korszak természete nem illeszkedik ehhez. Sok Védikus rituálét a tantrizmus átvett és ellátta saját szimbólum-rendszerével. Ez tehát egy markáns különbség a tantrizmus és a Veda-k közt. A másik lényeges eltérés, hogy a tantrizmus nem különböztet meg kasztokat. Bárki szabadon nyerhet beavatást, nemre, korra, bőrszínre, szexuális beállítottságra, stb való tekintet nélkül és végezheti a gyakorlást. Ez az egyszerűnek tűnő tétel jól rávilágít arra, hogy mennyire másképp gondolkodik a tantrizmus a korszak emberének szükségeivel kapcsolatban és ennek ellentétjeként, mennyire sok kondíciót
állít a
Veda-k
gondolkodásmódja, mely a Kaliyuga-ban egyszerűen nem járható út. Minden esetben a korszak természetére való reflektálás a lényeg, amikor ezeket a különbségeket vizsgáljuk. Alapvető tantrikus igazság, hogy ha valaki a fent említett elveket magáénak érzi és egyet ért vele, akkor gondolkodása (ebben a tekintetben) tantrikus, még ha ezt nem is mondja ki, vagy nem is ismeri ezt a fogalmat. Bárki lehet tantrikus gyakorló vallástól, felekezettől függetlenül. Legyen az keresztény, zsidó vagy muszlim, mert – ahogy fentebb említve volt – a tantrizmus nem filozófia vagy vallás, hanem filozófia és vallás tekintetében újfajta és szabad gondolkodásmód, azaz dogmamentes. Ha ez a karakterisztikája nem lenne a magja a tantrizmusnak, lehetetlen lenne az, hogy egymástól akár radikálisan eltérő rendszerek képesek legyenek magukba építeni a tantrizmus szabadságát. Taoizmus, Buddhizmus, Hinduizmus, Jainizmus,,stb. Szó nincs arról, hogy a Veda-k tanításai ne lennének igazak önmagukban, vagy ne lenne valamilyen szinten hasznuk. Ilyet a tantrizmus sohasem állított. Amit itt most meg kell érteni, az a nézőpont-különbség markáns fennállása. Még a Védikus hagyomány maga is látta a változás szükségét és ez meg is jelenik sok síkon. Pl.: az áldozatok bemutatásának természetében. ( pl.: emberáldozatok ) Vannak bizonyos pontok azonban, melyekkel kapcsolatosan a Veda-knak és a tantrizmusnak teljesen ellenkező álláspontja van. A nézőpontok pedig gyökeresen meghatározzák az ember spirituális útját, ezért ezeket nem lehet figyelmen kívül hagyni.
A tantrizmus, ahogy arról szó volt, olyan szent szövegeken alapszik, melyeknek emberi szerzője és keletkezési ideje nincs. Ezért is nevezzük a ’tantra’-kat āgama-knak, melynek jelentése: ’jönni’. Vagyis amik közvetlenül Istentől származnak. A Veda-kat az ősi ṛṣi-k vagy bölcsek jegyezték le, és a Védikus hagyomány szerint ezt a tudást a jól ismert négy nagy könyv formájába: Vyāsa bölcs rendezte. A tantra-k szerzője azonban ismeretlen. Ennek párjaként a Nigama kifejezés jelentése: beillesztés (azaz: egy Isten név beillesztése egy liturgikus környezetbe), szent elv vagy előírás, szent ember szava vagy instrukció. A Nigama fogalommal általában a Veda-kat illetjük, illetve illeti a Védikus tradíció. A tantrizmus irányzati felosztása két vonalban lehetséges, ezek pedig a bal illetve a jobb-kéz útjai. Vāmācāra és Dakṣiṇācāra Egy fontos dolog van (most), amit szükséges maradéktalanul megérteni a két út vizsgálatakor. Dakṣiṇācāra avagy a jobb-kéz útja. Az ācāra szó jelentése viselkedés, magatartás, gyakorlat, módszer és elv. A legjobb fordítása tehát a jobb-kéz elve, módja. Általában a jobb-kéz útjának, vagy a jobb-kéz tantra-jának szokás fordítani. Fentiek ismeretében sok variáció lehetséges. Ennek
fényében
a
Vāmācāra
jelentése:
a
bal-kéz
útja.
A vāma szó jelentése sokrétű, de éppúgy jelent: szépséget, női melleket, Isteni szerelmet,
mint
visszataszítót,
undorító
vagy
akár
hányást.
