A Szent István Egyetem minőségfejlesztési programja (SZIE-MFP) A Szent István Egyetem Minőségfejlesztési Programja (SZIE-MFP) a tudományosgazdasági társadalmi változásokhoz való alkalmazkodás érdekében jött létre, egyben eleget téve a Felsőoktatási Törvény 21. §-ában megjelölteknek, mely előírja, hogy minden felsőoktatási intézménynek minőségfejlesztési programot kell készítenie, és ebben meg kell határoznia az intézmény működésének folyamatait, a vezetési, tervezési, ellenőrzési, mérési, értékelési, fogyasztóvédelmi feladatok végrehajtását, valamint az oktatói munka hallgatói véleményezésének rendjét. Felsőoktatásunkból sohasem hiányzott a minőségre való törekvés, hiszen ez része minden tanár gondolkodásmódjának és munkájának. A magasan képzett oktatók, a hallgatók előképzettsége, az egyetemi oktatási folyamatok szabályozása, a kutatásban való aktív részvétel, az akkreditáció és a doktori képzés mind az oktatás minőségének javítása érdekében történnek. Mind több visszajelzésünk van arról, hogy diplomáink értékállóak, bírják a nemzetközi megmérettetést is, ugyanakkor megfogalmazódnak azok a hiányosságok is (nyelvtudás, számítógép-használat, önálló tanulásra való képesség, némely szakterületen a gazdasági és menedzsment-ismeretek hiánya, stb.), melyek orvoslására lépéseket szükséges tenni. Az egyetemi képzés hosszú időn keresztül kislétszámú elitképzés volt. A társadalmigazdasági tudományos változások lassúak voltak. A tudományos-technikai változások társadalmi következménye ezek felgyorsulása és az általános tudásszint megnövelése. Ennek következménye – a felsőoktatás az elitképzés irányából a tömegképzés felé mozdul, ugyanakkor a megszerzendő ismeretek a gyors változások következtében állandó megújulásnak vannak kitéve, miközben ennek finanszírozása is egyre nagyobb erőfeszítés az állam számára. A források előteremtésére mind nagyobb erőfeszítések történnek, ugyanakkor egyértelmű, hogy a gazdasági növekedés közvetlen összefüggésbe hozható a felsőoktatás színvonalával és a globális versenyben a tudás megszerzése a társadalom fejlődésének sarkalatos kérdésévé válik. A verseny a második világháborút követően három régióban jelenik meg: USA, Távol-kelet és Európa. Világossá válik, hogy az európai térség versenyképességét a térség oktatásának egységes, korszerű összehangolt fejlesztése biztosíthatja. Ezért a hetvenes évektől különböző kísérletek történnek az egységes rendszer kialakítására, melyben a főbb elvek a függetlenség, átláthatóság, átjárhatóság mellett a legfontosabb a minőség kérdése, hogy lehetővé tegye a térségben az egységes rendszer működését. Az egyik legfontosabb célként kell tehát elfogadni, hogy felsőoktatásunk tömegessé válásának időszakában olyan módszerek, rendszerek és eszközök kidolgozására kerüljön sor, melyekkel növekvő hallgató-létszám és teljesítmény-irányult új finanszírozási rendszer mellett is megőrizhető az egyetemünk által kiadott oklevelek minősége. (Európában korábban szokás volt kibékíthetetlen ellentétet feltételezni a képzés eltömegesedése és minősége között. Mára ez a vélekedés jóval árnyaltabbá vált. A felsőoktatás tömegessé válása a használható tudás és az oklevelek értékének ill. megítélésének differenciálódását is jelenteni fogja.) A Szent István Egyetem Minőségfejlesztési Programja ezeknek a gondolatoknak jegyében született, megfogalmazva azokat a tennivalókat, melyekkel a célok a leghatékonyabban és leggyorsabban elérhetők. A célok megvalósításáért folytatott erőfeszítések csak akkor járnak eredménnyel, ha a jelenlegi helyzet, a külső körülmények és a választott módszerek összhangját sikerül biztosítani. Ez különösen fontos olyan folyamatok esetén, mint a felsőoktatás, ahol az egyén szerepe, mozgástere, az egyetemi rendszer sajátos 1
