A SOSZ húsz küzdelmes éve

Magyar Edzo 2009/4/ 03-46

2009/12/06 11:01

Page 3

2009/4 ■

Néhány sorban... Egyáltalán nem meglepô, hogy ezúttal, idei negyedik, tehát utolsó lapszámunknak ezen a helyén - legalábbis részben - ismét sportéletünk finanszírozási gondjaival vagyunk kénytelenek foglalkozni. Legutóbb a NOB segélykiáltását, illetve kiáltványát tettük egyetértôen közzé, s a helyzet a költségvetési törvény véglegesen elfogadott sarokszámainak ismeretében sem változott. A forráshiány volt az egyik fô téma a Sportegyesületek Országos Szövetségének sajtótájékoztatóján október utolsó napján, azután a MOB Gazdasági Bizottsága ülésén is november második hetében, amely 1.3 milliárd forintban jelölte meg az elengedhetetlenül szükséges és sürgôs többlettámogatás mértékét, s egyben külön meghallgatást kért az olimpiai testület vezetôi számára Bajnai Gordon kormányfôtôl a témában. Egyetértett a MOB anyagi igényével november 12-i ülésén a Nemzeti Sporttanács is, s az egységre törekvést tanúsította az az együttmûködési megállapodás, amelyet a Nemzeti Sportszövetség, a Magyar Diáksport Szövetség, valamint az Magyar Egyetemi és Fôiskolai Sportszövetség elnöke írt alá november 9én. A nemzetközi olimpiai mozgalom piros betûs ünnepnapokat élt át Koppenhágában, ahol október 3. és 5. között a NOB XIII. kongresszusára került sor, továbbá a közgyûlés döntött a 2016 évi nyári játékok színhelyérôl és az olimpiai program változásairól is. Az élô sport színterein megkülönböztetett figyelem kísérte labdarúgó válogatottjaink szereplését. A legfelemelôbb élményt az U 20-as világbajnoki bronza és játéka jelentette, majd a velük megerôsített U-21- es, azaz olimpiai válogatottunk remek Eb-selejtezôbeli gyôzelme az olaszok felett. Társaságunk életében fontos konferenciák, kongresszusok zajlottak le, közülük csak hármat említenénk. Október 9-én hivatalosak voltunk a Magyar Tudományos Akadémián a nagy múltú intézmény és a Nemzeti Sporttanács által rendezett Sporttudományi Konferenciára, 28-án pedig egy rendkívüli érdeklôdést kiváltó különleges témájú elôadói napot rendeztünk a Magyar Sport Házában a kenyai csodafutók sikereinek hátterérôl a neves szakíró, a svájci Jürg Wirz közremûködésével, s végül november 11-én – ugyancsak rendkívüli sikert aratva – a Sport és Táplálkozás volt a témája a Gallov Rezsô konferenciánknak.

MAGYAR EDZŐ

3

A SOSZ húsz küzdelmes éve Jubileumi közgyûlésén a Sportegyesületek Országos Szövetsége ôsszel a huszadik születésnapját ünnepelte. Az önvédelmi reflexbôl született sportszervezet nagy utat járt be, hiszen azt bizonyosan állíthatjuk róla, hogy megkerülhetetlen tényezôvé vált. A küzdelmet mégis folytatnia kell. Az elsô komoly figyelmeztetés 1986 tavaszán érte a magyar sportot. A Rába Magyar Vagon- és Gépgyár szélnek eresztette az általa támogatott kiemelt egyesület hét sportágát, az atlétikát, az evezést, a kajak-kenut, a súlyemelést, a teniszt, a tornát és az úszást. A hét szakosztály személyi állományát és eszközeit térítésmentesen adta át azoknak, akik vállalták a mûködtetésüket. A Kovács István sportigazgató által vezetett válságstáb június 30-ra megoldotta a helyzetet. Az egyesület – írja Papp Gyôzô az ETO 100 címû, 2005-ben megjelent könyvében – "többször a megszûnés szélén állt, majd 1993-ban ez gyakorlatilag be is következett. A mûködésképesség határán lévô kézilabda és a rövid idôre visszatért kajak-kenu szakosztály a jövôben a város támogatását élvezte, míg a Rába-gyár vállalta a labdarúgó-szakosztály mûködtetését." A mai klubnevekben megtalálható ETO már csak tisztelgés a hajdani nagyegyesület emléke elôtt. A többi kiemelt egyesület vezetôi is érezték a – nem is oly távoli – veszélyt, közös érdekvédelmi szervezetet azonban csak 1989-ben, az egyesülési jogról szóló törvény megszületése után hozhattak létre. Az volt a Sportegyesületek Országos Szövetsége. Kiss Imre, a SOSZ elsô elnöke így idézi fel a kezdeteket: "A mi történetünk a Magyar Olimpiai Bizottság újjászületésével kezdôdött. A megújult MOB 1989. június 17-én tartotta a választó közgyûlését, mi, a kiemelt sportegyesületek vezetôi pedig elôtte, tizenkettedikén, közös ebéden találkoztunk a Vasas Pasaréti úti Fehér termében. A stratégiánkról beszélgettünk, arról, hogy a MOB ülésein mindig közös véleményt képviselünk, egységesen lépünk fel. Még ott helyben megalakítottuk a Sportegyesületek Országos Tanácsát, a maradék tizenkét kiemelt közös szervezetét." Az alapítók, a Bp. Honvéd, a Csepel SC, az Újpesti Dózsa, a Diósgyôri VTK, a Bp. Spartacus, a Ferencvárosi TC, a

Kecskeméti SC, a Tatabányai SC, az MTK-VM SK, a BVSC, a Békéscsabai Elôre-Spartacus és a Vasas jelenlévô vezetôi elnöknek Pazár Sándort, a Bp. Spartacus elsô emberét választották meg. Ôt – mint mondja –, attól kezdve két dolog hajtotta: gyarapítani a szervezet tagságát, és új embert találni az élére. Felkereste Nagy Lászlót az MTKban, de ô sem szeretett volna elnök lenni. Végül abban maradtak, hogy Kiss Imre, a Csepel SC vezetôje lenne a legalkalmasabb. És ô igent is mondott. A SOSZ 1989. szeptember 8-án alakult meg, az élén Kiss Imrével, aki tizenkét éven keresztül vezette a szövetséget, mígnem az egészségi állapota visszavonulásra késztette. Az elsô elnökséget dr. Nagy László, az MTK-VM ügyvezetô elnöke, Gutman József, a DVTK, Pazár Sándor, a Spartacus és Szabó Tibor, a Honvéd elnöke alkotta. Dr. Nagy László, aki nyugállományba vonulása után a SOSZ igazgatója is volt, azt mondja, hogy a sportegyesületek helyzete nem 1989-ben vált drámaivá. "Már egy évvel korábban érzékelni lehetett a bajt – mondja. – Az élsportolókat, akik addig bázisvállalatoknál voltak sportállásban, egy rendelet nyomán az egyesületeknek kellett munkaviszonyba átvenni. Ehhez megkapták a sportolók béralapját. Csakhogy pár hónappal késôbb bruttósítani kellett a béreket, amelyekre már új állami közterhek is telepedtek: szja, tb- és munkáltatói járulék, áfa, társasági adó satöbbi. No, erre már nem volt fedezet, és elkezdôdött a sport eladósodása. Megkezdôdött viszont a szolidaritás korszaka,: csökkentek az egyesületek közötti ellentétek, az élsport képviselôi aggodalommal és együttérzéssel kezdtek figyelni a kisegyesületek gondjaira is. Valójában ez vezetett el 1989 szeptember nyolcadikához, amikor a sportegyesületek tanácsa, immár negyven taggal, átalakult SOSZ-szá." Bár a kirakatban lévô, a magyar sportsikerek kilencven százalékát szállító kiemelt egyesületek tartották magukat még ’89 elején is, egyre több jelét látták annak, hogy nagy átalakulás következik. Földindulás lett belôle. A magyar sport addig úgynevezett többcsatornás támogatást élvezett, minisztériumok, szakszervezetek, nagyipari bázisvállalatok, szövetkezetek, tanácsok, bányák, a vasút, a fegyveres


2009/12/06 11:01

Page 4

4 MAGYAR EDZŐ testületek álltak mögötte. Aztán egyszerre dôlt be mindegyik. A sport hátországában gazdasági káosz keletkezett, és viharos gyorsaságú leépülés kezdôdött: legelôször a sportiskolák szûntek meg, sorban, egymás után, majd egyesületek szétesését követôen jöttek az egyszakosztályos, a mai struktúrára jellemzô klubok. Kiss Imre a Csepel SC elnökeként élte át a viharos változásokat: "A mi bázisunk, a Csepel Vas- és Fémmûvek is a végét járta – mondja. – 1989. december 31-ével 380 sportállásunk szûnt meg a gyárban, a klubnak kellett mindenkit átvennie. Illetve kellett volna. Csak hát nem volt mibôl. A felére zsugorodott az egyesület. A 99 edzôbôl negyven maradt, el kellett köszönnünk sportorvosoktól, takarékra tettük magunkat versenyrendezésben. Néhány sportágban, mint például kajak-kenuban, vagy evezésben elment a komplett, már a felnôttkor küszöbén lévô közvetlen utánpótlásunk." És a SOSZ megpróbált harcolni ez ellen? – kérdezem Kisst. A válasz sokat mondó: "Pontosan tudtuk, hogy nincs mentség. Világos volt, hogy a sport mögé, szponzorként majd az újjáalakuló – és egyre erôsödô – gazdaság lép be, csak azt nem gondoltuk, hogy arra húsz év sem lesz elegendô. Abban bíztunk, naivan, hogy az átmeneti idôben az állam pótolja az elveszett támogatást, mi pedig a szakma érdekeit képviselve jelen akartunk lenni a pénzek elosztásakor." A rendszerváltozás kezdetétôl világossá vált, hogy a politika szét akarja verni a nagyegyesületeket, abból a téves megfontolásból, hogy azok a szocializmus káros örökségét jelképezik. Pedig mûködtek nagyok a két világháború között is, például a MAC vagy a Fradi. A Magyar Athletikai Club születésének 125. évfordulóján, 2000-ben Kálnoki Kis Sándor, az 1991-es fúzióval létrejött MAC Népstadion elsô, illetve a MAC nyolcadik elnöke a köszöntôjében külön is kiemelte a múltnak ezt az üzenetét. De akiknek kellett volna, nem hallották meg. A rémes cunamit idézô pusztulás után, erôs ellenszélben a SOSZ mégis kinôtte magát. Megkerülhetetlen tényezô lett. A pénzek elosztásában véleményezési joga van, szerepel a sporttörvényben, részt vesz a Nemzeti Sporttanács és a Wesselényi Közalapítvány munkájában. Lang Elemér a Bp. Honvéd egykori elnökhelyettese a nagy dúlás közepette, afféle csôdbiztosi feladattal, megbízott elnökként ment nyugdíjba, majd egy évtizeden át dolgozott a SOSZban. Ô így összegzi a szövetség által kiharcolt eredményeket: "A felszínen kel-

■

lett maradnunk, mindig ott lenni a tûz körül, belelátni a kasszába. Fontos volt, hogy helyzetbe kerüljünk, így én is azon voltam, hogy szerezzünk helyet az olimpiai bizottságban. A célunkat elértük: Kiss Imre, a SOSZ elnöke az új MOB alelnöke lett. Igyekeztünk kijárni magunknak mindent, és még az is megesett, hogy a direkt elosztásból is kaptunk támogatást. A mi javaslatunkra alakult ki a sportösztöndíj-rendszer, és bár azt többen is a maguk sikereként könyvelik el, a gondolatot elôször a mi petíciónk fogalmazta meg. Elértük, hogy a legeredményesebb egyesületek vezetôi jelen lehettek az olimpiákon, hiszen az – a tapasztalatszerzés lehetôségén túl – tekintélyt is adott." Még most is mosolyog, amikor felidézi, hogy belekezdtek a sportegyesületek felmérésébe. Négyszer küldtek kérdôívet a kluboknak, azok pedig mindannyiszor becsülettel vissza. Igaz, pontosan az derült ki, amit vártak, vagyis hogy mindegyik koldul a megélhetésért, de megérte: a SOSZ kutatási támogatást kapott a Magyar Sporttudományi Társaságtól. A SOSZ a helyi szervezetei révén is ért el eredményeket. Másfél évtizede alakult meg például a Pécsi Sportegyesületek Városi Szövetsége. A taglétszáma kezdettôl fogva 15-20, de tizenötnél kevesebb tagja soha nem volt. A vezetôje, Czerpán István (a PVSK elnöke) azt mondja: "A vártnál nagyobb harcot kellett vívnunk már azért is, hogy egy asztalhoz ülhessünk a döntéshozókkal. Idegenkedést és bizonytalanságot tapasztaltunk: mit akarnak ezek? Mi pedig bizonygattuk: csupán javaslatokat szeretnénk tenni, hogy a város sportja zavartalanul és sikeresen mûködjön. Nagyjából öt évet vett igénybe a közeledés. De egyszer csak meghívást kaptunk a sportbizottság ülésére, amibôl aztán rendszer lett. Ma már megvan a bizalom, hiánytalan az együttmûködés szándéka, de a nézetek olykor persze ütköznek." Bár a Sportegyesületek Országos Szövetsége ma kétségtelenül tényezô a sportban, a legtöbb tagja szerint még mindig nincs a helyén. A Nemzeti Sporttanács legújabb jelentése a jövôre nézve is azt szögezi le, hogy az elitsportban "a sportegyesületek csak a szövetségeken keresztül kapnak támogatást". Tehát nem a szövetségektôl (nekik a jelenlegi sanyarú helyzetben nem is lenne mibôl), csupán rajtuk keresztül. Akkor viszont kitôl? És mennyit? Milyen feltételekkel és mikor? Egy gondolat erejéig érdemes kitekinteni a nagyvilágba. Kezdetben a Nemzetközi Olimpiai Bi-

2009/4

zottság belügye volt az olimpia. Szervezte, gondozta. Aztán ahogy terebélyesedett a mozgalom, egyre bonyolultabb lett a feladat. Jelentôs részt vállaltak belôle a sportágak, amelyeknek a nemzetközi szövetségei évtizedekkel ezelôtt közös szervezetbe tömörültek. Ez az AGFIS (amelynek már-már örökös alelnöke dr. Aján Tamás). Még részesedést is kértek az olimpiák bevételébôl, mondván: ôk adják a sportágakat, azok versenyrendszerét, szabályait, bíróit. A jelentôségüket jól érzékelteti, hogy amikor felmerült a kérdés: részt vegyenek-e profik is az olimpiákon (teniszben, kosárlabdában, jégkorongban), a NOB az érintett sportágak világszövetségére bízta a döntést. Nálunk is mûködik, mi több, döntéshozó helyzetben van a Nemzeti Sportszövetség. Az olimpiai mozgalomban jelentkeztek azonban a nemzeti olimpiai bizottságok is. Nekik is van közös szervezetük, az ANOC. Ôk szintén igényt tartottak beleszólásra és a bevételekbôl való részesedésre, mondván, ôk adják (nevelik fel, finanszírozzák) az olimpián szereplô sportolókat. Az ANOC megfelelôje a SOSZ. Ma a NOB két legfontosabb pillére az AGFIS és az ANOC, nálunk viszont a sporttörvény a SOSZ-t az NSSZ egyik tagszervezetének sorolja be. Pedig a döntéshozóknak fel kellene vállalniuk azt, hogy a magyar élsport három pillérre épül, a Magyar Olimpiai Bizottságra, a Nemzeti Sportszövetségre és a Sportegyesületek Országos Szövetségére. Ne feledjük, Schmitt Pál MOB-elnök Peking után tett nyilatkozata szerint a magyar sport jövôje a sportegyesületek kezében van. Talán változik valami, miután Mesterházy Attila, a SOSZ elnöke és Nagy Tímea általános alelnök a Nemzeti Sporttanács október 30-i ülésén nagy érdeklôdéssel kísért, tartalmas prezentációt tartott a sportegyesületek helyzetérôl, és javaslatcsomagot is elôterjesztett. És befejezésül még egy fontos "apróság"… Pazár Sándornak az fáj a legjobban, hogy a politika és a közvélekedés legalábbis gyanakodva figyeli az élsportot, és néha élesen szembeállítja a "sokkal fontosabb" diáksporttal. "De ha észrevennék – így Pazár –, hogy az egyesületi élsport nem azonos néhány kiemelkedô egyéniséggel, hanem mögöttük fiatalok tízezrei edzenek rendszeresen a szakosztályokban, könnyen beláthatnák, hogy nincs ellenérdekeltség. Sôt, az egyesületek a nehéz helyzetükben is egyedülálló módon járulnak hozzá ahhoz, hogy az új nemzedékek edzettebbek, egészségesebbek legyenek." Szekeres István


2009/12/06 11:01

Page 5

2009/4 ■

MAGYAR EDZŐ

5

Az olimpiai mozgalom és társadalom BESZÁMOLÓ A NEMZETKÖZI OLIMPIAI BIZOTTSÁG XIII. OLIMPIAI KONGRESSZUSÁRÓL A Nemzetközi Olimpiai Bizottság, 2009. október 3-5 között Koppenhágában tartotta XIII. Olimpiai Kongresszusát. A kongresszus célja az volt, hogy áttekintse az Olimpiai Mozgalom helyzetét, különös tekintettel a társadalomban betöltött szerepét. Szándéka volt továbbá, hogy a kongresszus munkájának eredményeként ajánlásokat tegyen tagországai számára és elôsegítse az Olimpizmus harmonikus fejlôdését az egész világon. A Kongresszuson részt vett valamennyi tagország küldöttsége, a NOB és a nemzetközi szervezetek valamennyi vezetô tisztségviselôje. A Kongresszus helyszíne 1300 résztvevônek adott otthont. A Kongresszust megtisztelte Ban KiMoon az ENSZ fôtitkára, valamint a 2016 évi nyári játékokra pályázó négy ország legmagasabb rangú állami vezetôi. Magyarországot dr. Schmitt Pál és dr. Aján Tamás NOB tag, mellettük dr. Kamuti Jenô, a Fair Play Bizottság elnöke, valamint Molnár Zoltán MOB fôtitkár és dr. Szabó Tamás, a MOB alelnöke képviselte. A kongresszus munkájáról Vad Dezsô számolt be a hazai médiának. A legnagyobb érdeklôdést a 2016. évi Olimpiai Játékok helyszínének eldöntése váltotta ki. Négy kiváló prezentációt láttunk Chicago, Tokió, Madrid és a végsô gyôztes Rio de Janeiro részérôl. A Kongresszus a következô témakörökkel és kérdésekkel foglalkozott: 1. Témakör: A sportoló 1.1. A sportolók, egyesületek, sportszövetségek és a nemzeti olimpiai bizottságok közötti kapcsolatok 1.2. Az egészség védelme az edzések és a versenyek alatt 1.3. A versenyzôk élete a társadalomban és a sportközegben profi karrierjük alatt és azt követôen 2. Témakör: Az Olimpiai Játékok 2.1. Miként ôrizhetô meg a játékok elsôrendûsége 2.2. Olimpiai értékek

2.3. Egyetemesség és a fejlôdô országok 3. Témakör: Az Olimpiai Mozgalom felépítése 3.1. Az Olimpiai Mozgalom autonómiája 3.2. Helyes szabályozás és etika 3.3. Az Olimpiai Mozgalom és a feladatvállalók közötti kapcsolat 4. Témakör: Az Olimpizmus és az Ifjúság 4.1. Út az aktív társadalom felé 4.2. Vonzóak-e még a versenysportok? 4.3. Ifjúsági sportesemények 5. Témakör: A digitális forradalom 5.1. A sporttal kapcsolatos jogok újszerû kezelése 5.2. Miként növelhetô a sport nézettsége 5.3. Az olimpiai mozgalom tagjaival való kapcsolattartás a digitális korszakban A feldolgozandó témák a plenáris üléseken, illetve szekciókban kerültek megvitatásra.

1. A sportoló „Minden sportoló személye kiemelt fontossággal bír az Olimpiai Mozgalom számára. A versenyzôknek széleskörû támogatást kell kapniuk a helyi sportegyesületektôl, a nemzeti és nemzetközi sportszövetségektôl, valamint a nemzeti olimpiai bizottságoktól. Mint a társadalom példaképei, az élsportolók a helyi közösségeken keresztül jelentôs mértékben hozzájárulhatnak az Olimpiai Mozgalom sikeréhez, növelve az élsport és a szabadidôsport elismertségét, annak értékét a társadalmon belül, továbbá megfelelô és követendô mércét állítva a jövô generációi elé. A sportolókat ösztönözni kell arra, hogy tevékenyen vegyenek részt a sport szervezésében és fejlesztésében a huszonegyedik században." A témakörrel kapcsolatos legfontosabb ajánlásai a Kongresszusnak a következôk voltak: A sportolókat be kell vonni az olimpiai mozgalom döntés-elôkészítô munkájába, olyan pozíciókat és szavazati jogokat kell biztosítani részükre, amelyek iránymutatók a jövôvel kapcsolatban. Alapvetô elv, hogy a sportolók esély-

egyenlôséggel készülhessenek, illetve vehessenek részt versenyeken, valamennyiük számára biztosítani kell a sporteszközök, a technikai feltételek azonos színvonalát, ideértve a magas szintû sportfelszereléseket is. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság ismételten megerôsítette a doppingellenes küzdelem és a „Fair Play" olimpiai alapelvek prioritását. Megfogalmazódott, hogy a sportolók egészségvédelmét fokozni kell, a fizikai és pszichológiai védelmet kiemelten szükséges kezelni. E kérdésben elengedhetetlen olyan programok szervezése az egyes tagállamokban, amelyek a nemzeti olimpiai bizottságok tevékenységét segítik az iskolákkal és egyéb oktatási intézményekkel. Ki kell védeni azokat a tendenciákat, amelyek a túlterhelés veszélyével fenyegetik a sportolókat, különös tekintettel a fiatalokra. Az eddigieknél nagyobb hangsúlyt kapott, hogy az olimpiai mozgalomban résztvevôk védelmében szükséges magatartás-kódexet és szabályzórendszereket felállítani, amelyek a sportolók jogait védik a szponzorokkal, menedzserekkel szemben. Elôször jelent meg az a javaslat, hogy az olimpiai eszmének kiemelten kell támogatnia az oktatás és a sport összekapcsolódását. Ezzel kapcsolatban javaslatok születtek a versenyzôk egzisztenciális segítésére, a különféle életút karriereket építô programokra. A NOB vállalja a közvetítô és irányító tevékenységét azokban a programokban, amelyek az élversenyzôk sportolói pályafutását követô életszakaszhoz adhatnak segítséget. A NOB ismételten megerôsítette: ellenzi a versengés szellemiségét sértô állampolgárság és útlevelek cseréjét.

2. Az Olimpiai Játékok „Miközben az Olimpiai Játékokat világszerte egyedi és különleges él ményként tartják számon, amely feledhetetlen emlékek sokaságával gazdagítja az összes résztvevôt és a nézô ket, a NOB számára elengedhetetlen, hogy minden tôle telhetôt megtegyen a Játékok kiemelt státuszának megôrzése érdekében. Ez teszi lehetôvé, hogy az Olimpizmus fô alapelveit és értékeit – melyeket legteljesebben az


2009/12/06 11:01

Page 6

6 MAGYAR EDZŐ Olimpiai Játékok testesítenek meg – a legszélesebb körben elfogadják és támogassák." Az Olimpiai Játékok szerepét taglalva a kongresszus megerôsítette az egyetemesség gondolatát, amely vezetô elvként vezérli az olimpiai mozgalom munkáját. Külön figyelmet szentelt a nôk szerepének a sportban, valamint a környezetvédelemnek. Az olimpiai programban szereplô sportágak és diszciplínák aktuális, idôszerû változtatásával hozzá kell járulni a Játékok kiegyensúlyozottságához. Szükségesnek látszik, hogy az Olimpiai Játékok hatását vizsgálni kell a rendezô városra és országra nézve. Az univerzalitás elvét a kvalifikációs rendszerekkel befolyásolni, erôsíteni kell. A globalizációs hatások és az autonómia követelményeit figyelemmel kell kísérni, s a NOB mérlegelni kívánja egy minimum követelményrendszer felállítását a Játékok rendezésével kapcsolatban a pályázó városokkal szemben.

3. Az olimpiai mozgalom fejlôdése „Az Olimpiai Mozgalom a sport au tonómiájának és korrekt szabályozásának koncepciójára alapul, amely elismeri, tiszteletben tartja egyéniségünket, és a sokszínûség útján éri el egy ségét. A sport a jóra való törekvés, a fenntartható fejlôdés egyedi és nélkülözhetetlen eszköze, és egyben a béke, a kultúra és oktatás elômozdításának egyik motorja. A sport a társadalom tükre, melyben az Olimpiai Moz galom küldetésének tisztán kell látszania. Fel kell ismerni, hogy a sport is globalizálódott, és ezt kell alapul venni az Olimpiai Mozgalom jövôbeni szervezésénél, hogy az a sikeres fejlesztési stratégiákat és oktatási kezdeményezéseket integrálhassa fô tevékenységei köreibe. Ezzel lehetôvé válik, hogy az Olimpiai Mozgalom közelebb kerüljön végsô céljához, amely egy egészségesebb, egyenlôbb és sokkal toleránsabb társadalom, elôítéletek és megosztottság nélkül, és amelyre nem vet árnyékot a diszkrimináció vagy igazságtalanság semmilyen formája." A Kongresszus kifejezésre juttatta, hogy megerôsíti a rendelkezésére álló irányító és útmutató eszközöket, amelyek a sport autonómiájának, a tisztelet, a felelôsség és megbízhatóság alapelveit tükrözi. Az ehhez szükséges állandó információs hálózatot létre kell hozni. A sport teljes autonómiáját a NOB

■

2009/4

Koppenhágai döntések A XIII. NOB kongresszust követôen – október 7-9 között – 121-ik közgyûlését is megtartotta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, s ezen a 2016 évi nyári játékok színhelyének már említett kijelölése (Rio de Janeiro) mellett az úgynevezett session további fontos kérdésekben határozott. Meghosszabbította belga Jacques Rogge elnöki megbízását, amely így 2013-ban ér véget, ugyanis a NOB szabályzat szerint – nyolc év plusz maximum további négy év a lehetôség - erre további hosszabbítás már nem következhet. Az is eldôlt, hogy az olimpiai program 2016-ban magába foglalja majd a golfot és a hétfôs rögbit. A közgyûlés továbbá hat új tagot választott be a NOB-ba - négy kontinensrôl. Az új tagok a következôk: Richard Petkin (St.Lucia), HRH Frederik, Dánia koronahercege, Habu Ahmed Gumel (Nigéria), Habib Abdul Nabi Macki (Oman), Lydia Nsekera (Burundi) és Göran Petersson (Svédország). Ez utóbbi, a Nemzetközi Vitorlás Szövetség elnökeként csatlakozhatott a szervezethez, a többiek egyéni érdemeik révén váltak taggá. Az új tagok megbízása nyolc esztendôre szól, s velük együtt a NOB-nak jelenleg 112 tagja van. További változás, hogy az olasz Mario Pescante és a szingapúri Ser Miang Ng alelnöki pozicióba kerültek, a végrehajtó bizottságba pedig bekerült a brit Craig Reedie és az ausztrál John Coats,a mandátuma lejártával távozó a görög Lambis Nikolau és a japán Chiharu Igaya helyett. Reedie (1994 óta tag) nem mellékesen tagja a 2012-es londoni nyári játékok szervezôbizottságának, míg Coats 2001 óta tag, s ô az Ausztrál Olimpiai Bizottság elnöke. Öt fôvel bôvült a NOB tiszteletbeli tagjainak száma is. Mindezek ismeretében a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 15 tagú Végrehajtó testületének összetétele az alábbi: Elnök: Jacques Rogge (belga). Alelnökök: Thomas Bach (német), Zaiqing Yu (kínai), Mario Pescante (olasz), és Ser Miang Ng (szingapúri). Tagok: Sam Ramsamy (dél-aftrikai), Gerhard Heiberg (norvég), Denis Oswald (svájci),René Fasel (svájci) Mario Vázquez (mexikói), Frank Fredericks (namibiai), Nawal El Moutawakael (marokkói), Richard L. Carrion (Puerto-Ricó-i), Craig Reedie (brit) és John Coats (ausztrál). Az öt tiszteletbeli tag: Zhenliang He (kínai), Walther Tröger (német), Aján Tamás (magyar), Fernando Limo Bello (portugál) és Mustapha Larfaoui (algériai). irányítása alatt kell megvalósítani úgy, hogy az egység és szoros együttmûködés biztosított legyen a szereplôk között. Valamennyi diszkriminációt, esélyegyenlôtlenséget az Olimpiai Charta szellemében el kell utasítani, szükséges, hogy a tagországok kormányai garantálják ehhez a támogatásukat a törvénykezés és a források biztosítása terén, lehetôséget a dopping elleni harchoz és a WADA-val való együttmûködéshez. A kormányok kötelessége, hogy véget vessenek az illegális és nem szabályos sportfogadásoknak, a mérkôzések adás-vételének, más szóval a sport területén felbukkanó korrupciónak. Külön hangsúlyt kapott az Olimpizmus értékeivel összhangban, hogy a sporthoz való jogot független, autonóm sportszervezeteknek kell biztosítani, ideértve a kormányokat is. Az eredményes munka alapvetô feltétele a NOB, a nemzeti olimpiai bizottságok, a nemzetközi szövetségek együttmûködése, a felelôsség és a jogosítványok megosztása. A NOB erôsíteni kívánja kapcsolatait a Nemzetközi Paralimpiai Bizottsággal,

valamint a Siket- és Speciális Olimpia Nemzetközi Bizottságával. Követelményként hangzott el, hogy az olimpiai mozgalom tegyen hatékony lépéseket a sport, a kultúra és az oktatás közötti kapcsolat erôsítésében, melyhez eszközként használja fel az Olimpiai Játékokat és az Ifjúsági Olimpiai Játékokat. Ezzel kapcsolatban a Nemzetközi Olimpiai Akadémia a nemzeti olimpiai akadémiák, az olimpiai múzeumok és az olimpiai múzeumi hálózat szerepvállalása meghatározó. Végül, de nem utolsó sorban, az olimpiai mozgalomban új módszereket kell találni, hogy a bevételek elosztási modellje hatékonyabbá váljon.

4. Az Olimpizmus és az Ifjúság „A világ ifjúsága – hiszen tagjai közül kerülnek ki a jövô sportolói – ugyan csak központi fontosságú az Olimpiai Mozgalom számára. Elengedhetetlen az Olimpizmus alapelveinek és értékeinek hatékony közvetítése a fiatalok felé, melynek haszna rendkívüli. Az Olimpiai Mozgalom törekedjék hatáskörének kibôvítésére, továbbá arra, hogy az ifjúságra gyakorolt befolyása


2009/12/06 11:01

Page 7

2009/4 ■ világszerte növekedjék, a sportot a nevelés és a fejlôdés katalizátoraként hasznosítva. A sport népszerûsítése, tömegesítése és az egészséges életmód elômozdítása érdekében javasolt, hogy a kormányok még intenzívebben mûködjenek együtt a sportszervezetekkel és a fiatalokkal, a sportolás kapjon kiemelkedô szerepet az iskolákban, valamennyi korosztályban, minden szinten." Szükségessé vált egy átfogó stratégia megfogalmazása, amelynek a segítségével le lehet írni az ifjúság érdeklôdését, vágyait a sporttal kapcsolatban és meg lehet ismerni a fiatalok véleményét világszerte minden társadalmi környezetben. A Kongresszus aggodalmát fejezte ki a fiatal korosztályok fizikai inaktivitásával kapcsolatban és szintén átfogó stratégiát kíván létrehozni ennek javítása érdekében. A sport adta nevelési és képzési lehetôségeket a korábbiaknál jobban ki kell dolgozni, ehhez viszont szükség van a fiatalabb korosztályok számára készített oktatási és sportprogramok felülvizsgálatára. Szükséges kihasználni az Ifjúsági Olimpia adta lehetôséget, ennek nevelési és sportértékeit a figyelem központjába kell állítani. Elôször hangzott el, hogy a sportegyesületek és a helyi iskolák együttmûködését meg kell teremteni, illetve a meglévôket erôsíteni kell.

5. A digitális forradalom „Napjaink globalizált társadalma az azonnali kommunikáció világában él. A kommunikációs technológiák fejlôdése új korszakot nyitott a digitális rendszerét, amely forradalmasította az információ megosztását és terjesztését, és amely folyamatosan egyfajta világméretû hálózattá alakítja társadalmunkat. Az Olimpiai Mozgalom tagjai kötelesek megismerni ennek a fejlôdésnek a hatását valamennyi tevékenységi körükre nézve. A jövô stratégáit és szemléletmódját a digitális forradalom által hozott számos új lehetôséghez és változáshoz kell adaptálni." Új stratégiát kell megalkotni, amelyik kihasználja az információ-robbanás és az interaktivitás lehetôségeit. A digitális forradalom jótékony vívmányait az olimpiai mozgalom szolgálatába kell állítani, a meglévô kommunikációs stratégiákat modernizálni szükséges. Az elektronikus hírközlés és információáramlás adta lehetôségeket a legszélesebb körben az olimpiai mozgalom szolgálatába kell állítani. A NOB javasolja egy digitális munka-

MAGYAR EDZŐ csoport felállítását, amely a fejlôdés optimalizálását és a digitális technológiák kiaknázást koordinálja. Szó esett az elektronikus addikció veszélyeirôl is, célul kell kitûzni, hogy a számítógépes játékokat használó fiatalok inkább a sporttal kapcsolatos fizikai aktivitásban éljék ki versenyzési kedvüket. Visszatekintve a kongresszus munkájára megállapíthatjuk, hogy nagyon jól szervezett, színvonalas tanácskozást tartott a NOB. A találkozó nyomán olyan üzeneteket fogalmoztak meg, amelyek nem kizárólag a sportnak, hanem annak mikro- és makró környezetének is szóltak.

