A szécsényi ferences kolostor alapításának rendtörténeti és művészettörténeti összefüggései (1. kép) Szécsény várossá nyilvánításának kapcsán számos szempont kínálkozna a ferences kolostor alapításának, jelentőségének, építéstörténetének stb. bemutatására. Különösen is aktuális lenne a Szécsény tényleges várossá válásában betöltött szerepét vizsgálni. Jacques Le Goff elmélete, és annak Fügedi Erik által a hazai viszonyokra történő adaptálásából jól tudjuk, hogy a koldulórendi kolostorok megléte egy adott településen az urbanizáció és a városi mivolt szempontjából milyen perdöntő. Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy Szécsényi Tamás nagyszabású terveinek megvalósításában első helyen állt, hogy három fontos birtokából kettőben – Szécsényben és Gyöngyösön – koldulórendi kolostort, történetesen ferences rendházat alapítson. Csak miután ezek már léteztek, és így lehetett rájuk hivatkozni, mint a városias település ismérveire, kér a három településnek (Rimaszombat, Szécsény, Gyöngyös) városi kiváltságokat. Az adatok és források gyér száma miatt jó azt szem előtt tartanunk. Hiszen ha a szécsényi (és a gyöngyösi) kolostoroknak hivatkozási alapnak kellett lennie a városi rang elnyeréséhez, akkor a városi kiváltságok kérésekor ezeknek a kolostoroknak meglévő, és működő rendházaknak kellett lenniük, amit igazol hogy a kolostor neve „Seccze” alakban már egy 1324 és 1344 közötti kódexben, egy 1334 körüli Series provinciarumban olvasható.1 Úgy vélem, ha ezt tényként elfogadjuk, akkor ezzel elejét vehetjük annak is, hogy különböző találgatásokba bocsátkozzunk a szerzetesi közösség Szécsényen belüli első lakhelyének keresését illetőleg. S talán érdemes lesz itt megemlítenünk Gyöngyös példáját is. A Gyöngyösi kolostor pápai alapító levelét, vagy az alapítás pápai jóváhagyását nem ismerjük. (Annak ellenére, hogy a gyöngyösi rendház levéltára őrzi a legbecsesebb magyar középkori ferences bulláriumot.) Fáy Zoltán szerint nem kizárt annak lehetősége sem, hogy Szécsényi Tamás pápai engedély nélkül telepítette le a ferenceseket Gyöngyösön.2 Ha ez feltételezhető, akkor annak lehetőségét sem zárhatjuk ki, hogy Szécsény esetében 1332-ben az alapítás már előrehaladott állapotban volt, az építkezések elkezdődtek, stb. és az alapító csak utólagos megerősítést kért a pápától. Mégsem ezen a vonalon kívánok továbbhaladni. Inkább felvázolom azokat a rendtörténeti és művészettörténeti összefüggéséket, amelyekbe a szécsényi kolostor alapítását el kell helyeznünk, mert a párhuzamok alapján talán több hiányzó adat is „pótolható” ill. meglévő ismeretek kiegészíthetők.
1. Rendtörténeti vonatkozások: a szécsényi kolostor időbeli és térbeli elhelyezése (2.kép) Rögtön elöljáróban le kell szögeznünk, hogy a szécsényi kolostor alapításának időszaka a magyar ferences rendtörténet egyik legvirágzóbb korszaka. A királyságért folytatott küzdelmek elültével, az élet kiszámíthatóbb lett. A XIV. századtól már vannak adataink a provinciai káptalanok idejére és helyére, és teljesnek mondható a provinciálisok listája is. A XIII. századnál jobban dokumentáltak az új alapítások körülményei, ismert a ferencesek tudományos, irodalmi, lelkipásztori és missziós tevékenysége, továbbá világos az a 1
GOLUBOVICH II. 252. „Circa annum 1334.” Idézi KŐNIG 21. KŐNIG 18. p. és 48. jegyzet idézi: EUBEL Proviciáléját, melynek forrása COd. Vat 1960. sz. „Custodia Strigoniensis Seccze” KÓSA szerinti névalakokat is hoz KŐNIG: Sesuae, Cecue Stireae. 2 FÁY Zoltán Ferencesek Gyöngyösön A Kapisztrán Szent Jánosról Nevezett Ferences Rendtartomány kiadása, Budapest 1999. 12-13.
szellemi-lelki hatás, melyet az országra és vezetőire gyakoroltak. E században emelik a provincia alegységeinek, kusztódiáinak számát hétről nyolcra. A korszak két kiemelkedő eseményének kell tekintenünk, hogy Gerhardus Odonis miniszter generális 1339-ben Visegrádon Károly Róbert királlyal tárgyalt a boszniai misszió megindításáról, és az, hogy 1379-ben a rend Esztergomban tartotta nagykáptalanját.
