www.szekelyfoldert.info :: Székelyföld
A Székelyudvarhely – "Budvár"-i kora középkori bronz füstölõalj Hozzáadta: FERENCZI Géza
(Kivonat) A szerzõ az egykori székelyudvarhelyi Rajoni Múzeum 1960-ban a fenti helyen végzett régészeti ásatásakor napvilágra került bronz füstölõaljat mutat be. Az elõkerülés körülményeit figyelembe véve s a szegényes szakirodalomra támaszkodva a 12. századból keltezi e tárgyat. Szerinte a füstölõalj bizánci eredetû, s idekerülte esetleg a bizánci seregeknek az Erdély egy részét pusztító 1166-os betöréséhez köthetõ. A tárgy egyedi darab. A Szucsáva megyei Coºna Floreni-bõl hasonló bronz füstölõfedõ ismeretes. A “budvári” bronz füstölõalj durva kivitelezésû, simítatlan, egyszerû díszítésû, mintegy harmada hiányzik, használat nyomai nem mutatkoznak rajta. Â
A minden bizonnyal a 18. század végén hamisított, ún. "Csíki székely krónika" alapján a Hargita megyei Székelyudvarhely legnyugatibb házcsoportja fölött magasló "Budvárát" hosszú évtizedeken át a hun uralom felbomlása után “helyben maradt” székely “rabonbánok” központjaként emlegették és tisztelték a történelmi délibábokat kergetõ, még az akkori tudásszinthez mérten is csekély történeti ismeretekkel rendelkezõ, a zivataros idõ múlt jelenségeivel foglalkozó egyes személyek. Ez az állítás azonban nem egyéb egyszerû mesénél. Már a múlt század alkonyán JAKAB Elek, TÉGLÁS Gábor és mások is, de különösképpen az 1960-as évek végén itt végze régészeti ásatások a "krónika" állításai igaztalan voltát bizonyították.1
Az erõsség 140-160 m viszonylagos magasságban elterülõ, három oldalról meredek sziklafal határolta lapos tetõre épült. Az ÉNy-i nyereg biztosította az egyetlen könnyû megközelítési lehetõséget. Minden bizonnyal õskori eredetû nà hatalmas földtöltés és két árok zárta le a hegynyakat. Az utolsó, legbelsõ töltés az É-i illetve ÉK-i oldalon is folytatódi kezdetleges bejárót (Zwinger) alkotván. E töltésbe alapozva emelték a (ma már kétségtelenül tudottan) mélységb tagozott kora középkori magyar gyepûségbe illeszkedett vár kõfalát. Kincskeresõk nagyméretû gödrei mélyednek az erõsség belsõ, mintegy 1 1/4 ha-nyi felületébe.
A Székelyudvarhelyi Múzeum 1969-1970-ben végzett régészeti tervásatásaikor húzott kutatóárok és felületi föltárások metszetei nem tették lehetõvé a különbözõ korok települési rétegeinek az egyértelmû elkülöníté munkálatokkor föltárt régészeti anyag rendkívül kevertnek bizonyult. Az emlékek csak alaki tekintetben meg jellegük alapján tanulmányozhatók, és választhatók szét. A napvilágra került anyag a következõ régészeti mûveltségekhez, illetve korokhoz tartozik: az újabb kõkor végi Erõsd – Cucuteni, a réz-, illetõleg bronzkori Kolozskorpád I (Schneckenberg) meg II (Wietenberg), a korai vaskor Hallstatt A és B (?), dák La Tène III, római-, népvándorlás- és kora középkor. Az utolsótól eltekintve, mindenik esetében általában törzsi (?) székhelyként vagy “végsõ menedékk tekintenünk a vártetõt.
