A Székács Elemér Szakközépiskola Diákújsága…………..2008. 1. szám A kollégium hagyományainak megfelelően az idén is sor került a kilencedikesek gólyaavató ünnepségére. A tavalyi rendezvényhez hasonlóan most is színvonalas előadással rukkoltak elő „gólyáink”. Az ünnepség végén a kollégium „öregdiákjai”, Feke Barbara és Osztényi Erika egy fekete erdő és egy gesztenyetortával vendégelte meg a jelenlévőket. Képünk a csokoládéevő versenyt és a fodrászversenyt örökítette meg az utókornak. Iskolánkban meghívott vendégként bemutatót tartottak a barantások. Az ősi magyar harcművészettel diákjaink közelebbről is megismerkedhettek. Az egyesület elnökével, Semsei Attilával készült interjút a 10. oldalon olvashatjátok
a Székács Elemér Szakközépiskola diákújságja 5200 Törökszentmiklós Almásy út 50. sz., Telefon/fax: 56 / 590-660 Felelős kiadó: Budai Ferenc igazgató Felelős szerkesztők: Igriczi Klára, Tördelő szerkesztő: Szilágyi Dóra Szerkesztőség tagjai:
1
Tanévnyitó
S
zeptember elsején 7:30-kor ismét elkezdődött egy tanév, amely újra tele lesz kihívásokkal, megpróbáltatásokkal, esetleg csalódásokkal. Jó volt látni az osztályt újra együtt, bár már sajnos nem teljes összetételében. A tanévnyitó ünnepség menete majdnem hasonló volt a tavalyi ünnepség menetéhez, de az idei évben sok szép verssel, és nyári megemlékezéssel készültek a diákok. Különböző témájú verseket hallhattunk, mely pont ideális volt egy ilyen ünnepség keretébe. Az iskola nyári táboráról szóló visszaemlékezést igen derűs formában adta elő az ebben résztvevő diák. Szerintem ezzel nagyon sok ifjúnak keltette fel az érdeklődését, hogy egy ilyen szép, és tartalmas táborban tudtak részt
venni, bár ahogy hallottuk az időjárás nem nagyon kedvezett, de ezt a problémát is meg tudták oldani. Végül ez egész évnyitó az új tanárok bemutatásával, Balla Vilmosné mezőgazdasási tanárnőtől való elbúcsúzással, és az igazgató úr beszédével zárult. Iskolánk vezetője nyomatékosan kihangsúlyozta a évismétlők számát, s ezzel az aktívabb tanulásra szólította fel a diáksereg osztályismétlő tagjait, illetve beszámolt az iskolába jelentkezők hatalmas létszámáról is. Remélem nem csak ebben az évben, hanem az elkövetkező tanévekben is sok szép, és valamennyi területen tehetséges ifjúval gazdagodik majd az iskola, amely öregbíti Iskolánk hírnevét. Pintér Bálint
Tábor sztrájkkal körítve.
I
skolánk minden évben megrendezi diákjai számára a nyár tábort, ami idén is sok diákot vonzott egy kis felüdülésre. Lapunk igyekezett utána járni, hogy is telt a diákok táborozása, illetve hogyan érezték magukat a tábort szervező tanáraink. Munkatársunknak sikerült interjút készítenie Tornyi Sándorné tanárnővel, a tábor egyik szervezőjével. - Először is, hogy telt a nyara? - Hát, tábort kellett szervezni és továbbképzésen is voltam, úgy hogy munkával teli nyár van mögöttem. - A nyári tábor, hogy zajlott le? Úgy értem, problémamentesen vagy voltak vele problémák? Hát igen. Azzal kezdődött, hogy a MÁV az indulás napjára tűzte ki a sztrájkot és nagy dilemma volt, hogy mivel induljunk el, hiszen egyáltalán nem volt jármű, nem is tudtak biztosítani, azt se mondták meg, hogy mikor lesz. Ilyen viszontagságos körülmények között indultunk el.
Igazgatóurat felhívtuk, ideadta az iskolabuszt, úgyhogy jelentős késéssel 10 óra körül indultunk el, mikor már 9-kor ott kellett volna lennünk menetrend szerint Magyarkúton, és ez jelentős többletköltséget is vont a tábor költségvetésére, ezért programokat kellett sajnos elhagynunk, ami azért rányomta a hangulatát a táborra. Habár a gyerekek nagyon lelkesek voltak. Ők bíztattak bennünket, hogy „Ne idegeskedjenek! Mi attól nagyon jól érezzük magunkat.”. A másik körülmény az volt, hogy szinte végig esett az eső. Szakadó esőben 2
érkeztünk és azért kellett hamarabb is elmennünk. Így az 5 napból három esőzéssel telt.
