A rendszerváltoztatást követő kormányok politikai és gazdasági teljesítménye V. – A Gyurcsány- és Bajnaikormányok Kovács János vezető elemző
Kovács János
1
Gyurcsány Ferenc új lendületet adott az MSZP-nek, képes volt megújítani a baloldali érzelmű szavazók párt iránti bizalmát, illetve megszólítani a fiatalság egy részét, új jövőképet vázolt fel, kommunikációs, debattőri képességei pedig lehetővé tették, hogy Orbán Viktor komoly ellenfele legyen egy vitában. Múltja, személye körül számos botránygyanús ügy került felszínre a jobboldali sajtó hasábjain, Gyurcsány mégis képes volt elhárítani ezeket a támadásokat, sőt a Deutsch Tamás vezette parlamenti vizsgálóbizottság előtt – mely a miniszterelnök és családja állami forrásokból történt meggazdagodását vizsgálta (2005 októbere) –, annak ellenére, hogy nem szolgált érdemi magyarázatokkal a feltett kérdésekre, a kamerák előtt sikerült felülkerekednie ellenfelén, s politikai tőkét kovácsolnia az esetből. A klasszikus baloldali retorikát és értékválasztást háttérbe szorítva egy „újbaloldali”, „harmadik utas” fordulatot hajtott végre, melynek mintáját Tony Blair politikájában látta. Ennek során a baloldali gazdaságfilozófia eszmei fundamentumának maradékát is feláldozta a neoliberális doktrínák oltárán (csökkentve ezzel az MSZP és az SZDSZ közötti ideológiai különbséget, s így hozzájárulva az SZDSZ további térvesztéséhez). A kormányzati teljesítmény értékelésekor már nem beszélhetünk ilyen „elismerően” Gyurcsány Ferenc képességeiről. Gyurcsány amilyen kiváló volt a különböző távlati célkitűzések, víziók, programok meghirdetésében, annál gyengébb azok teljesítését illetően. Egyszerűen arról van szó, hogy felelős kormányzás helyett ötletelésről, „PR-kormányzásról” kell beszélnünk. „Ha Medgyessy Péterről elmondhatjuk, a politikai sikerek érdekében bolhából csinált elefántot, akkor Gyurcsányra igaz, hogy a semmiből is képes volt azt elővarázsolni. A miniszterelnök gazdaságpolitikájának ismertetőjegye a jövő homályába vesző tervezgetés és a szélsőséges improvizáció lett. […] Miniszterei pedig arra panaszkodtak, hogy rendre csak a sajtóból értesültek szaktárcájuk éppen aktuális célkitűzéseiről vagy arról, hogy azok érvényüket veszítették.”1 Elődjéhez képest viszonylag erős kézzel, de megfelelő belső kormányzati koordinációs és döntés-előkészítési munka, illetve koncepció nélkül kormányzott. „A Medgyessy-korszak és a rossz orbáni gazdaságpolitika között folyamatosságot láttatván, kinevezése után a kormányfő addig szokatlan vehemenciával esett neki elődjének. Gyurcsány teljes hatalomkoncentrációt hajtott végre, és a politika világa mellett a gazdasági tervezés szinte minden színterére kiterjesztette befolyását.”2 A világos gazdaságpolitikai koncepció hiánya, a fiskális transzparencia nélkülözése (a „trükkök százai”) és a kormányzati „bénultság” („nem csináltunk semmit négy évig”) egyenes utat nyitott a gazdasági leszakadás és a különböző társadalmi csoportok közötti szakadék mélyüléséhez. A 2006-os választási évre azonban nem következett be az MSZP várt nagymértékű gyengülése, noha a közvélemény-kutatók a Fidesz győzelmével kalkuláltak. A Fidesz ismét rossz (Kitta Gergely: Gazdaság és gazdaságpolitika – Éltanulóból lett szamárpados ország. In: G. Fodor Gábor – Kern Tamás – Stumpf István (szerk.): Hazárdjáték – A szocialista-liberális kormányzás nyolc éve. Századvég Kiadó, Budapest, 2010. 58.) 2 Uo. 1
