A – REGIONÁLIS – FEJLESZTÉS-POLITIKÁK KÖRNYEZETHASZNÁLATI INDIKÁTORAI Dr. Bulla Miklós Széchenyi István Egyetem Környezetmérnöki Tanszék
Bevezető (Abstract) A tárgyban korábban készült tanulmány [Bulla, M.: A környezetgazdálkodási modell regionális alkalmazása. SzE Környezetmérnöki Tanszék, 2009.] választott célja a környezethasználatok fenntarthatóságának ex-ante elemzését lehetővé tevő szakértői rendszer kidolgozásának megalapozása volt. Jelen tanulmányban ezt a K+F tevékenységet kívánjuk folytatni és dokumentálni. A (modell) fejlesztési cél megfogalmazása tágabban és távlatosabban: a környezeti erőforrás-használatok összefüggéseinek, funkcionális leképezése egy virtuális térbe: a „környezeti problématér”-be helyezése és vizualizálása; az elemzések – áttekinthetőségének – támogatására Info Techn. (IT) alkalmazásokkal.
1. A KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁS ÖSSZEFÜGGÉSEINEK MODELLJEI A modellalkotás első lépése a környezetvédelem és erőforrás-szükséglet funkcionális leképezése érdekében a „környezeti problématér” fogalom definiálása és használatának bevezetése volt. (Bulla, 1989.) A „problématér-modell” használata azért előnyös, mert nagy mértékben szemléletessé teszi a környezeti problémáknak azt a sajátosságát, hogy összetettek, többfázisúak, többféle ok nyomán alakul(hat)nak ki és térbeliek. Kezelésük, megoldásuk mindenekelőtt az állapotváltozás (okozat) – hatás – gazdasági/társadalmi cselekvés (ok) összefüggés elemzését és definiálását, illetve a dominánshatás-ok azonosítását teszi szükségessé. [Rechnitzer , J.Bulla, M.: Lényegkiemelési eljárások, 1989.]
1
VÉDELEM
1.1. ábra Környezeti problématér [B.M., 1989]
1.2. ábra Környezeti problématér [B.M., 1989.]
A környezeti problématérben a környezeti erőforrás-használatok, benne: a környezetet érő terhelő hatások, végső soron a környezetállapot változások okainak föltárására készült
a
környezetgazdálkodás
egyszerűsített
modellje,
amelyből
azután
kifejleszthető volt a környezetgazdálkodás és környezetelemzés modellje, a KGM modell. [Bulla, 1993., 2002.] Az ábra a sokat alkalmazott KGM: 2
Környezetet érő (káros) hatások
Föld
Szennyező anyagok Hulladékok szilárd települési folyékony ipari légnemű mezőgazd-i szolgáltatási
Alapkőzet ásványvagyon talaj Víz
veszélyes felszíni felszín alatti készletek
Társadalmi-gazdasági Tevékenységek, A környezetterhelés okai Termelés és fogyasztás módja, szerkezete Reciklálás mértéke Energetika átalakítás termelés, elosztás, felhasználás Infrastruktúra állapota/hiánya Közlekedés (szállítás)
Levegő zajok/rezgések Élővilág flóra fauna Települési környezet Táj Immisszió mérő hálózatok
Mezőgazdálkodás módja sugárzások ionizáló nem ionizáló
Ipar szerkezete etc. Hulladékok gyűjtése, kezelése (reciklálás)
Emisszió mérő hálózatok (önbevallások, ellenőrző mérések) Környezetvédelmi és felülvizsgálati jelentések
Statisztikai adatgyűjtés (népmozgalmi, közegészségügyi, erőforrás használati jelentések
Szabályok, Fejlesztések »Policy« eszközök
Igazgatás, irányítás, ellenőrzés, felügyelet, koordináció, stb.
Környezeti elemek és Rendszerek
Állapotjelentések
A káros hatások felmérése, kárelhárítás
Gazdasági, társadalmi trendek: humánökológiai kockázatok, gazdasági hatások
KÖRNYEZETÁLLAPOT ÉS A KÖRNYEZETI ERŐFORRÁSOK VÁLTOZÁSAINAK ÉRTÉKELÉSE (Humánökológiai, ökológiai, gazdasági szempontok szerint) Kockázatok és források fölmérése, elemzése Környezetpolitikai célok: prioritások / alternatívák állítása
A FEJLESZTÉSEK FENNTARTHATÓSÁGÁNAK VIZSGÁLATA 1.3. ábra A környezetgazdálkodás és elemzés modellje [Bulla, 1993.]
Gazdasági szabályozók preferenciák és diszpreferenciák (adók, árak, vámok, kamatok, betéti, letét díjak, segélyek) Jogszabályok (törvények) Rendeletek Oktatás, képzés Tudatformálás Társadalmi részvétel Intézményrendszer (létrehozása, fejlesztése)
Rövid-, közép-, hosszú távú tervezés
Mérő, megfigyelő hálózatok, távérzékelés
(közvetlen) Környezetvédelmi és kárelhárítási beavatkozások (közvetett) Műszaki szabályozók (szabványok, határértékek, irányelvek)
Intézményesítés, eszközök Tervezés cél Feladat Forrás Felelős Ütemezés Visszacsatolás Újratervezés
1.1. Modellalkotás, modellek Sikeres programok és hozzájuk kapcsolódó hiteles környezetpolitikai célkitűzések alapfeltétele a környezetállapot ismerete, amihez viszont megfelelő információk szükségesek, valamint az értékelés szempontjainak tisztázása. A prioritások fölállításához azonban nélkülözhetetlen a gazdasági következmények és feltételek számbavétele is, és így tovább. A környezetgazdálkodás összetevőinek és összefüggéseinek áttekintéséhez a figyelembe vett komponenseket a lehetséges, föltételezett legfontosabb kapcsolatokat ábrázoló „környezetgazdálkodási modell” alapján (voltak) megtervezhetők, végezhetők illetve 3
rendszerezhetők a tematikus elemzések. „A priori” kép, vízió, modell nagy segítség bonyolult rendszerek esetén. A tematikus elemzések így hipotézisekből indulhatnak ki, föltételezett, vagy a mindennapi tapasztalat alapján tudni vélt kapcsolódások, összefüggések meglétét törekedve igazolni vagy cáfolni, vagy inkább a kölcsönhatás jellegét, erősségét föltárni. [Lásd később: „elmosódó halmazok” közötti kapcsolatok és műveletek bevezetése, a Fuzzymódszerek alkalmazása.]
Az ilyen elemzés(ek) elvégzése érdekében szükséges az összevető komponensekre vonatkozó »tudásbázisok« összeállítása és tartalommal való feltöltése, valamint – természetesen – ezen tartalmak folyamatos aktualizálása, továbbá az összefüggéseket vizsgáló – lehetőleg áttekinthető – algoritmusok, többszempontú értékelő módszerek alkalmazása. Az a komplex metodika tehát, amit mi „környezetelemzés”-nek nevezünk. KÖRNYEZETELEMZÉS (definíció lexikonból): környezeti hatásvizsgálat; építési v. egyéb beavatkozás előtt a meglévő élő és élettelen környezet állapotának soktényezős felmérése és elemzése a beavatkozás hatásainak fegyelembevételével. A felmérés fő elemei: 1. élettelen környezetnél: geológiai, meteorológiai, éghajlati, vízrajzi, morfológiai adottságok; 2. élő környezetnél: növénytani, állattani, humán, gazdasági, közlekedési, infrastrukturális adottságok. A ~ eredménye a beavatkozás (építés) gazdaságosságára és megengedhetőségére alapvető hatással bír. Továbbá a környezet állapotváltozásai, valamint az ezeket (föltehetőleg v. főként) okozó gazdasági, társadalmi folyamatok közötti összefüggések föltárása (→környezetmonitorozás) és folyamatos elemzése, értékelése a kívánatos környezetállapot eléréséhez szükséges speciális környezeti politika meghatározásának megalapozására, és annak érdekében, hogy az integrálható legyen más szektorpolitikákba. [Környezet- és természetvédelmi Lexikon. Szerk.: Láng I., Budapest 2002.] A környezetelemzés és tárgya: a környezetgazdálkodás összetevőinek és összefüggéseinek átfogó vizsgálása igen sokféle tudományág eredményeinek alkalmazását igényli. Ezen multidisciplina a környezettudomány, amely a természetes (vagy ahhoz közel álló állapotú) és az épített környezet állapotváltozásait, valamint a társadalmi cselekvések kölcsönhatásait egységes rendszerben épes áttekinteni. A környezettudomány az emberi tevékenység és a természetes és művi környezet kapcsolatának tudománya. Célja az életet befolyásoló külső tényezők antropogén változásainak nyomon követése és ezek gazdasági és szociális következményeinek feltárása. Alapvető feladata a környezetet ért hatások és az emberi tevékenység mértékének matematikai modellekkel történő összekapcsolása. A modellek alapján a környezeti károk előrejelezhetők, ill. meghatározhatók azok a műszaki és jogi követelmények, amelyek betartása esetén a környezetet ért terhelés meghatározott határérték alatt tartható. Íly módon a ~ megalapozza a kv.-et, eredményei elengedhetetlenek a hatékony kv. számára. – A ~ kutatási ter.-e kiterjed az összes földi szférára, így a légkörre, a litoszférára és természetesen a bioszférára. Ezeket azonban nem egymástól elszigetelve vizsgálja, hanem az egész környezetet összefüggéseiben szemléli, és nagy figyelmet szentel a különböző szférák közötti
4
kölcsönhatások (pl. anyag- és energiacsere) kutatásának. Műveléséhez több klasszikus tud. ág módszereinek együttes alkalmazása szükséges. Egyre inkább elengedhetetlen az olyan szemlélet, gondolkodásmód és magatartás, a változások értékelése és szabályozása kialakítása, amely a környezeti erőforrásokkal való okszerű, tudatos gazdálkodást: a környezetgazdálkodást célozza, annak érdekében, hogy a környezet az ember – mint biológiai és mint társadalmi lény – életfeltételeit fönntartható (és lehetőleg javuló) módon biztosítsa. A megfogalmazott cél eléréséhez szükség van – és rendszerezett formában! – mindazon természettudományi, technikai és társadalomtudományi ismeretekre és megfelelő alkalmazásukra, amelyekre támaszkodva a környezetállapot változása és ennek okai is föltárhatók, így tervezhetők, alakíthatók. A környezet megóvása, különösen pedig a távlatos, a megelőzésre összpontosító politika megvalósítása, amely tehát nem a környezetet érő káros hatások utólagos enyhítését és/vagy fölszámolását célozza, illetve veszi tudomásul, igen számos és nagyon különféle feladat egymásba kapcsolódó, egymásra épülő, koordinált ellátását igényli. Elemzés, környezetértékelés: a természetes(hez közeli) és az épített környezet állapotára, valamint a környezet-egészségügyi vonatkozásokra kiterjedően egyaránt. (ii.) Az információs igények és kielégítésük (geometriai alapú) hálózati rendszerének meghatározása, létrehozása, működtetése a komplex elemzésekhez. (iii.) Környezeti kockázatok számítása, rangsorolása az állapotértékelések és az erőforrások használati módjának összehasonlító közgazdasági elemzése. (iv.) A környezetpolitikai prioritások pontosítása a kockázatok elemzése alapján. (v.) Célok kitűzése, a megvalósítási módszerek, a politikaalakítás kidolgozása. (vi.) A nemzetközi és hazai társadalmi, gazdasági viszonyok környezeti (védelmi és fejlesztési) szempontú elemzése. (vii.) Környezetfejlesztési stratégiakészítés: az országok környezetpolitika, benne ágazat(közi) feladatrendszer, valamint területi fejlesztési tervek formájában egyaránt, azaz hosszú távú nemzeti stratégia: prioritások és átfogó programok kimunkálása (pl.: Nemzeti Környezetvédelmi Program, Nemzeti Fejlesztési Terv, a Fenntartható Fejlődés Magyarországi Stratégiája, etc.). (viii.) A politika megvalósításának eszközei, a jogi és közgazdasági szabályozórendszer számára javaslatok készítése. (ix.) A nemzetközi kötelezettség(vállalás)ok hazai következményeinek és föltételeinek fölmérése. (x.) A szabályozórendszer és az ágazat(köz)i, terület(fejlesztés)i programok eredményességének koordinálása. Regionális, lokális beavatkozások számára váratlan környezeti veszélyhelyzetek kezelésére fölkészítési programok kidolgozása. (xi.) A szakmai információk hozzáférésének, áramlásának biztosítása, K+F monitoring, az ismeretszerzés koordinálása. (xii.) A közvélemény környezeti politikával kapcsolatos igényeinek követése, elemzése. (i.)