A belsõ védõtöltés metszetének a tanulmányozása segítségével mégis két (esetleg három?) építési szakasz különíthetõ el. A védelmi elemek többsége, de esetleg mindenike a dák La Tène-hez tartozik. A legbelsõbe alapozott, mészhabarccsal kötött kõfal viszont a 11-12. század fordulóján emelt és a 12. század folyamán is használt építmény. Mindenekelõtt az ez idõbõl származó (részben lassú korongon alakított) égetett agyagedények töredékei indokolják – rakatását tekintve – a 11. század második, a 12. század elsõ felébõl való keltezését. Kiegészíthetõ edényaljon négyszögbe zárt kereszt alakú, domború fenékbélyegzõ jelentkezik. Mai ismereteink értelmében Erdélyben a domború fenékbélyegzõ “díszítés” a 9-10. század égetett agyagedényeirõl hiányzik. Viszont a következõ három évszázad megszokott "ékítményévé" válik.2 Ugyanerre az idõszakra utalnak egyrészt egy, teljes egészében fölt ház maradványai, másrészt a hozzátartozó (szemét?-)gödörben fölfedezett és a Székelyudvarhelyi Múzeumba került, ismertetésem tárgyát alkotó füstölõalj is.3
A félgömb alakú füstölõalj magassága 61, felsõ átmérõje 103, talpának átmérõje 48, falvastagsága pedig 2-2,5 mm. Leltári száma: 70/48 (1-4. ábra). A jelek szerint homokmintában öntötték ki. Mind külsõ, mind belsõ felülete egyenetlen, durva, "simítatlan". Egyik füle és a félgömb hozzátartozó felületének kb. 1/5 része hiányzik. Ez a hiány talán még öntésekor, de mindenesetre földbe kerülése elõtt keletkezett. Alul vele egybeöntött, lefelé szélesedõ, szabálytalan kört alkotó alacsony talpra támaszkodik. Zsinórt utánzó borda (?) köríti a kettõ “csatlakozását”. A talpon az öntés nyílásait mutató két betüremlés látszik. A félgömb felsõ, szabálytalan ívû pereméhez, szintén vele egybeà (eredetileg) három, arányosan eloszló, viszonylag széles félkör alakú fül illeszkedik. A félgömb külsõ felületén mindenik fültõl a talpig egy-egy borda húzódik, három egyenlõ gömbfelületre osztva ezt. A bordákra egy-egy, gömböcskében végzõdõ (az f betûre emlékeztetõ) régi nyomtatott f alakú, egyenlõtlen nagyságú öntött hengerecsk támaszkodik. Utóbbiak, mintegy áttört díszítést képezve, a talp külsõ pereméhez csatlakoznak. Nem utólagosan odaillesztettek. http://www.szekelyfoldert.info
Támogató: Joomla!
Generálás: 6 January, 2017, 11:03
www.szekelyfoldert.info :: Székelyföld
A füstölõalj pereme alatt egyenlõtlen alakú s nagyságú, a peremmel egyközû alapú háromszögek sorakoznak egymástól meglehetõsen szabályos távolságban, és törik át az oldalfalat. A háromszögeket jól megfigyelhetõn “hidegvágóval” metszették ugyan ki, de nem eléggé gondosan. Ennek következtében csúcsaik egy részénél a fal maradványai megõrzõdtek. A hat háromszögbõl álló sor a meglévõ két fül közti gömbövön teljes. A hiányzó fül fel esõn egyik sávban csak öt, meg a hatodik egyik oldala látható. A másikon pedig csupán három háromszög nyomai állapíthatók meg. Ez idõ szerint eldönthetetlen, vajon csak egyszerû díszítõ s használati (a képzõdõ füst kiáramlását biztosító) rendeltetésû elemekrõl beszélhetünk-e vagy egyúttal mélyebb vallási értelmük is volt. A középkorban a hármas számról és az egyenlõ oldalú háromszögrõl tudjuk ui., hogy mennyire jelentõs, elsõsorban a Szentháromságra utaló vallási jelkép volt4. Viszont, ha ilyenként (is) tekintjük, akkor kétségtelenül fordítottan (tehát csúcsukkal fölfelé) kellene elhelyezkedniök. De ismerünk kivételeket is. A peremnek a háromszögek fölötti sávjában szintén "hidegvágóval" zegzugos futású vonalat alkotó egyeneskéket mélyítettek. Egyéb díszítés nyoma nem fedezhetõ föl. Esetleges további vizsgálódások ugyan még módosíthatják ezt a megfigyelésemet, de ez nem látszik valószínûnek, hisz az öntés egészen apró kidudorodásai is kitûnnek. Jelenleg meghatározhatatlan: volt-e ebbe az alsó részbe járó parázstartó serpenyõje (csészéje). Fedele ásatáskor nem került elõ. Ezenkívül hiányzik még az említett alsó részt tartó három láncfüzér, az azokat egybefogó gyûrû, valamint belõle levezetõ s a fedõ felhúzására szolgáló negyedik láncfüzér.
