A polgárosodás és a modernizáció kora Magyarországon (1849-1914) Az önkényuralom 1. A megtorlás Haynau („brescai hiéna”) által vezetett megtorlás időszaka 1849-1850 Október 6. Arad 13 honvédtábornokot, Pesten az első felelős miniszterelnököt – Btthyány Lajost végezték ki, ezt követte a 13 legmagasabb fokozatban lévő tisztek. Ezt követően 150 embert végeztek még ki, több mint ezret bebörtönöztek, honvédek tízezreit pedig besorozták az osztrák seregbe. A birodalom kormányzása a teljes centralizáció jegyében folyt. Ferenc József nyílt önkényuralmat vezetett be, amit újabszolutizmusnak nevezünk (neoabszolutizmus). A rendszer alapja a hadsereg, a hivatalnokréteg és a birodalmi arisztokrácia volt. A polgárság köréből csak azok jutottak közel a hatalomhoz, akik egyetértettek a rendszerrel. (pl.: hajdani forradalmárból lett belügyminiszter Alexander Bach) 2. A nyílt önkény korszaka Bach-korszak 1851-1859 beolvasztás, németesítés jellemezte ezt a korszakot. Mo.-ról leválasztották Erdélyt, Horvátországot és a szerb Vajdaságot. A megmaradt magyarországi részt öt kerületre osztották. A megyék és a városok önkormányzatát eltörölték, helyette a hivatalok központi akarata érvényesült. A rendi közigazgatást felszámolta, helyébe megkezdődött a polgári állam kiépítése. Bevezették az osztrák polgári törvénykönyvet, egységes mértékrendszert és oktatást: nyolcosztályos gimnázium és érettségi vizsga. Sokszor képzetlen tisztségviselőket állítottak fontos pozícióba. A nagy elnyomás és erőszakos németesítés ellenállást keltett a lakosság körében. Mo.-on nem alakult ki az állampolgári öntudat, mivel az államapparátus és az állampolgárok viszonya folyamatosan rossz volt. Megkezdődött a jobbágyfelszabadítás és a nemesség kártalanítása – úrbéri pátens 1853. A kártalanítást a földbirtokosok állampapírokban kapták meg, amit csak alacsony árfolyamon tudtak eladni. A magas adók és a hitelek visszafizetése miatt nagyon sokan csődbe mentek így. A jobbágyfelszabadítás és a telkek kiosztása 1850-es és a 60-as években is folyt, amit a telekkönyvezés kísért végig, azaz a földek nyilvántartásba vétele. 3. A gazdaság és az államháztartás Gazdasági fellendülés bontakozott ki (a vasútépítés és az ipar kiemelten). Ok: külföldi tőke, jobbágyfelszabadítás, gabonakonjunktúra (háború miatt), 1850-ben megszűnt Mo. és Ausztria között a vámhatár – egységes birodalmi piac. Bach kiadta a kormányt népszerűsítő propaganda cikket: Rückblick Válaszként Széchenyi István ellenröpiratában – Blick – cáfolta a kormány sikerességét, valójában a gazdasági folyamatok okozták. A kormány hatalmas katonai erővel tudta fenntartani a hatalmát. Vidéken a karhatalommal (zsandárság), az egész országot pedig behálózta a titkosrendőrség. Ezt a rendszert pedig magas adókkal és az államadósság növelésével tudták fenntartani.
4. Az ellenállás formái - fegyveres harc az újrakezdésre (Noszlopy Gáspár gerillaharc) - birtokos köznemesség passzív ellenállása, vezéralakja Deák Ferenc. nem vállaltak közösséget a hatalommal nem töltöttek be hivatalt bojkottálták a kormányzat rendezvényeit nem fizettek adót A szegényebb birtokos nemesség nehezen tudta fenntartani ezt az ellenállást, így ezt nem lehetett sokáig fenntartani. - emigráció: Kossuth vezetésével a külföldi újságokban (Cassandra-levél), szervezeteken keresztül próbálta a harcot újrakezdeni. Azonban csak a nemzetközi érdeklődést és együttérzést tudta ezáltal elérni.