A nem tantrikus felfogásúak szemében a Vāmācāra nem bal-kéz útját jelent elsősorban, hanem a rossz-kéz útját, vagyis azokat jelölik vele, akik letértek az útról. Milyen út lehet az, melynek fényében a Vāmācāra rossz? Természetesen a Védikus út. Ezért a Vāmācāra praxisa sok tekintetben a Védikus értékek teljes ellentétjeként nyilvánul meg. A Dakṣiṇa szó, sokkal lényegtelenebb jelentéssel bír ebből a szempontból, mert adományt, jóságot, helyes utat jelent. Azonban Védikus szemmel nézve ez olyan, mint amivel nem is érdekes foglalkozni, hiszen egy Dakṣiṇācāra tāntrika praxisán nem is látszik, hogy a yogī tantrikus.
Valószínűleg ez az ellenszenves látásmód az alapja annak, hogy nyugaton sokan nem is tudnak a tantrizmus jobb-kezes útjáról és ez vezethetett – az erős test-tudatosság, vagyis materializmus mellett - ahhoz az elképzeléshez, ami a tantrizmus-t tudatlanul a bal-kéz útjával azonosítja, ráadásul úgy, hogy arról valójában semmit sem tud. Ha azt is hozzávesszük, hogy bizonyos sátánista csoportok önmagukat a bal-kéz útjának járóiként tüntetik fel (mint anti-keresztény irányzat), akkor a kapitális félreértés méhébe nyerhetünk némi belátást.
A jobb-kéz útja a meditatív praxisra alapszik, míg a bal-kéz útja a ritualisztikus gyakorlatok tárháza, melynek ez esetben része a szexuális egyesülés is, mely spirituális orientációval bír. Ez a megfogalmazás igaz, de távolról sem fedi a teljes valóságot, mert a bal-kéz útjának is szerves része a meditáció és nem jelenthető ki, hogy a jobb-kezes gyakorlók ne végeznének adott esetben rituális praxist. A tantrizmus tehát azért nem szinonimája a szexuális praxisnak, mert a jobb-kéz útja, mely a tantrizmus „felét” teszi ki, egyáltalán nem alkalmaz ilyesmit. A bal-kéz útjának szexualitással kapcsolatos tudománya óriási terjedelmű és rendkívül emelkedett ezért csak azoknak szól, akik avatottak annak megismerésére és gyakorlására. Attól nem lesz egy aktus tantrikus, hogy vörös posztót terítenek a földre és mindenféle Istennő szobor jelenlétében hajtják végre a közösülést, de még akkor sem, amikor a férfi nemi szerv izgatását ’lingam imádatnak’ hívják, csak, hogy néhány általános elképzelést említsünk. Ezek az elképesztő mértékű tájékozatlanság és alapvetően a tudatlanság meglétét igazolják. A tantrikus doktrína létszemléletének, teóriáinak és filozófiai analógiáinak ezoterikus ismerete nélkül szó nincs tantrikus praxisról. Legyen az szexuális vagy meditatív jellegű. A következő fontos dolog és különbség az, hogy a tantrizmus szemlélete szerint semmi szükség a világi élet megtagadására. Sokkal inkább annak megértése és megtanulása, majd gyakorlása a fontos, hogy a világi élet, képes eszközzé válni. Ebben a tekintetben radikális eltérés mutatkozik a Veda-k gondolkodásmódjához képest, de még bizonyos Buddhista
iskolák
is
említhetőek
ebben
a
témakörben.
A híres ’lemondás’ Védikus eszménye a tantrizmusban a beintegrálás formájában nyilvánul meg. A vágy és minden olyan elem, mely a korábbi szemléletek szerint a spirituális felszabadulás akadálya, itt egész egyszerűen a spirituális felszabadulás eszközévé válik. A Kaliyuga-ban ennél nagyobb segítség nem jelenhet meg a szenvedő ember számára. Ennek háttere, hogy a tantrizmus alapvető létszemlélete szerint valójában nincs különbség spirituális és világi élet közt. Mindkettő śakti, vagy az Istennő (Śiva Erejének) két aspektusa csupán. Nem szükséges tehát az erdő mélyére vonulni a felszabadulás eléréséhez. Bárki élhet családi életet, maradhat otthon és elérheti a felszabadulást. Miután a családi életben a szexualitás fontos dolog, ezért a tantrizmus nem kezeli semmiféle bűnként, vagy akadályként a szexuális élet fenntartását. Ez még nem jelenti azt, hogy egy otthonában élő, családos, így szexuális életet élő tantrikus gyakorló, a szexualitását spirituális praxisság tenné. A bal-kéz útja volt az első olyan ösvény, mely azt tanította, hogy lehetséges a szex-et valami olyanná formálni, ami emel, ahelyett, hogy letaszítana. Ennek gyakorlása, mint bal-kezes spirituális praxis és a szexualitást nem megtagadó jobb-kezes praxis nem ekvivalensek. Attól, hogy valaki nem tagadja meg a szexuális életet tantrikus létszemléletéből fakadóan, még nem végez szexuális praxist.