Kora középkori füstölõk rendkívül gyérek Románia területén. Ezért kell különösen jelentõsként tekintenà leletünket, még akkor is, ha megfelelõ hasonmások hiányában pillanatnyilag nem is vonhatók le belõle különösebben messzemenõ következtetések. Fölfedezésekor a föntemlített boronaház leletanyaga s elõkerülés figyelembe vételével a 11. század végérõl, de inkább a 12. századból keltezhetõ. Bõvebb szakirodalmat tanulmányozva sem vált szükségessé korbeosztásának a módosítása.
Füstölõaljunkhoz rendkívül közel áll, szinte mondhatnám: “unokatestvére”, a Szucsáva (Suceava) megyei CoºnaFloreni-ben 1960-ban fölfedezett tárgy. Bronz füstölõ fedele lévén, mintegy “kiegészíti” a tõlem bemutatottat. Ékítése majdnem azonos a mienkével: össze-vissza állított, rendszertelenül elhelyezett, szabálytalan és egymástól eltérõ kisebb-nagyobb háromszögek törik át oldalát. Kivitelezése szintén kezdetleges. Csupán átmérõje kisebb (5. ábra).5 Ilyenszerû füstölõ(fedõ)ket az i.u. 6-7. századtól kezdve használtak a Bizánci Birodalom területén6. Ezek rendkívül elterjedtek voltak itt. Noha az is tágasabb idõközbõl ismeretes, D. Gh. TEODOR elõbb a 12-13. századból keltezte a vele együtt talált kengyel alapján ezt a biztosan bizánci eredetû füstölõfedõt. Vélekedését késõbb módosította. Az ugyancsak kíséretükben elõkerült más tárgyak segítségével tágabb idõszakra: immár a 9-11. század közére osztotta be. Bizonyos további indítékokat is figyelembe véve, késõbb ezt az idõközt a 10-11. századra szûkítette.7 Szerintem ez utóbbi, ti. a 11. század a legvalószínûbb. Bronzból, ezüstbõl készült, az országban korai (12. század második fele, 13. századi) nyugati eredetû minták után elõállított füstölõk a Szeged- Csorváról8, meg a Gyõr-Moson-Sopron megyei, Soproni járási Hidegségrõl9 ismeretesek még. Díszítésüknek a mienkétõl egészen elütõ volta miatt azonban igyekezetemet egyáltalán nem könnyítik meg, bár a füstölõ talpának az illeszkedésénél alkalmazott, zsinórt utánzó bordát és az oldal bordáit, valamint a talphoz kapcsolódó, f-re emlékeztetõ tagokat talán mégis “összekötõ láncszemként” lehetne tekinteni.