Út a kiegyezéshez 1. Az újabszolutizmis és a belpolitika kudarca Ausztria nagyhatalmi politikája sikertelen volt: nem sikerült elfoglalni és egyesíteni a birodalommal az itáliai területeket (olasz és német egység, Magyar Nemzeti Igazgatóság a itáliai magyar légió szervezése). A pénzügyi csőd és a külpolitikai kudarcok meggyengítették az elnyomó uralmat kialakító rendszert. Az uralkodó menesztette Bachot és nyitott a magyar konzervatív arisztokrácia felé (Apponyi György). Az ő elképzeléseik tükröződnek az októberi diplomában (1860. október), mely az 1848-as berendezkedést állította volna vissza, de a magyar önállóságot jelentősebben korlátozta volna. Azonban Deákék visszautasították az uralkodó javaslatát. Az októberi diplomát módosító februári pátens (1861) erősítette a birodalmi központosítást és az alkotmányos vonásokat, Mo. tartományként képviselhette volna magát a birodalmi gyűlésen. Helyreállították a vármegyei önkormányzatot, a magyar államnyelvet és az országgyűlési választásokat. Azonban a képviselők elutasították a februári pátenst, azaz a birodalom föderális felépítését és az alkotmány korlátozását. Deák hívei a feliratban fogalmazták meg álláspontjukat (Felirati Párt), az országgyűlés másik csoportja pedig a határozatban kívánta az uralkodó teljes elutasítását közölni (Határozati Párt). A Határozati Párt vezetője Teleki László öngyilkos lett, így Deákék szerezték meg a többséget. 2. A provizórium 1861-1865 A feliratra válaszul az uralkodó feloszlatta az országgyűlést és felfüggesztette a vármegye működését. Schmerlinget nevezte ki az ország élére, aki nem folytatta a megtorló politikát. Ezt az időszakot nevezzük átmeneti korszaknak, provizóriumnak. Ausztria a nagyhatalmi pozícióját csak a szilárd belső viszonyok mellett tarthatta fent, Mo.-on az ellenálló nemesség pedig nem engedhette meg magának az ellenállással járó hátrányokat, valamint elterjedt az a nézet, hogy Mo. csak a birodalmon belül tarthatta meg vezető szerepét, az egyre erősödő nemzetiségiekkel szemben.
3. A kiegyezés Ausztria megtarthatta nagyhatalmi pozícióját, de mellette Mo. viszonylagos önállóságot kapott. A hadügy, külügy, pénzügy közös, alkotmányos felügyeletét a törvényhozás által választott delegáció képviselné. Deák Ferenc megírta a Húsvéti cikkét 1865-ben, melyben kifejtette, hogy Mo. elfogadná a közös ügyeket, ha az alkotmányosság visszaáll. Az uralkodó összehívta az országgyűlést és létrejött a kiegyezés. Mo.-on visszaállították a megyei önkormányzatot és hatályba léptették a 48-as törvényeket, Andrássy Gyulát kinevezte miniszterelnökké az uralkodó (1867. febr.), Ferenc Józsefet pedig királlyá koronázták (1867. jún.) 4. A dualizmus állam és gazdasági rendszere Osztrák-Magyar Monarchia kétközpontú alkotmányos monarchia, dualista állam lett. Közös az uralkodó, a hadügy, a külügy és az ezeket fedező pénzügy. A közös ügyeket közös minisztériumok irányították, mindkét fél pedig 60-60 főt delegálhatott a közös ügyek intézésének a felügyeletére. Az országgyűlés csak a dók és az újonclétszám meghatározásába szólhatott bele. Előszentesítés joga illette meg az uralkodót, azaz a magyar kormányoknak a törvényjavaslatait jóvá kellett hagynia az uralkodónak, mielőtt az országgyűlés elé terjesztik. Tehát Mo.-on felelős kormány alakulhatott, Erdélyt és Mo.-ot egyesítették. Ausztria 70%-ban Mo. pedig 30%-ban fedezték a közös ügyeket. Gazdaságilag előnyös volt a közös vámterület, a közös valuta, a tőke és a munkaerő szabad áramlása és az egységes piac biztosítása. A nemzetiségi kérdés 1849 és 1868 között 1. A közeledés kora Az olmützi alkotmány nem adta meg a nemzetiségieknek az ígért önálló tartományalakítás jogát, de még autonómiát sem kaphattak. Ahol pedig létrejöhetett (Szerb Vajdaság és Temesi Bánság) ott a kormány irányítása alá kerültek. 1849-ben felgyorsult a nemzetiségiek öntudata, kedvezőbb pozíciókhoz jutottak a közigazgatásban. A magyar rendek és a nemzetiségiek el kezdtek közeledni egymáshoz, de egyenlőre még csak baráti hangú újságcikkekben és összejövetelekben merült ez ki, hiszen az alapvető ellentét oka nem változott. A nemzetiségiek területi alapú önállóságot akartak, a magyarok pedig egységes nemzetállamot. Az 1861-es országgyűlésen a szlovákok és a szerbek területi autonómiát követeltek, a románok pedig elutasították Magyarország és Erdély unióját. Eötvös József vezetésével folyt az országgyűlés. A kéréseket elutasították a magyarok, helyette széleskörű nyelvhasználatot akartak biztosítani. A megegyezés nem született meg. 2. Egy megoldási javaslat Kossuth Lajos: Duna menti népek államszövetsége (Dunai konföderáció) Elismerte Horvátország különállását, Erdély önállóságát pedig népszavazásra bocsátotta volna. A nemzetiségiek számára biztosította volna a független politikai és kulturális önkormányzati testületek működését. Azonban ezt a magyar vezető réteg elutasította.