volt Kovácsné tanárnőnek két kis gyermeke, aki velünk volt. Úgyhogy tényleg azt mondhatom, hogy türelemből, toleranciából, jókedvből bizony dicséretesre vizsgáztunk. - Akkor elmondhatjuk, hogy a sok viszontagság ellenére mégis nagyon jól telt a tábor? Igen-igen, tehát azt mondhatom, hogy ha valaki nagyon akar, akkor nem lehet elrontani a kedvét egy rossz idővel vagy egy vasutas sztrájkkal. - Hogy telt eddig ez az iskolai év? Húzós időszak volt ez az időszak. Ugye én nem csak pedagógusként dolgozom, hanem ifjúságvédelmi felelősként és ez jelentősen megnehezíti a dolgot, hiszen nagyon sok jogszabályváltozás történt az utóbbi időben, nagyon komolyan vették ezt a dolgot. Naprakész, pontos nyilvántartást kell vezetni, főleg a hátrányos helyzetű gyerekekkel kapcsolatban. Ehhez mindenféle igazolást be kell nyújtani, hogy a könyveket ki tudjuk adni kedvezményesen, étkezést tudjunk adni kedvezményesen, meg hogy el tudjunk számolni a normatíva miatt az önkormányzattal. Úgyhogy ez nagyon sok plusz munkát jelent és sok rohangálást. - Ön múlt évben lett osztályfőnök. Hogy érzi magát ebben a szerepben, milyen az osztálya? Ez nagyon izgalmas feladat és egy kicsit olyan, mint a saját gyerekeimnek a nevelése csak most nagyon sok gyerek van egyszerre és igazából egy kész 14 éves korosztályt kaptam, akik már nagyon nehezen formálhatók, de biztos hogy formálhatók. Egyébként aranyos gyerekek. Nagyon-nagy meglepetés számomra, hogy tényleg kedvesen, tavaly is állandóan jöttek, mint egy kis „csibék” és kérdeztek és „ Tessék elképzeli!”. A születésnapi ajándékom egy szép nagy virág volt, amit úgy adtak át, hogy ötletesen lecsaltak, hogy „Baj van. Menjek, mert összeverekedtek a fiúk”, és amikor fölszaladtam, akkor elém álltak, hogy „Boldog születésnapot”. Tehát kedvesek, aranyosak habár néha lehetnének egy picit aktívabbak.
Kitaláltunk divatbemutatótól kezdve nagyon sok ilyen rémséges dolgokat, illetve a gyerekek is nagyon ügyesen feltalálták magukat a locsoló versennyel, amit egy üres medencében bonyolítottak le. Mivelhogy volt a tábor területén egy medence, ami a mostani előírások szerint nem használható, hiszen nincs benne vízforgató, ezért szárazon használták a mi gyerekeink nagyon ötletesen. Petpalackokat megtöltve, felszerelkezve locsolták egymást. A dolog érdekessége az volt, hogy az ruhában történt és hát a fiknak nagyon tetszett, hogy a lányokon átázott minden. Aztán ez a táborban is nagy visszhangra talált a kicsik között, mert csupa kicsikkel voltunk, általános iskola alsó tagozatos gyerekekkel főleg, és beálltak szurkolni. Ami érdekes volt, hogy pillanatok alatt feltalálták a kicsik magukat és volt, aki a lányok mellé állt és volt, aki a fiúk mellé és hordták nekik a vizet, úgyhogy felbolydítottuk az egész tábort. Ami még jellemző volt ott, hogy a mi fiaink rögtön beálltak focizni a kicsikkel, tehát az empátia és a türelem nagyon megmutatkozott a táborban. Egyébként is 3
Nagyon jól sikerült színházlátogatás volt a tavai évben mögöttünk, amit az osztállyal csináltunk. Nagyon sikeres volt a gyulai osztálykirándulásunk. Jellemző hogy elmosta az eső, mert szinte végig esett azon a napon is, úgyhogy talán engem itt végig fog kísérni. Majd amikor ballagunk is esni fog, nem tudom. - Engem mindig érdekelt az, hogy Ön ugye a titkárságon dolgozott és most már fő állásban tanár, és hogy ez hogy alakult ki. Az igazgatóság kérte meg, hogy tanítson vagy Ön vetette fel ezt az ötletet. Ez már akkor felvetődött, mikor ide jöttem az iskolába, mint iskolatitkár. Aztán amikor elindult a közgazdasági képzés már akkor felvetődött, hogy gépírástanárt kerestek, és hogy végezzek el egy ilyen szakot, de akkor még nagyon kicsik voltak a gyerekeim és nem tudtam vállalni. Azután került ide Stelliné tanárnő, így biztosítva volt a szaknak az ellátottsága. Majd a tanárnő sajnos egészségügyi problémákkal küzdött és küzd, és ekkor vetődött föl, hogy valakinek helyettesítenie kell. Én itt voltam az iskolában, és ekkor vetődött fel újra a téma, hogy tanulni is lehetne. Én pedig éreztem magamban egy kis kihívást, úgyhogy elvégeztem ezt a szakot, és így lettem tanár. - Ha jól tudom, jól tud gyorsírni. Ezt nagyon nehéz megtanulni? 4 évig tanultam a középiskolában szinte napi szinten. Nagyon kemény tanárunk volt, de talán ennek köszönhető, hogy a mai napig tökéletesen tudom alkalmazni, pedig nagyon
