A SZEGEDI KISTÉRSÉG KÖRNYEZETVÉDELMI PROGRAMJA
KÉSZÜLT: a Szegedi Kistérség többcélú társulása megbízásából
SZEGED 2005. május
Készítette: RAKI Bt.
Témavezetı: Dr. Rakonczai János
Munkatársak: Deák József Áron Dr. Farsang Andrea Kovács Ferenc Kozák Péter Mohl Miklós Novák Gyula Rácz Péter Szabó Ferenc Török József
Köszönetünket fejezzük ki: az adatszolgáltatóknak és a települési Önkormányzatoknak
TARTALOM 1. Bevezetés
4
2. A kistérség rövid bemutatása
5
3. A környezeti állapot általános értékelése 3.1. Levegı 3.2. Vizek 3.3. Talaj 3.4. A természetvédelem, tájhasználat aktuális kérdései 3.5. Hulladékgazdálkodás 3.6. Szennyvíz 3.7. Közlekedés 3.8. Táj, települési környezet 3.9. Környezetbiztonság
9 9 12 22 24 32 39 41 45 47
4. A települések környezeti állapotának áttekintı értékelése 4.1. Algyı 4.2. Deszk 4.3. Dóc 4.4. Domaszék 4.5. Kübekháza 4.6. Röszke 4.7. Sándorfalva 4.8. Szatymaz 4.9. Szeged 4.10. Tiszasziget 4.11. Újszentiván 4.12. Zsombó
48 49 53 57 61 65 69 73 77 81 102 105 107
5. Problémakataszter
111
6. Környezetvédelmi programok 1. Korszerő térségi hulladékgazdálkodás – kiegészítı program 1a A településeken keletkezı illegális hulladéklerakók felszámolása, újraképzıdésük megakadályozása 2. Szennyvíztisztítás, csatornázás – kiegészítı program 3. Települési csapadékvíz-elvezetés 4. Belvízgazdálkodás 5. Egészségesebb, lakhatóbb kistérségi környezet 5a Erdısítés, defláció elleni védekezés 6. Helyi értékek védelme, a kistérség idegenforgalmi vonzerejének fejlesztése 6a Kistérségi egyedi tájérték kataszter készítése 6b A Gyálai Holt-Tisza holtág-rehabilitációja 6c Kistérségi turizmusfejlesztés program 6d Füvészkert felújítási program 6e Régészeti bemutatóhely
113 113 114 115 116 117 118 119 120 120 121 121 122 123 2
7. Környezetbarát közlekedés fejlesztése 7a Kerékpárút-fejlesztés 7b Autómentes nap 7c Szeged közlekedés-szervezésének felülvizsgálata 7d A szegedi tömegközlekedés környezetvédelmi szempontú továbbfejlesztése 8. Egészséges ivóvíz biztosítása 9. A szénhidrogén kitermelés káros környezeti hatásainak felszámolása 10. Környezetbarát gazdálkodás elterjesztése 10a Szegedi Kistérség élıhely-térképének elkészítése tájökológiai értékelése 10b A Szegedi Kistérség parlagtérképének elkészítése 10c Az özöngyomok térképezése, monitoringja a kistérségben 10d Természetszerő gyep- és erdıgazdálkodás támogatása 10e Tájkezelési kézikönyv az önkormányzatok és a gazdálkodók számára
124 124 125 126 126 127 128 128 129 129 130 131 134
3
1. BEVEZETÉS
A környezet állapotának rohamos romlása miatt az utóbbi néhány évtizedben a környezetvédelem társadalmi ügy lett szerte a világon, így hazánkban is. Magyarország elsı környezetvédelmi törvénye 1976-ban született, de laza kerettörvény jellege miatt hatása csak korlátozott volt. Az 1995. évi LIII. törvény (A környezet védelmének általános szabályairól) volt az, ami már konkrét feladatokat megszabva átfogóan rendelkezik a környezetvédelem alapvetı kérdéseirıl, egyebek mellett például települési és megyei környezetvédelmi programok készítésérıl (sajnos idıbeli megkötés nélkül). Az Európai Uniós jogharmonizációs folyamat további törvények megszületését, egyes szabályozások szigorítását eredményezték (a települési környezet szempontjából kiemelt jelentıségő például a 2000. évi XLIII. Törvény a hulladékgazdálkodásról). A Szegedi Kistérség települései közül – országosan is az elsık között – Szeged készített önálló települési környezetvédelmi programot még 1997-ben. A Csongrád Megyei Önkormányzat 2000-2001-ben készíttette el a megyei (kistérségi) környezetvédelmi programot (jelen munka készítıjének irányításával). Szeged város programjának felülvizsgálata 2003-ban munkapéldány szinten elkészült (elfogadására nem került sor), majd 2004 során Dóc község, 2005-ben pedig Zsombó és Újszentiván is készíttetett programokat. A Szegedi Kistérség települései az elmúlt években már több környezetvédelemmel összefüggı pályázatban összefogtak (pl. parlagfő irtás, szúnyogirtás), így kézenfekvı volt, hogy közös környezetvédelmi programot is készítsenek, mind a könnyebb együttmőködés, min a sikeresebb pályázatok érdekében. A kistérségi program készítése során azt tapasztaltuk, hogy az utóbbi 5 évben – a megyei program készítése óta – lényeges elırelépés következett be a környezetvédelem területén. Két, a környezet állapotát alapvetıen befolyásoló területen (hulladékgazdálkodás, szennyvízkezelés) Szeged vezetésével átfogó programok valósulnak meg. Mindennek következményeként öt éven belül lényegesen másként fogalmazhatóak meg a programok prioritásai. A környezetvédelmi törvény meghatározza azon vizsgálandó tényezık körét, amivel a környezetvédelmi programoknak foglalkozniuk kell. Ezek: a) b) c) d) e) f) g) h) i) j)
a települési környezet tisztasága, a csapadékvíz-elvezetés, a kommunális szennyvízkezelés, -győjtés, -elvezetés, -tisztítás, kommunális hulladékkezelés, a lakossági és közszolgáltatási (vendéglátás, település-üzemeltetés, kiskereskedelem) eredető zaj-, rezgés- és légszennyezés elleni védelem, a helyi közlekedésszervezés, az ivóvízellátás, az energiagazdálkodás, a zöldterület-gazdálkodás, a feltételezhetı rendkívüli környezetveszélyeztetés elhárításának és a környezetkárosodás csökkentésének,
A program készítése során a fenti, kötelezı feladatokat szem elıtt tartva készítettük el a helyzetértékelést – a kistérség egészére kissé módosított tartalommal, a település szintő értékelésnél viszont azt még kissé bıvítettük is (természetvédelmi vonatkozásokkal). Az elmúlt évek során, hasonló jellegő munkákban szerzett tapasztalataink alapján azonban megjegyezhetı, hogy ez a „kötelezı tematika” felülvizsgálatra szorulna, hiszen tartalmaz kevésbé odaillı feladatokat, s hiányzik belıle néhány tartalmilag odaillı tematika. Munkánkat mindezek figyelembevételével készítettük el.
4
2. A KISTÉRSÉG RÖVID BEMUTATÁSA
A Szegedi kistérség Csongrád megye déli felének középsı harmadán, az Alsó-Tisza, illetve a déli országhatár mentén helyezkedik el. Mintegy 753 km2-es kiterjedése az ország összterületének alig 0,81%-át jelenti, míg a 200 ezret éppen meghaladó népességével hazánk lakosságának 2%-át képviseli. A kistérség térszerkezet arányosnak mondható, hiszen települései a térség központi településének centrumától – az egyetlen Dóc kivételével – 15 km-en belül, szinte sugarasan helyezkednek el. (1. ábra)
1. ábra. A Szegedi kistérség elhelyezkedése és áttekintı térképe (Firbás Térképstúdió)
5
A térség az ország legmélyebben fekvı területe. Meghatározó része a Tisza, illetve a Maros egykori árterén helyezkedik el. Ez vízellátottságot tekintve kedvezı, ár- és belvízi veszélyességet, valamint az élıvizek szennyezési kockázatát tekintve viszont kedvezıtlen adottság. A kistérség nyugati pereme már felnyúlik a Duna-Tisza közi homokhátság területére, és részben osztozik annak sajátos vízgazdálkodási problémájában (talajvízcsökkenés). A vidék az ország egyik legnapfényesebb tája. A természetes tájon ugyan csak néhány méteres domborzati különbségeket tapasztalhatunk, azonban ennek sajátos elhelyezkedése (pl. egykori medermaradványok, illetve a homokos felszín egyenetlenségei) igen mozaikos tájszerkezet eredményez, ami az értékes természeti területek szövevényes elhelyezkedésében is megnyilvánul. Bár igen örvendetes, hogy kistájunk ilyen természeti értékekben gazdag, azonban ez estenként számottevı konfliktusok forrása is lehet a természetvédelem (hatóság), illetve a gazdálkodók vagy az önkormányzatok között. A földterület privatizációja a mezıgazdasági mővelés alatt álló területek esetében is jól érzékelhetı változást okozott: egyre inkább túlsúlyba kerülnek a kisebb mérető parcellák, amint ezt az őrfelvételeken is jól tanulmányozhatjuk (2. ábra) A kistérség fontos szerepet tölt be az ország közlekedési hálózatában (M5, 5, 43 fıutak), ami jelentıs környezeti terhelést, estenként veszélyt jelent. A kistérség központi települése Szeged Megyei Jogú Város, ami terület 37,3%-án helyezkedik el, viszont a népesség 4/5-ét adja. Az utóbbi bı évtized során azonban Szeged és a környezı települések viszonyában jelentıs módosulás tapasztalható. 1990 óta a kistérség össznépessége mintegy ezer fıvel csökkent úgy, hogy a fogyás csak Szegeden (illetve néhány fıvel Dócon) tapasztalható (a város a közel kétezres pozitív vándorlási különbözet ellenére több hétezer fıt veszített), miközben a kistérség településen számottevı népességnövekedés, és azt meghaladó vándorlási különbözet tapasztalható (1. táblázat). Ez a folyamat már a fejlettebb régiókban (itthon és határainkon túl is) tapasztalható szuburbanizáció folyamat részének tekinthetı, aminek során a lakosság kedvezıbb lakókörnyezetet elınybe helyezi a munkába járás esetleges kellemetlenségeivel szemben. A kistérség településeinek felénél jelentıs környezetvédelmi szempont a magas 20% körüli, vagy azt lényeges meghaladó (pl. Szatymaz 48%, Domaszék 46%) külterületi lakosság. Ezeken a településeken a környezetvédelmi jellegő szolgáltatások biztosítása, illetve a környezetszennyezés kockázata megkülönböztetett figyelmet igényel. Mind a helyi közlekedés, mind a közlekedéssel kapcsolatos környezeti vonatkozások szempontjából lényeges, hogy az egész kistérségben jelentıs a személygépkocsi-ellátottság (100 fıre vetítve csak két településen nem éri el az 50-et, hét település esetében viszont a 70et is meghaladja), a gazdálkodással összefüggésben számottevı a tehergépjármővek száma is. A települések több mint felén van kábel-TV hálózat, ami a lakossághoz továbbítandó információk eljuttatásában, így a környezettel kapcsolatos tudatformálásban is szerepet kaphat. Az Európai Uniós csatlakozással megnyíló környezetvédelmi fejlesztések, illetve a jogharmonizációval szigorodó környezetvédelmi elıírások nyomán a Szegedi kistérségben jelentıs környezetvédelmi beruházások valósultak/nak meg, amelyek belátható idın belül lényegesen javítani fogják a térség környezeti állapotát. Az ezeket is figyelembe vevı, rájuk részben épülı környezeti programok számottevıen javítják az itt élık környezetminıségét.
6
2. ábra: A Szegedi Kistérség elhelyezkedése egy Landsat 2002-es őrfelvételen
7
Kübekháza
Röszke
Sándorfalva
Szatymaz
Szeged
Tiszasziget
Újszentiván
Kistérség
Domaszék
5205 6,91 3419 1,7 2755 38 582 664 124,1 1097 63 21 1066 1 0 954 1100 16 15,5 1 1 1 838 111 692 1,1 97,2 0 87,0 100,0 76,4
4943 6,56 792 0,4 805 238 66 -13 98,4 324 44 14 204 0 0 154 0 5 5 20 20 1 153 19 0 30,1 63,0 0 47,5 0 47,2
5215 6,93 4519 2,2 3178 2086 1172 1341 142,2 1754 529 17 828 9 444 999 670 22 15 34 24 1 1371 366 0 46,2 47,2 25,3 56,9 38,2 78,2
2731 3,63 1641 0,8 1455 0 194 186 112,8 583 47 12 579 0 0 380 430 15 8
3663 4,86 3310 1,6 2979 695 426 331 111,1 1376 230 38 1078 15 266 944 1000 28 26 100 90 2 995 134 456 21,0 78,3 19,3 68,6 72,7 72,3
5577 7,41 8017 4,0 6933 494 1035 1084 115,6 2951 208 77 2846 0 0 2356 2456 50 37 10 4 2 2176 327 1343 6,2 96,4 0 79,8 83,2 73,7
5372 7,13 4430 2,2 3469 2136 949 961 127,7 1883 368 43 1240 0 0 1240 734
28084 37,3 162586 80,9 169930 2813 1886 -7344 95,7 70787 6337 621 69327 343 56219 44106 64874 515 409 4094 1840 114 44292 6703 53882 1,7 97,9 79,4 62,3 91,6 62,6
2689 3,57 1761 0,9 1567 93 582 194 112,4 600 40 18 602 0 0 506 595 22 22 30 20 1 428 46 0 5,3 100,0 0 84,3 99,2 71,3
1549 2690 75295 2,06 3,57 100 1636 3441 200963 0,8 1,7 100 1330 2227 201999 0 1195 10786 356 970 8911 306 1214 -1036 123,0 154,5 524 1239 22 257 14 24 520 967 0 0 0 0 491 929 439 220
1 247 14 0 0 99,3 0 65,2 73,8 42,4
1280 111 202 48,2 65,9 0 65,9 39,0 68,0
378 75 0 0 99,2 0 93,7 83,8 72,1
Zsombó
Dóc
7577 10,06 5411 2,7 5371 998 693 40 100,7 1903 104 26 1813 27 1560 1748 1770 27 27 140 140 2 1019 267 822 18,4 95,3 82,0 91,9 93,0 53,5
Deszk
Algyı
Település Terület (ha) Aránya a kistérségbıl Lakó népesség (fı): Aránya a kistérségbıl Lakónépesség 1990 (fı) Külterületi lakosság (fı): Vándorlási különbözet (1990-2001) (fı): Népességváltozás 1990 óta (fı) Népességváltozás aránya 1990 óta (%) Lakások száma (db): Nem lakott lakások száma (db): Közüzemi vízhálózat hossza (km): Közüzemi ivóvízhálózatba bekapcsolt lakások száma Közüzemi szennyvízcsatorna hossza (km): Közcsatorna-hálózatba kapcsolt lakások száma (db): Vezetékes gázzal főtött lakások száma (db): Rendszeres szemétgyőjtésbe bevont lakások száma (db): Összes belterületi közút hossza (km): Összes belterületi burkolt közút hossza (km): Összes belterületi zöldterület nagysága (ezer m2): Összes gondozott belterületi zöldt. nagysága (ezer m2): Játszóterek száma (db): Személygépkocsi állomány (db): Teherszállító gépjármővek (db): Kábeltelevízió-hálózatba bekapcsolt lakások száma (db): Külterületi lakosság aránya Ivóvízzel ellátott lakások aránya Szennyvízcsatornával ellátott lakások aránya Gázzal ellátott lakások aránya Szemétgyőjtésbe bevont lakások aránya Személygépkocsi állomány 100 fıre
1040 274 285 34,7 78,0 0 74,9 17,8 83,9
1. táblázat: A Szegedi kistérség fontosabb környezetvédelemmel összefüggı mutatói 2003 (Forrás: TEIR, Népszámlálási adatok, települési adatok)
8
3. A KÖRNYEZETI ÁLLAPOT ÁLTALÁNOS ÉRTÉKELÉSE
3.1. Levegı 3.1.1 A levegıszennyezı anyagok kibocsátása Magyarországon a légszennyezı anyagok kibocsátása az utóbbi két évtizedben tartósan és folyamatosan csökkent. Ez a tendencia a Szegedi Kistérségben is megfigyelhetı, amelynek okai a rendszerváltás utáni idıszakban jól ismertek: csökkenı ipari energiafelhasználás, korszerőbb ipari technológiák bevezetése, az energiahordozók árának emelkedésébıl következı ésszerőbb energiafelhasználás, az energiatakarékosságot elısegítı modern háztartási készülékek elterjedése, a katalizátoros gépjármővek és az ólommentes benzin elterjedése, a gépkocsik szén-monoxid kibocsátásának. Vidékünkön hiányoznak a nagy levegıszennyezést okozó erımővek és üzemek, így a térség levegıminıségi problémáiért a közlekedés mellett elsısorban a szénhidrogén-feldolgozás, a mezıgazdasági tevékenység és az élelmiszeripar tehetı felelıssé. Ha a légszennyezés emissziós oldalát tekintjük megállapítható, hogy ennek meghatározó tényezıje a közúti közlekedés. Országos adatok szerint a közlekedés tehetı felelıssé a CO kibocsátás 58,9 %-áért; a NO2 kibocsátás 53,4 %-áért; az illékony, nem metán szénhidrogén emisszió 48,3 %-áért; a szilárd részecske emisszió 11,3 %-áért. Éppen ezért lenne fontos, hogy a kistérségben nyilvántartott közúti gépjármővek (személygépkocsi 55-60 ezer, tehergépkocsi mintegy 9000) mőszaki állapota az elıírásoknak megfelelı legyen. A helyhez kötött források kibocsátási adatait is figyelembe véve a következı fı megállapítások tehetık: • •
•
•
• •
SO2: csökkenı tendenciát mutat, amelynek elsıdleges oka az energiaszerkezet megváltozása (energiahálózatok korszerősítése, a széntüzelés visszaszorulása és a földgázfelhasználás elıtérbe kerülése a háztartásokban stb.), valamint a jármőpark korszerősödése. NOx: a pontszerő kibocsátások alakulásában csökkenés tapasztalható, ezzel párhuzamosan a közlekedési eredető szennyezés részaránya folyamatosan növekedik. A gépjármőállomány növekedése nagyobb ütemő, mint a korszerőbb gépjármővek üzembeállításával elérhetı kibocsátás csökkenés, így összességében növekszik a környezet közlekedési eredető NOx terhelése. Szilárdanyag (por): az ipari kibocsátás 1985-1990 közötti idıszak nagy mértékő visszaesése utána az 1990-es évektıl lassú csökkenés tapasztalható. A csökkenés a különféle ipari technológiáknál alkalmazott szőrık és leválasztó berendezések alkalmazásának tulajdonítható elsısorban. A szilárdanyag kibocsátás viszont összességében (a közlekedési és lakossági eredető kibocsátással együtt) nem csökken. CO: az 1990-es évek eleje óta folyamatos és jól érzékelhetı csökkenés tapasztalható. A szén-monoxid kibocsátásban is a közlekedési ágazat a leginkább környezetterhelı, de az ipari és lakossági eredető kibocsátás is jelentıs. A CO kibocsátás arányát a közúti forgalom növekedése és a gépjármővek magas átlagos életkora nagymértékben befolyásolja. VOC (illékony szerves vegyületek): a vegyipar és ezen belül a kıolaj-feldolgozás a legjelentısebb kibocsátó. A közlekedés felelıssége is nagy a VOC-k kibocsátásában. Toxikus anyagok: veszélyességük mérgezı hatásukból ered, amely már kis mértékő légköri felhalmozódásuk esetén is komoly károsodást idézhet elı az élıvilág és az ember egészségében. Az ólomkibocsátásban az 1990-es évek elején ugrásszerő visszaesés volt tapasztalható, fıként a gépjármőpark megújulása, illetve az ólommentes benzin használatának elterjedése következtében (1999. áprilisától megszőnt az ólmozott benzin forgalmazása). A levegı ólomszennyezettségének csökkenése – ahogyan vizsgálataink alátámasztják – jól kimutatható a fák anyagába beépült ólom alakulásában is.
