A SÍKVIDÉKI VÍZRENDEZÉS 60 ÉVE a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság működése során bekövetkezett változások áttekintése Kajcsa Zsuzsa
A Közép-Duna-völgy belvízrendszerei a XX. század elején megkezdett, a területen működő vizitársulatok folyamatos vízrendezési munkáinak eredményeként alakultak ki. Az 50-es évek elejére, amikorra a Vízügyi Igazgatóság megkezdte működését, a jelenlegi csatornahálózat túlnyomó része már elkészült. Azóta hosszú idő telt el. Aszályos és nedves időszakok váltakozását, a tulajdonviszonyok és a területhasználat változását, a technika fejlődésének hatását követhetjük nyomon. A változásoknak megfelelő vízrendezési igények kielégítése a rendszer folyamatos átalakítását, működésének módosítását igényelte.
Belvízrendszerek helyszínrajza
Előadásomban a belvízrendszerek -a hidrometeorológiai helyzet alakulását is bemutatókiépítésének történeti áttekintésén túl, a terület használat változásának folyamatát és annak belvízrendezésre gyakorolt hatását szeretném bemutatni.
1
A csatornarendszer fejlesztése A csatornarendszer kiépítése, illetve működtetése a társadalmi igények, illetve a hidrológiai helyzet alakulásának megfelelően folyamatosan változott. A fejlesztés során a hidrometeorológiai helyzetnek, illetve a földhasználat változásának megfelelően a vízelvezetés, illetve az öntözővíz-ellátás szempontjai kerültek előtérbe:
1954-1962. közti száraz periódusban a hidrometeorológiai helyzetnek megfelelően a társadalmi elvárásokkal összhangban az öntözés szempontjai voltak a meghatározók. A fejlesztések célja a belvízcsatornák öntözővíz szállításra való alkalmassá tétele volt. Ennek érdekében bővítették a Duna-Tisza csatornát és a kapcsolódó csatornákat beeresztő zsilipekkel látták el, átépítették a belvízlevezető csatornák meglévő vízkormányzó műtárgyait, és ezeket öntözővízszint szabályozásra alkalmas zárószerkezettel látták el. kettős hasznosítási céllal (fennsíki területek vízelvezetése, csatorna menti felszíni öntözőtelepek vízellátása) megépült XX. csatornát a Duna-Tisza csatornával összekötő un. XX. Árapasztó csatorna. Az Alsó-Dunavölgyi területek vízellátása érdekében 1962-ben kiépült a Kiskunsági öntöző Főcsatorna. Az elkészült létesítmények az öntözővíz szolgáltatáson túl a belvízi vízkormányzás feltételeit is javították. A területen számos új öntözőtelep is létesült. A Duna-Tisza csatorna mentén, Alsónémedi – Ócsa - Dabas térségében; az I. Árapasztó és a XXX. csatorna vízkészletére támaszkodva pedig Apaj térségében halastórendszer, és nagykiterjedésű felületi öntözőtelepek is létesültek. A terület elárasztása, illetve a halastóban tartott magas vízszint a környezet talajvízszintjét megemelte, ezért ezeket a későbbiekben felhagyták. 1963-1977-es évek nedves periódusban 7 alkalommal (1963, 1965-1966, 1969, 1970, 1974 és 1977) volt szükség belvízvédekezésre. A legnagyobb elöntést (10.000 ha) 1963-ban, a legnagyobb levezetett vízmennyiségeket az 1965-66. évi belvíz során észlelték. Ezek a mai napig a belvízcsatornák kiépítésére figyelembe vett mértékadó vízhozamok. 2
Ez utóbbi a tartóssága és a levezetett belvíz mennyisége alapján az időszak legjelentősebb belvize. Ekkor a belvizet megelőző kiugróan nagy csapadék és a hirtelen hóolvadás hatására a csatornákban az addig észlelt vízhozamot meghaladó árhullám vonult le. .A védekezést nehezítette, hogy a belvizek Szúnyogi szivattyútelep felé történő kivezetése - a telep átépítése miatt - csak korlátozottan volt lehetséges. A fennsíki területekről a XX. csatornán ugyanakkor jelentős vízmennyiség érkezett, amit a Szúnyogi szivattyútelep tehermentesítése érdekében ideiglenesen létesített szivattyúálláson a Duna-Tisza csatorna felé kellett kivezetni.
