A szakdolgozati feladatkiírás kiadásának időpontja: Miskolc, A témát elfogadtam. Hallgató aláírása Konzulens aláírása

MISKOLCI EGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR SZAKDOLGOZATI FELADATKIÍRÁS

Név:

Neptun kód:

Képzés megnevezése (képzési forma és tagozat): Szak:

Szakirány:

Illetékes intézet: A szakdolgozat címe:

Konzulens neve, beosztása: A szakdolgozati feladatkiírás kiadásának időpontja: Miskolc, A témát elfogadtam. …………………………… Hallgató aláírása

……………………………………… Konzulens aláírása

……………………………………. Intézetigazgató aláírása

MISKOLCI EGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR KONZULTÁCIÓS LAP

Hallgató neve:

Neptun kód:

Szakdolgozat címe: Konzulens neve: Konzultáció időpontja

Konzulens aláírása

Konzultáció időpontja

Konzulens aláírása

Konzultáció időpontja

Konzulens aláírása

Konzultáció időpontja

Konzulens aláírása

Konzultáció időpontja

Konzulens aáírása

Konzultáció időpontja

Konzulens aláírása

Konzultáció időpontja

Konzulens aláírása

Dátum:

A szakdolgozat beadható: ………………………….. Konzulens aláírása

EREDETISÉGI NYILATKOZAT

Alulírott

(név: …………………………………………………………………………….; Neptun-kód:……………………)

a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának végzős hallgatója ezennel büntetőjogi és fegyelmi felelősségem tudatában nyilatkozom és aláírásommal igazolom, hogy ……………………………………………………………………………………………… ….…………………………………………………………………………………………… ……. című szakdolgozatom saját, önálló munkám; az abban hivatkozott szakirodalom felhasználása a forráskezelés szabályai szerint történt. Tudomásul veszem, hogy szakdolgozat esetén plágiumnak számít:  szószerinti idézet közlése idézőjel és hivatkozás megjelölése nélkül;  tartalmi idézet hivatkozás megjelölése nélkül;  más publikált gondolatainak saját gondolatként való feltüntetése. Alulírott kijelentem, hogy a plágium fogalmát megismertem, és tudomásul veszem, hogy plágium esetén szakdolgozatom visszautasításra kerül. Kijelentem továbbá, hogy szakdolgozatom nyomtatott és elektronikus (CD-n és a http://midra.uni-miskolc.hu tárhelyre feltöltött) példányai szövegükben, tartalmukban megegyeznek.

Miskolc,.............év ………………..hó ………..nap

…………………………………………….. hallgató

Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézet

Rimaszécsből „Romaszécs” Egy felvidéki település társadalomtörténeti változásai és a szegregált iskolarendszer

Készítette:

Konzulens:

Katonová Monika

Dr. Kotics József

Kulturális antropológia

egyetemi docens

Miskolc, 2014. április

TARTALOMJEGYZÉK

Előszó

2

I. Bevezetés

3

II. Rimaszécs története a falu keletkezésétől napjainkig

7

III. Rimaszécsen lezajló társadalomtörténeti változások az 1900-as évek elejétől napjainkig

11

III.1. Társadalomtörténeti átalakulás a demográfiai változások szempontjából

13

III.2. Megélhetési stratégiák átalakulása a rimaszécsi cigány társadalom körében

16

III.3. A rimaszécsi cigányság életkörülményei, lakóhelyi szegregáció és a nyilvános terek használata

20

IV. Általános iskolai szegregáció IV.1. Tudománytörténeti áttekintés

22

IV.2. A rimaszécsi általános iskola bemutatása és működtetésének alapelvei

24

IV.3. A tanulók etnikai összetételének változásai és annak okai

28

IV.4. A családi háttér hatása és a motiváció

32

IV.5. Támogatások és a Ternipe

35

IV.6. Megoldási javaslatok

37

V. Összegzés

40

Zhrnutie

43

Felhasznált irodalom

45

Melléklet

49

Előszó A klasszikus antropológia „műfajába” tartozó dolgozat egy Szlovákiában elvégzett kutatás eredményeit ismerteti. Kuriózuma, hogy központi témája mégsem a magyar-szlovák viszonylatok elemzése, hanem a térségben nagyobb fejtörést okozó roma-nem roma együttélés azon aspektusa, mely nagy szerepet játszik a megoldásra váró helyzet alakulásában. A problematikát az oktatás szemszögéből közelítettem meg. A holisztikus látásmód feltevése szerint a társadalom és a kultúra egyes területein belül lezajló folyamatok nem vizsgálhatók vagy értelmezhetők önmagukban. Ez a feltételezés az én esetemben is bebizonyosodott, így a kutatás az oktatáson kívül több területet is érint. A dolgozat egyik gerincét a településen lezajló társadalomtörténeti változások áttekintése adja, melyben megpróbálok képet nyújtani arról, hogy az egykor virágzó, a régióban központi település mára hogyan jutott el arra a szintre, hogy negatívvá vált a megítélése. A témaválasztást nagyban elősegítették a lakóhelyi ismereteim. Az általam körbejárt problematikával egy a lakóhelyemmel szomszédos település oktatási intézményének falain belül találkoztam. Rimaszécs (Rimavská Seč) a Besztercebányai kerület (Banskobystrický kraj) déli részén, a Rimaszombati járás (okres Rimavská Sobota) nemzetiségileg sokszínű területén található. A dolgozatban felvázolt probléma is részben ebből a tényezőből eredeztethető. Az egykor etnikailag szintén heterogén etnikumú iskola mára az önkéntelen szegregáció áldozata lett. A folyamat végkimenetelét több összetevő is okozhatta, melyek között szerepelhet akár a rendszerváltás utáni szabad iskolaválasztás, a tanulók eredményeinek romlása, mely a szegregáció következménye és okozója is lehet egyaránt. Ezen kívül a környező falvakban általános véleménynek számít, hogy az iskola a tanulók etnikai összetétele miatt immár képtelen a gyerekek szakszerű felkészítésére, valamint hogy a település kriminológiai szempontból veszélyes az ottani intézménybe beíratott diákokra. A szakdolgozat másik fő gerincét tehát a rimaszécsi szegregált iskolarendszer működésének ismertetése adja. Ezúton szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak Dr. Kotics József intézetigazgatónak, hogy tanácsaival, bátorításával és bizalmával támogatott az elkészítés folyamatában.

2

I. Bevezetés A szakdolgozat azokat a találkozási vagy érintkezési pontokat tekinti át, melyek során a Rimaszécsen élő etnikumok interakcióba lépnek egymással. A kutatás főleg az oktatás színterén létrejövő kontakt zónákra és az ott kialakuló határokra és viselkedésmintákra fókuszál. Bíró A. Zoltán A megmutatkozás kényszere és módszertana című tanulmányában a találkozásokat úgy definiálja, mint „azok a helyzetek és események, amelyek különböző etnikumokhoz tartozó személyek között történnek, legyen szó fizikai vagy mentális jellegű találkozásról, és amelyekben a résztvevők számára az etnikai hovatartozás kifejeződése oly mértékben fontos, hogy ez a kifejeződés befolyásolja, alakítja a találkozási helyzet viselkedésmintáit”. (Bíró, 1996:249) Az efféle találkozások kutatásakor szükségszerű megfigyelni, hogy az adott etnikumhoz tartozó egyén kultúrájának mely elemét tartja fontosnak megjeleníteni, mivel kívánja vagy tudja hangsúlyozni hovatartozását. A találkozási helyzetek vizsgálatakor felmerül a határképző mechanizmusok kérdése. Ez elsősorban az etnikai határokra értendő, melyek termelődése két szempont alapján működik. Az első maga az érintkezés vagy találkozás megtapasztalása, a másik pedig a már megtörtént esemény utólagos megvitatása általában bizalmas rokoni vagy ismerősi környezetben. (Bíró, 1996:262) Az

érintkezési

felületek

az

interkulturális

kapcsolatok

szinonímájaként

is

definiálhatók, de míg az előbbi egyetlen település viszonylatában kutatja a különböző népességcsoportok együtt és egymás mellett élésének körülményeit, addig az utóbbi szélesebb körben tekinti át ugyanezt a problémát. A lokális társadalmon belüli érintkezési felületek, találkozási helyzetek alatt tulajdonképpen azt a színteret értjük, ahol az emberi kapcsolatok létrejönnek. Rimaszécs település viszonylatában cigány-nem cigány találkozásokat reprezentáló érintkezési felületként vizsgálható terület az oktatás színtere. Az oktatási intézményben ugyan már olyannyira többségbe kerültek a roma nemzetiségű tanulók (pontos adatok a IV. fejezetben), hogy azok nem cigány diáktársakkal alig-alig tudnak interakcióba lépni, az érintkezési felületek mégis jelen vannak, elsősorban a tanár-diák illetve a tanár-szülő kapcsolatok szintjén. A nem roma nemzetiségű szülők ma már nem szívesen íratják be ide gyermekeiket. A dolgozat többek között arra is keresi a választ, hogy ez milyen folyamat eredménye. 3

A környéken általános meggyőződésnek számít, hogy a képzés színvonalon alulivá vált. Ezt a közvélemény párhuzamba állítja az etnikai összetétellel, ezért a szülők inkább plusz költségeket vállalva a messzebbi és költségesebb rimaszombati vagy tornaljai iskolákba íratják a gyermekeiket. A kutatás fő témája a társadalomtörténeti változások folyamatainak bemutatása és az oktatás feltérképezése, mégis elengedhetetlen, hogy a kultúra más aspektusainak néhány jellemzőjét is érintse. Így tér ki a dolgozat például a gazdaság egy-egy szektorára, mint a megélhetési stratégiák, felmerülnek az érdekérvényesítési módszerek, a kriminalitás kérdésköre. A bűnözések magas száma és a falu etnikai összetétele között veszélyes párhuzamot vonni, bár általános meggyőződésnek számít, hogy nyilvánvaló különbség van a két dolog között. Mivel a szakdolgozat nem erre a témára összpontosít, ez további kutatást igényelne. A kutatás elsődleges célja a rimaszécsi alapiskolában lezajló társadalmi folyamatok megismerése és megismertetése. A szakdolgozat arra törekszik, hogy felszámolja, de legalábbis enyhítse az általánosítás mértékét, valamint hogy mindenféle bűnbak keresése nélkül reális képet alkosson a valós helyzetről és a kialakult problematikáról, mely ezáltal esélyt kaphat arra, hogy mérséklődjön. A dolgozat ösztönző céllal íródott, hogy a megkérdezett egyének mindenekelőtt rádöbbenjenek, hogy a helyi problémák legalább részben orvosolhatók. További célkitűzés ezen kívül az oktatásban részt vevő rétegek véleményének és hozzáállásának megismerése, beleértve a pedagógusokat, a szülőket és a tanulókat is. A nézőpontok összevetését követően ugyanis lehetőség nyílik arra, hogy meginduljon egyfajta párbeszéd a résztvevők között, ezzel akár enyhítve a szegregáció mértékén. Így a dolgozat egyfajta mediátori szerepet tölthet be az egyes rétegek között, melyek addig valamilyen oknál fogva elzárkóztak egymástól és csak a felszínen közvetlenül észrevehető reakciókat és interakciókat vették figyelembe nézeteik kialakításakor. A körülmények tisztán látása elősegítheti azt, hogy az oktatás intézményében olyan újfajta módszereket kezdjenek alkalmazni, mely elősegítheti a felzárkózást. A települése az elcigányosodás folyamata zajlik. Feltételezem, hogy a kirekesztett réteg a rendelkezésre álló eszközöket kihasználva próbál megmaradni a társadalmi ranglétra egy adott szintjén, ám az általános elkeseredettség és kilátástalanság miatt egyre romlik a helyzet, ami a családok fiataljaira, az iskolás korú gyermekekre is hatással van. A mintakövetés már általános iskolás korban megfigyelhető, hiányzik a jövőkép és a célkitűzések, ezért úgy gondolom, hogy a hátrányos helyzet Rimaszécsen önmagát generálja. 4

A kutatás módszertanát tekintve a hagyományos technikákra támaszkodik. A téma vizsgálatakor elengedhetetlen a résztvevő megfigyelés, mely legtöbb alkalommal a helyi általános iskolában zajlott. A tanítási órákon való részvétel alátámasztotta a pedagógusok által leírt körülményeket. Részt vettem a helyi polgári társulás által szervezett koncerten, melynek fellépője egy kárpátaljai keresztény roma zenekar volt. Ezen kívül a terepmunka minden alkalommal terepbejárást tartottam, hogy megismerkedjek a helyi viszonyokkal. Mélyinterjúk és félig strukturált interjúk készültek, majd azok hermeneutikai elemzésre kerültek. Az efféle interjúk készítése azért volt fontos, mert ezáltal a mélyebb konfliktusok is felszínre kerültek, akár egy-egy elejtett mondaton keresztül. A primér források feldolgozásán kívül szekundér források adataira is támaszkodom, melyekhez a falu egykori alpolgármestere, ma önkormányzati képviselője, Ambrúzs Zoltán segítségével jutottam hozzá. Széleskörű ismeretségi hálójának köszönhetően az interjúalanyok kiválasztásában is nagy segítségemre volt. A kiválasztások során az elsődleges szempont többek között az etnikai eredet és az identitástudat volt, ezen kívül a társadalmi háttér és a gördülékeny kommunikáció. Az empirikus kutatás legfőbb helyszíne a rimaszécsi általános iskola (Základná škola-Alapiskola v Rimavskej Seči), mely intézmény részletesebben a későbbiekben kerül bemutatásra. A kutatásban résztvevő alanyok között szerepel Vavrek István iskolaigazgató személyében az iskola vezetősége, Németh Aladár matematika-zene szakos tanár, egyben nevelési és pályaválasztási tanácsadó, összesen 8 fő 13 és 14 éves tanuló, 2 szülő, valamint a társadalomtörténi folyamatok kutatásával kapcsolatos kérdéseimmel a falu tisztségviselőihez fordultam. Az intenzívebb tereptapasztalat megszerzése a 2013-as év novemberétől számított négy hónapra tehető, az ezt megelőző körülbelül négy hónapban pedig a szakirodalomban való jártasság elmélyítése került előtérbe. A rögzítési technikák közé tartozik a fényképezés, a jegyzetelés és a diktafon használata. A szakdolgozat olyan kulcsfogalmakra épül, melyekről célszerű néhány szót ejteni még a bevezetőben. Az első tisztázandó kérdés, hogy a dolgozatban a továbbiakban kit értünk „cigány” alatt. A klasszikus antropológia területén gyakran felmerülő kérdésre nagyon nehéz tömör, és szinte lehetetlen nyilvánvaló választ adni rá. „A cigány népesség ugyanis nem képez egyértelműen lehatárolható csoportot, a cigány kultúra, életmód és identitás sem fogható fel valami történelmen kívüli állandósággal egyértelműen lehatárolható, egzotikus etnikai csoporthoz kapcsolható fogalomként.” (Ladányi és Szelényi, 2000:191) A kategória képlékenysége különösen megmutatkozik a vizsgált régióban, itt bebizonyosodik, hogy „az etnicitás leginkább akkor ragadható meg, ha 5

szembeállítható vagy legalább viszonyítható valami máshoz”. (Gecse, 2007:117) A dolgozatban azokat a személyeket soroltam a cigányok közé, akiket a faluban élő cigányok és nem cigányok is cigányként tartanak számon. Ebben az esetben tehát ötvözésre kerül a Kemény István-féle környezet általi besorolás stratégiája illetve a népszámlálások alkalmával használt önminősítés, önbesorolás módszere. (Ladányi és Szelényi, 2000:179191) Mivel a vizsgált település nemzetiségileg heterogén, a találkozási helyzetek száma viszonylag kiterjedt. Az érintkezések alkalmával az egyes etnikumok határokat állítanak fel. Ezekhez különböző viselkedésmintákat társítanak, melyek „határsértés” alkalmával módosulhatnak. A találkozási helyzetek az etnicitás termelődését segítik elő. (Bíró, 1996:251) Ezek azok a szituációk, melyek alkalmával az egyes etnikumok kihangsúlyozzák kultúrájuknak azon elemeit, melyekről úgy vélik, hogy nyomatékosítják hovatartozásukat, tehát identitásképző erejük van. A találkozási helyzetek, azaz érintkezési pontok vagy kontakt zónák vizsgálata közben körvonalazódott az a feltevés, hogy az oktatás intézményében a szegregáció mechanizmusa ment végbe. Az iskolai szegregáció, azaz a különböző származású tanulók eltérő iskolákban vagy osztálytermi csoportokban történő oktatása kétféleképpen valósulhat meg, mégpedig az iskolafenntartó önkormányzat adminisztratív beavatkozásával, vagy beavatkozás nélkül (önkéntelen szegregáció). „A szegregált iskolarendszer – bármilyen mechanizmus hozza létre – jelentős hatással van a tanulók fejlődésére”, ahol az egyébként is hátrányos helyzetű tanulók gyengébb színvonalú oktatásban részesülnek, mint egy kevésbé szegregált környezetben, ahol a heterogenitásnak köszönhetően motiváltabbá válhatnának. (Kertesi és Kézdi, 2005:317-318) A későbbiekben ismertetésre kerülő adatok alapján – melyek az iskolán belüli etnikai megoszlást mutatják be – Krebsz János tanár és író meghatározása szerint a rimaszécsi intézményt gettóiskolaként kategorizálhatjuk. Azok az iskolák tartoznak ebbe a csoportba, ahol a halmozottan hátrányos helyzetű diákok száma megközelíti vagy eléri a száz százalékot. (Krebsz, 2014) Ezen a ponton célszerű tisztázni még a hátrányos helyzet kategóriáját. Egy 2008-as megfogalmazás szerint, melyet a szlovák nevelési és oktatási tárca adott ki, egy gyermek vagy egy tanuló akkor minősül hátrányos helyzetűnek, amennyiben az őt körülvevő környezet nem biztosít megfelelő társadalmi, családi, gazdasági és kulturális hátteret, valamint nem ösztönzi, nem járul hozzá kellőképpen a gyermek lelki és érzelmi

6

fejlődéséhez, nem támogatja az egészséges szocializációt és nem biztosít megfelelő körülményeket a személyiség fejlődéséhez. (Zákon o výchove a vzdelávaní, 2008) A vizsgált problematika nem újkeletű, sok romológiai kutatás foglalkozik a szegregált iskolarendszer témájával. A kialakult helyzet azonban minden helyszínen különböző, így mindenhol más módszert vagy eszközöket kell alkalmazni azok megoldása érdekében. Jelen kutatás a találkozási helyzetek feltárásával próbál nyílt kommunikációt és megértő hozzáállást indukálni a felek között. Nem elegendő ugyanis, ha a tanár próbálja jobb belátásra bírni a tanulót, mert annak családi hátterének támogatására is szüksége van, de ugyanilyen fontos a tanár-szülő kapcsolat aktív gondozása a harmadik fél, a gyermek fejlődése szempontjából.