Kovács János
2
kampánystratégiát választott (Orbán Viktor ennek következtében a miniszterelnök-jelölti vitán is alulmaradt határozottabb, offenzívabb ellenfelével szemben), ráadásul immár az MDF-re sem számíthatott, a szocialisták táborából pedig – megfelelő „tartalékokkal” rendelkezve – sokan megtámogatták a biztos bejutás érdekében az SZDSZ-t is, amit Kuncze Gábor utóbb meg is köszönt. Gyurcsány vezetésével tehát az MSZP-SZDSZ-kormánynak megadatott, ami a rendszerváltoztatás óta korábban még senkinek sem, vagyis az, hogy a következő ciklusban is folytathatta kormányzati munkáját. „A végeredmény: MSZP: 190 mandátum, SZDSZ: 20, FideszKDNP: 164, MDF: 11, plusz 1 független. A Gyurcsány Ferenc vezette koalíció tehát – a rendszerváltozás kezdete óta először – nemcsak lehetőséget kap a kormányzás folytatására, de az előző ciklusban meglévő 10 mandátumnyi előnyét mindent összevetve 36-ra tudja növelni. A baloldal megőrzi fővárosi hegemóniáját, a 32 egyéni kerületből most is 28-at megnyer. […] A szocialisták a négy évvel korábbi állapothoz képest jócskán előretörnek vidéken és a fiatalok körében is.”3 Gyurcsány sikeresen alkalmazza az internet adta lehetőségeket is (blogot szerkeszt, tábort gyűjt). 2006 ősze után az egyik legfontosabb kérdéssé válik szocialista körökben, hogy Gyurcsány képességei mennyiben teszik lehetővé a párt politikai túlélését az óriási mértékű megszorítások közegében. A választ majd a 2008-as pénzügyi válság begyűrűzése adja meg. Az első Gyurcsány-kormány idején került sor a 2004. december 5-i népszavazásra a kórházprivatizációs törvény visszavonásáról és a kettős állampolgársággal kapcsolatos kérdésről (pontosabban: a magukat magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon élő, nem magyar állampolgárok
kedvezményes
honosítását,
visszahonosítását
lehetővé
tévő
törvény
megalkotásának elrendeléséről). A Gyurcsány vezette koalíció (néhány képviselőtől eltekintve) egyértelműen a „nem” válaszok mellett foglalt állást (nem meglepően ismét a szociális demagógia és negatív kampány eszköztárával éltek), a miniszterelnök pedig televíziós vitában szállt szembe a határon túli magyar szervezetek vezetőivel. Gyurcsány később így érvelt döntése mellett: „A baloldal nem elhanyagolható részének szégyenlős a viszonya a nemzeti kérdéshez. Az én alapállásom… egyértelmű volt: az állam és polgárai közötti viszony nem konstruálható meg a nemzeti-nemzetiségi hovatartozással. Ez elvi kérdés, ezért a népszavazási kérdésre határozott nemet mondok…”4 A népszavazás végül érvénytelen lett, s bár mindkét kérdésben az igen válaszok kerültek többségbe, a következmény rendkívül lehangoló volt mind az anyaországi nemzeti érzelmű emberek, mind pedig a környező országokban élő magyar nemzeti kisebbségi közösségek számára. Az európai integráció kérdésében mind az első, mind a második Gyurcsány-kormány „megfelelési politikát” folytatott, vagyis úgy állt hozzá a kérdéshez, hogy az összeurópai érdek 3 4
Debreczeni, 2006. 429. o. Debreczeni, 2006. 325. o.