A kiegyezés a nemzetiségiekkel azonban mindinkább sürgetőbb volt, hiszen Ausztria ellen biztos hátteret, támaszt nyújtott volna. 3. Az 1868-as nemzetiségi törvény A kiegyezés megkötésével a nemzetiségiek helyzetét külön törvényben rögzítette Mo. A politikai nemzet koncepciója miatt elutasította a területi autonómiát és a nemzetiségiek kollektív jogát. Biztosított széleskörű nyelvhasználatot. 20%-ot elérő kisebbségiek számára pedig biztosították az anyanyelv használatát, alsó- és középfokú bíróságon az anyanyelvüket használhatták, alsó- és középfokon engedélyezték a nemzetiségi iskolahálózatot, amit az államnak kellett fenntartania. Lehetőség nyílt egyesületek és pénzalapok létrehozására. 4. A horvát-magyar kiegyezés (1868) A horvátot elismerte politikai nemzetnek, így meghagyták a területi autonómiáját. Egyesítették Szlavóniával és a Határőrvidékkel, saját országgyűléssel rendelkezhetett, mely képviselőket küldhetett a magyar országgyűlésbe. Az országgyűlés és a kormány nyelve a horvát volt. A végrehajtó hatalmat pedig az uralkodó által kinevezett bán töltötte be. A horvát kormány hatásköre alá tartozott az igazgatás, az igazságügy és az oktatásügy. A horvát vezető réteg felől azonban feszültség volt érezhető, hiszen ők a birodalmon belüli különállásra törekedtek. Fiume vitás kikötő volt, mert magyar közigazgatás alá tartozott, azonban a horvátok is igényt tartottak rá. Végül megmaradt magyar vezetés alatt, nyelve az olasz lett. Politikai viszonyok a századfordulóig 1. A dualizmus pártviszonyai kormánypárt: Felirati Párt tagjai és a hozzájuk csatlakozó konzervatívok alkották: Deák-párt, Andrássy Gyula vezetésével ellenzék: balközép és az Országos 48-as Párt Az ellentétet az Ausztriához való viszony és a közjogi kérdések adták. Deák-párt: a kiegyezés mellett állt. A balközép nem bízott az udvar ígéreteiben, félt az abszolutizmus visszaállításától. Országos 48-as Párt: teljes függetlenséget kívánt. A kormány a nyílt szavazás módszerével tartotta fent hatalmát. Azonban Deák betegsége miatt és az európai gazdasági válság meggyengítette a kormányt. Így szükségszerűvé vált a balközép csatlakozása, megalakult a Szabadelvű Párt (1875), Tisza Kálmán vette át a vezetést. A szélsőbal és a balközépben megmaradtakból pedig létrejött a Függetlenségi Párt. Centralistaként 1890-ben megalakult a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP), de a parlamentbe nem kerülhetett be. Ugyanígy az újonnan szerveződő a parasztság érdekeit képviselő pártok sem tudták a parlamentben képviseltetni magukat. 2. A dualizmus megszilárdítása Miniszterelnöknek Tisza Kálmán lett megválasztva (1875-1890). Cél: a polgári állam kiépítése volt. - közigazgatási reform: beolvasztotta az önálló jogkörrel rendelkező székely, szász székek,
jász-kun, hajdú kerületeket a megyerendszerbe. Kisebb jogkörrel bírtak az önkormányzatok, élén fizetett hivatalnokok (dzsentrik, birtokos nemesség) álltak. - rendőrség, vidéken csendőrség létrehozása. - egészségügyi ellátás kiépítése - postaszolgálat, az infrastrukturális ellátás kiszélesítése: vasúthálózat építése, folyószabályozás - oktatás fejlesztése: állami elemi iskolák nyitása, a népiskolai törvényben előírták az általános tankötelezettséget. El kezdett visszaszorulni az analfabetizmus. Gimnáziumok és egyetemek (Kolozsvár, Pozsony, Debrecen, Zágráb) alapítása. - Wekerle Sándor egyházpolitikai törvény: állami anyakönyvezés, polgári házasság kötelezővé tétele, egyenjogúsított zsidó vallás. A véderővita: magyar hadsereg kérdése az osztrák császári hadseregen belül. Végül megbuktatta Tisza Kálmánt ez a vita. Az uralkodó növelni akarta az újonclétszámot