sok időt kihagytam. Gondolok arra, hogy sokáig GYES- en voltam, vagy hogy nem alkalmaztam sok ideig. Hát a sebességből nyilván veszítettem, mivel amit nem gyakorol az ember csak visszább esik, de a mai napig jól tudok gyorsírni. És tényleg valóban nehéz, egy idegen nyelv azt mondhatom. 4 év alatt ilyen hozzáállással, mint amivel mi tanultunk egy idegen nyelvet is biztosan el lehetett volna sajátítani. - Végezetül van-e olyan dolog, amit nem kérdeztem meg, de szeretne elmondani az olvasóknak? Azt hogy fordítsanak sok időt és energiát az egészségük megőrzésére. Nem is tudják azok a gyerekek, akik nap, mint nap cukros üdítőket és chips- et esznek, ülnek és nem tesznek semmit az egészségükért, hogy már rontják az életesélyüket, az egészségüket azzal, hogy nem visznek be kellő mennyiségű vitamint, rostot a szervezetükbe és nem mozognak eleget. Tehát csak azt tudom javasolni, hogy egészségesebben kellene élni. Ne kelljen nógatni senkit, amikor táborba megyünk, hogy egy 600 fős iskolából alig jön össze egy 20 főnyi csapat, aki a táborba el megy, hiszen nem mindig pénz kérdése a legtöbb gyereknél, mivel megveszi a cigarettát és az egészségtelen nassolnivalókat nyárra meg nem marad pénze. Tehát éljenek egy kicsit egészségesebben főleg a saját érdekükben.
Szilágyi Szabolcs
Tábor a Börzsönyben A 2008-as iskolai tábor Magyarkútra szerveződött, július 14-i, hétfői indulással, amikor is várakozással teli izgalommal 5. 30-kor gyülekeztünk a vasútállomáson. Gyülekeztünk, vártunk, de hiába, hiszen vonat egy se jött, mert a MÁV alkalmazottak egy részének éppen erre a napra volt gusztusa sztrájkot szervezni. A sztrájknak köszönhetően jelentős késéssel, csak negyed tízkor tudunk
elindulni, így a 9 órai érkezésünk délután negyed háromra tolódott. Odautazásunk érdekes dokumentuma volt, hogy a vasutassztrájk ellenére közel negyedórát kellett várnunk Jászfényszaru határában egy vasúti sorompónál. Néhányan viccet is kreáltak a dologból: Mi az abszolút ellentmondás? – Vasutassztrájk idején sorompót kapni.
4
Öt órás buszozás után kitartó, áztató eső fogadott bennünket, ami nem szegte kedvünket, ugyanis a szobák elfoglalása után, a táborhely és az 5 km-re lévő Verőce megismerése következett. Az akkor már kitartóan szakadó esőnek köszönthetően a város cukrászdáját felfedezve fagyizással töltöttük el az időt majd a tábor felé vettük az irányt, de bőrig ázva érkeztünk vissza. A dupla fürdés után csocsó mérkőzésre került sor, majd lefeküdtünk, de az első éjszaka még senki nem aludt el korán-persze a többin se. Kedden délelőtt a változatosság kedvéért szakadt az eső. A bátrabbak a rossz idő ellenére felfedezték a táborhely mellett lévő erdőt, de a valószínűbb az, hogy csak térerőt kerestek. Ebéd után végre feloszlottak a felhők, elgyalogoltunk az 5 km-re lévő vasútállomásra és vonattal mentünk tovább Vácra, ahol megtekintettük a gyönyörű belvárost, a Duna-partot, és a múmia kiállítást. Este a székácsos fiúk a táborhelyen lévő kisgyerekek ellen folytattak focimérkőzést, mi lányok pedig szurkoltunk.
görögdinnyét és főtt kukoricát kaptunk. Mondhatom király volt. Hazafelé Kismarosig szintén az erdei vasutat vettük igénybe, onnan pedig gyalogosan indultunk el a táborhely felé. A csoport egyik fele ara vette útját amerre reggel jöttünk, mi néhányan a Duna parton, kagylót gyűjtve sétáltunk vissza. Vacsora után a 8-as faház lakói jelmezbált rendeztek.
