NME Közleményei, Miskolc, I. Sorozat, Bányászat, 3.?(1984) kötet, 1--4fı2zet, 205 .-P24.
A sEL1vı;Ecı EANYÁSZATI Es ERDESZETI AKADÉMIA szEREPE Az ORSZÁGOS MAGYAR BANYASZATI Es KOHASZATI EGYESÜLET MEGALAKULASÁBAN ZSAMBOKI LAszLó Összefoglalás Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés után a bányászat és kohászat magyarosításának meggyor-
sit ása érdekében a bánya- és kohómérnökök szakmai egyesületbe kívántak tömörülni. Az egyesület megalakitásáért folyó két évtizedes küzdelemben a selmeci akadémia tanárai és hallgatói kezdeményező és vezető szerepet játszottak. Az egyesület 1892-ben a selmeci akadémián alakult meg, alapítója és első vezetője Sóltz Vilmos professzor volt, az akadémia saját folyóiratát, a Bányászati és Kohászati Lapokat az egyesület rendelkezésére bocsátotta.
Európában, a középkortól meginduló műszaki-technikai haladás úttörője évszázadokon keresztül a bányászat-kohászat volt. A békében, s háborúkban egyaránt nélkülözhetetlen fémek kitermelése, előállítása a megoldásra váró műszaki-természettudományos kérdések sorát vetette föl. A bányászat-kohászat kulcshelyzetéből adódott, hogy a termélés irányítói mindig pártfogolták, s anyagilag is támogatták a műszaki-természettudományos l(éIdčS8k megoldására irányuló p1'Óbáll(0ZãS0l(a'[, kísérleteket, Igy vált a hatalmas anyagi
eszközökkel rendelkező bányászati-kohászati szervezet - a szorosan vett szakmai fejlesztésen túl - a gépészet, a mechanika, a geodézia, az ásványtan, a földtan, a kémia, a kémiai lec.|ı~ nológia, az erdészet stb. kutatásának műhelyévé is. A bányászat-kohászatban alkalnıazl ak először nagymértékben vízienergiát, majd gőzgépet, építettek ki hatalmas vízierő- és gčprı-ıııl szereket, oldották meg a nagy távolságra irányuló mechanikai erőátvitel nehézségeil; :ı vııl energia fölhasználása és vízemelést szolgáló szivattyúk konstruálása során fektellék le ıı lmlnı mechanika alapjait; az ásványtan-kristálytan-földtan a bányászat kebelén belül l`ejl($iloll
Dr. ZSAMBOKI LÁSZLÓ ızvéııáwezeıõ NME Levéltára, 3515 Miskolc-Egyetemváros A kézirat beérkezett: 1983 márc. 25.
205
tudománnyá, ahogyan a kémia tudománnyá válásához is a kohászat gyakorlata adott biztos támpontot. A bányászat-kohászat alkotta meg az első műszaki felsőoktatási intézményeket, melyekben először oktattak tudományos szinten és laboratóriumi gyakorlatokkal kémiát, fizikát, mechanikát, ásványtant stb. 1 A 18. században Európában kibontakozó ipari forradalom hazánkban csak - az egyet len fejlett iparágat - a bányászat-kohászatot serkentette erőteljesebb haladásra. A század derekán - ki tudja hányadik? - virágkorát élő Garam vidéki arany-ezüst bányászat-kohászat műszaki fejlettsége világhírű volt. A két selmeci gépkonstruktőr, M. K. Hell és J . K. Hell, a vizemelő-, szállító- és ércelőkészítő berendezések, majd a gőzgépek sorozatát tervezte és építette meg, majd üzemeltette. (1) A kontinens második gőzgépét (Feuer-Maschine) a belgiumi bányászat után, a Garam melletti Újbányán (Königsberg, Nová Baiía) helyezték üzembe szivattyúk működtetésére 1722-ben. (2) `A műszaki felsőoktatás a világon elsőként 1763/64-ben Selmecbányán (Schemnitz, Banská Stiavnica) indult meg. Ezt követi Freiberg 1765/66-ban, Berlin 1770-ben, Szt. Pétervár (Leningrád) 1773-ban, majd Clausthal, Madrid, Párizs, Mexikó stb. A világ első műszaki egyesülete A kibontakozó technikai-tudományos fejlődés egyik legnagyobb akadálya az elszigeteltség volt. Nemcsak egyes földrészek és országok, hanem egyes bányavidékek is elzárkózott, sokszor évszázados hagyományokon alapuló technológia szerint, s technikai berendezésekkel dolgoztak. A központi, felsőfokú szakemberképzés önmagában nem oldhatta föl ezeket a kötöttségeket. Meg kellett teremteni a rendszeres, magasszintű és gyors információ áramlás feltételeit. Ebben az időben erre két lehetőség volt: a szakemberek tanulmányi utazásai és szakmai folyóiratok közreadása. A rendszerességet azonban nem sikerült biztosítani: a meginduló szakfolyóiratok és nagy lélegzetű könyvkiadási tervek rendszerint félbeszakadtak (3), a tanulmányutak véletlenszerűek voltak stb. (4) Hiányzott mögülük a bányász~ kohász társadalom összefogott támogatása. Ezt ismerte föl Born Ignác udvari tanácsos 1786-ban, amikor munkatársaival, Rupprecht Antal selmeci kohász-kémikus professzorral és Nikolaus Poda páterrel, a selmeci akadémia volt gépészeti-mechanikai professzorával a Selmec melletti Szklenón (Glashütte, Sklené Teplice) megalakította a világ első műszaki egyesületét, a nemzetközi bányászatikohászati társaságot, a ,,Societät der Bergbaukunde”-t. (5) A 18. század közepén a hazai fémkohászatban hagyományosan alkalmazott technoLógiák és berendezések igen magas nemesfémveszteséget okoztak a kincstárnak. A Born Ignác által kidolgozott új amalgamációs eljárástól a sikeres bécsi laboratóriumi kísérletek .ıtán igen sokat vártak a szakemberek. Az új eljárás ipari méretű kipróbálására Szklenón :ervezett és épített berendezéseket Rupprecht Antal és Karl Haidinger, a selme ci akadémia -Későbbi professzora. Az Európában újszerű eljárás tanulmányozására és értékelésére 1786 őszén a szakma legtekintélyesebb képviselőit hívta meg a kincstár: J . Charpentier freibergi Drofesszort, a svéd J . Ferber-t, J . Hawkins-t Angliából, 0. Henckel-t Norvégiából, F. Treb:a harz-i bányatanácsost és F. D'Elhuyar-t mexikói bányászat-kohászat igazgatóját. Born lz új amalgamáló művet és az eljárást ugyanebben az évben „Über das Anquicken” címen
megjelent könyvében ismerteti. (6) Ezt az alkalmat ragadta meg Born Ignác a nemzetközi egyesület megalakítására, melyben rövid időn belül 13 európai ország, valamint Mexikó és Bogota 154 szakembere képviseltette magát, köztük - a bányászat-kohászat jelesein kívül - a kémikus Lavoisier, Guyton de Morveau, Kirwan, J . F. Gmelin, az ásványkémikus Klaproth, valamint Goethe és Watt is. A társulat Bergbaukunde címen folyóiratot adott ki 1789-től. (7) Az első magyar természettudományi és műszaki egyesületek A reforrnkorban lassan meginduló magyar tudományos életben a műszaki és természettudományokat művelni akaró szakembereknek - a hazai tudományos-szakmai intézmények, magyar szaknyelv és szakmunkák stb. hiánya miatt - különösen nehéz helyzetük volt. Az 1826-ban megalakult Magyar Tudományos Akadémia ugyan már 1832-ben létrehozta matematikai és természettudományos szakosztályát, de ennek keretében még az 1840-es években is csak egy-egy vérbeli természettudós tevékenykedett. A szakemberek az erők összefogásában, szakmai egyesületek alakításában látták a megoldást. - Bene Ferenc pesti orvosprofesszor 1840-ben kezdeményezte a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésének megszervezését. Az elsőt 1841-ben Pesten tartották meg. (Az évenként megrendezett gyűléseken ásványtan-földtan szakterülettel néhány gyakorló, Selmecen vég zett bánya-kohómérnök is szerepel.) E kezdeményezéshez kapcsolódva, még ebben az évben (1841) megalakult a Természettudományi Társulat. (8) Az 1847-ben Sopronban megtartott 8. Vándorgyú'lésen Zipser András be sztercebányai mineralógusjavaslatára elhatározzák egy magyar Földismez' Bányászegyesület megalapítását. (9) Kubinyi Ágoston akadémikus, a nemzeti múzeum igazgatója a határozat értelmében 1848. január 3-ára Videfalvára bizottságot hívott össze, amely elfogadta az egyesület programját. A négyes bizottság ta ai Kubinyi Ferenc paleontológus, Zipser András, Pettkó János bánya-kohómérnök, selmeci geológus professzor és Marschan József bánya-kohómérnök selmeci gépész professzor voltak. A szabadságharc eseményei miatt véglegesen csak 1850-ben alakult meg az egyesület, Magyarhoni Földtani Társulat néven. (10) Bányász-kohász alapítók még: Szabó József későbbi pesti geológus professzor, Russegger József selmeci főbányagróf, bányászati akadémiai igazgató, Fuchs Vilmos bányatanácsos, báró Mednyánszky Dénes későbbi selmeci főbányagróf, akadémiai igazgató stb. A társulat első évtizedeiben jelentős szerepet játszott Winkler Benő bánya-kohómérnök, selmeci geológus professzor, mint a társulat titkára, s a Földtani Közlöny első szerkesztője, Péch Antal, Zsıˇgmondy Vilmos és Bruimann Vilmos bánya-kohómérnök is. A Magyarhoni Földtani Társulat előtt csak Angliában (1807), Franciaországban (1830) és Németországban (1848) alakult földtani egyesület. 1866-ban, a másfél évtizedes küzdelem után, Wagner Károly selmeci erdé sz profeszszor kezdeményezésére megalakul az Országos Erdészeti Egyesület. Alelnöke, az arisztokrata elnök helyett az ügyek tényleges intézője Wagner Károly lett. Ö indította meg 1861hen az Erdészeti Lapokat is. (11) 1867-ben alakult meg az első magyar, kifejezetten műszaki egyesület, későbbi nevén Magyar Mérnök és Építész Egylet. (12) Hat szakosztályából egy a bányászat~kohászat szakembereit kívánta tömöríteni. Az egyesület munkájában tevékenyen részt vett bánya 207
