M. dervis
A SZUFI ÚT „Keressétek az Isten országát!” „Isten országa tibennetek van.” „Kérjétek és megadatik nektek; keressétek és megtaláljátok; zörgessetek és megnyittatik nektek.” Hanem mi módon kérjük, hogyan keressük, miként zörgessünk?
1
1 A mai kultúra legnagyobbrészt altatás, feledékennyé tevés, múlatás és szétszórás. Közömbössé és feledékennyé kábítottak bennünket a lélek aneszteziológusai. Szívünket a folytonos alvás elzsibbasztotta. Van szemünk, de nem látunk, van fülünk, de nem hallunk.
2 Szíve választottjának ajtajához járul a férfi, és kopogtat. Megkérdi egy hang: - Ki az? - Én feleli a férfi. A hang válaszol: - Itt nincs hely én és te számára! - Az ajtó zárva marad. Esztendőnyi magány és megpróbáltatás múltán a férfi visszatér, és megint bezörget. Megkérdi a belső hang: - Ki az? - Te - válaszol a férfi. Az ajtó kitárul előtte.
3 Sok ezer évvel ezelőtt valami elromlott ezen a bolygón. Az ember elveszítette azt a képességét, hogy alacsony állapotából oda emelkedjék, ami ki van jelölve számára. Minden korban jelentek meg férfiak és nők, hogy emlékeztessék az embert magasztos küldetésére. Ezek az „emlékeztetők” üldözéseket és vértanúságot is vállalva intéseket adtak, módszereket kínáltak: szabadítsátok ki magatokat bukott állapototokból, és induljatok újra felfelé! Számos nyelven prófétaként ismeretesek. Jézus is közéjük tartozott; a szufik mestereik közt tisztelik őt.
4 Ha minden emberi erőfeszítés folyton félresiklik (jobban mondva hibás, mert csoportba rendezés, „szisztematizálás” az alapelve), akkor aki valóban szívén viseli önmagának és egész nemének boldogulását, arra fog törekedni, hogy megtalálja a legjobb módszert, melynek révén kapcsolatba kerülhet mindazzal, ami ténylegesen elősegíti a valódi progresszív és szabad ember megszületését.
5 „Esztendőnyi” úton-levés a keresőt elviszi (azazhogy vissza) a Szív világosságába. Sokan eljutnak valamilyen derengésig, s megrekednek. A többség látszatok foglya marad, és lelke áthatolhatatlan sötétjéből tapodtat sem mozdul - se té, se tova.
6 A szufizmust két gyakorlati cél foglalkoztatja: egyrészt meg akarja mutatni az embernek, kicsoda is valójában - honnan jövünk, mi végre vagyunk a világon, és mi a tennivalónk benne -, másrészt pedig abban igyekszik segítségünkre lenni, hogy megvalósíthassuk legigazibb lényünket, azt, ami bennünk állandó. Szufik alkottak glóbuszunk legjelentősebb irodalmi és filozófiai művei közül jó néhányat; meséket, példabeszédeket, verseket (Ezeregyéjszaka, Naszrudin; Averroës; Saadi, Rûmî, Dzsami, Al-Ghazalî, Háfiz, Omar Khayyam; Keresztes Szent János, Assisi Szent Ferenc, Roger Bacon; Chaucer Canterbury meséinek, az Isteni
2
színjátéknak, Cervantes Don Quijotéjának, Tell Vilmos legendájának, a Robinson Crusoe-nak, Andersen Rút kiskacsájának szufi a forrása; Goethében erős szufi hatások munkáltak; Jung archetípus-elméletét először Ibn ‘Arabî fogalmazta meg; a szufi barakában De Gaulle is részesült). A hivatásos szóművészekkel ellentétben a szufik ezt a munkát tevékenységük részének, nem pedig céljának tekintik.
7 Az emberiség a szufik szerint végtelenül tökéletesbíthető. A lét egészére való ráhangolódás által következik be a tökéletesség. Találkozik a fizikai és a szellemi lét, de csupán akkor, ha teljes az egyensúly közöttük. A világból való visszavonulást hirdető rendszerek kiegyensúlyozatlanok.
8 „Ha az átlagember tudni szeretné, hogyan is gondolkodnak a szufik, jobbára szakkönyvekben keres eligazítást. Fellapozza egy enciklopédiában a Szufi címszót, vagy pedig olyan könyvekhez folyamodik, amelyeket különféle tudósok, a vallás és a miszticizmus szakértői írtak. Ha így jár el, az »elefánt a sötétben«-mentalitás csodás példáival találkozhat” - írja Idries Shah A szufik c. könyv 41. lapján.
9 A szufi irodalom nem tudákosoknak és orientalistáknak íródott, és még csak nem is a mai kor asszonyai-férfiai számára. A szufik könyvei hiányos dokumentumok. Csak meghatározott pillanatokban szabad olvasni őket, olykor bizonyos mozdulatok vagy hangok kíséretében, mert enélkül jelentésük töredékes marad - márpedig ez a helyzet számos beavató szöveggel kapcsolatban, melyeket a „kívülálló” megfigyelők betű szerint szoktak értelmezni. Mintha úgy becsülnénk meg, mire való az alma, hogy megnyalogatjuk, konstatáljuk kellemes illatát, és ügyet sem vetünk táplálkozási értékére!
10 A mi általánosnak hitt „műveltségünkben” meglehetősen parányi rekesz jut a szufizmusnak (pedáns, az eredeti ejtést imitáló vallástörténészek szúfizmust írnak és mondanak) - a „mohamedán miszticizmus” címke alatt. Hogy valójában olyan ősi - példának okáért az alkimisták, a szabadkőművesség, a rózsakeresztesek eredeti mintáját is adó - szellemi közösségről van szó, amelynek napjainkban jó 50 millió munkása van szerte a világban (a szufizmust ők Taszawwufnak mondják, és az összes vallási és bölcseleti rendszer mélyén munkáló titkos hagyománynak ismerik), s hogy céljaik, tevékenységeik mennyire egyetemesek, arról nagyon kevesen tudnak. (A „szabadkőművesség” kifejezés eredetileg az újjászületés metaforája volt, és a szellemi ember újjáépítését jelentette romos állapotából.)
