Kristóf Zoltán
A szabír népnév említése a kora középkori forrásokban A szabír népnév előfordulásait Z. Tóth Csaba gyűjtötte össze a „Magyar őstörténeti tanulmányok” (2010) című munkájában. A zárójelben lévő magyar fordítások is ebből a műből valók. Az innen hiányzó részek pótlása Moravcsik Gyula: A magyar történet bizánci forrásai c. művéből történt. A Z. Tóth Csabánál nem szereplő latin szövegek a bizánci szerzők munkáinak B. G. Niebuhr szerkesztésében a 19. század elején kiadott görög-latin fordítások másolataiból valók, amelyek a google.books honlapján érhetők el.
Ammianus Marcellinus 1. ”His regionibus Dahae confines sunt, acerrimi omnium bellatores, et Chalybes, per quos erutum et domitum est primitus ferrum. Post quos terras patentes Byzares obtinent et Sapires et Tibareni et Mossynoeci et Macrones et Philyres, populi nulla nobis adsuetudine cogniti.” Ammiani Marcellini: Rerum Gestarum, XXII. 8,21, Jacobo Gronovio, 1693, 338. „E vidékek szomszédságában laknak a dahák, a legvitézebb valamennyi nép közül és a chalybsok, akik először bányászták és dolgozták fel a vasat. A mögöttük elterülő vidékeket a byzarok lakják és a sapirok, a mossynoecusok, a macronok és phylirek, csupa olyan nép, amellyel nincsen semmiféle érintkezésünk. Ammianus Marcellinus ránk maradt történeti könyvei, Ford.: Pirchala Imre, Franklin Társulat, Budapest, 1916, 315.
Jordanes 2. „Ultra quos distendunt supra mare Ponticum Bulgarum sedes, quos notissimos peccatorum nostrorum mala fecerunt. Hinc iam Hunni quasi fortissimarum gentium foecundissimus cespes in bifariam populorum rabiem pullularunt. Nam alii Ultziagiri, alii Saviri nuncupantur, qui tamen sedes habent divisas: iuxta Chersonam Ultziagiri, quo Asiae bona avidus mercator importat, qui aestate campos pervagantur effusos, sedes habentes, prout armentorum invitaverint pabula, hieme supra mare Ponticum se referentes. Hunuguri autem hinc sunt noti, quia ab ipsis pellium murinarum venit commercium: quos tantorum virorum formidavit audacia.” Jordanis: Getarum sive Gothorum origine et rebus gestis, Impensis Eduardi Fischhaber, Stuttgart, 1861, 29. „Ezektől távolabb, a Pontus-tenger felett terül el a bulgarok lakóhelye, akiket a mi vétségeink tettek igen ismertté. Itt hajtott ki két helyen, mintegy a legbátrabb nemzetnek, a hunoknak a terebélyes törzsfája, a népek veszedelme. Ugyanis az egyiket altziagirusoknak, a másikat savirusoknak hívják. Lakóhelyeik elkülönülnek egymástól: az altziagirusoké Cherson mellett van, ahova Ázsia kincseire sóvárgó kereskedő szállítja áruját. Nyáron a mezőkön vándorolnak, és ott ütnek tanyát, ahova a csorda élelmezése csalogatja őket, télvíz idején visszahúzódnak a Pontustenger fölé. A hunugurusok pedig azért ismeretesek, mivel hermelinprémmel kereskednek.”
Iordanes, Getica, A gótok eredete és tettei, Szerk.: Kiss Magdolna, Budapest, L’Harmattan Könyvkiadó, 2004, 49.
Priscos Rhetor 3. „…hae gentes Saraguri, Urogi et Onoguri propriis sedibus eiectae, commissa pugna cum Sabiris (Σάβειροι), quos expulerant Abares...” Priscos Rhetor, In: Corpus Scriptorum Historiae Byzantinae, B. G. Niebuhr, Bonn, 1829, 158. „Ebben az időben a keleti rómaiakhoz követséget küldtek a szaragurok, az ugorok és az onogurok, amely népek elvándoroltak saját lakóhelyükről, minthogy harcba bocsátkoztak velük a szabirok, akiket az avarok űztek el, akiket viszont az Óceán partvidékén lakó griffek késztettek arra, hogy más vidékekre költözzenek.” A magyarok elődeiről és a honfoglalásról, Szerk.: Györffy György, Milleniumi Magyar Történelem, Osiris Kiadó, Budapest, 2002, 52.