működése nem teszi lehetővé a minőségfejlesztés ipari, illetve szolgáltatói szektorban bevált módszereinek automatikus átvételét, szolgai másolását. A minőség megvalósításának általánosan ismert és használt modelljei, a szabványos minőségirányítási rendszer és a teljes körű minőségirányítás, ágazattól függetlenek és azt szolgálják, hogy a termékek és szolgáltatások használóinak elégedettségét elérjék illetve fokozzák, növeljék az előállító és szolgáltató szervezetek versenyképességét működésük tudatos fejlesztésével. A Szent István Egyetem minőségfejlesztési programját az elérendő célokhoz rendelve ötéves időtartamban jelöli ki, mely idő alatt a teljeskörű minőségirányítást mindennapos gyakorlattá kell tenni. Ez alatt az intézmény olyan képességeinek kialakítását és működtetését kell érteni, amelyek lehetővé teszik a partnerek változó igényeinek kielégítését, továbbá olyan vezetési szemlélet és gyakorlat kialakítását, amely összefogja a szervezeti potenciált a folyamatos fejlesztés irányába, és végül egy minőségkultúra megvalósítását és folyamatos fejlesztését. A teljes körű minőségirányítás megvalósítása tartalmazza a partnerközpontú működés kialakítását, a vezetési és egyéb folyamatok folyamatos fejlesztését, aminek eredménye a jobb minőségű oktatás. A partnerek visszajelzései alapján, valamint a folyamatokban talált hibák megszüntetésével fejlesztik a folyamatokat. Nem az emberi hibák, hanem a folyamatok hibáinak megtalálása és kiküszöbölése a cél! A teljes körű minőségirányítás megvalósításához szükséges a munkatársak teljes körű részvétele, képességeinek és tudásának felhasználása a partnerek igényeinek kielégítése céljából, amit motiválással lehet elérni. Nem szabad elfelejteni, hogy az intézmény munkatársait is partnereknek kell tekinteni, akiknek szintén vannak elvárásaik. A teljes körű minőségirányítás megvalósítása azt is jelenti, hogy az intézményeknek mérniük kell eredményeiket, új módszereket és eszközöket kell keresniük és megvalósítaniuk, tanulniuk kell saját és mások tapasztalataiból, valamint meg kell osztaniuk másokkal a megszerzett tudásukat, tapasztalataikat és terjeszteniük kell eredményeiket. Ez utóbbi azért fontos, hogy ne kelljen újra mindent kitalálni és a minőségfejlesztést is gyorsabban tudják megvalósítani. A minőségfejlesztés támogatása újfajta vezetői szemléletet igényel: a minőség, mint vezetési filozófia alkalmazását. Ez azt jelenti, hogy a felsőoktatási intézmény vezetése képes arra, hogy olyan módon irányítsa a folyamatokat és az erőforrásokat - különös tekintettel az emberekre - hogy az oktatás minősége feleljen meg a partnerek igényeinek illetve folyamatosan fejlődjön és haladja meg ezeket az igényeket. Ennek megvalósításához kitörés szükséges a hagyományos vezetői szerepkörből, és fő vezetői feladatnak kell tekinteni a következőket: jövőkép és stratégia kialakítása, változások kezdeményezése és menedzselése, kommunikálás a munkatársakkal, (információk adása és nyerése), a rendelkezésre álló tudás összefogása, az elvégzendő munka előfeltételeinek és az ideális környezetnek a megteremtése ahhoz, hogy a munkatársak elvégezhessék feladataikat, képzés és ösztönzés. Ugyancsak fontos a feladatok delegálása, hiszen a vezető nem tud mindent egyedül megvalósítani vagy ellenőrizni. A vezetés elkötelezettsége alapfeltétele a minőségfejlesztés sikeres megvalósulásának, ezért a Szent István Egyetem vezetése a program keretében kinyilvánítja elkötelezettségét, hogy: • megteremti a feltételeket a 2006 március 1-én hatályba lépett, 2005. évi CXXXIX. felsőoktatási törvényben foglaltak teljesítéséhez; • törekszik az oktatás-kutatás, valamint az intézményi és kari működés minőségének fejlesztésére, az intézmény és a karok versenyképességének elősegítése, az általuk magvalósított képzettségek, kutatási eredmények, és szaktanácsadási tevékenység hazai és nemzetközi elismerésére;