5
(xiii.) Környezettudat-formálás – az együttműködésben (felsőoktatási tréningprogramok összeállítása).
állami oktatás fejlesztésével való programok, továbbképző, átképző,
A környezetgazdálkodás összetevőinek és összefüggéseinek föltárása nélkül nem lehetséges okszerű, hatékony módon a környezetpolitikai célok meghatározása, prioritások kijelölése; fejlesztések, beavatkozások különféle léptékű, regionális, lokális, pontszerű hatásainak vizsgálata. Egyáltalán: környezetvédelmi/fejlesztési programok kidolgozása, megvalósítása, felügyelete; az eredmények számbavétele: új célok, prioritások, feladatok megjelölése. Röviden a környezetgazdálkodás állandó, szüntelen „menedzsmentje”. ezen új környezeti stratégia fogalmi kifejezője a környezetgazdálkodás, ami mint új paradigma, nemcsak az ember és környezet közvetlen kapcsolatára, hanem a gazdaság és a társadalom minden területére kiterjed, illetve abba beintegrálódik, rendszerszemléletű és okfeltáró, szemben a környezetvédelemmel, ami a gazdaság egyéb szféráitól külön kezelt alapvetően defenzív és analitikus. A modell használata tehát a rendszerelvű elemzés megvalósítását szolgálja. Struktúrák közötti anyag-, energia-, valamint információáramlások – azaz statikus, dinamikus és irányítási (rész) rendszerek vizsgálatát, illetve kontrollját és szabályozását célozza. Természetesen másutt is komoly és eredményes fejlesztő munka folyt a környezetvédelem, a környezetállapot megóvása és/vagy javítása, helyreállítása érdekében a terhelések és az állapotváltozások elemzésére és indikálására szolgáló modellek születtek és fejlődtek tovább.
1.2. Az OECD modell A „PSR”, terhelés-állapot-válasz, és a „PSIR”, terhelés-állapot-hatás-válasz modell a mutatók jellegét meghatározó módszertani alapvetések. A „PSR” kidolgozása Albert Adriaanse és Manuel Winograd nevéhez fűződik, melyet az OECD fejlesztett tovább és alkalmazott 1994ben. A modellben használatos környezeti indikátorokkal szemben az OECD az alábbi követelményeket állapította meg; melyek általánosíthatóak, kiterjeszthetőek bármely környezetelemzési modellre, illetve bennük indikátorokra és mutatókra: politikai relevancia, felhasználók igényeinek a kielégítése, megfelelően reprezentálják a környezeti feltételeket, - terheléseket és a társadalmi reagálást, egyszerűek, könnyen magyarázhatók legyenek, és az időbeli változásokat is képesek legyenek kezelni, mutassanak érzékenységet a környezet és az ezzel kapcsolatosan felmerülő emberi tevékenység változásaira, alapul szolgálhassanak nemzetközi összehasonlítás elvégzésére is, országos viszonylatban legyen lehetőség országos szintű áttekintésre, vagy akár regionális felhasználásra is, szükség van referencia vagy küszöb értékek meghatározására is, hogy a felhasználók tudják a kapott értékeket mihez viszonyítani, analitikus alaposság az elméleti megalapozottság tekintetében,
6
érvényességük kialakítása a nemzetközi szabványokhoz és az országos szintű megállapodásokhoz kell igazodjon, kapcsolhatóság a gazdasági modellekhez, előrejelzésekhez és információs rendszerekhez, mérhetőség (az indikátor alapjául szolgáló adatokkal kapcsolatban felmerülő igények), vagy könnyen, vagy/és ésszerű költség/haszon arány árán elérhető adatokra van szükség, megfelelő dokumentáltság, a minőség ismerete, megbízható, rendszeres korszerűsítés. A modellből leolvasható, hogy olyan alapterhelések, mint a populáció változása, a gazdasági növekedés és a politikai döntések változásokat eredményeznek ágazati szinten, amelyek végső soron – a földhasználatban bekövetkező változások és a hulladék kibocsátás útján – közvetetten okoznak terhelést a környezetben (úgy mint: habitát változás, zaj és egyéb szennyezés) (1.4. ábra). Ezek a hatások különböző válaszokat váltanak ki a nyilvánosság és a szabályozás szintjén, amely következésképpen a megállapított terhelési szinteken változást kellene, hogy eredményezzen.
7
„P-S-R”
Indikátorok
Populáció változása
Gazdasági tevékenység
Politika
Ágazati változások
Társadalmi és gazdasági
Elsődleges terhelés
Termőföld használat és változás
Hulladék kibocsátás
Közvetlen terhelés
Környezet és táj használat Habitát változás
Szabályozás és egyéb válasz
Zaj terhelés
Nyilvánosság válasza
Szennyezési koncentráció növekedés
Szabályozási válasz
Hatás állapot
Válasz
1.4. ábra A PSR modell (Forrás: OECD, 1994.)
Az Egyesült Királyság Környezetvédelmi Minisztériumának fenntartható fejlődési indikátorokkal foglalkozó osztálya a „PSR” modellt 1996-ban tovább bővítette társadalmigazdasági faktorokkal. Ez a PSIR rendszer. H. Bossel azonban kritizálja e két megközelítést. „Indicators for Sustainable Development: Theory, Method, Applications” című munkájában a következőket írja: A „PSR” és a „PSIR” modellek hátránya, hogy bizonyos környezetvédelmi problémák esetén csak azok egyes okainak és hatásainak vizsgálatát teszik lehetővé.” A legélesebb kritika a megközelítéssel szemben az, hogy figyelmen kívül hagyja a folyamatok dinamikus természetét, ezért ezek nagyobb rendszerbe ágyazása rengeteg visszacsatolási „hurkot” eredményez. (Bossel, 1996/7) Ez a probléma azóta is fennálló nehézsége a környezetelemzésnek [B.M. g; bővebben: (Balogh, E. 2008.) 8
A hatás-lácok értelmezése a „PSIR” keretrendszer alapján sok esetben nem adekvát megközelítés. Bizonyos hatások adott értelmezési láncban terhelésként, már esetekben viszont állapotként jelennek meg, amint erre a definíciós, illetve csoportosítási problémákra már a korai modellalkotási próbálkozások is rámutatnak. A modell az összetett jellegű terheléseket és hatás mechanizmusokat, vagyis a hatás-lánc valóságos és általában nem lineáris kapcsolatait nem képes kezelni.
1.3. Az ENSZ modell Az ENSZ 1993-ban megalapította az Integrált Környezeti és Gazdasági Elszámolási Rendszert (System of Integrated Environmental and Economic Accounting SEEA), melynek sematikus ábrája a fenntarthatósági koncepciók és mutatók közötti összefüggéseket írja le (1.5. ábra). Természet
Term. Erőfor Körny. Szolg
ES, EI,NRA
Csökkenés, degradálódás
Term észeti tőke
Gazdaság
Termékek, szolgáltatás.
EDP, NDP
Szociális ért. kényelem
SI
Térbeli elosztás
EF,CC
ISEW
ENI, NI, GS
igény
Embe ri és intéz m. tőke
Társadalom
ES, NRI, NRA
Gazdasági elosztás
NEW, GPI használat
SI, QOL
ENI, NI Per capita HDI
Társadalmi elosztás
Equitable QOL
1.5. ábra Az ENSZ modell (Forrás: UN National Statistical Division, 1997.)