II. Rimaszécs története a falu keletkezésétől napjainkig A 2011-es népszámlálási adatok alapján Szlovákia összlakossága 5 410 836 főre tehető, ebből 80,7 % szlovák, 8,5 % magyar 2,0 % roma, a fennmaradt csaknem 10 % pedig cseh, ruszin, ukrán, lengyel, német vagy egyéb nemzetiségű. (Obyvateľstvo, 2012) Szociológiai kutatások azonban kimutatták, hogy a hivatalos demográfiai adatok nem tükrözik pontosan az etnikumok arányait. Egyes források szerint ugyanis a cigányok aránya ettől lényegesen magasabb, számuk nagy valószínűséggel meghaladja a 300 000-et, sőt, az 500 000 főt is elérheti, ami százalékban mérve a lakosság 5,7-9,5 %-át jelenti. Ez komoly belpolitikai problémát jelent, melyek megoldására már több kísérlet született, de a felzárkózást bizonyító eredmények egyelőre nem kimutathatók.1 (Melléklet, 1. ábra) Ami a továbbiakban tárgyalt régiót illeti, a Besztercebányai kerület (Banskobystrický kraj) 2001-ben 15 463 (2,3 %), 2011-ben pedig 15 524 (2,4 %) romának adott otthont, ezzel országos szinten a harmadik helyen áll (az Eperjesi és a Kassai kerületek után). Ezen a közigazgatási egységen belül helyezkedik el a Rimaszombati járás (okres Rimavská Sobota), mely lakosságának 1,67-4,99 %-a cigány nemzetiségű. (Štatistický Úrad Slovenskej Republiky, 2012) A járási székhely igazgatása alá tartozik Rimaszécs (Rimavská Seč) település, mely a kutatás helyszínéül szolgált. 1

Az egyik legradikálisabb kísérlet az volt, amikor a kommunizmus idején pénzzel „jutalmazták” azokat a roma származású nőket, akik sterilizáltatták magukat.

7

Bár Rimaszécs község mára már sokat veszített presztízséből, egykor Gömör-Kishont vármegye Feledi járásának fontos szerepet betöltő városai közé tartozott. Egyes adatok szerint a település már a honfoglalás előtti korokban is létezett, elnevezéséből eredően szlávok alapították Szjacs néven. A magyarok a X. század környékén váltak itt uralkodó népcsoporttá. II. András idejében már Kuslód volt a falu neve. Írásban először egy 1245-ben íródott oklevélben említik Zeechy alakban. További írásos emlékekben a település neve Zeech (1297), Sats (1332) és Szech (1427) formában olvasható, míg 1467-ben megkapta ma is használatos elnevezését. A Rima előtagot a falu határában eredő folyó után kapta. (Rimaszécs múltja, 2011) Szlovák megnevezése – Rimavská Seč – a trianoni szerződés életbelépése után vált szükségessé. A falut a XIV. században a Széchy család birtokolta. Többek között kedvező fekvésének köszönhetően a XV. Században már a mezővárosi rangot viselte és hamarosan megyei jelentőségű kereskedelmi központtá vált. 1566-ban török támadás érte, az ellenséges csapatok felgyújtották, de a lakosok kitartottak szülőfalujuk mellett, így sikerült megmenteni azt. A XVII. században férfiágon kihalt a nagy múltú Széchy család, így a falu a király fennhatósága alá került. Ezt követően a Koháry család lett a falu birtokosa, akik lassan, de biztosan megszerezték a Széchyek egykori tulajdonát. A település újra fejlődésnek indult, egyes feljegyzések szerint itt voltak a Felvidék leghíresebb állatvásárai. Az 1700-as évek elején kitört pestisjárvány azonban Rimaszécset sem kerülte el, jócskán megtizedelte a környékbeli lakosságot, ezért a Koháry család úgy döntött, szlovákokkal telepíti be a falut. A XIX. század elején viszont a Koháry család is férfiörökös nélkül maradt, így került a település a Koburg hercegi család kezére. Ebből az időszakból maradt fenn többek között a római katolikus templom. 1870-től több mint negyven éven keresztül a település járásbírósági székhelyként is funkcionált, sőt, saját börtönnel is rendelkezett. (Rimaszécs múltja, 2011) Az I. világháború kirobbanásakor lényeges változások következtek be Rimaszécs mindennapjaiban. A sorköteles férfiaknak be kellett vonulniuk harcolni, közülük harmincan sosem tértek haza. A háború elvesztését és a Csehszlovák állam kikiáltását követően Magyarország hatalmas területeket és rengeteg lakost veszített el, köztük Rimaszécset is, ami a trianoni békediktátum értelmében 1920-tól az újonnan alakult Csehszlovákiához került. Az új fizetőeszköz a csehszlovák korona lett. A falu földterületeit felparcellázták, majd szétosztották a betelepülő szlovák és cseh lakosok között. „A Rimaszécs melletti Koburg birtokra például már 1920 őszén toboroztak telepeseket, napilapokban közzétett 8

hirdetések útján is. A magyar államhatár és az elcsatolt vasútvonal közelében négy szláv telep létesítését tervezte és valósította meg a földhivatal: Leánymező, Gernyőpuszta, Kacagópuszta és Csobánka. 1922. október 1-én volt a kolónia alapkőletétele, a kolonisták költségeinek 70 %-át a Szociális Minisztérium állta. 1926-ban Gernyőpuszta és Leánymező összekapcsolásával hozták létre Bottovo települést. A területet, amelyen a telepek létrejöttek, Dobóca (Leánymező és Gernyőpuszta) és Rimaszécs (Kacagópuszta) kataszteréhez tartozott.” (Gecse, 2007:66) További szétosztott területekből jöhetett létre a szomszédos Orávka település is, ahol ma is szinte csak szlovákok laknak, ezzel egyfajta szigetet alkotva a környéken. A két világháború között megindult az infrastrukturális fejlődés, a villanyáramot 1931ben vezették be. Eközben pezsgett a kulturális élet, a környéken ekkor még egyedülálló módon megalakult a futballcsapat, valamint a helyi lakosok szabadidejükben operetteket adtak elő. Református és katolikus iskola is működött a településen, tervezték az új kultúrház építését, amikor kitört a II. világháború. 1938. november 3-án érkezett a hír, hogy a falut visszacsatolták Magyarországhoz. 1941-től a helyzet romlásnak indult, végül a háború 1944-ben érte el ténylegesen a falut, amikor megkezdődött a helybéli zsidók deportálása. Bár még ezen év december 19-én véget ért a háború, a falusiak nem örülhettek sokáig a hírnek. Rimaszécset visszacsatolták Csehszlovákiához, a bevonuló szovjet csapatok pedig rettegésben tartották a lakosokat. Sokukat szovjet munkatáborba hurcoltak. Életbe léptek a Beneš dekrétumok intézkedései, megszűntek a magyar iskolák, a magyar sajtó, a magyar kulturális élet és a magyaroknak járó nyugdíj, elkobozták a magyarok és a németek vagyonát vagy lakosságcsere keretén belül Csehország területére vagy Magyarországra telepítették a családokat. 1948 februárjában az országban megkezdődött a szocialista átalakulás a Kommunista Párt vezetése alatt. Május 9-én a magyarok visszakapták állampolgárságukat. 1948. december 20-án befejeződött a csehszlovák-magyar lakosságcsere program. 1949. február 23-án a Nemzetgyűlés meghozza az Egységes Földműves Szövetkezetről szóló törvényt, mely a mezőgazdaság szovjet mintájú egységesítését alapozza meg. A szövetkezetek megalapítói azonban nem a helyi magyar gazdák, hanem a beköltözött szlovák lakosság lesz. 1950. február 25-én Hegedűs Lajos vezetésével 60 taggal megalakult az Egységes Földműves Szövetkezet (Jednotné Roľnícke Družstvo). (Ambrúzs, saját jegyzet) 1952. augusztus 6-án újra megalakult az egyszer már felbomlott helyi szövetkezet, immár 163 taggal. 1954. március 3-án megszületett az a törvény, mely kimondja, hogy minden 18. életévét betöltött csehszlovák személy nemzetiségre való tekintet nélkül 9

rendelkezik választójoggal. 1959-ben a település már ún. szocialista községgé vált. A szövetkezet taglétszáma jócskán megnövekedett 297 fő), az ’50-es évek végére kényszernyomás alatt minden magángazda csatlakozott. (Ambrúzs, saját jegyzet) 1960-ban a falu határában folyó Rima vize a folyamatos esőzések miatt akkorára duzzadt, hogy a cigányokat ki kellett telepíteni a Sziget elnevezésű telepről és be kellett költöztetni őket a faluba. A kulturális élet új erőre kapott a településen, 1962-ben pedig megnyitotta kapuit a ma is működő 12 osztályos magyar tannyelvű általános iskola. A falu ekkor már a Rimaszombati járás közigazgatása alá tartozott. 1967-ben a pártvezetés indítványozására országos szintű szociológiai kutatást végeztek azzal a céllal, hogy feltérképezzék a társadalmi rétegződést. A vizsgálat kutatta az életmódot, a végzett munka bonyolultságát és a jövedelmet. A végeredmény alapján a magyarok a társadalmi ranglétra hatodik helyére kerültek, csak a cigányokat sikerült megelőzniük. Az első öt helyre a csehek, lengyelek, szlovákok, ukránok és a németek kerültek. (Ambrúzs, saját jegyzet) Rimaszécs magas presztízsű településnek számított a járásban. A ’70-es, ’80-as években sokan költöztek ide a környező falvakból. A község dinamikusan fejlődő tendenciát mutatott. A rendszerváltás

hatására

azonban

hanyatlás

következett.

Megszűntek

a

munkahelyek, a nem cigányok körében megindult az elöregedés és az elcigányosodás folyamata. Egy évtizednyi hanyatlás után a település próbált talpra állni és kiküszöbölni a társadalomtörténeti változások okozta negatív hatásokat, de a kísérlet mindmáig nem hozott átütő sikereket. (Rimaszécs múltja, 2011) A széleskörű fejlesztések ellenére a település nem örvend nagy népszerűségnek a régióban. A település nevének a szóbeszédben Rimaszécsről Romaszécsre való gúnyos elferdítése sokat elárul erről a viszonyról.

10

III. Rimaszécsen lezajló társadalomtörténeti változások az 1900-as évek elejétől napjainkig

A szakdolgozat társadalomtörténeti változásokkal foglalkozó fejezetének megírásában nagy segítségemre volt Ambrúzs Zoltán, a falu önkormányzati képviselője. Ezt megelőzően tíz évig polgármester helyettesként látta el feladatait. A képviselő sokat foglalkozik a település múltjával és jelenével, szabadidejében kronológiai sorrendben jegyzéket vezet a falu történéseiről. A munka ezen részének gerincét tehát a vele készített interjú adja. Rimaszécs községet az 1900-as évek elején a környező falvaktól eltérően nem paraszti, hanem főleg polgári családok lakták. A település kisvárosi ranggal rendelkezett, körülbelül 1600 lakosa volt. Járási székhelyként is működött. Három puszta tartozott a fennhatósága alá, köztük a mai szomszédos falu, Orávka területe is, ahová később szlovákokat telepítettek. A falu lakosságát felekezeti megoszlás szempontjából katolikus (kb. 1000 fő), református (kb. 400-500 fő) és zsidó (kb. 130 fő) vallásúak alkották. Az erőszakos szlovakizáció idején a faluba ugyan nem telepítettek be szlovákokat, viszont a betelepülők elfoglalták a község tulajdonához tartozó Kacagópusztát. A Koburg herceg egykori birtokának egy részét is eltulajdonították, itt alakult meg később Orávka majd Bottovo, még ma is nagyrészt szlovák ajkú lakosoknak otthont adó falvak. Gernyőpuszta helyén terül el a mai Dobóca. Az I. világháború kitörését a falu lakossága leginkább abból a szempontból érezte meg, hogy sok férfinak be kellett vonulnia harcolni. A vereséget követően az új határt pár kilométerre a településtől húzták meg, ami számos negatívummal járt, többek között alapvető jogok, földterületek és más tulajdonok elvesztésével. A két világháború között valamennyire normalizálódott a helyzet. 1938 novemberében érkezett a hír, hogy Rimaszécset visszacsatolták Magyarországhoz. Ezt nagy öröm és ünneplés követte. Még e hónap 9-én 300 huszár vonult be a faluba, ahol már minden

házon

ott

díszelgett

a

magyar

lobogó.