2
• •
•
• •
•
megvalósuljon a jó együttműködés, az egyenlő feltételek, az igazságos bánásmód, valamint a teljesítmény elvű elosztás és teherviselés minden kar, szervezeti egység illetve a munkatársak vonatkozásában; biztosítja a minőségbiztosítási rendszer kialakításához, működtetéséhez és fejlesztéséhez szükséges feltételeket a minőségbiztosítás szervezetének létrehozása és megfelelő működése, a szükséges kompetenciák megszerzésének elősegítése; az intézményi szintű minőségpolitika alapján a kari, saját minőségpolitikák megfogalmazása, és minőség célok kitűzése, a kari szintű rendszerek összehangolása céljából; mindent meg tesz a minőségbiztosítási rendszer megtervezése, bevezetése, működtetése valamint a külső és belső értékelések és visszajelzések figyelembevételével annak folyamatos fejlesztésére, és így a karok és a szervezeti egységek is tudatosan és tervezetten végezhessék az ilyen irányú tevékenységüket, és így végre tudják hajtani az intézményi minőségfejlesztési programot és cselekvési tervet; kezdeményezi az intézmény, a karok, a szakok és programjaik külső elismeréséhez -akkreditáció- szükséges feltételek realizálását; kialakítsa és mindennapi gyakorlattá tegye a minőségbiztosítási tevékenységet, melynek részeként az önértékelés megvalósítása minél több munkatárs számára alapvető követelmény legyen, és amelynek rendszeres alkalmazása a versenyképesség fokozását, a partnerek, és elsősorban a hallgatók elégedettségének növelését eredményezze. szorgalmazza a minőségdíj kritériumainak fokozatos teljesítését, amelynek eredményeként létrejön a vezetés, az oktatás-kutatás, a tudományos-szakmai és társadalmi szerepvállalás, beleértve a fenntarthatóság megvalósításában való közreműködés, valamint az oktatói, tanszéki, kari, intézményi teljesítmény objektív mutatókon alapuló értékelése, lehetőséget teremtve a hazai és nemzetközi összehasonlításokra, rangsorolásokra és a legjobb gyakorlatok átvételére.
Jelenleg a vezetői tevékenység sok tekintetben tudatosan, vagy igény szintjén elvárja a minőségi követelmények teljesítését, de vannak tennivalók: • A vezetők szerepe és felelőssége jogszabályban és a működési szabályban rögzített, de ezt folyamatosan ellenőrizni és értékelni kell, hogy ez a szabályozás és annak megvalósítása elegendő-e, és szükség szerint ennek megváltoztatását kell kezdeményezni. • A vezetők megbízatása a követelményrendszerben megadott szempontoknak megfelelő személyek sikeres pályázatához, és a pályázatot elbíráló testület, illetve felsőbb vezető döntése alapján történik. Meg kell vizsgálni, hogy a minőség a követelményrendszerben milyen súllyal jelenik meg, illetve ennek mérlegelése a pályázat elbírálásában a kompetenciákkal azonos jelentőséget kapjon. • A vezetők tevékenységének értékelésénél a minőségi követelményrendszer teljesítése az egyik legfontosabb szempontként jelenjen meg, és mindennapos gyakorlattá kell tenni, hogy a vezetői díjazásban ennek következményei számszerűen is megnyilvánuljanak. • A leendő vezetők felkészítésére, ill. a már funkcióban levők részére is biztosítani kell, hogy a vezetői tevékenység adott körére kellő minőségfejlesztési ismereteket, képzést és továbbképzést kapjanak, mellyel a teljeskörű minőségirányítás egyetemi gyakorlatában az egyetemi vezetés egységes elkötelezettségét a mindennapos gyakorlatban érvényre tudják juttatni.
