A PILISSZENTIVÁNI NÉMET NEMZETISÉGI ÓVODA PEDAGÓGIAI PROGRAMJA

1

A PILISSZENTIVÁNI NÉMET NEMZETISÉGI ÓVODA PEDAGÓGIAI PROGRAMJA

Készítette: A Pilisszentiváni Német Nemzetiségi Óvoda Nevelőtestülete

2

Tartalom Az óvoda adatai

4.oldal

I.

5.oldal

Bevezető

I/1. Óvodánk bemutatása

5. oldal

I/2. Pedagógiai programunk erőforrásai

6. oldal

I/3 . Pedagógiai programunk rövid bemutatása, célunk és feladataink

10. oldal

I/4. Alapelveink

11. oldal

II. Az óvodai nevelés kiemelt feladatai

13. oldal

III. Óvodai nevelésünk keretei

14. oldal

III/1.

Az egészséges életmódra nevelés

14. oldal

III/2.

Közösségi nevelés

18. oldal

III/3.

Érzelmi nevelés, erkölcsi nevelés

23. oldal

III/4.

Óvodánk ünnepei, hagyományrendszerünk

25. oldal

IV. Az óvodai élet megszervezése

29. oldal

V. Programunk tartalma, tevékenységformák

31. oldal

V/1.

A játék

31. oldal

V/2.

Anyanyelvi nevelés

42. oldal

V/3.

A külső világ tevékeny megismerése,

44.oldal

matematikai tapasztalatok V/4.

Verselés, mesélés

50. oldal

3 V/5.

Ének-zene, népi játékok ,gyermektánc

V/6.

Mozgás-testnevelés

V/7.

Rajzolás,festés, mintázás, kézimunka

V/8.

Munka jellegű tevékenységek

63. oldal

V/9.

Kisebbségi nyelvi nevelés

65. oldal

VI.

Óvodánk kapcsolatrendszere

VII.

Sajátos feladataink, speciális szolgáltatásaink

VIII.

Óvodánk ellenőrzései – értékelési rendszere, programunk beválásának vizsgálata

IX.

Vorwort

52. oldal 55. oldal 60. oldal

67.oldal

70.oldal

71. oldal

75.oldal

Zweisprachiges Kindergatenprogram

X. Ziele, Aufgaben und Struktur unserer Kindergartenerziehung 76.oldal

XI.

Rahmen unserer Kindergartenerziehung

78.oldal

XI/1 Die gesunde Lebensweise

78.oldal

XI/2 Die Gefühlssotialization

79.oldal

XI/3 Traditionen und Feste unseres Kindergartens

80.oldal

XII.

82.oldal

Inhalte und Tätigkeitsformen unseres Programes

XII/1 Spiel

82.oldal

XII/2 Umwelterziehung

83.oldal

4

XII/3 Märchen, Gedichte

86.oldal

XII/4 Singen, Musik

87.oldal

XII/5 Bewegungserzieh

89.oldal

XIII.

90.oldal

Kontakte des Kindergartens

XIII/1 Kontakte zur Familie

90.oldal

XIII/2 Kontakte zur Schule

91.oldal

XIII/3 Kontakte zum Träger

91.oldal

XIII/4 Kontakte zur Gesundheitsorganisation

92.oldal

XIII/5 Kontakte zur Minderheitsorganisation

92.oldal

XIV.

Die Schulbereitschaft des Kindes

92.oldal

XV.

Legitimációs záradék

95.oldal

5 1. Az óvoda hivatalos elnevezése: Pilisszentiváni Német Nemzetiségi Óvoda

2. Címe: 2084 Pilisszentiván, Óvoda u. 5.

3. Telefon, Telefax:06 26 367-352 4. e-mail : [email protected]

5. Az óvoda fenntartója: Pilisszentiván Község Önkormányzata 1. 2084 Pilisszentiván, Szabadság u. 85. 2. Telefon: 06 26 367-322 3. Telefax: 06 26 367-397

5. Az óvoda alapító okiratának száma, kelte: 2013/1.

2013.02.11

6. Az intézmény gazdálkodása: önálló

7. Óvodai csoportok száma: 7

8. Az óvoda befogadóképessége: 192 fő

9. Az óvoda tevékenysége, szakfeladata: - óvodai nevelés, ellátás - nemzetiségi nyelvi nevelés - német kisebbség kulturális hagyományainak megőrzése, ápolása - iskola előkészítés

10. Az intézményvezető neve: Brandhuberné Keszléri Gyöngyvér

6 A programot felülvizsgálta és átdolgozta az intézmény vezetője és az óvoda nevelőtestülete.

I. BEVEZETŐ

Jogszabályi háttér: Az

óvodánkban

folyó

pedagógiai

munka

alapelveit-változatlanul

az

óvodai

neveléstörténet hagyományai, értékei, nemzeti sajátosságai, a pedagógiai és pszichológiai kutatások eredményei, a nevelésügy nemzetközileg elismert gyakorlatára építve, Magyarország Alaptörvényének értékeit és Magyarország által aláírt nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeket figyelembe véve a kormány 363/2012.( XII.17.) rendelete az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjában határozza meg. Óvodánk helyi programját maga készítette el, az Országos Keretprogram figyelembe vételével. Programunk írásakor arra törekedtünk, hogy megfeleljen az Alapprogram előírásainak, gyermeki, szülői és fenntartói igényeknek. 2013 augusztusában Helyi Óvodai Pedagógiai Programunkat átdolgoztuk a 363/2012 ( XII.17.) kormányrendelet alapján.

I/1. ÓVODÁNK BEMUTATÁSA

Óvodánk Pilisszentiván község önkormányzatának intézménye. Községünk Budapesttől 20 kilométerre található. Óvodánk 1947-ben épült, majd ahogy a falu növekedett úgy növekedett igény szerint a csoportok száma. A legutolsó csoportbővítés 2002-ben történt, így ma hét csoportban tudjuk fogadni a gyermekeket. Községünkbe a német nemzetiségi lakosság betelepült. Ez a történelmi, szociológiai tény tette színesebbé a falu intézményi struktúráját, hiszen a nemzetiségi oktatásnak reális szükséglete van. Tudatosan ápoljuk az Európa-gondolatot, mely nagy hangsúlyt fektet a kétnyelvűségre. Óvodánkban már 1970 óta folyik német nemzetiségi nyelvi nevelés. Ma mind a hét csoportunkban ismerkednek gyermekeink a német nyelvvel, a Nemzetiségi Irányelvek alapján. Segítjük a gyermekeket a hagyományok megismerésében, azok ápolásában. Az óvoda Német Nemzetiségi Óvodaként: óvó-védő, szociális, kétnyelvű nevelő, készség fejlesztő, felzárkóztató személyiség fejlesztő funkciót tölt be.

7 I/2. NEVELÉSI PROGRAMUNK ERŐFORRÁSAI

Az óvoda optimális személyi feltételei a működéshez
-15 fő felsőfokú végzettségű óvodapedagógus


-ebből 7 fő német nemzetiségi végzettségű óvodapedagógus




szakvizsgával rendelkezik 4 fő




-7 fő képesített dajka


-1 fő óvodatitkár
-1 fő konyhai kisegítő
-1 fő takarítónő
-1 fő gondnok
-2 pedagógiai asszisztens Kistérségi Szakszolgálat által biztosított logopédus: 1 fő Vállalkozói jogviszonyban foglalkoztatott fejlesztő pedagógus: 1 fő

Az óvodai nevelőmunka alapköve:


-az óvodapedagógusok személyisége, mely a gyermekek érzelmi biztonságát, harmonikus fejlődését segíti




-a gyeremekekről való gondoskodás szeretetteljes légkörben zajlik




-az óvodapedagógus modell értékű, követendő minta legyen a gyermekek számára




-az óvodapedagógus a gyermekek nevelésében kiegészítő szerepet tölt be, esetenként hátránycsökkentő szereppel




-minden gyermek egyenlő eséllyel részesül színvonalas nevelésben

Az óvodapedagógusok közösségére legyen jellemző:


-alkalmazza az egyéni, differenciált bánásmódot




-mindig, minden helyzetben a gyermekek érdekeit tartsa szem előtt




-ismerje a gyermekek életkori sajátosságait, szükségleteit




-meleg, elfogadó attitűdjével biztonságot adjon




-őszinte megnyilvánulásaival erkölcsi tartalmakat közvetítsen




-személyes példáján keresztül a másság elfogadására neveljen

8


-legyen igénye a folyamatos önképzés, az élethosszig tartó tanulás




-nevelési-módszertani kulturáját folyamatosan fejlessze




-legyen érdeklődő, fogékony a magyar-német hagyományok iránt




-legyen alkalmas az interkulturális nevelés biztosítására




a sajátjától eltérő kultúrájú gyermekek nevelésére is legyen felkészült és hatékony




-ismerje, elismerje egymás értékeit, segítse kollégái nevelőmunkáját




-kövesse nyomon a gyermekek fejlődését, a fejlődést szolgáló módszereket, értékeket, ezt közvetítse a szülők felé, legyen partner a nevelésben




-gondoskodjon a gyermekek testi épségének megóvásáról




-sajátítsa el a közösségi együttélés szabályait




-jellemezze a team munkákban, innovációkban való aktív, konstruktív részvétel

A nem pedagógus kollégák közösségére legyen jellemző: •

-mindig minden helyzetben a gyermekek érdekeit tartsa szem előtt

•

-az óvodai nevelési folyamatban való szerepét egyeztesse az óvónőkkel

•

-munkáját a nevelői közösség általános erkölcsi-szakmai hitvallásával összhangban végezze

Programunk céljaihoz rendelt eszközrendszer:

Játéktevékenység költségvetésből vásárolt eszközei: -

gyakorló-konstruáló-szerep-szabály-barkácsoló

és

dramatikus

játékokhoz

különböző játékszerek

Játéktevékenység költségvetésen kívüli összegből vásárolt eszközei: -családok által adományozott, játékeszközök -óvodapedagógusok által készített játékeszközök -pályázati összegből nyert udvari és mozgásfejlesztő eszközök -A Pilisszentiváni Óvodás Gyermekekért Alapítvány támogatásával vásárolt udvari és más játékeszközök

9

Eszközigény a program megvalósításához: -az óvodai eszköznorma tükrében a meglévő szint tartása, folyamatos fejlesztése

Az óvodai tanuláshoz szükséges költségvetésből vásárolt eszközeink: -manuális készséget fejlesztő eszközök (gyurma, papír, olló stb…) -értelmi képességet fejlesztő eszközök (társasjátékok, könyvek, puzzlék stb…) -tevékenykedést, mozgást fejlesztő eszközök

Az óvodai tanuláshoz szükséges költségvetésen kívüli összegből vásárolt eszközeink: -az óvodapedagógusok által készített eszközök, játékok -szülők által adományozott eszközök -ajándékba kapott hangszerek -a Pilisszentiváni Óvodás Gyermekekért Alapítvány támogatásával vásárolt eszközök

Eszközigény a program megvalósításához: -a testnevelés eszközeinek bővítése -a fejlesztő és szemléltető eszközök bővítése -a meglévő eszközök szinten tartása, pótlása

Költségvetésből vásárolt óvodai mesekönyvek, ismeretterjesztő és szakkönyvek: -képes-verses-mesés-énekes-mondókás könyvek -pedagógiai és tanügy-igazgatási szakkönyvek Költségvetésen kívüli összegből vásárolt óvodai mesekönyvek, ismeretterjesztő és szakkönyvek: -szülők, gyermekek által behozott könyvek -ajándékkönyvek Németországból -szakkönyvvásárlási támogatásból vásárolt saját könyvek -könyv vásárok bevételéből vásárolt könyvek -a Pilisszentiváni Óvodás Gyermekekért Alapítvány támogatásával vásárolt könyvek

10

Eszközigény a program megvalósításához: -az eszköznorma alapján csoportonként legalább 20 féle könyv -mese, módszertani, tanügy-igazgatási könyvek pótlása,

Az eszköznorma alapján eszközzel gyengén ellátott területek: -tornaszerek -szemléltető eszközök

Megoldásra váró feladataink 5 éves terve: -a program céljaihoz rendelt eszközrendszer fejlesztése

-felnőttek munkavégzéséhez szükséges eszközök állagának megóvása és szükség szerinti bővítése -udvari játékok bővítése -testnevelési eszközök fejlesztése

Óvodai eszközrendszerünk:

A játéktevékenység eszközei: A költségvetésből, pályázatokból, alapítványi és SZMK támogatásból az alapvető játékeszközöket biztosítani tudjuk. A továbbiakban is ezekből, a forrásokból tervezzük az eszközök bővítését. Az eszközállomány fontos elemei az óvodapedagógusok által készített játékok, és eszközök.

I/3.

NEVELÉSI

FELADATAINK

PROGRAMUNK

RÖVID

BEMUTATÁSA,

CÉLUNK

ÉS

11

Pedagógiai programunkat hagyományos óvodai feltételek között, pedagógiailag és pszichológiailag megalapozott kétnyelvű óvodai nevelés általunk elképzelt és megvalósult rendszerét írtuk meg,

az Alapprogram, a Nemzetiségi-és a sajátos nevelési igényű

gyermekek óvodai nevelésének irányelve, a gyermeki jogok valamint a gyermeki, szülői és fenntartói igények alapján. A pedagógiai és pszichológiai megalapozottság azt jelenti, hogy minden egyes tevékenység, fejlesztés a gyermekek életkori sajátosságait, a fejlődés-nevelés lélektani jellemzőit veszi alapul. Óvodánk az inkluzív pedagógiai gyakorlat keretei között társadalmi, szociális, kulturális és a sajátos nevelési igényekből adódó integrációs gyakorlatot valósít meg.

Pedagógiai koncepciónk: A gyermekek alapvető joga, hogy sajátos szükségleteiknek, állapotuknak megfelelő segítséget kapjanak készségeik, képességeik kibontakoztatásához, személyiségük védelméhez, fejlesztéséhez. Minden gyermek más, minden gyermeket a maga szintje és képessége szerint szükséges nevelni, fejleszteni. Óvodánk inkluzív pedagógiai szemlélete az egyénre szabott gyakorlatban, a folyamatos visszacsatolásban, nyomon követésben realizálódik. Ennek gyakorlatban történő kifejeződése és eszköze a differenciálás, amivel biztosítjuk, hogy minden gyermek a maga ütemében, a maga képességei szerint a lehető leginkább tudjon kibontakozni. Az óvodai nevelés alapvető kereteiben, a játékot kiemelve, spontán és tervszerű tapasztaláson alapuló tanulással, kétnyelvű környezetben, fejlesztjük a gyermekek készségeit, alakítjuk személyiségüket. A nyelvi nevelés terén, azokból az óvodai kétnyelvűséget érintő kutatási eredményekből indultunk ki, hogy az óvodás gyermekek a nyelvet ugyanolyan „technikákkal”, „eljárásokkal” sajátítják el, mint az anyanyelvüket. Ebben a folyamatban a kiindulási alap a gyermek kíváncsisága, mozgásigénye, érdeklődése, mintakövetése, utánzókészsége, kreativitása. Programunk osztott és osztatlan csoportban egyaránt alkalmazható. Újszerűsége a készségfejlesztésen alapuló nyelvi nevelés, a gyermekek optimális fejlődése érdekében. Keret feladatokat fogalmazunk meg, melyben az óvodapedagógusok módszertani szabadsága biztosított. A gyermek számára úgy teljes „kerek” a világ, ahogyan azt megéli. A felnőtt közvetítésével látja azt szépnek, csúnyának, jónak, rossznak, érzi magát boldognak,

12 boldogtalannak, elégedettnek, elégedetlennek. Ezért meghatározó egészséges fejlődése szempontjából az őt körülvevő felnőttek értékrendszere. Csoportjaink kedves virágok nevét kapták. Tiszta, esztétikus környezetben fogadjuk a más-más családi környezetből érkező gyermekeket. A fenyves erdő közelsége tág lehetőséget

kínál

a

természeti

környezet

megismerésére,

megszerettetésére,

a

környezettudatos életmód megalapozására.

I./4. ALAPELVEINK


A gyermek személyiségéből, legtermészetesebb megnyilvánulásaiból kiindulva olyan szeretetteljes légkör megteremtése, amelyben a gyermeket megbecsülés, szeretet övezi.


Pedagógiai célkitűzéseink középpontjában a gyermek áll. A nevelés legfontosabb feladata megteremteni a megtapasztalás minél szélesebb körű lehetőségeit, („kereső tapasztalás” elve, Freinet pedagógiája) hogy a gyermekben meglévő aktivitás minél jobban kifejlődjön.


Óvodánk mindennapjaiban a közös játék elsődlegességét hangsúlyozzuk. A tanítástanulás folyamatát, a játéktevékenység feltételeit életszerűen szervezzük. A gyermek így felfedezi, megtapasztalja egyéni útjain keresztül a világot és ez a folyamat belső átélést, örömet szerez számára.


Óvodánk nem ad helyet az előítéletek kibontakozásának .


A hazájukat elhagyni kényszerülő családok gyermekeinek óvodai nevelésében biztosítani kell az önazonosság megőrzését,ápolását,erősítését, társadalmi integrálását, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelmét

13
A gyermek testi, és lelki szükségleteinek kielégítése, életkorának megfelelő életrend, és egészséges fejlődése feltételeinek biztosítása. (személyi, tárgyi, környezeti)


Anyanyelvén és német nyelven is részesüljön nevelésben.
A gyermekek teljes személyiségének harmonikus fejlesztése, a testi, szociális és értelmi képességek alakítása, az iskolai életre való felkészítés.


A személyiség egyediségének erősítése.
Természet közeliség, vagyis olyan élettér biztosítása, amelyben lehetőség van folyamatos tapasztalatok szerzésére, élmények feldolgozására.


