A PROTESTÁNS KÖZÖS BIZOTTSÁG MUNKÁJA

A PROTESTÁNS KÖZÖS BIZOTTSÁG MUNKÁJA 1892-1924. ISMERTETI

SZTEHLO KORNÉL M. KI1Í. UDVARI TANÁCSOS, A BIZOTTSÁG ELŐADÓJA

KIADJA

A MAGYARORSZÁGI KÉT PROTESTÁNS EGYHÁZ 1926.

A

PROTESTÁNS KÖZÖS BIZOTTSÁG MUNKÁJA 1892-1924. ISMERTETI

SZTEHLO KORNÉL M. KIR. UDVARI TANÁCSOS, A BIZOTTSÄG liLÖADÓJA

KIADJA

A MAGYARORSZÁGI KÉT PROTESTÁNS EGYHÁZ 1926.

•

TARTALOM. Oldal

I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. XIII. XIV. XV. XVI. XVII. XVIII. XIX. XX.

Előszó A protestáns közös bizottság megalakulása Az 1903-ban közzétett emlékirat Ellentét a közös bizottság és a vallásügyi miniszter közt . . Az autonómia és az államsegély Államsegély. — Tanítói törvény. — Autonomia megsértése. —· Congrua felemelése. ·— Párbérsérelmek Az egyházakkal való tárgyalás sürgetése — a jogfolytonosságra való hivatkozás A „Netemere" decretum Apponyi miniszter elismeri a törvény által való rendezés szükségét Ujabb sürgetések. — Államsegély Az egyházi alapítványok jóváhagyása. — A jezsuita rend receptiója Felterjesztések és vélemény a katholikus autonómiáról . . . Az államsegélynél a katholikus dotációk figyelembe vétele . . Lelkészi fizetések kiegészítése A gyermekek vallásának kérdése Katholikus autonomia. — Keresztény kurzus Protestáns tábori püspökség. — Reversalisok kierőszakolása. — Vallásegyenlőségi sérelmek A földreform kérdése. — Vegyes házasságok érvényessége. — Cseh-kormány egyességi ajánlata Adóügyi kérdések. — Reversalisok és egyéb sérelmek. — Püspöki földek A magyar honvédség protestáns egyéneinek lelki gondozása. — A tábori püspökségre vonatkozó rendelet A dotáció kérdése Befejezés

5 9 10 12 20 22 27 29 33 42 43 45 47 48 48 51 53 54 55 58 59 —

1*

. - - .Ά

•••••

ELŐSZÓ. A m a g y a r állam és m a g y a r nemzet történetében a mohácsi vész óta három n a g y probléma köti le figyelmünket. A z egyik a külellenség elleni védelem, a másik a H a b s b u r g - h á z h a g y o m á n y o s támadása a m a g y a r nemzeti állam függetlensége ellen, a h a r m a d i k a protestántizmus küzdelme a katholicizmus, helyesebben védekezése az őt k i i r t a n i akaró klerikális reakció ellen. A törökökkel az osztrák dinasztia, persze a m a g y a r o k segítségével, B u d a v á r bevételével végzett, a m i t jogcíműi használt fel arra, h o g y Magyarországgal, mint meghódított tartom á n n y a l bánjon el. A m a g y a r nemzet függetlenségének letörése i r á n t i küzdelemben a dinasztia a k a t h o l i k u s klérussal szövetkezett nem ok nélkül azért, mert a m a g y a r protestantizmusban l á t t a a m a g y a r nemzet függetlenségének legerősebb támaszát. A dinasztia e^y egységes abszolút k a t h o l i k u s monarchia megalkotását t ű z t e k i céljául és ez a szándék i r á n y í t o t t a több mint három századon keresztül lépéseit a m a g y a r protestánsokkal szemben. A k i a m a g y a r történelem l a p j a i t f o r g a t j a , a protestáns' e g y h á z a k végnélküli, folyton ismétlődő sérelmi panaszaival találkozik. Ezen panaszok állandóan m e g m a r a d t a k a f e g y v e r r e l kivívott "békekötések f o l y t á n hozott törvények dacára. A z 1791. évi 26. törvénycikknek a protestánsok vallásszabadságát némileg biztosító rendelkezéseit sem a k i r á l y , sem a hatóságok be nem t a r t o t t á k és nem a k a d t hatalom, amely a t ö r v é n y t megszegő elemeket a t ö r v é n y betartására kényszerítette volna. Bizonyára felháborító, de bizonyos tekintetben t r a g i k o m i k u s is az az eljárás, amellyel az udvar a protestánsok sérelmes p a n a s z a i t elintézte. A z elintézés rendes módja az volt, h o g y az í r á s b a n beadott felterjesztésekre e g y á l t a l á b a n nem feleltek, amikor pedig, a m i ismételve történt, a protestáns egyházak küldöttséggel j á r u l t a k a k i r á l y elé, az uralkodó a legmelegebb szavakkal biztosította a k ü d ö t t s é g t a g j a i t jóakaratáról. sajnálkozását fejezte ki afelett, h o g y a m a g y a r a l k o t m á n y nem ad neki módot, h o g y ő a p a n a s z o k a t . m a g a elintézze, de megígéri,

6 hogy azokat a helytartótanács felelően f o g j a elintéztetni.

meghallgatásával

az i g a z s á g n a k

meg-

A z u r a l k o d ó t e h á t a h e l y t a r t ó t a n á c s o t á l l í t o t t a oda b ű n b a k n a k , ez u t ó b b i pedig teljesen a k l é r u s b e f o l y á s a a l a t t á l l v á n és p á p a i a b b lévén a p á p á n á l , a sérelmi p a n a s z o k a t természetesen e l u t a s í t o t t a . Érdekes, h o g y p r o t e s t á n s f ő g o n d n o k o k h e r c e g K o h á r y m a g y a r u d v a r i kancellártól a z t a b i z a l m a s értesítést n y e r t é k , h o g y a kedvezőtlen rendeletek egyenesen a l e g f e l s ő b b k a b i n e t t ő l j ö n n e k a m a g y a r k o r m á n y s z é k e k h e z . * E z a jogértő és évtizedeken k e r e s z t ü l t a r t o t t állapot okozta azt, hogy a protestáns egyházak majd egyenként külön, majd együttesen szövetkezve védekeztek a z e l n y o m á s ellen és midőn a p r o t e s t á n s o k v é g r e b e l á t t á k , h o g y a k i r á l y h o z h i á b a f o r d u l n a k , a tizenkilencedik század h a r m a d i k évtizedében az o r s z á g g y ű l é s h e z f o r d u l t a k , ahol k e d v e z ő b b e r e d m é n y t é r t e k el és ahol v é g r e az 1848. évi X X . t ö r v é n y c i k k b e n el l e t t ismerve elvileg a b e v e t t k e r e s z t y é n v a l l á s f e l e k e z e t e k e g y e n j o g ú s á g a és viszonossága. E z e n elvi kijelentéssel a z o n b a n a sérelmek m é g teljes orvoslást nem n y e r t e k , a p r o t e s t á n s o k ellenségei a z a k l a t á s t és az egyenlőségi elvbe ü t k ö z ő sérelmes e l j á r á s t t o v á b b is f o l y t a t t á k . A szab a d s á g h a r c leverése u t á n i időben az a b s z o l ú t k o r m á n y u g y a n a v a l l á s e g y e n l ő s é g h í v é n e k m o n d o t t a m a g á t , de a p r o t e s t á n s a u t o n o m i a letörésére i r á n y u l ó tervei (1859-iki p á t e n s ) és a római p á p á v a l k ö t ö t t Goncord a t u m n a k a p r o t e s t á n s o k a t is sértő rendelkezései e l á r u l t á k , h o g y az a b s z o l ú t k o r m á n y n a k nem volt őszinte s z á n d é k a a p r o t e s t á n s o k sérelmeivel törődni. A z a l k o t m á n y v i s s z a á l l í t á s á v a l , meglehetős h u z a v o n a u t á n , siker ü l t a p r o t e s t á n s o k n a k zsinatok m e g t a r t á s á r a a k i r á l y i e n g e d é l y t megk a p n i és a zsinatot 1891. évi december 5-én a k é t p r o t e s t á n s e g y h á z Budapesten megnyitotta. E z e n zsinatokon v e t ő d ö t t fel az az eszme, h o g y az 1848. évi X X . t ö r v é n y c i k k b e n elismert v a l l á s e g y e n l ő s é g és v i s z o n o s s á g n a k g y a k o r l a t i é r v é n y t szerzendő, m i n d k é t e g y h á z k ü l d ö t t e i b ő l egy á l l a n d ó a n m ű k ö d ő b i z o t t s á g a l a k í t t a s s é k . A z ennek f o l y t á n m e g a l a k u l t b i z o t t s á g a z u t á n , m e l y h i v a t a l o s a n „a k é t p r o t e s t á n s e g y h á z a t közösen érdeklő ü g y e k b e n k i k ü l d ö t t v e g y e s b i z o t t s á g " elnevezést n y e r t e , azok az ü g y e k t á r g y a l t a t t a k , a m e l y e k e t esetről-eset re a két e g y h á z f ő h a t ó s á g a , a r e f o r m á t u s o k e g y e t e m e s k o n v e n t j e és a z e v a n g é l i k u s o k e g y e t e m e s g y ű lése tanácskozás, v é l e m é n y a d á s , esetleg h a t á r o z a t h o z a t a l v é g e t t oda á t tett. A b i z o t t s á g h a t á r o z a t a i t az elnök által esetről-esetre összehívott ülésekben az előadó á l t a l elkészített m u n k á l a t o k a l a p j á n hozta meg. * Zsilinszky Mihály a magyarhoni protestáns egyháztörténete 617. lap.

τ F e l m e r ü l h e t az a kérdés, h o g y ezidő szerint, midőn a m ú l t b a n felmerült sérelmek látszólag orvosoltattak, a m i t abból lehet következtetni, hogy ú j a b b a n nem igen f o r d u l n a k elő a nyilvánosságra kerülő panaszok, nem e felesleges a m á r harmincnégy esztendő óta fennálló bizottság m u n k á j á t f o l y t a t n i és nem e célszerűtlen a keresztyén e g y h á z a k közötti egyetértést a m ú l t b a n előfordult sérelmeknek m i n t e g y felmelegítésével bolygatni? Hosszabb megfontolás után azon meggyőződésre jutottam, h o g y a közös bizottság m u n k á j á n a k megismertetése nemcsak történelmi szempontból kívánatos, hanem m u n k á j á n a k f o l y t a t á s a , különösen a meg nem oldott és az alábbiakban ismertetett kérdéseket tekintve, hazai politikánknak a jövőben v á r h a t ó fejlődésére való tekintettel is sem nem felesleges, sem a többi felekezetekre nem lehet sérelmes. E z e n m u n k a közzététele u g y a n i s távolról sem a k a r felekezeti harcra való ösztönzés lenni. Ellenkezőleg! Azzal, h o g y k i m u t a t j u k , mit é r t ü n k el eddig igényeinknek békés úton való érvényesítésével, meg a k a r j u k m u t a t n i a n n a k az ú t j á t és a n n a k a lehetőségét, miként lehet h a z á n k b a n a vallási békét egy kis jóakarattal, harc nélkül is véglegesen biztosítani. Sztehlo

Kornél.

I. A protestáns közös bizottság megalakulása. A r e f o r m á t u s e g y h á z n a k 1891. évi december hó 5-én Budapesten m e g n y i t o t t országos zsinatának 1891. évi december hó 14-én t a r t o t t ülésén az elnökség bejelentette, h o g y az ágostai hitvallású evangélikus e g y h á z zsinatának elnöksége által arról értesíttetett, hogy az ágostai hitvallású evangélikus egyház országos zsinata szem előtt t a r t v a , hogy v a n n a k ügyek, melyek a két testvér evangélikus e g y h á z a t közösen érdeklik, ezen ü g y e k r e nézve, rokoni érzettől vezetve, bizottságot választott oly utasítással, hogy amennyiben a testvéregyház zsinata u g y a n i l y e n bizottságot küldene ki, azzal e g y ü t t is tárgyalhasson. E z t az i n d í t v á n y t a zsinat elfogadta és egy huszonnégy tagból álló bizottságot k ü l d ö t t ki, amely az ágostai hitvallású e g y h á z által k i k ü l d ö t t bizottsággal e g y ü t t azt javasolta, hogy mindkét zsinat utasítsa az egyetemes konventeket, h o g y a m i n d k é t e g y h á z a t közösen érdeklő ü g y e k b e n való közös értekezés céljából évről-évre v a g y az évek bizonyos sorára egyenlő számú bizottságokat válasszanak, kik a szükséghez képest értekezés végett összejönni és anélkül, hogy őket a végleges elhatározás joga megilletné, tanácskozásaik eredményéről a k i k ü l d ő konventnek véleményes jelentést tenni t a r t o z n a k . E z e n j a v a s l a t elfogadtatván, az ágostai hitvallású evangélikus egyetemes gyűlés megválasztotta a közös bizottság t a g j a i t és a közös bizottság 1892. november 26-án t a r t o t t első ülésében m e g a l a k u l t . A z első bizottság tagjai voltak Tisza K á l m á n elnöklete a l a t t : a reformátusok közül: báró BánfTv Dezső, gróf Degenfeld József, Kiss. Aron, K i s Gábor, P a p p Gábor, Szabó J á n o s , Szász Domokos, Szász K á r o l y , gróf Tisza Lajos, Tóth Sámuel; az ágostai hitvallású evangélikusok részéről: báró P r ó n a y Dezső, Péchy Tamás, F a b i n y i Theofil, R a d ó K á l m á n . K a r s a y Sándor, Zelenka Pál. Boltik Frigyes, S á r k á n y Sámuel, Bánó József, G y ő r y Elek, báró E o d m a n i c z k y Géza, H o r v á t h Sándor budapesti és Sztehlo Kornél. A bizottság világi elnökei voltak Tisza K á l m á n , m a j d báró B á n f f y Dezső, 1911 óta pedig gróf Degenfeld József.

10 E g y h á z i elnökei: Baltik Frigyes, ennek halála u t á n G e d u l y Henrik. J e g y z ő k : dr. Zsigmondy Jenő, ennek lemondása után dr. B a k s a Lajos, most Szelényi A l a d á r . E l ő a d ó j a : Sztehlo Kornél. A bizottság első teendője volt azon sérelemeket megállapítani, amelyek az 1848. évi X X . törvénycikk által elismert vallásegyenlőségi elvbe ütköztek. A v a l l á s ü g y i k o r m á n y m a g a kívánta, h o g y a protestánsok ezen sérelmeket ismertessék. A z 1892-től 1903-ig t a r t o t t több ülésben foglalkozott a bizottság ezen kérdésekkel, de érdemleges m u n k á t csak abban az emlékiratban t a l á l u n k , amelyet a következő fejezetben ismertetünk.

II. Az 1903-ban közzétett emlékirat. A z emlékiratot, m i u t á n n y o m t a t á s b a n megjelent és a n n a k idején a két egyház illetékes köreivel közölve lett, n a g y terjedelme m i a t t e h e l y ü t t teljes szövegében nem közöljük, kiemeljük mégis, h o g y a sérelmi pontok a következők voltak: 1. Jogtalan hittérítés k i s k o r ú a k k a l szemben, kényszer, fenyegetés v a g y csábítás alkalmazása mellett. E z különösen a Mária kongregációja című i f j ú s á g i egyesületek célja. Eseteket közöl az emlékirat ezen vád alapossága mellett. 2. A protestáns hitoktatás megakadályozása. E z történik a katholikus iskolákban és tanítóképezdében. 3. Hitelveinkkel ellenkező vallási cselekmény teljesítésére kényszerítés. Nemcsak katholikus, hanem állami iskolákban is kényszerítik a gyermekeket a k a t h o l i k u s egyház ünnepén való részvételre. N a g y p é n t e ken m u n k á r a kötelezik a protestáns vallású munkásokat, stb. 4. A temetők használatának jogtalan megakadályozása hatósági közegek segítségével. 5. Az egyenlőségi elvek egyéb megsértései: a protestáns vallásra á t t é r t t a n á r állami intézetben nem k a p a l k a l m a z á s t ; az egyetemen nincs evangélikus theologiai f a k u l t á s ; a vallásügyi miniszter a római k a t h o l i k u s papsággal szemben törvénysértés esetében nem lép fel; egyenlőtlenül b á n i k a k o r m á n y a hitoktatók díjazásánál és az állami britokokon alkalmazott lelkész fizetésénél, stb. 6. Jogellenes megadóztatás. A z emlékirat részletesen felsorolja a p á r b é r és a k e g v u r a s á g i terhekre vonatkozólag fennálló és bírói ítéle-

11 tekkel is v é d e t t sérelmeket és k i m u t a t j a a z o k n a k t a r t h a t a t l a n s á g á t és t ö r v é n y b e ütköző voltát. A z e m l é k i r a t m á s o d i k részében ..Dotáció" címen a z o k k a l a szükségletekkel f o g l a l k o z i k , a m e l y e k fedezésére az á l l a m h o z z á j á r u l á s á t kéri, k i m u t a t v á n különönsen a f e d e z e t h i á n y m i a t t b e á l l o t t a r á n y t a l a n m e g a d ó z t a t á s t , a m e l y egyes e g y h á z k ö z s é g e k n e k lételét a l a p j á b a n m e g i n g a t j a . Részletesen f e l s z á m í t j a , m e n n y i kell adóssági s e g é l y a l a p létesítésére; az e g y h á z k ö z i g a z g a t á s i költségeire; a lelkészek k o r p ó t l é k á r a ; az országos lelkészi n y u g d í j i n t é z e t évi segélyezésére; v a l l á s t a n í t á s r a ; k u l t u r á l i s és h u m a n i t á r i u s i n t é z m é n y e k r e és lelkész- és t a n á r k é p e z é s r e . V é g ü l a m i n i s z t e r h e z és a t ö r v é n y h o z á s h o z k é r e l m e t intéz, h o g y az e m l é k i r a t b a n f o g l a l t a k n a k orvoslásáról g o n d o s k o d j é k . F e l t ű n ő , h o g y a vegyes h á z a s s á g o k t ö r v é n y e s s é g é n e k kérdése és az azokból s z ü l e t e t t g y e r m e k e k r e v o n a t k o z ó megegyezésnek a p r o t e s t á n sokra nézve sérelmes volta a z 1903. évi e m l é k i r a t b a n m é g nem k e r ü l t szóba. A b i z o t t s á g t a g j a i közül többen, többi k ö z ö t t ezen sorok írója is, f e l h í v t á k a b i z o t t s á g figyelmét ezen kérdésekre, de a b i z o t t s á g T i s z a K á l m á n azon n y i l a t k o z a t a f o l y t á n , h o g y a r e v e r z á l i s o k b a n a k a t h o l i k u s k l é r u s n a k a d o t t e n g e d m é n y k o m p r o m i s s z i u m g y a n á n t szolgált a r r a nézve, h o g y a k l é r u s az e g y h á z p o l i t i k a i t ö r v é n y e k e t t á m a d n i nem f o g j a , a kérdés t á r g y a l á s á t ó l elállt. A jelen s z a k a s z b a n i s m e r t e t e t t e m l é k i r a t t a l m á r a T i s z a I s t v á n első elnöksége idejében f e n n á l l o t t k o r m á n y f o g l a l k o z o t t . 1904. évi október hó 20-án 4972. Μ. E . szám a l a t t értesítette a bizottságot, h o g y az e m l é k i r a t első részében f o g l a l t sérelmeket alapos v i z s g á l a t t á r g y á v á f o g j a t e n n i és ennek e r e d m é n y é h e z képest f o g á l l á s t f o g l a l n i . A z t m o n d j a m é g i s : „ m á r most k í v á n o m m e g j e g y e z n i , h o g y a m i a. dolog elvi o l d a l á t illeti, a k o r m á n y t is, v a l a m i n t egész működésében ú g y ezen kérdések e l b í r á l á s á n á l is csak azon n a g y s z e m p o n t vezetheti, h o g y a t ö r v é n y ezen b e v e t t v a l l á s f e l e k e z e t e k között tökéletes egyenlőség és viszonosság az egész vonalon é r v é n y e s ü l j ö n , természetesen tekintetbe vételével a törvényes fejlődés és az egyes vallásfelekezetek benső természete által elő'idézett különös viszonyoknak". A m i az a n y a g i i g é n y e k kielégítését illeti, Tisza állami t ö r v é n y a l t a l m e g h a t á r o z a n d ó állami dotációban a k a r j a m e g a d n i a segélyt, a m e l y n e k mikénti f e l h a s z n á l á s a t e k i n t e t é b e n az e g y h á z a k autonómiáj u k h a t á s k ö r é b e n intézkednének. K ü l ö n ö s s ú l y t h e l y e z a n y u g d í j i n t é zetek kellő d o t á c i ó j á r a . Midőn a koalíciós k o r m á n y v e t t e át az ü g y e k intézését, gróf A p p o n v i A l b e r t vallás- és k ö z o k t a t á s ü g y i miniszter f o g l a l k o z o t t az

12 1848. évi X X . t ö r v é n y c i k k v é g r e h a j t á s á n a k kérdésével. K é t leiratot i n t é z e t t ebben az ü g y b e n a p r o t e s t á n s közös bizottsághoz. A z e g y i k 1907. évi j a n u á r 24-én kelt, a m á s o d i k u g y a n e z évi 22.398. szám a l a t t m á j u s hóban. A z u t ó b b i b a n a m i n i s z t e r é r t e s í t e t t e a közös bizottságot, h o g y e g y i d e j ű l e g u t a s í t o t t a a m. kir. központi á l l a m p é n z t á r t , h o g y a m a g y a r o r s z á g i e v a n g é l i k u s r e f o r m á t u s és á g o s t a i h i t v a l l á s ú e v a n g é l i k u s e g y h á z a k n a k az 1848. évi X X . t.-c, 3. §-a értelmében leendő államsegélye fedezéséül és p e d i g az e g y h á z i adózás rendezésére, illetőleg a hívők fej- és v a g y o n i a d ó z á s á b a n m u t a t k o z ó t ú l t e r h e l t s é g m e g s z ü n t e t é sere, az e g y h á z i k ö z i g a z g a t á s költségeire és a z országos n y u g d í j i n t é z e t segélyezésére összesen 1,000.000, a z a z e g y millió k o r o n á t és p e d i g ebből az ágostai h i t v a l l á s ú e v a n g é l i k u s e g y h á z segélye g y a n á n t 301.200 koron á t fizessen k i és f e l h í v j a a b i z o t t s á g elnökségét, h o g y mielőbb m u t a s s a be azon a r á n y o s kiosztási tervet, m e l y szerint jövőben e címen n y e r e n d ő á l l a m s e g é l y az egyes e g y h á z a k között f e l o s z t a n d ó lesz. A m á s i k l e i r a t n a g y o b b f e l t ű n é s t k e l t e t t p r o t e s t á n s k ö r ö k b e n és m i u t á n a l e i r a t és a közös b i z o t t s á g válasza élesen m e g v i l á g í t j á k az a k k o r i k o r m á n y és a p r o t e s t á n s k ö r ö k között f e n n f o r g o t t nézeteltérést, szó szerint k ö z ö l j ü k ezen i r a t o k a t a következő s z a k a s z b a n .