A

magyarok

bejövetelének

megünnepléseként a következő év májusában Rimaszécset is érintette az Aranyvonat, mely Szent István király Jobbját szállította. 11

1944 decemberében a települést visszacsatolták Csehszlovákiához, így ismét következett a jogfosztottság időszaka főleg a Beneš-dekrétumok intézkedései hatására. A szocialista átalakulás 1948-ban kezdődött meg. Megalakult az Egységes Földműves Szövetkezet, mely később Új Világ EFSz néven működött. 1951-ben létrejött a CSEMADOK (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szervezete) rimaszécsi alapszervezete, mely első elnöke Kovács Béla lett. A rimaszécsi viszonylatokat és az egységesítésre való törekvéseket és kudarcokat jól tükrözi egy 1951. március 15-én az Új Szó napilap hasábjain megjelent Kertész Imre cikk. A publikáció főleg arról szól, hogy a kulákság hogyan befolyásolja és hangolja a lakosokat a kollektivizálás ellen. (Melléklet, 1. kép) A falu kulákjait név szerint említi. „Ott van aztán Rimaszécsen még Mészáros Dezső 31 hektáros kulák is, aki még mindig 7 szobás lakást bitorol és folyton csak azon töri a fejét és azon mesterkedik, hogy a régi jó kulák-világot hogyan lehetne visszahozni. A szava olyan édeskés, hogy szinte csöpög a méztől. Így akarja befolyása alá venni a falu dolgozó népét.” (Ambrúzs, saját jegyzet) A ’60-as évek kezdetére kényszernyomás alatt szinte mindenki belépett a szövetkezetbe. 1970-ben az ország keleti részén kolera járvány ütötte fel a fejét, többen bele is haltak. A középületeken klóros gézzel csavarták be a kilincseket, valamint az oda való belépés előtt klóros meszet tartalmazó ládába kellett taposni fertőtlenítés céljából. A tömegrendezvényeket betiltották. Az intézkedéseket körülbelül két hét után oldatták fel. (Ambrúzs, saját jegyzet) A kulturális élet továbbra is zajlott, a sporttal kapcsolatos rendezvények, főleg a futballmeccsek, nagyon népszerűek voltak a lakosok körében. 1989-ben a demokrácia színrelépése társadalmi-gazdasági változásokat idézett elő, melyek hatására több évnyi hanyatlás következett. Közel tíz évnek kellett eltelnie a falu talpra állásáig. 1998-ban szociális lakások épültek a rászoruló roma családoknak, bevezették a faluba a gázt, renoválták a kultúr- és a községházat. Rimaszécs ma is aktívan ápolja testvér települési kapcsolatát a magyarországi Bánrévével, mely a kultúra, az oktatás és a gazdaság szintjén is megvalósul. (Rimaszécs múltja, 2011)

12

III. 1. Társadalomtörténeti átalakulás a demográfiai változások szempontjából

A hivatalos adatok alapján Rimaszécs 1936 főnyi összlakosságának 91,06 %-a magyar (1763 fő), 4,75 %-a szlovák (92 fő), 2,32 %-a pedig roma (45 fő) nemzetiségűnek vallotta magát. Mivel azonban a helyi közvélemény számon tartja az egyének etnikai eredetét, a kutatás során hamar kiderült, hogy ezek az adatok nem tükrözik a valóságot. A pontosított tényállásra Ambrúzs Zoltán, helyi önkormányzati képviselő által önkéntesen összegyűjtött információk világítanak rá, melyek alapjául a Rimaszécsi Hírvivő című helyi újság szolgált. A helyettes a lap háromévnyi számában közölt születési és elhalálozási adatok alapján dolgozta ki a település lakosságának természetes szaporulatát. Az etnikai besorolást személyes ismeretség alapján végezte. Az eredmények szerint Rimaszécsen 2010-től 2012-ig összesen 108 gyermek született, ebből 96 roma (2010-ben 35, 2011-ben 27, 2012-ben 34), 12 pedig magyar (2010-ben 3, 2011-ben 7, 2012-ben 2) származású. Az elhalálozások száma ugyanebben az időintervallumban 43 volt, az elhunytak közül 26 fő cigány (2010-ben 7, 2011-ben 8, 2012-ben 11), míg 17 fő magyar (2010-ben 8, 2011-ben 6, 2012-ben 3) nemzetiségű volt. Az adatokból kiolvasható, hogy a település roma lakosainak száma három év alatt 70 fővel megemelkedett, ami már önmagában meghaladja a népszámlálási eredményekben feltüntetett 45 főt. A magyar nemzetiségűek száma ezzel szemben 5 személlyel csökkent, mivel az elhalálozások száma ennyivel haladta meg a születések számát. (Ambrúzs, 2012:1-3)2 A valaha virágzó település ma a leépülés állapotában sanyarog. A munkanélküliek száma a 2001-es népszámlálási adatok alapján csaknem 500 főre tehető, mára ez a szám bizonyára jócskán megemelkedett. (Vybrané výsledky zo sčítania v roku 1991 a 2001, 2009) A magyar lakosságra jellemző az elöregedés, növekszik az elvándorlás, valamint egyre kezelhetetlenebb szociális kérdést jelent a cigány lakosság felzárkóztatása. 3 Az 1900-as évek elején még csak magyar nemzetiségű polgári családok éltek a településen, mely akkor még a kisvárosi rangot viselte. A falu a XX. század közepén 2

A fent szereplő adatok tükrében érdekes mozzanatnak tekinthető, hogy 2012. december 7-én, Budapesten 10 éves magyarságmegtartó munkájáért Rimaszécset díszoklevéllel jutalmazták, mivel a népszámlálási adatok szerint a 2001-es adatokhoz képest a faluban egy évtized alatt 2,57%-al nőtt a magyarok aránya. A Felvidéken összesen 48 falu vehette át a díjat, Rimaszécs a 21. helyen végzett. (Ambrúzs, 2012) 3 Kor és nem szerinti eloszlást, felekezeti hovatartozást, iskolai végzettség és anyanyelv szerinti összetételt, nyilvános helyen és otthon történő nyelvhasználatot szemléltető demográfiai adatok a Mellékletben (29.ábra).

13

veszítette el homogenitását, egyrészt a szlovák beköltözők, másrészt az árvíz miatt betelepített cigányok hatására. Ebben az időben nemhogy a falu belterületén, de még a falu peremén sem éltek cigányok. Vándorcigányok ugyan időnként megjelentek a községben, de sosem telepedtek le. A Rima folyó másik (bal) partján élő cigány kolóniákról azonban már 1731-ből maradt fenn írásos emlék. Ezen közösségen belül elterjedt volt a kovács, a zenész és a vályogvetés, mint hagyományos mesterség. Az 1959-1961-es években a nagy esőzések hatására az akkor még szabályozatlan Rima folyó kiöntött és lakhatatlanná tette a cigány kolónia otthonait. Ezt a területet akkoriban Szigetnek nevezték. Egy 1955-ös adat szerint a romák száma akkor 200-230 főre tehető. A tradicionális megélhetési stratégiák mára eltűntek, a régi zenész családok, mint az Oláh, Farkas, Kitai, Balog, a környező falvakba költöztek. Az interjú alanya még visszaemlékszik a XX. század közepére, mikor még három cigány zenekar is volt a faluban, bálokba és lakodalmakba mindig őket hívták a környékbeliek. (Melléklet, 2. kép) Általában a násznéppel együtt végigvonultak a falun, majd mikor elérkeztek a helyi kultúrházhoz és községi hivatalhoz, összetalálkoztak a másik két zenekarral. Az egyház nagy szerepet vállalt a falu életében. A lakosság nagy része katolikus volt, a többiek a református egyház tagjai voltak. Többnyire a cigány lakosság is meg volt keresztelkedve. A romáknál a felekezeti hovatartozást a pap illetve a lelkész személye is nagyban befolyásolta és befolyásolja ma is. Gyakran előfordult, hogy egyik vagy másik felekezet vezetője nem volt hajlandó megkeresztelni a cigányok gyermekeit. A megkérdezett szerint ez főleg annak volt köszönhető, hogy az épp odakerülő szlovák nemzetiségű és anyanyelvű pappal a romák nem tudtak szót érteni, így inkább elvitték a gyermeket a másik vallás vezetőjéhez. Ma már körükben a Jehova vallás a legelterjedtebb. Az idők folyamán sok volt a beköltözők száma, mivel sok volt a munkalehetőség a faluban. Cigányok közül a már gyökeret vert, gyakorlatilag tősgyökeres cigánynak tekintett beköltöző család közé tartozik a Rácz család, Várgedéről a Kalocsai család, a szomszédos településről, Csízből a Busa család. Ezen kívül költöztek be cigányok Jéne illetve Harmac falvakból is. Azonban nem csak beköltözők voltak, hanem sok, egykor tősgyökeres cigány családnak teljesen nyoma veszett a településről. Ilyenek ma a sokan Csízbe átköltöző Farkas vezetéknevű roma családok. A ma meghatározó és sok főt számláló családok közé tartoznak a Busa (kb. 230 fő 18 éven felüli lakos), Bari (100+ fő), Danyi, Váradi, és Rácz családok.

14

1985-86-os évben érezhetővé vált, hogy a szocialista rendszer hanyatlásnak indult. Ebben az időszakban sok rimaszécsi értelmiségi lakos elköltözött a faluból. Mivel a Szövetkezet vezetősége nem helyi polgár volt, nem állt érdekükben a fejlődés felé terelni a települést. „Ez volt nekünk a bajunk, a rimaszécsieknek, hogy nem tudtunk összefogni. Felettünk mindig egy idegen állt. Szövetkezet élén is ez, akit említettem, Juhász, hanvai volt, hát ő is a saját embereit hozta Hanváról. Ha rimaszécsi került volna a Szövetkezet élére, akkor az persze, hogy a rimaszécsieket vitte volna.” Az elköltöző értelmiség Kassán, Nyitrán, Pozsonyban vagy Rimaszombatban telepedett le, mivel az akkori vezetőség nem tartott igényt a munkájukra, helyettük más falvakból hoztak be munkaerőt. Azokban a házakban, ahol egykor ezek az elköltözők éltek, ma már csak többnyire egy megözvegyült szülő él, vagy a roma lakosság által kerültek felvásárlásra. A rokonság csak családi ünnepekkor, Halottak napján, Karácsonykor vagy Húsvétkor tér haza egykori lakóhelyére. Az az értelmiségi réteg, akiket a Szövetkezet vezetősége betelepített a faluba, mára szintén elköltözött a településről, mindössze a Tóth és a Viczián család döntött a maradás mellett. A rimaszécsi nem cigány társadalom egyértelműen elöregedő tendenciát mutat, amit majd a későbbiekben ismertetésre kerülő adatok is alátámasztanak, melyek a helybéli iskola tanulóinak etnikai arányait mutatják be. Ezek az adatok a falu lakosságának etnikai megoszlását is hűen tükrözik. Az alapiskola 450 tanulójából ma körülbelül 400 gyerek cigány, 50 pedig nem cigány nemzetiségű. A megkérdezettek szerint az egykor nagyrészt nem cigány tanulóknak helyet adó iskola akkor indult el az elcigányosodás útján, amikor a környező nagyobb városokban, mint Tornalja vagy Rimaszombat, megnyitották kapuikat a 8 osztályos gimnáziumok. „Elvitték a fehér gyereket, a jobbakat. Jól tanultak. Negyedik után már az ötödikeseket. Csak az már olyan volt, hogy aki itt maradt, majdnem azt mondom, hogy aki itt maradt, a jó gyerek ugye elment, látták, hogy azok már oda járnak. Már a következő évfolyamból már még többen elkezdtek járni.” Cigány-nem cigány vegyesházasságra olyan családok között kerülhet sor, ahol a nem cigány fél már szintén a szegényebb réteget képviseli. A cigány nyelvet nem beszélik a helyiek, nincsenek is emlékek róla, hogy ez valaha elterjedt lett volna. Népszámlálásokkor szinte mindegyikük magyarnak vallja magát. A roma identitás valamennyire a 15

felkapaszkodottabb, a hierarchia felsőbb szintjén álló családokban tapasztalható, ők lenézik a cigányokat.

III. 2. Megélhetési stratégiák átalakulása a rimaszécsi cigány társadalom körében Bánlaky Pál leírása alapján „a megélhetési stratégia egy terv, elgondolás, valamilyen összetett cselekvési algoritmus kidolgozása arra nézve, hogy adott feltételek között hogyan lehet

biztosítani

a

család

megélhetését.

Ennek

természetesen

részét

képezik

jövedelemszerző tevékenységek, illetve a költség-racionalizálásra (költségek csökkentésére) vonatkozó elképzelések, a fogyasztási szerkezet átalakítása, a családi munkamegosztás újra-strukturálása, valamint esetenként az értékrend átstrukturálása is.” (Bánlaky, 1998) A rimaszécsi cigány társadalom hagyományos mesterségei a gazdasági növekedés hatására mára nem csak háttérbe szorultak, de elveszítették létjogosultságukat. A rimaszécsi Egységes Földműves Szövetkezet (Jednotné Roľnícke Družstvo; JRD) 1950. február 25-én alakult Hegedűs Lajos vezetésével. Az első tagok főleg a kisgazdák és a nincstelen parasztok voltak. A konszolidációt követően, az 1957-58-as években kialakult a szövetkezet stabil tagállománya. Az 1960-as évet követően már cigány nemzetiségű tagok is beléptek a JRD-be. Ezekben az években többféle megélhetési lehetőség közül is választhattak a romák, ekkoriban indult be ugyanis a közművesítés, a vízhálózat és csatornarendszer kiépítése, ezen kívül istállók építésénél mint segédmunkaerő alkalmazták őket. Ekkor alakult ki a cigány társadalomban az a réteg, mely később, akár az 1970-es, 1980-as években a kőművesiparban tudott elhelyezkedni. Közülük sokan Rimaszombatban vállaltak később munkát, de volt olyan is, aki Besztercebányáig, sőt Prágáig is eljutott, főleg lakótömböket építeni. A cigányság lassan a falu életében is kezdett részt venni, valamint törekedett a felzárkózásra. A kulturális élet is fellendült, ahol szintén igyekeztek megmutatni magukat. Megalakult a Csemadok (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete), a felvidéki magyarok kulturális szervezete, különböző körök alakultak, mint a Hangya-kör, Gazda-kör, katolikusok és reformátusok gyülekezete Azok a romák, akik már valamennyire kikerültek az egykori nyomorból, kezdtek házakat építeni, akár a falu belsőbb területein is, de főleg a mai Malom utcán. A fennmaradt adatok alapján az 1950-es, 1960-as években körülbelül 30-40 házat építettek.

16

Az 1970-es években megalakult egy központi szövetkezet rimaszécsi székhellyel, a földterületek megsokszorozódtak, ezáltal még több munkaerőre lett szükség. A faluban kezdték lebontani a régi épületeket, hogy azok helyére szocialista típusú kockaházakat építsenek. A termelőszövetkezeten kívül további munkalehetőséget kínált a Tesla gyár, a helybeli Kertészet, ahol sok cigány dolgozott segédmunkaerőként. Az interjú alanya visszaemlékszik a közveszélyes munkakerülőkkel való elbírálásra. „Nekem volt olyan ismerősöm akkor, aki három évet ült le, mert nem dolgozott. Mostan meg pénzt kap azért, mert nem dolgozik.” Felépült a Hangya bolt és több lakótömb, amiben már cigány lakosok is helyet kaptak. A régi vályogházaikat, ahonnan beköltözhettek ezekbe a lakásokba, eltúratta az önkormányzat. Ambrúzs Zoltán szerint ez volt az az időszak, mikor a felzárkózó romák körében a gyermekvállalás száma csökkenni kezdett. A cigány családok általában három, négy gyermeket vállaltak, ritkának számított, ahol öt vagy hat gyermek is született. „Egy

család

volt

Szécsben,

én,

akire

emlékszek,

én,

akkor

gyerekkoromban. 12 gyerek. Danyi Ilonnak vagy Jolánnak hívták, ha jól emlékszek. Annak volt annyi sok gyereke. De a többinek, egynek se nem volt. És mind iskolába járt.” Az általános tendencia az volt, hogy ugyanúgy, ahogy a nem cigányok, a cigány gyerekek is elvégezték az iskolát, sőt, legtöbben szakmát is tanultak. Legfőbb célpontnak számított Kövecses (Štrkovec) településen a Mezőgazdasági Segédiskola, ahogy a köznyelv nevezte: Tyúkipari, vagy a tornaljai és rimaszombati szakközépiskolák. Sokan kőműves segédnek tanultak, amivel később egyszerűen el tudtak helyezkedni. A szegény, marginalizálódó társadalmat nem csak a cigányok alkotják. A különböző cégek, a szövetkezet és más melléküzemágak megszűnésével a nem cigány lakosok is munkanélkülivé váltak. Aki úgy döntött, hogy máshol vállal munkát, az többnyire nem tért vissza a faluba. A rendszerváltás után, a munkahelyek megszűnése idején a cigányok körében újra megnőtt a gyermekvállalási kedv. „A települések azon csoportját, ahol a munkaerőpiacról való tartós távollét etnikai kirekesztettséggel párosul, és a tartós szegénység hatására már a gyermekvállalási szokások is megváltoztak, gettósodó térségnek nevezzük.” (Virág, 2010:40) Sokak szerint a nagyarányú születésszámot az is okozza, hogy az állam magas összegű segélyt folyósít a nagycsaládosoknak, valamint szülési támogatást is biztosít azoknak. Az alapiskola gettóiskolává válását ez a komponens is elősegítette. A tankötelezettség Szlovákiában a 16 éves kor betöltéséig tart. Azok a szülők, akik ettől 17

korábban kiveszik az oktatásból gyermekeiket, többféle támogatástól is eleshetnek. A falubéli családokat ez nem riasztja vissza, ugyanis a képviselő elmondása szerint az összeget a szülők ugyanúgy megkapják, csak nem pénz, hanem utalvány formájában, mégpedig az önkormányzattól. A feltétel mindössze annyi, hogy ezen az utalványon nem lehet(ne) alkoholt illetve dohányárut vásárolni, de ezek kijátszására a családok többféle stratégiát is kidolgoztak. Az egyik legegyszerűbb taktika, hogy megkérnek egy rokont vagy egy ismerőst, hogy az vásároljon be helyettük. A rimaszécsi cigány társadalom hierarchikusan épül fel, mely a megélhetési stratégiára, ebből következőleg az anyagi jólét mértékére épül. A rétegzettség mai formája akkor kezdett kialakulni, amikor az Európai Unióba való belépés után érvénybe lépett a Schengeni egyezmény és megszűnt az államhatárokon az utasok ellenőrzése. A hierarchia csúcsán álló cigány lakosság ma az a réteg, aki kihasználta ezt a lehetőséget. Ők a határok megnyitása után mindenféle „csencsembencsem” dolgokat, ruhaneműt, elektronikai cikkeket hoztak be Magyarországról és bizonyos árréssel továbbadták azt a helyieknek, amiből biztos megélhetési alaphoz jutottak. A velük körülbelül egy szinten álló réteghez tartoznak azok a családok, akik rendszeresen jártak vagy járnak még ma is külföldre (Németország, Ausztria, Szlovénia) koldulni. Ezek a családok ugyanúgy jogosultak a szociális rendszer nyújtotta támogatásokra. A pénz felvételét úgy oldják meg, hogy amikor a segélyosztás esedékes, hazajönnek, és csak a „podpora” osztások között tartózkodnak külföldön. Ma ebből a rétegből sokan költöznek a falu olyan részeibe, ahol egykor még egyáltalán nem éltek cigányok. A felemelkedés körülbelül tíz évig tartott. A koldulni járó családok közül ma már sokan Hollandiából vagy Németországból történő autó behozatallal foglalkoznak. Gyermekvállalás terén ezek a családok a környezetükben élő nem cigány családok mintáit követik, mindössze egy vagy két gyermeket vállalnak. Bizonyos márkákat, mint a Mercedes vagy a sportruházat márkáit státuszszimbólumként jelenítik meg a mindennapi életben. A hierarchia ezen a fokán álló családok lenézik a település más részén élő cigányokat és romának vallják magukat. „Ők kikérik maguknak, ha azt mondod nekik, hogy cigány. »Én nem vagyok cigány, én roma vagyok.« Ilyen dolgok is előfordulnak.” A jobb megélhetésű cigány családok közé tartoznak még azok, akik az uzsora kölcsönök osztásából szereztek anyagi tőkét. Ezek az uzsorások még ma is aktívan működnek. A pár éve megrendezett falunapok például a segélyosztás előtt lettek megtartva. A szegényebb családoknak azonban pénzre volt szükségük, hogy részt vehessenek az eseményen. Az uzsora kölcsönt folyósító személy teli pénztárcával járta a falut, és alacsony 18