1. A Szécsényhez legközelebb eső kolostorok az alapítás idején. 1334-ben tehát – a pápai engedélyező levél kelte után két évvel és Szécsény városi rangra emelésének évében -, a szécsényi kolostort már mint meglévőt, és az esztergomi őrség (kusztódia) tagjaként említik a rendi források. Ebben az időben a következő kolostorok tartoztak az esztergomi kusztódiához: Esztergom, Nyitra, Nagyszombat, Trencsén, (Zólyom)Lipcse és Szécsény. A szomszédos egri kusztódiához tartozott: Eger, Sárospatak, Nagyvárad, 2 szepesi kolostor (Lőcse és Igló) és Szatmár. Mindez azért érdekes, mert az 1334-es series provinciarum szerint a magyar provincia 43, vagy 45 kolostorral rendelkezett. Ha megnézzük ezek földrajzi elosztását, akkor a viszont azt látjuk, hogy az Észek-Keleti – Felvidéken (nagyjából a Garammtól keletre és a Tiszától északra Szécsény alapításának idejében csak a következő rendházakat találjuk: Esztergom, (Zólyom)Lipcse, Lőcse, Igló, Eger és Sárospatak. Vagyis a provincia házainak csak alig több, mint 10%-a esik erre a tájegységre. Úgy vélem, ez is fontos szempontja lehetett a ferences rendnek, amikor elfogadta a felkínált új kolostort és talán az alapító Tamás vajdának is, amikor a ferenceseket választotta. (Erre azért még visszatérünk a későbbiekben.)
2. A XIV. század első felében alapított ferences kolostorok, és Szécsényi Tamás lehetséges érintkezési pontjai az új ferences kolostorokkal. A térbeli közelség azért fontos, mert nyilván az adott kusztódia és a hozzá közelebb álló rendházak népesítettek be egy-egy új alapítást. Az időbeni elhelyezés pedig azért, mert valószínűsíthetjük, hogy a szécsényi rendház a vele közel egy időben alapított és épített kolostorokkal mutat építésbeli, stb. hasonlóságot. Ezért most tekintsük át időrendi szempontból, és az alapítók személyét illetőleg a XIV. század első évtizedeinek ferences alapításait. 1301 TRENCSÉN (Csák Máté segíthette; esztergomi őrség.) 1301-es adat, de korábbi: SZEGED (székesfehérvári, 1379-től bácsi őrség; káptalan: 1329, Dancs mester költségén. Valószínű, hogy ugyancsak ő építtette újjá a kolostort a káptalan előtti időben. Ugyancsak ő építtette újjá a IV. Béla által alapított zólyom/németlipcsei kolostort, ahol 1325-ben tartottak provinciai káptalant.) 1309 LŐCSE (Dancs mester; egri őrs.; Szűz Mária (Angyalok királynéja3) 1310-20-as évek VARANNÓ (Rozgonyi család; egri őrség; Szűz Mária; ) 1322 DEBRECEN.(Péterfia Jakab4; 1379-től váradi őrs.; Szűz Mária;) 1325 LIPPA (Károly Róbert; 1379-től bácsi őrs.; Szt. Lajos püspök; káptalanok: 1352, 1359;) 1332 SZÉCSÉNY (Szécsényi Tamás;5 esztergomi őrs.; Szűz Mária;) 1335 MEZŐTELEGD6 (Telegdi Csanád esztergomi érsek;7 1370-től váradi őrs.; káptalan: 1347, 1369.) 3
Ld. KÓSA 639.p., ahol XVII. szdi forrást idézve írja, hogy ez volt a titulusa. Karácsonyi csak Szűz Máriát említ. 4 KÓSA 627.p. szerint 1312-ben Károly Róbert király alapította, Péterfia Jakab építette. 5 Fennmaradt az alapítólevele, ami több szempontból is érdekes lehet, pl a létszám miatt. A pápa ui. legalább 12 szerzetes ellátásának megfelelő kolostor építésére adott engedélyt, de Kőnig Kelemen szerint valójában többen is tudtak itt lakni, mert a kolostor akkorára épült. In.: KŐNIG KELEMEN: Hatszázéves ferences élet Szécsényben 1332-1932, Vác 1931; 16-17.pp.