XX. csatorna megemelkedett vízállása 1966.
Mobil szivattyúk a Szúnyogi szivattyútelepen 1966
A belvizek tapasztalata alapján az 1966-tól ’80-ig terjedő időszakban jelentős fejlesztések történtek. Ennek során csatornák 90%-át felújították korszerűsítették a szivattyútelepeket, két új szivattyútelep és egy bújtató is épült. A Gyáli rendszerben ekkor készült a Gyáli 1. Főcsatorna Üllőt megkerülő korrekciója, a 17. csatornán árvízcsúcs csökkentő tározók épültek. A Duna-völgyi és a Soroksári rendszerben kezdődő nagyarányú fejlesztések célja az Alsó- Duna-völgy tehermentesítése érdekében a Ráckevei (Soroksári) Duna felé történő belvíz kivezetés biztosítása volt. A Duna-völgyi rendszerben bővítették az I. Árapasztót, a XXX. csatorna Borzas-Ürbő közti szakaszát, a XX. csatornát és a XX. Árapasztót a Sári szivattyúteleppel, a XXXI. csatornát, az I. Árapasztó keresztezésében épült bújtatóval, valamint a Ráckevei Dunamenti belvízrendszer főcsatornáit (III. Főcsatorna, I. Főcsatorna, I/4 csatorna). A dunai kivezetés biztosítása érdekében Tasson új szivattyús átemelő épült, az I/4 csatorna torkolatában pedig esésnövelő szivattyútelep létesült. Átépült a Szigetbecsei és a Ráckevei szivattyútelep.
XXXI. csatorna bújtató építése 1974.
I/4 csatorna torkolati szivattyútelep 1972 . 3
Árvízzel egyidejű belvíz esetére a belvizeknek területen történő elhelyezése érdekében a Duna-völgyi Főcsatorna jobb partján és a XXXI. csatorna mentén lokalizációs tározó lett kijelölve. A főművek rendezéséhez kapcsolódóan számos társulati és üzemi csatorna létesült. A XXX. csatornából történő az öntözővíz ellátáshoz szükséges magas vízszint tartásából adódó belvízi kockázat csökkentése érdekében az I. Árapasztó felső, magas vezetésű szakaszából kiágaztatva két új öntözőcsatorna létesült, az un. Dömsödi stabilizáció I., és a Dömsödi stabilizáció II. nevű öntöző csatornák. A ’70-es évek végére az átfogó vízrendezések befejeződtek, a vízrendezési beavatkozások az üzemek által végzett meliorációs munkákra korlátozódtak. 1977-1994. évek közti száraz időszakban a vízrendezési beavatkozások üteme lelassult, és azok csak a meglévő létesítmények vízszállító képességének, üzembiztonságának megőrzését szolgáló felújításra korlátozódtak. A Duna-Tisza Hátsághoz tartozó fennsíki területek talajvízszint süllyedése kapcsán a vízpótlás és a vízvisszatartás kérdései kerültek előtérbe. Az 1997-ben megindult „Duna-Tisza Hátság vízpótlása” és a „Belvízcsatornák rekonstrukciója” nevű beruházás. Az 1997-2004. közötti időszakban a kettősműködésű csatornákon (DTCS 5 km hosszú szakasza, az I. Árapasztó, DVCs és a XXX. csatorna alsó szakasz) végzett beavatkozások a vízszállító képesség megőrzését, a gépi fenntartás lehetőségét biztosító felújítások voltak. Ezek a munkák a Hátsági területeken a vízpótlás-vízvisszatartás lehetőségének javításán túl a belvízi biztonság növelését szolgálták.
Kiszáradt Gyáli 2. főcsatorna 2004.
Duna-Tisza csatorna tisztítása 2004
1994-2013. közti időszakban a hosszan tartó száraz időszak után ismét nedves periódus következett. Az 1996-2011. közti időszakban 1996., 1999., 2000., 2006. és 2010-11. és 2013. évben is volt jelentős - a ’60-as években észleltet meghaladó - elöntést okozó belvíz. A csatornákon mértékadó vízszintek mellett a korábban észlelt vízhozam 30-60%-át kitevő vízmennyiség vonult le. A belvizek elvezetését a kedvezőtlen hidrometeorológiai helyzeten túl a csatorna fenntartások elmaradása és a hozzávezetés hiánya (üzemi csatornák megszüntetése) korlátozta. A csatornák tisztítását szükség szerint a védekezéshez kapcsolódóan végezték.