3
A teljeskörű minőségirányítás alapja az intézmény folyamatainak szabályozása, a szabályozás szerinti működés folyamatos ellenőrzése és az ellenőrzés tapasztalatainak feldolgozása, és értékelése alapján a szabályozás állandó karbantartása. A teljes képzési folyamatot célszerű a képzési irányok és szintek esetében áttekinteni és értékelni, majd a lehetséges fejlesztési elveket meghatározni. A rendszer elemeinek áttekintésekor a partnerközpontú működés elveit mindenkor figyelembe kell venni. A teljes képzési folyamat (szakok alapítása/indítása, felvételi kritériumok meghatározása, a tanítási ill. tanulási folyamat jellemzői, az értékelési módszerek és a végzettek utánkövetése, stb.) szabályait a jelenlegi szabályozások felmérésnek elvégzése után teljeskörűen meg kell alkotni. A minőségfejlesztés programját a folyamatok szabályozásával, a felmérések és ezek kiértékelésével állandó feladatként kell kezelni. Minimális szabályozásként és ellenőrzésként kell kezelni az egyes karokon a következőket: • Kari oktatói teljesítménymérés szabályzata; • Oktatói munka hallgatói véleményezésének szabályzata, illetve a mérésnél alkalmazott kérdőív kidolgozása; • Kérdőíves mérési rendszer a végzős hallgatók körében; • Kérdőíves mérési rendszer a felvett hallgatók körében; • Pályakövetési rendszer a végzettek számára Ki kell dolgozni a Kari Foglalkoztatási Kódex-eket, mely meghatározzák a személyenkénti, tanszékekre/intézetekre vonatkozó oktatási feladatok típusait, értékelésének módszerét, előírják az értékelés rendszerességét, a szükséges beavatkozások módját. Az Oktatói munka hallgatói véleményezésének szabályzatában meg kell határozni a véleményezés célját, a véleményezés folyamatát, a méréshez használt kérdőívet és a keletkezett dokumentumok kezelésének módját. A kari szabályzatot az egyetemi szabályzattal összhangban kell meghatározni és folyamatosan fejlesztése szükséges. A szervezeti egységek (tanszékek, intézetek) értékelését a kar vezetése kari tanácson mutatja be és elemzi. A kari minőségbiztosítási tevékenység egyik fontos eleme a végzős hallgatók körében végzendő vizsgálat. A mérés célja, hogy képet kapjunk a végzős hallgatók intézménnyel kapcsolatos véleményéről, értékeléséről és ennek megfelelően módosítsuk, alakítsuk képzésünket. A felméréseket az adott kar legjelentősebb szakjain, annak minden tagozatán (nappali, levelező, távoktatási) célszerű elvégezni. Az eredmények megvitatja a kari vezetői értekezletek, illetve kari tanács, a mutatók, trendek alapján a Tanács/kari vezetés meghatározza a szükséges teendőket. A karok a pályakövetés különböző formáit működtetik az egyes szakjaikon, viszont fontos fejlesztési cél egy, a karok között összehangolt, egyetemi pályakövetési rendszer kialakítása. A kérdőíves véleményfelmérések eredményeit is figyelembe véve folyamatosan korszerűsítjük a szakok tantárgyi struktúráját, illetve az egyes tantárgyak tantárgyi programjait, különös figyelemmel a gyakorlat igényeire. A felvettek körében lebonyolítandó motivációs felmérés célja, hogy a karok világosan lássák, milyen tényezők eredményezték, hogy a jelentkező karukat választotta, és milyen elképzelései, elvárásai vannak az egyetemi oktatással, élettel kapcsolatban. A vizsgálatokat szeptemberben, a beiratkozás hetében célszerű lefolytatni. Nagy súlyt kell fektetni a beiskolázásra kerülő hallgatók középiskoláinak az informálására és ezt az adott szak vezetésének és oktatási egységeik munkatársainak folyamatos feladatává kell tenni. A minőségközpontú vezetés számára fontos információforrás az egyetemi/kari teljes körű dolgozói elégedettségi felmérés eredménye is. Ki kell alakítani a dolgozói elégedettség mérésének anonim és dokumentálható rendszerét.
