A szakszervezeti jogok jobb védelme és népszerősítése az állami szektorban 105. jelentés

Európai Szakszervezeti Intézet - Kutatás, Oktatás, Egészség és Biztonság ETUI-REHS Boulevard du Roi Albert II, 5, Box 4 B - 1210 Brussels Belgium Tel. +32/ 2/ 224 04 70 Fax: +32/ 2/ 224 05 02 Email: [email protected] Internet: http://www.etui-rehs.org

Közszolgálati Szakszervezetek Európai Szövetsége EPSU Rue Royale, 45 B - 1000 Brussels Belgium Tel. : 32 2 250 10 80 Fax 32 2 250 10 99 E-mail : [email protected] Honlap : http://www.epsu.org

“A szakszervezeti jogok jobb védelme és népszerősítése az állami szektorban” 105. jelentés

ÖSSZEFOGLALÁS

Wiebke Warneck és Stefan Clauwaert (eds) Marina Monaco Victorita Militaru Isabelle Schömann

“A szakszervezeti jogok jobb védelme és népszerősítése az állami szektorban”

TARTALOMJEGYZÉK

Általános bevezetı ..................................................................................................... 2 Összefoglalás és ajánlások ........................................................................................ 3 1. Bevezetés...................................................................................................................... 3 2. EU ................................................................................................................................. 3 3. Európa Tanács .............................................................................................................. 5 4. ILO................................................................................................................................. 9 5. Nemzeti elemzés ..........................................................................................................11 6. Általános mőködési ajánlások.......................................................................................14

NEMZETI TÁBLÁZATOK.......................................................................................... 18 Összegzés................................................................................................................ 18 Rövidítések listája..................................................................................................... 25

1

105. sz. ETUI-REHS/EPSU jelentés összefoglalója

Általános bevezetı Az EPSU, annak érdekében, hogy feltérképezze az ágazat jelenlegi helyzetét Európa-szerte, felkérte az ETUI-REHS-t, hogy készítse el a szakszervezeti jogokkal kapcsolatos európai és nemzetközi normák háttérelemzését az állami szektorra vonatkozóan. A kutatás középpontjába az alapvetı szakszervezeti jogok (egyesülési szabadság, kollektív szerzıdéskötés, kollektív cselekvés, valamint tájékoztatás és tanácsadás) akadályoztatását helyezték. Ezért a jelentés fı célja az, hogy információt nyújtson az EPSU és tagszervezetei számára az alábbi kérdésekben: •

a jelenleg érvényes vonatkozó európai (EU és Európa Tanács által hozott) és nemzetközi (ILO) normák és intézkedések;

•

ezekre a normákra és intézkedésekre vonatkozó különbözı nyomon követı és érvényesítı mechanizmusok, valamint az állami szektorral (dolgozókkal) kapcsolatos esetjog;

•

a vizsgált országok helyzete: különösen az esetleges hiányosságok megállapítása;

•

az állami szektor egésze – amennyire lehetséges – függetlenül az állami ellenırzés szintjétıl a szervezet és foglalkoztatás vonatkozásában (közhivatalnokok, szerzıdéses alkalmazottak, stb.).

A földrajzi kiterjedés tekintetében a jelentés – amennyire lehetséges – az összes EU tagország (EU-27) helyzetét felvázolja, külön figyelemmel az új tagországokra, valamint a tagjelölt Horvátországra és Törökországra. Ezen kívül a jelentést úgy állítottuk össze, hogy: •

kampányokhoz igazodjon és a szakszervezetek gyakorlati használatára alkalmas legyen;

•

és tegye lehetıvé annak beazonosítását, hogy milyen lépéseket lehet/kell tenni különbözı szinteken az akadályok leküzdéséért és a szakszervezeti jogok elımozdításáért az EPSU szektorokban.

•

Az erre vonatkozó információk és anyagok összegyőjtése során az alábbiakra támaszkodtunk:

•

a vizsgált európai és nemzetközi szervezetek (EU, Európa Tanács és ILO) vonatkozó hivatalos dokumentumai, beleértve az egyes végrehajtó szervezetek által bevezetett esetjogot;

•

másodlagos szakirodalom (például a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége (ICFTU) éves jelentései a szakszervezeti jogok megsértésérıl, a Dublini Alapítvány kiadványai, stb.);

•

az EPSU és/vagy tagszervezetei által nyújtott (kiegészítı) információk.

Az adatokat 2007. decemberéig győjtöttük. A jelentés I. része elsısorban részletes elemzést tartalmaz a támogatás különbözı lehetséges szintjeirıl (Európai Unió, Európa Tanács és ILO), az elérhetı eszközökrıl, nyomon követı és érvényesítı módszerekrıl, valamint az ezekbıl származó esetjogról. A jelentés II. része, amely egy külön dokumentumban áll rendelkezésre, ország-szintő elemzést tartalmaz arról, hogy az állami szektorban milyen szakszervezeti jogok védelmével kapcsolatos fıbb problémák és akadályok merülnek fel, elsısorban az Európa Tanács és az 2


ILO felügyeleti szerveinek megállapításaira támaszkodva. Ez a 27 EU tagországot, valamint a jelölt országokat, Horvátországot és Törökországot fedi le. A különbözı országok helyzetét összegzı táblázat megtalálható ebben az összefoglalóban is.

Összefoglalás és ajánlások 1. Bevezetés A jelentés fı célja az, hogy feltérképezze az állami szektorban a szakszervezeti jogok alkalmazásának és tiszteletben tartásának jelenlegi állapotát Európa-szerte. Ezért a fı hangsúlyt az állandó/fennálló akadályok és problémák beazonosítására helyeztük, különös tekintettel az egyesülési szabadságra, a kollektív szerzıdéskötés jogára és a kollektív cselekvés jogára, valamint a tájékoztatás és tanácsadás jogára. Az elemzés középpontjában három fı fórum/szint áll: az Európai Unió, az Európa Tanács és az ILO. A jelentés egyrészt azt vizsgálja, hogy az egyes fórumok/szintek milyen fontosabb intézkedéseket hoztak és a szakszervezeti jogok védelmét milyen mértékben látják (vagy nem látják) el (az állami szektorban), másrészt kiemelten foglalkozik az elérhetı felügyeleti/érvényesítı mechanizmusokkal, és azzal, hogy az (európai) szakszervezetek milyen szerepet játszhatnak/játsszanak ezek bevezetésében. Ezen kívül a jelentés egyrészt általános (I. rész), másrészt egyes országokra vonatkozó (II. rész) összegzést ad ezen 1 szervezetek szakszervezeti jogok védelmével kapcsolatos esetjogáról az állami szektorban. Összefoglalónkban röviden megvizsgáljuk a különbözı szinteket, intézkedéseket és mechanizmusokat, fıleg abból a célból, hogy képet kapjunk arról, az (európai) szakszervezeteknek hogyan kellene/lehetne ezeket minden erejükkel (jobban) kihasználni a szakszervezeti jogok megfelelı és hatékony biztosítása érdekében az állami szektorban. Ezért az összefoglaló a jelentés cselekvésre irányuló részét tartalmazza, és elsısorban az I. résszel együtt kell kezelni, bár az országra vonatkozó problémák vonatkozásában a II. rész is hasznos lehet.

2. EU Az EU szintjén a szakszervezeti jogok védelme az állami szektorban számos módon biztosított. Az intézkedések tekintetében a legfontosabbak az EU Alapjogi Chartája és az Európa Tanács 2002/14 irányelve, amelyek általános kereteket szabnak a munkavállalók tájékoztatásával és tanácsadásával kapcsolatban. 2007. óta az EU olyan szervezettel is rendelkezik, amely általánosságban elısegíti az alapjogok védelmének jobb nyomon követését. Ez a szervezet az EU Alapjogi Ügynöksége, amelyet az EU chartájának elfogadása után alapítottak, és a korábbi bécsi Rasszizmus és Idegenellenesség Európai Megfigyelı Központja (EUMC) szervezetére és tapasztalataira épült. 2000-ben a kormányfık aláírták az EU Alapjogi Chartáját, amelynek akkoriban fıként politikai értéke volt. A charta 27. és 28. paragrafusa biztosítja a tájékozódás és tanácsadás jogának védelmét, valamint a kollektív szerzıdéskötés és cselekvés jogát. Azóta az EU chartája törvényi szintre emelkedett, mivel a Lisszaboni Szerzıdés melléklete lett, amelynek 6. paragrafusa világosan kimondja, hogy a Charta ugyanolyan jogérvényességgel rendelkezik, mint maga a Szerzıdés. Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy

1

Az EU, ILO és Európa Tanács felügyeleti szerveinek hivatalos dokumentumai mellett egyéb információkat is elemeztünk: pl. az ICFTU/ITUC felméréseket vagy az EPSU-tól kapott információkat. A jelentés a 2007. decemberig győjtött adatok elemzésén alapul.