Volt ott zombi, vámpír, csöves, kisoroszlán, hastáncos, és Harisnyás Pippi is.
Csütörtökön gyalogtúrát tettünk Nógrádra, hogy felfedezzük a vár romjait, és gyönyörködtünk a páratlan panorámában. A hosszú út ellenére este a program a tábor területén lévő üres úszó, medencében folytatódott, „vérre menő” vízi csatával a fiúk és a lányok között. Ez abból állt, hogy ásványvizes palackokból locsoltuk egymásra a vizet, az érdekesség kedvéért utcai ruházatban. A napot és persze a tábort tábortűzzel és szalonnasütéssel szerettük volna zárni. Azt hiszem, mondanom se kell, hogy az idő megint újjászervezte a programunkat, és dörgést, villámlást követően elkezdett szakadni az eső. A tábortüzet elmosta, de a kedvünket nem. A
A szerda korán kezdődött, ugyanis a gyönyörű Csattogó-völgyön keresztül, kellő számú pocsolyán átgázolva Kismarosra túráztunk, ahonnan erdei vasúttal folytattuk utunkat Királyrétre. Itt felfedeztük a patak környékét – néhányan a patakot is. Barlangokat, sírhelyeket találtunk, és fagyökerekben kapaszkodva másztunk fel a magasabb pontokra. Délben a tábor szakácsa bográcsos paprikás krumplit tálalt ebédre, ott a Királyréten, desszertnek pedig
5
szalonnát és a hagymát védett helyre húzódva elfogyasztottunk nyersen. Még a legfinnyásabbak is. A péntek összepakolással kezdődött, és mivel a szálláshelyet 10 óráig el kellett hagynunk, az eső pedig ekkor is próbára tette türelmünket, a tervezett délutáni indulás helyett, a délelőtti vonattal elindultunk haza.
A szinte folyamatosan fennálló nehézségek ellenére,- mint pl. a vasutas sztrájk és a rossz idő – a tábor nagyon jól sikerült. Hazafelé tartva a vonaton néhányan már arról faggattuk tanárainkat, hogy jövőre hová megyünk. Reméljük jövőre TE is köztünk leszel!
Minden kezdet nehéz Immáron minden évben igyekszik lapunk egy- egy újonnan érkező kilencedikes kollégistával interjút készíteni a kezdeti időszakok nehézségeiről. Ez alól a mostani tanév sem kivétel, hiszen minden évben érkeznek új diákok iskolánk kollégiumába. Bár a személyek változnak, a friss kollégistákat érintő kihívások azonban évről- évre hasonlóak. Ezekről a nehéz napokról, hetekről kérdeztük meg Nachtigál Kingát, iskolánk 9. c osztály tanulóját.
az a kollégium közösségformáló hatása, hiszen az ember, barátok nélkül nagyon egyedül érzi magát, pláne ha nem tudja megbeszélni a bajokat, gondokat, sikereket. - Hogyan vagy megelégedve a tanári karral? A tanárokkal meg vagyok elégedve. Nagyon jól leadják a tananyagot, és segítik a tanulásunkat, de nem tanulhatják meg helyettünk az alapműveltséghez, illetve az adott szakhoz tartozó szakmai ismereteket. Még bőven van időm megtapasztalni a tanárok mélyen lakozó személyiségét. - Szerinted milyen programokat kéne megtervezni, illetve indítani kollégiumunk közösség formálódásához? Többet kéne adni a közösségi életre, mert egy kollégiumban nagyon fontos a közösség, így több barátság alakulna ki. Csoportos beszélgetéseket kéne tartani, kollektívan a fiúkkal, különböző témák megbeszélésére, mert gondolatom szerint sok olyan téma van, ami érdekli az ifjúságot. Mit gondolsz a mostani elsősök mentalitásáról? Sajnálattal kell tapasztalnom, hogy az ifjúság egyre csak negatív irányba halad, de azért vannak kivételek, akik fontosnak tartják a tanulást. A tanulás nagyon fontos a diákok számára, mert a mai ifjak mentalitása, hogy aki tanul, az stréber, viszont tart tovább is a mondat, aki nem tanul az „buta” marad. Egyszóval tanulni nagyon fontos, mert több ismeretet tudunk elsajátítani, rávilágítani a hétköznapokra, ami az elboldogulásunkhoz szükséges.