A családi élet és annak részeként megjelenő szexualitás szabadsága egy újabb nagy segítség a Kaliyuga emberének. Bár a szexualitást a családhoz kötöttük most, a tradicionális tanítások alapján, azonban ez a tantrizmus elveit figyelembe véve egyáltalán nem jelenti azt, hogy a szexualitás csupán házas / családi állapothoz kötött, ahogy azt a Védikus gondolkodás megköveteli. Abból, hogy ki milyen elképzelést érez magához közelebbinek, el tudja dönteni, hogy létszemlélete melyik gondolkodásmód felé húz. Ebből a szempontból a református felekezet, ahol a papok nemi élete nem tiltott, tantrikusnak minősül a katolikus felekezet, kötelező cölibátusához képest.
Ez természetesen csak egy példa.
A
jelen
témakörrel
kapcsolatban
tehát
két
fontos
megérteni
való
van:
A tantrizmus nem ítél el semmiféle szexuális életet, vagy akár alkohol, hús stb, fogyasztását. Emellett azonban egy „hétköznapi” (értsd: materiális tudatosságú) közösülést nem tart szexuális praxisnak. A tantrikus szexualitás Titka a tudatállapotban rejlik és még csak nem is formális rituálékban, ahol szertartásos keretek közt végeznek irányított közösülést egy viszonylag nagyobb számú csoport tagja (cakrapūjā ). Ezzel együtt pedig az alkohol vagy húsfogyasztás sem tantrikus gyakorlat, önmagában. A Kulārṇavatantra, egyedi iróniával, így ír erről: „Ha egy ember valóban elérheti a Felébredést a borivás által, akkor minden ember, aki függője a bornak, elérné a Tökéletességet.” „Ha a Szabadság elérhető lenne húsevéssel, minden ragadozó a világban elérné a Végső Célt.” „ Óh Śakti! Ha a nő élvezetén keresztül a Felszabadulás elérhető lenne, minden lény elérné azt, aki nőket látogat”
Ez a három vers remekül mutatja be, hogy bármiféle „tantrikusnak” gondolt tevékenység profán (értés nélküli) gyakorlása, nem tantrikus gyakorlat. A tantrikus praxis célja, a tudatosság emelése. Minden eszköz ennek van alárendelve. Ha ez megértésre kerül, akkor viszont nincs akadálya az eszközök kiterjesztésének. A tantrizmus szabadsága abban rejlik, hogy nem gondolja a világ elemeit akadálynak a spirituális felébredéssel kapcsolatban, mert a világ nem más, mint az Egyetlen Én-Tudatosság merev alaköltése, vagyis a világ természete: Isteni. Ezért minden olyat képes felhasználni, mely a más létszemlélet szerint gondolkodók szerint akadály. Tisztán látszik, hogy bármiféle praxis vagy elv, csak és kizárólag ebből a legfontosabb alapelv-ből következik, ezért a tantrikus praxis-hoz
előbb
ezt
kell
megérteni.
Ez
pedig
a
tantrizmus
doktrínájának
tanulmányozásával indul, melynek eredménye: annak gyakorlattá válása. Más út nincs. Végezetül meg kell jegyezni, hogy a bal-kéz útjának minden ritualisztikus gyakorlata a Felszabadulásért végzendő. Hogy végezhetné valaki a bal-kéz útjának gyakorlatait (spirituális szexualitás), ha célja nem a spirituális Felszabadulás. A legtöbben még csak nem is sejtik e szó mögöttes tartalmát.
A tantrizmus központi aspektusa śakti, ennek ellenére nem egyenlő a śaktizmussal. Központi aspektus azt jelenti, hogy a legfontosabb Istenség az Isteni Anya. Minden tantrikus praxis alapja śakti. Śakti, amennyiben a létezőben nyugvó aspektusában vizsgált, Kuṇḍalinī néven ismert. Ő a Legfelsőbb Gyönyör vagy ānanda adományozója, azok számára, akik a tantra-k ban megjelenő szent rituálék, meditatív gyakorlatok útján imádják Őt. Śakti fontosságára és a praxisban betöltött szerepére mutat rá a következő tanítás, mely a Niruttaratantra-ban jelenik meg: „ Sok testet öltés után születik meg śakti ismerete az emberben. Óh Istennő, śakti ismerete nélkül a Nirvāṇa elérése lehetetlen.” A tantrizmus azért sem egyenlő a śaktizmussal, mert léteznek olyan csoportok, melyek śakti-t
(Istennő
formát)
imádják,
mégsem
tantrikus
irányzathoz
tartoznak.
