A szállodadirektor szabadnapja. Írta: Tóth Emese június 30. kedd, 21:16

A szállodadirektor szabadnapja Írta: Tóth Emese 2009. június 30. kedd, 21:16

Azt mondják, az 59 magyarországi kastélyszálló között a szilvásváradi La Contessa méltán lehetne dobogós. Már az sem mindennapi, hogy egy vállalkozó házaspár, a szegedi Róta Éva és Tamás megvásárolta az eléggé lepukkadt, 2005-ig SZOT üdülőként szolgáló valamikori Keglevich kastélyt, majd 1,5 milliárdos beruházással (ebből 276 millió uniós támogatás) négycsillagos, impozáns szállodává alakítatta át a valamikori Ybl Miklós tervezte épületet. A mostani történetem azonban ennél sokkal többről szól.

Vasárnap két óra előtt gördülünk be a kastély szimmetrikus lépcsőfordulói elé. Van okunk sietni, párom semmi kincsért sem mulaszthatja el a Formula-1 rajtját. Barokk épülethez méltó, faragott pultú recepció, kényelmes pasztell, meg bordó kárpitú neobarokk ülőgarnitúrák a fogadótérben. A falon nagyképernyős LCD TV éppen az autóverseny rajtja előtti pillanatokat mutatja. A bekvártélyozás formaságai után egy-egy pohár hideg pezsgővel megvendégelve ülünk a TV elé. Magasságát kissé görnyedt tartással ellensúlyozva egy kócos hajú, kamaszosan ferde mosolyú, farmernadrágos fiatalember csatlakozik társaságunkhoz, magam vendégnek gondolnám. Bemutatkozunk, mire ő: - Én egy egyszerű szállodaigazgató vagyok. – Rajtam a meglepetés sora, kérdőn öltözékére nézve. Elérti. - Ma szabadnapom van. – Még meglepődni se tudtam, máris benne vagyunk a társalgás sűrűjében.

- Három dologról gondoltam, hogy kellemessé teheti az életemet: utazni akartam minél többet, nem szerettem volna állandóan valamire várni, és nem akartam öltönyös-nyakkendős munkát. És tessék: állandóan várom az utazni vágyókat öltönyben és nyakkendőben – folytatja Gábor másnap már a direktori szerkóban, mellénnyel és nyakkendővel, s mindezt harminc fokos melegben.

Sellyei Gábor szombathelyi születésű, családja a művészetekkel jár jegyben. Édesapja a Hefele díjas Sellyei Gábor belsőépítész tervezőművész, sok hangulatos kocsma- és szállodabelső dicséri munkáját, elsősorban Szombathelyen, de az ország más városaiban is. Édesanyja főiskolai adjunktus, szolfézs-karvezetés szakos tanár, testvére tervező grafikus. Az ifjabb Gábor viszont vendéglátást tanul, és recepciósként kezdi kóstolgatni a szállodai munkát. 13 évig dolgozik a szombathelyi Claudiusban, a szálloda képviseletében sokszor vesz részt európai szakmai fórumokon. ’99-ben eladják a hotelt, ekkor a Röjtökmuzsaji Szidónia kastélyhotelhez kerül front office menedzsernek (a recepciósok főnöke). Másfél év után egyszer meg találja „mondani az igazat” az új igazgatónak, és máris kötheti az útilaput. Szerencsére korábbi

1/7


igazgatója utána nyúl, s az éppen akkor debütáló Hőgyészi Apponyi kastélyban kap munkát. A véletlenek szeszélye folytán itt már összefuthattunk volna, hiszen a szilveszteri indításnál mi is jelen voltunk a vörös márvány lépcsős, egyes szinteken vastag boltíves, elegáns kastélyban. Hőgyészen jobban tűrhették Gábor egyenes beszédét, mert öt évig igazgató helyettesként tanulja a kastélyszállók meglehetősen sajátos vendéglátását, amiről ma is azt vallja, az egy külön világ. A fordulatot ismét egy új igazgató kinevezése hozza – ezek a vezetőcserék valahogy mindig átállították nála a szemafort pirosra. Pestre kerül, a római parton lévő Holiday Beach szállóba, majd egy fejvadász cégen keresztül elnyeri 2008 májusában a direktori állást a még átalakítás alatt álló szilvásváradi kastélyban.