III. Ellentét a közösbizottság és a vallásügyi miniszter között. A közös b i z o t t s á g elnökei 1907. évi j a n u á r h ó b a n k é r v é n y t a d t a k be a vallás- és k ö z o k t a t á s ü g y i miniszterhez, m e l y b e n a z 1848. évi X X . t ö r v é n y c i k k v é g r e h a j t á s á t i n d o k o l t a n m e g s ü r g e t t é k és k é r t é k a korm á n y t , h o g y s é r e l m e i n k t á r g y á b a n az i n t é z k e d é s e k e t esfetleg a bizottság u n k k a l való t o v á b b i t á r g y a l á s a l a p j á n mielőbb m e g t e g y e . Gróf Apponyi Albert m. kir. vallás- és k ö z o k t a t á s ü g y i miniszter erre a s ü r g e t é s r e 6432. szám a l a t t , 1907. évi j a n u á r hó 24-én ezzel válaszolt. „Az 1848. é r i X X . t.-cikk végrehajtása tárgyában az ev. ref. egyetemes convent és ág. hitv. ev. egyház egyetemes gyűlése részéről, a két protestáns egyházat közösen érdeklő ügyekben kiküldött bizottság elnökeinek hozzám intézett kérvényére vonatkozólag, melyben az 1848. évi X X . t.-cikk 2. §-ánab végrehajtását kérik, a következőkről van szerencsém a bizottságot értesíteni: Az 1848. évi X X . t.-cikk 2. §-a kimondja, hogy „E hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetre nézve külömbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság állapíttatik meg." A hivatkozott törvényszakaszban kimondott elvet az 1868. évi L I I I . t.-cikk nem csak f e n t a r t o t t a , hanem a keresz-

tény vallásfelekezeteket illetőleg megíelelőleg és kötelezőleg szabályozta, s az 1895. évi X L I I I . t.-cikk ö. §-ában szintén kifejezést nyert. Minthogy a felekezetek közötti teljes béke és megnyugvás csak ugy érhető el, ha jogviszonyaik a tökéletes egyenlőség és viszonosság alapján nyugosznak, s minthogy a felekezetek közötti béke állandósítása és a súrlódások kikerülése nem csak a felekezetek, lianem az állam jól felfogott érdeke is, a kormánynak legkomolyabb törekvése és feladata a fenthivatkozott törvényekben lefektetett elvnek szigorú végrehajtása. A törvény eme rendelkezése önmagában véve is oly természetű befejezett parancs, hogy míg· egyfelől annak általános rendeletekkel való további végrehajtása alig eszközölhető, másrészt feleslegesnek mutatkozik abból a szempontból is, mert az általános rendeletek ellen az egyes felekezetek éppen úgy véthetnek, mint a törvény ellen. Miért is a törvény e szakaszának végrehajtása körül a dolog természeténél fogva a kormánynak az a feladata, és. teendője, hogy a törvényben lefektetett elvet minden egyes concrét esetben a legszigorúbban alkalmazza és a felmerülő és tudomására j u t o t t és hozott jogsérelmeket a törvény intentióinak megfelelőleg orvosolja. A felekezetek közötti jogegyenlőség és jogviszonosság törvényileg megállapíttatván, annak szigorú betartása úgy a felekezetek, m i n t a kormánynak kötelessége, s az elv betartása már önmagában is a törvény végrehajtása. Van szerencsém egyébként tisztelettel megjegyezni, hogy a hivatali elődeimhez intézett memorandumban a Bizottság által felhozott concrét sérelmi esetek már hivatali elődeim által vizsgálat tárgyává tétettek és a mennyiben még függőben volnának, az i t t kifejezett elv szerint fognak elintéztetni. Budapesten, 1907. évi január hó 24-én. Apponyi s. k." A vallás- és k ö z o k t a t á s ü g y i m i n i s z t e r ú r l e i r a t a a b i z o t t s á g g a l közöltetvén, a r r a 1907. évi m á r c i u s hó 11-én t a r t o t t ülésében f e l i r a t o t intézett a m i n i s z t e r ú r h o z , a m e l y n e k t a r t a l m a a k ö v e t k e z ő : Ν agyméltóságod leiratában minden kételyt kizárólag azt az álláspontját fejezi ki, hogy velünk az 1848.' évi X X . .t.-cikk 2. §-ának végrehajtása tárgyában tovább tárgyalni nem akar, mert Nagyméltóságod szerint az egyenlőségi elv kimondása által a kérdés már meg is van oldva, és ezért ezen kérdésben nincs mit tárgyalni. Nagyméltóságod ezen álláspontjával szemben kötelességünk azt k i m u t a t n i , hogy Nagyméltóságod álláspontja téves, és hogy' a törvényben megállapított egyenlőségi elv megvalósítása részletes törvényhozási intézkedéseket tesz szükségessé. Tesszük pedig ezt a következőkben: Nagyméltóságod leiratában erősen · hangoztatja, hogy „a kormánynak legkomolyabb törekvése és feladata a 4 8 : X X . t.-cikk 2. §-ában lefektett elvnek szigorú végrehajtása", de azt mondja, hogy az egyenlőségi elvnek általános rendeletekkel való végrehajtása alig eszközölhető, másrészt feleslegesnek t a r t j a abból a szempontból is, mert az általános rendeletei: ellen az egyes felekezetek épp úgy véthetnek, mint a törvény ellen! Megnyugvással vennők azt a kijelentést, hogy a kormány az 1848 : X X . t.-cikk 2. §-ában lefektetett egyenlőségi és viszonossági elvet tiszteletben t a r t j a és legkomolyabb törekvése azt végrehajtani,- ha ezzel a kérdés meg lenne oldva, de általános ki-

16

jelentésekkel a kérdés megoldva nincs, sőt azzal, hogy Ν agy méltóságod a felvetett kérdések elöl kitér, a kimondott elv végrehajtásának még a reményétől is meg vagyunk fosztva. N e m arról van i t t szó, hogy a törvényhozás vagy a k o r m á n y által elism e r t e t n i a k a r j u k a vallásegyenlöség elvét. Hiszen ezen a háromszáz éves küzdelem után, hála Istennek, t ú l vagyunk· és nem képzelhető Magyarországon kormány, legyen az bármily reactionarius, amely ezt az elvet megtagadh a t n á . Nagyméltóságod tehát az egyenlőségi elvnek puszta hangoztatásával sem u j a t nem mond, sem a r r a , amit mi kívánunk és kérünk, nem felel. Mi u g y a n i s nem a vallásegyenlőség elismerését, hanem annak megvalósítását kívánjuk, és adatokat, tényeket hoztunk fel arra nézve, hogy a vallásegyenlőség megvalósítva nincs, és kijelöltük azon eszközöket, amelyek segítségével az elv megvalósítása szerintünk keresztülvihető. Ezen eszközökre és azok m i k é n t i alkalmazására nézve k é r t ü n k és várt u n k mi a kormánytól választ és intézkedést és s a j n á l a t t a l l á t j u k , hogy a kormány ezekkel a.kérdésekkel foglalkozni egyáltalában nem akar. Véleményünk, amelyben 1903-ban az 1848 : X X . t.-cikk 2. és 3. §-ának megvalósítását s ü r g e t t ü k , két főrészre oszlik. Az első rész a 2. §. végreh a j t á s á t tárgyazza és ebben az életből m e r í t e t t példákkal bizonyítjuk, hogy az e hazában bevett vallásfelekezetek között a teljes egyenlőséget biztosító elv még m i n d i g végrehajtva nincsen. Igaz, hogy ezen fejtegetéseink keretében nemcsak a vallásegyenlőségi elv megsértését magában foglaló állapotok és intézkedések megváltoztatását s ü r g e t t ü k , hanem azt is, hogy az ezen elvnek megfelelőleg hozott, a vallásfelekezetek egymás közti viszonyait helyesen szabályozó törvények tökélyesittessenek oly célból, hogy ezen törvényeknek végrehajtása biztosíttassék. Ezzel a látszólagos kitéréssel nem t é r t ü n k el a X X . t.-cikk 2. §-ában k i m o n d o t t elv megvalósításának sürgetésétől, mert a vallásfelekezetek közötti egyenlőség csak úgy nyugszik szilárd alapon, ha a vallásfelekezeti viszonyokat szabályozó törvények végrehajthatósága biztosítva van, m e r t csak ekként akadályozhatok meg azok a túlkapások, amelyek a felekezetek közötti békét, megzavarják, az egyenlőséget és viszonosságot sértik. K i t e r j e s z k e d t ü n k továbbá azon intézmények ismertetésére is, amelyek m i n t a vallásközi béke súrlódási p o n t j a i és a vallásegyenlőségi elv érvényesítésének akadályai az igazságnak .megfelelően szabályozandók. P a n a s z k o d t u n k végre arról is„ hogy egyesek sértik a vallásfelekezetek közötti egyenlőség elvét és hogy a hatóságok ezen sérelmeket a fennálló törvények dacára nem orvosolják. Mindezen fejtegetéseinkre Nmgod mély s a j n á l a t u n k r a csupán azzal felel, hogy a kormány a vallásegyenlőségi elvet komolyan v é g r e h a j t a n i iparkodik és hog'y a vallásegyenlőségi elv megvan, a felhozott concrét sérelmi esetek pedig már hivatali elődei által vizsgálat tárgyává tétettek, részben már el is intéztettek és amennyiben még függőben volnának, az itt k i f e j t e t t elv szerint fognak elintéztetni. Arra a k i f e j t é s e i n k r e azonban, hogy a vallásügyi törvények ellen vétők t ú l k a p á s a i ezen törvények tökéletlensége, a sanctió hiánya miatt nem orvosolhatók, hogy egy, a törvénnyel ellentétben álló joggyakorlat alaptörvc-

nyeinket félremagyarázza és valódi értelméből k i f o r g a t j a (•< hogy vannak jogintézményeink, amelyek az egyenlőségi elvvel meg nem férnek, Xagyméltóságod egyáltalában nem reflektál. Feleslegesnek t a r t j a azonban Nagyméltóságod ezen viszonyok rendezését azért is, mert az efí.ves felekezetek az általános rendeletek ellen épp úgy véteni fognak, mint a törvény ellen. Ezen kijelentésre azt jegyezzük meg. hogy: 1. Mi nem ú j a b b általános elvi kijelentéssel, hanem az illető concrét viszonyokat az egyenlőség elvének megfelelő módon szabályozó törvényhozási, illetőleg kormányzási intézkedésekkel ó h a j t j u k ezen kérdéseket rendeztetni. 2. Éppen ezért k é r ü n k a törvények meg nem t a r t á s á r a sanetiót, hogy a t ö r v é n y t betartsák. 3. Az a kijelentés, hogy ú j a b b jogszabályt azért nem kell hozni, mert azt úgy sem fogják m e g t a r t a n i , meglepő ugyan, de el nem fogadható, mert bízunk abban, hogy a törvényt a kötelességtudó emberek meg fogják tartani, a kötelességszegőket pedig a törvény f o g j a a köteles engedelmességre kényszeríteni. Abban is f é l r e é r t e t t e Ν agy méltóságod a mi véleményünk első részét, m i n t h a az egyebet sem tartalmazna, mint vallásügyi sérelmek felsorolását, amelyeket a szokott módon azzal véli elintézhetni, hogy azoknak az egyenlőségi elv szemmeltartásával való elintézését megígéri. Mi nem a n n y i r a az egyes esetekben előforduló, többnyire már helyre nem is hozható sérelmek orvoslását nem az egyenlőségi elv elleni sértés megtorlását céloztuk a concrét esetek felsorolásával. Ezt már azért sem kív á n j u k , mert felszólalásunknak nem az a főcélja, hogy a visszaélések megtoroltassanak, hanem az, hogy a visszaélések a jövőben megakadályoztassanak azáltal, hogy egyrészt törvénnyel állapíttassanak meg azok a jogi következmények, amelyek a már létező törvények m e g t a r t á s á t és végrehajtását biztosítják, másrészt kiküszöböltessenek azok az állapotok és intézmények, melyek, m i n t a vallásközi viszonyok súrlódási p o n t j a i , a vallási békét folyton veszélyeztetik, a kedélyeket elkeserítik, a honpolgárokat egymással szemben ellentétes, sőt ellenséges helyzetbe sodorják. Ez a mi ó h a j t á s u n k és jogos követelésünk. Mi akarjuk a vallási bél-él, és nem azok, akik ezen kérdések rendezésétől irtóznak, m e r t egyes vallásfelekezetek érzékenységét nem merik felkölteni. Téves az a felfogás, m i n t h a ezen kérdések rendezésének sürgetése valamely felekezet elleni támadás természeténél birna. A törvények, melyeket mi a k a r u n k , nem valamely vallásfelekezet, vagy a n n a k közegei ellen i r á n y u l n a k , h a n e m minden h o n p o l g á r t kötelezőleg rendeznék a még nem rendezett jogviszonyokat, és éppen úgy képeznének biztosítékot a protestáns részről elkövetett túlkapások ős visszaélések ellen, mint megfordítva. E r e d m é n y e ped i g ezen törvényeknek éppen az lenne, hogy a vallásfelekezetek között fenforgó súrlódási pontok kiküszöböltetvén, a béke és az egyetértés a vallásfelekezetek között biztosíttatnék. Nem a k a r j u k ismételni azokat a panaszokat, amelyeket többször hivatkozott véleményünkben a jogtalan és törvén,\ ellenes hittérítésre, a protestáns h i t o k t a t á s n a k némely r. kath. vallású isko-

lókban való megakadályozására, a temetők használatára és az azokban való temetkezés megakadályozására vonatkoznak. Nagyméltóságod azon ünnepélyes ígérete, hogy ezek a sérelmek a jövőben az 1 egyenlőség és viszonosság elvének szemmeltartásával f o g n a k orvosoltatni, m e g n y u g t a t , b e n n ü n k e t és csak akkor f o g j u k újból a kényszerrendszabályok megalkotását Sürgetni, ha azon reményünkben, hogy a vallási türelmesség t e r j e d é s e és a jogok kölcsönös tiszteletben t a r t á s a t ű r h e t ő állapotokat f o g teremteni, csalatkoznánk. Érdemleges választ és elintézést kell azonban k é r n ü n k , a véleményünk V. fejezetében felhozott sérelmeket illetőleg. Ezen fejezetben ugyanis sok m i n d e n f é l e oly sérelemről panaszkodtunk, amelyeken maga a m. k i r . kormány segíthetne, lia az egyenlőségi elv megvalósítását komolyan venné. Örömmel vennők tudomásul a kielégítő választ, de a k a p o t t válasz egyáltalában nem kielégítő. Azt m o n d j a Nagyméltóságod, hogy a bizottság által felhozott sérelmi esetek már hivatali elődei által vizsgálat tárgyává tétettek, részben m á r el is intéztettek és amennyiben még függőben volnának, az i t t k i f e j e z e t t elv szerint fognak elintéztetni. Nagyméltóságod válasza sokkal inkább m e g n y u g t a t o t t volna, ha egyenként megjelölte volna azokat az eseteket, amelyek már elintéztettek és. ha t u d a t n á velünk az elintézés m i k é n t j é t is, és megjelölné azokat az akadályokat is, amelyek az el nem intézett esetek elintézésének ú t j á b a n állanak. M i u t á n Nagyméltóságod egyik k í v á n s á g u n k r a sem m o n d j a , liogy az nem volna jogos és nem volna teljesíthető és m i u t á n ezen p o n t b a n csakis oly kívánalmak v a n n a k felsorolva, amelyek teljesítése a kormánytól f ü g g , újból k é r n ü n k kell Nagyméltóságodat, hogy tettekkel váltsa be azon igéretét, liogy a kormány a törvénj r ben l e f e k t e t e t t egyenlőségi elvet a legszigorúbban alkalmazni f o g j a . Ezen szempontból újból figyelmébe a j á n l j u k N a ^ y méltóságodnak mindazt, amit az evangélikus újoncok felesketésére, a t a n á r i kinevezésekre, az állami intézetekben alkalmazott h i t o k t a t ó k díjazására, az evang. theológiai f a k u l t á s n a k a budapesti egyetemen való felállítására, az apácáknak a közhatósági kórházakban való alkalmzására nézve korábbi fejterjesztéseinkben elmondottunk. N a g y fontosságot t u l a j d o n í t u n k azonban annak és a- megoldás ellialogatását tovább nem t ű r h e t ő n e k t e k i n t j ü k , hogy a párbér és hasonló szolgáliaiásnb kérdése végre az 1848: X X . törvénycikk 2. §-ában k i f e j e z e t t elvnek megfelelöleg h a l a d é k t a l a n u l megoldassék és hogy a kormány ezen kérdések mikénti elintézése tárgyában n y í l t a n és őszintén m o n d j a meg véleményét. i f i k é p p gondolja orvosolhatónak Nagyméltóságod az egyenlőségi elv puszta hangoztatása által a párbér-sérelmeket ? Igaz, hogy ez a kérdés a törvény szempontjából igen egyszerű és világos. Az 1.791. évi 26. t.-c. h a t á r o z o t t a n és minden kétséget kizárólag megszüntette azt a jogtalan és viszás állapotot, hogy evangélikus hívek a róm. kath. plébánosnak vagy k á n t o r n a k p á r b é r t , stólát vagy egyházi viszonyon alapuló tartozást fizessenek. Mégis a törvény ezen világos rendelkezése, dacára mai nap is előfordul és m i n d u n t a l a n panaszok érkeznek hozzánk, hogy közigazgatási hatóságok és bíróságok marasztalják híveinket az ily-

17 féle szolgáltatásokban. Majd a canonica visitatió, mint szerződési jogcím, majd a telki teher theóriája lesz előrántva, amelyek segélyével ki lesz forgatva a törvény határozott intenciója és világos értelme. Már maga az a feltevés, hogy ezek a kérdések per tárgyává tehetők, megsértése a törvénynek és ezeknek a kérdéseknek bírói ú t r a való utalása által is csak a felekezetek közötti perpatvar és egyenetlenkedés fokoztatik. x\ róm. katholikus egyháznak magának sem érdeke az, hogy ily kicsinyes, anyagi szempontból alig számbavehető zaklatásokkal a más vallásúak elkeseredését maga ellen irányítsa és ébren tartsa. Az autonómiával, amely után a rk. hívek törekesznek, meg éppen nem egyeztethető össze a más vallásúak megadóztatása, mert az az egyház, amely nem akarja, hogy az ő dolgaiba avatkozzanak, tartsa f e n n önmagát és ne kivánja a segélyezést más vallású hívektől. Súlyos jogsérelmét képezi végül az evangélikusoknak a rk. kegyurasági terhekkel való megterheltetése. A külföldi eredetű kegyurasági intézmény jogi alapja szerint egészen más λ olt, mivé az idők folyamán, különösn Ausztriában és. osztrák minta után (Concordatum) nálunk kifejlődött. Eredetileg ez egy kitüntetés, egy jutalmazás volt az egyház részéről azért, hogy egy-egy hitbuzgó templomot épített, azt jó karban t a r t o t t a és a plébános ellátásáról gondoskodott. A szolgáltatás teljesen önkéntes volt, kényszerre nem gondolt senki, a szolgáltatás volt- a prius, aztán jött a jutáim clZüS, £1 kegyúri jog adományozása. Az egyház lassan egyet f o r d í t o t t a dolgon és így okoskodott: „őseid javadalmat alapítottak, már most, te utód, tartsd fenn, mert ha azt nem teszed,, elveszem tőled az ezzel járó kegyúri jogot." A kegyúri tehrek teljesítésének elmulasztása tehát csakis a kegyúri jog elvesztését vonta maga után, a kényszerbehajtásra akkor az egyház még nem gondolt. Arról azonban, hogy az egyház összes személyi és dologi kadásait a kegyúr fedezze, a közönséges egyházjogban «ehol sincs szó. A tridenti zsinat rendelete szerint u székes és társas egyházak összes kiadásait a főpapok jövedelmeiből, a lelkipásztorkodással járó egyházjavadalomnál elősorban az egyházvagyon feles jövedelméből kell fedezni. (Kőnek egyház-jogtan kézikönyve, V. kiadás, 226. 1. Dr. Szeredy József Egyházjog, I I . kötet, 1376 1.) Az egyházi építkezéshez a t r i d e n t i zsinat (Sess. X X I . Cap. 7. de. ref.) szerint a kegyúr csak akkor volt köteles hozzájárulni, ha az egyház vagy javadalom u t á n bizonyos jövedelemben részesül, így magyarázzák a t r i d e n t i zsinat idézett szabályát Schulte, Walter, Permaneder és Dr. Szeredy egyházjogi írók is. Ezt a nézetet osztotta X I V . Benedek pápa is, állítván, hogy abból, mivel a kegyúr az egyház felépítésével már egy jótéteményt szerzett, nem következik, hogy még egy másik jótétemény szerzésére is szorítható. (Kőnek id. helyen 228. 1.) Szeredy id. müve u. ott, ki azt is m o n d j a : ha mindezekből a kívánt költség nem kerülne ki, akkor a plébánia kath. hivei szólítandók fel, miután kiválóan ezek érdeke forog fenn. A magyar törvény, amelyre Kőnek és Szeredy annak megokolása végett hivatkoznak, hogy nálunk a kegyúr tartozik az egyház építési költségeit fizetni, az 1723:71. ezt egy szóval sem mondja, sőt ellenkezőleg az 1. § ban azt rendeli, hogy ahol a főpapok és egyházi javadalom birtokosai

18 a javadalmakrói nem gondoskodnának és azokat pusztulni hagynák, javadalmaik zár alá vétessenek és az épületek helyreállítása és· javítása a zárlat jövedelmeiből eszközöltessék. A 2. pedig szórói-szóra ezt r e n d e l i : „ P r a e t e r e a etiam eo reflectendum, u t Episcopi et Ecelesiarum P a t r o n i de P a r o c h o r u m i n t e r t e n t i o n e et SSubsistentia a populo (ubi neccesum esset) p r a e s t a n d a ; prospiciant." Ezen törvény szerint tehát, amely pedig ú j a b b magyar törvénnyel megváltoztatva nincs, nemcsak az építkezés, hanem még a plébánosok elt a r t á s a sem követelhető a kegyúrtól, ez a püspökkel együtt csak gondoskodni köteles, hogy ezek a költségek, ahol szükséges, a néptől behajtassanak. A magyar egyházjogi írók ezen téves t a n í t á s a azonban úgjr á t m e n t a köztudatba, hogy ma azt már minden bíróság kétségtelen jogszabály gyan á n t elismeri, hogy a kegy urasági teher dologi teher, amely a nemesi birtok vagy a n n a k bármely birtokrészecskéjét akként terheli, hogy a kegyúr köteles nemcsak a plébános teljes ellátásáról gondoskodni, hanem az épületeket j a v í t a n i és a rombadőlteket újból felépíteni. A dologi teher létezését pedig a canonica visitatióról felvett jegyzőkönyvvel l á t j á k megállapítva, amelyről a C u r i a 31. sz. döntvényében kimondotta, hogy ez egymagában a dologi teher létezését nem á l l a p í t j a meg. H a b á r pedig a f e n t i e k szerint a kegyúri tartozások terjedelme és dclogi t e r h i minősége a magyar törvények szempontjából nagyon is kifogásolható, m i n k e t protestánsokat ez kevésbbé érdekel, de igenis, sérelmes reánk nézve az, hogy mi egy oly róm. kath. egyházi természetű jog címén, melyről mi szívesen lemondunk és amellyel élni nem a k a r u n k , köteleztetünk a róm. kath. egyház céljaira adózni. H o g y mi e r r e köteleztetünk, míg a katholikus földesúr e r r e a protestáns egyházzal szemben kötelezve nincs, ez talán mégis csak beleütközik az 1848: X X . törvénycikk 2. §-ában kimondott egyenlőségi elvbe ? Ahol valamely jogszabály, habár a törvény ellenére és a törvény meghamisításával keletkezett, és a bírói Ítéletekben nyilvánuló gyakorlatban oly mély gyökeret vert, m i n t nálunk a kegyurasági terhek viselési kötelességének tana, ott általános elvek hangoztatásával és azokra való utalással a bajon segíteni nem lehet, ott csak a törvényhozás á l l í t h a t j a helyre a téves tanítások által megzavart igazságot. F e l t é t l e n ü l szükség van t e h á t törvényre, amely ezt a százados igazságtalanságot, amely az 1848. X X . törvénycikkben kimondott elvvel homlokegyenest ellenkezik, a magyar közéletből kiküszöbölni fogja. T u d j u k , hogy a kérdés minden jogos igényt és érdeket kielégítő megoldása gondos előkészítést kiván s hosszabb előmunkálatokat igényel. Távol áll tőlünk, hogy annak elITamarkodott megoldását k í v á n j u k . De mentől nagyobbak a közmegnyugvást keltő rendezés nehézségei, annál szükségesebb, hogy aztonnal és komoly a k a r a t t a l f o g j u n k hozzá a megoldás előkészítéséhez. Hiszen, hogy ennek a kérdésnek az igazságos rendezése a római katholikus egyháznak is kiváló érdeke, bizonyítja azon anomalia, amely a róm. kath. egyház nagy sérelmére a főváros és a szabad kir. városok praesentálási jogát illetőleg f e n f o r o g . M i u t á n az igazság követelménye, hogy attól, aki a terhet viseli, a jog

