A rút kiskacsa Hans Christian Andersen meséje alapján a forgatókonyvet írta, játékszín, jelmez: Peter Cibula
Előadta a Kassai Bóbita Színjátszó Csoport, A Duna Menti Tavasz országos döntőjén, 2008-ban. Rendezte: Kristóf Mónika és Petrik Szilárd.
83
84
(Az üres színpadra bejön a gyerek és az anya. A háttérben a fekete paraván.) Gyerek: Anya, anya és aztán, aztán mindenki csúfolta őt, mert hogy fekete. Tudod? Anya: Hát ez bizony nagyon csúnya dolog. Az ember nem tehet róla, hogy milyennek születik. Fehér, vagy fekete . Gyerek: Igen anya, de..., de én nem. Én nem csúfoltam a Timit. Sőt hozzá is ültem az ebéden. Csak... Anya: Igen? Gyerek: Csakhogy aztán engemet is csúfoltak. És most nem akarnak velem barátkozni. Anya: Akkor nem érdemlik meg, hogy te a barátjuk légy. Tudod igazi barátot nem könnyen találsz. Hadd válasszak ma mesét én. Jó? Gyerek: Nem bánom. Anya. Hááát akkor.... „ A rút kiskacsa“ (Egész idő alatt mindketten egy pontfényben ülve mesélnek. Majd a pontfény intenzitása lemegy és feljön a többi fény – tehát látjuk azt, amit az anya olvas.) Anya: De szép is volt azon a nyáron a határ. Sárgultak a búzatáb lák, a zab még zölden bólogatott. Piros lábú gólyák lépdeltek méltóságteljesen a réteken, és egyiptomi nyelven kerepeltek – ez volt az anyanyelvük. Gólya 1: ha te ku kor minza tu Gólya 2: minza tu te klop klap hamed Gólya 3: Min ra? Sfin ga? Gólya 1: mi ha mis? Gólya 2: pi? Ramis. Gólya 3: makaturami labatelis Anya: A gabonaföldeket, kaszálókat erdők övezték, s az erdők ölén mély vizű tavak csilllogtak. Szép volt, nagyon szép a határ. És itt valahol a bokrok alatt kényelmesen ült a fészkén, hogy a tojásait kiköltse, egy kacsa. (Ahogyan lassan elmennek a gólyák, meglátjuk a kacsát.) Sokáig kellett melengetnie a tojásokat, s a kacsa már unatko zott is. Vendég bizony nem igen jött hozzá. Egy napon aztán… (kopogást hallunk, látjuk anya várakozását, kikelnek a kiskacsák) 85
Kiskacsa 1: Fű, mekkora nagy a világ itt kint! Kiskacsa 2: Fiúk nézzétek mennyi szín, sárga, zöld kék... Kiskacsa 3: És milyen illatos minden! Kiskacsa 1: Bizisten. Illatos a világ! Kiskacsa 2: És színes! Kiskacsa 3 Ez klassz. Anya és a Kacsa mama: Azt hiszitek ez az egész világ? Anya: Azt hiszitek ez az egész világ? Kérdezte az anyjuk. Kacsa mama: A kert túlsó fele is hozzátartozik. No, megvagytok? Dehogy vagytok. A legnagyobbik tojás még ott hever a fészekben. Anya: Mi mást tehetett? Visszault a tojásra amikor... Öreg kacsa: Hogy vagyunk szomszédasszony? Kacsa mama: Hát. Bajom van ezzel az egy tojással. Nem és nem akar kikelni. A többi. nézd csak milyen gyönyörűek. Egytől egyig arra a semmirekellő apjukra ütöttek. Öreg kacsa: No csak. Hadd nézzem meg. Alighanem pulykatojás. Ajajaj, a pulyka nem jó, az retteg a víztől. Hagyd itt a fészekben. Kacsa mama: Még egy kicsit elüldögélek rajta, ha már eddig melengettem. Öreg Kacsa: Nekem mindegy. Ahogy tetszik! Anya: Mondta az öreg kacsanéne, azzal eltotyogott. Végre-végre megpattant a nagytojás héja. (kikel a rút kiskacsa, körbenéz, sápog..