2013
március hó
XXIV. évf. 3. szám
A rejtőzködő Isten A bibliai gondolkodásmód d szerint a múlt eseményeinek fölidézése jelenvalóvá teszi a múltat, s a múltban Isten tetteit. Az imádság, az ünneplés nem pusztán emlékezés, hanem a múlt nagy pillanatainak olyan átélése, amely által újra hatékonnyá válnak azok az erők, amelyek akkor meghatározták meghatározták a történelmet, és megjelenítették Isten hatalmát. A húsvét megünneplése az Ószövetségben, az Egyiptomból való kivonulás fölelevenítése abban a hitben történt, hogy általa Isten újra szabadítóként és Úrként mutatkozik meg. Így az ünnep ideje az Istennel Istennel való találkozásnak is kivételezett tere lett. Mi nem gondolkodunk ilyen kategóriákban, legalább is nem tudatosan, pedig a keresztény húsvét-ünneplés húsvét gyökerei is ide nyúlnak vissza. Ez fejeződik ki abban a meggyőződésben, hogy „a szentmise Jézus keresztáldozatának megjelenítése”, és abban is, ha a nagyhét hét utolsó három napját „szent három napnak” nevezzük. Éppen azért szent ez a három nap, mert most nyilvánvalóbban megmutatkozik Isten, mert olyan „erőteret” teremt, amelyben egészen bensőségesen találkozhat az ember Istennel, amelyben fogékonyabbak vagyunk vagyunk a természetfölötti iránt. Mit érthetünk meg Istenből, ha Jézus keresztjére tekintünk? Isten, rejtőzködő Isten. A betlehemi barlangtól kezdve ez az elrejtettség jellemzi Jézus életét; nemcsak a harminc názáreti év során, hanem nyilvános működése idején is. is „Mindenben hasonlóvá lett hozzánk”: olyan volt, mint ha ma lenne egy közülünk, aki tisztább, igazabb, de mégis csak az emberi külső mögött kellett benne fölfedezni Isten jelenlétét. S a kereszten egy köztörvényes bűnöző halálában az ártatlan Bárány áldozatát, atát, a halálban az életet. Jézus szava: „aki engem lát, látja az Atyát” a kereszten sem kevésbé érvényes, mint korábban, a csodák idején; arról a szeretetről szól, amely szinte lemond önmagáról a másikért. Isten, rejtőzködő Isten maradt a feltámadásban is: is: hiszen nem sarokba szorító logikával, egy matematikapélda egyértelműségével állítja elénk, hanem az emberi szóra, az emberi bizalomra bízza, hiszen elődeink és egymás tanúsága alapján hisszük, hogy Jézus legyőzte a halált. „Isten időről időre átvérzi a történelem örténelem szövetét. Ami nyomot hagy rajta, oly véghetetlenül igénytelen...” (Pilinszky J.) - ahogyan Jézussal szemben szükség volt figyelemre, lelki finomságra ahhoz, hogy valaki fölfedezze benne Isten jelenlétét, ugyanúgy ma is csak a dolgok mögött, a mélyben mélyben mutatkozik meg Isten a figyelmes szívűeknek, akik „igénytelen nyomait” észreveszik és olvasni tudják. Az élet titka a rejtőzködő igazság megértése, a rejtőzködő szépség fölfedezése, a rejtőzködő Isten felismerése: ezek mind összetartoznak. Csak akkor lesz fogékony a szívünk Isten jelenléte iránt, ha magunk körül, a hétköznapi életben is észrevesszük a színeket, illatokat, a szeretetnek és a szenvedésnek egyszerű gesztusait, ez pedig az emberi teljességhez is hozzátartozik. Jézus szenvedésének, halálánakk és föltámadásának fölidézése újra közelebb vihet minket Istenhez. Lehetőség a rejtőzködő életet fölfedező figyelem tanulására, és a rejtőzködő élet tanulására is. (József atya)