•

19 gyakorlása sem tagadható meg, a róm. kath. egyház például a fővárosban kénytelen t ű r n i , hogy egy fővárosi róm. katli. plébánia megüresedése esetében a praesentálási jogot a törvényhatósági bizottság más vallású t a g j a i is gyakorolhassák. H o g y ez igazságtalan és t a r t h a t a t l a n állapot, a l á í r j u k . De ezt csak úgy lehet megszüntetni, ha azt a másik igazságtalnságot, hogy a másvallás ú a k a róm. kath. egyház szükségleteit fedezni kötelesek, szintén megszüntetjük. Ezen sérelmes állapot t a r t h a t a t l a n s á g a még jobban kiviláglik, ha azt a fennálló és eddig végre nem h a j t o t t állami törvény szempontjából nézzük. Az 1868. évi 53. t.-cikk 23. §-a kötelezi a városokat, amelyek valamely vallásfelekezet céljaira a házipénztárból segélyt nyújtanak,· hogy abban igazságos arányban a többi felekezetet is részesítsék. A fővárosnak az utolsó népszámlálás szerint van, a katonaságot nem számítva, 703.448 lakosa, ebből 427.112 róm. katholikus, 276.336 pedig másvallású. M i u t á n a főváros a róm. katholikus vallás céljaira 1907-re '833.129 koronát vett. fel a költségvetésbe, a lélekszám arányában a többi felekezeteknek 538.000 korona j á r n a . Ád azonban a főváros a többi felekezeteknek összesen 178.400 koronát, tehát 359.600 koronával kevesebbet, m i n t a törvény szerint kellene. Távol áll tőlünk azt követelni, hogy a róm. katholikus egyház indokolt szükségletei fedezéséről gondoskodás ne t ö r t é n j é k . N e m ezt a k a r j u k mi, hanem csak azt, hogy a róm. katholikus egyház szükségletei az egyenlőségi elv szemmeltartásával n y e r j e n e k kielégítést. A róm. katholikus egyház hívei az egyházi szükségletekhez j ó f o r m á n külön egyházi adóval nem j á r u l n a k hozzá. N e m azért, mert nem akarnak ezekhez hozzájárulni, hanem azért, m e r t ez így l e t t berendezve. A városi lakosság ate egyházi adótól legtöbb helyen teljesen mentes, az egyház összes szükségleteit a közadóból a városi pénztár fedezi. F a l u h e l y e n megterhelik ugyan a szegény népet a párbérrel, de a hiányt, nem a kath. egyház gazdag alapjából, nem a püspök és káptalanok feles jövedelmeiből pótolják, hanem a másvallásúaktól h a j t j á k be dologi teher címén. Ahol ez a behajtás nehézségekbe ütközik, a községi elöljáróság által szavaztatják meg a katholikus egyház és iskola szükségleteit és az úgynevezett „községileg avertált párbér" jogcímén adóztatják meg a protestáns lakosságot. Az eddigiekkel bebizonyítottuk, hogy az 1848 : S X . törvénycikk 2. §-ban kimondott elv még nincs teljesen végrehajtva, és hogy ezen elvne'v elösmerése még nem egyszersmind az elvnek végrehajtása. A nehézségek, amelyekbe ezen sérelmek orvoslása ütközik, csak a helyzet félreértésén alapulnak. Mihelyt megjön a belátás, hogy a vallásfelekezetek között jő egyetértés m i n d e n magyarnak közös érdeke, csak egy kis j ó a k a r a t kell hozzá, hogy ezek a viszonyok az igazságnak megfelelően rendeztessenek. Elvi kijelentésekkel azonban a dolgon segíteni nem lehet, és azért a dolognak oly elintézése, m i n t azt Nagyméltóságod leirata tartalmazza, bele nem n y u g o d h a t u n k . Nagyméltóságod válasza nagy elégületlenséget fog kelteni az egész országban és ha Nagyméltóságod az egyenlőség «Ivének tényleges megvalósításától továbbra is elzárkóznék, az sajnosan 2*

20 documentálná a közvélemény előtt, hogy az ország ezen elv megvalósítását a kormánytól nem várhatja. Ezt a feltevést elutasítjuk magunktól és erősen bízunk abban, hogy Nagyméltóságod belátva azt, hogy a jognak tisztelete a magyar állam fennállásának legerősebb alapja, és hogy egy erős és hatalmas Magyarországot nem szabad gyöngíteni az által, hogy a vallásfelekezetek közötti béke az ezt veszélyeztető súrlódások által megzavartassék, erős kézzel maga meg fogja t e n n i a kezdeményezést az 1848. évi X X . törvénycikk 2. §-ában kimondott elvnek végrehajtására. I · E n n e k a f e l i r a t n a k a szövegét a z előadó gróf Tisza I s t v á n n a l e g y ü t t í r t a rrteg. A b i z o t t s á g m e g b í z t a gróf Tisza I s t v á n t , h o g y a végleges szöveget az előadóval e g y ü t t á l l a p í t s a meg. T i s z a a z u t á n a bizotts á g b a n a j a v a s l a t o t nemcsak p á r t o l t a , hanem a j a v a s l a t b a n f o g l a l t tőle eredt m e g j e g y z é s e i n e k is védelmére kelt. Apponyi a feliratra közvetlenül nem válaszolt, de a jelen munka VIII. szakaszában közölt leiratában elismerte, hogy ezek a kérdések törvényhozási úton ojdandók mey.

IV. Az autonómia és az államsegély. A k o r m á n n y a l f o l y t a t o t t k ü z d e l e m élénk v i s s z h a n g o t k e l t e t t az á g o s t a i h i t v a l l á s ú e v a n g é l i k u s e g y e t e m e s gyűlésen, ahol a k o r m á n y p o l i t i k a i hívei i g y e k e z t e k l á n d z s á t t ö r n i A p p o n y i mellett. B á r ó P r ó n a y Dezső, a z e g y e t e m e s g y ű l é s elnöke, nem n y i l a t k o z o t t a f e l i r a t r ó l , de különösen a p r o t e s t á n s a u t o n ó m i a m e g ó v á s a érdekében emelt szót és a szekularizáció követelése ellen k e l t k i a következő k i j e l e n t é s e k k e l : „Midőn összejövünk, közvetlen feladatunk a folyó ügyek elintézése lesz, de nem kerülhető ki az óv egyháztörténetének ismertetése, megbeszélése sem. Egyházunk közvéleményét elsősorban az 1848 : X X . t.-c. végrehajtásának kérdése foglalkoztatta, amely végrehajtási munkálat szerintem már folyamatban van és komoly szándék tapasztalható végrehajtására vonatkozólag. Más kérdés az, hogy ezzel nem szenved-e magyarhoni egyházunk f é l t e t t autonómiája. A legújabb tanügyi törvény is nagyobb támogatást n y ú j t népiskoláinknak. Pedig ezzel az autonómia határozott megszorítása következik s egyáltalában nem találom helyesnek az állami segélyezés után való törekvéseket s megtettem észrevételeimet a f ő r e s d i tárgyalások alkalmával is. Ilogy harcba keljek azonban elveim érdekében, attól tartózkodni igyekeztem. Követelni az államsegélyt és e mellett megtartani az autonómiát teljes sértetlenségében, ezt nem tartom összeegyeztethetőnek. Az erők egyensúlyának megvan a maga törvénye. Nagyobb javadalmak árnyéka nem szabad hog'y eltérítsen bennünket az egyház eszményi céljaitól. A szekularizáció

21 követelése szerintem az anarchikus törekvésekkel rokon. Tehát a leghatározottabban tiltakoznom kell a szekularizáció követelése ellen*), amely sem magánjogilag, sem vallási, sem közjogi szempontból sem helyeselhető. Magánjogikig az elévülés ismert törvényei alapján, vallási szempontból Krisztus tanításai alapján is szembe kell szállani e törekvések ellen közjogi szempontból is. A szekularizáció végrehajtása a protestánsoknak múlt időkben történt üldöztetéséhez volna hasonló. Szembe kell szállni a kérdés napirendre tűzésével minden tekintetben, de főként azért is, mert az 1848:XX. t.-c. végrehajtása már folyamatban van. A veszedelmes kérdésnek az egyházban nem lehet és nincs mélyebb gyökere." B e s z é d j é t a f e l ü g y e l ő azzal f e j e z t e be, h o g y a z e g y e t e m e s p ü s p ö k s é g létesítése és a szabadgondolkozók ellen kelt ki. E l í t é l t e a s z a b a d k u t a t á s és vizsgálódás elvét. A z elnöki jelentés elintézése u t á n Sztehlo K o r n é l egyetemes ügyész a j o g ü g y i b i z o t t s á g jelentéseit t e r j e s z t e t t e elő. I s m e r t e t i a z o k a t a sérelmeket, a m e l y e k az e v a n g é l i k u s és e g y á l t a l á b a n a p r o t e s t á n s e g y h á z a t érik. M a j d e g y f e l i r a t t e r v e z e t e t m u t a t be, a m e l y a k o r m á n y h o z és a t ö r v é n y h o z á s h o z volna f e l t e r j e s z t e n d ő s m e l y f e l s o r o l j a az evangél i k u s e g y h á z és iskola sérelmeit. A f e l i r a t óriási lelkesedést szült a z s ú f o l á s i g telt t a n á c s t e r e m b e n . P e r c e k i g zúgó t a p s v i h a r és helyeslés u t á n Szentiványi Árpád k e r ü l e t i f e l ü g y e l ő k e l t védelmére a k o r m á n y n a k és s ű r ű eláll k i á l t á s o k között az egész ü g y e t a p r o t e s t á n s közös b i z o t t s á g h o z u t a s í t t a t n i kéri. A k o r m á n y védelmére m é g Meskó László á l l a m t i t k á r vállalkozott, m í g a többi felszólalók, G y u r á t z Ferenc, Szeb e r é n y i L a j o s , L a s z k á r v G y u l a , Hevesi B e r t a l a n , H a v i á r Dániel, Scholz Ödön, Z s i l i n s z k y M i h á l y és Veress J ó z s e f Sztehlo j a v a s l a t a mellett szól a l t a k fel, m e l y e t a z u t á n a k ö z g y ű l é s ú g y a k o r m á n y h o z , v a l a m i n t a képviselőházhoz f e l t e r j e s z t e n i és a p r o t e s t á n s közös b i z o t t s á g h o z á t tétetni határozott. N e m szenved kétséget, h o g y némi a l a p p a l bír a nemesen gondolkodó a l t r u i s z t i k u s érzelmű b á r ó P r ó n a y Dezső a g g á l y a , h o g y az államsegély igénybevétele a u t o n ó m i á n k r a k á r o s h a t á s s a l lehet. E b b e n i g a z a t a d n a k neki azok a l e g ú j a b b a n h a l l o t t p a n a s z o k is, m e l y e k a t a n á r o k és t a n í t ó k kinevezésénél a k o r m á n y b e a v a t k o z á s á t sérelmesnek t a l á l j á k . Á m d e ebből nem következik, h o g y m i az á l l a m s e g é l y r ő l egészen lem o n d j u n k ; lehet és v a n a n n a k m ó d j a az á l l a m i b e a v a t k o z á s t a helyes m é r t é k r e korlátozni.

*) A protestáns közös bizottság a secularizációt soha sem követelte. (Szerző.)

22

V. Államsegély. — Tanítói törvény. — Autonomia megsértése. — Congrua felemelése. — Párbérsérelmek. A z 1908. évi április 24-én t a r t o t t következő ügyekkel foglalkozott:

ülésben a közös bizottság a

1. E l h a t á r o z t a , hogy oly értelmű felterjesztést intéz a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, hogy a bizottság az 1848. évi X X . törvénycikk végrehajtására vonatkozó t ö r v é n y j a v a s l a t előzetes t á r g y a l á s a céljából a miniszter úr rendelkezésére áll. 2. Azon sérelmi panasszal szemben, hogy a m a g y a r képviselőház a római k a t h o l i k u s e g y h á z m u l t évi körmenetén hivatalosan képviseltette magát, tudomásul veszi, h o g y a f e n n f o r g ó esetben a képviselőház minden célzatosság nélkül, a k a p o t t meghívás folytán, csupán udvariassági t é n y k é n t képviseltette m a g á t a körmeneten és hasonló módon képviseltetné m a g á t b á r m e l y protestáns egyházi ünnepen is, ha a r r a meghívatnék és ezért ez ü g y b e n további lépéstől eltekint. 3. A m i a t t , h o g y az 1907. évi X X V I I . törvénycikk 35. §-ában foglalt intézkedések által a protestáns egyházak autonómiája megsértetett, felterjesztést intéz a kormányhoz. Ezen felterjesztés szövegét a l á b b közöljük. 4. A k o n g r u á n a k 2400 koronára való felemelése és különböző sérelmi esetek orvoslását sürgető i n d í t v á n y o k a t a k o r m á n n y a l f o l y t a t a n d ó tárg y a l á s r a k i k ü l d ö t t bizottsághoz teszi át. 5. Tudomásul veszi a párbérsérelmekre és k e g y ú r i terhekre vonatkozó gyűjtések eredményét, amely szerint az 1907-ben kibocsátott kérdőívekre k a p o t t válaszokból megállapíttatott, h o g y e szerint a dunántúli ágostai hitvallású kerületben huszonhat helyen, a dunáninneni egyházkerületben huszonkét helyen, a b á n y a i egyházkerületben nyolc helyen, a tiszáninneni kerületben tizenegy, a r e f o r m á t u s egyház d u n á n t ú l i kerületében két helyen, a dunamelléki egyházkerületben öt helyen, a tiszavidéki r e f o r m á t u s egyházkerületben hét helyen, a tiszántúli egyházkerületben négy helyen és az erdélyi r e f o r m á t u s egyházkerületben egy helyen, összesen tehát legalább százhat helyen a d ó z t a t j á k meg a nrotestáns hívőket a katholikus egyház céljaira. E z e n összeírás a k o r m á n y hoz felterjesztetett. Ezeken a párbértermészetü szolgáltatásokon felül f e n n á l l a n a k m é g a k e g y ú r i viszonyon alapuló, milliókra terjedő terhek. Az összegyűjtött adatok különben nem kimerítők, m e r t igen sok kérdőív válasz nélkül maradt.

23 A b i z o t t s á g e z u t á n a m a g y a r o r s z á g g y ű l é s képviselőházához egy e m l é k i r a t o t a d o t t be, a m e l y b e n a különböző m é g f e n n á l l ó sérelmeket felsorolja, a z o k a t tüzetesen m e g v i l á g í t j a és m i u t á n azok n a g y részben m é g m a is f e n n á l l a n a k , az emlékiratot a k ö v e t k e z ő k b e n közöljük. A 3. p o n t b a n e m l í t e t t f e l t e r j e s z t é s szövege a következő: Közel hatvan esztendeje annak, hogy a magyar, törvényhozás a bevett vallások közötti egyenlőség és viszonosság nagy elvét kimondotta és elrendelte, hogy egyházi és iskolai szükségleteink állami eszközökből fedeztessenek. Ez a nagy elv nem mannaként hullott alá az égből, századok elnyomott és ú j r a feléledt viharjainak, de különösen a múlt század első felében a magyar nemzet legjobbjai által vívott küzdelemnek gyümölcse volt az. A magyar nemzet szabadsága és a vallásszabadság két összetartozó fogalom. E g y ü t t küzdött ez a két eszme, együtt vérzett és együtt bukott. Az idegen uralom, amely a vallásszabadságot eltiporta, ezzel együtt eltiporta a magyar nemzetet is, és a magyar nemzet legjobb fiai, tekintet nélkül hitvallásukra, a vallásszabadság védelmét is zászlajukra írták. A vallásszabadság, amely az egyenlőséget és viszonosságot magában foglalja, megkívánja azt, hogy az állam a felekezeteket egyenlő elbánásban részesítse. A vallásszabadság, egyszersmind maga a vallási béke. Ez csak ott lehetséges, ahol a törvény mindenkivel egyenlően bánik és ahol a törvényt kezelő hatóságok mindenkinek egyenlő mórtékkel mérnek. A magyar törvényhozás 1791 óta a vallás dolgában mindig szabadelvű volt. A mi csak a vallásügyet érdeklő törvény hozatott a legújabb időkig, az mind az 1848. évi X X . törvénycikkben kifejezett egyenlőségi elv fejlesztésére törekedett. Még a reversalisokat törvényesítő 1894. évi X X X I I . törvénycikk is, amely a múlt század derekán uralkodott felfogással ellentétben, liberálisan ismerte el a szülők szabad elhatározását a gyermekek vallását illetőleg, és a mely reánk, protestánsokra nézve, kétségtelenül hátrányos, alapelvében nem sértette meg a 48-iki törvényt, mert az egyenlőség és viszonosság alapján állott. Az 1907. évi törvényhozás t é r t el először attól az iránytó], amelynek alapjai az 1848. évi X X . törvéycikkben le vannak téve és amelyet eddig a magyar törvényhozás állandóan követett. Az 1907. évi X X V I I . törvénycikk 35. §-a törte meg ezt az i r á n y t és a visszafejlődés ú t j á t egyengeti a magyar törvénytárban. Csak jelentéktelen dolognak látszik, hogy a magyar törvényhozás, — midőn a nem állami tanítók segélyezését szabályozza, — más mértékkel mér a hitfelekezeti iskoláknál működő szerzetesrendi tanítóknak és tanítónőknek, mint a világi tanítóknak. Jelentéktelen dolognak látszik, hogy míg a törvény a világi tanítók alkalmazását, — ha az állam a fizetéskiegészítéshez 200 koronát meghaladó segéllyel hozzájárul, — a miniszter jóváhagyásától teszi függővé, a szerzetes és apáca kinevezése soha sem f ü g g miniszteri jóváhagyástól. • Jelentéktelen dolognak látszik, hogy míg a törvény a világi tanítókat

24 az állani fegyelmi hatalma alá helyezi, sőt bizonyos esetekben a felekezeti tanítók kinevezését is a miniszterre bízza, addig a szerzetesek és apácák felett 'az államot semmiféle fegyelmi hatalom meg nem illeti, a többn y i r e külföldi hatóság alatt álló szerzetestanítót és apácát külföldi hatóság rendeli ki, és ha az ilyen szerzetes vagy apáca a magyar állam vagy a magyar nemzet ellen izgat, vagy azokat a vétségeket elköveti, amelyeket a magyar törvény oly keményen büntet, nevezetesen, h a : a m a g y a r nyelv t a n í t á s á t elhanyagolja, államellenes i r á n y t követ, vagy a hitfelekezetek ellen izgat, növendékei vallását sértő nyilatkozatot tesz, — nem lehet et e m i a t t magyar állami hatóság előtt felelősségre vonni, fegyelmi hatósága az a külföldi rendfőnök, aki a magyar állam fegyelmi törvényeit semmibe sem veszi, sőt akinek hitelvei szerint az a szerzetes, aki az eretnekek ellen izgat és azok vallását sérti, nem fegyelmi vétséget, hanem dicséretre méltó cselekményt követ el. H á t nem jelentéktelen dolog ez sem, de jelentősége teljesen eltörpül azon szomorú jelenség mellett, hogy a magyar törvényhozás a X X . század elején — liabár csak egy szórványos esetben — lemondott azon nagy tradíciókról, amelyekért a m ú l t században a nemzet legjobbjai, egy Kossuth, egy Deák, egy Eötvös síkra szállottak, és ezzel rést ü t ö t t a vallásfelekezetek közötti egyenlőség nagy elvén. Midőn a törvény így a vallásegyenlőség nagy sérelmére a szerzeteseket ós apácákat különös privilégiumban részesíti és azokat az állam büntető h a t a l m a alól kiveszi, ú t a t egyenget a római katholikus egyháznak arra, hogy az ö elemi iskoláját, a mellett, hogy az állam segélyét teljes mértékben igénybe veszi, az állami közvetlen befolyás alól kivonja, m e r t nem kell neki egyebet tenni, m i n t a világi elem kizárásával iskoláiban az amúgy is feles számban levő szerzeteseit és apácáit alkalmazni. Az ú j iskolatörvény által alkotott helyzet aggodalmat gerjesztő képe t e h á t egyfelől a minisztertől f ü g g ő protestáns iskola és az állami beavatkozástól ment róm. kath. iskola. Hogy ez az állapot az 1848. X X . törvénycikkben kimondott egyenlőségi elvbe ütközik, ezt bővebben bizonyítani nem szükséges. De nemcsak a vallásegyenlőséget sérti az 1907. évi iskolatörvény, mé' lyen belenyúl az egyházunk autonómiájába is, mélyebben, a m i n t ezt az állami érdek követeli. P r o t e s t á n s egyházunk legdrágább, legféltettebb kincse az ő autonóm i á j a . Ez adott nekünk erőt a múltban, ez védett meg b e n n ü n k e t az absol u t hatalom támadása ellen; ez volt a múlt évszázad hatodik évtizedében (a pátens idejében) a magyar nemzet ébredésének, a magyar alkotmány viszszaállítása i r á n t i küzdelemnek előharcosa. Akkor, a midőn a szabad szó el volt f o j t v a és nem volt hely, nem volt alkalom, aliol ez megnyilvánulhat o t t , a protestánsok gyűléseiben nyilvánult meg az és habár a hatalom a szónokokat börtönbe vetette, a szabad szó hatása felvillanyozta a nemzetet és azt többé e l f o j t a n i nem lehetett, E z a proestáns autonómia érdeme volt és ezt a protestáns autonómiát minden magyar hazafinak kegyelettel kell megvédeni és épségben t a r t a n i . Nem lehet t u d n i , hogy mikor lesz a nemzetnek még e r r e szüksége!

Ezt az autonórtiiát újabb időben sok támadás érte. Az állam azon a címen, hogy a felekezeteknek segélyt ad, mindig egy nagyot nyirbál az autonómián. Nem a jelenlegi kormány nem a mostani törvényhozás kezdte ezt az irányt meghonosítani, nyomait megtaláljuk ennek már a korábbi törvényekben is. Azt mondják, hogy az autonómia megszorítása az állami segély elfogadásának szükségszerű következménye. Ez azonban helytelen állítás és az 1848. X X . törvénycikknek sem szavaiból, sem szelleméből nem következik. Az államtól azért követeljük és fogadjuk el a segélyt, mert az ő közmívelődési feladatait helyette teljesítjük, mert más felekezeteknek ezekre a célokra milliókat adott, és mert jogos és igazságos, hogy polgárainak egyenlő mértékkel mérjen. Ha az állam akkor, midőn más felekezeteknek milliókat adott, nem kívánta, hogy ezek ezen adományok fejében önrendelkezési jogukról lemondjanak, méltányos ós igazságos, hogy tőlünk se követelje azt. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy nem helyén való dolog, hogy sz állam a felekezetek autonómiáját állami érdekből megszorítja. Salus reipublicae suprema lex esto! Szívesen lemondunk mi is autonómiánkról ott és annyiban, ahol és amennyiben ezt állam és a magyar nemzet érdeke követeli. De az autonómiának ezen megszorítása az állami segélyezéstől független. Nem azért szabad és kell korlátozni az autonómiát, mert állami segélyben részesülünk, hanem meg kell azt tenni az állam érdekében, akkor is, ha az államtól egy fillért sem kapunk. Az állam azonban ne menjen tovább az egyházi autonómia korlátozásában, mint azt az állami érdek köv.eteli. Meggyőződésünk szerint ezt a határt az ú j iskolatörvény túllépte. Tényleg kivette az ellemi iskolát teljesen a mi hatalmunkból. A mi elemi tanítónk már csak annyiban a miénk, hogy mi az ő eltartásához nagyobb összeggel járulunk, mint az állam, de az ő sorsa és egész existenciája teljesen a közigazgatási bizottság és a miniszter jóvoltától függ. Félő, hogy ez az elvitázhatlan tény azt az alárendeltségi viszonyt is károsan fogja befolyásolni, amelynek a tanító és az egyházi hatóság között az egyházi fegyelem érdekében meg kell lenni. Nem akarunk mi kivételes szabályokat a protestánsok részére. De a midőn a mi egyházi alkotmányunk, amelyet Ő felsége a király szentesített, éppen oly szigorral bünteti a magyar haza és nemzet ellen vétőket, mint az állam törvénye, csak az igazságnak és célszerűségnek felelne meg az, ha az állam tanítóinkkal szemben fegyelmi hatalmát csak akkor érvényesítené, ha a felekezetek a hazaellenes vétségek megtorlásáról maguk nem gondoskodnak. Ez nem lenne kivételes engedmény a protestánsok részére, ez csak az adott helyzet célszerű és igazságos méltánylása lenne. Az 1907. évi 27. törvénycikk végre nemcsak a felekezetek autonómiáját és a vallásfelekezetek közötti jogegyenlőséget sérti, hanem a szegény nem állami tanítót is valóságos jogtalan páriává sülyeszti. A fegyelmi esetek meghatározása nem szabatos és a legnagyobb önkénynek enged tért. Az a rendelkezése, hogy az egyházi bíróság a tanítót a fegyelmi eljárás megindításakor, tehát akkor, midőn vétkessége még megállapítva nincs, — a mi-