Két egyidejû törekvést tapasztaltunk: 1. Az Olimpiai Mozgalom szellemiségét ôrizni kell, eszközeiben szélesíteni lehetséges. Az ezzel kapcsolatos kommunikáció fôként a fiatal korosztályok felé fokozandó. Az elit-sport, a civilek testedzése, az iskolai testnevelés és sport komplementerek. 2. A gazdasági, profitorientált folyamatokat kézben kell tartani, különösen a digitális forradalom hozadékait kell kihasználni. Az egyre növekvô pénzeszközök mozgását szabályozni szükséges, új elosztási modellek létrehozása elengedhetetlen. Ennek kulcsa az úgynevezett „stakeholderek" együttmûködésének újragondolása. A XIII. Olimpiai Kongresszus üzene-

teit megértve, egy sor kérdést fel kell tennünk itthon is. 1. Mennyiben vagyunk képesek azonosulni a NOB törekvéseivel? 2. Van-e lehetôségünk megfogalmazni prioritásokat? 3. Milyen cselekvési lehetôségeink vannak? 4. Feltehetô egyáltalán a kérdés: milyen az Olimpiai Mozgalom hatása a hazai társadalomra? A rendszerváltás óta a társadalom rétegzôdése alapjaiban megváltozott. Megállapítható, hogy a NOB és ezen belül az Olimpiai Mozgalom figyelme elsôsorban az ifjúság és a pénzügyi világ felé erôsödött. A globalizáció elérte a sportot is, kitérni ez elôl nem lehet, fel kell venni a kesztyût, tradícióink is ezt erôsítik. Az ifjúság nevelésével kapcsolatban már sokat tettünk, néhány kérdésben talán lépéselônyünk is van, de az új struktúrák, jogi, törvényi környezet kiépítése elengedhetetlen. A pénzügyi háttér megteremtése már nagyon nehéz, a sport különbözô területei „sandán" nézik egymást, egységet nem alkotnak. Meg kell állapítani, hogy a sporttal kapcsolatos politikai, társadalomtudományi és szakmai irányzatok letisztulása jelentheti a prioritást, mert e nélkül a hazai sport és ezen belül az Olimpizmus hektikus mozgása állandósul. Dr. Szabó Tamás a MOB alelnöke

Új MET tagok Rosta István Heim Attila Kovácsné Balogh Judit Illés Gergely Sinka Erzsébet Zemen János Jenkei András Böröcz László Török Lóránd Bencze Andrea Márfi Gábor Fazekas Gáspár Havas Eszter Bogos Tamás Paluskáné Popovics Melitta Balogh József Sóti István Kovács László Visnyei József Kertes István Czirják György Somogyi Miklós Seres Attila Fazekas Beáta Székffy Géza

7

kézilabda kézilabda kézilabda birkózás íjászat atlétika, triatlon atlétika triatlon atlétika öttusa kajak atlétika kajak-kenu tájfutás triatlon triatlon triatlon úszás futás, kerékpár atlétika atlétika kerékpár ökölvívás atlétika kajak-kenu

Gyöngyös Kozármisleny Solymár Budapest Érd Budapest Budapest Keszthely Pannonhalma Székesfehérvár Budapest Dombóvár Göd Székesfehérvár Barcs Martfû Budapest Kaposvár Nagykáta Gyula Tápiószecsô Budapest Vecsés Dunakeszi Budapest


2009/12/06 11:01

Page 8

8 MAGYAR EDZŐ

■

2009/4

SZÉP VOLT, FIÚK!

Meseszerû út az elsô tatai edzéstôl az egyiptomi U20-as vb dobogójáig Egy ország kedvenceivé váltak. Három hét elég volt ahhoz, hogy Magyarország U20-as válogatottjának tagjai belopják magukat a szurkolók szívébe. Persze, tettek is azért, hogy ünnepeljék ôket: az egyiptomi világbajnokságról bronzéremmel tértek haza. Ha valamikor, most igazán bízhatunk abban, hogy folytatása következik… Csodák márpedig vannak. Mert az, hogy egy magyar csapat egy megrendítô erejû, sokak szemében megalázó pofon után (Honduras ellen 0–3…) talpra áll, és a 72 órán belül esedékes következô mérkôzését 4–0-ra megnyeri, csoda. Mert az, hogy egy magyar csapat hátrányba kerül egy világbajnoki nyolcaddöntô hosszabbításában, de azon melegében egyenlít, majd a büntetôpárbajban az Antonín Panenka tizenegyesén felnôtt csehek fölé kerekedik, csoda. Mert az, hogy az említett párbajban az együttes egyik legjobbja (Németh Krisztián) az ötödik sorozatban elhibázza az akkor még sorsdöntônek vélt lövést, ám a következô cseh kísérletet Gulácsi Péter hárítja, csoda. Mert az, hogy egy magyar csapat a negyeddöntôben szenzációs meccsen, a vezetést háromszor is megszerezve, harmadjára már meg is tartva gyôzi le a jóval esélyesebbnek vélt Olaszországot, csoda. Mert az, hogy az elôdöntôben egy gyenge elsô félidô után egy magyar csapat 0–2-nél sem roskad össze, hanem utolsó erôtartalékait mozgósítva kis híján bedarálja a kiváló felépítésû játékosokat csatasorba állító Ghánát, csoda. Mert az, hogy az afrikai együttestôl végül 3–2-es vereséget szenvedô magyar csapat három nap múlva rengeteg gólszerzési lehetôséget elpuskázva a rendes játékidô utolsó percében döntetlenre menti a Costa Rica elleni bronzmérkôzést, csoda. Mert az, hogy Gulácsi Péter – csakúgy, mint a csehek ellen – megint három büntetôt hárít, csoda. Mert az, hogy a világ labdarúgásának térképérôl 2009-re gyakorlatilag eltûnô Magyarország U20-as válogatottja az egyiptomi világbajnokságon harmadikként zár, csoda.

Koman Vladimir az ezüstcipôvel

Csoda… Vagy mégsem az?

A fekete golyó átka Mielôtt belevágnánk, hogy mi is történt szeptember 24. és október 16. között Egyiptomban, néhány mondatban talán érdemes feleleveníteni az ehhez kapcsolódó múltat. Szóval: a korosztály elsô világbajnokságát elôször 1977-ben írták ki, a történelmi viadal házigazdája Tunézia lehetett. Örömmel tesszük hozzá, a magyar válogatott aktív részese volt a premiernek, más kérdés, hogy akkor is sikerült kikapnia Hondurastól… És mert Marokkóval ellentétben Uruguayt nem tudta legyôzni, a csoportkör után indulhatott haza a küldöttség. Szomorú, de öt esztendôvel

késôbb sem volt jobb a helyzet: az egy gyôzelem mellé begyûjtött két vereség újfent korai kieséssel párosult. Abban a csapatban egyébként olyan késôbbi klasszisok jutottak szóhoz, mint Disztl Péter, Róth Antal, Kardos József és Sallai Sándor – az 1986-os mexikói vbre eljutó válogatott kulcsemberei… Az 1985-ös, Szovjetunióban rendezett világbajnokság külön bekezdést érdemel. Az elôzô évi ifjúsági Európa-bajnokságot megnyerô gárda veretlenül zárta a csoportküzdelmeket – ám mégis búcsúzott. Történt, hogy a Tunézia elleni gyôzelem, valamint a Kolumbia és Bulgária elleni döntetlent követôen a mieink nemcsak pontra, hanem gólra azonosan végeztek a dél-amerikaiakkal, így következett a sorsolás. Szó


2009/12/06 11:01

Page 9

2009/4 ■ szerint Kovács Kálmán kezében volt Magyarország sorsa: ha a zacskóból a fehér golyót húzza ki, megvan a továbbjutás, ha a feketét, lehet csomagolni. A feketét rántotta elô… És a „fekete napok" azóta is tartanak. Pardon, tartottak egészen 2009. október 16-ig, addig, amíg Gulácsi Péter nem hárította a Costa Rica-i Hernandez büntetôjét. A következô másodpercben már karjait széttárva üvöltötte a kapuvédô: „Gyerteeeek…" Társai pedig levágták utolsó egyiptomi sprintjüket, és pillanatokkal késôbb máris a nyakában lógtak. Ej, de szép jelenet volt.

Az elitképzés eredménye Bozsik-program. Meglehet, ez a titka mindennek. A hajdani 101-szeres válogatott fedezet, Bozsik József nevét viselô utánpótlás-nevelô rendszernek köszönhetôen a jövô 2002-ben elkezdôdött – éppen újkori hôseink, az 1989-es korosztály tagjaival. „Rengeteg gyerek áradt be a futballba, akiket korszerû szemlélettel kezdtek el oktatni. Én a korosztályos válogatottak vezetôjeként láttam munkához, és a megyei kiválasztókat követôen összehoztunk Tatára az egész országból ötven játékost a nyolcvankilences korosztályból, és közülük választottuk ki a legígéretesebbeket, ôk vettek részt az elitképzésben. Ha megnézzük a neveket, láthatjuk, abból a társaságból tizenketten tagjai a világbajnoki bronzérmes keretnek" – fogalmazott kétezerkilenc novemberében Both József, a képzés egyik atyja, az együttes elsô edzôje. A szakember szavaival egyébként egy könyvben (A talentum) is lehet találkozni, továbbá érdemes megtekinteni azt a DVD-t is, amely az U17-esként induló válogatott fejlôdését mutatja be. A happy end garantált. „Rengeteg anyag gyûlt össze az évek során, miközben ezzel a korosztállyal foglalkoztam, és igyekeztem összefoglalni azt a filozófiát, amit vallok a futballról, és amit próbáltam a gyakorlatban is megvalósítani a csapattal. Megmutatni a törekvést a támadójátékra, a kreativitásra, valamint hogy miként kell mindezt felépíteni, hogyan alakult ki és vált ilyenné ez az együttes" – fûzte hozzá a „rendezô". Hogyan mûködött ez a rendszer? Jól. Bôvebben: nagyon jól. A kiválasztás után a legtehetségesebb srácokra külön figyelmet fordítottak, hiszen róluk gondolták azt, hogy még sokra vihetik; a „sok" ez esetben a nemzetközi élvonal szintjét jelenti. Nem kis munka volt, az egyszer szent. „Rengeteg nemzetközi meccset ját-

MAGYAR EDZŐ szottunk, a hétköznapokban pedig remek kapcsolatot ápoltunk a klubokban dolgozó edzôkkel. Volt olyan év, hogy a játékosok százhatvanöt napot töltöttek velem, illetve a stábommal. Azt, hogy ezek a fiúk most nagyszerûen bírták a sorozatmérkôzéseket, akkoriban alapoztuk meg. Sûrûn vettünk részt különbözô tornákon, aminek a következtében szervezetük megtanult ehhez alkalmazkodni, és ez a terhelés számukra a jövôben sem okoz majd gondot. A képzés számos területének döntô része tizenhat éves korig lényegében befejezôdik, ettôl fogva a játékosokat a mérkôzésekre kell felkészíteni. Ezek a fiúk éppen tizenöt évesek voltak, amikor olyan tornán vettünk részt, amelyen a szerbek, a szlovénok és a románok voltak az ellenfeleink. Valamennyi meccset elveszítettük. A játékra nemigen lehetett panasz, de a mentalitást, az akarati tényezôket és az elhivatottságot tekintve mindig alulmaradtunk. Közvetlenül ezután itthon kétszer is lefutballoztuk a szlovénokat, és akkor jöttem rá, hogy muszáj minél több nemzetközi tapasztalatot szereznünk. Ez fordulópontnak számított a csapat életében, mert mindenki rádöbbent, hogy a tehetséget nem megmutatni, hanem érvényesíteni kell, méghozzá európai szinten. Fantasztikus meccseket, tornákat nyertünk meg, ráadásul nem brusztolós, csak a futásra építô futballal, hanem kreatív, látványos játékkal. Amúgy az edzéseinken mindig rengeteget iskoláztunk, tehát a képzést sem hanyagoltuk el" – avatott be bennünket egy-két mûhelytitokba Both József. Aki természetesen a mai napig fájlalja, hogy egy: a Bozsik-program megszûnt, kettô: néhány, barátinak vélt kapcsolata szakadt meg azért, mert ô a képzés eltörlése után – érthetô okokból – nem hagyta magára a csapatot. A magyarázat így szól: „A nyolcvankilences korosztály, ugyebár, a program elsô eresztése, és látjuk, hova lehetett vele eljutni. Nagy kár, hogy a Bozsik-programot egy tollvonással megsemmisítették. Igaz, még így is akad sok tehetség idehaza, a kilencvenegyesek között talán több is, mint az Egyiptomban látott csapatban, de foglalkoztatásuk meg sem közelíti a két évvel idôsebbekét. Márpedig ez az egy korosztály nem váltja meg a magyar futballt, ha ebbôl a gárdából négyen stabil válogatottak tudnak lenni, az már kiváló eredmény. A legfájóbb az, hogy pedig nem is került olyan sokba az egész. Egyszer rákérdeztem, és kiderült, hogy a negyvenöt mérkôzés, amelyet másfél-két év alatt játszottunk, összesen huszonhatmillió forintjába került a szövetségnek. Most

9

ennél többért készülnek bizonyos felmérések, amelyeknél azért az edzôtáborok, a meccsek sokkal hasznosabbak. Ami pedig a kapcsolatokat illeti: közösségben dolgoztam, és vallom, hogy ha a többiek menni kényszerülnek, nekem is ezt kell tennem. A csapat akkor Portugáliában zajos sikert aratva nyert az elitkörben, és kijutott az Európa-bajnokságra. Éreztem, muszáj mennem, de átgondoltam a mögöttem álló éveket, és azt mondtam, nekem ez életem fô mûve, ezt folytatnom kell. Itt és most teljesedtem ki edzôként, itt tudtam bizonyítani, hogy nemcsak elôadást tudok tartani a futballról, hanem alkotni is képes vagyok. Meg is lett az eredménye: ötödikek lettünk az Európa-bajnokságon. Csakhogy közben olyan sebeket ejtettem a szakmai kör tagjaiban, hogy az óta teljesen megszakadt velük a kapcsolatom. Nagyon fáj, hogy így alakult." Az egyiptomi bronznak persze Both József ugyanúgy örült, mint bárki más, mivel úgy érzi, a fantasztikus szereplés is csak azt bizonyította, hogy ez a munka nem személyfüggô, „csupán" egy jól mûködô rendszert kellett kitalálni, és - megvalósítani. Csak megszüntetni nem kellett volna.

Az ország kedvencei Népszerû lett az U20-as válogatott. Az ember beüti az internetes keresô programba, hogy „U20", mire 0,33 másodperc múlva 5 630 000 találatot jelez a gép. Ennél nagyobb szám, hogy gyakorlatilag egy ország van oda Gulácsi Péterért, Koman Vladimirért, a Simon testvérekét, Németh Krisztiánért, Gosztonyi Andrásért és persze a többiekért. Azokért a „gyerekekért", akik a legenda szerint az elsô edzésen (tudják, még hosszú évekkel ezelôtt…) igencsak izgultak. Azokért, akik bevallottan a külföldi sztárokon nôttek fel. Azokért, akik közül már akkor kiemelkedett a ma már az olasz élvonalbeli Bariban légióskodó Koman: az egyik foglalkozáson egy játékhelyzet megoldására három lehetôséget vázolt fel neki a szakmai stáb, mire ô a negyediket választotta, a szakemberek pedig döbbenten vakargatták fejüket: igen, ez a legjobb… Az edzések után aztán a meccseken is megmutatták a srácok, hogy nemcsak az ötvenes, hatvanas, hetvenes, hanem a nyolcvanas években (pontosabban: a nyolcvanas évek végén) is születtek tehetségek idehaza. Bizonyítottak idehaza, és letették a névjegyüket a határon túl is: három esztendeje, a luxemburgi U17-es Európa-bajnokságot ötödikként zárták, tavaly – immár


2009/12/06 11:01

Page 10

10 MAGYAR EDZŐ

■

Sisa Tibor felügyelete alatt – bronzérmesként térhettek haza a csehországi U19-es kontinensviadalról (egyúttal megváltották az egyiptomi repülôjegyüket), míg az idén, ugyebár… Ezen a ponton jegyezzük meg: részben a Magyar Labdarúgó-szövetség megfontolásának köszönhetô, hogy Gosztonyiék elôkelô harmadikként landolhattak Ferihegyen. Az illetékesek belátták ugyanis, hogy az utánpótlásvonal élére hiba volt holland szakembert kinevezni. Tény, Wilco van Buuren inkább ártott, mint használt a korosztályos válogatottnak. Az még hagyján, hogy magyar kollégáival nem sikerült megfelelô munkakapcsolatot teremtenie, ám azt, hogy az eredmények szerények voltak (és akkor még finoman fogalmaztunk), már az MLSZ sem nézte tétlenül. A hírek szerint Jámbor László fejlesztési igazgató (csupán zárójelben: az október végén lejáró szerzôdését nem hosszabbította meg Kisteleki István szövetségi elnök…) ajánlására Magyarországra érkezô tréner „igazolása" eleve nonszensz volt. Nonszensz, hiszen erre a posztra kizárólag egy olyan szakember lehet alkalmas, aki A-tól Z-ig, sôt, Zs-ig ismeri a honi utánpótlást, tudja, hogy kihez kell fordulni, ha, mondjuk, Kecelen lelt egy csiszolatlan gyémántra, és aki nem rest átautózni az országot, hogy a hétvégén megnézzen két serdülô és három ifjúsági meccset. Ezt egy Hollandiából idônként Magyarországra repülô edzôtôl, valljuk be, badarság volt elvárni. Szerencsére az MLSZ még éppen idôben kapcsolt, és jobb késôn, mint soha alapon „érdemei elismerése mellett" elbúcsúzott Wilco van Buurentôl, és kinevezte a helyére Egervári Sándort.

2009/4

Egy hónappal a világbajnokság rajtja elôtt…

A véletlenül jött edzô „Néha ugyan nem látszik, de mindig a legjobb megoldást keressük" – jelentette ki a váltás kapcsán Kisteleki István. Becsületére váljon: csakúgy, mint azon a bizonyos elsô tréningen Koman Vladimir, ezúttal megtalálta a legjobbat. Merthogy Egervári Sándor jött, látott és – döntött. Eldöntötte, például, felkeresi elôdeit. Beszélt Both Józseffel, beszélt Sisa Tiborral és igen, beszélt Wilco van Buurennel is. „Sokat segítettek mindhárman" – ismerte el készségesen a mesteredzô. Aztán eldöntötte azt is, hogy csapata nem a védekezésre helyezi a hangsúlyt a vb-n, mivel „…mi támadni tudunk, és ezért támadni is fogunk". Hoppá, álljunk meg egy szóra! Merthogy arról még nem is szóltunk, hogyan lett Egervári Sándor az utánpótlás „fônöke". Holott jó sztori! „Elôre egyeztetett találkozóról szó sem volt, a székesfehérvári stadionban véletlenül futottam össze Kisteleki Istvánnal, illetve Bordás György fôtitkárral – elevenítette fel az augusztus 15-i Videoton–Honvéd meccs egyik legfontosabb mozzanatát Egervári Sándor. – Beszélgettünk, beszélgettünk, mígnem az elnök úr egyszer csak feltette a kérdést: érdekelne-e az utánpótlás-válogatottak irányítása? Akkor abban maradtunk, hogy alszom rá egyet. Kettôt nem kellett: mivel már az elsô pillanatban szép feladatnak tûnt, másnap jeleztem, hogy köszönöm, érdekel. Harmadnap megint találkoztunk – akkor már nem véletlenül… –, és a részletekben is elmerültünk. Önállóságot kértem, és miután megkaptam, részemrôl

Lentrôl fentre Meccsrôl meccsre, avagy hogyan jutott el egy súlyos vereségtôl a bronzéremig a csapat. Szavak helyett beszéljenek a tények, azaz a számok. CSOPORTKÖR Szeptember 27. Magyarország–Honduras 0–3 Szeptember 30. Magyarország–Dél-Afrika 4–0 (gólszerzô: Korcsmár, Koman, Debreceni, Présinger) Október 3.: Magyarország–Egyesült Arab Emirátusok 2–0 (gólszerzô: Németh K., Koman) NYOLCADDÖNTÔ Október 6.: Magyarország–Csehország 2–2, 11-esekkel 4–3 (gólszerzô: Kiss M., Koman) NEGYEDDÖNTÔ Október 9.: Magyarország–Olaszország 3–2 (gólszerzô: Németh K. 2, Koman) ELÔDÖNTÔ Október 13.: Magyarország–Ghána 2–3 (gólszerzô: Futács, Balajti) A HARMADIK HELYÉRT Október 16.: Magyarország–Costa Rica 1–1, 11-esekkel 2–0 (gólszerzô: Koman)

Gulácsi Péter – igazolta klasszisát nem volt akadálya a megállapodásnak. Szóval váratlanul csöppentem bele ebbe a történetbe, hiszen csak egy élvonalbeli találkozót akartam megtekinteni, aztán ez lett belôle. De abból indultam ki, hogy a spontán dolgok általában jól sülnek el, vagyis volt okom bizakodni…" Noha saját bevallása szerint nem aggódott, a hirtelen szövetségi edzôvé elôrelépô Egervári Sándornak minden rutinjára szüksége volt, hogy a világbajnoki startig hátralevô négy hétben „gatyába rázza" újdonsült csapatát. Az azért sokat lendített az ügyön, hogy a válogatott magja négy-öt éve együtt játszott, a legjobbak háta mögött már legalább negyven közös mérkôzés állt akkor, amikor elôször kezet rázott velük (bemutatkoznia azért nem kellett…). Ha az elmúlt évnek volt egyáltalán elônye az az lehetett, hogy az együttes nimbuszát alaposan megtépázta a Van Buuren-éra, és az érintettek ezt mindenképpen helyre akarták állítani Egyiptomban. Helyre állították. Sôt! Jó, jó, amikor Egervári Sándor egy mosollyal fûszerezve még az indulás elôtt megjegyezte, a vitrinjében még akad hely egy éremnek, hittük is meg nem is, hogy három hét múlva kiegészítheti a kollekcióját. Igaz, Koman Vladimirhez képest a szakvezetô maga volt a megtestesült pesszimizmus, hiszen a csapat vezére azzal szállt fel az Alexandriába tartó gépre, hogy meglátjuk, aranyat hoz majd haza. Persze, nem egy kairói bazárban akart szert tenni a nemesfémre, hanem a pályán. A legszebb az egészben, hogy erre volt is valós esély. Mert a gyatra kezdést szenzációs feltámadással feledtették a fiúk: a Honduras elleni vereséget a DélAfrika, az Egyesült Arab Emirátusok, továbbá a Csehország és Olaszország elleni siker követte. S ahogy az ember


2009/12/06 11:01

Page 11

MAGYAR EDZŐ 11

2009/4 ■ nézte a fantasztikusan küzdô játékosokat, eszébe jutott az egyik budapesti NB I-es gárda indulójának azon része, miszerint „…mi akkor gyôzünk, hogy ha kikapunk…" Tudniillik minden egyes mérkôzés olyan élményt nyújtott, amihez egy magyar drukkernek ritkán van szerencséje. Ahogy az a címeres mezt viselôkhöz illik, az utolsó századmásodpercig küzdöttek, hajtottak, csúsztak-másztak a mieink. Hogy mennyire megfeszültek a gyôzelemért, arra csak két példa: az egyik futballista a szünetben még hányt, mégis visszatért a gyepre, míg a másik úgy is vállalta a szereplést, hogy a meccs elôtt – az Egyiptomban mármár elkerülhetetlen gyomorrontás miatt – két napig nem evett és alig ivott, minek következtében leadott négy kilót... Kockáztattak? Igen! Miért is? Mert játszani akartak ebben a csapatban! Megérte? Utólag – hála az égnek – elmondható, hogy igen.

Csapat, egység „A gyôzelem nem az én érdemem…" – jelentette ki Németh Krisztián, miután két góllal, egy kiharcolt tizenegyessel, valamint egy védô kiállíttatásával vette ki a részét az Olaszország elleni 3–2-es diadalból. „A gyôzelem nem az én érdemem…" – fogalmazott Gulácsi Péter, azt követôen, hogy a Costa Rica elleni bronzcsata csúcspontjaként három büntetôt védett. „A gyôzelem nem az én érdemem…" – hárította el a személyének szóló gratulációkat Koman Vladimir, másodpercekkel azután, hogy az általa döntetlenre mentett Csehország elleni nyolcaddöntôt végül tizenegyesekkel megnyerte a magyar válogatott.

Németh Krisztián, a labdabûvölô Talán kitalálják, hogy mindhárman úgy folytatták mondandójukat: „…hanem a csapaté". És ez lehet még a titok nyitja: hiába akadnak egyenlôbbek az egyenlôk között (neveket e helyütt felesleges említeni), senki nem akar a csapat „királya" lenni, a játékosok egytôl egyig tisztában vannak vele, azért vannak tizenegyen a pályán – és még néhányan a kispadon –, hogy együtt nyerjék meg a meccseket. Jellemzô kép: Koman a világbajnokság második legjobb labdarúgóját megilletô Ezüstcipôt vehette át a torna végén, és amikor a kezében szorongatta eddigi karrierje alighanem legfontosabb ereklyéjét, a többek között a Liverpoolban, a Honvédban, az AEK Athénban, a Paksban, a Werder Bremenben, a Diósgyôrben, a Bresciában és az MTK-ban edzôdô társaira mutatott, mondván, ez nélkülük nem jöhetett volna össze. Miként egy olyan edzô nélkül sem, mint Egervári Sándor. A szakvezetô nemhiába lett bajnok korábban az MTKval és a Dunaújvárossal, továbbá vezet-

Névsorolvasás Íme, a bronzérmes magyar válogatott kerete: Kapusok: Gulácsi Péter, Megyeri Balázs, Kovácsik Ádám Védôk: Debreceni András, Korcsmár Zsolt, Szekeres Adrián, Szabó János, Zámbó Bence, Présinger Ádám Középpályások: Dudás Ádám, Tóth Bence, Takács Péter, Koman Vladimir, Simon Ádám, Varga Roland, Kiss Máté Csatárok: Németh Krisztián, Simon András, Gosztonyi András, Balajti Ádám, Futács Márkó …és persze szakmai stáb tagjai: Vezetôedzô: Egervári Sándor Edzôk: Kenyeres Imre, Lippai József, Pisont István Csapatorvos: Dr Szilágyi György Masszôr: Halmai Tamás, Venczel József Csapatvezetô: Dunai Antal Csapatmenedzser: Bazsánt József

A világbajnokság végeredménye 1. Ghána 2. Brazília 3. MAGYARORSZÁG 4. Costa Rica te húsz év után (!) a dobogó harmadik fokára a Gyôrt – Egyiptomban újfent kiderült, a szakma legalább annyira a kisujjában van, mint a pedagógia. Amikor a helyzet úgy kívánta, ledorongolta a társaságot (mi tagadás, a Honduras elleni fiaskó után szükség is volt a szigorra), amikor lelkesíteni kellett, tûzbe hozta a brigádot, amikor pedig higgadtságra volt szükség, egy laza mosollyal jelezte: uraim, fô a nyugalom. Rendben, egyszer elvesztette önuralmát, az olaszok elleni találkozón Szekeres Adrián jogtalan kiállításánál érthetôen reklamált, amit a kissé zavarban lévô bíró nem vett jó néven, és a lelátóra számûzte. Hogy Egervári Sándor a humornak sincs híján, azt az összecsapás végén bizonyította, amikor egy hamiskás vigyor kíséretében csupán annyit jegyzett meg, hogy nagy gondban van, mert ha önmagát sem tudja fegyelmezni, ezek után hogyan követeljen rendet az ifjaktól… A végére persze helyreállt a világ rendje: a bronzmérkôzésen már Egervári mester magatartásból jelest érdemelve ücsörgött a padon, a rendkívül fegyelmezett csapat meg nyert. És miközben az egész magyar küldöttség a játéktéren ünnepelt, a sokat megélt, a kispad sarkában megbújó edzô szemében megjelent egy könnycsepp. Valami azt súgja, ugyanekkor idehaza is sokan zsebkendô után kutattak… Pietsch Tibor


2009/12/06 11:01

Page 12

12 MAGYAR EDZŐ

■

2009/4

Búcsú helyett mindent vitt AZ ÖTTUSÁZÓ MAROSI ÁDÁM LONDONBAN NYERT ÉS LONDONBA VÁGYIK Lehet, hogy elcsépelt, de igaz: Marosi Ádám három év alatt megjárta a poklot és a mennyet. A Bp. Honvéd 25 éves öttusázója a 2006-os mexikói világkupán olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy pályafutásának folytatása is kérdésessé vált. Aztán nemhogy visszatért az élsportba, hanem az idén bámulatos sorozatot produkált: minden versenyén érmet szerzett. Ráadásul a legfontosabb viadalon, a világbajnokságon egyéniben és csapatban is aranyérmes lett, majd az idényzáró világkupa-döntô elsô helyét sem engedte át másnak. – Idei eredményeiddel végleg bebizonyítottad, hogy erre a sportágra szü lettél. Mikor kezdtél el öttusázni? – 1998. szeptember elsején – felelte gondolkodás nélkül a magyar öttusasport tizedik egyéni világbajnoka. – Hûha… minden dátumot kapásból tudsz? A családi ünnepeket, névnapokat, születésnapokat is? – A családi ünnepeket nagyjából tudom, de három dátum örökre megmaradt bennem: az a nap, amikor elkezdtem öttusázni, aztán kétezer hat március ötödike, a súlyos sérülésem napja, valamint kétezer kilenc augusztus tizenötödike, amikor világbajnok lettem. Ezek az eddigi sportpályafutásom jelentôs, meghatározó eseményei. – Miután kijelöltük a mérföldköveket, ugorjunk vissza a kezdetekhez! – Hétéves koromtól a Szpariban úsztam Cseh Laci, Kovács Ági és Szepesi Nikolett mellett, ám Geleta Károly edzô felfigyelt rám, és az ô ösztönzésére elkezdtem kéttusa versenyekre járni. Az úszás-futásban „rákészülés" nélkül is jelentôsebb sikerélményeim voltak, mint a medencében, és mint említettem, ezerkilencszáznyolcvannyolcban a Honvédba kerültem, ahol a kéttusa után jöttek az újabb lépcsôfokok, a három- és négytusa. Kétezer-egyben az ifi Európa-bajnokságon hatodik lettem, majd a következô évben már elsô, és innen már egyenesen ívelt a pályafutásom. Nem volt olyan év, hogy világversenyen érem nélkül maradtam volna. Érdekes, a világbajnokságok mindig jobban sikerültek, mint az Eb-k…. Erre csak egy példa: kétezer-négyben a székesfehérvári junior-világbajnokságon ezüstérmes lettem, ám elôtte az Eb-n, azt hiszem, minden idôk leggyengébb magyar vívását produkáltam, ötszáznyolcvan ponttal kullogtam le a pástról. Ugyanannyi pöttyöm volt, mint a katicabogárnak, vagyis csak hét gyôzelem került a nevemhez - huszonnégy vereség mellé… – Gondolom, ez a produkció azért elkeserített.

– Nem igazán, akkoriban nem tépelôdtem, hogy mi volt az oka. Jöttek sorra a versenyek, én meg tettem a dolgom. Ráadásul az idény végén beválogattak a felnôtt Európa-bajnokságon szereplô csapatba, és ott a váltóban egybôl aranyérmes lettem. – Egyéniben meg majdnem ezüst… – Ja, igen. Második helyen futottam be a célba, el sem akartam hinni, hogy ez megtörtént. Aztán azt vettük észre, hogy a zsûri hosszasan tanácskozik, és odahívtak minket. Akkor már nem mertem örülni… Amikor kiderült, hogy pályatévesztés miatt engem és egy oroszt kizártak a versenybôl, tehetetlenség lett úrrá rajtam. Egy darabig bosszantott az eset, mert azt ugyan nem láttam, hogy a gyôztes hol fordult elôttünk, de úgy éreztem, én a kijelölt pályán futottam. Szóval, volt egy majdnem ezüstérmem, ám utána a váltóarany mindenért kárpótolt. Ma már tudom, ennek így kellett történnie, mert lehet, hogy túl korai lett volna akkor a siker. A következô évben mindent megnyertünk a moszkvai junior vb-n, és úgy búcsúztam ettôl a korosztálytól, hogy teljes lett az éremgyûjteményem. – Az elsô felnôtt idényt milyen tervekkel vártad: mindent beleadsz, hogy sikerüljön, vagy az átállásra szántad? Mégis csak erôsebb a mezôny, más a versenyek légköre… – A terveimben nem az átállás volt a kétezer-hatos cél, hanem a budakalászi Európa-bajnokság! Ott akartam csapattag lenni, és minél jobban szerepelni. Egyébként pedig a korosztályváltások mindig könnyen mentek, nem volt gondom az átállással, és a felnôtt mezôny sem volt számomra ismeretlen, hiszen világkupákon többször indultam. Aztán sajnos nagyon hamar búcsút mondhattam az álmoknak, mivel az elsô világkupán, Mexikóban súlyos sérülést szenvedtem. – Ez az a bizonyos kétezer-hat március öt. A lovaglás elôtt a harmadik helyen álltál – utána pedig kórházba szállítottak. Három részre tört a sípcson-

tod, és kettôs lábszártörést szenvedtél. Még elmondani is borzasztó, nemhogy átélni. – Valóban szörnyû volt! Akkor roppant dühös lettem, emellett tele voltam kétségekkel, kérdôjelekkel. Még az is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom az öttusát. – Ezt nem mondhatod komolyan. – Pedig így volt. Én otthon mozdulatlanul, tehetetlenül feküdtem az ágyban, míg a társaim Budakalászon mindent megnyertek. Igazából nem is tudom elmondani az átélt testi és lelki kínokat… ma persze már tudom, hogy a súlyos sérülésnek akkor és ott volt az ideje. Ennek így kellett történnie. – Bevallom, amikor egyszer a tatai edzôtáborban futni láttalak, nem tettem volna nagy tétet a közeli világbajnoki címedre. – Finoman fogalmaztál… nem tudtam én futni akkoriban, csak fél lábon csináltam valami mozgásformát. Sokáig nagyon fájt a lábam, és hiába akartam újból a régi lenni, nem ment. Pálvölgyi Miki bácsi (a szövetségi kapitány – a szerzô) felvette videóra a mozgásomat, hogy lássam a rossz technikámat. Láttam én, de azt senki sem tudta megmondani, hogyan lehetne kikeveredni ebbôl a technikából. Kétezer hét áprilisában futóedzôt váltottam, Benkô Ákos „vett kezelésbe", akinek rengeteget köszönhetek. Darabokra szedtük a futásomat, és minden elemet külön gyakoroltunk, százszor-ezerszer. Nagyon kemény idôszak volt! Ezzel párhuzamosan felkerestem Balassa Levente sportpszichológust, akihez azóta is járok. Ettôl kezdve tudatosan élem az életem, pedig ez korábban nem volt rám jellemzô. Figyelek magamra, minden edzésen tudom, mit miért teszek, a táplálkozásomra is odafigyelek. Türelmesebb lettem az életben és a sportban is. Aztán kétezerhét augusztusában kivették a fémeket a lábamból, és október elején elkezdtem az edzéseket. Éreztem, hogy nagyon hiányzott a kiesett két év edzésmunkája és versenyrutinja is. Amikor a tavalyi budapesti világbajnokság után valaki azt mondta, hogy nem úgy szerepeltem, ahogy várta, kicsit letörtem. Mit mondhattam volna erre? Számomra már az is csoda volt, hogy csapattag lehettem, és nem is ajándékba kaptam a helyet, hiszen Balogh Gabi mögött második voltam a rangsorban. No és


2009/12/06 11:01

Page 13

MAGYAR EDZŐ 13

2009/4 ■

Marosi – világbajnoki mosoly azért fiatal váltónk végül csak fölállt a dobogóra! Persze, azért sokféle hiányérzet maradt bennem a vb után: a szereplésünk is lehetett volna jobb, no és az egész esemény nem „durrant" úgy, mint kilencvenkilencben a margitszigeti vb-n. Hú, az nagyon bennem van ma is! Jó lett volna nekünk is átélnünk mindazt, amit Balogh Gabiék átélhettek. Minden feltétel adott volt, ez a vb mégsem szólt akkorát. – Az idei esztendô jelentôs szabályváltozást hozott a sportágban: a futással kombinált lövészet lett a záró szám, ami miatt megint abba akartad hagyni az öttusát. – Valóban ódzkodva fogadtuk, fogadtam magam is a döntést, s tényleg megfordult a fejemben a búcsú gondolata. Már csak azért is, mert akkoriban kezdtem ráérezni a lövészet ízére – és erre megszüntették azt a fajta lövészetet. De nekivágtam, és az idénynyitó mexikói világkupán harmadik lettem. Sôt, utána mindenhol dobogóra állhattam. – Ne szaladjunk ennyire elôre! Milyen érzésekkel mentél vissza Mexikóba? A lovasbaleseted óta jártál ott? Egyáltalán megfordultak a fejedben a három évvel azelôtt történtek? - Nem, kétezer-hat után nem voltam ott, és természetesen bennem volt a múlt, ám ez nem félsz formájában jelentkezett. Már csak azért sem volt bennem rossz érzés, mert más volt a helyszín, még ha az ország meg is egyezett: kétezer-hatban, Acapulcóban versenyeztünk, most viszont Mexikóvárosban. Egyébként pedig szinte euforikus hangulatban éltem meg a mostani versenyt, ugyanis az elutazás elôtti éjjel AC/DC-koncerten voltam, szinte onnan mentem ki a reptérre, és

ez az elvarázsolt állapot még a versenyen is végig kitartott. Miután bronzérmes lettem, az azért megfordult a fejemben, hogy három éve bronzérmes helyrôl kellett föladnom a versenyt, vagyis az akkor megszakadt történet most kerekké vált. – Három év múlva Londonba is visszatérhetsz… - Vonjak párhuzamot az idei világbajnokság és a londoni olimpia között? No, jó. Ennek az évnek úgy álltam neki, hogy minden már London jegyében történik, de természetesen akkor nem a vb, hanem az olimpia jelentette nekem Londont, vagyis jóval elôbbre néztem. Aztán az elôzményekre, a szabályváltozás miatti hercehurcára viszszagondolva várakozáson felül sikerült az idényem, Moszkvában Eb-bronzérmes lettem, csapatban ezüstöt nyertünk, míg a londoni világbajnokságon két arany került a nyakamba. Annak, hogy London volt a vb helyszíne, csak annyiból van jelentôsége, hogy igyekeztem már olimpiai szempontból megfigyelni mindent. Mások elbeszéléseibôl tudom, hogy az olimpia semmivel sem összehasonlítható verseny, lelkileg nem lehet rá felkészülni. Én azonban úgy gondolom, igenis vannak olyan momentumok, amikre fel lehet, és nem akarom, hogy váratlanul érjen valami. Mert azt mondanom sem kell, hogy ki akarok jutni az olimpiára! A mostani alapozásom éppen azért lesz különösen kemény, hogy már az olimpiai felkészülést segítse. De hogy válaszoljak a kérdésre: jó eljátszani a gondolattal, hogy London egyszer már szerencsét hozott, de ez nem jelent semmit. Az olimpia egy új verseny lesz.