3


Lengyelország és az Egyesült Királyság, külön jegyzıkönyvek segítségével, az EU chartájának konkrét alkalmazásával kapcsolatban könnyítéseket eszközöltek ki. Mind a fıügyész, mind maga az Európai Bíróság számos esetben használta az EU chartáját érvelésük alátámasztására. Bár a Viking és a Laval ügyekben a legutóbbi esetjogi esetek (amelyek megerısítették a kollektív cselekvés alapjogi jellegét, de azt bizonyos kritériumokhoz vagy feltételekhez kötötték, például arányossági vizsgálatokhoz) világossá tették, hogy az alapvetı (szociális) jogok védelme során a bírói út kockázatokat foglalhat magában. Ez mégsem akadályozhatja meg a szakszervezetek vizsgálatait arra vonatkozóan, hogy az EU chartáját hogyan használhatják érvelésük alátámasztására a nemzeti bírósági ügyekben, valamint az Európai Bíróságra és más EU, ILO és Európa Tanács szervekhez kerülı ügyekben/információkban. Ajánlás: Az (európai) szakszervezeteknek az EU Alapjogi Chartáját kellene érvelésük alátámasztására használniuk a bírósági eljárások során a nemzeti és európai bíróságok elıtt, és az összes nem bírósági eljárás során is, ahol elsısorban informálni kívánják a nemzetközi és európai szervezeteket a szakszervezeti és munkavállalói jogok állítólagos megsértésérıl. Az ilyen esetekben az érintett szakszervezeteknek mind az EPSU-t, mind az ETUC-t értesíteniük kell, és felvilágosítást kell kérniük az elıre látható lépéseikrıl annak érdekében, hogy koordinált és minél hatékonyabb lépéseket tehessenek. A tájékoztatásról és konzultációról szóló irányelv (2002/14/EK irányelv) még épp idıben született ahhoz, hogy lehetıvé tegye a munkavállalók számára munkahelyük megvédését hatékony, állandó és rendszeres tájékoztatási és konzultációs gyakorlat segítségével. Ez az aktuális és várható fejleményekre vonatkozik a vállalati tevékenységekben, annak pénzügyi és gazdasági helyzetében, a foglalkoztatási fejlesztésekben, és különösen az olyan döntésekben, amelyek valószínőleg lényeges változásokhoz vezetnek a munkaerı szervezetében. Más irányelvek – például a munkáltató jogutódlására, a csoportos létszámleépítésre és az európai üzemi tanácsokra vonatkozó irányelvek – lényeges kiegészítéseként számos tagállamban a tájékoztatásról és konzultációról szóló irányelv szolgál a munkavállalók tájékozódási és konzultációs jogának alapvetı, és néhány esetben egyetlen alapjául. Így hiánypótló szerepe van, és kikövezi az utat a szociális törvények nagyobb mértékő európai harmonizációja elıtt. Ám a cél addig nem teljesíthetı, amíg a tagállamok az átültetı intézkedéseikbe minimális értelmezést sem vezetnek be, különösen az állami szektorban. Az állami szektor dolgozóinak ugyanolyan tájékoztatási és konzultációs joggal kell rendelkezniük, mint a magánszektor dolgozóinak a hátrányos megkülönböztetés elkerülése érdekében. Ráadásul a legtöbb irányelvben az EU törvényalkotója „gazdasági tevékenységgel” bíró vállalkozásokra hivatkozik, ami zavart kelt és megakadályozza, hogy az állami szektor munkavállalóira is vonatkoztassák az elıírást. Tényleg úgy tőnik, hogy ez EU szociális törvényében ez a korlátozó meghatározás vagy kritérium arra szolgál, hogy a közhivatalokról és/vagy jogi személyekrıl úgy rendelkezzenek, hogy nem veszik figyelembe az EU/EGT tagállamok és jelölt országok közszolgálatainak eltérı sajátosságait. Sürgısen tovább kellene vizsgálni ezt a kérdést, és fel kellene kérni a Bizottságot (és egyéb európai szintő szereplıket), hogy végezzék el annak vizsgálatát, hogy (többek között) a tájékoztatási és konzultációs irányelv milyen hatással bír az állami szektor szereplıire. Ajánlás: Az EPSU-nak és tagszervezeteinek fel kellene kérni a Bizottságot (és egyéb intézményeket, például az Európai Parlamentet), hogy végezzék el annak

4


specifikus vizsgálatát, hogy (többek között) a tájékoztatási és konzultációs irányelv milyen hatással bír az állami szektor szereplıire, majd ezután további lépéseket lehet meghatározni. Általánosabban, az EPSU és tagszervezetei azt is fontolóra vehetnék, hogy elrendelik az „állami szektor felmérését” (ahogy most a KKV-k esetén is teszik) az EU törvényhozás összes vonatkozó javaslatával, valamint e törvényalkotás megvalósításáról szóló jelentésekkel kapcsolatban. Az Európai Bíróság számos olyan döntését követıen, ahol a piac szabadságát fölé rendelték az alapjogoknak, például a kollektív cselekvés jogának (a Laval, Viking és Rüffert esetekben), az ETUC akcióba lépett annak érdekében, hogy biztosítsák az úgynevezett "társadalmi haladás záradékot" mind az elsıdleges, mind a másodlagos EU jogalkotásban. Ez a záradék fıként azt próbálja biztosítani, hogy az EK-Szerzıdés I. és III. címében meghatározott alapvetı szabadságokat úgy alkalmazzák, hogy az ne sértse a tagállamok és a Közösség törvényeiben elismert alapjogok gyakorlását, ide értve a kollektív szerzıdés tárgyalásának, megkötésének és érvényesítésének jogát, valamint a munkabeszüntetés jogát, illetve ne sértse a szociális partnerek autonómiáját, amikor ezeket az alapjogokat törvényes üzleti érdekeik1 és a munkavállalók érdekében gyakorolják. Az EPSU megfontolhatná, hogy a szakszervezeti jogok garanciája és védelme az állami szektorban, tekintve annak sajátos jellegzetességeit, nem jelenne-e meg jobban a záradékban, ha pontosabb hivatkozással utalnának rá. Az EU Alapjogi Chartájának aláírását követıen, az EUMC szervezetére és tapasztalataira építve az EU 2007-ben megalapította az EU Alapjogi Ügynökségét (FRA). Az alapjogok (ide értve az EU chartájának 27. és 28. paragrafusában meghatározott szakszervezeti jogokat) alakulására vonatkozó információk győjtésén és elemzésén, valamint kutatások és felmérések készítésén kívül az FRA fı feladata az, hogy tanácsadással segítse a többi EU intézményt és a tagállamokat az alapjogok legmegfelelıbb alkalmazásával kapcsolatban. Ugyanakkor együttmőködést is biztosít az EU és a tagállamok, valamint az ILO és az Európa Tanács többi fontos alapjogi szervezetével. Fontos megjegyezni, hogy az FRA nem végez kollektív vagy egyéni panaszokkal kapcsolatos eljárásokat. Ajánlás: Különösen tanácsadói és jelentéstevıi funkciójára tekintettel, az EPSU és tagszervezetei tudassanak az FRA-val minden olyan információt, amelyek aggodalomra adnak okot a szakszervezeti jogok védelmével kapcsolatban az állami szektorban az EU kezdeményezések és a nemzeti szinten létrejött kezdeményezések miatt. Az EPSU ezzel összefüggésben megvizsgálhatná, hogy érdemes lenne-e rendszeresen megjelentetni egy “EPSU jelentés a szakszervezeti jogok megsértésérıl az állami szektorban” c. kiadványt, az ITUC szakszervezeti jogsértésekrıl szóló éves jelentésének mintájára, amelyet átadhatnának az FRA, valamint egyéb nemzetközi és európai intézmények szervezetei és ügynökségei számára. Ugyanakkor az FRA lehetne az elsı lépcsıfok olyan feladatok elvégzéséhez, mint például egyedi megvalósítási tanulmányok elkészítése a szakszervezeti jogok betartásáról az állami szektorban, a fentiek szerint.