Valamint vannak olyan tantrikus csoportok, akik Śiva-t, Viṣṇu-t imádják és vannak akik śakti-t. Ebből is remekül látszik, hogy a tantrizmus, egy mélyben meghúzódó szemléletet jelent, mintsem konkrét filozófiát, vagy szektát. A következő fontos attribútuma a tantrizmusnak, mely minden más irányzatnál szilárdabban nyilvánul meg: A Beavatás. A tantrikus törekvő számára „muszáj” a beavatás megszerzése, azért, hogy a tantra-k ezoterikus bölcseletéhez közeledhessenek. A beavatás feladata, hogy a tantrikus tudás valódi megértése végbemehessen. Száz és száz tudós beszélhet a tantrizmusról akárkinek és mégis ez csupán szikrája lesz ez annak a megértésnek, ami egy kvalifikált, tantrikus Guru „szájából hallható”. Tantrikus Guru olyan tanítót jelent, aki beavatás útján jutott hozzá a Megértéshez, vagyis
ismeri
az
āgama-k
elméletét
és
gyakorlatát
egyaránt.
Ennek a tiszta megértéséhez tudni kell, hogy a tudás természete a tudatosság természetét hordozza. Amikor a Tudatosság változik, azzal együtt a tudás, a megértés is változik. A tudatosság „hétköznapi” szintjén ( pl.: jāgrat ), bárminemű bölcselet csupán a tudatosság aktuális szintjén kerül megértésre. Nem számít ki hány könyvet olvas el, amennyiben Ha
a
a
tudatossága
tudatosság
nem
nem tágul,
emelkedik, a
megértés
illetve is
tágul. stagnál.
A beavatás azért alapvető eleme a tantrizmusnak, mert az a Tudatosság emelkedésével dolgozik. A Valódi Beavatás eredménye (tartozzon ahhoz ritualisztikus forma, emberi Guru vagy sem) minden esetben az, hogy a tudatosság szintje emelkedik, ennek következménye pedig a tudás, megértés változása. Ha valaki olvas egy tantra-t azelőtt, hogy beavatást nyert volna, annak megértése a tudatossági szinthez kötött. Beavatás után ugyanez a tantra olyan (korábban) rejtett tudást hív elő a sötétből, amely addig teljesen ismeretlen volt. Ez a Valódi Beavatás célja. A megértés radikális változásának a beavatás a kulcsa. A beavatás tehát nem egy formával rendelkező rituálét jelent, melyet egy Guru végrehajt. Az ilyen esetekben a szertartás csupán egy kerete, hordozója a beavatásnak, amire a tanítvány tudatossági szintje miatt van szükség. Amikor a Guru egy mantra-t ad a tanítványnak, a fülébe súgja, az a tanítványban mély bizalmat ébreszt és bizonyos szempontból kivételezettnek érzi magát, egy intim kapcsolatot fedez fel közte és Guru-ja közt. Nem a forma hordozza viszont a beavatás lényegét. A tanítvány elkezdi titkos mantráját használni, melyet csak ő és Guru-ja ismer (gondolja a tanítvány), annak reményében, hogy valami spirituálisat érjen el. Idővel rájön a beavatás ereje által, hogy a valódi beavatás nem a mantra-ban volt, hanem sokkal mélyebben. Ez remek példája annak, hogy a Guru-k milyen trükkökhöz folyamodnak A
beavatás
a
tanítványok tehát
Tudatosságának
emelése
Tudatosság
Emelkedését
a
érdekében. jelenti.
Ezért is van az, hogy nincs mindenképpen szükség emberi Guru közbenjárására a beavatás véghezvitelében. Mivel a beavatás a Tudatosság Változásával függ össze és ez a Változás nem más, mint śakti, ezért a Beavatás csak és kizárólag attól származhat, aki e
śakti-t
változásra
képes
bírni,
aki
pedig
Śiva.
Vagyis, amikor valakit egy Guru beavat, akkor az avatást Śiva végzi, következésképpen a Guru csak akkor képes a beavatás közvetítésére, ha Ő maga is Śiva, vagyis jiivanmukta. A jīvanmukta pedig nem ember. Ha ilyen szigorú (tiszta) szempontból nézzük ezt a kérdést, akkor nemhogy nincs szükség emberi Guru-ra a beavatáshoz, hanem emberi Guru nem képes is avatni. Annál is inkább, mert emberi Guru nincs. Ez csak a szavak korlátja, mint „emberi testet öltött Guru, stb”. A Guru Śiva. Az hogy van e szüksége az adott individuumnak arra, hogy a beavatáshoz egy emberi test vagy személyiség is kapcsolódjon, ahhoz, hogy ne bolonduljon meg a beavatás „semmiből”
érkezése
miatt,
az
már
egyéni
kérdés.