CC EDP EF ENI EI ES GS
Carrying Capacity Environmental Adjusted net Domestic Product Ecological Footprint Environmental adjusted National Income Environmental Indicators Environmental Statistics Green Savings
GPI HDI ISEW NDP NEW NI NRA QOL SI
Genuine Progress Indicators Human Development Index Index of Sustainable Econmic Welfare Net Domestic Product Net Economic Welfare National Income National Resource Accounting Quality of Life (indicators) Social Indicators
A fenti ábra a fenntarthatósági koncepciók és mutatók egyik lehetséges, koncepcionális keret szerkezetét mutatja be. A gazdaságilag értékelhető kvantitatív mutatók a szürke állományban 9
találhatóak, a fehér négyszögek a fizikai/nem-pénzügyi mutatókat ábrázolják. A fenntarthatóságot a beszerzés, a használat és a felhasználók függvényében határozták meg, utalva ezzel a gazdasági- ellátás és használat, továbbá a humán fejlődés fenntarthatósága közötti lehetséges különbségtételre. Ez a fajta gondolatmenet utal arra, hogy a fenntarthatóság alapvető célja nem a gazdasági tevékenység optimalizálása önmagában, hanem az ember jólétének komplex szolgálata. A keret szerkezeten belül a gazdasági fenntarthatóság mérése a környezetvédelem által szabályozott nemzeti elszámolási rendszer alapján történik. Ez magában foglalja a környezetvédelmi szempontok szerint szabályozott nemzeti bevételt.: ENI (environmentally adjusted national income), és a környezetvédelmi szempontok szerint szabályozott nettó hazai összterméket: EDP (environmentally adjusted net domestic product). A fenntarthatóságot mérő nem pénzügyi eszközök közé tartozik a terület eltartató képesség (Carrying capacity of a territory - CC), amely egy adott terület humán populációt eltartó képességét jelenti, komplementer mutatója az ökológiai lábnyom: EF. 1995 áprilisára az ENSZ Fenntartható Fejlődési Bizottság összeállított egy indikátor listát – hozzávetőleg százharminc indikátorral - úgynevezett „DSR” (hajtóerő – állapot – válasz) keret rendszerben. A keretben az összetevők a következők:
Hajtóerő [D] – gazdasági, társadalmi tevékenységcsoportok (ágazatok), folyamatok és minták, melyek hatással vannak a fenntartható fejlődésre Állapot [S] – a fenntartható fejlődés “állapota”; benne: a környezeti erőforrások, készletek, kapacitások. Válasz [R] – a követhető eljárásmód változatai, tehát az intézményrendszer válaszai a saját maga által létrehozott struktúrák és infrastruktúrák között (!), valamint az egyéb válaszok, köztük az ökológiai rendszer válaszai és a fenntarthatóságban bekövetkező változásokra A DSR keretben a “terhelés” kifejezést a “hajtóerő” kifejezés helyettesíti annak érdekében, hogy pontosabban lehessen a keretben elhelyezni a további szociális, gazdasági és intézményi mutatókat. Ezenkívül a “hajtóerő” kifejezés használata lehetővé teszi, hogy a fenntartható fejlődésre gyakorolt hatás pozitív és negatív is lehessen, mint oly sokszor a társadalmi, gazdasági és intézményi mutatók esetében. A DSR keret voltaképpen olyan mátrix, amely vízszintesen három fajta mutatót, függőlegesen pedig a fenntartható fejlődés különböző dimenzióit, nevezetesen a társadalmi, gazdasági, környezetvédelmi és intézményi dimenziókat foglalja magába. Az Európai Unió Fenntartható Fejlődési Stratégiájának megjelentetésével, illetve az Európai Bizottság azon törekvésével, hogy a fenntartható fejlődésről folyamatjelentést készítsen a miniszterelnökök számára, az EEA részt vesz a környezetben bekövetkező változások értékelésében a fenntartható fejlődés témakörében. (Az EU jelentéshez a mutatókat az eljárásmódok kidolgozói választják ki, amely jó kiindulási pont ahhoz, hogy beszámoltathatóak legyenek cselekedeteikért vagy mulasztásaikért, és amely végül a 10
“fenntarthatósági konvergencia kritériumok”-hoz vezethet.) Az EEA számos eszközt, keretet és tipológiát dolgozott ki, melyek a változások átfogó értékelését teszik lehetővé a fenntartható fejlődési mutatók korlátozott választéka mellett.
1.4. Az EU-s modell (EEA) Az eddig ismertetett modelleket fejlesztette tovább az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA), és kialakította a „DPSIR” (hajtóerő-terhelés-állapot-hatás-válasz) indikátor keret szerkezetet (1.6. ábra). Az Európai Unio kezdeményezései nagyban párhuzamosak az ENSZ és az OECD kutatásaival. Az Európai Bizottság programja három elemből áll: a környezetvédelmi terhelés mutatóinak programjából, az Agenda 21 felhasználásával elvégzett UNCSD (UN Comission on Sustainable Development) munkán alapuló EU mutatók felállításából, és számos, az EU általános kutatási programjában szereplő projektből. Tükrözi a modellezés PSR megközelítését, hogy a társadalmi mutatók olyan alapvető statisztikai adatokon nyugszanak, mint a népsűrűség, a vándorlás, az egészségi állapot, a munkanélküliség, a városiasodás, stb., szemben a társadalmi hatások mértékével.
11
Hajtó erők (példák) - fosszilis tüzelőanyag felhasználás - szemét lerakók - bányászat - mezőgazdaság - etc.
Válasz (példák) - energia adó - energia-megtakarítási programok - tüzelőanyag anyag helyettesítés - energia visszanyerés - fluor-carbon emisszió csökkenés - etc.
Hatás (példák) - az emberi egészségre - faj abundancia változás és eloszlás - víz kapacitás, készletek - talajerőváltozás - etc.
Terhelés (példák) - Üveghatású gáz kibocsátás - Hulladékok - Szer maradványok - etc. Állapot (példák) - az üvegházhatású gázok atmoszférikus koncentrációja - hőmérsékleti középérték - a tengerszint emelkedés - termőföldek csökkenése - vízminőség - etc. 1.6. ábra: a DPSIR modell (Forrás: EEA, 1997.)
A DPSIR keret szerint a társadalmi és gazdasági mozgatóerők terhelést gyakorolnak a környezetre, és ennek következtében a környezet állapota változik, csakúgy, mint a megfelelő egészségügyi körülmények, a források elérhetősége és biodiverzitás biztosítása. Mindez hatást gyakorol a humán egészségi állapotra, az ökoszisztémára és az anyagokra. Másfelől mindez olyan társadalmi választ válthat ki, mely visszahat a mozgatóerőkre, vagy közvetlenül az állapotra vagy hatásokra, adaptáció vagy regeneráló tevékenység útján. Az összetevőkön kívül vizsgálni szokták az összetevők közti kapcsolatokat is. Például a mozgatóerő és a terhelés közti kapcsolat felel meg a technológia öko-hatékonyságának, ahol a mozgatóerő felől érkező kisebb terhelés a javuló öko-hatékonysággal jár együtt. Ehhez hasonlóképpen az emberekre és az ökoszisztémákra gyakorolt hatások és az állapot az ezen rendszerek teherbíró képességétől és küszöbértékeitől függnek. Hogy a társadalom válaszol-e a hatásokra, az attól függ, hogy ezeket a hatásokat hogyan érzékelik és értékelik; a válasznak a mozgatóerőkre gyakorolt hatása pedig a válasz hatékonyságától függ.
12
Ez a szerkezet teljesen hasonló, illetve lényegét tekintve megegyezik a KGM modell szerkezetével. A modellek »gondolkodás módjának« egyetlen különbsége, hogy a KGM az állapotból [S] indul, a DPSIR pedig a hajtóerőkből [D]. Közös tehát bennük, hogy ez a szerkezet könnyen érthetővé teszi a problémák eredője és következménye közötti kapcsolatot. Hasonlatosak tervezéshez, politikai, szakmai-politikai célok és prioritások megfogalmazásához, költségvetés kidolgozásához, teljesítményértékeléshez, sőt fontos szerepük van a nyilvánosság tájékoztatásában is. A koncepció információ áramlási modellje a következőképpen néz ki (1.7. ábra).
1.7. ábra: Információ áramlás a DPSIR keretben
Szembeötlő, hogy a DPSIR modell „végtelen” körfolyamata (6. és 7. ábra) teljesen hasonló, lényegében azonos a KGM környezetelemzési modellel (3. ábra), ami nyilvánvalóan nem meglepő, ha meggondoljuk, hogy ugyanazt az összefüggésrendszert igyekeznek leírni, csak az egyik a környezetet érő terhelésekből, még tágabban: a környezeti erőforrás-használatokból indul, a másik a korábbi, a megóvni, javítani, fejleszteni kívánt környezet állapotából. A továbblépés egy lehetősége: a problématér bővítése, a tudásbázisok beépítése a ….ba, a raszter fiókok feltöltése a releváns tudásokkal.
1.5. A »komplex tér« modell A környezethasználatok, valamint az ezekkel együtt járó erőforráskészlet és környezetállapot változások összefüggéseinek elemzésére, az elmúlt két évtizedben tett erőfeszítések – vázlatos – áttekintése után megkísérelünk egy szakértői rendszer vázat fölrajzolni, amely az elemzések valamennyi szóba jöhető és számba veendő komponensét tartalmazza. A rendszer váz a „problématér”-hez hasonlít, amelyben a környezethasználatok (terhelések) és a környezetállapot változások (azaz természeti erőforrás-készlet változások) csomópontjai jelentik komplex és multidiszciplináris, azaz sokszempontú: ökológiai, ökonómiai, technológiai, társadalmi, etc. hatáselemzések színtereit, platformjait az ICT-kben használatos kifejezéssel. A hats, illetve gerjesztett és kölcsönhatások elemzéséhez tartalmukban és szerkezetükben teljesen heterogén műszaki-gazdasági-jogi adat és információ halmazok, valamint diszciplináris tudásbázisok inter- és multidiszciplináris kezelésére, továbbá az interoperabilitás lehetőségének megteremtése szükséges, amely képességek IT 13
alkalmazásokat és alkalmazásfejlesztéseket igényelnek. Meta-adatbázisok létrehozását, ezek kapcsolatainak elemzését célszerűen létrehozható (virtuális) platformokon és az eredmények vizualizálását a következtetések áttekintéséhez. Mindez egyre kevésbé, sőt egyáltalán nem lehetséges 3D, sőt újabban virtuális 4D IT alkalmazások nélkül. [ICT and e-infrastructure needs of ENV. Research Infrastructure projects. ESFRI WS. Brussels, 2010 March.] A környezetelemzés komplex tere tehát valamennyi környezetállapotra, környezet-terhelésre és a környezethasználatok szabályaira, terveire, programjaira vonatkozó releváns információt – kell, hogy – tartalmazza „tudásbázisok”-ba rendezve. (1.8. ábra)
1.8. ábra A komplex környezeti problématér Forrás: BM, 2010
Valamely szakpolitikát, ágazati vagy regionális fejlesztési programot ebben a térben kell megvalósítani, illetve megvalósíthatóságát, a környezet állapotát, erőforrásai használatának mértékét és/vagy terhelhetőségének határát előíró szabályrendszerben szükséges vizsgálni, továbbá a kölcsönhatásokat, más terekkel és programokkal a pozitív és negatív szinergiákat elemezni. Ehhez a komplex problémateret ábrázoló térbeli mátrix sorai és oszlopai által alkotott rétegek „kazettáit” tudásbázisokkal kell feltölteni. A tudásbázisok kezdeti tartalmát a következő fejezet javaslat listái tartalmazzák, amely tartalmak – természetesen – folyamatos, de legalább időről-időre történő rendszeres karbantartást, szelektálást és új feltöltést igényelnek.