A kistérség légszennyezésében emissziós oldalról Szeged kibocsátásai dominálnak.
9
3.1.2. Levegıszennyezettség A levegıminıségi alapállapot meghatározását a Környezetvédelmi Felügyelıség (jelenleg ATI-KTVF) által mőködtetett Regionális Immisszió Vizsgáló (RIV) hálózat végzi (az adatgyőjtést 2002-ig az ÁNTSZ végezte). RIV mérıhálózatban (off-line) a mintavétel gázok esetében félautomata mintavevık segítségével, szálló por esetében nagy teljesítményő porminta-vevıvel, ülepedı por esetében győjtıedényes eljárással történik. Minden szennyezı anyagot mintavétel és laboratóriumba szállítás után, ún. kézi módszerekkel analizálnak. Bár Csongrád megyében több mint negyven folynak ilyen immissziós mérések, a Szegedi kistérségben csak Szegeden történik észlelés (jelenleg 20 mintavételi ponton, de nem minden komponensre kiterjedıen), a további adatszolgáltató 9 település már a kistérségen kívül található. A RIV hálózaton kívül Szegeden (Kossuth L. sgt. 89.) egy automata állomás is győjt 1997. óta számos légszennyezı immissziós adatait és az idıjárási paramétereket. A levegıs mőszerekkel SO2, CO, NOX, O3, BTEX, szállópor (PM2, 5, PM10) koncentrációk mérése folyik, a meteorológia mőszerek szélirány, szélsebesség, hımérséklet, relatív nedvesség, légnyomás, globál sugárzás, UV/B sugárzás alakulását mérik. Ez az állomás nem csupán integrált (és egyben az esetleges szélsıségeket elfedı) adatokat szolgáltat, de a számítógépes feldolgozás során perces, majd fél órás átlagok is képzıdnek (ezeknek élettani szempontból fontos szerepe van), majd hosszabb átlagok alapján (napi, havi és éves) idısoros vizsgálatokra is jól használható. A levegıszennyezettség kistérségi értékelésére (a fentiek miatt) néhány a kistérségen kívül található mérıhely adatát is használva az alábbi fıbb megállapítások tehetıek. A légszennyezés alakulása – szennyezı komponenstıl függı – szezonális (téli, nyári), heti és napi jellegzetességeket mutat. A trendek alapján azt mondhatjuk, hogy a három leggyakoribb és legnagyobb mennyiségben kibocsátott légszennyezı anyag közül a SO2 és NO2 immissziójának trendje általában csökkenı, míg a por – mind az ülepedı, mind a szálló por – koncentrációja nagy ingadozásokat mutat, de rendszeresen határérték feletti. Összességében a kistérségben a levegı minısége kisebb mértékő javuló tendenciát mutat. Szennyezı anyagonként részletezve az adatokat a következı megállapításokat tehetjük: • •
•
• •
SO2: a téli, főtési idıszakban magasabb koncentrációt mutatnak a mérési eredmények, de a főtési szerkezet változásának köszönhetıen elmaradnak a kritikus értéktıl. NO2: a téli félévben, vagyis a főtési szezonban lényegesen megemelkedik az összes levegımintavételi helyen a NO2 szennyezettség, míg a minimumok a tavasz végi idıszakban jelentkeznek. Fıként Szeged esetében érdemes részletesebb területi vizsgálata (lásd a települési értékelésnél), hiszen a mérıhelyek adatai nagy szórást mutatnak (3. ábra). A szigorúbb határérték (40 µg/m3) miatt a főtési szezonban még területi átlag alapján is határérték közeli, vagy azt meghaladó szennyezettség tapasztalható (4. ábra). Szálló és ülepedı por: mennyiségi alakulásában kiemelkedı szerepe van az éghajlatnak (szárazabb talajfelszín, szél). A kistérségben talán a legsúlyosabb levegıminıségi problémát a szálló por okozza, szélsıséges idıjárási helyzetben a határértéket többszörösen is meghaladhatja. (Az EU-s jogharmonizáció miatti határértékszigorítások nyomán problémájára fokozottan figyelni kell.) Ólom: a szálló porból mért ólomkoncentráció az ólommentes benzin kizárólagos forgalmazása miatt visszaesett. Ózon: a troposzférikus ózon koncentrációja nyári maximumot és téli minimumot mutat, s egy Szegedre vonatkozó részletesebb vizsgálat nyomán károsító hatására a jövıben célszerő lenne fokozottabb figyelmet fordítani.
A levegıszennyezettség részletesebb területi elemzésére Szeged város esetében van lehetıség. 10
3. ábra. A levegı NO2 koncentrációjának alakulása Szeged néhány mérıhelyén az 1990-es évek végén
140
3
Nitrogén-dioxid (µg/m )
120 100
Szeged - 1 Szeged - 2
80
Szeged - 3 Szeged - 4
60
Szeged - 5 Szeged - 6
40
határérték
20
11 .
09 .
99 . 19
99 . 19
19
99 .
07 .
05 . 99 .
19
99 .
03 .
01 . 19
99 . 19
98 .
11 .
09 . 19
98 . 19
19
98 .
07 .
05 . 98 .
03 . 19
98 . 19
19
98 .
01 .
0
4. ábra. A NO2 havi átlagok alakulása Szegeden a mérıállomások átlagai alapján 1997-2003 között
60,0 50,0
ug/m
3
40,0 30,0 20,0 10,0 0,0 01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
hó átlag
minimum
maximum
trendvonal (átlag)
11
3.2. Vizek 3.2.1. Felszíni vizek a) Folyók A kistérség felszíni vízmérlege szempontjából kiemelt fontosságúak a Tisza és a Maros. A folyók vízjárására jellemzı, hogy az éven belüli menetgörbéjükben tavasszal (hóolvadás következtében elıálló), majd a kora nyári idıszakban (május végén, június elején az intenzív csapadék tevékenység következtében elıálló) jelentkezik a magasabb vízszintekkel kísért árvízi periódus. Az észlelési idıszak kezdete óta a szegedi állami vízmércén mért legnagyobb vízszint 961 cm, a maximális vízhozam 4200 m3/s – melyeket az 1970-es árvíz során regisztráltak. A 2000. tavaszán levonult árvízi idıszak során a legnagyobb vízszint 929 cm volt. A nyárvégi – kor ıszi idıszakokban rendkívül alacsony vízszintek is elıfordultak. A Tisza vízszállítása Szegednél jellemzıen mintegy 170 és 2200 m3/sec között változik, évi közepes vízhozama 740 m3/sec körül alakul. A vízjárási szélsıségek miatt a folyók által szállított hasznosítható vízkészlet 16,7 m3/s (amelybıl a Tisza 13,1 m3/s, a Maros 3,6 m3/s, a helyben összegyülekezı – aszályos években gyakorlatilag nem is keletkezı – vízkészlet elenyészı). A vízjogi engedélyek alapján a szállított, hasznosítható vízkészletnek csak elenyészı töredéke hasznosul a kistérségben. A jelentıs vízszállítási ingadozásokra tekintettel azonban (a mezıgazdasági vízkivételek biztosítására) a mai Szerbia-Montenegro területén folyami duzzasztó épült meg Törökbecse településnél, mely az általa gyakorolt mederduzzasztás révén jelentısen módosította a Tisza vízjárását Szegednél (5. ábra), és megakadályozza azt is, hogy negatív tartományba esı vízszintek alakuljanak ki a Tisza alsó szakaszán. A vizsgálati területen található települések nagyobb részben a Tisza mentesített árterében helyezkednek el. A folyók árvízszintjei az árvízvédelmi töltések hiányában közvetlenül is veszélyeztetnék a településeket. Az árvízvédelmi töltések megépítésével a térség biztonsága megnıtt. Az érintett települések árvízi biztonságát mintegy 86,53 km árvízvédelmi fıvédvonal biztosítja, melybıl 5,4 km árvízvédelmi fal, míg 81,13 km földtöltés. A térség árvízi biztonsága megfelel az illetékes elıírásoknak. A folyamatos karbantartással (elvileg) biztosítható a mővek védelmi képessége. A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztéséhez kapcsolódó munkálatok javítják az árvízi biztonságot. A Maros torkolata felett a Tisza vízminısége – a bakteriológiai paraméterek kivételével – valamennyi vízhasználati cél kielégítésére alkalmas. A patogén baktériumok jelenléte miatt azonban a rekreációs célú hasznosítás csak korlátozásokkal lehetséges. A baktérium jelenlét oka, hogy a Tisza középsı szakaszáról érkezı szennyvizeket nem kellı mértékben kezelik baktériumölı szerekkel, illetve több nagy volumenő szennyvízbevetés esetében a biológiai szennyvíztisztó fokozat nem (pl. jelenleg még Szegeden sem), vagy nem kellı mértékben került kiépítésre. A szennyvizek fertıtlenítésével kapcsolatosan a közeljövıben elırelépés várható, mert az EU elıírások szerint a szennyvíz tápanyagtartalmat jelentıs mértékben csökkenteni szükséges, illetve a patogén baktériumok kibocsátását meg kell szüntetni. A vizsgálati területen található folyók vízminıségét döntıen a Romániából érkezı Maros határozza meg Szeged alatt. A Maros romániai vízgyőjtıjén található területeken az ipari szerkezetváltás következtében jelentısen csökkent a toxikus anyagok kibocsátása, ugyanakkor az urbanizáció növekedésével nıtt a nem kellı mértékben tisztított kommunális szennyvizek mennyisége. A Maros mikrobiológiai baktérium szennyezettsége jelentısen megnıtt a biológiai tisztítási fokozatok hiánya miatt. A kistérség területén a felszíni vizek esetén a mikrobiológiai szennyezettség determinálja a vízminıséget.
12
500,00
400,00
300,00
Átlag kisvíz (1951-1963) Átlag kisvíz (1964-2004) Átlag középvíz (1951-1963)
200,00
Átlag középvíz (1964-2004) Átlag nagyvíz (1951-1963) Átlag nagyvíz (1964-2004)
100,00
O kt ób er N ov em be r De ce m be r
Jú liu
us Jú ni
us áj M
Áp r il is
us ár ci M
uá r
s Au gu sz tu s Sz ep te m be r
-100,00
Fe br
Ja nu ár
0,00
5. ábra. A Tisza vízjárásának módosulása a Törökbecsi Duzzasztó megépülése, illetve az egyéb hatások következtében (cm)
13
b) Csatornák, vízfolyások A vizsgálati területen található vízfolyások, csatornák vonatkozásában megállapítható, hogy vízjárásuk – az alföldi kisvízfolyásokhoz hasonlóan – idıszakos jellegő. Hosszabb – rövidebb aszályos periódusok alatt elıfordulhat, hogy a csekély csapadéktevékenység következtésben bennük a vízszállítás megszőnhet. A gyakorlati tapasztaltok alapján megállapítható, hogy néhány csatornában, a legaszályosabb években sem szőnik meg teljesen a vízszállítás. Ennek oka egyrészt, hogy ezen csatornák egy része a használt és tisztított felszín alól kitermelt vizek befogadója (azonban ezen vizek nem tekinthetık a terület felszíni vízkészletének). A folyamatos vízszállítás másik oka lehet, hogy az esetlegesen túl mélyen vezetett csatornák fenékvonalai belemetszenek a talajvíz szintjébe, s így azt megcsapolják. Ezen jelenség csak a vizsgálati terület, folyókhoz közel fekvı területein tekinthetı relevánsnak, mivel a magasabban fekvı területeken a talajvízszintek jelentıs mértékben (akár több méteres nagyságrendben is) lesüllyedtek. A csatornák nagy részének további jellemzıje, hogy azok (a természetes fenékesésével ellentétesen) a magas torkolati vízállás miatt esetenként visszaduzzasztják a vizeket. Az ilyen mőködtetéső csatornákat kettıs mőködtetéső csatornáknak (reverzibilis csatornáknak) nevezzük. Az így a csatornákba juttatott vizeket öntözési célra, illetve halastavak feltöltéshez lehet használni (pl. Szegedi Fehértó). A csatornáknál folyamatos gondot jelent a forráshiányok miatt elmaradó rendszeres fenntartási tevékenység következtében jelentkezı túlburjánzó növényzet, mely a csatornák vízszállító képességének csökkenését eredményezi. A vizsgálati területen található 5 km-nél hosszabb csatornákat az 1. mellékletben mutatjuk be. A vízfolyások teljes hossza 425 km, melybıl 172 km állami kezelésben és 253 km Vízgazdálkodási Társulat, illetve önkormányzati kezelésben van. A vízfolyások alapfunkciója a vízgyőjtıkrıl összegyülekezett vizek befogadókba juttatása. Mivel a fıbefogadók a folyók, így elıfordulhatnak olyan szituációk amikor a szállított vizek gravitációsan nem tudnak a befogadóba bejutni (annak magas vízállása miatt). Ezekben az esetekben a vizeket a torkolati szivattyútelepek mőködtetésével juttatják a befogadókba (2. táblázat). A valamennyi szivattyútelep elektromos mőködtetéső. 2. táblázat. A vizsgálati területen található torkolati szivattyútelepek adatai Szivattyútelep Atkai Algyıi Vesszıs I. Vesszıs II. Tápéi Hattyasi Alsó-Lúdvári Ószentiváni Deszki Deszk fehértói Holt-Tiszai Nagyfai Györpölési
Kapacitás (m3/s) 1,5 7,8 0,4 2,5 2,1 3,4 1,6 3,2 2,6 4,5 0,7 4,8 4,4
c) Állóvizek, tározók, holtágak A vizsgálati területen található holtágak a folyószabályozási tevékenység következtében, átvágások eredményeként jöttek létre. Valamennyi holtág az árvízvédelmi töltések mentett oldalán helyezkednek el. A holtágak jellemzıen az érintett vízgyőjtık felszíni vizeinek befogadójaként funkcionálnak, amelyekbıl a befogadó vízszintjeitıl függıen
14
gravitációsan, illetve szivattyús átemeléssel jutnak a vizek a befogadókba. A vizsgálati területen található holtágak vízminıségi problémája a vízterek életét alapvetıen meghatározza. Mivel a vízgyőjtırıl érkezı valamennyi felszíni víz a holtágakba kerül, így a vízgyőjtın végrehajtott beavatkozások hatásai detektálhatók a holtágakban is. A területen található holtágak vízminıségi problémái fıleg a belterületekkel közvetlenül kapcsolatban lévık esetében tapasztalhatóak. Az újszegedi Holt-Maros, illetve a Gyálai Holt-Tisza esetében a jelentıs terhelések következtében a vízi ökoszisztémák jelentıs mértékben sérültek. Az újszegedi Holt-Maros rehabilitációja jelentıs anyagi források felhasználásával befejezıdött. A rehabilitáció során eltávolították a mederbe került nagy szerves anyag tartalmú üledéket, kiépítették a vízpótló rendszert, rendezték a medret és annak környezetét. A rehabilitáció teljes befejezése óta eltelt idı alatt probléma nem lépett fel, a végrehajtott beavatkozások a megjavult környezeti állapotukban igazolást nyertek. A Gyálai Holt-Tisza rehabilitációjával kapcsolatosan jelenleg a kiviteli tervek közbeszerzési eljárásának bonyolítása folyik. A kistérség területén két jelentısebb tározó, a Szegedi Fehértó és a Mattyéri tározó található. Az elızı fıleg halas tavi gazdálkodással hasznosított, míg az utóbbi döntıen belvízi tározási és komplex céllal (pl. sport) létesült. Az állóvizekkel vízminıségének javítása érdekében fontos feladat az azokba befolyó vizek minıségének folyamatos javítása (szennyvízcsatornázási program, alkalmanként a túlzott mőtrágya használat visszaszorítása), másrészt a víztér rehabilitációjának haladéktalan megkezdése (Gyálai Holt-Tisza). d) Belvizek A terület morfológiai adottságai miatt a belvizek – a környezı területeknél gyakrabban – okoznak felszíni elöntéseket (6. ábra). Jól tátható, hogy a probléma a kistérség valamennyi települést érinti, még a magasabb domborzati helyzetben levı homokhátsági részeket is. A belvizek kialakulását elısegítik a területen található befogadó folyók közelsége. Azokban a szituációkban, amikor a befogadók vízszintje nem teszi lehetıvé a vizek gravitációs bevezetését, a torkolati szivattyútelepek emelik a területrıl a vizeket a befogadókba. Mivel a szivattyútelepek átemelési kapacitása kisebb, mint a területekrıl történı vízelevezetés hozama, így a csatornák mentén a torkolati szakaszokról kiindulva elöntések jelentkeznek. Tekintettel arra, hogy sok helyen ezen csatorna partokat szorosan beépítették az ilyen esetekben jelentkezı elöntések miatt lakóépületekben is keletkezhetnek károk (pl. a SzillérBaktó-Fertı fıcsatorna belterületi szakaszain Szegeden). A kistérség belvizekkel gyakorta sújtott része a torontáli térség. Ezen térség vizsgálatakor meg kell állapítani, hogy a területe a természetes lefolyási viszonyoktól eltérı, azokkal ellentétes irányban (a Maros felé) vezetett vízhálózati elemekkel rendelkezik. Tovább rontja a helyzetet, hogy a torontáli térségben nincs a belvizek ideiglenes tározására alkalmas tározó, így a belvizek gyorsan okozhatnak elöntéseket. Tekintettel arra, hogy a befogadó közeli területeken a belvízi elöntések gyakorisága nagyobb, javasolható, hogy a csatornák távolabbi területeirıl lefolyó vizek késleltetését oldják meg. Addig, amíg a torkolati szivattyútelep kapacitása nem teszi lehetıvé az érkezı vizek befogadóba emelését, ne érkezzenek újabb víztömegek. A vizek visszatartása új tározók építésével is megoldható. Ezen tározók esetében, egyrészt a visszatartott vizek a terület mikro-vízgazdálkodási viszonyait kiegyensúlyozottabbá teszik, másrészt kedvezı feltételeket biztosíthatnak a vizes élıhelyek rehabilitációjára, illetve új élıhelyek kialakítására. A belvizek kártételeinek csökkentése érdekében fontos, hogy a települések rendezési terveinek készítése során vizsgálják meg a térségben észlelt belvízi események lokalizálása során szerzett tapasztalatokat, s azok épüljenek be a tervekbe.