Ez után, egészen 1360-ig nincs új alapítás. Így ezt egy korszak lezárásának is tekinthetjük. Ezek tehát azok a kolostorok, melyeket a szécsényivel egy korszakban alapítottak. Érdemes megnéznünk őket abból a szempontból is, hogy melyik új kolostor esik időben és kapcsolatokban a legközelebb Szécsényhez, illetve Szécsényi Tamáshoz. Tekintsük át ehhez Szécsényi tamás karrierjének állomásait, és betöltött országos méltóságait. Tamás vajda (1299-†1354): 1313: Lublói várnagy (szepes) 1318-21: aradi, bácsi, szerémi ispán, solymosi és hasznosi várnagy 1319: a kunok bírája, 1320-21: királynéi tárnokmester 1321-42: erdélyi vajda, szolnoki ispán 1324: szebeni ispán 1330-1342: aradi ispán 1330: csongrádi ispán 1334-43: nógrádi ispán 1338-42: terncséni ispán 1339-41: tárnokmesteri prokurátor 1342-43: tárnokmester, szepesi, borsodi, gömöri, hevesi, abaúji ispán 1346-48: báró 1346-50: krassói és kevei ispán 1347-48: galambóci várnagy 1349-54: országbíró 1350-54: túróci ispán: Ezek után vessük össze a XIV. szd. eleji ferences alapításokat és Szécsényi Tamás tisztségeit, melyek révén megláthatjuk, kapcsolatba kerülhetett-e egyik, vagy másik rendházzal, vagy alapítóval. A trencséni kolostorral talán nem volt kapcsolatban az alapítás éveiben Tamás vajda, mert trencséni ispán 1338-42 között volt. Szeged valószínűleg XIII. századi alapítású kolostor, viszont Szécsényi Tamás 1330ban, tehát a szécsényi rendház alapítása előtt, töltötte be a csongrádi ispán tisztséget, éppenséggel tehát Szeged játszhat valami szerepet Szécsény alapításában, de nem nagyon valószínű. Érdekes azonban, hogy az a Dancs mester újíttatta fel a szegedi konventet, aki újjáépíttette a zólyom/németlipcsei kolostort és 1309-ben megalapította a lőcseit. Dancs szerepét mi sem mutatja jobban, hogy Lipcsén 1325-ben, Szegeden pedig 1329-ben tartottak kápalant a ferencesek. Ha Szeged messze is van, Lipcse és Lőcse nemcsak közel van Szécsényhez, hanem Szécsénytől északra csak ez a két kolostor létezett az alapítás idején. Ráadásul Szécsényi Tamás 1313-ban a Szepes megyei Lubló várnagya, 1342-43-ban pedig szepesi ispán volt. A Szécsényi család tagjai a későbbiekben is többször töltötték be a szepesi ispánságot, tehát mondhatjuk, hogy erős kötődésük volt a környékhez. Lőcse tehát a közelség, és a család szepesi szerepvállalásai miatt figyelmet érdemel további vizsgálódásaink során, még akkor is, ha a két kolostor alapítása között majd negyed század telt el. Varannó és Debrecen kolostorai sem játszhattak nagy szerepet Szécsényi tamás elhatározásában, és ugyanezt mondhatjuk a mezőtelegdiről is, ami viszont későbbi is, mint a szécsényi. 6
KÓSA 655. azt írja, hogy ez eredetileg templomos kolostor volt, amit az érsek rendbehozatott, és a rendnek adott. 7 Alapítólevele: PÉTERFFY II. 281. Talán a létszámot is említik benne, ezért érdekes lehet.