összegű hiteleket adott, amit a hitelezőknek pár napon belül 100 %-os kamattal kellett visszafizetniük. A jobb megélhetési lehetőségekkel rendelkező családok némelyik tagja állandó munkahellyel is rendelkezik, többen eljárnak dolgozni a rimaszombati kábelgyárba. Ezt sajnos a szegényebb réteg nem tudja megoldani, főleg a beutazás miatt (kb. 25 km). Az ingázás gyakran úgy történik, hogy a dolgozók egyike gépkocsival szállítja a többi munkást a munkahelyre, akik később belefizetnek az üzemanyag költségeibe. A legalsó réteget azok képviselik, akik valójában nincstelennek számítanak. Ezek a családok is segélyből élnek, több megkérdezett szerint a gyermekeikkel nem törődnek, a bevételük nagy részét pedig még a segélyosztás napján alkoholra és dohányárura költik. Lakóhelyük rendezetlen, első látásra felismerhető, hogy melyik réteg lakja. A 18. életévüket betöltő cigány nők és férfiak szinte mindegyike munkanélküli. A településen összesen 460 foglalkozás nélküli személy él. A faluban két féle közmunka program is megindult, az egyik 80 főt foglalkoztat, a nagyobb volumenű pedig 360-at. Őket 8 fő koordinátor igazítja el a napi teendőkben. A ledolgozandó munka ideje havonta 30 óra. A munkások délelőttre és délutánra vannak beosztva. Egy nap 4 órát dolgoznak, de csak a jelenléti ív aláírásával letelik az időtartam fele. Kiegészítő jövedelmet sok cigány család a vasazással, vasgyűjtéssel tud bebiztosítani magának. Egykor három fémhulladék felvásárló hely is működött a faluban, ma már más településeken adják el az összegyűjtött vasat. Ezen megélhetési stratégia kárát sokszor a falu lakosai érzik meg, sok kisebb bűncselekmény származik ebből a kereset kiegészítésből. A temetőn például nem marad meg semmiféle vaskorlát vagy vaskerítés, a Jézust ábrázoló öntvény vas keresztet is darabokra törték az elkövetők és úgy adtak túl rajta. A csatornafedőlapok szintén sorra tűnnek el az utcákból. Azok a családok, akik a vasazásra kényszerülnek, a cigányság alsóbb rétegeit képviselik. Többnyire azért van szükségük erre a kiegészítésre, hogy a csucsuzás és a cigarettázás biztosítva legyen. Ezt az életmódot nem csak a férfiak, hanem a nők is folytatják, sőt, a gyermekek is korán fogyasztó

részesévé

válnak.

Ahogy

Virág

írta,

„a

rendszertelen

jövedelmek

kiszámíthatatlanná teszik a mindennapi életet, gátolják a hosszú távú gondolkodás és tervezés kialakulását, erősítik a szociális és munkanélküli járadékoktól való függést”. (Virág, 2010:108) További kisebb bűncselekményeknek számít a faluban a falopás, az illegális vadászat és halászat vagy a konyhakertekből való lopás. Az alkohol hatására gyakran előfordul verekedés, ilyenkor nem ajánlatos beleszólni az összetűzésekbe. Bár rendőrségi állomás működik a faluban, az intézmény hatásköre alá 26 falu tartozik, így kevés alkalmazottal nem képes mindenhol rendet tartani. A társadalom ezen rétegén a 19

faluban praktizáló Dušan Rybár gyermekorvos próbál segíteni, aki az Unicef tagja is egyben. Különböző támogatásokat pályáz meg, ruhagyűjtéseket szervez és csecsemőknek alkalmas vízosztásban vesz részt azokon a területeken, ahol hiánycikk az ivóvíz. A terepmunka tapasztalatai alapján sok esetben a kirekesztett, szegénységben élő réteg a felajánlott legális munkavégzést visszautasítja, azzal az indokkal, hogy az „nem éri meg”. A jövedelemkülönbség ugyanis elenyészőnek tűnik a szemükben, főleg abban az esetben, ha a munka miatt ingázni vagy hetelni kellene.

III. 3. A rimaszécsi cigányság életkörülményei, lakóhelyi szegregáció és a nyilvános terek használata

Ladányi János a térbeni elkülönülésről azt írja, hogy „a lakóhelyi szegregáció a társadalmak

rétegződésének

egyik

igen

fontos

dimenziója,

ami

a

társadalmi

egyenlőtlenségi rendszerek térbeni megjelenéseként is felfogható: az etnikai és a szociális csoportok közötti társadalmi távolságok térbeni távolságokként is megjelennek”. A cigánynem cigány aszimetrikus viszony azonban nem következménye, hanem előidézője a térbeni elkülönülésnek. (Ladányi, 2011: 52) A faluban körülbelül 450 ház található, ebből 200-250 házban már ma is több generációs cigány családok élnek. Körülbelül 70 ház olyan, ami hamarosan eladásra kerül, ezekben egy szülő él egyedül, a gyermekei pedig nagy valószínűséggel már nem térnek vissza a faluba. Ezeket a házakat vélhetően cigány lakosok fogják megvásárolni. Ez ugyan körülbelül „csak” a fele az otthonoknak, az azonban nem elhanyagolandó részlet, hogy míg a nem cigányok kevesen élnek egy fedél alatt, a cigányoknál nem ritka a 10-15 fő sem. Az ingatlanárak ma már nagyon alacsonyak, a régi lakosok szabadulni akarnak az üresen maradt házaktól. A tíz évig alpolgármesteri pozíciót betöltő Ambrúzs Zoltán a szociális lakások és az azokra kapott támogatásokra is kitér. Eredetileg 60 darab ilyen lakóházat terveztek, ma ebből 46 van készen. A maradék 14 ház felépítését is tervezi az önkormányzat, mivel az állam támogatja ezeket a projekteket. A költség 80 %-át ugyanis projektek útján meg lehet szerezni, a maradék 20 % pedig a beköltözőt terhelné. A falubéli romáknak azonban szűkösek az anyagi kereteik, így az önkormányzat kifizeti ezt az összeget, amit a lakóknak 20

havonta kellene törleszteniük. Elsőként a templom alatti cigánytelepről tervezték beköltöztetni a cigányokat, mivel a falu azon a részén volt legkritikusabb a helyzet, főleg higiéniai szempontból. Ez részben meg is valósult, de a beköltözőknek idegen volt az új környezet, így körülbelül három hét eltelte után a lakók, amikor nem álltak a rendelkezésre anyagi források, túladtak a műanyag nyílászárókon illetve a lakás többi, mozdítható felszerelésén. A szociális lakásokban helyet kapó családok 40 %-a teljesen el van maradva a törlesztéssel (összesen: 30-40 000 EUR). Bizonyos szociális helyzettől függően ugyan igényelhető lakhatási támogatás, de ez a lakók vagy az alkalmazottak szakavatatlansága miatt nem mindig ér célba a jogosulthoz, esetleg a nem jogosult kapja meg helyette. Végeredményben az interjúalany szerint a szociális lakások építése nem váltotta be azokat a hozzá fűzött reményeket, melyeket elvártak tőle. A legszegényebb, marginalizálódott réteg lakhatási körülményei sok szempontból nem megfelelőek. Egy pár négyzetméteres lakásban akár három generáció is él. A családok bővülésekor a térhasználatot úgy oldják meg, hogy a szobákat ketté választják és ajtókat nyitnak az udvarra. Ezeket a sok generációs házakat kívülről egyszerű felismerni, mivel kevés helyen indokolatlanul sok a nyílászáró. Ezekben a szobákban nem ritka, hogy hat, nyolc gyerek alszik együtt szüleivel, akár a földön is. Az interjúalany egykori népszámlálóbiztos révén sok ilyen házba bejutott, megfigyelései alapján a berendezés mindig nagyon szegényes, de szinte mindenhol van plazma vagy LCD televízió a falon. Sokuk a legújabb fajta mobiltelefonnal rendelkezik, valamint az uzsora kölcsön fizetésén kívül a második legfontosabb havi kötelezettség az internet befizetése. A térbeli elkülönülés a temetkezési helyek elhelyezkedésében is megfigyelhető. A feltörekvő, jobb módú romák azonban már itt is követik a nem cigány mintát és impozáns síremlékeik nem a cigány részen helyezkednek el. A nyilvános terek használatában kialakult gyakorlatok a segélyosztáskor a legszembetűnőbbek. A gyülekezés a posta előtt kezdődik. Ahogy a családok megkapják a támogatást, nagy részét tovább is adják, mert itt fizetik ki az uzsorást is. Ez a legfontosabb adósság, amit először törlesztenek. Ezt követően a csoport feloszlik, majd a következő gyülekező helyen, a boltok, vagy ritkábban a kocsma előtt áll össze újra. Itt történik a csucsuzás4 Következtetésként levonható, hogy „a szegénység és kirekesztettség térbeli koncentrációja,

4

a

gettólét

együtt

jár

Olcsó almabor fogyasztása

21

a

többségi

társadalom

értékrendjétől

karakterisztikusan eltérő normák és gyakorlatok kialakulásával, ez vezetett a napjainkban mindennapossá váló etnikai konfliktusok megjelenéséhez”. (Virág, 2010: 129)

22

IV. Általános iskolai szegregáció IV.1. Tudománytörténeti áttekintés

Rimaszécs cigány származású lakossága egyre nagyobb hányadát teszi ki a helyi társadalomnak. Ezek a családok hátrányos megkülönböztetésben részesülnek, ami főleg a cigány gyerekekre van nem éppen pozitív hatással. Az ő fejlődésük és előrelépésük egyik legfőbb színtere az iskola intézménye, mely gyakran a szegregációs folyamatok melegágya. Az intézményes szegregáció tárgyalásakor nem kerülhető el a sztereotípia megemlítése sem. Allport definíciója szerint „az etnikai előítélet hibás és rugalmatlan általánosításon alapuló ellenszenv. Megmaradhat az érzések szintjén, de kifejezésre is juthat a viselkedésben. Irányulhat egy-egy csoport egésze, de egyetlen egyén ellen is, azon az alapon, hogy az illető a szóban forgó csoport tagja.” (Allport, 1999:38) Az iskola a legfontosabb intézmény a tudás és az értékek átadására. Nagy szerepe van az egyén fejlődésében, az énkép és a másokról kialakított kép létrehozásában, a szocializációban. Manapság azonban nem a gondtalanság jellemzi az oktatás rendszerét. Egyrészt a folyamatos anyagi problémák miatt az oktatásban résztvevőknek meg kell elégedniük a szűkös felszereltséggel. Másrészt főleg a kritikus régiókban, falvakban, mint Rimaszécs, meg kell küzdeni a társadalomtörténeti változások következményeivel, ugyanis az iskolához fűződő viszonyokat a rendszerváltás gyökeresen megváltoztatta mind a cigányok, mind a nem cigányok körében. A szabad iskolaválasztás lehetősége sok olyan folyamatot beindított, aminek hatására kialakulhatott a mai helyzet. Ez az alternatíva ráadásul csak a magasabb státuszú rétegek számára elérhető, a szegényebb réteghez tartozó családoknak nem áll módjukban messzebbi iskolákba járatni gyermekeiket. Az iskola egyfelől rögzíti a társadalmi rétegződést, más szempontból pedig megtanítja a diákoknak azokat az értékeket és normákat, melyek segítségével a későbbiekben érvényesülni tudnak. A tanulók nevelésében résztvevő pedagógusoknak tekintettel kell lenniük a gyerekeknek az iskola falain kívül zajló életére illetve a tanulók közötti különbözőségekre. Nem jelenthető ki, hogy a nevelés csak a család vagy csak a pedagógus feladata, mindkét félen múlik, hogy az iskolában a gyerek végül milyen

23

sikereket tud majd teljesíteni. „Az iskolának a családdal szemben nincsen esélye, az esélyek hiánya azonban egyben a felelősség hiányát is jelenti, a tanári munka leértékelése része a felelősség alól való önfelmentésnek.” (Feischmidt és Vidra, 2011:82) Az eredményesség attól is függ, hogy a tanár milyen ösztönzőket alkalmaz az oktatás során, illetve attól, hogy a gyermek közvetlen környezete hogyan vélekedik az intézmény fontosságáról. „A diákok iskolai eredményeit a tanári munka minősége legalább olyan nagy mértékben képes alakítani, mint a családban felhalmozott humántőke.” (Kertesi és Kézdi, 2005:324) A felzárkózási lehetőséget akadályozó tényezőket több komponens is felerősítheti, ilyen helyenként a „pedagógiai fatalizmus a hátrányos helyzetű és különösen a roma tanulókkal szemben, valamint az elit és a középosztály elhatárolódása azoktól az intézményektől, ahol sok a hátrányos helyzetű illetve roma tanuló”. (Havas, 2008:122) Feischmidt Margit és Vidra Zsuzsanna elmondása alapján „a roma tanulók hátrányainak legnyilvánvalóbb és legtöbb vizsgálat által kimutatott oka a szegregáció, amit elsősorban iskolán kívüli strukturális viszonyok magyaráznak, de az oktatási rendszer bizonyos sajátosságai, mint például a szabad iskolaválasztás vagy a szelekció különféle formái felerősítenek.” (Feischmidt és Vidra, 2011:61) Lázár Imre Sztereotípiák és a kultúraközi érintkezés fejlesztése című tanulmányában leírja, hogy a kultúrák közötti információcsere során képesnek kell lenni arra, hogy ketté válasszuk az egyén kulturális hátterét jellemző elemeket az egyéni lélektani, személyiség és magatartásbeli jellemzőktől.(Lázár, 2011) A hátrányos helyzet, mint önmagát generáló tényező van jelen a rimaszécsi oktatás mindennapjaiban. Önmagát generálja és újrateremti, mert a hátrányos helyzet egyik fő okozója lehet a sikertelen iskolai pályafutásnak, ami aluliskolázottsághoz vezet. Az aluliskolázott réteg pedig nem képes olyan munkát találni, ahol a kereset biztosítja a megfelelő hátteret, ez pedig hátrányos helyzetet eredményez. A legtöbb hátrányos helyzetű tanuló cigány származású. Ezen diákok elért eredményei gyakran nem érik el a kellő szintet, amihez az is hozzájárulhat, hogy ezen tanulók családjában a hátrányos helyzetet okozó tényezők gyakran halmozottan vannak jelen. Különböző folyamatok hatására a rimaszécsi iskola etnikai szempontú összetétele homogénnek mondható. Ennek „köszönhetően” a roma gyerekek nem találkoznak a sajátjukon kívül más társadalmi mintákkal, így az integrált oktatás alapjaiban megbukik az intézményben. „Az az iskola, amelyik elveszti a magasabb státuszú családokból származó gyermeket, elesik az ambíciózus, jó érdekérvényesítési lehetőségekkel rendelkező, az 24

oktatással szemben követelményeket támasztó szülőktől is, akik közvetve (és gyakran közvetlenül

is)

fontos

szerepet

játszanak

az

oktatás

megfelelő

színvonalának

megtartásában.” (Virág, 2010:173) Havas Gábor szociológus elmondja, hogy a társadalom marginalizálódott rétege lakóhelyileg is szegregált, ami erősíti a gettósodó folyamat terjedését. Ez a mechanizmus iskolai szegregációhoz vezet, mely jelenség megszüntetésére tett kísérletek többsége eddig hatástalannak bizonyultak. (2008:123)