– Ezek szerint nem vagy kabalás, il letve nem keresel „kapaszkodót" az életben. - De, nagyon is az vagyok. Vannak tárgyaim, amelyekhez ragaszkodom, hiszek bennük. Például tíz éve ugyanabban a trikóban futok az egyéni döntôkben, és még sorolhatnék néhány apróbb dolgot. No és van valami, amit az olimpiára tartogatok. – A számodra sikeres esztendô szabályváltozással, a futás és a lövészet összevonásával indult. A nemzetközi szövetség döntése szerint újabb alkalmazkodás vár rátok, hiszen kétezer-ti zenegytôl a légpisztolyokat lézerpisztolyok váltják fel – ha úgy alakul a kétezer tízes próbaév. Ehhez mit szólsz? – Ebben az esetben nem vagyok eleve elutasító, mint a kombinált számmal voltam. Már csak azért sem, mert kaptunk egy tesztévet, nem ugrunk azonnal fejest az újba. Még nem volt a kezemben lézerpisztoly, csak hallomásból tudom, hogy úgy néz ki, mint a mostani. Az alapok nem változnak, ugyanazzal a begyakorlott technikával kell ezzel is lôni. – Nem zavar, hogy ilyen sûrûn változnak a szabályok? Hozzá lehet szokni? Egyáltalán, mit szeretsz az öttusában? –- Hogy mit szeretek? A változatosságot, de ezt most az egyes számokra értem. Közülük egyet sem tudnék kiemelni, mert mindet szeretem. Számomra az öttusa úgy élvezetes, ahogy van, a sokszínûsége a magával ragadó. A változtatások pedig nem zavarnak, hiszen azok viszik elôre a világot és az öttusát is. – Világbajnok társaiddal a londoni gyôzelem után úgy jelentetek meg egy tévéfelvételen, hogy jeleztétek: a ruhátokon nincs egyetlen szponzor neve sem. Adódik a kérdés: meg lehet élni az öttusából? - Egy bizonyos szint után igen, de sajnos Magyarországon az utánpótláseredményeket nem tartják számon, akkor még nem lehet a figyelem középpontjába kerülni. Legalább világbajnoki cím kell a megélhetéshez, és ez nem biztos, hogy helyes. Nekem szerencsém van, mert a világbajnoki címemnek köszönhetôen bekerültem a MOB és a KH Bank kártyaprogramjába, amely egymillió forinttal segíti a pályafutásomat. De ezek után sem vet majd fel a pénz. – Hogyan tervezed a sport utáni életedet? Az öttusán kívüli szabadidôdet mivel töltöd, jut erô és idô a jövô építgetésére? – Elvégeztem a TF sportszervezôi, sportmenedzseri szakát, és mindenképp a sport világában szeretnék majd


2009/12/06 11:01

Page 14

14 MAGYAR EDZŐ

■

2009/4

Névjegykártya MAROSI ÁDÁM Született: 1984. július 26., Budapest Sportága: öttusa Klubja: BHSE Edzôi: Balaska Zsolt, Benkô Ákos, Bognár Gábor, Hicsák Zsolt, Sárfalvi Béla Legjobb eredményei: Egyéni: világbajnok (2009, London), Világkupa-döntô-gyôztes (2009, Rio de Janeiro), Eb-3. (2009, Lipcse), Eb-11. (2008, Moszkva), Eb27. (2004, Albena). Csapat: világbajnok: (2009, London), Eb-2. (2008, Moszkva), Eb-6. (2004, Albena), Eb-7. (2009, Lipcse) Váltó: Európa-bajnok (2004, Albena), vb-3. (2008, Budapest), Eb-2. (2009, Lipcse), vb-5. (2009, London Tibolya Péterrel, a kombinált öttusában) Felnôtt országos bajnok: (2008, 2009) Junior korosztályban: Egyéni: világbajnok (2005), vb2. (2004), vb-3. (2002). Csapat: világbajnok (2005), Európa-bajnok (2003), Eb-2. (2004) Váltó: 2x világbajnok (2003, 2005), Európa-bajnok (2005), Eb-2. (2004), Eb3. (2002) A Junior Prima-díj nyertese: (2009) 2009-ben ahány versenyen elindult (VK, Eb, vb) – mindenhol dobogón végzett. maradni. Túl sok szabadidôm nincs, ha mégis akad, olvasok, zenét hallgatok. Nagy hobbim az autóvezetés, aminek nap mind nap élhetek, hiszen az edzéshelyszínekre nem tudnék máshogy eljutni. Még valami… kedvesem is élsportoló, és sajnos ritkán adatik meg, hogy azonos idôben vagyunk szabadok, ezért igyekszünk minden percet kihasználni, együtt tölteni. – Idei bámulatos sorozatodat, benne a két világbajnoki aranyérmedet Junior Príma-díjjal ismerték el, és decemberben az újságírók szavazásán akár az Év sportolója címet is elnyerheted. Foglalkoztat a szavazás eredménye? - Kicsi koromtól Balogh Gabi volt a példaképem, aki kétszer is az év legjobbja lett. Számomra sokáig elérhetetlennek tûnt ez az elismerés, de ahogy közeledik az év vége, néha megfordul a fejemben, hogy az esélyesek közé tartozom. Nemcsak nekem, hanem a magyar öttusának és a klubomnak is nagy elismerés lenne, ha valóban megkapnám. ••• Az idei év Eb-és vb-eredményeit nem lehet összehasonlítani az elôzô éviekkel, ugyanis most már az új rendszer szerint bonyolították le a két világversenyt: az összevont futás és lövészet lett az utolsó szám. Ráadásul még e két viadalt sem lehet igazából összevetni, mivel a lipcsei Eb mûsorán egyéni, hagyományos csapat (3 versenyzô egyéni eredménye összeadva) és hagyományos váltó

(3 versenyzô stafétája ad egy eredményt) szerepelt, míg a londoni vb-n az egyéni mellett hagyományos csapatverseny, ám 2 fôs váltó szerepelt. Az azonban tény, hogy az új szabályhoz a legjobban Marosi Ádám alkalmazkodott, ugyanis egyedül ô volt képes arra, hogy az Eb-n (3. lett) és a vbn is dobogóra állhasson egyéniben. Sôt, minden Világkupa-versenyen úgyszintén érmes lett! Örömteli, hogy Marosi mellett Németh Róbert és Tibolya Péter is „átállt" az új öttusára, ezt jelzi a csapat világbajnoki aranyérme, no és Németh - aki a régi öttusában 2007-ben egyéni vb-bronzérmes volt az idén alig maradt le a dobogóról. A két fiatal versenyzô (Kovács Sarolta és Gyenesei Leila), valamint a rutinos Vörös Zsuzsanna alkotta nôi csapat vbbronza is reményt keltô a jövôt tekintve. Az elsô év tapasztalata alapján úgy tûnik, az idôsebb, a régi lebonyolításban „nevelkedett" öttusázók nehezen vagy nem is tudtak átállni a kombinált számú versenyzésre, hiszen Athén és Peking aranyérmese, az orosz Andrej Mojszejev a vb selejtezôjében kiesett, a litvánok világbajnokai, Andrejus Zadnieprovskis és Edvinas Krungolcas sem remekeltek a világversenyeken, bár utóbbi a világkupákon azért jól teljesített. Úgy hírlik, föl is adják a további próbálkozást… A két rutinos magyar versenyzô közül a világbajnok Horváth Viktor az idei szezont egészségi okok miatt kihagyta, az olimpiai bajnok Vö-

rös Zsuzsanna pedig eddig nem tudta felvenni az új lebonyolítás ritmusát. Az éremtáblák alapján elmondható, hogy a változtatás ellenére a sportág eddigi meghatározó nemzetei játsszák a fôszerepet, igaz ez akkor is, ha az oroszok ezúttal aranyérem nélkül maradtak, és a nôi egyéni világbajnoki címet a sportág történetében elôször kínai szerezte meg. Füredi Marianne

Helyünk a világversenyeken A lipcsei Eb éremtáblája A E Csehország 2 1 Litvánia 2 0 Nagy-Britannia 1 1 Franciaország 1 0 Oroszország 0 3 Magyarország 0 1 Fehéroroszország 0 0 Lengyelország 0 0

B 1 0 0 0 1 2 1 1

A londoni vb éremtáblája A E Csehország 2 2 Magyarország 2 0 Németország 1 1 Kína 1 0 Litvánia 0 1 Nagy-Britannia 0 1 Oroszország 0 1 Egyiptom 0 0 Lengyelország 0 0 Ukrajna 0 0

B 0 1 1 0 1 0 0 1 1 1


2009/12/06 11:01

Page 15

MAGYAR EDZŐ 15

2009/4 ■

JÜRG WIRZ BUDAPESTEN

A kenyai csodafutók nyomában Tapasztalatból tudjuk, akadnak olyan rendezvények, események, amelyeknek a sikerét egyáltalán nem nehéz elôre megjósolni. A Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Edzôk Társasága által közösen rendezett október végi szakmai konferencia tipikusan ilyen volt. A várakozáson felüli érdeklôdést szavatolta egyfelôl a nem mindennapos téma – A kenyai futók sikereinek nyomában – s nem különben a neves vendég, az illusztris elôadó, Jürg Wirz személye is. A Magyar Sport Háza újjávarázsolt elôadótermét zsúfolásig megtöltô érdeklôdôk szerencsésnek érezhették magukat a tartalmas és érdekes elôadások hallatán, s elégedetten könyvelhették el: nem hiába fizettek 3000 forintos részvételi díjat. Az angol nyelven elhangzott elôadások fordításában és a kialakult élénk eszmecserék moderálásában olyan szakavatott, ismert kiválóságok vállaltak szerepet, mint dr. Schulek Ágoston, az Európai Atlétikai Szövetség korábbi alelnöke, a magyar testület tiszteletbeli elnöke, dr. Kozsla Tibor, a TF stratégiai és nemzetközi igazgatója, azután dr. Pavlik Gábor, neves sportorvosunk, egyetemi tanár és Kropkó Péter tizenkétszeres Ironman gyôztes világhírû triatlonista. Az elôadó külön is részletesebb bemutatást érdemel. A mozgásával, dinamikus elôadói modorával hatvan évét jócskán megcáfoló, fiatalos Jürg Wirz, jóllehet a svájci Baselban született és cseperedett fel, életének utóbbi tíz évét Kenyában élte le, egyenesen onnan, a fôvárosból, Nairobiból érkezett budapesti fellépésére is. A sport, közelebbrôl az atlétika és elsôsorban a futás – egyáltalán nem túlzás – szinte egész életét betöltötte. Hazájának egyik legtehetségesebb középtávfutója érettebb korában sem szakadt el rajongott sportágától, s hamarosan sportújságíróként szerzett nevet magának, remek könyvek szerzôjeként, illetve fordításai révén úgyszintén. Sportújságírói pályáját 1971-ben kezdte a zürichi Sportinformationnál. Azután nyolc évig az Aargauer Tagblatt sportrovatát vezette, s mellette a Swiss Athletic magazint szerkesztette. Alapító fôszerkesztôjét tiszteli személyében a Der Laufer és a Fit for Life magazin is. Pályája során különös érdeklô-

déssel követte a kenyai futók világraszóló szereplését az egymást követô olimpiai játékokon és világbajnokságokon, ennek a kíváncsiságnak köszönhetôen tett több alakalommal is látogatást az afrikai országban, s alakított ki kutatásai elôsegítésére személyes kapcsolatokat az edzôkkel, vezetôkkel, magukkal a futókkal is. A legendás futó-fenoménok, az emberek, az ország természeti szépségei, hangulata rabul ejtette, s mind gyakoribb látogatásai után úgy döntött, hosszútávra rendezkedik be, Kenyában telepszik le. Ide köti azóta második házassága, kenyai felesége és tôle született gyermeke is. Rendszeresen dolgozik a svájci Neu Zürcher Zeitungnak, a nemzetközi Runner’s World-nek, a Fit for Life magazinnak és a nemzetközi szövetségnek, az IAAF-nak is, továbbá rendszeresen fordít szakkönyveket és atlétikát, futást népszerûsítô köteteket a németországi Meyer és Meyer Kiadónak is. Legismertebb mûvei közé soroljuk a Paul Tergat – Running to the Limit címû kötetét (2005-ben jelent meg) és a Run to Win – The Training Secret of the Kenyan Runners címet viselô könyvét (2007). Elôadása – amelynek rövidített, tömör változatával ismerkedhet meg olvasónk az alábbiakban – még csak tovább erôsíti azt az igényt, hogy írásait hasznos lenne magyarra is lefordítani. ••• Jürg Wirz egy hosszabb déli szünet közbeiktatásával betöltötte „magánszámával" az egész konferencia napot, amelynek során öt mini-elôadást tartott, s az alábbi hat, egymással természetesen összefüggô témát taglalt: 1. Történelmi visszapillantás. 2. Vannak-e genetikai elônyeik a zseniális afrikai „futó masináknak"? 3. Mit esznek a kenyaiak. 4. Akiknek ez a sajátságos futókultúra köszönhetô – a szakmai háttér, s benne külön: 5. Az olasz közremûködés. 6. Végkövetkeztetés. (Megjegyzésként tegyük hozzá, a vendégelôadó egyéni edzésprogramokat is ismertetett részletesen, de ez annyira speciális, hogy ezúttal – terjedelmi okokból – ezek ismertetésétôl eltekintünk, egy, általános benyomást keltô példa kivételével).

Vissza a múltba A tudomány mai állása szerint az emberiség eredetét illetôen nem csak

a Homo erectus létezett, már mintegy 1.6 millió évvel ezelôtt, hanem KeletAfrikában ennek leszármazottja, a Homo sapiens is. Becslések szerint 40-50 000 évvel ezelôtt ôseink innen, a hatalmas kiterjedésû Nagy Rift Völgyébôl – elôdeik útját követve – indultak el Ázsiába és Európába a kezdetleges emberi faj „hódító" útjára. A mintegy 6000 mérföldnyi hosszúságban húzódó törésvonal, amely Libanontól, majd a Jordán völgyétôl déli irányban halad, s a Vörös-tengert, Etiópiát és Tanzániát érintve húzódik az afrikai kontinens tekintélyes térségein át egészen Mozambikig, 20 millió évvel ezelôtt formálódott, s Kenyát földrajzilag tulajdonképpen két részre szeli. Megalapozott tudományos állítások szerint a Nagy, azaz a Great Rift Völgye tekinthetô az emberi faj „ôshazájának"… Manapság pedig bölcsôje a világklasszis középés hosszútávfutók többségének… A tizenkilencedik század derekán, az 1850-es években számos kutató, felfedezô és misszionárius kereste fel Kenyát - fôként Németországból és Nagy-Britanniából - hogy ott azután különbözô állomásokat, telepeket, bázisokat létesítsenek, megvessék a lábukat. A térség 1890-ben (Ugandával együtt) brit felügyelet alá került, majd 1920-tól hivatalosan gyarmattá vált. Függetlenségét az 1953-tól kibontakozó Mau-Mau szabadságmozgalom gyôzelme révén végül 1963-ban nyerte el, s elsô elnöke a legendás történelmi alak, Jomo Kenyatta lett. A köztársaság népessége ma 36 millió, a fôvárosban, Nairobiban ebbôl mintegy 6 millióan élnek. A huszadik század kezdetén tehát számos vállalkozó szellemû brit telepedett le Kenyában, s váltak közülük sokan és gyorsan gazdaggá hatalmas kávé és tea ültetvényeik busás jövedelmei következtében. A rákövetkezô évtizedek során nekik köszönhetôen terjedtek el a tipikus angol sportok is. A golf, a krikett, a lóversenyzés - mindenek elôtt a fehér telepesek között vált népszerûbbé, miközben az egyszerû és szegényebb helybeli lakosok körében hódítani kezdett az ökölvívás, a labdarúgás, s természetesen az atlétika több ágazata is a futás vitathatatlan prioritása mellett. A versenyszerû sportolás elsôsorban a fegyveres testületek (rendôrség, katonaság) jóvoltából indult meg, s fejlôdött. Megindul-


2009/12/06 11:01

Page 16

16 MAGYAR EDZŐ

tak a helyi, kerületi, majd „országos" bajnokságok, sôt nemzetközi jellegû események is sorra kerültek, többnyire a szomszédos Uganda képviselôivel szemben. A függetlenség 1963-as elnyerését megelôzôen Kenya már két nyári olimpiai játékokon vett részt: az 1956 évi Melbourne-i játékokon, majd négy évvel késôbb, 1960-ban, Rómában. Az elsô olimpiai érmet - egy bronzot - Wilson Kiprugut szerezte meg 1964-ben, Tokióban a 800 méteres síkfutásban. A következô ötkarikás eseményen, 1968-ban, Mexikóvárosban azután megszülettek az elsô aranyak is, mégpedig a legendás Kipchoge Keino (1500m.) és Naftaly Temu (10 000m) gyôzelmének köszönhetôen. Az elôbbiben a kenyai futó kultúra és hagyományok atyját tisztelik. Jelenleg egyébként ô a Kenyai Olimpiai Bizottság elnöke, s magától értetôdôen immár hosszú ideje – 1982 óta – rendkívül aktív tagja a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak. A függetlenség elnyerését követô, Kenyatta vezette kormány egyik legelsô intézkedésével megreformálta az oktatás rendszerét, s a számos újdonság közepette a testnevelés kötelezô tantárggyá, a sport pedig támogatott tanításon kívüli közkedvelt idôtöltéssé

■

vált a középiskolákban, amelyek ekként hamarosan az utánpótlás-nevelés aranybányáinak bizonyultak a tehetségkutatók számára. Nem kellett sok idônek eltelnie ahhoz, hogy az Egyesült Államok neves egyetemeinek szakemberei rájöjjenek, mennyire kínálkozó és tüzetesebb felfedezésükre váró terepre lelhetnek a ráadásul angol nyelvet használó afrikai országban. Legelôbb Mike Boit tûnt fel a tengerentúli egyetemi bajnokságok élmezônyében, majd a nyolcvanas évektôl sorra következtek a további fôszerepet játszó kenyai honfitársak: Sammy Koskei, Paul Ereng, azután Peter Rono, Peter Koech, Julius Kariuki, Ibrahim Hussein, Yobes Ondieki, Patrick Sang – többek között. Érthetôen egyre több tehetséges atléta ismerte fel, hogy Európában és a tengerentúlon milyen remek lehetôségek tárulnak fel számukra futó teljesítményeiknek betudhatóan. Mind több versenyzô egyre jobban élt a lábaiból, s vált képessé arra, hogy utazásai és versenyei révén az „ígéret földjein" érvényesüljön, maga mögött hagyva a szegénységet, a gondokat, s ezt látva mind több fiatal is igyekezett a nyomukban. S persze a nemzetközi világ menedzserei is gyorsan felismerték sajátos új lehetôségei-

2009/4

ket, azt, hogy biztos haszonhoz juthatnak kenyai „klienseik" sikerei útján. A földkerekségen nincs talán még egy olyan ország, amely gazdagabb lenne futó tehetségekben, mint Kenya, amely egyébként meglehetôsen szegényes és elmaradott. Természetesen Jamaicát, Usain Bolték országát – zárójelben jegyzem meg - szintén ne feledjük!… A lakosság 15 százaléka idôsebb 15 évnél és analfabéta. A népesség fele él az úgynevezett szegénységi határ alatt, tengeti életét napi egyetlen (!) amerikai dollárnak megfelelô összegbôl. A munkanélküliség aránya – 40 %. A várható élettartam csupán 56 év, s a lakosságnak mindössze 2.6 százaléka idôsebb 65-nél.

Mennyire meghatározó a genetika? Köztudott tény, hogy a kenyai futók folyamatosan dominálnak a világranglistákon 800 métertôl egészen a maratoni versenyszámig. Érthetô, a szakemberek, sporttudósok igyekeztek évtizedeken át megfejteni a kenyai futó felsôbbrendûségének fô okait. Idôközben aztán számos népszerûvé vált tézisükrôl igazolódott be, hogy téves, nem a valódi magyarázat. Abból az egyszerû körülménybôl ki-


2009/12/06 11:01

Page 17

MAGYAR EDZŐ 17

2009/4 ■ indulva, hogy a kelet-afrikai futók legtöbbje egész egyszerû természeti okokból kifolyólag 1800 és 2400 m tengerszint feletti helyen él és sportol, nem egy ismert szakember azt a következtetést vonta le, hogy ez a legdöntôbb tényezô a kiemelkedô teljesítményekben. Ilyen szinten magasabb a vörös vérsejtek száma, amely kulcsfontosságú a véráram oxigéncseréjében. Az erre specializált tudósok ellenben bebizonyították, hogy a magasság önmagában nem jelenti a titok nyitját, mert az oxigénfelvevô képességben nincs jelentôs különbség a világszinten teljesítô kenyai, illetve a világ különbözô más részérôl származó kitûnôségek között. S a kenyaiak étrendjében szintén nincs alapvetô különbség, nem különleges, attól az egy vonástól eltekintve, hogy nem esznek sok húst és a szénhidrát bevitelük lényegesen magasabb szintû, mint az európaiaké és amerikaiaké. És a genetikus eredetû jellemzôk? Vannak-e génjeik, amelyek kedvezôen befolyásolják az állóképességüket? A fizikai felépítésben és az izomszerkezetben kétségkívül találhatók olyan jellemzôk, amelyek határozottan alátámasztják a kenyai távfutók és a nyugat-afrikai sprinterek dominanciáját. A kenyai, etióp, tanzániai futók általában alacsonyak, soványak, testsúlyuk 50 és 60 kilogramm között található. A nyugat-afrikai vágtázók (nigériaiak, ghánaiak, szenegáliak) ezzel szemben éppenséggel, hogy magasabbak, s mintegy 30 kilóval nehezebbek. A testalkatban fellelhetô eltérésekkel még nincs vége a különbözôségeknek. Nyilvánvaló bizonyítékot szolgáltatnak erre az izomrostok összehasonlításai által igazolt különbségek is a lassabban (vörös), illetve a gyorsan összehúzódó (fehér) rostok között a keletiek javára. A futást elônyösen befolyásoló gének kutatásában a tudósok még csak a kezdeteknél tartanak. Yannis Pitsiladis, a Glasgowi Egyetem Bio-gyógyászatiés Élettani Tudományok Intézetének görögszármazású vezetô munkatársa az utóbbi éveket például egy speciális, kifejezett „futó gén" felkutatására fordította. A kutatások eddigi eredményeire vonatkozó kérdésre ezt a választ adta: „A következô években, meg vagyok gyôzôdve errôl, bebizonyosodik, hogy ha valaki nem rendelkezik a megfelelô génekkel, az nem lehet kiemelkedô képességû versenyzô. A kutatás azt is igazolni fogja, hogy azok a gének, amelyek, mondjuk, a kelet-afrikai futók sikereit „szavatolják", ugyanaz, mint ami a brit Paula Radcliff gyôzelmeit biztosítja.

Az minden estre biztos, hogy létezik az ACE-gén (Angiotensis Coverting Enzyme), amelyet brit tudósok találtak meg és azonosítottak 1998-ban, amely összefüggésben van az ember állóképességi teljesítményével. Ez az „állóképességi gén" a felelôs, s befolyásolja az izmokban lezajlódó vércsere vezérlését. Tudósok arra is rájöttek, hogy a hegymászók, akik akár tengerszint felett hétezer méteres magaslaton is képesek mozogni oxigénpalackok nélkül, ennek a génnek a speciális kombinációjával rendelkeznek. Nos, ezek után a kenyai futókról végül. Titkuk megfejtésének egyik kulcsa abban a képességükben keresendô, hogy a fáradtságküszöbhöz lényegesen késôbb érkeznek el, mint vetélytársaik. Vérükben sokkal lassabban gyülemlik fel a lactid acid, a tejsav, amelyet a fáradó, oxigénben szegényedô izom termel. A Koppenhágai Izomkutató Központban a Bengt Saltin által vezetett, s a lactát szintek összehasonlítását végzô csoport arra a következtetésre jutott, hogy a kenyai futók mintegy tíz százalékkal hosszabb távot tesznek meg ugyanazzal az oxigén mennyiséggel, mint európai társaik. Gazdaságosabban „mûködnek", mint ahogyan a kifogástalanabb aerodinamikával tervezett gépkocsiknak kedvezôbb az üzemanyag felhasználása, mint egyéb társaiknak. A kenyaiak fizikai adottságai is kézzelfogható magyarázattal szolgálnak. A már említett Saltin csapat a kutatásaik során a Kalenjin atléták (nyugat-kenyai etnikai csoport, számuk mintegy 3 millióra tehetô) fizikai mutatóit átlagos méretûnek tekinthetô dán atlétákkal hasonlította össze. Az összevetésbôl kiderült, hogy a kenyaiak vékonyabb lábain csaknem 400 grammal, mintegy 12 százalékkal kevesebb a hús, mint a dánokén. A tanulmány szerint ez a magyarázata annak, hogy a kenyai futók hozzávetôlegesen 10 százalékkal „gazdaságosabban" futnak, mint mások. Ezen felül a kenyaiak lábai 5 százalékkal hosszabbak, ami alighanem annak köszönhetô, hogy elôdeik nemzedékeken át nomád életmódot folytattak. Méghozzá magaslaton, ahol a nagy távolságok megtétele minél gazdaságosabb energiafelhasználással, lényegében a túlélés egyik alapvetô feltételét jelentette. Más szóval: a vékonyabb lábakon fellelhetô kevesebb izom nyilvánvalóan kevesebb oxigént igényel a mozgáshoz. Alapvetô igazság, hogy az emberiség túlélésében, s abban, hogy kiemelkedett elôdei közül, igen fontos szerepet töltött be az a képessége, hogy hosszú távolságokat tegyen meg futva.

A további összehasonlításokból néhány. A kenyai elit futók átlagosan 5 kilóval bizonyultak könnyebbnek és hét centivel alacsonyabbak a dán futóknál. A testtömeg indexük lényegesen alacsonyabb volt. A kenyaiak tejsav koncentrációja maximálishoz közeli terhelés esetén lényegesen alacsonyabb értéket mutatott a dánokénál, s ugyanez volt tapasztalható az oxigén feldolgozással kapcsolatosan is. Az izomrostok összetételének összevetése nem mutatott különbséget, az izom enzim profilja azonban már jelzett különbözôséget. A HAD (3hydroxyacyl CoA dehydrogenase) aktivitása a kenyai futók izmaiban határozottan intenzívebbnek mutatkozott, ami azt jelenti, hogy futás közben a kenyaiaknak jobb a zsírfeldolgozó képessége, mint a dánoké .

Mit esznek a kenyaiak A kenyai atléták túlnyomó többsége szegény családok gyermeke. Ez egyben azt is jelenti, hogy életüknek közel elsô húsz évében étrendjük egyszerûnek, de egészségesnek mondható. Az ország vidéki otthonaiban hús legfeljebb hetente-kéthetente egyszer kerül az asztalra. Cukor csak a teába jut. Az étrend legfeljebb akkor változik, ha edzôtáborba hívják meg ôket, ahol naponta akár kétszer is juthatnak húsféleséghez, meg amikor utazásaik során Európában és az Egyesült Államokban élvezhetik a hamburgert, a sült krumpli változatokat, s a gyorskiszolgáló éttermek egyéb áldásait is. Az alapvetô kenyai ételek: Szénhidrátok: Ugali (sûrû kukorica püré naponta legalább egyszer) Chapati (lisztbôl készült, vízzel, sóval és olajjal kevert omlettszerû lepény) Uji (takarmány magokból, kukoricából készített kása) Viazi (burgonyafélék) Rice és white bread, azaz rizs és kenyérféleségek Vas és ásványi anyagok: Sukuma Wiki (kenyai spenótféleség), s egyéb helyi zöldségfélék Protein: Maziwa (tej) és Maziwa Lala (tejtermékek) Mayai (tojásfélék) Maharagwe (babfélék, hüvelyesek) Vitaminok: Matunda (gyümölcsfélék, különösen zöld narancs, banán, mangó és papaja). A világklasszis kenyai futó, mint Paul Tergat többnyire ezeket a fenti hagyományos ételeket eszi, de azért tésztafélékkel és hússal is gazdagítja


2009/12/06 11:01

Page 18

18 MAGYAR EDZŐ étrendjét. Teát, gyümölcslét, vizet, s idôrôl idôre szódavizet is fogyaszt. Az a tanulmány, amelyet világklaszszis atléták vizsgálatai alapján a ICEARS (Kelet-afrikai Tudományos Futóközpont) végzett a Global Sports Communication cég megbízásából, mutatja, hogy a kenyaiak, etiópiak, tanzániaiak tápláléka alapvetôen zöldségekre, növényi termékekre épül. A „mindennapi kenyér" alapvetô szükséglet, s mellette a fôtt rizs-félék, különféle burgonya készítmények, káposzta, bab, és a kásák változatai dominálnak. Mindezekhez a napi bôségesen fogyasztott cukros tejes tea járul. A napi szénhidrát bevitel százalékos aránya 76.5, amely messze felülmúlja az amerikai kiválóságoknál mért 49 százalékot. A kenyaiak napi szénhidrát bevitele 10.4 gramm testsúlyuk minden egyes kilójára, s ebben a legfeltûnôbb a mindennapos rendszeres ismétlôdés: minden 24 órában mintegy 600 gramm szénhidrátot fogyasztanak meglehetôsen szerény változatossággal nap-nap után. Alaposan feltöltik az izmaikat glycogénnal. A sporttáplálkozással foglalkozó szakemberek gyakran ajánlják, nem véletlenül, a megerôltetô, intenzív edzésciklusban készülô versenyzôknek, hogy fogyasszanak ilyen idôszakokban naponta legalább 9-10 gramm szénhidrátot testsúlyuk minden egyes kilójára. A vizsgált kelet-afrikai futók napi zsírbevitele igen szerény, hozzávetôlegesen a napi kalória bevitel 13.4 százaléka (mintegy átlagosan 43 gramm), amelynek a 61 százaléka tejbôl és tejtermékbôl származik. A proteinbevitel mintegy 10.1 százaléka az összes bevitt kalória értékének, ami másként meghatározva napi 1.2 grammnak felel meg a testsúly minden egyes kilogrammjára számítva. (Ebben a tekintetben a sporttáplálkozás specialistái napi súly kilógrammonkénti 1.2 grammot ajánlanak). Még annyit ehhez, hogy a 10 vizsgált klasszisfutó semmiféle táplálék-kiegészítôt nem használt. A kiválasztott atléták átlagos magassága 1.75 méter volt, súlyuk 58.6 kg és a testzsír (body fat) arányuk 6 és 10 százalék között mozgott. Valamennyien a Kalenjin törzshöz tartoztak, közülük ketten specializálódtak az 1500 m síkfutásra, a többiek a vizsgált idôben 8 és 12 kilométer közötti terepfutó versenyekre készültek éppen. S végül még egy, ugyan közönségesnek tekinthetô kiegészítô információ - naponta ötször étkeztek. Elôször a korai edzés után - reggeli 8 órakor. Uzsonna 10-kor. Ebéd 13 órakor. Délutáni uzsonna 16 órakor és vacsora 19 órakor… Úgy tûnik, ebben aztán semmi rendkívüli nincs.

■

A soron következô témáról azonban éppen ennek az ellenkezôje mondható el.

Szakmai háttér a diadalok mögött Tévedés lenne azt hinni, hogy a kenyai futók - mint ahogyan ez az esetek túlnyomó többségében természetes lenne - a hazai atlétikai szövetség felügyelete, irányítása alatt készülnek. Életükben, edzéseik feltételei és versenyeztetésük tekintetében mindenek elôtt az ügynökeik-menedzsereik a meghatározók. Ôk azok, akik az anyagi feltételek megteremtésével elvégzik, illetve elvégeztetik a tehetségek kiválasztását és létrehozzák, mûködtetik az elengedhetetlen edzôtáborokat. Náluk a pénz, tehát a hatalom. Az utóbbi három évtized alatt nekik köszönhetôk a kenyai futókultúrában követhetô drámai változások. Eleinte elsôsorban a hadsereg kötelékéhez tartoztak a legkiválóbb versenyzôk, katonai alkalmazottként szerepeltek a nyilvántartásokban. Késôbb egyéb testületek is nyújtottak támogatást, olyanok, mint a Kenyai Posta, vagy, példának okáért, a büntetés-végrehajtók, a börtönôrség. Az említettek ma is szerepet játszanak az atléták foglalkoztatásában, hogy csak egy személyes példát említsek a számos kitûnô nôi futók közül, a Pekingben is remeklô Catherine Ndereba a börtönôrség tagja. A világhírû Paul Tergat a hadsereg polgári alkalmazottja. A hazai bajnokságokban ugyan alkalmazóik színeiben indulnak, ám valójában a nemzetközi színtereken meghatározó ügynökségeké a döntô szó a felkészülésükben és versenyeztetésükben, a Global Sports, a Rosa és Társai, a Demadonna Athletic, vagy a Kimbia Athletics, hogy csak néhányat nevesítsek. A felsorolt ügynökségek kivétel nélkül edzôtáborokat tartanak fenn Kenyában. Alapvetôen ezek nem mások, mint bérelt házak. Bizonyos esetekben kifejezetten erre a célra épültek. A táborok többségében európai, vagy amerikai futó két hétnél aligha bírná tovább a tartózkodást, mert minden tekintetben, mondjuk így, puritán, de közelebb áll a realitáshoz, hogy egyszerûen primitívek a körülmények. Az egyik, a „Dottore" Rosa NIKE TÁBORA, amely Cherangai hegységben a tengerszint felett 3000 méteren fekszik Kapsait közelében, illusztrálja, amit mondok. Nincs vezetékes víz a közel l00 bennlakónak, még a mobil telefonok sem mûködnek… De hát az atléták élete mást nemigen jelent, csak edzést, étkezést és alvást.