Kovács János
3
felülírta a nemzetpolitikai érdekeket, az EU mihamarabbi bővítése a határon túli magyar kisebbségek kollektív jogainak érvényesíthetőségét és kikényszeríthetőségét. (Ebben a tekintetben a Fidesz sem járt el sokkal különb módon.) „A Gyurcsány-kormány nem változtatott lényegesen az Európai Unió további bővítésével kapcsolatos magyar állásponton. Sajnos a román és bolgár csatlakozási tárgyalások során végül kevéssé képviselhettük érdekeinket, akkor is inkább az EP magyar képviselői révén. A kormány láthatóan tartott attól, hogy soviniszta politikával vádolnák, ha a román csatlakozással kapcsolatosan akár jogos aggályainak hangot adna.”5 A 2006-os választásoknak „trükkök százaival” vágott neki a kormány, miközben mind a választópolgárokat, mind pedig az Európai Unió intézményeit megtévesztették hamis ígéretekkel és kozmetikázott gazdasági adatokkal. Gyurcsányék a hatalom megtartása érdekében tulajdonképpen tudatosan félrevezették a választók tömegeit, de még a saját pártjukon belül is elhallgatták, hogy mire készülnek közvetlenül a választások után. 2006 tavasza-nyara az új kormányzati struktúra (csúcsminisztériumok, NFÜ, stb.) tanulmányozásával és a kormányzati személyi kérdések körüli találgatásokkal telt, miközben a „felszín alatt” egyre gyűltek a problémák. A kijelölt konvergencia-pálya tarthatatlansága hamar beigazolódott, 2006 szeptemberében pedig a május 26-án, Balatonőszödön tartott zárt frakcióülés hanganyagának kiszivárgása nyomán a Kossuth téren és országszerte tüntetések kezdődtek. A fővárosban a tüntetők követeléseit tartalmazó petíció felolvasásának megtagadását követően sor került az MTV székházának ostromára. Gyurcsány a nagyarányú lakossági és ellenzéki tiltakozások ellenére sem mondott le (pedig súlyosan megingott a kormány legitimációs bázisa), sőt saját felelősségét elmosni, kisebbíteni igyekezett az elmúlt ciklusokra való hivatkozással. Később már „legőszintébb igazságbeszédnek” titulálta a frakcióülésen elhangzottakat. Az 1956-os forradalom 50. évfordulóján méltatlan módon kordonok között zajlott az állami ünnepség, s még aznap sor került a rendszerváltoztatás utáni Magyarország legpéldátlanabb és legvéresebb rendőri fellépésére, melynek során a rendőri vezetők politikai utasításra, súlyos szakmai és morális hibákat elkövetve ártatlan emberek tucatjait sebesítették meg, illetve állították elő, mellyel az egész társadalmat megfélemlítették. Gyurcsány párton belüli pozíciója nem ingott meg, sőt a sorok összezártak mögötte: 2007-ben nagyarányban pártelnökké választották. 2006-ban az emberek „Új Magyarország” helyett egy jókora megszorító csomagot kaptak. Ez volt az „Új Egyensúly Program 2006-2008”, melynek keretében két év alatt 2000 milliárdos elvonást és megtakarítást vettek tervbe. Mindezt a kormányfő a „nem kell félni, nem fog fájni” cinikus ígéretével prezentálta.6 A 2008-a nemzetközi pénzügyi válság előszele viszonylag gyorsan elérte
Gazsó Tibor – Stumpf István (szerk.): A jóléti rendszerváltás csődje – A Gyurcsány-kormány első éve. Századvég Kiadó, Budapest, 2005. 534. o. 6 Kitta Gergely: Gazdaság és gazdaságpolitika – Éltanulóból lett szamárpados ország. In: G. Fodor Gábor – Kern Tamás – Stumpf István (szerk.): Hazárdjáték – A szocialista-liberális kormányzás nyolc éve. Századvég Kiadó, Budapest, 2010. 63. o. 5
Kovács János
4