A következõ kérdéseket egyelõre nem tudom megválaszolni: ki, hol, mikor készítette füstölõaljunkat; honnan, mikor à hogyan került fölfedezése helyére. Utóbbira többféle válasz is adható. Úgy hiszem, hogy annyit csak megkockáztathatok, és ezt meg is kell kockáztatnom, minden bizonytalanság ellenére: a Coºna-Floreni-i füstölõfedõ közvetlenül (hisz a talán a Borgói-hágón áttörõ s Erdélyben pusztító egyik görög hadsereg valószínûleg éppen itt vonulhatott föl), a Székelyudvarhely-"budvári" pedig közvetve az 1166-ban Erdély ellen két oldalról is indított10, és ÉK területeire be is hatoló sikeres bizánci hadjárathoz köthetõ. Egyrészt a két azonos jellegû tárgy idõbesorolása lehetõvé teszi ezt. Másrészt ugyancsak mellette szól az az ismeretes tény, hogy bármilyen, keresztény vagy nem keresztény hadsereggel papok is vonultak, imádkozva s (fõképpen) csaták elõtt imádkoztatva a harcosokat. Márpedig a füstölõ a bizánci sereget szolgáló papok istentiszteleteinek is az elengedhetetlen kelléke volt.
Állapotához füzõdõ megfigyeléseim alapján úgy hiszem: a Székelyudvarhely-“Budvár”-ról ismertetett füstölõaljat lelõhelyére kerülte elõtt csak igen csekély mértékben használhatták eredeti rendeltetésének megfelelõen. A törté körülmények ismeretében még az is mondható: az adott helyen biztosan nem alkalmazták eredeti (templomi) feladatkörében. Talán mondhatni: akár (hadi)zsákmányként szerzett tárgy is lehet11. E tekintetben igen jelentõsnek mutatkozik az a tény, hogy egyetlen más keresztény jellegû lelet sem került napvilágra a budvári ásatások folyamán. http://www.szekelyfoldert.info
Támogató: Joomla!
Generálás: 6 January, 2017, 11:03
www.szekelyfoldert.info :: Székelyföld
Ezért is, de sokkal inkább egyebek miatt is, fölül kell vizsgálni az eddigi, széltében-hoszszában hangoztatott vélekedéseket: keresztény jellegû, tartalmú s rendeltetésû tárgy(ak) föllelése (szerintem sem) jelzi minden esetben az illetõ település lakosságának az új hitre térését, annak azidõbeli ottani gyakorlását. Többek elgondolásával szembehelyezkedve kétségbe kell tehát vonni az ilyen leletek és elsõsorban a kereszt alakú jegyek (bizánci) kereszténységhez kapcsolásának a jogosságát.12 Erre a fölfogásra mások, valamint a magam érvei mellett a jelzettekkel azonos kivitelezésû s alakú (fenék) bélyegzõknek a Mongóliában jóval korábbi, 5. századi – vagy inkább még elõbbi – jelentkezése is kényszerít.13 Ezenkívül kegytárgyaknak nem keresztények, de akár keresztények rés való elrablásáról folyamatosan tudunk. De nem keresztények is visel(het)tek keresztény jellegû tárgyakat. A mindenkori lakosság csak egyéb, vitathatatlanul ilyen jellegrõl valló nyomai, egyidejû templommaradványai, vagy keresztény temetõ stb. esetében tekinthetõ (majdnem) bizonyosan az új, keresztény hit követõjeként.