11 Tudósok - elsősorban nyugatiak - nemzedékei töltötték életüket a szufi irodalom, a dervisrendek, az „ősi szellemi szabadkőművesség”, „az igazi valóságra való ráhangolódás” iskolájának tanulmányozásával és értékelésével. Gyakran szűrtek le zavaros vagy felületes, olykor 3
hajmeresztő következtetéseket, mégpedig több okból: például mert minden egyes állítólagos szakértő külön kis területet hasít és sajátít ki magának, abban „specializálódik”, s aztán kutatási területét hűbéri jószágaként kezeli, amit a többi hasonszőrű hűbérúr is tiszteletben tart, feltéve persze, hogy saját vadászmezői sértetlenek maradnak. Összehasonlító kutatás nagyon kevés folyt; ezen a területen a magyar Goldziher Ignác páratlan érdemeket szerzett (bár ő is „beleesett a történelmi gondolkodás csapdájába”, a külsőleges módszerekkel szerzett tudás őt is megakadályozta a belső igazság elérésében. A szufizmust „iszlámszerte elterjedt teozófiai irányzatként” írta le, és a dolog belső lényegének inspirált megtapasztalása híján ilyen balvélekedéseket terjesztett: „A szúfizmus adeptusai nyugaton kezdettől fogva a legújabb korig a legközönségesebb kuruzslás és bűvészet fokán állanak, és elméleti spekulációkkal nemigen törődnek.” Ibn ‘Arabîról, korának mágneséről, a Doctor Maximusról képtelen rágalmakat adott tovább - mégpedig kritika nélkül: „Spanyolországban a szúfik egyik legfeltűnőbb képviselője a 12. században, nem annyira misztikus, mint spiritista, és a spanyol arabok könnyűhitűségét és babonáját önző célokra felhasználó iparlovag.” Másutt viszont megemlékezik a „nagy arab, perzsa és török nyelven írott [szufi] prózai és költészeti irodalomról, melynél hathatósabban sehol nem találjuk a szabad lélek tiltakozását a száraz formalizmus ellen.”). Aki például Rûmîra szakosodott, annak szemében a szufizmus mindössze szeretetvallás; a Háfiz-szakértő meggyőződéssel állítja, hogy a sirazi bölcs egyáltalán nem is volt szufi. Olyan is akad, aki - Saadira hivatkozva - pusztán moralistákként írja le a szufikat. Aki meg netán üvöltő-táncoló derviseket látott valaha, az hanyag önkényességgel sámánokhoz és primitív törzsek mágusaihoz hasonlítgatja őket.
12 „... nem szűnik a zavarodottság amiatt, hogy olyasvalamit próbálnak külsőleges módszerekkel tanulmányozni, aminek belső változás a lényege...”
13 A szufizmus olyan gondolkodásmód, melyet ‘Attar és követői (beleértve Rûmît, ‘Attar tanítványát is) vallási köntösbe öltöztettek. A növekedés érdekli, valamint az emberiség szerves fejlődése. Beteljesítése a sötétség utáni hajnalhasadáshoz kapcsolódik, a kenyér megszegéséhez böjt után, intenzív testi és szellemi tevékenységhez, amely nincs előre megfontolva, hiszen válaszként születik intuitív késztetésekre. A szufik a közkeletű félreértéssel szemben nem valamely muszlim szektának a tagjai, hiszen valamennyi vallásban otthon vannak. A szufizmus hosszú ideig az iszlám védőszárnya alatt tartózkodott; Mohamed kijelentette: „Aki a szufik szavának hallatán nem mond áment, az Isten előtt nemtörődömnek számít.” (A szufi tulajdonképpen gúnynév; jelentése: ‘teveszőrruhás’. Vö. „Jánosnak pedig öltözete vala teveszőrből, és az ő derekának övedzője bőrből tsináltatott; és eszik vala sáskákat és erdei mézet.”)
14 Naszrudin elmegy a gazdag emberhez, és pénzt kér tőle. - Mire kell neked a pénz? - kérdi a gazdag. - Venni akarok egy... elefántot! - De ha nincs pénzed, hogyan gondoskodsz az elefántról? - Pénzt kérni jöttem, nem tanácsot! - csattan fel Naszrudin.
4
15 „Olyanokkal - mondja egy dervis -, akik egyetemi filozófián nevelkedtek, vagy a vallásnak csupán rituális vonatkozásait ismerik, roppant nehéz közölni, hogy a szufik tudják, miként kell cselekedni, s hogy cselekvésük közben funkciót töltenek be, ami beíródik a világgal kapcsolatos isteni tervbe.”
16 A szufizmus - az egyéni ténykedéssel szemben - pontosan ez az átfogó, egyetemes léptékű cselekedni tudás; s ha a szufik „misztikusok”, akkor éppenséggel azok a funkciók különböztetik meg őket minden más misztikustól, amelyeket - saját személyükön messze túllépve ellátnak. „Az összes többi misztikus mintha formalizált, »professzionista« módon viszonyulna saját elhivatásához: mintha ki volnának rá képezve. A szufi viszont szufi - és ezenkívül az égadta világon minden más is, aminek éppen lennie kell... Istennek ezekben az embereiben soha nincs semmi feszélyező... Nem élnek sajátos életmód szerint, s az, hogy ők szufik, ezzel tökéletesen összeegyeztethető” - írja Dervisek között c. könyvében az angol Michael Burke, aki néhány keleti nyelvvel felvértezve, belső késztetés szólítására a szufi tanítás nyomába szegődött. Olyan ismereteket gyűjtött ázsiai és észak-afrikai közösségekben, amelyek Nyugaton semmilyen rögzített formában nem lelhetők fel. Tevekaravánnal vágott keresztül a tunéziai sivatagon; Isztambulban járt, elzarándokolt az egyik legnagyobb szufi mester, Djalal al-Dîn Rûmî sírjához. Indiában Kallander-dervisekkel találkozott. A kolostorok, amelyeknek lakója lehetett, még az ősi tudást ápolják, abba avatják be a tanítványokat - hogy aztán ki-ki elszéledjen a világban, és dolgozzon a szufi „művön”. Útjának további állomásai Afganisztán, Pakisztán, Perzsia, Damaszkusz, Kairó, Bagdad, Basra és Bombay voltak, végezetül a világtól elzárt, szinte megközelíthetetlen Kafirisztán, ahol szufi települések vannak. Zarándokútja során találkozott a szufik jelenkori világi vezetőjével, „A Korszak Világosságával”, Idries Shah Sayeddel, akinek főleg angolul publikált könyvei nagyon sok ember szemét nyitották rá a szufi út igazságára.