26 niszter kívánságára mindenesetre felfüggeszteni köteles, nemcsak erős korlátozása az egyházi bíróság autonómiájának, hanem megsértése az egyéni szabadságnak is, amely ekként védtelenül ki van szolgáltatva a talán roszszul informált miniszter befolyásolt elhatározásának. Az is ellenkezik a jogrenddel és jogbiztonsággal, liogy a miniszter a már élvezett állami segélyt bírói eljárás nélkül bármikor elvonhatja. Ez a fegyelmi eljárás és ez a korlátlan miniszteri hatalom a tanítók felett teljesen illuzóriussá teszi a választási törvénynek azt az intencióját is, hogy a polgárok szabadon nyilváníthassák politikai véleményüket, mert az a 30.000 tanító, akinek f e j e fölött ennek a fegyelmi eljárásnak és a segélyelvonásnak Damokles-kardja függ, nem lehet politikailag független ember. Az igazsággal ellenkezik, hogy minden esetben a miniszter jóváhagyásától f ü g g az ú j tanító megválasztása, ha a volt t a n í t ó t liazafiatlan magatartása m i a t t elmozdították (25. §). Ez a rendelkezés már eleve, mintegy bűntársul állítja oda az egyházközséget és jogelvonással bünteti, pedig lehet, hogy ő maga kérte a hkzafiatlan tanító elmozdítását. Bán Ifi/ Dezső, m i n t az erc.élyrészi e g y h á z k e r ü l e t f ő g o n d n o k a , a f e l i r a t t a r t a l m a mellett a november h ó b a n K o l o z s v á r o n m e g t a r t o t t e g y h á z k e r ü l e t i k ö z g y ű l é s e n felszólalt, a m i A p p o n y i A l b e r t g r ó f n a k indokul szolgált a k o r m á n y á l l á s p o n t j á t a t a n í t ó i t ö r v é n y k i f o g á s o l t intézkedéseit illetőleg megvédelmezni. A p p o n y i a Budapesti Hírlap t u d ó s í t ó j a előtt ezeket a k i j e l e n t é s e k e t tette: . . B á n f f y f ő g o n d n o k k o n k r é t v á d j a a községi és h i t f e l e k e z e t i népt a n í t ó k j á r a n d ó s á g a i r ó l szóló t ö r v é n y c i k k 35. § - á r a , az ú g y n e v e z e t t szerz e t e s - p a r a g r a f u s r a v o n a t k o z i k . H a s o n l ó a l a p ú ez a t á m a d á s , m i n t a z á g o s t a i evangélikusok g y ű l é s é n a Z s i l i n s z k y k e r ü l e t i f e l ü g y e l ő é és Z e l e n k a p ü s p ö k é volt. H a s o n l ó a n a l a p t a l a n ez a t á m a d á s is. A világi t a n í t ó k és szerzetestanítók f e l e t t való á l l a m i f e l ü g y e l e t r ő l m á r az 1896. évi 28. t ö r v é n y c i k k intézkedik, nem p e d i g a m o s t a l k o t o t t . A z ú j t ö r v é n y 35. § - á n a k t á m a d ó i nem olvasták el sem a t ö r v é n y t , sem a v é g r e h a j t á s r a v o n a t k o z ó l a g k i a d o t t u t a s í t á s t . P e d i g a z u t a s í t á s t m e g k ü l d t e m m i n d e n e g y h á z i f ő h a t ó s á g n a k s í g y alkalom n y í l t a n n a k megismerésére. A z o n nem csodálkozom, h o g y a p r o t e s t á n s o k készpénzben vesznek m i n d e n t , a m i t e g y h á z u k vezető férfiaitól e g y h á z i gyűléseken h a l l a n a k s t e r m é s z e t e s n e k t a l á l o m , h o g y ily riasztó beszédek r á j u k h a t á s s a l v a n n a k . A n n á l i n k á b b h i b á z t a t n o m kell azok e l j á r á s á t , a k i k a l a p t a l a n e l ő a d á s a i k k a l r i a d a l m a t keltenek. Az ő fellépésűJc rosszindulatú." A szerzetesekre v o n a t k o z ó eltérő i n t é z k e d é s e k e t kijelentése t o v á b b i f o l y a m á b a n azok helyzetének természetére való t e k i n t e t t e l m e n t i k i a

27 m i n i s z t e r a k ö v e t k e z ő k k e l : „Jogegyenlőség olyan országban, amely történelmi alapon fejleszti ki további intézményeit és amely a dolgok természetén nem akar eröszakot ejteni, nem jelentheti minden egyes esetben a jogszabályok egy formaságát". N o h á t a t ö r t é n e l m i a l a p h o z való ragaszkodással a római katholikus egyház minden kiváltságát, kezdve a h e r c e g p r í m á s közjogi állásától a f ő v á r o s i h a r a n g o z ó n a k a f ő v á r o s p a t r o n á t u s i kötelezettsége f o l y t á n j u t t a t o t t e l t a r t á s á i g , m e g lehet indok o l n i és m e g lehet védelmezni. D e h á t , mi protestánsok, éppen a z t a k a r j u k , h o g y az ú g y n e v e z e t t t ö r t é n e l m i a l a p o n a r e g n u m M a r i a n u m h e l y r e ne állíttassék. S z e r i n t ü n k az 1848. évi X X . t ö r v é n y c i k k is t ö r t é n e l m i alap, m é g p e d i g erősebb a l a p , m i n t a régi t ö r v é n y e k e n a l a p u l ó és az a t ö r v é n y , m e l y az egyik felekezet szerzeteseit és a p á c á i t az állam f e g y e l m i h a t a l m a alól k i v o n j a , a jogegyenlőség és ezzel az 1848. évi X X . törv é n y c i k k t ö r t é n e l m i a l a p j a ellen vét.

VI. Az egyházakkal való tárgyalás sürgetése, a jogfolytonosságra való hivatkozás. 1909. A közös b i z o t t s á g 1909. évi j a n u á r hó 29-én t a r t o t t ülésében t á r g y a l v á n a k e r ü l e t e k felterjesztéseit·, a m e l y e k b e n az á l l a m s e g é l y felemelését, a z e v a n g é l i k u s theologiai f a k u l t á s f e l á l l í t á s á t B u d a p e s t e n , a k e g y ú r i és p á r b é r s é r e l m e k orvoslása, a p a p i fizetések felemelése és az 1848. évi X X . t ö r v é n y c i k k v é g r e h a j t á s a t á r g y á b a n a l k o t a n d ó t ö r v é n y megbeszélése v é g e t t t a r t a n d ó t a n á c s k o r m á n y összehívását s ü r g e t i k , elh a t á r o z t a , h o g y i n d o k o l t f e l t e r j e s z t é s b e n keressék fel a vallás- és közo k t a t á s ü g y i m i n i s z t e r t , h o g y az 1848. évi X X . t ö r v é n y c i k k 3. § - á n a k v é g r e h a j t á s á r a v o n a t k o z ó t ö r v é n y j a v a s l a t megbeszélése, illetőleg az érdekelt e g y h á z a k m e g h a l l g a t á s a i r á n t t e t t ígéretét sürgősen v á l t s a be, különösen k i e m e l t e t v é n a felterjesztésben, h o g y az ü g y r e nem t a r t o z ó j u n k tim való elintézés h e l y t nem f o g h a t . A b e a d a n d ó f e l t e r j e s z t é s megszövegezésével az elnökség elnöklete a l a t t egy b i z o t t s á g b í z a t o t t meg, a m e l y a következő tagokból á l l t : gróf T i s z a I s t v á n , S z e n t i v á n y i Á r p á d , Sztehlo K o r n é l és D . N a g y Dezső. A bizottság javaslata

f o l y t á n b e a d a t o t t a következő f e l t e r j e s z t é s :

„Nagyméltóságú miniszter u r ! Kegyelmes u r u n k ! Ν agy méltóságod immár több m i n t egy évvel ezelőtt az 1907. évi október hó 4-én 110.229. szám alatt kelt rendeletével felhívta a két magyarországi

protestáns egyház főhatóságát, hogy jelöljék meg ama közeget, amellyel az 1 8 4 8 : X X . t.-c. által előírt tárgyalások m e g t a r t a n d ó k lesznek. Ugy a r e f o r m á t u s o k egyetemes konventje, valamint ág. hitv. evangélikusok egyetemes közgyűlése nyomban, már 1907-ben bejelentette Nagyméltóságodnak, hogy ezen tárgyalásokra a két protestáns egyházat közösen érdeklő ügyekre nézve kiküldött együttes bizottságot hatalmazták fel. Azóta v á r t u k .Nagyméltóságod meghívását, de ilyen mindezeideig nem jött, sem az velünk közölve nem lett, hogy «Nagyméltóságod mi módon ó h a j t j a a tárgyalásokat f o l y t a t n i és egyátalján mi módon méltóztatik e f ü g g ő kérdések megoldását tervezni. Az 1848. X X . t.-cikk méltányos és igazságos végrehajtása nemcsak egyházaink anyagi helyzetének megjavítása, hanem a vallásegyenlőség és viszonosság elvének megvalósítása végett is elodázhatatlan égető szükséggé vált. Nagyméltóságod ugyan már eddig is a tervbe vett törvény meghozat a l á t be nem várva, gondoskodott arról, hogy egy nagyobb összegnek az évi költségvetésbe való felvétele által legégetőbb szükségleteinek egy része kielégíttessék, de mi ezt a már 1903. évben beadott emlékiratunkban részletezett és a változott viszonyok folytán azóta tetemesen emelkedett szükségleteinkre való t e k i n t e t t e l csak előlegnek t e k i n t h e t j ü k , nem is említve azt, hogy e z e i államsegély a n n a k alapítványszerű biztosítása nélkül az állandóság jellegét nélkülözi. Még ezen anyagi kérdésnél is fontosabb az 1 8 4 8 : X X . t.-c. 2. §-ában kifejezett egyenlőségi és viszonossági elv szigorú és igazságos megvalósítása. Ez Magyarországon a legkiválóbb államérdeket képezi. A máris több irányban megzavart vallási béke csak úgy lesz helyreállítható, ha azok az igazságtalanságok, melyeket e t é r e n észlelünk minden irányban, a különböző életviszonyokra k i t e r j e d ő jogszabályok által megszüntetve lesznek. Ivét év előtt f e l t e r j e s z t e t t kérvényeinkben részletesen k i f e j t e t t ü k a 2-ik §-ra tartozó kérdésekben jogi álláspontunkat és ezen kifejtéseinkhez újból is ragaszkodunk. Ezen kérdések megoldásának indokolatlan halasztása, országszerte, az összes protestáns körökben mélyreható nyugtalanságot keltett és fokozták e nyugtalanságot, sőt egyenesen aggodalomra adtak okot azok a hirek, melyek szerint Nagyméltóságod a szóbon forgó törvény előterjesztését a római katholikus egyház kebelében tervbevett önkormányzati szervezkedéssel és az állami kezelésben lévő vallás- és t a n u l m á n y i alapoknak kiadásával kívánná kapcsolatba hozni, illetve mindezen kérdéseket egyidejűleg ó h a j t j a mégoldani. Kétségtelen tény az, hogy sem az egyik, sem a másik kérdés a legtávolabbi összefügésben sem áll az 1848 : X X . t.-c. végrehajtásával és éppen ezért e kérdésnek j u n k t i m való megoldása már csak azért sem lehet indokolt, m e r t a bennünket érdeklő ü g y teljesen elő van készítve és megérett a döntésre, míg ama másik két kérdés előreláthatóan még- sok időt f o g igénybe venni, míg oly stádiumba j u t , hogy véglegesen eldönthető legyen. Éppen ezért h a t á r o z o t t a n tiltakoznunk kell a szándékba vett j u n k t i m ellen, lia tényleg ilyen szándék f e n f o r o g n a a hosszas várakozás f o l y t á n

türelmében kimerült hazai protestantizmus megnyugtatása érdekében azzal a tiszteletteljes kérelemmel f o r d u l u n k Nagyméltóságodhoz, hogy a megalkotandó törvényre vonatkozó tárgyalásokat sürgősen és mielőbb megindítani méltóztassék."

VII. A Netemere decretum. Tudvalevő, h o g y a római p á p a 1906-ban a „ N e t e m e r e " s z a v a k k a l kezdődő d e k r e t u m b a n szükségesnek t a l á l t a a z o k a t a v e g y e s házasságok a t , a m e l y e k k a t h o l i k u s o k és nem k a t h o l i k u s o k k ö z ö t t k ö t t e t t e k , érvényteleneknek kijelenteni, ha a jegyesek a születendő g y e r m e k e k n e k a k a t h o l i k u s valláson v a l ó nevelésére t é r í t v é n y t nem a d n a k . E z e n kijelentés n a g y f e l h á b o r o d á s t k e l t e t t különösen N é m e t o r s z á g b a n és n á l u n k , hol előbb hosszú k ü z d e l m e k u t á n , p á p a i eonstituciók az ily h á z a s s á g o k n a k érvényességét elismerték volt. A p r o t e s t á n s közös b i z o t t s á g 1909. évi j a n u á r hó 27-én t a r t o t t ülésében f o g l a l k o z o t t ezen ü g g y e l és t e k i n t e t t e l a r r a , h o g y a m a g y a r római k a t h o l i k u s p ü s p ö k i k a r n a k s i k e r ü l t R ó m á b a n a N e temere h a t á l y á t M a g y a r o r s z á g o n f e l f ü g g e s z t e n i , e l h a t á r o z t a , h o g y egyelőre v á r a kozó á l l á s t f o g l a l el és egy n y i l a t k o z a t b a n f o g j a k i f e j e z n i álláspontját. A z előző s z a k a s z b a n m e g n e v e z e t t t a g o k b ó l álló b i z o t t s á g a n y i l a t k o z a t szövegét a következőkben á l l a p í t o t t a m e g : „A bizottság, eltekintve annak a kérdésnek a vizsgálásától, hogy menynyiben képez a pápai decretum sérelmet a házasságkötésnek állami törvény által megállapított jogrendje ellen, kizárólag abból a szempontból foglalkozott a kérdéssel, mennyiben sérti ezen rendelet a vallásegyenlőséget és viszonosságot és a vallási békét. A magyar állam megállapított ós törvényileg is elismert jogrendje (1844. I I I . t.-e.) szerint a házasság megkötésének joga az 1894. évi X X X I . t.-c. meghozatala előtt a bevett vallásfelekezetek lelkészeit kivétel nélkül megillette és habár a házasság megkötésének cselekvényét az utóbb idézett t.-c. az állami tisztviselőre bízta, az egyházi kötés jogát a törvény a bevett vallásfelekezetek lelkészeitől el nem vette, sőt az 1895:43. t.-c. 6. §-ából kifolyólag kétségtelen, hogy ez a jog őket mai nap is megilleti. A X V I . Gergely pápa bullája alapján 1841-ben kibocsátott Lambruchini-féle instruktió kifejezetten érvényesnek ismerte el Magyarországra nézve a róm. katholikusok és nem katholikusok között kötött vegyes házasságot és ugyanez lett kimondva az 1844. I I I . t.-c.-ben is. Ezen rendezés megfelelt a vallásegyenlőség és viszonosság elvének, mert vegyes házasság esetében csak úgy érvényesülhet a vallásegyenlőség elve, ha mind a két fél lelkésze jogosíttatik fel a házasság megkötésére. A pápai dekretum ezt a jogot a nem katholikus fél lelkészétől elveszi

30 és a róm. katholikus lelkész kizárólagos jogát a nem katholikus félre is kiterjeszti, ezzel a dekretum a vallásszabadságnak és viszonosságnak az 1848. évi X X . t.-c. 2. §. által kimondott elvét megsérti. De megzavarja és megsérti a dekretum különösen Magyarországon, amelynek társadalma a vegyes házasságra van felépítve, nagy mértékben a vallási békét is. Megzavarja pedig azt a lelkiismeretre való kényszer gyakorlása által. Nem volna ez a kényszer oly hatályos és elviselhetetlen, ha a róm. katholikus egyház egyszerűen és feltétlenül érvénytelennek jelentené ki minden vegyes házasságot, amint ezt például az elváltak házasságára nézve teszi. Az ily házasságra magát elhatározó katholikus ember leszámol lelkiismeretévei és viseli kötésének vallási és egyházjogi conseqúenciáit. Másképp van ez a vegyes házasságnál. E z t is érvénytelennek mondja a pápa, de csak abban az esetben, ha nem katholikus pap előtt köttetik, sőt utólagos érvényre emelését (sanatio in radice) is megengedi ha a vegyes házasságra lépők bizonyos kikötéseket teljesítenek. Ezek a kikötések, t u d j u k , hogy a nem katholikus fél vagy á t t é r j e n a katholikus vallásra, vagy egyezzen bele, hogy a házasságból születendő gyermekek mind a róm. kath. vallásban neveltessenek. Ez az alku, amelyet a pápai dekretum a vegyes házasság dolgában megállapít, bizonyítja, hogy a vegyes házasság tulajdonképpen a róm. kath. egyház dogmája szerint magában véve nem érvénytelen, hanem taktikai okokból érvénytelennek lesz nyilvánítva, hogy úgy, mint kényszerítő eszköz szolgáljon a hittérítés érdekében. Fokozza hazánkban ezen dekretum veszélyességét az a körülmény, hogy az 1894 évi 32. t.-c. I. §-a szerint a vegyes vallású jegyesek a gyermekek vallására nézve előre megegyezhetnek és még inkább fokozza és a házasság megkötését követő évek hosszú sorára kiterjeszti az idézett törvény ama rendelkezése, hogy a vegyes vallású szülők csak úgy változtathatják meg a gyermekek vallását, ha a házasság az egyik szülőnek áttérése folytán egyvallásúvá válik. Ez a rendelkezés a házasságkötésnél gyakorolt és az ennek nem engedő fél által leküzdött kényszert éveken át állandósítja, mert a protestáns pap előtt kötött vegyes házasság in radice szanálható és szanáltatik, mihelyt a protestáns fél, persze gyermekeivel együtt, a róm. kath. vallásra áttér. Az 1895. évi 43. t.-c. 1. §-a szerint senkit sem szabad hitével nem egyező vallási cselekmény teljesítésére kényszeríteni. A házasság érvénytelennek való kijelentése és a sanatio in radice kikötései kétségtelenül a legerősebb lelki kényszer természetével birnak. Az ily lelkiismereti kényszer nemcsak a vegyes vallású jegyesek és házastársak közötti benső viszonyt és egyetértést, hanem az egész magyar társadalom vallási békéjét feldúlja, viszályt h i n t azok közé, akiket a Krisztus U r u n k által hirdetett szeretetnek és türelmességnek a benső családi kapocs folytán fokozottabb mérvben áthatnia kell. Sem a protestáns egj'ház, sem a magyar társadalom, sem pedig az ennek érdekeit gondozni köteles állam nem nézheti közönnyel ezt a veszélyt, amelyet a pápai rendelet felidéz, amely koránt sincs eloszlatva azzal, hogy

31 a római pápa a legújabb hirek 1 szerint a folyó év végéig a magyar püspököknek megadta a jogot a dekretum rendelkezése alól felmentést adni. Ezen felmentési meghatalmazás ugyanis semmit sem változtat a dekret u m által teremtett helyzet sérelmes voltán. A magyar püspök is csak ugy adhat és fog adni felmentést, ha azok. a bizonyos kikötések teljesíttetnek és ha adna is egyes esetekben, már ez a róm. kath. püspök kegyétől való f ü g gés és az áttérítéssel való kísérletezés veszélye is sértik a vallásegyenlőséget és vallási bőkét. A dolog érdemére nézve közömbös, akár a római pápa, akár a magyar püspök gyakorolja a felmentési jogot. M i u t á n egyházi főhatóságaink • a r r a is kérnek tőlünk véleményt, hogy mik lennének a Netemerével szemben a teendők, mi erre nézve véleményünket a következőkben foglaljuk össze. Az államhatalomnak kétségtelenül joga van beleavatkozni, mert az országban a vallási béke megóvása az államhatalomnak egyik feladata. Miután az államhatalom az állami jogrend megsértésének megakadályozása végett kényszereszközökhöz is nyúlhat, kétségtelenül joga volna ilyeneket is alkalmazni, célszerűségi szempontból azonban nem t a r t j u k alkalmasnak a büntetőjogi megtorlást, mert tapasztalati tény, hogy az ezen a téren célhoz nem vezet és az elkeseredést és viszályt csak fokozza és elmérgesíti. A m i t az államhatalomtól azonban feltétlenül megkívánhatunk, az lenrje, hogy alkalmas módon adjon annak kifejezést, hogy azt a lelkiismereti kényszert, amelyet a Netemere dekretum a vegyes házasulókra és a magyar társadalomra gyakorol, jogtalannak minősíti és a dekretumot helyteleníti. Hogy továbbá azokban az esetekben, amelyekben az állam valamely hatósága például katonatisztek nősülésénél a hadügyi és honvédelmi miniszt é r i u m a házasságkötéshez az engedélyt megadja, a Netemere szabályaira egyáltalában ne legyen tekintettel. Hogy Horvát- és Szlavonországokban, amelyeknek protestáns lakosai a magyarhoni egyházak hatósága alá tartoznak, a Netemere országos törvény által is hatálytalannak nyilváníttassék. Hogy az államhatalom diplomáciai uton ős az ezen szokásos kényszerítő eszközökkel a római szentszéknél hasson oda, hogy a dekretum a magyar korona országai területére nézve viszszavonassék és a Lambruschini-féle instrukció által létesített jogállapot vissza-állíttassék. Egyébként a bizottság azt véli, hogy a pápai dekretum által felidézett harcot szellemi fegyverekkel kell megharcolni. A lelkészek lehetőleg egyöntetű részletes utasítással látandók el, hogy nemcsak a vegyes házasságra lépni kívánókat és azok hozzátartozóikat világosítják fel, hogy a vegyes házasság a magyar törvény szerint akkor is érvényes és a házasságból született gyermekek akkor is törvényesek, ha a házasság nem a katholikus lelkész előtt köttetik, hogy a protestáns pap előtt t ö r t é n t házasságkötés a házasságnak a róm. katholikus egyház szerinti szentség jellegét nem érinti, amit bizonyít az, hogy a római pápa a Németországban kötött ily házasságot érvényesnek elismeri és figyelmeztessék a házasulókat, hogy családi békéjük a jövőre nézve is csak úgy lesz biztosítva, ha mindegyikük vallásos meggyőző -

·•>•.··-.- .,»',-..-"·

·. ·. -HitM- ····

•;·....·.

Λ

·

. - . .

„ ν . ;

r ..

. .