Kiemelkedő szerepet kell tulajdonítanunk még a korszak egyetlen királyi alapítású ferences kolostorának, az 1325-ben alapított Lippának. (A Képes Krónia még miniatúrán is ábrázolja.) Szécsényi Tamás ugyanis 1318-21-ben többek között, mint aradi ispán, és solymosi várnagy, 1330-1342-ban pedig ismét mint aradi ispán, és mint erdélyi vajda biztosan az elsők között értesülhetett a király szándékáról, és egészen közelről láthatta a kolostor alapításának folyamatát, a későbbiekben pedig annak felépítését. Az egykori királynéi tárnokmester (1320-21) esetében talán nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy Erzsébet királyné8 éppen 1334-ben kapta meg az óbudai klarissza kolostor alapítását engedélyező pápai levelet.
3. Következtetések és megállapítások A Szécsényhez térben és időben legközelebb eső kolostor, melyekkel komoly kapcsolata lehetett Szécsényi Tamásnak is, az előbbiek alapján Lőcse és Lippa. A lippai kolostor alapítása, bizonyára komoly inspiráló erő lehetett Tamás vajda számára is. Természetesen az alapító országos méltóságait ismerve, számításba kell vennünk, hogy az ország központi területein, és legfontosabb városaiban lévő kolostorok is (Buda, Pest, Margitsziget stb.) hatást gyakoroltak a szécsényire. Két olyan fontos tényt említenék itt meg anélkül, hogy kifejteném, melyek a királyi udvar, és az ott tevékenykedő építőműhelyek felé fordítják figyelmünket. Az egyik a már fent említett Erzsébet királyné által alapított óbudai klarissza monostor és rendház. (3. kép) Marosi Ernő egy írásában a szécsényi jelenlegi sekrestyét az óbudai klarissza monostor egykori középoszlopos apácakórusa visszfényének nevezi. Bizonnyal nem alaptalanul.9 (4. kép) A másik a Visegrádon 1309 és 1347 között, a királyi udvarház területén működő építőműhely, melynek feltárt műhelyéből egy templom szentélyének meglehetősen sok kést darabja került elő. Az anyagból rekonstruálni lehetett a szentély jellegzetesen Anjou-kori meredek vimpergával keretezett ülőfülkéit. Ebbe a csoportba tartozik a szécsényi ferences templom ülőfülkéje is, noha nem két, hanem három fülkés.10 Anna auschwiczi hercegnővel kötött házassága révén pedig esetleg külföldi, történetesen sziléziai hatásokra is gondolhatunk, amint Marosi Ernő a fent idézet helyeken azt a középoszlopos gótikus téralkotási gyakorlatot, mely Szécsényben a jelenlegi sekrestyében most is látható, de a ház több részén is kikövetkeztethető, Csehországból, Alsó-Ausztriából és Sziléziából eredezteti.11 E tekintetben nagyon érdekes, hogy a középkorban Sziléziához, majd Szászországhoz tartozó Neisse melletti Zittau ferences kolostorában két ugyanolyan középoszlopos csillagboltozatos termet is találunk, mint Szécsényben. (5-6. kép) Noha Zittau kolostorát a XIII. század utolsó harmadában kezdték el építetni, és szemmel láthatóan kevésbé reprezentatív a részletek kidolgozása, a boltozat szerkezete pontosan egyezik a szécsényivel.12 Mindezeket a megvizsgálandó irányokat most hagyjuk, és koncentráljunk a történelmi Magyarország területére. Amint említettük, időben ill. térben két kolostor esik közel 8
Károly Róbert és Piaszt Erzsébet esküvője 1320-ban volt. MAROSI Ernő A középkor művészete 1250-1500. Corvina, Budapest, 1997. 121.; GALAVICS Géza, MAROSI Ernő, MIKÓ Árpád, WEHLI Tünde, Magyar művészet a kezdetektől 1800-ig. Corvina, Budapest, 2001. 114. 10 BUZÁS Gergely – DEÁK Zoltán – BODÓ Balázs A visegrádi királyi palota Anjou-kori kőtára, Visegrád Régészeti Monográfiái 5. Mátyás Király Múzeum, Visegrád, 2003. 30. 11 GALAVICS Géza, MAROSI Ernő, MIKÓ Árpád, WEHLI Tünde, Magyar művészet a kezdetektől 1800-ig. Corvina, Budapest, 2001. 114. 12 PIEPER, Roland - EINHORN, Jürgen Werinhard, Franziskaner zwischen Ostsee, Thüringer Wald und Erzgebirge, Bauten – Bilder – Botschaften, Ferdinand Schöningh, Paderborn – München – Wien – Zürich. 2005. 226-232. 9
Szécsényhez, Lippa és Lőcse. A lippai rendház azonban mára teljesen elpusztult. Így ma Lőcse az a rendház és templom, melyet megjelenésében össze tudunk hasonlítani a szécsényivel.