17 „Utaztam és éltem Ázsia, Európa, Afrika és India szufijai között. Miközben megosztották velem életüket és eszméiket, és tagjává lehettem testvéri közösségeiknek, olyan emberekre leltem, akik ugyanúgy aggódnak az emberi nem jövőjéért, akárcsak én. Köztük és mindazok közt, akik folyvást ilyesmiről papolnak a tömegmédiában, az a különbség, hogy a szufik csakugyan ebben a szellemben élnek és működnek” - írja Burke.
18 „Szavak segítségével nem tudja közvetíteni... De azért próbálkozik. Író akar lenni. Ha letesz majd erről a szándékáról, szufi lesz belőle. Azt hiszem, jó szufi lesz belőle” - mondja a Dervisek között szerzőjéről a Sayed.1 „Most még csak készülődik. De addig nem tud barakát (áldást) osztani, és nem tud igaz következtetésekre jutni, amíg el nem feledi a szavakat, ugyanúgy, ahogy a betűket is elfelejtjük, midőn elolvasunk egy szót.” Ami Burke szavainak segítségével közvetítődik, az a borzongásokat, „benyomásokat”, információt, szórakozást, 1
Sayed: ‘herceg’, ‘nagyúr’; Mohamed leszármazottainak megszólítása.
5
emóciókat, „kultúrát” fogyasztó publikumnak nem mindennapi szenzáció lehet ugyan, azonban: „aki a dologhoz szenzációértéke miatt vonzódik, igencsak éretlen még a megvilágosodásra”.
19 A magyar nyelvű írásban a jelen kompiláció talán ösvénytiprás, bevezető munka és táplálék lehet mindazok számára, akik fogékonyak az efféle táplálékra, s a visszatalálás reményében keresik a Szív világosságát; akiket zarándokútra szólít a belső hívás, a szufi hangra adott rezonancia - noha a szufi tudásba semmilyen írásmű nem avathat be, csupáncsak utalhat rá. A szufizmus bevezetését előkészítő klíma megteremtése: ez az írás többre nem vállalkozhat (de kevesebbre sem). (A szufizmusról szóló irodalmat szufi praxisnak kell összhangzó egésszé kerekítenie.)
20 A szufik című könyvével Idries Shah 1964-ben forradalmat kavaró követ dobott az egyetemi és akadémiai „orientalisztika” évszázados állóvizébe. Nyomában óriási furor academicus támadt. Az érintett szaktekintélyek - komoly tudományos pozíciók hűbérurai - közül számosan „magukra vették az inget”, s mert (mintha Nesszus-ing volna) kényelmetlennek találták, ezért a tömegkommunikációban bértollnokaik által terjesztett rágalmakkal próbálták lejáratni A szufik szerzőjét és közléseit („nem annyira misztikus, mint spiritista, és az emberek könnyűhitűségét önző célokra felhasználó iparlovag...”). A nyugati féltekén ez a legelső hiteles és felelős mű minden idők legnagyobb szabású vállalkozásáról - a szufi tanításról, arról a hatásról, amit a szufizmus négyezer éve kifejtett és kifejt a keleti és a nyugati kultúrára. A könyv feltárja, hogy annak az irodalomnak nagy része, amivel az említett „orientalisztikai” szakértők foglalkoznak, meghatározott kornak és helynek, speciális közönséghez szólt. Példák tömkelegén mutatja be, hogy e tudósok kezén elsikkad a „kódolt” (beavató jellegű) anyagok értelme, sőt hogy klasszikus arab és perzsa szufik világosan megfogalmazott passzusait is félreértik. Egybegyűjtve keleti és nyugati kutatási eredményeket, adatok sokaságával bizonyítja, hogy a szufik sokkal lényegesebb és koncentráltabb szerepet játszottak a Nyugat történetében, mint általában hisszük, mégpedig már jóval azelőtt is, hogy kialakult az „orientalisztika” nevű tudományág - tehát legalább a 10. század óta, midőn a mohamedán Spanyolország kulturális sarkpontként szolgált számos keresztény tudós számára. Chaucer és Shakespeare - hogy csupán két nevet említsünk - szufi meséket használt fel. Zsidó és keresztény tudósok originális művének tartott számos könyvről deríti ki a kutatás, hogy szufi eredetijük volt, vagy onnan merítették ihletüket.
21 - Molla2, foglald egyetlen szóba a végzet lényegét! - Képzelmek. - Hogy-hogy képzelmek? Azt képzeled, hogy a dolgok jóra fordulnak, de nem fordulnak jóra: ezt balszerencsének mondod. Azt képzeled, hogy a dolgok balul ütnek ki, ám nem ütnek ki balul: ezt szerencsének nevezed. Némely dologról azt képzeled, hogy bekövetkezik vagy nem következik be, ámde hiányzik belőled az intuíció, és nem tudod, mi fog történni: azt képzeled hát, hogy a jövő kifürkészhetetlen. Ha rajtavesztesz, a „végzetet” gáncsolod. 2
Molla vagy mulla: ‘tisztelendő’, ‘mester’.
6
22 Kevés orientalistát nem kapott el az említett furor academicus. E kevesek közé tartozott a magyar Germanus Gyula professzor: ő pontosan ismerte a szufik valódi jelentőségét, hiszen maga is közéjük tartozott; Abdul Karim (a Kegyes Isten Szolgája) néven zarándokolt el Mekkába. Úgy mondják, a szufi hierarchián belül - amit természetes módon alakít ki a képességek, a belső megvilágosodottság foka - egy időben planétánk négy égtájának „oszlopai” között ő töltötte be A Dél Támasza funkciót.
23 A legutóbbi időkig tehát nagyon sokan azt képzelték, hogy a szufizmus mindössze az orientalisztika, a valláskutatás vagy az okkultizmus egyik témája. Shah-nak kellett eljönnie és bizonyítania, hogy a szufi eszmék hány, de hány területet termékenyítettek meg - pl. a pszichológiát, az orvostudományt, a művészeteket, a nyugati vallásbölcseletet; az egész európai gondolkodást.