,

·

„ . · . , * *

•d2

désüknél állhatatosan megmaradva, jegyestársától vagy hitvestársától olyat követelni nem fog, ami annak vallásos meggyőződésével ellenkezik. Célszerűnek véli továbbá a bizottság, lia az ország lakossága egy népszerű nyelven írt feliratban felvilágosíttatnék arról, mit jelent a Netemere dekretum, mi annak igazi célja és mik azok a veszélyek, amelyeket ez felidéz. Ezen iratban természetesen kerülendő a polemikus izgató hang, mert hiszen célja éppen az lenne, hogy a magyar nép, tekintet nélkül felekezeti szempontokra, a magyar társadalom vallási békéjét feldúlni alkalmas külső beavatkozás ellen a testvéri szeretet és egyetértés nevében tömörüljön és maga tegye ártalmatlanná azt a méregfulánkot, amelyet a Netemere magában rejt." A közös b i z o t t s á g u t ó b b értesülvén arról, h o g y R ó m a a d e k r é t u m h a t á l y á t M a g y a r o r s z á g r a v o n a t k o z ó l a g visszavonta, m e g k e r e s t e a korm á n y t , h o g y a d e k r é t u m szövegét, v a l a m i n t a z a z t visszavonó rendeletet beszerezze és a közös b i z o t t s á g g a l közölje. M i u t á n b e b i z o n y u l t , h o g y a visszavonás m e g t ö r t é n t , a b i z o t t s á g nem t a l á l t okot a további közbelépésre. T ö r t é n t azonban, h o g y a m a g y a r püspöki k a r a visszavonó p á p a i constitutiót e g y a m a g y a r k a t h o l i k u s lelkészekhez i n t é z e t t oly u t a s í t á s sal közölte, m e l y ú j a l k a l m u l szolgált a p r o t e s t á n s közös b i z o t t s á g n a k a d e k r é t u m elleni á l l á s f o g l a l á s r a . A püspöki kar mondja:

ugyanis

körlevelében

szó szerint

a

következőket

„Nem t u d u n k benneteket, tisztelendő testvéreket, — í r j a a körlevél — eléggé a r r a buzdítani, hogy a mindkét nemű katholikus hívőket, amennyire csak lehet, a vegyes házasságtól rettentsék vissza és az ily házasságkötéseket eszélyes gondossággal megakadályozni igyekezettetek. Legnagyobb veszedelemnek t e k i n t j ü k az ilyen házasságokat a katholikus félre nézve, mert az ily házasságok a vallásközönyt terjesztik." „ H a azonban a hívők közül valaki az ilyen házasságra lépéstől elállani egyáltalán nem akarna, főképpen pedig a mindkét nemű gyermekeknek a katholikus vallásban való neveltetésének törvényes biztosításáról aképpen gondoskodjék, hogy a vegyes házasság gátló akadálya a törvényszerű felmentvénnyel elháríttassék." D e nemcsak a v e g y e s h á z a s s á g o k m e g a k a d á l y o z á s á t követeli a p ü s p ö k i u t a s í t á s , h a n e m arról is gondoskodik, m i t e e n d ő a k k o r , h a az ily h á z a s s á g a z e g y h á z engedelme nélkül k ö t t e t e t t meg. S z a v a i t ekép folytatván: „Ami pedig azokat illeti, -— így szól a körlevél, — akik a megkívánt biztosítékok megadása és az egyház engedélyének kieszközlése nélkül kötnek vegyes házasságot, különösen gondjaitokba a j á n l j u k őket. Semmi fáradságot nem sajnálva, arra törekedjetek, hogy buzgóHcodástolclcal eszélyessége-

33 telikel és leleményességetekkel az ily eltévedt juhokat jobb meggyőződésre vezessétek és az anyaegyházzal kibékítsétek. Azokat a katholikusokat, akik tiltott módon és meggondolatlanul ilyen házasságra lépnek, alkalmas időben intsétek az Isten szeretetében és a Krisztus kegyelmében, hogy bűnbán a t r a indíttatva, a maguk és a származandó gyermekeikre vont lelki veszedelmet elhárítani törekedjenek és kötelezetségeiknek eleget tegyenek, főként pedig annak, amellyel gyermekeik iránt mindenkor tartoznak, tudniillik, hogy azok katholikus neveltetéséről gondoskodjanak. Mert habár a polgári törvények és főként az iskolai szabályzatok az ilyen gyermekek katholikus neveltetését nehézzé teszik is, de hogy nem teszik lehetetlenné, a mindennapi tapasztalat eléggé bizonyítja. „Amennyiben pedig az ilyen katholikusok bűnüket meg nem bánnák és azokat, amelyeket az egyház, amikor fi vegyes Házasságokat megengedi, el nem mulaszt megkívánni, teljesíteni nem volnának hajlandók, az ilyenek kétségtelenül teljességgel méltatlanokká teszik magukat a feloldozásra." A közös b i z o t t s á g ezen i n s t r u k c i ó r ó l értesülvén, 1909. évi december 22-én t a r t o t t üléséből a következő i n d í t v á n y t k ü l d ö t t e m e g a két egyház konventjének: ,,A Netemere dekretum által okozott jogos felháborodás közepette szivárgott ki az a hir, hogy maguk a magyar katholicizmus illetékes tényezői léptek akcióba a vallásbékét fenyegető eme veszély elhárítására. Ennek hatása a l a t t felfüggesztettünk volt minden ellenakciót. Nem akarva a békés megoldás ez áldásos m u n k á j á t megnehezíteni, meg lévén győződve, hogy a sérelem önkéntes közmegnyugvást keltő orvoslása a legfényesebb győzelemnél is többet ér. Közvetlen 1909. évi március hó 8τάη t a r t o t t ülésünk u t á n vettük az első liirt, hogy a magyar katholikus püspöki kar fellépése nem volt eredménytelen s a Németbirodalom részére kibocsátott Provida konstitúció hatálya Magyarországra is kiterjesztetett. Igaz, hogy ezzel a status quo a n t e helyreállítva nincs. Az u j rendelkezés hatálya csak Magyarországon született egyéneknek itt kötött házasságára terjed ki és hazai törvényeinkkel ellentétben, katholikusoknak tek i n t i ós a Netemere rendelkezései alá tartozóknak deklarálja mindazokat, akik „valamely eretnekségre áttértek, vagy scliismatikusok lettek, vagy a katholiku; h i t r e áttérve, attól utóbb elpártoltak." Ezekre nézve tehát a sérelem orvosolva nincs; a helyzet a Lambruschini-féle instrukcióval szemben rosszabbodott; a baj reparációja nem tökéletes s az annyira kívánatos teljes megnyugvás be nem következett. „Mindazonáltal honorálni kívánjuk azt a tényt, hogy a Netemere rendelkezéseiben rejlő sérelem az esetek nagy többségére orvosoltatott s még inkább az eredeti rendelkezés megváltoztatásában nyilvánuló hajlandóságot. Ennélfogva a pápai rendelkezéssel szemben további intézkedések szükségét f e n f o r o g n i nem látjuk. Fájdalom, azonban a magyar püspöki kar oly körlevéllel bocsátotta ki a pápai konstituciót, amely többek között a következő utasításokat tartalmazza :

34 I t t a bizottság a püspöki körlevél már előbb ismertetett Utasításait reprodukálja és azután ekként nyilatkozik: Ezen püspöki körlevél irányzata teljesen azonos a Netemere irányzatával. Mind a kettő a katholikus fél lelkösmeretére akar kényszert gyakorolni, hogy a vegyes házasságot meg ne kösse és ha már megköti, azt csak azon feltétel alatt tegye meg, ha a házasságból születendő gyermekek mind katliolikusok lesznek. A Netemere igaz, hogy a házasságot érvénytelennek jelentette ki, erősebb eszközökhöz nyúlt, de az egyes konkrét esetekben éppen a katholikus egyház ártalmára volt, mert találkoztak olyanok, akik azért, hogy ne sújtsa őket az érvénytelenség kijelentése, a katholikus egyházból inkább kiléptek. A püspöki körlevél változtatott eszközökkel szintén a lelkiösmeretre akar kényszert gyakorolni. A híveket feloldoztatásra érdemetleneknek jelenti ki, ami a kegyszerek elvonásával egyértelmű. Ez n e m ' ú j követelmény ugyan, de a harcra való ösztönzés éppen akkor, amidőn a Netemere hatályon kívül helyezésétől a felzaklatott közvélemény éppen a felekezetközi viszonyok javulását remélte, mindenkit, aki a vallási békét óhajtja, kínosan érint. Különösen visszatetsző pedig ezen harcra buzdítás módja. Nem az igazság győző erejével akar a püspöki kar egyházának híveket szerezni, hanem eszélyessóggel, leleményességgel és a törvények kijátszására való felhívással. A püspöki körlevél a Provida közhírré tétele alkalmából jónak látja a papokat arra is utasítani, hogy ne nyugodjanak meg abban, ha a vegyes házasulok minden rábeszélés és zaklatás ellenére reverzális nélkül házasságra lépnek. Azt kívánja a papoktól hogy az ilyen szerencsétlen házasokat a házasság megkötése után is, semmi fáradtságot nem sajnálva, folyton zaklassák, a vallási békét a legszűkebb családi körben folyton és állandóan bolygassák, a házastársakat buzgólkodással, eszélyességgel és leleményességgel állandóan körülvegyék és jobb meggyőződésre térítsék. Ezzel a támadással szemben védekezni kell. A katholikus klérus ezen akcióját a protestáns lelkészi kar nem nézheti tétlenül. A jogos önvédelem terére kell lépnie. Egyházunk jogos érdekeit, híveink lelki nyugalmát védenie kel], nem a leleményesség, a törvény kijátszására oktató f u r f a n g , hanem az igazság, a testvéri szeretet, a lelkiismereti szabadság és a jogegyenlőség nemes fegyvereivel. Fel kell támasztani a protestáns hithüséget és önérzetet, amely gyermekeink hitét közönyösségből vagy éppen alacsony világi érdekből alkuba nem bocsátja, a szégyen bélyegét nyomja azokra, akik nemtelen alkura hajlandók; őrt kell állani mindazon hit-sorsosaink - mellett, akik vegyes házasságra lépés előtt vagy után, annak a fáradságot nem kimélő „leleményes" aknamunkának lehetnének kitéve. Ismételjük, nem a támadás, a jogos önvédelem nagy munkája ez, amelyben lelkészi karunknak vezetésre, utasításra van szüksége,' minél fogva azon indítvánnyal fordulunk mindkét testvéregyház illetékes főhatóságai elé, miszerint lehetőleg mielőbb dolgoznának ki és léptetnének életbe oly utasítást, amelyben a vegyes házasságra lépés vagy abban élő híveink fokozott lelkigondozását és a születendő gyermekek vallására vonatkozó egyházunkra ká-

.. tt'-s . S S -

-

*••;.· ν 'Λ;.:,

• ·*•·.>« /·•«

ΐ

Χ' 4

. ^Mffíy- ι;

35 ros megállapodások elleni védekezést a lelkészi kar imperativ kötelességévé tegyék s e körüli teendőit részletesen körülírják." A z e v a n g é l i k u s o k e g y e t e m e s g y ű l é s e 1909-ben m e g á l l a p í t o t t a ezt az utasítást, melyet a következőkben közlünk. Utasítások

az egyházi

tisztviselők

részére

a vegyes

házasságok

dolgában.

1. A lelkészek érdeklődjenek az állami anyakönyvvezetőnél bejelentett vegyes vallású házasságkötések iránt. H e t e n k é n t legalább egyszer tekintsék meg a házassági hirdetéseket és ha azt tapasztalják, hogy vegyes házasság van tervbe véve és a házasulok egyike az ő hívők, vagy maguk közvetlenül személyesen, vagy a hozzájuk tartozó fél rokonai és barátai közvetítésével kövessenek el mindent, hogy a gyermekek vallására nézve egyházunk hátrányára egyezség ne létesíttessék. H a már a házasulok erősen ragaszkodnak ahhoz, hogy gyermekeik egy vallásban neveltessenek, igyekezzenek őket meggyőzni a mi tiszta evangéliumi h i t ü n k és vallásunk magasztosságáról, a szabad egyéni szellem kifejlődésére való nagy befolyásáról és arról, hogy az összes nagy, szabad és haladó nemzetek a tiszta evangéliumi hit befolyásának és felszabadító erejének köszönik felvirágzásukat. Tehát, ha a házasulok gyermekei m i n d n y á j a n az evangéliumi vallást követik, az r á j u k nézve szellemi és erkölcsi tekintetben csak nyereség leend. 2. H a a lelkészek arról értesülnek, hogy vegyes házasság van készülőben, hívják magukhoz vagy keressék fel a házasulókat és beszéljék meg velők a kath. lelkésztől követelt felmentés és a gyermekek vallásának kérdését bizalmasan és jóakaratúlag. Óvakodjanak e mellett minden f u r f a n g t ó l és leleményeseégtől és szorítkozzanak arra, hogy híveiket a r r a a lelkiismereti és erkölcsi veszélyre figyelmeztetik, melyek a protestáns házasulok vallását különösen a róm. kath. plébánosok részéről fenyegetik. Figyelmeztessék a szülőket a házasulóknak a confirmátió alkalmával letett fogadalmukra, amelyet, ha megszegnek, lelkiismeretüket Isten és egyházuk előtt hitük elárul ásával megterhelik. U t a l j a n a k a közmegvetésre, amely a vallását eláruló protestánsra saját hitsorsosai körében nyilvánulni fog és híveik műveltségi fokához és értelmiségéhez képest iparkodjanak azokat arról meggyőzni, hogy ne kockáztassák lelki üdvöket világi előnyök kedvéért és ne kövessenek el jellemtelenséget az által, hogy önmagukat vagy gyermekeiket feláldozzák oly vallásnak, mely s a j á t jobb meggyőződésük szerint téves és a Krisztus U r u n k átal t a n í t o t t igazságoktól eltért. 3. H a a lelkészek abbeli fáradozásuknál, hogy híveiket a katliolikus vallásra való áttéréstől, vagy a katholikus vallás javára való reverzális adástól visszatartsák, azt tapasztalják, hogy saját híveik lelki kényszer alatt állanak, hogy a protestáns félnek jóformán a házasságtól való elállás és saját egyházának elárulása között kell választania, vagy azt, hogy a katholikus lelkész leleményességgel iparkodik a protestáns felet körülhálózni, vagy saját hitfelét erőszakosan befolyásolni, szerezzenek a megtörténtekről bizonyítékokat és tegyenek az esetről, annak körülményes leírásával és a bizonyítékokról az esperesnek jelentést. Bizonyítékok lehetnek szavahihető t a n u k n a k írásba foglalt nyilatkozata, esetleg a házasulóknak írásbeli nyilnt3*

ÉttMÍlMÍlÉHÍ

36 kozata, ha ezek ily nyilatkozat kiadására hajdandók. Az esperesek a jelentéseket esetről-esetre bejelentik a püspöknek, aki a sérelmeket saját hatáskörében orvosolja és ha közbenjárása sikerrre nem vezetne, az eseteket mint sérelmeket az évi jelentésbe befoglalja. 4. A lelkészek ezenfelül a községükben előfordult vegyes házasságok megkötéséről és arról, hogy történt-e megegyezés a jegyesek között a gyermekek vallására, és mely egyház javára, félévenként tegyenek jelentést az esperesnek. H a ily vegyes házasok más községbe átköltöznek, erről újabbi településük helyének illetékes protestáns lelkészét értesítsék. 5. A vegyes házasságokból született és a törvény, vagy a szülők megegyezésénél fogva protestáns gyermekek keresztelése és nevelése nyilvántartandók. H a oly gyermek, amely a törvény vagy a szülők megegyezése folytán a protestáns vallást követi, a kath. lelkész által elkereszteltetik és a róm. katholikus vallás az állami anyakönyvben k i t ü n t e t v e lett, a lelkészek a szükséges irományokkal felszerelve, nyomban jelentsék be az esetet az esperesnek, ez utóbbi pedig tegyen jelentést a püspöknek, kinek feladata lesz a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium u t j á n szorgalmazni, hogy a kath. lelkész által jogellenesen megkeresztelt gyermek állami születési anyakönyvében a gyermek törvényes vallása kitüntetessék. C. A lelkész látogassa meg szorgalmasan vegyes házasságban élő híveit és tájékozódjék az iránt, milyen a gyermekek vallásos nevelése és megfelel-e az a hazai törvény kivánalmainak. H a azt tapasztalja, hogy oly gyermeket, amely a törvény szerint a protestáns vallásban nevelendő, a szülők nem ebben, hanem más vallásban nevelik, illetve az iskolában más vallási hitoktató leckéit hallgatják, vagy más vallású templomba járnak, iparkodjék a szülőket szeretetteljes rábeszéléssel a törvény megtartására rábírni és ha ez nem sikerülne, jelentse fel az esetet az illetékes iskola igazgatójánál, szükség esetén a tanfelügyelőnél, ha pedig ezeknél nem találna orvoslást, tegyen erről jelentést az esperesnek, aki a püspökhöz tegyen felterjesztést. 7. Ügyeljenek a lelkészek arra, hogy az elkeresztelt tanköteles gyermekek iskolai beiratásoknál, ne a róm. kath. lelkész által kiállított keresztlevél, hanem az állami anyakönyvi kivonat alapján Írattassanak be. 8. A lelkészek és hitoktatók igyekezzenek ugy a tanköteles, mint a serdülő mindkét nemű i f j ú s á g szívében a vallásos érzelmeket, az egyház i r á n t i hűséget, a protestáns önérzetet és öntudatot minél erősebben megszilárdítani. Ε célból nagy gondot fordítsanak a lelkiismeretes hitoktatásra, a növendék i f j ú s á g templomba járására, keresztyén i f j ú s á g i egyesületekben, confirmáltak egyesületében, missiói egyesületekben a vallásos kegyesség emelése, az ősök dicső példájának felmutatása által az eszményekért könnyen lelkesülő i f j ú s á g gondolat- és kedélyvilágának minél erősebb érzelmi kötelékkel az egyházhoz és annak intézményeihez való csatolására. A lelkész és hitoktató ezenkívül már a confirmátiói oktatásnál ébressze az erős hitfelekezeti öntudatot a fiatal nemzedékben. Továbbá a templomi katechizátiónál vésse be a fiatalok szívébe az egyházhoz való hűséges ragaszkodást és a vegyes. házasságok esetén követendő magatartásra oktassa ki őket. Végül a szószéki beszédekben is intézzen időről-időre intő szót, főkép

37 a szülőkhöz, hogy vegyes házasságok esetéhen gyermeküket ballépéstől óvják. 9. Minden protestáns lelkész, mihelyt egy születési anyakönyvi kivonatot házasságkötés céljára kiad, hivatalból értesíteni köteles azon protestáns gyülekezet lelkészét, amelynek kebelében az illető protestáns jegyes él, vagy amelyhez a házasságot kötő fél lakhelye, illetőleg a házasságkötés helye mint leány-, vagy fiókegyház vagy szórvány beosztva van. 10. Mivel egyházunk hívei közül igen sokan megbánják később, hogy gyermekeiket más vallásra ígérték át, e m i a t t nagy lelkifurdalást éreznek és mindenképpen igyekeznének elkövetett hibájukat jóvátenni, a lelkésznek kötelessége ily esetekben őket felvilágosítani, hogy botlásukat mikép tehetik jóvá az 1894. X X X I I . t.-c. .34. §-a által meghatározott módon, vagyis azáltal, hogy a katholikus félnek a protestáns vallásra való áttérése folytán a házasság egyvallásúvá lesz. 11. A gyermekek vallására nézve kötött szerződés kelte és hogy előnyünkre vagy h á t r á n y u n k r a köttetett, a jegyzet rovatában a házassági anyakönyvbe is bevezetendő. 12. Az egyház kormányzatában is legyen a lelkésznek szerve, amely segédkezet n y ú j t neki a vegyes házasságoknál beállható lelkikényszer elhárításánál. Ez azáltal történjék, hogy az egyház minden presbitere kötelességének tartsa saját hatáskörében közreműködni, hogy híveink kitérések és térítvények által egyházunkat, ne károsítsák. Minden tervbe vett vegyes házassági eset a lelkésznek azonnal bejelentendő. 13. Azok, akik vegyes házasságra lépve, a gyermekek vallására nézve a katholikus vallás javára megegyezést kötöttek, a protestáns templomban nem esketendők. 14. Távolabb eső leány- és fiók-gyülekezetekben a gondnok és eg.vházfi kötelessége minden vegyes házassági eljegyzésről a lelkészt azonnal értesíteni, aki ez ügyben a viszonyokhoz mérten nyomban intézkedik. 15. A szórványokban, ahol a veszély ugyanis a legnagyobb, a vegyes házasságok baján legjobban úgy lehet segíteni, ha a lelkész oda is időrőlidőre ellátogatván, magának megbízható embert keres, aki őt a vegyes házassági eljegyzésekről értesíti és ott is, a gyermekek hitoktatásáról a lehetőséghez képest gondoskodik, valamint a nép közt vallásos iratokat terjeszt. A lelkész ily diasporai utainak útiköltségét fedezze az anyaegyház, amely ott úgyis az egyházi adót szedi, fordítsa azt ezen célra. Bebizonyított szegénység esetén a közalapi, kerületi és gyámintézeti forrásokból lehet és kell az egyházi hatóságoknak segélyt n y ú j t a n i . 10. Azon eseteket, amelyekben házasságkötés alkalmából egyházunk kárára vagy áttérés történt, vagy térítvény adatott, a lelkész nyilvántartás és sajnos, tudomásvétel céljából az egyháztanács gyűlése elé terjessze, amely azt jegyzőkönyvébe i k t a t a n d j a . 17. Aki vegyes házassága kötésénél egyházunk kárára t é r í t m é n y t adott, egyházunkban semminemű tisztséget nem viselhet. Az állás természeténél fogva az evang. lelkész és tanító vegyes házasságra egyáltalán nem léphet. 18. A jelen utasítás nem vonatkozhatik azokra a vegyes házasságokra, melyet az ág. hí tv. evangélikusok az evangelikus reformátusokkal kötnek.

88 Az ily házasságkötéseknél óvakodjanak a lelkészek híveik bárminemű befolyásolásától és tartsák szem előtt azt, hogy mindkét evang. egyház íőérdeke az, hogy ezen két egyház hívei között a testvéri egyetértés semmi által meg ne zavartassák. Más vallású egyházak lelkészei részéről tapasztalt visszaélések ellen a jelen utasításokban foglalt intézkedések irányadók." E z t az u t a s í t á s t az e g y e t e m e s g y ű l é s 2000 p é l d á n y b a n k i n y o m a t t a és a lelkészeknek m e g k ü l d e t n i

rendelte.

VIII. Apponyi miniszter elismeri a törvény által való rendezés szükségét. A közös b i z o t t s á g 1909. évi szeptember 22-én t a r t o t t ülésében köszönettel vette, h o g y Apponyi v a l l á s ü g y i miniszter, eltérőleg 1907-ben e l f o g l a l t á l l á s p o n t j á t ó l , 1909. évi április hó 29-én, 34.673. szám a l a t t k e l t l e i r a t á b a n közölte á b i z o t t s á g g a l , h o g y előterjesztésében f o g l a l t a m a nézetet, m e l y szerint a v a l l á s e g y e n l ő s é g i és viszonossági elvnek é r v é n y r e emelése és m e g v a l ó s í t á s a t ö r v é n y h o z á s i intézkedést igényel, e l f o g a d j a . E b b ő l k i f o l y ó l a g a p r o t e s t á n s e g y h á z a k közelebbi k ö l t s é g v e t é s s z e r ű e g y h á z i segélyeinek á l l a n d ó b i z t o s í t á s á t célzó, t e r v b e v e t t t ö r v é n y j a v a s l a t á b a n o l y a n i n t é z k e d é s t is szándékozik felvenni, m e l y á l t a l ezen elvnek lehető é r v é n y r e emelése és m e g v a l ó s í t á s a t ö r v é n y e s s z a b á l y o z á s t nyerend. A p r o t e s t á n s közös b i z o t t s á g a m i n i s z t e r ezen l e i r a t á t á é r t neki köszönetét j e l e n t e t t e és közölte a k o r m á n n y a l , h o g y a vele t á r g y a l a n d ó b i z o t t s á g b a a következő t a g j a i t k ü l d t e k i : b á r ó B á n f f y Dezső, A n t a l Gábor, G y u r á t z F e r e n c , L a s z k á r y G y u l a , D . N a g y Dezső, Seholtz G u s z t á v , S z e n t i v á n y i Á r p á d , gróf T i s z a I s t v á n és az április 8-iki ülésből k i k ü l d ö t t Sztehlo K o r n é l m i n t előadó. U g y a n e z e n ülésben t e r j e s z t e t t e be Sztehlo K o r n é l előadó a „ K e T e m e r e és P r o v i d a " t á r g y á b a n s z e r k e s z t e t t k ö v e t k e z ő v é l e m é n y é t , a m e l y a z 1909. évi október h ó 15-én t a r t o t t ülésben gróf T i s z a I s t v á n indítványára, mint bizottsági határozat elfogadtatott. A v é l e m é n y szövege a k ö v e t k e z ő : Előadói

jelentés

a „Ne Temere

és Provida"

tárgyában.

Tárgy: A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter leirata, amellyel a magyarországi két protestáns egyházat közösen érdeklő ügyek tárgyalására kiküldött bizottságnak a „Ne Temere" decretum és az erre vonatkozó négy rendeletet kivánatra megküldi.

_

39 Tényállás: A „ N e Temere" decretum hiteles szövege megfelel -a sajtóban közzétett szövegnek. Lényege az, hogy a római pápa a házassági jog terén a kizárólagos törvényhozói jogot magának t a r t j a f e n n , az állami törvényeket teljesen ignorálja, a t r i d e n t i zsinat házasságkötési jogát az egész világra k i t e r j e s z t i és nem a katholikus p a p előtt kötött házasságot érvénytelennek m o n d j a ki, mégis kivételt tévén a tisztán nem katholikusok között kötött házasságokra nézve, amelyeket érvényesnek elösmer. Ε mellett a katholikus valláshoz való tartozást az állami törvényektől eltérőleg határozza meg, és figyelembe nem véve az állami törvényt, k i m o n d j a , hogy katholikusnak t e k i n t e n d ő mindenki, aki katholikus szülőktől származik, vagy ha nem voltak is szülői katholikusok, de a katholkus egyházban megkereszteltetett, még pedig akkor is, ha utóbb más vallásra á t t é r t , vagy a világi törvény szerint m i n t gyermek, az á t t é r t szülő vallását követte, vagy ha a nem katholikusnak született egyén a katholikus vallásra á t t é r t , de abból m e g i n t kitért. A Congregatio Concilii 1908. évi f e b r u á r 1-én a döntés alá bocsátott kérdésekre adott válaszában kijelenti, hogy a N e Temere szabályai alól adott mentesség kizárólag a Németbirodalom részére 1906-ban kibocsátott „ P r o v i d a " című constitucióra nézve áll f e n n , nem pedig a többi p á p a i engedményekre nézve is, nem t e h á t a Magyraország· részére 1841-ben adott mentességre is és kijelenti, hogy a Németbirodalomban a katholikusok, kik valamely eretnekségre áttértek, vagy schismatikusok lettek, vagy a katholikus h i t r e áttérve, attól utóbb elpártoktak, még h a ez gyermek vagy csecsemő korukban t ö r t é n t is, katholikus személlyel csak a N e Temerében m e g á l l a p í t o t t módon köthetnek házasságot. A Congregatio Concilii 1908. március 21-én kiadott válaszában kijelenit, hogy a Providábau a Németbirodalom részére kiadott mentesség csak a Németországban születtekre és ott házasságkötőkre t e r j e d ki. A Németbirodalom részére X. P i u s pápa által 1906. évi j a n u á r 13-án kibocsátott „ P r o v i d a " című c o n s t i t u t i o lényeges t a r t a l m a a következő: A pápa az első p o n t b a n a T r i d e n t i házasságkötési jog érvényességét a Németbirodalom azon helyére is kiterjeszti, amelyekben ezek a kihirdetés hiánya m i a t t érvényben nem voltak. A pápa szigorúan t i l t j a a vegyes házasságot katholikusok és eretnekek, vagy schismatikusok közt és csak a törvényes biztosítékok betartásától f ü g gővé t e t t felmentés esetében engedi meg azt. Azok a vegyes házasságok is, amelyekre f e l m e u t v é n y adatott, csak a római kath. pap előtt kötendők, és súlyosan vétkeznek azok, akik a házasságot akár a nem ktholikus lelkész, akár egyedül a polgári tisztviselő előtt, vagy más alattomos módon kötik meg. Azok a katholikusok pedig, akik vegyes házasság esetében a nem katholikus lelkész közreműködését igénybe veszik, vétséget követnek el és kánoni büntetéseknek lesznek alávetve. K i j e l e n t i azonban a pápa, hogy azokat a vegyes házasságokat, amelyek a Németbirodalom t e r ü l e t é n a T r i d e n t i f o r m a ellenére köttetnek, ha más akadály f e n n nem forog, mindenképen érvényesnek t e k i n t e n i a k a r j a . Közöltetett végül velünk a Sacra Congregatio di Sacramentis 1909. évi

• - .