2. Szécsény és Lőcse (7. kép) Amint említettük a lőcsei ferences kolostort Donch mester alapította 1309ben. Dercsényi Dezső szerint az építkezések aligha kezdődtek meg Lajos király megkoronázása előtt, és több részletben folytak a század végéig. Először az egyhajós szentély épült meg, a század második felében pedig elkészült a háromhajós csarnoktemplom, melynek boltozata már barokk kori. (8. kép) Dercsényi azt írja: „A szentély északi oldalához épített emeletes kolostoron kívül a templom egész északi hosszában négyszög alakú keresztfolyosó csatlakozik. A keresztboltozattal fedett folyosó keleti részén kapcsolódik a kolostorhoz, melynek földszintjén káptalanterem, a prior lakása, emeleten ebédlő és a hálótermek helyezkedtek el.”13 Sajnos a ferences rendben nincs prior, tehát a termek funkcióját illetően, legalább is részben téved Dercsényi, csakúgy, mint az emeltre helyezett ebédlőben. A dormitórium azonban lehetett ott. Érdemes megemlítenünk azt is, hogy a lőcsei minorita templomot Dercsényi is belehelyezi a szepességi építőműhely, vagyis a regionális hatások körébe. „A Sopronból kiinduló és sok tekintetben a Szepességbe is eljutó építőműhely alkotásainak a hatása Felvidék nyugati részében is kimutatható.” Említi a soproni és a pozsonyi toronytípus rokonságát, valamint a pozsonyi ferences templomnak az ugyancsak ehhez a műhelyhez kapcsolható Szt. János kápolnáját, mely Nagy Lajos korában épült.14 Ezzel Marosi Ernő is egyetért.15 Szerinte „a lőcsei minorita templom sem egyedüli képviselője a Szepesség környezetében az ismereteink mai állása szerint leginkább az ausztriai koldulórendi építészetből eredeztethető stílusnak: műhelyének munkája legközelebb a Szent Jakab templom bonyolultabb építésmenetében mutatható ki.” (9. kép) Mindketten azon a véleményen vannak tehát, hogy Sopron, ill. Ausztria felől érkezett az a hatás, mely a magyar koldulórendi építészetet is befolyásolta ebben az időben. Ez a hatás azonban jelentősen befolyásolta a szepességi építőművészetet is. A lőcsei Szt. Jakab templommal kapcsolatban írja Marosi: „A Szt. Jakab templomot a 14. század első harmadában, három hajós, alacsony csarnoktemplomként kezdték el, hasáb alakú pillérekkel; Keleti három szakasza után építését megváltozott terv szerint folytatták. A szentélyen és a középhajó álbazilikává való felmagasításán tervváltozás nyomai észlelhetők: a boltozás és a sekrestye építése a minoriták Szt. László-templomáéval (alapítása 1309, Dancs mester) közös műhely műve; ezeken a helyi stílust ausztriai kolduló rendi eredetű építészeti ornamentika váltotta fel. A minorita templom három hajós hosszházának és sekrestyéjének stílusa meghatározta a szepességi kéthajós templomok stílusát. A Szt. Jakab templom felépítésének terminus ante quemje 1392.”16 Az egykori ferences templomról tett megállapítását igencsak fontosnak kell tartanunk, mert azt állítja, amit mi csak sejtünk Szécsény kapcsán is, hogy a lőcsei minorita templom építészeti megoldásainak igen nagy volt a kisugárzása. [A későbbiekben a lőcsei Szt. Jakab templom építéstörténetében fontos még az is, hogy Mátyás király idején is jelentősen bővítették. Ekkor épült pl. a Déli kapu elé a csarnok,
13
DERCSÉNYI Dezső, Nagy Lajos kora, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1941, az Akadémiai Kiadó Reprint Sorozata, Budapest, 1990. 92. 14 DERCSÉNYI 93. 15 Koldulórendi…45. 16 KMTL Lőcse címszó, 416.