A pedagógus, azonosulási minta óvodásai számára, elfogadó nevelői attitűdje kívánalom.


Pedagógus etika megtartása, a hivatali titoktartás minden dolgozó munkaköri kötelessége.

Pedagógiánk a gyermekből kiinduló, a gyermek érdekeit és életkori sajátosságait maximálisan figyelembevevő nevelés. A kisgyermeknek az életbelépését megfelelően kell indítani.

Gyermekképünk

Olyan gyermekek nevelése, akik kötődnek községünkhöz, környezetükhöz. Akik nyitottak, érdeklődőek, önmagukat értékelni tudják, másokat és a másságot elfogadni képesek, együttműködők.

„Minden lehetséges, amit közösen, szívvel- lélekkel akarunk.” /Gorkij/

Óvodánk cél- és feladatrendszere

14

Hagyományainkat, sajátos arculatunkat megtartjuk.

Célunk: •

Az óvodapedagógus szerető, védő, óvó gondoskodása, a körülölelő védettség adja meg a gyermekek számára az érzelmi biztonságot, mely kiegyensúlyozott fejlődésüknek feltétele.

•

A különféle tevékenységi formákon keresztül: játék, munka, tanulás, szeretnénk elérni, hogy a gyermekek személyisége minél sokoldalúbban fejlődjön. Jelenjenek meg a megszerzett tapasztalatok, élmények minden nemű tevékenységben.

Az

óvodában

fejlesztésére

a

kisgyermek

törekszünk.

személyiségének

Tudatosan

tervezett,

kibontakoztatására,

megszervezett

nevelési

nevelésére, helyzetek

megteremtésével tesszük ezt. A gyermeki személyiséget úgy definiáljuk, mint az egyedi, megismételhetetlen, mással nem egyesíthető individum és szociális lény aktivitását. A gyermek fejlődő személyiség, fejlődését genetikai adottságok, belső fejlődés az érés sajátos törvényszerűségei és a tervszerűen alkalmazott környezeti hatások együttesen határozzák meg. A nevelés, mint tudatos „értékválasztás” a nevelési helyzetekbe beépített tevékenységek által valósítható meg, hiszen a gyermek állandó tevékenykedés közben fejlődik.

II. AZ ÓVODAI NEVELÉS KIEMELT FELADATAI

1. Az egészséges életmódra nevelés

2. Érzelmi, erkölcsi és közösségi nevelés

3. Anyanyelvi, értelmi fejlesztés

15 4. Német

nyelv

megszerettetése,

a nemzetiségi

hagyományok

megismertetése,

ápolása, átörökítése

5. Környezetünk megismerése, szeretete, védelme, a környezettudatos magatartás kialakítása.

6. A gyermekek egyéni képességeihez igazodó műveltségtartalmak közvetítése.

7. A nemzetiségi és migráns gyermekek önazonosságának megőrzése, ápolása, erősítése.

8. Személyiség központú óvodai nevelés, képességorientált fejlesztő programmal az eredményes iskolai beilleszkedés és tanulás érdekében.

9. Kiemelt figyelmet igénylő gyermekek egyéni fejlesztése, fejlődésének elősegítése

Mindezeket a feladatokat a szülők, a család, és az óvoda közösen elfogadott elvárásai, jogai, kötelességei bontakoztatják ki, valósítják meg.

III. ÓVODAI NEVELÉSÜNK KERETEI

III./1. AZ EGÉSZSÉGES ÉLETMÓDRA NEVELÉS

A gondozás az óvodai nevelés alapvető tevékenysége. Elősegíti a kisgyermek fejlődését, növekedését, hozzájárul egészségének megőrzéséhez, egészséges életmódjának kialakulásához, s az egész személyiségének alakulásához. Egészséges, biztonságos környezetben a szülők, óvodapedagógusok, és dajkák együttműködve - megfelelő szakemberek bevonásával - látjuk el speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi, lelki nevelési feladatainkat. Az egészséges életmód szokásainak kialakítását a következő területeken valósítjuk meg: -testápolás

16 -táplálkozás -öltözködés -betegségmegelőzés -mozgás -edzés -pihenés -helyes életritmus kialakítása

A testápolásról

A testápolás a gyermek egészségének védelmét, testük, ruházatuk gondozását, rendszeres, szükségszerinti tisztálkodásukat és tisztaság igényük kialakulását szolgálja. A gondozás témaköréből ismert feladatok páros jellegűek és intimek az óvodapedagógus és a gyermek között. (WC-re kísérés, fésülködés, orrfújás, fogmosás stb.) Eleinte a kapcsolatfelvételt szolgálják, majd a tevékenységek megtanítására irányulnak. Az óvodapedagógus mutatja, és magyarázattal kíséri a teendőket, de később kialakul a gyermek igénye az önálló testápolásra is.

A várható fejlődés jellemzői nagycsoport végére: •

-Tudjanak önállóan mosakodni, megfelelően használják a szappant, körömkefét.

•

-Szárazra törölközzenek.

•

-Önállóan fésülködjenek.

•

-Helyesen használják a papírzsebkendőt.

•

-Ebéd után helyes technikával mossanak fogat.

•

-Megfelelően használják a WC-t.

•

-Alakuljon ki bennük a tisztálkodási igény.

A táplálkozásról:

A táplálkozás a növekedés és fejlődés legfontosabb feltétele. A napi háromszori étkezéssel a gyermekek, tápanyagszükségletük 65-70%-át az óvodában kapják meg. Ügyelni kell a megfelelő összetételre. Az étkezések között 2,5-3 óra legyen. Folyadék

17 egész nap álljon a gyermek rendelkezésére, egyéni igény szerint. Egészség megőrző szokásként a családokkal együttműködve gyümölcsnapokat tartunk.

A várható fejlődés jellemzői az óvodáskor végén: •

-Teljesen önállóan, kulturáltan étkezzenek

•

-Helyesen használják az evőeszközöket

•

-Szedjenek a tálból, öntsenek a kancsóból

•

-Alakuljon ki bennük a szalvéta használatának igénye

Az öltözködésről:

Az öltözködés védekezés az időjárás változásai ellen, de ugyanakkor fejleszti a gyermek ízlését, önállóságát. A gyermek öltözéke legyen mindig az időjárásnak megfelelő, és egyben praktikus könnyen kezelhető az óvodai élethez. Ajánlatos a többrétegű öltözködés. Segítjük saját igényük és környezetük közötti összefüggés észrevételét. (hőmérséklet, időjárás)

A várható fejlődés jellemzői az óvodáskor végén: •

-Önállóan, a megfelelő sorrendben öltözzenek, vetkőzzenek

•

-Ruháikat összehajtva tegyék a helyére

•

-Tudjanak gombolni, zipzárazni, kötni, csatolni

•

-Váljon igényükké a rendezett megjelenés

•

-Az időjárásnak és komfortérzetüknek megfelelően módosítsák ruházatukat

A mozgásról, edzésről:

18 A gyermekek mozgásigényének kielégítését és fejlesztését a testnevelési foglalkozások és a szabadban végezhető különböző mozgásos tevékenységek szolgálják. A gyermekek az udvaron annyit mozognak amennyire egyénileg igényük, van. Csoportonként heti egy sétanap kijelölésével, fokozatossággal a rövidebb távtól a hosszabbig biztosítjuk a rendszerességet. Séták, kirándulások a mozgásigény kielégítésén kívül együttes élményt is jelentenek csoport számára. A kísérők legyenek mindvégig a gyermekek között, de feleslegesen ne korlátozzák őket. Minden alkalommal ügyeljenek a természeti környezet védelmére. Az egészség megőrzéséhez fontos, hogy a gyermekek szervezete képes legyen alkalmazkodni az időjárás változásaihoz. A szabad levegőn való rendszeres tartózkodás növeli az ellenálló képességet. Tavasszal, nyáron, ősszel a játék, a foglalkozások, idejét is töltsék szabadban. A szabad levegőn való tartózkodás télen sem maradhat el. (-15C fokig) Az udvari tartózkodás napi időtartamát az időjárás függvényében alakítjuk ki. A nyári hónapokban biztosítjuk a mezítláb járást, és a vizes játékokat.

A várható fejlődés jellemzői az óvodáskor végén:

-Mozgásuk legyen koordinált, a tevékenységnek, eszköznek adekvát. -Edzettségük, egészségük alapján, nagyobb séták, kirándulások aktív résztvevőivé váljanak

A pihenésről:

Az alvásszükséglet kielégítésének egy része az óvodára hárul. A pihenés és alvás alatti nyugalmat meg kell őrizni. A nyugodt pihenés és alvás feltétele a zavaró külső és belső ingerek megszüntetése. A gyermekeknek más és más az alvásszükséglete. A napi alvásigény:

3-4 éves korban 12-14 óra 5-7 éves korban 10-12 óra

A gyermek akkor aludt eleget, ha ébresztés nélkül kel fel. Fektetés előtt a szellőztetés szükséges még télen is.

19 A helyes életritmusról:

A helyes napi életritmus kialakítása az egészséges testi és szellemi fejlődés alapfeltétele. A rendszeresen megszokott időben végzett tevékenységek visszahatnak az életfolyamatokra. A gyermek óvodában eltöltött idejét tudatosan, ésszerűen, a szükségleteknek megfelelően kell beosztani. A helyes életritmust fokozatosan életkori és egyéni sajátosságoknak megfelelően kell kialakítani. Az óvodában elsajátított szokások később az egyén egész életében meghatározók maradnak. Gyakran egy-egy kedvenc étel, kedvenc mozgás gyökere az óvodáskori élményekre vezethető vissza.

III./2. KÖZÖSSÉGI NEVELÉS

Helye az óvodai nevelés folyamatában:

A közösségi nevelés az óvodai nevelési folyamat alapvető, átfogó kerete, amely lehetővé teszi a társadalom szempontjából értékes tulajdonságok alakítását. A közösségi nevelés segíti a gyermek bevezetését társadalmi környezetébe. Az óvodás korú gyermek magatartását érzelmei befolyásolják. Ezért fontos, hogy a más gyermekekkel, felnőttekkel való kapcsolatok során pozitív, kedvező hatások, élmények érjék. Nevelésünk célja, hogy a gyermekek az óvodapedagógusokban és az óvodában dolgozókban társra, ha kell természetes támaszra találjanak. Közösségi nevelésünk alapelve, hogy minden gyermek, mint egyén találja meg a helyét a közösségben. Váljon igényükké a csoporttal való együttműködés, ugyanakkor - ha arra van igénye - egyedül is tevékenykedhessen. Ilyenkor a többiek alkalmazkodjanak hozzá. A társas kapcsolatok alakulásának legfőbb eszköze elsősorban a játék, ezt követik a közös tevékenységek, a közösen végzett feladatok, a különböző szervezeti keretekben megvalósuló tanulási formák.

Feladatunk:

1. Barátságos légkör, otthonos életkörülmények megteremtése. Mindez elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyermek az óvodában, érzelmi biztonságban érezze magát. Mindezért szükséges, hogy:

20

•

Már az óvodába lépéskor kedvező érzelmi hatások érjék a gyermekeket

•

Az óvodapedagógus-dajka-gyermek, gyermek-gyermek kapcsolatot pozitív érzelmi töltés jellemezze.

•

Az óvoda egyszerre segítse a gyermek szociális érzékenységének fejlődését és éntudatának

alakulását,

engedjen

teret

önkifejező,

önérvényesítő

törekvéseinek. •

Az óvoda teremtsen lehetőséget arra, hogy a gyermek kielégíthesse társas szükségleteit, s nevelje a gyermeket a másság elfogadására.

2. Az óvodapedagógus helye és kapcsolatai a csoportban:

Az óvodapedagógus első számú modell, példakép a társas viselkedés alakulásában, ő szervezi meg a gyermekek életrendjét és azokat a közös tevékenységeket, amelyekben a társas kapcsolatok alakulnak. Az óvodapedagógus magatartása legyen határozott, ugyanakkor barátságos, szeretetteljes, őszinte. Az óvodapedagógus és a munkáját segítők feladata a csoport életének megszervezése, a szokás és szabályrendszerek a gyermek

fejlettségéhez

alkalmazkodó

kialakítása,

a

biztonságos,

nyugodt,

félelemmentes óvodai mindennapok biztosítása.

3. A gyermek helye és kapcsolatai a csoportban:

Az óvodai gyermekközösség alakulásban az első eredmény, ha minden gyermek jól érzi magát a csoportban, ha a gyermekeknek stabil a helye a társai között, s szoros, meghitt kapcsolat fűzi őket egymáshoz. A gyermekek közötti kapcsolatokat életkoruk, korábbi környezetük, egyéni sajátosságaik befolyásolják. Társas együttműködés közben tanulják meg az egymás felé fordulást, egymás segítését, egymás elfogadását. Alkalmazkodásuk, társ-önismeretük alakul.

Fejlesztés tartalma:

1. Beszoktatás:

21 A beszoktatás során az óvodapedagógus-gyermek között kialakuló szoros testi-érzelmi kapcsolat a gyermekben nem csak érzelmi biztonságot ébreszt, hanem az együttműködéshez szükséges ismereteket is eközben szerzi meg. Fokozottan figyelni kell arra, hogy az első napokban a gyermekkel együtt menjünk a mosdóba, öltözőbe, udvarra, azért, hogy megismerje a közvetlen környezetét, s abban biztonsággal mozogjon. Az érzelmi biztonságot nyújtó, tudatosan szervezett együttlétből alakul ki lassan az együttműködés, a más felé fordulás képessége. Fontos, hogy az óvodapedagógus felismerje, milyen módon találhatja meg legkönnyebben az utat a gyermekekhez. A beszoktatási időben a gondozási és nevelési feladatokat mindig ugyanaz a két óvodapedagógus lássa el a nap folyamán. A csoportba már beilleszkedett gyermekeket az óvodapedagógus érzelmileg is készítse elő az újonnan érkező gyermekek fogadására. Lehetőséget adunk az „anyás” beszoktatáshoz.

2. A gyermekek tevékenységének megtervezése:

A közösségi élet tartalma a tevékenységek rendszerében és az ezeket kísérő közös élményekben, kapcsolatokban formálódik.

Cél: Megalapozott, következetes, rugalmas szokásrendszerben pozitív élményforrás nyújtása, a gyerekek erkölcsi tulajdonságainak, akaratának fejlesztése.

Gyermeki tevékenységek: •

közös játék

•

közös ismeretek, tapasztalatok gyűjtése

•

közös séták, kirándulások, bábszínház, állatkert látogatása

•

más csoportokkal való közös tevékenységek (kirándulás, játéktevékenység, séta)

•

a csoport érdekében végzett feladatok, megbízások

•

születés és névnapok ünneplése

•

közös ünnepek (hagyományőrző és történelmi)

•

ajándékok készítése

22

3. A közösségi élet

A gyermekek számára a szokások az elemi közösségi követelmények természetes közvetítői. A gyermekek számára biztonságot nyújt a megalapozott és következetes, ám rugalmasan kezelt szokásrendszer. A szokások közvetlenül hatnak a közösségi érzelmek alakulására. Segít neki abban, hogy a körülötte lévő szűkebb és tágabb környezetben az emberi érintkezés alapvető szabályait elsajátíthassa. A szokásrendszeren és az együttélésből fakadó interakciókon keresztül fejlődik normarendszere, mely a további fejlődési szakasznak, az iskoláskornak az alapja, s egyben a felnőtté válás feltétele is. Ügyelünk arra, hogy a gyerekek a szokások értelmét felismerjék, s azokhoz pozitív érzelmek társuljanak. A továbbiakban is törekszünk a szokások finomítására, fejlesztésére. A közösségi élet szokásai megalapozzák a fejlettebb közösségi magatartás alakulását. A közösségi élményekkel elősegítjük, hogy a gyermekek magukévá tegyék a pozitív magatartásformákat. Törekszünk arra, hogy a gyermekek egyéni fejlettségüknek megfelelően képesek legyenek azonosulni a közösségi–erkölcsi igényekkel, kívánalmakkal.

4. A közösségi nevelés és az egyéni nevelés egymáshoz való viszonya

Az egyéni bánásmód biztosíthatja, hogy a gyermekek a rájuk jellemző sajátos vonásoknak

megfelelően

váljanak

a

közösség

tagjaivá,

aminek

segítségével

személyiségük a maguk útját bejárva képes fejlődni. A nevelőmunka eredményessége attól függ, mennyire sikerül az egész közösség előtt álló feladatokat minden egyes gyermek számára közelivé, érthetővé, érzelmileg elfogadhatóvá, vonzóvá tenni. Igyekszünk tetteinkkel, szavainkkal kifejezni, hogy a gyermekek közötti egyéni különbségek,

az

eltérő

fejlettségi

szint,

a

feladatmegoldásban

megjelenő

teljesítménykülönbség természetes jelenség. Elősegítjük, hogy lehetőség szerint minden gyermek tűnjék ki valamiben, legyen olyan rá jellemző pozitív megnyilvánulás, tevékenységi terület, amihez jól ért, amiben ügyes. Az egyéni bánásmódot az óvodai élet valamennyi területén minden gyermekre vonatkoztatva érvényesítjük.

23 Az egyéni bánásmód megvalósításának alapvető feltétele a gyermekek életkori és egyéni jellemzőinek ismerte. Ezen ismeretek segítenek bennünket nevelési módszereink megválasztásában, az egyéni fejlesztés útjának megtalálásában. A differenciálás megtervezésének kiindulópontja az óvodába lépés pillanatától a gyermekek játékának megfigyelése, amely által a legkönnyebben megismerhető személyisége, kapcsolatai, társas magatartása, verbális képességei, gondolkodása, mozgása, egyéb adottságai. Kiemelt figyelmet fordítunk a lassabban fejlődő, alacsonyabb fejlettségi szinten álló, érzékszervi, értelmi vagy mozgássérült, hátrányos helyzetű, az elhanyagolt, illetve a kiemelkedő képességű gyermekek nevelésére, ami speciális ismereteket, sajátos törődést igényel.