15
6. ábra. A belvízelöntések gyakorisága a Szegedi kistérségben és környezetében (1957-2002) (a számok az elöntések számát mutatják, a zöld szín a belterületeket jelöli)
16
3.2.1. Felszín alatti vizek a) Földtani háttér Földtani szempontból a kistérség települései az Alföld medencealjzatán, a BudapestMakó települések vonalában húzódó földtani árok (az ún. dunai-szerkezeti árok) nyugati részén helyezkednek el. A területen mélyített fúrások (hideg és hévizes kutak, olajkutató fúrások) adatai alapján értékelhetı a víztárolásra alkalmas porózus üledékekkel feltöltött szegedi medence földtani képe, amely szorosan kapcsolódik a Hódmezıvásárhely−Makó vonalában kialakult legmélyebb hazai üledékgyőjtıhöz. Ebben legnagyobb (1,5-2,0 km-es) vastagságban a Pannon tenger üledékei rakódtak le, aminek homokkı rétegei a Dél-Alföld legnagyobb hévíz és szénhidrogén készletét tárolják. Az intenzív süllyedés a pliocént követıen sem szőnt meg, amit igazol, hogy az árok tengelyében a negyedkori üledék vastagsága 700-800 m, Szeged térségében pedig 550-600 m. A pleisztocén alatt a feltöltést az İs-Duna végezte, az ısfolyó nagy üledékszállító képességének bizonyítéka, hogy az ivóvíztároló folyóvízi összlet 40-60%-át porózus képzıdmények adják. A földtani szelvények szerint a pleisztocén összlet homok, kızetlisztes vagy agyagos homok, agyag, homokos agyag váltakozásából épül fel. A homokszintek regionálisan jól követhetık, vastagságuk 5-30 m, de helyenként 40-50 m-esek. Az egykori vízfolyás a lehordási területtıl már távolabb esı területünkre fıként apró- és középszemcsés homokot rakott le, alárendelt a durvaszemcsés, vagy a kavicsos, kavicsszemes homok jelenléte, elterjedésük pedig csak lokális. A 0-200 m-es mélységközben a porózus szintek itt is – mint a térségben általánosan – már csak apró- és finomszemcsések, vagy agyagos homokok, agyagtartalma pedig a mélyebbeknél nagyobb. A felsı-pleisztocénben a kızetek frakcióanyagainak jelentıs módosulása a korábbiaktól eltérı üledékképzıdésre utal, a gyenge energiájú vízfolyás üledékei mellett szerepet kaphatott a tavi, késıbb az eolikus üledékképzıdés is. A felszínt Domaszék, Zsombó, Szatymaz térségében a talajvizet tároló futóhomokok, a Tisza árterében és attól keletre fıképp tiszai üledékek, iszapok, agyagok, helyenként infúziós löszök alkotják. b) Vízföldtani adottságok A csapadékból közvetlenül utánpótlódó, felszíni szennyezéstıl védetlen elsı – földtani felépítéstıl függıen 30-50 m vastagságú – felszín alatti víztartóban lévı vizeket talajvíznek nevezzük. A vizsgált térségben a talajvizek gyakorlatilag két mélységi szintben helyezkednek el. A sekélyen elhelyezkedı talajvíztároló szintet 15-25 m-es kutakkal tárják fel, miután az elsı vízadó feküszintje Szeged térségében 55-60 m Bf. közötti mélységben helyezkedik el, dél-délkelet felé lejtıen. A csıkutakból átlagosan 20-30 l/p vízhozam kapható. A kitermelhetı víz minıségileg Ca-Mg-hidrogénkarbonátos összetételő, 500-800 mg/l körüli összes sótartalommal. Használati szempontból minısége nagyon kedvezıtlen nagy vas, mangán, ammónium, nitrát és metángáz tartalmánál fogva. A mélyebb helyzető talajvízadó szint feltárásához 40-50 m-es talpmélységő kutak fúrására van szükség. Ilyen mélységő kút több létesült a város térségében, mert az elızıhöz viszonyítva relatíve több és jobb minıségő vizet szolgáltat, bár minısége közvetlenül ivóvízként történı fogyasztásra még nem alkalmas. Szegeden a talajvizeket is magába foglaló mintegy 600 m vastagságú hidegvizes rétegösszlet a város 86 db közüzemi vízmőkútjának földtani szelvénye szerint 12 rétegre (vízadó szintre) bontható. A legelsı (1. számú) szint a talajvíztartó. A rétegvíz tároló szintek igénybevétele egyedi vízkivételek által történik. A pleisztocén ivóvíztároló folyóvízi üledékek nyugatról keletre (az ún. makói árok felé) haladva 500 m-rıl mintegy 700 m-re kivastagodnak. (A kistérség településeit figyelembe véve ez a Domaszék-Kübekháza közötti nyugat-kelet irányú szelvényt fedi). A Szeged város vízmőkútjai az 5-11. számú (150-550 m 17
közötti) szintekre telepítettek. A legalsó (12. számú) vízadó szint a negyedkori összlet feküszintjéig terjed, de erre a térség nyugati részének kivételével vízmőkutat nem telepítettek, mert a vize magas hımérséklete miatt ivásra alkalmatlan. A rétegek (így a vízadó szintek) Tisza folyó medre irányába mutató dılése determinálja a vízáramlás horizontális irányát. Természetes állapotban a kistérség rétegvizei pozitív nyomásállapotúak. A vizsgált terület tehát mind a Duna-Tisza közi hátság, mind pedig a Maros-hordalékkúp, illetve észak felıl is vízpótlást kaphat. A dunai-szerkezeti árok területén a középsı- és alsó-pleisztocén homokokból történı vízbeszerzés lehetıségei igen kedvezıek. A szegedi, kútcsoportokban telepített vízmőkutak létesítéskori legnagyobb vízhozamai 1250-3500 l/p közöttiek, a fajlagos vízhozam értékeik 140-300 l/p/m, a kettıs fajlagos vízhozamaik 5-15 l/p/m között változtak. A fajlagos és kettıs fajlagos vízhozamok változékonysága a kútkiképzés mellett, a folyóvízi üledékekre jellemzı inhomogenitások következménye. A szegedi vízmőkutakéhoz hasonló fajlagos és kettıs fajlagos értékek adódnak Domaszék, Sándorfalva, és Dóc térségében. A pozitív nyomásgradiens miatt a térségben a 150-200 m-nél mélyebb rétegekre telepített kutak víznyomásszintjei terepszint felettiek, azaz kifolyó („ártézi”) vizet adtak. Az intenzív vízkitermelések miatt a nyugalmi víznyomásszintek az 1970-es években süllyedni kezdtek, s Szeged vízmőkútjainál a pozitivitás 1981-82-ben megszőnt. Az 1990-es évek eleje óta erısen csökkenı vízkitermelés következtében a rétegvíztárolók visszatöltıdése következett be. A víznyomásszintek süllyedése 1990-91-tıl megfordult, és a vízszintek területenként és rétegenként eltérı mértékben emelkedni kezdtek. A kistérség többi településének vízmőkútjai is hasonló változásokat mutatnak, ami a rétegek közötti kapcsolatok lehetıségét igazolja. c) A rétegvizek minısége A kitermelt rétegvizek minıségét tekintve a vizsgált kistérség „ivóvizes” rétegei (~150-550 m) alacsony sótartalmú, kis keménységő, gyengén lúgos kémhatású vizet szolgáltatnak, amelyek genetikai típusuk szerint alkáli-hidrogénkarbonátosak. A 201/2001. (X. 25.) Korm. rendeletben foglalt, a korábbiaknál jóval szigorúbb arzénhatárérték (50 µg/l helyett 10 µg/l) miatt a vizsgált területen problémát okoz a rétegvizek arzén tartalma. Bár a 10 µg/l-t többszörösen meghaladó arzéntartalmú vizek inkább a Tiszától keletre fordulnak elı (7. ábra) a kistérség településeinek felénél intézkedést igényel mennyisége (Dóc 30-50 10 µg/l, Deszk, Domaszék, Kübekháza, Röszke, Újszentiván 10-30 10 µg/l). A szegedi vízmőnél, bár a vízmőkutak egy részének vizében az arzéntartalom 10 µg/l feletti, de keveréssel a – a jelenleginél nagyobb vízigények mellett is – az ivóvízminıség a jogszabály által adott átmeneti idıszakban biztosítható (3. táblázat). 3. táblázat: A kútvizek arzéntartalmának szélsı értékei Szegeden Vízmőtelep I.
Min. (mg/l) 0,007
Max. (mg/l) 0,013
II. III.
0,008 0,006
0,033 0,015
IV. V. Északi Sziksóstói
0,008 0,006 0,006 0,018
0,031 0,026 0,019 0,028
18
7. ábra. Az ivóvízként használt rétegvizek arzéntartalma (µg/l) (AQUARIUS Kft. 2004.) Opusztaszer
130000
Kistelek Martely
Kompoc
HODMEZOVASARHELY
Doc
70
Balastya
65
120000
60 55
Sandorfalva
Szikancs
Forraskut Batida
Algyo
Ulles
45
Foldeak
Zsombo
110000 SZEGED
30
Maroslelle
Kiskundorozsma
Zakanyszek
25 20
Domaszek
MAKO
100000
40 35
Ofoldeak Bordany
50
Morahalom
Ferencszallas
Deszk
15 10
Klarafalva
Roszke
5
Ujszentivan
0
Tiszaszget Horgos
Kubekhaza
Kiszombor
Dala
710000
720000
730000
740000
750000
760000
A kistérség rétegvizeiben további minıségi problémát jelent az ammónium (>0,5 mg/l) Algyı kivételével valamennyi településen. Szegeden a vizek telepenkénti ammóniatartalma 0,9-1,4 mg/l között változik, ami azt jelenti, hogy a jelenleg kezelés nélkül szolgáltatott víz kifogásolt minıségő. A mélységi vízbeszerzés miatt ez a komponens egyértelmően rétegeredető, a víztartó rétegek szervesanyag-tartalmainak bomlásterméke. A rétegvizek további kifogásolható összetevıi: a határérték feletti (>0,2 mg/l) vas (pl. Szatymaz, Sándorfalva), illetve az alárendelten határérték feletti (>0,05 mg/l) mangántartalmak (többnyire lokális foltokban jelentkeznek). Bár a már említett jogszabály hıfok tekintetében nem ír elı határértéket fontos megemlíteni, hogy a szegedi vízmő kútjai közül a mélyebbek 30 oC-os, vagy ennél néhány fokkal melegebb vizet adnak. Szeged esetében ez 19 db kutat jelent, amelyek zöme (8 db) a IV. telepen létesült. d) Az ivóvízbeszerzés helyzete, megoldandó problémák A Szegedi Kistérség fentiekben vázolt vízföldtani adottságaiból kitőnik, hogy mennyiségi szempontból mindegyik település rendelkezik a jelenlegi és távlati igényeit is bıségesen kielégítı, földtanilag védett helyzető, rétegvíz készlettel. A problémát az ivóvízellátásra feltárható rétegvizek természetes minıségi összetevıi jelentik, amennyiben az EU elıírásaihoz harmonizáló vízminıségi szabályozásunk szigorúbb határértékeinek egyes komponensek nem felelnek meg. A leginkább gondot okozók: a rétegvizek arzén, ammónium és vastartalma (lásd . melléklet). A 47/2005. (III. 25.) Korm. rendelettel módosított 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet az egészséges vízzel ellátás megoldásának idıpontját a 0,03-0,05 mg/l arzéntartalmú vízzel ellátott települések esetében 2006. december 25-ig, a 0,01-0,03 mg/l-es koncentrációjú vízzel ellátott települések esetében 2009. december 25-ig írja elı. Ennek szellemében a Dél-Alföldi Regionális Fejlesztési Tanács (DARFT) 2002-ben kidolgoztatta a Dél-Alföldi Régió Ivóvízminıség-javító Programját, a régió ivóvíz-minıségő vizekkel való ellátásának „Megvalósíthatósági Tanulmány”-át. A szaktervezı AQUAPROFIT Rt. (Pécs) a szegedi kistérség településeinek ivóvízellátására – alapvetıen gazdaságossági megfontolások alapján – Szegedi Kistérségi Vízmő Rendszer (SZKVR) kiépítését javasolja 19
(8. ábra). Szerintük a szegedi vízbázisoknál jelenleg is rendelkezésre álló 109 076 m3/d kapacitás bıségesen ellátná az így 75 407 m3/d-re növekedı vízigényt. A kitermelt vizet, kezelést követıen távvezetéken juttatnák el az általunk vizsgált településeken kívül Mórahalom és Makó városokba, valamint Bordány, Klárafalva, Ferencszállás és Kiszombor községekbe is. Miután azonban az idıbeli (és a vele összefüggı térbeli) szakaszolás az EU-s támogatások igénybevétele miatt nem megvalósítható, a Dél-Alföld nagyobb részét, több mint 220 települést magába foglaló, átfogó ivóvízellátó rendszer készül a régióban. Emiatt a korábbi fejlesztési tervek jelenleg is módosítás alatt vannak. 8. ábra. A Szegedi Kistérségi Vízmő-rendszer javasolt felépítése (AQUAPROFIT Rt. 2002.)