Missziós szentmise, 2013. február 15. Plébános atyánk meghívására Sebastian verbita testvér jött hozzánk hivatásáról tanúságot tenni. A legnagyobb meglepetés az volt számunkra, hogy a Ghánából származó diakónus gyönyörű kiejtéssel, választékos magyar szavakkal és remek humorral szólt hozzánk. Biztosított bennünket többször is arról, arról, hogy a „legnagyobb misszió az imádság papjainkért és új hivatásokért”. hivatásokért”. Az ő hivatása is Isten nagy csodája. Isten meghallgatja könyörgéseinket, amikor kérjük az Aratás Urát, hogy küldjön munkásokat szőlőjébe. Ki tudja, nem volt-e volt e része a mi missziós imáinknak, im hogy bár három helyszín volt megjelölve Sebastian testvérnek, végül mégis a számára teljesen ismeretlen Magyarországra küldte a verbita rend. Valóban egészen különleges az ő útja. Ghána déli részén egy kis faluban élt kilenc testvérével, testvéréve és földműves édesapja segítője volt. Tizenhárom éves koráig egyáltalán nem jutott iskolába. Ekkor találkozott diákokkal, és vágy támadt benne, hogy ő is tanuljon. Édesapja végül beleegyezett, hogy ő is menjen velük. Ez az iskola a szabad ég alatt, egy fa f alatt volt. Hat folyón kellett átkelni, míg odaértek. Majd innen egy kicsit jobb iskolába került. Először az orvosi hivatás
2. oldal
2013 március hó
Felsővárosi Harangszó
vonzotta. Egy kórházba ment dolgozni és tanulni. Itt nagyon meg voltak vele elégedve, ő mégsem érezte, hogy igazán itt a helye. Majd megismerkedett papokkal, és ő is „szent „szent ember” akart lenni. Kereste a szerzetesrendek között a számára igazán vonzót. Így ismerkedett meg a verbitákkal. Mindenki lebeszélte, bolondnak tartotta, ha belép közéjük. Isten hívása azonban erősebb volt. Küzdelmes évek következtek, hiszen a tanulásban nagy hátránnyal indult. Akit azonban Isten kiválaszt, azt meg is segíti. Hat éve él Magyarországon. Itt sok szeretetet is kapott. Jelenleg Gazdagréten tölti gyakorlati idejét, április 6-ig, 6 felszentelése napjáig. Hálát adunk Istennek Sebastian testvér hivatásáért. hivatásáért. Kérjük Isten minden áldását életére, szüleire és Ghána népére! (Szeretettel: Hatásné Anikó)
EUCHARISZTIKUS CSODA AZ OLASZORSZÁGI FERRARÁBAN (1171-BEN). (1171 olasz Ferrara városában, A ma is szép és virágzó észak-olasz az Este hercegek egykori székhelyén eucharisztikus csoda történt 1171-ben. ben. Bár az évszázadok homályába vész ez az évszám, a csoda pontos dátuma ismert: március 28-án, húsvétvasárnap a pap által megtört ostyából vér buzogott elő, méghozzá nagyszámú hívősereg szeme láttára. A Portuensi Szabályos yos Kanonokok rendjének elöljárója Urunk feltámadásának szentmiséjét mutatta be a S anta Maria in Vado ferrarai templomban. A húsvétvasárnapi ünnepi szentmisére a hívek zsúfolásig megtöltötték az alacsony mennyezetű, már akkor is régi, VII. századi templomot. ot. Amikor a miséző pap kezébe vette az ostyát és kettétörte, megdöbbentő dolog történt, amely a régi krónikák leírása szerint „szent félelemmel töltötte el a celebráló papot, és nagy csodálkozást váltott ki a templomot megtöltő hívek között.” Nem lehet azonban onban tudni, pontosan mi történt. Több változata is van az áthagyományozott elbeszélésnek. Egy dologban valamennyi krónikás megegyezik: abban, hogy az ostya megtörésének a pillanatában a vér olyan erős sugárban tört elő, hogy a templom mennyezetén is piross vérfoltokat hagyott. A fizikai megnyilvánuláson túl a jelenlévők látomásban is részesültek: valódi test alakban Krisztust látták feltűnni. A látomást illetően azonban a leírások nem mindig egyeznek meg. Egyesek a szenvedő Krisztust vélték látni, mások a gyermek alakjában megjelenő Jézust emlegették. Az egyházi hatóságok azonnal foglalkozni kezdtek a történtekkel. Amato, ferrarai püspök a helyszínre sietett, hogy saját szemével győződjön meg az