Szükség esetén megfelelő szakemberek - logopédus, fejlesztőpedagógus,

pszichológus, vagy más gyógypedagógus - közreműködését biztosítjuk. Szorgalmazzuk, hogy rendszeresen járjanak óvodába, ahol szükségleteik kielégítése, gondozásuk biztosítottá válik.

A fejlődés jellemzői az óvodáskor végén •

A gyermekek ragaszkodjanak óvodájukhoz, társaikhoz, fogalmazzák is meg.

•

Váljon igényükké a szabályok betartása, megszegésükre egymást figyelmeztessék.

•

Kérés nélkül is segítsenek egymásnak.

•

Érdeklődjenek társaik, barátaik iránt.

•

Fogadják szeretettel vendégeiket, a csoportba kerülő új gyermekeket.

•

Vegyenek részt aktívan a közös tevékenységekben.

•

Figyelmesen, türelemmel hallgassák meg az óvónő és társaik közlését, kérdését.

•

Ébredezzen bennük a közösségi öntudat, örüljenek a közösen elért sikereknek.

•

Váljon természetes szükségletükké a közös tevékenység.

•

Legyenek toleránsak egymás iránt.

•

Bízzanak önmagukban és társaikban.

•

Fogadják el a tennivalótól függő alá-, fölé-, mellérendelési viszonyokat.

•

Szívesen dolgozzanak a közösségért.

•

Legyenek szociálisan érettek az iskolába lépéshez.

•

Bizonyos szintű konfliktus megoldó képességgel rendelkezzenek (Konfliktusaikat ne agresszivitással oldják meg).

24

III/3 ÉRZELMI, ERKÖLCSI NEVELÉS,

Célunk és feladataink:

Olyan óvodai légkör megteremtésére törekszünk, ami pozitív érzelmekben gazdag élményeket biztosít a gyermekek számára. Ez nagyon fontos a gyermekek érzelmi neveléséhez. Óvodai életünk segítse a szocializáció fejlődését, az én tudat alakulását, a gyermek társas szükségleteit, a másság elfogadását. A mindennapi mese a gyermekek énjét, fantáziáját, önazonosságát, anyanyelvi beszédét, a belső kép teremtését erősítse. Az óvodáskorú gyermek jellemző sajátossága, magatartásának érzelmi vezéreltsége. A gyermeke érzelmei a legnagyobb szélsőségek között mozognak. Érzelmeiket, indulataikat sem fékezni, sem leplezni nem tudják. Óvodáskor végére, amikor az érzelmi szinkretizmust

felváltja

az

értelmi,

a

gyermekek

szemlélete

reálissá

válik,

magatartásukban megjelennek a szelektáláson alapuló megnyilvánulások, érzelmi életük kiegyensúlyozottabb lesz. Fejlesztenünk kell a gyermeki fogékonyságot új tartalommal töltött érzelmi benyomások befogadására. Olyan helyzeteket teremtünk, ahol mód nyílik az érzelmek átélésére és annak cselekvésben történő gyakorlására. (báb, dramatizálás, egyéni és közös élmények stb.) Mi óvodapedagógusok állandó példaként állunk a gyermek előtt, mint az igazmondás és az őszinteség mintája. Szavainkból, cselekedeteinkből gyermekeink érezzék, értsék meg, mit tartunk helyesnek. Értékelő eljárásainkkal erősítsük a gyermekek erkölcsi tulajdonságait, ön-társismeretét, cselekedeteik megítélését. A gyermekek lelki egészségének, közösségben való örömteli feloldódásának szabálytudatának fejlesztése szempontjából fontos, hogy sokat dicsérjünk, pozitív

megerősítésben

részesüljön

a

gyermek.

Mind

a

szóbeli,

mind

a

metakommunikációs értékelést alkalmazzuk az egyén felé, játszócsoport felé, csoport előtt, és szülők előtt egyaránt Értékelésünk az elismerő tekintettől, mosolytól a simogatásig, a megbízatásadástól a szóbeli dicséretig, sokféle skálán mozogjon.. A rosszallást kifejezhetjük tekintetünkkel, figyelmeztető gesztussal,

verbális úton.

25 „Büntetést” ritkán alkalmazunk, ügyelve, hogy a gyermeket soha ne szégyenítsük meg. Testi fenyítést, cinikus közlést, lelki terrort semmilyen körülmények között nem alkalmazunk.

Az óvódáskor végére elérendő követelmény: •

Biztonságosan mozogjanak az óvoda közvetlen környezetében.

•

Érzelmeiket bátran fejezzék ki, társaik megsértése nélkül.

•

Kudarcaikat és sikereiket reagálják le.

•

Megfelelő szintre fejlődjön akaratuk, önfegyelmük, kitartásuk, feladattudatuk, szabálytudatuk

•

Legyen bennük önbizalom, hogy a feladatukat elkezdjék és be is fejezzék.

•

Legyenek nyíltak.

•

Gazdagodjanak esztétikai érzelmeik, tudjanak rácsodálkozni a természeti környezet, és az emberi környezetben megmutatkozó értékekre, jóra, szépre, s tiszteljék, becsüljék azt.

Az értelmi fejlesztés, nevelés megvalósítása

A tudás érték. Az értelmi fejlesztés a megismerő tevékenységekre, valamint a meglévő tapasztalatokra, élményekre és ismeretekre építve biztosítja a gyermekek fejlődését. Az érdeklődést tartósan azok a helyzetek váltják ki, amelyekben a gyermekek átélik a felfedezés örömét, és maguk találják ki a megoldást. Így fejlődik figyelmük tartóssága is. Az óvodapedagógus feladata a változatos helyzetekben való gyakoroltatás, különböző tevékenységekben és élethelyzetekben. (fejlődik: érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, képzelet, gondolkodás, kreativitás) A gyermekek gondolkodása és beszéde szoros kapcsolatban van egymással, együtt fejlődnek. Amint gondolkodása nagyobb teljesítményekre képes, beszéde is fejlődik, mind szóanyagában, mind folyamatosságában, struktúrájában. A beszéd által erősödik a gyermek biztonságérzete, növekszik tájékozottsága, gazdagodnak ismeretei. A fejlődésben lemaradt, beszédhibás gyermekekkel szakképzett fejlesztőpedagógus és logopédus foglalkozik.

26

Az óvodáskor végére elérendő követelmény: •

Jellemezze a gyermekeket kíváncsiság, felfedező, kísérletező kedv.

•

Kéréseiket tudják megfogalmazni, gondolataikat összefüggő mondatokban fejezzék ki.

•

Rendelkezzenek

alapvető

logikai

készséggel

(analizálás,

szintetizálás,

csoportosítás, következtetés, általánosítás, összefüggések). •

Legyenek képesek 10-15 percig tartó figyelemre.

•

Érzékelés, észlelés, figyelem, képzelet, gondolkodás minden gyermeknél önmagához mérten fejlődjön.

III/4 ÓVODÁNK ÜNNEPEI, HAGYOMÁNYRENDSZERÜNK

„A kisgyermek, amit hall elfelejti, amit lát, már inkább megjegyzi, de amiben tevékenyen ő is részt vesz… bevésődik emlékezetébe.” /Kodály Zoltán/

Óvodánk gyönyörű, természet közeli környezetben levő falusi óvoda. Községünk lakóinak egy része az ország különböző vidékeiről települtek ide. Az őslakosság német ajkú, bár a nyelvet már sajnos egyre kevesebben tudják, de igen sok szokás, hagyomány él a családokban. Napi óvodai munkánkban számtalan lehetőségünk van arra, hogy a hagyományokat, népszokásokat tiszteletben tartsuk, őrizzük, ápoljuk. Évek során alakítottuk ki az óvoda belső hagyományait, melynek gyökerei falunk népi kultúrájából erednek. Óvodai munkánkba beilleszthető a néphagyományokon alapuló tevékenységeink: jeles napokhoz és mindennapokhoz kapcsolódó tevékenységeink. Az egészet áthatja a népművészet (népköltészet, díszítőművészet, népi gyermekjáték eszközök, népi kismesterségek, stb.) Mindez évkörben ábrázolható, ünnepkörök szerint rendszerezető.

27

1. Őszi ünnepkör és tevékenységei •

Őszi megfigyelések a természetben (ősz kezdete szeptember 23.)

•

Ősz jellegzetességei

•

Az ősz bőségének megtapasztalása (gyümölcssaláta készítés a sok őszi gyümölcsből, szüret fogalma)

Feladataink: •

Termések gyűjtése, természet sarok kialakítása, virágok szárítása, őszi gyümölcsök (befőzés, aszalás, stb. ) Gyógynövények megismerése: bodzabogyó, csipkebogyó stb.

•

A vándorló madarak megfigyelése

•

Színes levelek gyűjtése, beszélgetés a téli álmot alvó állatokról

November 11. Márton nap Esti lampionos sétát teszünk a szülőkkel együtt, Szent Mártonra emlékezve. Az ünnepet lázas lampionkészítés előzi meg, óvodában és családban. November 30. A disznóölések kezdete. A gyermekek élményeinek feldolgozása. A karácsonyi ünnepkör Adventtal kezdődik, melynek első napja az András-naphoz (XI. 30.) legközelebb eső vasárnap.

2. Téli ünnepkör és tevékenységei

Adventi szokás az adventi koszorú készítése. Közös gyertyagyújtás hetente az udvaron karácsonyvárás énekekkel, versekkel. December 4. – Borbála napja

28 Pilisszentiván bányász község volt. A bányászok védőszentjének tartják nálunk Szent Borbálát. Ma a bányászat emlékét őrzi a falu közepén álló bányász emlékmű. Az emlékműhöz ellátogatunk ezen a napon. A falu is tiszteleg elhunyt hozzátartozói és ismerősei előtt. December 6. Mikulás illetve Miklós napja Ő a legismertebb, legnépszerűbb szent az egész világon. Óvodánkba is ellátogat ezen a napon a jóságos Mikulás. December 13. Luca napja Luca napi kalendárium és a Luca napi búza ismerős a mi falunkban. Karácsony előtt nagy a készülődés (adventi koszorú, díszek, gyertyatartó, ajándékok, üdvözlőlapok stb) December 21. A csillagászati tél kezdete, az év legrövidebb napja. Ez a nap az óvoda közös karácsonya. Közösen ünnepelünk, az óvónők, dajkák báboznak a gyerekeknek, majd az ünneplést mindenki a csoportban folytatja. December 22-től a gyermekek már a családdal töltik Karácsonyig a napokat. A karácsonyi ünnepi készülődésben megemlítjük a többi ünnepet is: Szilveszter és Újév napját. Január 1. Újév Újévi szerencse jelképei: kéményseprő, négylevelű lóhere, malac, patkó, lencse, stb. Farsang Kezdőnapja: Vízkereszt napjától Hamvazószerdáig. Közös ünneplés az egész óvodával az iskola tornacsarnokában. A gyerekek, a szülők és az óvónők által készített jelmezekben táncolnak, játszanak, körjátékoznak. A szülők is szívesen vesznek részt a mulatozásban, süteményekkel kedveskednek a gyermekeknek.

A téli időszakban folyamatosan etetjük a madarakat az óvoda udvarán. (cinkéket, feketerigókat stb.) Megfigyeltetjük a tél szépségeit, sétálunk a közeli erdőben, hócsatázunk, hóembert építünk

29 3. Tavaszi ünnepkör és tevékenységei

Megindul a természet ébredése, duzzadnak a rügyek. Palántákat nevelünk ládában, kertben (hagyma, saláta, paprika stb.) Megjelenik az erdőben a hóvirág, majd az illatos ibolya. Megfigyeltetjük, hogyan raknak fészket a madarak: a rigók, a cinkék, a kisebb fákon bokrokon. Egyre több vándormadár érkezik vissza: pl. a fecskék. Húsvét A húsvétot megelőző napok élményei (mosás, főzés, nagytakarítás stb.) A gyermekekkel tojást festünk, írókázunk. A tojás a benne ébredő élet, a tavaszban újjászülető természet jelképe. Húsvéti képeslapot, nyuszit, tojástakarót stb. készítünk még az ünnepre. Elterjedt húsvéti szokás a hímes vagy piros tojás készítése, ajándékozása a húsvét hétfőn locsoló legényeknek. Március 21. A csillagászati tavasz kezdete

Séták kirándulások alkalmával: naphívogató, esőváró, stb. népi mondókákat tanulunk, gyakorolunk. Növényekből díszeket, játékeszközöket készítünk: például virágkoszorút, karperecet, sípot, stb.

Anyák napja Énekeket, verseket tanulunk az ünnepre. Ajándékokat barkácsolunk a gyerekekkel. Beszélgetünk az anyukákról, az ajándékozás öröméről. Tudatosodjon bennük, hogy ez, az egész család ünnepe. Május utolsó vasárnapja: Gyermeknap Ezen a napon a szülőkkel közösen vidám versenyjátékokat játszunk, barkácsolunk.

IV. AZ ÓVODAI ÉLET MEGSZERVEZÉSE

30 A gyermekek óvodai életét úgy alakítjuk, hogy fejlődésükben, fejlesztésükben biztosított legyen az egészséges fejlődéshez szükséges mozgásos tevékenységek és a pihenés. Mindezekhez megfelelő időkeret biztosítása szükséges. A rendszeresen ismétlődő tevékenységek érzelmi biztonságot teremtenek a gyermekekben. A nyugodt légkör megteremtésének a feltétele a megfelelő napirend biztosítása.

Fő elemek: •

Rendszeresen végzett tevékenységek (önkiszolgálással, egészséges életmóddal kapcsolatos teendők)

•

A gyermekek szabad akaratából következő spontaneitás

•

Foglalkozásainkat a komplexitás jegyében tervezzük, szervezzük

•

Komplex foglalkozásokon is a spontán helyzetek kihasználása

•

Előre

tervezett

irányított

tapasztalatszerzés,

kezdeményezés,

a

gyermek

együttműködő képességét, feladattudatát fejlesztő, növekvő időtartamú( 5-35 perces) foglalkozás

A

napirend

rugalmasságával

biztosítjuk

a

gyermekek

számára

a

nyugodt,

kiegyensúlyozott óvodai életet. A napirendet az óvodapedagógusok a gyermekek igényeinek, képességeinek figyelembe vételével határozzák meg. Az anyanyelvi nevelés komplex, egész napos tevékenység, ezért minden nap jó ízű beszélgetéseknek hagynak időt, a gyermekek élményeinek meghallgatására.

31 Óvodánk napirendje: 6. 30-7. 00

Összevont gyülekező

7. 00-9. 00

Játék

9. 00-9. 15

Testnevelés

9.15-9.45

Mosdó használat, Tízórai

9.45-10.35

Kezdeményezések, játék

10.35-10.55

Öltözködés

10. 55-12. 00

Udvari játék, séta

12.00-12.15

Vetkőzés, mosdó

12. 15-13. 00 13-00-15. 20

Terítés, ebéd, mosdó Csendes pihenő Mosdó, uzsonna

15.20-16.30

Játék

A gyermekek folyamatos hazaengedése. 16. 30-17. 00

Összevont csoportokban játék.

* Az étkezések közötti idő minimum két és fél óra legyen.

Természetesen a napirendet az évszakoknak és az időjárásnak megfelelően rugalmasan kezeljük. Szervezett programokat és rendkívüli eseményeket is tegyen lehetővé. Minél több összefüggő idő jusson játékra.