14
1.9. ábra: KÖRNYEZETELEMZÉS: a tényezők multidiszciplináris elemzése a komplex tudás-térben [KxTT] Forrás: Bulla, 2010.
2. INDIKÁTORHASZNÁLAOK, MUTATÓK FEJLŐDÉSE Egy készülő monográfia részlete Adatok rendezetlen tömege nem támogatja a tisztánlátást, folyamatok átlását.
hanem inkább eltakarja
a
A statisztikusok és más adatbázisok tervezését és főként az adatokból kiolvasható összefüggések elemzésére törekvő tudós szakemberek – ezért – régóta és folyamatosan igyekeznek nagy információ-sűrűségű, alternatívák mérlegelésére alkalmas, trendeket jelző mutatókat, lehetőleg mutató számokat, azaz indikátorokat szerkeszteni a pőre adatok halmazából. Különös jelentősége van ennek a nagybonyolultságú rendszerek átláthatósága területén, mint amilyen a fenntartható környezeti erőforrás gazdálkodás. A fenntarthatóság mint – új – paradigma megjelenése, a múlt század nyolcvanas évei óta különösen erőre kapott és fölgyorsult – a régi „jó” GDP*1 mellett és helyett – új típusú, a környezet – gazdaság – társadalom összefüggéseit föltárni és kölcsönhatásait jellemezni próbáló mutatók = indikátorok, és még tovább: ezek aggregált kombinációiként indexek 1
GDP = Bruttó Hazai Termék: hazai és külföldi tulajdonú vállalatok által, belföldön megtermelt javak összessége. Termelési oldalról egyenlő a gazdasági egységek által létrehozott bruttó hozzáadott értékkel (azaz a kibocsátás és a termelőfelhasználás különbségének összegével). Felhasználási oldalról a bruttó hazai termék egyenlő a végső fogyasztásra, felhalmozásra és exportra kerülő termékek és szolgáltatások összegével, levonva az importból származó termékek és szolgáltatások értékét. [KSH]
15
szerkesztése. (ISEW = Index of Sustainable Economic Welfare, HDI= Human Development Index, etc.) Simon Kuznets, aki kitalálta a Bruttó Hazai Termék (GDP Gross Domestic Product) mutatót, felhívta arra a figyelmet, hogy a GDP nem jóléti mutató, és számos fogyatékossága van. „A nemzeti jövedelemből, ahogy azt a GDP kifejezi, egy nemzet jóléte aligha állapítható meg, … a nagyobb növekedés célját pontosítani kell, meg kell határozni, mit és miért kell növelni.” (Kusnets, 1934) A későbbiekben a tudós figyelmeztetéséről sokan, mindenekelőtt politikusok, megfeledkeztek. Ennek oka az lehetett, hogy a GDP igen kényelmesen kiszámítható és könnyen értelmezhető mutatónak bizonyult, és bár az abszolút számokat illetően sok ellentmondással terhelt, a változásokat kellő óvatossággal – nyomon követhetjük a segítségével. (Kerekes, 2007.) Nemzetközi szervezetek, köztük az ENSZ Emberi Fejlődés programja a GDP növekedésének öt, nagymértékben káros módját határozza meg, hozzátéve, hogy az ilyen növekedés „nem fenntartható és nem is érdemes arra, hogy fenntartsák”: Jobless (Foglalkoztatás nélküli)
növekedés, amelyik nem teremt munkahelyeket.
Woiceless (Hangtalan)
növekedés, amivel nem jár együtt a demokratikus jogok terjedése.
Rootless (Gyökértelen)
növekedés, amelyik elkülönít identitástól.
Futureless (Jövőtlen)
növekedés, amelyik kiszipolyozza a természeti környezetet.
Ruthless (Könyörtelen)
növekedés, ahol a hasznok nagy részét a gazdagok zsebelik be.
Mint az előzőekben láttuk, a GDP növekedése önmagában nem jelenti feltétlenül a jólét növekedését. Napjainkban elsősorban az alternatív közgazdasági irodalomban sokat foglalkoznak a GDP és a GNP fogyatékosságaival, a használatukkal szemben felhozott érvek viszont alig különböznek attól, amit már az elterjedésük kezdetén is ismertek a kutatók. A legjelentősebb ellenvetések az irodalomból jól ismertek: 1. A GDP nem tartalmazza a háztartások és a társadalom nem piaci tevékenységeinek értékét – miközben ezekben képződik a termékek és szolgáltatások igen jelentős része. Éppen a társadalom számára a legfontosabb munkatevékenységek zajlanak a háztartások és a közösségek szintjén, mint a gyermekek gondozása, a főzés, takarítás, a ruházat tisztántartása, háztatarozás, közösségi önkéntes munkák. Ezek a tevékenységek a GDP-t nem növelik, mert velük kapcsolatban nincs pénzmozgás. 2. A GDP nem méri, és nem mutatja be, hogy a jövedelmeket milyen módon osztják el a társadalom tagjai között. A GDP emelkedése nem szükségképpen jelenti, hogy mindenkinek megnövekedik a jövedelme, a szegények kimaradhatnak a jövedelemelosztásból. A GPI (Genuine Progress Indicator = Valódi Fejlődés Mutató)
16
viszont akkor emelkedik, amikor a szegények nagyobb százalékban részesülnek a nemzeti jövedelemből, és akkor csökken, mikor részesedésük csökken. 3. A GDP nem tudja bemutatni a készletek értékének a változását, sem az épített, sem a természeti tőkejavakkal kapcsolatban (legalábbis részben). A fogyasztás megfelelő szintjének a fenntartása megkívánja a tőkejavak termelőképességének karbantartását. A tőkekészletek több csoportra oszthatók, közülük kettő az épített és a természeti tőke. A GDP összekeveri azt az értéket, amit a jelentős gépbeszerzésekkel, épületek és infrastrukturális beruházásokkal (épített tőke) szerzünk, azzal a pénzösszeggel, amit ezekre költünk. A GDP kihagyja a számításból az olyan természeti tőkeelemeket, mint az ásványok, a fosszilis energiahordozók, a talaj. 4. A GDP használata a védekezési kiadások helytelen számbavételét eredményezi. A környezetszennyezés elkerüléséhez használt eszközöknek, mint például a vízszűrők költségeit a GDP haszonként, míg a GPI az ilyen tételeket költségként veszi figyelembe. 5. A GDP az életszínvonal számos más aspektusát is figyelmen kívül hagyja, így például a személyes biztonságot, a fizikai környezet minőségét és a nemzeti identitást. 6. A GDP a bűnözést, a válást, a természeti katasztrófát úgy kezeli, mintha ezek által a gazdaság gyarapodna. A társadalom bomlása jelentős gazdasági költségeket hárít az egyénre és a társadalomra egyaránt, amelyek jogi kiadások, orvosi költségek, és a tulajdonnal kapcsolatos károk formájában keletkeznek. A GDP ezeket a kiadásokat is növekedésként kezeli. [Kerekes, 2007.] Az előzőeken kívül a legjelentősebb problémát talán az jelenti, amin a Világbank volt elnöke, Barber Conable még 1989-ben kesergett, nevezetesen, hogy: „Sajnos, a GDP adatokat általában anélkül használják, hogy kikötnék, hogy a jövedelem, amit a segítségével kifejeznek, nem fenntartható. A jelenlegi számítás figyelmen kívül hagyja, a természeti erőforrás-vagyon degradálódását, és a nem megújuló erőforrások értékesítését egyértelműen bevételként kezeli. Egy jobb megoldást kell találnunk az emberiség jólétének és fejlődésének a kifejezésére.”