Hogy a tanítványnak van e szüksége emberi (testet öltött) Guru segítségére, vagy „elég” csupán a śastra-k kegyelme a beavatáshoz, esetlen közvetlen beavatást nyer Śiva által, az a tanítvány kvalitásának, karma-jának, összességében pedig: egyéni dharma-jának (az élet játékában betöltött szerepének) függvénye. Végeredményben a beavatás-t mindig Śiva végzi, akár közvetlenül, akár közvetetten. Innen már látható, hogy a beavatás valódi misztériuma a śakitpāta köreiben keresendő és nem a rituálék formai világában. A beavatás belső misztérium, így nem kiérdemelhető tettek által, és nem is véghezvihető tettek által (rituálé). Śiva Akarata az, ami a folyamat magja. Ez a Beavatás misztériuma, a non-duális Śaiva létszemlélet szerint.
Más nézőpontok természetesen másképp látják ezt a kérdést. Jó példa erre a következő vers a Padma Purāṇa-ból:
„ Aki beavatást nyert a Vaiṣṇava mantra-ba és, aki az Úr Viṣṇu híve, az Vaiṣṇava. Azok, akik nem felelnek meg e gyakorlatoknak, azok nem Vaiṣṇava-k.” Ezzel szemben a non-duális Śaiva hagyomány nem állít ilyet, mert efféle dogmák felett áll.
„Śaiva
az”,
akinek
létszemlélete
a
Śaiva
szent-szövegekben
megjelenő
Śaiva darśana-val egyezik és ennek okozata az, hogy a hagyomány gyakorlatait is végzi. Nem pedig fordítva. A valódi spiritualitásban a Látás a legmélyebb titok. Ahogy fentebb volt róla szó, a Śaiva tantrizmus alapköveti az āgamak. Az āgama-k egy másik
ismert
definíciója
is
létezik,
ez
azonban
sokkal
kevésbé
releváns.
E szerint āgama-nak tartják azokat a szövegeket, melyekben Śiva a Guru és śakti a tanítvány, valamint a fordított felállást ( śakti a Guru és Śiva a tanítvány ) Nigama-knak. Az is mutatja ennek az értelmezésnek a limitáltságát, hogy vannak olyan szövegek, melyek nem tantrikusak, mégis Śiva a Guru és śakti a tanítvány. Ilyen pl.: Skanda Purāṇa-ban megjelenő Gurugītā, mely a Védikus tradícióhoz tartozik.
Egy következő fontos jellemzője a tantrizmusnak, hogy nem tesz különbséget Isten, ember, univerzum vagy rituálé közt. Ezek az aspektusok mind ugyanazon śakti formái. A Védikus felfogás szerint értelmezett rituálé alapvető eleme, hogy a szertartás során minden felhasznált tárgy, valami másnak a szimbóluma. A virág valami mást szimbolizál, mint a virág maga, a füstölő hasonlóképpen. A tantrizmusban azonban ez a megkülönböztetés
nem
kap
helyet,
pontosabban
teljesen
másról
van
szó.
A szimbólumok sokkal inkább az intellektus síkján működő fontos elemek, melyek a teoretikus analógiák megértését segítik. A gyakorlatokban nem azon van a hangsúly, hogy az adott tárgy szimbolizál valami annál magasabbat, hanem annak felismerésén, hogy az adott tárgy maga śakti, egy olyan megnyilvánulási formában, melyet különböző nevekkel illetünk. Pl.: a virág vagy a füstölő. Ennek megértése vezet ahhoz, hogy megértsük, mi újat hozott a tantrizmus a Védikus gondolkodás helyére. Egy jellemző példa a tiszta kék ég, mint koncentráció tárgyának használata. Védikus felfogás szerint a gyakorlat lényege az arra való koncentrálás, hogy Isten olyan szabad, mint az ég határtalansága. A tantrizmus létszemlélete azonban azt tanítja, hogy a célravezető módszer nem ez, hanem annak felismerése, hogy az ember szeme elé táruló hatalmas égbolt nem hasonlatos Isten egy megnevezett attribútumához ( pl.: Végtelenség ), hanem annak megnyilvánulási formája az érzékszervek számára. A gyakorlat mély lényegében van tehát az eltérés. Ennek gyakorlatához szükséges a non-duális doktrína elmélyítése. Csak ebben az esetben látszik a markáns különbség, mert enélkül csak más megfogalmazásnak tűnik. A megkülönböztetés elve, mely a Védikus szimbolikus gondolkodást végeredményben teljesen áthatja, feloldódik a tantrikus gyakorlatokban. A megkülönböztetés azon alapszik, hogy a világi és spirituális síkok nem azonosak. Sokan gondolják, hogy spirituális az, ami valami „magasabbal” kapcsolatos, világi pedig, ami ezzel a „magasabbal” nem kapcsolatos. Innen ered a világ (világi élet) - mint az Abszolúttal nem kapcsolatos
„valami”-
elvetése,
a
spirituális
cél
elérésének
érdekében.