Összegzésként: ismertetett füstölõaljunk kétségtelenül nem nyugat-európai, hanem a bizánci egyházi fémmûves termékeivel rokonítható. Bemutatott leletünk rendkívüli jelentõségû, még ha megfelelõ összehasonlító anyag hiánya m ezúttal nem is vonhatók le szélesebb körû következtetések. Tárgyunk a 11. század végérõl, de inkább a 12. századból keltezhetõ, s valószínûleg kapcsolatba hozható az egyik, talán az 1166. évi Erdély elleni bizánci hadjárattal. Jegyzet
1. Az ásatások részletesebb, de távolról sem mindent felölelõ eredményei, bõséges irodalommal: FERENCZI, G.; FERENCZI, I.: Cetatea dacicã de la Odorheiu Secuiesc, in: Crisia,1972, 60-63; uõk: A kora középkori kelet-erdélyi mészhabarcskötésû várak kérdéséhez. A Tanulmányok a romániai együttlakó nemzetiségek történetéhez... kötete számára is leadott, de közlésre csak a jelen kötetben, az el nem tûnt szemléltetõanyaggal kerülõ kézirat. – A messze kiugró hegyfokra, hegykiágazásra épített vár “Bud” neve tekintetében fölvetõdik a kérdés: vajon nem köthetõ-e az értelemszerûn is idekívánkozó török but köznévhez? “Úgy vélekedhetünk – írja ui. PAIS Dezsõ –, hogy a ‘Fuss, B Schenkel’ jelentésû török but összefügg az ‘ág’ jelentésû *but~*bud szóval, illetõleg ebbõl jelentéstani elfejlõdésse létre, úgy, hogy a *but~*bud a maga eredetibb ‘ág’ jelentésében kihalt". Ide tartozik a but ige származékaként a török butaq~budaq, butig~budig. “Tehát – folytatja PAIS D. – a törökben volt egy ‘üt’ jelentésû but ige, és török nyelvtani va nyelvtöréneti alapon az is több, mint valószínû, hogy az ‘ág’ értelemben szereplõ butiq~budiq, butaq~budaq, buta elemek igei eredetû névszói formák [...] Buda város nevének Anonymusból buduuar, Alberinus szerzetes krónikájából az 1223. évre keltezve Bodvariam (accusativus) alakjait ismerjük. Éppen ezeknek a számbavételével tartom legvalószínûbbnek, hogy a név török eredetû, mégpedig az ‘ág, csomó, bunkó, tuskó, buta’ jelentésû török but~bud, buta~buda közszók személynévi alkalmazása. [...] Egyébként a török szócsaládban kereshetjük bot és buta közszavaink, valamint a hagyomány Botond-ja nevének elõzményeit. Tehát abban a korban nem ritka névváltakozás esetével van dolgunk: ugyanazt a személyt hol ‘ág stb’ jelentésû közszóból vált Bud(u) néven, hol meg az ugyancsak ‘ág stb’ jelentésû Buda néven emlegették." (A táltos meg az orvos, in: A magyar õsvallás nyelvi emlékeibõl, Bp. 1975, 77-78. és 1. jz.). PAIS D. mondottai értelmében e *but~*bud-hoz köthetõk a Beszterce melletti Budak helység- és víznév.[Ezzel kapcsolatban GYÖRFFY György is ugyanerre az eredményre jutott: Besenyõk és magyarok, in: KÕRÖSI CSOMA-Archívum. Zeitschrift für türkische Philologie und verwandte Gebiete I, pótkötet. Bp. 1940 (kny.) 100. De FERENCZI István is hasonlón vélekedik: A Beszterce környéki besenyõ telepekrõl, Kézirat. Ezzel szemben ld. KNIEZSA István: Keletmagyarország helynevei, in: A Magyar Történettudományi Intézet Évkönyve, 1943, in: Magyarok és románok. I, Bp. 1943. 204/41. sz.] Közelében Õrhegy és a Kusma határába esõ, 11-12. századi “Fekete-hegyi” vár, Erdõvidéken a Bibarcfalva határában lévõ, bizonyára szintén a jelzett idõbõl származó erõsség alatt meghúzódó Bodos, nem messze tõle egykori vasbányájáról nevezetes Bodvaj (?) neve, a fölötte emelkedõ “Les-heggyel” (!), valamint az ugyancsak ehhez a vidékhez tartozó Alsórákos határából ismeretes, 11-12. századbeli “Mihály-vár” melletti, s a vele egyidõs “Kakasbarázdát” hordozó Butadomb. [K. G.: Alsó-Rákos – Bibarcfalvi kirándulás, in: Erdély XIV (1905) 176; hibásan idézi cs. SÁNDOR Imre: A székelyek letelepülése. Bp. 1930, 79, 20 jz.], távolabb Bodfalu, hozzá közel a 12. (?) századi feketehalmi várral, illetve az Olt-völgybõl, éppen Bodfalu s Alsórákos közötti szakaszának a környékérõl, az 1211-ben kiadott oklevélbe jelzett gyepûmaradványokkal [vö. Documente privind istoria României, veacul XI, XII ºi XIII C. Transilvania I, (10751250) Buc. 1951, 150-151, 77. sz.]. 2. HOREDT, Kurt: Ceramica slavã în Transilvania, in: SCIV, II/2 (1951) 210, V. t. 5-8, VI. t., IX. t. 7, 9, XI. t. 8, XII. t. 7-8.
