A RAVASZ NYULACSKA Volt egyszer egy róka. Volt annak a rókának egy darab földecskéje, kukorica termett rajta. A róka éjjel-nappal őrizte a kukoricáját, s aztán, még mielőtt beérett volna, eladta. Aztán újra meg újra eladta a lábon álló kukoricát, eladta az erdő minden állatának. Mikor végre beérett a kukorica, a róka letördelte, hazavitte, hogy majd a hátsó pitvarban megszárítja. De ekkor már szánta-bánta, hogy a kukoricáját annyiszor eladta, szerette volna megtartani az egészet, csakhogy nem tudta, mit füllentsen azoknak az állatoknak, akik megvették tőle. Ahogy törte a fejét, arra jött a nyulacska. - Jó napot, róka! - mondta udvariasan. - Mit csinálsz? - Nem csinálok én semmit - mondta a róka. - Nem csinálok semmit, csak gondolkozom, mitévő legyek. Mert tudod, eladtam a kukoricámat, de még hányszor eladtam! De ez már régen volt, azóta meggondoltam a dolgot, szeretném magamnak megtartani a kukoricát. De mit csináljak azokkal, akik megvették? - Ha feleségül veszel engem, megszabadítalak tőlük - mondta a nyulacska. A róka nyomban feleségül vette a nyulacskát. A nyulacska leült a ház elé, a róka meg fölment a padlásra, és elkezdte morzsolni a kukoricát. Megérkezett a svábbogár. - Jó napot, nyulacska! - Jó napot, svábbogár! - Hol van a róka? - kérdezte a svábbogár. - Fönt van a padláson, morzsolja a kukoricát, amivel tartozik neked. - Igazán? - Addig is kerülj beljebb - mondta a nyulacska. Alighogy a svábbogár belépett, közeledett a tyúk. - Jön a tyúk! - mondta a nyulacska. - Nem félsz, hogy megesz téged, ha itt talál? - Jaj! - rémült meg a svábbogár. - Egész biztos, hogy bekap, ha meglát! - Bújj hát el! - kiáltott rá a nyulacska. - Bújj el a tehénlepénybe! A svábbogár megfogadta a nyulacska tanácsát. Alighogy elbújt, belépett a tyúk, és köszönt: - Jó napot, nyulacska! - Jó napot! - válaszolt a nyulacska. - Hol van a róka? - kérdezte a tyúk. - Fent ül a padláson, és morzsolja a kukoricát, amivel tartozik neked - válaszolt a nyulacska. - Igazán? - Kerülj beljebb - mondta a nyulacska. - Nem akarnál közben megenni egy svábbogarat? - Szívesen - mondta a tyúk. - Hol az a svábbogár? - A tehénlepény alatt. Keresd csak meg! A tyúk kereste, meg is találta, be is kapta, le is nyelte a svábbogarat. Váci Mami Mesetár
1
- Ízlett? - kérdezte a nyulacska barátságosan. - Ízlett bizony! Pompás lakoma volt - mondta a tyúk, s leült a nyulacska mellé, hogy megvárja a rókát. Kis idő múlva megszólalt a nyulacska: - Nézd csak! Jön a prérifarkas! Nem fal az föl téged, ha itt talál? - Dehogynem fal föl! - jajgatott a tyúk, s rémülten csapkodott a szárnyaival. - Valahányszor meglát, mindig fölfal! - Bújj el gyorsan! - kiáltott rá a nyulacska. - Nézd, ott a sarokban jó magas a fű! Rohant a tyúk, elbújt a magas fűben, s alighogy lekuporodott, belépett a prérifarkas. - Jó napot! - Jó napot, prérifarkas! - válaszolta a nyulacska. - Hol van a róka? - Fent van a padláson, morzsolja a kukoricát, amivel tartozik neked. - Vagy úgy! - mondta a prérifarkas, s azzal se szó, se beszéd letelepedett, hogy megvárja a rókát. - Nem vagy éhes? - kérdezte a nyulacska. - Míg a kukoricára vársz, nem ennél meg egy tyúkot? - Dehogyisnem! - lelkendezett a prérifarkas. - Hol az a tyúk? - Ott kuporog a magas fűben, keresd csak meg! Fölpattant a prérifarkas, kereste, meg is találta, föl is falta a tyúkot. - Ízlett? - kérdezte a nyulacska barátságosan. - De ízlett ám! Pompás lakoma volt! - mondta a prérifarkas, s megnyalta a szája szélét, aztán leült a nyulacska mellé, hogy megvárja a rókát. Kis idő múlva megszólalt a nyulacska: - Jön a puma! Nem fal az föl téged, ha itt talál? - De bizony fölfal! - mondta a prérifarkas, s körülnézett, hol bújhatna el. - A ház mögött a kertben van egy gödör, oda bújj! - tanácsolta a nyulacska. A prérifarkas egy ugrással a kertben termett, s mire a puma a ház elé ért, ő már a gödörben lapult. - Jó napot, nyulacska! - mondta a puma. - Hol van a róka? - Jó napot! - válaszolt a nyulacska kicsit sértődötten, mert a puma hangja meglehetősen barátságtalan volt. - A róka fönt van a padláson, kukoricát morzsol. Hiszen téged illet az egész termés, nem? - Persze hogy engem illet! - mondta a puma dölyfösen, és se szó, se beszéd, letelepedett, hogy megvárja a rókát. A nyulacska sértődötten, szó nélkül ült mellette. Kis idő múlva udvariasan mégis megkérdezte: - Reggeliztél már, puma? Nem volna kedved várakozás közben megenni egy prérifarkast? - Hol az a prérifarkas? - kiáltott föl mohón a puma, s megnyalta a szája szélét.