32 V. PROGRAMUNK TARTALMA, TEVÉKENYSÉGFORMÁK

V./1. A JÁTÉK

"Gondoljon bármit, ami nyitogatja szemét és eszét, szaporítja tapasztalatait. Ő azt hiszi csak játszik. De mi tudjuk, mire megy a játék. Arra, hogy e világban otthonosan mozgó, eleven eszű, tevékeny ember váljék belőle." (Varga Domokos)

A játék a gyermeki önfejlődés eszköze, a kisgyermekkor legfontosabb, önként vállalt, legfejlesztőbb tevékenysége s így az óvodai nevelésünk leghatékonyabb eszköze. A 3-7 éves korú kisgyermek elemi szükséglete, minden napját átszövő tevékenysége, ami kiemelt jelentőséget kap óvodánk napirendjében. A játék nem csak azért kitűnő talaja a fejlesztésnek, mert általa szinte észrevétlenül tanul a gyermek, hanem azért is, mert a játékban kipróbálhatja, feldolgozhatja és gyakorolhatja az életben előforduló szituációkat, az őt érő élményeket. Az óvodáskorú gyermeket az érdeklődés, kíváncsiság, gazdag fantáziavilág, élénk képzelőerő, könnyű bevésés, nagyfokú szemléletesség, képi látásmód és konkrét gondolkodás jellemzi. Ezekből a tulajdonságokból következik, hogy igen nagy hatékonysággal taníthatók. Hogy milyen formában, milyen módszerekkel? Ez az óvodapedagógusok szakmai rátermettségén, tudásán, céltudatos nevelőmunkáján múlik. A kisgyermek első valódi játszótársa csak úgy mint családban, s az óvodában is a felnőtt, - a szülő és az óvodapedagógus.. Utánozható mintát ad a játéktevékenységre, majd amikor a szabad

játékfolyamat

már

kialakult,

bevonható

társ

marad,

illetve

segítővé,

kezdeményezővé lesz, ha a játékfolyamat elakad. A felnőtt jelenléte teszi lehetővé a gyermekek közötti játékkapcsolatok kialakulását is. A játék motivációja nem a célban, hanem a tevékenységben van, tehát önmagáért való. A játék olyan komplex tevékenységforrás, melyet az óvodapedagógus tudatosan használ fel a nevelés folyamatában, hisz a játék formáinak és tartalmának gazdagítása a gyermekek képességeinek fejlődését segíti elő. A gyermekek a játék útján ismerkednek meg a világgal, tárgyakkal, azok tulajdonságaival, a valóság jelenségeivel, eredményeivel. Ez

33 hatással van értelmi képességeik fejlődésére. Érzékszerveik működése pontosabb lesz, így észlelésük is fejlődik. Az emlékezetbe bevésés szándékos célként először a játékban jelenik meg. A játékszituáció kialakulása, a „mintha” helyzet gazdagítja a képzeletet és a gondolkodást. A játékban minden lehetséges. Az ötletek tág teret adnak a kreativitásnak. A játék során fejlődik a megismerő tevékenység, pontosabbá válik a valóságról alkotott kép. Kétnyelvű nevelésünkben a játék sok lehethetőséget rejt a nyelvi ismeretek önként vállalt reprodukálásához, alkalmazásához. Fejlesztő hatását fokozzák a játékot kísérő pozitív érzelmek. A játékot befolyásolják azok a tényezők, amelyek között a gyermekek élnek, amelyek között a játék lezajlik. A játékhoz megfelelő helyre és egyszerű alakítható, a gyermeki fantázia kibontakozását segítő anyagokra, játékszerekre van szükség. Az óvoda és az óvodapedagógusok feladata megfelelő csoportlégkört, helyet, időt, eszközöket és élményszerzési

lehetőségeket

gyakorlójátékokhoz,

a

biztosítani

a

különböző

szimbolikus-szerepjátékokhoz,

játékformákhoz,

konstruáló

(a

játékokhoz,

szabályjátékokhoz) amelyek kedvezően hatnak a játék kialakulására, a gyermekek játékkedvére, amelyek ösztönzik őket, s amelyek segítségével játékuk tartalmasabbá válhat. Célunk, hogy a játéktevékenységek során a sajátos gyermeki szükségletek nyerjenek kielégítést, amelyek személyiségük fejlődésének alapjául szolgálnak •

mozgás-aktivitás szükséglete

•

a biztonság szükséglete

•

szociális szükségleteik

•

az önbecsülés szükségletei

•

az önmegvalósítás szükséglete, amely egyben a gyermeki önfejlődés elősegítését eredményezi

34

Feladataink: •

nyugodt, családias légkör biztosítása, az elmélyült játék feltételeinek megteremtése (idő, hely, stb.)

•

a

játékhoz

szükséges

eszközök

folyamatos

biztosítása,

ismerve

azok

fejlesztőhatásait •

ötletek, lehetőségek, helyzetek megteremtése

•

megfelelő hely biztosítása a csoportszobákban (bútorok praktikus ésszerű elrendezése, otthonosság)

•

kiscsoportos játékok biztosítása (kuckók kialakítása)

•

kreatív játék érdekében a játékok használatának megismertetése

•

az óvoda udvara is lehetőséget nyújt az állandó játszóhelyeken túl, spontán játékok megszervezéséhez

•

a megfelelő, nem túl sok szabály betartása fokozza a gyermekek biztonságérzetét, segíti az eligazodásban

•

közös élményforrás biztosítása (séták, kirándulások, stb.)

•

csoportalakító játékokkal, társasjátékokkal, együttműködést fejlesztő játékokkal segítjük a kapcsolatok kialakulását

•

toleranciára, egymás és a másság elfogadására nevelünk

A játék tartalmának fejlesztése, játékfajták

Az életkori sajátosságokkal együtt jár, hogy a gyermek újabb és újabb funkciók gyakorlását igényli. A funkciók gyakorlásának feszültség csökkentő hatása van.

Gyakorlójáték: •

szabadon hagyjuk érvényesülni, a „magam csinálom, már tudom, próbálgatom” motívumait (énfejlődés)

•

segítjük, hogy ne akadjon el ez a tevékenység, figyelemmel kísérjük, ha túl hosszú ideig csak gyakorlójátékot játszik a 4-6 éves gyermek

•

élményekkel, kibontakozását

tapasztalatokkal

kell

segíteni

a

szerep-konstruáló

játék

35

Építő-konstrukciós játék: •

megfelelő mennyiségű és minőségű játékeszköz biztosítása

•

ötletekkel segíteni a konstruálás fejlődését

•

egyszerűtől a bonyolultabb konstrukciók felé tereljük a gyermeket

•

a jól sikerült építményeket megtartjuk egy ideig- a továbbfejlődés érdekében

Szerepjáték (szimbolikus játék) • a játék kialakulásához szükséges megfelelő tér biztosítása •

a kiegészítő eszközök mindig legyenek elérhetőek a gyermekek számára

•

biztosítsuk az új eszközök megvalósíthatóságát

•

az óvodapedagógus és a gyermekek beszédkapcsolata segítse a 3-4 éveseket abban, hogy a gyakorlójátéktól eljussanak a szerepjátékig

•

az óvodapedagógus az együtt játszással, ötletadással, megoldási javaslatokkal, tárgyak

iránti

érdeklődéskeltéssel

segítsen

abban,

hogy

a

kevés

játéktapasztalattal rendelkező, gátlásos, fejletlen beszédképességű gyermekeket is bevonja a játékba, vagy éppen a már játszók elakadó játékát továbblendítse •

az óvodapedagógus játékirányítása soha ne legyen direkt

Szabályjáték: •

az óvodapedagógus biztosítson elegendő, változatos játékeszközöket, ötleteket

•

az óvodapedagógus a gyermekek életkori jellemzőinek megfelelően válasszon játékot, hogy a gyermek meg tudja oldani a feladatot, sikerélménye legyen, tehát a fokozatosság elve érvényesüljön

•

az óvodapedagógus feladata, a játékszabály pontos, érthető, rövid, szemléletes, szóbeli magyarázata

•

az óvodapedagógus felügyelje a szabályok betartását

•

az együttjátszással, metakommunikációs eszközökkel fokozza az együttes élményt, ezzel erősítse az összetartozás örömét

36 Barkácsolás: • biztosítsunk megfelelő helyet, és elegendő, változatos eszközt a gyermekeknek • mindig életkoruknak megfelelő ötletek adásával serkentsük a gyermekek barkácsolási kedvét • a balesetveszélyre hívjuk fel figyelmüket • ismerjenek meg különböző technikai eljárásokat

Dramatizálás-bábozás: •

a dramatizációsjátékok kialakítására meg kell tanítanunk a gyermekeket, különböző lépcsőfokokon haladva jussanak el az átélt dramatizálásig

•

az óvodapedagógus biztosítson a valóságból, és irodalomból merített témákat, történeteket a játék megjelenítéséhez

•

direkten, vagy spontán szituációkhoz kapcsolódva minél gyakrabban alkalmazzuk a drámajátékokat

•

a dramatikus játék célja ne a szerepeltetés legyen, hanem a közösségi magatartást kialakító tevékenység, melyben a gyermekek érzelmi nevelésén legyen a hangsúly

•

a fokozatosság elve érvényesüljön

•

tiszteletben kell tartani az önkéntességet

•

segíteni kell a gyermekeket a kellékek kiválasztásában

•

az óvodapedagógus kísérje figyelemmel a játékot, de irányítása mindig indirekt legyen

•

a gyermekeket a bábozásra meg kell tanítanunk

•

az óvodapedagógus bábjátéka legyen példaértékű (igényes beszédbeli megfogalmazás, gondos felkészülés)

• a csoportszobában legyen bábsarok, bábfal •

a gyermekek bármikor kezükbe vehessék a bábokat

•

ösztönözzük és segítsük a gyermekek bábkészítési kedvét

•

egy- egy kedvenc bábfigurával tegyük színesebbé a gyermekek számára az nevelési és tanulási folyamatokat

37 Az óvodáskor végére elérendő követelmény: •

Önállóan válasszanak játékot, örömmel, elmélyülten játszanak.

•

A játékkészletből való választásuk legyen sokszínű.

•

Legyenek kitartóak, a megkezdett játékokat fejezzék be, illetve napokig is bővítsék.

•

Leljék örömüket a szabályjátékokban, küzdjenek a nyerésért, fogadják el ha veszítenek, ismerjék és tartsák be a játékszabályt, legyenek képesek új szabály alkotására.

•

Játszótársaikkal tudjanak együttműködni, elképzeléseiket egyeztetni.

•

Kommunikációjuk legyen gazdag.

•

Ötleteik

alapján

építsenek,

barkácsoljanak.

Saját

és

társaik

alkotásaira

vigyázzanak. •

A játék során felmerülő akadályok legyőzésére keressenek megoldásokat, ha kell kérjenek segítséget.

•

Élményeiket játsszák el, vállaljanak szerepet, tudjanak szerepet osztani, a teret igényük szerint alakítsák, rendezzék.

•

Szívesen játszanak tanult magyar és német népi játékokat.

•

Udvari

játékukban

a

különböző

eszközökkel

változatos

mozgásformák

produkálására legyenek képesek, betartva azok használati szabályait.

Játékba integrált tanulás

A

tanulás

az

életet

végigkísérő

alapfolyamat,

mely

óvodás

korban,

az

alaptevékenységben, a játékban a leghatékonyabb. Az óvodában a tanulás folyamatos. Az óvodapedagógus olyan feltételeket teremt, amelynek következtében megjelenik a kívánt tanulási helyzet. Ez előre tervezhető, szervezhető. Az óvodapedagógus ismeri a gyermekek élményeit, azok körülményeit, eltérő szükségleteit, segíti elindulni a gyermekben a tanulási folyamatot, vagyis vizsgálódásra, problémamegoldásra késztet. A gyermek minden helyzetben utánoz, tapasztal, tevékenykedik. A tanulás az óvodapedagógus által szervezett, és spontán helyzetben valósul meg. Részben spontán, utánzásos, részben irányított tudatos tevékenység, mely készségeik fejlődését, ismereteik bővülését szolgálja. A gyermeket a tanulásban a kíváncsiság, megismerési vágy, az

38 óvodapedagógushoz és társaihoz fűződő érzelmi kötődés valamint a foglalkozási helyzet motiválja. A probléma szituáció szellemi aktivitásra ösztönzi. Az érdeklődést tartósan azok a helyzetek váltják ki, amelyekben a gyermekek maguk találják ki a megoldást, miközben átélhetik a felfedezés örömét. Tévedések korrigálásával jön létre a tapasztalat, tudás. A legcélravezetőbb módszer, ha próbálkozásait, tévedéseit figyeljük, s új korrigálási lehetőséget nyújtunk a gyermekeknek.

A tanulás formái:

•

Utánzás, mintakövetés

•

Spontán játékos,tevékenységekben megvalósuló tanulás

•

A gyermek kérdéseire adott válasz

•

Irányított megfigyelés

•

Gyakorlati probléma- és feladatmegoldás

•

Kezdeményezett foglalkozások

Célja: •

Tapasztalatszerzés, a gondolkodás örömének átélése

•

Gondolkodás fejlesztése

•

Verbális kifejezőkészség fejlesztése

•

Probléma helyzetek megoldása

•

Felfedezés örömének átéreztetése

Az óvodapedagógus feladata: •

Cselekvő, sok érzékszervet foglalkoztató, játékos, aktív tapasztaltatás szemléletes helyzetekben (tevékenységközpontúság).

•

Mivel a gyermekek fejlődése nem egyenletes, fontos, hogy minden gyermek saját lehetőségeihez, tempójához mérten fejlődjön.

•

Ösztönözzük a gyermekeket az önálló feladatmegoldásra.

39

Az óvodáskor végére elérendő követelmény: •

A gyerekek belső motivációja alakuljon ki a tanulási helyzetek iránt, váljanak nyitottá a világra

•

Leljék örömüket a gondolkodásban, szeressék a feladathelyzeteket.

•

Váljanak képessé önálló feladatmegoldásra, bízzanak a megoldás sikerében.

•

Váljék figyelmük tartóssá, észlelésük tudatossá, emlékezetük szándékossá, alakuljon feladattudatuk

•

Közösség előtt bátran idézzék fel ismereteiket, tapasztalataikat.

•

Gazdag szókinccsel, helyes nyelvtani szerkezettel fejezzék ki magukat.

•

Alakuljon beszédfegyelmük.

•

Ismereteik rendszereződjenek, világképük alakuljon.

Kiemelt figyelmet igénylő gyermekek fejlesztése, differenciált nevelés az óvodában: „Minden nevelő munkája olyan kertészhez hasonlatos, aki növényeket ápol. Az egyik növény a tűző napsugarat kedveli, a másik a hűvös árnyékot, az egyik patakpartot, a másik a kopár hegycsúcsot. Ez a homokos talajon nő a legjobban, az kövér agyagban. Valamennyit neki megfelelő módon kell ápolni, különben soha sem fejlődik ki teljesen” (Abdu-Blahá) Kiemelt figyelmet igénylő gyerekek: -sajátos nevelési igényű gyermek -kiemelten tehetséges gyermek -beilleszkedési,,magatartási nehézséggel küzdő gyermek -hátrányos –ill.halmozottan háztrányos helyzetű gyermek -

A nehezen szocializálható, lassabban fejlődő, alacsonyabb fejlettségi szinten álló, érzékszervi, értelmi vagy mozgássérült, hátrányos helyzetű, az elhanyagolt valamint a

40 kiemelkedő képességű, tehetséges gyermekek nevelése speciális ismereteket, sajátos törődést igényel.

Fejlődésben eltérő gyermekek jellemzői: •

Szociális éretlenség

•

Testi fejlődésben eltérő (alacsony testsúly, túlsúly, gyengén látó)

• Szellemi fejlődésben lemaradt (szociokulturális hátrány, részfunkciós zavarok, •

érzelmi labilitás, ingerszegény környezet, elhanyagolt bánásmód)

•

Beszédfejlettségben elmaradt (megkésett beszédfejlődés, beszédzavar)

•

Járulékos tünetek (nehezen beilleszkedő, gátlásos, hiperaktív, magatartási zavar stb.)

•

Kiemelkedő képesség

Az inkluzív pedagógia, integrációs nevelés, differenciálás szakmai alapelvei, feladataink: •

A pedagógiai tapintat elemeinek érvényesítése a gyakorlatban: a gyermek és a

szülő méltóságának tiszteletben tartása. •

A családtagok elfogadása, és feléjük szakmai alázattal való közeledés

•

Figyelmes, szeretetteljes, szakmailag kifogástalan színvonalú segítség, a gyermekek érdekeinek szem előtt tartásával.

•

A szülői problémák jelzésének figyelembe vétele.

•

Toleranciával, empatikus magatartással partnerkapcsolat kialakítására törekvés a szülőkkel.

•

A kisgyermek megnyerése az együttműködés érdekében.

•

A kisgyermek beilleszkedésének fokozott előkészítése, leválási nehézségének megértéssel történő elfogadása.

•

A gyermek felé nagymértékű nyitottság közvetítése, kötődésének kialakítása érdekében.

•

Segítségkérés a gyermektől, a segítségnyújtás jól eső érzésének kifejezése.

•

A nevelési- módszertani kultúra folyamatos fejlesztése.

41 •

Az

ingerszegény

környezetből

érkező

gyermekek

megismerése,

annak

megfigyelése, hogy mely ingereket milyen módon és milyen mértékben képes felfogni. •

Az ingerkörnyezet egyes gyermekekhez történő igazítása, a gyermekre gyakorolt hatásának nyomon követése, szükség esetén az ingerkörnyezet további alakítása.

•

A gyermek számára a legmegfelelőbb, legeredményesebb egyéni és életkori sajátosságaihoz

illeszkedő

elfogadó,

barátságos

kulcsingerek

kialakítása,

gazdagítása. •

Gazdag stimuláló ingerek alkalmazása az óvodai épületen belül (változatos színek, gyermekek által készített rajzok, élményképek, textúrák)

•

Változatos helyek biztosítása a gyermek számára, hogy ugyanazt a tapasztalatot, ismeretet többféle helyzetben, módon, formában, színben, helyen szerezze meg.

•

A teljes személyiség fejlődésének elősegítése

Sajátos nevelési igényű gyermekek integrált nevelése •

Olyan befogadó- inkluzív - csoportlégkört kell kialakítani, amelyben a gyermekek magatartása, viselkedése kizárja a hátrányos megkülönböztetést, zaklatást, az emberi méltóság megsértését. A gyermekek mindenek felett álló érdekében a mi felelősségünk, hogy minden rendelkezésünkre álló segítséget megadjunk a gyermekeknek képességeik fejlődéséhez, személyiségük kibontakoztatásához, ismereteik bővítéséhez. Egyéni fejlesztésük legeredményesebb formájának a többi gyermek között, párhuzamos tevékenységként kezdeményezett fejlesztőjátékot tartjuk. A fejlesztés rövid távú céljai mindig a speciális szakemberek javaslataira kell épülniük, egyéni képességeikből kiindulva.

Célunk: •

- Lehetőség biztosítása a sajátos nevelési igényű gyermekek integrált fejlesztésére szakember segítségével.

•

- Harmonikus, nyugodt, befogadó, biztonságot nyújtó óvodai környezet megteremtése, amelyben természetessé válik a gyerekek között személyiségük különbözősége, annak elfogadása.

•

- Olyan gyermekek nevelése, akik normál óvodai csoportban, integráltan nevelkedhetnek, ezzel esélyegyenlőséget biztosítva számukra az egészséges

42 gyermekek közötti óvodai neveléshez, fejlődésük elősegítéséhez, életminőségük javulásához, és a későbbiek folyamán könnyebben tudjanak beilleszkedni a társadalomba. Feladatunk: •

- Sajátos nevelést igénylő gyermekek kiszűrése beiratkozáskor.