3. Európa Tanács Az EU-hoz hasonlóan az Európa Tanács is számos intézkedést és szabályzatot hozott általánosságban az alapvetı szociális jogok védelmének biztosítása és elısegítése

5


érdekében, és külön a szakszervezeti jogoknak az állami szektorban történı biztosítása érdekében is. A legfontosabb intézkedések között meg kell említeni az 1961. évi Európai Szociális Chartát (ESC) és ennek 1996. évi módosított változatát (RESC). Mindkettınek az 5. és 6. paragrafusa szabályozza a szervezkedéshez, kollektív szerzıdéskötéshez és cselekvéshez való jog védelmét. Részletesen az 5. paragrafus határozza meg azokat a szabályokat arról, hogy ezek a jogok hogyan alkalmazhatók és alkalmazandók egyes állami szektorhoz tartozó csoportok, például a rendırség és a fegyveres erık esetén. Mind az ESC, mind az RESC ratifikációs táblázatai azt mutatják, hogy a legtöbb EU tagállam és jelölt ország ratifikálta vagy az ESC-t, vagy az RESC-t, az 5. és 6. paragrafussal együtt. Ám egyes országok mégsem ennek megfelelıen cselekszenek (név szerint Görögország és Törökország), vagy csak részlegesen fogadták el az 5. és 6. paragrafust (Ausztria, Luxemburg és Lengyelország), vagy fenntartásokat fogalmaztak meg azzal kapcsolatban, hogy ezek a paragrafusok hogyan kerüljenek alkalmazásra az állami szektort és a köztisztviselıket érintı törvényalkotásukban (Németország, Hollandia és Spanyolország).

Ajánlás: Az EPSU-nak azokban az országokban lévı tagszervezetei, amelyek nem (teljesen vagy részlegesen) fogadták le az 5. és 6. paragrafust, nemzeti akcióterveket kell kidolgozniuk – szoros együttmőködésben az EPSU-val és ETUC-vel (az utóbbival a (R)ESC felügyeleti szerveiben és eljárásaiban betöltött sajátos szerepe miatt) – arra vonatkozóan, hogy a kormányaik hogyan szoríthatók rá e paragrafusok mielıbbi aláírására. Egyéb okok mellett ezeknek a paragrafusoknak az el nem fogadása vezet ahhoz, hogy a felügyeleti szervek által kialakított széleskörő, jól felépített és védelmet kínáló esetjog nem alkalmazható a kérdéses országokban, így itt a köztisztviselık és az állami szektorban dolgozók kevésbé védettek, mint a többi tagállamban. A fent már említettek szerint, az Európa Tanács az évek folyamán átfogó, védelmet biztosító esetjogot alakított ki az 5. és 6. paragrafusban foglalt szakszervezeti jogok konkrét alkalmazására vonatkozóan általában, valamint külön az állami szektorra és köztisztviselıkre vonatkozóan. Ezért két fontos felügyeleti módszer áll a rendelkezésére: a jelentéstételi rendszer és az úgynevezett kollektív panasz intézménye. A legtöbb nemzetközi, európai és egyes nemzeti alapjogi intézkedéshez hasonlóan, az Európa Tanács is kialakította jelentéstételi rendszerét a Szociális Chartával kapcsolatban, és ez az egyik legfıbb felügyeleti módszere. A nemzeti kormányokat felkérik, hogy éves szinten adjanak számot arról, hogyan alkalmazták a Szociális Chartában foglalt (számos) alapvetı szociális jogot. Ebben az adott esetben, ezeket a jelentéseket aztán a Szociális Jogok Európai Bizottsága vizsgálja meg, amely kielemzi, hogy az adott ország nemzeti törvényének és gyakorlatának egyes helyzetei összhangban vannak-e a Szociális Charta törvényes kötelezettségével, ezáltal ugyanakkor megállapítják a Szociális Charta minden egyes paragrafusára alkalmazandó általános esetjogot. Ezt követıen a kormányképviselıkbıl álló úgynevezett kormánybizottság társadalmi és gazdasági szempontból megvizsgálja a Chartának nem megfelelı eseteket annak érdekében, hogy eldöntsék, mi a legmegfelelıbb lépés és/vagy szankció. Itt nagyon fontos kiemelni a jelentéstételi rendszer két sajátos jellegzetességét. Elıször is, a Szociális Charta szerint a kormányoknak kötelezı az ezen jelentési rendszer keretében elküldött nemzeti jelentésbıl egy példányt küldeniük országuk nemzeti szakszervezeti és munkavállalói szervezeteinek. Ezeknek a szervezeteknek ezután jogukban áll a nemzeti jelentéssel kapcsolatos megjegyzéseiket és észrevételeiket elküldeniük a Szociális Charta felügyeleti szereihez, nevezetesen az ECSR-hez. Másodszor, 6


az ETUC rendelkezik egy megfigyelıi pozícióval (akinek teljes hozzászólási és beavatkozási joga van, ám szavazati joga nincs) a fentebb említett kormánybizottságban, ami mind az EPSU, mind tagszervezetei számára további eszközt biztosít arra, hogy az állami szektorban a szakszervezeti jogok megsértése napvilágra kerüljön, és a megfelelı szankciókat vagy lépéseket megtehessék. Ajánlás: Az EPSU tagszervezetei: •

gondoskodjanak arról, hogy kapjanak egy példányt a kormányuk által az ECSR-nek elküldött nemzeti jelentésekbıl;

•

mindenképpen küldjék el – ha lényeges és helyénvaló – a megjegyzéseiket ehhez a jelentéshez, különösen arról nyújtsanak információt, ha a szakszervezeti jogokat törvényben vagy gyakorlatban megsértették;

•

küldjék el ezeket a példányokat az EPSU-nak, valamint az ETUC-nek is, különösen az ETUC kormánybizottságban lévı helyére tekintettel, ami biztosítja, hogy ezek a jogsértések az ülések során újra napirendre kerülnek, és megfelelı lépéseket és/vagy szankciókat tesznek.

A jelentéstételi rendszer mellett a Szociális Chartával kapcsolatban az Európa Tanács kidolgozta a kollektív panaszok intézményét is. Annak érdekében, hogy ez érvényes legyen a tagállamokra, a kormányoknak ratifikálni kell az erre vonatkozó “A kollektív panaszok rendszerét biztosító kiegészítı jegyzıkönyvet” (1995). Bár számos tagállam aláírta a jegyzıkönyvet, kevesen ratifikálták, tehát tették alkalmazhatóvá maguk számára. (A jegyzıkönyvet (még) nem ratifikáló országok listája a jelentés I. részének mellékletei között található.) A jegyzıkönyv ratifikálása döntı fontosságú, mivel további eszközöket nyújt a szakszervezeti szövetségeknek a munkavállalói és szakszervezeti jogok védelmének jobb biztosításához mind a törvényekben, mind a gyakorlatban. Hiszen ahogy a tagállam ratifikálja a Kollektív Panaszokról szóló Jegyzıkönyvet (Collective Complaints Protocol), az automatikusan felruház egyes szervezeteket azzal a joggal, hogy ennek az eljárásnak a keretében panaszokat nyújtsanak be. Ezek közé a szervezetek közé nem csak az ETUC tartozik, hanem az érintett ország szakszervezetei is. Ezen felül az ETUC-nek jogában áll észrevételeket tenni minden kollektív panasz esetén (tehát függetlenül attól, hogy a panaszt ki és ki ellen terjesztette be), ami további lehetıséget kínál a szakszervezetek számára a lényeges információk vagy megjegyzések benyújtásához. Ezen „automatikus jogon” kívül a kollektív panaszok intézményének még egy jól megkülönböztethetı elınye van a jelentéstételi rendszerhez képest, mégpedig a gyorsaság. Hiszen míg a jelentéstételi rendszerben, annak sajátos jellemzıi folytán akár évekig is elhúzódhat, amíg a szankciókat közzéteszik és a kormányok kénytelenek cselekedni, a kollektív panaszok rendszerén keresztül átlagosan egy éven, vagy legkésıbb tizennyolc hónapon belül számítani lehet az ECSR végsı döntésre. Ezen felül az eljárás „elég laza” a formai és adminisztratív követelmények tekintetében, és fıként egy gyors írásos eljárásból áll, de a meghallgatás lehetısége is fennáll, ha szükségesnek ítélik. Ajánlás: Az EPSU-nak azokban az országokban lévı tagszervezetei, amelyek még nem ratifikálták a Kollektív Panaszok Jegyzıkönyvét, sürgısen nemzeti akcióterveket kell kidolgozniuk – szoros együttmőködésben az EPSU-val és ETUC-vel (az utóbbival a (R)ESC felügyeleti szerveiben és eljárásaiban betöltött sajátos szerepe miatt) – arra vonatkozóan, hogy a kormányaik hogyan szoríthatók rá Jegyzıkönyv mielıbbi aláírására.