24 A szufi nem a hit, hanem a tudás, a belső látomáson alapuló bizonyosság esszenciális embere. Idries Shah (teljes nevén Nawab-Zaba Sayed Idries Shah el-Hashimi) ilyen esszenciális ember volt. Korunk szufi tanítómestere 1924-ben született Indiában, skót anyától és afgán uralkodói családból származó apától. Musza al-Kazim imámon keresztül Mohamed próféta egyenesági leszármazottja. Brit állampolgárként Angliában élt; 1996-ban halt meg Londonban. Akadémiáknak, kutatóintézeteknek, jótékonysági intézményeknek volt a tagja; a Római Klub egyik alapítója, kormányok, államfők és uralkodók tanácsadója, a londoni Kulturális Kutatóintézet igazgatója. A szufi mű szolgálatában oly felmérhetetlen súlyú és mennyiségű munkát végzett el, mintha nem egy, hanem tucatnyi élete lett volna. Számos publikációja révén, melyek tizenkét nyelven, 15 millió példányban keltek el, korunk legismertebb szufija. A szufik c. könyve gondolkodásunkban gigantikus űrt nyit - és tölt is be egyúttal. Példátlanul gazdag anyagot dolgoz fel - a szórva-elhintés módszerével. Robert Graves szerint (mert ő is szufi volt; a Sayedet ő bátorította a könyv megírására) Shah műve nem értelmiségieknek és „más ortodox észjárásúaknak” szól; sokkal inkább azoknak való, akik azonnal megérzik saját érintettségüket. Ilyenek bárhol, minden rendben és rangban akadnak. A „született” szufi éppoly gyakori nyugaton, mint keleten. Kívülről nézve lehet tábornok, földműves, kereskedő, ügyvéd, tanító, háziasszony, bármi. A világban, de nem a világból lenni: ez a szufi jeligéje. Mentesnek maradni mindenféle becsvágytól, intellektuális gőgtől, a szokásoknak való behódolástól vagy a magasabb polcon lévők iránti kritikátlan tisztelettől - ez a szufi ideál (írja Robert Graves).
25 Olyan tanításról van tehát szó - a tudás gondozása, gyarapítása, átadása, működtetése, az emberiség tudatos fejlődése -, amelynek döntő szerepe lehet, döntő szerepe van az emberi nem történetében.
7
26 A szufizmus magját Ádám idejében vetették Noé korában csírázott ki Ábrahám idején hajtott rügyet Mózes korában indult fejlődésnek Jézus idejében ért be Mohamed napjaiban termett tiszta bort.
27 A misztérium és a színes Kelet varázsa évszázadokig elhomályosította a nyugati elme előtt, hogy az emberi fejlődés itt a cél, nem pedig a díszes kellékek.
28 Naszrudin nadrágot akar venni, elmegy hát egy ruhakereskedőhöz. De aztán mást gondol, mert megtetszik neki egy kabát, ami épp annyiba kerül, mint a nadrág. Fogja a kabátot, és távozni készül. - Ohó, hiszen nem is fizettél! - tiltakozik a boltos. - Itt hagyom neked a nadrágot, éppen annyit ér, mint a kabát! - De a nadrágért sem fizettél!... - Persze, hogy nem! Csak nem fizetek olyasmiért, amit meg se vettem!
29 Yahya (9. század): „Az aszkéták lemondanak erről a világról, ám a szufik lemondanak a másvilág várásáról is. Az aszkéták a paradicsom gyönyöreire törekszenek, de a szufitól még a paradicsom is idegen.”
30 Rûmî: „Aki nem kóstolta, nem ismerheti.”
31 Jan Fishan: „Mindennapos és az emberre felettébb jellemző a kegyetlenség és rombolásvágy mindazzal szemben, ami létfontosságú a számára. Igen valószínű, hogy gonosznak tartja a szufikat, hiszen szinte mindig a saját érdekei ellen cselekszik.”
32 A szufi a megvalósult, „illuminált” misztikus. Ő nemcsak elérkezik Isten megismeréséhez, hanem ebből következően meghatározott rendeltetés betöltését vállalja magára a világban. Ismeri a Valóságot, és ez az ismerete állandó, tehát az általa betöltött funkciók is állandóak.
8
33 Egy török katonatiszt válasza a kérdésre: miként maradhatott fenn egy olyan életforma, amit a szakkönyvek szinte egybehangzóan a középkor termékeként írnak le? „Nevetett. - A középkorról semmit se tudok, azt viszont tudom, hogy Koreában a Tarika (Helyes Út) nélkül nem maradhattunk volna életben. Nemcsak péntekenként, hanem naponta voltak összejöveteleink a férfiak között3. Egymás mellett feküdtünk a lövészárokban, és vártuk az üvöltő kínai hordák támadását, közben történeteket meséltünk az emberiség tökéletesíthetőségéről. Az emberi faj hivatásáról beszéltünk, nagylelkűségről, szeretetről és emelkedettségről. Énszerintem ez a szufi út...” (Auschwitzot, Recsket, mindenféle Gulágot megjártak is számoltak be ilyesmiről. „Ha bomlott, gonosz a társadalom, ez valósággal trágyája a lélek épülésének” - írja Bahrâm Elâhi.
34 A pszichológus, a pszichiáter (valamint a közgazdász, a politikus, a művész, a pap) manapság elsősorban azzal foglalkozik, amit a szufik az ember „hamis személyiségének” mondanak: vagyis az emberben működő felszíni/felszínes - ámbár szükséges - értelmi-érzelmi rendszerrel. A szufi az emberi lény mélyszemélyiségével próbál kapcsolatba kerülni, azt igyekszik megvilágosítani.
35 A király, mivelhogy szerfelett élvezi a molla társaságát, egyszer Naszrudint medvevadászatra hívja meg. Veszedelmes állat a medve, a mollának rögvest inába száll a bátorsága - ám kibújnia a meghívás alól sehogyan sem lehetséges. Mikor visszatér a falujába, megkérdezik tőle: - Aztán milyen volt a medvevadászat? - Csuda jó! - Hány medvét terítettél le? - Sehányat. - Hányat vettél üldözőbe? - Sehányat. - Hányat láttál? - Sehányat! - Akkor meg miért mondod, hogy csuda jó volt a vadászat? - Ha az ember medvére vadászik, a sehány is éppen elég!
3
Muszlimoknál péntek az ima és ájtatosság, az „általános összejövetel” napja.
9
36 Ami a lelki zavarok gyógyítását illeti, lehetetlen megkísérelnünk merő egyensúly-helyreállítást - dinamikus előremozgás nélkül. A pszichológus (vagy „pszichoterapeuta”) megpróbálja sima forgásra bírni a görbült kereket. A szufi azért próbálja a kereket mozgásba hozni, hogy az kocsit bírjon hajtani.