kohómérnökökz Graenzenstein Béla, Kerpely Antal és Borbély Lajos. A hazai lııtıwztır kohász társadalom azonban nem érezte magáénak az egyletet, kezdettől önálló egytuttltzmegalakítására törekedtek. A 19. század derekától helyi természettudományi egyesületek is alakultak, ıııulwttevékenységében részt vettek műszaki, bányász-kohász szakemberek is. Pl: Ve reiııs Ittı Naturkunde zu Pre ssburg (1856), később Pozsonyi Természettudományi és Orvos l-gvlt-t (1873), Erdélyi Múzeum Egylet (1859) Orvos-természettudományi szakosztálya ( I H Mt Selmecbányai Gyógyászati és Természettudományi Egylet (1870) stb. Javaslatok, kezdeményezések bányászati-kohászati egyesiilet megterem tésérv A magyar bányászati és kohászati egyesület létrehozásának szükségességét és uııııst. programját az első magyar természettudományi egyesületek megalakulásával egyltlttlıtftt 1841-ben hozta nyilvánosságra Szentkirályi Zsigmond „Az erdélyi bányászat isnıvtıutaızz c. könyvében. Az egyesület, a „Bányászati Kaszinó” négy főirányba működnék (tıtııı ttz galmakkal): 1. publikált információk rendszeres begyűjtése (könyvek, folyóiratok ltmıy t tár); 2. nem publikált kísérleti stb. eredmények összegyűj tése (kül- és belföldi szak ııııtt Ie velezés); 3. szakemberek gyakori összejövetele, személyes eszmecsere (egyesületi rvııtlef vények); 4. az előbbiek szerint összegyűj tött információk közrebocsátása (foly óinıt zu könyvkiadás). (13) Szentkirályi mai követelményeknek is megfelelő elképzelése ımzııttzttt csak terv maradt. 1848. május 15-re Kossuth Lajos magyar pénzügyminiszter országos bányászntt kohászati értekezletet hívott össze Pestre. Az egyes kerületek küldöttei között talıtltuk Szentkirályi Zsigmondot,Fülepp Sándort,Maderspach Károlyt,Hofmann Zakariıtst. A -varcz Károlyt, Gränzenstein Gusztávot stb. Az értekezlet három témát - mint legl`tııııt~ sabbakat - választott ki, s mindegyik kidolgozására egy- egy szakosztályt alakított A Im. madik téma ,,a bányászati tudományos iparegylet” létrehozása volt. Elképzelésük sm ııtı a kerületi egyletek munkáját országos egylet fogta volna össze. Az egyletek érdekvótlvlını működésük mellett előmozdították volna a bányászati-kohászati tudományos kutııtttın kat, s biztosították volna az ehhez szükséges anyagi forrásokat is. A szabadságharc lt ttm e se lehetetlenné tette e törekvések megvalósítását is. (l3a). Alsómagyarországi Bányászati és Kohászati Egylet alapítására és feladataira tos: ta vaslatot a Bányászati és Kohászati Lapok 1869. évfolyamábana Selmecbányán mrıı tu 1830-as évtől működő Bányászati és Kohászati Olvasó Egyesület. Javaslatukat a lııpmı kesztő Péch Antal is melegen támogatja, s a hazai bányász-kohász társadalom figyvlıne be ajánlja. Célként, elsősorban a szellemi erők egyesítését, rendszeres publikálást, sıtık könyvtár, valamint bányászati-kohászati mintagyűjtemény fölállítását jelölték nıvg t l-tt A bányász-kohász egyesület terve azonban egyelőre ismét megvalósíthatatlıııı ııtzz radt. A hazai szakmai élet legdinamikusabb képviselői, a selmecbányaiak azonban tıjı tt megpróbálják a holtpontra jutott ügyet előremozdítani. Most a Magyarhoni Földtani Im .sulat kebelében - első fiókegzvletként - létrehozzák 1871-72-ben a selmecbányıtlt lltıgw mennyire nem pusztán geológiai cél, hanem bányászati, sőt kohászati cél lebegett sııtıtıtttı előtt, bizonyítja, hogy az alapításban és a működésben a vaskohász-professzor lwrprlı208
Antal, a fémkohász-professzor Kubacska Hugó, a gépész- ábrázoló geometria-professzor Pöschl Ede stb. is tevékenyen részt vesz. Az egylet elnöke báró Mednyánszky Dénes főkamaragróf, akadémiai igazgató, titkára Winkler Benő geológus professzor, választmányi tagjai közt Pettkó János professzor, Gretzmacher Gyula, Wieszner Adolf stb. (15) 1880-ban Kerpely Antal professzor a Bányászati és Kohászati Lapok szerkesztője tesz közzé fölhívást Bányászati és Kohászati Országos Egyesület alakítására. A kialakult vitában Borbély Lajos a Mérnökegylet keretében való működést látja célszerűnek. (16) 1882-től Farbaky István professzor, a Bányászati és Kohászati Lapok új szerkesztője az egyesület megalakításának fő szószólója. Szerkesztői „Beköszöntő”-jében sürgeti, hogy „végre valahára az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyletet alakítsuk már meg! ” (17) 1885-ben a Magyar Mérnök és Építész Egylet bányászati-kohászati szakosztályának ülésén kimondták az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület létesítésének szükségességét. (18) Az alapszabálytervezet kidolgozására Füfbdky lSÍván akadémiai igazgatót, Péch Antal miniszteri tanácsost és Wieszner Adolf selmeci bányaigazgatót kérték föl. A kialakult vitában többen (Borbély Lajos salgótarjáni vezérigazgató stb.) kifogásolták, hogy az alapszabályok szerint az egyesület nemcsak szakmai-tudományos és társadalmi, hanem érdekképviseleti szervként is fel kíván lépni. (19) 1885-ös budapesti kiállitás alkalmából a szervezőbizottság nemzetközi Bányászati, Kohászati és Földtani Kongresszus rendezését határozta el. A Bányászati és Kohászati Lapok-ban megjelent fölhívás szerint az itt egybegyűlt szakemberek lesznek hivatva megalakítani az egyesületet. (20) A Zsigmondy Vilmos elnöklete alatt összeült mintegy 150 szakember között az alapszabálytervezet „élénk és eredményes vitát idézett elő”, de mivel a terembiztosítás ideje (2 óra ) lejárt, határozathozatalra nem kerülhetett sor, az ülést félbeszakították. A 17 tagú ideiglenes bizottság elnöke gróf Andrássy Manó, alelnöke Graenzenstein Béla, tagjai Borbély Lajos,Farbaky István, Kerpely Antal,Péch Antal,Lukács László, Brujmann Vilmos stb. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesil letnek 26 alapító és 123 rendes taát jegyezték be. (21) A félbeszakított ülést csak hét esztendő múlva - nem könnyű harcok után - sikerült befejezni, s 1892-ben ténylegesen is megalakítani az egyesületet. A selmeci akadémiai ifjúság mozgósító ereje A selmeci bányász-kohász akadémiai ifjúság messze földön híres volt vidám társasági életéről és rendíthetetlen bajtársi szelleméről. Az ifjúság szokásai eredetükben a kétkezi munkás-iparos céhes életben és az egyetemi ifjúság nemzetközi hagyományaiban gyökerezett. Hazánkba mindkettő német közvetítéssel jutott el, német jellegű volt. A 19. század első felének reform-szelleme azonban betört a zárt kincstári k. u. k. bányászat-kohászatba is. A magyar nemzetiségi ifjak - részint ellensúlyozandó a szlovák ifjúság mozgalmát - Magyar Olvasótársulatot alakítottak. Ennek legfényesebb eredménye volt a Bányászati Szófiizér, az első teljes magyar bányászati-kohászati szógyűjtemény elkészítése Pettkó János professzor vezetésével, Belházy János, Herepey Károly, Horkay Endre, Márkus Zsigmond és Szabó József akadémiai hallgatók közreműködésével 1845-ben. 200