és a német nyelvnek még nagyobb teret akart engedni a hadsereg egységének érdekében. Azonban a magyar vezető politikusok többsége sérelmezte a magyar hadsereg fejlesztésének elmaradását és a németesítést. Tisza Kálmán elfogadta az uralkodó által előterjesztett törvényt, úgy hogy csak az újonclétszám növelését tartalmazta a törvény. Nagy volt az ellenállás a magyar politikusok részéről és az uralkodó részéről is. Így egy ürügy kapcsán végül lemondott. (Ürügy: Kossuthnak egyedül nem szűnjön meg a magyar állampolgársága, független attól hogy kérelmezi e ezt az uralkodónál vagy sem. Ferenc József ezt elutasította.) 3. Gazdaságpolitika Nemcsak a mezőgazdaságot, hanem az ipart védő törvények is születtek. - védvámrendszer létrehozása - közös valuta: az osztrák jegybankrendszer átalakult osztrák-magyar pénz intézetté. - aranyalapra való áttérés - folyók szabályozása, árvízvédelem (gátak építése) – ezáltal új szántóterületek, javultak a hajózás feltételei - vasútfejlesztés – ezáltal hatalmas vasúthálózat épült, megalakult a Magyar Államvasút (MÁV), államosították a vonalak jelentős részét, így alacsonyan tarthatták a szállítási tarifát (megmaradt a termelők nyeresége). A vasúthálózat kiépítésénél cél volt a gabonatermő területek, a szén- és vasérclelőhelyek elérése. A felzárkózó gazdaság 1. A mezőgazdaság fejlődése a magyar agrárexport folyamatosan bővült. A gabonaexport volt továbbra is az elsődleges kiviteli termék, azonban az olcsó amerikai gabonával nem tudta felvenni a versenyt Európában. Szerencsére elegendő felvevő piaca volt a Monarchián belül az egységes vámterületnek köszönhetően. Mezőgazdaság fejlődése: termőterületek bővülése, termelékenység (fajtanemesítés, fejlettebb módszerek, gépesítés) A belterjes gazdálkodásra is figyelmet fordítottak (gyümölcs- és zöldségtermesztés, istállózó állattartás), ipari növények (cukorrépa) termesztése.
2. A fellendülő ipar A kisipar súlya volt nagy. Egyre gyarapodtak a nagyvállalatok. Elősegítette az ipar fejlődését: a kormány támogató intézkedései, olcsó munkaerő, hazai tőke és a külföldi tőke. Elsődlegesen az élelmiszeripar, azon belül is a malomipar és a nehézipar fejlődött. A nehézipart segítette a vasútépítések, gőzgép elterjedése, vaskohászat, szénbányászat, gépgyártás. Magyarországon számos újítás született: transzformátor, villamos mozdony (Kandó Kálmán), karburátor (Bánki Donát, Csonka János), telefonközpont (Puskás Tivadar) 3. Hitelszervezet fejlődése Reformkori alapítású bankok (Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, Pesti Hazai Első Takarékpénztár) mellett létrejöttek nagybankok külföldi tőke támogatásával (Magyar Földhitelinézet, Magyar Általános Hitelbank). A nagybankok csatlakoztak egyes ipari vállalatokhoz és részvénytársaságok jöttek létre. 4. Budapest világvárossá fejlődése 1873 Pest, Buda, Óbuda egyesülése által létrejött a főváros. Európa legnagyobb városa közé emelkedett. A lakosság száma is elérte az 1 millió főt. Az ország erőforrásait ide helyezték (adókedvezmény, reprezentatív középítkezések, kedvező befektetési lehetőségek, a város kedvező közlekedési-földrajzi elhelyezkedése). Létrehozták a Fővárosi Közmunkák Tanácsát (a város tervszerű fejlesztése, közmunkák teremtése). Impozáns középületek emelése: pályaudvarok, közterek, bérpaloták, hidak építése. Azonban a magyar vidéki városszerkezet nem tudott olyan ütemben fejlődni, mint a fővárosi, így kezdett kialakulni az egyközpontú állam képe. A fővárost követő második vonalat képviselte a vidéki nagyvárosok (Pozsony, Kassa, Temesvár, Szabadka, Szeged, Nagyvárad stb.). Csak korlátozottan tudták az erőforrásokat magukhoz vonzani.