2009/4

Tegyünk most egy röpke visszapillantást még a hatvanas évekre! Kenya 1963. december 12-én nyerte el függetlenségét. Egy év alatt a hatalom és a hatáskörök vonatkozásában minden megváltozott. Az új független állam vezetôi úgy ítélték meg a sportot, amely igen alkalmas a nemzeti érzések erôsítésére és a nemzet tekintélyének növelésére fôként a nemzetközi sikerek révén. Az átváltozás egy minden tekintetben tipikusnak mondható gyarmati országból demokratikus berendezkedésû független állammá, saját himnusszal, saját zászlóval, önálló identitással - mindez igen gyorsan, rövid idô alatt történt meg. Az 1960 és 1975 közötti korszak két meghatározó sportvezetô egyénisége minden kétséget kizáróan az angol John Velzian (1959-ben érkezett Kenyába) és a helybéli születésû Charles Mukora volt, akit azzal bíztak meg, hogy készítse fel a kenyai atlétikai küldöttséget az 1968 évi Mexikóvárosban rendezett olimpiai játékokra, amely azután, tudjuk, világraszóló sikereket hozott a frissiben önállósult afrikai országnak. Egy német fôszereplôt is okvetlenül említenünk szükséges. Walter Abmayrt. A testnevelô, edzô, sportdiplomata 1980 novemberében érkezett Kenyába a feleségével, Sylviával. Az atlétika sanyarú állapotban várta ôket az országban, az 1976-os, az afrikai országok bojkottjával sújtott montreali, majd az 1980-as moszkvai, még az elôbbinél is kiterjedtebb mértékben bojkottált ötkarikás játékokat követôen. Abmayr az úgynevezett harmadik világ országainak nyújtott segítség sportfejlesztô projektjének keretében érkezett a kelet-afrikai országba, útját, tevékenységét a nyugat-német állam finanszírozta. Elsôdleges feladatának tekintette a hazai versenyekhez elengedhetetlen infrastruktúra megteremtését és a rendszeres edzôképzés megszervezését. Kenyai tartózkodása ideje alatt több, mint 500 kenyai végezte el sikeresen edzôképzô tanfolyamát. Amikor 1985-ben távozott Kenyából, a nemzeti válogatott vezetôedzôi posztját helyettesére és asszisztensére, Mike Kosgeire bízták. Kosgei, a „Ravasz róka" a válogatott szakvezetôjeként dolgozott 1985-tôl 1995-ig, majd ismét 2001 és 2004 között. Nehéz lenne azt mondani, hogy a világ valaha élt legnagyobb edzôje, jóllehet, ha valaki a válogatottja eredményeire alapozná ezt a minôsítést, aligha lehetne vele vitába szállni. Ugyanakkor tudott, hogy a versenyzôk mindössze néhány hetet töltöttek vele a nagy események elôtti felkészülés során. Egy azonban mindentôl függetle-


2009/12/06 11:03

Page 19

MAGYAR EDZŐ 19

2009/4 ■ nül bizonyos: fantasztikus motiváló és remek taktikai érzékkel megáldott szakember, aki ráadásul pontosan ismerte versenyzôit kívülrôl-belülrôl. Érdemes megjegyezni Kosgei néhány megfigyelését. „A nyugati világban az emberek munka nélkül képtelenek a túlélésre. Kenyában az atléták legtöbbje idômilliomos. Naponta háromszor is jut idejük edzésre... És a szó szoros értelmében - éhesek... Amikor az európaiak, vagy amerikaiak edzenek, stopperórát használnak és állandóan pulzust, szívritmust ellenôriznek, úgy tûnhet az ôket szemlélôknek, hogy kifejezett munkát végeznek... Az afrikaiak elkezdenek futni, többnyire elég lassan, s késôbb beleerôsítenek, fokozzák az intenzitást. Számukra ez az egész inkább játékszerû. Ha egy-egy edzés nem sikerül, a kenyaiak úgy fogják fel: ma nem voltam az igazi... Ez a felfogás már a nagyapákkal kezdôdött. Amikor ôrizték a nyájat, idôtöltésként kedvelték a birkózást. Szóval, amikor birkózol és az ellenfél a földhöz teremt, azt nem úgy könyveled el, hogy legyôzött, hanem hogy ezen a napon neked nem sikerült ôt legyôzni... A kenyaiak ezt a fajta filozófiai felfogást vallják az atlétikai pályán ma is." Ha a szó átlagos, általános értelmében vett edzôrôl beszélünk, aki rendszeresen, állandóan, nap mind nap foglalkozik a tanítványaival, nos akkor a Corkban született ír Colm O’Connel-t kell mindenki mást jócskán megelôzôen említenem, aki, megítélésem szerint, a legtöbb futótehetséget fedezte fel, választotta ki és nevelte fel a világon. Különös egyéniség, és nem különben rendhagyó az edzôi karrierje is. Patrícius szerzetesként, eredeti hivatásának megfelelôen tanárként kezdett dolgozni 28 esztendôs korában a kis kenyai településen, Itenben, s nem is álmodott arról, hogy az ország legsikeresebb közép- és hosszútávfutó edzôjeként szerez magának világhírt. Annál is kevésbé, mert Colm atya ugyanis maga soha nem sportolt versenyszerûen, s nem foglalkozott semmilyen szinten edzôi tevékenységgel kenyai küldetését megelôzôen. A nyolcvanas éve elején azonban, hogy-hogy nem, az atya elvégezte Walter Abmayr egyik edzôi tanfolyamát, nyilván ez keltette fel az érdeklôdését, s csak további kedvet kaphatott az edzôi munkához, mert csoporttársként közel került két remek szakemberhez, Jimmy Beauttahhoz és Mike Kosgeihez.… Az ír atya olyan nagyságok edzéseit irányította a késôbbi évek folyamán, mint Peter Rono, Matthew Birir, Wilson Kipketer.

Legutóbbi „produktuma" a 800-as David Rudisha aki 2009-ben afrikai csúcsot futott Rietiben 1:42.01-gyel. Jimmy Beauttah-ról is szóljunk külön. Meglehetôsen egyedülálló metamorfózison ment át, már ami a hivatását illeti. Eredetileg éjszakai klubokban muzsikált, több hangszeren is kitûnôen játszott, mielôtt hirtelen elhatározta, hogy atlétikai edzôként csillogatja nem mindennapos képességeit. Jelenleg a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a Nemzetközi Atlétikai Szövetség együttmûködése révén létesített és fenntartott eldoreti edzôközpont edzôje, ügynöke a brit Kim McDonald, s többek között ô formálta világklasszissá Moses Kiptanuit és Daniel Koment, s az 1500-asok közt Daniel Kipchirchir Koment és Asbel Kipropot.

Az olasz hatás Elengedhetetlen, hogy ne szóljunk az „olasz faktorról". Legelôbb is meg kell állapítanunk, hogy egy olasz volt az, aki megtanította a kenyaiakat maratonit futni, bár igaz, már 1990-ben három kenyait találhattunk a legjobb 100 között. De hát mi ez ahhoz képest, ami ezek után következett az itáliai „doktor" Gabriele Rosa ténykedésének köszönhetôen. Az elôbbi adatokhoz hasonlítva: 18 évvel késôbb a legjobb 100 között már 65 volt a kelet-afrikai országból való futó! A „Dottore" versenyzôje volt, illetve az ma Moses Tanui, Paul Tergat, Robert Cheruiyot és Martin Lel. Rosa alapjaiban változtatta meg az edzés, a felkészülés filozófiáját és a maratonihoz való attitûdöt. Elôtte a kenyaiak általában úgy gondolták, hogy a maratonihoz a futónak három-négy órákat kell teljesíteni egyenletes lassú iramban. A felkészülést teljességében megváltoztatta, s az edzések változatosabbá váltak, minôségükben magasabb színvonalat képviseltek, egyéniséghez illôek lettek, célzatosabbá váltak. Arról sem feledkezzünk meg, hogy idôközben számos futó edzôközpontot hozott létre az országban. Úgy vélem, a dimbes-dombos terep rendkívül fontos a maratoni futó lábizomzatának erôsítése szempontjából. A másik dolog a távolság... A minôség fontosabb, mint a mennyiség. Még a legjobb futóknak sem szükséges heti 230-240 kilométert futniuk, de rendszeresen kell teljesíteniük a 30-35 kilométert és a harmadik héten 38 kilométert. Híve vagyok az edzés-sebesség progresszivitásának. A mi felkészülésünk a maratonira három hónapot vesz igénybe. Az edzések intenzitása egyre fokozódik, az utolsó két héten ellenben drasztikusan csökken.

A legjobb tanács szerintem egy olyan hosszútávfutónak, aki a maratonira készül áttérni: légy türelmes, ehhez évekre van szükség. Amikor 10 000 métert futsz, a szervezeted nagymennyiségû „négycsillagos" üzemanyagot fogyaszt. A maratoni futásban teljesen más biokémiai folyamatok zajlanak le. Az utóbbi két-három évben Rosa visszahúzódott a mindennapi edzésektôl. A Rosassociati futó-közösségben a helyét lényegében Claudio Berardelli vette át. Ugyan még harmincéves sincs, máris a világ egyik legjobb középés hosszútávfutó edzôjének tartják. Nevéhez fûzôdik Alfred Kirwa és Janeth Jepkosgei világbajnoki gyôzelme 2007ben és Nancy Lagat olimpiai diadala. A legjobb maratoni futók közül Martin Lelt, Robert Cheruiyotot, Duncan Kibetet és James Kwambait edzéseit végzi. Amikor középtávfutói a szezonra készülnek, heti négy-öt alkalommal edzenek, természetesen nem állandó magas intenzitással. Alfred Yego, példának okáért képes 3x400 métert teljesíteni 49, 48, 49 másodperc körül - 10 perces pihenôkkel a távok között. Vagy 1000 métert fut 2:25.0 alatt, amelyet követ egy 800 m 1:52-vel és egy 600 méter 1:22-vel - 8 perces pihenôkkel a távok között. Mintegy három héttel a megcélzott esemény elôtt az edzések volumene itt is jelentôsen csökken, mintegy a volumen felére, az intenzitás azonban marad. Amikor Duncan Kibet és James Kwambai 2:04.27-et futottak 2009 áprilisában a rotterdami maratonin, az idôk mellett reformált edzéseik miatt is címlapra kerültek. Valójában mindketten mindössze heti 130-140 kilométer tettek meg a felkészülésük során. Berardelli magától értetôdôn napi két edzést írt elô a számukra, mint ahogyan ezt teszi a többi maratonistának is. A két delikvens azonban mindig kitalált valami kifogást, húzódoztak, egyre-másra mulasztották az edzést. Az edzô végül a viták, heves eszmecserék, sikertelen próbálkozásai után azt mondta nekik, hogy nincs tovább mentegetôzés, veszekedés, helyette csak az általában fontosabb reggeli foglalkozáson vegyenek részt, de azt vegyék komolyan, annak minden percét az elôírtak szerint teljesítsék... A megoldás bevált. A fiatal olasz szakember véleménye szerint az utóbbi idôk tanulmányai azt jelzik, hogy a rövid, de intenzív tréning munkaképes az állóképesség növelésére. Mindazonáltal olyan messzire nem akar menni, hogy azt állítsa, a maratoni futóknak csökkenteniük kellene eddigi szokásos edzésmennyiségeiket.


2009/12/06 11:03

Page 20

20 MAGYAR EDZŐ

■

2009/4

Claudio Berardellitôl néhány idézet:

„Az év mind a 365 napján a futók ügyein jár az eszem. Naponta együtt vagyunk és megpróbálom megérteni az egyedi igényeket, gondokat és különbségeket. A sikerhez elengedhetetlen, hogy sok idôt töltsek Kenyában, közvetlenül ott legyek a futók mellett. Manapság évente már nyolc-kilenc hónapot töltök a kelet-afrikai országban" (Zárójelben jegyezzük meg, hogy barátnôje, a remek futónô, Janeth Jepkosgei, s ez a körülmény némileg megkönnyíti huzamos kenyai tartózkodását. A szerk.) „Akadnak szép számmal edzôk, akik papírra vetik edzéstervüket, s azt kivitelezésre odaadják a tanítványaiknak. Ezek a programok igen gyakran eléggé bonyolultak. S ha az atléta mentálisan nem kész a maradéktalan befogadásra, kétséges, hogy maximálisan végre tudja hajtani a tervet. Az európaiak egy némelyike egyszerre akar edzô, versenyzô és menedzser is lenni. Ez persze, hogy zavaró körülmény, s ezért aligha képesek minden tekintetben kifogástalanul összpontosítani az edzésmunkára. A kenyai megközelítés néha ugyan kétségkívül egyszerûbb, de mégis, így képesek újabb és újabb határokat áttörni." „Jelenleg, lehet, én vagyok a legsikeresebb futóedzô, ez azonban nem jelenti, hogy a legjobb vagyok. A legjobb edzônek talán nem éppen a legtehetségesebb futók jutottak... Amit elmondhatok magamról?... Eddig képes voltam felkészíteni ezeket a világklaszszis versenyzôket, s kialakítani számukra egyénenként az optimális körülményeket."

Paul Tergat Szemléltetésül végezetül fussuk át az egyik legkiválóbb kenyai futó, Paul Tergat egy tipikus heti tréning programját, mégpedig egy olyan hetet választottunk, amely a fô felkészülés 13 hetének egyik tipikus példája.

Keino – fogalom Rendkívüli ember, csodálatraméltó sportoló, kivételes képességû sportvezetô. Kipchoge Keinóval kezdôdött az egyedülálló kenyai futó kultúra. Ô ma a Kenyai Olimpiai Bizottság elnöke, s igen aktív szerepet játszik, megbecsült tekintélye a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak is. Kronológiai sorrendben haladva: világcsúcstartó 3000 és 5000 méteren 1965-ben. Olimpiai csúcstartó 1500 méteren, a mexikóvárosi olimpián. Az Afrikai Játékok aranyérmese 1500 és 5000 méteren a kongói Brazaville-ben rendezett eseményen 1965-ben. A Brit Nemzetközösségi játékokon 1966-ban (Jamaica) egy mérföldön aranyérmes, három mérföldön harmadik, azután ugyancsak elsô ezen az eseményen 1970-ben (Skócia) is. Az olimpiai játékokon Tokióban, 1964-ben már döntôs 5000 méteren, Mexikóvárosban, 1968-ban aranyérmes 1500 méteren és ezüstérmes 5000 méteren, s végül 1972-ben a müncheni játékokon, 3000 méteren nyert aranyat és 1500-on lett ezüstérmes. Négy évvel késôbb, 1976-ban, Montrealban már ô a kenyai atlétikai válogatott vezetôedzôje, majd 1984-ben, Los Angelesben, s az 1987-es római világbajnokságon is. Csapatvezetô 1994-ben a Nemzetközösségi Játékokon és az atlantai olimpián 1996-ban. Az Egerton Egyetem és a Bristol Egyetem tiszteletbeli doktora, s egyéb kitüntetései mellett megtalálható a NOB érdemrendje is. A Nemzetközi Olimpiai Bizottságba 1982-ben választották be, szolgált az óta a sportolói bizottságban (1982-2000), az Olimpiai Szolidaritás Testületében (1983-2001), tagja a Pekingi Koordinációs, illetve Szemle Bizottságnak (20022008), jelenlegi a kulturális és oktatási bizottság tagja.

Tergat az elsô maratoni futó, aki 2 óra öt perc alatt teljesítette a közel 42 kilométeres távot, ez 2003-ban sikerült neki, s ideje 2:04.55 volt. (Késôbb az etiop Haile Gebrselassie már áttörte Berlinben a 2:04.-es határt is 2:03:59-cel. A szerk.). Számos pályaés maratoni világcsúcsot futott, ötször nyerte meg többek között a mezei futó világbajnokságot. Az a futó, aki együttesen tartotta a 10 000 méteres és a maratoni világrekordot, amely elôtte csak a finn Kolehmainennek sikerült még a múlt században. Esetenként Tergat a jelzett felkészülési idôszakban hetente akár 260-270 kilométert is teljesít. Hétfô: 30 perc bemelegítés. 12x 1000 m (2:45-ös átlag), pihenô idô a távok között 1,30 perc. Délután - 1 órás edzés Kedd: 1.10 terepfutás. Délután 1 óra. Szerda: 38 km futás idôre. Csütörtök: mint kedden Péntek: 40 perc bemelegítés, vegyes mozgás. 20x1 perc, váltakozva, egy- gyors - egy lassabb iramú. Délután 1 óra. Szombat és vasárnap: lásd, mint kedden.


2009/12/06 11:03

Page 21

MAGYAR EDZŐ 21

2009/4 ■ Talán egy kissé egyhangúnak tûnhet. Kiegészítésül még annyit, hogy Tergat a 13 közvetlen felkészülést jelentô fô edzési szakaszt megelôzôen rendszeresen végez tornatermi gyakorlatokat is, mindenek elôtt láberôsítôket. Általánosságban gyakran fut váltakozó terepen.

Összegzés és New York-i epilógus Távirati stílusban ekként foglalnám össze a kenyai sikerek összetevôit: kemény edzés, amely felhasználja a korszerû és gazdag európai szakmai tapasztalatokat is, s mindez ideális klimatikus viszonyok között juthat érvényre. Azután a kiemelkedô tehetségû versenyzôk eltökéltségét, önbizalmát, hitét és természetesen a kenyaiak kiélezett versenyhelyzetét kell nyomatékosítani. ••• Epilógusként jegyezzük meg, hogy Jürg Wirz elôadását nem sokkal követte a híres New York-i maratoni verseny, ahová a kenyai küldöttséget maga Dr. Gabriela Rosa vezette, benne Robert Cheruiyot,- négyszeres gyôztese a Bostoni maratoninak, s mellette a Chicagóin is elsô lett egy alkalommal a 34 éves elnyûhetetlen specialista. Mellette a 26 éves James Kwambai szintén tagja volt az elit csapatnak, aki tavaly Rotterdamban minden idôk harmadik leggyorsabb maratoni idejével nyert. Most azonban nem érezhette magát csúcsformában, nem régen lábalt ki vírusos betegségébôl, az „öreg" pedig még nem épült fel teljesen a berlini vb-n szerzett sérülésébôl. Végül Cheruiyot hatalmas végküzdelemben maradt alul a hazai pálya elônyeit élvezô amerikai Mebrahtom Keflezighivel szemben (A tengerentúli atléta a 2004-es athéni olimpiai játékokon, nem mellékesen, ezüstérmes volt. A szerk.), s jellemzô volt Rosa bosszús kommentárja: „Sokan boldogok lennének ezzel a második hellyel... Én nem. Mi gyôzni jöttünk, bármi is gyengítette ezúttal az esélyeinket. Nincs mentség (az egyik nagy esélyesük, Martin Lel, aki kétszer is nyert már itt, Londonban pedig háromszor, az utolsó pillanatban izomhúzódás miatt visszalépni kényszerült, s minderre ráadásul az utazásuk sem úgy sikerült, ahogyan eltervezték)... Jövôre is az elsô hely a cél - nem fogadható el más!... Lehet, netán kissé nagyképûen hangzik. Ellenben ha hozzátesszük, hogy az utóbbi húsz évben a kenyai férfiak és nôk nem kevesebb, mint 34 nagy nemzetközi maratoni versenyen diadalmaskodtak - egyáltalán nem az. Gallov Rezsô

Kenya közép- és hosszútávfutó olimpiai érmesei 1964 Tokio: 1968 Mexikóváros

800 m.: 800m.: 1500m.: 5000m.:

3. Wilson Kiprugut 1:45.9 2. Wilson Kiprugut 1:44.5 1. Kipchoge Keino 3:34.9 2. Kipchoge Keino 14:05.2 3. Naftali Temu 14:06.4 10 000m.: 1. Naftali Temu 29:27.4 3000 m akadály: 1. Almos Biwott 8:51.0 2. Benjamin Kogo 8:51.6 4x400 m váltó: 2. Kenya ( D.Rudish, H. Nyamau, N.Bon, Ch. Asati) 2:59.6. 1972 München: 400 m. 3. Julius Sang 44.92 800 m.: 3. Mike Boit 1:46.0 1500 m 2. Kipchoge Keino 3:36.8 3000 m. akadály: 1. Kipchoge Keino 8:23.6 2. Ben Jipchom 8:24.6 4x400m váltó.: 1. Kenya ( Ch. Asati, H. Nyamau, R.Ouko., J.Sang) 2:59.8 (Montrealban 1976-ban és Moszkvában 1980-ban úgyszintén, bojkott miatt a kenyaiak nem vettek részt a játékokon. A szerk.) 1984 Los Angeles: 10 000 m.: 3. Mike Musyoki 28:06.46 3000 akadály : 1. Julius Korir 8:11.80 1988 Szöul: 800m.: 1. Paul Ereng 1:43.45 1500m.: 1. Peter Rono 3:35.96 5000m: 1. John Ngugi 13:11.70 10 000m: 3. Kipkemboi Kimeli 27:35.16 3000 akadály.: 1. Julius Kariuki 8:05.51 2. Peter Koech 8:06.79 Maratoni: 2. Douglas Wakiihuri 2:10:47 1992 Barcelona: 400m.: 3. Samson Kitur 44.24 800m.: 1. William Tanui 1:43.66 2. Nixon Kiprotich 1:43.70 5000m.: 2. Paul Bitok 13:12.71 10000m. 2. Richard Chemilo 27:47.72 3000 akadály: 1. Matthew Birir 8:08.84 2. Patrick Sang 8:09.55 3. William Mutwol 8:10.74 1996 Atlanta: 800m.: 3. Fred Onyancha 1:42.79 1500m.: 3. Stephen Kipkorir 3:36.72 5000m.: 2. Paul Bitok 13:08.16 10 000m.: 2. Paul Tergat 27:08.17 3000 akadály. 1. Joseph Keter 8:07.12 2. Moses Kiptanui 8:08.33 Maratoni: 3. Eric Wainaina 2:12:44 Nôk: 5000m.: 2. Pauline Konga 15:03.49 2000 Sydney: 1500m.: 1. Noah Ngeny 3:32.07 3. Bernard Lagat 3:32.44 10 000m.: 2. Paul Tergat 27:18.29 3000 akadály: 1. Reuben Kosgei 8:21.43 2. Wilson Boit Kipketer 8:21.31 Maratoni: 2. Eric Wainaina 2:10:31. Nôk: Maratoni: 3. Joyce Chepchumba 2:24:45 2004 Athén 1500 m.: 2. Bernard Lagat 3:34.30 5000m. 3. Eliud Kipchoge 13:15.10 3000 akadály: 1. Ezekiel Kemboi 8:05.81 2. Brimin Kipruto 8:06.11 3. Paul K. Koech 8:07.18 Nôk: 5000m.: 2. Isabella Ochichi 14:48.19 Maratoni: 2. Catherine Ndereba 2:26:32 2008 Peking: 800 m: 1. Wilfred Bungli 1:44.70 3. Alfred Yogo 1:44.82 1500 m: 2. Asbel Kipruto Kiprop 3:33.11 5000 m: 2. Eliud Kipchoge 13:02.80 10 000m: 3. Micah Kogo 27:04.11 3000 akadály: 1. Brimin Kiprop Kipruto 8:10.34 3. Richard Kipkemboi Mateelong 8:11.01 Maratoni: 1. Samuel Wanjiru 2:06:32 Nôk 800m: 1. Pamela Jelimo 1:54.87 2. Janeth Busienei 1:56.07 1500 m: 1. Nancy Langat 4:23. 3000m akadály: 2. Eunice Jepkorir 9:07.41 Maratoni: 2. Catherine Ndereba 2:27:06.


2009/12/06 11:03

Page 22

22 MAGYAR EDZŐ

■

2009/4

Szétrágott gumicsont Restellem az ezerszer hallott evidenciákat citálni, de hát az írás elejére valami felvezetés mégiscsak kell. Tehát: a felnövekvô nemzedék egészségének megôrzésében, helyreállításában mással nem helyettesíthetô, napjainkban és a közeljövôben is az egyik legfontosabb eszközt a mozgás-gazdag életmód, az erre irányuló nevelés, az ehhez szükséges feltételrendszer megteremtése jelenti. Ennek társadalmi méretû, hatékony megvalósítása hazánkban kizárólag az oktatási intézményekben (beleértve az óvodát és a felsôoktatást is) képzelhetô el. Alaphelyzetnek tekintendô, ugyanakkor mihamarabb megváltoztatandó állapot, hogy a tanulók háromnegyede kizárólag – a mind kevesebb és többnyire lötyögésnek minôsíthetô – testnevelési órákon végez úgymond testedzést. Úgy is fogalmazhatunk, elfogadhatatlan, hogy csak a jobb anyagi körülmények között élô gyermekek, fiatalok (legjobb esetben az adott korosztály 510 %-a) részesül(het) a szükséges fizikai aktivitásban, a sport nyújtotta páratlan személyiségformáló élményekben. Társadalmi méretekben a kötelezô testnevelésnek és az iskolán belül szervezett, tanórán kívüli, önkéntes részvételen alapuló rendszeres sportfoglalkozásoknak jól kapcsolódó fogaskerekekként kell biztosítaniuk az életkornak megfelelô fizikai terhelést, valamint a szabadidôs örömforrások jelentôs hányadát. A sportegyesületek, sportiskolák, tanfolyamok, az üzleti alapon igénybe vehetô sportszolgáltatások mindezt kiegészíthetik, színesíthetik, de átütô erejû megoldást nem eredményezhetnek. Emellett a kötelezô testnevelés jelentôs megújítása, az iskolai sportlétesítmények bôvítése, korszerûsítése, jobb kihasználása (hétvége, szünetek), ehhez kapcsolódóan a személyi feltételek (tanár-szervezô) biztosítása is elengedhetetlenül szükséges. Mindezt összehangoltan, egymáshoz illesztve, a szinergiákat kihasználva kell végrehajtani. Persze, a realitásoktól sem szabad elszakadni. Ezek ismeretében szükséges kiválasztani az aktuális hangsúlyokat, meghatározni, a soron lévô teendôket. Így érhetô el, hogy azok visszafordíthatatlanul jó irányba mozdítsák el, mintegy katalizálják a folyamatokat. Tehát nagyon végiggondoltan kell a mindenkori prioritást, az ütemezést, a feladatsort, az együttmozgást megállapítani. Erre az

alábbiakban teszem meg „elsô lépcsôs", akár vitaindítónak is tekinthetô javaslatomat.

Iskolai testnevelés Általánosan: az egészséges tanulók számára konkrét követelmények meghatározása, majd mérés és minôsítés. Nem feladva, hogy a testnevelési óra elsôsorban az örömteli kikapcsolódást, a felfrissülést jelentse a diákoknak. . Óraszámnövelés: az alsó tagozatban lépcsôzetesen a mindennapos óráig, a közoktatás egyéb színterein pedig legalább a heti 3 óráig eljutni. Például: • a 2011–12. tanévben az általános iskola 1-2. osztályában a mindennapos kötelezô, tanrendbe iktatott testnevelés bevezetése, továbbá a 3-6. osztályban a heti 3 óra általánossá tétele, • a 2012–13. tanévben az általános iskola 3-4. osztályára is kiterjeszteni a mindennapos kötelezô, tanrendbe iktatott testnevelést, továbbá a 7-8. osztályban a heti 3 óra általánossá tétele, • a 2013–14. tanévben az általános iskola 5-6. osztályára is kiterjeszteni a mindennapos kötelezô, tanrendbe iktatott testnevelést, továbbá a 9-10. osztályban a heti 3 óra általánossá tétele. Az anyagi feltételeket az oktatási tárca költségvetésében kell biztosítani. Mindennek pénzügyi kihatása nem lehetetleníti el a tárca büdzséjét. Kérdezzék meg azt a néhány önkormányzatot, ahol ezt megcsinálták. Még egy elôvágás engedtessék meg: a testnevelési órát hagyjuk ki a kötelezô óraszámból.

Diáksport A közoktatásban részesülô tanulók sportjának szervezését, finanszírozásának technikai lebonyolítását, a Magyar Diáksport Szövetségre kell bízni (adva van egy „úgy-ahogy" mûködô szervezet, azaz ne egy új struktúra létrehozása vigye el az energiákat és az anyagiakat, hanem a meglévôt dinamizáljuk, erôsítsük, tegyük alkalmassá). Az iskolán belüli, önkéntes részvételen alapuló, tanórán kívüli rendszeres sportfoglalkozások jelentsék a diáksport tevékenység legfontosabb elemét. Ehhez fokozatosan növelni szükséges a célhoz kötött diáksport normatívát, amely összeget kizárólag a testnevelôk megbízási díjára - és legfeljebb - a körzeti-kistérségi versenyekre történô nevezési díjakra és utazási költségekre lehessen felhasználni. És itt engedtessék meg egy kis kité-

rô. 2006-ban még volt kötött felhasználású diáksport normatíva, 1300 Ft/fô. Igaz, ebbôl – szabálytalanul – nem keveset más célokra fordítottak az oktatási intézmények. A testnevelôk azonban a morzsáknak is örültek. 2007-ben és 2008-ban ez megszûnt, úgymond beépült a lényegében változatlan összegû általános fejkvótába. Képzelhetjük, hogy ebbôl mennyi jutott sportcélokra. 2009-ben – röhejes módon, egy szavazási malôr miatt – megint lett ilyen támogatás, 430 Ft/fô nagyságrendben. A 2010-es költségvetési csatározások során már éberebb volt a kormányoldal, az erre irányuló próbálkozásokat lesöpörte az asztalról. A sportpolitika szavakban mindig elsô helyen emlegetett területe ezúttal is a szokott helyére, a hátsó udvarba került. A sport-normatíva visszaállítása pedig elkerülhetetlen. Sôt, három-négy év alatt, elôre meghatározott ütemezésben legalább 2000,- Ft/fô-re kell növelni (2,5-3 mrd Ft). A diáksport megyei-országos (elôdöntôk, döntôk) versenyeinek (diákolimpia) megfelelô színvonalú lebonyolítása (a mai méltatlan feltételek és finanszírozás javításával, továbbá fontos pedagógiai szempontokat figyelembe vevô szervezéssel, a részvétel jutalom és élmény jellegének erôsítésével) a jelenlegi árakon és a tényleges költségeket fedezve, évente mintegy 500,m Ft-ból megoldható. A magyar sport hagyományaihoz, nemzetközi súlyához méltó részvétel a nemzetköz diáksport rendezvényeken és eseményeken esztendônként mintegy 50,- mFt-ból biztosítható. A diáksport bizottságok (220 kistérség-körzet) szervezô(i)nek díjazása 40.000,- Ft/fô nettóval, 12 hónapra (a szünetekben is szervezzenek!) számolva, mintegy 150,- mFt –ot tenne ki. A megyei és a megyei jogú diáksport tanácsok szervezôinek (egy-egy fô, összesen 50 fô) díjazása 250,000,Ft havi bruttó bérrel számolva, mintegy 200,- mFt-ra rúgna. A Magyar Diáksport Szövetség éves mûködési költségvetéséhez való állami hozzájárulást 50-rôl 70,- mFt-ra kellene növelni. Tehát, hogy a diáksportban meginduljon az erjedés, visszatérjen a hit az értelmes – legalább középtávú hori zontot felvillantó – munkába, a szervezéshez, mûködtetéshez 2011-tôl 2015-ig évente 1-1 milliárd forinttal megnövelt költségvetési támogatás


2009/12/06 11:03

Page 23

MAGYAR EDZŐ 23

2009/4 ■

szükséges. Ezt követôen pedig be lehetne állni a szinten tartásra.

Egyetemi- fôiskolai sport Mindenütt legyen alapszolgáltatás, amely a nappali tagozatos hallgatók önkéntes részvételén, az intézményesen megteremtett feltételek térítésmentes igénybevételén alapul, kiemelt figyelemmel a szemléletformálásban kitüntetett fontosságú pedagógus és egészségügyi szakemberképzésre. A felsôoktatás sportja elsôsorban a saját hallgatókra összpontosítson. Az Egyetemi- Fôiskolai Sportszövetség elsôsorban a rendszeres részvételt biztosító, sajátos felsôoktatási versenyrendszer kialakítására, szélesítésére törekedjen. Az élsportot illetôen a sportösztöndíj nyújthat megoldást. Itt is szükséges a – kötött felhasználású – hallgatói sport-normatíva fokozatos bevezetése. Lemerem írni: a cél 10 ezer Ft nappali tagozatos hallgatónként.