a már korábban is gyengélkedő Magyarországot. Gyurcsány hamarosan már készenléti hitelkeret nyújtásáról tárgyalt az IMF delegációjával. Meg kell jegyezni, hogy ekkora már a szocialista-liberális koalíció társadalmi támogatottságát tekintve rendkívüli mértékben meggyengült. Ennek egyik legkiválóbb fokmérője volt a 2008. márciusi „szociális népszavazás”, amelynek során a szavazópolgárok tulajdonképpen bizalmatlanságukat fejezték ki a kormánypártok általános politikai irányvonala és a konkrét reformintézkedései kapcsán. Ezt az olvasatot osztotta maga a koalíciós partner is (elég Horn Gábor nagy visszhangot kiváltó kommentárjára gondolni). A népszavazás kimenetele Gyurcsányt meghátrálásra kényszerítette, és elhatározta magát kormánya átalakítására. Miután az SZDSZ kiállt egészségügyi minisztere mellett, Gyurcsány pedig mégis menesztéséről döntött, a szabad demokraták felmondták a koalíciót, és így az MSZP vezette kormány elveszítette parlamenti többségét (2008. május 1-től kisebbségi kormány). A kisebbségi kormány, valamint az azt még fontosabb kérdésekben továbbra is támogató SZDSZ következő nagy veresége a 2009-es EPválasztásokon elszenvedett kudarc volt (2009. június 7.), ami már egyértelműen jelezte, hogy a Gyurcsány-korszak a végéhez közeledik. (A liberálisokat ráadásul ekkorra már megbénították belső konfliktusaik, nevezetesen a Kóka János és Fodor Gábor közötti hosszan elnyúló hatalmi vetélkedés, és annak utóhatásai.) A szocialisták mindösszesen 4 EP-mandátumot szereztek, az SZDSZ pedig egyet sem. Ehhez képest a Jobbik Magyarországért Mozgalom (vele szemben tematizálta kampányát az SZDSZ) a harmadik legerősebb párttá vált, 3 mandátumot elnyerve ezzel az európai parlamenti padsorokban. Gyurcsány 2009 márciusában bejelentette lemondási szándékát a miniszterelnöki posztról, s ezzel kezdetét vette egy már-már tragikomikus procedúra az új kormányfő személyének kiválasztása körül. Találgatások és ellentétes nyilatkozatok sora tette komolytalanná az ez irányú törekvéseket. Többek között ez a körülmény is indokolta volna a parlament feloszlatását és új választások kiírását (amit a Fidesz kezdeményezett is, valamint a köztársasági elnök, Sólyom László is ezt a megoldást preferálta volna), ám azt a parlamenti többség elutasította. Gyurcsány – a kongresszus általi megerősítés ellenére – hamarosan pártelnöki posztjáról is lemondásra kényszerült. A szocialisták döntése nyomán végül Bajnai Gordon (korábbi fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos, önkormányzati- és területfejlesztési miniszter, majd nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter) került a miniszterelnöki bársonyszékbe, aki kijelentette, hogy csak a 2010es választásokig vezetné a kormányt. A Bajnai-kormány legfőbb feladata – tekintettel az ország gazdasági helyzetére – ekkorra már csak a válságkezelés lehetett. A kormány igyekezett a szükségesnek ítélt (és jelentős tételt képviselő) megszorítások, a költségvetési korrekciók mellett gazdaságösztönző lépéseket tenni
Kovács János
5
több-kevesebb eredménnyel (utóbbit főként a munkavállalásra való ösztönzés területén). „A költségvetés egyensúlyának helyreállítása érdekében 1200 milliárd forintos megtakarítást hajtott végre a Bajnai kormány. Ez, arányait tekintve, az elmúlt évtizedek legnagyobb hasonló kiigazításának tekinthető a világban. Az államháztartási hiány 3,8 százalék alatt maradt”7. A gazdasági sikereknek az árát azonban a társadalomnak kellett megfizetnie: a válság és a tartós restriktív gazdaságpolitika nyomán a GDP csökkent, a munkanélküliség egyre nőtt, a lakossági megtakarítások összege nagymértékben csökkent, a háztartások és az önkormányzatok eladósodottságának mértéke tovább növekedett. „Bajnainak