2.1. Környezeti mutatók Az elnevezés rövid indoklást igényel. A „környezeti indikátorok” felhasználásával készült tájékoztatók nem a hagyományos, ökológiai szempontú környezeti indikátorokra, hanem a társadalmi-gazdasági szféra célzottan kiválasztott környezeti mérőszámaira, mutatóira támaszkodnak. Az értékeke trendszerű változásának grafikus ábrázolásával minimális szövegmelléklettel és magyarázattal egy rendkívül tömör, döntés-előkészítést és tájékoztatást egyaránt jól szolgáló rövid tájékoztató az eredmény. (Pl.: Magyarország környezeti mutatói, 2002.) Magyarországon 1988-89 között került sor az első kezdeti, rendezett, de egyszerű szerkezetű környezetállapot-értékelésre azzal a céllal, hogy a környezeti elemek/rendszerek állapotát bemutatva, minősítve a teendők rangsorolását a prioritásképzés egyik összetevőjének alapjául szolgáljon. 1990-ben megszületett a komplex környezetértékelési eljárások kidolgozásainak megalapozása a környezet állapota, az állapot alakulása, és a termelés, és a szolgáltatással kapcsolatos gazdasági tevékenységek összefüggéseire vonatkozó információk meghatározását elősegítő, komplex értékelő rendszer alapvető problémáinak megfogalmazásával és a 17
kidolgozás irányvonalának kijelölésével. Elkészült a „környezeti probléma tér” modell [B.M., 1989.], majd a „környezetgazdálkodás és elemzés egyszerűsített modellje” [B.M., 1993.], valamint a környezeti állapot felmérésére szolgáló program koncepciója (KVM, 1991.). Ebben meghatározásra került a javasolt, alkalmazható paraméter-készlet, a szükséges informatikai- és a célszerű értékelési szempontrendszer is. A környezeti állapotfelvétel kezdeti próbálkozásai óta a különböző szakterületek analitikus tudományos ismerete is tovább bővült, amint ezt a témában megjelent publikációk is jelzik. A folyamatok és összefüggések feltárásában, leírásában is komoly előrehaladás történt. Időszerű tehát a szintézis, az összegyűjthető tapasztalatok egységes rendszerbe történő integrálása. A környezeti erőforrások fenntartható használatának alapja a tudatos, okszerű gazdálkodás, ennek pedig alapvető feltétele egy új típusú integrált környezetállapot-értékelés, azaz a környezeti erőforrás-készletek állapotváltozás-értékelése módszertanának kidolgozása. Az MTA és a KvVM együttműködésében 2004 -2006 között valósult meg a „KÉP”: Környezetállapot-értékelés metodikai fejlesztése című projekt számos akadémiai és egyetemi műhely részvételével, melynek koordinálását a Széchenyi István Egyetem Környezetmérnöki Tanszéke végezte. 2.1.1. Környezetállapot jellemzők A környezeti elemek állapotjellemzői zömmel az általánosan használt, hagyományos paraméterek. A környezeti rendszerek a környezeti elemekhez képest más dimenziót jelentenek, nem egyelőek az őket felépítő elemek összességével, ezért indikálásuk attól eltérő, a különböző értékelési szempontok szerint speciális is lehet. Hasonló a helyzet a környezet egésze állapotát, az ökoszisztémákat, a környezet egészét jellemző mutatókkal. 2.1.2. A környezeti mutatók funkciója és meghatározása A mutatóknak két alapvető funkciója van: egyrészt csökkentik a mérések és paraméterek számát, amelyek adott esetben szükségesek lennének egy adott helyzet pontos bemutatásához; másrészt leegyszerűsítik azt a kommunikációs folyamatot, amely által a mérések eredményei eljutnak a felhasználóhoz. A mutató meghatározása a következő: egy paraméter vagy paraméterekből származtatott érték, amely bemutatja vagy leírja egy jelenség, környezet vagy terület állapotát nagymértékben túlmutatva azon a határon, amely egy paraméter értékével közvetlenül társítható. Az index a mutatók (vagy paraméterek) aggregált vagy súlyozott készlete. A paraméter pedig egy olyan tulajdonság, amelyet mérnek vagy megfigyelnek. Az elemi mérésekből az aggregált információk … felé tartó »hierarchikus« folyamat, tehát: paraméter → mutató (indikátor) → index 2.1.3. A mutatók használatának célja és hatóköre A különböző mutatókat alkalmazni lehet nemzetközi és országos szinten a környezet állapotának értékelésére, a környezeti teljesítmény mérésére és a fenntartható fejlődés felé történő haladás feltárására. 18
A kérdés tehát az: mely mutatók alkalmasak a komplex szempontok szerinti elemzéshez, és ezek közül melyek azok amelyek rendelkezésre is állnak, illetve megszerezhetők. Mely tehát a szükséges, elégséges és lehetséges indikátor-készlet, amely segítségével a lejátszódó folyamatok megismerése, továbbá összefüggések jellemzése a társadalmigazdasági fejlődés és az erőforrás-használat mértéke között megvalósítható. Az ezekből alkotott adatbázisokkal a folyamat dinamikája tanulmányozhatóvá, elemezhetővé és hosszú távra előrebecsülhetővé válik; így a beavatkozások, szabályozások is valójában csak ilyen típusú indikátorok ismerete alapján lehetnek reálisak. Az elemi adatbázisok mellett tehát szükség van összefüggések tanulmányozását támogató környezeti folyamatok modellezésére, a … is; pl. a termelés-emisszió-immisszió kapcsolatok indexálására. Ezen második típusú, dinamikus információs rendszer(ek) kialakítása nagyobb, nehezebb, de a környezetpolitikai döntésekhez, tágabban: a fenntartható környezeti erőforrás-használatok tervezéséhez és értékeléséhez nélkülözhetetlen feladat. Ennek megfelelő az a módszer, amely egy adott környezeti elem tulajdonságát, jellemző paraméterek állapotát meghatározó, vele bizonyítottan ok-okozati összefüggésben levő terhelések, antropogén tevékenységek mutatóit használja fel. Számtalan olyan társadalmigazdasági tevékenység van, amelynek környezeti hatásmechanizmusai lényegében ismertek (pl.: közlekedés, hulladék-elhelyezés, közműolló nyílása). Ezen tevékenységek mérése tájékoztat a levegő, a talaj vagy a felszín alatti vizek minőségéről. Ilyen helyettesítő, illetve aggregált mutatókat dolgoztunk ki – a KVM-ben, együttműködve az OECD-vel – a környezet-gazdaság-társadalom kapcsolatrendszer elemzésére, a nemzetközi összehasonlítások elvégezhetősége okán; konkrétan: a páneurópai környezetállapot-értékelés alapfeltételeként illetve következményeként (Dobřis Assessment, 1991.) 2.1.4. Környezetállapot / használat jellemzők (Indikátor példák) CO2 kibocsátás (energia használat következtében): tömeg/GDP; tömeg/fő. Üvegházhatású gázok kibocsátása: Σ/GDP; Σ/fő; év/év %. SOx kibocsátás (összes): Σ/GDP; Σ/fő; év/év %. NOx kibocsátás (összes): Σ/GDP; Σ/fő; év/év %. Vízkészletfelhasználat(ok) vízkivétel: (a készlet %-ában). Felszíni vizek minősége: [O2]; [NOx]. Földhasználatok: típusa; aránya; változása; terület, szántóföld, erdők etc. index. Természetvédelem: védett területek nagysága/aránya; (nitrogén) műtrágya használat trendje (tömeg/földterület egység). Erdőgazdálkodás: erdősültség aránya; állomány-növekedés; éves kitermelés; a használat intenzitása. Veszélyeztetett fajok: száma és aránya az ismert fajok %-ában Hulladékképződés: összes/veszélyes; települési hulladékok, ipari hulladékok, mezőgazdasági, veszélyes hulladékok (tömeg); összes, fejenként összes, fajlagos, veszélyes. A "Jólét" alakulása: ISW index. Energia intenzitás: fajlagos energiaigény, összes energia/GDP; összes/fő. Energia ellátás primer forrásonként megújuló források aránya. Közlekedés: közlekedési alágazatok teljesítménye/aránya. 19
Fajlagos környezetterhelés (ökológiai „footprint”) Az indikátorok a környezetben végbemenő változások elemzésére/vizsgálatára, illusztrálására illetve tájékoztatására használatos – mért, számított, illetve becsült adatokból származtatott – értékek. Az alapadatok, valamint a származtatott információk/indikátorok, a mutatók és indexek összefüggéseit az úgynevezett „információs piramis”-sal szokták ábrázolni (2.1. ábra). 2.1.5. Az információs piramis AZ információs piramis
A bemutatás, elemzés, összegzés szintjei - Információ sűrűség
Indexek
(pl.: GNP, GDP, NG, HDI, ISEW, NEW…)
Mutatók
- Politikai irány - kommunikálhatóság
Feldolgozott információk Alap adatok
Forrás: Albert Adriaanse, 1994. 2.1. ábra: Információs piramis [Forrás: Stockholmi Környezetvédelmi Intézet (SEI), 2002.]
A piramis legalsó szintjén található alap adatok forrásai lehetnek: statisztikai összeírás, felmérés: o meglévő statisztikai adatokból, o helyettesítő adatokból, o különleges környezeti felmérésekből, o utólagos felmérésekből; adminisztratív nyilvántartás, feljegyzés; monitoring mért vagy távérzékelt fizikai, kémiai, biológiai adatok. Az alap adat (vagy adat) a „legegyszerűbb” információ. A legtöbb esetben nem alkalmas változások kifejezésére/leírására. Ennél magasabb szintű információ az indikátor. Jellemzője, hogy megfelelő és éppen elégséges információt szolgáltat a döntéshozók illetőleg már célcsoportok számára. Kettő, vagy annál több indikátor (vagy adat) megfelelő összedolgozásából keletkeznek az indexek. Az úgynevezett könnyen elérhető és kommunikálható különleges információt hordozó mutatók a „headline” vagy másként reprezentatív indikátorok. 20
2.2. A fenntarthatóság mérése A fenntarthatósági mutatók különböznek a hagyományos, gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi változások mutatóitól. A hagyományos mutatók – mint például a GDP, A népesség vagy a vízminőség – a gazdaság, társadalom, környezet egy-egy részében bekövetkező változásokat mérik, minta azok teljes mértékben függetlenek volnának a többi résztől. A fenntarthatósági mutatók ezzel szemben képesek kell legyenek a valóságot valamilyen formában tükrözni, ahol is a különböző szegmensek szoros kapcsolatban állnak egymással. A fenntarthatóság ezt a fajta integrált szemléletet teszi szükségessé – olyan többdimenziós mutatókat igényel, melyek a közösségek gazdasága, környezete és társadalma közti kapcsolatokat mutatják be. A bruttó hazai, vagy nemzeti termék (GNP, GDP) tartalmat és torzító hátrányait a fejezet elején már bemutattuk; amely tehát ily módon önmagában semmiképpen sem alkalmas – különösen nem – fenntartható fejlődési mutatónak. Ezzel szemben összehasonlítható fenntarthatósági mutató az ISEW (Index of Sustainable Economic Welfare), amely alapul szolgál az amerikai GPI (Genuine Progress Index) mutatókhoz. Ez a fajta mutató hivatott a nem normál eljárással figyelembe vett környezeti és elosztási kritériumok tükrözésére. Hogy teljesebb képet kaphassunk a gazdasági változásokról, az ISEW csökkenti a GDP-t az ártalmas tényezők, illetve a gazdasági tevékenység korrekciójával, és növeli a GDP-t olyan alapvető tevékenység, mint például a ki nem fizetett hazai munkavégzés korrekciójával. Amint a GDP, az ISEW is óriási mennyiségű információt foglal egyetlen mutatóba, a kulcskülönbség azonban az, hogy az utóbbiban tárolt információ figyelembe veszi a környezet, a gazdaság és a társadalom összefüggéseit. Fizikailag értelmezhető összesítő mutató az Ökológiai Lábnyom vagy az azzal majdnem teljesen azonos mutató, az „SPI” (Sustainable Process Index), amely Narodoslawskij nevéhez fűződik. Azt a teljes földterületet méri, mely az élelmiszer-, víz-, energia- és hulladéktárolási szükséglet kielégítésének fenntartásához szükséges. Egy főre vagy termékegységre vetítve, vagy településenként, régiónként, országonként. A gazdasági tevékenység főbb környezetvédelmi hatásainak kitűnő összegző mutatója, azonban nem alkalmas – és nem is hivatott – például a fenntartható fejlődés szociális dimenzióinak megragadására. A fenntartható fejlődés környezeti és társadalmi összetevőinek együttes értékelésére szolgál a fenntarthatósági barométer. Ez a kétdimenziós grafikon az ökoszisztéma állapotának illetve a humán jólétnek az állapotait tünteti fel 0-tól 100-ig terjedő relatív skálán, jelezve a rossz illetve jó körülmények közti tartományt. Az ezen két érték által meghatározott pont helyzete adja a fenntarthatóság (vagy a nem fenntarthatóság) mértékét. Az ESI (Environmental Sustainability Index) a környezetvédelmi fenntarthatóság irányába tett előrelépést mérő mutató. Az ESI az egyes országok viszonylagos eredményeit követi nyomon az alábbi öt alapvető összetevő figyelembevételével: környezetvédelmi rendszerek, megléte, működése, 21
a stressz-hatások csökkentése, a humán sérülékenység csökkentése, szociális és intézményes teljesítmény, az általános „gondoskodás” mértéke. Az ESI rendszerezett, számszerűsített formában tesz lehetővé országok közti összehasonlítást a fenntarthatóság megvalósulását illetően. Egzakt(abb) elemzést tesz lehetővé, föltéve, hogy komponensei valóban számíthatóak, előállíthatók. A fenntartható fejlődés indikátorainak egységesen, nemzetközileg elfogadott rendszere még nem létezik. Az elmúlt évek során többféle mutatószám-rendszert fejlesztettek ki a világban (pl.: az Egyesült Nemzetek Szövetsége ENSZ, az Európai Unió EU intézményei – a Statistical Office of the Economic Co-operation and Development OECD, egyes országok saját rendszerei. Ezek a rendszere számszerűsítettek vagy pedig térképi ábrázolásúak, de közös tulajdonságuk, hogy sok elemből álló, összetett rendszerek. A fenntarthatóság indikátorainak … az elmúlt évtizedekben, a Brundtland Bizottság jelentése (1987) és különösen az ENSZ Környezet és Fejlődés Világkonferencia (Rio, 1992.) óta roppant méretűre duzzadt. Elemző, értékelő összesítő földolgozása máig el nem végzett, önálló monográfia megírását igénylő, tudományos feladat.
