A rendszerváltoztatást követő kormányok politikai és gazdasági teljesítménye III. – Az első Orbán-kormány Kovács János vezető elemző
Kovács János
1
Az 1998-as parlamenti választásokat követően koalíciós kormány alakult Fidesz-FKgP-MDF részvétellel. A jobboldali kormány megalakulását a Fidesz nagyarányú megerősödése (az 1998as választásokon a Fidesz mintegy háromszorosára növelte 1990-hez képest szavazóinak a számát)1 és a Független Kisgazdapárt jelöltjeinek tömeges visszaléptetése tette lehetővé. Az MSZP az előző választásokon elért eredményéhez képest 300 ezer szavazattal kevesebbet tudott szerezni, az MDF és az SZDSZ számottevően gyengült, utóbbi elveszítette szavazóinak majdnem kétharmad részét. Orbán Viktor már az előző országgyűlési választásokat követően leszűrte a megfelelő
tanulságot
a
szocialisták
nagyarányú
győzelméből,
a
korábban
radikális
antikommunista retorikát folytató SZDSZ gyökeres fordulatából, valamint az MDF után maradt „hatalmi vákuum” és a jobboldal szétforgácsolódott állapotából. A Fidesz – szakítva markánsan liberális karakterével – 1994-et követően (ténylegesen 1996-tól) fokozatosan áttért a konzervatív-nemzeti liberális-kereszténydemokrata útra, Orbán Viktor pedig a választások első fordulója után – az eredmények tükrében – már egyértelműen Horn Gyula méltó kihívójává lépett elő, így sor kerülhetett egy miniszterelnök-jelölti vitára a „Közgázon”, melynek során Orbán jóval dinamikusabbnak, meggyőzőbbnek bizonyult ellenfelénél. A Fidesz vezette koalíció a „polgári Magyarország” megvalósításának hívószavával lépett elő, ami már önmagában sugallta
az
új kormány értékválasztását,
a
középosztály melletti
elkötelezettségét, annak minden ideológiai és gazdasági aspektusával együtt. Az első Orbánkormány első intézkedései között szerepelt többek közt a közbiztonság javítását, a szervezett bűnözés elleni fellépést célzó lépések mellett az ügyészség kormány alá rendelésének előkészítése, az MTV és a Postabank gazdálkodásának ügye, a Bokros-csomag keretében bevezetett tandíj eltörlése, a társadalombiztosítási önkormányzatok feloszlatása és állami felügyelet alá helyezése, a családok támogatására szolgáló adótörvények előkészítése, valamint a NATO-csatlakozásról és a szerződés kihirdetéséről szóló törvényjavaslat elfogadása.2 Orbán Viktor a kormányzásban kényszerű együttműködést vállal a Torgyán József vezette párttal, noha a kisgazdákkal való koalíció a Fidesz „rémálmai” között szerepelt a fennálló jelentős politikai, habitusbeli különbségek miatt, valamint Torgyán személyének köszönhetően. A kormánypártok viszonyát, a politikai pozíciók „leosztását” koalíciós megállapodás rögzítette, ami azonban 2001ben de facto megszűnt. A Torgyán körüli botrányok és bizalomvesztés végső soron a ciklus második felében a Kisgazdapárt széteséséhez vezettek, a kormány viszont támogatást kapott a Torgyánnal szembehelyezkedő kisgazda képviselők egy csoportjától, illetve az ellenzéki MIÉPtől.
Bihari, 2005. 467. o. Mit műveltek a kormányok 100 nap alatt?: http://index.hu/belfold/2010/valasztas/szimbolikzus_intezkedesek_a_kormanyok_elso_100_napjan/
1 2
Kovács János
2
Az Orbán-kormány számos tekintetben új képletet vázolt fel a kormányzati hatalmi politika, a gazdaságpolitika, illetve a külpolitikai irányvonal terén. A magyar parlamentáris kormányforma némileg elmozdult a „kancellári típusú” kormányzás irányába, a kormányfő pozíciói erősödtek a végrehajtó hatalom élén, ami növelte a politikai stabilitást. A kormány összetételében is változások következtek be a korábbi ciklusok gyakorlatához képest: a gazdasági portfoliójú minisztériumok
száma
csökkent
(csúcsminisztériumi
összevonás),
a
humán
profilú
minisztériumoké pedig bővült.3 A kormányzás fontos szakmai bázisát a Bogár László vezette Stratégiai Elemző Központ (STRATEK) adta, ami többek között a gazdaságpolitikai döntéselőkészítésben és a társadalompolitikai alternatívák felvázolásában játszott kulcsszerepet. Az első Orbán-kormány társadalompolitikájának főbb pillérei a már említett családtámogatási rendszer bővítése, az támogatási összegek és jogosultságok emelése, a családi adókedvezmény és az otthonteremtési program voltak. A meginduló diákhitel- és ösztöndíjprogram a felsőoktatási
intézmények
hallgatóinak
számára
nyújtott
támogatási
lehetőséget.
