A különböző szövegek stílushatása gyakran eltérő, sajátos módon alkalmazott nyelvi eszközök, a stíluselemek használati módjától függ. A stíluselemek a szövegben mint stilisztikai formák: és jelennek meg, s hordozzák a szöveg stílushatását.
Az (figura) olyan nyelvi fordulat, amely azzal, hogy a szokásostól eltér, a stílus élénkítésének eszközévé válik. Hat a befogadó érzelmeire, indulataira, akaratára. A stilisztika szó- és gondolatalakzatokat különböztet meg. A leggyakrabban előforduló alakzatok: szóismétlés, szóhalmozás, fokozás, ellentét, nagyítás, látomás, az irónia, szójáték, felkiáltás, megszólítás, kérdés.
A ( ) egy fogalom, jelenség nevének átvitele egy másik fogalomra, jelenségre a köztük fennálló valamilyen kapcsolat alapján. Szókép úgy jön létre, hogy két fogalmat, jelenséget összehasonlítunk, illetőleg közöttük összefüggést létesítünk azzal a céllal, hogy az egyiket a másikkal felhő, hegy , vállalat. magyarázzuk, szemléletessé, elképzelhetővé tegyük, megértessük. Pl.: Két fő típusát különböztetjük meg. Az egyik a (alfajai, illetőleg a belőle származó szóképek: a ,a , az és a ), a másik a (a ennek alfaja).
A szóképek főbb feladatai a következők. a szemléltetés, elképzeltetés, megérzékítés révén megvilágítják, közelebb hozzák a témát a befogadóhoz. Pl.: És az országban a törékeny falvak - anyám ott született az jog mint itt e levelek s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse s elporlik, szétpereg. (József Attila: Levegőt!)
az olvasóban hasonló benyomásokat kelt, mint amilyen az író lelkében lehet. Pl.:
Más ég hintette rám , Bársony a föld, Madár zengett minden bokorban, Midőn ez ajk dalra költ. az esti szél, volt a rét virága. Hová lettél, hová levél Oh !
(Arany János: Letészem a lantot)
A szóképek eredetükre nézve általánosan kétfélék lehetnek:
.
rendszerint egymáshoz közel álló fogalmakat kapcsolnak össze. Pl.: az óra üt, rikító színek stb. a k merészek, újak, egymástól távol álló dolgokat hoznak kapcsolatba, sokszor csak sejthető, főleg érzelmi-hangulati hatású összefüggéseket létesítenek. Pl.:
Ballagtam éppen a Szajna felé S
: ,
Arról, hogy meghalok. (Ady Endre: Párisban járt az ősz)
A legfontosabb tulajdonsága, hogy a névátvitel a két fogalom közti térbeli, időbeli, anyagbeli érintkezésen vagy ok-okozati kapcsolaton alapul Egymáshoz viszonylag közel álló fogalmakat sűrít egy névbe. A kifejező név rendszerint kép vagy képi jellegű. A költői stílus, a népköltészet, a köznyelv és a nyelvjárások egyaránt élnek a metonímia adta lehetőségekkel (pl. "Tudja az egész !").
érintkezésen alapul a következő: az megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen. (Radnóti Miklós: Töredék)
(Az
jelentése itt:
.)
érintkezés az alapja a következő metonímiának. Ne félj, hajóm, rajtad a
,
(Ady Endre: Új vizeken járok)
(A
jelentése itt:
.)
érintkezésen alapuló metonímia a következő:
S Kukorica Jancsit célozza
.
(Petőfi Sándor: János vitéz 12.)
(A
jelentése itt:
.)
összefüggésen alapul például ez:
Boglyák tíz-tizenkét szolga Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga; (Arany János: Toldi I.)
(A
jelentése itt:
.)