2.3. A mutatók operacionalizálása Amint korábban definiáltuk, az indikátorok döntéselőkészítő/~ támogató információk, alkalmazhatóságuk ennek a kritériumnak kell, hogy megfeleljen. (2.3.1. ábra)
Információk/Indikátorok → (szakpolitikai) döntés → válasz/reakció → terhelés → állapot.
2.3.1. ábra: Az indikátorok az információs láncolatban
Tekintettel arra, hogy a mutatókat különféle összefüggések jellemzésére/elemzésére …. szükséges meghatározni azokat az általános kritériumokat, amelyek a kiválasztást és az értékelést segítik elő. Három alapvető kritériumot tartalmaz – például – az OECD: a politikai megfelelőséget és használhatóságot, az elemzési megalapozottságot és a mérhetőséget. [Pomázi, 2004.] A politikai megfelelőséget tekintve a mutatóknak reprezentatív képet kell adniuk a környezeti viszonyokról, a környezetre gyakorolt terhelésekről és a társadalmi válaszokról. Ezen kívül a környezeti mutatóknak egyszerűeknek, könnyen értelmezhetőeknek és egy időszak trendjeit bemutatni képeseknek kell lenniük. A mutatóknak érzékenyeknek kell lenniük a környezetben és a kapcsolódó emberi tevékenységekben lejátszódó folyamatok változásainak követésére. Fontos kritérium a nemzetközi összehasonlíthatóság megfelelő biztosítása. A mutatók általában országos szintűek, de alkalmazhatóknak kell lenniük regionális környezeti
22
problémák feltárására is. A mutatóknak rendelkezniük kell küszöb- vagy vonatkoztatási értékekkel, amelyekkel össze lehet vetni azokat a felhasználó értékelése szempontjából. Az elemzési megalapozottság azt jelenti, hogy a környezeti mutatóknak elméletileg megalapozottaknak kell lenniük technikai és tudományos értelemben is. a mutatók alkalmazásánál gyakran azt is figyelembe kell venni, hogy ha lehetséges, nemzetközi szabványokon és nemzetközileg konszenzusos érvényességen alapuljanak. z is fontos szempont, hogy a mutatók köthetők legyenek gazdasági modellekhez, előrejelzésekhez és információs rendszerekhez. A mérhetőség kritériumát kielégítendő a mutatóknak könnyen hozzáférhetőknek kell lenniük megfelelő költség/haszon arányt figyelembe véve. Megfelelően dokumentálva legyenek, és ismert minőségben, megbízhatósági nívón álljanak rendelkezésre. A mutatókat rendszeres időközönként fel kell újítani megbízható eljárások alkalmazásával. 2.3.1. Az indikátorok csoportosítása Az indikátorok csoportosítása többféleképpen lehetséges.[ EEA, 1999.] Tárgykör szerint (domain-based): A fenntartható fejlődés három dimenziója: gazdaság – társadalom – környezet alapján határozza meg az indikátorokat. Előnye, hogy biztosítja e három szempont érvényesülését, hátránya azonban, hogy megengedi az átfedéseket. Célkitűzés szerint (goal-besad): Alapvetően az alkalmazó közösség célkitűzései szabják meg az indikátor-választást. Első tehát a célok meghatározása, az indikátorokat pedig úgy kell kiválasztani, hogy a meghatározott célok elérését lehessen mérni. A célkitűzések általában általános alapelvek, amelyek több kategóriára oszthatók, melyek indikálhatóak. Eredmény szerint (issue-based): Ez a fenntarthatósági célok (pl.: iskolázottság, gazdasági fejlődés, vízszennyezés) köré rendeződik. A szektor alapú modellhez hasonlóan könnyen kommunikálható, hátránya azonban, hogy a fenntarthatóság dimenziói, vagy a helyi programok nehezen kapcsolhatók össze benne. Szektorok szerint (sectoral-based): A szektoralapú csoportosítás a kormányzati felelősségi területeket célozza, mint pl.: az oktatásügy, a lakáskérdés, a szállítmányozás, a szabadidő és a közbiztonság, etc. Mindegyik területre olyan mutatókat célszerű kidolgozni, melyek elősegítik az elszámoltathatóságot. Az ilye típusú indikátorok hasznosak az adminisztráció, illetve a közélet számára, azonban csak korlátozott mértékben képes kapcsolatot teremteni a különböző társadalmi, gazdasági környezeti területek között. Felhasználási területei: 23
nemzetközi együttműködés, termelés, termék és fogyasztás/felhasználás, energia/gazdaság, regionális és városi térszerkezet, közlekedés, kutatás és oktatás. Okozati összefüggés szerint (casual-based): Ezeket az indikátorokat használja a „PSR”, vagy a „DPSIR” modell. [OECD, 1995., EEA 1197.] Kombináció (Combination): Az előbbi megoldások egyesítése is lehetséges. Példaképpen: a szektor alapú szerkezetet át lehet úgy alakítani, hogy a kategóriákat és alkategóriákat tartalmazzon, melyek „átölelik” a fenntarthatóság mindhárom dimenzióját és ezenkívül magukba foglalják a PSR szerkezetet is. Az indikátorok a fenn nem tartható fejlődés irányát is jelezhetik. A nem fenntartható fejlődés indikátorai: klímaváltozás, ózonpajzs csökkenése, talaj degradáció és sivatagosodás, biodiverzitás csökkenése, erdősültség csökkenése, nem megújuló energiaforrás használat növekedése, szegénység növekedése.
Funkciójuk szerint csoportosítva a mutatók jobban szolgálják a modellalkotást. Ebben a szerkezetben az indikátorok lehetnek: leíró mutatók, teljesítménymutatók, hatékonysági mutatók (öko-, és gazdasági hatékonyság mutatói), összjóléti mutatók. A 2.3.2. ábra a mutatók tipológiáját mutatja be. A leíró jellegű mutatók választ adnak arra, hogy hogyan alakul a környezet terhelése és a környezet minősége. Általában olyan görbén szerepelnek, mely egy változó alakulását mutatja az időben.
24
Környezet
Gazdaság
Leíró gazdasági mutatók - GDP - megtakarítás - termelés
Leíró környezeti mutatók Ágazati, Hatékonysági mutatók
- terhelés - állapot - válasz Teljesítmény mutatók
Teljesítmény mutatók
Leíró társadalmi mutatók - foglalkoztatás - egészség - gazdasági egyenlőség Teljesítmény indikátor Társadalom forrás: EEA, 1999. 2.3.2. ábra: A mutatók tipológiája (forrás: EEA, Technical Report, 1999.)