e) Hévízföldtani adottságok Szeged térségében a hévíztároló összlet felsı határa (30°C-os felszíni kifolyóvíznél 5° C kútbeli lehőlést figyelembe véve) a 35°C-os izotermafelület. Ez a vizsgált területen mintegy 450-500 m-es mélységben helyezkedik el. Térbeni helyzete szerint a legalsó-pleisztocén rétegösszletben halad, enyhén kelet felé lejt, hidraulikailag összefügg a felette lévı – ivóvízellátásra használatos – hideg vizes rétegekkel. Az elsı szint alsó határa 600-700 m-es mélységben van, vastagsága 150-200 m, s benne a homokrétegek aránya meghaladja az 50%ot. A homokrétegek áteresztıképessége 1500 mD, vízadóképességük átlagosan kutanként 1000-2000 l/p, 30-40 °C-os langyos hévíz (a legnagyobb mélységő vízmőkutak és a langyos viző termálkutak veszik igénybe ezt a vízkészletet). A második szintet az elızıtıl a felsı-pliocén kb. 100-200 m vastagságú agyagosabb felsı része választja el, s a levanteinek nevezett vízadó összlet alsó határa 1000-1100 m-es mélységben határozható meg. Az üledék-kifejlıdésben ez nem jelent éles határt, hanem átmenetet képez a felsı-pannon felsı részének homokosabb kifejlıdése felé. A vízadó rétegösszlet vastagsága 250-300 m, a homokrétegek aránya mintegy 30-40 %, áteresztıképességük 500 mD körüli. A kutankénti max. vízhozam 1500-2000 l/p 40-55 °C-os hévíz (Szegeden az Anna-kút, és a hozzá hasonló mélységő hévízkutak hasznosítják). 20
A hasonlóan mintegy 500 mD vízáteresztı képességő harmadik szint – a felsıpannóniai korú homok-homokkırétegek – lényegében két megnyitott rétegcsoportra oszthatók: az 1100-1500 m közötti felsı és az 1500-1900 m közötti alsó csoportra. A felsı csoport átlagosan 200-300 m vastagságú vízadója esetenként már homokkövet is tartalmaz, azonban a jet perforátoros megnyitásnál még gyakran „homokol” (pl. az algyıi olajmezı vízvisszasajtolásra termelı 1300 m-es átlagmélységő kútjaihoz homokleválasztó hidrociklonokat kellett telepíteni). A homok-, homokkırétegek részaránya 20-50 %, a kutak vízadó képessége 10002000 l/p 55-70 °C-os hévíz (pl. az ún. Dóra-kút). Az alsó rétegcsoport lényegében homokköves kifejlıdéső, az alsópannon agyagmárgáig követhetı. Vastagsága kb. 300-400 m, s nyugatról kelet felé haladva fokozatosan egyre nagyobb arányban (25-70 %-ban) tartalmaz vízadó rétegeket. A jet perforátoros megnyitást is elbíró homokkırétegek vízadó képessége kutanként 1500-2000 l/p 70-85 °C-os hévízhozammal jellemezhetı (Szeged, Domaszék, Röszke, Deszk és Tiszasziget geotermikus hıellátásra termelı hévízkútjai tartoznak ide). f) A hévízhasznosítás problémái és egy alternatív lehetıség A vizsgált települések közül Szegeden, Algyın, Domaszéken, Röszkén, Deszken és Tiszaszigeten találhatók hévízkutak, amelyek nagy többségét a 20. század második felében létesítették. Megállapítható, hogy a hévízkutak többségének vízadó képessége csökkent, amelynek lehetséges oka – a kutak természetes elöregedésén túlmenıen – a pazarló vízkivétel és a vízutánpótlódás korlátozottsága. Vízpazarlást eredményez a vízmérı óra nélküli kontrollálatlan vízhasználat, valamint a hıtechnikai és a hıhasznosító berendezések általános korszerőtlensége. Az energiahasznosító rendszerekbıl kikerülı használt vizek nagy többségét felszíni befogadókba vezetik, kisebb részét visszasajtolják a hévízrezervoárba (pl. FLORATOM Kft., MOL Rt., Dózsa Mg. Szakszövetkezet). A környezetkímélı hévízfelhasználás ideális vízelhelyezési módja a hıenergiájától megfosztott hévizek visszatáplálása a tároló rétegeikbe. (A 2003. évi CXX. törvény 19.§-a – mondja ki, hogy a „kizárólag energia hasznosítás céljából kitermelt termálvizet …. vissza kell táplálni”). Ennek a mőszakilag igényesebb és költségesebb használati módozatnak a bevezetése nem várható el átmeneti türelmi idıszak nélkül, a szükséges beruházások jelentıs állami támogatásával. Fentiek alapján, a kistérség területén a hévízkészletek nagy igénybevétele, illetve az utánpótlódás környezeti korlátai miatt a hatóságok nem adhatnak korlátlanul engedélyt az energetikai célú hévízkitermelésre, hasznosításra, ha ott visszatáplálás nélküli vízkitermelés történik. A hévíz kitermelési gócokban, amennyiben nem visszasajtolásos (hanem a jogszabályokban még eltőrt felszíni elfolyatásos rendszerő) geotermikus hasznosító rendszer építése a cél, a hévízkészletek további ilyen célú igénybevételét a teljes felszín alatti víztárolót terhelı vízkitermeléssel együtt kell mérlegelni. (Természetesen vízkészlet-védelmi szempontból csak a tiszta, nem szennyezıdött használt vizeket szabad visszasajtolni pl. a fürdıkbıl kikerülı szennyezett termálvizet nem). Hidrogeológiai modellezéssel vizsgálva a termeltetés eddigi és várható hatásait, újabb vízkivételre csak ott adható engedély, ahol a számítások nem jeleznek káros környezeti hatásokat hosszabb idıtávlatban sem. Az eddig leírtak alapvetıen vízkészletgazdálkodási megfontolások, amelyet a felszíni vízbefogadók védelmére vonatkozó környezetvédelmi igények kiegészítenek, sıt sok helyen az elıbbi szempontból még lehetséges hévízkitermelések korlátaivá válnak, lásd a 28/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet 34. fejezet táblázatának határértékeit. A geotermikus energia hasznosításának (hévízkitermelést helyettesítı) módja a hıszivattyúk használata. Ez a módszer a vízkészletek veszélyeztetése nélkül hasznosíthatja a térségünkben kedvezı geotermikus energiát. Hasznosítása több „nyugati”, nálunk rosszabb geotermikus adottsággal rendelkezı országban bevált, míg hazai elterjesztése jelenleg van kísérleti stádiumban. Kistérségi aktualitás az ATI-KTVF (korábban ATIKÖFE) irodaházában
21
való megvalósítás. (Gyakorlati tapasztalatai jó referenciaként szolgálhatnak majd a térségben). 3.3. Talajok A Szegedi kistérség természeti erıforrásai közül a talaj kiemelkedı jelentıséggel bír. Legfontosabb tulajdonsága termékenysége, de fokozottan kihasználjuk szőrı, pufferoló képességét is, mellyel jelentısen hozzájárul a környezetet érı terhelés csökkentéséhez, így a felszínalatti vizek védelméhez. A kistérség területén három nagy talajföldrajzi körzet találkozik: a keleti területei a Békés-Csanádi löszháthoz tartoznak. Itt a geológiai alap az İs-Maros hordalékkúpja, amely keletrıl nyugatra egyre finomabb szemcséjő. Ennek egy részén infúziós löszborítást találunk. Az ezen képzıdött talajok jó minıségi mezıségi talajok, melyekre a morzsás szerkezet, a jó mészállapot és a nagy humusztartalom a jellemzı. Helyenként jelentıs azonban az altalaj elszikesedése. A Duna-Tisza közi hátság keleti lejtıjén, mely a megye nyugati részét foglalja el, fıként a homokon kialakult talajtípusok a jellemzıek. Jellemzı rájuk az alacsony szervesanyag-tartalom (általában 1 % alatt), a talajvíz átlagos 100–150 cm mélysége, és a defláció veszély. Jobb minıségő, 1,5 %-nál nagyobb humusztartalmú homoktalajok Röszke körzetében találhatók. A Tisza-völgy területén talajképzı kızetként a pleisztocén kori lösz, valamint a holocén kori alluviális térszín, a Tisza folyóvízi eredető üledéke játszik szerepet. Ezeken többségében réti öntés és szikes öntés, valamint réti csernozjom talajok fejlıdtek ki. E területeken a talajvíz mélysége igen változó, 1–4 m között alakul, feltőnıen magas azonban a folyók melletti települések környékén. Alacsonyabb térszíni helyzetük miatt leginkább ezek a talajok vannak kitéve a belvízi elöntéseknek. A kistérség földterületeinek értéke igen változatos képet mutat. A nyugati, homokhátsági területeken gyenge, deflációval is veszélyeztetett, 10 aranykorona érték alatti termıföldek találhatók. A Tisza árteréhez kapcsolódó, ártéri vályogos talajokkal fedett térszíneken 10 körüli, a keleti löszös vidékeken pedig 16–20, a jó minıségő csernozjom talajok területén 27–39 aranykorona értékő termıföldek találhatók. A tápanyag-ellátottság tekintetében a kistérség talajai az országos átlagnál valamivel jobb képet mutattak az 1990-es évek elején. Azóta azonban a mőtrágya felhasználás országos szinten és a megyében is lényeges visszaesett. A nitrogén utánpótlást – ha kisebb mennyiségben is – folyamatosan végzik a földhasználók, de a foszfor és kálium mőtrágyák felhasználása az 1990–1997 közti idıszakban minimálisra esett vissza. Bár az utóbbi 1-2 évben némi javulás tapasztalható, a mőtrágya-felhasználás visszaesésébıl feltételezhetı, hogy a talajok tápanyag ellátottsága nem megfelelı. A kistérség területén a savanyú talajok részaránya elhanyagolható. Általános tendencia azonban – ha mértéke még nem is jelentıs – a talajsavanyodás. Ez a gyengén savanyú területek arányának növekedésében és a kedvezı mész-ellátottságú területek csökkenésében nyilvánul meg. A legfontosabb szántóföldi növényeink terméseredményei és a mőtrágyázás hatékonysága (tápanyagoldódás, felvehetıség) szempontjából a talajok kötöttségét tekintve a vályog, vályogos agyag és könnyő agyag talajok (KA 38 és 50 között) tekinthetık ideálisnak. A laza, homokos talajokon (Domaszék, Zsombó, Szatymaz térsége) a mőtrágyázás hatékonysága a kimosódás miatt, a kötött talajokon (Kübekháza, Tiszasziget, Algyı) pedig a különbözı lekötıdési, adszorbciós folyamatok eredményeként csökken. A kötött talajokon az elvizenyısödés és túlnedvesedés is gondot okoz. Ennek egyik oka a meliorált területek nem megfelelı karbantartásában (a mélylazítás elmaradása és ezáltal a csapadékvíz felsı talajszintekben való felgyülemlése) keresendı. A kistérség talajainak humusztartalma kettıs képet mutat: a homoktalajainak gyenge (gyakran 1–1,5 % alatt), míg a csernozjom talajai jó (3–4 %, vagy ennél is jobb) adottságúak. A kistérség talajait több hatás is veszélyezteti. A gyengén kötött homok, ill. futóhomok talajok defláció által veszélyeztetettek. A legnagyobb károk a kora tavaszi gyér
22
növényborítottságú idıszakban keletkeznek. Az utóbbi években a deflációs károk növekedéséhez jelentısen hozzájárult a mezıvédı erdısávok megszüntetése, hiánya, s a nem megfelelı irányú és mérető parcellázottság is. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy a szélerózió nem kizárólag a homokterületeken jelentkezik, hanem fokozott mértékben veszélyezteti a jó minıségő csernozjom talajok humuszos rétegét is. Az elveszett (a táblákat szegélyezı csatornákba, árkokba áthalmozott) termıtalaj mennyiségén felül jelentıs kár keletkezhet a vetımag, a kijuttatott kemikáliák elhordásából is, nem beszélve a levegı porterhelésérıl. A szikes talajok kialakulása a területen hidrogeológiai és éghajlattani okokra vezethetık vissza, de az utóbbi években a folyamat helyenkénti felerısödéséhez (másodlagos szikesedés) az emberi gondatlanság is hozzájárult. A mezıgazdaságilag mővelt területeken jelentıs mértékő a talaj fizikai tulajdonságainak romlása. A rosszul és nem megfelelı idıpontban végzett talajmővelési folyamatok a talaj tömörödéséhez és porosodásához vezetnek. A megye területén potenciális talajszennyezı forrásokként a következık jöhetnek szóba: • az olajbányászattal kapcsolatos talajtani hatások, • a termálvíz kutak környéki csurgalékvizekbıl adódó sótartalom-növekedés, • a helytelen mőtrágyatárolás, • a nem megfelelıen kivitelezett kommunális hulladéklerakó környéki talajszennyezıdések, • illegális hulladék lerakás, • sertéstartó telepek hígtrágya elhelyezése, • szippantott kommunális szennyvíz illegális elhelyezése. A kistérség településeinek részletesebb talajértékelését, a talajvédelemmel kapcsolatos kérdéseket, a környezeti kockázatokat településenként a 4. fejezetben tárgyaljuk.
23
3.4. A természetvédelem, tájhasználat aktuális kérdései 3.4.1. A Szegedi Kistérség természetes tájegységei A kistérség három természeti kistáj területén helyezkednek el – jól látható ez az áttekintést lehetıvé tevı őrfelvételen is (lásd 2. ábra). Természetvédelmi értékei, a természetes élıhelyeket, életközösségeket veszélyeztetı tényezıi mind kistáj specifikusak, ezért ezeket kistájanként érdemes kezelni. Az egyes jelenségek, problémák a szomszédos kistérségekben is megjelennek, ezért a komplex táj- és természetvédelmi törekvések megvalósítása miatt célszerő a kistérségek közötti együttmőködés is. A három jellegzetes egységhez az alábbi települések, határrészek tartoznak: a) Dorozsma-Majsai-homokhát • •
• • • • •
Dóc közigazgatási területének nyugati fele (Sasülés, Hantházi-erdı, Csúzdi-dőlı, Bodorszék) Sándorfalva közigazgatási területének nyugati fele a kéri dőlı és a Fehér-tó (Szentjános) közt (lásd. Kézi-dőlı, Kuti-dőlı, Kapcaszék, Csikójárás, Homokpuszta, Kıvágó, Nádastó, Csibafai-szılık, Vedres-dőlı, Homok-dőlı, Homok-erdı, Vöröscsárdai-erdı, Sándorfalva belterülete, Szentjános) Szatymaz külterületének csaknem egésze, kivéve az 5-ös út és a Fehér-tó közti területet (I. körzet: Kettıs-halom, Szatymazi kisfekete) Zsombó teljes közigazgatási területe Domaszék közigazgatási területének csaknem egésze, kivéve a Móra-széket. Röszke közigazgatási területe az 5-ös úttól nyugat-északnyugatra. Szeged közigazgatási területének legnyugatibb része (Subasa, Sziksósfürdı, Öreghegy, Sia-dőlı, Rózsa-lapos, Dorozsmai Nagy-szék, Márták-dőlı, Ipardőlı, Seregélyes-dőlı, Széktó-dőlı, Faragó-dőlı).
b) Dél-Tisza-völgy • • • • • •
Dóc közigazgatási területének keleti fele (Dóc belterülete, Alsó-Ányás, Petres, Sártóerdı, Petresi-erdı, Bíbicháti-erdı, Dóci-tó). Sándorfalva közigazgatási területének keleti fele (Szokony, Fehérföldes, Serkéd, Büdös-tó, Szaporszék, Bezur-szék, Szaporhegy, Sajtos, Eperjes-dőlı, Sándorfalvihalastavak északi fele) Algyı teljes közigazgatási területe Szeged közigazgatási területének középsı harmada: a Tisza hullámtere, valamint az attól nyugatra elterülı mentett oldali területek a Dorozsmai Hosszúhát–Maty-ér– Gyálarét vonalig. Domaszék: Móra-szék Röszke közigazgatási területének keleti fele: az 5-ös úttól dél-délkeletre fekvı területek.
c) Marosszög: • •
Szeged közigazgatási területének keleti fele Torontálban (pl. Újszeged, Szıreg) és a Tisza-Maros szögében Deszk, Újszentiván, Tiszasziget, Kübekháza teljes közigazgatási területe.
3.4.2. A táj általános természeti állapotértékelése Mivel a kistérség három kistáj találkozásánál fekszik, így változatos élıvilággal rendelkezik. Az egyes kistájak arculata jól leírható a természetvédelmi szempontból kiemelendıen értékes élıhelyekkel.