- Miért választottad ezt az iskolát? Azért választottam ezt az iskolát, mert lakhelyemhez elég közel van. A barátnőm illetve a közeli ismerőseim sokat segítettek az iskolám megválasztásában. Nagyon elnyerte a tetszésem az iskola rendezett, ápolt környezete, amely még jobban segített döntésemhez. - Milyen volt beilleszkedni a kollégiumi közösségbe? Bevallom egy kicsit előnyös helyzetben voltam a kollégiumba való beköltözéskor, mert a barátnőmmel együtt jöttünk ebbe az intézménybe. Amikor nagyon egyedül éreztem magam, akkor mindig bátran fordulhattam hozzá tanácsokért. Már az eltelt hetekben is sok barátot szereztem és remélem, hogy ez a későbbiekben sem változik meg. Nagy örömmel tölt el, hogy a szabadidőmet legtöbbször barátaim társaságában tölthetem el. - Hogyan tetszik a kollégium? A kollégium nagyon tetszik, és ami szerintem a legfontosabb egy kollégiumban, 6
- Mit üzensz a diáktársaidnak? Minden egyes diáktársamnak kívánok tartalmas, és szép tanévet, illetve kitartó munkát a tanulásban. Hiszen ha eredményeket érünk el, akkor lesz csak
sikerélményünk. A sikerélmény pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy sikeresen vegyük az akadályokat az életben is. Pintér Bálint
„A lélek felemelése” Mint minden évben, az idén is megemlékezünk az 1956-os forradalomról. A mostani tanév azonban különleges, hiszen a 10. évfolyam egy megemlékezést állított össze az iskola, és egyben a város lakói részére is. Lapunk Csányi Tamás tanár urat kérdezte a forradalomról, szabadságharcról, illetve a diákok felkészítéséről. Mi alapján választotta ki erre a megemlékezésre a szereplőket? Elsősorban olyan diákokat választottunk, akik szerettek volna szerepelni, hiszen nagyon fontos az, hogy a szereplők szívből mondják a szöveget, azáltal tegyék hitelessé, emelkedetté megemlékezésünket. Másodlagos szempont volt csupán, hogy milyen a tanuló előadói képessége. Akik most prózát vagy verset mondanak, azok folyamatosan részt vesznek különböző versenyeken?
hogy 1956 októberében, itt Törökszentmiklóson mi történt. Mivel Igriczi Klára tanárnő, Kerezsiné Kádár Erika tanárnő tavaly már összegyűjtötték az ide vonatkozó anyagot, ezért már nekünk könnyű dolgunk volt. Ezúton is köszönöm nekik. Természetesen a hagyományokhoz hűen próza, vers és zenei számok gazdagítják a műsort. Elsősorban a verses prózai művek dominálnak, több mint 10 szereplővel dolgozunk. Ezt a csoportot egészíti ki az alkalmi énekkar, amely lelkes fiatalokból, és osztályfőnöki indíttatásból éneklő tanulókból áll. Miért Kárpátia számokat választottak ki az előadásra? Szerencsére ez az iskolánkban már hagyomány, hogy a Kárpátia zenekar aktuális számait használjuk fel az előadásainkon, azért is választottuk, mert a szöveg mondanivalója és hangulata összhangban van egymással. Tanár úr szerint mit kéne kihangsúlyozni egy ilyen megemlékezésen? Ebben a túlpolitizált világban elkerülhetetlen egy ilyen felemelő megemlékezés kapcsán az aktuálpolitikai párhuzamok észrevétele. Azonban egy iskolai rendezvény összeállítója nem eshet abba a hibába, hogy aktuálpolitikára fordítsa a megemlékezést, így számunkra a jelenlegi járható út, a múlt felidézése, a lélek fölemelése, példaértékű események elbeszélése, az érdeklődés felkeltése. Ezúton ragadnám meg az alkalmat, hogy megköszönjem a 10. évfolyam osztályfőnökeinek, minden kollégának a segítséget, a résztvevő diákoknak pedig a lelkes építő hozzáállást.