Procopius 4. „In Armeniam Romanis subditam alium Cabades exercitum misit, e Persarmenis et Sunitis, qui sunt Alanis finitimi, contlatum. Iis se adiunxerant tria Hunnorum millia, eorum, qui vocantur Sabiri: bellicosissima sane gens.” Procopius: De bello Persico, I.15., In: Corpus Scriptorum Historiae Byzantinae, B. G. Niebuhr, Bonn, 1833, 74. (És Kabad küldött egy másik hadsereget Örményországnak arra a részére, amely a rómaiakhoz tartozik. Ez a hadsereg perzsa uralom alá tartozó örményekből és szunnitákból állt, akiknek a földje az alánokéval szomszédos. Hozzájuk csatlakozott három hun ezred, akiket szabiroknak neveznek: igencsak harcias nép.)
5. „…ubi ad dextram quidem est Iberiae limes, e regione vero extremus Caucasus. Ibi cum aliae gentes multae sedes habent, tum Alani atque Abasgi, veteres Christianorum ac Romanorum amici: Zechi praeterea, postque hos Hunni cognomento Sabiri.” Procopius: De bello Persico, II.29, In: Corpus Scriptorum Historiae Byzantinae, B. G. Niebuhr, Bonn, 1833, 288. (…az ibérek területe jobbra fekszik, a Kaukázus vége közvetlenül szemben van. Ezen a helyen számos népnek van otthona, köztük az alánoké és az abasgoké, akik keresztények, és régóta a rómaiak barátai; és a zechiké is, és utánuk a hunoké, akik a szabir nevet viselik.)
6. „Ipse cum omnibus Colchorum copiis extremam Lazicae oram petiit, ut in custodiam angustiarum pro virili parte incumberet. Idem paulo ante Alanos et Sabiros in belli societatem induxerat.”„Eam summam Gubazes ipsis ab Imperatore promiserat.” Procopius: De bello Persico, II.29, In: Corpus Scriptorum Historiae Byzantinae, B. G. Niebuhr, Bonn, 1833, 290. (Gubazes meggyőzte az alánokat és a szabírokat a rómaiakkal kötendő szövetségről, és megígérte nekik, hogy ezért a császártól pénzt kapnak.)
7. „Tum temporis Iustinianus Aug. pactam Sabiris pecuniam, et congiaria Gubazi Lazisque misit. Nec ita pridem in Lazicam alterum destinarat exercitum haud contemendem, qui nondum eo pervenerat.” Procopius: De bello Persico, II.30, In: Corpus Scriptorum Historiae Byzantinae, B. G. Niebuhr, Bonn, 1833, 296. (Justinianus elküldte a szabiroknak a korábban megígért pénzösszeget.)
8. „Ibi Hunni, quos Sabiros appellant, et aliae quaedam gentes Hunnicae habitant.” Procopius: De bello Gothico, IV.3, In: Corpus Scriptorum Historiae Byzantinae, B. G. Niebuhr, Bonn, 1833, 469. ( Ugyanúgy a hunok, akiket szabiroknak neveznek, és más hun szövetségesek).
9. „Casu quodam contigit ut in hoc Romanorum exercitu nonnulli Barbari Sabiri agerent, ista de causa. Sabiri, gens Hunnica, ad Caucasum habitant, frequentissimi, et in multos principatus rite divisi. Principum alii cum Imperatore Romano, alii cum Persarum Rege amicitia veteri coniuncti sunt. Ac solet uterque Rex certum auri modum sociis largiri suis, non quotannis, sed quando ad id necessitate compellitur. Tunc igitur Iustinianus Augustus Sabiros sibi amicos socianda secum arma invitans, ad eos quemdam, qui pecuniam deferret, misit.” „His certe haerentibus, et quo pacto sibi in praesenti consulerent ignorantibus, Sabiri machinam fabricati sunt, qualis post hominum memoriam nec Persarum, nec Romanorum cuiquam in mentem venit: quamvis in utroque Imperio nunquam defuerit, nec iam desit ingens opificum numerus, et saepe in omni aetate eiusmodi machina utrique opus habuerint ad verberandas munitiones in locis asperis et aditu difficilibus positas.” Procopius: De bello Gothico, IV. 11. In: Corpus Scriptorum Historiae Byzantinae, B. G. Niebuhr, Bonn, 1833. 509. „Sabiri, gens Hunnica, ad Caucasum habitant, frequentissimi, et in multos principatus rite divisi. Principum alii cum Imperatore Romano, alii cum Persarum Rege amicitia veteri coniuncti sunt.” (A szabirok a Kaukázusnál lakó hun nép, számosak és több fejedelemségre oszlanak. Egyes fejedelmeik a római császárral, mások a perzsa királlyal vannak régi barátságban).