25
A mutatók második csoportja a „mi a lényeges?” kérdésre válaszol. A teljesítménymutatók általában ugyanazok a változók, mint a leíró jellegű mutatók, csak célértékekhez kapcsolódnak. A harmadik csoport, mely a környezet és az ökonómiai ciklus között helyezkedik el, az ökohatékonysági mutatókat foglalja magába. Ezek a hatékonyabbak-e már a gazdasági folyamataink? - kérdésére válaszolnak. Az öko-hatékonysági mutatók hasznos kommunikációs eszköznek bizonyulnak. Ösztönzőleg hatnak a teljesítmény folyamatos javításához. A mutatók negyedik csoportja az eljárásmód hatékonyságának mutatói jelzik az egy változó alakulása mögött meghúzódó okokat. A mutatók ezen fajtája rávilágít arra, hogy mi a gazdaságban vagy a gyártási folyamatokban a strukturális változások hatása, illetve, hogy milyen hatással bír a (környezetvédelmi) döntéshozatal. Más csoportosítások is találhatóak természetesen a szakirodalomban, annak megfelelően, hogy milyen (kölcsön-)hatások jellemzése a célkitűzés. Vannak próbálkozások a környezeti/természeti erőforrások fenntartható használatának nyomon követésére anyagáram-elszámolásokkal, fizikai input-output táblázatok összeállításával a teljes gazdaságon keresztül. Ezek közös vonása, hogy igen széleskörű együttműködést igényelnek a valóban használható adatok és az ezekből képzett információk cseréjének területén, ami gyakran (legtöbbször) nem biztosítható (egyelőre). Figyelemre méltó a környezeti mutatók alapkészletének az a koncepcionális kerete, amely egyrészt alkalmazza a már többször említett PSR modellt, amelynek alapján tovább osztályozhatók a környezeti mutatók. Másrészt, a mutatókészlet megkülönböztet néhány környezeti problémát, amelyek a legfontosabb kérdéseket és kihívásokat jelentik. ennek megfelelően minden egyes környezeti témához terhelést, állapotot és társadalmi válaszokat feltáró mutatókat kíván hozzárendelni. Ebből látszik, hogy a terhelés, használat, állapot táblázat lehet közös (2.3.1. táblázat). 2.3.1. táblázat: Az OECD környezeti mutatók alapkészletének szerkezete
26
Terhelési mutatók
Állapotmutatók
Válaszmutatók
Környezeti témák Éghajlatváltozás Ózoncsökkenés Eutrofizáció Savasodás Mérgező anyagok Települési környezet minősége Biológiai sokféleség Kulturtájak Hulladékkeletkezés Természeti erőforrások Vízkészletek Erdővagyon Halállomány Talajpusztulás Erőforrás-használat Társadalmi-gazdasági, ágazati és általános mutatók
Amint látható, a táblázat üres, kidolgozandó indikátorok keret-szerkezetét mutatja. Paradigmatikus jelentőségű azonban – megítélésünk szerint – a környezeti erőforráshasználatok és a készlet-, minőségváltozások ilyetén komplex értelmezése. Ennek alkalmazása kidolgozására fogunk kísérletet tenni a következő 3. fejelzetben, mert az ilyen (típusú) – a táblázatban is fölsorolt – témák horizontális, integrált megközelítést igényelnek. Az alapkészlet mutatóit tovább lehet bontani ágazati szintekre. Ha az adatok elérhetősége lehetővé teszi, akkor a készlet hasznos eszköz lehet a különböző ágazatok környezetterheléseinek és a válaszok (kormányzat, háztartások, vállalatok) megkülönböztetésére egyaránt. Az alapkészlet mutatóit tovább lehet bontani ágazati szintekre. Ha az adatok elérhetősége lehetővé teszi, akkor a készlet hasznos eszköz lehet a különböző ágazatok 27
környezetterheléseinek és a megkülönböztetésére egyaránt.
válaszok
(kormányzat,
háztartások,
vállalatok)
Az ágazati és a környezeti elszámolásból származtatott mutatók a politikai integráció erősítését szolgálják. Az ágazati mutatók legfontosabb célja a környezeti szempontok ágazati politikákba történő beépítésének elősegítése. Minden egyes készlet különböző ágazati politikára összpontosít (közlekedés, energia, mezőgazdaság, idegenforgalom, háztartások fogyasztása). Az ágazati mutatók a környezeti szempontból jelentős ágazati trendeket, azok pozitív vagy negatív kölcsönhatásait a környezettel, valamint a kapcsolódó gazdasági és politikai szempontokat mérik. A környezeti elszámolásból származtatott mutatók elősegítik a környezeti szempontok beépítését a gazdaságpolitikába és az erőforrás gazdálkodási politikákba. A fő figyelem ezek kidolgozásánál a következő területekre irányul: környezeti kiadások számbavétele, a természeti erőforrások elszámolási rendje, beleértve a természeti erőforrások fenntartható használatát, az anyagáram elszámolást, amely kapcsolódik az erőforrás-használat hatékonyságához és termelékenységéhez. Az ágazati szintű mutatók segítik a gazdasági információrendszerekkel és modellekkel való összekapcsolást. Ezen kívül hasznosak lehetnek ezek a mutatók a környezeti szempontok ágazatpolitikákba történő integrálásának, az erőforrás-használat, a kibocsátás-intenzitások, továbbá a környezetterhelések szétválasztásának vizsgálatára is. Csak nincsenek még kidolgozva. A fenntartható fejlődés felé történő haladás figyelésére dolgozták ki a szétválási (decoupling) környezeti mutatókat. Ezek a mutatók a gazdasági növekedés és az azzal járó környezetterhelések szétválását mutatják be. Az OECD ország-vizsgálatokban használt más mutatókkal együtt ezek értékes eszközök annak megállapítására, hogy az adott ország a fenntartható fejlődés felé vezető pályán halad-e vagy sem. A legtöbb szétválási mutató más mutatókészletekből származtatható, és lebontható a meghatározó hajtóerők és szerkezeti változások bemutatására. Az alapkészlet mutatóit térségi szinteken is lehet alkalmazni a környezetgazdálkodás és teljesítmény területi dimenzióinak elemzésére, a főbb eloszlási kérdések azonosítására és azon regionális különbségek bemutatására, amelyek rejtve maradtak az országos szintű mutatók használatakor, ám nagy jelentőségűek a regionális vizsgálati elemzésekben.
3. A környezeti erőforrás-gazdálkodás tényezői – a komplex tér tudásbázisai 3.1. A környezetállapot, erőforráskészlet összetevői [STATUS] A legmagasabb integráltsági szintet jelentő környezeti erőforrás készletei és használatuk komplex indexei az állapot jellemző mutatókat fölépítő, a rendszereket alkotó „elemek” elemi paramétereit listázó adathalmazok… rendelkezők sematikusan, amely sémában a mutatók kialakulása és tartalmuk egzaktságának növekedése is nyomon követhető a
28
„benyomások” (feeling)-től a mért adatokon át a modellszámításokkal konkretizált komplex mutatókig. AGGREGÁLT
STATUS, -KÉSZLET
ELEMI
MUTATÓK, -INDEXEK
INDIKÁTOROK
PARAMÉTEREK
KÖRNYEZET
BIOSZFÉRA
ATMOSZFÉRA
TELEPÜLÉSEK
HIDROSZFÉRA
INFRASTRUKTÚRÁK
LITOSZFÉRA
ÉLŐVILÁG TÁJ ÉPÍTETT KÖRNYEZET RÉGIÓ
A RÉSZLETEZETTSÉG PONTOSSÁGA ANALÍZIS → ← SZINTÉZIS
INFORMÁCIÓTARTALOM
3.1. ábra: A mutatók komplexitása
29
3.2. A környezethasználatok és terhelések hatásai [P;I] A nagy léptékű, regionális környezeti erőforrás-használatok változásai (pl. fejlesztési programok, gazdasági szerkezetváltozás, etc.) informatív, döntéstámogató, prognosztizáló elemzésére nem alkalmas a részműveletek hatásainak vizsgálata az elemi állapotjellemző paraméterekre. Ez a technológiai KHV-k szintje. A komplex folyamatok elemzéséhez az információkat aggregált módon tartalmazó indikátorok szükségesek. Az ismeretes próbálkozások [Verbruggen 1997., OECD 1999., 2004.] áttekintése során mi hat többkomponensű, aggregált index alkalmazását/használatát javasoljuk, melyek a következők: a földhasználat alakulása; a vízhasználatok (és szennyvizek); az energiahasználatok változása; a (többlet) transzportok generálása; a hulladékok mennyisége és összetétele; a biodiverzitás (változás) mértéke. TERHELÉSEK
KÉSZLETEK, ÁLLAPOT
(EMISSZIÓK)
(IMMISSZIÓ)
Földhasználat
földbe
Terület használat
Vízhasználat
vízbe
Talajminőség
Energiahasználat
levegőbe
Vízkészlet, -minőség
Transzportok
bioszférába
Települési környezet
Hulladékok
épített környezetbe
Biodiverzitás
HASZNÁLATOK
Biodiverzitás
3.2. ábra: Környezethasználatok és terhelések
A javasolt indexek alkalmasak (lehetnek) a használatok és készlet, valamint állapotváltozások jellemzésére egyaránt. Ez komoly előnyt jelent nagy információsűrűségű, tömör elemzések készítésében; amint azt a 3.4. fejezetben bemutatjuk. Előbb azonban a környezetelemzésre szolgáló komplex tér harmadik dimenzióját, a „környezetfejlesztés környezetét” vegyük szemügyre.
3.3. A környezeti erőforrás-használat fejlesztésének összetevői – szabályozók, tervek, programok. [~R]
30
MŰSZAKI
techn., biztonsági JOGI SZABÁLYOK
GAZDASÁGI
ÁGAZATI (SZAKPOLITIKAI) REGIONÁLIS
TERVEK
PROGRAMOK
LOKÁLIS
NEMZETKÖZI KÖTELEZETTSÉGEK EGYÜTTMŰKÖDÉSI
előírások, határértékek, etc.
szabályozók, gazdaségi, számítási módok, gazdaságossági etc. szabályok, társadalmi, szokások, kulturális, igények, intézményi eljárások, etc. rendezési tervek, települési, ellátási szintek, etc. levegőtisztaság előírások, védelmi, szabályok, zajvédelmi övezetek, etc. művelési ágak, földhasználati telekkönyvek, etc. vízgyűjtő gazd. vízgazdálkodás Tervek, VKI, etc. természetvédelmi ökológiai jogszabályok, etc.