.

UV. · _ ; .

λ* i.

·..

40 február hó 27-én 883 = 8 . szám alatt felvett jegyzőkönyvének kivonata, amelyből értesülünk: 1. Hogy a magyar püspökök a vegyes házasságok tárgyában a római szentszékhez kérvényt adtak be. 2. Hogy a Congregatio t a g j a i arra a kérdésre, mit kelljen tenni, azt az indítványt terjesztették elő, hogy figyelembe véve az adott esetben f e n n f o r g ó különös körülményeket, kérelmezendő, hogy a Szentséges Atya méltóztatnék a vegyes házasság dolgában a Németország részére 1906. evi j a n u á r 18-án kibocsátott „ P r o v i d a " Constituciót a S. C. Qoncilii 1908. évi f e b r u á r 1-én és március 28-án erről kiadott magyarázata fentartásával ez idő szerint a magyar királyságra kiterjeszteni. 3. Ő Szentsége 1909. évi február 23-án m e g t a r t o t t audientiájában meghallgatván a Secretáriusa által tett előterjesztést, a főmagasságú atyák véleményét mindenben kegyesen helybenhagyni méltóztatott és ezenfelül kijelentette, hogy a Magyarországon a Ne Temere kihirdetése után eddig a Deer e t u m alakszerűségeinek mellőzésével kötött vegyes házasságokat, ha más akadály f e n n nem forog, szintén érvényeseknek a k a r j a tekinteni. A magyar püspöki kar a pápai döntés vétele u t á n 1909. évi március 16-án tartott értekezletében egy instrukciót bocsátott ki, amely a követendő jogszabályokat a fentiek értelmében ismerteti és a r. kath. lelkészeket a vegyes házasságok dolgában követendő eljárásra nézve utasításokkal ellátja. Ezen instrukcióból kiemeljük a következőket: „A püspöki értekezlet nem t u d j a a tisztelendő testvéreket eléggé a r r a buzdítani, hogy a mindkét nemű katholikus hívőket, amennyire csak lehet, rettentsék vissza a vegyes házasságoktól és az ily házasságkötéseket eszélyes gondossággal megakadályozni igyekezzenek." „Legnagyobb veszedelemnek tek i n t i k az ily házasságokat a katholikus fél hitére nézve, mert az ily házasságok a vallásos közönyt terjesztik." „ H a azonban a hívők közül valaki az ilyen házasságra lépéstől elállaní egyáltalán nem akarna, akkor minden erővel azon legyenek, hogy a katholikus fél az előírt biztosítékokról, főképen pedig a mindkét nemű gyermekeknek a katholikus vallásban leendő neveltetésének törvényes biztosításáról aképen gondoskodjék, hogy a vegyes házasság gátló akadálya törvényszerű felmentvény által elháríttathassék." A püspöki utasítás azonban nem elégszik meg azzal, hogy a vegyes házasságok megakadályozását követeli és megkötéseinek feltételeit meghatározza, hanem arról is gondoskodik, mi a teendő akkor, ha az ily házasság az egyház engedelme nélkül megköttetett. Szavait ekkép f o l y t a t v á n : „A mi pedig azokat illeti, akik a megkívánt biztosítékok megadása és az egyház engedélyének kieszközlése nélkül kötnek vegyes házasságot: különös gondjaitokba a j á n l j u k őket. Semmi fáradságot nem sajnálva, arra törekedjetek, hogy buzgólkodásotokkal, eszélyességetekkel és leleményességetekkel az ily eltévedt juhokat jobb meggyőződésre vezessétek és az anyaszentegyházzal kibékítsétek .. . Azokat a katholikusokat, akik tiltott módon és meggondolatlanul ilyen házasságra lépnek, alkalmas időben intsétek az Isten szeretetében és a Krisztus kegyelmében, hogy bűnbánatra indíttatva, a magukra és származandó gyermekeikre voni lelki veszedelmet elhárítani tőre-

41 kedjenek és kötelezettségeiknek eleget tegyenek, főként pedig annak, amelylyel gyermekeik iránt mindenkor tartoznak, tudniillik, hogy azok katholikus neveltetéséről gondoskodjanak. Mert habár a polgári törvényeié és főként az iskolai szabályzatok az ilyen gyermekek kath. neveltetését nehézzé teszi is, de hogy nem teszik lehetetlenné: a mindennapi tapasztalat eléggé bizonyítja." Vélemény: A mindkét evangélikus egyházat közösen érdeklő ügyek bizottsága és vele a magyar müveit társadalom közvéleménye azért tiltakozott a N e Temere ellen, mert abban a lelkiösmeretre gyakorolt kényszert látott, amely a vallási békét feldúlja. Követelte az előbbi állapot helyreállítását, a teljes in integrum restituciót. Az által, hogy a római szentszék a Lambruschini-féle instrukció helyett a Providát rendeli Magyarországon alkalmaztatni, az előbbi állapot helyreállítva nincs, m e r t a Providával kapcsolatos és Magyarországra is kiterjeszteni rendelt magyarázatok szerint a N e Temerének a vegyes házasságra vonatkozó sérelmes szabálya csak a Magyarország területén született házasulókra nem, alkalmazandó és mert a katholikus valláshoz való tartozást önkényesen a magyar törvénnyel ellenkező módon határozza meg. A Magyarország területén kötött házasságokra nézve tehát ezentúl kétféle törvény lenne alkalmazandó, ahhoz képest, hogy a házasulandók, vagy csak azok egyike is, Magyarországon vagy külföldön született, már pedig egyrészt semmivel sincs indokolva, hogy ugyanazon állam területén ugyanazon házasságra kétféle jog alkalmaztassák, másrészt az sincs indokolva, miért ne élhessen a magyar honos a Magyarországnak adott mentességgel azért, mert véletlenül külföldön született. A Magyarország és Ausztria között létező s ű r ű érintkezés mellett igen gyakoriak lesznek azok az esetek, midőn Magyarországon született házasulok Ausztriában született egyénekkel vegyes házasságra lépnek, amidőn is a pápai legújabb constitució szerint nem a Provida, hanem a Ne Temere szabályai alkalmazandók. Életbe vágó kérdés ez különösen a katonai házasságokra nézve, amelyeknél tudvalevőleg csak azon feltétel alatt adatik meg a nősülősi engedély, ha a házasság egyházilag is megköttetik. Nincs semmi garanciánk a r r a nézve, hogy a katonai legfőbb hatóságok a pápai constituciót ignorálni fogják, és ha ehhez alkalmazkodnak, a katoaai vegyes házasság abban az esetben, ha az egyik házasuló külföldön született, Magyarországon is csak úgy lesz megköthető, ha a protestáns fél reversalist, ád. A másik megszorító magyarázatnál fogva, amely a katholikus valláshoz való tartozást definiálja, az ily vegyes házasulok még a katholikus fél áttérése által sem menekülhetnek a N e Temere szabályai alól. A legnagyobb sérelem pedig a vallás egyenlőségére és vallási békére nézve a Ne Temere azon magyarázata, amely szerint a házasság megkötése szempontjából katholikusoknak tekintendők azok is, akik a magyar állam törvénye szerint nem katholikusok. A pápai constituciók ezen rendelkezései egyenesen a magyar törvénybe ütköznek és elvárjuk a magyar államkormánytóí, hogy a magyar törvénynek ezt a megsértését nem fogja t ű r n i , és különösen gondoskodni fog arról, hogy a hadseregben a Ne Temerével szemben a magyar törvénynek érvény szereztessék. Nem h a g y h a t j u k végre szó nélkül azon instrukciót, amelyet a magyar

42 püspöki kar a pápai constitució kihirdetése alkalmából kibocsátott. Sajnálattal kell constatálnunk, hogy ezen instrukció által a püspöki kar maga letépte azon elismerés babérjait, amelyekkel a magyar közvélemény a püspököknek a Ne Temere visszavonása körül k i f e j t e t t buzgóságáért adózott. A Ne Temere főleg azért sérelmes, mert a lelkiösmeretre kényszert gyakorol. — Nem az a theoretikus és csakis a belső fórumot kötelező kijelentés, hogy a vegyes házasság érvénytelen, képezi a N e Temere nagy sérelmét, mert hiszen ezen kijelentésnek az állam törvényével szemben jogi jelentősége amúgy sincs, hanem az a célzatos törekvés ezzel a kijelentéssel a katholikus hívőkre lelkiösmereti kényszert gyakorolni akarni, képezi a N e Temere m é r e g f u l á n k j á t . S a j n á l a t t a l kell tapasztalnunk, hogy ez a célzatos törekvés a katholikus hívőkre ily lelkiösmereti kényszert gyakorolni akarni, teljes mértékben megvan a püspökök instrukciójában is. Megengedjük, hogy a római katholikus püspökök nem foglalhatnak el oly álláspontot, amely egyházuk elveivel ellenkezik, de nem csodálkozunk eléggé azon, hogy ők, akik a magyar törvényhozásnak hivataluknál fogva tagjai, nyíltan felhívják papjaikat, hogy buzgósággal törekedjenek a törvényt eszélyességgel és leleményességgel kijátszani. A magyar proetstáns egyházak mélyen sajnálják, hogy azok a törekvések, amelyek a vallást máris a politika terére vitték a magyar katholikus egyház legmagasabb köreiben is ekként nyilvánulnak, ezekkel szemben egyházaink kizárólag a törvény alapjára helyezkednek és sürgetik az 1848 : X X . törvénycikk végrehajtását, elvárván híveiktől, hogy az újabb támadásokkal szemben ugyanazon hitbuzgóságot és a protestantizmushoz való ugyanazt a ragaszkodást fogják tanúsítani, amelyet őseink hasonló támadásokkal szemben tanúsítottak.

IX. Ujabb sürgetések. — Állami segély. 1910. A p r o t e s t á n s közös b i z o t t s á g a z 1910-ben b e k ö v e t k e z e t t k o r m á n y változástól v á r v á n a p r o t e s t á n s o k sérelmeinek ismételve s ü r g e t e t t orvoslását, 1910. évi á p r i l i s hó 3-án t a r t o t t üléséből a következő f e l t e r j e s z t é s t i n t é z t e a v a l l á s - és k ö z o k t a t á s ü g y i m i n i s z t e r h e z : „Azon feladatok között, amelyek megoldására Nagyméltóságod kormánya vállalkozott, örömmel l á t j u k az 1848:XX. t.-c. fokozatos végrehajtását, amelyet 1904-ben az akkori kormány kezdeményezett és amelynek megvalósítására 1904-ben és a következő években Nagyméltóságod elődje az első lépéseket megtette. Az 1848. X X . t.-c. 2. és 3. §-a, amelyben a teljes vallásegyenlőség és viszonosság kimondatott, mai napig sincs végrehajtva és most is fennállanak és ú j r a meg ú j r a felmerülnek azok a sérelmi esetek, amelyeket a „Véleményben" felsoroltak.

•

43 A törvény 3-ik §-ára nézve a „Véleményben" felsorolt szükségletek kielégítésére a volt kormány 1907. óta, az első évben egy milliót, a második évben két milliót és a harmadik évben három milliót állított be az évi költségvetésbe és kilátásba helyezte, hogy ezen három milliót, mint állandó segélyt külön törvény által fogja biztosítani a két evangélikus egyháznak. Megígérte utóbb azt is, hogy ezen törvényben a vallásegyenlőség és viszonosságba ütköző sérelmek is orvosolva lesznek. Az állami törvényhozás által eddig n y ú j t o t t segély azonban, amely a kormány kifejezett akarata szerint elsősorban a tulmagas egyházi adó csökkentésére, a lelkészi nyugdíjintézetek segélyezésére és a közigazgatási költségek fedezésre fordítandó, nemcsak a vélemnyiinkben felsorolt egyéb égető szükségleteinkről, — amelyek összegét körülbelül évi hat millió koronában értékeltük, — n e m gondoskodik, hanem alig voltunk képesek ezzel az egyházi adó könnyítése körül valami számbavehető eredményt elérni. Azóta pedig, hogy hivatkozott véleményünket beterjesztettük azon jogos igényeinknek, amelyeknek felkarolását és kielégítését az állami törvényhozástól várjuk, mértéke annyira növekedett, hogy az 1903-ban beterjesztett vélemény adatait egyáltalában f e n n nem t a r t h a t j u k . Hogy csak egy égető szükségletet említsünk: ez a lelkészi kongruának legalább 2400 koronára való felemelésének szüksége. Szükségleteink mértékét Nagyméltóságodnak azon tárgyalások alkalmával szándékozunk részletesen előterjeszteni, amelyeknek küldötteink közbenjöttével leendő meghallgatását Nagyméltóságod elődje már két évvel ezelőtt kilátásba helyezte és amelyek megtartására a törvény egyenes .utasítást ad.' £

X. Az egyházi alapítványok jóváhagyása. — A jezsuita rend receptiója. 1911. E b b e n a z évben, az április hó 27-én t a r t o t t ülésben t á r g y a l t a t o t t a p r o t e s t á n s e g y h á z a k a u t o n ó m i á j á n a k a z a sérelme, h o g y a k o r m á n y és a bíróságok az a l a p í t v á n y o k jogi lételét k o r m á n y h a t ó s á g i j ó v á h a g y á s tól f e l t é t e l e z i k és m i u t á n az előadó bejelenttette, h o g y a v a l l á s ü g y i miniszter az ő értesülése szerint ezen k é r d s é b e n a p r o t e s t á n s e g y h á z a k vezetőivel é r i n t k e z n i és v e l ü k m e g n y u g t a t ó á l l á s p o n t r a lépni ó h a j t , a b i z o t t s á g k i k ü l d t e gróf D e g é n f e l d J ó z s e f , gróf T i s z a I s t v á n , b á r ó P r ó n a y Dezső és Sztehlo K o r n é l t a g o k a t , h o g y a v a l l á s ü g y i m i n i s z t e r r e l , illetve m e g b í z o t t j á v a l ezen k é r d é s b e n t á r g y a l j a n a k . ( A m i n i s z t e r ennek a b i z o t t s á g n a k t a g j a i t nem h í v t a m e g t á r g y a l á s r a . ) T á r g y a l t a t o t t u g y a n e k k o r a tiszai és d u n á n i n n e n i k e r ü l e t e k f e l t e r jesztése a b u d a p e s t i e g y e t e m e n p r o t e s t á n s theologiai f a k u l t á s f e l á l l í t á s á n a k sürgetése i r á n t . T ö b b e k felszólalása u t á n gróf Tisza István indít-

44 v á n y a f o g a d t a t o t t el, "amely s z e r i n t : „ A b i z o t t s á g k í v á n a t o s n a k t a r t j a , h o g y az ú j e g y e t e m e k f e l á l l í t á s a k a p c s á n létesíttessenek p r o t e s t á n s theologiai f a k u l t á s o k oly módon, h o g y a létező theologiai a k a d é m i á k az e g y e t e m e k szervezetébe a p r o t e s t á n s a u t o n ó m i á b a n f o g l a l t jogok fennt a r t á s á v a l illesztessenek be. T á r g y a l t a t o t t m é g az e v a n g é l i k u s theologiai t a n á r o k n a k a korm á n y h o z b e a d o t t és o n n a n véleményezés v é g e t t ide á t t e t t k é r v é n y e fizetésük rendezése i r á n t . A b i z o t t s á g nem helyesli az e g y é n e n k é n t való rendezést, a z t az e g y h á z a k n a k t a r t j a f e n n és a segélyt az e g y h á z a k n a k kéri kiadatni. A felekezeti t a n í t ó k n a k az á l l a m i a k k a l való egyenlősítése i r á n t t e t t előterjesztés a v a l l á s ú g y i miniszter p á r t o l ó l a g f e l t e r j e s z t e t e t t . A lelkészi k o n g r u á n a k 2400 k o r o n á r a való felemelése és a vesztett stóla jövedelmek k á r p ó t l á s a i r á n t i f e l t e r j e s z t é s e k a v a l l á s ü g y i miniszterrel t á r g y a l a n d ó b i z o t t s á g n a k k i a d a t t a k . A z Országos R e f o r m á t u s L e l k é s z e g y e s ü l e t felterjesztésére, h o g y a közös b i z o t t s á g a j e z s u i t a - r e n d recepciója t á r g y á b a n az o r s z á g g y ű l é s h e z f e l í r j o n , a b i z o t t s á g Sztehlo K o r n é l i n d í t v á n y á r a a következő h a t á r o z a tot h o z t a : „A közös bizottság· osztja ug.van az országos r e f o r m á t u s lelkészegyesületnek azt a nézetét, hogy a római pápának a magyar közjog értelmében nincs joga semmiféle szerzetes-rendet, tehát jezsuita-rendet sem az országyülés engedélyezése és kir, jóváhagyás (plaeetum) nélkül az országba behozni és az itt engedély nélkül beköltözött szerzeteseket rendi szervezetbe foglalni, elismeri azt is, hogy a római pápának az az intézkedése, hogy Magyarországon királyi, illetve törvényhozási engedély nélkül a jezsuita-rendnek tartományt szervez, a magyar törvényekbe ütközik, meg van győződve arról is, hogy a jezsuita-rendnek Magyarországon való letelepítése és megerősítése a vallási békét nagy mértékben veszélyezteti, mégsem t a r t j a célszerűnek, ha ezen sérelem orvoslása a protestáns egyházak részéről szorgalmaztatik, mert a pápai intézkedés nem a protestáns egyházak, hanem a magyar állam és a magyar király jogait sérti, ezen jogok felett pedig nem a protestánsok vannak hivatva elsősorban őrködni és mert a protestánsok föllépése az érdemben jogos panasznak felekezeti színezetet adna, ami csak felekezeti surl<">dást, nem pedig a sérelem orvoslását idézné elő.'" E z e n i n d í t v á n y f o l y t á n a b i z o t t s á g a k é r d é s f ö l ö t t n a p i r e n d r e tért. A z előadó e z u t á n közölte a b i z o t t s á g g a l , h o g y a m. kir. K ú r i a a l ó k u t i p á r b é r sérelmi esetben, a m e l y , m i a t t a közös b i z o t t s á g a vallásü g y i miniszternél előterjesztést tett, a m e l y n e k f o l y t á n a v a l l á s ü g y i m i n i s z t e r ( A p p o n y i ) a k ö z i g a z g a t á s i h a t á r o z a t o k a t m e g s e m m i s í t e t t e és a z ü g y e t bírói ú t r a u t a s í t o t t a , l e g ú j a b b a n ítéletet hozott, a m e l y b e n a

45 f a j á r a n d ó s á g o t a- katholikus p a p n a k és a k á n t o r n a k a protestáns földbirtokos ellen megítélte, m e r t az dologi terhet képez, amely a föld mindenkori tulajdonosa által, tekintet nélkül hitvallására, örök időkre kiszolgáltatandó. A K ú r i a ezen ítéletét a bizottság megütközéssel vette tudomásul és m i u t á n a K ú r i a dokumentumot szolgáltatott arra, hogy Magyarországon az 1791. évi X X Y I . törvénycikk és az 1848. évi X X . törvénycikk dacára meg lehet a d ó z t a t n i a protestánsokat a katholikus egyház javára, sürgős felterjesztést intézett a miniszterhez, h o g y n y ú j t s o n be t ö r v é n y j a v a s l a t o t ezen sérelmes jogállapot megszüntetése végett.

XI. Felterjesztések és vélemények a katholikus autonómiáról. V 1912. E z e n évben, ú g y m i n t az 1911. évi november hó 29-én t a r t o t t ülésben, m á r előbb t á r g y a l t és a k o r m á n y részéről el nem intézett panaszok a k o r m á n n y a l t á r g y a l a n d ó albizottsághoz lettek utasítva. A bizottság e g y ú t t a l : A z 1848. évi X X . t.-c. végrehajtása t á r g y á b a n a m u l t évben a vall á s ü g y i minisztériumhoz beadott felterjesztés érdemleges elintézését megsürgette. A k o r m á n y részéről a r e f o r m á t u s lelkészek özvegyei és árvái részére biztosított 500, illetve 100 korona járadék t á r g y á b a n kért véleményre azt felelte, h o g y e címen is m i n d k é t egyház részére a segély emelését kéri. A v a l l á s ü g y i miniszter értesítését a theologiai t a n á r o k illetményjavítása ügyében tudomásul vette . és a megfelelő felterjesztéssel az elnökséget megbízta. A kecskeméti protestáns egyesület a l a p s z a b á l y á t a vallás- és közoktatási miniszter jóváhagyása végett felterjesztette. Felterjesztést intézett a miniszterhez aziránt, h o g y nagypénteken a protestáns tisztviselőknek m u n k a s z ü n e t engedélyeztessék. N y i l a t k o z o t t a Németországban létesített m a g y a r o r s z á g i eredetű, illetve m a g y a r o r s z á g i i f j a k j a v á r a rendelt a l a p í t v á n y o k t á r g y á b a n . Tudomásul vette az ágostai hitvallású evangélikus egyetemes közgyűlés határozatát, m e l y szerint az állami középiskolákban a vallásbéke megzavarására a l k a l m a s egyesületek működésének megtiltása i r á n t felirattal élt.

46 U g y a n e z e n időben a közös bizottság, a r e f o r m á t u s e g y e t e m e s konvent indítványa folytán, a katholikus autonómia megvalósítását tárg y a z ó t ö r v é n y j a v a s l a t t a l is f o g l a l k o z o t t és m a g á é v á tévén a k o n v e n t á l t a l s z e r k e s z t e t t f e l t e r j e s z t é s t , a z t a vallás- és k ö z o k t a t á s ü g y i miniszt e r h e z t e r j e s z t e t t e fel. A f e l e t t e érdekes és alapos f e l t e r j e s z t é s szövege ez: „A katholikus autonómia megvalósítását illetőleg Nagyméltóságod az utolsó költségvetési vita alkalmával akként nyilatkozott, hogy a már elkészült törvényjavaslatot legközelebb a törvényhozás elé terjeszteni méltóztatik. Semmi kifogásunk nincs és nem is lehet az ellen, hogy az önkormányzat előnyében katholikus polgártársaink is részesíttessenek, sőt ugy vagyunk meggyőződve, hogy a katholikus autonómia csak elő fogja mozdítani a különböző felekezetek közt a béke ós kölcsönös méltányosság megnyilvánulását s újabb biztosítékot fog szolgáltatni a protestáns egyházak önkormányzati jogainak csorbítatlan fenmaradására nézve, nem h a l l g a t h a t j u k azonban aggodalmainkat a r r a vonatkozólag, hogy sokan a katholikus autonómia megvalósítása a l a t t azt értik csupán, hogy a 100 millió korona értéket meghaladó vallás- és t a n u l m á n y i alapok a róm. kath. egyház korlátlan birtokába és tulajdonába adassanak. „Nézetünk szerint úgy a vallásalap, mint a t a n u l m á n y i alap, mely utóbbi túlnyomó részben eltörölt szerzetesrendek vagyonának a magyar szent koronára való visszaszállásából eredt, a magyar állam kétségtelen tulajdonát képezik, s m i n t ilyenek, az országgyűlés ellenőrzése mellett a magyar kir. kormány által kezelendők, meg nem engedhető tehát, hogy ezek az óriási összegek a magyar királyok adományai folytán a magyar állam vagyonából, m á r bőven datált, a különböző felekezetek közt a mi h á t r á n y u n k r a most is fennálló vagyoni aránytalanság még jelentékenyebben fokoztassék. „Mielőtt a törvényhozás magát ezen lépésre elhatározná, mindenekelőtt tisztába kellene hozni ezen alapok eredetét és jogi természetét. Ennek a kérdésnek a megvizsgálására már a múltban intézkedések tétettek, de hogy i.z országgyűlés által kiküldött bizottságok müködtek-e és mily eredménnyel, soha nyilvánosságra nem j u t o t t . Már pedig, ha az alapokról kiderül, hogy azok állami t u l a j d o n t képeznek, akkor az 1848. X X . t.-c.-ben kifejezésre jutott vallásegyenlőségi elvbe ütköznék, ha ezen alapok ajándékképen a róm. katholikus egyháznak kiadatnának. Bármi is legyen továbbá ezen alapok jogi természete, nemzetgazdasági és politikai tekintetek szólanak az ellen, hogy az alapok ingatlan vagyonban adassanak ki a róm. kath. egyháznak, mert eltekintve attól, hogy a földbirtok politikai hatalmat ad, amivel a közbéke érdekében semmiféle vallásfelekezetet felruházni, illetve létező politikai befolyását fokozni nem tanácsos, nemzetgazdasági szempontból is felette káros, hogy a milliókat érő földbirtok megint csak a holtkéz birtokába jusson. Méltóztassék intézkedni, hogy az alapok és alapítványok jogi természete még a katholikus autonómia létesítése előtt törvényliozásilag megállapíttajsék és hogy abban az esetben, ha a vizsgálat kiderítené, hogy azok állami

47 javakat képeznek, az alapok és alapítványok ne adassanak ki a róni. katli. egyháznak és abban az esetben, ha kiadandók lennének, a kiadás csak pénzbeli értékükben, semmi esetre azonban ingatlanokban ne történjék."