4
Átfogó fejlesztésekre a Regionális Operatív Program keretében nyílt lehetőség. Ezek a megelőző belvizek tapasztalatai alapján meghatározott vízrendezési beavatkozások voltak: A 2010-2011. években elkészült a Szúnyogi szivattyútelep átfogó rekonstrukciója. Ennek során a szivattyútelep vízszállító képességének megőrzése, biztonságos üzemeltetése érdekében elvégeztük a szivattyútelep gépi berendezéseinek teljes felújítását, a gépi uszadék eltávolítás, és a kétirányú vízforgalmat regisztráló vízhozam-mérés megoldásával. A 2011-13. években elkészült a Gyáli–patak rekonstrukciója. Ennek során elkészült a csatorna vízügyi kezelésben lévő 27km hosszú szakaszának mederrendezése, a felső szakaszon a víz visszatartását biztosító bukók beépítésével. Átépítésre kerültek a csatorna megrongálódott, szűk keresztmetszetű műtárgyai. A mellékágak torkolatára átjárást, illetve vízvisszatartást, biztosító műtárgyakat építettünk. A csatornán levonuló vízmennyiség folyamatos nyomon követhetősége érdekében automata vízhozammérő berendezés került beépítésre.
Felújított Szúnyogi szivattyútelep 2011.
Gyáli–patak rekonstrukciója 2013.
A csatornák kezelése A Vízügyi Igazgatóság megalakulásakor a teljes Duna-völgyi belvízrendszer a Budapesti Vízügyi Igazgatóság működési területe volt. Az önálló Bajai Vízügyi Igazgatóság megalakulását követően a Budapesti Vízügyi Igazgatóság csak a Pest megye területén lévő belvízvédelmi létesítményeket kezelte. Az ezt követő időszakban jelentősen változott a Vízügyi Igazgatóság által kezelt csatornák hossza. Ez kismértékben a fentebb ismertetett kiépítések eredményéből, túlnyomóan az állami szabályozás változásából adódott. A Vízügyi Igazgatóság megalakulásakor valamennyi állami tulajdonú (államosított társulati, időközben állami beruházásként kiépült) csatorna a Vízügyi Igazgatóság kezelésébe került. A kezelői jogot a továbbiakban többször szabályozták. Az 1075/1957 sz. Korm. rendelet a csatornákat I., II., III. kategóriába sorolta. Az Igazgatóság az I-II. kategóriájú (465 km hosszú) csatornákat kezelte. Az 1964. évi vízügyi törvényen alapuló 46/1966. OVF utasítás a csatornákat vízgazdálkodási jelentőségük alapján kategorizálta. A továbbiakban a Vízügyi Igazgatóság csak a jelentősen közcélúnak minősített „A” kategóriájú csatornákat 5
(akkor 305 km) kezelte A helyi jelentőségű közcélú („B” kategória) és üzemi kategóriába sorolt létesítményeket („C” kategória) az újonnan alakult társulatoknak adták át. (A változások a telekkönyvben nem lettek átvezetve, az érintett ingatlanok a magyar állam tulajdonában maradtak.) Az 1995. évi LVII. vízgazdálkodási törvény megváltoztatta a csatornák tulajdonviszonyait. Az állami tulajdon kettévált, kizárólagos és forgalomképes állami tulajdonra. A 22/1996. évi KHVM rendelet rögzítette a kizárólagos állami tulajdonú csatornák listáját. A forgalomképes állami tulajdonú csatornák a vízgazdálkodási törvényt módosító 1998. évi LXXXVII tv alapján az FVM megyei FM hivatala kezelésébe kerültek, akik a csatornákat a területileg illetékes társulatoknak adták át kezelésre. Ezzel a Vízügyi Igazgatóság által kezelt csatornák hossza 228,2 km-re csökkent. Az egyes törvények vízgazdálkodási tárgyú módosításáról szóló 2013. évi CCXLIX. törvény értelmében a vízitársulatok által üzemeltetett, állami tulajdonú, közcélú forgalomképes vízgazdálkodási művek 2014. január 1. napjától ismét a vízügyi igazgatóságok vagyonkezelésébe kerültek. A területhasználat változása Az elmúlt 60 év során a vízgyűjtő terület is jelentősen átalakult. A termőterület folyamatosan csökkent, a művelés alól kivett terület, ezen belül a beépített területek aránya jelentősen megnövekedett. Mezőgazdasági termelés alakulása A mezőgazdasági termelés a társadalmi-gazdasági célkitűzéseknek megfelelően