A rugalmas hallgató – mobilitás a felsőoktatásban A hazai felsőoktatási intézmények nappali tagozatain tanulók közül minden tizedik már „tapasztalt” hallgató, hiszen a mostani tanulmányai előtt már más egyetemek, főiskolák egyéb képzéseit is kipróbálta, esetleg el is végezte. Főként a pszichológus-jelöltek tudhatnak maguk mögött ilyen jellegű felsőoktatási múltat, de azért az egyéb „slágerszakok” hallgatói közül is sokan vannak, akik nem első próbálkozásra találták meg mostani helyüket. A 2006-os Ranking kutatás nem csak a képzés, az oktatás, az intézményi szolgáltatások hallgatói értékelésén alapuló felsőoktatási rangsorok kialakítására, hanem az egyetemifőiskolai tanulmányokkal kapcsolatos egyéb érdekes összefüggések kimutatásra is alkalmas adatokat szolgáltat. Ezek közül az alábbiakban azzal a kérdéskörrel foglalkozunk, hogy vajon az egyes szakterületeken tanuló diákok mennyire „mobilak” a felsőoktatási rendszerben: tanultak-e már más intézményben, vagy éppen jelenleg is egyszerre több helyre járnak, és terveznek-e a későbbiekben újabb egyetemi-főiskolai tanulmányokat. Mindenekelőtt azonban le kell szögezni, hogy a szóban forgó, a vizsgált szakterületre és azon belül az egyes intézményekre reprezentatív kérdőíves felmérés kizárólag a hazai felsőoktatás legnagyobb tömegére, a nappali tagozatos alapképzésben résztvevő diákokra terjedt ki. Vagyis az alábbi adatsorokban nem szerepelnek az egyéb képzési formákban (diplomás képzés, kiegészítő alapképzés, felsőfokú szakképzés), illetve az egyéb tagozaton (esti, levelező, távoktatás) tanuló hallgatók. Ez jelen esetben azért bír különös jelentőséggel, mert utóbbi hallgatói csoportokban értelemszerűen jóval nagyobb arányban fordulnak elő olyanok, akik akár korábban, akár jelenleg folytattak-folyatatnak már felsőoktatási tanulmányokat. Először arra kellett válaszolniuk a megkérdezetteknek, hogy tanultak-e már korábban más felsőoktatási intézményben, függetlenül attól, hogy befejezték-e ott a tanulmányaikat. (Itt nem kellett figyelembe venni azt, ha valaki ugyanabban az intézményben (pontosabban: karon) esetleg más szakon tanult már. A válaszok szerint majdnem minden tizedik hallgató (8,9%) járt már korábban máshova: ez jelenthet korábban megkezdett, de valamilyen okból (pl. érdeklődés megváltozása, tanulmányok nehézsége) félbehagyott tanulmányokat, de jelenthet már megszerzett főiskolai vagy egyetemi diplomát is. Az eredmények értelmezésénél természetesen figyelembe kell venni azt, hogy jelen esetben a hazai felsőoktatás aktuálisan legnépszerűbb szakjairól van szó – ennek alapján feltételezhetjük, hogy más, kisebb, illetve kevésbé népszerű szakokon talán kisebb a már korábban is „próbálkozó” diákok aránya. Mint látható, azonban csak nagyon kicsi, kevesebb mint egy százalék (0,7%) azoknak az aránya, akik külföldön is tanultak már. Ez utóbbiak többsége valószínűleg olyan határon túli, a szomszédos országokból származó magyar nemzetiségű diák, akik Erdélyből, Felvidékről, Vajdaságból, Kárpátaljáról jött Magyarországra továbbtanulni. A vizsgálati eredmények szerint tehát még a nappali alapképzésben tanuló diákok közül is viszonylag sokan próbálkoztak már valahol felsőfokú tanulmányokkal: ők alkotják a már egyéb intézményi és képzési tapasztalattal rendelkezők nem jelentéktelen körét. De ők alkotják a „próbálkozók” csoportját is, hiszen mint ahogy a második grafikon mutatja, itt döntően félbehagyott tanulmányokról van szó. Az összes megkérdezett közül ugyanis mindössze 1,5% az, aki nem csak elkezdett korábban tanulni valahol, de meg is szerezte a diplomát. Akár megkezdett, akár már befejezett korábbi képzésről van szó azonban, az biztos,
hogy a felsőoktatási törvény értelmében többségük a jelenlegi tanulmányaikat nem fejezhetik be úgy, hogy végig államilag finanszírozott képzést folytathassanak, hiszen összesen 12 szemeszter esetében van erre a lehetőség. Tanult-e már korábban más felsőoktatási intézményben? (nappali alapképzés) igen, Magyaro.on 8,3%
igen, Magyaro.on és küldföldön is 0,2%
igen, csak külföldön 0,5%
nem 91,0%
válaszadó hallgatók száma (n)=5 154 fő
Van-e már diplomája? (nappali alapképzés) van, egyetemi 0,4%
van, főiskolai 1,1%
nincs 98,5%
n=5 149