3. MARTIGNY: Dictionnaire des antiquités chrétiennes. Paris 1889,3 274-275, Encensoir címszó; BESNIER, M.: Turibulum címszó, in: DAREMBERG, Ch. – SEGLIO, Edm.: Dictionnaire des antiquités grècques et romains d’après les textes et les monuments... V, Paris (é.n.) 542; FORRER, R.: Reallexicon der prähistorischen, klassischen und frühgeschichtlichen Altertümer. Berlin-Stuttgart (1907) 647, Rauchgefässer címszó; LECLERQ, H.: Encensoir címszó, in: CABROL, F. – LECLERQ, H.: Dictionnaire d’archéologie chrétienne et du liturgie. V/1 Paris 1922, 21-33, nagykiterjedésû területeket felölelõ gazdag irodalommal; Dicþionarul limbii române moderne. Buc. 1958, 124, Cãdelniþa címszó; Mûvészettörténeti ABC (szerk.: MOLNÁR A.; NÉMETH L.; VOIT P.) Bp. 1961, 146, füstölõ címszó: "tömjénzõ, turibu (lat.): hármas láncon függõ, fémbõl készült, torony v. váza alakú liturgikus tárgy, alsó részében a tömjénezésko használt parázstartó csésze, fedele áttört mûvû”; Magyar értelmezõ kéziszótár. Bp. 1972, 449, füstölõ címszó II. 1.; DRÃGUÞV.: Dicþionar enciclopedic de artã medievalã româneascã. Buc. 1976, 83-84, Cãdelniþa címszó. 4. MARQUÈS-RIVIÈRE, J.: Amulettes, talismans et pantacles dans les traditions orientales et occidentales. Paris. 1938, http://www.szekelyfoldert.info
Támogató: Joomla!
Generálás: 6 January, 2017, 11:03
www.szekelyfoldert.info :: Székelyföld
kképpen 82 és kk.; KLAUSER, Th.: Reallexikon für Antike und Christentum. Sachwörterbuch zur auseinandersetzung des Christentum mit der antiken Welt. I. Leipzig 1943, 967-968, Auge címszó; LÁSZLÓ, A.: Vases néolithique à face humaine, découverts en Roumanie. Quelques considérations concernant la thème de la face humaine sur céramique néolithique du Bassin Danubien. Újkõkori arcos edények Romániából. Az emberi arc ábrázolásának kérdésérõl a Dunamedence neolitikus edényein, in: Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. Székesfehérvár. 1972, 211-235; VLASSA, N.: Piese turdãºene de influenþã orientalã, in: Apvlvm 15 (1977), 610. 5. TEODOR, D. Gh.: Le haut féodalisme sur le territoire de la Moldavie à la lumière des données archéologiques, in: Dacia, N. S. 9 (1965) 329. és 25. jz.; uõ.: Elemente ºi influenþe bizantine în Moldova în secolele VI-XI, in: SCIV, 21 (1970) 114., 124. és 161. jz., 8/15. kép; COMAN, Ghenuþã: Mãrturii arheologice privind creºtinismul în Moldova secolelor VI-XII, in: Danubius, 5 (1971) 81, 8. á.