Azt mondhatom, hogy általában igen, és úgy látom, hogy szívesen vállalják el az ilyen jellegű feladatokat. Természetesen mindig találunk újabb és újabb tehetségeket, hála Istennek. Reméljük, hogy más alkalmakkor is számíthatunk rájuk. Hogyan állt össze a műsor? Az idei 1956. okt. 23-i városi megemlékezés is, ezért olyan műsort igyekeztünk összeállítani, amely azt helyezte előtérbe, 7
Pintér Bálint
TISZTELT ÜNNEPLŐK, KEDVES FIATAL BARÁTAIM! Egy ünnep ürügyén… Újra itt, állunk és megpróbálunk ünnepelni. A nagy kérdés az, hogy mit és miért? Él-e még ’56 szellemisége? Ki ma a forradalmár? Reprezentatív országos felmérés alapján a magyar lakosság mindössze 16%-a érzi magáénak ezt az ünnepet. Ez felteszi újra a kérdést, miért? Miért, hiszen a mai világunk éppen arról szól, hogy nincs hiteles, tiszta ember, mindenki sumákol, ügyeskedik, de legfőképpen a saját hasznát lesi. Érdemes lenne tehát ebből az elkorcsosult világból visszatérni a múltba, ahol minden fekete vagy fehér. Ki lehetett állni, szembe lehetett szegülni, a lelkiismeretre és hazaszeretetre lehetett hallgatni. Miért nem merítünk a múlt kútjából, hisz 1956 nem volt olyan régen, élnek még olyanok szép számmal, kik tudnak mesélni, emlékezni. Szomorú hónap a magyar október, az aradi vértanúkra emlékeztünk, sajnos kevesen, mert már a múlt homályába vész. 1956-ra pedig azért nem merünk emlékezni mert túl közel állunk hozzá? Képtelenek vagyunk objektíven ítélni? Kínos egyeseknek szembenézni a múlttal? Sajnos ők azok, akik a közvéleményt formálják, akik miatt csak 16% értékeli nemzeti ünnepnek 1956. október 23-át. Minden forradalmunk így bukott le, hogy a leverése után árulták el, vették el tőlünk. Nem a fegyverletétellel, ért véget, hanem azzal hogy belénk fojtották, szégyellenivalóvá tették és ezzel félelmet keltettek a lelkekben.
Nem merjük bevallani, hogy miről szólt az a pár hét, de miért? Vér folyt, igen vér, a magyar szabadságért. Kikért harcoltak ők, ha nem miértünk, a jövőért? Hiszen az ő véráldozatuk nélkül nem sikerült volna éket verni a kommunizmus vastag falai közé! És ahogyan 1848-ban is a magyar szabadságért rajongtak a magyar művészek. 1956-ban is a magyarok hősies önfeláldozásáról írtak a világ nagy gondolkodói (Camus). Európában elindítottunk egy folyamatot: 1968 – Prága, 1982 – Lengyelország, 1989 – Berlin, amely folyamatnak a vége egybeesett a kommunizmus végnapjával. A társadalom kérése, óhaja egy jobb világ volt, egy igazságos, demokratikus, félelmek nélküli ország, ahol MAGYAR ÉRTÉKEKET tartunk szem előtt, MAGYAR NYELVEN beszélünk, tanulunk, és MAGYAR ősöket tisztelünk. Ehhez képest a szovjet diktatúra mindent el akart pusztítani, ami magyar. Erőszakkal elhitették velünk, hogy amik vagyunk, az maga a semmi, hogy amit hiszünk, az maga a hazugság, hogy a miénk, az a másé, hogy ami tiszta, az szennyes, hogy kevesen vagyunk pedig sokan voltunk, hogy minden rendjén van így, pedig rohadt az egész világ! Az egész akkori életünk HAZUGSÁG volt, csupa nagybetűvel! Szakítsunk végre a hazugsággal, ne higgyük el, hogy ma nincs miért harcolni, ne higgyük el, hogy kicsik vagyunk, hogy akik eddig szépen, megfontoltan hazudtak, egyszer megváltoznak, és bocsánatot kérnek. Ne nyeljük le többé visszafelé, könnyeinket, ne titkoljuk emlékeinket, és ne csak bízzunk benne, hogy jobb lesz, hanem TEGYÜNK IS ÉRTE!!! Hogy miért, azért hogy az ő hősiességük, helytállásuk ne legyen hiábavaló, hogy egyenes gerinccel járhassunk, hogy elinduljunk egy úton a tökéletesség felé!
8
Orcsik János tanár úr beszéde
56 „székácsos” Miért, hogy meghasadt az égbolt, Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.” Márai Sándor: Mennyből az angyal.