(22) 1848-ban az ifjúság a függetlenség és a forradalom oldalára állt. A fegyveres lııırrlntn számosan tiszti rangot értek el. (23) 1869-ben a selmeci ifjak a Bányászati és Kohászati Lapok hasábjain - Péch Antal pártoló támogatásával - Alsómagyarországi Bányászati és Kohászati Egylet alapítására tesznek közzé fölhívást. (24) Az 1870-es évek elején a magyarrá váló bányászati akadémia ifjúságának egy rótm szokásaiban is a magyarosodást kívánja, szemben a hagyományos németgyökerű Bursrlı szokásokkal. 1871-ben Akadémiai Olvasókör, 1872-ben Általános Társaság néven alııklta nak egyesületet. Miután 1877-ben a Schacht-társaság végleg feloszlott, 1879-ben nıegıtla kult az egységes magyar ifjúsági egyesület Akadémiai I úsági Kör néven. (25) 1887-ben a selmeci ifjak kezdeményezésére létesül a Bányászati és Kohászati lnala lompártoló Egyesület, amely aztán 1892-ben kimondja átalakulását Országos Magyar IM nyászati és Kohászati Egyesületté. A Bányászati és Kohászati lrodalompártoló Egresület A nem kellő gondossággal és szervezéssel előkészített 1885-ös budapesti egyestllatt alakuló közgyűlés sikertelensége után isméta selmecbányaiak, s a magyar bányászat lnıtıa szat eszméjéért lelkesedő fiatalok - akadémiai tanársegédek, gyakornokok, hallgatók mozdították ki az egyesület kátyúba jutott szekerét. Az a furcsa helyzet alakult ugyuntı hı hogy az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 1885-ben tulajdonképpen ııııg alakult, vagyonnal és 17 tagú ideiglenes bizottsággal rendelkezett (melynek kötelessége lo tt volna az alapszabály-tervezet körüli ellentéteket föloldani), de ténylegesen nem vállnıtntt addig egyesületté, amíg elfogadott alapszabályát a belügyminiszter meg nem er ősítet tu A 17 tagú ideiglenes bizottság azonban nem tett sernmilyen kezdeményező lépést a követltv ző esztendőkben. 1887. június 15-én a Bányászati és Kohászati Lapokban a szerkesztő Farbaky Istvan professzor örömmel és atyai pártfogással teszi közzé 12 selmeci ifjú bányász és kohász lttl hívását egy Bányászati és Kohászati Szakirodalmat Pártoló Egyesület megalakításárıı. t .lnı Nevüket büszkén kell megernlítenünk, mert ők indították el azt az országossá terjedő folyamatot, amely az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület öt esztendővel későbbi selmecbányai megalakulásához vezetett: Dr. Kremnitzky Ottó, Jákó Gyula, Ant! reics János, Csia Ignác, Woditska (Csermely) István akadémiai tanársegédek, Kondor San dor, Schmidt Géza, Szűcs Dénes bánya-, ill. kohómérnökök, Gálócsy Árpád, Lajos tiyttr . Pelachy Ferenc bánya-, ill. kohógyakornokok, és Schreiber Ferenc akadémiai hallgató. Va lamennyien 30 évesnél atalabbak. Az egyesület célja - pályázat, megbízás, ajánlás útján - serkenteni a szakemlıervlwt hazai és külföldi szakmai kérdések megoldására, s azok közzétételére, továbbá magyar ııvıtl vű tan- és szakkönyvek megírásának, kiadásának elősegítése, a szakmai összefogás elöıtyet nek kihasználása. Az egyesület örömmel olvad majd bele a megalakuló Országos Magyttt Bányászati és Kohászati Egyesületbe! Az események gyorsan peregnek. 210
1887. július 6-án 80 résztvevővel megtartják az első közgyűlést, melyet 8 hónap alatt további kettő követ. Közben kidolgozzák, elfogadják és a belügyminiszterrel megerősíttetik az alapszabályokat. A tagok száma 325-re emelkedik. Tiszteletbeli elnök:Péch Antal, elnök: Winkler Benő professzor. Titkárok: Dr. Kremnitzky Ottó, Jákó Gyula, majd Andreics János tanársegédek. A 26 tagú állandó bizottságban 9 akadémiai p1'0f6SSZ01', 5 tanársegéd és 3 hallgató kapott helyet. (27)
Az egyesület 1889, 1890. és 1891. évre Bányászati és Kohászati Zsebnaptárt ad ki, tulajdonképpen mérnöki zsebkönyvet. Az egyes fejezeteket az egyesület tagjai írják. (28) Pályázatot hirdetnek 2 kötetes magyar bányaműveléstanra: a két pályázó közül Grätzmacher Gyula professzorét fogadják el (A mű kéziratban maradt). (29) 1891. évre - megszerezve a nagyvállalatok anyagi támogatását - kiadják az egyesület Evkönyvét. A 260 oldalas kötet 11 tanulmányt és az egyesület működéséről szóló beszámolót tartalmaz. (30) 1891 döntő év az egyesület életében: Sóltz Vilmos professzor elnöklete alatt elhatározzák az országos egyesületté alakulást az 1892 júniusában, a selmeci Bányászati és Erdészeti Akadémia új palotájának fölavatásakor tartandó közgyűlésen. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület alapszabály tervezetének kidolgozására Hültl József miniszteri tanácsost, valamint Farbaky István és Winkler Benő professzorokat kérik fől. (31) Az egyesületnek ekkor 606 taa van. Titkára Faller Károly későbbi fémkohász professzor, jegyzői: Réz (Richter) Géza későbbi bányaműveléstani professzor és Zorkóczy Samu tanársegéd, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület későbbi elnöke. A Bányászati és Kohászati Irodalompártoló Egyesület 1892. június 27-én tartotta Selmecen utolsóközgyűlését, - az Akadémia új főépületének fölavatási ünnepsége keretében, - melyen meelent Wekerle Sándor pénzügy- és gróf Bethlen András földművelési miniszter is. A közgyűlés, Sóltz Vilmos előterjesztésére úgy dönt, hogy a Bányászati és Kohászati Irodalompártoló Egyesület „címét és programját megváltoztatja, s Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület neve alatt” folytatja működését. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület alapszabálya - sajnos hiteles példány nem maradt fönn gyakorlatilag megegyezett a Bányászati és Kohászati Irodalompártoló Egyesüle t-ével. Célja: A magyar bányászati és kohászati irodalom fejlesztése, a szakemberek tudományos törekvéseinek pártolása, a szakismeretek terjesztése és a magyar bányászat és kohászat érdekeinek előmozdítása. (32) A közgyűlési jegyzőkönyv hálás szavakkal emlékezik meg azokról, akik lelkesedésükkel sikerre vitték az egyesület ügyét. A magyar nyelvű bányászati-kohászati szakirodalom megszületése Végre magyar bányász-akadémiánk lesz! - emeli föl han át Kerpely Antal professzor szerkesztői beköszöntőjében a Bányászati és Kohászati Lapok 1871. évi 1. számában. (33) Az ősi alma mater első évszázadában az oktatási nyelv német volt. 1848-ban a nemzeti minisztérium tervbe vette a magyar nyelvű oktatást, de csak az erdészetre kerülhetett sor, arra is rövid ideig. 1867-ben a magyarországi bányászat-kohászatot a megalakuló ma_gyar pénzügyminisztérium felügyelete alá helyezték. A teljes újjászervezés részeként a felsőoktatást is átszervezték: a magyar oktatási nyelvet az 1868/69. tanévtől fokozatosan 211
vezették be. Nem volt könnyü! Nem volt magyar nyelvü szakirodalom, sőt magyar műszaki, bányászati-kohászat! szaknyelv sem. Az ősi alma mater fiatalabb oktatói közül többen a nyári szüne teket az Alföld városaiban töltötték, magyar nyelvtudásuk tökéletesítése céljából. Volt idős, tekln télyes professzor, aki már nem vállalta a magyar nyelven való oktatást, inkább megvált az akadémiától. A bányászat-kohászat első magyar nyelvű, tudományos igényeket kielégítő szakkönyvét Zsigmondy Vilmos bánya-kohó-mérnök jelentette meg Pesten 1865-ben ,,Bdn_ı~u tan, kiváló tekintettel a kőszénbányászatra” címen. A több kötetre tervezett műnek aznıı ban csak a kutatással és fúrással foglalkozó első része jelent meg közel 200 oldalas terjedelııın ben. (34) Ezt követte Péch Antal ércelőkészítéstana 1869-ben. (35) A bányászati akadémia, a Bányászati és Kohászati Lapok, majd a Bányászati és Knhászati Irodalompártoló Egyesület pályázatokkal, jutalmakkal, felhívásokkal igyekezett elősegíteni a magyar nyelvű szakirodalom kibontakozását. Rövidebb lélegzetű cikkek, tıı nulmányok esetében volt is lényeges előrehaladás, egy szakterületnek átfogó összefoglaltl sára, könyvbe való meelentetésére azonban a bányász-kohász szaknyelv hiánya miatt nem igen volt vállalkozó. Kerpely Antal professzor e területen is úttörő munkát végzett: Lipcsében németül megjelenő tanulmányait párhuzamosan közölte a Bányászati és Kohászati Lapokb an is, majd 1873-74-ben az akadémia kiadásában közre adta két kötetes Vaskohászattan-át, (Ja) amelyet aMagyarország vaskövei c. könyve követett 1877-ben. (37) Az 1880-as évektől azonban már egymást követték a magyar nyelű szak- és tanköny vek. Szerzői: Liszkay Gusztáv, Litschauer Lajos, Réz Géza, Cséti Ottó, Finkey József, Szentistványi Gyula, Sóltz Vilmos, Barlai Béla, Faller Káro1y,Böckh Hugó, Herrmann Emil, Woditska (Csermely) István, Dérer Mihály, Gschwandtner (György) Gusztáv, Kövesi Antal. Boleman Géza stb. (38) Itt kell megemlékeznünk a selmeci Joerges könyvkereskedő és nyomdász cégről, mely hat évtizeden át híven és odaadóan szolgálta a hazai bányászati'-kohászati szakirodalom ügyét. 1870 és 1918 között a magyar bányász-kohász és erdészeti szakkönyvek túlnyomó többségét Joerges-ék adták ki. 1874 és 1902 között a Bányászati és Kohászati Lapok is az ő nyomdájukban készült. (39) A Bányászati és Kohászati Lapok megalapítása Péch Antal bánya-kohómérnök nevéhez fűződik az egyesület mai lapjának, a Bányd szati és Kohászati Lapok-nak megalapítása. Az 1867-es kiegyezés után megalakuló magyar pénzügyminisztérium titkáraként 1867. november 15-én „indítvány egy magyar bányászati szaklap tárgvában” címmel nyújtott be javaslatot a miniszternek. Előteıjesztését azonban, talán a kért évi 1000 frt-nyi támogatás, talán a cél meg nem értése miatt elutasítottılk.