IV.2. A rimaszécsi általános iskola bemutatása és működtetésének alapelvei

A rimaszécsi alapiskola (Základná škola - Alapiskola v Rimavskej Seči) fennállását bizonyító első írásos emlék még 1590-ből származik. Az intézmény 1938-tól mint római katolikus és református egyházi iskola működött. A II. világháborút követően nem volt magyar nyelvű oktatás a faluban. 1948. október 12-től azonban azokban az iskolákban, ahol azt legalább 30 tanköteles gyermek szülője kérvényezte, engedélyezni kellett párhuzamos magyar osztályok megnyitását is. November 11-től a Megbízottak Testülete határozatot hozott a magyar tanköteles gyermekek anyanyelven történő oktatásának biztosításáról és a szlovák elemi iskolák melletti párhuzamos magyar osztályok nyitásának lehetőségéről. 1950. szeptember 1-én megnyitották kapuikat az első magyar tanítási nyelvű óvodák és iskolák. 1953. szeptember 1-én az új törvényeknek köszönhetően a polgári és a nemzeti iskola egyesült, Nyolcéves Középiskola néven kezdte meg működését. 1961. szeptember elsején megindult a kilenc éves alapiskolai oktatás. A tanulók összlétszáma akkor 380 fő volt, a 13 osztályra 17 tanerő jutott. 1962. augusztus 30-án átadásra került az alapiskola új épülete. (Melléklet, 3. kép) Ebben az évben került összevonásra a magyar és a szlovák részleg. Az akkori igazgató Ivanics István volt, helyettese pedig Klissenbauer Miklós. 1971 szeptemberében a magyar tannyelvű osztályokban bevezették a szlovák nyelv kötelező oktatását, 1975-ben pedig a természettudományi tantárgyak szakkifejezéseinek szlovák nyelvű oktatását is. 25

1981-ben megalakult a magyar tanítási nyelvű óvoda 60 gyermekkel. 1983-ban Ivanics István nyugdíjba vonulását követően Kosztúr Zoltánt nevezték ki igazgatónak. Az iskolába ekkor 531 tanuló járt, akiket összesen 43 pedagógus tanított. 1986. szeptember 1én megnyitja kapuit a Magyar Tannyelvű Kisegítő Iskola Gál Zoltán vezetésével. A legutóbbi újjáépítést az Európai Szociális Alap5 támogatta, mely 2006-ban valósult meg. Az iskola a Záhradná utca központi épülete, nagy területen való elhelyezkedését a vezetőség igyekszik a legszéleskörűbben kihasználni. A pedagógiai nevelés és a diákok szabadidejének eltöltése így nem csupán a falak között zajlik. A tantermeken kívül ugyanis rendelkezésre áll még egy melléképületben helyet kapó tornaterem és egy szabadtéri futballpálya. Az intézményben tanuló diákok több mint 75 %-a hátrányos helyzetű, ezért támogatásban részesülnek, melyet az étkeztetésre, a környező falvakból bejáró tanulók útiköltségére, illetve tanszerek biztosítására fordítanak. Nagy segítséget jelentenek továbbá a Pázmány Péter Alapítvány6 nyújtotta támogatások. A toleranciára és elfogadásra való oktatásnak, valamint a pedagógusok megfelelő fellépésének köszönhetően a különböző nemzetiségű tanulók iskolán belüli hátköznapjai etnikai megoszlás szempontjából konfliktusmentesen zajlanak. A roma fiatalok ugyanolyan képzésben részesülnek, mint a nem roma tanulók, mégis más a mentalitásuk. A legtöbb probléma a nem megfelelő magaviselet miatt merül fel. A tanárok tapasztalatai alapján a cigány tanulók gyakrabban ismételnek osztályt és más az értékrendjük is. Mindemellett a pedagógusok igyekeznek emberséges módszerekkel felülkerekedni ezeken a zökkenőkön és az oktatási tevékenységüket az iskola szellemiségéhez hűen végezni. A tanári kar minden erejével azon munkálkodik, hogy a tanulás az öröm, a játékosság, a siker és az elfogadás jegyében történjen. (História školy, 2011) Az intézmény arra törekszik, hogy minőségi feltételeket teremtsen a tudás áramoltatására. Fontosnak tartják felmérni minden egyes tanuló képességeit és adottságait, hogy aztán azokhoz mért elvárásokat támasszanak feléjük, így ők ezáltal sikeresen léphetnek tovább a felső tagozatba. A pedagógusok nagy figyelmet szentelnek a személyiség fejlesztésének, és arra törekednek, hogy a fiatalok megértsék, mennyire fontos a kulturális örökség ápolása és a környezetük védelme, mert így tudnak majd harmóniában élni az őket körülvevőkkel. (Vízia školy, 2011) 5 6

2013 Mi az ESZA? Hozzáférés: ec.europa.eu/esf/main.jsp?catId=35&langId=hu [2013.12.11. 13:40] 2008 Pázmány Péter Alapítvány. Hozzáférés: www.nppa.sk [2014.03.01. 13:23]

26

Ahhoz, hogy a fenti célokat teljesíteni tudják, az intézmény az alábbi értékeket várja és ismeri el: 

szakértelem és felelősségtudat,



erkölcsi kötelesség, kölcsönös jogok és a kulturális sokszínűség tiszteletben tartása,



az értékek, a méltóság és az identitás tisztelete,



az oktatás sikerességének felelősségében közös szerepvállalás: az iskola, a diákok,

a szülők és a társadalom részéről, 

felelősségvállalás a meghozott döntésekért és az elkövetett tettekért,



az egyéni értékek tiszteletben tartása,



reflexió és önreflexió, mely segít a személyes fejlődésben,



figyelmesség, mások problémáinak észlelése,



nyitottság és igazságosság, mások véleményének tiszteletben tartása,



minőségi nevelés az iskola falain kívül is. (Vízia školy, 2011) A rimaszécsi alapiskola több irányelvet tart szem előtt a tanulók személyes, szociális

és kognitív készségeinek fejlesztésekor, úgy mint: 

vizuális és verbális önkifejezés,



szövegértés, aktív hallgatás, vitára való hajlam,



a megszerzett tudás értelmezése, megfelelő használata és ismertetése



tanulásra való hajlam egyedül, másokkal és másoktól,



az állami nyelv ismerete,



idegen nyelvekben való alapfokú jártasság (angol és német nyelv),



a környezet, a természet és a régió kulturális tradícióinak ápolása



a lefektetett szabályok betartása,



alapfokú matematikai ismeretekben való jártasság és azok alkalmazása a

hétköznapokban, logikus gondolkodás, 

alapfokú informatikai ismeretekben való jártasság, számítógépen való rajzolás és

szövegszerkesztés, 

az elektronikus média megfelelő használata,



virtuális és valós világ közötti különbségtételre való készség,



egészséges önértékelés, felelősségvállalás az elkövetett hibákért, bizalom

egymásban és önmagunkban,

27



csapatmunkára való hajlam, tolerancia, véleménynyilvánítás és vélemény

elfogadás, személyek közötti kapcsolatok fejlesztése, emberi jogok és a szabadság elismerése, 

megfelelő magatartás tanúsítása mind hétköznapi, mind feszült szituációban,

probléma megnevezése, megoldás keresése, saját egészség karbantartása. (Vízia školy, 2011) Az intézmény működtetése meghatározott módszerek alapján történik, ezen kívül meg vannak szabva a tanulók eredményességének kiértékelését elősegítő eljárásmódok is. A vezetőség fontosnak érzi olyan légkör kialakítását, ami a tanulót alkotásra készteti, és ahol nem érzi magát fenyegetettnek. A szülők kéréseit és véleményét mindig figyelembe veszik. Igyekeznek az aktív tanulás módszereit alkalmazni, ugyanúgy szorgalmazzák az önálló munkát, mint a páros foglalkozásokat és a csoportos feladatokat. Ezen kívül előnyben részesítik a szituációs és didaktikus játékokat, a megfigyelés és a párbeszéd metódusát, mert ezek a tanulók tapasztalataira építenek. Az oktatás középpontjában áll továbbá az önállóság és önmegvalósítás fejlesztése, ezt úgy próbálják megvalósítani, hogy a gyerekeket előadások valamint különböző projektek és bemutatók kidolgozására ösztönzik. Az iskola vezetősége próbál megfelelő feltételeket biztosítani elsősorban anyagi szükségletek és technikai felszereltség terén. Az intézmény speciálisan képzett pedagógusokkal és a CPPPaP7 (Központi Oktatási Pszichológiai Tanácsadás és Megelőzés) szervezettel együttműködve segíti a tanulók boldogulását. Az intézmény különböző szabadidős tevékenységeket, szakköröket, internetezési lehetőséget kínál a kötelező tanórákon kívül. Emellett biológiai és kémiai laboratórium, számítógépes és nyelvi tanterem, iskolai klub és játszótér teszi színesebbé az oktatás folyamatát. Az iskolaebédlőben

való

étkezés

térítésmentes,

sőt

a

támogatások

egy

részét

osztálykirándulásokra, tanulmányi utakra, sport és szórakoztató rendezvények szervezésére használják fel. A vezetőség minél több színházi rendezvényen és koncerteken való részvételt igyekszik biztosítani. Több alkalommal kerültek már megrendezésre olyan előadások, melyek a kábítószer-használat veszélyeire hívják fel a figyelmet. Máskor az egészséges életmód, az ökológia és a régió megismertetését tűzték ki célul. Az intézmény aktívan együttműködik a Ternipe8 polgári társulással.

7 8

2006 CPPPaP Nitra. Hozzáférés: www.cpppap.sk [2013.12.12. 15:55] 2011 Ternipe. Hozzáférés: www.ternipe.sk [2013.12.12. 16:17]

28

IV.3. A tanulók etnikai összetételének változásai és annak okai

A szakdolgozat ezen része a roma származású Vavrek István iskolaigazgatóval készített interjúra épül, aki már több mint 25 éve tanít az iskolában. Visszaemlékszik, hogy sírt, amikor kiderült, hogy ebben az iskolában kerül elhelyezésre, mivel az intézménynek már akkor is rossz hírneve volt. Ma már jól érzi magát itt, úgy érzi, hogy az évek során kivívta a szülők tiszteletét. A tanulók etnikai megoszlása a rendszerváltást követően kezdett szembetűnően megváltozni. Az 1990-es években a tanulókat körülbelül fele-fele arányban képviselték cigányok és nem cigányok. Ezt követően a „fehér” gyerekeket egyre gyakrabban íratták Rimaszombatba és Tornaljára a helyi alapiskola helyett. Az úgynevezett elit szülők úgy gondolták, hogy gyermekük jobb helyen lesz a messzebbi iskolákban. A döntésükre általában nagy befolyással voltak a falubéli négy osztályos iskolák igazgatói is (pl. Hanva, Runya, Lénártfalva esetében), akik a cigány gyerekek kisebb arányával érveltek a tornaljai iskolák mellett. Ezek a szülők példamutatóként szolgáltak a társadalom többi tagja számára, akik követték a mintát, ami miatt egyre kevesebb lett a nem cigány tanuló. Napjainkban már nem kizárólag a mintakövetés miatt magasabb a cigány gyerekek aránya, hanem amint a fentebbi fejezetben bemutatásra került, nagyon kevés nem cigány gyermek születik, de azon kevesek közül is alig néhány család választja a rimaszécsi alapiskolát. Amennyiben az első osztályba beíratták a gyermeket, a negyedik osztály elvégzése után már ritkán döntenek úgy a szülők, hogy iskolát váltanak. Hogyha a tanári kar úgy látja, hogy valamelyik gyerek tehetségesebb, kitűnik a többi közül, akkor támogatják a másik intézménybe való beíratást, sőt, gyakran ők hívják fel a szülő figyelmét, hogy gondolkodjon el ezen. Az igazgatóhelyettes elmondja, hogy azok a szülők, akik azt hiszik, hogy az oktatás színvonala a cigányok nagy aránya miatt gyengébb, tévedésben vannak. Azok a szülők, akik máshová viszik tanulni gyermekeiket, nem gondolnak bele abba, hogy a helyi iskolában sokkal nagyobb figyelmet tudnak fordítani egy-egy tehetségesebb tanulóra. „Én merem állítani, hogy az az egy pár fehér gyerek, aki itt van, azok minden versenyen, mindenbe be vannak kapcsolva. Oda is figyelünk, hát 29

tényleg, hát világos. És azok a gyerekek, mondjuk ez már tapasztalat, akik elmentek és itt kezdtek 1-4-en, kisgimibe, Tornaljára, Szombatba, és egyszerre csak elvesztek. Tehát addig, míg 1-4-ig itt voltak Szécsben, addig versenyen voltak, Tompa-verseny, meg matek verseny, minden, ők egyszerre csak eltűntek. Mert ott már elvesztek Tornalján a többi gyerek közt.” Németh Aladár a rimaszécsi alapiskola pedagógusa és nevelési tanácsadója egyben. Szerinte az iskola színvonala egyre süllyed, mivel a gyerekek nem akarnak tanulni már 10 évesen sem. Elmondja, hogy sokkal több tanuló kerül ki az alsóbb évfolyamokból, mint kilencedikből. Aki mégis befejezi a kilencediket, gyakran nem akarja folytatni a tanulmányait, ehelyett elmegy koldulni, jobb esetben zenélni, vagy csak „otthon ül”, annak ellenére is, hogy egyes, kettes tanuló volt.9 A pedagógus szerint ennek a családi háttér az oka, aminek nincs lehetősége a fejlődésre az állam nem megfelelő működtetése miatt. A szülőknek nem éri meg munkát vállalni, mert több szociális támogatást kapnak munkanélküliként. Mára már a pár éve még értékelhető színvonalon élő családok is lecsúsztak a lejtőn. Ilyen szociális helyzettel több támogatáshoz jutnak, és azt vallják, hogy dolgozni nem érdemes, mert az állam több segélyt ad a kirekesztett rétegnek. „Kijönnek az államtól, » ó, neked van, neked nem adunk «. Mi a cél? Le kell degradálódni a patkány szintjére, na akkor kapol szociálist. Így vane? Akkor kapol szociálist. Jönnek, h ó, neked van ez meg az? Akkor te nem kapol!” Kiemeli, hogy ez nem cigány sajátosság, a fehér emberek is így gondolkodnak. Az elmondottak alapján a marginalizáldott családokat is két csoportra lehet osztani, az egyik a rendes, többnyire cigány családok, akik nem vállalnak több gyermeket kettőnél. A másik csoportot a tőlük is szegényebb réteg alkotja, ahol nem ritka a tíz gyermek sem, akik sokszor szellemileg fogyatékosak. A tanári kar stabilnak mondható. Nagyon ritkán 1-2 fiatalabb munkaerő érkezik vagy hagyja el az iskolát. A pedagógusi munka segítésének céljából tanársegédek dolgoznak az iskolában, akik ha a tanár hiányzik vagy valami miatt nem ér rá, megtartják helyette a tanórát. Emellett segítenek a rendezvények lebonyolításában, délutáni programok felügyeletében vagy akár faliújság készítésében.

9

Szlovákiában az 1-es érdemjegy a magyarországi 5-ös érdemjegynek felel meg, a 2-es érdemjegy a magyarországi 4-es érdemjegynek, és így tovább.

30

Az intézményben évfolyamonként több osztály is nyílik. Az ezekbe való besorolás nem etnikai alapon működik, mégis észrevehető, hogy a pár százaléknyi nem cigány tanuló ugyanabban az osztályban koncentrálódik, ennek az az oka, hogy az ő tudásszintjük magasabb szinten van. Ez feltehetően a biztosabb családi háttérnek és az onnan érkező támogatásnak és motivációnak köszönhető. Az A, B, C, … osztályokba való besorolás ötödikben kezdődik. Itt elsődleges szempont a korosztály. A 10-11 éves gyerekek, akik még nem buktak és jó tanulók, egy osztályba kerülnek (A osztály). Azok a gyerekek, akik egyszer buktak, általában kiadnak egy osztálynyi tanulót, ők a B-sek. A C osztály az úgynevezett gyűjtőosztály, ahová azok járnak, akik többször buktak, életkoruk eléri akár a 16 évet. Az igazgatóhelyettes elmondja, hogy a korosztály alapú elosztás nem választható teljesen külön a tanulmányi eredményektől, a kettő összefügg. Az idősebb diákot nehezebb motiválni, a fiatalabb pedig még sokkal fogékonyabb. Azok a tanárok, akik azokban az osztályokban tanítanak, ahol a gyengébb képességűek kerülnek elhelyezésre, kétszeres energia kifejtéssel fele annyi eredményt érnek el, mint az A vagy B osztályokban tanító pedagógusok. A rimaszécsi általános iskolában ma a kilenc évfolyamos nevelés módszerét alkalmazzák. Változó, létszám- és tanulmányi eredmény-függő, hogy egy-egy évfolyamon mennyi osztály nyílik az adott évben. A következőkben bemutatásra kerül, hogy a 2013/2014-es tanévben hány osztály nyílott, mennyi tanulóval, milyen az etnikai megoszlás és a nemek aránya az egyes osztályokban illetve hogy milyen idős korban hányadik osztályig jutottak el az egyes tanulók. Az összeírást Ambrúzs Zoltán önkormányzati képviselő végezte, aki vezetéknév és személyes ismeretség alapján döntötte el, hogy ki a cigány és nem cigány származású. 2013 szeptemberében három első osztály nyitotta meg kapuit. Az A osztályban összesen 15 fő tanul, 7 cigány származású lány és 8 cigány fiú. A B osztály tanulóinak száma 16 fő, 12 cigány lány 4 cigány fiú. Ezek a gyerekek 2006-ban illetve 2007-ben születtek. Az 1.C-ben már 2004-es és 2005-ös születésűek is tanulnak, így ők 9 és 10 éves korban még első osztályba járnak. Számuk összesen 12 főt tesz ki, ebből 2 lány és 10 fiú, szintén mindannyian cigány származásúak. A 2. osztály szintén A, B és C osztályokra tagolódik. Az A osztály tanulói 3-an nem cigányok (1 lány és 2 fiú), 11-en pedig cigányok (8 lány és 3 fiú). A B osztályba 8 cigány lány és 4 cigány fiú jár. A 2.C osztály tanulóinak etnikai megoszlása: 7 cigány lány és 7 cigány fiú, összesen 14 fő.