•

- Szakember segítségét kérni annak eldöntésére, hogy a normál óvodai csoportban integráltan, fejleszthetők-e a gyermekek? Amennyiben igen, lehetőség szerint meg kell szervezni a speciális fejlesztésüket.

•

- Segíteni kell őket a csoport közösségébe való beilleszkedésbe.

•

- Az óvodai élet során időben fel kell ismerni, szakemberhez irányítani, majd a problémának megfelelően egyénre szabottan fejleszteni a beilleszkedési – tanulási – magatartási zavarokkal küzdő gyermekeket.

•

- A többi óvodás gyermekkel el kell fogadtatni a „másságot”, a különbözőséget.

•

- Mindenkor figyelemmel kell lenni a gyermekek egészségi állapotára.

•

- A gyermekek közösségét úgy kell nevelni, hogy egymással szemben legyenek toleránsak, türelmesek, megértők, figyelmesek, segítőkészek, empatikusak.

•

- Úgy kell a gyermekeket fejleszteni, hogy önmagukhoz képest fejlődjenek.

•

- Az optimális nevelés érdekében szükséges az óvodapedagógusok ismereteinek bővítése, elsősorban gyógypedagógiai téren.

•

- A hatékonyság, eredményesség érdekében a gyermekek fejlesztéséhez fontos feladatunk a szülőkkel és a megfelelő szakemberekkel való rendszeres kapcsolattarás (gyógypedagógus, pszichológus, logopédus, fejlesztőpedagógus, gyermek ideggondozó szakorvos).

•

- Szükség szerint szakvélemény, fejlesztési javaslat kérése a megfelelő szakszolgálattól.

•

- Tárgyi feltételek biztosítása az óvodán belüli fejlesztési lehetőségekhez.

A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végén: •

- Minden sajátos nevelési igényű - és a beilleszkedési – tanulási – magatartási zavarokkal küzdő gyermek megfelelő szakellátásban részesül.

•

- A különböző problémákkal küzdő gyermekek önmagukhoz mérten megfelelően fejlődnek normál óvodai csoportban.

43 •

- Örömmel vesznek részt a speciális foglalkozásokon.

•

- Látható az óvodai nevelés során és végén a pozitív fejlődés eredménye.

•

- Szívesen járnak óvodába, jól érzik ott magukat.

•

- A közösségen belül megtalálják helyüket, társaik elfogadják, nem kerülnek peremhelyzetbe.

•

- Az óvodapedagógusok részt vesznek szakirányú továbbképzéseken.

•

- Kialakul az óvodapedagógusok és a különböző szakszolgálatok, egészségügyi szakemberek közötti együttmunkálkodás, kölcsönös segítségnyújtás a gyermekek fejlesztése érdekében.

•

- A szülő megfelelő partner a gyermeke fejlesztésében.

Tehetséges gyermekek nevelése

A tehetséggondozás szerves része a teljes személyiségfejlesztésnek. Fő feladatunk a tehetségfejlesztés megalapozása, a megfelelő érzelmi alapok lerakása, lehetőségek „megkínálása”. Az óvodás gyermekek egészséges személyiségfejlődése akkor valósul meg, ha érzelmi biztonságot adó és támogató, gondolkodó környezetet teremtünk, melyben

egészségesen

és

harmonikusan

fejlődnek.

Ennek

megvalósulásához

nélkülözhetetlen a gyermekek és az óvónők között kialakuló érzelmi biztonság és kötődés. A legfőbb szempont: a gyermek érezze jól magát az óvodában. Csak ilyen környezetben bontakozhatnak ki a különleges tehetségre utaló speciális képességeik, készségeik, kreativitásuk. Célunk: •

Felismerni a tehetséget, a tehetség ígéretet, és megjelenési formáit

•

segíteni a gyermeket a továbbfejlődésben

•

kielégíteni a kiemelkedő képességű gyermek megismerési, alkotási és speciális szükségleteit, erős oldalának fejlesztése érdekében

•

a tehetséges gyermek tehetséggel összefüggő gyenge oldalának erősítése (pszichomotoros és érzelmi – akarati éretlenség)

•

megfelelő szeretetteljes légkör biztosítása

44 Feladataink: A tehetséggyanús gyerekek kiválasztása nem egyszerű feladat, ezért is nagyon fontos az alapos tervezőmunka: •

sokféle tevékenységek kínálata, ezzel segítve a gyermekeknek érdeklődési irányaik megismerésében

•

egyéni bánásmód keretében történő képességfejlesztés

•

a gyermek pozitív én-tudatának kialakítása és erősítése

•

elfogadó és támogató környezet kialakítása

•

a tehetségfejlesztő programok megszervezése, az óvodai élet gazdagítása egyéb tevékenységekkel

•

pedagógusok továbbképzésének biztosítása e területen

•

a szülők tájékoztatása és megnyerése a közös munka érdekében

•

segítségadás a szülőknek, a gyermeknek megfelelő iskola kiválasztásában

•

A Nemzeti Tehetségprogram általános elveinek értelmezése segít bennünket az eligazodásban, a tehetségígéretek gondozói rendszerének helyi kialakításában. Módszertani szabadságunk sokféle lehetőséget kínál, programjainkat szabadon dolgozhatjuk ki. A leghatékonyabb fejlesztés kis létszámú csoportokban zajlik. Az óvodapedagógus feladata, hogy észrevegye, támogassa, és sokféle ismeretekhez juttassa a gyermeket.

Érzelmi labilitás, elhanyagolt bánásmód , hátrányos helyzet

Célunk:

Érzelmi kötődésen alapuló személyiségközpontú nevelés. Tevékenységre ösztönző, pozitív érzelmeken alapuló egészséges élettér biztosítása.

•

Az óvoda alkalmazottaival együtt segítő-támogató körben áll a gyermek mellé.

•

Ölbeli játékok kezdeményezése a gyermekkel.

•

Amennyire csak lehetséges, a család és az óvoda által nyújtott minta közötti eltérés csökkentése.

45 •

Amikor szükség van rá, javaslat megfogalmazása, családterápiára, egyéni pszichoterápiára.

•

A gyermekek érzelmi állapotának követése, empatikus kapcsolatra, önvizsgálatra, személyre szabott útkeresésre ösztönzése.

•

A nevelő, fejlesztő munka során törekvés arra, hogy a közös élmények örömét, érzelmi többletét a gyermekek átérezzék.

•

Az elfogadás érzésének erősítése, a kötödő-szeretetképesség növelése.

•

Minden kisgyermek számára a legoptimálisabb fejlődést biztosító érzelmi légkör, stabil személyes kapcsolat megteremtése, amely az óvodai életükhöz szükséges.

•

A teljesítő képességüket meg nem haladó elvárások támasztása a gyermekek felé.

•

A tevékenységi formák közül az egyes kisgyermekek számára a megfelelőbb kiválasztása,

ennek

alapján

teljesítményének

értékelése,

ezáltal

a

kompetenciaélmény növelése. •

A kisgyermekek igényeinek megfelelő lelki törődés, bíztatás, megerősítés nyújtása, az érzelmi biztonság megteremtése minden kisgyermek számára.

Az óvodapedagógus módszertani alapelvei: •

A gyermekek képességszintjének ismerete, hiányok, zavarok felmérése.

•

Fejlesztő tevékenységek tervezése, módszerek, eszközök, munkaformák kiválasztása.

•

A halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek kiemelt fejlesztése.

Fejlesztő programunk: Óvodánkban

fejlesztőpedagógus

és

logopédus

segíti

az

óvodapedagógusok

nevelőmunkáját. A fejlődésben eltérő gyermekek heti rendszerességgel részesülnek egyéni fejlesztésben. A csoportban az óvodapedagógusok a szakemberekkel való folyamatos megbeszélések alapján fejlesztik a rászoruló gyermekeket s végzik a tehetséggondozást

46 Fontos, hogy a gyermekek számára a fejlesztő tevékenységek szívesen vállalt, gátlásoktól mentes, játékos tevékenységek legyenek.

Fejlesztési programunk menete:

Szűrés (szeptember-október) •

Bender A próba, Sindellar teszt

•

Szükség esetén egyéb vizsgálatok elvégzése. DTP, GMP, Dislexia, Diskalkulia szűrés, Goodenough-féle rajzvizsgálat.

•

A vizsgálatok eredményeinek összevetése az óvodapedagógusok tapasztalataival

•

A fejlesztés módjának megbeszélése: egyéni fejlesztés, vagy differenciált fejlesztés saját csoportjában.

•

Szülőkkel konzultálás: a vizsgáló eljárások lényegének ismertetése, az egyéni fejlesztési programok gyűjtemények összeállítása.

Iskolaérettség eldöntése •

Óvodapedagógusokkal való megbeszélés

•

Szükség szerint iskolaérettséget vizsgáló tesz elvégzése

•

Szükség esetén Nevelési Tanácsadó igénybevétele

•

Szülőkkel konzultálás

Fejlesztő programunk tartalma: •

A vizuális figyelem, észlelés, emlékezet fejlesztése

•

Az akkusztikus észlelés és figyelem fejlesztése

•

A verbális-akkusztikus figyelem, emlékezet fejlesztése

•

Az intermodiális kódolás fejlesztése

•

A szeriális észlelés fejlesztése

•

A beszébmotorika fejlesztése

•

A vizuomotoros koordináció és a grafomotoros készség fejlesztése

•

A testséma és a téri orientáció fejlesztése

47 V/2. ANYANYELVI NEVELÉS

Anyanyelvünk sokrétű jelrendszer, melyet az óvodában a gyermekek sokféle tevékenység közben sajátítanak el az óvodai élet minden mozzanatában, a nevelés egész folyamatában. A beszéd és a gondolkodás szoros kapcsolatban áll egymással, fontos tehát a gyermekek anyanyelvi fejlesztése, mert ez által nemcsak jobban és tisztábban fognak beszélni, hanem fejlődik gondolkodásuk is. Ebben a folyamatban elsődleges szerepet kap a beszélő környezet, a helyes minta és a szabálykövetés.

Célunk és feladatunk: •

Az érthető, szép, kifejező beszéd készségének alakítása

•

Az anyanyelv szépségének megismertetése, a biztonságos önkifejezés megalapozása

•

Helyes mintaadással, a javítgatás elkerülésével az anyanyelv fejlesztése, a kommunikáció különböző formáinak alakítása az óvodai nevelés komplex folyamatában.

•

Nyelvi, irodalmi, zenei anyagok változatos felhasználásával szóbeli és mozgáshoz kötött cselekvések beiktatásával nyelvi játékok, feladatok megoldásával a beszédkedv serkentése, fenntartása. Érvényesüljön a fokozatosság elve.

•

Tanulási folyamatoknál is előtérbe helyezzük a szóbeliséget a feladatlapok helyett.

•

A beszéd formai és tartalmi oldalának fejlesztése: ritmus, hanghallás, artikuláció, stb.

•

A beszéd tartalmi jegyeinek fejlesztése: szókincsbővítés, önálló szöveg- és mondatalkotás stb.

Módszertani alapelveink: •

Érzelmileg gazdag légkör kialakítása, melyben a gyermekek szívesen beszélnek, biztonságérzetük van.

•

Minden gyermek beszédkultúráját meghatározza az otthoni nyelvi környezet. A gyermekeket mindig adottságaik szerint kezdjük el fejleszteni.

•

Mindig elegendő időt biztosítunk arra, hogy a gyermekek beszélhessenek arról ami érdekli, foglalkoztatja őket.

•

Dicsérettel, buzdítással serkentjük gyermekeket a beszédre.

48 •

Azoknál a gyermekeknél, akik beszédhibával, beszédgátlásossággal, beszédbeli elmaradással

küzdenek,

szakember

segítségét

kérjük

(fejlesztőpedagógus,

logopédus)

Az óvodáskor végére elérendő követelmény: •

Anyanyelvükön érthetően, tisztán, szépen beszéljenek.

•

Rendelkezzenek beszédfegyelemmel, beszédértéssel, megfelelő szókinccsel.

•

Használják a párbeszéd egyszerű formáit.

•

Ismerjék és használják a különböző mondatformákat.

•

Ismerjék és használják a metakommunikatív elemeket.

•

Képről legalább 5-6 mondatban tudjanak beszélni.

•

Helyesen használják a névmásokat, névutókat, igeidőt, igemódokat, ragokat.

•

Beszédük kellően hangsúlyozott legyen (hanglejtés, hangerő, beszédsebesség)

•

Bátran, gátlás nélkül beszéljenek.

V./3.A KÜLSŐ VILÁG TEVÉKENY MEGISMERÉSE, BENNE MATEMATIKAI TAPASZTALATOK

Falunk a dolomitos Budai-hegység mellett fekszik. A tájvédelmi körzet növényállatvilága gazdag, egyedülálló. Miután a természet nagy szerepet játszik életünkben, kiemelten fontosnak tartjuk megismerését. Nemcsak a környezet megvédésére kívánunk nevelni, hanem a környezettel való együttélésre is. A környezeti kultúra létrejöttét szeretnénk elérni gyermekeinkben. A környezeti kultúra ugyanis életmód, gondolkodás és viselkedésmód, védelem, fejlesztés, okos és mértéktartó felhasználás. A környezeti nevelés alapjaiban erkölcsi kihívás. A környezet szeretetének és védelmének kialakítása, megalapozása a gyermek egész életére, személyiségére kihatással van.

A környezeti nevelés célja: •

A környezeti alapfogalmak megismertetése

49 •

A környezeti értékek felismertetése

•

A környezeti problémák iránti érzékenység felkeltése

•

A természeti környezet alapösszefüggéseinek megértéséhez tapasztalat, és ismeretszerzés minél többféle formájának biztosítása.

•

A gyermekekben alakuljon ki a megfelelő értékrend, a környezettudatos életvitel.

•

A környezethez való pozitív attitűd formálása, főként mintakövetéssel.

Feladataink: •

Építsünk a családból hozott élményekre, tapasztalatokra.

•

A fokozatosság elve szerint a közvetlen környezet megismerésétől a tágabb környezet megismerése felé haladunk.

•

A témakörök feldolgozása során kihasználjuk a helyi környezeti adottságokat.

•

Figyeltessük meg a növények fejlődését, a természet változásait, az időjárással kapcsolatos jelenségeket.

•

Teremtsünk lehetőségeket az érzékszervi tapasztalatszerzésekre.

•

Biztosítsunk lehetőséget növények, állatok gondozására.

•

Biztosítsunk elegendő séta és kirándulási lehetőséget, hogy a gyermekek a növényeket, állatokat természetes környezetükben figyelhessék meg.

•

Hívjuk fel a gyermekek figyelmét a természetvédelmi feladatokra.

•

Ismerjék meg társadalmi környezetüket.

•

Tapasztaltassuk meg a gyermekekkel a helyes közlekedés szabályait.

•

Ismertessük meg az egészséges életmód kulcsfolyamatait, mint tisztálkodás, higiéniai szokások, egészség, betegség, önismeret, önbecsülés, veszélyeztető tényezők.

•

Ismerjék meg a gyermekek a helyi néphagyományokat, szokásokat.

Módszertani alapelvek: •

Az óvodapedagógus legyen sokoldalú, tegye lehetővé a tapasztalatszerzést sokrétű cselekvések útján.

•

Gondoskodjon a folyamatos környezeti változás feldolgozásáról, az ismeretek rendszerezéséről.

50 •

Ismertesse meg művészi érzelmi töltésű megközelítéssel is a világot.

•

Segítse, buzdítsa a nyelvi kifejezést, érzelmek, gondolatok szavakba foglalását.

A környezet megismerésének helyszínei: •

Az óvoda csoportszobája (természetsarok)

•

Az óvoda udvara

•

Tágabb környezet ( falunk, fenyves erdő, tanösvény)

•

Kirándulások (Vadaspark, Mogyoróhegy stb…)

•

Tájház

•

Tankert

A környezeti nevelés témakörei:

Természeti környezet:

Természetes vizeink megfigyelése: Slötyi, Jáger-víz Erdeink növény és állatvilágának megfigyelése: -Fák (fenyves, akác, tölgy) -Vadvirágok (ibolya, harangvirág., Pilisi-len, gyermekláncfű, stb.) -Állatok (vadnyúl, mókus, vadkacsa, sün, stb.) -Madarak (fecske, rigó, cinege, egerészölyv, harkály, stb.) -Kétéltűek (béka, sikló, gyík) -Gombák (csiperke, őzláb, pöfeteg, pereszke stb.) -Cserjék (vadrózsa, som, kökény, bodza, galagonya, stb.) -Gyógynövények (cickafarkfű, csalán, menta) -Rovarok ( szöcske, cserebogár, tücsök, szarvasbogár, stb.)

Zöldségek, gyümölcsök megismerése, termőhelyük, jellemzőik, felhasználásuk módjai: -Gyümölcsnap -Zöldséges üzlet meglátogatása

51 -Zöldség- és gyümölcskert meglátogatása -Lehetőség szerint, gyümölcs szüret -Kompótfőzés, szörpkészítés, szőlőpréselés -Óvodai tankert folyamatos ápolása, megfigyelése

Környezetünkben előforduló talajfajták megismerése: -Homok, dolomit, humusz, agyag stb. -talajban élő állatok megismerése (giliszta)

Víz: Halmazállapot változásainak megismerése, tapasztalatszerzéssel

Levegő: -ismerjék meg a levegő szükségességét, az emberek-állatok-növények életében.