24
A Dorozsma-Majsai-homokhát legtöbb természetes élıhelye a szélbarázdák (semlyékek) tavaszi vadvizek, belvizek járta mélyedéseihez kapcsolódik. Mivel ezek szigetszerően helyezkednek el a tájban, ezért e kistájra nem az összefüggı zöld folyosók, hanem a lépegetı kövek hálózata jellemzı. E természeti terület-foltok egymáshoz közel helyezkednek el, ami a fajkészlet mobilizációja, az élıhelyek regenerációja miatt fontos. A kékperjés rétek, az üde láprétek, magassásosok, a zsombéksásosok, a szoloncsákos szikes rétek, a mézpázsitos szikfokok az országban egyedülálló mintázatba, komplexekbe rendezıdve sok védett faj számára (pl. bangó, kosborfajok) nyújtanak otthont. A fenti élıhelyek alkotta „zöld hálózat” napjainkban még mőködıképes, s ezt az állapotot fenn is kell tartani. A láprétfı-szikalj mintázat egyedül csak ebben a kistájban figyelhetı meg, amit a felszín alatti vizek áramlása alakít ki. Amennyiben ezekben az áramlásokban változás következik be, valamint ha az antropogén tevékenység (pl. vizesgödrök létesítése, melioráció) hatására a mélyedések szárazodnak a fenti életközösségek könnyen elveszthetik eredeti jellegüket, átalakulhatnak, jellegtelenedhetnek. A semlyékek legfıbb recens környezeti problémája a szárazodás és az öntözıgödrök, halastavak létesítése. Ezek sajnos, ma már a legtöbb semlyékben ott éktelenkednek. Több ok miatt sem kívánatosak az ilyen vizes gödrök: • tájképileg csúnyák, a kitermelt földet, réti mészkıt a peremen, nagy kupacokban halmozzák fel, • természetes élıhelyeket tesznek tönkre, • párolgási ablakot jelentenek, ezért tovább süllyesztik a talajvízszintet a homokhátságon, • másodlagos szikesedést okoznak (egyrészt az öntözı gödrök peremén felhalmozott, szikes altalajból álló földkupacokról lefolyó csurgalékvizek miatt; másrészt a párolgás miatt lokálisan felszínhez közel kerülı talajvízszint a mélybıl sókat hoz fel; harmadrészben az öntözı víz maga is szikes, így az öntözött szántó, kert talaja is szikesedik). Sok szikes tó vesztette el szikes tó jellegét a meliorizáció miatt, de csapadékosabb években a mézpázsitos szikfokok helyén tavasszal akár 0,5-1 méteres víz is boríthatja a tó medreket. Sok tó teljesen feltöltıdött, de változatos szikes mocsári közösségeik révén még így is értékesek (lásd Sándorfalva, Nádastó). A természetes állapotok visszaállítása miatt szükséges lenne a tavaszi belvizek visszatartása, amellyel nemcsak a gyepek természetességi állapota nıhet, hanem az évi főhozam is (lásd Makraszék, Külsı-İszeszék) – mindez hozzájárulhatna a táj vízgazdálkodásának javításához is. Az elmúlt kétszáz év alatt a Szegedi Kistérség homoki sztyepprétjeinek 99,5%-a esett a mezı-erdıgazdálkodás valamint a települések növekedésének áldozatául. A megmaradt homoki sztyepprétek fıleg a szélbarázdákba szigetszerően beékelt maradékgerinceken maradtak fenn. A fajkészlet elszórva jelen van a tájban, s megfelelı legeltetés és kaszálás hatására felhagyott szántón 8-10 év alatt képes regenerálódni, az ilyen óparlagok gyakran ısgyepszerő állapotot mutatnak. A homokhát főzlápjai, kiszáradt, alföldi zárt kocsányos tölgyesei igazi kuriózumok (pl. Zsombó). Láprétek becserjésedésével, beerdısülésével természet közeli fehér főz-fehér nyár dominálta spontán „láperdık” képzıdése is ismert Zsombóról. A Hantházi- és Verescsárdaierdık telepített nyárasai lassan természet közeli homoki nyárasokba, telepített tölgyesei pedig alföldi zárt kocsányos tölgyesekbe kezdenek átalakulni (regenerálódni). Épp ezért nagyon fontos lenne ezekben az erdıkben a vágásfordulók kitolása, a természetszerő erdıgazdálkodás különbözı típusainak alkalmazása. A Dél-Tisza-völgy hullámtéri élıhelyei közül a főz-nyár ligeterdık jelentik a legnagyobb értéket. Ezek a folyó partján, valamint a gátak tövénél elhelyezkedı kubikgödrök mentén (kubikerdık) szinte összefüggı sávban kísérik a folyót a kistérség területén. Sajnos a két sáv közt, a hullámtér közepére sok nemes nyárast telepítettek. További probléma az özöngyomok (gyalogakác, amerikai kıris, zöld juhar, süntök, parti szılı, olasz szerbtövis)
25
elszaporodása, ami az erdık természetességi értékét csökkenti. A legtermészetesebb erdıfolt a Sasérben található. Az özöngyomok terjeszkedése nemcsak az erdık természetességét rontja (csökkentve az ıshonos fajok életterét), hanem rontja az erdık természetes megújulását és árvízvédelmi kockázatot is jelent. Spontán főz-nyár ligeterdı kialakulására ugyan van esély, de ez az adott év idıjárásának és vízjárásának függvénye. Véghasználat után gyors apadás esetén a gyalogakác és az amerikai kıris berobbanhat. További gond az, hogy a nemes nyárasok aljnövényzete szinte csak özöngyomokat tartalmaz, így az utánpótlás folytonos. A nemes nyárasok lecserélése hazai nyárasokra szükséges lenne. A Szegedi Kistérég területén az erdısítés áldozatai lettek a hullámtéri mocsárrétek. Degradált képviselıik mára csak a gátoldalakon figyelhetı meg. A nemes nyárasok helyén így a mocsárrétek kialakítása is szükséges lenne, de folyamatos kaszálás és legeltetés hiányában pár év alatt ezek begyalogakácosodhatnak, ezért a hullámtéri gyepek kialakítása csak folyamatos kezelés, állattenyésztési támogatás mellett lehetséges. A gátak kaszálása napjainkban traktorral történik, ami miatt a gyep szerkezete felszakadozik, erózió léphet fel, így a kistérség gátjainak növényzete alacsonyabb természetességő, más Tisza-szakaszhoz képest. A kézi kaszálás támogatása szintén szükséges lenne. A mentett oldali mocsárrétek Algyı és Szeged között másodlagosan szikesedtek. Sokat felszántottak közülük, de a mocsárrétek területe leginkább a kıolaj- és földgázbányászat miatt csökkent jelentısen. A szénhidrogének kitermelése során azonban a kutak környékén sok szántót is felhagytak, amelyeken gyenge-közepes természetességő mocsárrétek regenerálódnak. Regenerációjukat veszélyezteti a kaszálás évek óta tartó hiánya, így nádasodnak és intenzíven ezüstfásodnak. A kistáj legjobb állapotú szikes élıhelykomplexei a Fehér-tó és a Sándorfalvihalastavak környékén maradtak meg. Hosszú-hátnál, Daruhalomnál a szolonyeces szikesek mélyen benyomulnak a homokhátságba, majd szoloncsákos szikesekbe váltanak át. Ez az átmenet is egyedülálló természetvédelmi érték. A szikes gyepeket ecsetpázsitos szikes rétek, ürmöspuszták, mézpázsitos szikfokok, vakszikek mozaikjai alkotják. Kiterjedésük a halastavak kialakítása elıtt jelentısebb volt, a mára megmaradt foltok az egykori, ısi állapotokat tükrözik. Az eredeti Fehér-tó medrébıl csak északnyugati csücskénél maradt meg egy öblözet eredeti állapotában. A szikes gyepek a kaszálás és legeltetés megszőnésével gyorsan ezüstfásodhatnak. A szegedi kommunális hulladéklerakó és Baktó közt például szinte összfüggı ezüstfás-erdı jött létre. E területen erdıtelepítés is csökkentette a természetes gyepek területét. Igaz, hogy kocsányos tölgyet is telepítettek, de sok tájidegen fafajt is elegyítettek ezekbe az erdıkbe. A zöld juhar, ezüstfa gyakran spontánul nı fel ezekben az erdıkben. A fenti terület Öthalommal együtt a Kistérség természetvédelmi szempontból leginkább tönkre ment területei közé tartozik. A mentett oldalon azonban vannak tölgy-szíl-kıris ligeterdıvé, alföldi zárt kocsányos tölgyessé regenerálódott tölgytelepítések is (pl. Bíbic-háti-erdı: kígyónyelv elıfordulás!, Sártó-erdı, Petresi-erdı). A Sasér jelenti a Kistérség egyetlen hullámtéri holtágát. A 3 mentett oldali holtág (Atkaszigeti Holt-Tisza, Nagyfai Holt-Tisza, Gyálaréti Holt-Tisza) közös jellemzıje, hogy a parti nádasok, gyékényesek antropogén hatásra (horgászat) fragmentálódtak. A természetes erdık, erdısávok mindhárom holtág esetében hiányoznak, legfeljebb spontán, tájidegen fajokkal elegyes facsoportokat, fasorokat találni. Fontos feladat lenne fehér, szürke, fekete nyárral, fehér főzzel, kocsányos tölggyel erdıtelepítést végezni a holtágak partján. Az antropogén stressz (beépítés, vízsszennyezés, horgászat) a Gyálaréti Holt-Tiszánál a legnagyobb. A Marosszög 3 karakterisztikus részre különül el (Maros-hullámtér, Tisza-Marosszöge (mentett oldal a Maros jobb partján), Torontál (mentett oldal a Maros bal partján). A Tisza-Maros-szöge teljesen elvesztette természetes élıhelyeit: mára a nagytáblás szántók és a szénhidrogén bányászat uralja a táj képét.
26
A Maros ártér szintén az erdıgazdálkodás színtere lett. A főz-nyár ligeterdık szintén a folyóparton és a gát tövénél helyezkednek el. A hullámtér közepén azonban nemcsak nemes nyárasok, hanem regenerálódó tölgy-szíl-kıris ligeterdık, főz-nyár ligeterdık is találhatók (Vetyehát). Más öblözetek viszont teljesen nemes nyár dominánsak (Hajdovai-erdı). Az ıshonos fafajú erdık telepítése, mocsárrétek kialakítása itt is fontos lenne. Az ezzel kapcsolatos problémák megegyeznek a Tiszánál leírtakkal. Torontál jó részt szántók dominálta tája 4 fı természeti értékkel bír (löszsztyepprétek, ıszirózsás rétsztyeppek, szikes rétek, telepített, sziki vagy lösztölgyesbe regenerálódó kocsányos tölgyesek). A löszsztyepprétek területe mára a mezsgyékre és az országhatárra szorult vissza. A Magyarországon igen ritka védett pettyegetett ıszirózsa alkotta ıszirózsás rétsztyepp Deszken a Ferencszállási határban ırzıdött meg legjobban. A kocsányos tölgyesekbıl álló erdık aránya a megyei, alföldi átlaghoz viszonyítva kiemelkedı. Torontál övzátonysorai sok szikes rétet ıriznek. Közülük legnagyobb, legértékesebb a Szıreg–Deszki-legelı. E gyep keleti, deszki felét azonban az 1990-es évek elején felszántották, majd egy részét néhány éve felhagyták (erısen sós talajok), de a területen a szikes rétek regenerációja igen gyors. Deszk mellett megfelelı mennyiségő víz (tavaszi belvizek) jelenléte mellett akár 2-3 év alatt képes a gyep regenerálódni. Célszerő lenne a ’90es évek eleji állapotokat, gyepméretet ismét visszaállítani, különösen, hogy e gyep NATURA 2000-es terület lett. Értékes gyepek találhatók még Tiszaszigeten (Térvár, Fertály), Szıregen (Tataribara) és Deszken a Ferencszállási határban a vasút mellett. Ez utóbbi terület igazi unikum, mert a szıregi Tataribara mellett ez mutatja leginkább a torontáli erdıs sztyepp jellegét. Itt az egykori meanderekben szikes rétek, míg az övzátonyokon ıszirózsás rétsztyepp található. Az övzátonyokra kocsányos tölgyet telepítettek, amely lassan sziki tölgyessé alakul át. Ez lenne az az ideális természetvédelmi célállapot, amit ezen agyon szántott tájban meg lehetne célozni. Sajnos e tölgyes déli részét 2004-ben tarra vágták és tájidegen, invazív akáccal ültették be. A kocsányos tölgyes telepítések mellett a tájidegen fajokból álló ültetvények is jelen vannak a tájban. A szikesebb talajú, kiszáradó kocsányos tölgyesek felnyílnak, kiligetesednek (Deszkilegelıre telepített tölgyes). Ezt ugyan az erdészet nem kedveli, de mégis erre a tájra az ilyen nyílt erdık a jellemzıek. Tölgy telepítésnél is sorok helyett kisebb csoportokba, ligetesen, tisztások meghagyásával lenne érdemes a fákat telepíteni. Egykori meanderekbe telepített állományokban a gyepszint szikes rét-szerővé alakul, míg az övzátonyokon ıszirózsás rétsztyepp jellegő aljnövényzetet várhatunk, de ennek regenerációja lassabb e tájban. A táj erdısültségének és gyepesültségének növelése kívánatos lenne. 3.4.3. A kistérség területének ökológiai minısítése A térség általános természeti állapotát jól szemlélteti az ún. ökorégiós térkép (9. ábra). Ennek öt kategóriája a tájrészletek természetességét és megújulási képességét reprezentálja egy fogalomban (regenerációs potenciál). Óvva vigyázva besorolású terület esetében az adott terület kiváló természetességő, országos vagy akár európai jelentıségő, de regenerációs potenciálja csekély, vagyis elpusztulása esetén még hosszú idı elteltével sem áll vissza az eredeti állapot. A kistérségben egyedül a Zsombói İsláp tekinthetı ilyen területnek. Figyelve vigyázva besorolást kapott területek természetessége jó-kiváló, országos, európai jelentıségő természeti értékekkel bírnak. Regenerációs potenciáljuk viszonylag jónak tekinthetı, de mivel rendkívül jó természetességőek, így az eredeti állapotuk eléréséhez gyakran hosszabb (több évtizedes) idıre van szükség. Gyakran nagy területőek, unikális diverz élıhelykomplexeket alkotnak, egy-egy kistájban ezek a területek jelentik az adott élıhelyek legjobb állapotban megmaradt állományait. Ezért országos szintő védelmük is szükséges. A
27
kistérségben az egyes kistájakban eltérı számban vannak jelen ezek a területek. A Dél-Tiszavölgyben a Sasér főz-nyár ligeterdeje, a Maty-tó, a szegedi Fehér-tó és a hozzá kapcsolódó szikes puszták (Hosszúhát, Daruhalom, Bezúr-szék, Szapor-szék); a Marosszögben a Vetyehátierdı, a Szıreg-legelı egy része, valamint Deszken a ferencszállási határban lévı torontáli erdıs sztyepp maradvány sorolható a fenti kategóriába. A fenti területek közül csak a Sasér, a szegedi Fehér-tó, a Bezúr-szék, a Szapor-szék (Pusztaszeri TK), valamint Vetyeháti-erdı (Körös-Maros NP) tartozik valamilyen országos jelentıségő védett területhez. A Dorozsma−Majsai-homokhát igen sok természeti területe érdemel külön figyelmet. Dócon a Bíbic-hát és a Bíbicháti-erdı, a Dóci-tó gyepjei a Pusztaszeri TK részei, ám a Piricsomi-legelı déli része, a Bodorszék szikesei még nem. Sándorfalván a Nádastó szikes tóként ex lege védelem alatt áll (de nem önálló természetvédelmi területként). Szatymazon a külsı-szatymazi részen Kisteleki-fıcsatorna menti gyep, a Makraszék (ex lege szikes tó) Zsombón a „Sia folyója” és a Kıhalmi-dőlı láprétjei szintén a figyelve vigyázva kategóriába sorolandók. Domaszéken a Sáros-szék, Kisiván-szék, Városszéki-tó ex lege védettségő. ám Nagyszék-tó délnyugati pereme, a Jancsár-szék még az sem. A homokhátság Szegedre esı részén a Nagyszék-tó, a Rózsa-lapos és a Dorozsmai Nagyszék (természetvédelmi terület) jelent kiemelkedı természeti értéket. Ezek közül a Dorozsmai Nagyszék helyi jelentıségő természetvédelmi terület, a Rózsa-lapos ex lege szikes tó, a Nagyszék-tó viszont egyik se. 9. ábra. A Szegedi kistérség ökorégiós ponttérképe (készítette: Deák József Áron az MTA ÖBKI segítségével)*
* (egy hatszög területe 35 hektár)
28
A segítve vigyázva minısítést kapó tájrészletek jó vagy közepes természetességőek, regenerációs potenciáljuk jó. Országos és helyi természetvédelmi jelentıségük van, megırzésük a helyi közösségek szempontjából is fontos. Általában rendszeres kezelés alatt állnak, amely fontos állapotuk fenntartásában (a természetvédelmi kezelés, hagyományos gazdálkodás jelenti a segítséget). Az országos és helyi jelentıségő természetvédelmi területek is lehetnek. A Dorozsma-Majsai-homokhátat pókhálószerően hálózzák be a fenti minısítéső területek, amelyek a semlyékek lápréti-szikes gyep közösségeinek lépegetıkı-szerő mintázatát tükrözik. Különösen ott találunk sok segítve vigyázva minısítéső területet, ahol a semlyékek közel helyezkednek el egymáshoz, és a köztük lévı maradékgerinceken a homoki sztyepprétek regenerációja is lehetséges. Szatymazon, Zsombó közigazgatási határának szélein, Röszke mórahalmi határában, Domaszék külterületének északi részén, Sziksósfürdı környékén különösen gyakori ez a tájtípus. Az egyes semlyékek egyenkénti természetvédelmi oltalma nehéz feladat, hiszen százas nagyságrendő védett területrıl lenne szó. A megoldás egy természetbarát, természetkímélı, extenzív, helyi tradíciókra, kézi munkaerıre épülı, hagyományos gazdálkodási rendszer támogatása lehetne. Naturpark jellegő védelem a Dorozsma-Majsai-homokhátság egész Csongrád megyére esı részére elképzelhetı lenne, ahol a természetbarát gazdálkodás támogatva, az azzal ellentétes tevékenység szankcionálva lenne. A szintén segítve vigyázva minısítést kapó tiszai és a marosi főz-nyár ligeterdık, holtágak, valamint a mentett oldalon hozzájuk csatlakozó szikes gyepek, regenerálódó tölgyesek láncolata zöld folyosókat rajzol ki a kistérség területén. A Fehér-tó környékén több szikes gyep is ebbe a kategóriába sorolható. A kirajzolódó zöld folyosók jól mutatják azt, hogy a folyóknak, holtágaknak milyen fontos szerepük van a kistájakon belüli kapcsolatok biztosításában. Mind e mellett ki kell emelni azt is, hogy a Matyi-érnek, a Gyálaréti HoltTiszának valamint a Fehér-tónak és a hozzája kapcsolódó szikes gyepeknek a Dél-Tisza-völgy és a Dorozsma-Majsai-homokhát közti kapcsolat biztosításában igen fontos szerepe van. A Szıreg-Deszki-legelı a Maros hullámtere és Torontál közti kapcsolat biztosításában fontos. Gyenge minısítésőek a közepes-gyenge természetességő, regenerációra kevéssé képes területek. Rajtuk legfeljebb féltermészetes vegetáció található (regenerálódó parlagok, gyomos gyepek, jellegtelen, ıshonos fafajokból álló erdık), agrár-urbánus élıhelyek dominálják ıket. Természetes élıhelyek regenerációja persze egyes helyeken itt is lehetséges, de az sokszor lassú, a természetvédelmi kezelések kimenetele rendkívül bizonytalan. A legnagyobb gyenge minısítéső terület Szegeden a körtöltés mentén található (töltés+telepített erdık), amihez a baktói ezüstfásosodott szikes gyepek kapcsolódnak északról. E győrőhöz csatlakoznak északkeleten az algyıi kıolajmezık parlagjai. Rossz minısítés jellemzi a kistérség azon tájrészleteit, ahol a természetes élıhelyek eltőntek, azok természetes regenerálódására nincs esély. Települések, agrár élıhelyek, telepített erdık tartoznak ide. A kistérség középsı és keleti felén (Dél-Tisza-völgy, Marosszög) a leggyakoribb ez a minısítés, amit a beépítettség mértéke és a szántók területi elhelyezkedése magyaráz. A fenti kategorizálás segíthet a tájtervezési döntések meghozásában. Település-szintő döntésekhez azonban részletes élıhelytérképekre is szükség van. (E fejezet készítıje, Deák J. Á. 2002 óta járja térképezési célból a kistérséget, így véleménye kikérhetı.) Ezen adatbázis az ésszerő terület- és településfejlesztés hasznos megalapozója lehetne, és használatával számtalan természetvédelmi konfliktushelyzet elkerülhetı lenne helyi és kistérségi szinten is.
29
3.4.4. A parlagterületek természetvédelmi vonatkozásai A kistérségi táji fejlıdését, a jövıbeli területhasznosítási változásokat, a táj természetszerőbbé vagy még kevésbé természetessé válását meghatározza a parlagok térbeli elhelyezkedése, állapota, jövıbeli sorsa. A Szegedi Kistérség területén a parlagok jelentıs része a Dorozsma-Majsai-homokhátra összpontosul. A parlag területek aránya a közigazgatási határok felé haladva növekszik. Különösen sok parlag található Szatymazon, Zsombón valamint Szeged és Röszke homokhátságra esı részén (10. ábra). A felhagyott, elsı sorban humuszos homoktalajú szántókon, szılıkben, gyümölcsösökben a homoki sztyepprétek regenerációja indul meg. Kaszálás, legeltetés mellett a parlagok regeneráció gyorsabb ebben a tájban, ha azonban ez elmarad, akkor a selyemkóró, esetleg az akác hódíthat tért. Nagy probléma, hogy a parlagokat fıként tájidegen fafajokkal (zömében akác, esetleg erdei vagy fekete fenyı) erdısítik. Mivel e fafajok átalakítják a termıhelyi feltételeket, a természetes élıhelyek késıbbi regenerációs esélyeit csökkentik. Az akác különösen nehezen kiirtható, helyén természetszerő gyep kialakítása igen nehéz, költséges, bizonytalan kimenetelő. 10. ábra. A Szegedi kistérség parlagsőrőségi ponttérképe (készítette: Deák József Áron az MTA ÖBKI segítségével)*
* (egy hatszög területe 35 hektár)
Az ıshonos fehér nyár és kocsányos tölgy telepítését kívánatos lenne szorgalmazni.