eseményekről és összegyűjtse a tanúvallomásokat. A csodás eseménnyel ménnyel kapcsolatos szájhagyomány hosszú ideig elevenen élt, és nem sokkal később két pápa is eljött imádkozni a kis ferrarai templomba: hat évvel a csoda után, 1177-ben ben III. Sándor, 1187-ben 1187 pedig III. Orbán pápa. Az írásos dokumentumok, pápai, érseki és püspöki bullák jóval későbbi korokból származnak: a liorati bíboros levele 1404-ben ben kelt, IV. Jenő pápa bullája pedig 1442-ből ből származik. Fontos iratokról van szó, amelyek azt tanúsítják, hogy az egyház mindig jelentőséget tulajdonított a ferrarai csodának. csodának A XV. század végén a régi apró templom helyén bazilikát emeltek úgy, hogy a régi templom egy részét, amelyen még láthatók a vércsoda nyomai, beépítették az új épületbe. Ezt is egyfajta dokumentumnak tekinthetjük, hiszen a régi templom egy részének meghagyásával yásával megerősítést nyert a mindig elevenen fennmaradt hagyomány. A legutóbbi időkben fontos irat nyomára bukkantak, amely a csoda időszakába nyúlik vissza. Egy híres angol krónikás, Giraldus Cambrensis a XII. század végén járt Itáliában, és ellátogatott Ferrarába is, kifejezetten abból a célból, hogy adatokat gyűjtsön a csodáról, amelynek híre már eljutott hozzá. 1197-ből 1197 származó feljegyzésében leírta a szemtanúk vallomásait. Ezt az írását felvette Gemma Ecclesiastica című művébe, amelyet több európai nyelven ny kiadtak. Így tehát alig 30 évvel a történtek után a ferrarai, eucharisztiával kapcsolatos csodás esemény ismertté vált Franciaországban, Normandiában, Walesben és Írországban is. (Pákozdi István könyvéből közreadta szeretettel: Herczegné Marika)
Feltámadt Krisztus! „Ha Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem” írta Szent Pál a korintusiaknak (15, 14). Ha Jézus nem támad fel, akkor úgy élne emlékezetünkben, ha egyáltalán még emlékeznénk Rá, mint egy vándor prédikátor, aki sok szépet mondott, közben gyógyította a betegeket. Kérdés, hogy
3. oldal
2013 március hó
Felsővárosi Harangszó
tanítása fennmaradt volna kétezer évig? Hiszen a történelem során oly sokan léptek fel, mint az emberiség „nagy vezérei”, „nagy tanítói”, „jótevői”. Ugyan, ki emlékszik ma már reájuk? Ha a feltámadás csupán egy halott életre kelése lenne, mint a naimi ifjú (Lk 7, 11), Jairus leánya (Mk 5, 22), vagy Lázár (Jn 11, 1), akkor csak annyit tudnánk róluk, hogy folytatták addigi halandó életüket és utána meghaltak. Jézus feltámadása azonban egészen más volt. Jézus háromszor beszélt tanítványainak, hogy sokat kell majd szenvednie, megölik, de harmadnap feltámad (Mt 16, 21; 17, 22; 20, 17). Az első alkalomkor Péter reagált rá „Isten „ mentsen Uram!”,, a másodiknál a tanítványai „igen elszomorodtak”, a harmadik visszhang nélkül maradt. Jézus színeváltozásakor a hegyről lejövet Péternek, Jakabnak és Jánosnak meg parancsolta, hogy „ne ne mondják mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból”” (Mk 9, 9). Az apostolok maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy feltámad a halálból, de nem ezt kérdezték meg Jézustól, hanem Illés felől érdeklődtek. A zsidó hit ismertee a halottak feltámadását, de ezt egy új világ eljöveteléhez kapcsolta. Lázár sírjánál, amikor Jézus azt mondta Mártának, hogy „”Feltámad Feltámad testvéred”, testvéred” azt válaszolta „Tudom, Tudom, hogy feltámad, majd a feltámadáskor, az utolsó napon” (Jn 11, 23). Jézus folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog”. Márta erre megvallotta: „…hiszem, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön” de nem kérdezte meg, hogy mit ért Jézus a feltámadásán. Ez nemcsak Mártának, de a tanítványoknak is felfoghatatlan volt. Ezért mondta Jézus az Utolsó Vacsorán „… amikor eljön az Igazság lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra” (Jn 16, 13). Hogy mi történt Jézus sírba tétele után, hogyan ment végbe a feltámadás nem tudjuk. Ezz az Atya és Jézus örök titka marad. Szombat, a nyugalom napja következett. A harmadik napon, vasárnap a sírt a tanítványok üresen találták, találkoztak a feltámadt Jézussal. Az evangélisták eltérő módon számolnak be ezekről a találkozásokról. Ki mit igyekezett igyek hangsúlyozni, a meglepetést, a félelmet, az értetlenséget, az örömöt. Egy dologban viszont egyet értettek, hogy „a Feltámadottal való találkozások nem belső történések, vagy misztikus tapasztalatok, hanem valódi találkozások az Élővel, aki új módon birtokolja irtokolja testét és testi lény is marad”, amint azt XVI. Benedek pápa írja könyvében (201 old.).