7


AZ EPSU-nak azokban az országokban lévı tagszervezetei, amelyek ratifikálták a Jegyzıkönyvet, sürgısen meg kell vizsgálniuk a jelenlegi helyzetet arra vonatkozóan, hogy a szakszervezeti jogokat mennyire tartják be az állami szektorban a Szociális Charta esetjogának fényében, és fel kell tárniuk azokat az eseteket vagy helyzeteket, amelyek kollektív panasz részét képezhetik. Ezeknek az ügyeknek a feltárását, valamint az esetleges panaszra történı felkészülést szoros együttmőködésben kell végezni az EPSU-val, illetve különösen az ETUCvel, tekintve annak sajátos szerepét a kollektív panaszok eljárásában. Ahogy már korábban említettük, a Jegyzıkönyv ratifikálása a tagállam által „automatikus jogot” biztosít a nemzeti szakszervezeteknek és az ETUC-nek kollektív panaszok benyújtásához az adott tagállam ellen. Ám ez az automatikus jog, az eljárás szabályai szerint, megillet egyes nemzetközi civil szervezeteket is, amelyeknek résztvevıi státuszuk van az Európa Tanácsban. Ezért erısen ajánlott, hogy az EPSU folyamodjon ilyen résztvevıi státuszért. Ezt olyan nemzetközi civil szervezetek kaphatják meg, amelyek elsısorban európai szinten tevékenykednek, vagyis amelyeknek az Európa Tanács 46/47 tagállama közül többen vannak nemzeti szervezeteik, valamint ezek illetékességi területén. Az Európa Tanács honlapja szerint és a szorosabb egységre törekvésre tekintettel, ezek részt vehetnek az Európa Tanács tevékenységeiben, és az Európa Tanács munkáját (jobban) megismertethetik az európaiakkal. A résztvevıi státuszra hivatalos formanyomtatvány és az ahhoz tartozó fájl kitöltésével lehet pályázni, amelyeknek tartalmazniuk kell a (i) jogszabályokat, (ii) a tagszervezetek listáját (a szervezet nevét eredeti nyelven, valamint angol vagy francia fordításban is szerepeltetni kell), valamint az egyes nemzeti szervezetek tagjainak körülbelüli számát, (iii) egy kimutatást azok jelenlegi tevékenységérıl, és (iv) egy olyan értelmő nyilatkozatot, hogy a pályázó szervezet elfogadja az Európa Tanács alapszabályának bevezetıjében és 1. paragrafusában rögzített alapelveket. Összehasonlításképp szerepeljen itt néhány szakszervezet vagy egyéb (munkáltatói) szervezet, amelyek szerepelnek a nemzetközi civil szervezetek 2007. évi listáján: •

Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) (*)

•

Európai Oktatási Szakszervezeti Szövetség (ETUCE)

•

Rendırök Európai Szakmai Szakszervezete (EUROCOP) (*)

•

Katonaszövetségek Európai Szervezete (EUROMIL) (*)

•

Független Szakszervezetek Európai Szövetsége (CESI) (*)

•

Rendır Szakszervezetek Európai Tanácsa (CESP) (*)

•

Közszolgálati Szakszervezetek Európai Szövetsége (EUROFEDOP) (*)

•

Oktatási Internacionálé (IE) (*)

•

Közszolgálati Szakszervezetek Világszövetsége (PSI) (*)

•

Európai Kórházi és Egészségügyi Szövetség (HOPE)

Egyéb civil szervezeti csoportok, például sajátos igazságszolgáltatási kategóriák (bírók, bírói jogú tisztviselık, bírósági végrehajtók, jogi elıadók, stb.) is szerepelnek a listán. A fı elınye annak, ha egy nemzetközi civil szervezet rákerül erre a listára az, hogy az EPSU ekkor azonnal az Európa Tanács Szociális Chartájának felügyeleti szerveihez fordulhat, hogy az Európai Szociális Charta kormánybizottságának (amelyben két ETUC képviselı ül, bár szavazati jogok nélkül) hozzájárulását megszerezze, mivel a nemzetközi civil szervezet jogosult kollektív panaszt benyújtani az Európai Szociális Charta megsértésével kapcsolatban. A fent említett szervezetek listáján csillaggal jelöltük azokat,

8


amelyek kollektív panaszt nyújthatnak be, és a CESP és EUROFEDOP különösen aktívnak bizonyult ebbıl a szempontból. Ajánlás: Az EPSU-nak pályáznia kellene az Európa Tanács résztvevıi státuszáért. Ennek fı elınye az lenne, hogy az EPSU ekkor azonnal az Európa Tanács Szociális Chartájának felügyeleti szerveihez fordulhat, hogy az Európai Szociális Charta kormánybizottságának hozzájárulását megszerezze, mivel a nemzetközi civil szervezet jogosult kollektív panaszt benyújtani az Európai Szociális Charta megsértésével kapcsolatban.

4. ILO Az EU-hoz és az Európa Tanácshoz hasonlóan az ILO is számos intézkedést és szabályzatot hozott általánosságban az alapvetı szociális jogok védelmének biztosítása és elısegítése érdekében, és külön a szakszervezeti jogoknak az állami szektorban történı biztosítása érdekében is. A legfontosabb ILO intézkedések között meg kell említeni a 87., 98., 151. és 154. egyezményt, amelyek mindegyike általánosságban vagy specifikusan az állami szektorra vonatkozóan az alapvetı szakszervezeti jogokkal foglalkozik, és a különbözı ILO felügyeleti szervek számára ezek jelentették az alapot az átfogó és védı esetjogi sorozathoz. Az egyezmények ratifikációs táblázatai (ld. lent) azt mutatják, hogy még mindig van mit javítani, különösen a 151. (a közszolgálati munkahelyi kapcsolatokról szóló) és a 154. (általánosságban a kollektív szerzıdéskötésrıl szóló, ám a közszolgálattal kapcsolatban egyedi rendelkezéseket tartalmazó) egyezmény ratifikálásával kapcsolatban.

Ajánlás: Az EPSU-nak azokban az országokban lévı tagszervezetei, amelyek még nem ratifikálták ezeket az egyezményeket, nemzeti akcióterveket kell kidolgozniuk – szoros együttmőködésben az EPSU-val, ITUC-vel és ETUC-vel – arra vonatkozóan, hogy a kormányaik hogyan szoríthatók rá az egyezmények mielıbbi aláírására. Egyéb okok mellett ezeknek az egyezményeknek az el nem fogadása fontos szerepet játszik abban, hogy a felügyeleti szervek által kialakított széleskörő, jól felépített és védelmet kínáló esetjog nem alkalmazható a kérdéses országokban, így itt a köztisztviselık és az állami szektorban dolgozók kevésbé védettek, mint a többi tagállamban. Ki kell emelni, hogy a 87. és 98. egyezményben – amelyek az ILO nyolc alapvetı egyezménye közé tartoznak – található jogokat és alapelveket minden tagállamnak tiszteletben kell tartani, függetlenül attól, hogy a tagállam ratifikálta-e az egyezményeket vagy nem. Mivel a különbözı egyezmények és ajánlások bevezetésének biztosítása, ahogy más végrehajtási rendszerek esetén, az ILO szintjén is kulcselem, az ILO felügyeleti rendszere olyan különbözı mechanizmusokból áll, amelyek garantálják a nemzetközi normák – a jelentéstételi rendszerektıl kezdve a panaszok intézményén keresztül a technikai segítségnyújtásig – bevezetését. Jelentésünkben szerepel a különbözı mechanizmusok rövid áttekintése, de ezekben az ajánlásokban a hangsúly az Egyesülési Szabadság Bizottságán keresztül véghezvitt jelentéstételi rendszeren és a panasztételi eljáráson van.