4
Az elégedettség vizsgálata rávilágíthat az oktatásban résztvevők létszámstruktúrájának valamint infrastruktúra állapotára. Jelenleg a karok között számottevő a különbség. A rosszul megállapított létszámnormák, vagy a reális létszámnormák bármely okból (pl. agyagi okokból) való be nem tartása a legbiztosabb út a felsőoktatás minőségromlásához A minőségfejlesztés hatékony működésének alapfeltétele a megfelelő informatikai háttér. Korszerű, jól szabályozott és működtetett informatikai rendszer biztosíthatja, hogy elegendő információ álljon rendelkezésre a véleményalkotáshoz, illetve a döntésekhez a dolgozóktól való folyamatos adatkérés nélkül. Az informatikai rendszer ma a legfontosabb eszköz és a leghatékonyabb lehetőség az egyetemen belüli feladatmegosztás és adatközlés számára, azon kívül, hogy a külső kapcsolatok építése is ma már leginkább erre az eszközre tevődik át. Az egyetem beiskolázási programjában a leendő hallgatók elérése, a kutatási munkában a partnerekkel való ismerkedés és kapcsolattartás, a végzett hallgatókkal való információcsere leginkább az egyetemi információs rendszeren keresztül válhat eredményessé. Nem túlzás azt állítani, hogy az egyetem arca ma már a számítástechnika és informatikai rendszer nyújtotta lehetőségek kiaknázásán múlik. Ezt a lehetőséget kell a minőségfejlesztés szolgálatába állítani, illetve gondoskodni kell arról, hogy a minőségfejlesztés erre a területre is kiterjedjen, a célok megvalósításához ez a terület is megfelelően kapcsolódjon. Ennek érdekében a jelenlegi informatikai szabályozás mellett ki kell alakítani az egyetemen az informatikai tartamszolgáltatásra vonatkozó szabályozást, mely a hozzáférési jogoktól, az adatközlés és közzététel kötelezettségére is kiterjedjen. A minőségfejlesztés szükségessége, céljai és bemutatott programjának megvalósulása csak megfelelő rendszerben és a feltételek biztosítása esetén kerül összhangba. A minőségfejlesztés jelenleg működő struktúrája, tehát az Egyetemi Minőségügyi Tanács és a kari minőségügyi felelősök és bizottságok rendszere alapvetően megfelelőnek látszik. Ez a struktúra képes arra, hogy előkészítse a minőségfejlesztéssel kapcsolatos döntéseket, majd a döntések megszületését követően irányítsa a munkát. Ugyanakkor ma még hiányoznak a minőségfejlesztés operatív feltételei, melyek a minőségfejlesztés munkaszervezetének személyi, tárgyi illetve anyagi hátterének kiépítését követelik meg. A személyi feltételek megteremtése azt jelenti, hogy szükség van olyan személyre (esetleg személyekre), aki előkészíti a vizsgálatokat, majd közreműködik azokban, feldolgozza, tárolja, stb. a minőségfejlesztés adatait (mérésekkel kapcsolatos dokumentumokat, a nyomonkövetés dokumentumai stb.). Az ilyen munkavégzést, minthogy személyekre vonatkozó adatokkal dolgozik a titoktartás, és objektivitás érdekében mindenképpen önálló munkakörben célszerű megszervezni. Az ilyen un. Minőségügyi Iroda létrehozása a távlatokban elkerülhetetlen lesz, melynek kialakításában más kapcsolódó feladatok pl. az egyetem volt diákjaival való kapcsolattartás, középiskolai tájékoztatás, stb. elvégzését is célul lehet tűzni. Az Egyetemi Minőségügyi Iroda létrehozásának lehetőségét mielőbb át kell tekinteni, mivel a minőségfejlesztés feladatai a meglevő munkakörökkel, illetve ezek kiegészítésével hatékonyan és jó minőségben nem végezhetők el. A minőségfejlesztés szükséges és a jövőben nélkülözhetetlen működéséhez a célul tűzött feladatok pénzügyi feltételeit is meg kell teremteni. Ez azt jelenti, hogy az egyetem éves költségvetésébe a minőségfejlesztés költségeit be kell tervezni. Nyilvánvaló, hogy a minőségfejlesztésre fordítandó anyagi források előteremtése nem egyszerű feladat, de világosan látható, hogy már középtávon is csak a minőséget garantáló intézmények tudnak talpon maradni. Azok az intézmények, melyek a mindenkori követelményeknek megfelelő felkészültséggel bocsátják ki a hallgatóikat, melyek arculatának megszervezésével felkeltik a középiskolás tanulók figyelmét, melyek volt diákjaik visszajelzésével képesek az elvárásokhoz igazodni és korrigálni tudják képzésüket, melyek a belső működésükben a célszerűség és hatékonyság a meghatározó, stb. tehát a minőségüket állandóan fejlesztve
5
működnek bízhatnak csak jövőjükben. A minőségfejlesztés tehát nem választás, hanem a fennmaradás kérdése, és ha ma még gazdasági számításokkal nem is lehet alátámasztani, de hosszútávon mindenképpen megéri a ráfordítás, nemcsak a hatékonyabb munkavégzés miatt, hanem a fejlődés érdekében. Az egyetem minőségfejlesztési programja a 2007-13 közötti időszakban vázolta fel a tennivalókat és megvalósítása évenkénti cselekvési terv alapján történik. Az egyetem minőségfejlesztési programjának elfogadását követően a cselekvési tervet az Egyetem Minőségfejlesztési Tanácsa évenként jelöli ki fogadtatja el a Szenátussal és számol be a végrehajtásáról. A Szent István Egyetem Minőségfejlesztési Programját a Szenátus 5/2006/2007 SZT számú határozatával elfogadta.
6