Iskolai sportlétesítmények fejlesztése (Toldi Program) Az egész évben használható, szabadtéri, multifunkcionális, a közvetlen környezetben élôk számára is vonzó feltételeket biztosító iskolai sportlétesítmények építésére, mûködtetésére irányulna. Jelentôs változást eredményezhet a

szabadtéri kisközösségi testedzés, sportolás létesítmény- és személyi feltételeinek fokozatos kiépítése, megteremtése az iskolákban, az iskolák közvetlen környezetében, azaz egyúttal az ott lakó felnôttek számára is. A jelen és a közeljövô lehetôségeit ismerve itt kell és lehet a magyar sport szerkezetváltását katalizáló áttörést végrehajtani. Hangsúlyozottan szabadtéri létesítményekrôl van szó, mert ezek beruházási és karbantartási költségei, hozzáférhetôsége jóval kedvezôbbek a tornatermekénél, a fedett helyiségekénél. Nagyon fontos szakmai szempont, hogy a nap nagy részét zárt helyen töltô gyerekek és felnôttek a szabad levegô nyújtotta járulékos edzésingerekbôl (hômérsékletváltozások, szél, esô, napsütés) is részesüljenek. Napjainkra megteremtôdtek annak technológiaitechnikai feltételei, hogy egész évben többféle sportágra használható, világítással ellátott, az ízületeket minden tekintetben kímélô sportfelülettel borított szabadtéri pályák programszerûen épüljenek. A létesítmény hétköznap délelôttönként testnevelési óráknak adna helyet (elsôsorban a felsô tagozatosoknak, így több tornatermi lehetôséghez juthatnának az alsósok). Kora délutánonként jellemzôen iskolai foglalkozások (iskolai sportkör, diáksportegyesület,

házibajnokság, napközi, szakkör, stb) zajlanának rajta. Késô délután és este egyesületi, sportiskolai edzésekre kerülne sor, majd ezt követôen a szabad kapacitások - akár üzleti alapon is – a szabadidôsportot szolgálnák. Szünidôben, hétvégeken, ünnepnapokon természetesen a sajátos helyi igényekhez igazodik a pályabeosztás, de az iskola, a diáksport mindenkor elsôbbséget élvez. A pálya használatát pontos terv szerint kell megszervezni, és ugyancsak gondoskodni szükséges a megfelelô szakmai, társadalmi felügyeletrôl is. Az önkormányzatoknak szerzôdésben kell vállalniuk legalább 10 éves idôtartamra a pálya mindennapos – beleértve a szünidôket, az ünnep- és munkaszüneti napokat – 12-14 órás mûködését, mûködtetését. Csak kistérségi és körzetközponti önkormányzatok pályázhatnának a gyakorlatilag minimális önrész ellenében építendô, központilag finanszírozott létesítményre. Természetesen akkor, ha írásos megállapodásban elôre vállalják a fentebb említett nyitva tartást, mûködtetést, szervezést, felügyeletet, továbbá elôre meghatározott idôkeretben térítésmentes használatot biztosítanak a diákolimpiai rendezvények lebonyolítására. 2011–15 között évente 50-50 Toldi pálya létesítése lenne indokolt a kistérségi és körzet központokban (kb. évi 3 milliárd forint), ez összesen 15 milliárd forintnyi beruházást jelentene. Bizonyos éves normatív támogatás biztosítása is célszerû lenne e pályák mûködtetéséhez (villanyszámla, karbantartás, felügyelet). ••• Összegezve: a javasolt fejlesztések társadalmi haszna nagyon hamar érzékelhetô lenne, nagyon kedvezô, visszafordíthatatlan folyamatok indulnának el mind féloldalasabb sportéletünkben. Mondhatni, megalapoznák a megkerülhetetlen paradigmaváltást. Öt év alatt néhány tízmilliárd forintból a fejérôl a talpára állíthatnánk a magyar sportot. Igen, az évtizedek alatt kijegecesedett gyakorlat és struktúrák felváltásával, egyes jól megszervezett érdekcsoportok és szövetségek háttérbeszorításával, az állam feladatának merész újragondolásával. Kellô új pénz híján pedig a meglévô források radikális – bizony, az ún. verseny- és élsportot rövidtávon, közvetlenül hátrányosan érintô - átcsoportosításától sem lenne szabad megrettenni. Mint történt eddig mindig… Budapest, 2009. november Tibor Tamás testnevelô tanár, az Országos Sporthivatal volt elnöke


2009/12/06 11:03

Page 24

24 MAGYAR EDZŐ

■

2009/4

A nagy sportágválasztó ELSÔ ALKALOMMAL – PAKSON IS Idén szeptember 18 és 19-én, a két napot együttvéve, 88 sportág, 90 oktatási intézmény - egyik fele vidékrôl, másik fele Budapestrôl jött – 17 800 látogató és ragyogó napsütés jellemezte a 2009-ben immár másodszor, sorrendben ötödször megrendezett Nagy Sportágválasztó rendezvényt. Természetesen ismét megdöntöttük a látogatói csúcsot, 1300-zal több sport iránt érdeklôdô volt ránk kíváncsi a májusi eseményhez képest. Több iskola, amelyek már egyszer megtapasztalták rendezvényünket, most már teljes létszámmal jöttek el. Érdekes módon senki sem hozta az orvosi igazolását, hogy testnevelésbôl felmentése van. Számos visszajelzést kapunk arról (pl. esszépályázatra beküldött írások), hogy jól kifáradtak a gyerekek egy ilyen nap után, mások meg azért sírtak, mert haza kellett menniük. Tehát a sportban hatalmas vonzerô lakozik, s ezt sokkal jobban ki lehetne használni. Egyelôre egyébiránt nem célunk a látogatói szám további növelése. A minôségre szeretnénk 2010-ben a nagyobb súlyt fektetni. A sportágakat arra próbáljuk rábírni, hogy biztosítsanak több edzôt és eszközöket a helyszíni megjelenésük idejére. Így kezelhetôbbé válna az egyes sportági helyszíneken kialakult torlódás. Az ökölvívó szövetség példáját kiemelve, nagyon jó ötletnek tûnt a szakemberek kétóránkénti váltása. Egy vagy két edzôtôl nagyon kemény feladat elvárni, hogy állják két napon keresztül a 18 000-es tömeg érdeklôdési rohamait. A kajak-kenu szövetségnél pedig egyedülálló volt az élsportolói fölhozatal. Kétóránként váltották egymást a versenyzôk, így vonva be ôket a lehetséges utánpótlás felvilágosításába és a sportági népszerûsítésbe. Már kiküldtük a következô évi Nagy Sportágválasztó dátumokat a szövetségeknek (2010. május 14-15.; és 2010. szeptember 17-18.), hogy lehetôség szerint a 2010-es versenynaptárak összeállításánál eseményünk ne ütközzön az adott sportág fôbb eseményeivel. Segítséget jelentene a rendezvény kiterjesztése vasárnapra, de ennek megvalósulása nagyrészt a sportágak vállalásán múlik. Gyakran kérdezik tôlünk, hogy ennek a rendezvénynek milyen hatása van a sportklubokra. Mennyivel többen kezdenek el sportolni a Nagy Sportágválasztó hatására? Egyre több vissza-

jelzést kapunk, de a jövôben, a Dr. Szabó Tamás vezette NUSI UPI-val és a Szántó Éva irányításával mûködô NSSZ-szel próbáljuk nyomon követhetôvé tenni. Dr. Szabó Tamás a MOB alelnöke, a NUSI fôigazgatója egyébként az alábbi sorokkal értékelte a rendkívüli sikeres rendezvényt a MOB honlapján: ,,Mindenek elôtt szeretném ôszinte elismerésünket tolmácsolni az esemény szervezôinek. Köszönetet mondani a résztvevô sportszövetségeknek, s nem utolsó sorban a közremûködô olimpiai bajnokoknak, kiváló sportembereknek. A minden várakozást felülmúló részvétel azt az örvendetes tényt bizonyítja, hogy a sport iránti érdeklôdés az eddig kialakult véleményekkel szemben hála istennek nem csökkent. A több mint tizenötezer látogató egyértelmûen bizonyítja, hogy a fiatalokban, s nem utolsó sorban, szüleikben él a vágy a rendszeres sportolás, az egészséges életmód iránt. Elmondhatom, hogy hozzánk is naponta szinte több tucat telefonos érdeklôdés érkezik, hogy hol tudna a gyermekük sportolni, ilyen vagy olyan sportág ûzéséhez hozzákezdeni. Az elsô számú tanulság tehát, hogy a sportági szakszövetségeknek, a szakosztályoknak a tájékoztatásra sokkal nagyobb gondot kellene fordítani. Az iskoláknak az internet segítségével az eddiginél lényegesen jobb tájékoztatással kellene szolgálni, a szülôk és fiatalok számára ahhoz, hogy hol jelentkezhetnek, hol sportolhatnak lakóhelyükhöz legközelebb. A következô tanulság újabb feladatot helyez kilátásba, a sikeres rendezvény elôtt a szervezôkkel már beszélgettünk arról, hogyan lehetne a sportágválasztón részt vett érdeklôdô fiatalokat megtartani, segítséget nyújtani nekik ahhoz, hogy valóban ûzni tudják a most megismert, megkedvelt sportágat. Mindez további szervezettséget és nem utolsó sorban forrást igényelne. " Rendkívüli elégedettséggel jelenthetem ki – fejezte be értékelését Szabó Tamás -, hogy valami megkezdôdött… Tudomásul vehetjük, hogy a szülôkben és a fiatalokban nem csökkent a sport iránti érdeklôdés és ezt bizony az eddiginél jobban ki kellene használnunk! Véleményét támasztja alá az alábbi ôszinte beszámoló is az egyik résztvevô sportág képviselôjétôl:

A sportlövészetet, a Magyar Sportlövôk Szövetségét ez alkalommal az UTE Sportlövô Szakosztálya képviselte, Kissné Oroszi Edit utánpótlásért felelôs edzô vezényletével, aki a következôket nyilatkozta a rendezvényen szerzett tapasztalatairól: ,,Sátrunkat a két nap alatt több száz gyerek és felnôtt kereste fel annak érdekében, hogy a kordonokból kialakított bejárat elôtt a szinte állandó jelleggel több tíz méteres kígyózó sort végigállva, megtapasztalhassák legalább néhány percre azt, hogy valójában mi is az a sportlövészet. Az a lövészet, amely nem hivatalosan a rendezvény egyik legkeresettebb sportágává vált. Ami a sportlövészetet illeti: közös reakciónk a pozitív megdöbbenés, amit az a rengeteg érdeklôdô okozott, akik kitartásukról tanúbizonyságot téve kivárták a 45-50 percet azért, hogy kipróbálhassák magukat a lôállásban. És hogy még szebb legyen a kapott élmény: számos olyan ifjú emberpalánta került a fegyverek mögé, akik teljesítményükkel kivívták a jelenlévô lövészszakma egyhangú elismerését. A kétnapos rendezvény vége felé mindannyian felsóhajtottunk: ha az itt tapasztalt érdeklôdésnek csak a töredéke lenne jelen a mindennapokban, nem kellene aggódnunk a jelenleg nehéz helyzetben lévô, hazai versenyszerû sportlövészet fennmaradásáért…,, Habár a Nagy Sportágválasztókon a sportágak általános népszerûsítését hirdetjük, és nem teszünk különbséget élsport és tömegsport között, biztos vagyok abban, hogy a nagyszámú látogatói aránynak köszönhetôen egyik hozadékként ezeken a sportágválasztókon találkoznak elôször a sportágukkal olyan jövôbeni sportolóink, akik 15-20 év múlva olimpiai és/vagy világbajnokok, helyezettek lehetnek. (Számítunk rájuk kedvcsinálónként, az akkori Sportágválasztókon majd!!) Ha valaki folyamatosan nyomon követte idáig rendezvényeinket, láthatja, hogy egyre több a sportágakhoz szorosan illeszkedô kiegészítô állomáshelyeket is beiktatunk. Így kapott helyet a Navi-Med testalkat-testösszetétel vizsgálata a sportágajánláshoz, a sportpszichológia és sportpedagógia, de szívesen biztosítottunk helyet a szelektív hulladékgyûjtés fontosságát propagáló Öko-Pannon roadshowjának is. A büférészlegen is próbálunk irány-


2009/12/06 11:03

Page 25

MAGYAR EDZŐ 25

2009/4 ■

mutatást adni az egészséges életmód irányába. Lehetett sárgarépát, almát és csírát kóstolni. Szemmel láthatóan a sportágak egyre ötletesebb kitelepülései, pozitív hatással vannak egymásra. Ehhez nagy segítséget jelent a szponzorok egyre fantáziadúsabb sportágakra és egyéb eszközökre való rátelepülése. Így jött létre a McDonald's hintayo, az E.ON focisziget és a T-Mobile kerékpárpálya is. Májusban például a kajak-kenu, búvárkodás, szeptemberben az atlétika, labdarúgás vetett be olyan eszközöket, amelyek hatalmas sikernek örvendtek. Sajnos 3 sportággal szemben élni kellett a szerzôdésben foglalt kötbér érvényesítésével, mivel nem, vagy csak részben jelentek meg a rendezvény napjain. Alapvetôen ingyenes a szövetséggel bíró sportágak megjelenése, de hitelrontásnak és a munkánk semmibevételébe vesszük, ha az önkéntes jelentkezés ellenére, a hirdetést követôen nem, vagy csak részben jelenik meg a bejelentkezett sportág a rendezvény napjain. Több esetben minket rendezôket kérdeztek a látogatók, hogy "Bácsi kérem, ezt és ezt a sportágakat hol lehet megtalálni? A térkép szerint itt kellene lenniük". Ilyen és ehhez hasonló eseteknél a szívünk szakad meg. Hogy ne csak a testet, hanem a szellemet is megdolgoztassuk, a májusi sikeres rajzpályázat után szeptember-

ben esszépályázatot írtunk ki az Intersporttal közösen az iskolák részére. ,,Mit jelent nekem a sport? Miért tartom fontosnak a sportolást?’’ vagy ,,A Nagy Sportágválasztón szerzett élményem’’ - témákban lehetett pályamûveket beadni. A beküldött több száz fogalmazásból az is kiderült, hogy különbözô fejlôdési korokban a gyerekek hogyan látják és érzékelik a sport fontosságát. Sok esetben akaratlanul is könnyeket csalnak elô az olvasó szemébôl. A beküldô iskolák címeit böngészve jól látható, hogy országos fogalmazási kampányról beszélhetünk. Tehát ezeket a romlatlan lurkókat tényleg tudatosan kellene nevelni a sport és a tanulás útján, hogy megmaradjanak az ép testben ép lélek hadseregében. Ahogy felnövünk, kapcsolatba kerülünk embertársainkkal életünk során, és akikrôl kiderül, hogy hosszabb ideig sportoltak valamilyen szinten, abban a pillanatban megváltozik az addigi kialakult viszonyunk. Érezzük, hogy ez összeköt valamilyen módon minket és tagjai vagyunk egy olyan közösségnek, amelyhez szívesen tartozunk. Ezért a közösségi tagságért megküzdöttünk, ki-ki a maga "sportpályáján,, és ez önbizalommal ruházott fel minket. Ezt a fajta segítséget, életérzést próbáljuk már átadni az utódnemzedékeknek, hogy ôk is részesüljenek ebbôl. Ez a mi felelôsségünk.

Nem tudom megállni, hogy ne idézzek néhány beérkezett pályázatból. ,,A tánc már megtanított arra, hogy nem elég a tehetség, keményen kell dolgozni azért, hogy a dobogó legfelsôbb fokán állhass. Meg kell tanulni küzdeni. De nem csak erre tanított, hanem a legnagyobb dologra: megtanultam veszíteni. Veszíteni a sportban is és az életben is sokkal nehezebb, mint nyerni. A versenytáncban pedig különösen nehéz, hiszen ez egy szubjektív sport.’’ (Magnucz Dóra, Budapest, 14 éves, Mit jelent neked a sport?) ,,Aztán amikor apu mondta, hogy na, most kimegyünk a sportágválasztó napra, akkor gondoltam bele, hogy végre nekem is lesz majd saját sportágam. Legelôször a hokisoknál álltam le kapura lôni majd a fallabdásokhoz mentem ütögetni. Mind a kettô tetszett… Majd a küzdôsportokat néztük meg. Cselgáncsot és a keleti küzdôsportokat. ...Apu nagy örömére megtaláltam a vívást is, ahol ismerôsre akadt, de én már rohantam a tesómmal az atlétikához! Persze mindig lehagytam a húgomat!... Apuhoz sajnos még kevés vagyok! De, ami késik, nem múlik!.. Aztán kendóztam egy fél órát. Persze apám is belelkesült, mert itt lehetséges a felnôttképzés is… Majd kötelezôen megnéztem a szlalom-kajakot, a kajak-kenut és az evezést is. A szlalom-kajak fantasztikus volt. A bácsi a víz alatt fújta fel a lufit!..


2009/12/06 11:03

Page 26

26 MAGYAR EDZŐ Otthon kikérdeztek, hogy mint éreztem magam, mi tetszett, mi nem tetszett. Nehéz volt dönteni ezért úgy határoztunk, hogy több helyre is elmegyünk és megnézzük az edzést. Így jutottam el oda, hogy most már ötödik alkalommal vagyok egy cselgáncsedzésen, amit nagyon élvezek. Ruhát is szereztek nekem … Azonkívül, már egyedül utazom a buszon oda-vissza, amit eddig nem engedtek meg, és ez nagyon jó érzés nekem! Bár apu kissé mérges, mert nem a kendót választottam ahová ô is el tudott volna jönni.’’ (Pászti Tamás Balázs, Budapest, 11 éves, A Nagy Sportágválasztón szerzett élményem) Kezdünk mozgalommá fejlôdni. Egyre többen bíztattak minket azzal, hogy az ország más területein is kellene ilyen rendezvényt szervezni. Nagy örömünkre szolgál, hogy elsôként Pakson, az Atomerômû Sportegyesület saját kezdeményezésére ez már meg is valósult szeptemberben. A Nagy Sportágválasztó partnerségével és az ASE lelkes szervezésében, Kovács Antal és Bedecs Ferenc nevével fémjelezve, 2009. szeptember 3-4-én megrendezésre került az elsô Paksi Sportágválasztó, nagy sikert aratva. 2010-ben szeretnénk rendezvényünket országos szintre emelni. Nem csak Budapesten, hanem több vidéki nagyvárosban, a helyszíni adottságokhoz, lehetôségekhez igazítva szervezzük a helyi Sportágválasztókat, más-más helyszíneken, de ugyanazokban (május és/vagy szeptember) a hónapokban. Keressük tehát azokat a sportegyesületeket, közösségeket, önkormányzatokat, akik partnereink tudnak lenni ennek megvalósításában, akik ismerik a helyi adottságokat, sportolási lehetôségeket, kapcsolatuk van a helyi sportszervezetekkel és sportegyesületekkel, a helyi médiákkal, van lelkesedésük a non-profit rendezvény megszervezéshez, de lehetôségük is (!) egy regionális Sportágválasztó megvalósítására. A hatékony és átlátható mûködés érdekében a budapesti Nagy Sportágválasztó Szervezôiroda mellett létrehoztuk a regionális rendezvényeket összefogó Országos Sportágválasztó Szervezôirodát, mely elkülönülten, de nyilván egymással kooperálva intézi a rendezvények szervezésével kapcsolatos koordinációt. Fontos kiemelnünk, hogy az Országos Sportágválasztó Szervezôiroda a regionális partnerek együttmûködô partnere kíván lenni, meghagyva azok teljesen autonóm mûködését! Az Országos Szervezôiroda szándékai szerint 2010-ben 15-20 vidéki nagyvárosban alakít ki együttmûködést helyi

■

partnerekkel és indít útjára egy Országos Sportágválasztó rendezvénysorozatot, hagyományteremtô szándékkal. Végezetül: a Nagy Sportágválasztóról (budapesti rendezvény) és az Országos Sportágválasztóról (vidéki rendezvények) folyamatosan frissülô információk a www.sportagvalaszto.hu Ipacs Endre oldalon olvashatók.

Beszámoló az I. Paksi Sportágválasztóról Már a kezdetektôl a Nagy Sportágválasztó mellé állt Kovács Antal olimpiai bajnok cselgáncsozónk, aki rendszeresen szabadságot vett ki azért, hogy jelen legyen a budapesti rendezvényeken és aktív jelenlétével számtalan gyerkôc ismerkedhetett meg e nagyszerû sportág alapjaival. A Nagy Sportágválasztó eszmeiségének lelkes híveként az ô ötlete volt, hogy rendezzünk egy Sportágválasztót Pakson is. Nekünk annyi elônyünk volt a budapesti rendezvénnyel szemben, hogy nem kellett hatalmas reklámkampányt szerveznünk, hiszen Paks egy 20.000 lakost számláló város, 13 oktatási intézménnyel (óvodától középiskoláig). Úgy gondoltuk, ha az intézményvezetôket megnyerjük a rendezvénynek, akkor biztos, hogy minden paksi gyermek ki fog látogatni rá. Elsô lépésben, 2009. június 19-én találkozóra hívtuk az összes városunkban mûködô oktatási

2009/4

intézmény vezetôjét, ahol ismertettük elképzeléseinket a rendezvénnyel kapcsolatban. A régi gyakorlatban az edzôk az iskolai tanévkezdés utáni elsô héten mentek minden iskolába toborozni a saját sportáguknak megfelelô korosztályú gyerekeket. Ez azzal járt, hogy évrôl évre 5-6 sportág képviselôi bekopogtattak a tanórákra kampányolni saját sportáguk mellett, megzavarva ezzel a tanítás menetét. Egy sportágválasztó rendezvényen pedig minden sportág bemutatkozhat a gyakorlatban is és így a gyerekek nemcsak elméletben hallhatnak róla. Minden intézményvezetô a támogatásáról biztosított bennünket, ezzel az elsô lépést megtettük a rendezvény megvalósítása felé. Megkerestük a Nagy Sportágválasztó szervezô stábját, hogy mi a véleményük egy Pakson rendezendô sportágválasztóval kapcsolatban. Terveinket támogatták (a névhasználatot is biztosították nekünk) és partnerségi viszonyt alakítottunk ki, hogy a két rendezvény arculata közös legyen, hiszen a cél is közös. Az Atomerômû Sportegyesület a Paksi Sportegyesület segítségével 2009. szeptember 03-04-én a Paksi Strandon rendezte meg az I. Paksi Sportágválasztót, melyen 23 sportággal (bocsa, búvárkodás, férfi kosárlabda, floorball, íjászat, judo, kajak-kenu,


2009/12/06 11:03

Page 27

MAGYAR EDZŐ 27

2009/4 ■ kyokushin karate, labdarúgás, néptánc, nôi kosárlabda, ökölvívás, ritmikus gimnasztika, röplabda, teke, sakk, shotokan karate, tájfutás, show tánc, tenisz, twirling, úszás, vitorlázás) ismerkedhetett meg a mintegy 3200 gyermek és 600 szülô. Az elsô nap középiskolások látogattak ki a strandra. Kezdetben ugyan kicsit passzívak voltak, de miután feloldódtak, már bátrabban próbálgatták a sportágakat. Ezzel a korosztállyal a célunk az volt, hogy azokat a gyerekeket, akik valamilyen okból abbahagyták a sportolást, visszacsábítsuk, azok közül pedig, akik még nem sportoltak, minél több fiatalt rábírjunk arra, hogy elkezdjen rendszeresen mozogni, s így a szabad délutánjait szakemberek irányítása mellett, közösségben töltse. A második nap délelôttjén az általános iskolák felsô tagozatosai következtek jóval aktívabb részvétellel. Megérkezésük után azonnal birtokba vették a strandot, a helyszíneken érdeklôdtek a sportágakról, edzéslehetôségekrôl. A felsô tagozatosokat azokkal a célokkal hívtuk, hogy köztük az edzôk még találnak olyan gyerekeket, akikbôl még aktív sportoló válhat, illetve akik sportágat szeretnének váltani, ezen a rendezvényen lehetôségük van megtekinteni a kínálatot. Így bent maradnak a sport körforgásában és elôzô sportágukban megszerzett képességeiket kamatoztathatják az új sportág

tanulása, ûzése során. A második nap délutánján az alsó tagozatosok látogattak ki, akik jelenlétükkel „életre keltették" a strandot. A szakemberek és segítôik alig gyôztek válaszolni a rengeteg kérdésre és fáradhatatlanul segítették a gyereket abban, hogy kipróbálhassák a sportágakat és választ kapjanak minden kérdésükre. Péntek délután a gyerekek szüleit is a helyszínre vártuk, hiszen a kicsik mellett a szülôket is meg kell nyerni az adott sportágnak, mert a választás közös. Az 1-4. osztályosokkal egyértelmû célunk az volt, hogy minél több kisgyerek kezdjen el sportolni és a mozgás, lételemük legyen egész életük során. Végül a nagycsoportos (6 éves) óvodásokat hívtuk, mert részükre a labdarúgás, fiú kosárlabda, kajak-kenu és judo sportágakban elôkészítô csoportok mûködnek. A rendezvénnyel kapcsolatban eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptunk. Az edzôktôl a két nap rendkívül feszített munkát igényelt, de abból a szempontból sokkal könnyebb dolguk volt, hogy sportágukat nemcsak szóban, hanem gyakorlatban is meg tudták mutatni. Több olyan fiatal volt, aki már abbahagyta az aktív sportolást, késôbb azonban mégis meggondolta magát, de nem volt bátorsága ahhoz, hogy lemenjen edzésre. Itt viszont találkozott a régi edzôjével, csapattársaival, be-

szélgetett velük és ez hozzásegítette ahhoz, hogy újra elkezdjen edzésre járni. Az I. Paksi Sportágválasztó sikerének titka szerintünk a következô: Sikerült egy olyan közös célt megfogalmazni, amivel az egész várost mozgósítani lehetett, ez a közös cél pedig a – mindannyiunk számára legfontosabb – gyerekek egészséges életmódra nevelése. Az egész város mögénk állt: a Polgármesteri Hivatal, az Atomerômû, az iskolaigazgatókon keresztül az összes iskola, valamennyi sportegyesület, minden szakosztály, egyéb mozgással kapcsolatos civil szervezetek. A rendezvény anyagi feltételeinek megteremtése teljes mértékben a városban mûködô vállalkozások segítségével történt. A bankok jelentôs pénzadományt adtak, a pékek ingyen adtak péksüteményt, ingyen kaptuk a vizet, a csokoládét, a strandot, mint helyszínt, beszerzési áron vásároltuk meg az almát, száz pendrive-ot és a befolyt összegbôl közel 600, a rendezvény emblémájával ellátott pólót tudtunk szétosztani. A jelentôs segítség tette lehetôvé, hogy ezt a körülbelül 3800 fôt megmozgató rendezvényt öt munkatárssal, Bedecs Ferenc az ASE ügyvezetô-helyettesének, a Kajak-Kenu Szakosztály vezetôedzôjének irányításával készíthettük elô és bonyolíthattuk le. Bedecs Ferenc és Kovács Antal


2009/12/06 11:03

Page 28

28 MAGYAR EDZŐ

■

2009/4

Akit mindenki a becenevein ismer A 95 ÉVES KISGYÖRGY LAJOSNÉ – A SZERELMEIRÔL Egyesek szerint a népszerûség, az elismertség és a szeretet egyik jele, ha valakit a becenevén ismer és szólít a környezete. Bevallom, hiába töltöttem már több mint két évtizedet a sport világában, sokáig én sem tudtam, ki az a titokzatos személy, akit az öttusázók Gyuri néninek, a sportlövôk pedig Baba néninek neveznek. Aztán megoldódott a rejtély: a két „néni" nem más, mint Kisgyörgy Lajosné világ- és Európa-bajnoki ezüstés bronzérmes sportlövô, majd edzô, aki 1914. január 14-én Fedor Magdaként jött a világra. Mesébe illô sportlövôi pályafutása során 123 bajnokságot nyert, ebbôl 68 volt egyéni – ezzel a teljesítménnyel ô a legtöbb bajnoki címmel büszkélkedô magyar sportolónô. Személyes találkozásunkkor a döbbenettôl pillanatokig meg sem tudtam szólalni, nem hittem el, hogy akihez jöttem, már 95 éves. Aztán a csodálkozásom csak fokozódott, amikor Baba néni – némi szabadkozás után: „Mirôl meséljek én neked?" – elkezdett mesélni. Megelevenedett a múlt, a történelem. „Tudod, miért lettem Baba néni? kérdezte. - Öten voltunk testvérek, én késôi születésû gyerek vagyok, a két bátyám és a két nôvérem után így lettem én a „Baba". Ez aztán rám is ragadt, persze, egy idô után már néniként. Volt olyan lövô tanítványom, aki a pisztolytáskájába fölírta, hogy Baba=Magda, nehogy elfelejtse a névnapomat. A Gyuri néni már késôbb jött: a férjem húsz éven át az öttusázók lövôedzôje volt, ám emellett a sportlövôk szövetségi kapitánya is. Amikor a sportlövôkkel külföldre kellett mennie, én tartottam az öttusázók, - Balczó, Móna, Török - edzéseit. A lôtéren ugyanis nem lehettek egyedül, én adhattam ki nekik a fegyvereket. A férjem után neveztek el Gyuri néninek. Ma is, ha Gyuri néniként szólít meg valaki, tudom, hogy ô öttusázó, mert a lövôknek Baba néni vagyok. Nagyon jóban voltam az öttusázókkal, az edzéseket akkoriban a Marczibányi téren tartották, ahol én sportlövôként töltöttem napjaimat. Amikor a férjemnél edzésen megjelentek, odamentem, és figyeltem Benedek Gábort, Kovácsi Aladárt, Szondy Pistát. Rengeteg idôt töltöttünk együtt, mert ha versenyeken segíteni kellett, beállni ide-oda, mindig

kéznél voltam. Az 1954-es világbajnokságon például a futás utolsó kilométeréhez állítottak engem, egy nagyon tarka, feltûnô ruhában jeleztem, hogy már csak egy kilométer van hátra a négybôl. Elsôsorban Szondy Pista miatt volt rám szükség, akit, ha négy számból állt volna az öttusa, futás nélkül, senki sem tudott volna legyôzni. Szóval, Szondy, akinek a futás nem volt az esete, észrevett, és nagyot horkantott, mert bosszantotta, hogy ilyen sokat kell még futnia. Utána mondta is, hogy akkor nagyon nem szeretett engem… Mit mondjak? Az én szerelmem az öttusával már több mint hatvan éve tart…" Aztán persze megtudom azt is, hogy ehhez a szerelemhez hogyan vezetett egy másik szerelmen át az út. Az elsô számú szerelem nem más, mint a késôbbi férj, Kisgyörgy Lajos. „Hogy miért lettem sportlövô? A férjem fiatal repülôs hadnagyként szolgált Székesfehérváron, mellette öttusázott, én pedig hobbiból kikísértem a lôtérre. Tudod, az elsô idôben a fiatalasszony megy a férjével mindenhova… Egyszer valaki a lôtéren megkérdezte tôlem, hogy miért nem próbálom meg én is a lövészetet. Hogy ez mikor volt? Huszonnégy évesen mentem férjhez, akkor ez olyan 25 éves koromban történhetett. Leadtam tíz lövést, és mivel nagyon jó volt a szórás, biztattak, hogy próbáljam ki magam versenyen is. No, az elsô versenyemen, akkor a nôk csak puskával lôttek, a negyven indulóból a negyvenedik lettem. Utána odalépett hozzám egy bögyös lány, és gúnyos megjegyzést tett. No, én erre nagyon feldühödtem, mert akkor már teniszben és korcsolyában vidéki viszonylatban jó eredményeim voltak. Azt gondoltam, majd én megmutatom ennek a bögyösnek… A lôtér egy saroknyira volt tôlünk, úgyhogy szinte két rántás között is átmehettem edzeni. Gyorsan fejlôdtem, különösen akkor, amikor a Mûegyetem leigazolt, mert az ottani fôiskolai bajnokok húztak magukkal. A háború elôtt már öt bajnokságom volt. A háború után viszonylagos csend következett, majd amikor megalakult a Honvéd, oda igazoltam. Bekerültem a férfiválogatottba, tizenkét évig a férficsapatnak is tagja voltam, férfibajnokságot is nyertem. Az alatt a tíz év alatt, amíg férfiválogatott voltam és velük

jártam a világot, rengeteg kalandban volt részem." Megint visszarepülünk a múltba, egy kijevi versenyig, ahol egyedüli nôi indulóként megnyerte a legnehezebb számot, a 120 lövéses összetettet, mire a kelet-németek vezetôje így kommentálta a történteket: Frau Magda (a Kisgyörgyöt természetesen a külföldiek nem tudták kiejteni) megverte a férfiakat, mostantól ô már nem die Frau Magda, hanem der Frau Magda. Az 50-es évek végén Moszkvában ugyancsak egyedüli nôként vett részt egy versenyen, és a szállodában természetesen külön szobát kapott. Ám amikorra hazaért, az üres ágyra beszállásoltak egy magyar férfit, aki élvezte a helyzetet, és nem akart kiköltözni. Baba néni a „gyezsurnaja" (a fiatalok kedvéért: a szovjet szállodák folyosóin felügyelô hölgy elnevezése) közremûködésével kidobta a férfit, majd egy hímzett selyemkendôvel köszönte meg a gyezsurnaja segítségét. Nevetve meséli a számtalan sztorit, amelyeknek az volt a forrása, hogy a férfiak közt ô volt az egyedüli nô. „A nôi válogatottnál már szolidabb dolgok történtek, de azért itt is akadt néhány képtelen, fantasztikus eset. Képzeld el, amikor várandós voltam a fiammal, megnyertem egy pisztolyversenyt. Utána egyesek meg akarták óvni az eredményt, mondván: én nem egyedül lôttem, hanem ketten voltunk. És ezt komolyan gondolták!… Azok sem voltak könnyû percek, amikor egy október 23-án táviratot kaptam, hogy „az ön nevére egy láda fegyver érkezett"… Persze, voltak megható esetek is, például amikor a keletiek közül egyedül én kaptam a Walther-cégtôl fegyvert, ugyanis addig szovjet puskával versenyeztünk, vagy amikor egy másik cég megajándékozott egy lövész szemüveggel, mert hallották, hogy elégedett vagyok a termékükkel, amiben már öt éve lôttem. Így lettem akaratlanul is „reklámarca" egyes sportszergyártóknak". Ha már szóba került a szövetségi kapitány-férj, no meg a „kismamával együtt lövô" gyermek, nem hagyhattam ki a családi kapcsolatokat sem. Nem volt gond abból, hogy a versenyzô férje a szövetségi kapitány? No és az élversenyzô hogy tudott helytállni anyaként? Ennél a témánál bekapcsolódik a beszélgetésbe Magdó, Baba


2009/12/06 11:03

Page 29

MAGYAR EDZŐ 29

2009/4 ■

néni sportlövô, teniszezô, teniszedzô lánya. „Apu 1962-ben lett a sportlövôk szövetségi kapitánya, és akkor Anyunak már olyan eredményei voltak, hogy egyszerûen nem lehetett kihagyni a válogatottból. Persze, a múltja ellenére azért voltak, akik próbálkoztak, piszkálódtak, de az eredmények önmagukért beszéltek. És hogy milyen életünk volt? Az öcsémmel belenôttünk a sportba. Anyu vitt minket edzésre, a lôtéren nôttünk föl. Ha külföldön verseny volt, ami akkoriban három hétig tartott, egy néni vigyázott ránk. Nem volt velünk gond, jó tanulók voltunk. A lövészet persze minket is megfertôzött, volt olyan varsói verseny, hogy mind a négyen ott voltunk: Apu edzôként, Anyu meg én puskával, a testvérem pedig pisztollyal versenyzett. Az volt az elsô repülôs utam". Baba néni a gyerekei mellett nagyon büszke az unokára, Kisgyörgy Gergely teniszezôre, akit 1989-ben UNESCO Fair Play-díjjal tüntettek ki. A jelenhez közeledve megtudom, hogy bár a fegyvert letette, egykori sportágától nem szakadt el. „62 évesen még versenyeztem, 60 évesen még válogatott voltam, úgy

tettem le a fegyvert, hogy minden számban, puskában és pisztolyban is elsô osztályú versenyzô voltam. A férjem halála után azonban már nem tudtam bemenni a lôtérre. Mindenhol, ahol megfordultunk, ôt láttam… Aztán felkérésre vidéken és a Zalkában is edzôsködtem, ide nem fûztek korábbi emlékek. A lövészettôl persze nem szakadtam el, egy idôben a Népsportnak is adtam színes anyagokat, és a szövetség tiszteletbeli elnökségi tagjának is megválasztottak. A vidéket járva láttam, hogy mennyi tehetség van, csak nehéz manapság a helyzet. Nem olcsó sport a lövészet. Hallom, hogy Sidi Péter is saját magát szponzorálja… A másik szerelmemet, az öttusát is tönkretették ezzel az új szabállyal. Milyen bolondság az, hogy futás közben kell lôni? Ez nem lövészet! Már az is nagy változás volt, amikor az éles lövészetrôl áttértek a légpisztolyra. Én is versenyeztem légfegyverrel, és mondhatom, hogy nem könnyû. Az éles oda megy, ahova küldted, ebben viszont ha egy pici hiba van, már nem oda megy a lövedék, ahova szántad. Mi, lövôk, nagyítóval egyenként megnéztük, nem hibás-e valamelyik lôszer, ám tudom, az öttusázóknak erre nincs ide-

jük. A légpisztolyt pontosan kell tartani, és a könnyû súlyához képest nehéz sütése van. Persze, ez már mind nem számít. Most rohanva kell lôni. Tartok tôle, hogy az okosok majd azt is kitalálják, hogy lóról vívjanak a versenyzôk… Nem is megyek ki ma már öttusára, pedig a ’99-es margitszigeti világbajnokságon hatalmas élmény volt Balogh Gabi versenyzése." Látva Baba néni energiáját, életkedvét, nem tudom elképzelni, hogy ne találna magának másik „szerelmet". De kérdezés nélkül is mondja. „Idôközben rátaláltam a síelésre, amikor leesik az elsô hó, már ujjongok, és mintha kicseréltek volna. Régen fölfedeztem Ausztria minden síterepét, ma már a Svábhegy az otthonom. Ne is kérdezd, persze hogy síelek még most is, csak már óvatosan. A lábam és az agyam is a régi, a szemem is kiváló, szemüveg nélkül olvasok, tûbe fûzök. El ne felejtsem, kertészkedek is. Ez már régi szenvedélyem. A Balaton mellett van egy kis kertünk, amit imádok, a hétvégén is ott voltunk. Amíg jó az idô, ott teszek-veszek, aztán ha leesik a hó, irány a Svábhegy. Igyekszem megtalálni az élet örömeit, Füredi Marianne szépségeit.