XII. Az állami segélynél a katholikus dotációk figyelembe vétele. 1913. A közös b i z o t t s á g 1913. ovi április 25-én t a r t o t t ülésében a r e f o r m á t u s e g y e t e m e s k o n v e t n e k a tlieologiai t a n á r o k n y u g d í j ü g y é n e k rendezése t á r g y á b a n e l f o g l a l t á l l á s p o n t j á t m a g á é v á t e t t e és ezzel e g y e t é r t é s ben f e l t e r j e s z t é s t i n t é z e t t a v a l l á s ü g y i miniszterhez. U g y a n c s a k p á r t o l ó l a g n y i l a t k o z o t t k ü l ö n f e l t e r j e s z t é s b e n az evangél i k u s e g y e t e m e s g y ű l é s értesítése f o l y t á n a r r a nézve, h o g y a p r o t e s t á n s v a l l á s ú k a t o n a t i s z t e k és k a t o n á k n a g y p é n t e k e n a s z o l g á l a t alól felmentessenek. F o g l a l k o z o t t K l e i n M i h á l y á r v a n a g y f a l u s i e v a n g é l i k u s t a n í t ó korpótléka t á r g y á b a η keletkezett, az a u t o n ó m i á t sértő ü g y é v e l . A z e g y e t e m e s k o n v e n t részéről a k a t h o l i k u s és görögkeleti e g y h á z i v a g y o n jc
48

XIII. Lelkészi fizetések kiegészítése. 1914. A z 1914. évi m á j u s 15-én t a r t o t t ülésben t á r g y a l t a t o t t a r e f o r m á t u s k o n v e n t n e k á t i r a t a , a m e l y b e n ez a lelkészi fizetéseknek 2400 koron á r a való kiegészítését a k o r p ó t l é k o n f e l ü l sürgeti. A b i z o t t s á g u t a l a r r a , h o g y a z á l l a m i segély elégtelen, h o g y a z egész ü g y rendezésre szor u l és elhatározza, h o g y a lelkész fizetéskiegészítését szabályozó t ö r v é n y , n e m k ü l ö n b e n a lelkészi k o r p ó t l é k o t szabályozó t ö r v é n y n e k m ó d o s í t á s á t a k o r m á n y n á l kérelmezi. T á r g y a l t a t o t t a z a l a p í t v á n y o k n a k j ó v á h a g y á s a kérdésében a korm á n y részéről e l f o g l a l t á l l á s p o n t n a k a p r o t e s t á n s e g y h á z a k a u t o n ó m i á j á t sértő v o l t a és a z ü g y elintézését a m á r e m l í t e t t a l b i z o t t s á g r a b í z t a és e g y ú t t a l f e l t e r j e s z t é s t i n t é z e t t a vallás- és k ö z o k t a t á s ü g y i m i n i s z t e r h e z , a m e l y b e n őt k é r t e , h o g y a z a l a p í t v á n y i ü g y e k r e v o n a t kozó l e g f ő b b f e l ü g y e l e t i jog g y a k o r l á s a k ö r ü l t ö r v é n y h o z á s i intézkedésig a k ú r i a á l t a l h o z o t t elvi jelentőségű h a t á r o z a t a i értelmében j á r j o n el. F o g l a l k o z o t t a b i z o t t s á g e g y é b k i s e b b jelentőségű ü g y e k k e l és t ö b b m á r b e a d o t t f e l t e r j e s z t é s b e n m á r p a n a s z o l t sérelmek orvoslásával és végül a k a t o n a i személyek és n y u g d í j a s o k e g y h á z i a d ó z t a t á s a t á r g y á b a n k e l t m i n i s z t e r i rendelettel. A b i z o t t s á g legközelebbi ülését 1917. évi június. 2-án W f t o t t a meg, de ebben érdemleges intézkedések nem t á r g y a l t a t t a k . 1920-ig nem ülésezett a b i z o t t s á g , 1920. április 16-án t a r t o t t ülésében t á r g y a l t e g y font o s a b b k é r d é s t , a m e l y r ő l a -következő s z a k a s z b a n lesz szó.

XIV. A gyermekek vallásának kérdése. 1920. A r e f o r m á t u s k o n v e n t 1920. évben f e l t e r j e s z t é s t i n t é z e t t a k u l t u s z miniszterhez, a m e l y b e n az 1894. évi 32. t ö r v é n y c i k k n e k a v e g y e s házasságból s z á r m a z o t t g y e r m e k e k v a l l á s á t m e g á l l a p í t ó intézkedéseinek megv á l t o z t a t á s á t sürgeti. A m i n i s z t e r erre a k ö v e t k e z ő l e i r a t b a n v á l a s z o l t : Másolat. A vallás- es közoktatásügyi magyar minisztertől. 22.867/1920. A — I I . szám. A református konvent méltóságos Elnökségének, Budapest. A gyermekek vallásáról szóló 1894. X X X I I . t.-c. rendelkezéseiből megállapítható egyfelől az az alapelv, mely szerint a gyermekek a szülők természetes jogának és egyházuk irányában fennálló vallási kötelességüknek megfelelően a szülők vallását követik, másfelől pedig a törvényhozónak az az akarata,

49' hogy a család vallási egysége érdekében még a gyermek megkezdett vallásos nevelésének megzavarásával is előmozdítani kívánta azt a célt, hogy a szülő vallásváltoztatása u t á n is természetes jogának és ú j felekezete irányában fennálló vallási kötelezettségének megfelelően s a j á t ú j vallásában nevelhesse gyermekeit. E z az alapelv domborodik ki a törvénynek főként a törvénytelen gyermekek vallására (5. §.), az utólagos házasságkötéssel törvényesített gyermek vallásos nevelésére nézve ( 1 8 6 8 : L I I I . t.-c. 15. §.), továbbá a hivatalos leirattal törvényesített, valamint a természetes atya által elismert gyermek (5. §.) és az ismeretlen szülőktől származó gyermekek vallása tekintetében is. X e m tartalmaz azonban az idézett törvény rendelkezéseket az örökbefogadott gyermekek, valamint az özvegy szülő gyermekeinek, ezek különleges családi helyzeténél fogva is megszívlelendő, vallásos neveltetése tekintetében. Igen gyakori eset pedig, hogy az örökbefogadó szülő, aki nem ismeri a gyermekek vallásáról szóló törvény rendelkezéseit, abban a hiszemben, hogy az örökbefogadás tényének vallásváltoztató hatálya is van, az örökbefogadott gyermeket saját vallásában nevelteti akkor is, amidőn a gyermek a törvény rendelkezései értelmében vérbeli szülője u t á n más valláshoz tartoznék. E n n e k a jóhiszemű eljárásnak a gyermek vallásos életére károsan kiható következményei a gyermek iskoláztatása során, a hitoktatással kapcsolatosan csakh a m a r mutatkoznak ős ezáltal nemcsak a gyermek vallási élete, de egész előmenetele is nem kívánatos értelemben zavartatik. Az örökbefogadónak az örökbefogadás jogi és etikai következményeiből folyó jóhiszemű álláspontját t á m o g a t j a a törvény i s m e r t e t e t t azon alapelve is, hogy a gyermek a szülő természetes jogának megfelelően a szülő vallását követi, de t á m o g a t j a a törvényhozónak a törvény szelleméből megállapítható az a szándéka is, hogy a család vallási egységét biztosítsa. Minthogy azonban a törvény az örökbefogadás vallásváltoztató hatálya tekintetében nem rendelkezik, fennálló törvényeink szerint az örökbefogadás tényének vallásváltoztató hatálya nincs és így az örökbefogadó, aki egyébként az örökbefogadottal szemben a vérbeli szülő jogaiba lép és ennek kötelezettségeit viseli, elesik a szülő azon természetes jogától, hogy gyermekét s a j á t vallásos meggyőződésének és egyháza irányában fennálló etikai kötelességének megfelelően s a j á t vallásában neveltethesse. Ezáltal azután vagy megbomlik a család vallási egysége és a gyermek vallásos neveltetésének nélkülöznie kell annak leglényegesebb garanciáját, a család példaadó egységes hitéletét, vagy amennyiben az örökbefogadó szülő jóhiszemű tévedéséből a gyermek az örökbefogadó vallásában neveltetnék, a tapasztalat szerint a gyermek vallásos neveltetése később, amikor a tévedés kiderül, a törvény szellemével ellentétben, minden valószínűség szer i n t károsan zavartatik. É p p e n ezért, de meg egyébként is, hogy a törvény h u m á n u s szelleme kellőképpen biztosíttassák, véleményem szerint ezt a kérdést törvényhozási úton megfelelően rendezni kell. De hasonló okok és főké i t a család vallási egységének biztosítása teszik indokolttá, hogy törvényhozási úton mód nyujtassék a r r a is, hogy a 7 éven alóli, valamint a 7 évet meghaladott, de 18 évet még el nem ért gyermekek vallása, — egyébként az 1 8 9 4 : X X X I I . t.-c. rendelkezéseiben foglalt elveknek megfelelően, —· megváltoztatható legyen olyan esetekben is, amidőn a vegyes vallású házastársak, illetve szülők valamelyike özveggyé lesz és azt kivánja, hogy a házasság4

50 ból született gyermekek valamennyien az ő vallását kövessék. H a elfogadjuk ugyanis, hogy a törvény szellemében kifejezésre j u t a törvényhozónak az az akarata, hogy a család vallási egysége érdekében bizonyos körülmények között még a gyermek vallásos nevelésének megzavarásával is mód nyujtassék arra, hogy a gyermek szülője vallását kövesse, per analogiam kiterjeszthetjük a törvényes rendelkezéseket azon esetre is, amikor a család vallási egysége érdekében a gyermek megkezdett vallásos nevelésének megzavarását az a körülmény teszi indokolttá, hogy a vegyes vallású házastársak egyike elhalván, az özveggyé lett házastárs, illetve szülő kénytelen gondoskodni az elhalt szülő után más valláshoz tartozó gyermek, vagy a gyermekek vallásos neveltetéséről is. És ha súlyt helyezünk arra, hogy a gyermekek vallásos nevelése minél intenzivebb legyen, e cél biztosítása érdekében fölöttébb kívánatosnak mutatkozik, hogy ily esetekben se zárkózzunk el annak lehetősége alól, hogy a más valláson lévő 18 éven aluli gyermekek is áttérhessek az özveggyé lett szülő vallására, hogy ezáltal a gyermek vallásos nevelésének legfőbb kritér i u m a : a család vallási egysége megfelelően biztosíttassék. Az ország nemzeti újjászületésének korszakát éljük. Annak a nemes törekvésnek, hogy hazánk j ö \ ő j é t a valláserkölcs és nemzeti eszme egyedül célravezető és biztos bá:isárí fektessük, legjelentősebb, mondhatni vitális tényezői a minél inténzivebb valláserkölcsös és hazafias nevelés. Ε kettő különben lényegében egyet jelent. Az erős nemzeti érzés, az ideális eszmékért való lelkesedés csak vallásos lélekben verhet gyökeret; igazi, bensőséges hitélet pedig csak ott képzelhető el, ahol a gyermek valláserkölcsi nevelését megfelelő garanciákkal biztosítják. A vallásos nevelés legfőbb biztosítéka pedig a vallásos szülök példaadó hitélete, amelyet az iskola csak segíthet, de nem pótolhat. Ahol a szülői példaadás hiányzik, ahol az iskolában nyert oktatást a szülő igaz vallásossága nem erősíti, ott eredményes valláserkölcsös nevelésről alig beszélhetünk. Ezért t a r t o m a mai idők szempontjából különösen fonstosnak, hogj r a kérdés a kívánt értelemben mielőbb megoldást nyerjen. Mert ha módot nyujt u n k arra, hogy a kívánalmaknak megfelelően a gyermek az örökbefogadó, valamint az özvegy szülő vallását követhesse, a törvénynek ily irányú kiterjesztésével, melyet különben a törvény szelleme, de elsősorban etikai szempontok indokolnak, csak a gyermekek minél bensőségesebb vallásos nevelését biztosítjuk. Van szerencsém a méltóságos Elnökséget felkérni, hogy e kérdés tekintetében elfoglalt nagybecsű álláspontját velem mielőbb közölni méltóztassék. Budapest, 1920. március 11. Haller s. k. A r e f o r m á t u s k o n v e n t ezen m i n i s z t e r i leiratot a közös b i z o t t s á g g a l közölte, minek f o l y t á n ez utóbbi a m i n i s z t e r n e k a k ö v e t k e z ő k b e n válaszolt: A magyarhoni protestánsok közös bizottsága folyó évi április hó 16-án t a r t o t t ülésében a Nagyméltóságod által a református konvent elnökségéhez intézett és ez által ezen bizottsághoz á t t e t t 22.867/1920. A — I I . szám alatt leiratban foglalt kérdéssel foglalkozván, arra mindkét protestáns egyház képviseletében a következő tiszteletteljes észrevételeit teszi: Az 1894. évi X X X I I . törvénycikk, amely a gyermekek vallása felőli

51 megalkuvást és ezzel a vallási békét annyira zavaró lélekhalászást lehetővé teszi, sőt szentesíti, régi sérelme protestáns egyházunknak. Kern akarunk rekriminációkba bocsátkozni, csak azt a tapasztalati és statisztikai adatokkal igazolható tényt szögezzük le, hogy a reverzálisok túlnyomóan nagy része a róm. kath. egyház javára lesz kiállítva, amit mi nem ellensúlyozhatunk, mert azon eszközökkel,' amelyeket a róm. katholikus egyház alkalmazni szokott, nem rendelkezünk, de ilyenekkel élni nem is akarunk. Ezen kényszerítő eszközök közül, hogy csak egyet említsünk, a római Curia azon törvénye, hogy a vegyes házasságot érvényesnek el nem ismeri, ha a nem katholikus fél reverzálist nem ad, hogy a születendő gyermekek valamennyien katholikus vallásban fognak neveltetni. Az a körülmény, amelyre Nagyméltóságod súlyt helyez, hogy az 1894·iki törvény a családban a vallásegység érvényesítését látszik alapelvként követni, nem elég indok arra, hogy ez a gyakorlatban károsnak bizonyult elv még tovább fejlesztessék, amit Nagyméltóságod véghezvinni szándékozik. Mert nem a családban való vallásegység elvének érvényesítése az állam főfeladata, hanem a vallási béke biztosítása. Nagyméltóságod bizonyára tudomással bir azon izgatottságról, amelyet íi reverzálisok újabban felmerült kérdése hazánkban okozott. Nemcsak hibának, hanem a magyar nemzet mostani helyzetében valóságos veszedelemnek tartanok, hogy a kormány most oly javaslatokkal foglalkoznék, melyek, eltekintve attól, hogy a mostani nemzetgyűlés csupán az ország consolidálásához szükséges munkák elvégzésére van hivatva, a vallási béke feldulását eredményeznék. Szerény nézetünk tehát az, hogy a kormány a vallási békét bolygató kérdésekkel egyáltalában ne foglalkozzék, ha pedig ezekkel mégis folgalkozni kíván, indítványozza az 1894. évi X X X I I . törvénycikk teljes eltörlését, ezzel szüntesse meg a lélekhalászat lehetőségét, állítsa vissza az 1868. e ν ι 5 'j. törvénycikket és lássa el sanctióval azokat a szabályokat, amelyek a lélekhalászat gyakorlását lehetetlenné teszik.

XV. Katholikus autonomia. — Keresztény kurzus. A közös b i z o t t s á g u g y a n e b b ő l az ülésből m é g a következő f e l i r a t o t intézte a m i n i s z t e r t a n á c s h o z : Nagyméltóságú Minisztertanács! A magyar politikában jelenleg ismét felszínen van a róm. kath. autonómia kérdése, melynek végrehajtását a róm. kath. egyház egyes exponensei nagyon sürgetik. Mind a kőt protestáns egyházat közösen érdeklő ügyek intézésére kiküldött közös bizottság a- nagyméltóságú minisztertanács figyelmét is fel kívánjuk hivni azon körülményre, amit a korábbi kormányoknál már ismételten hangoztattunk, hogy a róm. kath. autonómia kérdésének tárgyalása és létesítése szoros összefüggésben áll az 1848:XX. t.-c. végrehajtásának kérdésével. 4*

irilirírttfcrtfr^ltáát• 'trá ítéiÍI'M ifljftifwftr ι

Ez okból k é r j ü k a két kérdésnek együttes tárgyalását és az 1848:XX. t.-c.ben részünkre biztosított előzetes meghallgatásunkat. De hangsúlyozni kívánjuk azt is, hogy ezen kérdések tárgyalását most nem t a r t j u k időszerűnek, mert eltekintve attól, hogy ma minden erőnket a nemzet újraépítésére kell f o r d í t a n u n k , a pénz, mint olyan, megszűnt az az értékmérő lenni, mely háború előtt volt és így a háború előtt készített előmunkálatok elveszítették alapjukat és teljesen ú j számításokat kell az egyes felekezetek kielégítése tekintetében eszközöltetni, amire a mai idők nem alkalmasak. A b i z o t t s á g e z u t á n R a f F a y S á n d o r püspök i n d í t v á n y á r a következő f e l i r a t o t intézte a m i n i s z t e r i t a n á c s h o z :

még

a

A most fennen hirdetett keresztyén kurzus a keresztyén felekezetek testvériségén alapul ós így annak sarkköve a teljes egyenlőség és viszonosság, amint azt az 1848:XX. t.-c. megállapította. Sajnos, a protestáns felekezetek részéről minduntalan tapasztaljuk a régi állapotba való visszaesést, a mi ránk nézve sérelmes és nagyon is alkalmas arra, hogy a felekezetközi megértést és békét újból megrontsa. Így legutóbb a nemzeti hadsereg felesketésénél csak a róm. kath. szempont vétetett figyelembe, amennyiben csak róm. kath. tábori mise keretében lett a hadsereg felesketve, a protestáns istentisztelet teljes mellőzése mellett, úgy, hogy a protestáns vallású katonák is a róm. kath. szertartás szerinti mise keretében tették le esküjöket. Hasonló sérelmet fcglal magában a tábori lelkészet szervezése tárgyában a magyar honvédelmi miniszter úr által folyó évi j a n u á r 26-án 1076. elnöki sz. alatt kibocsátott rendelet, amely szerint a minden körletparancsnokság keretében szervezett tábori lelkészi hivatal vezetője, a lelkészi rangban idősebb róm. kath. lelké~z, ki egyszersmind a körletparancsnoknak egyházi ügyekben referense. Ezen intézkedés szerint a hivatal vezetője csakis róm. kath. tábori lelkész lehet, a protestáns lelkészek ebből ki vannak zárva, az egyházi ügyek referense csakis róm. kath. lelkész lehet, aki a protestáns egyházak viszonyait nem ismeri és minden protestáns egyházi kérdést is róm. kath. nézőpontból fog elintézni. Miután a protestáns és ró'm. kath. tábori lelkészek hivatásköre öszsze nem olvasztható, szükségesnek t a r t j u k , hogy minden körletparancsnokságnál a protestáns ügyek referense protestáns tábori lelkész legyen és hogy ezek ne rendeltessenek a róm. kath. lelkész fennhatósága alá. Miután az ilyen folytatólagosan észlelhető mellőzések és a protestáns egyházaknak háttérbe szorítása a jogegyenlőség és viszonosság magyarázása és alkalmazása tekintetében mély aggodalommal tölt el, a két protestáns egyházat közösen érdeklő ügyek intézésére kiküldött közös bizottság nevében ez ellen felemeljük szavunkat és a nagyméltóságú minisztertanács figyelmét ezen körülményekre felhívom, k é r j ü k : hogy az 1848:XX. t.-c.-ben lefektetett, teljes egyenlőség és viszonosság elvének minden vonalon, így a katonai kérdésekben leendő keresztülvitele tárgyában, sürgősen intézkedni és amennyire lehet, az eddig felmerült sérelmeket orvosolni méltóztassék. Mély tisztelettel Budapest, 1920. április hó 21-én, a protestáns közös bizottság.

53

XVI. Protestáns tábori püspökség — Reversalisok kierőszakolása. — Vallásegyenlőségi sérelmek. 1921. A z 1921. évi június 9-én t a r t o t t ülésben t á r g y a l á s alá vétetett a protestáns tábori püspökség szervezésének kérdése. A z elnök bejelenti, h o g y a kiküldött szűkebb bizottság a szervezetre vonatkozó tervezetet kidolgozta és a r e f o r m á t u s konvent azt elfogadta. A bizottság azt teljes egészében magáévá tette és erről a vallás- és közoktatásügyi minisztert értesíti. T á r g y a l t a t o t t az országos evangélikus tanáregyesület kérelme a közszolgálati tisztviselők részére engedélyezett rendkívüli segély felemelése iránt. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a felekezeti tanárok részére kisebb összegben állapította meg a segélyt, mint az u g y a n azon fizetési osztályokba sorozott állami tisztviselőkét. A bizottság a sérelmet magáévá tette és ennek érdekében szintén felterjesztéssel él. Dr. R a f f a y Sándor püspök felhívta a bizottság figyelmét, hogy a vitézi telkek kiosztását a római katholikus egyház ismét teljesen felekezeti mezbe öltöztette, amennyiben az ünnepélyt megelőzőleg csak római katholikus pap működött közre és a legközelebbi felavatások a u g u s z t u s 20-ára v a n n a k tervbe véve, hogy az akkori római katholikus ü n n e p é l y keretében t a r t a s s a n a k meg. Miután a vitézi rend. megalakítása nem római k a t h o l i k u s felekezeti kérdés, hanem nemzeti, indítványozza, hogy ez ellen óvás emeltessék és megfelelő helyre felterjesztés intéztessék. A bizottság a sérelmet magáévá tette és az ellen óvást emel, egyúttal felkérte D a r á n y i I g n á c és dr. R a f f a y Sándor bizottsági tagokat, h o g y ez ügyben illetékes helyen személyesen j á r j a n a k közbe. Dr. R a f f a y Sándor szóvá teszi azon szomorú tényt, hogy az ú j római katholikus k á n o n j o g kihirdetése óta a római k a t h o l i k u s plébánosok m e n n y i r e forszírozzák a reverzális adási kényszert. Miután ez az erőszakolás az országban a vallási békét veszélyezteti, célirányosnak t a r t j a a vallás- és közoktatási miniszter figyelmét erre felhívni és felkérni. hogy hasson mérséklőén ezen i r á n y z a t r a . A bizottság bár á t van h a t v a ezen sérelem veszélyes és szomorú voltáról, mégis nem a k a r azonnal lépéseket tenni, hanem bővebb tájékozás szerzéséig a kérdést napirenden t a r t j a .

*

XVII. A földbirtokreform kérdése. — Vegyes házasságok érvényessége. — Cseh kormány egyességi javaslata. 1922. A z 1922. évi j a n u á r 4-én t a r t o t t .ülésben t á r g y a l t a t o t t a f ö l d r e f o r m · kérdése és az összes p r o t e s t á n s püspökökkel

közöltetni r e n d e l t e t e t t

a

f ö l d r e n d e z ő bíróságtól a következő f e l v i l á g o s í t á s : „A lelkészi és tanítóföldeknek átengedése tárgyában az országos földbirtokrendező bíróság értesíti a protestáns egyházközségeket, kisérjék figyelemmel, mikor indul meg községükben az 1920. évi X X X I I . t.-c. alapján valamely földbirtokrendezés s mihelyt ez megtörténik, az egyházközségek egyenkint, — nem az egyes egyházmegyékben lévő egyházközségek együttesen, — tegyék meg közgyűlési határozat alapján a bejelentést az illető községi elöljáróságnál, illetve városi tanácsnál, hogy mily és mennyi földnek j u t t a t á s á r a t a r t az egyház igényt. Figyelmezteti a bizottság az egyházakat, hegy azon kérdés, hogy esetenkint mekkora földhöz j u t h a t , vagy hogy meglevő, de nem elegendő földje mennyire egészíthető ki; attól függ, hogy mekkora az állam által a közérdekű földbirtokpolitikai célra megszerzett ingatlan és mekkora és mily sürgősségű az egyéb földszükséglet, amely közérdekből kielégítésre vár. A követelhető földmennyiség nagyságát illetőleg tájékozásul szolgáljon, hogy a lelkészi földek 30—50, a kántortanítói földek pedig 20—25 katasztrális holdra leendő kiegészítését lehet kérelmezni. E z a f e l v i l á g o s í t á s az összes p r o t e s t á n s p ü s p ö k ö k k e l

közöltetett.