és a fölötte lévő ún. Korvin oratórium. Mátyás ugyanis 1476-ban megfordul Lőcsén, amikor is jelentős adománnyal támogatta a templomot. Ez utóbbi azért fontos számunkra, mert lehetséges, hogy a lőcsei műhely kisugárzása nem szűnt meg a 14. században, hanem továbbra is megmaradt. Ha elfogadjuk, hogy a ma is meglévő szécsényi harangtorony alján tényleg ott van az 1466-os évszám, vagyis, hogy a huszita háborúk végén, 1466-ban épült, akkor joggal tételezhetünk fel ismételt kapcsolatot Lőcse és Szécsény között. Ezt látszana alátámasztani a szécsényi sekrestye záróköveinek faragványmintája és a lőcsei Szt. Jakab déli csarnokának ornamentikája közötti hasonlóság. (Persze ezt meg kell gondolni, mert a szőlőlevél elég gyakori motívum, és így kérdés, mennyire tekinthető ez speciálisnak. – De lehet hogy az egyezés itt is elfogadható.) Hogy ebben az időben valóban építkezések zajlottak a templomban és kolostorban, bizonyítja Balassi Zsigmondné, Katalin úrnő végrendelete.17 ] Szécsény és Lőcse kapcsán tehát két szálat kell vizsgálnunk. Az egyik a régi minorita vagy mai nevén líceumi/gimnáziumi templom, a másik a Szt. Jakab templom.
1. A lőcsei minorita templom Lőcse és Szécsény ferences temploma és kolostora között azonban számos egyezést találunk. (10/a. kép) Először is a lőcsei, a városfal egyik nyugati kapuja mellett helyezkedik el. Ez meghatározza a templom bejáratának helyét, a kolostor kerengőjének formáját, valamint azt, hogy a kolostor egyes részei hol és hogyan helyezkednek el. Ez olyan egyezés, melyből Szécsényre nézve is fontos következtetéseket vonhatunk le. A kerengő szabálytalan alaprajza és az is figyelmet érdemel, hogy a nyugati oldalon semmilyen épület nem helyezkedik el a kerengőfolyosó külső oldalán. Ezt így tételezhetjük fel Szécsény estében is. Építésének feltételezett ideje kb. megegyezik Szécsényével. (10/b. kép) A sekrestye, vagy talán egykori káptalanterem, a szentély, és az itt található folyosók elhelyezkedése ha más méretarányokban is, de megegyezik Szécsényével. További egyezés, hogy a földszinten középoszlopos helységeket találunk. Mind a sekrestye/káptalanterem, mind az utána következő helység, mind pedig a bejáratot követő. Szécsény kivételével ilyen nincs máshol a hazai koldulórendi emlékek között. (Szécsény esetében is joggal tételezünk fel több ilyen építészeti megoldást a kolostor középkori épületében, mégpedig a kápolna oltárának lábazatát alkotó egykori oszlop lábazat indításból, és a K-i szárny pincéjében található kváderköves pillér alapozásokból, valamint a téli kápolna közép oszlopából, továbbá a téli kápolna oltárának talapzatával, melynek mérete megegyezik a sekrestye középoszlopának lábazatával.) Nagyon érdekes lenne ezek után valóban meghatározni a földszinti helységek egykori funkcióját. Szécsényben is a keleti szárny helyén tételezzük fel a középkori refektóriumot, több, most nem említett ok miatt. Ennek alapján így gondolom ezt Lőcse esetében is. (11. kép) Igencsak érdekesnek tartom, hogy a déli szárny homlokzata megtörik, éppen a második középoszlopos helységben. Egyik ablaka vagy 1 méterrel kijjebb ugrik, mint a másik, és ez lehet az eredeti szélesség, mert így csatlakozik a templomhoz is. Szécsényben ezen a helyen találjuk az egykori kápolnát, vagy sokszögzáródású szentéllyel rendelkező káptalantermet. Nyilván itt tervmódosításról lehetett szó.
17
KŐNIG 63.