9


Az Európa Tanácshoz hasonlóan az ILO is rendelkezik rendszeres jelentéstételi rendszerrel, amelyben a kormányoknak kötelezı jelentésük példányait átadniuk a munkáltatói és munkavállalói szervezeteknek. Ezek a szervezetek megjegyzéseikkel láthatják el a kormányzati jelentéseket; és az egyezmények alkalmazására vonatkozó megjegyzéseiket közvetlenül az ILO-nak is elküldhetik. A jelentéseket ezután átadják az Egyezmények és Ajánlások Alkalmazásával Foglalkozó Szakértıi Bizottságnak (az alábbiakban Szakértıi Bizottság), amely elvégzi a pártatlan és technikai elemzést a vonatkozó nemzetközi munkaügyi szabványok alkalmazásának állapotáról. Ezt a vizsgálatot követıen a Szakértıi Bizottság összeállítja éves jelentését, amelyet aztán a rákövetkezı év júniusában elküldenek a Nemzetközi Munkaügyi Konferenciára, ahol azt a szabványok bevezetésével foglalkozó konferenciabizottság áttanulmányozza. A konferenciabizottság kormányzati, munkáltatói és munkavállalói küldöttekbıl áll. Ebbıl kifolyólag háromoldalú megbeszéléseken tanulmányozzák át a jelentést, és számos észrevételt kiválasztanak megvitatásra. A mérlegelés után ez a bizottság levonja következtetéseit és összeállítja ajánlásait, például, hogy egy adott kormánynak bizonyos lépéseket kell tennie egy probléma orvoslására, vagy az ILO küldöttségét vagy technikai segítségét kell kérni. Ezen kívül a Szakértıi Bizottság gyakran nem nyilvánosságra kerülı, közvetlen kérésekkel is fordul a kormányokhoz, ahol a szabványok alkalmazásával kapcsolatos nyilvánvaló problémákra világítanak rá, és idıt biztosítanak az érintett országoknak a válaszadásra és a problémák rendezésére, mielıtt a megjegyzéseket közzétennék. A Bizottság közremőködése megkönnyíti a társadalmi párbeszédet, és arra ösztönzi a kormányokat, hogy áttekintsék a szabványok alkalmazását, valamint ezt az információt megosszák a szociális partnerekkel, akik szintén információkat adhatnak át. Az ezt követı társadalmi párbeszéd további problémamegoldáshoz és megelızéshez vezethet. Ajánlás:

Az EPSU tagszervezetei: •

gondoskodjanak arról, hogy kapjanak egy példányt a kormányuk által az ILOnak elküldött nemzeti jelentésekbıl vagy a közvetlen megkeresésekre küldött válaszokból;

•

mindenképpen küldjék el – ha lényeges és helyénvaló – a megjegyzéseiket ezekhez a jelentésekhez és válaszokhoz, különösen arról nyújtsanak információt, ha a szakszervezeti jogokat törvényben vagy gyakorlatban megsértették;

•

küldjék el ezeket a példányokat az EPSU-nak, valamint az ITUC-nek is, így összehangolt lépésekkel biztosíthatják, hogy ezek a jogsértések az ülések során újra napirendre kerülnek, és megfelelı lépéseket és/vagy szankciókat tesznek. Ezen kívül az ETUC-t tájékoztatni kell ezekrıl az észrevételekrıl (és azok fejleményeirıl), már csak azért is, mert a Szociális Jogok Szakértıi Bizottságában (az Európa Tanács Szociális Chartájának fı felügyeleti szervében) éppen azért ül egy ILO képviselı, hogy biztosítsa mindkét intézmény esetjogának következetességét és egymást kiegészítı voltát, különösen a szakszervezeti jogok területén. Az ILO-nál számos panasztételi eljárás is rendelkezésre áll, a szakszervezeti jogokkal kapcsolatban a legfontosabb ezek közül az Egyesülési Szabadság Bizottságához (CFA) benyújtott panasztételi eljárás. Mivel az egyesülési szabadság és a kollektív szerzıdéskötés szerepel az ILO alapelvei között, a 87. és 89. egyezmény elfogadását követıen a CFA-t és a kapcsolódó eljárásokat azért hozták létre, hogy az egyesülési szabadság megsértésével kapcsolatos panaszokat vizsgálja, függetlenül attól, hogy az érintett ország ratifikálta-e a vonatkozó egyezményt. Az utóbbi ezért különbözik az Európa Tanács Szociális Chartájának panasztételi eljárásától, ahol a panaszokat csak azok ellen a tagállamok ellen lehet benyújtani, amelyek ratifikálták a vonatkozó kiegészítı jegyzıkönyvet, és csak a Szociális

10


Charta azon paragrafusaira vonatkozóan, amelyeket a tagállam ratifikált. Hasonlóképpen, a CFA eljárás során a panaszokat a tagállam ellen mind a munkáltatók, mind a munkavállalók szervezetei megtehetik. Ha a CFA úgy dönt, hogy elfogadja a panaszt, és arra a következtetésre jut, hogy megsértették az egyesülés szabadságának normáit és alapelveit, az intézı testületén keresztül kiad egy jelentést, és ajánlásokat tesz arra vonatkozóan, hogy a helyzetet hogyan lehetne orvosolni. Ezt követıen a kormányt felkérik, hogy készítsen jelentést az ajánlások megvalósításáról. A CFA esetleg azt az utat is választhatja, hogy „közvetlen kapcsolatfelvétel” céljából küldöttséget küld az érintett kormányhoz, hogy a problémát közvetlenül a kormány hivatalnokainak és a szociális partnereknek címezhessék párbeszédes formában. Ajánlás:

Az EPSU tagszervezeteinek sürgısen meg kell vizsgálniuk, hogy az ILO esetjogának fényében a szakszervezeti jogokat hogyan tartják be az állami szektorban, és fel kell tárniuk azokat az eseteket vagy helyzeteket, amelyek panasztétel alapját képezhetik. Ezen esetek feltárását, valamint az esetleges panasz elıkészítését szoros együttmőködésben kell végezni az EPSU-val és az ITUC-vel. Az ETUC-t tájékoztatni kell ezekrıl az észrevételekrıl (és azok fejleményeirıl), már csak azért is, mert a Szociális Jogok Szakértıi Bizottságában (az Európa Tanács Szociális Chartájának fı felügyeleti szervében) éppen azért ül egy ILO képviselı, hogy biztosítsa mindkét intézmény esetjogának következetességét és egymást kiegészítı voltát, különösen a szakszervezeti jogok területén.

5. Nemzeti elemzés A jelentés II. része ország-szintő elemzéseket tartalmaz. Bár ez az elemzés a különbözı megkérdezett forrásoktól kapott információkra épül, középpontjában fıként az állítólagos jogsértések állnak, a legfontosabb ILO felügyeleti/érvényesítı szervek (Egyesülési Szabadság Bizottsága) és az Európa Tanács (Szociális Jogok Európai Bizottsága) megállapításai alapján. Fontos megjegyezni, hogy bár a fenti szervek által kiemelt törvényi vagy gyakorlati problémák/állítólagos jogsértések állnak a középpontban, ezeket a problémákat és állítólagos jogsértéseket a nemzeti szakszervezetek nem feltétlenül tekintik problematikusnak. Másodszor, arra is emlékeztetni szeretnénk, hogy a nemzeti jelentésekben hivatkozott jogszabályok néhány esetben már igen régiek, és idıközben átdolgozhatták. Ennek ellenére ezeket az információkat belevettük a jelentésbe, annak érdekében, hogy (i) a jelentés a lehetı legátfogóbb legyen, és (ii) lehetıvé tegyük az összehasonlító elemzést, mivel egyes országok most vagy a jövıben hasonló jogsértési vagy szabálysértési helyzetekkel nézhetnek szembe. Az állami szektorban a szervezkedési joggal, kollektív szerzıdéskötés jogával és a kollektív fellépés jogával kapcsolatos fı megállapításokat illetıen, a különbözı országok helyzetét átvilágítva az alábbiakat emelhetjük ki. A különbözı országokat áttekintve szervezkedés joga az egyik legkevésbé problémás jog az állami szektorban, bár szép számmal zárnak ki munkavállalói csoportokat ebbıl a jogból: •