Pl.: ha egy törekvő elér egy bizonyos spirituálisnak tartott tapasztalást, mondjuk meditációban lát egy kék vagy fehér fény-pontot, vagy fehér félholdat, akkor annak nagyon örül, mert végre valami világon túli síkot érintett meg. Amikor a meditációjának vége, feláll, kinyitja az ablakot, melyen beszűrődik a Nap fénye.
A meditációban tapasztalt fényt ezután spirituális tapasztalásnak tartja, az ablakon át látható Nap fényét azonban világi tapasztalásnak. Azért tantrja a meditatív fényt spirituális tapasztalásnak, mert az csak meditációban látható, a Nap tapasztalása viszont mindennapos. A Nap fénye nem spirituális, hiszen azt meditáció nélkül is látni. Az
elme
azt
hiszi,
hogy
ez
csupán
valami
hétköznapi,
durva
tapasztalás.
A tantrizmus szerint azonban minden tapasztalás śakti megnyilvánulási formája. A (külső) napfény és a (belső) meditatív fény egyaránt. Ennek Fényében valójában nincs világi kontra spirituális élet, mert minden a Legfelsőbb Tudatosság-ban van, így az minden tapasztalást áthat. Ennek megértése révén, ugyanaz a praxis (Élet), egy teljesen új megvilágításba kerül, mint más létszemlélet esetében. Álljon itt egy példa, ami a tantrikus rituálé lényegét reprezentálja, az előbb elmondottakat figyelembe véve:
A gyakorló, amikor meditál az Istennőn ( śakti-n ) a szívében, akkor a következőt teszi: Megformál egy mentális képet az imádandó śakti-ról és így imádja Őt „ Szívének lótuszát adja ülésként (āsanam) és a vizet, mellyel a lábat mossák, Nektárként csorgatja a koronáról (Sahasrāra) és Ajándékként elméjét adja ő. „Tenyeréből a vizet a Felismerés Nektárjaként szívja és az étert (ākāśa) ruhaként, a szaglás erejét illatként tudja ő.” „Elméjét virágként, prāna-ját (életerejét) füstölőként adja, a tűz elemét ( tejas ) lámpásként és ételként a Felébredés Nektárjának Óceánját tudja ő.” „Szívének hangját (anāhata nāda), - mely szüntelen szól -, csengőként, a levegőt legyintő ostorként, cselekvő képességeit és elméje mozgását, Táncként tudja ő.” „Az Én Tudásáért, virágként dobja a tévedést, az egoizmust, a vágy és kötődés homályát és az arroganciát.” „A zavarodottságot és csalást, a rosszindulatot és a kétkedés sötétségét. Az irigységet és kapzsiságot. Tíz (áldozati) virágként tudja mindezt ő.” „A legszebb virágokat, miket ajánl: a nem-ártás, az érzékek uralása, az együttérzés, a türelem és a tudás tüzébe hullva tudja ő. Ez az öt legfőbb virág. E tizenöt virágot, mint érzést ajánlva, imádatát így végzi ő.”
Ez a rituálé nagyon jól reprezentálja a tantrikus rítus esszenciáját. A versekben felsorolt elemek mind a Védikus áldozati rítusok kellékei. Az első versszakban a víz, a rítus elején végzett hódolati lábmosásban jelenik meg. Ez a víz mossa a Guru lábát a Védikus rítus során. A Guru lábának mosása fizikálisan szimbólum természetesen, ám a tāntrika tudja, hogy a Guru lába az, mely a Tudás forrásához vezet. Ezért az a koronacakra megnyílásával egyenlő, ahonnan folyik a Tudás Vize. Ez egyébként Védikus szimbólum. A második versszakban a vízet, mint késmosó elem, melyet a tenyérből szívnak ki, a Védikus rítus előtt kézmosási céllal, a tāntrika a tudás nektárjaként issza. Ezek vezetik be a Védikus rituálét, majd ezután folyamatos felajánlások következnek. A fent leírt rítus tantrikus értelmezése nem arról szól, hogy a Védikus szertartás elemeihez sorban, valami mást feleltetünk meg, mert az csupán a tárgy megváltoztatását jelentené. Pl.: a prāna füstölőként való ajánlása a Kuṇḍalinī felemelkedésének mozzanatát jelenti. Vagyis a füstölő itt szimbólumként szerepel. Míg a Védikus szertartásban a különböző füstölők felajánlása, különböző módokon a rítus fontos részét képezik, addig a tāntrika áldozata a prāna, vagyis a Kuṇḍalinī felébresztése, yogikus praxis által. A Kuṇḍalinī felébredésének folyamatában a prāna tudatossággá alakul át és emelkedni kezd. Ennek az átalakulásnak, mint az emelkedést megelőző mozzanatnak a reprezentánsa a szertartás szimbolikus nyelvén megfogalmazott füstölő felajánlása. Ez csak egy példa, de szemléletes. Ugyanezt a rituálét lehet végezni számtalan eszköz igénybevételével: füstölő, víz, legyintő ostor (ez egy yak-farok szőrből készült legyező), csengő vagy akár a számos virág. Bizonyos megértési síkon ez csupán az elemek előírásnak megfelelő rituális (külső) felhasználása, magasabb síkon, e folyamat teljes mentális imaginációja, legmagasabb síkon azonban az „áldozat” konkrét yogikus praxist jelent, melyet az ilyen versek szimbolikus,
irodalmi
formában
írnak
le,
az
ezotéria
elrejtése
végett.