A Róta házaspár a nyurga fiatalemberben találja meg a kedvükre való szálloda-szakembert, és Gábornak is megtetszhetett a tulajdonosok ars poétikája: - Nálunk az nem lehet érv, hogy a tulajdonos ezt vagy azt mondta. – Pedig a csomagoló technikában utazó házaspár úgy babusgatja, dédelgeti a szállodát, mintha az a harmadik gyerekük lenne. De a „gyermek” fejlődését szakemberekre bízzák, akikkel viszont minden részletet megbeszélnek. Ha a személyzet meggyőzi őket álláspontjukról, akkor az ő elképzelésük megy tovább. Így aztán Gábor szakmai érvekkel azt is elérte, hogy a konyhába a mai legmodernebb technika került, egy érintő képernyővel vezérelt SCC (self-cooking center), azaz egy önállóan sütő-főző masina, pedig az vagy hatszorosába kerül egy átlagos hasonló célúnak, de hosszútávon behozza az árát. Vagy vegyük példának okáért a kapilláris rendszerű fűtéstechnikát, amivel a falak és a padló – utóbbi a szobáktól eltekintve többnyire világos bézs színű márvány – a csövecskékben áramló vízzel van hűtve vagy fűtve, mikor mi kell. A módszer nagy előnye, hogy viszonylag nem túl meleg vízzel működik. Nagyon tetszett az is, hogy a félig már kialakított hét hektáros parkban a locsolás a ciszternákban gyűjtött vízből, illetve a két mély kútból történik. A szakemberek minden korábbi tapasztalata beépült a kastélyba annak érdekében, hogy a költségeket minimalizálják, és mégis minden a lehető legkorszerűbb, és esztétikusabb legyen.

A fekvése is egészen varázslatos a meredekebb oldalról támfallal megerősített kastélynak. Az ablakokból kinézve csak fákat és erdőt látunk, a közlekedés zajai helyett a madárcsicsergéssel és a szökőkút csobogásával kell beérni.

A tulajdonosok okos szemléletét mutatja az is, hogy Gábort majd egy évvel a hotel átadása előtt bevonták a munkába. A szervizek beszerzésen, a konyha kialakításán, a textilneműk kiválasztásán túl az igazi kihívást a személyzet kiválasztása jelentette. Nagyon magas a mérce, csak tapasztalt szakemberek jöhetnek szóba. Fontos szempont, hogy a munkatársaknak a

2/7


vendégekkel szoros, mondhatni családias kapcsolat kiépítésére kell időt, motivációt találniuk. Ez alatt természetesen nem a bratyizós bizalmaskodást értsük, amely manapság a kereskedelemben egyre jobban dívik, de nem ritka a vendéglátásban sem.

A csapatépítés, - s ezt már a tapasztalat mondatja velem – kitűnően sikerült. A korán megőszült, de legényesen huncutszemű étteremvezető, Szacsuri István „sokat próbált” szakember, aki hét évet „gályázott” a Mozart nevű dunai luxushajón „az értől az óceánig”, mozgó parketten kellett megtanulnia szilárdan megállni a lábán. Az első házassága révén már nagypapává tett étteremvezető a második házasságából származó gyerekeket a kamasz évekre már nem szeretné magára hagyni. Igazán jókor jött ez a lehetőség az Egerből származó, most itt a szomszédságban, Mikófalván letelepedett szakembernek. Azt kívánom neki, találja meg most már itthon a boldogulását.

A wellness recepcióján – ma már anélkül komolyabb szálló nem létesülhet, ahol aztán úszni, brűgölni, szaunázni, pihenni egyaránt lehet – dolgozók egyben tapasztalt masszőrök is, bár ez egy jóval fiatalabb korosztály. Nikit magam is kipróbáltam, mikor egy bükk-fennsíki kiadós gyaloglás után kissé beállt a derekam, ami az idők során sajna vastagabb, s ezzel merevebb is lett, de főként elszokott a hajdani nagy túráktól. Csak a természet utáni hevületem maradt a régi. A szép kékszemű, barna kislány által okozott jóleső fájdalmak mutatták, tudja a dolgát. Diszkrét nyögésekkel tarkított beszélgetésünkből megtudtam, Niki is túl van már az első vendégmunkási sokkon, amelyet a messzi Írországban szerzett. Takarítani hívták ki, de ő közben okosan építgette kinti masszőri karrierjét. A reklámra, a masszőr ágy kivitetésére ráment a nehezen összetakarított kis pénze. Egy év után mégis haza kellett jönnie, valakik keresztbe tettek neki. Nem az írek, drága Olvasóim, hanem a saját honfitársai, akik elirigyelték tőle a takarításnál lényegesen többet kínáló masszőrséget, ügyesen használt angol nyelvtudását, emberi kvalitásait. Kicsit csalódott, némileg kérgesebb, és keserűbb lett, de sokat tapasztalt. Ma már ő is tudja, negatív élményekből lehet a legtöbbet tanulni.