változott. A fejlesztési célkitűzéseknek megfelelően kezdetben a termelés növelése, az intenzifikálás, a természeti adottságok kihasználása, majd a természeti értékek megőrzése került előtérbe. Ennek megfelelően változtak a vízgazdálkodási igények (rizstelepek fokozott öntözővíz igényének biztosítása, megművelhető terület növelése, vízelvezetés biztonságának növelése, vízgazdálkodási feltételek javítása a vizek helyben tartásával). A rendszerváltást követő tulajdonviszony változás következtében a nagyüzemi táblák igényeihez igazodó vízelvezető - vízpótló rendszerek átalakultak. A vízelvezető csatornák fenntartását elhagyták, a csatornák egy részét meg is szüntették, jelentősen csökkent az öntözött terület, és ezen belül a kettősműködésű csatornákból kivett öntözővíz mennyisége, nagymértékben növekedett ugyanakkor a halastavak területe. Urbanizációs hatások A vízgyűjtőn különösen az északi, a Budapesti agglomeráció területére eső területrészen, valamint a Ráckevei Duna menti üdülő körzetben a 70-es évektől kezdődően a városias fejlődés kezdődött. Felgyorsult a terület beépítése, új közlekedési vonalak, (Ferihegyi repülőtér, M5, M6, M0 autópályák) és ehhez kapcsolódóan lakó és ipari parkok, üzlet központok épültek ki. A csatornák menti mélyvonulatok nagy részét beépítették. Folyamatosan épült ki a települések szennyvízelvezető hálózata, egyre több csatornát vettek igénybe a tisztított szennyvízelvezetésre. A területen 15 darab (42 ezer m3 kapacitású) szennyvíztisztító telep létesült. A tisztított szennyvizek 2/3 – a kiépített befogadóba, 1/3-a nyárfásra kerül kihelyezésre. A Csepel sziget 6
területén dunai bevezetések vannak, az R/S/D bal parti vízgyűjtőjén a szennyvizek 50%-át belvíz- és kettős működésű csatornába vezetik, 50%-át nyárfás öntöző telepre illetve kísérleti nádasra helyezik. A Pesti-síkság fővároshoz közeli részén, Kiskunlacháza-Délegyháza- BugyiÓcsa térségében, a 60-as évek második felétől intenzíven megkezdődött a bányászati szempontból kedvező adottságú kavics- és homokterületek ipari méretű kitermelése. A bányatavak összterülete 2010 évre elérte a 2000 ha-t.
Tisztított szennyvíz bevezetés a DTCs-be
Ócsai Tájvédelmi Körzet
A természetvédelem szerepének növekedése 1974-től kezdődően jelentős területek kerültek természetvédelmi oltalom alá. A védett területek kezelésére 1974-ben megalakult a Kiskunsági Nemzeti Park, 1975-ben az Ócsai Tájvédelmi Körzet, 1997-ben pedig a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága, mely a terület egyéb védett területeit kezeli. A természetes élőhely típusok, vadon élő állat- és növényfajok védelmére létrehozott Natura 2000 kijelölésével további területek kerültek védelem alá. Az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett földrészletekről szóló 45/2006. (XII. 8.) KvVM rendelet alapján a csatornák jelentős része (40%-a) lett a Natura 2000 hálózat része. A természetvédelmi előírásokhoz való alkalmazkodás mind a csatornák üzemeltetésénél, mind azok fenntartásánál komoly problémát jelent. A vízigények változása A területi változások a csatornák fenntartási és üzemelési körülményein túl módosították vízrendezéssel szemben támasztott elvárásokat. A beépített területeken, a mezőgazdaságilag művelt területeken a gyors vízelvezetést, a védett területeken, valamint a Duna-Tisza hátság területén pedig a víz helybentartását igénylik. A mély területek beépítése, a korábbi belvízi elöntések területén létesült halastavak és kavicsbányák, valamint az ökológiai tározók létesítésével a belvízvisszatartásra igénybe vehető területek lecsökkentek. A belvízcsatornák tisztított szennyvízbevezetésre való felhasználása megnövelte a vízminőségi káresemények kockázatát, valamint a fokozott vegetáció miatt a csatornák fenntartási igényét.