(40)
`
Ugyanebben az időben Félix Antal bánya-kohómérnök, aranyidkai koh ófőnök a „Magyarország Anyagi Erdekei” c. folyóiratban felhívást intéz ,,A magyar bányászat és 212
kohászat szakfér ai s barátaihoz”, melyben a szaktársadalom és a minisztérium pártfogásába ajánlja a magyar bányászati-kohászati szaklap megteremtését. Véleménye szerint a mérnökegylet közlönyétől független kiadvány szükséges a magyar bányászati-kohászati szakirodalom kialakításához. (41) A Magyar Mérnök Egyesület Közlönye 1867 végén fellrívja olvasói figyelmét a Péch Antal által tervbevett Bányászati és Kohászati Lapok megindítására. (42) A Bányászati és Kohászati Lapok első száma, minden külső támogatás nélkül, 1868. jan. 15-én meelent. Péch Antal laptulajdonosként három esztendőn át szerkesztette a lapot. A 193 elő zetőtől és a hirdetésekből befolyt összeg szerényen, de fedezte a kiadási költségeket. (43) Az első évfolyamok szerzői között találjuk Péch Antalt, Kerpely Antalt, Stoll Káro1yt,Mikó Bélát, Winkler Benő és Hauch Antal professzorokat, Liszkay Gusztávot, Felix Antalt, báró Mednyánszky Dénes selmeci főbányagrófot, az akadémia igazgatóját stb. 1870. okt. 3-án Péch Antal fölajánlja a Bányászati és Kohászati Lapok szerkesztését és tulajdonjogát a selmeci Bányászati Akadémıának. Ok: Péch, mint a hazai bányászatkohászat újjászervezője, az év nagy részét kénytelen Pesttől távol tölteni, s így nem tudja a Bányászati és Kohászati Lapok szerkesztését folyamatosan ellátni. De véleménye szerint, a lapnak „belbecse” csak növekednék azáltal, hogy az akadémia tanárai szerkesztenék. (44) 1871-92 között a Bányászati és Kohászati Lapok a Selmeci Akadémia Közlönyeként jelent meg. (45) Szerkesztői: 1871-81 : Kerpely Antal professzor, 1881-92: Farbaky István professzor. A széleslátókörű, nagy nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező szerkesztők munkája eredményeképp a Bányászati és Kohászati Lapok egyre inkább betöltötte azt a szerepet, amelyet alapítója, Péch Antal szánt neki: valóban a magyar bányászati-kohászati szakirodalom fórumává, a hazai bányászat-kohászat fejlesztésének eszközévé vált. 1892-ben az akadémia előterjesztésére a pénzügyminiszter engedélyezi, hogy a Bányászati és Kohászati Lapokat a jövőben az Országos Magyar Bányászati és Kohászati EgyeSülei ëS al akãldëmi RÖZÖSBH adhassa ki, sőt az évi 1000 frt-os támogatást továbbra is folyósíttatni fogja: ,,elvárom, hogy az említett szaklap, mint egyúttal a bányászati akadémia közlönye, az akadémia keretén belül marad, s a kor igényeinek megfelelően lesz szerkesztve.” (46) Szerkesztői: 1892-94: Cséti Ottó professzor, szerk. biz:Péch Antal, Herrmann Emil professzor, Schelle Róbert professzor és Sóltz Vilmos professzor. 1894-1902: iij. Litschauer Lajos; szerk.ibiz: Sóltz Vilmos, Péch Antal, Schelle Róbert. 1902-10: Gálócsy Árpád és az akadémia (főiskola) tanári testülete. 1911-től a lap szerkesztése már formálisan is elválik az alma matertől. 1948-ig az alma mater és az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület - időnkint más szakmai egyesületekkel - közösen adta ki a Bányászati és Kohászati Lapokat. A magyar bányászati-kohászati szaknyelv megteremtéséért A magyar bányászati- kohászati szaknyelv megteremtése (47) érdekében a Magyar Tudós Társaság (MTA) tette meg az első lépést 1831-ben: a bányászat-kohászat eszközeif 213
___."-, szerszámainak és műveleteinek elnevezését a műszaki szakemberektől igyekeztek - zegyűjteni a nagy magyar szótár részére. A gyakorlatban azonban már 1828 előtt fölmerült a magyar bányászati-kohászat! __kkifejezések megalkotásának problematikája: az 1828-as országgyűlési bányatörvény-'aslat u. i. már magyarul készült, az ebben szereplő szakkifejezések túlnyomó többségét xizottság ta ainak - köztük a hazai bányászat-kohászat vezető személyiségeinek - kel...t megalkotniuk. (48) Több, kevés sikerrel járó próbálkozás után, a magyar Iparegyesület kezde ményezéııe :zetett kézzelfogható eredményre. 1844-ben fölkérték a selmeci akadémia kebelén belttl -'űködő Magyar Olvasó Társulatot, hogy állítson össze bányászati-kohászati szój egyzékııt :ányászati Szófüzért Pettkó János professzor vezetésével öt selmeci hallgató, köztük Sza :5 József, a „magyar geológia atyja”, készítette el. Egyetlen kéziratos példányát a Selmatt Iűemlékkönyvtár őrzi. (49) 1848-ban a magyar pénzügyminisztérium megbízásából Szabó József bánya- koh (ı-ıémök adja ki az első szakszótárt Bányaműszótár címen. (50) 1865-ben Zsigmondy Vilmos Bányatanának függelékében közöl 284 fúrási műszavıt 51) 1868-tól Péch Antal, majd Kerpely Antal és Farbaky István szerkesztők kezdeményı :ésére a Bányászati és Kohászati Lapok rendszeresen foglalkozik a magyar műszaki szak-ıyelv kérdésével. 1877-től Schréder Rezső professzor és Kubatska Hugó volt fémkohász professzor közöl három esztendőn át közel két és félezer Fémkohászati műszavat, (5 2) s :még u. e. évben megkezdi a Bányászati és Kohászati Lapok közölni a Bányászat műszavtı
ir. (5 3)
A
Kerpely Antal Vaskohászattan-ának (1873-74) függelékében több mint kétezer vnı Íkohászatí szót és kifejezést gyűjtött össze. (54) 1879-ben Péch Antal megjelenteti Magyar és Német Bányászati Szótár-át, melyben mintegy 20.000 bányászati és kohászati kifejezéssel összegzi az öt évtizedes magyar műszaki-nyelvészeti murıka eredményeit. (55) Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület megalakulása Selmecen A Bányászati és Erdészeti Akadémia új épületének átadási ünnepségeire 1892. jt'ın| us 25-27-én Selmecbányán gyűlt össze a hazai bányászati, kohászati és erdészeti szakent berek színe-java. (5 6) Erre az időpontra hirdette meg a Bányászati és Kohászati Irodalom pártoló Egyesület is 7. Közgyűlését, melynek célja az egyesületnek Országos Magyar limit-tt szati és Kohászati Egyesület-té alakítása volt. A június 27-én megtartott közgyűlés Sóltz Vilmos professzor elnöklete alatt, ,,lelkes éljenzés közepette” egyhangúlag mondta ki tu Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület-té alakulást. Az egyesület székhelye Selmecbánya. Első tisztségviselői: Elnök: gróf Teleki Géza (bánya-kohótnlajdonos) Ügyvezető alelnök: Sóltz Vilmos (akadémiai professzor) Alelnökök: Farbaky lstván (akadémiai professzor) 214
Lukács László (későbbi miniszter, miniszterelnök) Borbély Lajos (vezérigazgató) Titkár: Cséti Ottó (akadémiai professzor) A választmányban találjuk Péch Antalt, Winkler Benőt, Schelle Róbertet,Mály Sándort, Dr. Schwartz Ottót, Wieszner Adolfot, Gretzmacher Gyulát, Böckh Jánost, Gschwándtner (György) Albertet stb. Tíszteleti tagnak választják Farbaky Istvánt és Péch Antalt. Taglétszám: 582. Az egyesület évenként tartott közgtűléseket: 1894 Nágtbánya, 1895 Vajdahunyad, 1896 Budapest, 1897 Rimaszombat, 1898 Pécs stb. A közgyűléseken szakmai előadások hangzottak el, emlékükre érmet vetettek. A fiatal Országos Magtár Bányászati és Kohászati Egyesület első nagy, nemzetközi erőpróbája volt a milleneumi ünnepségek keretében rendezett Ezredévi bányászati, kohászati és geológiai kongresszus. (57) A mintegy 100 külföldi, s 350 hazai szakember részvételével lezajlott két napos kongresszuson 16 előadás hangzott el, köztük négy külföldi szakembertől. A magyar előadásokat: Böckh János bánya-kohómérnök, a M. kir. Földtani Intézet igazgatója, Cséti Ottó, Sóltz Vilmos, Litscháuer Lajos, Kerpely Antal stb. tartották. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület székhely-kérdése kezdettől vitatott volt. A selmeci székhely mellett Péch Antal és az akadémia véleménye szólt. (S 8) 1903-ben az egyesület és a Bányászati és Kohászati Lapok Budapestre helyezte székhelyét. Az egyesület a magyar szakirodalomért Az Országos Magtár Bányászati és Kohászati Egtesület alapszabályában meghatározott céljának megfelelően, megalakulásától támogatta és pártolta a magyar szakirodalom ügyét. 1893-94-ben már odaítélik az első pályadíjakat szakdolgozatok megírásáért. (5 9) Később önálló könyvkiadó vállalat létrehozásának terve merült fel, de az - megfelelő anyagi alap és kéziratok hiányában - nem valósulhatott meg. 1901-ben gróf Teleki Géza-a1apítvány néven az egyesület évi 500 korona értékű pályadíj akat tűzött ki szakdolgozatok, továbbá 2000 koronát bányaműveléstani kézikönyv megírására. (60) Később Lukács László alapító tag (pénzügyminiszter, miniszterelnök) is tűzött ki pályadíjakat. Az 1902-ben bányaműveléstani szakkönyvre kiírt pályázat ismét eredménytelen marad. A századforduló után az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület által kiadott számos szakmai kiadvány közül kiemeljük Zsigmondy Árpád Szénelókészitéstán -át (1911) (61) és Schleicher Aladár A metállográfiá alapfogalmai (1917) c. művét, (62) melyek nemzetközi színvonalon álltak, s a hazai szakirodalomban úttörő jellegűek voltak, továbbá Eisele Gusztáv által szerkesztett, ma már forrásértékű történeti munkát Gömör és Kishont vármegte bányászatáról-kohászatáról (1907) (63) és a Déry Károly által szerkesztett Magyar Bányakalauz 1914-es kötetét. (64) A századfordulón ezret meghaladó taglétszámmal rendelkező Országos Magyar liányászati és Kohászati Egyesület vidéki osztályát' megizmosodnak, s egyre inkább kezde215
ményező erővé válnak. A sorra alakuló vidéki osztályok létrehozói valamikor, ifjabb korullban Selmecen a Bányászati és Kohászati Irodalompártoló Egyesület és az egyesület megalakulásánál bábáskodtak: Reitzner Miksa (Körmöc), Zorkóczy Samu és Jónás Antal (Salgótarján), Kerpely Antal és Farbaky István (Budapest), Andreics János (Petrozsény) stb. *
Az alma mater különleges, meghatározó szereppel rendelkezik a szakma társadalmanak életében. Minden mérnök egykor, ifjú korának legszebb éveit töltötte az ősi alma mater falai között. Itt szerezhette meg szakmai és emberi fölkészültségének alapjait, s leshette el a mindig újért, megújulásért munkálkodás fogásait. Az alma mater és Selmecbánya mindig a szakmai összetartozás érzését keltette, annak általános jelképévé vált. (,,Mindnyájan jártunk egyszer az Akadémián. . .” dalolják az ifjú, s a véndiákok.) Nem csoda hát, hogy a sztılı mai csoportosulás-egyesülés eszméjét is mindig az alma mater nagytekintélyű professzoral. vagy lobogó lelkesedésíí ifjú tanársegédei tűzték zászlajukra, illetve a szakmai társadalom mindig tőlük várta nemcsak a kezdeményezést, hanem a megvalósítást is. Ennek a várakozásnak az alma mater mindig, s a legmesszebbmenőkig meg is felelt. Dolgozatunknak e folya mat nyomonkövetése volt eredendő és alapvető célja. Az alma mater és az egyesület kapcsolata azonban - szinte a kezdetektől - mindezek ellenére sem volt felhőtlen. Egy kis csoport, mely később az egyesület és a BKL szekhely-kérdésében a többség támogatását is megszerezte, a kezdetektől féltékenyen figyelte az alma mater döntő befolyását, nemcsak az egyesület és a BKL, hanem a hazai szakmai tudományos életben is. Ellensége ske désük a századforduló után nyílt támadássá vált: hovatovább odáig fajult a helyzet, hogy olyan bányamérnökök és kohómérnökök akarták az egyesület zászlaja alatt, saját elképzelésük szerint gyökeresen átalakítani a hazai bánya- és kohómérnökképzést, akik sem a hazai bánya- és kohóiparban, sem pedig az alma mater életében nem jutottak szerephez. Törekvéseik az alma matertől független szakmai-tudományos kutatás és szakirodalom megteremtésére, nem járhattak eredménnyel (lásd a som zatos pályázati kudarcokat stb). A szakma reprezentánsai, mint Péch Antal és Zsigmondy Vilmos, akik sohasem voltak az alma mater oktatói, valamint azok, akik tanársegédként éveket töltöttek ott, mint Andreics János, Hültl József, Jónás Antal, Reitzner Miksa, Zotkóczy Samu stb. ipari és egyesületi magas funkciójukban mindig az alma mater és az egye sület szoros kapcsolatára törekedtek. Az egyesületnek és a BKL-nak Budapestre költözése már egy másik korszak nyitányát jelentette az alma mater és az egyesület kapcsolatában.Eıınek vizsgálata a jövõ felzıtlatı J EGYZETEK 1. Faller Jenő: A magyar bányagépe sítés úttörői a XVIII. században. Bp. 1953. Akad. K. 2. Voda, Juraj: Ohnové stroje na Slovensku vo vyvoji parnych strojov pred Wattom v 18. storoÍ`l. » 7 dejin vied a techniky na Slovensku, 1. 1962. 201-252. p. 3. Néhány bányászati-kohászatit említünk: Magazin für die Bergbaukunde( Dresden), 1785-- 1799 Bergbaukunde (Leipzig) 1789-1790, - Bergmännisches Journal (Freiberg) 1789-1799. stb. A tet mészettudományi periodikus kiadványoknál is hasonló volt a helyzet: L. Crell kémiai folyóirııtııt 4. Ruprecht Antalt, mielőtt az akadémiára tanárnak kinevezték volna, kincstári költségén Sztisznımtı ba és Svédorszába küldték tanulmányútra. A többi 18. századi selmeci oktató külföldi ııtazı'isatıt'ıl nincs tudomásunk. A szép számmal Mııgyarrırszágon járt t`rnnt`i:ı szakemberek többsége kctlvlv
216
lléből. és saját költségen utazott. Lásd: Zsámboki László: A selmeci bányászati akadémia és a fran-
cia-magyaf.: bányászati-kohászati kapcsolatok a 18. században. = NME Közl. II. Kohászat, 24. 1980. 165-175. p.