30
Ha az erdıtelepítések fele e két faj valamelyikével történne, akkor az már óriási siker lenne. Erdıtelepítés mellett a természetes folyamatokat támogató spontán visszagyepesítés támogatása is szükséges, amely nem nélkülözheti az extenzív állattenyésztés fokozottabb kistérségi támogatását. A cél állapot egy erdıkkel, gyepekkel elegyes homoki erdıs sztyepp táj lehetne. Félı azonban, hogy e helyett akácosok és egyéb özöngyomokból álló, a magyar tájtól teljesen idegen növényzet fog kialakulni, ha a jelenlegi folyamatok folytatódnak. A Dél-Tisza-völgy területén az Algyı és Szeged közt elhelyezkedı kıolajmezıkön van a legtöbb parlag. E parlagok gyenge-közepes természetességő mocsárrétekké, szikes rétekké regenerálódnak. E gyepek használata azonban gyakran esetleges. Ha évekig elmarad a kaszálás, legeltetés, akkor nádasodnak és intenzíven ezüstfásodnak. A települések terjeszkedése, különféle üzemek, telephelyek létesítése, a kıolaj-bányászathoz kapcsolódó tevékenységek, a gyakori taposás mind a regeneráció ellen hat. A Marosszög területén – Tiszaszigetet kivéve – alig találunk parlagot. A szántóföldi mővelés itt továbbra is meghatározó. Az övzátonyok közti elhagyott, belvizes meanderekben a szikes rétek regenerációja gyorsnak mondható.
31
3.5. Hulladékgazdálkodás 3.5.1. Általános helyzetkép Az utóbbi évtizedekben a települési szilárd hulladék mennyiségi és minıségi mutatóiban drámai változás következett be hazánkban. A képzıdı hulladék mennyisége és összetétele ma már megközelíti a legfejlettebb országok esetében tapasztaltakat. Hulladékgazdálkodásban több szempontból egyre inkább eltőnik a különbség a nagyobb városok és a kisebb települések, azaz a korábban fejlettebbnek tartott ipari körzetek és a mezıgazdasági régiók között. Ma Szeged és a kistérség települési szilárd hulladékainak fajlagos mutatói tejesen hasonlóak, jellemzı a nagy térfogat, alacsony térfogatsúly, a papír és mőanyag alapú csomagolóeszközök hulladékainak megnövekedett aránya. Természetesen vannak területi jellegzetességek. Például a jelentıs mennyiségő agrofólia-hulladék és növényi eredető, komposztálható szerves hulladék keletkezik a kisebb települések magángazdaságaiban, az ipari tevékenység viszont nem meghatározó a települések többségében, azaz Szeged ebbıl a szempontból döntı mértékben különbözik a kistérség többi településétıl. A régió jelenlegi hulladékgazdálkodását vizsgálva ugyancsak van meghatározó a különbség a nagyváros, Szeged és a kistérség többi települése között. Szeged az elmúlt évtizedben jelentıs fejlesztéseket hajtott végre a hulladékszállítási helyi közszolgáltatás területén és a közlejövıben befejezi felzárkóztatási programját a környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztés területén. Ennek eredményeként uniós támogatással 2006. december 31-ig egy, az európai normáknak teljes mértékben megfelelı hulladékgazdálkodási rendszert valósítanak meg. Felismerve a soha vissza nem térı lehetıséget, ehhez a programhoz csatlakozott a régió további több mint 30 települése, többek között a kistérség valamennyi önkormányzata is. 3.5.2. A települési hulladékok A települési hulladékok ártalmatlanítása a kistérségben rendezett lerakással történik, a települések többsége esetében ma már a közigazgatási területen kívül történik a hulladékok elhelyezése. Ennek ellenére sajnos több helyen még mindig használatban vannak a régebbi illegális, vagy féllegális, az érvényes elıírásoknak nem megfelelı (a környezetszennyezést kizáró módon nem üzemeltethetı) szemétlerakóhelyek. Ha ezek felszámolására, rekultivációjára nem kerül sor, hosszútávon biztosan számolni kell környezetszennyezés kialakulásával. A legtöbb hulladéklerakó sajnálatos módon közvetlenül a települések, a lakott területek környezetében van. A korábbi évtizedek gyakorlatának megfelelıen legtöbbször más célra nem alkalmas, roncsolt, vízállásos területeket jelöltek ki erre a célra. Különösen a kisebb települések esetében feltételezhetı, hogy hosszú távon kialakulhat környezetszennyezés, hiszen nincs esély megfelelı mőszaki védelemmel ellátott hulladéklerakók településenkénti kialakítására. A korábban kialakított lerakóhelyeket rövid idın belül le kell zárni, és a szükséges rekultivációt végre kell hajtani, hiszen a legtöbb helyen a lerakott hulladék közvetlenül érintkezik a talajvízzel. Ennek kimosó hatásai révén a hulladékokban és azok bomlástermékeiben lévı szennyezı komponensek a környezı talajrétegeket elszennyezhetik. A lerakott hulladék általában lakossági és intézményi, háztartási vegyes, építési és bontási, inert (sitt), egyéb nem veszélyes hulladékból tevıdik össze. A felmérések szerint azonban néhány esetben veszélyes anyagokat és szennyvizet, ill. szennyvíziszapot is elhelyeztek a lerakón. Jelentıs környezetszennyezés egyik lerakó környezetében sem alakult ki, ez kedvezı a késıbbi rekultivációs feladatok végrehajtása szempontjából. A térségi hulladékok biztonságos elhelyezése szempontjából hosszú távú megoldása egy regionális lerakó kialakítása. Ebbıl a szempontból kiemelt szerepet játszik a jelenlegi szegedi lerakó, amely a Szegedet Sándorfalvával összekötı közút mellett található a város 32
belterületétıl mintegy 3 km-re. A lerakó 1987-ben, az akkori elıírásoknak megfelelıen 3x20 cm-es agyagszigeteléssel létesült. Sajnos, amikor az elsı ütem megtelt, az akkori üzemeltetık elmulasztották a szigetelés további kibıvítését, így jelenleg mindössze az igénybevett 26 haos terület 1/4-e tekinthetı szigeteltnek – és az sem a jelenlegi elıírásoknak megfelelı módon. Az eddig lerakott mintegy 2 millió tonna hulladék hosszú távú szennyezésével mindenképpen számolni kell. Az üzemeltetık tervei szerint, a lerakó utólagos mőszaki védelme lehetıvé teszi az eddig lerakott hulladék további szennyezésének megakadályozását és a lerakó további biztonságos üzemeltetését (nemcsak Szeged, de a térség valamennyi települése számára). Összefoglalóan megállapítható, hogy a kistérségben található lerakó telepek környezetkímélı és gazdaságos üzemeltetése nem megvalósítható, ezért ezeket rövid idın belül be kell zárni. (Néhány önkormányzat már megtette a szükséges lépéseket, míg más esetekben a környezetvédelmi hatóság részérıl született, vagy várható a közeljövıben intézkedés a mőszaki védelem nélkül mőködı lerakók bezárásáról.) A szegedi lerakó utólagos mőszaki védelemmel történı ellátásával, egy hosszú távon is biztonságosan üzemeltethetı regionális lerakó telep kialakítására kerül sor, amely képes lesz további 45 évig befogadni a régió teljes hulladék mennyiségét. A környezetvédelmi hatóságokkal történt megállapodás értelmében 2006. december 31-ig kell ezt a programot befejezni. A mőszaki védelem kiépítése része az uniós támogatással megvalósuló regionális hulladékgazdálkodási infrastruktúra fejlesztési programnak, ezért a kitőzött határidıre várhatóan el fog készülni. 3.5.3. A hulladékszállítási helyi közszolgáltatás A jelenlegi hazai szabályozás értelmében a hulladékszállítási helyi közszolgáltatás igénybevétele kötelezı. A települési önkormányzat rendeletben határozza meg a közszolgáltatót és a településen alkalmazható közszolgáltatási díj legmagasabb mértékét. Jelenleg a térségben minden településen mőködik valamilyen színtő közszolgáltatás, egyes esetekben (Szeged, Kübekháza, Újszentiván, Röszke, Sándorfalva, Szatymaz, Tiszasziget, Algyı) teljesen hasonló módon, mint a fejlettebb európai régiókban. Más települések esetében az alapszolgáltatások színvonala alacsonyabb, fıként azért mert a közszolgáltatás megszervezésénél nem elsısorban a környezetvédelmi szakmai szempontok, hanem az alacsonyabb szolgáltatási díj játszott szerepet. a) Hulladékgyőjtés A hulladék győjtése eltérı módon valósul meg a kistérségben. Egyre inkább terjednek a szabványos hulladékgyőjtı tartályok, a hagyományos 110 literes tartály mellett a 120 és 240 literes uniós szabvány szerinti tartályok is nagyszámban megtalálhatók (különösen Szegeden és a felsorolt településeken). A hulladék győjtése ezekkel a szabványos eszközökkel történik, de megtalálható még a szabványon kívüli (zsákos) győjtés is. A győjtési napon a hulladék kihelyezése legtöbb településen az ingatlan bejárata és az úttest közötti közterületre, zsákutcák és szők utcák esetében a legközelebbi szilárd burkolattal ellátott útkeresztezıdéshez történik (a forgalom akadályoztatása nélkül). b) Hulladékszállítás, ártalmatlanítás A közszolgáltatók többsége rendelkezik nagy tömörítı képességő, speciális hulladékszállító jármővekkel, bár ezek mőszaki állapota, és emiatt a szolgáltatás színvonala jelentıs mértékő eltéréseket mutat. Szeged az elmúlt tíz évben jelentıs fejlesztéseket hajtott végre ezen a területen, szállító kapacitásait megújította és a győjtés és szállítás teljesen új, európai színvonalú logisztikai rendszerét alakították ki. Ezt – ha nem is teljes körben – sikerült kiterjeszteni a régió településeire. Sajnos, ez esetben a szolgáltatási díjak magasabbak
33
elsısorban az egyéb környezetvédelmi költségek (lerakó üzemeltetés, környezetvédelmi beruházások) miatt, mint a csak a szállítási költségeket és esetleg az elhelyezési költségek egy részét felszámoló magánvállalkozók díjai. A hulladék ártalmatlanítása rendezett lerakással történik Szeged, Kübekháza, Újszentiván, Röszke, Sándorfalva, Szatymaz, Tiszasziget, Dóc esetében Szeged megyei jogú Város regionális hulladéklerakó telepén, a Sándorfalvi út mentén. Algyı, Deszk, Domaszék hulladéka a kistérség területén kívül, a Hódmezıvásárhelyi lerakón kerül elhelyezésre. Zsombón egyelıre még a helyi, nem biztonságos lerakóhelyekre szállítanak. c) Problémák a helyi közszolgáltatásban Elıfordul, hogy a lakosság nem a helyi rendeletben ill. a szerzıdésben foglaltak szerinti mennyiséget helyezi ki a győjtési napon, hanem annál jóval többet. İsszel és tavasszal a kihelyezett hulladékok mennyisége – a lomtalanítás és a mezıgazdasági munkák miatt – jelentısen megnı. Egyes településeken a lakosságnak nincs a szolgáltató felé közvetlen fizetési kötelezettsége, az Önkormányzat felé fizet kommunális adót. A közületek, vállalkozások gyakran nem kötnek szerzıdést az önkormányzat által kijelölt közszolgáltatóval, hanem ad-hoc jelleggel, ellenırizetlen módon oldják meg hulladékuk elszállíttatását. Gond, hogy még mindig használatban vannak a régi illegális, vagy féllegális szeméttelepek, akkor is, ha a kijelölt közszolgáltató egyébként már a település közigazgatási területén kívülre szállítja el a hulladékot. 3.5.4. Szelektív hulladékgyőjtés, hulladékhasznosítás A szelektív hulladékgyőjtés fontos eszköze és feltétele a hulladékok gazdaságos újrahasznosításának, amely a legjobb megoldás annak érdekében, hogy a környezetbe kerülı hulladékok mennyiségét csökkentsük, és ezáltal az okozott környezetszennyezést megakadályozzuk. A kistérségben már eddig kialakított hulladékudvarok és a zöld zsákos szelektív győjtés célja, hogy a településeken keletkezı hasznosítható papírt és mőanyagot nagymennyiségben tartalmazó hulladék ne a lerakó telepekre kerüljön, mint környezetterhelı anyag. Ahol eddig megvalósult, a közszolgáltató az alkalmazott megoldásokat saját költségére vezette be, és a helyi közszolgáltatás részeként mőködteti. A rendszer kiterjesztését a többi érintett településre is ezen a módon célszerő megvalósítani. a) A hulladékudvarok A hulladékudvarok fontos szerepet töltenek be az európai hulladékgazdálkodási rendszerekben. Állandó szakmai felügyelettel mőködnek, a személyzet folyamatosan gondoskodik arról, hogy a lakosság által beszállított – a háztartásokban szükségtelenné vált eszközök, anyagok – anyagfajtánként elkülönítve kerüljenek győjtésre és tárolásra, gondoskodik továbbá arról is, hogy az összegyőlt szelektív hulladék megfelelı mennyisége esetén elszállításra kerüljön a hasznosítókhoz. 10-15 ezer lakosonként célszerő egy ilyen létesítményt kialakítani. Jelenleg Szegeden (Gyálarét, Kiskundorozsma, Szentmihály), Algyın, Sándorfalván, Tiszaszigeten és Újszentivánban mőködik hulladékudvar a térségben. A hulladékudvarok átlagos felszereltsége: 1 db lakókocsi 4-6 db 4-20 m3-es szelektív konténer 1 db győjtıedényzet a veszélyes hulladékok számára Külön begyőjtés: vas és fém hulladékoknak, valamint lakossági agrófólia beszállítás számára. A hulladékudvarok mőködési rendjérıl tájékoztató jelent meg. A térségi hulladékudvarok építési engedélyes terveinek készítése megtörtént, folyamatban van a hatósági engedélyeztetésük.
34
b) Győjtı szigetek A kistérségben a szelektív hulladékgyőjtés elsı lépése a szegedi bevásárlóközpontok elıtti parkolókba kihelyezett győjtıszigetek voltak 1997-ben. Ezek a lakosság számára könnyen osztályozható háztartási hulladékok (papír, mőanyag flakon, üveg) győjtésére szolgálnak olyan helyen, amit a lakosság könnyen meg tud közelíteni. Szegeden 3 rekeszes kis, illetve 15m3-es nagy hulladékgyőjtı-tartályok lettek elhelyezve. Elınye, hogy a lakosság folyamatosan és korlátlanul igénybe veheti azokat, hátrány viszont, hogy mivel üzemeltetésük felügyelet nélküli, így többször elıfordult, hogy megrongálták, felgyújtották, vagy nem megfelelıen használták, így hasznosítás elıtt általában egy utóválogatást kell tartani a nem megfelelı helyre bedobott hulladék eltávolítására. A győjtıszigetes megoldást több kistérségi település is bevezette, illetve fejleszti. c) „Zöld zsákos” szelektív hulladékgyőjtés Zöld zsákos szelektív győjtés 2001–2002-ben kezdıdött Szegeden. A speciális győjtızsákban a háztartásokban keletkezı, elsısorban csomagolóeszközökbıl származó hasznosítható hulladékok helyezhetık el vegyesen. A zsák oldalán található tájékoztató alapján pontosan meghatározható, hogy mely hulladékok kerülhetnek a zsákba. A közterületre a győjtési napon kihelyezett zöld zsákokat a szolgáltató külön győjtıjárattal szállítja el, a regionális válogató üzembe, ahol a különbözı frakciók szétválogatásra kerülnek. A kistérség települései közül eddig Kübekháza, Újszentiván, Röszke, Sándorfalva, Szatymaz és Tiszasziget esetében sikerült ezt a szolgáltatást kiterjeszteni. d) „Barna zsákos” szelektív hulladékgyőjtés A „barna zsákos” győjtés célja a biológiailag bomló szerves hulladékok elkülönített győjtése, annak érdekében, hogy komposztálás után az újrahasznosítás megvalósítható legyen. Szegeden 2004 ıszén kezdıdött meg, a kertvárosi övezetekben a kísérleti alkalmazása, a győjtési rendszer alkalmazása és kiterjesztése a környezı településekre – a „zöld zsákos” programhoz hasonló módon – folyamatban van. e) Regionális válogató üzem Szegeden 1999-ben adták át a regionális hulladékválogató üzemet, amelyet elsısorban a szelektív hulladékgyőjtésbıl származó anyagok utóválogatása és bálázása céljából valósítottak meg. A beruházás akkori értéke 250 millió Ft volt, amelynek jelentıs részét a Központi Környezetvédelmi Alapból pályázattal elnyert támogatásból finanszírozták. A másodnyersanyag ily módon történı elıkészítése, biztosítja a nagy tisztaságú, homogén és jó anyagminıséget, valamint a tömörítéssel a gazdaságos szállítás és tárolás feltételeit. A technológia a zsákbontó egységgel kezdıdik, melynek feladata a zsákos szelektív hulladékgyőjtés egységeinek feltépése, melyet követıen a már ömlesztett hasznosítható anyagok szállítószalag segítségével a dobrostára kerülnek. A forgó dobrosta 6 és 8 cm-es átmérıjő perforációja következtében az ennél kisebb mérető, a válogatás szempontjából értéktelen idegen, inert anyagok leválasztásra kerülnek, és a por elszívása is megtörténik egy korszerő zsákos porszőrı rendszeren keresztül. A nagyobb mérető hasznosításra alkalmas, jól válogatható hulladékokból álló anyagáramot szállító szalag továbbítja a válogató asztalra, ahol kézi válogatással kerülnek elkülönítésre a különbözı másodnyersanyag frakciók. A válogató asztal végén található a vastartalmú hulladékok eltávolítására szolgáló mágneses leválasztó és a maradékanyag tároló konténer. A különbözı papír és mőagyag hulladékok tömörítését egy 50 t/óra kapacitású nagyteljesítményő automata bálázó biztosítja. A bálák tárolása részben az üzemcsarnokban, részben az udvaron történik. Az üzem hosszú távon biztosítja a kistérségben keletkezı hasznosítható hulladékok újrahasznosításra történı elıkezelésének mőszaki feltételeit.