sikerült az államcsőd széléről visszarántani az országot, a forint erősödött, a jegybanki alapkamat 6 százalékra csökkenése és a hozamok mérséklése mellett is megélénkült az állampapírpiac. A hitelezés megindult, a tőzsde magára talált, a vállalti szektor likviditási gondjai megoldódni látszottak. A külkereskedelmi mérleg, a fizetési mérleg egyenlege pozitívba fordult, a finanszírozási képesség erősödött. Bár a nemzetközi bizalom helyreállt, a társadalom és a magyar gazdaság szereplőiben a Bajnai-csomag még egyszer megforgatta a kést.”8 Mindezek mellett továbbra is gondot okozott az európai uniós források lehívása és gazdaságba való becsatornázása, melyben nagy szerepe volt a támogatási és forrásallokációs mechanizmus bürokratikus gyengeségeinek, a lassú átfutási időnek, a pályázás körüli adminisztratív és pénzügyi (önerő biztosítása) akadályoknak. A 2010-es országgyűlési választások közeledtével a valódi kérdés már nem az volt, hogy melyik párt vagy pártszövetség nyeri a választásokat, sokkal inkább az, hogy milyen arányban, vagyis a következő kormányzó párt megszerzi-e a minősített többséghez szükséghez mandátumszámot az Országgyűlésben, s ezzel jogilag alkotmányozó pozícióba kerül-e. A szocialisták legfőbb üzenete a választások második fordulója előtt az volt, hogy ezt minél szélesebb összefogással és a szavazópolgárok minél hathatósabb mozgósításával meg kell akadályozni.
A Gyurcsány-Bajnai kormányok válságmenedzselési kísérlete (2008-2009): 2008. október -
a közszféra bérbefagyasztása és a 13. havi juttatások megvonása
-
13. havi nyugdíj 80 ezer forintban történő maximálása
-
nyugdíjkorrekció és a családi pótlék emelésének 2009. szeptemberre halasztása
Miért éppen Bajnai Gordon?: http://gepnarancs.hu/2012/01/bajnai-gordon/ 8 Kitta Gergely: Gazdaság és gazdaságpolitika – Éltanulóból lett szamárpados ország. In: G. Fodor Gábor – Kern Tamás – Stumpf István (szerk.): Hazárdjáték – A szocialista-liberális kormányzás nyolc éve. Századvég Kiadó, Budapest, 2010. 78. 7
Kovács János
6
-
szociális juttatások befagyasztása
-
Munkaerőpiaci Alap és fejezetek támogatáscsökkentése
-
MÁV és Volán támogatáscsökkentése
-
Fuvarozói megállapodás törlése
2009. február -
lakástámogatások 50 százalékos csökkentése
-
agrártámogatások csökkentése
-
gáz- és távhőtámogatás csökkentése
-
nyugdíjindexálás változtatása (3 százalékig inflációkövető)
-
13. havi nyugdíj beépítése (újonnan nyugdíjazottakra: megszüntetés)
-
nyugdíjminimum és családi pótlék befagyasztása
-
MÁV Start és az önkormányzatok támogatásának csökkentése
2009. április -
lakástámogatások teljes megszüntetése
-
agrártámogatások (top-up) megszüntetése 2010-től
-
gáz- és távhőtámogatás megszüntetése 2010-től
-
táppénz csökkentése
-
13. havi nyugdíj megszüntetése, a 2009. évi 2. részlet törlése
-
2009. évi családi pótlék-emelés törlése
-
Gyes folyósításának idejét 2 évre csökkentése
-
a közszféra bruttó kereset-tömegének befagyasztása
Kovács János
7
Felhasznált irodalom Kötetek: Debreczeni József: Az új miniszterelnök. Osiris Kiadó, Budapest, 2006. Gazsó Tibor – Stumpf István (szerk.): A jóléti rendszerváltás csődje – A Gyurcsány-kormány első éve. Századvég Kiadó, Budapest, 2005. Kitta Gergely: Gazdaság és gazdaságpolitika – Éltanulóból lett szamárpados ország. In: G. Fodor Gábor – Kern Tamás – Stumpf István (szerk.): Hazárdjáték – A szocialista-liberális kormányzás nyolc éve. Századvég Kiadó, Budapest, 2010. Internetes hivatkozások: Miért éppen Bajnai Gordon?: http://gepnarancs.hu/2012/01/bajnai-gordon/
Kovács János
8