10. „Ille accepto auro, sine mora confirmavit inducias: Lazica tamen decedere noluit: sed cadem illa pecunia allectis Hunnorum Sabirorum numerosis auxiliis, es cum nonnulis Persarum copiis Mermeroi extemplo misit, mandavitque ut pro viribus coepta urgeret: elephantos etiam multos adiecit.” Procopius: De bello Gothico, IV.17, In: Corpus Scriptorum Historiae Byzantinae, B. G. Niebuhr, Bonn, 1833, 548. „…allectis Hunnorum Sabirorum numerosis auxiliis.” (…odacsalogatták a hun-szabirok számos segédcsapatait)
Agathias 11. „Iam enim Nachoragan sexaginta bellatorum millia ad Insulam ductabat, quam Martinus et Iustinus Germani filius eorumque copiae insidebant, milites autem mercenarii natione Hunni, qui Sabiri vocantur, (aderat enim Romanis militum gravioris armaturaeportio duorum circiter
millium, quos ductabant Balmach et Coutilsis et Iliger, celebratissimi apud illos viri), hi itaque Sabiri circa Archaeopolim et circumiacentes campos, prout ipsis Martinus mandarat, castra posuerant, ut hostes (videbantur enim illac transituri) quoad possent infestarent, et difficiliorem magisque periculosum ipsis transitum redderent.” Agathiae Myrinaei: Historiarum, III.17, In: Libri Quinque, B. G. Niebuhr, Bonn, 1828. 177. „…milites autem mercenarii natione Hunni, qui Sabiri vocantur” (…a katonák pedig zsoldosok a hunok nemzetéből, akiket szabiroknak mondanak).
12. „Horum itaque Dilimnitarum portio quaedam, cum iam nox esset, in Sabiros ivit…” „…ut itineris ad Sabiros ducem se praebeat, cogunt, quod quidem mandatum cum ipse libentissime subiisset...” „..citato corsu ad Sabiros pervenit, quos cum universos supine dormientes stertentesque reperisset…” „Sabiri interea utrimque ex insidiis prosilientes, repente in eos irruunt…” „Passim itaque a Sabiris trucidabantur, ne tentata quidem sui defensione…” „…persequentibus ipsos nihilominus tergaque prementibus Sabiris.” „Simulatque vero sol montium iugis affulsit, vere quid ageretut prospexit, Dilimnitas nimirum a Sabiris fugari.” Agathiae Myrinaei: Historiarum, III.18, Libri Quinque, B. G. Niebuhr, Bonn, 1828, 178-180.
13. „Adierant vero Persis etiam Hunnorum Sabirorum mercenaria auxilia. Est enim haec natio et maxima et populosissima, simulque est bellorum et rapinae sitientissima, que perpetuo forisexterno in solo degere amat, semperque aliena appetere, solius mercedis causa et praedae spe modo quidem his, modo illis, nunc alteri alicui sese in belli et periculorum societatem coniungendo, in contraria subinde mutatur. Frequenter enim cum Romanis, frequenter vero cum Persis inter sese bellum gerentibus praelium inierunt, et exiguo temporis spatio interposito modo his, modo illis mercenariam suam operam locarunt.” Agathiae Myrinaei: Historiarum, IV.13, Libri Quinque, B. G. Niebuhr, Bonn, 1828, 234. (Most is a perzsákhoz csatlakoztak a hun-szabirok fizetett segédcsapatai. Ez a nemzet pedig nagy és népes, egyszersmind harcias és mohó a rablásra, és szakadatlan katonáskodásban a kapukon kívül szeret élni, örökké a máséra vágyva, zsoldra és prédára áhítozva, ily módon egyre-másra háborúzik, a megkötött szövetségek rovására, azokat váltogatva. Gyakran ugyanis a rómaiakkal, máskor a perzsákkal harcol azok egymás közti háborúiban, és egy csekély idő múlva oda áll, ahol fizetséget kap.)