* Jézus nem szellem, nem kísértet. Megmutatta kezét, lábát, kérte, hogy tapogassák meg, enni kért és szemük láttára evett (Lk 21, 5). Elgondolkodtató, hogy a tanítványok anítványok miért nem ismerték meg. Valószínűleg azért, mert feltámadása hihetetlen volt számukra, megjelenése, viselkedése más volt, mint amit megszoktak. Mária Magdolna az üres sírnál kertésznek vélte (Jn 20, 16). Az emmauszi tanítványok a kenyértörésből és a hirtelen eltűnéséből ismerték fel, noha egész úton együtt voltak Vele, beszélgettek. Jézus magyarázta nekik az Írásokat Lk 24, 31). Tibériás tavánál csak a szeretett tanítvány ismerte fel, feltehetően, a csodaként ható bőséges halfogásból (Jn 21, 7). Jézus teste valóságos, de fölötte áll a tér és idő törvényeinek. Feltámadása napján este megjelent a zárt ajtó mögött ülő tanítványoknak (Jn 20, 19). Tamás apostol, aki nem volt jelen, nem hiszi el, hogy a többiek látták a Feltámadottat, hacsak nem látja kezén ezén a szegek nyomát, ahova behelyezheti ujjait, oldalsebébe a kezét. Nyolc nap múlva hasonló módon ugyanitt megjelenik Jézus. Tudja, hogy mi kell Tamás hitéhez. Hozzá fordul és így szólt: „Nyújtsd „ ki a kezedet és tedd az oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem han hívő!” Erre Tamás felismerte Jézust és felkiáltott: „Én „ Uram, én Istenem!” Erre Jézus csak ennyit mondott, ami azonban mindnyájunknak szól: „Hittél, „Hittél, mert láttál! Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek” (Jn 20, 27). „Szenvedése Szenvedése után sokféleképpen bebizonyította, bebizonyította, hogy él: negyven napon át ismételten megjelent nekik (az apostoloknak) és beszélt az Isten országáról… együtt evett velük” velük” (Apcsel 1,3). „Megjelenni, beszélni, együtt lenni, ez a Feltámadott önkifejezésének három összetartozó módja, amelyekben megmutatja, hogy Ő az Élő”, írja XVI. Benedek pápa (id. mű 203 old). Felmerül bennünk a kérdés, hogy Jézus miért csak egy szűk körnek bizonyítja a feltámadását? Miért nem megy el Kaifáshoz, a Főtanácsba, vagy a Templomba? Miért nem mutatja meg, hogy Ura a halálnak is, mint ahogy megmutatta, hogy Ura a szombatnak, a gonosz lelkeknek, a betegségeknek? Hiszen Ő kapott meg minden hatalmat az égen és a földön (Mt 28, 18). Emlékezzünk arra, hogy az Utolsó Vacsorán is ezt kérdezte Tőle az egyik apostola: „Uram, hogy ogy van az, hogy nekünk akarod magad kinyilatkoztatni, nem a világnak?” (Jn 14, 22). Erre Jézus így válaszolt: „Aki Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni” Jézus azokhoz jön el, akik szeretik, akik Neki szót fogadnak. Halkan kopog a szívünk ajtaján, „Aki Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem” (Jel 3, 20). Nem hatalommal, hanem szeretettel akarja meggyőzni a világot, hiszen azt mondta „Szelíd „ vagyok és alázatos szívű” (Mt 11, 29). Fontoljuk meg Jézus szavait. Nyissuk ki az ajtót, amelyen kopog, hiszen annak csak belül van kilincse. Hirdessük, hogy
4. oldal
2013 március hó
Felsővárosi Harangszó
„Feltámadt Krisztus!”, hogy egyre többen válaszolják „Valóban feltámadt!”. *Joseph Ratzinger, XVI. Benedek: A Názáreti Jézus. Második Rész, Szent István Társulat, Budapest, 2011.