31

A 3. évfolyam A és B osztályokra oszlik. Az A-ban összesen 17 gyerek tanul, 2-2 nem cigány fiú és lány, valamint 4 cigány származású lány illetve 9 cigány származású fiú. A B osztályt 10 fő alkotja, 6 cigány lány és 4 cigány fiú. Ebben az osztályban már 1998-as és 1999-es születésűek is előfordulnak, tehát 16 évesen tanulják a 9 éveseknek szánt tananyagot. A 4. osztályok a következőképpen épülnek fel: az A osztályba 12 fő jár, 7 cigány lány és 5 cigány fiú, a B osztályt 6 cigány lány és 8 cigány fiú építi fel, összesen 14-en vannak. Az 5. évfolyamba járó tanulókat 3 osztályba osztották szét. Az etnikai megoszlás itt sem mutat nagy változást, nem cigány tanulók csak az A osztályba járnak, mégpedig 1 lány és 1 fiú, az ő osztálytársuk még 6 cigány lány és 4 cigány fiú, így vannak összesen 12-en. A B osztály 6 főt számlál, 2 cigány lányt és 4 cigány fiút. Az 5.C-sek összesen 10-en vannak, születésük éve 1997-től 2000-ig terjed, 14-17 évesek. Mindannyian cigány származásúak, 3-an vannak lányok és 6-an fiúk. A bukási arány magasságát talán a 6. évfolyam tükrözi a legjobban, Itt látszik meg leginkább, hogy a vezetőség azt az elvet követi, miszerint a gyengébb képességű tanulókat inkább nem engedik tovább hetedik vagy nyolcadik osztályba, hanem „megfogják” őket az alsóbb évfolyamokban, hogy legalább az alapvető készségeket elsajátítsák. A 6. évfolyam tehát 6 osztályra tagolódik, A, B, C, D, E és F osztályokra. A 6.A összesen 16 főt számlál, közülük 1 fő nem cigány fiú, 8 fő cigány lány és 7 fő cigány fiú. A B osztályt 6 cigány tanuló alkotja, 1 lány és 5 fiú. A 6.C-be összesen 10-en járnak, szintén mindannyian cigány származásúak, 4-en lányok és 6-an fiúk. A D osztályban mindössze 4 cigány fiú tanul, ám a 6.E-t ettől is kevesebben, összesen 3-an látogatják, 1 cigány lány és 2 cigány fiú. Az F osztályt 6 gyerek alkotja, 1 nem cigány és 5 cigány fiú. Korosztály szerint a 6. évfolyam hat osztályának tanulóinak életkora 12-től 17 éves korig terjed. A 7. évfolyam már kevesebb részre tagolódik, valamint itt figyelhető meg a magyarok, vagy ahogy a helyiek használják, parasztok legnagyobb aránya. A 7.A osztályba 2 paraszt lány és 4 paraszt fiú, valamint 2 cigány lány és 6 cigány fiú tanul, összesen 14-en vannak. A 7.B-t 9 gyerek látogatja, 6 cigány lány és 3 cigány fiú. A 7.C-sek összesen 6-an vannak, mindannyian cigány származásúak, nemek szerint 2 lány és 4 fiú. Ezekben a felsőbb évfolyamokban a születési évek között már nincsenek olyan nagy eltérések, a korkülönbségek 3, de maximum 4 év az egyes tanulók között. A 2013-as tanévben csak egy 8. osztály nyílott 10 cigány tanulóval, akik közül 5 lány, 5 pedig fiú.

32

A 9. évfolyam 2 osztályra tagolódik. Az A osztályba jár 3 magyar (1 lány és 2 fiú) és 6 cigány tanuló (4 lány és 2 fiú). A B osztályt csak roma tanulók látogatják, közülük 4-en lányok és 4-en fiúk, összesen 8 főt tesznek ki. (Ambrúzs, saját jegyzet) A rimaszécsi iskola tanulóinak létszáma összesen 266 fő, ebből 246 a cigány és 20 fő a nem cigány gyerek. Az intézményben összesen 123 lány (116 cigány és 7 nem cigány) és 143 fiú (130 cigány és 13 nem cigány) tanul. (Melléklet, 10. ábra) Az iskolát nem fenyegeti a gyermekhiány és a bezárás veszélye. Az intézmény már évek óta majdnem ugyanazzal a létszámmal nyitja meg a kapuit.

IV. 4. A családi háttér hatása és a motiváció

A cigány tanulók nagy részének szülei alapiskolai végzettséggel rendelkeznek. Az utóbbi 1-2 évben kevesen, de újra akadnak középiskolai végzettségű szülők is. Főiskolai végzettséggel egy cigány szülő sem rendelkezik, nem csak az iskola, de az egész falu viszonylatában sem. Ez nagyban befolyásolja tehát a gyerekek eredményeit. Az iskola vezetősége úgy gondolja, hogy hiába tesz meg egy pedagógus mindent a gyerek jó eredményei érdekében, ha az otthonról nem kapja meg a megfelelő támogatást. Ritka az olyan cigány tanuló, aki egyedül, családi támogatás és segítség nélkül képes az iskolában jó eredményeket produkálni. Manapság sokan a nyolc osztály elvégzéséig sem jutnak el, főleg igaz ez a lányokra, akiktől elvárják, hogy még a tanulmányok befejezése előtt férjhez menjenek és gyermeket szüljenek. Amelyik lány nem szül 16-17 éves koráig gyermeket, azt 20 évesen már kinézik a cigány társadalomból, „már nem kell senkinek”. A továbbtanulás esélyeit az utóbbi időben az is rontotta, hogy a falut már nem érinti a vasúti közlekedés. Az igazgatóhelyettes elmondja, hogy magaviseleti szempontból az iskola a többi intézményhez képest jó helyen áll. Olyan konfliktusok, melyek hátterében az etnikai különbözőség áll, nincsenek az iskolában. Abban az esetben, ha mégis összetűzésre kerül sor, az általában korosztálybeli különbségekből vagy nemek közötti kapcsolatokból adódik. Nem találkozott még olyan esettel sem, ahol vagy a cigány vagy a nem cigány tanuló a másik etnikum fölé helyezte volna magát.

33

„Egyik az, hogy a fehérek kisebbségben vannak itt, igaz? De a cigányok ezt nem akarják megmutatni. Sőt, nagyon együttműködőek. Rendesek, mint gyerek. Tehát nem csinál abból problémát, h én cigány, te fehér. Amelyik meg piszkos, hát azzal nem akar, cigány a cigánnyal se.” A nevelési tanácsadó szerint azonban ezen a téren súlyos problémák vannak jelen. Etnikai különbözőség miatt kialakult ellentétek ugyan nincsenek az iskolában, de a magaviselet alapvetően nem kielégítő. A pedagógus hiába megy be az osztályba nevelési szándékkal, a tanulók nem hajlandók tanulni, mivel nem látják értelmét. Nincs kialakult jövőkép, esélyt csak a koldulásra vagy a közmunkára látnak. A tanulók viselkedése alapvetően agresszív, ő egy „vesszőcskével” kezeli az ilyen helyzeteket. „Megyek az osztályba, gyerek fekszik a földön. Két ilyen nagy testű, az rajta fekszik, az nyomta le, hogy ne tudjék meg se mozdulni, három meg rúgta oldalról, ahol érte. Mondom, ti normálisak vagytok? [...] Elmentem a vesszőcskéért, oszt rácsapdostam mindegyiknek a lábára. No, onnantól kezdve nem csinálták.” Mindennapos eset, hogy a tanulók székkel dobálóznak. Az egyik diáklány elmondása alapján a lányok is verekednek, aminek általában a fiúk iránt táplált érzelmek a kirobbantói. Előfordul, hogy a tanulók alkoholt fogyasztanak, sőt a pályaválasztási tanácsadó szerint a drogozás sem idegen némelyik gyerek számára. Ezzel kapcsolatos konkrét esetet tapasztalt az elmúlt hetekben, amikor egy hetedikes tanuló (13 éves) születésnapra kéredzkedett haza, akit ő el is engedett. Délután fél 4-kor a találkozott a buszmegállóban az ünneplő csapattal, majd egy buszon utazott haza a részeg tanulóval. Az alapiskola kilenc éves. Amennyiben a tanuló az alapiskola 9 évét sikeresen végigjárja, 15 évesen kerül ki az iskolából. A tankötelezettség azonban 16 éves korig tart, így ha valaki esetleg bukott egy osztályt, nem hagyhatja el az intézményt 15 évesen. Gyakran előfordul, hogy a tanulók nem tudják elvégezni a kilenc osztályt. A bukási aány nagyon magas. Az új vezetőség nagy figyelmet fordít ezekre a gyerekekre. Amennyiben látják, hogy az érintett gyengébb képességű, akkor nem engedik tovább 7. vagy 8. osztályba, ehelyett arra fektetik a hangsúlyt, hogy az érintett gyermek elsajátítsa az olyan alapképességeket, mint az írás és az olvasás. Elmondásuk szerint ezeket a tanulókat már sokkal nehezebb rábírni a tanulásra. Sok esetben lányok hullanak ki az oktatásból, akik gyakran már 15-16 éves korukban gyermeket szülnek. „Az iskola színvonalát sem járathatjuk le, hogy felengedjük hét, nyolc, kilencedikbe. Öt-hatodikban ismétlődnek, most is például 12 került ki 34

ötödikből, hatodikból 6, hetedikből 7, nyolcadikból már csak 1. És akkor maradnak a kilencedikesek. Addigra már kiszűrődnek azok, akik gyengébbek.” Azok a tanulók, akik el tudják végezni a kilenc osztályt, általában eljutnak a középiskoláig, de sokan fél év után úgy döntenek, hogy befejezik a tanulmányokat. Ezek a fiatalok a cigány társadalom mintáját követve közmunkaprogramban vesznek részt és segélyből élnek. Többször is előfordult, hogy a végzős tanulónak lett volna kedve továbbtanulni, de a szülő ezt nem engedte. A jelenlegi legnépszerűbb továbbtanulási célpont a Dunaszerdahelyről Rimaszombati kihelyezettséggel rendelkező vendéglátóipari szakközépiskola. Kétféle kurzusból lehet választani, az egyik szakmai oklevéllel végződik, a másik érettségivel. Amennyiben valaki csak később dönt úgy, h szeretné folytatni az iskolát és érettségit szeretne szerezni, erre is van lehetőség. A szülők aktivitása, iskolai életben való részvétele, a szülői értekezleteken való megjelenés változatosnak mondható. Azon tanulók szülei a legaktívabbak, akik a jobb teljesítményű osztályokba járnak és maguk is jó eredményekkel zárnak. A kevésbé jó tanulók szülei már csak elvétve jelennek meg a szülői értekezleteken. Azonban ha valamilyen probléma vagy konfliktus történik, az osztályfőnök illetve a vezetőség értesítésére azonnal befáradnak az iskolába. Az együttműködéstől nem zárkóznak el. A részvételek esetleges hiányát az igazgatóhelyettes annak tudja be, hogy a gyengébb képességű tanulók szülei nem szeretnek szembesülni a negatív kiértékelésekkel, függetlenül a származástól. A nem zártkörű ünnepi rendezvényekre a gyerekek tanulmányi eredményét figyelmen kívül hagyva szívesen járnak a szülők. Amennyiben a rendezvény megszervezésében vagy csupán egy terem feldíszítésében az iskolának segítségre van szüksége, készségesen rendelkezésre állnak. A tanulók

rendszeresen

indulnak

tanulmányi

versenyeken,

melyek

közül

legnépszerűbbek a vers- és prózamondó versenyek. Az előző években már hagyománnyá vált a roma szavalóverseny megrendezése. Emellett a vezetőség minden évben Ki mit tud?ot szervez nem csak a rimaszécsi, hanem a környékbeli iskoláknak is, ahol a tanulók főleg zenés, táncos előadásokkal szoktak fellépni. E két utóbbi rendezvény idei kivitelezése egyelőre bizonytalan, ugyanis hiányzik hozzá a megfelelő anyagi forrás. Vavrek István elmondása alapján az iskola életében nincs jelen a bűnözés. Olyan fordult már elő, hogy az iskolába járó tanuló szabadidejében követett el betörést vagy lopást, de ebbe nem volt beleszólása az iskolának. A hiányzások száma azonban magas. Az alsóbb évfolyamokban még nem annyira kiugró ez a szám, de a 13-14 éves tanulók 35

körében már gyakori a sok hiányzás. Ez ellen sokszor a szülő sem tud tenni, mivel az ilyen korú gyermeknek már nem tudnak ellent mondani. Rendőrség bevonására akkor kerül sor az intézményben, ha a tanuló sokat hiányzik igazolatlanul. Ilyenkor a hivatalos erők bevonásával kénytelenek értesíteni a szülőt az esetről. Az ügy odáig fajulhat, hogy megvonják a családtól a szociális támogatást, de akár feltételes szabadságvesztés is lehet a büntetése a szülőnek, mivel az ő kötelessége, hogy gyermekét felügyelje. Általános vélemény, hogy ha a cigány gyerekeket nem szabadítják ki abból a közegből, ahol jelen pillanatban élnek, akkor az állapot tovább fog romlani. A helyzet súlyosságát Ambrúzs Zoltán próbálta meg összefoglalni. „Itt katasztrofális állapotok lesznek. Egészségügyi okokból is, mert rengeteg a fertőzés, tbc-től kezdve, sárgaságtól kezdve, rühtől kezdve van mindenfajta betegség, ami csak előfordul. És ez elő is fog fordulni még jobban. Szellemi szinten, ahol vannak a gyerekek,… egyszerűen nem félnek semmitől, rúgnak, vágnak, harapnak, mindent csinálnak. Na meg az anyagi szint, az meglegyen, mert ő nekik megvan az az igény erre a mobiltelefonra, ha nem fogja megkapni, nem tudja megvenni, akkor el fogja rabolni. A bűnözés már most is nagyon, nagyon el van szaporodva.”