Pseudo Zacharias Rhetor 14. „A hunok közé tartoznak, s a kapukon belül vannak: burgare, külön nyelvvel bíró pogány és barbár nemzet, több városa van, allanaye, ezeknek öt városuk van, a Ddw népéhez tartozók, ezek hegyek között laknak és erődeik vannak, ungur, sátorlakó nép, ugar, saber, burgar, kurtargar, abar, kaser, dirmar, sarurgur, bagarsiq, kulas, abdel, eftalit, ez a tizenhárom sátrak alatt lakó, a jószág, a halak és vadállatok húsából, valamint fegyverekből élő nemzet.” Kmoskó Mihály: Szír írók a steppe népeiről, Magyar Őstörténeti Könyvtár 20, Szerk.: Felföldi Szabolcs, Balassi Kiadó, Budapest, 2004, 99.
Ioannes Malalas 15. „Ejusdem Anastasii sub Imperio Hunni Sabiri, gens bellicosissima, Portis Caspiis trajectis, Cappadociam adusque penetrarunt: quam, una cumi iis etiam omnibus, quas praeteribant, regionibus Romanorum depraedantes, quamplurimos occisioni dederunt: et possessionibus eorum ignibus devastatis, cum praeda ingenti recesserunt.” Malalas: Chronographia, L. XVI, In.: Corpus Scriptorum Historiae Byzantinae, B. G. Niebuhr, Bonn, 1831. 406. „Malalas tudósított a szabírok pontusi tartományokba való 515. évi betöréséről.” Moravcsik Gyula: A magyar történet bizánci forrásai, Budapest, 1934, 69.
16. „Circa id etiam tempus Romanis adjunxit ses vidua quaedam mulier, Hunnorum Sabirorum regina, nomine Boa, viribus prudentiaque praepollens.” Malalas: Chronographia, L.XVIII, In.: Corpus Scriptorum Historiae Byzantinae, B. G. Niebuhr, Bonn, 1831, 430. „Malalas Justinianus uralkodásának első évében (527) írt a szabír hunok fejedelemnőjének a bizánci udvarral kötött szövetségéről és a perzsák elleni küzdelméről.” Moravcsik Gyula: A magyar történet bizánci forrásai, Budapest, 1934, 69.
17. „Iisdem temporibus Hunni Sabiri, portis Caspiis trajectis, in ditiones Romanas irruperunt, regiones undique, Armeniam usque depraedantes.” Malalas: Chronographia, XVIII.472, In: Corpus Scriptorum Historiae Byzantinae, B. G. Niebuhr, Bonn, 1831, 472. „Malalas megemlékezik … a szabíroknak 548 táján a Kaukázustól délre való betöréséről.” Moravcsik Gyula: A magyar történet bizánci forrásai, Budapest, 1934, 69.
Theophanes Byzantios 18. „Theophanes Byzantios megemlíti, hogy 572 táján a szabírok a perzsák oldalán harcoltak.” Moravcsik Gyula: A magyar történet bizánci forrásai, Budapest, 1934, 73.
Menander Protector 19. „Primum quidem Utiguros, tum Salos, Hunnicam gentem, debellarunt, et Sabiros everterunt.” „Mikor tehát Valentinus elment azokhoz, s átadta az ajándékokat, valamint elmondta a császár üzenetét is, azok először is az utigurokat, majd a salokat, egy hun törzset győztek le, s hatalmuk alá hajtották a sabirokat.” Menander Protector történeti művének fennmaradt töredékei, Ford.: Lukinich Imre, Középkori Krónikások, Brassó, 1905, 62.
20. „Sabiros et Albanos suis sedibus excitos citra ripas Cyri amnis collocarunt, ut in posterum in Romanorum ditionis regionibus habitarent.” „A rómaiak csapatai ugyanis nem voltak összegyűjtve, a Cursus és Theodorus alatt szolgáló katonáknak pedig hírül hozták, hogy a császár haragszik rájuk azért, mivel Albániába beütvén, a sabirokat és albánokat teljesen ki nem irtották, hanem megelégedvén a kezesekkel, onnan eltá-
voztak, hogy mily oktalanul cselekedtek, az eredményből is láthatták, mert a sabirok azonnal elpártoltak a rómaiaktól. Ezen balsikerek miatt bánkódván, belátták, hogy mit kell tenniök, úgy, hogy azután ismét megtámadták Albániát, s a sabirokat s albánokat lakóhelyeikről a Cyrus folyó innenső partjára telepítették, hogy a jövőben a rómaiak uralma alá tartozó vidéken lakjanak.” Menander Protector történeti művének fennmaradt töredékei, Ford.: Lukinich Imre, Középkori Krónikások, Brassó, 1905, 132.