2
008. október 22.- én Iskolánkban is megemlékeztek diákjaink az 1956- os forradalomról. Az udvar megtelt ezen a délutánon. Diákok az egyik oldalon és diákok a másik oldalon is. A nap hol haloványan, erőtlenül sütött ránk, hol szégyenlősen bújt el egy – egy fekete felhő mögé. Az egyik oldalon ficánkoló diáksereg, a másik oldalon 56 diák. 56 „székácsos”. 56 fiatal tanuló, akik az 1956os forradalom idején a magyar szabadságért fegyvert fogó törökszentmiklósiakra emlékeztek. Rendhagyó ünnepség egy rendhagyó történelmi esemény tiszteletére. Hallgatom a neveket, hallgatom szótlanul a visszaemlékezéseket. 56 „székácsos” megragadta viharos történelmünk néhány vértől és könnytől ázott darabkáját. Néhány gyöngyszemet, szívből, érzésből készítve, több óra munkába csomagolva. Lúdbőrös leszek a versek erős, fájdalommal megtelt soraitól, és a diákok előadásától, ahogyan, amilyen átérzéssel szavalják el. Egyszer csak egybe mosódik, mégis elkülönül egymástól a múlt, a jövő koszorújával körülvéve a jelenben. Orcsik Tanár Úr kezd bele ünnepi beszédébe. Érzelemmel, átéléssel, ahogyan csak az tud, aki, még ha
fiatalon is, de átélte 56’ viharos pillanatait. A Tanár Úr előadása a szívekig hatol. A fiatal szívekig. A múlt darabkáinak őrzője ott áll a jövő letéteményeseinek koszorújában, és egyszer csak az az érzésem támad, mint ha ennek az 56 diáknak a koszorúja óvná, védené a múltat felidéző Tanár Urat. Óvná a titkok őrzőjét a jövő viharfellegeitől. Az ünnepi beszéd véget ér. Egyszer csak valahol a távolból egy erőtlen taps töri meg a csendet, majd kettő, három. Azután egyre több tenyér csattan ütemesen egymáshoz. Egyszer csak az erőtlen taps tapsviharrá erősödik. Mintha 56 szellemét idéztük volna meg. Mi, akik akkor ott voltunk azon a délutánon, és azon az udvaron. A beszéd után a diákok méltóságteljesen, tisztelettel engedik le a Tanár Urat a színpaddá vált teraszról. A dalok, a versek és az ünnepi beszéd felváltva zakatolnak a fejemben. Megértettem, megértettük ott, akkor 56 szellemét. 56 „székácsos” diáknak, és a felkészítésben részt vett kollégáknak köszönhetően. Megértettük, mit ér az ember, ha magyar. Hirtelen felcsendül a Szózat. „ Hazádnak rendületlenül légy híve oh magyar”. F. Zs.
Mit ünneplünk október 23-án?
O
któber 23-a, az ’56-os forradalom és szabadságharc emléknapja, mely nemcsak nekünk, de a 20. század világtörténetében számos nép közös ünnepe. E nap a terror és az elnyomás elleni hősi küzdelemre, a szabadság szeretetére emlékeztet. 1956 nélkül ma Európa sem lenne az a szellemi, gazdasági és politikai közösség, melyben Magyarországnak ismét helye van. Ezt a küzdelmet idézik fel a kortársnak, Albert Camus-nek híressé vált sorai: „A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt 20 esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a leckét megértse a fülét betömő, a szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia — s ez a vérfolyam most már alvad az 9
emlékezetben. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok az életüket adták, és soha, sehol — még közvetve sem — igazoljuk a gyilkosokat. Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra.” (Forrás: http://w3. enternet. hu/sandor64/vuk/oktober232003-razmanycsaba.htm)
Az 1956-os forradalom a mai fiatalok szemével Felmerült bennünk a kérdés, mit is jelent a diákok számára október 23-a? Iskolánk tanulóinak feltettük a fenti kérdést, és a következő eredményre jutottunk, amin érdemes elgondolkodni felnőttnek, fiatalnak egyaránt. Hogy miért? A válaszok többsége kiábrándító, szomorú volt, mivel sok diák nem is tudja, mit ünneplünk e jeles napon. A következőket gondolják október 23-áról: Őszi rózsás forradalom Az elnyomó uralom elleni küzdelem Szabadságharc kikiáltása Az emberek gyülekezete Az őszi szünet kezdete Megkérdeztük, hogy hogyan változtatnának a megemlékező műsoron, szervezhetnék? Tűzijátékkal írnák ki az 56-os forradalmat, Felelevenítenék egy színdarabbal az eseményeket, Újabb dalokkal és versekkel frissítenék fel az műsort, Érdekesebbé varázsolnák az előadást a hallgatók, nézők számára.