35
3.5.5. Térségi hulladékgazdálkodási program A korszerő hulladékgazdálkodás fajlagos költségei rendkívül magasak, a lakosságszám növekedésével viszont jelentıs mértékben csökkenthetık. Ez azt jelenti, hogy regionális együttmőködés esetében a tényleges költségek egyre csökkenı mértékben növekednek. Az EU gyakorlatában 250 ezer fı feletti régiókban az egy fıre esı költségek már jelentısen nem csökkenthetık. A Szeged által alapított Regionális Hulladékgazdálkodási Konzorciumhoz több mint 30 település – többek között a Kistérség valamennyi önkormányzata is csatlakozott – ez a térségi összefogás biztosítja az említett optimális lakosságszámot. A Konzorcium célja az európai követelményeknek megfelelı integrált térségi hulladékgazdálkodási rendszer megvalósítása a következı 3 évben. A felzárkózáshoz szükséges fejlesztéseket az Európai Unió (ISPA) és a Magyar Kormány is támogatja. Az eredi elıirányzat szerinti 3,4 milliárd Ft nagyságrendő beruházás 65 %-a ISPA, 25 %-a hazai kormánytámogatás, és mindössze 10 %-a sajáterı. Az idıközben bekövetkezett költségnövekedésbıl adódó többletterheket a kormány vállalta magára, ezért a végsı arányok ettıl eltérıek lesznek. Hazánk európai uniós csatlakozásával egy idıben az ISPA projektek automatikusan Kohéziós Alap projektekké alakultak. A folyamatban lévı EU projekt 6 elembıl áll. a) Regionális lerakó kialakítása A szegedi központi hulladéklerakó Szeged központjától 6 kilométerre északra található a Sándorfalvára vezetı közút mentén. Szeged, Ásotthalom, Kübekháza, Újszentiván, Röszke, Sándorfalva, Szatymaz, Tiszasziget, Zákányszék szilárd hulladékát rakják le ezen a helyen. A hulladéklerakó az akkori idıszak jogszabályainak figyelembevételével jött létre, szociális épületekkel, garázsokkal, raktárral és megfelelı infrastruktúrával. Idıközben megépült egy elektromos hídmérleg, és minden szállítmány számítógépes rendszerben kerül rögzítésre. A hulladék tömörítésére a lerakón egy 30 tonnás kompaktort üzemeltetnek. A beruházás elsı üteme során még az altalajt szigeteléssel (agyag) látták el, a késıbbiek folyamán (II., III. és a IV. ütem) a szigetelés elmaradt. Ennek következtében a hulladékból az esı révén kimosódó szennyezıanyagok szabadon bejuthattak a talajba és a talajvízbe. Szerencsére eddig – a 19 talajvízfigyelı kútból vett minták szerint – nem alakult ki súlyos mértékő szennyezettség, ugyanakkor a szennyezı komponensek jövıbeni megjelenésének kockázata növekedni fog. A lerakó utólagos szigetelése és mőködtetése. A Szeged városi központi hulladéklerakó hosszú távon üzemeltethetı regionális lerakóként, amennyiben sikerül megoldást találni arra, hogy a környezet szennyezés kockázata csökkenjen. Döntés született arra vonatkozóan, hogy egy komplex program keretében a lerakó utólagos mőszaki védelmét meg kell oldani. Ennek célja a szennyezıdés mind függıleges, mind vízszintes irányban való terjedésének a megakadályozása. Ennek érdekében meg kell oldani a 26 ha területő lerakó felsı szigetelését, kiegészítve oldalirányú hidraulikus védelemmel, amely megakadályozza, hogy az esıvíz a szennyezı anyagokat a hulladékból a talajba és a talajvízbe mossa. A szigetelés megoldható HDPE-fólia alkalmazásával (a környezeti hatásvizsgálat során egyéb alternatívákat is megvizsgáltak). A környezetszennyezés veszélyét tovább mérsékli a tervezett csurgalékvíz-elvezetı és győjtı rendszer, a lerakót körülvevı övárokrendszer, amelyekbıl a felfogott (feltehetıleg szennyezett) csurgalékvizeket a szennyvíztisztító üzembe vezetik, amelyet a hulladéklerakó területén alakítanak ki. Ennek eredményeként a hulladéklerakót körülvevı területre semmilyen szennyezés nem kerülhet ki. A tervezett intézkedések végrehajtása következtében a hulladéklerakó okozta környezeti veszély minimálisra csökkenthetı. A projekt végrehajtására beállított költségek tartalmazzák a lerakó üzemeltetéséhez szükséges gépek, berendezések (kompaktorok stb.) költségeit is. A rekultivációs és modernizációs intézkedések várható költsége 3 868 768,- EUR, a 36
befejezés várható idıpontja 2005. december 31. b) Biogáz hasznosítása A lerakón keletkezı biogáz összegyőjtésére és hasznosítására évekkel ezelıtt létre hoztak egy rendszert. Az összegyőjtött biogázt Szeged város központi főtırendszerének a legközelebbi (4 km-re lévı) hıközpontjába vezették. Ezt a rendszert mőszaki-biztonsági okok miatt fel kellett számolni. Az évente keletkezı 1,5 millió m3 biogáz hasznosítását meg kell oldani (elektromos- és hıenergia elıállítása a környezeti hatásvizsgálatban leírt módon). Az elıállítandó hıenergiát hosszú távon a környéken építendı üvegházakban mezıgazdasági célra lehetne hasznosítani. A biogáz kinyerésére és hasznosítására irányuló rendszer várható költsége 1 024 920 EURO; a befejezés várható idıpontja 2005. december 31. c) Szelektív hulladékgyőjtı rendszer kialakítása 1997-ben a szegedi Környezetgazdálkodási Kht. elindította a szelektív hulladékgyőjtés programját, amelynek az elsı szakasza 250 millió forintos beruházással valósult meg, melyet 130 millió forintos támogatás egészített ki (KKA). Ebben a programban négy hulladékudvar létesült, a közterületeken szelektív hulladékgyőjtı szigeteket alakítottak ki, az évi 15 ezer tonna kapacitású hulladékválogató telep beruházása (lásd korábban) 1999. szeptemberben fejezıdött be. A szelektív hulladékgyőjtési rendszer kialakítása elsı ütemét követıen további fejlesztéseket terveznek. A rendszernek a régió egészére történı kiterjesztéséhez a regionális hulladékgyőjtı rendszer bıvítése válik szükségessé, további hulladékudvarok és győjtıhelyek kialakítását kell közterületeken elvégezni, újabb szállítójármőveket illetve egyéb eszközöket kell beszerezni. A települések többségén hulladékudvarok kialakítására kerül sor, valamint a közterületekre szelektív hulladékgyőjtésre szolgáló speciális konténereket helyeznek ki, és hulladékgyőjtı szigeteket alakítanak ki. A tervezett szelektív hulladékgyőjtési program befejezésének várható idıpontja 2005. december 31., a várható költség 1 695 600 EURO. d) Komposztáló üzem létesítése A városban és a környezı mezıgazdasági területeken nagy mennyiségő szerves hulladék képzıdik, és jelenleg ennek nagyobb részét a lerakón helyezik el. A térségben egyre bıvülı szennyvíz tisztító kapacitások növekedésével jelentısen megnı a keletkezı szennyvíziszap mennyisége is. A kialakítandó program szerint a képzıdı szerves hulladék nagy részét komposztálnák, akárcsak a víztelenített szennyvíziszapot, a szükséges mennyiségő szerves anyaggal történı keverést követıen. (A tervezett gyorskomposztálási technológia lényege, hogy az oxigén bejuttatása az aprított és megfelelıen kevert anyagkeverékbe levegı befúvatással történik. A nedvességtartalom és hımérséklet alakulásának figyelembe vételével számítógép szabályozza a teljes lebomlási folyamatot. Szükség esetén automatikusan gondoskodik a nedvesség pótlásáról.) A keletkezı komposzt jelentıs része lerakón, takaró anyagként kerül hasznosításra. A komposztáló üzem tervezett kapacitása 30 ezer tonna évente. Várható költség: 2 634 ezer EURO, befejezés: 2006. december 31. e) Építési és bontás hulladék kezelése A becsült éves térségi építési és bontási hulladék mennyisége 61 ezer tonna. Ezt a rendelkezésre álló információk szerint arra használják, hogy az alacsony fekvéső, roncsolt területeket, gödröket feltöltsék. A folyamat teljes egészében ellenırizetlen. Az uniós programban olyan technológiát honosítanak meg, amely alkalmas a bontási anyagok aprítására és (fajsúly és méret alapján való) szétválogatására. A feldolgozó kapacitás a tervek szerint napi 300-310 tonna törmeléket képes feldolgozni, amely megfelel a fent említett várható mennyiségnek. Ezt követıen ezen anyagok ismételten és szabályozott körülmények között újrafelhasználhatókká válnak – mint különféle építıipari munkák alapanyagai. Várható
37
költség: 372 891 EURO, befejezés: 2006. december 31. f) A kisebb települések lerakóinak állapotfelmérése és rekultivációja A szegedi régión belül egyetlen kisebb település sem rendelkezik megfelelı saját hulladéklerakóval. Korábban az önkormányzatok erre a célra roncsolt, vízállásos területeket jelöltek ki, amelyek egyéb célú hasznosításra alkalmatlanok voltak. Következésképpen hosszú távon nem kizárható a számottevı környezetszennyezés. Az ilyen lerakók okozta környezeti hatások vizsgálata és a lerakók rekultivációja olyan feladat, amely fontos a régió környezetszennyezésének felszámolása szempontjából. Valamennyi érintett lerakó környezetvédelmi felülvizsgálatára sor került az elıkészítés szakaszában, megállapítható, hogy eddig jelentıs környezetszennyezés nem alakult ki. Jelenleg a rekultivációs tervek hatósági engedélyeztetése folyamatban van. Egyes kisebb lerakók teljes felszámolására is sor kerülhet, néhány esetben – ahol kisebb környezeti kockázattal kell számolni – tájba illesztéssel oldják meg a problémát. A jelentısebb környezeti kockázatú, nagyobb lerakók esetében felsı szigeteléssel, megfelelı mőszaki védelmet kell kialakítani a rekultiváció során. Minden esetben elıírás a földtakarás, gyepesítés és parkosítás, valamint a monitoring rendszer kiépítése, amely lehetıvé teszi az esetleges környezetszennyezés további 35 éven keresztüli ellenırzését, melyet minden évben meg kell ismételni. A rekultivációs program várható költsége: 3 201 868 EURO, befejezés: 2006. december 31. A szegedi kistérség települései nem tartoznak a jelentısen szennyezett területő önkormányzatok közé, de a hulladékgazdálkodás területén számottevı probléma alakult ki. Tekintettel arra, hogy a korszerő hulladékgazdálkodás feltételeinek megteremtése rendkívül költséges, és a fajlagos költségmutatók csökkentése csak a méretgazdaságosság szempontjainak figyelembevételével lehetséges, a regionális együttmőködésnek nincs alternatívája. Közismert, hogy az EU 250 ezer lakosúnál kisebb hulladékgazdálkodási régiót csak nagyon indokolt esetekben támogat, ennek oka az, hogy az integrált hulladékgazdálkodás fajlagos költségei, elsısorban az üzemeltetési költségek ennél kisebb lakosságszám esetén exponenciálisan növekednek. Ezért született meg a Szegedi Regionális Hulladékgazdálkodási Konzorcium, melynek teljes jogú tagja a kistérség valamennyi települése. Ez egy olyan példaértékő térségi összefogás, ami EU és hazai kormánytámogatással képes lesz rövid idı alatt végrehajtani a szükséges fejlesztéseket. A kisebb települések számára a kölcsönösen elınyös együttmőködés azt jelenti, hogy jelentısebb saját erıforrások felhasználása nélkül megtörténik a korszerő, környezetkímélı hulladékgazdálkodás, a szelektív hulladékgyőjtés bevezetése, a környezetszennyezı lerakók területének rekultivációja. A program hatására a térség környezetminısége jelentıs mértékben javulni fog a következı években.
38
3.6. Szennyvíz, belterületi csapadékvíz-elvezetés 3.6.1. Szennyvíz Hosszú idın keresztül a szennyvízelhelyezés a kistérség egyik kritikus infrastrukturális hiányossága volt, hiszen csak Szeged egyes frekventáltabb területei, lakótelepei rendelkeztek szennyvízcsatornázással, és a szennyvíztisztító is inkább csak nevében, mint tartalmában (csak mechanikai tisztítás) felelt meg a korszerő környezetvédelem elvárásainak. Az utóbbi tíz évben, s fıként a következı másfél évben viszont gyökeres változás következett be, illetve várható, hogy az országban is példaértékő lehet. 1997-tıl kezdıdıen megépült az algyıi, majd a röszke-domaszéki szennyvíztisztító, és 2005 közepére mind a három településen befejezıdik a belterületi szennyvízelvezetı hálózatok kiépítése is. A sikeres ISPA pályázat lehetıvé teszi a Szegedi szennyvíztisztító teljes kiépítését, illetve a megvalósulhat a város teljes területén is a megfelelı szennyvízelvezetés. Ehhez a programhoz a kistérség további négy települése (Deszk, Tiszasziget, Újszentiván, Kübekháza) tudott kapcsolódni. A csatornahálózat fejlesztése és kiépítése az öt településen folyamatban van, és várhatóan 2006. december végére elkészül, és üzembe állhat a rendszer. Mindez azt jelenti, hogy ezután a kistérség lakosságának 9/10-ét érintıen megoldódik ez a környezeti probléma. A késıbbiekben a szegedi rendszerbe kapcsolódik majd be a röszke-domaszéki rendszer, s hosszabb távon Zsombó bekötése is várható. Ez utóbbinak kizárólag gazdaságossági okai vannak: olcsóbb egy nyomócsövet és átemelıt üzemeltetni, mint egy komplett tisztító telepet (ami ráadásul a saját vízhozammal nem rendelkezı befogadó miatt drága tisztítási technológiájú). Létesítési vízjogi engedélyezési tervekkel rendelkezik és a támogatási pályázatok rendszeres résztvevıje Sándorfalva és Szatymaz. E két település esetében jelenleg a települési elképzelések, illetve bizonyos megfogalmazott elképzelések nem azonosak (lásd késıbb). Vízjogi engedélyezési terv készül Zsombó szennyvízelvezetésének megoldására is. A kistérségbıl egyedül Dóc az, ahol jelenleg nem látszik a megoldás. Szóba került ugyan, hogy egy referencia üzem telepítésével megoldódik a szennyvíztisztítás, erre azonban legújabban nincs közeli remény. A szegedi, most épülı 60.000 m3/nap kapacitású szegedi szennyvíztisztító telep teljes biológiai tisztítási fokozattal épül meg, iszapkezeléssel, biogáz hasznosítással (2x 4.000 m3 rothasztó torony térfogat) épül. A fejlesztett biogázt gázmotorok meghajtására használják és ezzel villamos áramot fejlesztenek (zöld energia). A telep foszforeltávolítással és nitrogén mentesítéssel épül meg a Passavant-Roediger Anlagenbau technológiája alapján. A telepen megépül egy 100 m3/nap kapacitású csatornaiszap fogadó állomás is, ahol a csatornahálózat mosásából származó szennyvíziszapot megfelelı módon elıkezelve adagolják a telepre érkezı szennyvízhez és gondoskodnak annak ártalmatlanításáról. A tisztító telep kivitelezési határideje: 2006. dec. 31. Az algyıi szennyvíztisztító telep (kapacitás: 2000 m3/nap, biológiai tisztítás) szabad kapacitásának kihasználására a kistérségi együttmőködés keretein belül megoldható lenne Sándorfalva és Szatymaz szennyvizeinek tisztítása is. Ez racionális megvalósítással 4 km-es összekötı vezeték létesítését igényelné. (A kistérségi együttmőködésre gyakorolt kedvezı hatásán túl nemzetgazdasági érdek is lenne). Domaszék és Röszke közös szennyvíztisztítója (kapacitás: 540 m3/nap, eleveniszapos biológiai tisztítás) az igényeket jelenleg még kielégíti, de a szőkös kapacitás gátolja a települések további fejlıdését. Ezért, illetve az alkalmanként felmerülı kibocsátási kifogások miatt foglalkoznak a szegedi szennyvíztisztítóhoz kapcsolódással (készül a megvalósíthatósági tanulmány, költségelemzés). 3.6.2. Belterületi vízrendezés, csapadékvíz elvezetés 39
Az elmúlt idıszak csapadékosabb idıjárása során belvízelvezetési gondok több településen (elsısorban Röszkén, Domaszéken, Szatymazon, Tiszaszigeten, Deszken és Sándorfalván) jelentkeztek. Ezeken a településeken szükséges lenne a belterületi vízelvezetı rendszer mielıbbi teljes kiépítése úgy, hogy a külterületi csatornák képesek legyenek levezetni az innen érkezı csapadék vizeket. Néhány esetben (pl. Domaszék) a befogadó külterületi belvízelvezetı rendszer felújítása, és kapacitásának fokozása is szükséges a belterületek károkozás mentes belvízelvezetésének megoldására. A belterületi belvízelvezetı rendszerük részbeni felújítását tervezik Újszentiván és Tiszasziget községek, míg Domaszéken folyamatban van a falu teljes belvízelvezetı rendszere felújításának és bıvítésének tervezése. Szegeden két városrészben (Alsóvároson és Baktóban) folytatódik a 2003-ban befejezıdött Szeged város belterületi vízrendezés I. üteme. A szennyvízelvezetı rendszer megépülte után tervezi Szeged városa (pályázati forrásokból) a többi városrész belterületi vízrendezésének rekonstrukcióját, bıvítését. Nagy gondot jelent az elválasztó rendszerő szennyvízelvezetı hálózatba illegálisan bevezetett csapadékvizek kérdése is. Ez esetben nagy csapadékokkor a közbensı átemelıket és a szennyvíztisztító telepet méretezési kapacitáson felüli vízmennyiségek terhelik, sok esetben ellehetetlenítve azok mőködését – átöblítve a tisztító telepi biológiát, amit rendkívül költséges újra bedolgozni. Ezek megelızésére a vízmő üzemeltetık kampányt indítanak, amely során füstöléssel megkeresik a szabálytalan csapadékvíz rákötéseket. A talajvízbıl származó terhelések a régi tégla és beton anyagú csatornáknál sok esetben jelentıs mértéket érnek el. Ezek ellen csak a régi elöregedett hálózatok szisztematikus rekonstrukciójával lehet védekezni. Ezek a felújítási módszerek sok esetben rendkívül drágák, így a vízmő üzemeltetık saját bevételükbıl nem tudják jelentıs mértékben felújítani a hálózataikat. Megoldást erre, az alacsony önrészt igénylı pályázati lehetıségek kiterjesztése jelentene, a csatornahálózatok rehabilitációjára.