A a szóképek egyik fajtája, közöttük központi szerepet tölt be. Olyan szókép, névátvitel, amely két fogalom közt fennálló tartalmi (külső vagy belső, ritkán funkcióbeli) hasonlóságon vagy hangulati egyezésen alapul.
külső hasonlóságon alapuló metafora: Szeme, mint az acél, a szikrát úgy hányja, Ütni készül csontos ; (Arany János: Toldi II.)
belső hasonlóságon alapuló metafora: Azzal a két farkast az ölébe vette, Az öreg nyoszolya szélire fektette, Így beszélve nékik: "tente, tente szépen: A fekszik itten épen." (Arany János: Toldi VI.)
hangulati egyezésen alapuló metafora: Pajkos
a
, csak úgy játszik véle.
(Arany János: Toldi IX.)
A metafora stílushatása abból adódik, hogy a kifejezendő (azonosított) fogalomra, jelenségre átvisszük a kifejező (azonosító) fogalom, jelenség sajátosságait, s ezáltal egy névbe sűrítve, tömörítve egyszerre két egymástól távol eső dolog jelenik meg tudatunkban. Pl.:
Elfeküdt már a nap túl a nádas réten, Nagy vörös künn hagyá az égen, (Arany János: Toldi V.)
A naplementének ebben a színpompás metaforájában a kifejezendő (azonosított) fogalom: a nap alkonypírja, a vörös színű alkonyi napsugarak, a kifejező (azonosító) pedig egy ruhadarab: a palást. A két jelentés egyidejűleg hat, s ez belső gondolati mozgást (oszcillációt), feszültséget idéz elő a befogadóban. A két fogalom kölcsönhatásának ebben a folyamatában a metafora tagjai új értelmi és hangulati jegyekkel gazdagodnak, érzelmileg telítettebbé, kirajzoltabbá válnak.
A metaforákat
,
és
szerint csoportosítjuk.
eredetük szerint vannak: metaforák, például:
A alszik így a bor ahogy te most mibennünk rejtezel. (Radnóti Miklós: Himnusz a békéről)
vagy
metaforák, például:
,
Kip-kop, a fákon, a
.
(Kosztolányi Dezső: Kip-kop, köveznek)
célja szerint a metafora (különösen a költői) lehet: , mely főként elképzeltetni, ábrázolni akar, például:
Megbú a fázós kis meleg, fénylenek. (Radnóti Miklós: Naptár)
, melynek célja bizonyos érzés, hangulat felkeltése, például:
A hatalmas Megemésztő Te lehetsz Gyönyörű kis
bánt. !
(Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem)
A szemléleti és a hangulati elemek azonban legtöbbször egyesülnek a képben. Pl.: jön az ifjúságra, , (Juhász Ferenc: Rezi bordal)
szerint kétféle metaforát különböztetünk meg. (kéttagú) metafora a kifejezendő (azonosított) és a kifejező (azonosító) fogalom nevét egyaránt feltünteti. Pl.:
...A füstfellegecskékben nagyapám arcát látom, szakállának a szúrását érzem a homlokomon. . (Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér)
egyszerű (egytagú) metafora csak a kifejező (azonosító) elemből, magából a képből áll. Pl.:
rúgott szilaj paripája, (Petőfi Sándor: János vitéz 7.)
A metaforák stílushatása aszerint is változik, hogy a kifejező, vagyis a metafora milyen szófajú szó. Példák: metafora:
Ezüst derüvel a nyír Egy szellőcskét és az ég. (József Attila: Nyár)
metafora:
...Aznap már lógatva, nehéz
jöttek a sárszínű felhők északnyugat felől, vastag földig végighúzták a tar erdőkön, mintha a havat akarnák kifésülni magukból. (Déry Tibor: Simon Menyhért születése)
metafora: Nap alattam, nap fölöttem, felhőben, Lenn a fénylő víztükörben. (Vajda János: Nádas Tavon)
A nem művészi jellegű metaforák egyébként kétfélék lehetnek, éspedig metaforák, amelyeket szemléltetésül használunk az oktatásban egy-egy jelenség bemutatása céljából, és metaforák, melyeket adott, feltételezett, más módon nehezen vagy csak körülményesen meghatározható jelenségek megnevezésére használunk. metafora: metafora:
