Miklós Zsuzsanna
A szimbólumok előfordulása az óvodás korú gyermekek rajzaiban
A rajzolás alkotás. A gyermek, amikor rajzol, újjá teremti a világot. Nem csak kezével, szemével, szívével rajzol, hanem egész lényével. A rajzokat akaratlan önvallomásként is értelmezhetjük (Feuer, 2000). Az óvodások rajzfejlődése A gyerekrajzok fejlődésének vizsgálatával rengeteg szakember foglalkozott. Kellog szerint legalább négy fejlődési periódus különíthető el (Jávorszky, 2001). A motívum szakaszban a másfél éves kisgyermek rájön arra, hogy a ceruza nyomot hagy a papíron, gyakori firkálását funkcióöröm kíséri. A forma szakaszban, 2-3 éveseknél megfigyelhetjük az alapfirkák összekapcsolódását, az ún. kombinátumok megjelenését. Egy évvel később, a kompozíciós szakaszban a kombinátumok diagrammokká szerveződnek, majd a diagrammok egységbe olvasztásával kialakulnak az aggregátumok. 5-6 éves korban, a képalkotó szakaszban rendszeressé válik az emberábrázolás. Ők már nem csak a formákra koncentrálnak, hanem arra is, hogy rajzaik minél kidolgozottabbak, részletgazdagabbak és szebbek legyenek. Általában négy éves kor körül tapasztalható a felismerhető tárgyak megjelenése. Ebben az életkorban a rajzoló nem azt jeleníti meg, amit lát, hanem amit tud a látottakról (intellektuális realizmus). A lányok ebben az életkorban általában magasabb szintű rajz teljesítményt nyújtanak, mint a fiúk. Ötéves korban a rajzok a belső fantázia kifejeződései. Elkezdik a képeket saját elgondolásuk alapján megvalósítani. A rajzok fantáziadúsak és érzelmekkel telítettek. A tárgyi világ ábrázolását még a több szempontúság jellemzi, de a kép egészén megjelenik a nap, mint a tér alapvető rendező eleme. Szétválik a lent és a fent. A tér ürességétől való félelem arra készteti a gyereket, hogy teljes egészében kitöltse a teret. Megjelennek a ritmusos geometriai formák is. A gyermekrajz ebben az életkorban totálisan egocentrikus, énközpontú alapokon áll. A képeknek általában ő a főszereplője, de örömmel illusztrálja kedvenc meséit, személyes élményeit is. (Feuer, 2000) A gyermekrajzokon látható leggyakoribb szimbólumok A képzőművészet szerint a szimbólum különleges sűrítésben, absztrakcióban tükrözi a valóságot (Zádor-Gethon, 1968). Jung úgy fogalmaz, hogy a szimbólum „…olyan kifejezés, név vagy kép, amely bár a hétköznapi életben ismerős lehet, mégis a szokásos és kézenfekvő jelentése mellett sajátos konnotációval bír. Valami számunkra homályos, ismeretlen, rejtett jelentést is magába foglal. …Olyan széles tudattalan vonatkozása is van, amelyet soha nem lehet teljes pontossággal meghatározni, vagy kimerítően megmagyarázni.” (Jung, 1993. 17-
1
18.). De szimbólumokként tekinthetünk a népi motívumokra is (Molnár V., 1998, 2001, 2003). A gyerekek ábrázolás közben rengeteg formát és szimbólumot rajzolnak le, amelyeknek fejlődése lépésről lépésre követhető. A rajzokon látható tartalmak az egyszerűtől a bonyolultig, a konkréttól az elvontig változhatnak. Ezek a tartalmak sokféleképpen értelmezhetők. Ugyanakkor a sokszínű értelmezés között nem feledkezhetünk el arról sem, hogy a rajzolási tevékenység olyan speciálisan emberi sajátosság, amelyben anatómiai, fejlődési és individuális összetevők együttesen vannak jelen. A gyerekek személyesen átélt élményei, vagy egyszerűen csak utánzási kedve szintén előidézője lehet a szebbnél szebb alkotásoknak. A gyerekek rajzain leggyakrabban az alábbi szimbólumokkal találkozunk: négylábú állatok, mint például a nyúl és a macska. A ló, a táltos ló, amely a magyarsággal kapcsolatos motívum; A madár a szabadság, a boldogság és a lélek jelképe; A fa többek között az élet és a halál körforgásának, valamint a sötétségnek lehet a szimbóluma. Jung úgy véli, hogy a fa az emberi pszichikum rétegződésével is kapcsolatban van. A virág a szeretet és a szerelem szimbóluma. Vannak virágok, amelyek külön jelentéssel is bírnak, ilyen a tulipán, amely a nőiség általános metaforája. A természeti jelenségek közül a nap, a hold és a csillagok kapnak kitüntetett szerepet. A nap a tüzesség, a világosság, a tudatosság, a pozitív erők és a férfi principátum szimbóluma, leggyakrabban az apát jelenti. A hold szimbolikája is egyetemes az emberi kultúrtörténetben. Hagyományosan a vízelem, a sötétség, a tudattalan, a varázsló hatalom, a női principátum szimbóluma. A felhő és az eső a termékenységet szimbolizálja, vagy más magyarázatok szerint az anyát jelenti. Az eső az életenergiára utal, míg a víz többféle egyetemes szimbolikával bír. A forrás például az élet keletkezésére utal, a patak az életerőt szállítja, ezzel szemben a tó a nyugalommal, a szépséggel, a csendes szemlélődéssel, és a tisztasággal áll kapcsolatban. A tenger a megtermékenyítő és pusztító kozmikus erő és az ismeretlenség végtelen szimbóluma. A ház az otthont találó ember helyhez kötődését jelentheti, és a biztonság, a védettség, a stabilitás, a viszonylagos állandóság képzetét kelti. A vár ugyancsak a biztonság szimbóluma, de ezen kívül jelentheti a fenyegetettség kizárását is. Főként a fiúk rajzain lelhetők fel a járművek, ezek közül például a hajó a történeti idők kezdete óta szimbolikus járműként szerepel, rengeteg mítoszban, vagy vallásnak a jelképrendszerében megtalálható. Ugyanakkor kapcsolatos a más létformákba eljutással, és a halállal, a születéssel, az újjászületéssel vagy az ünnepekkel. Molnár V. József szerint a kisgyermek első firkáiban a teremtett világ egymást kiegészítő és feltételező kettőssége van jelen: világosság (férfi), sötétség (nő), a nappal és az éjszaka, a fent és a lent, a száraz és a nedves az egymásra rímelő kettősségek rendszere. A kicsik kezdetben rengeteg időt töltenek a körök és a pontok rajzolásával. Ilyenkor azzá lényegülnek át, amit tesznek, kilépnek a tér idő kötöttségéből és maghoz hasonló állapotot élnek át. Körülbelül
2
négy éves korban érzékelhető a csillag tengelyre tükrözhető szimmetriája, a kör, amely a teljesség, az osztatlanság, az egész, az óriás, a menedék és az anyaöl archaikus jele. A körkereszt az organikus kultúráktól napjainkig a Földet jelöli. De a körkereszt minden további rajzelem kiindulópontja is. A mindenség örök négyese: a fészek, a hegy, az életfa, és a nap. A szimbólumok vizsgálata az óvodások rajzaiban A most bemutatásra kerülő vizsgálatban arra vállalkoztam, hogy közelebbről megismerjem az óvodás korú gyerekek leggyakrabban használt képeit, szimbólumait (Miklós, 2007). A gyerekek szabadon elkészített rajzait gyűjtöttem össze, összesen 132 darabot, 2006 és 2007 között, soproni óvodákból. A rajzok tavaszi időszakban, áprilisban és májusban születtek. A legkedveltebb témák erdei kiránduláshoz, a húsvéthoz és udvari játékokhoz kapcsolódtak. Közös beszélgetés során kiderült az is, hogy ezt az évszakot különösen szeretik a kisgyerekek, hiszen ekkor ébred a természet, ahol rengeteg dolgot meg lehet figyelni, és különös kincseket lehet gyűjteni. A gyerekek önállóan választhatták ki a témát, sem a jelenlévő óvónőjük, sem én nem irányítottam a gyerekek munkáját. Azt jelenítették meg, ami éppen akkor ott eszükbe jutott. Sokszor meglepő és érdekes rajzok születtek. Mindenegyes esetben feljegyeztem a rajzhoz fűzött magyarázatot is. A szakirodalomi adatok alapján kiválasztott szimbólumok (1. táblázat) előfordulásának gyakoriságában, változásában három befolyásoló tényező szerepét kívántam megvizsgálni: a gyerekek életkorát, nemét és az átélt élmények hatását. Feltételezésem szerint: A szimbólumok megjelenése életkoronként változó. Minden életkornak megvan a maga jellemző szimbólumvilága. Ahogy növekszik a gyermek, és egyre több tapasztalatot szerez a világ dolgairól, úgy gyarapodik a képek száma is. További feltételezésem szerint a lányok többet rajzolnak, mint a fiúk. Korábban kezdenek a rajzolással próbálkozni, rajzaik fejlettebbek, részletgazdagabbak, nagyobb igényük van a rajzolásra. Úgy vélem, hogy vannak szimbólumok, amelyek inkább fiús szimbólumok és vannak, amelyek jellemzően lányos szimbólumok. Végül azt feltételeztem, hogy nem csak a nemek közti különbség és az életkor befolyásolja a szimbólumok előfordulását, hanem az élményszerzést adó események is. Az összegyűjtött rajzok motívumait statisztikai számítással elemeztem. 1. ábra: A rajzok százalékos eloszlása életkorok és nemek szerint
3
10
16
8 7
28
10
3 éves lány 3 éves fiú
9
12
4 éves lány 4 éves fiú 5 éves lány 5 éves fiú 6 éves lány 6 éves fiú
1. táblázat: A szimbólumok életkor szerinti előfordulási aránya
Életkor
3 - 4 éves korban
4 - 5 éves korban
5 - 6 éves korban
6- 7 éves korban
Firkák
30
16
-
-
Négylábú állatok
-
-
8
23
Madár
-
2
6
10
Fa
-
6
10
35
Virág
-
5
13
36
Nap
3
12
15
30
Hold
-
-
-
1
Csillag
-
-
2
2
Felhő
-
18
20
20
Eső, hó
-
-
-
2
Domb
-
-
-
8
Tenger
-
1
2
-
Ház
-
7
9
12
Vár
-
-
2
4
Ember
-
7
13
25
Csiga
-
-
-
3
Lepke
-
-
-
4
Szivárvány
-
-
2
2
Gyümölcs
-
-
3
4
Sárkány
-
-
-
1
Szimbólumok
A meghatározott szimbólumok 80 % - át felfedeztem fel a gyerekek rajzain. A leggyakoribb szimbólum, amely szinte kivétel nélkül minden rajzon szerepelt: a nap. A nap után a legtöbbször a virág tűnt fel. A virágokat leggyakrabban a fa követte. Szinte mindenféle fa előfordult, a létrás fától a lombkoronásig. A négylábú állatok ugyancsak kedvelt tartalmak,
4
főként a ló. A négylábú állatok után a madarak szerepeltek leginkább. A ház volt az utolsó olyan alakzat, amelyet még nagyon gyakran lerajzoltak a gyerekek. 2. ábra: Leggyakrabban ábrázolt formák
140 120 100 80 60 40 20
sárk ány rajz ok s zám a
möl cs
gyü
e
a
rván y
lepk
csig
járm ű emb er
vár
ház
ó
dom b teng er
eső, h
felh ő
ag csill
hold
g
nap
fa
virá
mad ár
sziv á
4 lá
bú á
llato k
0
A szimbólumok fejlődéséről, a kapott eredmények alapján, a következőket állapíthatjuk meg: három és négy éves kor között konkrét szimbólum még nem fedezhető fel. Ebben az életkorban az alapfirkák próbálgatásával vannak elfoglalva a gyerekek, majd négy éves kor körül megjelenik a legelső felismerhető szimbólum, amely a zárt firkából alakul ki: a nap. Jellegzetes első szimbólum még a felhő, amely kezdetben gomolyag firkából áll, majd öt éves korban határozott körvonallal tűnik fel. Korán megjelenő forma a virág is, aminek első változata a gombvirág, amely ekkor még egyetlen vonallal megrajzolt kör csupán. A népi hiedelem szerint a virág a nap földi mása. Ez a virágábrázolás második fázisa, majd ezt követik a bonyolultabb formák, mint a százszorszép váz és a tulipán váz, amelyek öt-hat éves kortól jellemzőek, ugyancsak négy-öt éves korban jelenik meg a madár, amely kezdetben két íves vonal, amely későbbiekben kör alakú fejet és téglalapszerű testet kap, ahonnan kinyúlnak a szárnyak, a faábrázolás kezdete is erre az életkorra tehető. Kezdetben a gyerekek két vonallal ábrázolják a fa törzsét és abból kiálló vonalakkal az ágakat, majd öt éves korra a lombos fa kap főszerepet, a ház ábrázolása négy éves korban kezdődik el, de ekkor még levegőben álló házat láthatunk, majd ötéves kortól a ház a lap aljára kerül és kidolgozottabbá válik: ablakokkal, ajtóval, kerítéssel. Ezek mellett, a többi szimbólum csak később és kisebb számban fedezhető fel. Ilyenek a hold, a csillagok, az eső, hó, tó, tenger, járművek, stb.