A Societät der Bergbaukunde-val és Born amalgamációs kisérleteivel foglalkozó irodalomból a legszélesebb feldolgozás M. Teich: Bornís amalgamation process and the international metallurgie gathering at Skleno inl786. = Annals of Sience. 32. 1975. 305-340. p. Born Ignác: Über das Anquicken der gold- und silberhältigen Erze, Rohsteine. Schwarzkupfer und Hüttenspeise, Wien, 1786. Wappler. 227 p. 21 t. Bergbaukunde. Hrsg. J. Born. F. Trebra. l-2. Bd. 1789-1790. Gombocz Endre: A Királyi Magyar Természettudományi Társulat története 1841-1941. Bp. 1941. Kir. M. Természettud. Társ. 467 p.
Zipser javaslata - kivonatosan - a következő: ,,Javaslatok földismei bányászegyesület alapítására Magyarországon. Szép magyar hazám határszélein, a barátságos és természet szépségeivel dúsgazdag Sopron városában, mely a vándor vendégeket oly kész szívességgel s előzékenységgel fogadta, szót óhajtok emelni - még pedig komoly szót, oly jelentékeny tárgyban, hogy előre a tisztelt gyülekezet elnézé-
sét kell igénybe vennem, ha várakozásának a legjobb akarat mellett is teljesen meg nem felelhetek. Magyarhon - ezen gazdagon megáldott ország - bőviben minden természeti kincseknek, melyeket alig képes Európában más valamely tartomány felmutatni; - Magyarország a maga nagyszerű bérczeivel, s zölden viruló völgyeivel, termékeny lapályaival, melyeket hajózható folyók, nehány évvel ezelőtt csaknem hihetetlennek tartott élénkséggel szeldelnek keresztül, feleslegesen el-
látva az anyaföld minden terményeivel, különféle nyelvű, szokású és erkölcsű lakóival, kiket azonban a közhaza és fejedelem szeretete egymáshoz kapcsol; - ezen szép ország a maga kellemetes vidékeivel, mennyi keresetforrással kínálkozik a kereskedésre, forgalomra s egyes szorgalmas lakosok jólétére. Akár a munkás földmívelőt, akár a tevékeny iparost, akár a merész bányászt tekintjük, sőt a természetbúvárnak, művésznek s az emberiség kifejlődését szemmeltartónak is annyi anyagot nyújt a táplálékra, önfentartásra, jólétre, élvezetre és tanulságra, hogy mindezeket egyáltalában nem kell honunkon kívül keresnünk, és ha jól fogjuk fel, nem leszünk elégséges teendők híjjával.
Az áldott hon termékeny gazdag lapályai a maguk elévülhetetlen termékenységének kincseivel nem élelemtárházul szolgálnak-e a mostohábban ellátott hegyi vidékeknek? A különféle kézművek és művészetek nem foglalkoztatnak-e millió kezeket? s nem találnak-e serkentő ösztönre az életbeléptetett iparkiállításokon? S a bányászat, mely a föld gyomrában rejtett kincseket napfényre
hozza, nem egyik forrása-e az általános jólétnek, nem boldogabb jövendő csírája rejlik-e benne mind egyesekre, mind az egész nemzetre nézve? Áthatotta ezen eszme már István királyunkat, ki a maga újonnan alapított országába idegeneket és beköltözött jövevényeket fogadott be, s azoknak bentmaradásukról gondoskodott, jól tudván, hogy a német népfaj bevándorlása Magyarországnak soha nem
lehet káros és veszélyes, hanem mindenesetre áldásthozó.
.
Mit tettek e tekintetben II. Geiza, II. András, IV. Béla, V. István, IV. László, III. András, I. Károly, s több királyaink miként biztosították a letelepedett bányász szász vendégeket - hospites - a jövendőre nézve is, szabadalom- s kiváltsági oklevelekkel látták el, az ipart és kézműveket honunkba átültetni akarván, s a bányászat gyorsabb elteıjesztésére, felvirágoztatására semmi áldozattól vissza nem rettentek, tanusítják azon ős irományok és oklevelek, melyek részint a XIII. században dühösködött tatár pu sztításból, részint a későbbi idők rombolásaiból fennmaradtak. A bányászat változatos szerencse-viszonyok között, M. Terézia, József császár és Leopold koráig annyira virágzott, hogy csak nem egyenlően jövedelmezett akármely Magyarországgal egyenlő terjedelmű délamerikai tartománynyal, a kincstárnak milliókra menő jövedelmet hajtott, több magá-
nos vállalkozót meggazdagagított, sok ezer szegény munkásnak jó kereset-forrást nyújtott, a vidék terményeinek vásárpiaczokat nyitott meg s ezer más utakon az egész ország jólétének felvirágoztatására jótévő hatást gyakorlott.
2l7
Fájdalom - mintegy 40-50 év óta mind a kincstári, ıııind a magán vállalkozók bányászata kevés kivétellel-oly szorongatott helyzetbe jutott, hogy csak nem minden remény-művelettel fel kellett hagyni és a bányászat biztosítása tekintete nélkül egyedül rabló bányaműveletre szorítkoznl. Ennél fogva a magyarországi arany és ezüstbányák eddigi fényes, s az egész államra jótékony hatásıi. állapota olyan rendkívüli romlásnak eredt, hogy ha újabb felvirágoztatására rövid időn czélszerű in-
tézkedések nem tétetnek, csak nem egész megsemmisülésbe kell alá sülyednie. A haszon, mely a bányamívelésből az egész államra háramlik, nagyon, szembetűnő. Ez által mind a nemzeti tőke, mind az államerő növekedik, mert a nép-szaporodást előmozdítja;puszta, nagy részben terméketlen hegyi vidékek lakhatókká lesznek, kényelmes lakású mező-, sőt néha népes bányavárosok alakulnak. A bányászat által az állami kincstárba nem megvetendő pénzösszegek foly nak be, melyek közül csak az egyenes adót említem, de még ahhoz szükségképen hozzá kell számitanunk a nemes érczek eladhatási jogát magasabb áron, mint a mibe kerülnek; a főtárnák (Erbstollen).haszonvételét, melyekből a bányarendeletek következtében heted, vagy kilenczed jár; a vert pénz arányában a nyers arany és ezüst éreznek kevesebb árát, némely bányákban szokásban levő Quatember fizetéseket, s egyéb efféle rovatokat, melyek ott, hol a bányászat virágzásban van, tetemes összegre mennek. A bányászat az állam közös szükségeinek fedezésére az által is járul, hogy az általa megszaponı dott népesség az államkincstárba közösen adózik. A bányász ugyan Magyarországon nincs adó alávetw de mint háztulajdonos adózni tartozik. E mellett tekintetbe kell jőni azon népességnek, melyet a bıiııv ti szat magához von, s annak üzlete és a szükséges munkások száma megkíván, mi által nem csak az, hugi az ipar többféle ágának táplálék nyújtatik, hanem ezen oldalról ismét mind a népesség szaporodásúrıı. mind a kincstárba befolyó pénzösszeg növekedésére kellő tekintettel kell lennünk. A bányászat által szaporodik a nemzeti tőke, még pedig mind az arany és ezüst pénzzé veretése következtében, mind pedig az alábbvaló érczek s egyéb bányatermékek használata és forgalom-
ba jövetele által. Hiteles adatok nyomán 1740-től 1772-ig a selmeczi és körmöczi bányákból közel 100 millió forint aranyban és ezüstben ásatott ki és Körmöczön pénzzé veretett. Erdélyben és Nagy bányán ugyanezen idő alatt körülbelől S0 milliót aranyban és ezüstben ástak ki, melyből látható,
hogy Magyarország harminczkét év alatt 15 0 millióval lett gazdagabbá. Ezen nyereség pedig még csak egyedül az arany és ezüst bányászaton mutatkozik. Úgy de terem még ezenkívül réz, vas, ólom, dárdany, kékeny (Kobalt), higany, kőszén és kén.
még pedig oly bőségben, hogy velök kereskedést lehet űzni, mi által tetemes pénzmennyiség részint az országban marad, részint befolyik. Csak a két elől nevezett ércznemekről kívánok rövid említést tenni. A felső-magyarországi vagy szomolnoki járás összes réztermelése az utóbbi évek kimutatásai
szerint kerekszámmal évenkint 25,000 mázsa rézre és 10,000 márka ezüstre becsültethetik. Mely is teszen, a réznek mázsáját 50 forintjával számítván, 1,250,000 forint áru réztermelést - ehhez adván az ezüstöt, márkáját 24 forinttal számítva, tehát 240,000 frtot, összesen 1,490,000 forint. Hozzá vévén még a vastermelést is, melyet csak 200,000 mázsa nyers és öntött vasra számítunk- jelenleg ennél magasabbra hágott - a mi megint 1,000,000-ra rúg; s ha még végre a dárdanyt és kobaltot is
hozzá veszszük, - az egész bányász-termelés ezen vidéken egyáltalában nem túlzó számítással harmadfél millióra becsültethetik.