2009/12/06 11:03

Page 30

30 MAGYAR EDZŐ

■

2009/4

Emléküket kegyelettel ôrizzük Az év utolsó negyedében, sajnos, túlságos gyakorisággal kényszerültünk végleges búcsút venni sporttársadalmunk értékes személyiségeitôl, leróni végsô tiszteletünket temetésük szomorú alkalmával. A legelismertebbek közül az alábbiakban néhány egészen kivételesen eredményes, egyben népszerû sportemberre emlékezünk.

Greminger János (1929-2009) A 2009. október 19-i reggeli hír megdöbbentette az egész magyar sporttársadalmat, a sportot szeretô embereket: „Nyolcvanéves korában, hosszú, súlyos betegség után elhunyt Greminger János", a határainkon belül és azon kívül is a sokak által szeretett és szívbôl tisztelt „Csôrös". Szegeden, 1929. május 5-én született. A kosárlabda alapjait 1945-1947 között a Szegedi Postásban sajátította el. Pályafutása az SZVSE, a Bp. Lokomotívon keresztül vezetett Európa egyik legjobb klub csapatához, a Budapesti Honvédhoz, ahol 13-szor nyert magyar bajnokságot. Sportpályafutását szeretett egyesületében fejezte be 1964-ben. Ez idô alatt 239 alkalommal öltötte magára a címeres mezt. Öt alkalommal vezényelte a pályán a magyar válogatottat Európa-bajnokságokon, 1953-ban ezüst-, 1955-ben arany érmet nyert. 1962-ben Európa válogatott lett és elnyerte Európa legjobb irányító játékosa címét. Az alig 180 centiméter magas kosaras technikai tudásával, különleges irányítókészségével az óriások közül is kiemelkedett. 1954-ben a Fôiskolás világbajnokságon aranyérmet szerzett. 1952-ben, 1960-ban és 1964-ben a magyar olimpiai csapat tagjaként részt vett a nyári játékokon. Eredményes sportolói pályafutása színes és sokrétû tapasztalatait a sport irányítása területén is kamatoztatta. Vezetôként sokoldalú szakmai felkészültségével, mindenkori becsületességével, ôszinteségével és korrektségével köztiszteletnek örvendett. 1965 és 1979 között, mint sportvezetô, a szeretett egyesületében, a Bp. Honvédban a módszertani osztály

munkatársaként, majd annak vezetôjeként és végül a klub elnökhelyetteseként dolgozott, majd az OTSH sportágak fôosztályának lett vezetô helyettese. Ezt a pozíciót tíz éven keresztül töltötte be. 1989-ben vonult nyugdíjba, de 1994-ben az elsô hívó szóra ismét csatasorba állt az egyetemes magyar sport fellendítése érdekében és 1994-tôl kezdôdôen további négy éven keresztül az OTSH elnök-helyettesi posztját töltötte be, míg azután 1999ben végleg visszavonult. Ezer szállal kötôdött a magyar olimpiai mozgalomhoz, amelynek munkásságával az egyik legtevékenyebb tagja volt. Évtizedeken keresztül segítette a Magyar Olimpiai Bizottság munkáját, aktív közremûködésével, kiváló tanácsaival, észrevételeivel, s négy téli olimpián vezette a küldöttségünket. Versenyzôi pályafutása és sportvezetôi tevékenysége elismeréseként több magas kitüntetést kapott. 1996-ban a legmagasabb magyar olimpiai elismerésben, a MOB érdemérem kitüntetésben részesült. Greminger János a második világháború utáni idôszak egyik legkiemelkedôbb kosárlabda-játékosa, a sportéletünk egyik legkiválóbb személyisége M. Z. volt.

Kolczonay Ernô (1953-2009) Sportpályafutását 1964-ben úszóként kezdte a BVSC-ben, majd a Bp. Honvéd öttusázója, 1969-tôl pedig vívója volt. Háromszoros egyéni, hatszoros csapatbajnok párbajtôrben. Tôrcsapatban ötször nyert bajnoki aranyérmet. Világbajnokságokon egy-egy egyéni ezüst- (1979) és bronzérem (1982) mellett csapatban egy arany (1978) és három bronzérmet szerzett. Az 1980-as moszkvai olimpián egyéniben, míg 1992-ben Barcelonában csapatban vehetett át ezüstérmet párbajtôrben, miközben Moszkvában a 6. helyezett tôrcsapatnak is tagja volt. Edzôsködött klubjában, a Bp. Honvédban, majd a görög válogatottnál is. 1990-ben egyik alapítója volt a „családi vállalkozásként" mûködô Fless Vívóiskola és Sportklubnak, melynek párbajtôrcsapata 2006-ban Fair Play-díjban részesült. Miközben sorra nevelte a vívópalán-

tákat a Fodros utcai Általános Iskolában és a Fless Vívóklubban, 1997-ben, 44 évesen még Világkupa-versenyt nyert Melbourne-ben. A fenti sorok, adatok egy ízig-vérig sportember pályafutásának jelentôsebb állomásait jelzik. Nekem megadatott, hogy tudósítóként ott lehessek ezek közül néhányon. Az elsô meghatározó emlék a barcelonai olimpia, ahol a magyar párbajtôr-válogatottat két tapasztalt, idôsebb vívó - Kolczonay Ernô és Hegedûs Ferenc -, valamint három tini - Kovács Iván, Kulcsár Krisztián és Totola Gábor - alkotta. Ernônek az elôdöntôbe jutásért a Kanada elleni utolsó mérkôzésen 5:2-re kellett nyernie. Ha 5:3, kiesik a csapat. Ernô 5:2-re nyert. Sajnos, a döntôben a németeket már nem tudták legyôzni, holott a csoportban megverték ôket. Már tudtuk, hogy beteg, de még ment, és intézte a vívósuli ügyeit. Igazi sportember volt. Imádta a vívást, az életét tette rá, amely tragikuf.m. san idô elôtt zárult.

Köstner Henrik (1910-2009) A gondviselés hosszú és tartalmas sportélettel ajándékozta meg az uszodák népszerû, közszeretetnek örvendô alakját, akit már a húszas-harmincas évektôl kezdôdôen „Rikinek" becézett a vizes társadalom apraja-nagyja. Mindennapos látogatója volt a Rudas és az öreg Császár-uszodának, különösképpen az újat szerette, amelyet 1926ban építettek, s ahol megismerkedett ifjú vízilabda tehetségként magával a példaképnek tekintett nagy Komjádi Bélával is. S valóban remek játékos lett, a MUE tagjaként a harmincas évek elején az elsô osztályban szerepelhetett. Korán kedvet kapott az edzôi szolgálathoz, elhivatottsággal és nem mindennapos tehetséggel látott munkához, s ezt hosszú évtizedeken át sikeresen, nagy kedvvel folytatta mind az úszásban, mind a vízilabdázásban. Ez utóbbihoz - mármint a vízilabda tanításához az akkor közkedvelt Lágymányosi uszodában látott neki. Többek között itt kezdett foglalkozni az akkoriban Szegedrôl érkezett Szívós Istvánnal, a késôbbi kétszeres olimpiai bajnokkal, akinek a fia is olimpiai aranyérmes lett, sôt az unokája is válogatott játékosként szer-


2009/12/06 11:03

Page 31

MAGYAR EDZŐ 31

2009/4 ■ zett a családnak hírt-nevet. Átívelünk korokat, sportágakat, országokat, évtizedeket!… Köstner Henrik fedezte fel a Helsinkiben olimpiai bajnokságot nyert Novák-nôvéreket, Évával és Ilonkával, ô foglalkozott a szintén ötkarikás bajnok vízilabda kapussal, Antal „Lapajjal", azután a sokszoros bajnok Tátos Nándorral, Végházi „Ricsivel", a nagyszerû hosszútávúszó Vörös Ferenccel. Igaz, csupán egy röpke esztendôre a szlovéniai Ljubjanába szerzôdött. A városi csapat nyerte kezei alatt a bajnokságot, s úszói is remekelek, de már 1942-ben ismét itthon mûködött. A II. világháború során hadifogságba esett, majd hazatérte után elôbb az Újpestben (UTE), mint vezetôedzô, majd a Bp. Honvédban dolgozott, olyan nagyságok mellett, mint Nyéki Imre, Tumpek György. Ô alapította a Tungsram úszó- és vízilabda szakosztályát (késôbb Vasas Izzó néven szerepelt hosszú évekig az elsô osztályban az együttes), ahol egészen késôi, 1986-ban bekövetkezett visszavonulásáig dolgozott. Utolsó „ajándéka" úszósportunknak az 1988-ban olimpiai bajnokságot, majd világbajnokságot is nyert mellúszónk, Szabó „Joe" felfedeg.r. zése volt.

Schlegel Oszkár (1938-2009) Életében már kezdetektôl fontos szerepet játszott a sport: a Petôfi Sándor Gimnáziumban nagy hatással volt rá az országos hírû testnevelô, Paulinyi Jenô. Számos sportágban volt járatos, de a kézilabda állt a legközelebb hozzá, a gimnázium csapatában Csom István késôbbi sakk nagymesterrel és Schmitt Pál majdani olimpiai bajnok vívóval, MOB-elnökkel játszott együtt. A Testnevelési Fôiskola elvégzése, a tanári diploma megszerzése után az oktatásnak-nevelésnek szentelte életét. 1970-tôl 35 éven át a zuglói Ôrnagy utcai iskolában tanított, igazgatóhelyettes, majd 15 éven át igazgató volt. Hogy az utókor méltón ôrizze Csanádi Árpád NOB-tag emlékét, 1986-ban meggyôzte a Központi Sportiskola akkori igazgatóját, Barbacsi Imrét: legyen a Csanádi Árpád Iskola a KSI bázis iskolája. A késôbbiekben az iskola valamennyi termét elhunyt magyar olimpiai bajnokokról nevezték el. Schlegel Oszkár évtizedeken át, élete végéig tagja volt a Magyar Olimpiai Akadémia tanácsának, és ugyancsak évtizedekig élvonalbeli kézilabda csapatoknál edzôsködött. Az olimpiai esz-

me terjesztése érdekében több olimpiai klubot is életre hívott, köztük a Hídverô Olimpiai Baráti Kört a Komárom megyei Neszmélyen. Rengeteget tett azért, hogy a sporthôsökre a következô nemzedékek is emlékezzenek, emlékük örökké éljen. A sors kegyes volt hozzá, megadta neki, hogy legutolsó munkáját, az Aranycsapat kiválóságáról, Kocsis Sándorról írt könyvet – Volt egyszer egy csatár – Kocsis Sándor emlékkönyv – kórházi ágyán még kézbe vehesse. ••• Újságírói pályám elején nagyon sokat jártam a Csanádi Árpád Iskolába, ott voltam az elsô terem-névadásokon is. Schlegel Oszkár mindig szeretettel kalauzolt az intézményben, mesélt errôl-arról, a hétköznapi életükrôl, vagy hogy éppen mire készülnek. Ha az aktuális ünnepség forgatagában éppen nem volt ideje rám, kérte, ma-

radjak ott, a végén majd beszélgetünk… A személyes benyomások mellett a KSI versenyzôitôl kapott információk is színesítették a „Igazgató úrról" alkotott képet. Az öttusázóktól hallottam, hogy gyakran látogatta meg ôket edzésen a Komjádi uszodában és más létesítményekben – vagyis ismerte az iskola élsportolóit, követte versenyzôi pályafutásukat. Nemcsak büszkélkedett velük - mert valóban büszke volt rájuk -, hanem figyelte fejlôdésüket, eljárt a versenyeikre késôbb is. A tanítványok, a jövô bajnokai mellett a múlt nagy alakjaival is lelkiismeretesen törôdött, gondosan igyekezett megszépíteni az idôsödô sportemberek mindennapjait. Rengeteget tett legendás sporthôseink emlékének megôrzéséért. Méltán érdemli meg, hogy az övét is ott F.M. ôrizzük közöttük.

GALAMBOS LÁSZLÓ:

tô Könyvismerte

A nordic walking varázsa GYAKORLATOK, ÖTLETEK, TECHNIKÁK Örömmel értesítjük természetet kedvelô olvasóinkat, hogy a Dialog Campus Kiadó jóvoltából megjelent hiánypótló könyvünk. A modern társadalomban életünk folyamán igen magas stresszhatás ér bennünket. Környezeti változások, a család és a munka közötti egyensúly megtartása, a rohanó életmód stb. mind-mind elbizonytalanítják életünket és megbontják az egészséges életvitel harmóniáját. Ezeknek az új kihívásoknak az egyetlen orvossága a mozgás. A mozgás, amely legyen formálisan egyszerû, gyorsan megtanulható és mindenütt mindenkor korlátok nélkül végezhetô; legyen minden életkorban gyakorolható, és a terhelés a gyengétôl egészen a teljes intenzív edzésig terjedhessen, minden izomcsoportot átmozgasson, valamint egy idôben erôsítse az állóképességet és fejlessze az ügyességet. Ugyancsak lényeges, hogy a kalóriaégetés kiemelkedô szerepet kapjon. A szabadban eltöltött idô és a természetélvezet ideális energiafelvételt, valamint teljes mértékû kikapcsolódást jelent. Ez az egészséges mozgás a nordic walking, amelyet ajánlunk mindenki számára. Ára: 2690 Ft. Internet ár: 1964 Ft. A/5, 120 oldal, minden oldalon fekete-fehér fotókkal, fûzött. ISBN 9789639542891 A könyvet megrendelheti a [email protected] e-mail címen, a 06-1266-1265 faxszámon, valamint a www.dialogcampus.hu és a www.nordicwalking-galako.hu honlapon.

TENISZ SZAKSZÓTÁR! Tisztelt Hölgyem/Uram! Kedves Sportot szeretô Kolléga! Ezúton szeretném tájékoztatni Önt arról, hogy megjelent a Tenisz Szakszótár magyar-angol, angol-magyar nyelveken, amely közel 4000 tenisz és sport szakkifejezést tartalmaz 358 oldalon. A szótárt lektorálta: Hornok Miklós, junior válogatott kapitány. A könyv hasznos segítség lehet: - diák- és teniszsportban dolgozó szakembereknek, edzôknek, versenyzôknek, testnevelôknek, nyelviskolákban dolgozóknak, könyvtáraknak, könyvesboltoknak, két tanítási nyelvû iskolák testnevelôi és angol nyelvtanárok számára, és mindazoknak, akik szeretik a sportot és a teniszt, és szeretnék elmélyíteni angol nyelvtudásukat ezen a területen is. A szótár két nagy fejezetbôl áll: I. Tenisz és sport szakkifejezések. II. A teniszsport és a gimnasztika oktatását elôsegítô kifejezések. A szótár ára: 3.500 Ft (+ esetleges postaköltség) Amennyiben ezen ismertetô felkeltette érdeklôdését, kérem, hogy vásárlási szándékát (esetleges számlázási címével) jelezze a [email protected] e-mail címen, vagy a 06/70-310-39-88 telefonszámon. Bôvebb információért tekintse meg az internetes oldalamat az alábbi címen: http://sportszotar.uw.hu. Jó munkát és jó nyelvtanulást kívánok tisztelettel: Csirkés Zsolt


2009/12/06 11:03

Page 32

32 MAGYAR EDZŐ

■

2009/4

Speciális étrendkiegészítôk alkalmazása a felkészítésben Korszerû sporttáplálkozás

Szabó S. András rovata

A sporttáplálkozás egyes speciális kérdéseit elemzô rovatunkban az eddigiek során 25 önálló közlemény jelent meg. Az alábbi rész egy speciális táplálékkiegészítô (a zsírégetô hatású karnitin) szerepét elemzi a sportolók táplálkozásában. Mint ismeretes, a táplálékkiegészítôk (más néven étrend-kiegészítôk) - nevükbôl is adódóan - csupán kiegészítô anyagok, segéd-tápanyagok, esetenként azonban egyúttal gyógyhatású készítmények (lényegében funkcionális élelmiszerek, illetve tápszerek) is, amelyek alkalmazása elsôsorban a versenysport s fôleg az élsport képviselôi táplálkozásának optimálásában keresendô. Azaz az élettanilag adekvát táplálkozás biztosításán túl itt döntô szerepe van az elvárt, illetve elôidézhetô teljesítmény-fejlôdésnek, teljesítôképesség-javulásnak is. Esetenként egyébként az étrendkiegészítôk fogalomkörébe olyan komplex készítmények is besorolhatók, amelyek speciális esetekben egyes étkezések helyettesítésére is felhasználhatók. A sorozat elôzô részeiben a teljesítményfokozás témakörén belül már foglalkoztunk a kreatinkiegészítés, a szabad aminosav-bevitel, az ásványi anyagok (esszenciális, illetve biológiai hatású makro- és mikroelemek), a vitaminbevitel s a fehérjekoncentrátumok alkalmazásának egyes kérdéseivel, s ezen készítmények, illetve ezek esetleges kombinációi jellegzetesen táplálék-kiegészítôknek tekinthetôk. Más néven funkcionális élelmiszereknek, azaz olyan termékeknek, készítményeknek, amelyeknek az a legfontosabb biológiai funkciója, hogy az adott komponensre vonatkozóan a szervezet esetleges hiányát fedezzük, azaz az adekvát bevitelt biztosítsuk, s kiküszöböljük ez által a teljesítményszintet negatívan befolyásoló hatást. Az egyes speciális készítmények bemutatása nem az egyes készítmények

elnevezése, illetve gyártója (pl. MLO, MUSASHI stb. ) vagy a kiszerelés jellegzetessége (pl. italporok, energiaitalok) illetve a kívánt biológiai hatás (pl. zsíranyagcserére ható termékek, szálkásítók) esetleg a biológiai eredet (pl. szójakivonat, tojásfehérje-koncentrátum, méhpempô, cápaporc) alapján, hanem egyértelmûen a kérdéses hatóanyag alapján történik, hiszen lehetséges, hogy ugyanaz a hatóanyag számos különbözô elnevezésû készítményben is jelen van. Elôfordulhat természetesen egyedi komponensként, vagy esetleg egy komplex készítmény egyik olyan összetevôjeként, amelynek jelentôs biológiai hatás tulajdonítható.

Zsírégetôk alkalmazása a sportolók táplálkozásában, felkészítésében Jól ismert tény, hogy mind a súlycsoportos, mind pedig a súlycsoportoktól független sportágakban a kiváló teljesítmény egyik elôfeltétele az optimális, vagy azt közelítô testösszetétel, azaz a test ideális izom- és zsírszövetaránya. Ha az izomszövetarány magas - az izomzat a mozgás aktív szervrendszere - akkor a sportolótól várható teljesítményszint is magas, ellenkezô esetben, azaz magas zsírszövetaránynál nyilvánvaló, hogy az izomarány kisebb, így a teljesítôképesség is mérsékelt. Számos zsírégetô készítmény van forgalomban, közülük a karnitin témakörét elemzi ez a dolgozat, míg a krómpikolinát, a lecitin, a konjugált linolsav s a guarana késôbb kerül röviden ismertetésre.

A karnitin élettani szerepe és elôfordulása A karnitin (L-karnitin) az emberi szervezetben is szintetizálódó vegyület s a szervezetben mintegy 20-25 g menynyiségben található. Két aminosavból, a metioninból s a lizinbôl képzôdik a májban s a vesében, de a napi karnitin szükségletnek - ez kb. 100-300 mg – kevesebb, mint a fele szintetizálódik a testben. A karnitin nagy része (több mint 90 %-a) az izomzatban található, s ezzel magyarázható az a tény, hogy a húsok és húskészítmények a fô karnitin források. Élelmiszereink közül elsôsorban a marhahús s a birkahús magas karnitin tartalmú. Tehát vegetáriánus táplálkozást folytató sportolók esetében a karnitinbevitel kulcsfontosságú! A karnitin biológiai szerepe a szerve-

zetben a zsírok energiaként történô felhasználásának (oxidációjának) elôsegítésében rejlik, jelenléte segíti a hosszú szénláncú zsírsavak (LCFA) átjutását a mitokondriumok belsô membránján. Szintéziséhez 6 faktor szükséges, ezek a következôk: - metionin - lizin - niacin - B-6 vitamin - vas - C-vitamin Látható, hogy a sportolók könnyen kerülhetnek karnitinhiányos állapotba, hiszen egyrészt a nagyterhelésû edzésmunka megnöveli a vese karnitin-kiválasztását, s ez által csökkenti az izomzat karnitin-raktárait, másrészt a nem adekvát táplálkozás mérsékli a természetes szintézist. A vegetáriánusok tehát kétszeresen is veszélyeztetettek, egyrészt a táplálék alacsony karnitin tartalma miatt, másrészt a saját bioszintézis elégtelensége miatt, aminek fô oka a szervezet valószínûleg szuboptimális vas-ellátottsága.

A karnitin alkalmazása a teljesítménysportban Jól ismert tény, hogy a karnitin-raktárak feltöltésének biztosítása kifejezetten elônyös a sporttevékenységet illetôen. Az is tény, hogy pl. hosszútávfutóknál az edzés végén a karnitin-tartalékok jelentôsebb csökkenést mutattak, mint erôedzés esetén, vagy pl. rövidtávfutók edzésmunkáját követôen. Az ok, hogy aerob munka esetén az energia döntô részét a sportoló zsírból nyeri. A karnitin kedvezô hatása a következôképp összegezhetô: 1. Növeli az aerob kapacitást, fokozza az aerob metabolizmust, lévén elôsegíti a mitokondrális zsírsav oxidációt. 2. Csökkenti a szervezet zsírarányát, elôsegíti a felesleges zsír mobilizációját, s mérsékli a vérzsírszintet. 3. Csökkenti a tejsavképzôdést, kíméli a szervezet glikogén-raktárait. 4. Javítja az izmok vérellátottságát, növeli az oxigénellátottságot. 5. Antikatabolikus hatása miatt védi, kíméli az izomfehérjéket. 6. Stabilizálja a sejtmembránokat, segíti a szívizom hatékony mûködését. 7. Javítja a szervezet immunológiai védekezését. 8. Lerövidíti a regenerációs idôt s véd a túledzettségtôl.


2009/12/06 11:03

Page 33

MAGYAR EDZŐ 33

2009/4 ■ A karnitinbevitel dózisa a sportolóknál természetesen táplálkozás-, testtömeg- és sportágfüggô. Edzés elôtt félegy órával bevéve mintegy 250 mg javasolható erôedzést folytató versenyzôknél s kb. 500 mg állóképességi edzést végzôknél. Lehet persze a cél alapvetôen a testtömeg zsírmennyiségének csökkentése is, ez esetben akár 750-1000 mg is lehet a napi bevitel. Ugyanakkor azt is szem elôtt kell tartani, hogy ez utóbbi esetben redukálni kell az energiabevitelt is, s szükséges továbbá az ún. zsírégetô edzésprogram (fél órát meghaladó idôtartamú aerob munka) alkalmazása. Lényeges még kihangsúlyozni, hogy a karnitin optimális dózisban ugyan kedvezôen befolyásolja a metabolizmust, de túlzott alkalmazása szükségtelen, s biztosan nem vezet teljesítményjavuláshoz. Ezért napi 1000 mg karnitin mennyiséget meghaladó bevitel teljesen felesleges és károsíthatja a kiválasztó rendszert. A cikksorozat folytatódik, a rovat következô rész a táplálékkiegészítôk közül a zsírégetôk alkalmazásával és a sportolók felkészítésében történô felhasználásával kapcsolatos egyes kérdéseket elemzi.

Magyar Edzôk Társasága (MET) 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3. Tel/fax: 06-1- 460-6981; Mobil: 06-30-991-0203; 06-30-579-3626 E-mail: [email protected]; Internet: www.magyaredzo.hu

AZ EDZÔI SZAKMA ÉRDEKÉBEN FOGJUNK ÖSSZE! AMENNYIBEN ÖN MÁR A MET TAGJA, ADJA TOVÁBB EZT A BELÉPÉSI NYILATKOZATOT ARRA ÉRDEMES EDZÔTÁRSUNKNAK!

Fénymásolható! Terjeszthetô!

Belépési nyilatkozat A MAGYAR EDZÔK TÁRSASÁGA TAGJA KÍVÁNOK LENNI, AZ ÉVES TAGDÍJAT BEFIZETEM. Név: ……………………………………………………………………………………………..…………………………………………… Szül.hely: ………………………………………………………………… Szül.dátum:…….….…………………………………….... Legmagasabb edzôi végzettség/kitüntetés (sportoktató, sportedzô, szakedzô, mesteredzô) sportág és évszám megjelölésével: ……………………………………………………………..…………………………………………………………...... Levelezési cím (irányítószámmal): ……………………………………………………………...…………………………………… Tel./Fax: ……………………………… Mobil:…………….……….………… E-mail: ……………………………...……………… Munkahely: ……………………………………………………………………………………...………………………………………... Munkahelyi beosztás: ………………………………………….………………………………..…………………………………….... Edzôi munkahely: ……………………………………………………………………………….……………………………………… Edzôi beosztás: ………………………………………………………………………………….………………………………………… Legmagasabb iskolai végzettség: ……………………………………………………………….……………………………………… Nyelvismeret: ……………………………………………………………………………………………………………………………… Sportszakmai érdeklôdési köre: ………………………………………………………………...…………………………………..... Kelt: ….………………………………..

………………………………… aláírás

Tájékoztató A tagdíj magánszemélyeknek évente 2 000,- Ft., diákoknak és nyugdíjasoknak 1 000,- Ft. A MET tagság részére a társaság szakmai folyóirata, a Magyar Edzô térítésmentesen jár. A tagdíjat MET sárga csekken vagy közvetlen átutalással a társaság 11705008-20447601 sz. bankszámlájára kérjük befizetni. Minden esetben kérjük a pontos hivatkozást a befizetô nevére, postai címére és az évszámra, amelyre a tagdíjat befizette.


2009/12/06 11:03

34 MAGYAR EDZŐ

Page 34

etô Könyvismert

■

2009/4

KAREN PETRY, KARSTEN FROBERG, ALBERTO MADELLA, WALTER TOKARSKI:

Felsôfokú képzés az európai sportban és testnevelésben (A MUNKAERÔ-PIACI IGÉNYEKTÔL A SZAKMAI GYAKORLAT BIZTOSÍTÁSÁIG) Bevezetô

Az európai felsôfokú oktatási rendszer egységesítésének, s ezzel párhuzamban egyben a korszerûsítés igényeinek is igyekezett megfelelni az Európai Unió tagországai számára 1999-ben kiadott úgynevezett Bolognai Deklaráció. A benne foglalt bonyolult feladatnak nem egyszerû nekilátni sem, s tény, hogy az elsô évek jószerével a felmérésekkel, konzultációkkal, javaslatok kidolgozásával és megvitatásukkal teltek el, amelyeket, a kezdôlépésekkel együtt, összefoglalva Bolognai folyamatnak nevezünk. Ez, természetszerûen, folytatódott magával a gyakorlati átalakulások sorozatára szánt további idôszakokkal is. Az alábbi, a szokásosnál részletesebben ismertetett szakkönyv - amely a nemzetközi hírû német könyvkiadó és terjesztô cég, a Meyer&Meyer jóvoltából került a könyvpiacra - a Bolognai folyamatnak a testkultúra négy fô területét érintô összefüggéseit tárgyalja. Úgy véljük, elsôsorban az ezen a területeken tevékenykedô szakemberek számára tehet jó szolgálatot az eredetileg angolul és németül, írásunk élén szereplô címmel megjelent kötet. Véljük ezt annál is inkább, mert mi, ugye, az EU elsô nagyszabású bôvítési évében, 2004-ben csatlakoztunk a közösséghez, történelmi okokból némi lemaradással is kellett tehát számolnunk. A másik ok pedig részint általános, részint sajátosan alakult hazai viszonyainknak köszönhetô, amelyek közül ezúttal elegendô legyen csupán egy kiragadott példával élnünk: a Testnevelési Fôiskola, majd Egyetem sorsával, integrációjával a Semmelweis Orvostudományi Egyetemmel, a metamorfózissal járó viszontagságokkal, azután az edzôképzés területén tapasztalt változásokkal, és a sporttudományos életben szintén érzékelhetô módosulásokkal. Az angolból fordított - és szerkesztett - anyagról okvetlenül tudni kell, hogy tartalmát, már érthetô terjedelemi okok miatt is, két, egymással ugyan szorosan összefüggô, de bizonyos mértékig mégis elkülönített rész formájában bocsátjuk a nyilvánosság elé. A többségükben az edzôképzés témáival foglalkozó részeket a Magyar Edzô hasábjain, míg a sporttudományos- és testnevelô képzéssel kapcsolatos tanulmányokat a Magyar Sporttudományi Szemlében közöljük, az általános tudnivalókról ellenben mindkét folyóiratban teljességgel azonos szövegrész található. ••• A Bolognai rendszer bevezetése 2003 októberében kezdôdött az úgynevezett ERASMUS Tematikus Hálózat keretei között, azzal a céllal, hogy területünkön a testnevelést érintôen rendezze és elemezze az európai helyzetet. Ezt a kezdeti projektet azután számos más követte az évek során. Ami bennünket illet, a magyar felsôoktatás is új, többciklusos rendszere állt át ennek megfelelôen 2006-ban. Tömören fogalmazva ez azt jelenti, hogy az alapfokú diplomát 67 szemeszter alatt szerezhetik meg a hallgatók - tehát három-három és fél évben - majd utána vagy befejezettnek te-

kintik a képzésüket és munkába állnak, vagy továbbképzik magukat, továbbtanulnak, jelentkeznek a képzettségüknek megfelelô magasabb minôségi fokozatot jelentô mesterképzésre, amely általában további négy szemesztert, két esztendôt vesz igénybe. Az elsô újszerûen képzett alapdiplomások, „kísérleti nyusziknak" tekinthetô hallgatók ebben az évben, 2009-ben végeztek. Többségükben elégedetlenek, s úgy érezhetik, hasonlóan alkotnak véleményt a munkaadóik is. A hallgatók szerint az új Bolognai rendszer jelentôs hátránya, hogy még kiforratlan, és minderre ráadásul éppen így vélekednek a tanárok is. Nem tudni, például, mi változik-módosul már a következô szemeszterre. Ami a Bolognai rendszer elônye lenne – többek között az egyetemek, felsôoktatási intézetek közötti átjárhatóság – az alapszakasz megszerzése után, ezt igazán nem érzékelik. Az azonos szakokon – például a Budapesti Corvinus Egyetemen és az ELTE kommunikációs szakán – a felvételi követelmények eleve eltérôek… Van mit javítani, s okkal gondolhatjuk úgy, hogy a jobb érthetôséghez az alábbi írás közreadásával is hozzájárulhatunk. ••• Könnyen megállapítható, hogy a sportkultúra egészében érzékelhetôen emelkedett szintû képzés ösztönözte azokat a jelenlegi kutatásokat, amelyek az e területen tapasztalható összefüggéseket igyekeztek feltárni az európai változások és fejlôdés tükrében. Az említett ERASMUS program Tematikus Hálózat Projektje annak érdekében indult, hogy összehangolja a sporttudomány térségében a felsôoktatás változatos rendszereit. A rajt, 2003 októbere óta, a project partner-résztvevôi folyamatosan munkálkodtak azon, hogy a terv, az elképzelés megvalósuljon. Összességében tizenöt projekt menedzsment - azután néhány területi csoporttalálkozóra került sor az alábbi négy szekcióban: „Az edzôi tevékenység", „Testnevelés", „Egészség és fitnesz", valamint „Sport menedzsment". Továbbá nem kevesebb, mint négy széleskörû európai konferencia szervezôdött. A munkafolyamat során néhány fontos kiegészítô munkamegbeszélésre szintén sor került a feladatok gyakorlati megvalósításáról és a várható eredményekrôl, következetesen szem elôtt tartva a Bolognai deklarációt, annak céljait, legfôképpen az európai oktatás harmonizációját, valamint hasonlóképpen a Lisszaboni határozat célkitûzéseit, elôször nevesítve meg a sportszakma kompetencia igényét, s ugyanígy kiemelve, emellett, a kapcsolódó Oktatási és Gyakorlati ügymenetet 2010-ig, valamint az Európai Minôsítési Keretrendszer (European Qualification Framework -EQF) projektjeit. A motivációt az AEHESIS program Tematikus Hálózat Projektjének kialakításához 2003-ban - szintén a felsôfokú oktatási szektorban - a Bolognai folyamat hatására kialakult alapvetô változások szolgáltatták. A projekt általános szándéka a kapcsolatok javítása volt az oktatás és sajátos területei között.


2009/12/06 11:05

Page 35

2009/4 ■ Ennek következtében különbözô megoldási kulcsokat és tanrendi szerkezet-modelleket fejlesztettek ki annak érdekében, hogy ez a sportszektor számára is új, korszerû európai referencia rendszert és oktatási standardokat eredményezzen. ••• A szóban forgó tanulmánykötet lényegében az AEHESISprojekt eredményeit mutatja be. Az elsô fejezet (Karen Petry, Matthias Gütt & Christoph Fischer) az Európai Oktatási Koncepcióra és a Bolognai folyamat alkalmazására összpontosít a sportban. A szerzôk bemutatják az általános fejlôdést az oktatásban és a sportban, s éppen így az AEHESIS Tematikus Hálózati Projekt fô céljait, feladatait, várható következményeit. Ezt követôen Gilles Klein összefüggô áttekintést ad a tanrend-fejlesztéssel kapcsolatos lehetséges stratégiákhoz. Írásában – Tanrend-fejlesztési stratégiák a sportképzésben – módszeres megközelítést körvonalaz a projektet illetôen. A két vázlatos fejezetet négy szektor-riport követi: Ken Hartman, Gilles Klein, Göran Patriksson, Antonin Ryhtecky & Francisco Carreiro da Costa összefoglalja a tanrendfejlesztés legfontosabb szempontjait a testnevelés területén, kritikai megállapításaikkal egyetemben. Patrick Duffy jelentése az edzôi szakmát érinti, számos új gondolatot és elképzelést tartalmaz, amelyeknek alapját az Európai Unió ötszintes struktúrájának ismertetése építi. A project-együttes kiemelkedô eredményei vezettek el „Az edzôi kompetenciáról és minôsítésrôl" szóló konvencióhoz. Vilma Cingiene és Kari Purohano „Sportmenedzsment"címû fejezetükben a különbözô európai országokban a sportmenedzser képzés tanrendi-szerkezeti összehasonlításában végzett vizsgálataik eredményeit, konklúzióit foglalják össze. Ezt követi Allan Pilkington, aki az Egészség és Fitnesz vonatkozásában vizsgálta az oktatás tartalmi felépítését, összpontosítva a modell-szerkezetre és különösképpen a népszerûsítô akciókra. Jean Camy és Alberto Madella azokat az összefüggéseket igyekszik feltárni, amelyek felfedezhetôk a felsôfokú képzés és a munkaerô piacon történô elhelyezkedés között, speciális nyomatékot helyezve a piac sajátságos vonásaira a sport közegét, lehetôségeit illetôen. A szerzôk külön kitérnek a felsôfokú oktatás keretei között fellelhetô oktatási programokra, különösképpen a sportképzéssel kapcsolatos tárgyakra. Camy ismételten illusztrálja az új kihívásokat, amelyekkel szembesülnek a sportképzést adó intézmények, s részletezi az Európai Bizottság politikai stratégiáját, amely leírása szerint következetességre, rugalmasságra, átláthatóságra és megbízhatóságra épül. Végezetül Alberto Mandella, Karsten Froberg és Allan Pilkington vázolja a felsôoktatási intézményeket a sportképzéssel kapcsolatos akkreditálási gyakorlatot a minôségi biztosítékok, garanciák szempontjából, speciális nyomatékot helyezve az új Európai Minôsítési Keretrendszerre (EQF).