5
3. ábra: Nemek közti különbségek
sárkány gyümölcs szivárvány lepke csiga ember jármű vár ház tenger domb eső, hó felhő csillag hold nap virág fa madár 4 lábú állat 0
5
10
15
20
Fiú
25
30
35
40
45
Lány
Az eredmények azt mutatják, hogy: A fiúk kevesebbet rajzolnak, mint a lányok. A 132 rajz közül mindössze 42 volt fiúé. 66 fiú közül 42-nek volt kedve rajzolni, míg a 66 lány közül mind a 66 leült rajzolni. A lányok gyakrabban rajzolják le a napot, a felhőt. A virág és a fa ábrázolásánál ugyanez a helyzet. Kedveltek voltak a négylábú állatok is, itt még nagyobb eltérés mutatkozott: a lányok háromszor több négylábú állatot rajzoltak, mint a fiúk. A házak előfordulási aránya viszont hasonló volt a két csoportnál. Mindkét nem rajzain gyakran megjelentek az emberek is. Azonban volt olyan szimbólum, amelyet a fiúk többször jelenítettek meg, például a várat.
6
Olyan rajztartalmakkal is találkoztam, amelyek vagy csak a lányok, vagy csak a fiúk rajzain szerepeltek: Fiúk esetében a sárkány, a jármű, a tenger és a folyó. Ezzel szemben tipikusan lányos motívumoknak mondhatók a lepke, a gyümölcsfa, a szivárvány, a nyúl vagy a fóka. A környezeti hatások, az átélt évszakok, ünnepek hangulata szintén befolyásolja a rajzok születését. Legtöbb esetben megtörtént eseményeket, hozzákapcsolódó vágyakat, fantáziákat rajzolnak le a gyerekek. Az ábrázolás közben elmondott színes élmények árulkodnak a belső történésekről. A lányok leggyakrabban békésebb, szép, mesebeli történeteket meséltek el, a fiúk viszont indulatosabb, agresszívebb történetek irányába haladtak. Összegzésképpen elmondható, hogy a vizsgálat eredményei igazolták feltételezéseimet: a gyerekek életkora, neme és az átélt élmények alakítják a gyerekrajzok szimbólumvilágát. A szakdolgozatomban még részletesebben bemutatott elméleti és vizsgálati eredmények, illetve a témakör tanulmányozásának tapasztalatai rávilágítottak arra, hogy a gyermekrajzokkal való foglalkozás, azok részleteinek kutatása, nagyon érdekes, tanulságos, és az óvónői munkában jól hasznosítható tudást jelent. Irodalom:
Feuer M. (2000): Gyermekrajzok fejlődéslélektana. Akadémia Kiadó, Budapest. Jávorszky E. (2001): Fejlődéspszichológia. Edutech Kiadó, Sopron. Jung, C. G. (1993): Az ember és szimbólumai. Göncöl Kiadó, Budapest. Miklós Zs. (2007): A szimbólumok előfordulása az óvodás korú gyermekek rajzaiban. Szakdolgozat. NYME BEPK. Sopron Molnár V. J. (2003): A Nap arca. A gyermekrajzok üzenete. Örökség Könyvműhely. Molnár V. J.(2001): Újraszülető világ. A kisgyermekek rajzos üzenete. Örökség Könyvműhely. Molnár V. J. (1998): Ég és Föld ölében. Tanulmányok a gyermekvilágról. Örökség Könyvműhely. Zádor A.- Gethon I. (1968): Művészeti lexikon. Akadémia Kiadó, Budapest.
7