Bár ez a pár versszak is mély tanulmányozást igényel, talán jól rámutat e dokumentumban tárgyalni kívánt lényegi különbségre.
Érdemes megjegyezni, hogy a fent leírt csodálatos rituálé tantrikus praxis, de nem Trika praxis. Ilyen természetű gyakorlat még csak meg sem jelenik a non-duális Śaivizmus körén belül.
Jaideva Singh így foglalja össze a Vijñānabhairavatantra esszenciáját, mely szavak maradéktalanul
reprezentálják
a
Trika
Śaivizmus
praxisának
természetét:
„ A Vijñānabhairava egy nagyon ősi könyv a yoga-ról. Határozottan kerül bármiféle mechanikus imádatot, külső rítust vagy ceremóniát, mert közvetlenül azt a középpontot célozza meg, mely az emberi és az Isteni Tudatosság uniójának problémájában található. Teoretikus diskurzus ebben a könyvben nincs. Száztizenkét yoga gyakorlatot fejt ki, melyek közül mindegyik, a Legfelsőbb misztikus elérésének útjára vetít fényt. Ebből kifolyólag, az emberi élet minden aspektusát felhasználja. Legyen az akár prāna, elme, imagináció vagy intuíció.” Végül érdemes talán áttekinteni a tantrizmus és a Trika kapcsolatát. A Trika minden tantra-t elfogad āgama-nak természetesen. A tantra-k számában sohasem volt egyöntetűen elfogadott álláspont. Vannak, akik kétszázat említenek, mások több ezret. A Trika tradíciója kilencvenkét tantra-t tételez, ám ezek közül is csak a hatvannégy non-duális tantra-val foglalkozik. A hatvannégy Bhairava tantra-n belül is csupán párat kapcsol közvetlenül saját hagyományához. Lássunk ebből néhányat: A Trika legfontosabb tantra-ja a Mālinīvijayatantra. A Mālinī szó az ABC betűinek egy speciális sorrendét jelenti, aminek tudománya nagyon fontos ritualisztikus (gyakorlati) és spirituális szempontból is. A betűk, így a nyelvtan metafizikai bölcselete alapvető része a Trika rendszerének és ezen a ponton messze kilóg az egyébként közel sem ennyire
doktrínális,
intellektuális
természetű
tantrizmus
más
irányzataiból.
A Trika-ban az ABC betűinek kétsíkú doktrínája kap helyet. Az első, a betűk szisztematikus olvasata (sorrendje), melynek tudományát Mātṛkā-nak nevezzük. A Mālinī pedig egy sorrendjétől „megfosztott”, speciális doktrína. A Mātṛkā és a Mālinī doktrínájának fő forrása a szóban forgó tantra mellett a Trika Sūtra és a Tantrāloka. A Mālinī olvasatában helyet kap az ABC betűi közt a ’kṣa’ betű is, mely egy speciális jelentést hordoz, és a Mātṛkā-ban nem szerepel.
Ez
a két szöveg, valószínűleg
a Trika tradíciójának két
legnehezebb műve.
A következő nagyon fontos tantra a Vijñānabhairavatantra, mely száztizenkét yoga gyakorlatot tár fel, ami által a yogī koncentrálhatja elméjét. Ez a Trika gyakorlati rendszerének a Szíve. Abhinavagupta, Śivavijñānopaniṣad-nak nevezi e művet, ami azt jelenti: Śiva közvetlen megismerésének ezoterikus doktrínája. A Vijñānabhairava gyakorlataival
az
aspiráns
közvetlen
egyesülést
érhet
el
Śiva-val.