önkormányzati dolgozókat (például Litvániában);

•

magas rangú köztisztviselıket (például Romániában);

•

a belügyi hatóságok vezetıit és megbízottait (Litvániában);

11


•

fegyveres erık tagjait (például Litvániában, Lettországban, Franciaországban, Lengyelországban (hivatásos katonákat));

•

fegyveres erık aktív tagjait (például Szlovákiában, Bulgáriában, Horvátországban, Lengyelországban);

•

hírszerzı szolgálat tisztjeit (például Szlovákiában, Csehországban, Romániában);

•

az elhárítás tagjait (például Csehországban, Lengyelországban);

•

prefektúrák magas rangú tisztviselıit (például Franciaországban);

•

csendırséget (például Franciaországban);

•

bírókat (például Lengyelországban, Romániában);

•

ügyészeket és az Igazságügyi Minisztérium állományát (például Romániában);

•

a polgári védelmi erıkben szolgálókat (például Lengyelországban). Ajánlások: Az EPSU tagszervezeteknek meg kellene vizsgálniuk, hogy a nemzetközi és európai esetjog fényében hogyan lehet és kell megszüntetni ezeket a kivételeket a nemzeti rendszerekben, amelyek gyakran túllépik az ILO és az Európa Tanács intézkedései által megengedett szintet.

Mivel kevés információ áll rendelkezésre a kollektív szerzıdéskötés jogára vonatkozóan, nehéz megítélni a törvényben és/vagy gyakorlatban létezı vagy fennálló problémákat, általánosságban és az állami szektorra vonatkozóan is. Az elemzés itt is azt mutatja, azonban, hogy az állami szektor munkavállalóinak egyes csoportjait kizárják ebbıl a jogból, mégpedig a következık szerint: •

köztisztviselık (például Bulgáriában);

•

fegyveres erık (például Litvániában, Portugáliában);

•

rendırség (például Szlovákiában, Lengyelországban);

•

az állami adminisztráció és az önkormányzati hatóságok kinevezett munkavállalói, bírók, ügyészek és börtönırök (például Lengyelországban). Ajánlások: Az EPSU tagszervezeteknek meg kellene vizsgálniuk, hogy a nemzetközi és európai esetjog fényében hogyan lehet és kell megszüntetni ezeket a kivételeket a nemzeti rendszerekben, amelyek gyakran túllépik az ILO és az Európa Tanács intézkedései által megengedett szintet. Bár kevés információ áll rendelkezésre, az látszik, hogy a kép nem rózsás. A kollektív szerzıdéskötés joga az állami szektor munkavállalóinak (egyes csoportjai számára) gyakran nem létezik, széles körően korlátozott vagy olyan egyedi struktúrákba és eljárásokba foglalják bele, amelyek nem teszik lehetıvé ugyanazt a kollektív szerzıdéskötési jogot, érvényességi területet és eredményeket, mint a magánszektorban. Ezért az EPSU tagszervezeteknek ajánlott az EPSU-val együttmőködésben kidolgozniuk – mind európai, mind nemzeti szinten – egy cselekvés-orientált stratégiát, azzal a céllal, hogy olyan koherens és jól mőködı kollektív szerzıdéskötési keretet hozzanak létre, amely 12


az állami szektor összes munkavállalójára kiterjed. Ezáltal megszüntethetı az a sokféle korlátozás és kivétel, amelyek még egész Európában fennállnak. Erre különösen akkor van szükség, ha figyelembe vesszük, hogy az állami szektor munkavállalói számára az egyik leginkább korlátozott jog a kollektív fellépés joga, és ezért gyakran (és széles körben) kizárják a két legalapvetıbb munkavállalói és szakszervezeti jog közül. A kollektív fellépés joga jelenti a legnagyobb problémát az állami szektorban. Az elemzés arra az eredményre jutott, hogy gyakran igen fontos és nagy munkáltatói csoportokat zárnak ki ebbıl a jogból. Néhány példa: •

köztisztviselık (például Ausztriában – gyakorlatban);

•

rendırség (például Belgiumban);

•

közhivatalnokok (például Bulgáriában– csak szimbolikus sztrájk engedélyezett);

•

államigazgatás (például Magyarországon);

•

egészségügyi és szociális ellátás (például Csehországban, Szlovákiában);

•

telekommunikáció (például Csehországban, Szlovákiában);

•

atomipar (például Szlovákiában);

•

közszolgák (például Ausztriában – gyakorlatban);

•

rendırség (például Belgiumban);

•

állami hivatalnokok (például Bulgáriában– csak szimbolikus sztrájk engedélyezett).

Ugyanakkor más csoportok teljesen ki vannak zárva a kollektív fellépés jogából. Ez többek között az alábbiakat érinti: Fegyveres erık (Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehország, Dánia, Észtország, Franciaország, Görögország, Magyarország, Írország, Portugália, Spanyolország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Málta, Szlovénia) Rendırség (Ciprus, Dánia, Észtország, Franciaország, Görögország, Írország, Lengyelország, Portugália, Lettország, Luxemburg, Málta, Szlovénia) Védelmi minisztérium és belügyminisztérium (Románia, Franciaország [a belügyminisztérium kommunikációs személyzete], Litvánia [belügy]) Köztisztviselık (Dánia, Németország, Lengyelország, Litvánia és Luxemburg [magas rangú]) Közigazgatás, „alapfeladatot” ellátó tisztviselık (Magyarország, Franciaország [vezetı állásban lévı személyzet]) Bírói testület (Dánia, Franciaország, Magyarország, Spanyolország, Csehország, Lettország, Szlovénia [bírók és ügyészek], Lettország [bírók], Luxemburg) Biztonsági erık (Csehország, Franciaország, Görögország, Lettország, Litvánia, Luxemburg [ha alapvetı szolgáltatást nyújtanak])

13


Ajánlások: Az EPSU tagszervezeteknek meg kellene vizsgálniuk, hogy a nemzetközi és európai esetjog fényében hogyan lehet és kell megszüntetni ezeket a kivételeket a nemzeti rendszerekben, amelyek gyakran túllépik az ILO és az Európa Tanács intézkedései által megengedett szintet. A jelentés II. része nem csak bemutatja a problémákat és akadályokat országról országra, hanem a „Javasolt intézkedések” címő fejezetben egyedi ajánlásokat és kérdésfelvetéseket is kínál minden feltárt problémához. Ezek formailag lehetnek törvényi változást érintı ajánlások, információnyújtási igény az ILO és Európa Tanács illetékes érvényesítı szerve felé, hogy ezek megfelelıen tudják felmérni az adott ország helyzetét és/vagy egyéb megfontolandó specifikus szakszervezeti lépésekre vonatkozó ajánlások. Ajánlások: Ezért az EPSU tagszervezeteknek erısen ajánlott alaposan megvizsgálni az országukat, valamint a cselekvésre irányuló ajánlásokat. Azt is kérjük tılük, hogy tájékoztassák az EPSU-t és az ETUC-t a tervezett vagy már megtett lépéseikrıl a feltárt problémák és akadályok legyızésére. Ezen kívül felkérjük ıket, hogy tájékoztassák az EPSU-t és ETUC-t minden más - jelenlegi vagy lehetséges problémáról, amellyel a szakszervezeti jogok védelmével kapcsolatban szembe találkoznak az állami szektorban akár jogilag, akár a gyakorlatban. Ez lehetıvé teszi, hogy együtt eldöntsék a legjobb és leghatékonyabb módját a problémával kapcsolatos figyelemfelhívásnak a nemzetközi és az európai szerveknél, azzal a céllal, hogy a lehetı leggyorsabban megszüntethessék.