A természeti környezet tisztaságának megőrzése, természetvédelem: -Közös tavaszi falutakarítás -Télen a madarak etetése -Madarak, fák napjának megünneplése -Kirándulások, séták alkalmával a környezet óvása (nem szemetelünk, nem tépkedjük le a virágokat)

Társadalmi környezet •

Posta

•

Orvosi Rendelő

•

Polgármesteri Hivatal

•

Gyógyszertár

•

Takarék Szövetkezet

•

Pékség

•

Tájház

•

Iskola

•

Közért

•

Templom

52

Séták, látogatások alkalmával: Ismerkedjenek meg a gyermekek az itt dolgozók munkájával, a vásárlási szokásokkal, az udvariassági formulákkal, sajátítsák el a különböző helyzetekben helyes kommunikációt.

Múzeum, színház, bábszínházlátgatás: Sajátítsák el a biztonságos közlekedés szabályait, alakuljon viselkedéskultúrájuk,.

Állatkert és Vadaspark látogatása: Ismerkedjenek meg a különböző élőhelyeken élő állatokkal is.

Közlekedés: Ismerkedjenek meg a közlekedési eszközök fajtáival (vízi-légi-szárazföldi). Ismerjék meg a közlekedési eszközök jellemzőit, az azokon dolgozok munkáját. Ismerjék fel a munkagépeket, tudják melyikkel, milyen munkát végeznek. Ismerkedjenek meg néhány közlekedési táblával. Séták, kirándulások alkalmával sajátítsák el a biztonságos gyalogos közlekedés szabályait.

Az óvodáskor végére elérendő követelmény: •

Tudják megnevezni lakcímüket, szüleik nevét, foglalkozását.

•

Gyakorlottak legyenek a gyalogos közlekedési szabályok betartásában.

•

Ismerjék a vízi, légi, szárazföldi közlekedési eszközöket.

•

Ismerjék a környezetükben lévő intézmények rendeltetését.

•

Ismerjenek fel néhány feltűnő összefüggést tárgyak és jelenségek között.

•

Tudják felsorolni az emberi test részeit.

•

Legyenek igényesek testük tisztaságára.

•

Ismerjék fel és tudják megnevezni az évszakokat, napszakokat.

•

Tudják, hogy a fa, bokor, virág, zöldség félék, növények.

•

Tudják, hogy a növények fejlődésének mik a feltételei.

53 •

Gyakorlottak legyenek a növények gondozásában (locsolás, kapálás, gyomlálás).

•

Tudják megnevezni a vadon- és háznál élő állatokat. Tudják ezeket csoportosítani, lakhelyük, táplálkozásuk szerint.

•

Tudják felsorolni a vadon és háznál élő állatok külső jegyeit, ismerjék hasznukat.

Matematikai tapasztalatok

A külső világ tevékeny megismerése közben, a gyermek aktivitása és érdeklődése során tapasztalatokat szerez a szűkebb és tágabb természeti-emberi-tárgyi környezet formai, mennyiségi, téri viszonyairól. A környezet megismerése során matematikai tartalmú tapasztalatoknak, ismereteknek is birtokába jut a gyermek. Felismeri a mennyiségi, alaki, nagyságbeli és téri viszonyokat. Alakul ítélőképessége, fejlődik tér-sík és mennyiségszemlélete.

Az óvodapedagógus feladata: •

Tegye lehetővé a gyermekek számára a környezet tevékeny megismerését.

•

Fejlessze a gyermekek értelmi képességeit, a gondolkodási műveleteket (analízis, szintézis, összehasonlítás, ítéletalkotás).

Módszertani alapelvek: •

Kihasználjuk a környezetben adódó spontán lehetőségeket, a matematikai tapasztalatszerzéshez.

•

Támaszkodjunk a gyermekek meglévő ismereteire, ötleteire.

•

Változatos módszerek alkalmazásával fejlesztjük a gondolkodási műveletek végzését.

•

Törekedni kell a mélyebb összefüggések felismertetésére.

•

Alkalmazkodunk az egyéni fejlődés üteméhez.

Matematikai tevékenységformák:

54

•

Tárgyak, személyek, halmazok összehasonlítása -szétválogatások -sorbarendezések -ítéletalkotások szavakban

•

A számfogalom alapozása -mennyiségek összemérése -halmazok összemérése, párosítása, számlálása -kis számok felismerése összkép alapján -mérések különböző egységekkel -tapasztalatok a darabszám változásairól

•

Tapasztalatok a geometria körében -építések, alkotások szabadon és másolással -tevékenységek tükörrel -tájékozódás a térben és a síkban ábrázolt világban

Az óvodáskor végére elérendő követelmény: •

Legyenek képesek tulajdonságok szerinti válogatásra, sorbarendezésre.

•

Szívesen vállalkozzanak a felvetett-felismert problémák megoldására.

•

Tudjanak összehasonlítani, és mások megállapításainak igazságát megítélni.

•

Értsék, és helyesen használják a mennyiségekkel, halmazokkal kapcsolatos összehasonlítást kifejező szavakat.

•

Tudjanak összemérni két halmazt, párosítással, megadott szempontok szerint.

•

Tudjanak előállítani különféle elemekből, különféle elrendezéssel, bontással ugyanannyit, többet, kevesebbet.

•

Tízes számkörben számláljanak, tárgyakat, élőlényeket.

•

Képesek legyenek különféle geometriai tulajdonságok szerint, térbeli és síkbeli alakzatokat szétválogatni, egyszerű tulajdonságokat meg is nevezni.

•

A térben való tájékozódásban tudják megkülönböztetni az irányokat.

•

Értsék és kövessék a helyeket kifejező névutókat.

V./4 VERSELÉS, MESÉLÉS

55

„Hagyjatok szaladni még, Tündérekben hinni, Fehér csészéből, fehér tejet inni.” (Kosztolányi Dezső)

Helye a nevelési folyamatban:

Az érzelmi biztonság megadásának, s az anyanyelvi nevelésnek egyaránt fontos eszközei a többnyire játékos, mozgásokkal is összekapcsolt mondókák, dúdolók, versek. A mese, amely helyet kap a gyermek egésznapi életében, érzelmi síkon befolyásolja a gyermeket a külvilág és az emberi belső világ legfőbb érzelmeiről, érzelmi viszonylatairól,

a

lehetséges,

megfelelő

viselkedésformákról.

megfelelő

viselkedésformákról. A mese az értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődésének és fejlesztésének egyik legfőbb segítője a gyermek személyiségfejlődésében. A mesélővel való személyes kapcsolatban a gyermek biztonságban érzi magát. Oldja a szorongást, indulatok feldolgozására, belső képteremtésre tanít. Csak abból a gyermekből lesz jól beszélő és jó olvasó, aki képes intenzív belső fantáziakép megjelenítésére. Mivel a vers, a mese a gyermek alapvető szükségletének kielégítését jelenti, ezért fontosnak tartjuk, a mindennapos verselést, mesélést akár kezdeményezés, vagy elalvás előtti időben.

Célunk, feladatunk: •

Folytatva a család nevelőmunkáját, magalapozzuk, elmélyítjük a gyermek fogékonyságát az irodalom iránt.

•

Erősítjük az érzelemgazdagságot, beleélőképességet, érzékenységet, lelkesedést, megfelelő közlőképességet, képzelőerőt.

•

Kötött és kötetlen formában maradandó élményhez juttatjuk a gyermekeket.

•

Megfelelő előadásmóddal biztosítjuk a belső képalkotást, élményadást.

56 •

Bővítjük szókincsüket.

•

Lehetővé tesszük a beszédbátorság kialakulását, elősegítjük a dramatizálást, bábozást.

•

Folytatásos kitalált mesékkel fejlesztjük figyelmüket, fantáziájukat.

A fejlesztés tartalma: •

Gerincét a magyar népmese kincs megismertetése adja, ide kapcsolódik a magyar gyermekirodalom, gyermekköltészet, modern mesék, modern gyermekköltészet.

•

Népi mondókák, reális történetek, elbeszélések.

Az óvodáskor végére elérendő követelmény: •

Szívesen, örömmel mondjanak verset önállóan is.

•

A tanult verseket jegyezzék meg, adják vissza, érdeklődjenek a versek iránt.

•

Érezzék a vers ritmusát, lüktetését, helyes artikulációval adják vissza.

•

Ügyeljenek a helyes hangsúlyozásra.

•

Hangzás, hangulat, érzelem, zeneiség egységében kezdjék felfogni a hallott, mondott vers témáját, költői képeit.

•

Szívesen vegyenek részt a halandzsás, mozgásos, vagy rímelős improvizációs játékkezdeményezésekben.

•

Kezdjenek érdeklődni a betűk iránt, megjelenik az olvasást imitáló tevékenység.

•

Önállóan tudjanak elmondani rövid meséket.

•

Figyelmesen, csendben hallgassák a mesét, maguk is kezdeményezzenek mesélést.

•

Fejezzék ki az ellenszenvet, rokonszenvet a szereplők iránt.

•

Legyen kedvenc meséjük, mesehősük.

•

Vigyázzanak a könyvekre.

57 •

Megjelenik a tanulás alapját képező szándékos figyelem, fokozatosan nő annak tartalma, terjedelme.

V./5 ÉNEK-ZENE, NÉPI JÁTÉKOK, GYERMEKTÁNC

„Csak énekelj, mert az ének jó dolog, Csak énekelj, mert az ének víg dolog, Csak énekelj, mert az énekben szív dobog.” (Bárdos Lajos)

A művészeti tevékenységek egyike az ének-zene, énekes játék. Érzelmeken keresztül hat a gyermekekre, élményhez juttatja őket, felkelti zenei érdeklődésüket, formálja zenei ízlésüket, játékos zenei alkotókedvüket, esztétikai fogékonyságukat. A zenei nevelés az óvodai élet egészét áthatja, a mindennapok része. Az énekes népi játékok hagyományőrző szerepet töltenek be. Segítségükkel az anyanyelvet is fejleszteni tudjuk, mert felölelik a beszéd artikulációs bázisát.

„A beszéd zenei oldala csaknem olyan jellemző tulajdonság minden népnek, mint a zenéje. A nyelv is énekel, a zene pedig beszél.” (Kodály Zoltán)

„Készségeink fejlődését komplex módon alakíthatjuk, és ízlését érdeklődését egyszerre irányíthatjuk a szép beszédre, az értékes irodalomra és zenére.” (Forrai Katalin)

A gyermekek kedves tevékenységei, közé tartozik a zenei, nyelvi rögtönzés. A gyermek szerepelhet, az énekes kitalálás öröme a gyermek személyiség fejlesztésének kitűnő eszköze.

Célunk és feladataink:

58

•

Az óvodapedagógus feladata a népi gyermekjátékok megismertetése, a gyermekek zenei ízlésének fejlesztése, készségek fejlesztése.

•

Célunk, hogy örömmel, érzelmi gazdagsággal, lehetőleg tisztán énekeljenek a gyermekek.

•

Fejlesztjük a gyermekek zenei készségeit, mozgásukat, zenei alkotókészségeiket, esztétikai, zenei ízlésüket.

•

A gyermekdalok népi játékok, mondókák, népdalok a gyermekek életkori sajátosságaihoz alkalmazkodva épülnek be mindennapjainkba.

•

Feladatunk a zenei nevelés alapvető feltételeinek megteremtése.

•

A tudatos, tervszerű és folyamatos fejlesztőhatások megszervezése.

•

Lehetővé tesszük, hogy a gyermekek megismerkedjenek hangszerekkel.

•

A zene hallgatására nevelünk.

•

Zenehallgatásunk anyaga változatosságot, igényességet tükrözzön.

•

Fejlesztjük a gyermekek zenei hallását, ritmusérzékét.

•

Fejlesztjük a gyermekek mozgáskultúráját, magyar és sváb néptáncok tanulása

•

Lehetővé tesszük a dalokhoz tartozó játékok gyakorlását, törekszünk a szép testtartásra, esztétikus kivitelezésre.

•

Fejlesztjük a gyermekek zenei alkotókészségét

Módszertani alapelveink: •

Komplex foglalkozásokon keresztül a játékosság szem előtt tartása.

•

A fokozatosság elvének betartása.

Tevékenységformák: •

Zenei képességek fejlesztése -éneklési képesség fejlesztése, szép, érthető kiejtés, -magasabb-mélyebb hangok felismerése -halk-hangos közötti különbség megfigyelése, felismerése, alkalmazása

59 -dallam felismerés -különböző hangszínek felismerése -néhány hangszer hangjának megismerése -dallambújtatás •

Ritmusérzék fejlesztése: -egyenletes lüktetés elsajátítása mondókák, énekek segítségével -ritmus elsajátítása -egyszerű hangszerekkel a ritmus és lüktetés érzékeltetése

•

Zenehallgatás: -műdalok, gyermekdalok meghallgatása az óvodapedagógus előadásában. -zenei művek meghallgatása

Az óvodáskor végére elérendő követelmény: •

Szívesen énekeljenek, játsszanak, táncoljanak.

•

Ismerjék és tartsák be a dalos játékok szabályait.

•

Kezdeményezzenek énekes játékokat, tudják felidézni az ismert dalokat, mondókákat.

•

Tudjanak 6 hangterjedelmű dalokat megközelítően tisztán énekelni.

•

Tudjanak egyenletesen járni, mozdulatokkal, ritmushangszerekkel lüktetést kiemelni, ritmust visszatapsolni.

•

Ismerjék fel a magas-mély, halk-hangos, gyors-lassú közötti különbséget, és tudják kifejezni azt mozgásban, énekben.

•

Ismerjék fel a dalokat dúdolásról, hangszerről, találjanak ki szöveges-dallamos motívumokat.

•

Tudják megkülönböztetni, felismerni a zörejhangokat, társaik hangját.

•

Helyes testtartással járjanak körbe, tudjanak kialakítani térformákat és ismerjék az egyszerű táncmozdulatokat.

•

Figyeljenek az élő zenére, vegyék át annak hangulatát, éljék át a zene által közvetített érzelmeket.

60

V./6 MOZGÁS, TESTNEVELÉS

Célunk: •

Egészséges, edzett gyermekek nevelése

•

A 3-7 éves gyermekek egészséges testi fejlődésének biztosítása a rendszeres játékban gazdag, az egyéni képességeket figyelembe vevő, kellő terhelést biztosító testi nevelés. A mozgás kedvezően befolyásolja a gyermeki szervezet növekedését, teherbíró-képességét és az egyes szervek teljesítőképességét. Fontos szerepe van az egészség megőrzésében, megóvásában. Felerősíti, és kiegészíti a gondozás és az egészséges életmódra nevelés hatását.

Fontos, hogy minden adódó lehetőséget kihasználjunk a nap folyamán a mozgásra. Szabad levegőn tartózkodással, mindennapi testneveléssel, testnevelés foglalkozásokkal kívánjuk biztosítani a kisgyermekek egészséges mozgásfejlesztését. Az óvodáskorú gyermek mozgásfejlődésére a már megtanult mozgások tökéletesedése, és az első mozgáskombinációk megjelenése a jellemző. Egyénileg különböző mértékben fejlődik tovább a járás, a mászás, a fel-és lelépkedés, a futás, az ugrás és a tárgykezelés. Az alapvető mozgásformák előfeltételét képezik a finomabb motoros minták kialakulásának. A foglalkozások anyaga az agyi funkciók serkentését állítja fókuszba. Valamennyi funkció fejlesztése legyen jelen minden korcsoportban, csupán a nehézségi szintek legyenek eltérők. A testséma kialakulását, a testrészek megismerését elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk az „énkép” megszületéséhez. A torna, a mozgásos játékok a mozgáskultúra fejlesztése mellett

a

térben

való

tájékozódást,

a

helyzetfelismerést,

a

döntést

és

az

alkalmazkodóképességet, valamint a személyiség akarati tényezőinek alakulását is kedvezően befolyásolják. Gyermekeik körében előfordul, hogy különböző kisebb testi rendellenességeket tapasztalunk. Ezek megelőzése, és korrekciója szintén a testi nevelés feladatkörébe tartozik. Célunk, ezeknek, az elváltozásoknak a kiküszöbölése, speciális gyakorlatokkal (pl. lábtorna, tartásjavító gyakorlatok, Kulcsárné-Delacato tornagyakorlatok).

Feladataink:

61 Heti egy alkalommal biztosítjuk a testnevelés foglalkozást, tornateremben, vagy az udvaron. (évszaktól és időjárástól függően)

Az egészséges életmód szokásainak kialakítása: •

Sokoldalú

mozgástapasztalatokat

szerezzenek

a

gyermekek

alapvető

mozgásformák gyakorlása által. •

Az edzettség biztosítása.

•

A mozgásigény kielégítése, a mozgásszervek fejlesztése

•

Mozgáskombinációk

gyakoroltatása,

melynek

eredménye

a

kombinációk

minőségének fejlődése. •

Koordinációs képességek fejlesztése, motorikus tanulás, mozgásvezérlés és szabályozás fejlesztése, egyensúlyozás fejlődése

•

A kéz finommozgásainak fejlesztése.

•

A gyermekek harmonikus, összerendezett mozgásának kialakításának elősegítése.

•

A mindennapos testnevelés (napi 10-15 perc) a napirend szerint, tízórai előtt történik.

•

A mindennapos gyakorlatokkal a gyermekek általános és sokoldalú fejlődését segítjük

elő,

a

testnevelési

foglalkozásokon

már

megtanult

mozgások

gyakoroltatásával. •

A mindennapos testneveléssel hozzájárulunk, hogy a gyermekek szervezetének ellenálló képessége fejlődjön, kialakítjuk a gyermekekben azt a jó szokást, hogy igényükké váljon a mozgás.

•

A kisebb rendellenességek megelőzése, és javítása.

•

Arra törekszünk, hogy a testnevelésre fordított idő igazi örömet jelentsen a gyermekeknek, de egyben meg is mozgassa őket.

•

Szókincsfejlesztés (utasítások, téri irányok, szakkifejezések, testrészek stb…)

Módszertani alapelveink: •

Az egyszerűtől az összetettebb gyakorlatok felé haladunk, mely fokról fokra nagyobb megterhelést jelentenek a fejlődő szervezet számára.