(12. kép) A lőcsei templomban lettner meglétére vall, hogy a templom külső oldalán egy elfalazott kapu látható, melyet Mária festett képe díszít. Érdekes, hogy a szécsényi templom esetében is ugyanoda nyílik a torony alatti befalazott ajtó, csak a másik oldalon. Az is érdekes, hogy mai formájában a kerengőből közvetlenül nem nyílik ajtó a templomba, a szentélybe azonban kettő is, az egyik a torony aljából a másik a sekrestye ajtóval szemben. Jellemző az emeleti lépcső elhelyezkedése is. Ma legalább is, nem csigalépcsőt találunk, mint Szécsényben. A diadalív megoldása is mindkét templomban hasonló, a lőcsei templom esetében azonban finomabb a kidolgozása, szegélyének profilja kissé bonyolultabb, tagoltabb. (13. kép) A torony. A lőcsei ferences templomon csak egy kis elég csökevényes tornyot találunk a szentély és hajó nyakban. Kérdés, lehette-e és milyen lehetet eredetileg Szécsényben, hogy ha tornyot valóban csak 1466-ben építették. (Az mindenestre biztos, hogy más műhely munkája.) (14. kép) A templom bejárata is érdekes. Délen találjuk, amiben semmi szokatlan nincs a középkori templomokban. Itt pedig a templomnak a városon belüli elhelyezkedése is magyarázza a jelenséget. Tudjuk, hogy a szécsényi templom hajója mai formájában XVIII. századi, de mégis fel kell tennünk a kérdést, tényleg merő véletlen-e, hogy templomunknak csak 1927-től van nyugati kapuja, és hogy az egykori főbejárat olyan hangsúlyos volt, mint egy toronykezdemény. Nem lehetséges-e, hogy ez az építészeti megoldás, a középkorit igyekszik utánozni? (15. kép) Lőcsén a szentély pillérkötegei lefutnak egészen a padlózatig, csakúgy, mint Szécsényben. A különbség azonban az, hogy míg Szécsényben csak 1 tagból áll a padlózatig lefutó falpillér, addig Lőcsén szabályos pillérköteget látunk. (16. kép) Külső festés nyomát is felfedezhetjük mindkét helyen. Míg Lőcsén a már említett kapu felett Mária képet látunk, Szécsényből ilyen emlékünk nincs, azonban a szentély egyes pillérein és a gótikus ablakkeretekben jól megfigyelhetők most is külső festés nyomai. A lőcsei templom déli oldalán, annak felső, párkányzati részében sgrafittókat találunk. Szécsényben sgrafittót a rendház egyik szobájában találunk, ami egy valamikori sarokdíszítés volt, és melynek mintáját a kolostor tatarozásakor a keleti és nyugati szárny sarkára fel is festettek.
2. A lőcsei Szent Jakab templom Sajnos Szécsényben csak kevés ornamentális díszítés maradt fenn, így legfeljebb néhány oszlopfőt ill. konzolt tudunk összehasonlítani. Ha a Szt. Jakab templomon is érzékelhetők a minorita templom műhelyének hatásai a tervváltoztatás után, akkor érdemes megemlíteni, hogy a szentély poligonja előtti alig kiemelkedő diadalív konzoljainak formái megtalálhatók a szécsényi Rákóczi terem gyámkövei között. (Félbevágott kúp forma palástján elhelyezkedő egyenes halhólyag motívumok változatai.) De több példa is van a sima, fél kúp alakú konzolra is, mely szintén előfordul a szécsényi kolostor Rákóczi termében. Lőcsén ilyeneket látunk a Déli mellékhajóban a kapu jobb oldalán lévő két konzol és a Szt. Erzsébet kápolna sarok konzolja esetében egész biztosan, továbbá az Északi mellékhajóban a kis orgona mellvédjénél elhelyezkedő gyámkő esetében. (Ezzel kapcsolatban érdemes annyit megjegyeznünk, hogy a szécsényi káptalanterem/sekrestye és a fölötte elhelyezkedő Rákóczi terem kőfaragó jegyei eltérőek, a mi véleményünk szerint más műhely munkáját jelzi.)
Nézzünk néhány részletet!