40
3.7. Közlekedés A Szegedi Kistérség közlekedés-földrajzi helyzete alapvetıen kedvezınek lenne mondható, hiszen Európai egyik fontos közlekedési tengelyébe esik és hajózható folyókkal is rendelkezik. A kedvezı adottságok azonban részben történelmi okok, részben a térség politikai érdekérvényesítésének gyengeségei miatt csak részben hasznosul, s fennáll a reális veszélye annak, hogy ezen adottság „elpazarolása” hosszú távon a gazdasági fejlıdésre is kihat majd (ennek bizonyos jelei ma is tapasztalhatóak). 3.7.1. Közúti közlekedés a) Gyorsforgalmi utak A kistérség mindennapi életében nagy lépés az, hogy az M5 autópálya 2005-2006. években eléri Szegedet és a röszkei határállomást. (Az egységes autópálya-használati díj 2004-ben már közvetten „egyenrangúvá tette” a dél-alföldi használókat). Az új pályaszakasz nemcsak gyorsabbá teszi a forgalmat, de jelentısen csökkenti a balesetveszélyt, és legalább részben tehermentesíti Szeged belsı fıútjait. A törekvéseknek megfelelıen az M5-ös befejezéséhez kapcsoltan rögtön elkellene kezdeni építeni az M43 gyorsforgalmi utat is, hiszen ezt a forgalmi adatok kifejezetten indokolják. (A jelenlegi 43-as út túlterheltsége, a települések sőrősége miatti kisebb haladási sebesség nyomán tapasztalható vezetıi türelmetlenség gyakran végzetes balesetek okozója). A sztrádatörvény szerint ennek M5 (Szeged) és a 4415. j út (Makó) közötti szakaszának 2007re átadásra kellene kerülni. Ezen határidıhöz az kellene, hogy már az építéshez szükséges földek vétele is elkezdıdjön. A terv építési engedéllyel rendelkezik. A K-Ny-i közlekedési kapcsolatok szempontjából fontos lenne az M9 gyorsforgalmi út megépítése is (11. ábra). Ennek Csongrád megyei szakaszának még a tanulmányterve is hiányzik, pedig ez biztosítaná a kistérség (és azon túl Kelet- és délkelet-Európa) kapcsolatát Olaszország, Ausztria, Szlovénia és Horvátország felé. (Építéséhez nem főzhetı budapesti érdek.) 11. ábra. Az M9 gyorsforgalmi út tervezett nyomvonala
41
b) Fıutak A megyei úthálózat mellékút túlsúlyos. Néhány új fıút kialakítására is szükség lenne a meglévı úthálózati elemek felhasználásával, ún. útvonal rehabilitációval. Ezek: • Szeged−Zsombó−Kiskunmajsa(−Dunaföldvár/Dunaújváros−Székesfehérvár−Gyır). Ez az M6-M4-M47-M9-M43 gyorsforgalmi utak által meghatározott négyszög belsı perifériáját tárná fel, meggyorsítva az autópályára jutást a térségbıl. A szomszédos Bács-Kiskun megyével megegyezés történt a közös megvalósításban. Ennek megfelelıen ROP pályázaton forrást nyert CsMÁK Kht. a megyehatár és Forráskút közötti szakasz építésére 2005-ben, de a tervek elkészültek egészen Kiskundorozsmáig. (Reménykedjünk a ROP újraindításában.) • A 9 sz. fıút kialakítása, a kevéssé kihasznált Szent László híd (Szekszárd) felhasználásával. • Az ún. „bánáti fıút” kialakítása tipikus Tisza-Maros régiós projekt, ami a Szegedi Kistérséget Temesvárral, illetve a Vajdaság Tiszától keletre fekvı területeivel kapcsolná össze – egy a hármashatáron kialakítandó csomóponton keresztül (12. és 13. ábra). 12. és 13. ábra. A tervezett „bánsági fıút” kapcsolódása a Szegedi kistérséghez
c) Mellékutak A hálózat sőrősége általános esetben elegendı lenne, de nem ebben a kistérségben, ahol a tanyavilág jóval nagyobb sőrőségő úthálózatot igényelne. Nagyon magas a földutak aránya. Nagyon nagy gond a mellékúthálózat állapota. A fenntartásra fordítható összegek folyamatos csökkenése miatt a hálózatrész állapota a kritikushoz közeli. Néhány út annyira „felborult” már, hogy megszüntetése a közeljövıben bekövetkezhet. Vannak hiányzó elemek is. Ilyen például a Sándorfalva−Algyıi út. Kellene mellékúti elkerülı út is, például egy Sándorfalvát délrıl elkerülı szakasz. Az épülı szegedi hulladéklerakó miatt jelentıs teherforgalom zúdulhat a településre. Gondot okoz, hogy a település jelentıs része természetvédelmi terület, ami a megvalósítást akadályozza. d) Kerékpáros közlekedés 42
Egy átfogó társadalmi szemléletváltással – a kerékpáros közlekedés „elfogadásával” – lényegesen javulhatna az idınként kialakuló túlzsúfoltság, és talán a lakosság általános állapota is. Ez egy olyan kényes terület, ahol sokan sértve érezhetik magukat akkor, amikor felvetıdik az, hogy a gépkocsin kívül is van közlekedési eszköz. Pedig nem kell újat kitalálni, csak átvenni a másutt már bevált megoldásokat (még egy új EU-s könyvecskénk is van róla). A síkvidéki jelleg miatt a mainál lényegesen több lehetıségünk van a kerékpáros közlekedés fejlesztésére. Hatalmas a lemaradásunk még a szomszédos Békés megyéhez képest is. Külterületen a kerékpárút, belterületen a kerékpár sáv a jövı megoldása. Ez a belterületi esetben lényeges szemléletbeli különbség az eddigiekhez képest. A nemzetközi fı kerékpárútvonalakat az EUROVELO szervezet határozta meg. Magyarországon ebbıl két vonal megy át, közülük az egyik a kistérségen is. A Csongrád Megyei Állami Közútkezelı Kht-nak két cikluson átívelı megállapodása van a csongrádi, a felgyıi, a csanyteleki, a baksi, az ópusztaszeri, a dóci, a sándorfalvi és a szegedi polgármesterekkel arra vonatkozóan, hogy az EOROVELO nyomvonal megyei szakasza a Csongrád-szegedi (4519 j.) út mellett haladjon, de legyenek sőrőn kikötései létraszerően a Tiszához, minden lehetséges helyen. Ettıl függetlenül támogatják a vízügy azon törekvését is, hogy a gátak tetején úgy építhessenek védelmi utat, amelyen kerékpározni is lehet. Így mindkét fajta kerékpáros igényt ki lehet elégíteni. A tervek ezen megállapodás szerint készülnek. A másik irány a szeged-temesvári. Szeged és Deszk között már elkészült, de lehetne folytatni Kiszombor felé, majd át a határon. Ennek is készül a terve, illetve egy újabb szakaszra pályázat is készült. Egyenlıre hiányzik a Szeged és Fehér-tó közötti, valamint a Szeged és az ásotthalmi erdı közötti kerékpárút is. (Ezek megvalósítása is kivitelezés felé halad.) Nagy baj az, hogy szinte mindenütt hiányoznak, vagy erısen korlátozottak a belterületi kerékpározás lehetıségei! Van egy kerékpár ellenes hangulat − a gépkocsi mindenek elıtt. Értelmetlen autós utazások zöme jelenik meg emiatt. Különösen igaz ez Szegeden. Az északi országok egyetemeit az elıttük lévı hatalmas kerékpártárolókról lehet megismerni. Nálunk senki (?) sem akarja bevonni az egyetemistákat. Az egyes egyetemi intézmények és kollégiumok között meg kellene kezdeni kiépíteni a kerékpárút hálózatot, kerékpártárolókkal, kerékpárkölcsönzıkkel. Ez nagyon jó példa lenne a városi lakosságnak. Az új osztrák szemléletet is talán át lehetne venni, miszerint a városi utakon az autósokra vonatkozó tilalmakat fel kellene oldani a kerékpárosok elıtt. Szegeden végre sikerült a Feketesas utcán egy ezen elvek szerinti kialakítás. (Azaz az egyirányúsítás csak az autósokra vonatkozzon.) e) Határátkelıhelyek Sajátos közlekedési problémát jelent a kistérségben a határmenti fekvés. Az osztrákmagyar határátkelıhely sőrőséget figyelembe vevı terv készült. A hármas határponti határállomás hiánya tőnik a legégetıbb. A bıvítéseknek jelenleg a VPOP a legnagyobb ellenzıje. Távlatilag az is fontos lenne, hogy majd az ún. „schengeni határt” minél elıbb el kellene vinni a magyar határról. 3.7.2. Vasúti közlekedés Szeged vasúti szempontból egy vasúti zsákutca. A MÁV úgy tőnik nem kíván lényegi fejlesztést a város körül. Rendkívül súlyos hiba az is, hogy az Országos Rendezési Tervbe a nagysebességő vasút nyomvonala Budapest−Kelebia vonal került be, ugyanis Szeged nem volt képes kilobbizni azt, hogy ez az autópálya fontosságú infrastruktúra a város közelében haladjon el. (Megint a budapesti érdek érvényesült.) A rendkívül fontos vonalnak Magyarországon csak a
43
fıvárosban lesz megállója – igaz ott egybıl kettı! Ennyit a vidékfejlesztésrıl! (Bécsbıl Belgrád felé hatalmas kerülı bemenni Budapestre hosszban is és idıben is. Ez nem számít. A Budapest –belgrádi vonalnál már számít az a kis kerülı, ami a kelebiai illetve a szegedi vonal között adódna. Kettıs mérce. Bár egyenlıre nem lesz egyikbıl sem semmi, de a tervezés Kelebia felé beindult. Szeged ugyan „francia gyarmat”, de az itteni cégeket sem tudjuk bevetni a francia típusú /TGV/ gyorsvasút nyomvonalának megszerzésében. A CsMK Kht. képviselıje ugyan többször jelezte a városi vezetésnek ennek hosszú távú hátrányát, de eredményt nem ért el.) Nagyon nagy baj lenne ezt a vonalat beáldozni egy Szeged-temesvári vasút miatt, ahol nincs mit szállítani. Fejlıdés vasút nélkül elképzelhetetlen! A környezetkímélı szállítás lehetıségét kínálja a Szegeden (Kiskundorozsma) kialakított ROLA terminál. Igaz az elkerülı utak hiánya miatt ma még „kamionstopp”-os idıszakban is gondot okoz az ideirányuló forgalom. 3.7.3. Légiközlekedés Mindenki hallja a jó hírt: épül a szegedi reptér. De talán elég lenne az 1300 m-es pálya. Túl közel van Arad és Temesvár, velük igen nehezen tudunk rivalizálni. 3.7.4. Hajózás Az ágazat sajnos elég reménytelen helyzetben van, nincs igazi igény a vízi szállításra. A vízi szállításban az algyıi kikötı idıszakos hasznosítása említhetı. Az ágazat turisztikai jellegő fejlesztése talán elképzelhetı, s esetleg szerepet kaphat a vízi szállítás egy regionális hulladékégetıhöz kapcsolódó fejlesztésben is.
44
3.8. Táj, települési környezet Az elmúlt évszázadok során az emberi tevékenység hatalmas mértékben átformálta nemcsak az egykori természetes tájat, hanem az ember által kialakított és hosszabb idı után táji jellemzıként tudatosult arculatot is. Kistérségünk hármas tagozódású (a homokvidék nyugaton, a Tisza és Maros folyók és árterük középen, valamint a ligetes, pusztás táj keleten) melyben a tartós vízborítás alatt álló árterületek, az elhagyott folyó mederek, a puszták, a ligeterdık, majd késıbb a kunhalmok, a tanyavilág, a szabályozások során létrejött holtágak, a szikes gyepek mind tájképi jelentısséggel bírnak. A gazdálkodás nyomán a tájértékek sokszínőségének folyamatos csökkenése figyelhetı meg. A vízjárta területek visszaszorultak (természetes feltöltıdés, vízmentesítés), a kunhalmokat, egyes szikes pusztákat vagy semlyékeket beszántották, sok tájra jellemzı tanyát lebontottak, a kisvasutakat felszámolták, az egykori külterületi iskolákat (ún. Klebersberg iskolák) átalakították, vagy jelentısen károsodtak. A sort vélhetıen hosszan lehetne folytatni. A természetes táj adottságai azonban máig meghatározzák a területhasználatot, jól láthatjuk ezt két település – Domaszék és Deszk – összehasonlításával (14. és 15. ábra). Az átalakított tájban egyre inkább a mérnöki létesítmények (utak, csatornák, gátak, épületek, telefontornyok, stb.) és a mezıgazdasági területek dominálnak, ami a tájesztétikai érték csökkenését, illetve a sajátos táji jegyek elvesztését eredményezi. Az emberi hatások nem ritkán a kedvezıtlen természeti folyamatokat is felerısítik (pl. defláció). A természetvédelemben sokáig a kényszerő maradék-elv érvényesült (napjainkban pedig néha sikerül a „ló túlsó oldalára” kerülnünk). A Szeged környéki települések kiterjedése, belsı szerkezete, arculata jelentısen átalakulóban van. Ez a természetes urbanizációs fejlıdésen túl két okra vezethetı vissza. Egyrészt az intenzív agrártermelés nyomán fóliaházak sokasága létesül, s az egykori tanyák közötti terültek folyamatosan beépülnek (Domaszék, Zsombó, Szatymaz a legjobb példák). Másrészt a szuburbanizáció jelensége egyre inkább érvényesül Szeged környékén is: a városból kiköltözı (vagyonosabb réteg) megújítja a környezı falvak lakásállományát, s a növekvı igény miatt bıvítésre kényszeríti a településeket (Sándorfalva, Deszk, Algyı, Röszke, Újszentiván, Tiszasziget). Az utóbbi folyamat a korábban említett településeknél is érvényesül. Szegeden az 1960-as, 1970-es évektıl kezdıdıen lakótelepek nıttek ki a korábban polgári-falusi városrészeken, míg zömmel a külsı területeken jelentıs iparosítás zajlott. Az 1990-es évektıl megindult a bevásárló központok szaporodása, úgy a külsı, mint a belsı területeken, miközben az ipari tevékenység folyamatosan „erodálódott”. Ezekkel párhuzamosan nıtt az igény a társasházi építkezések iránt is. Mindezek következményeként, folytatódott a hagyományos területek átalakítása, de ez együtt járt a zöldterületek folyamatos csökkentésével (temetık, fás udvarok, kertek helyét betonfelületek vették át). Az ipari tevékenység visszaszorulásával nıtt a sivár, lepusztulóban levı – esetlegesen jelentısebb környezeti kárt szenvedett – területek nagysága. Hasonló következménnyel járt a katonai létesítmények felhagyása (bizonytalan környezeti kockázatokkal). Az algyı-szegedi kıolaj- és földgáztelepek felfedezése egy új, a környezetet jelentısen veszélyeztetı iparágat telepített vidékünkre. A fúrások, fúróiszap tárolók helyei egyes területeken nagy sőrőséggel fordulnak elı, s termékvezetékek hálózzák be a vidéket.
45
14. és 15. ábra. Domaszék és Deszk területhasznosítási térképe őrfelvételek alapján 2000-ben
46
3.9. Környezetbiztonság A környezeti, illetve természeti katasztrófák világszerte tapasztalható szaporodása (illetve ezen események fokozott szerepeltetése a médiákban) nyomán mára kiemelt társadalmi érdeklıdés irányul a környezetbiztonságra. Ennek is köszönhetı, hogy hazánkban is elfogadásra került az ún. katasztrófa törvény (1999. évi LXXIV. törvény: A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetérıl és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésrıl). Ez alapján a katasztrófavédelmi hatóságra, illetve szervezeteire, valamint a polgármesterekre hárul a környezetbiztonsági feladatok döntı része. A potenciális veszélyforrások néhány elemét egyes önállóan tárgyalt tényezınél érintettük (árvíz, vízszennyezések, belvíz, stb.), illetve indokolt esetben a települési értékeléskor utalunk azokra. Néhány kiemelésre érdemes sajátosság: a) A terület földtani viszonyai miatt a megye földrengéstani szempontból biztonságosnak tekinthetı. Számottevı erısségő rengés évszázadok óta nem fordult elı és nem is várható. Szeizmikus hatás inkább csak a szomszédos területeken kipattant rengések következtében valószínősíthetı. b) A Szegedi kistérség hazánk legjelentısebb szénhidrogén-termelı területe, s ez többoldalú környezetkockázatot is jelent. A szénhidrogén termelés, feldolgozás, illetve szállítás egyaránt veszélyforrás (elsısorban a mőszaki balesetek, meghibásodások, vezetékrongálások következményei). c) Néhány védett területhez kapcsolódóan – éghajlati viszonyoktól is függı, de esetenként emberi mulasztásokra visszavezethetıen – környezeti kockázati tényezıt jelentenek a nádas tüzek (nem kezelt nádasok). d) Regionális tényezıkkel is számolni lehet (pl. a Paksi Atomerımő esetleges hatásai), ezek azonban jellegük miatt a kistérségben nem jelentenek igazi biztonsági kockázatot.
47