Váci Mami Mesetár
2
- A kertben. Betettem a gödörbe, gondoltam, jó lesz majd neked - mondta a nyulacska készségesen. A pumának azonban esze ágában sem volt egy köszönőszót is mondani, fölpattant, a kertben termett, aztán a gödörhöz ugrott, s nyomban fölfalta a prérifarkast. - Ízlett? - kérdezte a nyulacska udvariasan. - Pompás lakoma volt - válaszolt a puma, s letelepedett a kunyhó közepén, hogy megvárja a rókát. Kis idő múlva megszólalt a nyulacska: - Jön a jaguár! Nem szokott ez téged fölfalni, ha összeakad veled? - Ha összeakad velem, biztosan fölfal - mondta a puma, s nézte, hogyan menthetné az irháját. A kunyhóból azonban csak az ajtón át menekülhetett volna, az ajtóban meg ott állt már a jaguár. - Bújj el gyorsan a prémtakaró alá! - buzgólkodott a nyulacska. - Jól lapulj meg alatta, nehogy a jaguár meglásson! A jaguár már az ajtóban állt s megkérdezte: - Hol van a róka? A nyulacska most egy csöppet sem sértődött meg. - Jó napot, jaguár! - köszönt szép illedelmesen. - A róka a padláson van, morzsolja a kukoricát, amivel adósod. És még mielőtt a jaguár elhatározta volna magát, hogy leüljön-e, és úgy várja be a rókát, a nyulacska így kedveskedett: - Nem akarsz reggelizni? Nem volna kedved egy pumát megenni? - Hol az a puma? Ide vele! - mondta a dölyfös jaguár. - Ott lapul a prémtakaró alatt - mondta a nyulacska; a jaguár meg ugrott egyet, félrerántotta a prémtakarót, s egykettőre fölfalta a pumát. - Ízlett? - kérdezte a nyulacska udvariasan. - Jóllaktam - mondta szárazon a jaguár, s letelepedett a kunyhó közepén, hogy ott várja meg a rókát. Úgy elterpeszkedett, hogy a nyulacskának már nem jutott hely, kiállt hát az ajtó elé. Kis idő múlva bekiáltott a kunyhóba: - Vadász tart errefelé! Nem félsz, hogy tiszteletlenül bánik majd veled, jaguár? - De bizony félek! - mondta haragosan a jaguár. - Ahányszor az útjába akadok, mindig agyonlő! - Bújj hát el gyorsan a folyóparton, a salátafa ágai között! Ott biztonságban leszel, alhatsz is, fölébresztelek, ha elment a vadász! A jaguár fölugrott a salátafa lombjai közé, s alighogy kényelmesen elnyújtózkodott egy erős villás ágon, beköszönt a vadász: - Jó napot! Hol van a róka? - Jó napot! - mondta a nyulacska. - A róka fent van a padláson, morzsolja a kukoricát, amivel tartozik neked. Ha meg akarod várni, esetleg vadászhatnál közben! Nem volna kedved jaguárt lőni? - Hol az a jaguár? - kérdezte a vadász, és a puskája után kapott. Váci Mami Mesetár
3
- A folyóparton, a salátafa ágai között lapul, az állatok miatta nem mernek vizet inni! - No, majd én becsületre tanítom! - mondta a vadász, azzal a salátafa alá ugrott, s lelőtte a jaguárt, utána lenyúzta a bőrét, s a nagy igyekezetben ki is ment a fejéből a róka meg a kukorica. Az erdő állatai között sok szó esett arról, hogy a fortélyos nyulacska hány meg hány társuk vesztét okozta. El is határozták, hogy bosszút állnak: elpusztítják a nyulacskát. Mikor ennek hírét vette a nyulacska, elköltözött a folyó túlsó partjára, ott épített magának házat, de olyat, hogy annak a padlója alá egy nagy gödröt ásott. Ebben a gödörben élt nappalonként, éjszakánként meg előbújt, s a folyóparton játszadozott, ugrándozott a holdfényben. Akkor az állatok így szóltak a csörgőkígyóhoz: - Legközelebb, mikor este megint kint játszadozik, ugrándozik a holdfényben, te csússz be a házába, onnan meg a padló alá, a gödörbe, s mikor majd hazamegy, fojtsd meg! Következő