A kiadvány (eredeti címe: Higher Education in Sport in Europe) TARTALMA: - Az Európai Oktatáspolitika és a Bolognai folyamat alkalmazása a sportban - Tanterv-fejlesztési stratégiák a sportképzésben (a „hatlépéses modelltôl" az „öt folyamatos keretekig") - A Bolognai folyamat és a tantervi modellfejlesztés a testnevelô képzésben - A Bolognai folyamat alkalmazása, tantervi fejlesztés az edzôképzésben

MAGYAR EDZŐ 35 - Professzionalizmus az egészségmegôrzés és fitnesz területein - Felsôfokú képzés és alkalmazotti lehetôségek a sportban - Akadémai és professzionális aspektusok a sportképzésben és edzésmódszerek, programok a felsôoktatásban - Új kihívások a felsôfokú sportoktatási intézmények elôtt: Oktatás és Tréning 2010 - Az Európai Minôsítési Keretek. Minôség garancia és akkreditálás a felsôfokú sport és testnevelés intézményekben. Szerzôi lista: Jean Camy, Gilles Klein Université Claude Bernrd, Lyon University of Toulouse France France Francisco Carreiro Da Costa Alberto Madella Lisszaboni Technikai Egyetem CONI Portugália Olaszország Vilma Cingiene Göran Patrikson Litván Testnevelési Egyetem Göteborgi Egyetem Litvánia Svédország Patrick Duffy Karen Petry Brit Edzôképzô Int. Német Sportegyetem, Nagy-Britannia Köln, Németország Christoph Fischer Allan Pilkington Német Sportegyetem, Köln EHFA Németország Nagy-Britannia Karsten Froberg Kari Puronaho Dél-Dánia Egyetem Finn Sportintézet Dánia Finnország Matthias Gütt Antonin Rychtecky Német Sportegyetem, Köln Károly Egyetem, Prága Németország Cseh Köztársaság Ken Hardman Walter Tokarski Worcester Egyetem Kollégiuma Német Sportegyetem, Nagy-Britannia Köln, Németország G. R. Patrick Duffy

A Bolognai rendszer bevezetése és a tantervi modell fejlesztése az edzôképzésben Bevezetô

Az AEHESIS projekt útmutatásai alapján egy tantervi modell javaslat fejlesztése kezdôdött meg, amely annak volt köszönhetô, hogy Európa szerte egyre szélesebb körben vált szükséggé az edzôi hivatás elismerése és a képességek minôsítése. A tárgykör megközelítés a felsôoktatáson belüli edzôképzés tantervének fejlesztése, valamint a szakmai környezet közti kapcsolat hangsúlyozására törekedett, ugyanis az edzôképzés valójában ekként válhat igazán mûködôképessé. A projekt kidolgozása három éves fejlesztô munkát vett igénybe, amelyet egyévi ismertterjesztés követett, beleértve az edzôképzés iránt erôteljes érdeklôdést kinyilvánító nemzetközi szövetségeket és sportszervezeteket. Az 1990-es évek során a Sporttudomány, Oktatás, és Foglalkoztatás Európai Hálózata (ENSSEE) az edzôk képzettségének elismerése érdekében egy EU-elvárásoknak megfelelô 5 szintes szerkezetet fejlesztett ki. Ez a struktúra, amely egyetemi és nem-egyetemi intézmények közötti közremûködés eredménye, számos európai országban viszonyítási bázissá vált az edzôk képesítésének fejlesztésé-


2009/12/06 11:05

Page 36

36 MAGYAR EDZŐ vel kapcsolatban. Az ötszintû szerkezet elsôsorban a harmadiktól az ötödikig terjedô szintekre összpontosított és így fontos igazodási pontot szolgáltatott, amelynek következtében az edzôképzésben közös nyelv és irányultság alakult ki az Európai Unió országaiban. Ahogy az AEHESIS projekt megkezdte munkáját, egyetértés alakult ki az Európai Edzô Tanácsban (az ENSSEE egyik albizottsága) azzal kapcsolatban, hogy mindazonáltal szükség van az ötszintû szerkezet felülvizsgálatára. Az 1999-es dokumentum alapján végbement folyamatok ellenére evidenssé vált, hogy az edzôképzésen belül az egyetemi és nem-egyetemi alapú tanfolyamok közötti kapcsolat további tisztázást igényel. Az ötszintes programok meghatározása és elhelyezése szintén folyamatos vita tárgyává vált a kezdeményezô ENSSEE dokumentum lezárása óta. Számos európai és nemzetközi tényezô is közrejátszott továbbá. Az Európai Unióban néhány szélesebb körû fejlesztés is végbement általánosságban a szakmai oktatáson és képzésen belül, amelyek jelentôs mértékben hatottak az edzôi képesítés és minôsítés alkalmazására. Ezek magukba foglalták a lisszaboni, a bolognai és a koppenhágai folyamatokat, amelyek új irányokat jelöltek meg a szakmai- és felsôoktatásban az Európai Unión belül jelentkezô szociálisés gazdasági kihívások figyelembevételével. Ezek a folyamatok egyértelmûen ösztönözték az Európai Kvalifikációs Keretrendszer (EQF) kifejlesztését, valamint egy Európai Kredit Rendszerét is a Szakmai Oktatásban és Képzésben (ECVET). Azt is érezték, hogy szükség van a nemzetközi szövetségekkel való szorosabb kapcsolat kialakítására, bevonásukra az edzôképzés és minôsítés ügyeibe. Globális értelemben, az Edzôk Képzésének Nemzetközi Tanácsa (ICCE) is jelezte egy olyan keretrendszer kialakításának a szükségét, amely irányadó a különbözô országok közti edzôi képzettség egységes elismerésében. Végül bekövetkezett a küszöbön várakozó államok felvétele az unióba, a tagállamok létszáma ezzel huszonhétre bôvült, magában foglalva több, elôzôleg úgynevezett „keleti blokkhoz" tartozó nemzetet. Ez a bôvítés újabb jelentôs kihívásokkal járt az edzôképzés terén, a változatos hagyományokból és eltérô megközelítésekbôl adódóan, amelyek hosszú ideig érvényesültek korábban olyan térségekben, amelyek azonban immár az EU kiszélesített határain belülre kerültek. Ezen okoknál fogva végül is eldôlt, hogy az AEHESIS projekten keresztül kifejlesztendô tantervi modellt felül kell vizsgálni az EU-nak megfelelô 5-szintes rendszer viszonylatában. Ez a megközelítés biztosítaná, hogy a javasolt tantervi modell tartalma kifogástalanul megfeleljen a hivatás szakmai igényeinek. Az edzôképzésben ezt a megközelítést különösen fontosnak tekintették számos erôs hagyományokkal rendelkezô olyan európai országban, ahol az edzôképzés és minôsítés nem az egyetemek keretei között történt. Felismerték annak a szükségét is, hogy kifejlesszenek egy modern paradigmát, vele közösen alkalmazható nyelvezetet és a referencia pontok sorát az egyetemi és nem egyetemi szektorok között. Az érintett nemzeti és nemzetközi sportszövetségek központi szerepet játszottak az edzôképzés kereteinek fejlesztésében, valamint az edzôk továbbképzésében sportágaikban, ahol mandátumuk volt, s amelyekért felelôsséggel tartoztak. Ebben az értelemben a projekt lényege: a. Az EU 5-szintes szerkezetének felülvizsgálata az edzôk képesítésének elismerése és minôsítése érdekében. b. Egy keretrendszer felvázolása az edzôi minôsítô rendszer fejlesztésének céljából.

■

2009/4

c. Tanterv felvázolása az edzôk különbözô kategóriában történô, két alapvetôen megkülönböztethetô hivatásért végzett tanulmányaik végzésére (l. részvétel-orientált sportok, illetve 2. teljesítmény-orientált sportágak edzôjeként…) (Általánosítva: 1. tömegsportok – 2. versenysportok különféle változatai. A szerk.). d. Mintatanterv, amely elôsegíti az edzôk minôsítésének fejlesztését a felsôoktatásban. e. Iránymutatók, amelyek elôsegítik az edzôi minôsítések elismerését, az egyetemi, illetve a nem-egyetemi szektorban szerzetteket egyaránt. f. Egy olyan többszereplôs konvenció kialakítása, amely az edzôi képzettséget és minôsítést célozza. Ezt az elképzelést Rio Maior-ban, Portugáliában fogadta el az utolsó projekt tanácskozás 2007 szeptemberében.

Az EU ötszintes szerkezetének felülvizsgálata Az Európai Edzôk Tanácsa (European Coaching Council) 2004-ben indítványozta az Európai Struktúra felülvizsgálatát az edzôk öt-szintes képesítésérôl. A Felülvizsgálat egyidejûleg zajlott az AEHESIS projekttel és megállapodás született abban, hogy az edzôi tanterv fejlesztésén közremûködôket folyamatosan tájékoztatni szükséges a felülvizsgálattal kapcsolatos fejleményekrôl, és az idôrôl-idôre közben felhasznált információkról. A Felülvizsgálat kezdeti mandátuma az alábbi pontokban összegezhetô: - Felülvizsgálni az EU kvalifikációs szerkezetét az edzôképzésben, annak fényében, hogy új struktúrák jelentek meg az oktatás-képzés minôsítésére és elismerésére Európában. Figyelembe kell továbbá venni az európai-, nemzetközi és nemzeti sportszövetségek szükségleteit, programjait.


2009/12/06 11:05

Page 37

2009/4 ■ - Elôzetes javaslat elkészítése a felülvizsgált európai edzôkvalifikációs struktúráról. - Elôzetes jelentés elôkészítése, konzultációs célokra, az ENSSEE és a Nemzetközi Edzôképzô Tanács Limerick-ben összeülô fóruma számára (2005. szeptember 2-4). (A felülvizsgálat eredményeit számos, a témához kapcsolható szakmai csoport tekintette át, ezek felsorolása azonban nem lényegi ezen a helyen.) Az akció céljainak meghatározása további finomításokat végzett a felülvizsgálati anyagon a Felülvizsgálati Csoport jóvoltából. Ezek: • Az anyag erôteljesebb következetességgel segítse elô az edzôképzés minôsítésének fejlesztését a sportágakban és az EU különbözô országaiban. • Bátorítsa a képzéshez szorosabban tartozó tárgyak és a szakmai gyakorlat lehetôségeinek fejlesztését, bôvítését, a nemzeti és nemzetközi szövetségek, valamint a sportolók és edzôk szükségletei szerint. • Egy átlátható keretrendszer kialakítása az EU-n belüli edzôi minôsítések elismerése érdekében, figyelembe véve a szélesebb körû, EU-ban általában végbemenô fejlôdés hatásait a sport szakmai és oktatási körein belül, valamint annak szükségességét, hogy világosan átlátható legyen a kapcsolat a felsôoktatási szektorral. • Kifejleszteni egy olyan keretrendszert, amely felismeri a nem-egyetemi és egyetemi ágazatok szerepét az edzôk képzésében, az oktatási és szakmai kvalifikációk elismerésére kialakuló európai struktúrának megfelelôen. • Törekvés az edzôképzés nagyobb nyilvános elismertségére, mint egy alkalmas, versenyképes, és szabályozott szakma, amely nélkülözhetetlen a sportkultúra fejlôdésében bármely szinten és ágazatban. Az elemzést-értékelést támogatták az AEHESIS projekten keresztüli felülvizsgálatok, ahol a több tudományágazatba otthonos Projekt Vezetôi Csapat idôszakos kommentárokat és elemzéseket készített. A projekt elôsegítette Mr. John Bales (az ICCE elnöke) kinevezését is, mint kívülálló értékelôt, és így egy fontos külsô, hiteles szakember, széleskörû nemzetközi jelleget kölcsönzött a munkálatoknak. A módszertan másik kulcsfontosságú része a nemzeti edzôoktatásban illetékes hatóságokkal, a nemzetközi szövetségekkel és más ügynökségekkel folytatott tárgyalások voltak. E folyamat részeként készült el egy konzultációs dokumentum, amelyet az ECC, az ENSSEE és az ICCE képviselôinek mutattak be az ENSSEE/ICCE Limerick-ben tartott fórumán 2005 szeptemberében. Több, mint 80 képviselô vett részt azokon az értekezleteken, amelyeken tárgyalták a dokumentumot és analizálták a visszajelzéseket. A teljes Felülvizsgálat a következô kulcsfontosságú változásokat célozta az eredeti 5-szintes szerkezetben: • Az edzô szerepe és az edzô szakmai hozzáértésének definiálása a javasolt új szerkezet központi kérdése. A keretrendszer a következôképpen utal az edzô felkészültségének és minôsítésének elismerésére: a munkaerôpiac elemzése, valamint az edzôi munkára felkészítô szintállomások ismeretének alapján négy fô edzôi szerepkört lehet megkülönböztetni. Ezek: segédedzô, edzô (oktató), szenior, azaz szakedzô és mesteredzô. A megkülönböztetett szerepkörhöz illeszkedô szakmai felkészültség kulcsfontosságú elemeit ugyancsak meghatározták. • Egy helyett két alapvetô foglalkozásformát azonosítottak be: A keretrendszer újravizsgálásának során felismerték, hogy a hivatásszerûen ûzött edzôi tevékenység területe ugyan igen változatos, ám alapvetôen két fô kategóriába sorolhatók a változatosság ellenére is: az edzôk jelentôs hányada részvétel-orientált, a másik része teljesítmény-orien-

MAGYAR EDZŐ 37 tált sportágazatokban tevékenykedik. Ezen a két fôcsoporton belül további négy-négy kategória különböztethetô meg: kezdô sportolók edzôje (gyerekek, fiatalok, felnôttek), kedvtelésbôl sportolók edzôje (gyerekek, fiatalok, felnôttek), a tehetséges, kiválasztásra kiszemelt teljesítményorientált sportolók edzôje (gyerekek, fiatalok, esetenként felnôttek), és magas teljesítményû versenysportolók edzôje. Ezek a szerepek árnyalhatók, variálhatók bizonyos mértékben sportok és országok közt egyaránt. • Az oktatási szintek és az edzôi szerepek közti egyenlôség helyébe a szövetség, a szakmai és felsôoktatás keretei közti edzôképzés folyamatainak elismerése lép. Ezek az oktatási tendenciák a négy fôkategória, az alapvetô hivatások és az ezekhez kapcsolódó edzôi alkalmasság közötti tiszta kapcsolat demonstrálására javasoltak. Ebben az értelemben, a szakmai oktatási ügynökségek, a nemzeti és nemzetközi szövetségek fogják meghatározni az országuk/sportjuk számára megfelelô oktatási szinteket, és ôk fogják kialakítani a kapcsolatot ezen oktatási szintek és az edzôszerepek/alaphivatások között. Az edzôképzést érintô egyetemi kvalifikációkat a Bologna folyamattal párhuzamosan ismerik el, és valósítják meg a kapcsolatot a kvalifikációk és az edzôszerepek/alaphivatások között. • Minden egyes ország esetében javasolt egy olyan rendszer felállítása, amely a szakmai és a felsôoktatási szektorok közötti edzôképzési kvalifikációkra épül. Ajánlott, hogy minden nemzeti, az edzôképzésben illetékes hatóság ismerje el, felügyelje, és ha szükséges, irányítsa az edzôképzés kvalifikációs programjait. • A Felülvizsgálat javaslata alapján az edzôknek, hivatásuk betöltése érdekében, szükséges elvégezniük egy hivatalos és elismert tanulmányi kurzust és/vagy az elôzô tanulmányaikat és birtokolt kompetenciájukat hivatalosan értékelni. • Az elôzetes tanulmányok és meglévô szakmai kompetencia elismerése. • Javasolt az edzôi licenc rendszer bevezetése: Az edzôi hivatás szabályozott szakmává alakításának részeként javasolt, hogy minden edzô rendelkezzen egy sport-specifikus edzôi licenccel, mûködési engedéllyel. Ez voltaképpen egy regisztrációs és elismerési rendszerként mûködik, melyet sportszövetségek, vagy ha szükséges, a nemzeti illetékes hatóság felügyel és érvényesít. Az edzôi licencnek az elsôdleges kritériumnak kell lennie az edzôk gyakorlati követelményekrôl és az edzôszakma kompetenciáiról való ismeretének elbírálásában. • Az edzôk szakmai tudásának és minôsítésének felülvizsgált európai szerkezetét szükséges feltérképezni az Európai Minôsítô Keretrendszer számára. A Felülvizsgálat kimenetele fontos hátteret teremtett az AEHESIS projekt munkájához, az Edzôképzési Szakértôi Csoport pedig teljes felvilágosításban részesült a Felülvizsgálatban jelzett irányokról.

Az edzôi kvalifikációk fejlesztésének rendszervázlata A projekt céljainak megfelelôen az edzôi hivatás meghatározása a következô: Edzô által irányított céltudatos fejlesztése bármely személynek, vagy csapatnak egy-egy sporton belül, ahol meghatározható szakaszok különböztethetôk meg a sportemberré válás útján. E meghatározás vonatkoztatási pontként történt alkalmazásával fejlesztettek ki egy olyan keretet, amely az edzôképzés tantervét meghatározta. Néhány alapelv támasztja alá ezt a keretrendszert: A. Az edzôképzés célja Az edzôképzési programok legfontosabb igénye, hogy ha-


2009/12/06 11:05

Page 38

38 MAGYAR EDZŐ tékony, erkölcsös és teljes értékû edzôk formálódjanak megfelelô elméleti tudásanyaggal felvértezve. Az oktatására irányuló programoknak úgy kell az edzôket gazdagítaniuk, hogy szerepüket hatékonyan, erkölcsösen és a teljességre törekvés tudatában végezzék. Az edzôt mind gyakorlati, mind elméleti (tudományos) területeket magába foglaló oktatásban kell részesíteni, amely szorosan kapcsolódik mindennapi tevékenységükhöz. Munkájuk egyik alappilléreként kell szolgálnia egy Etikai és Viselkedési Kódexnek, amely a biztonság, a jólét és minden sportoló jogának védelmére szolgál. B. A munkára való alkalmasság Az edzôket oktató programok alapja a hivatás végzéséhez elengedhetetlen szakmai hozzáértés. Az oktatóprogramok megtervezésének szoros kapcsolatban kell állnia a munkaerôpiac és a nemzeti, illetve nemzetközi szövetségek szükségleteivel. Az edzôknek úgy kell ellátniuk munkájukat, hogy demonstrálják, és gyakorlatban bizonyítsák azon képességeiket, amelyekkel hatékonyan segítik elô a sportoló haladását, erôsíthetik önbizalmát, felelôsségérzetét és folyamatosan fejleszthetik képességeiket. Mindezek mellett az edzônek pontosan fel kell ismernie, hogy a rábízott sportoló a fejlôdés mely szakaszánál tart. Néhány edzô többféle szerepet játszik a fejlôdés folyamatának különbözô szakaszaiban, míg mások csak egyes szakaszokban dolgoznak. Az edzôk képzésének és kvalifikációjának figyelembe kell vennie a szerepek megosztottságának, vagy specializálódásának lehetôségét a munkaerôpiac és az érintett szövetségek igényei alapján. C. Az edzôképzés folyamata Az edzôi hivatást és a képzést nemzeti rendszereknek kellene támogatniuk, amelyek tudomásul veszik, bátorítják és értékelik az edzôképzés folyamatának fontosságát. Az edzôi munka minôségi fejlôdésének folyamatában figyelembe kell venni az egyéni játékost/sportolót; az edzô és játékos/sportoló közti kapcsolatot; és az idôt/utat, mely az egyén fejlôdéséhez szükséges. Ez a folyamat nyomatékosítja az életre szóló sporttevékenység és teljesítmény igényét – megfelelô egyensúlyt képezve a kettô között. D. Tanulási módszerek Az edzôképzési programoknak tartalmazniuk kell számos tanulási módszert is. Az edzôképzési programoknak tartalmazniuk kell szakmai alapú gyakorlatokat, formális edzôképzési órákat, egyéni tanulást, internetes képzést (e-learning), táv-tanulmányokat, valamint a korábban szerzett tudást felülvizsgáló és értékelô elismertetést. Az elméleti, gyakorlati és a hivatás gyakorlását szolgáló gyakorlati képzéseknek alapvetônek kell lenniük minden edzôképzési programban, betartva mindenkor az Etikai és Viselkedési Kódex elôírásait. Az edzôi felkészültség a tudás, az életen át folyamatosan gyarapodó tapasztalatok, a speciális edzôi szakmai tudás és gyakorlat, a szabályszerû képzési programok és korrekt önértékelés kombinációjában épül fel. Az edzôképzési programok csak egy részét alkotják az edzôi szakértelem fejlôdésének. Ezek a programok fontos építôelemeket és támaszként szolgáló tudást biztosítanak az edzôk számára, és akkor a leghatékonyabbak, amikor szorosan kötôdnek az edzô tapasztalataihoz és munkakörnyezetéhez. Az edzôi szakismeret fejlôdésének elsôdleges elemét maga az edzôi tevékenység, a gyakorlat adja, amelyet jól összeállított oktatói programok szavatolnak. Az edzôképzési programok tervezetének szükséges elismerni a korábban végzett tanulmányokat és megszerzett szakmai tudást. A folyamatos javulás filozófiájának és az életen át tartó tanulásnak szintén központi elemként kell érvényesülnie az edzôképzési programokban.

■

2009/4

A nem elôírások szerinti, nem hivatalosan végzett, de célravezetô tanulást is szükséges elismerni és érvényesíteni. E. A verseny-orientált és a részvétel-orientált sportolók fejlôdése (nálunk versenysportolókat, illetve másfelôl szabadidôs sportolókat, hobbi-sportolókat, tömegsport résztvevôket használunk a megkülönböztetésre). Az edzôképzési programoknak képessé kell tennie az edzôket arra, hogy fejlesztésük szakaszai során alkalmas programokkal hozzásegítsék sportolóikat az általuk meghatározott cél eléréséhez. A sportemberek fejlôdésének teljes körû, tisztán átlátható modelljei, mind az általános, mind a sport-specifikus területeken, fontosak a részvétel-központú edzôképzési programokban. A sportemberek fejlesztési modelljeinek összehangolása a megfelelô edzôképzési programokkal - ez biztosítja és maximalizálhatja a hatékonyságot az edzôi munkában. A sportolás kezdeti idôszakát, elsô éveit a játék, a mozgás élvezetére, az alapvetô képességek fejlesztésére és egy sor egyéb sporttevékenység bemutatására helyezett hangsúlynak kell jellemeznie. A sportember fejlesztésének során az edzônek kötelessége megerôsítenie tanítványaiban a felelôsségérzetet, a döntésre való képességet és a személyes autonómiát, mint korábban már említettük. F. Az edzôi környezet A kurzusok megtervezésekor figyelembe kell venni azt a környezetet, melyben az edzô dolgozni fog, illetve az edzô lehetséges szerepeit (pl., klub, szövetség/egyesület, iskola, körzeti, nemzeti, nemzetközi szintek). Az edzôk fejlesztési és minôsítési struktúrájában szükséges feltüntetni, hogy az illetô fizetett alkalmazott-e, vagy társadalmi munkában végzi-e a tevékenységét. Az edzôk toborzása és megtartása a foglalkozási körben - fontos szempontjai bármilyen edzôképzô rendszer tervezésének. G. Minôségbiztosítási rendszerek A többszintes edzôképzési struktúrát, minôséget biztosító rendszerekkel szükséges alátámasztani, a fontosságot ezzel is nyomatékosítani, valamint össze kell kapcsolni a nemzeti, illetve az európai szakmai kvalifikációs struktúrákat. Minden edzôképzési programot olyan minôségi garancia rendszerekkel kell alátámasztani, amelyek megfelelnek a nemzeti és nemzetközi kritériumoknak. Ezek a rendszerek biztosítanák, hogy az edzôképzési programok tervezése, kivitelezése, felmérése és értékelése a megfelelô szinten van, s egyben megfelel a mértékadó nemzeti és nemzetközi normáknak. H. Az edzôi minôsítések elismerése A nemzeti és nemzetközi szövetségek, éppen úgy, ahogyan az illetékes nemzeti hatóságok is, fontos szerepet játszanak az edzôk és oktatók, valamint az edzôi minôsítések elismerésében. Bármely EU-n belül használt keretrendszernek rendelkeznie kell a sportspecifikus alkalmazás képességével. Bátorításra szorul egy szorosabb együttmûködés az edzôképzés tekintetében az egyetemi és nem-egyetemi szektorok között, továbbá az edzôi kvalifikációk elismerése vonatkozásában éppen így.

Átláthatóság, információ és irányítás Az edzôi minôsítések elismerésére létrehozott és felülvizsgált keretnek egy olyan átlátható rendszert kell biztosítania, amely iránymutató az edzôi alkalmasság megtervezését és elismerését illetôen az Európai Unióban és a sportágak között. Vázlat-tanterv az edzôk oktatására négy szinten, két alap vetô hivatásra Az edzôi kvalifikációk vázlatszerkezetének fejlesztésekor szükséges volt, az edzôk szerepeinek osztályozására, illetve azon fôbb szakaszok meghatározására, amelyek jellemzôek


2009/12/06 11:05

Page 39

2009/4 ■ az edzôi pályára. Emellett szükséges volt még, hogy az edzôi szerepek leírását szorosabban hangolják össze a sportolók fejlôdésének fô szakaszaival. E megközelítés célja az volt, hogy szorosabb kapcsolat létesüljön az edzôk képesítése, minôsítése és a sportban résztvevôk, valamint a munkaerôpiac szükségletei között. A hivatásos edzôk két általános területén belül (tömegsport-minôségi sport) további két-két alapvetô foglalkozás különböztethetô meg: A. Részvétel-orientált sportok (szabadidôs, tömegsport, rekreációs, stb.) sportolók edzôje 1.Kezdôk edzôje (gyerekek, fiatalok, felnôttek) 2. Részvétel-orientált sportemberek edzôje (gyerekek, serdülôk, fiatalok) B. Teljesítmény-orientált (versenysport, minôségi sport, látványsport) sportok ûzôinek edzôje 1. Tehetség kiválasztás, utánpótlás nevelési programban résztvevô, illetve teljesítmény-központú sportolók edzôje (gyerekek, fiatalok, felnôttek) 2. Állandó, magas teljesítmény-orientált, versenyszerûen sportolók edzôje. A fentebb vázolt edzôszerepek társadalmi, részidôs, vagy teljes munkaidôs alapon egyaránt végezhetôk. Emellett elképzelhetô, hogy számos edzô a fent sorolt kategóriák szerepei közül egy idôben többfélét is felkészít. Különbözôségek országról országra és sportról sportra is tapasztalhatók. Ahhoz, hogy az edzôszerepek hatékonyságát és átláthatóságát maximalizálják, javasolt, hogy minden sport/ország rendelkezzen a fejlôdési szakaszok tiszta, részletes leírásával, valamint egy, a sportoló hosszú távú fejlôdésére kialakított menetrenddel. Továbbá javasolt az is, hogy az edzôi szaktudás fejlôdését négy fô fázis kerete közé lehessen helyezni, amelyek magukba foglalják pályája korai, középsô, majd késôi stádiumát, és külön fázis gyanánt az újításai leírását. Az edzôi szakértelem fejlesztésének fázisait olyan edzôszerepekre lehet fordítani, melyek számba vehetôk mind a munkaerô piac, mind az edzôképzési programok számára. Az edzôszerepeknek a meghatározása és alkalmazása sportról sportra és országról országra változhat. Javasolt, hogy az edzôk számára kialakított képzési struktúra szorosan kapcsolódjon az edzôi szerepekhez a két alaphivatáson belül. Az edzôképzés kivitelezésének három fôvonala különböztethetô meg: szakmai, szövetségi, és egyetemi alapú oktatás. A szakmai/szövetségi alapú képzések szintjei a szerint lesznek meghatározva, hogy az adott ország/sport hogyan használja az edzôszerepek rangsorolását, mint viszonyítást. Az egyetemi alapú képzés a Bolognai folyamat keretei között ismerhetô el, ez esetben is az edzôszerepek és kompetenciák felsorolását használva. Mindazonáltal, az edzôképzési programok, önmagukban, nem biztos, hogy képesek minden tekintetben az elvárt alkalmasságot és hozzáértést tükrözni ahhoz, hogy egy adott szerepet minden szempontból megfelelôen lefedjenek. Azokban az esetekben, ahol ilyen probléma érzékelhetô, elképzelhetô, hogy az illetékes nemzeti hatóságok/szövetségek által elôírt edzôszerzôdtetési sémák és/vagy a részletes leírások adnak útmutatást a kívánalmaknak megfelelô megoldás megtalálásában. Az elsôdleges módszertan, melyet az AEHESIS Edzô Csoport alkalmazott, egy hatlépéses tantervfejlesztési modell volt, melyet a projekt más részében dokumentáltak. Ez a modell vezetett az edzôszakmán belüli alapvetô hivatások elemzéséhez. A Hatlépéses Modell alapul szolgált egy olyan mintatanterv kialakításához, amely az edzôi kvalifikációk fejlesztési irányait igyekszik megszabni. Ezek az irányvonalak magukba

MAGYAR EDZŐ 39 foglalták az alkalmasságnak, a tanulmányok végeredményeinek és egy mintatantervnek a meghatározását. Hangsúlyos itt, hogy ezek az irányvonalak viszonyítási pontokat igyekeznek rögzíteni és nem elôírásokat. Az is belátható, hogy mindez további munkálatokat igényel, mégpedig abból a célból, hogy finomítsanak az irányvonalakon, bôvítsék az ismereteket az Európai Unió országain belül mûködô szövetségek tapasztalataival összhangban és szükségleteiket is figyelembe véve.

A Hat Lépéses Modell (I-VI) leglényegesebb építô elemei: 1. Foglalkoztatás I. Szakmai terület és II. Alaphivatások: A szakmai terület megnevezése edzôi tevékenység, két alapfoglalkozással: részvét-orientált sportolók edzôje, illetve teljesítmény-orientált sportolók edzôje. Mindkét alaphivatáshoz tartozik tehát két, nevezzük így, „alfoglalkozás". 2. Szakértelem III. Feladatok/tevékenységek, IV. Tanulmányi eredmények/V. Szakértelem 3. Oktatási gyakorlat igazolása VI. Tantervi Modell: Ezeket az elemeket sportról sportra és az egyes országokat alapul véve lehet meghatározni. A nemzetközi szövetségek jótékony szerepe lehet ezekben. Magukban foglalják a felvételi követelményeket, tartalmat/modulokat/egységeket, krediteket, tanulási módszereket, értékelési fajtákat, forrásokat, minôségellenôrzést, oktatókat és karrier kilátásokat. Az edzôi tevékenység kompetencia-szerkezete. 1. Sportban szerzett ismeretek a. Szabályok, b. Elôírások, c. Képességek, d. Felszerelés, e. Különbözô jellegek különleges ismertetôjelei 2. A sportban szereplô személyekrôl szerzett ismeret a. Sportolók és fejlôdésük szakaszai b. Maguk az edzôk és fejlôdésük szakaszai c. Edzôtársak d. Szülôk és kíséret, egyebek e. Hivatalbeliek, versenybírák, pontozók, vezetôk, stb. f. Iskolák, klubok és szövetségek g. Média 3. A sporttudományokban, mindenekelôtt a sporttal kapcsolatos vonatkozásaikról szerzett ismeretek. a. Technikák, taktikai tudás, a sport fizikai és mentális aspektusai b. Gyógyszerek, táplálkozás, elsôsegély, sérülés megelôzés c. Módszertan és pedagógia (didaktika)) d. Pszichológia és szociológia e. Biomechanika f. Idôszakosítás és tervezés, edzéselmélet, életvitel g. A sportoló fejlôdésének sport-specifikált modellje

Az egyetemi és nem-egyetemi szektorokon belüli edzôminôsítések elismerésének irányultsága Ahhoz, hogy a szakmai és szövetségi-alapú edzôképzéshez kapcsolódó felsôoktatási kurzusokat hatékonyan elhelyezzék, egy mindent körüljáró, az edzôi kompetenciák és kvalifikációk elismerésére kialakított irányvonalrendszert vettek fontolóra. Ebben az értelemben három fôszempont kíván megfontolást: 1. az edzôk alkalmassága 2. az edzôk oktatása 3. a kiépülô Európai kvalifikációs keretrendszer Javasolt, hogy az edzôkompetenciák és kvalifikációk elismerésére kialakított általános keretrendszer kapcsolódjon


2009/12/06 11:05

Page 40

40 MAGYAR EDZŐ az edzôképzettség szintjeihez, tehát a két alaphivatást illetôen legyen Gyakorló Edzô, Edzô, Szakedzô és Mesteredzô minôsítô megjelölés. Az ezeken a területeken belüli edzôi kompetencia, felkészültség a korábban leírt háromféle oktatási folyamaton, áramlaton át, valamint a gyakorló edzôi tevékenységet feltételezve épülnek fel. Ezek az oktatási áramlatok országról országra változnak, de javasolt, hogy minden EU tagállam fejlesszen ki egy áttekinthetô „térképet" az edzôi szintekrôl. Ennek a grafikának kell demonstrálnia az országon belüli oktatási áramlatok kapcsolódásait, azok szerepét az edzôi kompetenciák kiépítésében a négy edzôi kategórián belül, a két alaphivatásos rendszerben. Az edzôi kompetencia-szintjei ilyen formában felelhetnek meg az EQF szempontjainak. Javasolt, hogy az edzôképzésben minden illetékes nemzeti hatóság áttekintse, elismerje, és ha szükséges, irányítsa az edzôképzési programokat. Ezek a hatóságok különbözô nyilvános vagy privát szervezeteket, intézményeket bízhatnak meg annak érdekében, hogy a programokat, mint hivatalosan elismert edzôképzô intézmények valósítsák meg. Ezek az elismert edzôképzô testületek lehetnek szövetségek, egyetemek, felsôoktatási intézmények, vagy nyilvános/zárt intézmények/egyéb ügynökségek, amelyeket az illetékes nemzeti hatóságok jelölnek meg, s melynek követendô irányvonalait is ezek a hatóságok határozzák meg. Az edzôi hivatás sport-specifikus természetébôl fakadóan a nemzeti szövetségek megkülönböztetett pozíciója és hatásköre az edzôképzés kérdéseiben egyértelmû. Az edzôi kvalifikációk elismerésére létrehozott és újravizsgált struktúrának három fô szálon kellene futnia: 1.Szövetségi alapokon nyugvó oktatás. 2.Felsôoktatási alapokon nyugvó képzés. 3.Egyéb hivatalosan,kifejezetten az edzôképzésben elismert testületeken alapuló képzés. i. Szövetségi alapokon nyugvó képzés. Ez a megoldás különbözô felelôsségi szinteken mûködô szövetségek által kivitelezett, elismert és/vagy érvényesített forma. ii. Felsôoktatási alapokon nyugvó képzés. Ez az irány a felsôoktatási intézmények és/vagy más utólagos, magasabb rangú intézmények (pl. sportakadémiák, továbbképzô intézetek, stb.) által kivitelezett, elismert és/vagy érvényesített forma. iii. Egyéb, kifejezetten az edzôképzésre szakosodott testületek, szervezetek alapjain nyugvó képzés. Ez az irány a nemzeti, illetékes hatóságok, vagy az általuk elismert nyilvános, vagy zárt szervezetek révén valósul meg. Ezek a szervezetek lehetnek nyilvános, de akár zártkörû intézmények/testületek, amelyeket a hatóságok elismernek. Más szervezetek (akár magán szektorból) is bevonhatók az edzôképzés menetébe. A folyamatban közremûködô testületek, intézmények közötti együttmûködés nyomatékosan javasolt annak érdekében, hogy az edzôképzés minôsége lehetô maximális legyen, s hogy a rendelkezésre álló források felhasználása pedig optimális. Ahol az együttmûködés közvetlen kooperációban fejezôdik ki, ott javasolt a társaságok szoros együttmûködése is az edzôképzési folyamat valamennyi aspektusában, függetlenül a képzés gyakorlatát végzô csoport különbözôségétôl. A tárgyalásoknak a tervezési folyamat korai szakaszában kell lezajlaniuk, mielôtt az edzôképzési folyamat elkezdôdne. Kölcsönös elismertség. Javasolt, hogy a folyamatba bevont intézmények, testületek, szervezetek ismerjék el kivétel nélkül egymást a következô célok érdekében: i. A szövetségeken, felsôoktatáson és az elismert edzôoktatói testületeken alapuló képzés elismerése a Sporthatóságok által: Javasolt, hogy ez az irány a nemzeti, illetékes

■

2009/4

hatóság által legyen elismerve, mert ez felel meg az oktatási rendszerükbe való integrálás céljainak, valamint azon edzôk tapasztalatainak és kvalifikációja elismerésének, akik további oktatásban nem-egyetemi környezet révén szeretnének részesülni. ii. A szövetségeken és az elismert edzôoktatói testületeken alapuló oktatás elismerése a felsôoktatási intézmények által: Javasolt, hogy ezek az irányok egyetemek és felsôoktatási intézmények által legyenek elismerve az ô kurzusaikba való integrálás céljainak megfelelôen, valamint azon edzôk tapasztalatainak és kvalifikációjának elfogadása is lényeges, akik további képzésüket egyetemi kontextusban kívánják folytatni. iii. Felsôoktatási intézmények és elismert edzôoktatói testületeken alapuló képzés elismerése a szövetség által: Javasolt, hogy ezek az irányok a szövetségek által legyenek elismerve az ô kurzusaikba való integrálás érdekében, valamint azon edzôk tapasztalatainak és kvalifikációjának az elismerése is fontos, akik szeretnék megkapni tôlük edzôi licencüket.