A bányászat a nyers ércztermények napfényre hozatala által új iparágakat ébreszt és léptet életbe. Ezüst, réz-huták és hámorok, gálicz, timsó, kén, sárga réz s egyéb gyárak, nem különben kisebbszerű műhelyek támadnak, melyekben a bányatermények különféleképen elkészítettnek, s ennek folytában félreismeretlenül mindig nagyobb jólét terjed el, nem csak azok között, kik közvet
lenül a bányászattal foglalkoznak, hanem általában azon egész körben, mely a bányászattal közelclıbi viszonyba és kapcsolatba lép. Kelendőkké lesznek a földbirtokosok gabonája és a gazdasági cgyélı termények, az erdei fa sat.; a munkások ellenben alkalmat nyernek, hogy akkor is, midőn a mezei munka megszűnik, hasznosan foglalkozhassanak, és ha mindezen kedvező viszonyok között is na-
gyobb jólétre fel nem tudnak emelkedni, annak oka minden bizonnyal vagy saját restségökben, vagy szeszes italokkal mértéktelenül élés szokásában rejlik. Az utóbbira nézve kedvezőbb kilátások nyílnak fel, a mennyiben a mértékletességi egyesületek, - melyek már eddig is nagy kiterjedést nycrıı-ll
2l8
- ezen visszaéléseknek hathatósan eleit veendik, s így mind erkölcsi, mind társadalmi s pénzvlszonyaink mindig szebb jövőnek nézhetnek elébe, mihelyest százezerek kebeléből száműzetni fog azo ıı ellenség, mely csak veszélyt és nyomort hozott reájok, s csak a proletáriusok, csavargók, elfajult gono sztevők, dologtalanok és hivalkodók számát szaporította.
A bányászat továbbá előmozdítja a hasznos tudományok s azzal együtt a felvilágosodástovább terjedését. Valamint igaz az, hogy az egész természetben egymástól független, önkénytes vakeseményekre sehol sem találhatunk, szinte úgy igaz az is, hogy a bányatermények és keresett érczek holléte bizonyos törvényeknek van alávettetve, melyeknek kinyomozására és figyelembe vételére a bányásznak különös gondot kell fordítani, a mi múlhatatlanul feltételezi, hogy a természettudományokban nem lehet egészen járatlan, s nem nélkülözhet némely földismei tapasztalatokat, ha a használható érczek felkeresése körül sikeresen akar fáradozni. A bányászat felnyitogatja maga körül a föld belsejét, a menynyire abba embernek behatolni megengedtetett. Ez által nem csak földünk hozzáfér-
hető héjjának szerkezete leszen ismeretessé, a mi egyeszersmind az emberi tudás sokféle ágaira egészen új fényt derít, hanem olyan ércznemek is fedeztetnek fel, melyek különben a tudományokban egészen
ismeretlenül maradtak volna. A bányászat kútfeje mindazon tudományoknak, melyek az összes ásványtanra vonatkoznak, s melyek nem csak a természettudományokban jelentékeny helyet foglalnak el, hanem a többiekkel is szoros kapcsolatban vannak; azért is a természettudományok alapos tanulmányozása, a mi eddig inkább csak új ságkívánás tárgya volt, s inkább csak szenvedve volt, mintsem előmozdíttatott, nagy eredményű felfedezésekre vezet, s minthogy a tudományok között kölcsönös viszony és kapcsolat létezik, az innét származott lökések és hullámzások kihatnak más tudományokra - s a nemzeti gazdászatra is. Végre a bányászat az államnak hű fiakat és alattvalókat nevel. A terméketlen hegyi-vidékekre, a sziklák és bérczek közé, hol a földmívelés sikertelensége miatt legfelebb nehányan csak baromtartásból táplálhatnák magukat, ritkán férkezik be a politikai újítások vágya. A szorgalmas bányász megelégszik a maga sorsával s a föld mélyében semmi sem zavarja fel nyugalmát.
Világo san kimutatható tehát azon haszon és nyereség, mely a bányamívelésből az államokra háramlik, mégis az utolsó évtizedekben félreismerhetlenül hanyatlásnak indult, mert az akkori aranyés ezüst-bányamívelés Magyarországon: 1. A maga legfőbb segédeszközeit illetőleg, melyekkel könnyen és kevés költséggel támogattathatott volna, már ekkor csaknem teljes elhanyagolás s okszerűtlen nyerészkedő, rendetlen rabló-mívelés következtében egészen ki volt merülve.
2. Mert a nagy mélységekben kimondhatatlan fáradsággal és nagy költséggel folytatott bányamívelés Magyarországon, a könnyű dél-urali, és észak-amerikaival a versenyt terményeinek sem olcsóságával, sem mennyiségével ki nem állhatta. Akármint legyen a dolog, csak az a kérdés, miképen kell és lehet a veszélynek elejét venni? Az
álladalmat, vagy a magánosokat illeti-e, hogy a hanyatlásnak indult bányamívelés újra felemeltessék s felvirágoztassék? Hasznosabb-e, ha az uralkodó közvetlenül bányamíveléssel foglalkozik, vagy ha
azt egyedül az alattvalók gondjaira bízza? Bármily ellenkezőknek látszanak is ezen nézetek egymással, mindkettő mellett nyomós okok hozatnak fel. Nekem nem czélom sem egyik, sem másik mellett nyilatkozni, mert az messzire vezetne, azért is a feltett kérdés mellett maradok, kell-e gyámolítani a bányamívelést, s mik a czélszerű segédeszközök? Minden egyesületi tag kötelezné magát évenkint öt ezüst forint lefizetésére. Az ekképen befolyó pénzösszeg, melynek kezelésére egy különösen e végre kinevezett Választmány ügyelne, elsőben is a kutatások költségeinek fedezésére fordíttatnék. A mi különösen ajánlható a következő okok-
ból. 1. Nagyhírű mineralógusok, bányászok és huták felügyelőinek tanubizonyságai szerint, mint Beudant, Humbold, Ischefkin, Rosa, Hansten, a magyarországi hegyek szerkezete igen nagyon hasonlít az Ural s kiváltképen a Cordillera hegyekéhez. 2. Magyarország ős hegyei századok alatt csak nem egyenlő mennyiségű nemes érczet szolgáltattak, mint a kiterjedésökre nézve velök egyenlő amerikai tartományok, sokkal többet pedig,
219
mint Siberia minden bányái mind e mai napig, noha nálunk nagy mély ségekből, sok költséggel és fll
radsággal. De ha az érczgazdag Ural és Cordillera hegyek torlaszképződései gazdag arany rakomány okkal bővelködnek, miért nem szintúgy a hozzájok hasonlító Karpátok messzeterjedő lejtői és ágszu tai? 3. Magyarország több folyói, melyekből mind e mai napig tetemes mennyiségű aranyat ıııoı
nak, kétségen kívül helyezik, hogy az ország áradmányi képleteiben gazdag aranytermő fekvetek ııvlı kell lenni. 4. Ezen fekvetek kipuhatolására a torlaszképződésekben még eddig kutatási kísérletek seııı
tétettek, még kevésbé bányászati vállalkozások. 5. Ha a megkezdett kutatásokból kitűnnék, hogy csak huszadrésznyi érczmennyiségre szúmolhatnánk is, mint a mennyit eddig a tömeges hegyekből nyertünk, ennek mívelése sokkal könnyı-tzı. lévén, aránylagosan sokkal jövedelınezőbb lenne, mint eddig az ős, és átmeneti hegyekben. 6. Az aranykutatás közben más hasznos ásványok is fedeztetnének fel, milyenek a kőszén, vas, kén, turfa sat. Végre.
I
7. Ugyanannyi idő alatt, mint a tömeges hegyekben csak egyike iránt is kielégítő részletes vizsgálatokat lehetne tenni, a torlaszképződéseket egész Magyarországon sokkal kevesebb költséggel át lehetne kutatni. Azon reménynyel kecsegtetvén tehát magamat, hogy nem csak azon károkat, melyek a bányászat elhanyagolása miatt az országot fenyegetik, világosan kimutattam, hanem egyszersmind azzal ls. hogy a miket a torlaszképződések kikutatásáról elmondottam, helybenhagyást és részvétet fogok ge: jeszteni, előadásom további feladata, kimutatni azt is, hogy mi erővel és eszközökkel lehetne ezen vállalkozást életbe léptetni. ....... ..
A kutatás felügyelete Alsó-Magyarországon - selmeczi és körmöczi szakértőkből álló választ mányra bízatnék, Felső-Magyarországon pedig ugyanazt, az egyesületi szakértő Választmány vezethet né, következő feltételek alatt. 1. Meghatározná a kutatás alá veendő vidékeket. 2. A kutatások folyamatáról minden hónapban, a kebeléből kiküldött két egyén által, csupán
utazási költségeik megtérítése mellett, szemmel látott tudomást szerezne magának. 3. A pénztárt kezelné s arról minden év végeztével számolna. 4. Minden hónapban, szabott napon tanácskozást tartana, a havi tudósításokat elfogadná, és szükséges határozatokat hozna mind a további kutatások folytatására, mind pedig szerencsés felfedezések esetében azoknak legczélszerűbb használatára. 5. Mind a két igazgató-Választmány, mind a felső-, mind az alsó-magyarországi, kitűzött helyen és napon összejőne, ezen összejövetelre minden tagot meghívna, a pénztári számadások at előmutatnıi. a következő évben munkába veendő kutatásokat kijclölné s minden előadandó részletezések iránt az
összegyűlt tagokkal együtt tanácskoznék és intézkednék. A kutatást vezető tisztviselők kötelességei statutumokba foglaltatnának s azokban feltalálha-
tók lennének. Egyébiránt ha a javaslatba hozott egyesület gazdag bányászati termények felfedezése tekintetében fényes eredményekre nem jutna is, legalább haszonvehető földismei térképekre tennénk szert, a mi hasonlóképen nem volna megvetendő nyereség... = A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1847. aug. ll-17. Sopronban tartott 8. Nagygyűlésének Történeti Vázlata és Munkálatai. (Pest, 1863.) 43-49.p. Vendl Aladár: A százéves Magyarhoni Földtani Társulat története. Bp. 1958. Tankönyvk. 276 p. 8 t.
Király Pál: Az Országos Erdészeti Egyesület története 1866-1966. H. é. n. 299 p. Pallas nagy lexikona. 12. köt. Bp. 1896. Pallas. 58. p.