este a csörgőkígyó el is bújt a nyulacska házában. Az meg mikor már eleget játszadozott, ugrándozott, visszament a házához. Nyomban érezte, hogy valami nincs rendjén. Jó hangosan így szólt hát: - Van valaki a házamban? Lehetséges, hogy valaki van a házamban? Nincs valaki a házamban? Megtudom én mindjárt, hogy van-e valaki a házamban! Mert ha nincs bent senki a házamban, majd válaszol nekem, ha meg van bent valaki, hát néma marad! A nyulacska az ajtó elé állt és bekiáltott: - Halló! Van bent valaki? A csörgőkígyó meg visszakiáltott: - Halló! Nincs bent senki! Jót nevetett a nyulacska, s elszaladt, hogy másutt építsen magának házat. - Így nem boldogulunk ezzel a nagyon ravasz nyulacskával - mondták az állatok. - Akkor kell elfognunk, mikor a folyóra megy vizet inni. Majd az alligátor elfogja! Az alligátor lefeküdt a folyópart közelében, s este, mikor jött a nyulacska, el is fogta őt, s ráripakodott: - Most pedig nyomban megeszlek! - Csak ne olyan hevesen! - mondta nyugodtan a nyulacska. - Valamennyi állat mondta, hogy faljalak föl! Egy sem fogja pártodat! - Igen ám, csakhogy nem büntethetsz meg itt, ezen a parton, ahol senkinek sem vétettem! Nagyon igazságtalan lennél, ha itt, ezen a parton kapnál be. Vigyél szépen át a másik partra, ott majd megehetsz! Az alligátor átvitte a nyulacskát a túlsó partra, s víz alá akart merülni, hogy mihelyt evett, alligátor szokás szerint nyomban ihassék is. - Csak lassabban, csak lassabban! - mondta ismét a nyulacska. - Engem szárazon szoktak megenni, mert ha nedves az irhám, hát csuda rossz ízű vagyok. Az alligátor szárazra vitte a nyulacskát. A part azonban nagyon meredek volt, az alligátor szuszogott, szuszogott, már alig jutott lélegzethez, egy pillanatra el is kellett tátania a száját, a nyulacska meg - hopp! megugrott, s úgy elszaladt, hogy a porát se látták.
Váci Mami Mesetár
4
- Így nem boldogulunk vele - mondták az állatok. - Az alligátor majd megeszi valahogyan, de mi fogjuk körbe, s vigyázzunk, nehogy megint elszökjék a kis ravasz! Elhatározták, hogy az alligátor halálhírét költik, úgy tesznek, mintha el akarnák temetni, s a temetésre meghívják a nyulacskát is. Így is tettek. Az alligátor elnyúlt, mintha elszállt volna belőle az élet, a többi állat meg körülötte állt, egész éjszaka virrasztottak fölötte, és siratóéneket énekeltek. A nyulacska is köztük volt. Amikor már derengett a hajnal, az állatok azt mondták, hogy most már föl kellene emelni és elvinni az alligátort, hogy eltemethessék. Szóltak a nyulacskának, hogy ő is segítsen, álljon az alligátor szájához, s majd mikor kell, a szájánál fogja meg és vigye. A nyulacska azonban kijelentette, hogy nem jár neki ilyen előkelő hely, semmiképpen sem méltó rá, beéri ő azzal is, ha az alligátor farkához állhat. A többi állatok mit tehettek volna mást, belenyugodtak, legyen úgy, ahogy a nyulacska akarja. A nyulacska meg közben nézte, nézte az alligátor farkát, s fönnhangon morfondírozott: - Lehet ám, hogy ez az alligátor nem is halt meg! Mert lám csak, milyen szépen tartja a farkát! Mintha csak élne! Meghallotta az alligátor, hogy mit beszél a nyulacska, sebtiben leeresztette a farkát, mintha nem volna benne semmi élet. - Hm... - mondta a nyulacska. - Mióta mozgatja a farkát egy döglött alligátor? Ilyen bolondnak már ne tartson engem senki! - azzal gyorsan elszaladt. Azóta se tért vissza. És ezzel vége a történetnek.
Váci Mami Mesetár
5