( Milyen rút volt szegény és milyen nagy. Az anyja jól s zemügyre vette. Kacsa mama: Igen nagy ez kacsának. Mégis csak kispulyka lenne? Majd elválik ha a vízhez megyünk. (A színpadon lemegy a fény, marad a pontfény az anyán.) Anya: Másnap a kacsa lerándult a kicsinyeivel a vizesárok partjára. Zsupsz! Már bele is csobbant a vízbe. Úgy usztak, hogy gyönyörűség volt nézni. És a rút kiskacsa is ott lubickolt közöttük. (Újra felmegy a fény a gyerekek magukból és anyagokból más játszóteret csinalnak a sotét alatt.) Kacsa mama: Mégsem pulykafi ez. Milyen jó úszó, és milyen szépen tartja a nyakát. Hiába,, az én vérem. Háp-háp! Gyertek hát. Hadd mutatom meg nektek a világot! Kiskacsa 1: De jó! Kiskacsa 2: Menjünk 86
Kiskacsa 3: Menjünk, menjünk! Kacsa mama: Be kell mutatkoznotok a réceudvarnak. De mindíg melettem maradjatok, nehogy rátok taposson valaki. Különösen pedig a macskától óvakodjatok. Anya: Elvezette hát őket a réceudvarba. Ott éppen hangos csetepaté volt. Ugyanis két récecsalád összemarakodott egy halfejen, amit végül is a macska kaparintott meg. (A fény újra felmegy és amit az előbb hallottunk, most látjuk. Szöveg nincs csak hangok, ki milyen állat.) Kacsa mama: (együtt a kicsikkel nézik az akciót, majd) No, szedjétek a lábatokat. Megyünk ahhoz a hölgyhöz. Szépen hajoljatok meg előtte. Ő az udvar első hölgye. Spanyol származású, azért olyan kövér. Sipogjatok neki illedelmesen. S a lábato kat szépen kifelé rakjátok Így ni! Szépen, úgy mint az anyá tok. (mutatja, de ő is csámpás, a kicsik utánozzák) Anya: A kicsinyek szót is fogadtak. Az udvar népe őket szemlélgette. És mindegyiknek volt egy-egy szólnivalója hozzá. Ló: Í ha hát! Már csak ezek híányoztak. Tehén: Bú – íszony. Jól mondod. Nem vagyunk elegen, most ezek is a nyakunkra jönnek. Micsoda Mú - marhaság. 1. kacsa: Marha jó. Háp-háp, hát az meg micsoda! Az a rút jószág? 2. kacsa: Te jó kacsa isten. Ezt már nem tűrhetjük! 3. kacsa: Háp-háp, nem is. (nekiugrik a rút kacsának) Kacsa mama: (védi a gyerekét) Ugyan hagyjátok. Nem vét ez senkinek. Tyúk: De nagyobb, mint más kiskacsa. Megzabál nekünk mindent. Macska: Még hozzá rút is. 1.kacsa: Ezért verést érdemel. 2-3 kacsa. Bizony, bizony! Spanyol kacsa: Csend! Bizony a többi fiókád szép. Jó növésűek. De ez? Szerencsétlen. Küldd el. Kacsa mama: Azt nem lehet. Rút igaz, de jólelkű. És gyönyörűen úszik, és bátor. Nem kegyed mondta egyszer, hogy nem a kinézes a fontos, hanem a szív. Spanyol kacsa: Háp-háp. Én hát, hát … akkor maradjatok, és ha véletlenül halfejet találtok, emlékezzetek arra, hogy nekem hozzátok. Kiskacsák: Igen is nagyságos asszony! Tyúk: Fúj de ronda vagy. (megüti) 1. kacsa. MISS csúnyaság 2. kacsa: Nem MISS csúnyaság (nevetnek) 87