3/7


A Keglevichek majd 230 évig, 1894-ig birtokolták a kastélyt, ezt követően egy rövid ideig az Erdődy család volt a birtokos, majd a Pallavicini őrgrófi család lett a tulajdonos. A kastélyt a Pallaviciniek építették át neobarokk stílusban és 1944-ig a család tulajdonában maradt. A II. világháborút követően a kastélyt államosították, s hosszú évekig SZOT üdülőként működött. A rendszerváltást követően több más SZOT üdülőhöz hasonlóan a HUNGUEST HOTELS szállodalánchoz került, s ebben a kötelékben működött kétcsillagos szállóként egészen 2005-ig. A szilvásváradi kastély megújulva és régi pompájában ragyogva köszönti vendégeit 2009. február közepétől. A kastélyhotel számos motívumában megemlékezik a régmúlt idők grófi családjairól, akik hajdanán a falai között élték mindennapjaikat. Kastélyszállodánk nevének eredete egy szájhagyományon alapszik, mely szerint a szilvási kastélyt Őrgróf Pallavicini Alfonz Károly jegyajándékként vásárolta hitvesének, Wenckheim Máriának. Így lett a kastély mai neve „a grófnő”, azaz olaszul La Contessa.

Néhány szót a konyháról is, amelynek élén Rácz Gábor séf áll, termetét látva elég szilárdan. Még nem nagy a választék, lévén bevezetés alatt áll a hotel, amellett csak friss anyagokból dolgoznak, ésszel kell élni a tervezésnél. Sok friss zöldfűszert használ, többsége ott terem a parkban, és a rafinált ízesítés – aminek párom legnagyobb bánatára magam is nagy híve vagyok – igazi gurmannak új távlatokat nyit a gasztronómiában. Na, ez az én egyetlenemnél viszont nem is jön be!

Tény, nem az a hagyományos, az egész tálat beborító vaskos, tartalmas magyar konyha. Sokkal több benne a kreativitás, az ötlet és a fantázia. A konyha mágusa igazi kísérletező kedvvel vette birtokba 21. századi módon felszerelt birodalmát, igaz, druszája a direktor, szabad kezet ad neki a fogások kimunkálásában. Nem vagyok egy bélszín rajongó, még Angliában sem tudtak ez ügyben kedvemre tenni, de itt tesztelni akartam a csoda sütőt, hát ettem egy

4/7


fokhagymás kéreggel megsütött bélszínt. Mit mondjak, szaftos, puha, omlós, mennyei volt! A desszertjei is különlegesen finomak és könnyűek. Most már csak arra leszek kíváncsi, hogy a nagy húsokhoz és súlyos édességekhez szoktatott osztrák, német, no meg a falánkabb magyarok beérik-e a kulináris rafinériákkal a fatányéros, csülkös, pacalos életek helyett.

Még egy pár szót a környékről. Jól mutatja a hely népszerűségét, hogy a Szalajka-völgyet ellepték az egymást váltó iskolások, magam is osztálykiránduláson voltam itt először. A Szalajkán kívül még két patak medre folyik össze a völgyben, amelyet fél karéjban sűrű erdőkkel fedett hegycsúcsok vesznek körül, emberi településektől, épített műtárgyaktól érintetlenül. Néhány ajánlás a látnivalókból!

Református Kerektemplom

Gróf Keglevich Miklós katolikus vallású volt, s a szájhagyomány szerint az klasszicista épületet eredetileg katolikus templomnak szánta, de az egri érsekkel való nézeteltérése miatt a gróf az épülő templomot a református egyháznak adta. Egy kikötése az volt, hogy a templom homlokzatán ez a szöveg álljon: „Szégyenüljenek meg a faragott képeknek minden szolgái”. A felírat vasbetűi a Szalajka-völgyi vashámorban készültek.

5/7


Millenniumi Kilátó

A 2000. augusztus 20-ra, Szent István napjára készült építmény méretével és páratlan szépségű szibériai vörösfenyő faszerkezetével uralkodik a környező hegycsúcsok felett, mintha figyelné és vigyázná e festői vidéket. A kilátó 20 méter magasan lévő teraszáról lenyűgöző látványt nyújt a Bükk minden évszakban más-más színben pompázó domborzata, a patakvölgyek, erdők rajzolata, a 13 hegyvidéki falu háztetői. Tiszta, napos időben a távoli Tátra hegcsúcsai is láthatóak.

Fátyol-vízesés, pisztrángos-tavak

A karsztforrásokból eredő patakok vizéből lerakódott mésztufa érdekes lépcsőszerű

6/7


képződményt hozott létre, melyen a fátyolosan lezúduló tiszta víz, csodálatos látványt nyújt. Itt sorakoznak Magyarország legszabályosabb forrásmészkő gátjai. Kialakulásuk egy hosszú, máig is tartó folyamat eredménye. A gyalogtúrát szinte végigkísérik a pisztrángos tavak s a köztük lévő pisztrángtelepek, ahol a szivárványos és sebes pisztrángokat tenyésztik. A vízesést a gyakran közlekedő erdei vasúttal, vagy bérelt biciklikkel is elérhetjük. Utunkat végigkíséri a Szalajka-patak, elidőzhetünk a halastavaknál, a pisztrángtenyészetnél, megnézhetjük az Erdei Múzeumot és az Istállóskői ősemberbarlangot.

7/7

A szállodadirektor szabadnapja. Írta: Tóth Emese június 30. kedd, 21:16

Recommend Documents