T á r g y a l t a t o t t ezután a v e g y e s h á z a s s á g o k érvényességének kérdése és e l f o g a d t a t o t t a Sztehlo K o r n é l előadó által szerkesztett vélemény. A b i z o t t s á g f e l k é r t e Sztehlot, h o g y ezt a l k a l m a s f o r m á b a n közölje a l a p o k b a n és f e l k é r i az összes püspököket, h o g y a felekezetközi viszonyokról, különösen a r ó m a i k a t h o l i k u s e g y h á z részéről e l ő f o r d u l t sérelmekről b i r t o k u k b a n lévő a d a t o k a t közöljék Sztehlo K o r n é l előadóval, végül f e l t e r j e s z t é s t intéz a vallás- és k ö z o k t a t á s ü g y i miniszterhez, h o g y a k u l t ú r h a r c kikerülése érdekében t e g y e m e g s a j á t h a t á s k ö r é b e n a szükséges intézkedéseket. T á r g y a l t a t o t t végül a v a l l á s ü g y i m i n i s z t e r á l t a l véleményezés v é g e t t l e k ü l d ö t t tervezet, m e l y e t a cseh k o r m á n y egy a m a g y a r k o r m á n n y a l az e g y h á z i k é r d é s e k b e n kötendő egyesség t á r g y á b a n b e t e r j e s z t e t t . A

bizottság

—

a

református

egyház

tagjai

magukat

végleges

55 á l l á s f o g l a l á s r a j o g o s í t o t t a k n a k nem érezvén — a miniszter megkeresését a k é t e g y h á z n a k v i s s z a a d j a , de e g y ú t t a l

f e l t e r j e s z t é s t intéz a

minisz-

terhez, m e l y b e n t i l t a k o z i k a szerződés megkötése ellen.

XVIII. Adóügyi kérdések. — Reversalisok s egyéb sérelmek. — Püspöki földek. 1923. U g y a n a z o n évben november hó 16-án és 1923. évi november hó 21-én t a r t o t t ülésekben t á r g y a l t a t o t t az 1922. évi X X I I . t ö r v é n y c i k k nek az e g y h á z t u l a j d o n á t képező h á z a k , különösen a t a n í t ó l a k á s o k adój á n a k kérdése. A közös b i z o t t s á g az a d ó m e n t e s s é g m e g t a g a d á s a m i a t t előterjesztéssel élt ez ü g y b e n , a m e l y r e a v a l l á s ü g y i minisztertől a következő v á l a s z t k a p t a : „A házadóról ós fényűzési lakásadóról szóló 1922. évi X X I I . t.-c. megalkotása sorári, az állam nehéz pénzügyi helyzetére való tekintettel a törvényhozás arra az álláspontra helyezkedett, hogy a házadó alóli mentességek eseteit szűkebb körre kell szorítani s így a nyilvános iskolák tanítóinak természetbeni lakására vonatkozólag is elejtendönek t a r t o t t a a pénzügyminiszter úr az adómentesség kedvezményét és az 1922. évi X X I I . t.-c. a szóban forgó lakások adómentességére nem is tartalmaz rendelkezést s ezért a pénzügyminiszter úrnak nem állott módjában, hogy a végrehajtási utasításban a tanítói lakások adómentessége i r á n t intézkedjék." A bizottság, t e k i n t e t t e l a r r a , h o g y az i n d e m n i t á s i t ö r v é n y , a háza d ó t ö r v é n y n e k m ó d o s í t á s á v a l a szerzetesrendek épületeit adómenteseknek n y i l v á n í t o t t a , u j a b b f e l t e r j e s z t é s t intézett a vallás- és k ö z o k t a t á s ü g y i miniszterhez, k é r v e a t a n í t ó i l a k á s o k adómentességét. U g y a n e k k o r az elnökség m e g b í z a t o t t , h o g y a p r o t e s t á n s t á b o r i p ü s p ö k részére is k é r j e n f ö l d b i r t o k o t , a f ö l d r e f o r m a l k a l m á b ó l a v a g y o n v á l t s á g i földekből. O l v a s t a t o t t a r e f o r m á t u s k o n v e n t á t i r a t a , m e l y a középszabolcsi e g y h á z m e g y e előterjesztése a l a p j á n a r ó m a i k a t h o l i k u s e g y h á z n a k a reverzálisok és a v e g y e s h á z a s s á g ü g y é b e n e l f o g l a l t á l l á s p o n t j á t k i f o g á solja. A b i z o t t s á g szerint az egész kérdés a jus placeti és a k e g y u r a sági kérdéssel áll szoros összefüggében, m i é r t is a részletkérdés t á r g y a l á s á t mellőzve, k i k ü l d i a következő bizottságot, h o g y a legközelebbi ülésre a t e t s z v é n y j o g ég a k e g y ú r i j o g sérelmeit g y ű j t s e össze és terjesszen j a v a s l a t o t a b i z o t t s á g elé, m e l y a l k a l m a s legyen a k o r m á n y h o z való felterjesztésre. A b i z o t t s á g t a g j a i u l k i k ü l d i dr. "Révész Iválmán,

•ΜΜΜΙΙΜΜΗΙΜΜΑΜΜΒΜΜΜ^

56 dr. D a r á n y i I g n á c , dr. B e n e d e k Sándor, dr. Boér E l e k , K a p y B é l a , dr. R a f f a y S á n d o r , dr. R á s ó L a j o s és dr. K a a s A l b e r t e t és Sztelilo K o r n é l b i z o t t s á g i előadót. U g y a n e t t ő l az üléstől a b i z o t t s á g m é g a következő f e l t e r j e s z t é s e k e t intézte a vallás- és k ö z o k t a t á s ü g y i m i n i s z t e r h e z : I. A pécsi evangelikus lelkész panaszát van szerencsénk Nagyméltóságodhoz tisztelettel felterjeszteni. Miután a törvény az áttérés törvényes föltételeit illetőleg különbséget nem tesz az iránt, vájjon az áttérés egészséges állapotban vagy halálos ágyon történik meg, s e szerint az áttérésnek az 1 8 6 8 : L I I I . törvénycikkben meghatározott feltételei minden esetben kötelezők, a róm. kath. egyház egyes közegei azonban azt az álláspontot foglalják el, hogy az áttérés törvényes feltételei a halálos ágyon történő áttérésnél nem kötelezők, s miután, amint a pécsi esetből látszik, az e téren előforduló súrlódások a vallási béke megbolygatására alkalmasak-e, van szerencsénk tisztelettel kérni Nagyméltóságodat, méltóztassék intézkedni az iránt, hogy az 1 8 6 8 : L I I I . t.-c.-nek az áttérést szabályozó rendelkezései mindenki által megtartassanak. I I . Van szerencsénk Nagyméltóságodat tisztelettel értesíteni, hogy bizottságunk mai napon t a r t o t t ülésében foglalkozván Nagyméltóságodnak az államilag díjazható hitoktatóknak állami javadalmazás tárgyában kiadott f. évi 5222. ein. sz. rendeletével, bizottságunk megállapította, hogy a Nagyméltóságod bölcs vezetése alatt álló minisztérium újabban igen sok rendeletet bocsát ki és sok intézkedést tesz, mely sérti a protestáns egyházak autonómiáját, miért is megkeresi mély tisztelettel Nagyméltóságodat, hogy a protestáns egyházakat érdeklő rendeletek kibocsátása és a teendő intézkedések foganatosítása előtt az illetékes egyházi főhatóságokat meghallgatni és a protestáns egyházak autonómiáját és sajátos helyzetét figyelembe venni méltóztassék. I I I . Van szerencsénk Nagyméltóságodat tiszteletttel értesíteni, hogy bizottságunk mai napon t a r t o t t ülésében foglalkozván Nagymélóságodi>ak a nem állami tanítók és kántortanítók helyi javadalmának és állami fizetéskiegészítésének megállapítása tárgyában kiadott 1922. évi 122.000. és 1923. évi 108.200. és 136.000. sz. a. kiadott nagybecsű rendeleteivel s megállapítVán ezen rendeletnek sérelmes voltát egyrészt amiatt, mivel e rendeletek az egyházi főhatóságok előzetes meghallgatása nélkül adattak ki, másrészt amiatt, hogy azok a protestáns egyházközségek teherbíró képességével számot egyáltalában nem vetve, azok vállára az ország közművelődésének kárára anyagi összeroppanásukra vezető súlyos terhet raknak: aképpen határozott, miszerint tisztelettel megkeresi Nagyméltóságodat, hogy a tanítók és kántortanítók ú j javadalmi jegyzökönyvének megállapításánál egyházaink autonómiáját tiszteletben tartva, az illetékes egyházi hatóságokat a tárgyalásokba mindenkor nemcsak bevonni, hanem magának a javadalomnak megállapítását is az arra illetékes egyházi hatóságoknak kizárólagosan átengedni méltóztassék.

57 IV. Van szerencsénk Nagyméltóságodat tisztelettel értesíteni, hogy a nem katholikus lelkészek állami fizetéskiegészítése rendezése ügyében f. évi november hó Ül-én 140.492/II./1923. sz. a. kelt nagybecsű i r a t á t úgy a r e f o r m á t u s egyetemes konvent elnöksége, m i n t az ág. h. ev. egyház egyetemes felügylője, kézhez vette. A két protestáns egyházat egyetemlegesen érdeklő ügyről lévén szó, a két egyház vezetősége az ügyet a közös protestáns bizottság elé terjesztette állásfoglalás céljából. Bizottságunk mai napon t a r t o t t ülésében hálás köszönetét fejezte ki Excellenciád előtt lelkészeink, segédlelkészeink és theológiai t a n á r a i n k anyagi javadalmazásának tervbe vett rendezéséért. A bizottság a rendezés alapelveit egészben véve helyeseknek és elfogadhatóknak találja s csupán néhány részletkérdésre nézve van észrevétele a tervezetre nézve. Mindenekelőtt k é r j ü k , hogy a theológiai t a n á r o k segélye ne a falusi, hanem a városi lelkészekével tétessék egyenlővé. Theológiai t a n á r a i n k a rendes lelkészekénél fnagasabb képesítéssel bírnak, theol. t a n á r a i n k a t rendes lelkészi k a r u n k jelesebbjei közül r e k r u f á l j á k s theol. akadémiáink kivétel nélkül nagyobb városokban vagy városias jellegű községekben vannak elhelyezve. További tiszteletteljes kérésünk, hogy a lelkészek segélye ugyanolyan mértékben és ugyanazon időpontokban emeltessék, illetve szállíttassák le, amily mértékben és amikor az állami tisztviselők V I I I . és X. fizetési osztályainak javadalma változik. Ε kérésünk indokolásául csupán a korona rohamos értékváltozására vagyunk bátrak utalni. Végül tiszteletteljes kérésünk az is, hogy a protestáns egyházak lelkészeinek segélyezésénél azok családi állapota is tekintetbe vétessék, mivel a katholikus lelkészek segélyezésének e körülmény figyelmen kívül hagyásával a mi lelkészeinkre való alkalmazása nem felelne meg a méltányosság követelményeinek. Ε tekintetben tiszteletteljes kérésünk odairányul, hogy lelkészeink családi pótléka a tervije v e t t segélyezésen felül külön biztosíttassék. M á r most rá kell m u t a t n u n k arra, hogy a családi pótléknak az az öszszege. amelyet az állami tisztviselők ez idő szerint húznak, lelkészeinkkel szemben nem megfelelő, mivel az állami tisztviselők minden családtag u t á n természetbeni ellátásban vagy ennek megfelelő magasabb váltságösszegben i részesülnek, lelkészeink azonban ezen kedvezményből — ismételten előterjesztett kérelmeink dacára is — mindmáig ki vannak zárva.

58

XIX. A m. kir. honvédség protestáns egyének lelki gondozása. — A tábori püspökségre vonatkozó szabályrendelet. Ezekkel az ügyekkel az 1924. évi m á j u s hó 22-én t a r t o t t ülésében foglalkozott a közös bizottság. T á r g y a l t a t o t t a vallás- és közoktatásügyi miniszter 19.921—24. sz. a l a t t kelt leirata, melyben a m a g y a r kir. honvédség protestáns egyéneinek lelki gondozására kirendelt lelkészek szervezeti szabályzattervezetét észrevételezés végett leküldi. A bizottság kívánatosnak jelzi, hogy a s z a b á l y z a t b a n is következetesen a „közös p r o t e s t á n s ' t á b o r i p ü s p ö k " elnevezés használtassák. E l v i okokból kívánatosnak t a r t j a , h o g y lehetőleg minden református, illetve evangélikus k a t o n a a s a j á t felekezete lelkipásztora által gondoztassák és ezt a k í v á n a l m a t a tábori lelkészet kiépítésére nézve is uralkodó elvül k í v á n j a f e l t ü n t e t n i ; ott azonban, ahol ezt ezidő szerint keresztül vinni nem lehet, átmenetileg természetesnek t a r t j a , h o g y egyik felekezet hívei a másik felekezet lelkészének gondozására is bízassanak. Szükségesnek t a r t j a , hogy a L u d o v i k a akadémiában ne csak evangélikus, hanem r e f o r m á t u s lelkész is alkalmaztassák. Szükségesnek

t a r j a , hogy a tábori lelkészek

hatásköre

közelebbi

megállapítást n y e r j e n a szervezetben. A bizottság t á r g y a l t a továbbá a protestáns autonomiát sértő m á r ismert rendelkezéseket és különösen a tanítói t ö r v é n y t kéri revizió alá vétetni. Kéri még a közös protestáns püspök való gondoskodást.

megfelelő

javadalmazásáról

59

XX. A dotáció kérdése. A z 1848. évi X X . t ö r v é n y c i k k elvként m e g á l l a p í t o t t a , h o g y a bevett v a l l á s f e l e k e z e t e k e g y h á z i és iskolai szükségletei á l l a m i költségből fedeztessenek. hogy

a

Ezen

elv b e t ű s z e r i n t

protestáns

egyházak

á l l a m p é n z t á r b ó l fedeztessenek.

való v é g r e h a j t á s a

összes

egyházi

és

azt kívánta iskolai

volna,

költségei

A protestánsok azonban belátták,

az

hogy

ők a t ö r v é n y n e k b e t ű s z e r i n t i v é g r e h a j t á s á t nem követelhetik, h a n e m beérték azzal, h o g y az államtól oly s e g é l y t követeltek, m e l y a z ő legéget ő b b szükségleteinek kielégítését az á l t a l u k végzett n a g y értékének

megfelelően lehetségessé teszi.

A

m u l t század

kultúrmunka végén

jelen század elején a liberális és kevésbbé liberális k o r m á n y o k

és a váltig

biztosították u g y a n a p r o t e s t á n s o k a t , h o g y a k o r m á n y elismeri a követelések j o g o s u l t s á g á t és i p a r k o d n i f o g kötelességének eleget tenni, de az állam szorult p é n z ü g y i helyzetére való t e k i n t e t t e l oly s z ű k e n m é r t é k k i a p r o t e s t á n s o k t ó l k é r t segélyezést, h o g y ez az 1848. t ö r v é n y á l t a l t e t t ígéret b e v á l t á s á n a k nem volt t e k i n t h e t ő . S a j á t s z e r ű , h o g y éppen a m a g y a r á l l a m p é n z ü g y i h e l y z e t é n e k legs z o m o r ú b b éveiben ezen a téren tetemes j a v u l á s állott be. H o g y t i s z t a k é p e t n y e r j ü n k ez ü g y b e n , illetékes h e l y e n k é r d e z ő s k ö d t ü n k , hol t a r t u n k jelenleg az á l l a m s e g é l y kérdésében és véletlenül k e z ü n k b e k e r ü l t m a g á n a k a v a l l á s ü g y i m i n i s z t e r n e k egy n y i l a t k o z a t a , a m e l y k i m e r í t ő i n f o r m á c i ó g y a n á n t szolgál ez ü g y b e n . A n y i l a t k o z a t a következő: „A nem. kath. lelkészi kar társadalmi állásához méltó megélhetéséről való gondoskodás kormányunknak mindenkor egyik legfontosabb feladatát képezte. 1. Az 1923. évben a korona romlásával kapcsolatban bekövetkezett általános drágulás idején, mikor a kongrua, korpótlék, családi pótlék, valamint a havi drágasági és rendkívüli segély eddigi összegei a megélhetés biztosítására elégtelenekké váltak: a lelkészi kar anyagi helyzetének megjavításáról s lelkészi rendkívüli segélyek felemelése ú t j á n gondoskodtam, még pedig akként, hogy a lelkészi rendkívüli segélyeket hónapról-hónapra ugyanazzal a százalékkal felemelt mértékben folyósítottam, amily mértékben emeltetett a köztisztviselők fizetése. 2. Az 1924. évtől kezdve a nem kath. lelkészi kar anyagi helyzetén még továbbmenő javításokat is sikerült kieszközölnöm. Az 1924. évi január hő 4-i minisztertanács ugyanis előterjesztésemre hozzájárult ahhoz, hogy a nem

» f c W f ^ m w i ιΓ» iAilllfclM

60 kath. lelkészek helyi javadalmazását 1924. évi j a n u á r hó 1-töl kezdődőleg a városi lelkészeknél és kath. theol. tanároknál évi 60, a vidéki lelkészeknél pedig évi 40 q búza értékére egszíthessem ki s ezenkívül az ugyanezen időpontban tényleges szolgálatban állott lelkészek, theol. tanárok és segédlelkészek részére személyenként 250.00Ő K. egyszersmindenkorra szóló palástsegélyt utalványozhassak. Ez az intézkedés a -történelmi egyházak érdemes lelkészi k a r á t lényegesen kedvezőbb anyagi helyzetbe j u t t a t t a . 3. A lelkészi kar anyagi helyzetének megjavítása tekintetében a következő lépés a békebeli k o n g r u a visszaállítása volt. Az 1924/25. költségvetési év I. felére a békebeli k o n g r u a 50, I I . felére pedig a békebli k o n g r u a 100 százalékát sikerült kieszközölnöm. 1925. j a n u á r hó 1. óta -tehát a nem kath. lelkészek a békebeli k o n g r u á t — a 17.000-es szorzószám alkalmazásával — aranyalapon ma is teljes 100 százalék erejéig élvezik. 4. Az 1924/25. évben szanáltam a protestáns lelkészi nyugdíjintézeteket is, amennyiben erre a célra az 1924/25. évi költségvetésben 462.960 aranykoronát irányoztam elő és bocsátottam az egyházi főhatóságok rendelkezésére a protestáns nyug. lelkészek, özvegyek és árvák támogatására. Ez a jelenleg 7.870,320.000 p a p i r k o r o n á t kitevő és évről-évre ismétlődő dotáció biztosítja e n y u g d í j i n t é z e t e k életképességét. 5. Ugyancsak az 1924/25. költségvetési évben emeltem fel a nem kath. lelkészek családi pótlékát az eddigi családtagonként évi 1600 papirkoronáról családtagonkint havi 5 a r á n y k o r o n á r a (havi 85.000 p a p i r k o r o n á r a ) . 5. Az 1925/26. évben pedig a nem kath. lelkészi családi pótlékok 1925. évi július hó 1-töl kezdődőleg — az edHigi félösszegü családi pótlékok helyett —- teljes összegben, vagyis családtagonkint havi 10 aranykoronával i r á n y o z t a t t a k elő. Az 1925. évi július hó 1-től kezdődőleg tehát a lelkészek a családi pótlékot az állami tisztviselőkével megegyező mértékben élvezik s a családi pótlékok összege jelenleg családtagonkint havi 170.000 papirkoronát tesz ki. 7. Folyamatba helyeztetett a nem kath. kongruák általános felülvizsgálata abból a szempontból, v á j j o n a lelkészi állásoknak az 1898. évi X I V . t.-c. a l a p j á n m i n t e g y negyed évszázaddal ezelőtt megállapított jövedelme, mennyiben felel meg a mai állapotoknak. Ε revizió során az egyes lelkészi állomások jövedelme az egyházközségek vagyoni helyzetében, vagy adózó t a g j a i n a k számában beállott csökkenés avagy egyéb állandó természetű, el nem h á r í t h a t ó körülmények következtében megcsappant, az állami jövedelemkiegészítés (kongrua) felemelése u t j á n történik a lelkészek társadalmi állásához méltó megélhetéséről gondoskodás. 8. Tervbe van véve a lelkészi korpótlékok újbóli folyósítása is ennek fedezetéről, ha az ország pénzügyi helyzete megengedi, az 1927/28. évi költségvetésben szándékozom gondoskodni. 9. Az ország pénzügyi helyzetéhez képest törekedtem a nem kath. egyházak átalányos javadalmazásának emelésére is, hogy ezen egyházak államsegélye fokozatosan emeltetvén, mielőbb elérje a békebeli összeget."

61 E d d i g a miniszter! Ulétekes helyen n y e r t információból meggyőződtünk arról, hogy a miniszter nyilatkozatai a valóságnak megfelelnek. Mint történelmi tényt leszögezzük tehát, hogy gróf Klebelsberg K u n ó vallásügyi miniszter úr ezen mélyreható, n a g y l e l k ű támogatásával sok ezer evangélikus lelkész és tanító nyomorán segített és ezért mindkét protestáns egyház h á l á j á t bőségesen kiérdemelte.

BEFEJEZÉS. H a az eddig előadottakra visszatekintünk, m e g á l l a p í t h a t j u k , hogy az 1903. évi véleménynek címzett emlékiratban felhozott sérelmek nagyban orvosoltattak. E l ő f o r d u l t a k u g y a n még elvétve esetek, midőn híveinkkel szemben a vallásegyenlőségi elvbe ütköző sérelmek elkövettettek, de a m a g y a r római katholikus püspöki k a r szelleme, amely a vallási türelmetlenség dolgában nem látszik osztani R ó m a intransigens á l l á s p o n t j á t és amelynek hazafisága nem engedi könnyelműen felbont a n i azt az érdekközösséget, amelv a hazánk jelen állapotában kívánatossá teszi, h o g y minden m a g y a r ember kerüljön mindent, ami a felekezeti békét megzavarja, arra a reményre jogosítanak fel bennünket, h o g y nem lesz okunk ez i r á n y b a n további panaszokra. A m i r e azonban a vallásegyenlőség teljes megteremtése végett még szükség van és a m i t csak törvényhozási intézkedéssel lehet rendbehozni, ez a protestáns vallású lakosoknak párbér és hasonló címeken még mindég fennálló megadóztatásának megszüntetése és a protestáns földbirtokosnak, v a l a m i n t a fővárosnak és a községeknek a kegyúri terhektől való mentesítése. Á l l a m i törvényben állapítandó meg a protestánsoknak adandó segélyezés is. "Van ezeken kívül hazai törvénynek, az 1894. évi X X X I I . törvénycikknek egy intézkedése, mely a létező viszonyokra való tekintettel a protestánsokra felette sérelmes. E z a gyermekek vallásának térítvény ellenében megengedett egyességi megállapítása. A minimum, a m i t a protestánsok követelhetnek, az 1868. évi L I I I . törvénycikk rendelkezésének visszaállítása. E z e n n y i t v a h a g y o t t kérdések rendezését és az államsegélynek törvényben leendő megállapítását a különböző k o r m á n y o k két évtizeden keresztül ismételve megígérték, sőt felhívták a közös bizottságot, hogy k ü l d j ö n ki t a g j a i közül n é h á n y a t , akikkel a k o r m á n y ezeket a kérdéseket m e g t á r g y a l n á . A közös bizottság m á r 1910-ben megnevezte küldötteit, akik azonban azóta, egynek kivételével m á r mind meghaltak. A k o r m á n y azonban az 1848. évi X X . törvénycikk által is előírt megh a l l g a t á s t még mai n a p i g sem foganatosította. A d d i g pedig, a m í g ezek az ügyek nem rendeztetnek, a közös bizottságra szükség van.

Az 1848: XX. t.-cikk. 1. §. váníttatik.

Az

unitaria

vallás

törvényesen

bevett

vallásnak

nyíl-

2. §. Ε hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetekre nézve különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság állapítt a t i k meg. 3. §. Minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek s ez elvnek részletes alkalmazásával a ministerium az illető felekezetek meghallgatásával a közelebbi törvényhozás elébe kimerítő törvényjavaslatot f o g előterjeszteni. 4. §. A bevett vallásfelekezetek iskoláiba j á r h a t á s valláskülönbség nélkül mindenkinek kölcsönösen megengedtetik. 5. §. A ministerium rendelkezni fog, hogy a bevett vallásokat követők s a j á t vallású tábori lelkészekkel látassanak el. 6. §. A z 1844:3. törvénycikknek rendelete a görög nem egyesült vallásuakra is kiterjesztetik. A 7. és 8. §§. a görögkeleti vallásfelekezetüekre vonatkozik.

Bethlen-nyomda rt. Budapest, VIII., Nap-u. 13. — Müsz. igazgató: Urbányi I.