7
A védett területeken tartandó üzemvízszint, a csatorna növény-és állatvilágának védelme a belvízelvezetéshez szükséges vízszintek tartását, a medrek fenntartását korlátozza. A természetvédelmi előírásokhoz való alkalmazkodás mind a csatornák üzemeltetésénél, mind azok fenntartásánál komoly problémát jelent. A vízelvezetés biztosítása a területi igények fokozott összehangolását, a vízkormányzási és vízvisszatartási lehetőségek maximális kihasználását igényli . A változások hatása a belvízvédekezésre A változások hatása legjobban szélsőséges hidrometeorológiai helyzetben érzékelhető. 1994-től - hosszú száraz időszak után - ismét csapadékos évek következtek. Az 19942013. közti időszakban 9 évben volt szükség belvízi készültség elrendelésére. A belvízi észlelések és a védekezések tapasztalatai már a megváltozott körülmények hatását tükrözik:
A belvízi elöntések nagysága és tartóssága elérte, illetve meghaladta, a levezetett belvizek vízmennyisége ugyanakkor elmaradt az 1966-ban észlelttől. A legjelentősebb eltérés a Hátsági területek víz levezetését biztosító Duna-Tisza csatornán volt észlelhető. A belvízvédekezések súlypontja déli irányba eltolódott. A belvízi időszakok egyre gyakrabban húzódtak át a nyári időszakra, illetve dunai árvízzel párosultak, amikor a Ráckevei Duna belvízkivezetéshez szükséges vízszintcsökkentése nem hajtható végre. A belvíz kivezetés biztosításához több esetben volt szükség ismételt átemelésre. Minden védekezésnél komoly problémát jelentett a medrek fokozott benőttsége, illetve a műtárgyaknál felhalmozódó nagymennyiségű uszadék eltávolítása. A vízlevezetést csak az uszadék folyamatos eltávolításával lehetett biztosítani. A Natura 2000 területű csatornák tisztítását csak hosszas egyeztetések után tudtuk elvégezni. A belvizek területi tározásának lehetősége nagymértékben függ a terület aktuális állapotától. A védekezések során a belvizek elhelyezése a nemzeti parkok 8
területén kijelölt tározókban nem volt biztosítható. például 2000 évben a DVCs jobb parti tározó már a belvízi helyzetet kiváltó csapadékot megelőzően annyira feltöltődött, hogy a környező házak védelme érdekében töltéserősítésre volt szükség. A Szúnyogi szivattyútelep átépítésekor a belvizek XXXI. csatorna menti tározóban való elhelyezéshez a Nemzeti Park - a területen költő túzok fészkelőhelyének védelme érdekében - nem járult hozzá. A belvizeket végül a csatorna menti halastavakban tudtuk elhelyezni. A 2013. évi téli-tavaszi belvíz során a felújított Szúnyogi szivattyútelep üzemeltetésével biztosítani tudtuk a belvizek kivezetését. A problémák elsősorban a védett területekhez kapcsolódó területek vízelvezetésénél (Apaj Kunszentmiklós) valamint a mély területekre települt létesítményeknél (Dömsöd hulladéklerakó, Dunavarsány szennyvíz öntözőtelep) jelentkeztek.
Uszadék kiszedés a Szúnyogi szivattyútelepen 2013.