6. Általános mőködési ajánlások Mivel a fent leírtak szerint számos módja létezik a fellépésnek, fontos minden szinten az összes elérhetı felügyeleti és érvényesítı mechanizmust igénybe venni. Összességében ez az alábbiakat jelentheti: EU jelentések és esettanulmányok a FRA részére a szakszervezeti jogok durva megsértésérıl az állami szektorban; ügyek indítása az Európai Bíróság elıtt (különösen most, hogy az EU Chartája jogilag kötelez); rendszeres információszolgáltatás egyéb EU intézményeknek, például az Európai Bizottságnak és az Európa Parlamentnek, valamint az ETUC-nek a szakszervezeti jogok megsértésérıl. Európa Tanács gondoskodik arról, hogy a szakszervezetek reagálásokkal/megjegyzésekkel lássák el a jelentési rendszerben benyújtott kormányzati jelentéseket; a reagálásokról/megjegyzésekrıl adjanak át egy példányt az EPSU-nak, és különösen az ETUC-nek, mivel ez utóbbi szerepet kap a nyomon követı felügyeleti rendszerben (például a kormánybizottságban és a kollektív panasztételi eljárásban);

14


szakszervezeti információk megadása az ETUC számára a felügyeleti szervekben zajló megbeszélésekhez; ahol lehetséges, a kollektív panasztételi eljárás jobb kihasználása, mindezt az EPSUval és ETUC-vel együttmőködésben; rendszeres információnyújtás (tehát a hivatalos jelentéstételi fázisok között) a szakszervezeti jogok megsértésérıl és ezek továbbküldése – az EPSU-val és az ETUC-vel együttmőködésben – az Európa Tanács Szociális Chartája illetékes felügyeleti szerveinek. ILO gondoskodik arról, hogy a szakszervezetek reagálásokkal/megjegyzésekkel lássák el a jelentési rendszerben benyújtott kormányzati jelentéseket; a reagálásokról/megjegyzésekrıl adjanak át egy példányt az EPSU-nak, az ETUCnek és különösen az ITUC-nek, mivel ez utóbbi szerepet kap a nyomon követı felügyeleti rendszerben; szakszervezeti információk megadása az ETUC, de különösen az ITUC számára a felügyeleti szervekben zajló megbeszélésekhez; ahol lehetséges, a meglévı panasztételi eljárás jobb kihasználása, mindezt az ITUCvel, ETUC-vel és EPSU-val együttmőködésben; rendszeres információnyújtás (tehát a hivatalos jelentéstételi fázisok között) a szakszervezeti jogok megsértésérıl és ezek továbbküldése – az EPSU-val és az ETUC-vel együttmőködésben – az Európa Tanács Szociális Chartája illetékes felügyeleti szerveinek. Nemzeti szinten A törvényalkotási folyamatok felhasználásának megfontolása annak érdekében, hogy megoldják a szakszervezeti jogokkal kapcsolatos problémákat mind jogilag, mind a gyakorlatban; kollektív szerzıdéskötési eljárások jobb kihasználása; egyéb szakszervezeti akciók. Ám akármennyire értékes ezeknek a különbözı csatornáknak/mechanizmusoknak az egyenként történı használata, még értékesebb, ha ahol csak lehet és helyénvaló, ezek kombinációit használják. Ennek a következı okai vannak: minden szintnek/mechanizmusnak megvan a maga elınye/hátránya az alábbiakkal kapcsolatban: az eljárás végrehajtásához szükséges idı (például, a kollektív panasztételi eljárás átlagosan tizennyolc hónapot vesz igénybe, míg az ILO-nál a hasonló eljárások ennél hosszadalmasabbak; a jelentéstételi eljárás általában nagyon lassú, mielıtt szankciókat hoznának); a használt mechanizmustól/szervtıl függıen a „szankciók” jellege jelentıs eltéréseket mutathat, a csupán morális vagy politikai szankcióktól kezdve a jogi vagy félig-jogi szankciókig; ennek természetesen nagy befolyása van a szankciók végrehajthatóságára. Ezen felül minden szint/mechanizmus különbözı szereplık fellépését követeli meg:

15


EU: fıként nemzeti tagszervezetek, EPSU, ETUC Európa Tanács: fıként nemzeti tagszervezetek, EPSU, ETUC ILO: fıként nemzeti tagszervezetek, EPSU, ETUC (tájékoztatás céljából) és ITUC Nemzeti szint: fıként nemzeti/ágazati szakszervezetek az EPSU, ETUC és, ahol érintett, az ITUC támogatásával Minden szereplınek megvan a maga szerepe, de ha sikeresek akarnak lenni, együtt kell mőködniük. Általános ajánlás: Mindezek tükrében azt ajánljuk, hogy az EPSU állítson fel egy információcserére és cselekvésre irányuló hálózatot, amely biztosíthatná a rendszeres és koordinált együttmőködést és információáramlást saját maga, tagszervezetei és az ETUIREHS/ETUC között. Ez megkönnyítené a döntéshozatalt az Európa Tanács és az ILO felé (az utóbbi az ITUC-vel is együttmőködésben áll, mivel sajátos szerepet játszik és szakértelemmel bír az ILO felügyeleti mechanizmusainak használatában) megtett legmegfelelıbb lépésekrıl. Az EPSU – tagszervezetivel együttmőködve és az ETUC/ETUI-REHS támogatásával – elıször összeállíthatná a kapcsolattartó személyek listáját az egyes szervezeteken belül, akik a szakszervezeti jogok megsértése esetén az összekötık lennének. A hálózaton belüli rendszeres információcsere miatt (például, az ETUC minden, az Európa Tanács Szociális Chartájának felügyeleti szerveiben megvitatás alatt álló állítólagos jogsértésrıl információt nyújtana reagálásokért és megjegyzésekért cserében) a hálózat tagjai jobban képben lennének és remélhetıleg (pro)aktívabban vennék ki a részüket az állami szektorban a szakszervezeti jogok hasonló vagy másmilyen megsértésével kapcsolatos információk/esetek átadásából. Az összegyőjtött információkat ezután a fent említett, az elképzelések szerint rendszeresen megjelenı „EPSU jelentése a szakszervezeti jogok megsértésérıl az állami szektorban” (amelyet az ITUC szakszervezeti jogsértésekrıl szóló éves jelentése ihletett) jelentésben integrálhatnák.

Proposal: ⊳

To set up an information exchange and action-targeted network: EPSU affiliates

ILO

ITUC

EPSU

ETUI/ETUC CoE

(1) EU: nemzeti tagszervezetek, EPSU, ETUC (2) Európa Tanács: nemzeti tagszervezetek, EPSU, ETUC

16

“A szakszervezeti jogok jobb védelme és népszerősítése az állami szektorban” (3) ILO: nemzeti tagszervezetek, EPSU, ETUC (tájékoztatás céljából) és ITUC (4) Nemzeti szinten: nemzeti/ágazati szakszervezetek EPSU, ETUC és - ahol van - ITUC támogatással

17


NEMZETI TÁBLÁZATOK Összegzés TAGÁLLAMOK

SzakszerSzakszer- Alakítás + Alakítás + vezet vezethez csatlacsatlaalapításának történı kozás joga kozás joga joga csatlakozá rendırség fegyveres s/nem esetén erık csatlakozá esetén s joga

Szakszervezeti képviselık védelme

Közös konzultáció

Önkéntes tárgyalások

Békítés, döntıbíráskodás

Kollektív cselekvés joga

Kollektív cselekvés, rendırség, fegyveres erık

Korlátozások, stb.

?

Kizárás engedélyezett. Semmi ágazatspecifikus az alapvetı szektorokban

Ausztria

+

+

+

+

+

+

+

+

+

Belgium

+

+

+

+

+ Szerzıdéses dolgozókra korlátozódik

+

+

-

Korlátozó bírósági gyakorlat; kevés védelem az elbocsátások ellen

Bulgária

+

+

+

+ Fegyveres erık esetén nem megengede tt

?

0

+

Teljesen hiányzik

Ciprus

+

+

+

?

?

+

+

+

18

Rendırség (+) Fegyveres erık (-)

Minimális alkalmazás a gyakorlatban. Dolgozók toborzását a törvény lehetıvé teszi, soha nem alkalmazták.

+ Bizonyos Nem ágazatokban megengedett és a Védelmi Minisztérium köztisztviselıi számára teljesen megtiltva; csak szimbolikus sztrájk engedélyezett

32/2005 sz. kollektív panasz még mindig függıben van a 6.4 paragrafus megszegése miatt

Munkavállalók

Jogszabály tiltja a sztrájkot, még

-

“A szakszervezeti jogok jobb védelme és népszerősítése az állami szektorban” TAGÁLLAMOK

SzakszerSzakszer- Alakítás + Alakítás + vezet vezethez csatlacsatlaalapításának történı kozás joga kozás joga joga csatlakozá rendırség fegyveres esetén erık s/nem esetén csatlakozá s joga







toborzása lehetséges; a döntést a szakszervezet ek hagyják helyben Csehország

?