Ha mindezeket az adatokat a jelentkezési statisztikák alapján legnépszerűbb (és általában már jelenleg is legnépesebb) szakok esetében külön-külön is megvizsgáljuk, akkor számottevő különbségeket lehet kimutatni. A legszembetűnőbb, hogy a pszichológusnak készülők közel egynegyede (23,5%) már járt korábban másik egyetemre vagy főiskolára. Sőt, minden huszadik diák (5,4%) már rendelkezik is valamilyen felsőfokú diplomával. Nyilván nehéz egyértelmű, egzakt okot találni erre a jelenségre. Valószínűleg a szak, pontosabban a pszichológia tudomány sajátosságaival magyarázható, hogy sokaknak ez a második (esetleg sokadik) szakterület, amit választanak, illetve, hogy eleve magasabb az átlagéletkor ezen a szakon. A különböző jellegű „tapasztalat” (akár tanulmányi, akár egyéb jellegű) pedig növeli az esélyét a felvételi sikerességnek, hiszen erre a szakra hagyományosan nehéz felvételt nyerni, különösen a nagy presztízsű egyetemekre. Közel sem ilyen magas, de még mindig számottevő két másik „sláger” szakon, a gazdálkodási menedzsment és a műszaki informatika szakon a már korábban is felsőfokú tanulmányokat folytatók aránya (12,0%, illetve 10,3%). Ezzel szemben a gépészmérnöknek tanuló diákok körében viszonylag kevesen (4,9%) próbálkoztak már egyéb felsőoktatási intézményben tanulni. Érdemes még felhívni a figyelmet az orvostanhallgatók tanulmányira. Igaz ugyan, hogy a többi szakhoz képest átlagosnak mondható a más egyetemen, főiskolán már próbálkozók aránya (7,9%),ámde feltűnő, hogy ott szinte senki sem jutott el a diploma megszerzéséig (0,1%). Ez utóbbinak nyilván nem a képességek hiánya az oka, hanem az, hogy az orvosnak tanulók nagyon komoly az elhivatottság a hivatásuk iránt. Korábbi vizsgálatainkból* tudjuk: az orvosi (korábban: általános orvosi) szakon tanuló hallgatók között vannak a legtöbben azok, akik már hosszú, sokszor már gyerekkoruk óta orvosi pályára készülnek. Más felsőoktatási intézményben korábban már tanult diákok aránya (nappali alapképzés) az egyes szakokon (%) pszichológia 23,5 gazdálkodási és menedzsment 12,0 műszaki informatika 10,3 orvos 7,9 történelem 7,0 jogász 6,8 biológia 6,8 élelmiszer-mérnöki 6,3 gépészmérnöki 4,9 átlag 8,9
*
Lásd ezzel kapcsolatban az Országos Felsőoktatási Információs Központ, az Universitas Press Felsőoktatáskutató Műhely és a JELTÁRS Jelenkor Társadalomkutató Műhely közös kutatásait (2002, 2005). In: Egyetemnek mérlegen 2003. Felvi rangsor 2006.
Diplomával rendelkezők aránya (nappali alapképzés) az egyes szakokon (%) pszichológia 5,4 műszaki informatika 4,1 élelmiszer-mérnöki 3,1 gazdálkodási és menedzsment 1,8 jogász 1,1 biológia 1,1 gépészmérnöki 1,1 történelem 0,3 orvos 0,1 átlag 1,5 Nem csak az egyes szakok, hanem a különböző karok hallgatói között is vannak azonban eltérések, sőt, olykor azonos szakon oktató karokon is jelentősen különbözhet a már korábban más felsőoktatási intézményben tanuló diákok aránya. Az alábbi táblázatban az ebben a tekintetben az átlagostól jelentősen eltérő karokat szerepeltettük. A fenti eredmények ismeretében nem meglepő, hogy a legmagasabb arányban a pszichológia szakon oktató karokon találkozhatunk olyan diákokkal (most természetesen a karnak csak ezek szakját figyelembe véve), akik korábban már tanultak máshol. Ezen belül is kiemelkedik fővárosi Református Egyetem Bölcsészettudományi Kara, ahol majdnem egyharmad (32,9%) ezen hallgatóknak az aránya, de a Pécsi Tudományegyetem bölcsészkarán is nagyon sok ilyen pszichológus hallgatót találunk a nappali alapképzésben (30,9%). Néhány más szakon már ellentmondásos kép tárul elénk. A gazdálkodási és menedzsment szak esetében pl. amíg a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola Természettudományi Főiskolai Karán minden negyedik diák (25,6%) úgy nyilatkozott, hogy már tanult korábban máshol, addig a Budapesti Kommunikációs Főiskolán már egy ilyen hallgató sem akadt. Hasonlóan nagy eltéréseket tapasztaltunk a jogász szakon is: itt két intézményben, a PTEÁJK-án és a PPKE-JÁK-on is igen magas volt a már máshol is tanuló diákok aránya (16,9%, illetve 16,7%), szemben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karával, ahol mindenkinek ez az intézmény volt az első. (Természetesen elképzelhető, sőt valószínű, hogy minimális arányban előfordulnak olyan hallgatók itt is, akik már tanultak korábban máshol, de számunk elenyésző.) Az ELTE egy másik, nagy hagyományokkal rendelkező kara, a Természettudományi Kar viszont éppen ellenkező „irányban” tér el az átlagtól: az ide járó biológia szakosok közül közel minden ötödik (17,8%) járt már más egyetemre, főiskolára, szemben például a Pécsi egyetem Természettudományi Karával, ahol statisztikailag nem kimutatható az ilyen hallgatók aránya.
Más felsőoktatási intézményben korábban már tanult diákok aránya (nappali alapképzés) az egyes intézményekben (%) KRE-BTK (pszichológia) 32,9 PTE-BTK (pszichológia) 30,9 ELTE-PPK (pszichológia) 26,7 BDF-TTK (gazdálkodási és 25,6 menedzsment) NYF-MMFK (gépészmérnöki) 18,9 ELTE-TTK (biológia) 17,8 PTE-ÁJK (jogász) 16,9 PPKE-JÁK (jogász) 16,7 PPKE-BTK (pszichológia) 16,7 DE-IK (műszaki informatika) BKF (gazdálkodási és menedzsment) ELTE-ÁJK (jogász) SZTE-BTK (történelem) PTE-TTK (biológia) BCE-ÉTK (élelmiszermérnöki)
1,1 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0
átlag 8,9