Az edzôi licenc (mûködési engedély) Az edzôi hivatás szabályozott szakmává alakulásának részeként, javasolt, hogy minden edzô rendelkezzen edzôi engedéllyel. A sport-specifikus edzôi licencnek, mint egy regisztrációs és egyben elismerési rendszernek kell léteznie, melyet a sportszövetségek, és ha szükséges, más illetékes nemzeti hatóság felügyel és érvényesít. Az edzôi mûködési engedély lesz az elsôdleges bizonyítéka az edzôk gyakorlati követelményei alapos ismeretének, valamint az edzôi alkalmasság elismerésének. Abban az esetben, ha nem létezik licenc-rendszer, javasolt, hogy egy olyan átlátható rendszert építsenek ki, amely egyfelôl igazolja az edzôi alkalmasságot bármely edzôi minôségben, másrészt kapcsolatot létesít a három edzôképzési irány között, továbbá jelzi azokat a kompetenciákat is, amelyek szükségesek az edzôszerepek mindegyikéhez. Tanácsos, hogy az edzôi licencet az érintett szövetség adja ki és ezt az illetékes országos hatóságok ismerjék el. A fejlesztéshez szükségesek a szövetségeken és az EU tagországokon belüli megfelelô rendszerek és infrastruktúrák kiépítése. Elképzelhetô, hogy az edzôi mûködési engedély intézményesül, s az idô elôrehaladtával kötelezô követelménnyé lép elô azok számára, akik meghatározott szinteken kívánnak eleget tenni edzôi hivatásuknak. Az intézkedés idôrendjének megtárgyalása és bármiféle ehhez kapcsolódó megállapodás sporton és országon belüli téma. Az edzôi licenc mintáinak nem szabad figyelmen kívül hagyniuk az edzôi hivatás jellegét sem: önkéntes, részidôs, vagy teljes munkaidôs elfoglaltság. A licenc megszerzéséhez az elsô lépés az edzôi minôsítés hivatalos megszerzése. Egy edzôi licenc megszerzése a következôk kombinációjából adódik: i. Az edzôi alkalmasság: Az alkalmasság kimutatása a megszerzett tudás és tapasztalatok egy adott szintjén (gyakorlóedzô, edzô, szakedzô, mesteredzô) a következôk számára: - kezdôk (gyerekek, fiatalok, felnôttek) - Részvétel/azaz nem versenyközpontú sportokban (gyerekek, fiatalok, felnôttek) - Tehetség-központú, versenyképes sportolók körében - Magas teljesítményû, állandó sportolók felkészítésében Az edzôi alkalmasság fejlesztésére számos különbözô út, módozat kínálkozik, illetve különféle módozatok kombinációja révén érhetô el, amint ez a következô pontokban található: Edzôképzés: Egy szisztematikus tanulmányi kurzus befejezése, amely az edzô fegyelmével, elkötelezettségével és tanulásra való hajlandóságával jut érvényre, figyelembe véve a


2009/12/06 11:05

Page 41

2009/4 ■ sport-specifikus különbségeket, és amelyeket elismernek az illetékes nemzeti hatóságok és az érintett szövetségek. Tanulmányi kurzusokat a szövetségek-, a nemzeti illetékes hatóságok-, és a felsôoktatási-alapú intézmények biztosítják, vagy ezek kombinációiban találhatók meg. Egyéb tanulmányi kurzusok az ebben a dokumentumban felvázolt keretrendszerrel való közremûködésük alapján vehetôk tekintetbe. Edzôi gyakorlat: meghatározott idejû gyakorlati szakmai tevékenység speciális sportolói, edzôi, egyéb sporttal foglalkozó csoportokkal. Elôzô tanulmányok és az elért kompetencia elismerése: az elôzô tanulmányok és a mai kompetenciák elismerésére létrejött rendszereknek, amelyek különlegesek és az edzôi szakmában alkalmazhatók, tartalmazniuk kell a korábbi, a sportolók felkészülésében szerzett tapasztalatoknak és más fontos komponens elismerését. Az edzôi engedély olyan edzôk számára is elérhetônek kell lennie, akik egyes sportolók és edzôk hosszú távú fejlôdésének csak bizonyos szakaszaiban mûködtek, illetve mûködnek közre (kezdô, utánpótlás-nevelés, teljesítmény, azaz versenyport és profi sport). Ugyanez vonatkozik azokra, akik hasonló módon az edzôk képzésében mûködnek közre. A szerzôdést egy adott idôszakaszra lehet kiírni, és a továbbképzés sikeres befejezése után lehetôség nyílna a dokumentum megújítására. Ahol lehetséges, az edzôi szerzôdés tartalmazhatja az edzôi biztosítás elônyeit, a jogi támogatást, hozzáférhetôséget az edzôképzési programokhoz, esetleges anyagi forrásokat és más elônyöket. Az edzôi mûködési engedélyt úgy kell tekinteni, mint egy széles kiterjedésû intézményrendszer része, egy szabályozott szektor, illetve hivatás igazolása a testnevelés és sport népes családjában. További kutatások szükségesek ahhoz, hogy az edzôi szakmában szerzett érdemeket és tudást figyelembe vegyék más hasonló, rokon szakmai területek is az Európai Unióban létesítendô rendszerben. Az edzôi kvalifikáció szintjétôl és természetétôl függôen, kezdetekben a kvalifikáció maga is tekinthetô edzôi licencnek. Ilyen esetben, elképzelhetô, hogy az engedély a meghatározott idôszakaszokon belüli érvényessége magától a szakmai fejlesztési tevékenységtôl függene. A szerzôdés alkalmazásának módja sportágak, és országok szerint változhat, bár javasolt, hogy a szak- és mesteredzôk engedélyei kompatibilisek legyenek sportok és országok között is. A szerzôdéseknek meg kellene határozniuk a sportága(ka)t, a szakértelem szintjét és az edzô alaphivatását. A licenc rendszerek kialakításának jelentôs forrás felhasználási igénye van, amely figyelmes tanulmányozást követel minden sporton és országon belül. Javasolt, hogy a felsôoktatáson belüli edzôképzési kurzusok elismerjék az edzôi hivatás ama meghatározását, amely ebben a jelen dokumentumban öltött formát. Mindegyik edzôi szint (gyakorló edzô, edzô, szakedzô, mesteredzô) a nemzeti sportszövetség által meghatározott szerzôdési kritérium tárgyának kell lennie. A sport-specifikus tartalmat is oly módon kell kivitelezni, hogy az megegyezzen a nemzeti szövetség elôírásaival. A szövetségeknek szükséges irányvonalakat kialakítaniuk a sport-specifikus edzôség felsôoktatási programokba való bevonására. Megfelelô számú lehetôséget szükséges biztosítani a gyakorlati edzôséggel való elkötelezettségre a kurzus során, valamint a szerezhetô munkatapasztalaton keresztül. Egyes tantervi modellek a képesítés egészén belül csupán egy részelemnek ismerik el az edzôi minôsítést, amely a fôtevékenység mellett jelenik meg. Két példa mutatja ezt: 1. Az edzôi minôsítés a sporttudományban szerzett alap-

MAGYAR EDZŐ 41 képzésért járó fokozat részeként jelenhet meg, specializálódás gyanánt. Ugyanígy képzelhetô el az edzôi helyett (ez maximum két sportágra szólhat és függ az illetékes nemzeti szövetség elismerésétôl is) a testnevelôi (egészség és fitnesz), illetve a sportmenedzseri specializált minôsítés is. 2. Alapképzésért járó fokozatként is megjelenhet a sporttudományban, az edzôi tevékenység egy sportágra történô bevezetô specializálódásaként, a testneveléssel, egészségüggyel - fitnesszel, valamint sportmenedzsmenttel (legfeljebb egy sportágra való érvényesség és, mint fent, a nemzeti szövetségek igazolásával).

Megállapodások az edzôi kompetenciák és kvalifikációk elismerésére Az AEHESIS projekt részeként módozatot alakítottak ki arra, hogy megszülessen egy többrétû platform az edzôi kompetenciák és kvalifikációk elismerésére. Az EU 5-szintû szerkezetének felülvizsgálatát és az AEHESIS projekt munkáját viszonyítási pontként felhasználva, megegyezés történt azzal kapcsolatban, hogy szükség van egy megállapodásra az Edzôi Kompetenciák és Kvalifikációk elismerésének érdekében. A Konvenció, amelyet több mint harminc testület írt alá, a következô kitételeket tartalmazza: 1. Az edzôk fôszerepet játszanak a sporttapasztalatok szerzésében - minden sportember számára, bármely szinten, bármilyen korban. 2. Ahhoz, hogy szerepüket betöltsék, az edzôknek megfelelô képzettséggel és felkészültséggel kell rendelkezniük, figyelembe véve az adott csoportot, amellyel dolgoznak. 3. Az edzôknek éppen annyira figyelemmel kell kísérniük sportolóik egészségét, jó közérzetét, mint amennyire azok derûlátással tekintenek teljesítményük elé. 4. Az edzônek tiszteletben kell tartaniuk sportolóik jogait, méltóságát és értékeit, és mindenkit egyenlôként kell kezelniük, nemétôl, etnikumától, származásától, vallásától és politikai hovatartozásától függetlenül. 5. Elvárt, hogy az edzôk nyitott és együttmûködô stílusban dolgozzanak mindazokkal, akik felelôsek a sportoló jólétéért és teljesítményének fejlôdéséért. 6. Az edzônek magas színvonalú edzést kell összeállítania és tartania, tevékenysége tudományos hozzáértést, a jelen viszonyoknak megfelelô szakértelmet kell tükröznie. 7. A tudományos elveket az edzés minden szintjén alkalmazni kellene. 8. A felelôsségnek és szakmai kompetenciának fokozatosan kell kiteljesednie az edzôi képzettség minôsítésének kezdeti szintjeitôl egészen a végsô kvalifikációkig. 9. Minden edzônek rendelkeznie kellene edzôi minôsítéssel, amelyet a nemzeti illetékes hatóság és az érintett szövetség elismer. 10. Az a keretrendszer, amelyet az Európai Edzôk Tanácsa javasolt az edzôk kvalifikációjának és kompetenciájának elismerésére, az az európai vonatkoztatási pont a 2008-11ig tartó periódusban. 11. Kutatás tárgya lesz egy hivatalos felülvizsgálati módozat kidolgozása is, amely alapul szolgál majd az elôzetes tanulmányok és a jelenlegi viszonyoknak megfelelô kompetenciák elismeréséhez az ECC edzôi minôsítô keretrendszere szempontjainak megfelelôen. 12. Figyelmet kell szentelni egy licencrendszer kialakításának, amely nemzetközileg elfogadott, idôszerû. 13. A megállapodás kidolgozásában és elfogadásban résztvevô valamennyi képviselt szervezet vállalja, hogy további tevékenysége során a közösen kimunkált keretrendszert használja viszonyítási pontként, s hogy a 2008 és 2011 közötti periódusban közremûködik a keretrendszer továbbfejlesztése érdekében.


2009/12/06 11:05

Page 42

42 MAGYAR EDZŐ Az út elôre

Az AEHESIS Projekt egy fontos eszközt teremtett meg, amelynek alkalmazásával az edzôképzés alapvetô kulcsot tudott átvenni az EU már meglévô 5-szintes struktúrájából ahhoz, hogy az edzôi tevékenységet és minôsítését elôsegítse. A struktúra felülvizsgálata idôszerû volt és lényeges hátteret biztosított egy olyan tantervi modell átgondolására, amely a felsôoktatási szektorban történô edzôképzésre irányul. Valójában, a projekt egyértelmûen kinyilvánította, hogy az edzôi szakértelem fejlesztése elválasztva a szélesebb körû szakmai oktatástól és a foglalkoztatási környezettôl nem lehet kívánatos és életképes opció. A fejezetben bemutatott modell erôs és helyes összefüggéseket foglal magában az egyetemi és nem egyetemi edzôképzés és minôsítés tekintetében. Arról is történt gondoskodás, hogy keret formálódjon ezen a területen - képzés, minôsítés - az egyetemi, a szövetségek és más állami intézményekben folyó képzések koordinálása számára, amely a szövetségeket ítélte meg a képzésben elsôsorban meghatározó közremûködôként. A tantervi modell egy tágabb keretrendszeren belül helyezkedik el az edzôi kompetenciák és kvalifikációk elismerésével egyetemben. Ez a tágabb keretrendszer megegyezésen alapuló értelmezést nyújt az edzôi szakma és hivatás területérôl. A tantervi modell elemei iránymutatóként szolgálnak, azzal a céllal, hogy az intézményeknek olyan viszonyítási pontokat adjanak, amelyek segítségével át tudják tekinteni a már létezô kurzusaikat és mellettük-helyettük új programokat is tervezhetnek. Az új modell egyenlô elismerést követel meg az edzôk számára, függetlenül attól, hogy részvétel-orientált, vagy a teljesítmény-orientált sportokban tevékenykednek. Ez a modell a fejlettebb oktatási és szakmai utakat hirdeti a kezdôk (többnyire gyermekek), a részvétel-orientált sportolók (általában fiatalok és felnôttek), a tehetség-központú és ma-

■

2009/4

gas teljesítményû sportolók edzôi számára egyaránt. Ezek a kategóriák nem zárják ki egymást és nem újak, de az edzôhivatás kiépülô struktúrájának, mint professzionálisan szabályozott szakmának egy fontos tipizálását képviselik. Az utak és a szakma szélesebb körû fizikai tevékenységeinek (mint a testnevelés, egészségügy és fitnesz, valamint sportmenedzsment) egyéb más elemei közti belsô kapcsolat építése további fejlesztéseket tesz szükségessé. Rengeteg további munka vár még reánk, de bízhatunk abban, hogy a Rio Maiorban elfogadott Edzôi Megállapodás bevezetése és az edzôképzés tantervi modelljének alkalmazása további újításokhoz, valamint a legjobb gyakorlat megszilárdításához vezet. Befejezésül, a projekt révén kidolgozott javaslatok alapos és aprólékos áttekintést követelnek meg minden országban, sportágon és az érintett legkülönfélébb intézményeken belül, azzal a céllal, hogy megteremtsék a lehetô legjobb képzési rendszert az edzôk számára szakmai tudásuk fejlesztésének részeként, s hogy a sport bármelyik szintjén és ágazatában tovább fejleszthessék a sportemberek teljesítményét és gazdagíthassák kedvezô taFordította: Gallov Adrienne pasztalataikat. ••• (A szerkesztô megjegyzése. Valószínûleg már az oldalainkon idézett könyvnek ennyire részletes, a szokásosnál jelentôsebb terjedelmet igénylô ismertetése is feltûnhetett olvasóinknak. Éppen ezért a szakkönyv további fejezeteirôl majd esetleg egy más alkalommal számolunk be, amelyek jóllehet hasonló figyelmet érdemelnek, de nem kifejezetten az edzôi tevékenységgel alkotnak szoros összhangot, hanem túlnyomórészt a sport menedzser képzés aspektusait taglalják. Végezetül ismételten utalunk arra, hogy a tanulmánynak az oktatással, a sporttudományos vonatkozásokkal foglalkozó részeit esetleg a Magyar Sporttudományi Szemlében tesszük közzé.) G.R.

etô Könyvismert

Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vízilabdázók az olimpiai játékokon A vízilabda az egyik legeredményesebb és legnépszerûbb olimpiai sportágunk. Ezért is bír nagy jelentôséggel, hogy az olimpiai sorozatban elkészült a sportág magyar vonatkozású olimpiai történéseinek krónikája. A szerzôk a tôlük megszokott alapos kutatómunkával gyûjtötték össze a nagy olimpiai hagyományokkal rendelkezô sportág igen terjedelmes adathalmazát. Nem csak a sportág iránt érdeklôdô kívülállók, de a ma szakemberei számára is rendkívül érdekes a sportág szabályainak, a szabályok változásainak rövid, lényegre törô bemutatása. Gyakran kérnek az érdeklôdôk a szövetségtôl olyan adatokat a sportágról, egykori és mai olimpikonokról, amelyeket eddig csak hosszas keresgélés után tudtunk megadni. Most elég lesz csak elôvenni a könyvet és pillanatok alatt bármilyen kérdésre válaszolni tudunk. Hogy a sportág mennyire nemzetközi jellegû és hogy a

magyar vízilabdázók, szakemberek mennyire ott vannak a nemzetközi vérkeringésben, annak ékes bizonyítéka a külföldön dolgozó magyar edzôk listája, vagy a játékosok nacionáléja, amely tanúsítja, hogy megannyi magyar játékos, olimpiai résztvevô gazdagította más nemzetek klubjainak eredménylistáját is. Ez egyben a sportág erejét is bizonyítja, hiszen a jelentôs számú, külföldön szereplô szakember és játékos ellenére is, a magyar vízilabda bajnokság mindig a világ egyik legszínvonalasabb bajnoksága volt és ma is az. A magyar vízilabda olimpiai eredményeinek ezt a krónikáját szívesen forgatják majd a vízilabda szakemberek, a játékosok, a sportággal most ismerkedô fiatalok és a szépszámú szurkolótábor is. (A könyv beszerezhetô a Magyar Vízilabda Szövetségben: Bp. XIII. ker. Margitsziget, Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda, II. em.)


2009/12/06 11:05

Page 43

MAGYAR EDZŐ 43

2009/4 ■

Beszámoló a Magyar Edzôk Társasága 2008. évi közhasznú tevékenységérôl Fô célkitûzéseinket szolgáló szakmai feladataink közül 2008-ban kiemelkedôen sikeres mérleget mutat konferencia-programunk és kiadványtervünk teljesítése. Az elsô félévben négy országos továbbképzô szakmai-mód szertani konferencia szervezésében és rendezésében vettünk részt fô- vagy társrendezôként. Április 16-án, a „Teljesítménydiagnosztika és formaidôzítés" címû konferencián nemzetközi hírû szakember, Prof. Dr. Mike Hughes, a Cardiffi Egyetem Teljesítményelemzô Központjának igazgatója, továbbá dr. Györe István, az OSEI osztályvezetô fôorvosa és dr. Petrekanits Máté, a TF mDurance Terhelésélettani Laboratórium vezetôje számoltak be több évtizedes munkájukról és eredményeikrôl. Május 28-án „Média és az olimpia" címmel rendeztünk konferenciát az olimpiai elôkészületek jegyében. Társrendezôként részt vettünk a Magyar Sporttudományi Társaság által szervezett „Sport és Nevelés" konferencia (június 18.) és a „Doppingellenes kerekasztal" tanácskozás (július 3.) megrendezésében. Az év második felében, október 910-én került sorra a Társaság 2008. évi kiemelt fontosságú rendezvénye, a „Peking után" gondolat jegyében szervezett III. Országos Edzôi Kong resszus, „A magyar sport jövôje – szaktudás és nevelés" címmel. A két napos kongresszusi tanácskozás beváltotta az elôzetes várakozásokat: érdemi helyzetelemzések és javaslatok kerültek megvitatásra, nemcsak az olimpiai eredményességünkkel és tanulságaival kapcsolatban, hanem a hazai sportkultúra egészét érintôen is. A tanácskozás azonban azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a két nap sem volt elegendô arra, hogy sportkultúránk összes aktuális kérdéseit érdemben meg tudjuk vitatni. Ezért a „Peking után" jegyében még két szakmai-tudományos tanácskozást szerveztünk – a Magyar Sporttudományi Társasággal közös rendezésben – a kongresszusihoz hasonló szakmai érdeklôdés és eredményesség kíséretében. November 12-én a „Sportkultúránk társadalmi, gazdasági, politikai összefüggései", december 10-én pedig „Az edzôképzés és továbbképzés kulcskérdései" kerültek megvitatásra. A konferenciákon elhangzott és írásban leadott anyagokat, egyéb szakmai-

módszertani tanulmányokkal közzétettük a Társaság folyóiratában, a Magyar Edzôben. A folyóirat 2008-ra tervezett mind a négy száma a tervezett idôben megjelent. Májusban megjelent a MET saját kiadványa, Gallov Rezsô: „Olimpiák – Peking elôtt" címû könyve, amely már a nyomdai elôkészítés stádiumában támogatókat vonzott. A 350 oldalas munka, sok hasznos sportszakmai és sporttörténeti hitelességû ismeretanyaggal, színes illusztrációkkal méltó módon reprezentálja mind a kiadó Magyar Edzôk Társaságát, mind pedig a támogatókat. Honlapunkat (www.magyaredzo.hu) állami és szponzori támogatás segítségével az elmúlt évben is sikeresen továbbfejlesztettük: informatívabb és korszerûbb lett, hatékonyabban járul hozzá a szakemberek ismereteinek gyarapításához. 2008. évi szakmai-érdekvédelmi tevékenységünk eredményessége kétarcú. Több meghatározó tényezôtôl va-

ló függôsége következtében a korszerû, rendszerbe szervezett edzôtovábbképzés megvalósítása és az érdekvédelem fejlesztése terén szerény elôrehaladás történt, ugyanakkor az elmúlt évi szakmai-továbbképzési programunk, a III. Országos Edzôi Kong resszus és a „Peking után" konferenciasorozat, továbbá szakmai kiadványtervünk teljesítése egyértelmûen igen pozitív visszhangot váltott ki. Mindez elsôsorban a programok megvalósításában közremûködô munkatársaink, aktív tagtársaink áldozatkész és szakszerû munkájának, illetve az ÖTM, majd ÖM Sport Szakállamtitkárság, a Magyar Olimpiai Bizottság, a Szerencsejáték Zrt. és a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásának köszönhetô. Budapest, 2009. április 3. Dr. Ormai László s. k elnök

Dr. Tamás István .s. k. fôtitkár


2009/12/06 11:05

44 MAGYAR EDZŐ

Page 44

■

2009/4


2009/12/06 11:05

2009/4 ■

Page 45

etô Könyvismert

MAGYAR EDZŐ 45

Futballról, gazdaságról, hatalomról (A játék hatalma. Futball – pénz – politika. Szerkesztette: Krausz Tamás és Mitrovits Miklós. Bp. 2008. L’Harmattan – ELTE BTK Kelet-Európa Története Tanszék 183 old.) A világ egyik legkedveltebb, legnagyobb tömegeket megmozgató - százmilliókat a televízió készülékek képernyôje elé „lecövekelô" - sportja a labdarúgás, a futball, a foci, kinek, ahogy tetszik. De vajon milyen a háttere ennek a napjainkra már gazdasági és politikai hatalmasságokat magához kötô játéknak? Sportról, politikáról, pénzrôl, avagy mindegyikrôl szó van? Miért tart ott és miként jutott oda Európa keleti felének a labdarúgása, ahova jutott? Törvényszerû volt-e ez, avagy nem? Milyen modellek állnak/állhatnak példaképül elôttünk? Szinte valamennyi kérdésre keresi és alapvetôen megadja a választ is az a tanulmánykötet, amelynek szerzôi szinte kivétel nélkül történészek, olyan történészek, akik szeretik és értik a focit, mi több, közülük néhányan egykoron igazolt játékosok is voltak. Természetesen nem válogatottak, de az NB II avagy az NB I „fakó bajnoksága" nem volt ismeretlen elôttük. Krausz Tamás történész (alkalmanként politikus) -- a neoliberális politikai és gazdaságpolitika, a globalizáció kérlelhetetlen ellenfele -- a magyar labdarúgás „szétglobalizálásáról" írt tanulmányt. Írásában felemlíti mind azon tényezôket, elfogadhatatlan lépéseket, amelyek a magyar labdarúgás utóbbi három-négy évtizedét – különösen az utóbbi kettôt - jellemezték és mind azt, ami lehetetlenné tette, hogy a magyar foci legalább Európa élvonalában maradjon. S miként alakult közben a sportegyesületek, labdarúgó szakosztályok élete-sorsa? Erre két nagy múltú – és remélhetôleg nagy jövô elôtt álló – egyesület rendszerváltoztatás utáni történéseinek elemzése alapján kaphatunk választ. Erdélyi Zsuzsanna a Ferencváros – FTC, Fradi, Fradika,.. – utolsó két évtizedének „sajátos" történetét tárja elénk, míg Grúber Mihály ugyanezt teszi az Újpest – UTE, Újpesti Dózsa, UTE… - példáján. A következtetések, az eredmények egyértelmûek. A valamikori államszocializmus éveiben, így vagy úgy, állami pénzekbôl fenntartott egyesületek a rendszerváltoztatás után összeomlottak. Többnyire kalandorok kísérleti terepei lettek. Alig akadt olyan befekte-

tô, aki elôbb vagy utóbb ne került volna szembe a törvénnyel. S hogy miért? Mert nem valódi befektetôk voltak, hanem sokkal inkább kalandorok, akik nem pénzt adni, hanem pénzt vagy vagyontárgyakat kívántak szerezni. Ôk általában egész jól jöttek ki az üzletekbôl, miközben a klubok vegetáltak, igaz ehhez szükségesek voltak az egykori „tsz elnök", illetve „tsz elnök szintû" klubvezetôk is. S hogyan zajlott/zajlik ez például tôlünk keletebbre? Arra Mitrovits Miklós kitûnô írásából kapunk képet. Azt vizsgálta, hogy az egykori Szovjetunió esetében – amelynek utódjául Oroszországot tekinti – miként mehettek másként a dolgok. Az egykori szovjet labdarúgás közel évtizedes vergôdés után újra Európa élvonalába került. Ehhez mind az állam, mind a magántôke megtette a szükséges lépéseket. Mert volt rá akarat, igaz, néha kissé „ráutaló magatartással". Nálunk viszont semmi nem volt, illetve nem történt. A Krausz Tamás által csak populistának nevezett – és mélységesen megvetett - Orbán kormány kísérletei próbáltak meg ugyan valamiféle megoldást találni, de sikertelenül. Ha ezt a magyar kísérletet az orosz példával vetjük össze -- de Mitrovits említ lengyel és cseh példákat is – , akkor meg kell gondolnunk a szerzô által leírtakat. Nevezetesen azt, hogy az említett országokban – Oroszország, Lengyelország, Csehország -- kialakult egy nemzeti burzsoázia (milyen szép régi, s anno oly sokat szidatott kifejezés!) az ottani más jellegû privatizáció következtében, amely áldoz a sportra, s jelentôsen a labdarúgásra. Magyarországon a privatizáció következtében nem magyar nagytôkés csoportok jöttek létre, hanem nemzetközi multik kaparintották meg a nemzeti vagyon döntô hányadát és nekik nincs sem anyagi érdekük sem érzelmi kötôdésük ahhoz, hogy a magyar sportba, a hazai labdarúgásba invesztáljanak. Oroszországban ezt Vlagyimir Putyin, mint az állam elnöke megtehette és meg is tette. Az orosz ipari és pénzügyi körökre kellô nyomást gyakorolhatott, fellépése hatásos és eredményes volt. Sokkal inkább a kötet által felvetettekhez tartozik viszont az, hogy számos orosz milliárdos miként vált más országok labdarúgásában meghatározó tulajdonossá. Mert ez is érdekes

kérdés. Amíg egyesek „csak" milliárdosok voltak, addig a brit szigetországban, példának okáért, nem biztos, hogy a felsô tízezer elfogadott tagjaivá válhattak. „Orosz maffiózók" – mondták nem egy esetben. Ám abban a pillanatban, ha valamelyik kedvelt labdarúgóklub tulajdonosává lett egy-egy korábban így emlegetett „illetô", már „közénk tartozóvá" vált. Ha már brit, pontosabban angol labdarúgás, akkor ne feledkezzünk meg Juhász Gergely kitûnô elemzésérôl sem – A játékon túl… A foci forradalma és a globalizáció -- , amely pontos képet ad arról is, hogy miként mûködik a világ egyik legstabilabb, legjobb anyagi háttérrel rendelkezô klubja, a Manchester United. A szerzô elénk tárja azt a gazdasági hátteret, a játékosok helyzetének változásait, klub tevékenységét - a brit futballvilágot. Egyértelmûen igazolja, hogy a nagyok sem minden esetben nyereségesek, de az „egyszer igen egyszer nem" legalább hosszútávon egyensúlyt teremt. Jelzi a szerzô a televíziózás által megváltoztatott környezetet, az érdekek érvényesítését és ütköztetését és azt, hogy mi lehet(ne) számunkra a példa. Hogy a másként milyen lehetne nálunk, arra Szabados Gábor tanulmánya -- A labdarúgóklubok stratégiái – ad „tanácsokat". Sorra veszi a szerzô a világban alkalmazott stratégiákat és megnézi, hogy Magyarországon melyiket próbálták/próbálják meg alkalmazni, mely klubok és milyen sikerrel. A jelenlegi állás szerint még egyiket sem sok sikerrel, de talán eljön az idô, amikor ez változhat. Addig marad a jelenlegi helyzet és csak remélni lehet a változást. Miközben a jelent és a jövôt sokan szeretnék másként alakítani, a múlt idézése össznemzeti játékká vált. Egykori sikereink, félsikereink, valamikor kudarcaink – mára már azok is sok esetben sikernek számítanak – felemlegetése olyan, mintha újra átélhetnénk azokat és azt gondolhatnánk, még mindig a világ élmezônyébe tartozunk. Mert egykoron oda is tartozott a magyar labdarúgás, úgy az 1920-as évek második felétôl az 1970-es évek közepéig. Azóta meg egy lépést elôre kettôt hátra -- ahogy a nagy bolsevik vezért, V.I. Lenint szokták humorosan „idézni". Akit ellenben a kötetben Borsi-Kálmén Béla sikeres könyvének – Az


2009/12/06 11:05

Page 46

46 MAGYAR EDZŐ Aranycsapat és a Kapitánya. Sorsvázlatok a magyar futballpályák világából. (Budapest, 2008. Kortárs Kiadó) – egy részletével idéz, az ma is „világszám", hiszen nem más ô, mint Puskás Ferenc, a „legismertebb magyar". S hogy miért lehetett azzá? A kérdésre egyszerû a válasz: úgy focizott egykoron, ahogy kevesen és olyan teljesítményt nyújtott a pályán, amit szintén csak kevesen. Életútja – az 1954ben a svájci világbajnokság berni döntôjében elveszített mérkôzéstôl eltekintve (NSZK – Magyarország 3:2) – Magyarországon és önként választott emigrációja során is teljes volt. Pályafutásának felidézése, annak vitatott, sokat elemzett részletei is a magyar futball-történelem részét képezik. Örömteli, hogy Borsi-Kálmán Béla, illetve a szerkesztôk e tanulmánykötetbe is be tudtak illeszteni egy részletet az alapos kutatómunkára épült „Puskás könyvbôl". A tanulmánykötet – Krausz Tamás jóvoltából - Puskással zárul, pontosabban az ô halálával és az azt követô „kié is Puskás?", történéssel. Krausz jól érzékeli, hogy Puskás Ferenc halála, pontosabban a temetése, méltatlan politikai csatározásokat indukált és olyan körülményeket teremtett, amely méltatlan volt a labdarúgó legendához. Hogy kinek volt az érdeke a Szent István bazilikai sírhely, s a Puskás Ferenc Stadionban – amiben elveszett a néhány ezer fônyi emlékezô – történt felravatalozás, a gyászmenet, és a sort folytatni lehetne, nem tudom, de azt igen, hogy Kispest, a szurkolók nem megszervezett színpadias felvonulása emberibb és méltóbb lehetett volna Puskás Ferenchez. Ezeket magam is így látom, de - ellentétben Krausz Tamással - nem nevezném azért nyilasnak Wass Albertet és nem állítanám – mert nem igaz –, hogy Puskás Ferenc apjának „a nacionalista Horthy-rendszer elvárásai" szerint kellett volna a nevét magyarosítani. A Purczeld család feje anno egyszerûen úgy vélhette jónak. Vagy talán a Horthy-rendszer várta el Rákosi Mátyástól, Péter Gábortól, Farkas Mihálytól, Gerô Ernôtôl, Révai Józseftôl, Vas Zoltántól… a név magyarosítását? Összességében úgy vélem – az egy személyben szerzô és szerkesztô Krausz Tamás néhány politikai „kinyilatkoztatását" leszámítva – érdekes és értékes kötetet tettek le az olvasó elé a Szakály Sándor történészek. • A kötet ára 2000 forint. Kapható – kedvezménnyel! -- a L’Harmattan Kiadó könyvesboltjában. (Budapest V. Kossuth L. u. 14-16.)

■

2009/4

Gallov Rezsô: Butykó A Mezô Ferenc Sportközalapítvány kiadásában emlékkönyv készült a hazai és nemzetközi olimpiai mozgalom egyik legszínesebb, közkedvelt egyéniségérôl, a 2003-ban elhunyt Lemhényi Dezsôrôl, a népszerû Butykóról. Eredményei, egyénisége, munkássága itthon és külföldön – külön-külön és együttesen – megérdemli az emlékkönyv megjelenését, amelyet támogat az ÖM, a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Edzôk Társasága, a Magyar Sporttudományi Társaság, a Szerencsejáték ZRT., s nem utolsó sorban a Magyar Vízilabda Szövetség is. A könyv lényegében három pilléren nyugszik. Bemutatja a színes, nem mindennapos egyéniséget, mint olimpiai bajnok vízilabda játékost, azután, mint eredeti módon dolgozó eredményes edzôt. Végül külön foglalkozik a nagytekintélyû mester áldozatos és hatékony tevékenységével, amelyet a magyar és a nemzetközi olimpiai mozgalom népszerûsítéséért végzett, s mindenek elôtt sikeres közéleti szereplésével - mint az Olimpiai Bajnokok Klubjának, egyben a Mezô Ferenc alapítvány alapító elnöke -, amelyet élete utolsó tíz esztendejében fejtett ki olimpikon társai sorsának jobbítása érdekében. A könyv a tiszteletadás és a megemlékezés mellett maga is éppen úgy szolgálja a sport, s ezen túlmenôen elsôsorban az olimpiai mozgalom és a játékok népszerûsítését, mint ahogyan a fôszereplô tette ezt egész életében, amellett, hogy az írás igyekszik szórakoztató és közvetlen módon vonzó példát mutatni a felnövekvô sportoló-nemzedékeknek.

etô Könyvismert

A SOSZ húsz küzdelmes éve

Recommend Documents