6. Vö. ROSS, N. C.: Catalogue of the Byzantine and Early Medieval Antiquities in the Dumbarton Oaks Collection. 1. Washington 1962, 43-44. XXXIII. t. 46, 48. – Csak D. Gh. TEODOR elõbb említett tanulmányának az utalásából (161. jz.) ismerem. O. WULFFnak az Észak-Afrikából és Kis-Ázsiából származó füstölõket és a 8. századig terjedõ régésze anyagot tárgyaló jelentõs munkája (Altchristliche und mittelalterliche byzantinische und italienische Bildwerke. Bd. III, Teil: Altchristliche Bildwerke. Berlin 1909, in: Königliche Museen zur Berlin. Beschreibung der Bildwerke der christlichen Epochen. 202-207) nem tartalmaz a mienkhez hasonlíthatókat. Ez utóbbi kiadványra N. VLASSA hívta föl figyelmemet. Szívességét ezúton is köszönöm. 7. TEODOR, D. Gh.: i.m. 114, 100. jz. 8. ENTZ G.: A Szeged-csorvai bronz tömjénezõ, in: Mûvészettörténeti Értesítõ, 6/1 (1957) 11-16, képpel. 9. BODOR I.: Hidegség (Gyõr-Sopron m., Soproni járás) r. k. templomának építéstörténete, in: Archaeologiai Értesítõ, 101/2 (1974), 263-274, 11/1-2. kép.
10. Különösképpen Kinnámosz bizánci krónikaíró ismertetésére támaszkodó, szélesebb délkelet-európai törté keretre, ld.: MORAVCSIK, Gy.: Byzantium and the Magyars. Bp. 1970, 77-89, a középkori Magyarország déli s keleti részeire vezetett hadjárattal kapcsolatban pedig ld. fõként a 83-85-öt. A bizánci krónikás értesítése szerint (Kinnámosz, VI, 3. Bonn, 217-218; Nikétász Khoniátész is, Bonn, 167) az I. Mánuel bizánci császártól (1143-1180) az akkori Magyar királyság ellen a vlahok segítségével indított 1166. évi hadjárat eseményei –“ errõl az oldalról, ahonnét addig m senki se támadta meg Magyarországot” – a Kárpátok ívének a külsõ peremrészein, valahol a havaselvi síkság keleti vagy Moldva déli részein és aztán Erdélyben zajlódhattak le [vö. NÃSTUREL, P. S.: Valaques et Byzantins sous le règn de Manuel Comnene, in: Byzantina 1 (1969) 179 skk.]. Utóbbi szerzõ szerint a bizánciaknak a Kárpátok felé s a Feketetenger felõl – azaz északkelet-havaselvi s dél-moldvai területeken keresztül – indított hadjáratában részt vett, Kinnámosztól említett vlahok a Dunától délre lakók lehettek. R. THEODORESCU [Bizanþ, Balcan, Occident la începuturile culturii medievale româneºti (secolele X-XIV), in: Biblioteca istoricã, XLI buc. 1974 58, 48. jz.] vélekedése értelmében viszont ez nem rekeszti ki P. S. NÃSTUREL a Dunától északra lakó – havaselvi, moldvai – vlahok és bizánciak közti kapcsolatok lehetõségéhez fûzõdõ feltevését sem. Egyébként I. Mánuelnek a kunok ellen 1147-1148-ban viselt hadjáratában részt vett bizánci hadak mai napig tisztázatlan és sokat vitatott útiránya, úgy tetszik, hasonlóképpen a kelet-havaselvi Baragánt és talán Moldva déli részeit keresztezte... 11. Szem elõtt kell tartanunk az ugyan korábbi idõkre vonatkozó megfigyelést: a magyarországi 9-10. század fordulója körüli évtizedekbõl keltezett “mindszenti temetõ arra int, hogy az Alföld bolgár megszállása mellett a magyarsághoz bulgáriai kalandozások során is kerülhettek különbözõ tárgyak, s arra is, hogy bizánci jellegû egyházi felszerelések idejutásának egyik útja a bolgár egyházon keresztül vezetett.” (NAGY Árpád: Régészeti adatok az Alföld IX. századi történetéhez, in: Diákköri Füzetek, Debrecen 1967. 88-90. 12. MORAVCSIK Gy.: A honfoglalás elõtti magyarság és a kereszténység, in: Szent István Emlékkönyv I. Bp. 1938 211-212; uõ.: Byzantine Christianity and the Magyars in Period of Their Migration, in: The American Slavic and East European Review, 5 (1946), 29-45; uõ. in: Studia Byzantina Bp. 1967 245-259; VAÒA, Zd.: Mad’aøi a Slovan’ve svìtle archeologických nálezù X.-XII. stoleti, in: Slovenská Archeologia, II (1954) 60; COMAN, Gh.: i.m., 75-82. Hogy keresztény “jellegû” tárgy nem feltétlenül jelenti (akár utolsó) tulajdonosának a keresztény voltát, ld. LÁSZLÓ Gy.: Adatok az avarkori mûipar ó-keresztény kapcsolataihoz. Bp. 1935; COMªA, M.: Cu privire la semnificaþia mãrcilor de olari din epoca feudalã timpurie, in: SCIV, 12/2 (1961), 291-305; BÁLINT Cs.: Honfoglaláskori sírok Szeged-Öthalmon, in: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968, 72. és 70. jz.
