A SÖTÉTSÉG HATALMA VAGY
KIS BAJBÓL LESZ A NAGY
DRÁMA ÖT FELVONÁSBAN OROSZ EREDETIBŐL FORDÍTOTTA GELLÉRT HUGÓ
ELSŐ FELVONÁS A cselekmény ősszel játszódik le egy nagy faluban. A szín Pjotr tágas kunyhója. Pjotr egy padon ül, hámot javít. Anyíszja és Akulína fonnak. Az első felvonás személyei: Pjotr – gazdag paraszt, 42 éves, másodszor nősült, beteges. Anyíszja – a felesége, 32 éves, cicomás. Akulína – Pjotr leánya első házasságából, 16 éves, nagyot hall, kissé korlátolt. Anjútka – második leánya, 10 éves. Nyikíta – munkásuk, 25 éves, daliás. Ákim – Nyikíta apja, 50 éves, igénytelen külsejű, istenfélő paraszt. Matrjóna – a felesége, 50 éves. Marína – árva lány, 22 éves.
1. JELENET Pjotr, Anyíszja és Akulína; utóbbiak egymásnak kontrázva énekelnek. PJOTR:
NYIKÍTA: PJOTR: NYIKÍTA:
(kinéz az ablakon) Megint elmentek a lovak. Észbe sem kapunk és leütik a csikót. Mikíta, hé, Mikíta! Megsiketült! (Fülel. A nőkhöz.) Hagyjátok már abba – semmit sem hall az ember. (hangja az udvar felől) Mi kell? Hajtsd be a lovakat. (hangja) Behajtom, ne sürgess.
7
PJOTR:
(a fejét csóválva) Hej, ezek a munkások! Volnék csak egészséges, nem tartanék bizony segítséget. Az embernek csak vesződsége van velük… (Feláll és megint leül.) Mikíta… Nem hallja. Menjen hát ki egyikőtök. Akulj, menj, hajtsd be. AKULÍNA: A lovakat? PJOTR: Ugyan ki mást? AKULÍNA: Mindjárt. (Kimegy.)
2. JELENET Pjotr és Anyíszja. PJOTR: ANYÍSZJA: PJOTR: ANYÍSZJA: PJOTR: AKULÍNA:
Megátalkodott naplopó… nincs a gazdaság a szívén. Ímmel-ámmal tesz valamit. Te persze gyors vagy, mint a villám – a kemencéről a padra. De másoktól követelni, azt tudsz. Ha nem volnék a sarkotokban, az egész házat elherdálnátok egy év alatt! Ismerlek benneteket! Tízféle dolgot is adsz egyszerre s még szitkozódol. A kemencén fekve könnyű parancsolni. (sóhajtva) Eh, ha Isten meg nem ver ezzel a betegséggel, egyetlen napig sem tartanám. (hangja a szín mögött) Gyű, gyű, gyű… (Hallani, hogy a csikó nyerít és a lovak befutnak az udvarra. A kapu nyikorog.)
8
PJOTR: ANYÍSZJA:
A száját jártatni – ahhoz ért. Igazán, nem tartanám. (gúnyolódva utánozza) Nem tartanám… Dolgozz magad, aztán beszélj.
3. JELENET Ugyanazok és Akulína. AKULÍNA: PJOTR: AKULÍNA: PJOTR: AKULÍNA: PJOTR: AKULÍNA:
(bejön) Alig bírtam behajtani őket. Az almásszürkével mindig baj van. Hát Nyikíta hol van? Nyikíta? Az utcán áll. Miért áll kinn? Hogy miért áll? Áll a sarkon és beszélget. Ennek a válaszából sem lehet kiokosodni. Kivel beszélget hát? (nem hallotta jól) Mi az? (Pjotr bosszúsan legyint Akulína felé; a leány leül a fonásához.)
4. JELENET Ugyanazok és Anjútka. ANJÚTKA: ANYÍSZJA:
(befut, az anyjához) Mikítkához eljött az apja, meg az anyja. Hazaviszik magukkal, dögöljek meg, ha nem igaz. Nem hazudsz?