Tehén: (meglöki) Mú, bú-ta, csúnya. Ló: Hí-hí-jen rút. Mint az öreg kút (nevetés, megrúgja) Osszes kacsa: (körbe veszik és dobálják, körbe körbe kiabálnak rá) Rút, rút...... Rút kiskacsa: (elesik, sír, fél). Többiek mind: (nevetnek). Anya: Így telt el élete első napja. A többi még keservesebb lett. Egy nap aztán nem bírta tovább a szerencsétlen kiskacsa és nekifutott a világnak. Átroppent a kerítésen, és ment, ment, ment ….fájós szívvel, mígcsak el nem ért egy tanyához. Ott a fáradságtól el is aludt. (Feljön a fény.) Reggel, mielőtt a vadkacsák szárnyra keltek volna, jól szemügyre vették az idegent. 1 vadkacsa: Hát te miféle szerzet vagy? 2 vadkacsa: Fertelmes, rút vagy. No ne félj, nekunk mindegy. 3 vadkacsa: Ja, ja, csak ne hogy beházasodj hozzánk. (nevetve elrepülnek) Anya: Szegény rút kiskacsának esze ágában se vot. Örult annak, hogy úszhatott és ihatott. Már két napja itt tanyázott, amikor elébe állt két fiatal vadgácsér. 1 vadgácsér: Ide süss pajtás, olyan csúnya vagy, hogy szinte tetszel nekünk. 2 vadgácsér: Igaz. Állj be közzénk, vándorolj velünk. Nem messze innen van egy hely, ahol szép vadlibuskák lubickolnak. 1 vadgácsér Úgy, úgy, bizisten, szexbombák. És ahogy mondják gá-gá-gá. 2 vadgácsér: Nos? Mit szólsz? Anya: Dirr! Durr! (a két gáceér elesik) Dördult valahol a közelük ben, s a két hetyke kisgácsér holtan fordult bele a vízbe. Dirr, durr hangzott újra, a rémséges hang. A szegény kis kacsa iszonyúan megijedt, rémülten forgatta a fejét (közben látjuk a kiskacsát, ahogyan fél), éppen el akart bújni, mikor egy irdatlan nagy kutya termett elotte. Kutya: A kutyafáját neki. De megijedtem! Pfúúj, honnan szöktél el, horror filmből? Olyan rút vagy, hogy a pofámba sem veszlek. (elfut, a fény lemegy) Anya: Most már megnyugodott, de nem mozdult, csak estefelé ültek el a félelmetes hangok. Aztán futásnak eredt, ahogyan csak a lába bírta. Estere el is ért egy rozzant parasztházhoz. (Lassan felmegy a fény. A kiskacsa bejön.) A házikóban egy 88
öreganyóka élt a kandúrjával és a tyúkjával. A ház népe csak reggel vette észre a kis jovevényt. Tyúk: Kót-kót-dák! S. Ó. S Kandúr: Mnyau, psssz! Vigyázzzz! Öreganyó: Mi az? No hát, ez aztán a szerencse. Most majd lesz kacsa tojás is a háznál, ha ugyan nem gácsér. No majd meglátjuk. (kimegy). Anya: De bizony a kandúrnak és a tyúknak nem igen tetszett. Se a rút kacsa, sem az öreganyó ötlete. Összenéztek és aztán ... Tyúk: Na ide figyelj te ...izé, tudsz tojni? Rút kikacsa: Azt bizony nem! Tyúk: Akkor fogd be a csőrödet, és inkább tűnj el, míg szépen mondom! Rút kiskacsa: De én, kérem ... Kandúr: Ne kérj! Kérem szépen, tudsz ilyet. (hátat görbít) Rút kiskacsa: Nem. Kandúr: És ezt? (dorombol) Rút kiskacsa: Ezt sem Kandúr: Akkor mit keresel még itt. Tűnés, te rémálom. (elkezdenek kiabálni, rút kacsa elfut.) (Ahogyan elfutott a kiskacsa, és anya tovább olvassa a mesét, a helyszín újra átalakul. Az előbbiek, a ház lassan átváltozik fákká, a kandúr, a tyúk elmegy, velük párhuzamosan bejönnek a többi fák stb.) Anya: Neki is vágott a kiskacsa a messzi világnak. . Sok