21. „Sum Tiberio Caesare Romanorum duces, impetu in Albaniam facto, obsidibus a Sabiris et aliis gentibus acceptis, Byzantium venerunt. Et cum legati Alanorum et Sabirorum venissent, qui se Romanis dederant, Caesar eos benigne et humaniter excepit…” „Tiberius császár uralkodása alatt a római vezérek, miután támadást intéztek Albania ellen, s kezeseket vettek a sabiroktól s más népektől, Byzantiumba érkeztek. Midőn ide azon alánok és sabirok követei is megérkeztek, kik meghódoltak a rómaiaknak, a császár őket jóakarattal és emberségesen fogadta… A követek megmondták azonban, hogy Sabir csak nemrégiben pártolt el, s mit sem törődvén a kezesekkel, a perzsákhoz állott.” Menander Protector történeti művének fennmaradt töredékei, Ford.: Lukinich Imre, Középkori Krónikások, Brassó, 1905, 135.
Theophanes 22. „Hoc anno Unni, quibus Saber appelatio, Caspiarum portarum limitibus emensis, Armeniam suis incursionibus infestarunt, Cappadociam que et Galatiam et Pontum depopulati, ad Euchaita usque, quae tantum haud subegerunt progressi sunt.” Theophanis: Chronographia, Volumen I., Ed.: Joannes Classen, Bonn, 1839, 249. (Ez évben a hunok, akiket szabereknek neveznek, kiáradtak a Kaspi-kapukon keresztül, zaklatva Arméniát, Kappadókiát, és pusztítva Galatiát és a Pontus-vidékét, egészen az eftalitákig, elkergetve azokat.)
23. „Hoc insuper anno mulier quadam barbara ex Unnis Saber vulgo nuncupatis, nomine Boarec, vidua, adductis secum Unnorum millibus centum, in Romanas partes transiit: haec animoso viro suo Balach Unnicis regionibus imperitabat. Duos vero reges ex alia Unnorum natione, quae partes interiores habitat, nomen uni Styrax et alteri Glones, a Cabade Persarum rege ferendis sibi suppetiis, et Romanos bello vexandis accitos, et iam per regionem subditam ad Persarum loca, cum millibus hominum viginti transitum habentes, armis illa excepit, et in frusta concidit: et eorum quidem regum unum Styracem vocatum in bello comprehensum, vinculis alligatum, Constantinopolim imperatori misit: Glonem autem in pugna interfecit. Ita demum armorum sicietatem et pacem cum imperatore Iustiniano mulier perpetue servavit.” Theophanis: Chronographia, Volumen I., Ed.: Joannes Classen, Bonn, 1839, 269. „A fenti évben a hun-szabirok közül való asszony, akit Boareknek hívnak, s aki özvegy, százezer fős hun sereget vont össze, amely átkelt a római részekbe; ezt a hadat bátor férje, a hun Balach vezette. Két király pedig a másik hun nemzetből, akik a belső részeket lakják, nevük Türák és Kalán, felajánlották segítségüket Kavád perzsa királynak; és a rómaiak megrendítő háborúba fogtak… és egyik királyukat, Styraxot a harcban foglyul ejtették, és bilincsbe verve Konstantinápolyba vitték, Glonest pedig megölték… és az asszony (Boarek) a békét Justinianus császárral örökre fenntartotta.” Györffy György: A magyarság keleti elemei, Gondolat, Budapest, 1990.
Theophylaktos Simocattes 24. „Sarselt et Unnuguni et Sabiri et insuper aliae gentes Hunnicae, postquam partem Var et Chunni ad loca sua confugientem viderunt, ingenti metu perculsae sunt, quod advenas illos Abaros esse suspicarentur, quocirca securitati consultum cupientes, donis amplissimis eos coluerunt.” Theophylacti Simocattae: Historiarum VII.7, In: Corpus Scriptum Historiae Byzantinae, B. G. Niebuhr, Bonn, 1834, 284. „A barselt, az onogur, a sabir s ezeken kívül néhány más hun nép is igen nagy rémületbe esett, amidőn a saját területén meglátta a var és a chunni szökött néptöredékét, azt gyanították ugyanis, hogy a bevándorlók avarok.” Szádeczky-Kardoss Samu: Az avar történelem forrásai, Balassi Kiadó, Budapest, 1998, 15.