9
ANJÚTKA:
ANYÍSZJA: PJOTR: ANYÍSZJA:
Süllyedjek el, ha hazudok! (Nevet.) El megyek mellette, Mikíta utánam szól: Isten áldjon hát, Anna Petróvna, aszongya. Gyere el a lakodalmamra mulatni. Én elmegyek tőletek, aszongya. És nevet hozzá. (a férjéhez) Nincs olyan borzasztó szük ségük rád Lám, elmegy magától is… „Elkergetem!” – aszongya… Hát csak menjen; másokat tán nem találok? És az előlegbe adott pénz? (Anjútka az ajtóhoz lép, hallgatja, hogy mit beszélnek és kimegy.)
5. JELENET Anyíszja, Pjotr és Akulína. PJOTR: ANYÍSZJA:
PJOTR: ANYÍSZJA:
(elkomorodik) A pénzt, amivel még tartozik, majd leszolgálja a nyáron. Persze, te örömest engeded el, egy szájjal kevesebb. Én meg dolgozzam a télen egyedül, mint egy csődör. A leánynak nincs valami nagy kedve a munkához, te pedig a kemencén fogsz feküdni. Ismerlek. Ugyan, mit koptatjuk hiába a nyelvünket, amikor még semmi biztosat sem hallottunk. Az udvar tele van jószággal. A tehenet nem adtad el, a birkákat át akarod teleltetni, takarmányt és vizet nem gyűjtesz, a mun-
10
PJOTR: AKULÍNA: ANYÍSZJA: PJOTR: ANYÍSZJA: PJOTR: ANYÍSZJA:
kást pedig elbocsátod. De én nem fogok férfimunkát végezni. Lefekszem, mint te, a kemencére – hadd pusztuljon el minden. Tégy, ahogy tetszik. (Akulínához) Menj etetni, ideje már! Etetni? Felőlem. (Magára veszi a kaftánját és leakaszt egy kötelet.) Nem fogok dolgozni neked – elég volt, nem fogok. Dolgozz magad. Hallgass már. Meghabarodtál? Mint egy kerge birka. Veszett kutya vagy te magad! Sem munkája, sem öröme nincs tőled az embernek. Csak rágni tudsz rajtam. (kiköp előtte és felöltözik) Piha! Uram, bocsáss! Megyek és megtudom, hogy állunk. (Kimegy.) (utána kiált) Rothadt, nagyorrú ördög!
6. JELENET Anyíszja és Akulína. AKULÍNA: ANYÍSZJA: AKULÍNA: ANYÍSZJA:
Mért szidod édesapát? Fogd be a szádat, ostoba. (az ajtóhoz megy) Tudom, hogy mért szitkozódsz. Magad vagy ostoba, te állat. Nem félek én tőled. Mit locsogsz? (Felugrik és keres valamit, amivel megülhetné.) Vigyázz, megkapod a magadét!
11
AKULÍNA:
(kinyitja az ajtót) Kutya vagy, ördög vagy! Ördög, kutya, kutya, ördög! (Elszalad.)
7. JELENET Anyíszja egyedül. ANYÍSZJA:
(elgondolkodva)Gyere el a lakodalmamra, aszongya. Vajon mit főztek ki? Megházasítják? Vigyázz, Mikítka: ha a terv a tied, olyant teszek… Nem tudok élni nélküle. Nem engedem el.
8. JELENET Anyíszja és Nyikíta. NYIKÍTA:
ANYÍSZJA: NYIKÍTA:
(bejön és körülnéz; amikor látja, hogy Anyíszja egyedül van, gyorsan felé indul; suttogva) Istenem, micsoda szerencsétlenség! Megjött az apám, ki akar venni a szolgálatból, menjek haza, aszong ya. Most már megházasítunk, aszong ya, és élj otthon. Hát csak nősülj meg. Mi közöm hozzá? No nézd csak! Én töröm a fejem, hogy hogy húzzam ki magam a csávából, ő meg rám parancsol, hogy nősüljek meg! Mi történt? (Kacsint rá.) Talán elfelejtetted?…
12