Víz alatt a Dunavarsányi szennyvízöntözőtelep 2013
Mindez azt mutatja, hogy a rendszer a korábban meghatározott belvízi üzemrend betartása mellett biztosítani tudja a belvizek kellő mértékű elvezetését. A megváltozott terület használat, és a hidrológiai helyzet változása miatt ugyanakkor új előre nem meghatározható feladatok jelentkeznek. A kiszámíthatatlan szélsőséges időjárás mellett az egyedi vízelvezetési megoldást igénylő helyzetek gyakoriságának növekedésére lehet számítani. A vízelvezetés biztosítása során sokszor egymásnak ellentmondó igényeket kell kielégíteni, ami csak a területi igények fokozott összehangolásával, a vízkormányzási és vízvisszatartási lehetőségek maximális kihasználásával lehet biztosítani. A további fejlesztések során a medrek vízszállító képességének megőrzésén túl további vízkormányzási és vízvisszatartási lehetőségek kialakításáról kell gondoskodni. A fejlesztések irányítója - emlékezés Somogyi Miklósnéra A belvízvédelmi művek jelenlegi formája az elmúlt 60 évben a síkvidéki vízrendezéssel foglalkozó munkatársak együttes tevékenységének az eredménye. Az elmúlt időszak történésinek áttekintése során nem feledkezhetünk meg azokról, akik ebben a munkában tevékenyen részt vettek. Hosszú lenne nevüket is felsorolni. Egy nevet azonban szükségesnek tartok kiemelni, Igazgatóság belvízrendezésének meghatározó egyéniségéről, egyben tanítómról, Somogyi Miklósnéról szeretnék megemlékezni.
9
Somogyi Miklósné, Nóra 1955-ben kezdett az Igazgatóságnál dolgozni, majd nyugállományba vonulásáig közel 30 éven át volt az Igazgatóság dolgozója A belvízvédelem meghatározó időszakában, 1966-85. között a Belvízvédelmi Csoportot, majd a Vízkárelhárítási Osztályt vezette.
Nagy szaktudású, munkáját megszállottságig szerető vezető volt. Szakismerete, reális értékrendje biztosította a szükséges feladatok felismerését, határozottsága, következetessége a kitűzött célok elérését. Nevéhez fűződik az 1966. évi belvízvédekezés és az ezt követő felújítások szakmai irányítása. Szakmai igényességét jelzi, hogy az 1965-66. évi belvíz a mai napig is a legalaposabban dokumentált belvízvédekezés. Az ezt követő fejlesztések a védekezési tapasztalatok figyelembevételével, tervszerűen, a kor kiemelkedő technológiájának alkalmazásával készültek. A XXXI csatornán száraz munkatérben megépített, majd beúsztatva a végleges helyére süllyesztett műanyagbújtató, az országban másodikként, a kísérletként bemutatást követően alkalmazott mozgógereb a Ráckevei szivattyútelepen, az I/4 csatorna süllyesztett kútgyűrűben elhelyezett csigaszivattyúja, az ARMCO átereszek beépítése országos érdeklődést keltő újdonság volt. Nagy gondot fordított a belvíz utáni fejlesztések következetes végrehajtására. Kezdeményezésére kezdődött a Duna-völgyi és a Soroksári rendszer főcsatornáinak és szivattyútelepeinek felújítása, új műtárgyainak építése. Az un. koordinált vízrendezési tervek kidolgozásával nagymértékben hozzájárult a főművek és a kapcsolódó társulati üzemi és tanácsi létesítményeken végzett beavatkozások összehangoláshoz. Munkáját mindig kellő alapossággal, pontosan, magas színvonalon végezte, és ezt várta el másoktól is. Talán volt, aki ezért nem kedvelte, de mindenki tisztelte. A fiatalok nevelése mindig szívügye volt. Pályakezdőként nála dolgozni jó iskolának bizonyult. Megtanultuk a rendet, fegyelmet, a szakma fortélyait, úgy, hogy a későbbiekben önállóan is helyt tudjunk állni a munkában. Nóra már közel 20 éve nincs közöttünk. Szakértelmét, férfiakat megszégyenítő szigorú következetességét még ma is gyakran emlegetjük. Munkájára ma is nagy szükség lenne. Köszönetnyilvánítás Köszönetemet fejkezem ki kollégáimnak, akiknek tanulmányait, fényképanyagát az előadáshoz felhasználhattam, külön kiemelve Somogyi Miklóst, aki a 1965-66 belvíz dokumentációin túl Nórára vonatkozó anyagokat rendelkezésemre bocsátotta. 10