ha
ők
Arra is kíváncsiak voltunk, hogy fontosnak tartják-e az ünnepségeken való megjelenést? A vélemények eltérőek voltak. Vannak, akik igen, mert a rokonok, családtagok emléke jutott eszükbe vagy, mert a nagy- és dédszülőktől sokat hallottak erről visszaemlékezés gyanánt. Ám számos fiatal úgy gondolja, hogy felesleges, mert ő nem élt akkor, és nem is sokat hallott róla, meg egyáltalán, minek? Tapasztalható, hogy az iskolai szintű megemlékezéskor a diákok nem azt kérdezik meg az ünnepséggel kapcsolatban, hogy kik fognak szerepelni, mit fognak hallani, hanem, hogy kb. meddig tart, a vonatot, buszt eléri-e, ha nem, elmehet-e hamarabb, stb. Pedig, ha a történelem ezen pici kis darabkája ráragadna az alatt az egy óra alatt, amire kb. 50 diák szorgalmasan készül heteken keresztül, nem érné nagy sérelem egyik nebulót sem, és talán majd évekkel később a saját gyerekének is tudna mondani egy- két okos gondolatot, ha az érdeklődne. Szívből reméljük, az elhangzottak egy része meg fog változni az idő előre haladtával, mert ha a fenti gondolatok továbbra is így maradnak, akkor ez az ünnep el fog tűnni az emberek emlékéből, életéből. 10. E/2
10
„Ne csak őrizzük, hanem éljük is hagyományainkat” Mai rohanó világunkban nem igazán marad időnk arra, hogy hagyományainkat, őseink tapasztalatait magunkévá tegyük, pláne, hogy a szerint éljünk. Iskolánk tanulóinak azonban szerencséjük volt, hiszen 2008. október. 10.- én délután lehetőségük volt közelebbről is megismerkedni hagyományainkkal, és egy régi- új magyar harcművészettel, a barantával, sőt rögtönzött bemutatóra is sor került, amin diákjaink is kipróbálhatták az íjászatot és a karikást is. A SZEM most is szemfüles volt, és sikerült interjút készíteni a barantások vezetőjével, Semsei Attilával. - Mostanában egy korábban kevésbé ismert harcművészet kezd egyre népszerűbbé válni a magyar fiatalok körében. Honnan ered a baranta szó és mit jelent? - Való igaz, hála Istennek ez az ősi magyar harcművészet egyre népszerűbb, egyre többen érdeklődnek iránta. A baranta szó a török bölön szóból származik, amelynek szó szerinti jelentése csordás, pásztor. Természetesen ennél jóval több, hiszen a török és bolgár népeknél ez a békeidőben való harci kiképzést jelentette.
harcművészet, mondjuk a kung - fu vagy a karate és a magyar harcművészet között? - Természetesen. A baranta sok fajta stílust foglal magában. Egy jól képzett barantás kitűnően bánik a karddal, a szablyával, a bottal, íjjal és a karikás ostorral, illetve övvívás, ami a kötött fogású birkózáshoz hasonlít. Egy barantás kardvívásban jobb, mint egy japán vagy kínai harcművész. Azt azonban hozzá kell tennem, hogy a baranta nem csupán harcművészet, hanem életmód. Fontos, hogy ne csak őrizzük, hanem éljük is hagyományainkat.
- Ha jól tudom, a baranta több évszázados múltra tekint vissza. Egészen pontosan melyik századra helyezhetjük ezen ősi harcművészetet? - A Baranta a magyar történelem kezdeti időszakaiban élő szabad jogállású tagjaitól származik, akiknek kiváltsága és egyben kötelezettsége volt a hadakozás. A hadi hivatást mesteri módon sajátították el, sajátos kiképzési rendszert és taktikai elveket alkalmaztak. Ez a harcos réteg már a IX. században a mai szóval élve, profi harcosként állta meg a helyét a csatatéren. - Mi jellemző a barantára? Van különbség más, távol-keleti gyökerekkel rendelkező
- Mikor indult hódító útjára a baranta? - Vutics Ferenc őrnagynak köszönhetőn a kilencvenes évek közepén jelent meg, és mára már országosan körülbelül háromezer tagja van a különböző kluboknak. Érdekes, hogy a kisebb falvakban nagyobb népszerűségnek örvend, mint a nagyobb városokban. - Ha valaki komolyabban érdeklődne diákjaink közül a baranta iránt, hol talál meg titeket? - Minden héten vasárnap Óballán van edzésünk, illetve a városi sportpályán
11
csütörtökönként délután négy Mindenkit várunk szeretettel.
órakor.
- Mi pedig a SZEM nevében kívánunk sok sikert a munkátokhoz! F. ZS.
Képekben!
A kollégium hagyományainak megfelelően az idén is sor került a kilencedikesek gólyaavató ünnepségére. A tavalyi rendezvényhez hasonlóan most is színvonalas előadással rukkoltak elő „gólyáink”. Az ünnepség végén a kollégium „öregdiákjai”, Feke Barbara és Osztényi Erika egy fekete erdő és egy gesztenyetortával vendégelte meg a jelenlévőket. Képünk a lufi fújó versenyt örökítette meg, amely kisebb nehézséget okozott egyik kollégistánknak.
12
Kollégistáink körében rendkívüli népszerűségnek örvend az asztalitenisz. A minden évben megrendezett házibajnokság részeként az idén, - meghívott vendégként - MB kettes sportolók, Gelei Sándor, Gazdag Zsolt tartottak bemutatót.
13