Szentkirályi Zsigmond: Az erdélyi bányászat ismertetése, nemzeti-gazdasági, köz- és magánjogi tekintetben, Kolozsvár, 1841. XV, 237 p. - A Bányászati Kaszino terve a 65- 70. oldalakon talıilható (lásd. 2. sz. mell.) 220
al
Az értekezlet jegyzőkönyvét Sashegyi Oszkár közli. (Levéltári Közlemények. 1969. 325 350. pl) Bányászati és Kohászati Lapok, 1869. 39-40. p. Vendl id. m. (l0.jegyzet) 81-83. p. - A fiókegylet egykori könyvtára ma a Selmeci Műemlékkönyvtárban található, „Földtani Fiókegylet Selmeczen” feliratú bélyegző lenyomatával. Bányászati és Kohászati Lapok, 1880. 133- 134. és 141-142. p. - Kerpely többek között a kö-
vetkezőket írja: ,,A vaskohászat és vasipar érdekeit nem csekély mértékben mozditja elő az érdekelteknek testületté való egyesülése. Oly testületté, melynek kebelében egyrészt a szakbeli haladások és tapasztalások kölcsönös ösmertetését és megvitatását gyakorolják, a hazai viszonyokra való tekintettel; másrészt az üzletre vonatkozó minden mozzanatot fontolóra véve, czélszerű intézkedésekkel elejét vehetik az oly kríziseknek, melyek különben váratlanul betörve, egyeseket, egyes területeket, vagy sőt a vasipart egész terjedelmében érzékenyen sújtják. Jól szervezett testület, mely műkődése által a kormány és a nagy közönség tiszteletét kivívni képes, döntő vagy legalább módosító befolyást gyakorolhat mindazon közigazgatási, vagy sőt nemzetközi intézkedésekre, melyek a testület által képviselt iparágakra vonatkoznak. Ily együvé tartozó iparágok a bányászati, a vaskohászati és a fémkohászati; ezek egy bányászati és kohászati országos egyesületnek három osztályát képezhetnék ..... .. Bányászatunk, vas- és fémkohászatunk is egész más lábon állana ma, ha érdekei fölött őrködő oly egyesülettel dicsekedhetnénk. Sok bánya- és kohóbirtokosban ezen szakok iránti egészen más érdeklődés ébresztetnék, mert szakjukban bizonyos általános ismereteket szereznének, melyeknél fogva nem csak az évi mérleget, hanem az arra befolyó szellemi tényezőket is méltányolnák figyelmükre.
Sok művelt bányász és kohász, a ki most szellemi tétlenségben elsatynyul, hasznosabb tagjává válhatna az emberi és szakbeli társadalomnak. Szóval, az egyesülés erőssé tenne a közügyek befolyására, az iparos szellem mívelésére és közhasznú ösmeretek terjesztésére.
Egyesüljünk tehát, hogy ismét egy lépést tegyünk előre a mívelődés terén, hogy szavank17.
nak nyomatékot szerezzünk az európai mívelt íparnépeknek concertjébenf” Bányászati és Kohászati Lapok, 1882. 1-2. p.
18.
Bányászati és Kohászati Lapok, 1885. 43-44. p.
19.
Bányászati és Kohászati Lapok, 1885. 43-48 (Alapszabály-tervezet), 69-71, 163- 165. és
20.
Bányászati és Kohászati Lapok, 1885. 127 és 135-136. p. Bányászati és Kohászati Lapok, 1885. 15 1- 153. p. Bányászati szófüzér. Német-magyar rész. Selmecbánya, 1845. 160 sztl. p. Kézirat. Unikum az NME Selmeci Műemlékkönyvtárában.
171-173. p.
22
Zsámboki László: A selmeci bányászati és erdészeti akadémia és a magyar bánya-kohómérnökök 1848149-ben. Kézirat az NME Levéltárában. Lásd a 14. jegyzetet. Zivuska Jenő: A selmecbányai m. kir. Bányász és Erdész Akadémia Ifjúsági Körének milleneumi emlékirata 1763-1896. Debrecen, 1896. Városi ny. 79 p. 4 t. 27.
Bányászati és Kohászati Lapok, 1887 . 93-94. p. A Bányászati és Kohászati Irodalompártoló Egyesület ügyei a Bányászati és Kohászati Lapokban: 1887.101-103,109-115,119-121 (Alapszabály-tervezet),127--128,160, 168, 182. p. 1888. 49-50, 67, 107-108, 123-124. p. 1889. 46-47. p. 1890. 81, 97-98.p. 1891. 70-71, 106 107, 117, 125, 140, 153, 180, 188, 197-198. p. 1892. 15, 24, 49, 83, 114-120. p. - A BKIPE 1891. évi Évkönyvében: 233-260. p. Bányászati és Kohászati Zsebnaptár. 1-3. évf. 1889-91. Selmecbánya. Joerges ny. -- A zsebnaptár ügyei a Bányászati és Kohászati Lapokban: 1888. 180, 196. p. 1889. 46--47, 176. p.
221
A BKIPE Evkönyvében: 233-241. p.
Bányászati és Kohászati Lapok, 1890. 15-16, 97. p. A Magyar Bányászati és Kohászati Irodalom Pártoló Egyesület 1891-iki Évkönyve, 1. évf. Szerk. Sóltz Vilmos. Selmecbánya, 1892. J oerges ny. BKIPE Évkönyv, 1891. 239. p. Bányászati és Kohászati Lapok, 1892. 114-120. p.
Bányászati és Kohászati Lapok, 1871. 1-2. p. Zsigmondy Vilmos: Bányatan, kiváló tekintettel a kőszénbányászatra. 1. r. A kutatás, furászat,
s az artézikutak. Pest, 1865. Osterlamm. XV, 182 p. 17 t. Péch Antal: Az ércek előkészítésének elvei és gyakorlati szabályai. Pest, 1869. Kohr-Wein. 87 p. 24 t.
Kerpely Antal: A vaskohászat gyakorlati s elméleti kézikönyve. 1-2. köt. Selmecbánya, 1873 74. Bányász- és Erdész-Akadémia. 2 db + Atlasz. Kerpely Antal: Magyarország vaskövei és vasterményei, különös tekintettel a vas chemiai és physikai tulajdonságaira. Bp. 1877. Franklin ny. 83 p. 6 t.
Liszkay G: Bányatan, Selmecbánya, 1878. Pénzügymin. 375 p. 24 t. - Litschauer L: A magyar bányászati viszonyokat teljesen felölelő magyar bányamíveléstan. 1-3. köt. Selmecbánya, 1890 94. Joerges. 3 db. - Réz G: Bányaműveléstan. 1. köt. Selmecbánya, 1910. Joerges. 385 p. Cséti O: Bányatelepek tervezése. Selrnecbánya, 1904. Joerges. 188 p. + Atlasz. - Finkey J : Bányatelepek tervezése. Selmecbánya, 1918. Joerges. 161 p. - Cséti O: Bányaméréstan és felső földméréstan. Selmecbánya, 1894. Joerges. 419 p. + Atlasz. - Szentistványi Gy: Gyakorlati bányaméréstan. Selmecbánya, 1911. Joerges. 662 p. 7 t. - Sóltz V: A tégelyacélgyártás és a tégelyacél. Selmecbánya, 1897. Joerges. 125 p. 1 t. - Barlai B: A vaskohászat kézikönyve. 1-2. köt. Selmecbánya, 1909-12. Joerges. 2 db. - Faller K: A fémkohászattan kézikönyve. 1-4. kill Selmecbánya, 1896-1904. Joerges. 4 db. - Böckh H: Geológia. 1-2. köt. Selmecbánya, 1903 1909. Joerges. 2 db. - Herrmann E: Technikai mechanika. Bp. 1885. Franklin ny. 263 p. 3 t. Herrmann E: Szilárdságtan, tekintettel a gépészet igényire. Bp. 1894. Franklin ny. 368 p. - K0 vesi A: Grafosztatika és vasszerkezetek. Selmecbánya, 1910. Joerges. 367,28 p. - Woditska J:
Elektrotechnika, különös tekintettel az elektromosságnak a bánya- és kohóiparban való alkalmi: zására. Nagybánya, 1891. Molnár ny. 506 p. - Boleman G: Elektrotechnika. Selmecbánya, 1917
Joerges. 632 p. - Dérer M: Kémlészettan. Selmecbánya, 1879. Joerges. 60 p. 3 t. - Gschwandt ner Gy: Mennyileges elemző vegytan. Selmecbánya, 1894. Joerges. 133 p. 2. bőv kiad. u. o.
1907. 427 p. A Joerges Ágoston özvegye (és fiai) könyvkiadó, nyomdász és könyvkereskedő cég munkássá-
gának földolgozása a hazai könyv- és nyomdatörténet egyik nagy adóssága. Sajnos, a cég teljes könyvelési és üzleti iratanyaga az I. világháboru utáni időkben megsemmisült. (Kovács F. Lajos selmecbányai bánya- és helytörténész levélbeni szíves közlése.)
Kosáry Domokos: A Bányászati és Kohászati Lapok alapításának és első éveinek történetéhez. = Bányászati és Kohászati Lapok, 1968. (Jubileumi sz.) 48-52. p. Félix Antal: A magyar bányászat és kohászat szakférfıai s barátaihoz. = Magyarország Anyagi
Érdekei, 1867. 376-377. p. Magyar Mérnök Egyesület Közlönye, 1867. 259-260. p. Kosáry id. m. (40. jegyzet) Kosáry id. m. (40. jegyzet) Péch Antal levele báró Mednyánszky Dénes főkamaragrófhoz, az akadémia igazgatójához: ,,.....bátor vagyok azon indítvánnyal járulni Méltóságodhoz, mint az academia elnökéhez: kegyeskedjék megfontolni, valjon nem lenne-e czélszerűbb, és bányászati irodalmunk fejlesztésére üdvösebb, ha e lap kiadását és szerkesztését az academia tanária vállal nák el?
Én úgy hiszem, hogy ez által a lııpmık lıelbt-cse csak növekednék. és ıı szerkesztők ttilıhı-ıı lévén, s több segéderővel is rendclkezvén, mint a mennyivel én rcnt1elke?.1ıetteııı, u 1a|`iıuık reııtlvs megjelenése is biztosítva lehetne, s végre talán a kiállítás sem kerülne Selmeczen annyiba, mint itt Pesten. Egyébiránt az academiának költségvetésében is gondoskodva van a magyar bányászati iru~ dalom pártolásáról, s ennél fogva, ha véletlenül a lap kiadása valami kis veszteséget is okozmı, azt könnyen fedezni lehetne. Végre az academiai tanárok minden külön költség nélkül rendelkezhetnek az academia könyvtára számára járó folyóiratokkal, melyekből én csak igen keveset tarthattam, ennél fogva ők gyorsabban és teljesebben értesíthetnék a közönséget minden újdonságról."