(Bujdosó Ernő)
Nyugdíjas klub A Nyugdíjas klub márciusi rendezvényei: 12-én (kedden) 10-12-ig 26-án (kedden) 15-17-ig tartja a Plébánia dísztermében. További márciusi programok: Márc. 6. (szerda): Kirándulás a Szemlőhegyi Barlangba. Találkozás 9.00-kor a Városház-téri 47-es villamos végállomásnál. Belépő: 1000 Ft, nyugdíjas jegy 800 Ft.
Márc. 9. (szombat) 11 órától a Dohnányi zenekar hangversenye a Klauzál Házban. Belépő: 800 Ft, 2 fő esetén 600 Ft/fő, 4 fő esetén 400 Ft/fő. Helyfoglalás érkezési sorrendben. A programokra mindenkit szeretettel várunk!"
(Ági és Laci)
Kedves Testvérek! Rendelkezzünk adónk 1 %-ról egyházunk és templomunk alapítványának javára Kérjük, hogy a személyi jövedelemadó bevallásnál idén se feledkezzen meg senki a kétszer 1%-os felajánlás mellékeléséről, és a gondos kitöltésről – ezzel ki-ki úgy tehet jót, hogy egy fillérjébe sem kerül. Az első egy százalékra a Magyar Katolikus Egyházat jelöljük meg – technikai szám: 0011. A második egy százalékra a Jézus Szíve Templomáért alapítványt 18258552-1-43 jelöljék meg. Rendelkező nyilatkozatok a templomban a sajtó asztalon találhatók, amelyeket már csak borítékba kell tenni és így a NAV felé leadhatók. Támogatásotokat előre is köszönöm! Tóth Zoltán Jézus Szíve Templomáért Alapítvány Kuratóriumi elnök
5. oldal
2013 március hó
Felsővárosi Harangszó
Egy ötlet nagyböjtre: oltsuk el a villanyt! „Sokat gondolkoztam, hogyan tehetnénk a megújulás idejévé a nagyböjtöt. A népszerű keresztény blogszerző, Jennifer Fulwiler – felnőttként megtért, ötgyermekes édesanya – az imádságban kapott különös önös indítás hatására férjével együtt elhatározta, hogy nagyböjtben hetenként egyszer sem lámpát, sem más világító elektronikus készüléket – tévét, számítógépszámítógép képernyőt – nem használnak. A heti egyszeri „villanyböjt” hatása mélyrehatóbb volt, mint gondolták volna. Fulwiler így összegzi tapasztalatait: A villanymentes napokon sötétedés után gyertyafénynél jóval kevesebb házimunkát tudtunk végezni, a számítógépes munkát pedig kiiktattuk, így a napi munka emberi mennyiségűre csökkent. Visszatért az élet természetes zetes egyensúlya: világosban dolgoztunk, az esti órákban kénytelenek voltunk pihenni. A gyertyaláng természetes, élő fénye nagy nyugalmat adott. A korai lefekvéstől másnap kipihentebben ébredtünk. Alázatra tanított, amikor felborult a napi tevékenységek megszokott me rendje. Eleinte idegtépő volt esténként nem mosni, nem mosogatni, nem e-mailezni. mailezni. Aztán rájöttem: nem dőlt össze a világ attól, hogy aznap nem dolgoztam aznap tizenhat órát, sőt egy-két egy „nagyon fontos” teendő is lemaradt. A villanytalanság céltudatosabbá atosabbá tett: amikor lámpafénynél késő
Triduum: Március 21-22-23, 23, virágvasárnap előtti csütörtökcsütörtök péntek-szombat szombat az esti 6 órás szentmise keretében; tartja: Dr. Csépányi Gábor, városmajori káplán.