E gyakorlatok (melyek szorosan összekapcsolódnak a doktrína elméletével) birtokában semmilyen más rituálé nem szükséges a yogī-nak. Ez egy olyan tantra, melynek nyelvezete nagyon nehéz, nagyon homályos és tele van mély ezoterikus jelentésekkel. Túlzás nélkül tarthatjuk az egyik legnehezebben fordítható és értelmezhető tantra-nak. Egy rendkívül fontos szöveg ezek után, a Svacchandatantra, mely rituálék, yogikus technikák tárházát tartalmazza, valamint a Praṇava titkát (ॐ).
A Rudrayāmalatantra is egy fontos szöveg, melyben az Isteni Pár ( yāmala ), Śiva és śakti Titka kerül kifejtésre. E tantra-nak két fejezete, külön szent-szövegként is ismert. Az egyik a Parātrīśikā, a másik a már említett Vijñānabhairava. A Parātrīśikā-hoz Abhinavagupta
írt
egy
(+1)
kommentárt,
melynek
neve
Parātrīśikāvivaraṇa
( vivaraṇa = felnyitás, feltárás, kifejtés, felfedés ). Ez a kommentár egy nagyon rövid tantra-nak nagyon hosszú és végletekig elmélyített elemzése, mely annyira átfogóan tárgyalja a Trika leg-lényegét: alapvető princípiumait és doktrínáját hogy egyszerűen csak
Trika
Sūtra
néven
is
ismert.
Végül meg kell említeni a Netratantra-t, mely Mṛtyuñjit néven is elterjedt. (Mṛtyuñjit = A Halál Legyőzője). A szó nem általános értelmében tanít számtalan mantrikus technikát.
Gyakori kérdésként merül fel a Trika tradíciójának gyökere. Alapvető válasz lehetne, hogy
a
Trika
akkor
keletkezett,
amikor
a
tradicionális
Śaivizmus
( Mohenjo-Daro [’A Holtak Dombja’] és Harappa [ a mai Pakisztán területén ] ) és a tantrizmus találkozott, a mai Kashmir területén, kb.: egy évezreddel ezelőtt. A Trika rendszerének mind Śaiva, mint tantrikus elemei nyilvánvalóak. A tantrizmus „keletkezésével” kapcsolatosan is felmerül a szokásos kérdés. Miután a ma ismert leginkább tantrikus irányzatok a Buddhizmuson és a Śaivizmuson belül vannak, gyakori kérdés, hogy a tantrizmus Buddhista vagy Śaiva közegben keletkezett-e. Senki sem tud erre a kérdésre az idő beiktatásával érvényes választ adni, ez tény. A tantrizmus időbe vetve, csak nagyon korlátozott eredménnyel kutatható. Ez tudományos (történelmi, antropológiai) szempontból nagy probléma (az ezt kutatni vágyóknak), a tantrizmus doktrínájának ismeretében azonban triviális és magától értetődő. Annyit talán el lehet mondani, hogy a legkorábbnak tartott tantrikus irányzatok Śaiva környezetben jelentek meg
és
onnan
vándoroltak
Buddhista
területre.
Mint tudjuk, a Trika rendszere, formálisan a tizedik században nyilvánult meg akkor, amikor az Úr Śiva megbízta Vasugupta bölcset, a Śiva Sūtra felkeresésével. Ez a történelmi (időben meghatározott) pillanat jól reprezentálja a Śaiva és tantrikus létszemlélet fúzióját. Összegzésképen:
A tantrizmus (virágozzon az bármilyen rendszeren belül) nem egy konkrét filozófia vagy vallás, hanem egy olyan újfajta létszemlélet, mindenre kiterjedő nézőpont, amely nem a tradicionális Védikus gondolkodásmódra alapszik, mely a tantrizmus megnyilvánulása előtt mindent áthatott. Minden további definíció, csak ennek megértése után, erre alapozva nyer érvényt, különben csak félreértések születnek a tantrizmus lényegének megértését
illetően.
A tantrizmus nem követeli meg a világi élet elvetését. Sőt, azt támogatja, és inkább abban segít, hogy miképp válhasson az segédeszközzé a spirituális cél elérésében. A tantrizmus valójában a régi korszak (Dvāparayuga) eszméit, rituáléit újítja meg, formálja aktuálissá, így hasznossá téve azokat a Kaliyuga embere számára, mely korszakban az egyetlen megoldás a Végső Felszabadulás maradt. Ennek megértése is kritikus fontosságú. Ez minden létező számára valódi áldás. Lakozzék hát ez mindenki Szívében Örökre.