•

A sokoldalú fejlesztés érdekében a változatosság biztosítására törekszünk. .

62 •

Az óvodapedagógus testneveléshez való hozzáállása pozitív kell legyen, mert ez elengedhetetlen a gyermekek testnevelésének eredményes fejlesztéséhez.

•

A gyakorlatok mintaszerű végzésével, játékba való aktív bekapcsolódással motiváljuk a gyermekeket, építve utánzási hajlamukra, segítve ezzel a rendszeres testmozgáshoz való pozitív viszonyuk alakulását.

•

A testnevelés foglalkozásokon mindig két felnőtt legyen jelen.

A fejlesztés tartalma:

Járás, futás gyakorlatok -menetirányban, akadályok-vonalak kerülése, irányváltás, térirányok bejárása -egyensúlyozó járás, utánzójárások, -futás egyirányba, futás irányváltással, irányok szerinti akadálykerüléssel, tempóváltással, kitartó futás

Gimnasztikai gyakorlatok -az izmok előkészítését és bemelegítését szolgáló gyakorlatok

Főgyakorlatok:

1. Ugrógyakorlatok: -ugrás egy lábon, páros lábon, támaszugrások, távolugrás, mélyugrás 2. Dobások, gurítások: -alsó-felső kétkezes dobás, alsó-felső egykezes dobás, célbadobás, -labdagyakorlatok (ütés, dobás, vezetés) 3. Kúszások, csúszások, mászások -kúszások térden, tenyéren, eszközcsúsztatással -csúszás ülésben előre-hátra, hanyattfekvésben, hasonfekvésben -mászás talpon, tenyéren, eszközcsúsztatással, különböző alakzatokban 4. Függések: -térd és sarokemeléssel, lábemeléssel 5. Gurulások -hossztengely körüli, gurulóátfordulás előre

63 Játékok -futójátékok,

házas

játékok,

fogójátékok,

labdajátékok,

versenyjátékok,

csapatjátékok

A mindennapos testnevelés

Célunk: Mind a reggeli, mind a napközbeni napirendünkbe beiktatjuk. A mindennapos gyakorlatokkal a gyermekek általános és sokoldalú fejlődését segítjük elő, a testnevelés foglalkozásokon már megtanult mozgások gyakoroltatásával. A mindennapos

testnevelés

által

hozzájárulunk

a

gyermekek

szervezetének

ellenállóerejének fokozásához, edzéséhez, és beoltjuk a gyermekekbe azt az egészségügyi jó szokást, hogy mindennap tornázzanak. A mindennapos testnevelés felépítése: járás, futás, kar, láb, törzsgyakorlatok, játékos futkározások, játékok. A gyakorlatok megválasztásánál figyelnünk kell arra, hogy a gyermekek a saját ruhájukban maradnak, így könnyen megizzadnak és meghűlhetnek.

Feladataink: • Az óvodapedagógus döntése, hogy a mindennapos testnevelés 10-15 perce alatt a testnevelés foglalkozásokon már tanultakból mely mozgáscsoport gyakorlásával, esetleg testnevelési játékokkal tölti ki az időt. • A sokoldalú fejlesztés érdekében már kiscsoportos kortól a változatosság biztosítására törekszünk. • Célunk, hogy ez a 10-15 perc igazi örömöt jelentsen a gyermekeknek, de egyben meg is mozgassa őket. • A mozgás megszerettetése. • A csoport fejlettségének ismeretében fokozatosan érjük el a mindennapos testnevelés idejét.

Óvodáskor végére elérendő követelmény • Szívesen mozogjanak, mozgásuk összerendezett, harmonikus, ügyes legyen.

64 • Az óvodapedagógus segítségével tudjanak egyéni-csoportos-sor-váltóversenyt játszania szabályok betartásával. •

Legyen kellő önbizalmuk a mozgásos feladatvégzésben.

•

Kitartásuk legyen erős, tudjanak küzdeni a csapatért.

•

Ismerjék az alapvető téri irányokat, legyenek képesek azt mozgásban is alkalmazni.

•

Ismerjék testrészeiket, azokkal meghatározott feladatokat tudjanak végezni.

•

Tudjanak tempóváltással egyenletesen járni, futás közben tárgyakat kikerülni, akadályt átugrani.

•

Tudjanak kúszni, mászni, csúszni különböző akadályokon át is.

•

Tudjanak célba dobni, labdát elkapni.

•

Különböző tornaszereken kreatív mozgásokat végezzenek.

V./7 RAJZOLÁS, FESTÉS, MINTÁZÁS, KÉZIMUNKA

A vizuális nevelés összetett, sokszínű nevelési terület. Magába foglalja a rajzolást, festést, mintázást, képalakítást, a kézimunka különböző fajtáit, a műalkotásokkal való ismerkedést, a környezet alakítást. Fontos eszköze a gyermeki személyiség fejlesztésének. Maga a tevékenység, s ennek öröme fontos, valamint az igény kialakítása az önkifejezésre, a környezet esztétikai alakítására és az esztétikai élmények befogadására.

Feladataink •

Biztosítjuk, hogy az eszközök mindig legyenek elérhető helyen, gondot fordítunk ezek minőségére és mennyiségére.

•

Minden gyermek számára biztosítjuk az elegendő helyet, időt, optimális fényviszonyokat.

•

Megtanítjuk a gyermekeket az eszközök biztonságos használatára.

•

Megfelelő szokásrendet alakítunk ki az anyagok gyűjtéséhez, tárolásához, felhasználásához, a tevékenység utáni rendrakáshoz.

65 •

Szükség szerint adunk ötleteket az ábrázolás fejlődésének előrelendítése érdekében.

•

Tapasztalati lehetőségeket biztosítunk a téralakításra, építésre, a térformálásra.

•

A vizuális tevékenységeket az udvaron is lehetővé tesszük

•

Kollektív tevékenységeket szervezünk, együttműködésre bíztatunk, teret engedünk a gyermek szervezőkészségének.

•

Megalapozzuk a gyermekek esztétikum iránti vonzódását.

Módszertani alapelveink

Legyen a gyermekek számára az ábrázolás kényszermentes, örömszerző tevékenység. •

Vegye figyelembe a gyermekek közötti képességbeli különbségeket.

•

Alkalmazkodjunk a gyermekek egyéni fejlődési üteméhez

•

Kapjanak a gyermekek választási lehetőséget, az óvodapedagógus engedje a gyermekek ötleteit érvényre jutni.

•

Szervezzük úgy a feladatot, hogy az, különlegességével motiváljon.

•

Tervezze meg a fejlődést, irányító folyamatokat, de legyen rugalmas, és ne akarja mindenáron saját elképzeléseit érvényesíteni.

•

Alakítsa ki azt a szemlélete, hogy mindenből lehet valamit készíteni.

•

Értékelése mindig ösztönző jellegű legyen, a gyermekek munkáját kezelje értékként.

Gyermeki tevékenységek:

1 Építés •

Nagy terek kialakítása, átrendezése.

66 •

Játékok, tárgyak rakosgatása, sorbarendezés.

•

Különféle anyagokból térbeli alakzatok létrehozása, építések közösen

•

Statikai tapasztalatok szervezése. Homok, hó használata az építésben, alakításban évszaknak megfelelően. Az építés által a gyermekek alapvető térbeli tapasztalatokat gyűjtenek.

2. Képalakítás Firkálgatás, rajzolás, festés során a gyermekeknek lehetőségük nyílik a különböző technikák megismerésére, alkalmazására. Önállóan készítik el és fejezik be a munkájukat, tetszés szerinti színekkel dolgoznak, lehetőségük van élményeik, emlékképeik egyéni kifejezésére, tapasztalataik alapján. Ábrázolás próbálgatása különböző méretű és színű anyagokon.

3. Díszítés

4. Plasztikai munkák •

Alakítható,

formálható,

képlékeny

anyagból

készült

térbeli

formák

(fakanálbáb, kavicsok válogatása, origami, gyurmázás, agyagozás)

Óvodáskor végére elérendő követelmény •

Ötletesek a téralakításban, építésben.

•

Képesek a tárgyak térbeli kiterjedésének tapasztalati felismerésére, a főbb formai jellemző megnevezésére.

•

Élményeik, elképzeléseik megjelenítésében a képi kifejezés változatos eszközeit biztonsággal használják.

•

Színhasználatukban kedvelt színeik jelennek meg és észreveszik a környezet, a műalkotások, saját munkájuk színhangulatát.

•

Formaábrázolásuk

változatos.

Emberábrázolásukban

megjelennek

részformák, sőt egyszerűbb mozgások jelzése is. •

A közös munkák értékelése során véleményt nyilvánítanak.

•

Tudnak formákat mintázni, elképzeléseik, megfigyeléseik alapján.

a

67 •

Önállóan vagy csoportosan is készítenek egyszerű játékokat, modelleket, maketteket.

•

Önállóan alkalmazzák a megismert technikákat, tárgyakat díszítenek.

•

Az óvodapedagógus irányításával képesek az anyagszerűségre törekvés szabályait betartani.

•

Véleményt alkotnak környezetük szépségéről, részt vesznek a díszítésben, szépítésben.

V./8 MUNKA JELLEGŰ TEVÉKENYSÉGEK

„A gyermekek úgy éreznek, ítélnek és cselekednek, miként azt azoknál látják, akiket szeretnek és becsülnek” (Wlassics Gyula)

A munkajellegű tevékenységek a játékkal sok vonatkozásban azonosságot mutatnak. Az óvodáskor végéig a munka játékos jellegű marad. A munkajellegű tevékenységek sajátosságait csak fokozatosan, a munkavégzés folyamatában, az óvodai nevelés 3-4 éves ciklusában alakítjuk ki. A gyermekek a munkajellegű tevékenykedéssel tapasztalatokat szereznek közvetlen környezetükről, megtapasztalják munkájuk során milyen változásokat, lehet létrehozni. Ezek az élmények örök nyomot hagynak bennük, s erősítik kötődésüket környezetükhöz.

Célunk és feladataink:

Különböző

típusú

biztosítása.

munkajellegű

tevékenységek

szervezése,

feltételeinek

68 A közös munkatevékenységet örömmel végezzék, így észrevétlenül alakulnak közösségi kapcsolataik. Munkajellegű tevékenységek közben fokozatosan fejlesztjük a gyermekekben a kitartást, önállóságot, felelősségtudatot, céltudatosságot, kötelességtudatot. A gyermekek önmagukért és társaikért is szívesen végezzenek el feladatokat, megbízatásokat. A gyermekek munkáját mindig reálisan, konkrétan értékeljük, kiemelve a pozitívokat, de figyelmeztessük a hiányosságokra is. Az értékelésekbe bevonjuk a gyermekeket is, segítve ezzel reális önértékelésük alakulását.

Munkajellegű tevékenységek: •

Önkiszolgálás Amikor kiscsoportba érkeznek a gyermekek nagy szükségük van a felnőttek segítségére.

Fokozatosan

lépésről-lépésre

haladva,

sok

türelemmel,

odafigyeléssel, dicsérettel jutnak el odáig, hogy saját személyükkel kapcsolatos teendőket önállóan próbálnak elvégezni egyéni fejlettségükhöz képest. •

Naposi munka A

naposság

feltétele

a

gyermekek

feladattudata,

és

a

nagyfokú

figyelemösszpontosítás. A naposi munka önként vállalt közösségi tevékenység. Minden naposnak csak annyi feladatot adunk, amely teherbírásának megfelelő, amelyet szívesen, örömmel végez. A naposok feladatait fokozatosan növeljük, s arra buzdítjuk őket, hogy egyre önállóbban oldják meg feladataikat. Fokozatosan bővítjük a teendőket. •

Környezetgondozás Óvodánk udvarának gondozásában is tevékenyen részt vesznek a gyermekek. A

csoportszobában

átrendezése.

a

természetsarok

gondozása,

virágok

locsolása,

69 Kerti növényápolás, gondozás, télen madáretetés. Segítenek az udvar rendjének megőrzésében. •

Egyéni megbízatások

Az óvodáskor végére elérendő követelmény: •

Önállóan végezzék el a naposi teendőket, terítsék meg esztétikusan az asztalt, majd étkezés után szedjék le azt, hajtsák össze a terítőt, tegyék helyére az eszközöket.

•

Alakítsanak ki játszóhelyeket, majd legyenek képesek rendet tenni.

•

Vegyék észre, ha egy eszközjavításra szorul, segítséggel javítsanak meg apróbb dolgokat. (könyv, játékdoboz stb.)

•

Legyenek ötleteik a terem átrendezéséhez, díszítéséhez, szívesen segítsenek ebben.

•

Önként, örömmel, pontosan végezzenek megbízatásokat.

•

A tisztántartáshoz szükséges eszközöket megfelelően használják, tudjanak „összedolgozni”, vigyázzanak saját és társaik testi épségére.

•

Az óvodapedagógus irányításával gondozzák az élősarkot.

•

Ismerjék fel a munka célját, tapasztalják meg eredményét.

V./9 KISEBBSÉGI NYELVI NEVELÉS

Feladataink:

1. Az óvodapedagógus modell szerepéből adódó feladatok: •

Folyamatosan fejlesszük gyermekeink nyelvi kultúráját. (önképzés, továbbképzés)

•

Beszédünk a gyermekek számára követésre méltó legyen

2. Az óvodapedagógus-gyermek kapcsolatából adódó feladatok: •

Pozitív megerősítéssel motiváljuk a gyermek nyelvelsajátítását.

70 •

Kísérjük figyelemmel a gyermekek egyéni beszédsajátosságait, innen indul az egyéni fejlesztés.

•

Figyelembe vesszük az egyéni beszédfejlődés ütemét, a nehezen megszólaló gyermeknek alkalmat keresünk a szóbeli aktivizálásra. (báb stb…)

•

Változatos és minél több lehetőséget biztosítunk a gyermekek szókincsének, mondatalkotó készségének, kifejezőkészségének fejlesztésére, a passzív nyelvi ismeretek aktivizálására.

3. További feladataink az egyes képességfejlesztési területeken: •

Sokféle mozgástevékenységben valósuljon meg a beszédészlelés s értésen keresztül a nyelvi fejlesztés. (passzív szókincs)

•

Zenei képességfejlesztésben bővüljön aktív nyelvi szókincsük. (fogalompárok, hangszerek megnevezése, stb.…)

•

Zenei képességfejlesztésben ismerkedjenek meg a német nyelv zenei sajátosságaival.

•

Ábrázolási tevékenységeken keresztül gyarapodjon aktív szókincsük.

•

Kommunikációs

helyzetekben,

változatos

gyakorlási

lehetőségekben

törekszünk a szép, kifejező nyelvi megnyilvánulásokra. •

Játékos helyzetekben ismerkedjenek a német nyelvvel.

•

A kisebbségi nyelvi kultúrából is ismerjenek meg a gyermekek versikéket, mondókákat, énekeket, kiszámolókat.

•

Tapasztalati úton gyűjtsenek aktív nyelvi ismereteket az évszakokról, növényekről, erdei és háziállatokról, virágokról, közlekedési eszközökről, tárgyakról, színekről..

•

Ismerkedjenek meg a Tájházban található sváb nemzetiségre jellemző népviselettel, háztartási eszközökkel, munkaeszközökkel, egyéb tárgyakkal.

•

Tapasztalati úton szerezzenek ismereteket a családról, testükről, különböző mesterségekről.

•

Szülők, nagyszülők közreműködésével gyűjtsenek, meséket, történeteket, dalokat, mondókákat, népi játékokat, nyelvtörőket.

•

Szülők, nagyszülők bevonásával gyűjtsenek tárgyi emlékeket, ezeket helyezzék el a csoportszobában.

•

Ismerjenek meg nemzetiségi hagyományokat. (nagypénteki kereplés)

71

Módszertani alapelveink: •

Érvényesüljön a játékosság

•

Következetes német nyelvhasználat

•

Egyéni beszédfejlődés, életkori sajátosságok figyelembe vétele

Az óvodáskor végére elérendő követelmények: •

Rendelkezzenek egyéni képességeiknek megfelelő aktív-passzív szókinccsel.

•

Tudjanak

mondókákat,

énekeket,

rövid

versikéket,

kiszámolókat

az

óvodapedagógus segítsége nélkül is felidézni. •

Bátran szólaljanak meg.

•

Rövid egyszerű kéréseket, utasításokat értsenek meg és hajtsanak végre.

•

Egyszerű kérdésekre tudjanak válaszolni.

•

A kisebbségi nyelvi kultúrából is ismerjenek néhány mondókát, éneket.

VI. ÓVODÁNK KAPCSOLATRENDSZERE

1. Az óvoda és a család:

A gyermekek optimális fejlődése érdekében fontosnak tartjuk a szülőkkel való szoros kapcsolat kiépítését. Arra törekszünk, hogy a szülők érezzék, gyermeküket meleg, biztonságos légkör veszi körül, szeretjük, és mindent elkövetünk optimális fejlődésük érdekében. A szülőket egyenrangú nevelő partnereknek tekintjük. Kikérjük véleményüket, tiszteletben tartjuk nevelési elvüket, reális igényeiknek igyekszünk megfelelni. Nevelési problémák esetén közösen keressük a leginkább megfelelő módszereket. A szülők problémáit a legmesszebbmenőkig próbáljuk megérteni, és nekik lehetőség szerint segítséget nyújtani.

Az együttműködés formái:

72

•

Felvételi beszélgetés-kölcsönös információ átadás

•

Családlátogatás a gyermek óvodába lépése előtt és szükség esetén később is.

•

Beszoktatás- anyával vagy más családtaggal

•

Fogadó órák-kölcsönös információ átadás

•

Szülői értekezletek-fontos információkkal, személyes beszélgetésekkel. A csoport aktuális problémái, feladatai, megoldások, a szülők érdeklődésének felkeltése a gyermekük óvodai életére.