IV. 5. Támogatások és a Ternipe Az állam támogatást folyósít a szociálisan hátrányos helyzetű tanulók részére, akik között ugyanúgy van cigány és nem cigány származású is. Ez körülbelül havi 16 eurót jelent, amit az iskolán keresztül kapnak meg a gyerekek. Az intézmény az összeget tanszerekre és egyéb, tanuláshoz szükséges segédeszközökre fordítja. Minden Rimaszécsen kívüli faluból (Velkenye, Lénártfalva, Csíz, Cakó, Iványi, Zádor, Radnót, Harmac, Jéne, Martonfalva, Dobóca, Zsíp, Dúháza) beutazó gyermeknek jár utazási támogatás, amit negyedévente fizet vissza az iskola. Ezen kívül az összes tanuló, cigányok és nem cigányok egyaránt, ingyenes ebédet kapnak az iskolakonyhán. Meghatározó

lépésnek

számított,

amikor

magyarországi

mintára

hét

éve

megalapították Rimaszécsen a Ternipe Polgári Társulást. A szervezetet 2007 júniusában hozták létre olyan személyek bevonásával, akik vagy még tanulmányaikat folytatják vagy már gyakorló pedagógusok. Alapítótagjai: ifj. Vavrek István (vezető), Szajkó Béla, Hubay 36

Gabriella és Tóth Gabriella. A polgári társulás azért jött létre, hogy elősegítse a helyi cigány társadalom integrációját a többségi társadalomba. Legfőbb céljuk a romák felzárkóztatása az oktatás területén. Ezenkívül törekednek arra, hogy a cigány fiatalokkal megismertessék saját kultúrájuk örökségét. Egy nemzetközi projekt keretén belül 2008-ben kezdték működtetni a Tanoda programot, mely a roma fiataloknak segít abban, hogy sikeresen vegyék az iskolában támasztott követelményeket. A szervezet vezetősége úgy látja, hogy az alsóbb társadalmi rétegekből érkezett cigány gyerekek származásukból fakadó hátrányokkal lépnek be az oktatási rendszerbe, melyeket az elért tanulmányi eredmények is tükröznek. Azt szeretnék elérni, hogy ezen tanulók hátrányai a minimálisra csökkenjenek, valamint hogy megértessék a fiatalokkal, hogy az egyetlen kitörési lehetőségük az, ha tovább tanulnak. A lehetőségeket igénybe vevő cigány gyerekek két csoportot alkotnak. Az egyik csoportot azok a gyerekek jelentik, akik szociálisan annyira rászorulónak minősülnek, hogy nagy segítséget jelent nekik, ha a tanodában enni kapnak. Ide tartoznak azok a gyerekek is, akik nem annyira tanulni szeretnének, csak társaságban, biztos helyen eltölteni a szabadidejüket. A másik kategóriát azok a tanulók képviselik, akik tanulni mennek a tanodába. A tanoda vezetősége két csoportra osztja a gyerekeket, hogy mindkét csoport azt végezhesse, amiért valójában érkezett. A program délutáni foglalkozásokat tart, korrepetálja a tanulókat magyar, szlovák és angol nyelvből, valamint számítástechnikából és matematikából, az igényektől függően. Az idegen nyelvek oktatásának különösen nagy figyelmet szentelnek, mert úgy vélik, hogy a XXI. században ennek nagy hasznát fogják venni a tanulók. A tanerő úgy épül fel, hogy más intézményekből járnak pedagógusok tanítani, főleg azért, hogy a tanuló ne érezze a kötelesség és a megfelelés kényszerét, hanem szabadidejében önként, jó hangulatban tudjon felzárkózni. A rimaszécsi tanoda azt tartja erősségének, hogy nem zárkózik el az iskola intézményétől illetve nem emeli ki onnan a gyermeket, hanem azzal együttműködve törekszik a sikerek elérésére. Az oktatáson kívül a következő célokat igyekeznek megvalósítani: 

a romák lakhatási körülményeinek javítása Rimaszécsen és környékén,



a romák munkaerőpiaci esélyeinek javítása,



a romák társadalmi életének javítása,



a roma kultúra értékeinek ápolása és védése,



a romák iránti toleranciára való figyelemfelkeltés

37



az emberi jogok védelme, a rasszizmus elleni küzdelem. (Ternipe bemutatkozás, 2011)

A Ternipe polgári társulás tervezett tevékenységei: 

gyermektáborok szervezése,



tréningek és képzések szervezése,



roma programok elemzése,



konferenciák rendezése,



tájékoztatás a romák munkaerőpiaci lehetőségeiről,



együttműködés már szervezetekkel és intézményekkel,



kulturális rendezvények szervezése. (Ternipe bemutatkozás, 2011)

A programhoz szükséges anyagi támogatást a Roma Education Fund10 biztosítja a számukra.

IV. 6. Megoldási javaslatok A már hasonló helyzetekben bevált megoldási javaslatok megegyeznek abban a pontban, hogy a felzárkóztatást minél hamarabb, már kisgyermekkorban el kell kezdeni. A fejlődést elősegítő programok azonban akkor vezethetnek sikerre, ha abba nem csak az oktatási intézmény, de a szülő is bevonásra kerül. A megoldást elősegítő programok előtt előzetes kutatást kell végezni az adott helyszínen, csak ezután vonható le a következtetés, hogy mi az az aspektus, mely segítséget igényel és az nem lesz hiábavaló. Emellett a kialakított programok működtetése közben folyamatos állapotfelmérés szükséges azzal kapcsolatban, hogy hogyan halad a fejlődés, milyen hatással van a program a célközösségre. A Biztos kezdet nevű program hasonló életszakaszban és hasonló körülmények között élő gyermekek felzárkóztatását kívánja elősegíteni. A kezdeményezés még 1999-ben indult az Egyesült Királyságban Sure Start néven. Céljuk, hogy a szegénységben élő hátrányos helyzetű gyerekeket megóvják a társadalmi kirekesztettségtől. „A program két fő iránya: 1. a gyermekek szociális és érzelmi fejlődésének elősegítése, egészségének védelme, képességés készségfejlesztése, valamint 2. a család mint közösség erősítése, támogatása.” (Herczog, 2008:43) A program több szervezettel is együttműködik, mára már több mint 500 csoport kezdte meg működését. 0-6 éves korú gyermekek esélyegyenlőségének megvalósítását 10

Roma Education Fund hivatalos honlapja: http://www.romaeducationfund.hu/

38

próbálják elérni. A Biztos kezdet működtetésének helyszínei hátrányos helyzetű térségek, falvak, városi lakónegyedek és lakótelepek. Törekednek arra, hogy elősegítsék a kisgyermekek életkori szükségleteinek megfelelő ellátását. „A Biztos kezdet országos program célja a deprivációs ciklus megtörése.[…] A helyi szükségletekre épülve közösen vesznek részt a gyermekek egészségügyi és szociális gondozásában.” (Herczog, 2008:43) Az integrációs programba igyekeznek minden helyi szociális, egészségügyi, oktatási és gyermekjóléti intézményt bevonni. 2003-ban Magyarországon is bemutatásra került a program. Megalakult egy munkacsoport, akik kidolgozták a Sure Start-ra épülő magyarországi projektet. A kísérleti részbe olyan településeket vontak be, mint Ózd, Vásárosnamény, Budapest Józsefváros, Csurgó, Őrtilos és Mórahalom. A program tapasztalatai a rimaszécsi viszonylatokra is átemelhetők, hasznosíthatók. Helyi viszonylatban példaként szolgálhatnak a mára ugyan megszűnt, de hat éven át Ferge Zsuzsa vezetésével sikeresen működő magyarországi Gyermekesély Program célkitűzései, melyek az alábbiak: egy generáció alatt jelentősen, a jelenleginek töredékére

1.

csökkentse a szegény gyermekek és családjaik népességen belüli arányát, 2. felszámolja a gyermeki kirekesztés és mélyszegénység szélsőséges formáit, 3. átalakítsa azokat a mechanizmusokat és intézményeket, amelyek ma újratermelik a szegénységet és kirekesztést, azaz 4. biztosítson egészséges életfeltételeket kora gyermekkortól kezdve, 5. biztosítsa a korai életkorban kezdődő fejlesztéssel a képességek jobb kibontakozását, 6. jelentősen

csökkentse

a

ma

sorsdöntő

regionális

és

etnikai

egyenlőtlenségeket, 7. segítse elő, hogy a gyermekek biztonságos környezetben nevelődjenek, hogy az életesélyeket romboló devianciák előfordulása csökkenjen. (Herczog, 2008:44) A rimaszécsi alapiskola jelenleg a homogenizálás módszerét alkalmazza „menteni a menthetőt” elv alapon. Ez azt jelenti, hogy bizonyos szempontok alapján, mint az eredményesség, szétválasztják a tanulókat. A módszer alkalmazása a XIX. századi Angliában terjedt el, ahol mára már alig maradtak ilyen rendszerű iskolák. Ez a stratégia sok bírálatot kapott, többnyire azért, mert ez a szegregáció egyik változata. Különböző

39

kutatások bebizonyították, hogy a homogenizálás nem sikeres, az ezen az alapon működő iskolák nem mutatnak jobb eredményeket. (Nagy, 2008:56) Ahhoz, hogy pozitív eredmények legyenek kimutathatók, nem csak a tanuló és a családi háttér bevonására van szükség. A pedagógusoknak is naprakésznek kell lenniük, mert társadalmi helyzettől függően különböző módszereket kell alkalmazniuk. Első lépésként a tanulásra való késztetés technikáját minden pedagógusnak el kell sajátítania a változások elérése érdekében.

40

V. Összegzés A kutatás alapján Rimaszécs településről elmondhatjuk, hogy a sok éven át zajló történelmi változások és politikai döntések hatására presztízsvesztésen ment keresztül. Az egykor virágzó település társadalma ma homogenizálódni látszik, a cigány kisebbség mára a lakosság többségét teszi ki. A szakdolgozat két fő részre tagolódik. Az első a társadalomtörténeti változásokat veszi górcső alá. A vizsgálat során kiderült, hogy a település társadalmi összetételének változásaira nagy hatással volt a szocializmus időszaka. Az 1960-as évekig a falu lakossága homogén szerkezetű volt. A ’60-as években a cigány lakosság külső tényezők hatására elkezdett beköltözni a faluba. A cigány-nem cigány érintkezésekre azonban ekkor még nem volt jellemző az aszimmetria. Az együtt vagy egymás mellett élés békésnek bizonyult, mivel a társadalom minden rétege aktív munkavállaló volt, ami azt eredményezte, hogy a helyi roma társadalom integrálódni kezdett a nem cigány társadalomba. A rendszerváltás hatására azonban megindult a hanyatlás állapota, ami még ma is tart. Az egykor többségében segédmunkaerőként dolgozó cigányság elsőként veszítette el megélhetési alapját, ami negatív hatással volt az életmódjuk több területére is. Ennek hozadéka például, hogy megnőtt a gyermekvállalási kedv. A roma lakosság száma nőni kezdett, míg a nem cigány társadalom azóta is elöregedő tendenciát mutat. A magyar lakosság fogyását a folyamatos elvándorlás is elősegíti. A cigány családok a falu pereméről elkezdtek beköltözni a faluba, mely egyre több kimondatlan feszültséget szült és szül ma is. A hagyományos cigány mesterségek még a XX. század első felében létalapjukat vesztették. A roma lakosságra jellemző az aluliskolázottság, többségük megélhetését a faluban működő közmunkaprogram biztosítja, ami nem elegendő a biztos anyagi háttér megalapozására. A cigányok különféle utakon próbálnak mellékjövedelemhez jutni, ennek legnépszerűbb formája a vasgyűjtés. A vasazó cigányok gyakran a köztulajdonban lévő kerítéseket, csatornafedeleket vagy szakrális jelentőségű kereszteket is eltulajdonítanak. A másik elterjedt probléma az alkoholizmus, ami gyakran már a 18 év alatti fiatalok esetében is megfigyelhető. A cigány lakosok lakhatási körülményei egyes utcákban, mint például a Malom utca, minősíthetetlenek. Több generáció él néhány négyzetméternyi területen, gyakran olyan 41

ingatlanban, ahol a közművesítés sem valósult meg. A falu vezetősége szociális lakások építésével próbált segíteni a helyzeten, de ez csak ideiglenes megoldásnak bizonyult, mivel a beköltözők némi anyagi haszon reményében hamar túladtak a mozdítható berendezésen. A dolgozat másik fő gerincét az önkéntelenül szegregált oktatási rendszer vizsgálata adja. Elmondható, hogy az interjúk alapján a hipotézis bebizonyosodott, a rimaszécsi iskola mindennapjaiban a hátrányos helyzet mint önmagát generáló és újrateremtő tényező van jelen. A legtöbb hátrányos helyzetű tanuló cigány származású, bár nem kizárólagosan. A 2013/2014-es tanévben a kilenc évfolyamon összesen 266 tanuló kezdte meg tanulmányait. Ebből 246 gyerek cigány származású. Az intézmény akkor kezdett etnikailag homogenizálódni,

amikor

a

rendszerváltást

követően

lehetővé

vált

a

szabad

iskolaválasztás. Ez a lehetőség azonban ma is csak a magasabb társadalmi státuszú családok számára nyitott, a szegényebb rétegekhez tartozó családoknak nem áll módjukban messzebbi iskolába járatni gyermeküket. Magaviselet és az elért tanulmányi eredmények szempontjából az iskola nem a legjobb helyen áll. A bukási arány az intézmény felsőbb tagozatában nagyon magas, minden évfolyamban külön osztály nyílik az egyszer vagy többször bukott tanulók részére. Legtöbben ezzel kapcsolatban a megfelelő és biztos családi háttér hiányát hozták fel magyarázatként. A diákoknak nincs kialakult jövőképük és célkitűzéseik. Az aluliskolázott szülők nem motiválják kellőképpen a gyermeket, sok esetben ezt a pedagógustól várják el. A hátrányos helyzetű tanulók az iskolában többféle támogatásban is részesülnek. A beutazók költségeit negyedévente fizeti vissza az intézmény. Emellett minden gyereknek ingyenesen ebédelhet az iskolakonyhán, illetve tanszereket és segédeszközöket is biztosítanak nekik. Az iskolával szorosan együttműködik a helyi Ternipe Polgári Társulás, ami a helyi és a környékbeli hátrányos helyzetű cigány fiatalok társadalomban elfoglalt helyzetének javítását szeretnék elérni délutáni programok és korrepetálás segítségével. Ahhoz, hogy a jelenleg fennálló helyzet javuló tendenciát mutasson, az elöregedő magyar lakosság beavatkozása is szükségessé válhat. Az elzárkózást felváltó nyílt kommunikáció sokat lendíthet előre a kialakult szituáción. A szakdolgozat a „rimaszécsi problematika” csak egy részét érinti. Indokolt lenne további kutatásokat végezni elsősorban a gazdaság tárgykörét illetően és megoldási javaslatot alkotni a munkaerőpiaci hátrányokkal kapcsolatban. A további kutatásokból levont következtetések számtalan módon kerülhetnek hasznosításra, mindenekelőtt olyan

42

pályázatok megírásában vagy programok működtetésében, amik a roma társadalom felzárkóztatását tűzik ki célul.

43

Zhrnutie O Rimavskej Seči podľa výskumu možno povedať, že v dôsledku historických zmien a politických rozhodnutí stratil veľa zo svojho prestíža. Spoločnosť kedysi kvitnúcej osídlenia homogenizuje, Rómska menšina teraz už tvorí väčšinu populácie. Diplomová práca je rozdelená na dve hlavné časti. Prvá poskytuje prehľad spoločensko-historických zmien. Podľa prieskumu vyšlo najavo, že socializmus mal veľký vplyv na zmeny sociálneho založenia. Do 1960-tych obyvateľstvo bol homogenny. V ’60tych rokov v dôsledku vonkajších faktorov Rómska populácia začal presťahovať do dediny. Vtedy ešte nebola typická, že Rómsky-nerómsky vzťah je protikladný. Všetká časť spoločnosti mal prácu, čo mal taký následok, že Rómovia začali integrovať do väčšinovej spoločnosti. Avšak, po zmene režimu úroveň začal klesať, če ešte stále prebieha. Rómovia dovtedy pracovali, ako pomocný robotníci, ale ako prví, startili svoju prácu, čo mal negatívny vplyv na veľa oblastí života. Najprv zvýšil počet narodených detí, teda počet Rómskej populácie začalo rastnúť, zatial Maďarské obyvateľstvo vykazoval a vykazuje aj ešte teraz trend starnutia. Rómske rodiny kúpili domy v centre dediny, a z toho vznikli nevypovedané napätie. Tradičné Rómské remeslá zmizli už v prvej polovici XX. storočia. Rómovia majú len nízky úroveň vzdelania, väčšina z nich pracuje v programe verejných prác. Cigáni sa snažia získať vedlajší príjem, najobľúbenejší spôsob toho je zbieranie železa. Často kradnú spoločenské vlastníctva, ako ploty alebo šachty. Ďalším častým problémom je alkoholizmus. V niektorých častiach obci, ako Mlýnska ulica, podmienky bývania Rómskych obyvaťelov je nehorázny. Na veľmi malom mieste žijú niekoľko generácie, často v takých nehnutelnostiach, kde nie je voda a kúrenie. Miestna samospráva snažil pomôcť na túto situáciu tým, že stavili sociálne byty, ale to bolo len dočasné riešenie, lebo osadníci predali všetky pohyblivé zariadenie. Druhá časť diplomovej práce sa zaoberá s nedobrovoľne segregovaným vzdelávacím systémom. V kažodennej živote školy znevýhodnosť generuje sama seba. Väčšina znevýhodnených žiakov sú Rómovia, ale sú medzi nimi aj Maďari. V školskom roku 2013/2014 začal štúdium 266 žiakov. Z toho má Rómsky pôvod 246. Po zmene režimu aj inštitúcia začala homogenizovať, lebo stalo sa možným voliť 44

školu slobodne. Avšak, táto možnosť je stále otvorená len pre rodiny, ktorá majú vyšší státus. Rodiny chudobnejších vrstiev nemajú peniaze na to, aby deti chodili do školy do dalších miest. Podľa výsledky štúdia a slušnosti škola nestojí na najlepšom mieste. Priemer prepadnutia je vysoký, hlavne na vyšších stupňoch štúdia. V každom ročníku otvoria samostatnú triedu len pre tých, ktoré už prepadli raz alebo viackrát. Tie deti nemajú vyhovujúce sociálne postavenie. Deťmi chýbajú ciele a vízia na budúcnosť. Žiaci nie sú dostatočne motivovaní, rodičia často očakávajú to od pedagóga. Znevýhodnení študenti dostávajú rôznu podporu a sponzorovanie. Pre tých žiakov, ktorí každý deň cestujú do školy z iných obciach, škola štvorročne spláca náklady cestovania. Okrem toho každý študent dostáva v škole obed a školské potreby zadarmo. Inštitút spolupracuje s občianskym združením Ternipe, ktorý máz a cieľ zlepšiť pozíciu Rómskych detí v majoritnej spoločnosti. Každý deň organizujú popoludňajšie programy, kde žiaci korrepetujú z anglického, maďarského a slovenského jazyka, z matematiky a z informatiky. Súčasná situácia môže zlepšiť len vtedy, keby aj maďarská populácia bude požadovaná do ustanovenia. Dôležitá by bola otvorená kommunikácia namiesto izolovania sa. Diplomová práca dotkne len malá časť „problematiky Rimavskej Seči”. Bolo by vhodné vykonať ďalší výskum hlavne v predmete ekonomiky. Výsledky týchto výskumu by boli použiteľné najmä pri organizovaní ďalších programov, ktoré sa zamierajú na to, aby Rómska spoločnosť našiel jeho miesto v majoritnom spoločnosti.