vizen úszkált, kedvére bukdácsolt, a többi állat békében hagyta, mert olyan igen rút volt. Telt hát az idő, megérkezett az ősz, csupa rozsda meg arany lett az erdő. Egy este csodálatos színekben bukott le a nap, egy sereg pompás nagy madár szállt föl egy bokrosból. (mindezt ahogyan halljuk, látjuk is) A kiskacsa még soha sem látott efféle madarakat. Hattyúk voltak. A kiskacsát különös érzés járta át. A nevüket sem tudta azoknak a madaraknak, mégis úgy megszerette őket, mint még senkit a világon. (Közben ahogyan látjuk a hattyúkat és a kiskacsákat, az ősz átváltozik téllé.) Aztán lehullott a hó, beköszöntött a hideg-hideg tél. (A rút kacsa körbe néz, fázni kezd.) A hideg olyan kemény volt, hogy a jég ropogott, mint az 89
üveg. A kiskacsa már a lábával törögette. A végén minden ereje elhagyta, s belefagyott a jégbe. Másnap reggel egy paraszt ment arra. A paraszt: Nézd csak! Te kis jószág. Belefagyott , ... de hiszen … még él. No gyere csak te rút kiskacsa, hazaviszlek. Jó melegbe ám! (A fény lemegy.) Anya: Így hát megmentette a kiskacsát. Jó is volt neki a meleg házikóban. Üldögélt magának szép csendese és az ablakon nézte a kinti világot. Lehet, hogy ott is maradt volna, de amikor végre vége lett a télnek és eljött a tavasz, egyszerre csak kiterjesztette a szárnyát és suhogva fellendült a magas ba, repult. (A fény feljön, tavaszi kertet látunk és a kiskacsát, vagyis már a hattyút. Azt jeleni, a kerten át repult vissza a hattyú.) Egyszercsak egy kertben találta magát, ahol fák virultak és bokrok illatoztak és akkor... az ágak kozul három gyönyörű hattyú siklott elő. Rút kiskacsa vagyis már mint hattyú: Hozzátok merészkedek királyi mada rak. Azt sem bánom, ha halálra vagdaltok, amiért ilyen rút vagyok. Inkább ti öljetek meg, mint kacsák csípjenek, tyúkok vágjanak vagy kegytlen tél végezzen velem Anya: A hattyúk sietve hozzá mentek. Félt a kiskacsa, lehajtotta a fejét, a víztükörbe nézett, de mit pillantott meg a tiszta vízben? Egy gyönyörű hattyút, a saját képét. Hattyútársai körbegyűltek és gyöngéden simogatták csőrükkel. Most már végre boldog lett a rút kiskacsa. (A hattyúk a körben eljátszódnak a színpadon, majd a színpadra befutnak a gyerekek.) 1 gyerek: Jé, nézzétek, új hattyú! 2 gyerek: És milyen gyönyörű! 3 gyerek : A legszebbik, amit valaha is láttam! 1 gyerek: Igen, a legszebb a világon. (Integetnek neki, kenyeret dobálnak neki, stb.) Anya: A fiatal hattyú azt sem tudta hová legyen a nagy megtiszteltetéstől. Boldog volt, de soha sem fuvalkodott fel, mert a jó szív soha sem kevély. Rút kiskacsa vagyis már mint hattyú: Álmodni sem mertem volna ennyi 90
boldogságról, amikor még rút kiskacsa voltam. (Lassan lemegy a fény.) Anya: Nem tehetunk arról, hogy milyennek születünk, de arról igen, hogy milyenné válunk. Nos, tetszett a mese? Gyerek: Igen anya. Nagyon is. A suliban holnap elmesélem. Anya: Helyes, és most már menjünk.
(Elmennek a pontfény is lemegy.)
91