?

?

-

?

?

+

+

Biztonsági és hírszerzı szolgálat

+ Túl hosszú idınek kell eltelni a kudarcba fulladt közvetítés és a sztrájkba lépés között


ha soha nem is alkalmazták

Fegyveres erık -

Kivétel: bírók, ügyészek, biztonsági személyzet

Dánia

+

+

?

?

?

+

+

+

Túl széleskörő és általános tiltás, a vasutat és a postai szolgáltatások at is érinti

-

Köztisztviselıkt ıl megtagadták a sztrájk jogát, tekintet nélkül beosztásukra, besorolásukra, funkciójukra

Észtország

+

+

+

-

?

+

+

+

Általános, válogatás nélküli tiltás

-

Köztisztviselıkt ıl megtagadták a sztrájk jogát, tekintet nélkül beosztásukra, besorolásukra, funkciójukra

Finnország

+

+

+

+

?

+

+

+

19

+ A Nem köztisztviselı engedélyezett

Törvény tiltja a magas beosztású

105. sz. ETUI-REHS/EPSU jelentés összefoglalója TAGÁLLAMOK


Franciaország

+

Németország

+

+ + + A Engedélyez Csendırsé prefektúrák ett g nem magas beosztású tagjai nem

+

+

+








k csak a kollektív szerzıdés megkötése érdekében tehetnek kollektív lépéseket

a sztrájk

köztisztviselık, valamint a tárgyalások vagy szerzıdéskötés során az államot/ munkavállalót képviselı alkalmazottak sztrájkolását

?

A sztrájk teljes és állandó tilalma: Belügyminisztéri um, börtönök, bírák; korlátozások: légi irányítók, állami rádió/ TV

+

+

+

+

A bércsökkenté s nem arányos a sztrájk idıtartamával; csak a legnagyobb képviselettel rendelkezı szakszervezet ek hirdethetnek sztrájkot

+

-

-

+

A postai és vasúti A törvényes mint minden köztisztviselık sztrájk összehívásáh közszolgálatot számára a oz alakítandó ellátó kollektív szakszervezet szerzıdéskötés korlátozott, még ekkel kapcsolatos akkor is, ha ezek a elıírások túlzóak; csak szektorok most magánkézben a kollektív

20









szerzıdésre irányuló sztrájkok engedélyezett ek Görögország

+ Törvénnyel korlátozható

Magyarország

+

?

+

Írország

+ Problémák a tárgyalási engedélyekke l

+

+ Garda Siochána is

vannak; jelenleg igazságügyi vita zajlik

+

+

+

?

+

-

+

?

+

+

+

Sztrájkokat csak a szakszervezet ek hirdethetnek a szerzıdés szerint; alkalmazható a köztisztviselı kre

?

?

Csak az engedéllyel rendelkezı szakszervezetek képviselıi (nem köztisztviselık)

+

Nem elégséges; tárgyalási engedélyek

+

Csak a tárgyalási engedéllyel rendelkezı szakszervezet eknek biztosítanak mentességet; kevés a

?

+ + + Törvénnyel Korlátozáso Civil korlátozhat kkal személyzet, ó így a többi köztisztvisel ı is; katonai személyzet korlátozáso kkal

21


Kizárások tilosak

Szakszervezeti tevékenység csak az engedéllyel rendelkezı szakszervezete knek (nem a köztisztviselıkn ek)










-

Rendelkezés alapján, információhiány

védelem az elbocsátások ellen Olaszország

+

+

Csak képviselı szervek

Csak képviselı szervek

+

+

+

?

+ Rendelkezése k korlátozzák a sztrájkokat; bejelentési idıtartam a sztrájk elıtt

Lettország

+

+

+

-

?

?

?

+

+

-

Litvánia

Min. 30 tag kötelezı

+ A szakszerve zeti tagok védettek az elbocsátáso k ellen

+

-

?

+

?

+

Tagok 2/3ának egyet kell érteni; egyes szektorokban teljes tilalom

-

Luxemburg

+

+

+

+

+

+

+

+

+ Kizárásokkal

-

Málta

+

?

+ De ellentmond ásos

?

?

+

+

Nem világos, hogy kire vonatkozik

+

-

22










+

A Charta . 6. §-a FORMÁLISAN közvetlenül alkalmazható a belsı rendszerben

Hollandia

+

+

?

?

+

+

+

+

A bíróságok eldönthetik, hogy a sztrájk nem idı elıttie; nincs sztrájkjog a törvényben rögzített minimális s.

Lengyelország

-

-

+ Korlátozott

-

?

+

+

+

-

Portugália

+

+

+

+

?

+

+

+

+

-

Románia

+ Széleskörő korlátozások

?

+ Tagság kötelezı

+ Nem engedélyez ett, a civil személyzet számára engedélyez ett

+

+

+

+

+ Erısen korlátozott

-

Szlovákia

+

+

+

Aktív szolgálat esetén

+

+

+ Probléma: rendırség

+ Probléma: rendırség


-

Szlovénia

+

+

+

+

+

+

+

+


-

Spanyolország

+

+

+

+

?

+

+

+

+ Jogorvoslat választott bíróságon a sztrájk

-

23










befejezésekor a 31. § szerint Svédország

+

Nem világosan védett

?

?

?

+

+

+

+

+

Egyesült Királyság

+

+

+ De a tagság kötelezı

+

+

+

+

+

+ Kettıs értesítés; kevés védelem az elbocsátások ellen

-

+

+

+

+

A rendszer érvényes az állami szektorra is?

JELÖLT ÁLLAMOK Horvátország

Törökország

+

+

?

Aktív A rendszer személyzet érvényes az állami szektorra is?

?

?

+

24

?

+ Kötelezı közvetítés a minimális szolgálat megállapításá ra sztrájk esetén ?

-

+ A megadott A fegyveres információ nem erık SPECIFIKUS az köztisztviselıi állami szektorra számára; korlátozások a rendırségre vonatkozóan -

A sztrájkok felfüggesztésére lehetıség van még a nem alapvetı vagy állami szektorokban is


Rövidítések listája CCFSR:

Közösségi Charta a Munkavállalók Alapvetı Szociális Jogairól (Community Charter of Fundamental Social Rights of Workers)

CFA:

Egyesülési Szabadság Bizottsága (Committee of Freedom of Association) (ILO)

CEACR:

Egyezmények és Ajánlások Alkalmazásával Foglalkozó Szakértıi Bizottság (Committee of Experts on the Application of Conventions and Recommendations) (ILO)

CoE:

Európa Tanács (Council of Europe)

ECHR:

Európai egyezmény az emberi jogok és alapvetı szabadságok védelmérıl (European Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms)

ECJ:

Európai Bíróság (European Court of Justice)

ECRI:

Európai Rasszizmus- és Intolerancia-ellenes Bizottság (European Commission against Racism and Intolerance)

ECSR:

Szociális Jogok Európai Bizottsága (European Committee of Social Rights)

EPSU:

Közszolgálati Szakszervezetek Európai Szövetsége (European Public Services Union)

ESC:

Európai Szociális Charta (European Social Charter)

ETUC:

Európai Szakszervezeti Szövetség (European Trade Union Confederation)

EU:

Európai Unió (European Union)

EUMC:

Rasszizmus és Idegenellenesség Európai Megfigyelı Monitoring Centre on Racism and Xenophobia)

FRA:

Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (European Union Agency for Fundamental Rights)

ILO:

Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labour Organisation)

IOE:

Munkaadók Nemzetközi Szövetsége (International Organisation of Employers)

ODIHR:

Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Irodája (Office for Democratic Institutions and Human Rights)

25

Központja

(European


OSCE:

Európai Biztonsági és Együttmőködési Szervezet (Organization for Security and Cooperation in Europe)

RESC:

Módosított Európai Szociális Charta (Revised European Social Charter)

UN:

Egyesült Nemzetek (United Nations)

26

A szakszervezeti jogok jobb védelme és népszerősítése az állami szektorban 105. jelentés

Recommend Documents