13. Vö. ERDÉLYI I.: Elõzetes jelentés az 1971. évi mongóliai régészeti kutatásainkról, in: Archaeologiai Értesítõ, 101/1 139-146, hképpen 140-142. és 9. á. A következõkrõl értesülünk: Hentej aymak, Dzsargaltehán járási székhelytõl délre, Dúlga-úl hiung-nu sírhalmos temetõ 7. (legnagyobb halmú) sírja mellékletei között a “koporsó alsó végében [...] agyagedényt találtunk [...], az ÉNy-i sarokban feküdt [...]. Vállán körben kettõs vonaldísz haladt végig. Az edény korongon készült. Fenekén a centrumban a szögletes korongcsap lenyomata (9. kép) jól látszik, benne átlósan elhelyezett, kidomborodó kereszt alakú jellel. [...] 9. sír. Kétfülû, díszítetlen bronzüst mellett [...] korongolt szürke agyagedény. Fenekén szögletes, átlós kereszttel díszített korongcsap lenyomata, mint a 7. kurgán esetében.” (Én emelte http://www.szekelyfoldert.info
Támogató: Joomla!
Generálás: 6 January, 2017, 11:03
www.szekelyfoldert.info :: Székelyföld
ki - F.G.) De ugyanezek a jelek ismeretesek az avarok hagyatékából is, valamint a 13-14. századi Aranyhorda kánjainak a nemzetségjegyei (tamgái) között is föllelhetõk. Vö. LÁSZLÓ, Gy.: Études archéologiques sur l’histoire de la société des Avars, in: Archaeologia Hungarica S. N. XXXIV (1955), 155, 44. kép, 171, 54. kép. Szerintem megkülönböztetetten kell figyelni a kérdés tisztázása tekintetében az Ukrajna Fekete-tenger melléki területein található, elsõsorban türk népcsoportok ottani tartózkodásához köthetõ kõszobrok (kammennyje baby) hátsó oldaláról jelzett négyszögbe foglalt kereszt-alakú jelekre. Jónéhány 11-12. századbeli hazai edényen megfigyelhetõ azonos fenékbélyegzõkkel összehasonlítva nemcsak alaktani megfelelésük szembeötlõ, hanem kivitelezésük tekintetéb egészen egyezõk. Nevezetesen: mind az edények, mind a szobrok jegyei (viszonylag) sima felületbõl emelkednek ki. Vö. FEHÉR G.: A bolgár-török – mûveltség emlékei és magyar õstörténeti vonatkozásaik, in: Archaeologia Hungari VII (1931), 41, 57. kép. Az viszont már magától értetõdik, hogy a többi hasonló, de – edényen, vagy a bögözi 11-12. századi település ásatásakor fölszínre került tûzikutyán stb. megfigyelhetõ – körbe foglalt kidomborodó vagy bemélyített (fenék)bélyegzõ is ugyanennek a “díszítési módnak" az egyik megjelenési alakja. ACTA - 1997 (A Csíki Szà Múzeum és a Székely Nemzeti Múzeum Évkönyve)Â
http://www.szekelyfoldert.info
Támogató: Joomla!
Generálás: 6 January, 2017, 11:03