37 Idries Shah: „Ha az élet hétköznapi konvencióival kapcsolatos magatartást alaposan latra vetjük, az emberiség legbenső késztetései többé nem freudi szükségnek látszanak, hanem természetes eszközöknek, melyek együtt születnek a lélekkel, hogy képessé tegyék az igazság elérésére. Rûmî tanítása szerint az emberek nem igazán tudják, mit akarnak. Belső késztetésük ezernyi vágyban fejeződik ki, s mindegyikről azt hiszik, szükségnek felel meg. Ám a tapasztalat azt mutatja, hogy nem ezek az igazi vágyaik. Mert ha elérik céljaikat, a késztetés nem csillapul. Rûmî olyasvalakinek tekintette volna Freudot, akit a nagy késztetés egyik másodlagos manifesztációja tartott megszállva; nem pedig olyasvalakinek, aki felfedezte a késztetés alapját.”
38 Sok tudós semmi jelét sem adja, hogy számot vetne azzal: az ő tudományán túl is léteznek dolgok. Amíg megmaradnak ebben a hitükben, megfosztódnak a korlátaikon túlra tekintés lehetőségétől. Márpedig elengedhetetlenül fontos, hogy pillantásunkat saját horizontunkon túlra vessük, bármilyen területen dolgozunk is.
39 Nizami: „Magadban semmire sem jutsz: keresd meg Barátodat! Ha megízlelhetnéd ízetlenséged egyetlen izinkjét, elszörnyednél.”
40 Hakim Sanai: „Amíg töredékes vagy, és hiányzik belőled a bizonyosság - mit számít, hogy milyen döntéseket hozol?”
41 Saadi: „A tenger mélyén végtelen gazdagság. De ha biztonság kell, ott a part.” (Saadiról mondják, hogy minden szavának hetvenkét értelme van. A szufi tapasztalásban egyszerre tárul fel a szavak sokszoros értelme. A köznapi gondolkodás konokul ellenáll az egyidejű sokértelműségnek.)
42 Átmegy a mollához a szomszédja, hogy kölcsönkérje a ruhaszárító kötelet. - Sajnálom! - mondja Naszrudin. - Nekem is szükségem van rá: lisztet szárítok rajta! 10
- Dehát kötélen hogy a manóba szárítasz lisztet? - Jóval könnyebb, mint hinnéd, ha nincs kedved kölcsönadni!
43 Nizami: „Aki az úton elalszik, annak elvész vagy a kalapja, vagy a feje.”
44 Hakim Sanai: „Ha megérkezel a tengerhez, nem beszélsz a mellékfolyókról.”
45 A szív emberei, a belső emberek számára a rossz csupán nemlétként »létezik«. Maga a lét, ha tökéletesen elérjük, eltávolítja a tagadás, az úgynevezett rossz lehetőségét.
46 A Fény Fátyla, tehát az önelégültség emelte korlát, veszélyesebb, mint a Sötétség Fátyla, amit bűnök elkövetése hoz létre a lélekben. A megértés csak szeretet útján következhet be, nem pedig intézményes módszerekkel való nevelés által.
47 A szufizmus olyasvalami, ami megtörténik az emberrel, nem pedig olyasmi, amit megkap.
48 Rûmî: „Mikor hagytok fel a vödör imádatával és szeretetével? Mikor kezditek el a víz keresését?”
49 Naszrudin behatol egy ismeretlen konyhakertbe, és ami csak a keze ügyébe akad, mindent begyömöszöl az iszákjába. Váratlanul előkerül a kertész: - Mit csinálsz te itt? - Idesodort egy pokoli szélroham! - És a zöldségek, amiket kiszaggattál? - Abba kapaszkodtam, amibe csak tudtam, hogy el ne fújjon a forgószél! - És mit keres a zöldség az iszákodban? - Éppen ezt akartam volna magam is megtudni, amikor megzavartál!
11
50 Minden szufit egy finom erő, a baraka (áldás) fűz a többiekhez.
51 Tanulj! Ne kritizálj! Ne higgy! Sajátítsd el a kellő attitűdöt ama nagy és titkos dolgok iránt, melyeket Tanításnak nevezünk!
52 Megtehetem, hogy fogok egy zsák rothadt almát, és kijelentem, hogy ezeknek az almáknak igazságot kell szolgáltatni. Ha viszont azt mondom, hogy mivel almának teremtődtek, ettől már joguk is van ízletes almalévé lenniük, akkor nem vagyok összhangban a valósággal.
53 „A történelmet csak meghatározott kérdések megvilágítására használjuk, nem pedig arra, hogy mozgalmat alkossunk.”
54 H. B. M. dervis: „A hétköznapi életben, amit a szufik a »nem-valós világnak« neveznek, mindnyájan tudattalanul is szerepeket játszunk: a »személyiség« mindenből hasznot próbál húzni. Viszont amikor a szufik öltenek fel egy-egy szerepet, ezt azért teszik, hogy meghatározott hatást érjenek el valamilyen magasabb cél érdekében.”
55 A nemek egyenlőek, és minden kapcsolat csak szereteten alapulhat. Egyetlen ember sem lehet felebarátja lelkének birtokosa. Kevés az időnk a szervezett vallások számára, mert nagyon is hajlamosak egyik embert a másik fölé helyezni.
56 Naszrudin fölkapaszkodik egy kerítés falán, és átrakja létráját a túloldalra. Ott terem hirtelen a kert gazdája: - Mit keresel te itt? - Öö... létrát árulok - vágja ki magát a mulla. - Ugyan már, te tökkelütött, kertben nem lehet létrát árulni! - Te vagy a tökkelütött! Hát nem tudod, hogy létrát bárhol lehet árulni?
57 A kereszténység, a judaizmus és más vallások eredeti imáit a tudatlanok mostanra úgy átszerkesztették, hogy a titkos tanítás forrásaiként immár használhatatlanok. A keresztények
12
számára Jézus neve manapság mindössze jeladás érzelmek kiárasztására. Az ő nevében szeretnek, ahogy egykor az ő nevében gyilkoltak. A formalizálódott kereszténységben az emberek nem fejlődhetnek tovább, mert elfelejtették Jézus üzenetének leginkább életbevágó részét. Fétisként tisztelik a megüresedett keresztet.
58 A neftai Arif sejk mondja: „A szufizmus a tej, a vallás a vaj, miután megköpülték. A tejet hiába kóstolod a vaj helyett. Mi a tejet isszuk. ... A mi tevékenységünk alapjai minden ember lelkében megtalálhatók. De csupán mi rendszereztük, és mi tudjuk kiteljesíteni hatását az emberi lényre. A cél a Tökéletes Ember megteremtése. ... Olyasmit csinálunk, ami természetes, és az emberiség jövendő fejlődésére vonatkozó kutatás és praxis eredménye.”
59 A szufizmus az emberiség múltja, jelene és jövője közti kapcsolat. A szereteten át érthető meg és fejezhető ki; eszköze a lélek nemessége. Minden jó ember életében megnyilvánul, de elrejtőzik azok elől, akik elemezni próbálják. Az emberiség történetében mindig fent fog maradni, mert benn rejlik mindnyájunk mélyén, és csak arra vár, hogy felhasználjuk. A szeretet és a nagylelkűség sok egyebet is magában foglal, például a hűséget, az emelkedettséget és a szolgálatot.
60 Maaruf Karkhi: „Három jele van az igazi nagylelkűségnek: ellenállás nélkül is állhatatosnak maradnunk, dicsérnünk a nagylelkűség érzete nélkül, és adnunk, mielőtt kérnének.”
61 A merő teoretikus azt mondja: „kigondolom a dolgot”; a szufi viszont ezt: „Felkészítem magam a dolog befogadására, de nem élek a korlátozott, obstruktív gondolkozással, ezzel a gyermeteg eljárással.”
62 Az emberek hosszú diskurzusokat folytatnak - közmondásokban. De nem élik meg a közmondásokat. A közmondások és a közhelyszerű igazságok azért veszélyesek, mert vakságot és gondolatnélküliséget hoznak létre. Ha olyan elvre teszel szert, amiben mindenki egyetért, az önelégültség és a romlás küszöbére érkeztél. Senki nem ellenzi a „békét a világnak” elvét. Azt képzelik, ha hisznek benne, semmit sem kell tenniük érte. Hát persze, beszélnek róla, a témát unos-untalan a főcímek közt szerepeltetik. De nem alkalmazzák saját személyükre a béke lényegbeli jellemzőit. Úgy tekintenek a „békére”, hogy az csak emberek csoportjaira vonatkozik, magára az individuumra nem. Ezért is nem lehetséges igazi béke, csupán a tényleges harc szünetelése. A béke azonban több ennél.
13
63 Hét egymás után tanulmányozott Naszrudin-történetnek akkora a misztikus hatása, hogy az ember alkalmassá válhat tőle a megvilágosodásra.
64 Idries Shah mondja: „Nem csupán szolgálnak a szufik, hanem a földön egyedüliek abban, hogy a szolgálatot minimális kötelességüknek, nem pedig legvégső feladatuknak tekintik. A szolgálat lényegéhez tartozik, hogy túllépjünk azon a stádiumon, ahol viszonzást várunk cserébe.”
65 Rûmî: „A szufik könyve nem betűk sötétsége, hanem a tiszta szív fehérsége.”
66 Hamad ibn al-Jabri sejk a nyugati hagyomány leginkább megerősítésre méltó példáiról: „Az első a csoportszellem, ami képessé teszi az embert annak megértésére, mit jelent másokkal összhangban dolgozni. A másik nem maga a demokrácia, hanem a rá való készülődés, ami képessé teszi az embert a demokrácia megbecsülésére, bár a demokrácia maga is csupán előjáték az ember valóságos egyenlőségének megértéséhez. A harmadik: mások tisztelete. Ezáltal válik lehetővé, hogy az ember tisztelje önmagát. Ám nem tisztelhetjük önmagunkat, csak ha másokat is tisztelünk. Nagy titok ez.”
67 „Az egész jóga - mondja egy Kallander-dervis - az öncsalás egy formája, és igen könnyű elsajátítani.”
68 Akik szufi módon nevelődnek, és azok is, akik életük későbbi szakaszában csatlakoznak a szufikhoz, minden vállalkozásukban jeleskednek. A jógán nevelődöttek azonban legtöbbször csupán jógivá lesznek: a világ számára nem válnak kiválóbbá vagy értékesebbé. Akik azután csatlakoznak a jógához, hogy már megalapozták egzisztenciájukat a világban, nem lehetnek a jóga szószólói.
69 Ha a „köznép” érdemessé tenné magát, képessé válnék az ügyek irányítására, és nem csupán az ágyútöltelék vagy a szavazóbarom szerepét töltené be. Ez azonban nem könnyű. Könnyebb primitív szinten dolgozni, megszervezni egy-egy tömeggyűlést és tüntetni, mint önmagunkat megjobbítani.
14
70 - Jó, jó, elveszett a szamarad, molla, de azért még nem kéne nagyobb jajveszékelést csapnod, mint amikor meghalt az első feleséged! - Az ám, de emlékezz csak: amikor elveszítettem az asszonyt, az egész falu vigasztalt: „Majd keresünk neked másikat!” Most meg senki, de senki nem ajánlja föl, hogy pótolja a szamaramat!
71 A szufi „munka” (ön)tudata az egész közösségben rejlik. Vagyis a szufikra a maguk teljességében kell tekintenünk: olyan emberek közösségeként, akik villanytelep módjára működnek, amely összegyűjti és kibocsátja az emberi fejlődéshez szükséges különleges energiát. Ez a haladás evolúciós jellegű: egy magasztosabb emberforma kifejlődéséhez vezet. Minden egyéb emberi vállalkozás eltörpül e mögött. Néha az egyéb vállalkozásokat (holott egyiket-másikat roppant nagyra szokás becsülni, például nemzeteket, kulturális csoportokat stb.) gyengíteni kell, mert olyan erőt hoznak létre, amely ellenséges a valódi emberi gyarapodással szemben.
72 „Ez hát a tanítómester titka. Ahol a meg nem újhodott férfi vagy nő könyvekben keresi a tanítást, ott az egyénekben lakozik, és ők »működtetik«, ahogy a szabadkőművesek mondanák. Ahol az intézmények azt képzelik, hogy ők megőrizhetik, ott lehetetlenség intézményesíteni. Ahol az emberek a tudás kizárólagos egyéni forrását keresik, ott szét van osztva az egész emberiség között. Akik ismerik a szétosztás mintázatát, ebben a vállalkozásban segédkeznek. A többiek, akárcsak a vakok, foszlányaival bíbelődnek. A tanítómester titka ez: megtanítja tanítványait arra, amit tud, és amire a tanítványoknak szükségük van. Aztán útbaigazítja őket, hogy tanuljanak önállóan, vagy utazzanak el újabb tanítóhoz, mégpedig egy meghatározott, jól megértett cél érdekében. Az ilyen ember nagyon is különbözni fog ama mahatmáktól, akiket vakon követ az emberiség, kétségbeesetten iparkodva »az összes igazságot egyetlen fedél alatt« találni meg, mintha csak holmi nagyáruházról volna szó. Az ilyen tanítómesternek tetemesen különböznie kell attól a misztikus tanítótól, aki ragaszkodik tanítványainak állandó körülötte levéséhez, vagyis ahhoz, hogy mind tőle függjenek. Mentesnek kell lennie az ‘én’ összes maradékától. A szufi klasszikusok olvasásakor ráeszméltem, hogy ez az a »zászlóvivő és vezető«, akiről oly sok régi mester beszélt. Nem lehetett kétségem afelől, hogy Idries Shah ilyen ember” (írja Omar M. Burke).
73 Meghatározott számú embert, aki hasznos lehet e sorsdöntő vállalkozás szempontjából, képessé kell tenni, hogy tapasztalati úton belássa mindezek igazságát. A szufik éppen ezt teszik, midőn növelik híveik számát - ám nem a hiszékeny követőkét, hanem azokét, akik átlátják, ami történik, hasznosak lehetnek a szent feladat teljesítésében, és rájuk lehet bízni a
15
tudást. Ők tudással kereskednek, nem pedig érvekkel. Aki vitatkozni akar velük, tanítványuknak alkalmatlan. A szufi tanítómesterek mindent elkövetnek, hogy elriasszák a tanítványokat. Senkit sem fogadnak el, aki „üres kézzel” érkezik, vagyis hiányzik belőle a legbenső misztérium, a „Szív világossága” iránti természetes érzék. A keleti kézikönyvek általában költői vagy vallásos fogalmi köntösbe vannak öltöztetve. A tanítás aktív része a mestertől származik, s neki éppen az a fő funkciója, hogy mesterként létezzen tanítványai között. A tanítvány elsősorban abból tanul, hogy megfigyeli, miként oldja meg mestere a köznapi élet problémáit. Kérdésekkel nem zaklathatja; bírálat és zokszó nélkül kell elfogadnia sok mindent, ami látszólag logikátlan, sőt badar, és csak később derül ki az értelme. A legfontosabb szufi paradoxonok komikus történetekben lépnek elénk, Naszrudin alakjához kapcsolódva, vagy pl. Ezópusz meséiben, akit a szufik egyik ősükként tisztelnek.
74 A szufi csak annyira lehet a másik ember hasznára, amennyire a másik elfogadja ezt a funkcióját.
75 Az intuitív megragadásban szűkölködők két fő erőt vetnek be azok ellen, akik viszont részesülnek benne. Az első a Hatalom Embereinek ereje: gyilkolnak, büntetnek és ártanak. A második a Tudomány Embereinek ereje: ők csalással, képmutatással és eretnekségekkel élnek.
76 Sayed szultán: „Hogyha imádkozol, és elégedett vagy, mert imádkoztál, akkor cselekedeted rosszabbá tett. Tehát abba kell hagynod az imádkozást, míg valódi alázatot nem tanulsz.”
77 Naszrudin dicsekszik a teaházban: - Én a sötétben is látok! - Ha csakugyan így van - kérdezik tőle -, hogy lehet, hogy lámpással jársz az utcán? - Csakis azért, hogy a többiek belém ne ütközzenek!
78 „Kiváltképp ezt tanultam meg: a szufi tanítási rendszer nem elsősorban mesék és történetek segítségével működik, ahogy Rûmî filozófiájának némely értője gondolja; vagy a költészet révén, ahogy Dzsami és Saadi rajongói hiszik; vagy »gyakorlatokkal«, ahogy azok képzelik, akik az úgynevezett »dervis-rendekben« ilyen technikáknak szentelik erőfeszítéseiket; netán ahogy sokan állítják - testgyakorlatok és mentális tréning segítségével. Az igazi szufi mester eszközként szolgál: mihelyt »kifürkészte a szívedet«, nyomban tudja, miféle tanulni és cselekedni valóval lásson el. A Tanítás összes többi megközelítése elavult verzió. Shah soha nem mulasztja el fölhívni a figyelmet arra, hogy mozdulatok ismételgetése, a tánc vagy a zene gyakorlása, valamint a hajlam a tevékenységek vagy a tanítások szabványosítására az indoktrinátori megközelítésre jellemző, az idomáréra, aki kondicionál, holott az igazi szufi hagyomány mindig küzdött az egyoldalúságok ismétléssel történő sulykolása
16
ellen. A szufi tudás bármilyen módszerrel átadható, és ezt mindig a körülmények szabják meg.” (Bashir dervis)
79 A szufizmus nem legszentségesebbként bálványozott egónk, a „kultúra” légiónyi indoktrinátora által kondicionált parancsoló én (e garázda majom) óhajait, hanem szunnyadó belső lényegünk elemi szükségleteit elégíti ki. Az ember nyitott szemmel alszik: a szufizmus az ébresztője. (A remete, a jógi, a szemlélődő: továbbalvók csupán.)
80 Manapság is dívik, hogy a dervisek szertartásosan visszautasítják a keresztet, e szavakat mondván: - Legyen a kereszt a tiétek, ám értelme a miénk! - (Övék a kereszt „veleje”, a formális kereszténynek csak a feszület jut.)
81 A haszonleső, „üdvösségre” és „öröklétre” spekuláló vallási viselkedés a nafs-i-ammara, a parancsoló/kondicionált én hiúsága, végtelenbe pöffeszkedése, az örökkévalóság gyarmatosítása. Ez a másodlagos én a valódi tudást mindenkor esztelenül kapálózva hárítja el magától ami érthető is, hiszen az igaz ismeret a nafs-i-ammarát kioltaná. Râbi’a ‘Adaviyeh, a szent szufinő mondta (és ‘Attar jegyezte föl A szentek emlékezetében): „Istenem, ha a pokol félelme sarkall szolgálatodra, parancsold, hogy égessen meg tüze; ha pedig a reménység, hogy a paradicsomba jutok, tiltsd meg, hogy odakerüljek - de hogyha Teérted magadért szolgállak, ne vond meg tőlem orcádnak látását!”