(17. kép) A lőcsei Szt. Jakab templom Déli előcsarnoka és Déli kapuzata. Ez a kapu mutatja a legtöbb hasonló elemet a szécsényi ferences templom ornamentikájával. Belül is ezen az oldalon találhatók a hasonló félbevágott kúp formájú konzolok. Az alábbiakban néhány részletet érdemes közelebbről is megnézni. (18. kép) A Szt. Jakab templom Déli kapujának oszlopfői, a timpanonját keretező fríz és szécsényi sekrestye gyámkövei. (19.kép) Lőcse, Szt. Jakab templom, Déli kapu, bal oldali oszlopfők, és szécsényi sekrestye egyik konzolja. Jól megfigyelhetők a „gyümölcs” és az azt ölelő négy levél motívuma. A gyümölcsön négy él vonala is látható, a levelek pedig hullámot vetve bomlanak ki. Ez a szécsényi sekrestye valamennyi ép konzolján visszatérő mintázat. A sarokban lévő konzolok csak egy ilyen „gyümölcs- levelekkel” egységből állnak, míg az oldalfalakon elhelyezkedő gyámkövek három ilyen egységet foglalnak magukban. (20. kép) Lőcse, Szt. Jakab templom, Déli kapu, a timpanont övező szegély, bennük ugyanazok a motívumok, mint a szécsényi sekrestye konzoljain. (21.kép) A szécsényi sekrestye közép oszlopán az evangélistákat szimbolizáló figurákat rövid ággal lemetszett tölgy levelek választják el egymástól. Ugyanezek a tölgy levelek jelen vannak a lőcsei Déli kapu jobb oldali oszlopfőin is, csak sokkal kidolgozottabban, és inkább stilizálva, kevésbé realisztikusan, mint Szécsényben. (22. kép) Ugyancsak megfigyelhető, hogy a fejezeteket lezáró párkányok felépítése alapvetően megegyező, de van közöttük különbség. Az alapvetően ugyanolyan szerkezet ellenére, a lőcsei itt is finomabban kidolgozott, a felső párkány perem ott kétszer még kissé hornyolva is van. (23. kép) Lőcse, Szt. Jakab templom, Déli kapu, nyugati oszlopfő: az oroszlánnal küzdő Sámson, és Szécsény, sekrestye, középoszlop fejezete: Szt. Márk evangélista szimbóluma, az oroszlán. Jól megfigyelhető, hogy mindkét oroszlán sörénye „S” alakokban végződik, csak a lőcsei finomabban kidolgozott. A lábak kidolgozásában azonban a szécsényi a finomabb. (24. kép) Lőcse, Szt. Jakab templom, Déli kapu, nyugati oszlopfő: az oroszlánnal küzdő Sámson, és Szécsény, sekrestye, középoszlop fejezete: Szt. Máté evangélista szimbóluma, az ember. Érdemes megfigyelni a hasonló testtartást, azon belül is a fejtartást. Bár a szécsényi figura arcát a törökök letörték, megcsonkítva is látszik, hogy a lőcsei alakhoz hasonlóan hosszú, hullámos haja van, és egész arca ugyanúgy kifelé néz, mint a lőcsei. A lőcsei a Szt. Jakab templom diadalívének, mellékhajóinak, és a szécsényi kolostor Rákóczi-termének gyámkövei. (25. kép) A diadalív többszörösen is hangsúlyos oszlopkötegén, mind a déli, mind az északi konzolok formái különböző változatokban megtalálhatók a szécsényi Rákóczi terem gyámkövei között. Félbevágott kúpforma palástján elhelyezkedő egyenes halhólyag motívumok változatai. (Az első példa nem is hasonlóságot mutat, hanem egyezést.) Úgy tűnik azonban nem csak a konzolok hasonlóak, hanem mintha az oszlopfejezetek is, megegyeznének a szécsényi sekrestye fentebb bemutatott gyámköveivel. (26, kép) Sima, fél kúp alakú sarokkonzol Lőcsén a Szt. Erzsébet kápolna dél-nyugati sarkában és a szécsényi kolostor Rákóczi termének egyik sarkában. (27. kép) Ilyeneket látunk még a Déli mellékhajóban a kapu, ill. a Korvin oratórium jobb oldalán lévő két konzol, továbbá az Északi mellékhajóban a kis orgona mellvédjénél elhelyezkedő gyámkő esetében. (28. kép) A kisorgona karzatának (Északi mellékhajó) és a Déli mellékhajó egyik gyámkövének képe Lőcsén. Mellette a szécsényi templom ülőfülkéjének egyik megcsonkított konzolja, mely indítása alapján valószínűleg ugyanolyan homorú palástú kúp formát mutat,
mint a lőcsei példák. Ez azért is fontos, mert az eddig bemutatott hasonlóságok a kolostor épületében találhatók, és ez az egyedüli, ami a templomból való.