3.3. ábra: Szakértői rendszer komplex tudásbázis tartalma
A környezetgazdálkodás megvalósításához szükséges elemzés – értékelés a különféle tevékenységek, beavatkozások, valamint egyes vagy az összes környezeti elemekből álló vagy alkotott környezeti rendszerek kölcsönhatásait kell vizsgálja a hatásterületen. Ez a módszer, illetve az alkalmazására létrehozandó mérő – megfigyelő, adatgyűjtő (átvivő) információgyártó és –feldolgozó, elemző-értékelő fázisok technológiaivá szervezése teszi lehetővé a prognóziskészítést, a következményeikben is ismert alternatívák és a megvalósításukhoz tartozó szabályozási, fejlesztési beavatkozások kidolgozását. Az állapotértékelési [KÁÉ], tágabban az erőforráskészlet-változás értékelés követelményei között – egyebek mellett – definiálni szükséges a környezeti elem illetve rendszerek, valamint a vizsgált terület fogalmát, illetve kiterjedését. Egy adott területen az élővilág – benne: az ember – állapotának elemzése kiterjed a szárazföldi, vízi ökoszisztémák és a levegő vizsgálatára, míg a táj, illetve a települési környezet esetében mindez kiegészül még a környezet művi (épített) elemeivel, valamint az erőforráskészletek változásával. A választott területnagyságtól fog függni az elemzés felbontóképessége, így a (kölcsön)hatások okszerű feltárásának lehetősége és pontossága. A hangsúlyt – és ezt megerősítik a nemzetközi tapasztalatok is – a helyi, illetve a regionális szintre kell helyezni. Ott dőlnek el ugyanis a dolgok. Globálisan jelentéseket lehet készíteni, rögzítve a
31
változásokat; a változásokat létrehozó döntéseket támogatni, indukálni azonban konkrétan, helyileg, regionálisan (!) lehet.
3.4. ábra: Környezeti hatások kiterjedése és a befolyásolás lehetősége. [Bulla-Flachner, 2003 alapján]
Ezeket a megfontolásokat alkalmazzák a környezetelemzés, tehát a környezet – társadalom – gazdaság összefüggései föltárására kidolgozott és intézményesített eljárások is: a Vizsgálati Elemzés [VE; Környezetvédelmi tv. 4. …§( ) bekezdés], a stratégiai környezeti vizsgálat [SKV; 5/2005 Korm. rendelet], valamint a beruházások környezeti hatásvizsgálata [KHV; 314/2005 Korm. rendelet]. KITERJEDÉS „HATÓERŐK ill. HATÁSOK” ELEMZŐ ELJÁRÁS
MAKRO SZAK és POLITIKÁK REGIONÁLIS
MEZO TERVEK
MIKRO RÉSZ
PROJEKTEK PROGRAMOK
VE
SKV
FELADATOK KHV
3.5. ábra: A fejlesztéspolitikák és vizsgálati elemzések összefüggése
3.4. A fejlesztéspolitikák és környezethasználati tényezők kombinálása A 3.2. fejezetben már említettük, hogy az alkalmazni javasolt aggregált indexek alkalmasak (lehetnek) a környezethasználatok, -terhelések, valamint a készlet- és állapotváltozások jellemzésére egyaránt. Ennek az elemzési modellnek a bemutatására szerkesztettük a 3.6. ábrát.
32
A fejlesztéspolitikai pályák, terhelés és státusz tényezők kombinálása REGIONÁLIS .. K Ö R N Y E Z E T és [D] SZAKPOLITIKÁK -
PROGRAMOK - PROJEKTEK
HASZNÁLATOK és TERHELÉSEK [P(I)]
ÁLLAPOT és VÁLTOZÁSOK KÉSZLET [S]
KOMPLEX, AGGREGÁLT MUTATÓK
FÖLDHASZNÁLATok
(FEJLESZTÉSI) TERVEK SZABÁLYOZÓK
ENERGIAHASZNÁLATok
EREDMÉNY/FORRÁS
TRANSZPORTok
OPTIMUMOK
HULLADÉKok
ELTARTÓKÉPESSÉG
BIODIVERZITÁS
MEGENGEDHETŐ TERHELÉSEK
MULTIDISZCIPLINÁRIS KÖLCSÖNHATÁS ELEMZÉS »FUZZY« MODELL SZÁMÍTÁSOK etc.
VÍZHASZNÁLATok
3.6. ábra: A fejlesztéspolitikai pályák, terhelés és státusz tényezők kombinálása
3.5. A környezetelemzés továbblépési lehetőségei – vizsgálati elemzés A fenntartható környezeti erőforrás-gazdálkodás tervezése és/vagy (ex ante) megítélése, fejlesztés és szabályozáspolitikák alkalmasságának és eredményeinek modellezése, - legalább becslése, az extrém információigényű probléma tipikus példája. Megoldása a nagybonyolultságú komplex rendszerek összefüggéseinek föltárására alkalmazható algoritmusokat, azaz mesterséges intelligencia, tágabban az ezt megvalósító ICT-k alkalmazásba vételét jelenti; [Bulla 2004., ESFRI WS 2010.] heterogén adatbázisok közötti multidiszciplináris navigálást virtuális folyamatkezelő [4d] metafelületeken. A környezettudományok és az ICT alkalmazások kombinációja.
Felhasznált irodalom Adriaanse, A.: Indicators of Sustainable Development for Decision-making, Belgium, 1995. Bulla Miklós: Evaluation methods and tools for sustainable development. Conference Proceedings. Manchester, 2003. Bulla, B.: Környezetbarát államigazgatás. Ötlet, 3. szám. Budapest 1990. 33
Bulla, M. (szerk.): Komplex környezetállapot-értékelő szakértői rendszerek metodikai fejlesztése. Kutatási összefoglaló. Széchenyi István Egyetem, Környezetmérnöki Tanszék, 2004. Bulla, M. [szerk.]: Tanulmányok hazánk környezeti állapotáról. KVM-KGI, Budapest 1989. Bulla, M., Guzli, P.: Indicators of Sustainability. Tájökológiai Lapok (Journal of Landscape Ecology) Vol. 6. No. 1-2. Szent István Egyetem, Gödöllő, 2008. Bulla, M., Németh T.: Környezetállapot-értékelés; KÉP Projekt, Kutatási beszámoló. MTA, Budapest 2006. Bulla, M.: A környezetgazdálkodási modell regionális alkalmazása. IX. Környezettudományi Konferencia, Széchenyi István Egyetem, Környezetmérnöki Tanszék, 2009. Bulla, M.: Javaslat a környezeti állapotjelentések készítésének kereteire és rendszerére. (Előterjesztés a Miniszteri Értekezlet számára.) KTM, Budapest, 1993. Bulla, M.: Környezetelemzés. Kandidátusi értekezés, 1993. Buzár, K., Kóris, K.: A környezetállapotot komplex módon jellemző modell. BME – VGI. 1989. Daly, H. E.: Steady, -State Economics. Island Press, Washington D.C., 1991. Developing the Environmental Economy of Wales, Executive Summary by NEWIDEM. Cardiff, UK. 2003. Dönsz Teodóra, Máyer Zoltán, Ponicsán Péter (szerk.): Stratégiai környezeti vizsgálat. MTVSZ, 2003. e-IRG (e-Infrastructure Reflection Group): Report on Data Management. ESFRI, 2009. Environmental Indicators: Typology and overview (EEA Technical Report), 1999., Copenhagen Fischer – Kowalski, M., Habarl, H., Payer, H.: Economic-Ecological Information Systems. WZB. in: Industrial Metabolism. Restructuring for Sustainable Development. Tokyo, N.Y.: United Nations University Press, 1993. Fleischer, T.: Konkrét, hazai környezeti vonatkozású költség-haszon, vagy kockázat-haszon számítások áttekintése. In: A környezeti károk számbavételének összefoglalója. TRANSINNOV, 1987. H. Bossel: Indicators for Sustainable Development – Theory, Method, Applications. A Report to the Balaton Group. IISD International Institute for Sustainable Development, Winnipeg, Manitoba, Canada 1999. Indicators of Sustainable Development Framework and Methodologies, UN 1996., New York 34
Kerekes, S., Bulla, M.: Environmental Management in Hungary. Environment Impact Assessment Review 14. Boston – New York. 1994. Kerekes, S.: A környezetgazdaságtan alapjai. p. 238. Aula Könyvkiadó, Budapest 2007. Krotscheck, C., M. Narodoslawsky, A. Moser (1993). The SPI – Sustainable Process Index. In: K. Soyez and A. Moser (eds) Ecological Bioprocessing – Challenges in Practice, Postdam Major efforts towards sustainable development indicators: case studies UN, 1996. Minasinghe, M.: Environmental Economics and Valuation in Development Decision Making. Environmental Working Paper 51. World Bank, 1992. Monitoring progress towards integration a contribution to the „Global Assessment” of the fifth Environmental Action Programme of the EU, 1992-1999 Executive Summary EEA 1999. Müller,F., Hoffmann, R., Wiggering, H.: Indicating Ecosystem Integrity. Theoretical Concepts and Environmental Requirements. EE. 1999. Pálvölgyi, T., Tombácz, E.: Módszertan a regionális fejlesztések stratégiai környezeti vizsgálatára. … Pearce, D., Turner, R.: Economics of Natural Resources and the Environmental. The John Hopkins University Press, Baltimore, 1990. Pintér, J.: A kockázat figyelembevétele a környezeti határtanulmányok készítésekor – kockázatelemzési modellek megfogalmazása és megoldása. KGI, Budapest 1988. Rennings, K., Wiggering, H.: Steps towards indicators of SD: Linking economic and Ecological concepts. Ecological Economics 20. 1997. Ring, J., Rákosi, J.: A kockázat figyelembevétele a KHV során. Kutatási jelentés. KGI, Budapest 1988. Rostás, J., Bulla, M.: Komplex környezetértékelési eljárások kidolgozásának megalapozása. Vízügyi Közlemények, Vol.: 1989. Tom Bauler: Concept, Application and Validation-Efficiency of an „environmental system” Indicators for sustainable development in an inter-regional context. CASSE 1999., Brussels Tóthmérész, B.: Tervezet egy rendszerszemléletű környezetminősítési információs rendszer kidolgozásához. KLTE, Ökológiai Tanszék 1989. Varga, J: A környezeti károk értékelésének módszertani problémái. VGI. Budapest 1987. Várkonyi,T.: A környezet állapotának és az azt befolyásoló tényezők komplex értékelési módszere. Levegővédelmi Intézet, 1980. 35
Verbruggen, A.: Annual Report of WG Energy and Environment, University FSI Antwerpen, 2007. Winkler, G. et al: Környezetminősítő rendszer-terv. BME, Műegyetemi Technikai Egyesület, 1990. Workshop on common ICT and e-infrastructure needs for the ESFRI Research Infrastructures in the field of Environmental Sciences. European Commission, Brussels, 2010.
36