éjjelig dolgozhatom, napközben hol ebbe, hol abba kapok bele. Így viszont, hogy tudtam, amit sötétedésig nem végzek el, másnapra marad, sokkal jobban szerveztem a napi teendőket. Azzal, hogy sötétedés után nem tudtunk tudtu dolgozni és nem tapadtunk a képernyőre, időt kaptunk arra, ami igazán fontos: az imádságra és a családra. • Függetlenebbé váltunk a tévétől és az internettől. A képernyő nélküli estéken volt időnk átgondolni, hol is van ezeknek a helye az életünkben. Ugyanakkor yanakkor kénytelenek voltunk a kikapcsolódás kikap más formáit keresni. Rájöttünk, mennyire Isten kezében vagyunk. Régen az emberek valóban félelemből zárták be sötétedéskor a zsalukat, és éjjel fohászkodtak legbuzgóbban Isten oltalmáért. Ezt a kiszolgáltatottságot got tapasztaltuk meg, amikor lement a nap, és tudtuk, hogy nem űzhetjük el mesterséges fénnyel a sötétséget. A villanyvilágítás azt sugallja, hogy uraljuk az életünket; amikor lemondtunk róla, rádöbbentünk, mennyire kicsik és kiszolgáltatottak lgáltatottak vagyunk mindenben. mind Életformánk annyira a villanyvilágításhoz kötődik, hogy nem könnyű csak gyertyafény mellett tölteni egy estét, még hetente egyszer sem. Ám ha valaki szeretné megújítani a nagyböjtjét és új perspektívából szemlélni az életét, szívből ajánlom: oltsa el e a lámpát!
6. oldal
2013 március hó
Felsővárosi Harangszó
Nagyheti szertartások: Nagycsütörtök:
Nagypéntek:
Nagyszombat:
18h: Szentmise, oltárfosztás, Jeremiás siralmai, virrasztás
15h: Irgalmasság rózsafüzér/ kilenced kezdete/, Vetített keresztút/a passió film alapján/ 1715h: Képviselőtestület Keresztútja 18h: Szertartások/ passió, könyörgések, kereszthódolat/
20h: Húsvét Vigíliája /Tűzszentelés – fényünnep, Szentmise, Vízszentelés, Körmenet/
Kedves Testvérek! A következő két hónap vasárnapjait a következő családok vállalták: márc.3. Sági Judit és Gábor márc. 10. Herczeg Marika és András márc. 17. Bakonyi Kriszta és Zoltán
márc. 24. Kulcsár Jutka és Pali márc. 31. Maróti Mária és Tibor ápr. 7. Óvári Ildi és Misi
ápr. 14. Csobán Saci és András ápr. 21. Tulipánt Emese és Tamás ápr. 28. Körösy Dóra és Gyula
Továbbra is várják vá a vasárnapok a szolgálatos családjaikat!
7. oldal
2013 március hó
Felsővárosi Harangszó
Anyakönyvi hírek
Liturgikus naptár március 4. h Szent Kázmér hitvalló 6. sze Árpádházi Boldog Erzsébet 7. cs Szent Perpétua és Felicitas vértanúasszonyok 8. p Istenes Szent János szerzetes 9. szo Római Szent Franciska özvegy és szerzetesnő Savio szent Domonkos 17. v Szent Patrik püspök, A Győri Könnyező Szűz Mária 18. h Jeruzsálemi Szent Cirill püspök 19. k Szent József a boldogságos Szűz Mária jegyese 20. sze Boldog Csák Móric O.P. 23. szo Mongrovejói Szent Turibiusz püspök 24. v Virágvasárnap 25. h Gyümölcsoltó Boldogasszony (Urunk születésének hírüladása) 26. k Nagykedd 27. sze Nagyszerda 28. cs Nagycsütörtök (az Oltáriszentség alapítása) 29. p Nagypéntek 30. szo Nagyszombat 31. v Húsvétvasárnap (Krisztus feltámadása)
2013. február hó Keresztelések: Halottaink:
Klein Istvánné (Beer Erzsébet), 71 éves Takács János, 62 éves Czigány Károlyné (Horváth Ilona), 103 éves Fördös János, 88 éves Láposi András, 78 éves Az Úr békéje legyen velük!
Felsővárosi Harangszó Díjmentesen kapható a templomban Kiadja: Budafok-felsővárosi Jézus Szíve Plébánia Alapító: Sárváry-Bene Zoltán Felelős szerkesztő: Dr. Válóczy József Plébános Szerkesztő: Balogh Lala Munkatársak: Mindazok, akik írásaikkal hozzájárultak lapunk megjelenéséhez.