A selmeci akadémiának a Bányászati és Kohászati Lapok előtt is volt szakmai tudományos periodikus kiadványa, azonban a leobeni és píibrami bányászati-kohászati akadémiákkal közösen kiadott Berg- und Hüttenmännisches J ahrbuch-ok, nyilván nem magyarul, hanem német nyelven jelentek meg. A selmeci akadémia 1858 és 1904 között vett részt a Jahrbuch-ok kiadásában. Több évfolyamát F aller Gusztáv professzor szerkesztette.
Bányászati és Kohászati Lapok, 1892. 118-119. p. A téma alapvető földolgozását Székely Lajos végezte el: A magyar bányászati szaknyelv kialakításának története. = BKL Bányászat, 1973. 780-785. p.
Székely Lajos csak az 1844. évi magyar bányatörvény tervezetének munkálatait említi, holott a „Bányatárgyakban kiküldött Országos Választmány” már 1828-ban magyar nyelven dolgozott ki bányatörvény-tervezetet, mely nyomtatásban is megjelent. Ezek szerint a magyar bányászati terminológiának ez a tervezet a legrégibb összefüggő nyelvemléke. (Magyar bányatörvény. H. ny.
zı. 1828. 136,23 p.)
Lásd a 22. jegyzetet. A bevezetést az 5. sz. mellékletben közöljük. Szabó József: Bányaműszótár. Német-magyar rész. Buda, 1848. Egyetemi ny. 64 p. Zsigmondy id. m. (34.jegyzet) 178-182. p. Bányászati és Kohászati Lapok, 1877: 23-24, 31-32, 39-40, 47-48, 55-56, 71-72, 79-80, 95-96, 119-120, 127-128, 159-160, 175-176. p. 1878: sztl. sajtóhibák jegyzéke, 23-24, 41-42, 57-58, 89-90, 105-106. 145-146, 169-170, 185-186. p. 1879: 7-8. p. Bányászati műszavak. Név nélkül. - Bányászati és Kohászati Lapok, 1877: 157-160, 187-188. p 1878: 15-16, 73, 87, 138, 161. p. Kerpely id. m. (36. jegyzet) Műszavak. 1-XXXVI. p. Péch Antal: Magyar és német bányászati szótár. Selmecbánya, 1879. Joerges ny. 321,351 p. A közgyűlés és az épületavató ünnepség részletes leírása: Bányászati és Kohászati Lapok, 1892. 104- 127. p. A kongresszus hivatalosjegyzőkönyve: Bányászati és Kohászati Lapok, 1896. 347-350. p. Az elhangzott előadások magyar, német és francia nyelven nyomtatásban is megjelentek. Péch Antal: Az országos bányászati egyesület székhelye. = Bányászati és Kohászati Lapok, 1892.
143-144. p.
A Borbély-féle pályadíjat először Krutkovszky Károly, majd Andreics János nyerte el. = Bányászati és Kohászati Lapok, 1894. (Közgyűlési szám.) 15. p. Az 1901. évi közgyűlés jegyzőkönyvében. Az OMBKE Közlései, 5. évf. 1901. 126-128. p. Az egyesület által meghirdetett pályázatra egyetlen pályamű érkezett be. Ezt az 1909. évi közgyűlés 200 koronával jutalmazta. Zsigmondy az egyesületi székház építésére ajánlotta föl az öszszeget. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1909! 2. 487-488. p.) - Zsigmondy A:Széne1őkészítés. Bp. 1911. OMBKE. 144 p. 17 t. Schleicher A: A metallográfia alapfogalmi. Bp. 1917. OMBKE. 169 p. 4 t.
223
ı.
liisele G: Gömör és Borsod várrııcgyék bányászati és kohászati monográfiája. l. r. Gömör és Kishont törvényesen egyesült vármegyék bányászati monográfiája. Selmecbánya, 1907. OM BKE Borsod-Gömör Oszt. Joerges ny. XVIII, S46 p. + Atlasz.
ı.
Magyar Bányakalauz, 8. évf. 1914. 262 p. THE ROLE OF THE SELMEC ACADEMY FOR MINING AND FORESTRY IN FOUNDING THE HUNGARIAN ASSOCIATION OF MINERS AND METALLURGISTS
by
L. ZSÁMBOKI Summary After the Austro-Hungarian Compromise of 1867, in order to accelerate the process of channg the language of mining and metallurgy into Hungarian, mining and metallurgical engineers intended I found a professional association. In the course of the two decades' fight for organizing the association te professors and students of the Selmec Academy played the initiating and leading role. The Associaon was founded at the Selmec Academy by Professor Vilmos Sóltz, who also became its first president, 1892, and even the journal of the academy, the Journal of Mining and Metallurgy was put at the Assoation~'s disposal. DIE ROLLE DER SCHEMNITZER BERG- UND FORSTAKADEMIE IN DER BILDUNG DES VEREINS UNGARISCHER BERG- UND HUTTENLEUTE von L. ZSÁMBOKI
Zusammenfassung Nach dem ungarisch-österreichischen Ausgleich im Jahre 1867 wünschten sich die Berg- und Drstingenieure im Interesse der Beschleunigung des Ungarisierens des Bergbaus und Hüttenwesens in nen Berufsverband zusammenzuschliefâen. In diesem Zwei J ahrzehnte lang andauernden Kampf um die ründung des Vereins spielten die Professoren und die Hörer der Schenınitzer Akademie eine anregende nd führende Rolle. Der Verein wurde 1892 an der Schemnitzer Akademie gegründet, sein Begrürıder nd erster Leiter war Professor Vilmos Sóltz, er stellte dem Verein die eigene Zeitschrift der Akademia. ıe Zeitschrift für Berg- und Hüttenwesen zur Verfügung.
P0.l`lb lIIEJ`IbMEÍ-IKOFITOPHOH H .TIECHOÜ AKALIEMHH B CÍDOPMHPOBAHHH 0B'bEJ1HHEHlrl BEHFEPCKHX FOPHHKOB ld METAIIHYPFOB 11. )l(AMBOI(l×l Peaıo Me
flocnc npoacrıeımn 3aKoHa O Komnpomıaccc Me>Kny Aacrpm-H rr Bcnrpnett ropnızıe nıraxcncpızı ıamxcnepızı - Mcrannyprn xorcmı copraımaoaarca 8 npoqıeccnonanbnowı oõızeiııfıncrırm E uennx rxopcrma Eenrcpnaaımn ropı~ıoı`o ırcrıa 14 Mcranrıy pmrı. perıoııaıaarenu H crynenrrzı uıenızmenxoit zancmım uannaııcıırı ı»ıHı»ıuua'ı`nao H mpaıın pyxoaoıısıruyıo porn, 8 ıınyxrıecsnıfmerncvr õopızõc aa `pc>KııL-ııvıc ıı`ı`oı`o o61.cnMııcrıı«ı>ı. Oûızeıwncıınc õsıno ocnoaano 8 urenızmeuıcoü aKarı.eMı«ıı»ı E 1982 ı`.
o m:ııon:ı`ı`t-ııcm H ııt-pm.ı~ı pyxıımıflnıwıt-M 6ı.ııı ııpocpcccop Bmııvıouı lllonu, KoTopızı npenocTaııı ıı |uıcııopıı>Kı-ıım- ()6-ı.ı-ıtuııvıımı ıxypıııııı :ıı
A NEHÉzıPARı MÜsZAKı EGYETEM
KÖZLEMENYE1
I. sorozat
-
EÁNYÁSZAT 32. KÖTET - 1-4. FÜZET
MISKOLC, 1984.
HU ISSN 0324--6620
SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG:
ZAMBÓ JÁNOS felelős szerkesztő BOCSÁNCZY JÁNOS , CSOKÁS JÁNOS, SZILAS A. PÁL, TARJÁN IVÁN
Kiadja a Nehézipari Műszaki Egyetem
A kíadásért felelős:Dr. Romvárı' Pál rektorhelyettes NME Sokszorosító Üzeme Nyomdaszámz KSZ-84- 600 -NME
Miskolc-Egyetemváros, 1984. Engedély száma: MTTH-III.-3183I1976. Sajtó alá rendezte: Dr. Farkas József egyetemi tanár Technikai szeı'kesztők:Havas Gabriella, Márkus Lászlóné, Németh Zoltánné Megjelent az NME Közleményei Szerkesztőségének gondozásában Kézirat szedése: 1983. okt. 1 - 1984. jan. 15. Sokszorosítóba leadva: l984.jan. 6. Példányszám: 300 Készült IBM-7 2 composer szedéssel, rotaprint lemezről az MSZ 5601-59 és MSZ 5602~55 szabványok szerint, 18,5 ív terjedelemben A sokszorosításért felelős: Tóth Ottó mb. üzemvezető
TARTALOMJEGYZÉK
Balla László.` Bányászati rendszerek modellezése 2" -P típusú elsőfokú faktoriális kísérlettervezés módszerével . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Sz. F. Jacun: A szabályozható hidrodinamikus tengelykapcsolóval meghajtott szállítószalagok indítási módjainak kiszámítása elektronikus számítógéppel . . . . . . . . . . Zergi István: Az ásványlelőhely paraméterek variogramjai és kovariancia fíiggvényei
. . .
Füst Antal - Zergı' István: A krigelés alkalmazási lehetőségei a bányászati gyakorlatban Kovács Ferenc: Az atom- és szénerőművek gazdaságosságának összehasonlításáról . . . . . Deák Endre: Forgácsolási paraméterek meghatározása maróhengernél . . . . . . . . . . . Füst Antal: Adalékok az instacionárius paramétermezők kutatási optimumának meghatározásához . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Juhász József: Termális gyógyvizek hasznosítása Észak-Magyarországon . . . . . . . . . . Némedr' Varga Zoltán: Diagenizálódott lejtőtörmelék és fosszilis talaj a komlói am bolandezitfekvőjéből Füst Antal - Zergı' István: Graduálás a variogram függvény alapján . . . . . . . . . . . . .
Bocsák Béla: Közvetlen vezérlésű nyomáshatároló dinamikus tulajdonságainak vizsgálata linearizált egyenletekkel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . _ . Füst Antal - Zergi István: Egy tervezett fejtés várható paraméter-értékeinek becslése
_ .
Patvaros József: Műszaki fejlődési irányok a szénbányászatban . . . . . . . . . . . . . . . _
Bocsák Béla: Egyköteles aknaszállítógépek dinamikai folyamatainak számítása
féke-
zéskor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Bodon Pál - Buócz Zoltán: Gázkitörések bányaszellőztetésre gyakorolt hatásának vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Zsámbokı' László: A Selmeci Bányászati és Erdészeti Akadémia szerepe az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület megalakulásában . . . . . . . . . . . . . _ .