45

Felhasznált irodalom Allport, Gordon W. 1999 Az előítélet. Budapest: Osiris Ambrúzs, Zoltán A kommunista hatalomátvételtől a szövetkezetesítésig. Rimaszécs, saját jegyzet Ambrúzs Zoltán A szocialista társadalmi rend építése. Rimaszécs, saját jegyzet Ambrúzs Zoltán A rimaszécsi alapiskola tanulóinak megoszlása. Rimaszécs, saját jegyzet Ambrúzs, Zoltán 2012 Népszámlálási Adatok. III. Számú melléklet. Rimaszécsi Krónika Bánlaky, Pál [Online] 1998 Falusi cigányok. Hozzáférés: http://mek.oszk.hu/02000/02020/02020.htm [2014.04.23. 10:16] Bíró A., Zoltán 1996 A megmutatkozás kényszere és módszertana. Az etnicitás vizsgálatának szempontjai és esélyei egy közép kelet-európai mikrorégióban. In: Gagyi József (szerk.): Egy más mellett élés. A magyar-román, magyar-cigány kapcsolatokról. Csíkszereda: KAM-Regionális és Antropológiai Kutatások Központja, Pro-Print Könyvkiadó Feischmidt, Margit – Vidra Zsuzsanna 2011 Az oktatási integráció társadalmi lenyomatai. In: Bárdi Nándor-Tóth Ágnes (szerk.): Asszimiláció, integráció, szegregáció. Párhuzamos értelmezések és modellek a kisebbségkutatásban. Budapest: MTA Kisebbségkutató Intézet

46

Fontos fogalmak [Online] 2012 Hozzáférés: www.wmszki.hu/honlap/fogalmak [2014.02.26. 12:22]

Gecse, Annabella 2007 Az etnikai ás társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében. Komárom-Somorja: Fórum Kisebbségkutató Intézet Havas, Gábor 2008 Esélyegyenlőség, deszegregáció. In: Fazekas Károly-Köllő János-Varga Júlia (szerk.): Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért. Budapest: ECOSTAT Herczog, Mária 2008 A kora gyermekkori fejlődés elősegítése. In: Fazekas Károly-Köllő JánosVarga Júlia (szerk.): Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért. Budapest: ECOSTAT Jurová, Anna 2005 Rómovia v procesoch transformácie, problémy, ohrozenia. In: Štefan Šutaj (szerk.): Národ a národnosti na Slovensku v transformujúcej sa spoločnosti – vzťahy a konflikty. Prešov: Universum Kertesi, Gábor-Kézdi, Gábor 2005 Általános iskolai szegregáció. I. rész. Okok és következmények. Közgazdasági Szemle. LII. évf.: 317-355 Hozzáférés:

epa.oszk.hu/00000/00017/00114/pdf/01kertesikezdi1.pdf

[2014.01.13. 17:06] Krebsz, János 2014 Gettóiskolák [Online] Hozzáférés:

www.maszol.ro/index.php/velemeny/25482-krebsz-janos-

gettoiskolak [2014.02.26. 12:04]

47

Ladányi, János 2011 Integráció, asszimiláció, szegregáció. In: Bárdi Nándor-Tóth Ágnes (szerk.): Asszimiláció, integráció, szegregáció. Párhuzamos értelmezések és modellek a kisebbségkutatásban. Budapest: MTA Kisebbségkutató Intézet Ladányi, János-Szelényi, Iván 2000 Ki a cigány? In: Horváth Ágota-Landau Edit-Szalai Júlia (szerk.): Cigánynak születni. Budapest: Aktív Társadalmi Alapítvány, Új Mandátum Könyvkiadó Lázár, Imre 2011 Sztereotípiák és a kultúraközi érintkezés fejlesztése. Elektronikus tananyag. Hozzáférés: http://igyk.pte.hu/files/tiny_mce/File/kari_projektek/informaciotudaservenyesul es/tananyagok/1_alprojekt/NK/09_Sztereotipiak.pdf [2014.04.13. 13:02] MOŠ [Online] 2009 Rimavská Seč. Vybrané výsledky zo sčítania v roku 1991 a 200. Hozzáférés: http://app.statistics.sk/mosmis/sk/run.html [2013.05.25 13:22] Mušinka, Alexander 2012 Podarilo sa. Príklady úspešných aktivít na úrovni samospráv smerujúcich k zlepšeniu situácie Rómov. Prešov: Vydavateľstvo Prešovskej Univerzity Nagy, József 2008 Az alsó tagozatos oktatás megújítása. In: Fazekas Károly-Köllő JánosVarga Júlia (szerk.): Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért. Budapest: ECOSTAT

48

Obyvateľstvo [Online] 2012 Hozzáférés: http://portal.statistics.sk/showdoc.do?docid=5654 [2013.05.25. 13:36] O škole [Online] 2011 História školy. Hozzáférés: zsrimsec.edupage.org/about/?subpage=1& [2014.03.01. 13:07] O škole [Online] 2011

Vízia

školy.

Hozzáférés:

zsrimsec.edupage.org/about/?subpage=2&

[2014.03.01 13:52] Polgár Info [Online] 2011 Rimaszécs múltja Hozzáférés: www.balogvolgy.polgarinfo.hu/modules.php?name=News&file=print&sid=152 3 [2014.02.26. 17:20] Prónai, Csaba (szerk.) 2005

Lokális

cigány

közösségek

Gömörben.

Identitásváltozatok

marginalitásban. Budapest: MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet Štatistický Úrad Slovenskej Republiky [Online] 2012 Obyvateľstvo v Slovenskej Republike a krajoch SR. Vybrané výsledky sčítania obyvateľov, domov a bytov 2011 Hozzáférés:

http://portal.statistics.sk/files/obyvatelstvo-slovenskej-republike-

krajoch-sr.pdf [2014.03.25. 15:23] Vavrek, István 2011

Bemutatkozás.

Hozzáférés:

[2014.04.14. 11:38]

49

http://www.ternipe.sk/index.php?id=1

Virág, Tünde 2010 Kirekesztve. Falusi gettók az ország peremén. Budapest: Akadémiai Kiadó Zákon o výchove a vzdelávaní [Online] 2008 Hozzáférés: http://www.oapk.sk/dokumenty/245-2008.pdf [2014.04.22. 15:52]

50

Melléklet

1. ábra: Szlovákia állandó lakosságának nemzetiségi eloszlása 1991-ben, 2001-ben és 2011-ben Állandó lakosság Nemzetiség

2011

2001

1991

össz.

%

össz.

%

össz.

%

Összesen

5 397 036

100,0

5 379 455

100,0

5 274 335

100,0

szlovák

4 352 775

80,7

4 614 854

85,8

4 519 328

85,7

magyar

458 467

8,5

520 528

9,7

567 296

10,8

roma

105 738

2,0

89 920

1,7

75 802

1,4

cseh

30 367

0,6

44 620

0,8

52 884

1,0

ruszin

33 482

0,6

24 201

0,4

17 197

0,3

ukrán

7 430

0,1

10 814

0,2

13 281

0,3

német

4 690

0,1

5 405

0,1

5 414

0,1

lengyel

3 084

0,1

2 602

0,0

2 659

0,1

horvát

1 022

0,0

890

0,0

x

x

szerb

698

0,0

434

0,0

x

x

orosz

1 997

0,0

1 590

0,0

1 389

0,0

zsidó

631

0,0

218

0,0

134

0,0

morva

3 286

0,1

2 348

0,0

6 037

0,1

bolgár

1 051

0,0

1 179

0,0

1 400

0,0

egyéb

9 825

0,2

5 350

0,1

2 732

0,1

382 493

7,0

54 502

1,0

8 782

0,2

ismeretlen

Forrás: Štatistický Úrad Slovenskej Republiky, 2012

51

2. ábra: Rimaszécs lakosságának kor és nem szerinti összetétele 0-19 éves korig (2011) Község Rimaszécs

Nemek szerint Férfi Nő Együtt

Lakók száma 941 995 1936

0-4 63 92 155

5-9 90 86 176

Kor és nemek szerinti összetétel 10-14 15-19 Összesen 103 60 316 89 80 347 192 140 663

% 33,58 34,87 34,25

1. ábra: Rimaszécs lakosságának kor és nem szerinti összetétele 20-tól 59 éves korig (2011) Község

Rimaszécs

Kor és nemek szerinti összetétel 20- 25- 30- 35Össz 40-44 45-49 50-54 55-59 24 29 34 39 es.

Nemek szerint

Lakók száma

Férfi

941

91

78

75

69

56

64

66

55

Nő

955

78

74

75

66

54

70

67

46

Együtt

1936

169 152 150 135

110

134

133

101

%

58,8 7 53,2 530 7 55,9 1084 9 554

2. ábra: Rimaszécs lakosságának kor és nem szerint összetétele 60-tól 99 éves korig (2011)

Község

Rimaszécs

Nemek Lakók szerint száma

6569 18

Kor és nemek szerinti összetétel 70- 7590- 9580-84 85-89 74 79 94 99 12 8 2 4 0 1

Férfi

941

6064 26

Nő

955

31

24

28

18

11

6

0

0

Együt 1936 t

57

42

40

26

13

10

0

1

52

Össze % s. 71 7,55 11,8 118 6 189

9,76

3. ábra: A lakosság felekezeti hovatartozás szerinti összetétele Rimaszécsen (2011) A lakosság felekezeti hovatartozás szerinti összetétele Lakók száma Kato- Refor- Evan- Görög- Jehova katólikus mátus gélikus tanúi likus

Község

146 303 11 3 75,5 15,65 0,56 7

1936 Rimaszécs %

Metodista

Adventista

Egyéb

Vallás nélküli

Ismeretlen

1

21

4

4

2

61

66

0,05

1,08

0,21

0,21

0,10

3,16

3,41

4. ábra: A lakosság iskolai végzettség szerinti összetétele Rimaszécsen (2011) A lakosság iskolai végzettség szerinti összetétele

Közsé g

Rima szécs

Al ap fo kú

Lakók száma

1936

Ta no nc ére tts égi nél kül

Kö zép fok ú ére ttsé gi nél kül

Kö zé pf. tan on c ére tts égi vel

Tel jes kö zép fokú ére ttsé giv el

Tel jes köz épf ok ú

Fel sőf ok ú sza kké pes íté sse l

Fel sőf ok ú ba kal ár

Tel jes fel sőf ok ú mg r., ing ., dr.

Fel sőf ok ú do kto ran du sz

Isk ola i vé gz ettség nél kül i

Is me retl en

649 169 83 28 167 47 10 17 62 2 523 179 33,5 27,0 8,74 4,29 1,45 8,63 2,43 0,52 0,88 3,20 0,10 9,25 2 1

%

5. ábra: A lakosság anyanyelv szerinti összetétele Rimaszécsen (2011) Község Rimaszécs

Anyanyelv szerinti összetétel

Lakók száma

Magyar

Szlovák

Roma

Cseh

Lengyel

Egyéb

Ismeretlen

1936

1841

62

1

3

1

2

27

%

95,08

3,19

0,05

0,15

0,05

0,10

1,37

53

6. ábra: A lakosság nyilvános helyen történő nyelvhasználata Rimaszécsen (2011) Nyilvános helyen történő nyelvhasználat szerinti összetétel

Község

Lakók száma

Magyar

Szlovák

Roma

Cseh

Lengyel

Egyéb

Ismeretlen

Rimaszécs

1936 %

1670 86,26

105 5,42

1 0,05

3 0,16

5 0,26

24 1,24

128 6,61

7. ábra: A lakosság otthontörténő nyelvhasználata Rimaszécsen (2011) Község Rimaszécs

Otthoni nyelvhasználat szerinti összetétel

Lakók száma

Magyar

Szlovák

Roma

Cseh

Lengyel

Egyéb

Ismeretlen

1936

1736

51

1

1

4

13

130

%

89,67

2,63

0,05

0,05

0,21

0,67

6,72

Forrás: 2-9. ábra: Rimaszécsi Krónika. III. számú melléklet. 2012:3-4.

10. ábra: A rimaszécsi alapiskola tanulóinak megoszlása a 2013/2014-es tanévben Évfolyam

Osztály

Létszám

1. A

15

1. B

16

1. C

12

1.

Összesen:

2.

Születési év 2006 2007 2006 2007 2004 2005 2006 2007

2 13 9 7 3 6 2 1 43 1 2 11 1 1 8 3 2 6 3 3

43 2. A

14

2. B

13

2. C

14

2004 2005 2006 2001 2002 2003 2005 2003 2004 2005 2006 54

nem cigány l f 0 0 0 3 l 2 -

2 13 9 7 3 6 2 1 43 1 2 8 1 1 8 3 2 6 3 3

cigány l f 2 5 8 4 1 1 21 1 1 6 1 6 1 1 2 2 2

8 1 3 2 5 2 1 22 1 2 1 2 2 1 4 1 1

Összesen:

41 3. A

17

3. B

11

3.

Összesen:

41 4 13 1 1 2 3 2 1 27 4 8 1 1 3 2 5 2 26 6 6 1 3 1 1 1 6 2 1 28 6 10 2 4 2 3 5 2 1 1 2 1 2 2 2

2004 2005 1998 1999 2002 2003 2004 2005

27 4. A

12

4. B

14

4.

Összesen:

2003 2004 1998 1999 2000 2001 2002 2003

26 5. A

12

5. B

6

5. C

10

5.

Összesen:

2002 2003 1999 2000 2001 2002 1997 1998 1999 2000

28 6. A

16

6. B

6

6. C

10

6. D

4

6. E

3

6. F

6

6.

2001 2002 2000 2001 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2001 2002 1998 1999 2001

55

3 0 4 4 0 2 2 1 1 -

1 0 2 2 0 1 1 -

2 0 2 2 0 1 1 1 1 -

38 4 9 1 1 2 3 2 1 23 4 8 1 1 3 2 5 2 26 6 4 1 3 1 1 1 6 2 1 26 6 9 2 4 2 3 5 2 1 1 2 1 2 1 2

23 1 3 1 2 1 1 1 10 2 5 1 1 1 2 1 13 3 3 1 1 1 3 12 4 4 1 2 1 1 1 -

15 3 6 1 2 1 13 2 3 1 2 1 3 1 13 3 1 2 1 1 3 2 1 14 2 5 2 3 2 4 2 1 1 1 1 2 1 2

Összesen:

7.

45 7. A

14

7B

9

7C

6

Összesen: 8.

29 8A

Összesen

10

1998 1999 2000

10 9A

9

9B

8

9.

Összesen:

45 1 3 10 1 3 5 1 1 2 2 29 1 4 5 10 1 5 3 3 3 2 8

1999 2000 2001 1997 1998 1999 1997 1998 1999 2000

1997 1998 1999 1997 1998 1999

17

Forrás: Ambrúzs Zoltán, Rimaszécs, saját jegyzet

56

2 1 2 3 6 0 1 2 3

0 1 1 2 0 0 1 1

2 1 1 2 4 0 1 1 2

43 1 7 1 3 5 1 1 2 2 23 1 4 5 10 1 4 1 3 3 2 14

14 2 1 5 1 1 10 3 2 5 1 2 1 2 2 8

29 1 5 1 2 1 2 1 13 1 1 3 5 2 3 1 6

1. kép: 1951-ben íródott cikk az Új Szó napilapban a rimaszécsi viszonylatokról

Forrás: Ambrúzs Zoltán: A kommunista hatalomátvételtől a szövetkezetesítésig. Rimaszécs, saját jegyzet

57

2. kép: Rimaszécsi cigányzenekar 1983-ból (Nemzetközi Nőnap ünnepség)

Forrás: Ambrúzs Zoltán: A szocialista társadalmi rend építése. Rimaszécs, saját jegyzet

58

3. kép: Az iskola 1962-ben átadott új, kétemeletes épülete

Forrás: Ambrúzs Zoltán: A szocialista társadalmi rend építése. Rimaszécs, saját jegyzet

59