25. „Theodorus et Andreas Mazarorum oppidulum vetustate ruinosum instaurant, quod a Beiudaes non procul distabat…” „Porro miles quidam Saperius vocabulo, corpore similis Tydeo quem Homerus celebrat, animo autem supra Tydeum, Hercules ipse…”. Theophylacti Simocattae: Historiarum II.18, In.: Corpus Scriptum Historiae Byzantinae, B. G. Niebuhr, Bonn, 1834, 107. „Theophylaktos Simokattes beszámolt a perzsa-bizánci háború eseményeiről. Leírta annak a császári seregrésznek az 587-ben viselt dolgait, amelynek élén Theodorus keletrómai tiszt állt. E sereg katonái előbb Matzaron erődítményét restaurálták, majd egy Beiudaes nevű perzsa várat ostromoltak. Az ostrom hőse egy szabir férfi volt, aki vasrudakat dugott a kőfal réseibe, és ezeken egyre feljebb lépve mászta meg az erődítményt. Példáját testvére, majd más bajtársai is követték.” Szádeczky-Kardoss Samu: Adalék a szavárd magyarság problematikájához, Magyar őstörténeti tanulmányok, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1977, 277.
Ioannes Antiocheus 26. „Ioannes Antiocheus részletes tudósítást ad egyik töredékében az 515. évi Vitalianos-féle felkelésről s az abban résztvevő hunok szerepéről és ezzel kapcsolatban megemlékezik a szabírok 515. évi betöréséről a pontosi tartományokba.” Moravcsik Gyula: A magyar történet bizánci forrásai, Budapest, 1934, 86.
Pseudo-Moses Chorenaci 26. „A 7. században Pseudo-Moses Chorenaci neve alatt ismeretes örmény nyelvű földrajzi munka nagyon becses adatokat tartalmaz a maotisi bolgárok történetére vonatkozólag és említi a hunokat, szabírokat, avarokat, türköket és kazárokat.” Moravcsik Gyula: A magyar történet bizánci forrásai, Budapest, 1934, 92.
Ioannes, nikiui püspök 27. „A 7. század végén Ioannes nikiui püspök krónikájában megtaláljuk hunoknak és szabíroknak a bizánci-perzsa harcokban való szerepére vonatkozó epizódokat.” Moravcsik Gyula: A magyar történet bizánci forrásai, Budapest, 1934, 93.
Porphyrogennetos Konstantinos 28. „A türkök népe régen Kazáriához közel szerzett magának lakóhelyet… De abban az időben nem türköknek mondták őket, hanem valamilyen okból szabartoi aszfaloinak (Σαβαρτοι ασφαλοι) nevezték. … Amikor a türkök és az akkor kangarnak nevezett besenyők közt háború tört ki, a türkök hadserege vereséget szenvedett és két részre szakadt. Az egyik rész kelet felé, Perzsia vidékén telepedett le, s ezeket a türkök régi nevén mostanáig szabartoi aszfaloinak hívják, a másik rész pedig vajdájukkal és vezérükkel, Levedivel nyugatra ment lakni, az Etelküzü nevezetű helyekre, amely helyeken mostanában a besenyők népe lakik.” Moravcsik Gyula: Az Árpád-kori történet bizánci forrásai, Budapest, 1988, 42-44.
József, kazár kagán 29. „Tudd meg, hogy Jafetnek és Togarmáhnak vagyunk az ivadékai Togarmáhnak 10 fia volt s ezek neve: Ujgur, Tirosz, Avar, Ugin, Bizal, Tarna, Kazár, Bulgár és Szavír.” Khon Sámuel: Héber kútforrások és adatok Magyarország történetéhez, Budapest, MTA, 1900, 23.
Maszudi 30. „…az ötödik nép a turkok nemzetségeit foglalja magában, a karlukokat, a ghuzzokat, a keimákokat, a tuguzguzokat, a kazárokat, akiket törökül szabiroknak, perzsául khazaránoknak neveznek, ezek a letelepedett törökök közül, s mások, mindezek egy nyelvet beszélnek és egy királyuk van.” Maszudi: Kitab Muruds el-dzahab, XV., In: A magyar honfoglalás kútfői, Szerk. Pauler Gyula és Szilágyi Sándor, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1900, 249.