A
gazdaságélénkítés és a vállalkozások támogatása terén fontos megemlíteni a Széchenyi Tervet, ami a gazdasági növekedés dinamizmusát, a különböző szektorok bővülését volt hivatott elősegíteni. A makrogazdasági mutatók összességében pozitív irányban módosultak: az adósságráta fokozatosan csökkent, csakúgy, mint az államháztartási hiány, valamint az infláció szintje és a munkanélküliség, miközben a reálbérek nőttek, a gazdasági növekedés átlaga 1998 és 2002 között 4,6% volt. Az első Orbán-kormány gazdaságpolitikája a számok tükrében sikeres volt, Chikán Attila idővel mégis szembekerült a miniszterelnök által képviselt iránnyal, helyét Matolcsy György foglalta el. Az államadósság GDP-hez viszonyított aránya csökkenő pályára állt az első Orbán-kormány regnálása alatt, noha a 2001-2002-es év ismét az államháztartás hiányának és az államadósság arányának növekedését hozta, de fontos megjegyezni, hogy a polgári kormány az ország irányítását a maastrichti kritériumok között szereplő GDP-arányos 60 százalékos szint alatti államadósság-rátával adta át a szocialista-liberális Medgyessykormánynak 2002-ben. A külpolitika terén a korábbi hármas prioritás továbbra is megmaradt, azonban ismét hangsúlyeltolódás következett be: a NATO-hoz való csatlakozást (amiről 1997 novemberében népszavazás döntött) 1998-ban foglalta határozatba a parlament, 1999. március 12-én pedig Magyarország a NATO teljes jogú tagjává vált. Az Európai Unió felé vezető úton tovább haladva az érdemi csatlakozási tárgyalások szintén az Orbán-kormány idején kezdődtek meg „Az első főtárgyalói fordulóra hazánk esetében április 24-én került sor. Az Általános Ügyek Tanácsa jóváhagyta, hogy 1998. október 10-én kezdődjenek meg az érdemi tárgyalások, illetve felkérte a 3
Debreczeni, 2002. 366. o.
Kovács János
3
Bizottságot, hogy az első hét fejezetről készítse elő a tagországok Közös Álláspontjának (Common Position) tervezeteit.”4 A leghangsúlyosabb váltás az elmúlt évek gyakorlatával szemben a határon túli magyarság kérdésének beemelése a fő külpolitikai csapásirányok körébe. Orbán Viktor –visszatérve az Antall József által képviselt („lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke”) elvhez – egyértelművé tette, hogy az állam és a nemzet határainak eltérése szükségessé teszi a magyarság határokon átívelő újraegyesítését. Ennek egyik eszköze volt a sokak által támadott státusztörvény, melyet az Országgyűlés 2001. június 19-én fogadott el. A törvény kedvezményeket kívánt nyújtani a határon túl élő magyarságnak, ugyanakkor figyelembe vette a kisebbségek védelmének nemzetközi jogi szabályozási hátterét, gyakorlatát is. A kormány másik nemzetpolitikai jelentőségű lépése volt a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) létrehozása (1999. február 20.), mellyel a magyar-magyar kapcsolatok immár intézményes keretekbe kerültek. A határok feletti újraegyesítést hirdető szimbolikus esemény volt az Esztergom és Párkány közötti Mária Valéria híd átadása. Az Orbán-kormány regnálása alatt határozott, konfrontatív politikát folytat, melynek során gyakran összeütközésbe keveredik a pozícióit védő különböző társadalmi, gazdasági szereplőkkel: „A „több mint kormányváltás” és a „kiegyensúlyozás” politikája jegyében 1998 végére-1999 elejére a konfrontáció válik a magyar belpolitika meghatározó vonásává. Az Orbánkormány szinte minden lehetséges területen frontot nyit […], valamint konfliktusba keveredik a fővárosi önkormányzattal és a parlamenti ellenzékkel, továbbá feszültség keletkezik a bíróságokhoz való viszonyában is, az előző kormányzat alatt létrehozott ítélőtáblák fölállításának elhalasztása miatt.”5 Fontos még megemlíteni a szakszervezetekkel való konfliktus kérdését is, melynek egyig forrása a szakszervezeti vezetők baloldali politikai kötődése (gyakran leplezetlen formában), illetve az érdekegyeztetés mechanizmusának tervezett átalakítása. Az első Orbán-kormány hatalomra kerülése a Horn-éra után valóban „több volt, mint kormányváltás”, a miniszterelnök új dinamizmust hozott a hazai politikai életbe, miközben megerősítette a jobboldal szellemi és anyagi bázisát, identitását és küldetéstudatát, amit a 2002es választások elvesztése sem tudott megtörni.
Németh Péter: Az elmúlt 14 év - Magyarország és az Európai Unió csatlakozási tárgyalásai: http://iroga.hu/Magyarorszag_EU/nemeth.htm 5 Debreczeni, 2002. 395. o. 4
Kovács János
4
Felhasznált irodalom Kötetek: Bihari Mihály: Magyar politika 1944-2004 – Politikai és hatalmi viszonyok. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. Debreczeni József: Orbán Viktor. Osiris Kiadó, Budapest, 2002. Internetes hivatkozások: Mit műveltek a kormányok 100 nap alatt?: http://index.hu/belfold/2010/valasztas/szimbolikzus_intezkedesek_a_kormanyok_elso_100_na pjan/ Németh Péter: Az elmúlt 14 év - Magyarország és az Európai Unió csatlakozási tárgyalásai: http://iroga.hu/Magyarorszag_EU/nemeth.htm
Kovács János
5