82 A szufi feladata: olyanná szerveznie önmagát, hogy lehetővé váljék érzékelő és cselekvő szerveinek működése, folyamatosan és hatékonyan. A látnok és a mágus, megannyi keresztény misztikussal egyetemben, nem teljesen született újjá, vagy frissült meg a folyamatban. A jógi ugyan megváltozik, de működése ettől még nem válik értelmesebbé. A buddhista szemlélődő is elérheti, amire törekedett, azonban ez sem kapcsolódik a cselekvés értelmében felfogott, a közösségre tekintő hasznossághoz vagy dinamizmushoz.
83 Írók, színészek, „önmegvalósító” művészek - vagyis mindazok, akik a másodlagos énjükből élnek - úgyszólván hivatalból süketek a szufi hangra.
84 A szufi folyton elkerüli a történelmi gondolkodás csapdáját, amely nem tételez alapvető belső forrást a tudás számára, és kénytelen irodalmi és felszínes ihletés után kutatni.
17
85 A pap fejlődés eredménye. A közismert vallásokban, melyek az emberek szentimentális igényeit elégítik ki csupán, ilyen papok ritkán kerülköznek.
86 Lehet, hogy szufi a szomszédod; talán éppen takarítónő; lehet gazdag, lehet szegény... Teszi a dolgát, s oly észrevétlenül él a világban, mint a sivatag tevéje.
87 A módszeres tanulásnak vagy gyakorlásnak csak akkor van értelme, ha használni lehet, különben veszélyek származhatnak belőle.
88 Idries Shah: „Az emberiséget idomított állattá tették a nem-szufi rendszerek, és közben elhitették vele, hogy szabad és kreatív, megválaszthatja gondolatait és tetteit.”
89 Rûmî: A kutya titka Medzsun a kutyájával sétál. Karjába veszi és simogatja, ahogy kedvesét szokta cirógatni a szerelmes. Egy arra járó megszólítja: - Ó, Medzsun! Mit csinálsz, elment az eszed? Nem tudod, hogy a kutyának szennyes a szája? És legott a kutyák tökéletlenségeit kezdi ecsetelni. Medzsun így válaszol: - Te csak a formákat bálványozod! Ha látnád, amit én, tudnád, hogy ez a kutya Isten titka és Leila hajléka!
90 Arany János: Ghazel „Kérdjétek a kalyibától: nem lappang-e ott egy bölcs, Kit a nagyok pitvarától magához vont az erkölcs.” Az megmondja: ott mély a víz, hol nem látni fenekét; A diónak külső héja zöld ugyan, de nem gyümölcs. A bolondot, ha bolondoz, neveti a sokaság: De ha okos nincs szavában, időt vele te ne tölts. Szomorúnak lenni mindig nem tanácsos: te, midőn Szemét sorsod összehúzta, vidám képet akkor ölts. Hujwîrî, a nagy tanító szerint a költészetnek lényege szerint valóságosnak és igaznak kell lennie. Ha valótlanság vagy hazugság van benne, bemocskolja hibáival a hallgatót, az olvasót és az írót. Hujwîrî feljegyezte azt a dervis-iskolákban ismeretes szállóigét, hogy akiket 18
felkavar az érzéki zene hallgatása, azok nem valóságos értelemben hallgatnak. A költészet vagy a zene valódi hallgatásának fejlődési értéke van, és sokkal becsesebb, változatosabb tapasztalatvilágba vezet be, mint a testi vagy az extatikus élmények.
91 Aki nem tud gyakran és szívből nevetni, annak halott a lelke.
92 Muhammed Baqir imám példázata: „Amikor ráeszméltem, hogy értem a hangyák beszédét, odamentem egy hangyához, és megkérdeztem: - Milyen az Isten? Hasonlít a hangyához? - Azt felelte: - Isten?! Nem, egyáltalán nem. Minekünk csak egyetlen fullánkunk van, Istennek viszont kettő!”
93 „Sok szufi élt és dolgozott Nyugaton, de csak mostanában jöttek létre a megfelelő körülmények eredeti szufi tudásközlő iskola meghonosítására vagy újrabevezetésére a nyugati féltekén” - írja Shah.
94 A fecsegés hitetlenségből fakad.
95 A szufi a szeretet természetes kötelességeként naponta gyógyít, elsősorban lelki nyavalyákat: mégpedig anélkül, hogy - a mai pszichiáterek módján - akaratát a páciensre erőltetné.
96 Bahaudin Naqshbandnak („A Festő”; 1318-1389) mondta valaki: - Történeteket mesélsz nekünk, de nem magyarázod meg, hogyan értsük őket! Bahaudin így válaszolt: - Mit szólnátok, ha a kereskedő, akitől gyümölcsöt vásároltok, szemetek láttára elköltené, és csak a héját hagyná nektek?
97 Az emberre vonatkozó ismereteinket az elmúlt tíz évszázad során a szufi hozzájárulás szinte felmérhetetlenül gazdagította. Mélyre hatoló belátásaik a lélektan, a természettudományok, a vallás területén megkerülhetetlenek és nélkülözhetetlenek. Világszerte megsokszorozódtak az utóbbi két évtizedben az erről szóló publikációk. A szufizmust illetően a magyar írásbeliség miközben a másodlagos én kakofon fecsegése betölti a Kárpát-medencét - egyetemes tudatlanságával és éretlenségével tűnik ki. 19
98 „A sarkalatos kérdés ez: hatékony módszer-e a szufizmus arra, hogy visszakapcsolja az embert isteni eredetéhez?” (Martin Lings)
99 Ha tökéletességre törekszel (mondja a szufi), először meg kell tanulnod helyesen törekedni. Igazi ellenséged: a tudatlanságod saját tudatlanságod felől. Dédelgetett „éned”, mindenből hasznot húzni iparkodó „személyiséged” - noha eszközöd lehetne - előrejutásod legfőbb gátja. Megfelelő módon kell keresned az igazságot, hogy szíved felviduljon; megtagadnod a miértet, és a hogyant kutatnod. Hogy mi telik tőled, az belső megújhodásodtól függ. Sokat követelsz ám hiányzik belőled a kellő közreműködés. Az jár eszedben, hogy mit akarsz, nem pedig az, hogy mit kell adnod. Nem tudod, hogy az adásban van az önfejlődés, a haladás. Lenni - szolgálni - megérteni; ráhangolódni az igazi valóságra, a lét egészére: törekednünk erre érdemes. Ha velem jössz, veled megyek!
20