•

Szülői szemináriumok, aktuális témák: óvoda, családi nevelés

•

Játékdélutánok- szülők bevonása a közös játékba: gyermeknap, farsang stb..

•

Nyílt napok állnak a szülők rendelkezésére, hogy gyermeküket az óvoda mindennapjaiban megfigyelhessék.

•

Közös rendezvények, kirándulások szervezése a szülőkkel.

•

A Szülők Közössége alátámasztja és segíti az óvoda nevelő-oktató munkáját és az óvoda, szülőkkel való kapcsolatát.

Várható eredmény: •

A szülő rendszeresen kérdez, érdeklődik a gyermek óvodai életéről.

•

Fontosnak tartja a szülői értekezleteket, nyílt napokat.

•

Szívesen fogadja az óvodapedagógusok észrevételeit, probléma esetén nyíltan fordul hozzájuk.

•

Aktívan, érdeklődve vesz részt az óvodai rendezvényeken.

•

Pozitív véleménye alakul ki az óvodáról.

2. Óvoda és iskola:

Az óvoda és az általános iskola közötti megfelelő együttműködés célja az óvodából iskolába történő zavartalan átmenet megteremtése.

Feladataink:

73 •

A leendő elsős tanítónénikkel való folyamatos együttműködés.

Az együttműködés formái: •

Óvodapedagógusok és tanítónők kölcsönös látogatásai.

•

Egymás ünnepségein való kölcsönös részvétel.

•

Az iskola tanévnyitóján a leendő elsősök szereplése

•

Közös beszélgetések megszervezése, tapasztalatcsere

3. Óvoda és fenntartó:

Óvodánkat, mint közoktatási intézményt a helyi Önkormányzat tartja fenn. Az óvoda gazdasági és egyéb felmerülő problémáit az önkormányzat folyamatosan szem előtt tartja, a törvény adta lehetőségeken belül segíti, tudva azt, hogy minden kérésünk a gyermekek érdekeit képviselik.

Az együttműködés formái: •

Önkormányzati ülések, bizottsági ülések, napi hivatalos ügyek intézése.

•

Óvodánk ünnepein való részvétel.

•

Kapcsolattartás a helyi Német Kisebbségi Önkormányzattal.

4. Óvoda és egészségügyi szervek: •

A háziorvosok évente egyszer szűrővizsgálatot végeznek, a tanköteles

gyermekeknél, iskolaalkalmasság vizsgálatot végeznek. •

Hallás, látásvizsgálat évente egyszer a védőnő szervezésében

•

Fogászati szűrés évente egyszer.

•

Alkalmankénti esetmegbeszélések.

•

Tájékoztató előadások szervezése a szülőknek.

74 5. Óvoda és egyéb segítő szervek

Pest megyei Pedagógiai Szakmai Szolgáltató Intézet Bázis I. Oktatási Stúdió ( Zsámbék ) Nevelési Tanácsadó Pilisszentiváni Óvodás Gyermekekért Alapítvány 944. sz. Szent Borbála cserkészcsapat

VII. SAJÁTOS FELADATAINK, SPECIÁLIS SZOLGÁLTATÁSAINK

1. Kötelező feladatunk:

Szociális hátrányok enyhítését segítő tevékenység, gyermekvédelem:

Óvodásaink eltérő szociokulturális környezetből kerülnek az óvodába. Az eredményes egyéni készségfejlesztés az óvodai nevelés eszközeivel csak úgy lehetséges, ha ismerjük a családi hátteret, ismerjük a gyermeket. Gyakran figyelünk fel munkánk

során

a

gyermekközösségben

kapcsolatzavarra,

viselkedészavarra,

teljesítményzavarra. Ezek a tünetek mentalhygienes okokra visszavezethető nevelési problémaként kezelhetőek.

Minden óvodapedagógus csoportjában ellátja a

gyermekvédelmi feladatokat. A gyermekvédelmi felelős fogja össze ezt a munkát, aki folyamatos kapcsolatban áll a Gyermekjólléti Szolgálat szolgálatvezetőjével. .

Célunk:

Gyermekenként feltárni azokat a körülményeket, amelyek óvodásainkat a családban, az óvodában hátrányosan érintik. (egyedül nevelés, érzelmileg sivár családi háttér, a család átmeneti gondjai-munkanélküliség, egészségi problémák)

75

Az óvodapedagógusok feladatai:

•

A gyermekek veszélyeztetettségét a nevelési év elején felmérni, figyelemmel kísérni az évközi változásokat, és jelezni azt a gyermekvédelmi felelősnek.

•

A hátrányos helyzetű gyermekek kiszűrése , helyzetük feltárása

•

A rászoruló szülőknek, családoknak segítséget nyújtani abban, hogy gyermekükről megfelelően gondoskodhassanak, foglalkozhassanak.

•

A családi háttér és a problémák tapintatos feltárása, a gyermeki személyiség megismerése, a társkapcsolatok elemzése.

•

Az óvodai élet megszervezésében, tartalmában a hátrányok kompenzálásának segítése. (egyéni bánásmód, másság elfogadtatása)

•

Indokolt esetben eljárás kezdeményezése a gyermekvédelemmel foglalkozó hatóságoknál.

A gyermekvédelmi felelős feladata: •

Kapcsolattartás

az

óvodapedagógusokkal,

a

Gyermekjóléti

Szolgálat

szolgálatvezetőjével. •

Nyilvántartást

vezet

a

veszélyeztetett

gyermekekről,

egyedülállókról,

nagycsaládosokról. •

Javaslatot tesz az étkezési kedvezményben részesülő gyermekekre.

•

A nevelési év végén beszámol éves munkájáról a nevelőtestületnek.

Szolgáltatásaink:

Nevelési időben térítésmentesen szervezett szolgáltatások •

Logopédia

•

Fejlesztőpedagógia

•

Néptánc és nemzetiségi gyermektánc

•

Hittan

76

VIII.

ÓVODÁNK

ELLENŐRZÉSI,

ÉRTÉKELÉSI

PROGRAMUNK BEVÁLÁSÁNAK VIZSGÁLATA

Óvodánk írásos dokumentumai:

Központi szabályozó dokumentumok. Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja Nemzeti Etnikai Kisebbségek Óvodai Irányelve Integrált Nevelés Óvodai Irányelve

Egyéb írásos dokumentumok: Helyi Pevelési Program Munkaközösségek éves ütemterve Felvételi és mulasztási napló Csoport napló Éves pedagógiai munkaterv Gyermekvédelem éves munkaterve Szervezési és Működési Szabályzat

Gyermekcsoport nevelési, tevékenységi programja: •

Szokás-szabályrendszer tervezése

•

Tevékenységi terv

•

Eseményterv, programterv

Egyéni fejlődés, fejlesztés dokumentumai: •

Személyiségi lap

•

Megfigyelési lap

•

Fejlesztési program

•

Fejlesztőpedagógus-logopédus feljegyzései

RENDSZERE

77 Az óvodai csoportok a gyermekek fejlődésének ellenőrzése és értékelése:

A gyermekcsoportok nevelési- tevékenységi programjának tervezése a gyermekek fejlődési üteméhez, igényeihez, a spontán helyzetekhez igazodik. A feladatok egymásra épülnek. Ellenőrzését az óvodavezető tervezési ciklusonként végzi. A vezető óvónő a csoport látogatások alkalmával is folyamatosan ellenőrzi és értékeli a tervezést. Az

óvodapedagógusok

tervezési

ciklusonként

írásban

értékelik

a

tervezés

megvalósulását, a gyermekek közösségi életének és egyéni fejlődésének alakulását. Az óvodapedagógusok a nevelési év végén összegző értékelést készítenek. A csoportok év végi értékelései határozzák meg a következő nevelési év kiemelt feladatait.

78

ZWEISPRACHIGES KINDERGARTENPROGRAMM

„In meine Hand ist es gegeben, den Kindern eine Welt zu bau' n, in der sie ganz geborgen leben, in der sie frei auf sich vertrau' n." (Ursula Bintig: Hoffnung)

79

IX. VORWORT

Sanktiwan liegt 20km von Budapest entfernt. Die erste offizielle Zusammenschreibung von unserem Dorf wurde im Jahre 1728 geschrieben und ist im Staatarchiv zu finden. Fünf deutsche Familien kamen damals n ach Pilisszentivan /Sanktiwan. Dis Si edler beschäfti gen sich mi t der Landwirtschaft. Im XVIII. Jahrhundert wurde in den Bergen Braunkohle gefunden. Damals kamen viele Bergleute aus Deutschland nach Ungarn. Der Bergbau bestimmte in unserem Dorf mehr als 100 Jahre das Leben. Der typische Sanktiwaner Beruf war „der Bergmann". Am 4. Dezember ist der Barbaratag, die heilige Barbara ist die Schutzpatronin der Bergleute. Heutzutage steht in der Mitte unseres Dorfes ein Bergwerkdenkmal. Zur Geschichte gehört, dass von 1780 bis 1797 unsere Ahnen die Kirche gebaut haben. Mehrere Jahre waren die Glocken in einem Holzturm. Den Steinturm haben sie im Jahre 1805 gebaut. Das Bild von der Heiligen Barbara hat Masa Feszty in den 1950 Jahren gemalt. Unser Dorfmuseum hat in einem alten Bauernhaus stattgefunden im Jahre 1986. Hier sieht man die alten Möbel, Werkzeuge, Gegenstände für die Küche, Trachten und Messbücher, u.s.w. Mit den größeren Kindern schauen wir jedes Jahr an, wie unsere Vorfahren gelebt haben. Unser Kindergarten wurde im Jahre 1947 gebaut. Heute haben wir 7 Gruppen und in jeder Gruppe sind 30 Kindern. Seit 1970 nehmen die Kinder auch an deutschen Beschäftigungen teil. Heute ist in unserem Kindergarten jede Gruppe zweisprachig.

80

X. ZIELE, AUFGABEN UND STRUKTUR UNSERER KINDERGARTENERZIEHUNG

1. Unser Erziehungsziel

Unser Kinderbild: Erziehung solcher Kinder, die sich an unserer Gemeinschaft und Umwelt hängen. Die sind offen, interessiert, können sich selbst schätzen, können Anderen und Anderssein akzeptieren, die kooperationsfähig sind.

Im

Mittelpunkt

unserer

Kindergartenerziehung

steht

das

Kind!

In

unserem

Erziehungssystem erfüllen wir die körperlichen und seelischen Bedürfnisse der Kinder. Diese wollen wir mit folgenden erreichen: 1. durch eine Umgebung , in der das Kind akzeptiert und geliebt wird 2. durch eine ruhige, heitere Atmosphäre des Kindergartens 3. durch die ästhetische, praktische Gestaltung unserer Räume Unser Kindergarten sorgt für die körperliche, sinnliche und kognitive Entwicklung der Kinder in einem zweisprachigen Kindergartentyp. Das Erziehungsziel unseres Kindergartens ist die vielseitige Entfaltung der Persönlichkeit des Kindes. Das läuft in einer zweisprachigen Umgebung ab. Unsere Ziele sind: •

In einem 3-4 jährigen Erziehungsprozess, die Kinder durch die vielseitige Förderung der Fähigkeiten zur Zweisprachigkeit zu bringen

•

Die Freude am Lernen der Sprache in den Kindern zu wecken

81 •

Vermittlung der deuschen Sprache und Kultur

•

Bräuche, Traditionen der Minderheit den Kindern bekannt zu machen

•

Die Pflege der deutschen Sprache, Kultur und Traditionen in dem Alltag des Kindergartens, und auch bei Festen

•

Vorbereitung der Vorschulkinder

Die Aufgaben: Unsere Aufgaben sind die körperlichen und seelischen Bedürfnisse der Kinder zu befriedigen. Die Ausbildung der gesunden Lebensweise. Weitere Aufgaben in der Spracherziehung sind die folgenden: •

Eine Lernatmosphäre zu schaffen, wo wir den Kindern spontan, mit Hilfe der Spieltätigkeit die Sprache beibringen können

•

Die Freude am Lernen der Sprache in den Kindern zu wecken

•

Die Erweiterung des Wortschatzes

•

Die Kinder mit den Bräuchen und Traditionen der Minderheit bekanntmachen und diese zu pflegen ist eine wichtige Aufgabe.

•

Lernen über die Umwelt, deren Liebe und Schutz. Die Entwicklung der umweltbewusstes Verhalten.

•

Die Übertragung der Inhalte der Bildung, ausgerichtet auf die individuellen Fähigkeiten der Kinder.

•

Die Aufbewahrung, die Pflege und die Verstärkung der Selbstidentität der Minderheitund Migrantenkinder.

•

Begabungsbetreuung

•

Die inklusive pädagogische Betrachtung unseres Kindergartens realisiert sich in dem maßgeschneiderten Praxis, im sukzessiven Feedback und Verfolgung.

Deren Ausdruck

im Praxis und deren Mittel ist die Differenzierung. •

In den grundlegenden Rhamen der Erziehung im Kindergarten entwickeln wir die Fähigkeiten und Kompetenzen der Kinder, hervorhebend das Spiel, basierend auf spontaner und geplanter Lernerfahrung, in einer zweisprachigen Umgebung.

•

Die Akzeptanz und Respekt des Andersseins

82 •

Die interkulturelle Erziehung zu gewährleisten, dass wir in der Bildung im Kindergarten den Minderheiten-und Migrantenkindern die Wahrung und Kultivierung der eigenen Identität sicherstellen.

XI. RAHMEN UNSERER KINDERGARTENERZIEHUNG 1. Die gesunde Lebenweise Unser Ziel ist die Förderung der Körperentwicklung der Kinder. Für wichtig halten wir den Gesundheitsschutz der Kinder, das Sichern ihrer Abhärtung, und Sichern einer gesundheitsfördernden Umgebung. Wir streben an, dass die Kinder selbständig ihre Bedürfnisse befriedigen können. Wir sichern die Möglichkeit zur selbständigen Körperpflege, zum Essen, zum An -und Ausziehen. Die Aufgabe der Erzieherin ist während der Eingewöhnungszeit mit persönlichen Beispiel ein Vorbild zu geben und die richtige Reihenfolge bei den gemeinsamen Tätigkeiten vorzustellen. Die Kinder bringen von zu Hause verschiedene Gewohnheiten mit. Es ist wichtig diese kennen zu lernen. Die Eltern sollen die verschiedenen Gewohnheiten des Kindergartens kennenlernen und akzeptieren. Darum ist es wichtig, eine engere Zusammenarbeit mit den Eltern zu schaffen. Die tägliche Bewegung im Freien ist in unserem Kindergarten ein wichtiges Element. Wir haben die Gelegenheiten zum Training für wichtig. Auch im Winter haben wir die Möglichkeit in unserem Hof zu spielen( Schneemann bauen, Schneeball werfen, usw.) Die Kindergärtnerin soll bei der Körperpflege, beim Essen, beim An -und Ausziehen die Möglichkeit zum kennenlernen und zum üben der Minderheitensprache sichern. Die Kinder sollen in der Minderheitensprache die verschiedenen Tätigkeiten kennenlernen, Möbel und Gegenstände , Körperteile und Kleidungsstücke benennen, die Räume des Kindergartens nennen, u.s.w.

83 In gesunder, sicherer Umgebung, bieten wir Eltern, Kindergärtnerinnen und Helferinen, in der Zusammenarbeit mit der Beteiligung von Fachleuten, unsere besondere Pflege, präventive und korrektive psychischer, physischer Erziehungsaufgaben.

2.Die Gefühlssozialisation Das Handeln der Kinder ist emotional motiviert. Deshalb ist es wichtig, eine fröhliche, liebevolle Atmosphäre zu schaffen. Wir möchten erreichen , dass die Kinder sich im Kindergarten wohlfühlen, und sie von Anfang an einen guten Eindruck von dem Kindergarten haben. Immer stehen wir zu den Kindern mit positiver Grundhaltung gegenüber. Wir helfen dem Kind in der Entwicklung der sozialen Empfindsamkeit, gleichzeitig lassen wir Raum für seine persöhnlichen Bestrebungen. Wir möchten die Kinder bei der Entstehung von Freundschaften unterstützen. Wir halten es für sehr wichtig, gemeinsame Erlebnisse und gemeinsame Tätigkeiten zu haben. Deshalb sorgen wir in unserem Tagesablauf und in dem Wochenplan für mehr Freiraum und für mehr Flexibilität. Die Kinder sollen eine enge Verbindung zu ihrem Kindergarten und zu den anderen Kindern haben. Sie sollen einander helfen, und sie sollen sich für ihre Kameraden und Freunde interessieren. Sie sollen jeden grüssen und die Gäste liebevoll empfangen. Sie sollen gern für die Gemeinschaft arbeiten. Die Gefühlsozialisation und die Minderheitensprache Unsere Aufgabe ist, eine liebevolle, ruhige Atmosphäre zu schaffen, damit sich die Kinder im Kindergarten wohl fühlen und von Anfang an positive Eindrücke von dem

84 Kindergarten haben, während sie mit der Minderheitensprache vertraut werden. Die Erwachsene sollen miteinander in der Minderheitensprache kommunizieren, und den Kindern ein positives Vorbild zeigen. Das gemeinsame Spiel, gemeinsame Spaziergänge, Ausflüge, gemeinsame Feiertage bereiten auch verschiedene Möglichkeiten die Minderheitensprache zu üben.

3. Traditionen und Feste unseres Kindergartens Für unsere Kinder sind gemeinsame Tätigkeiten sehr wichtig. Wir betonen, dass gemeinsame Erlebnisse diesen gemeinsamen Tätigkeiten zu Grunde stehen müssen. Diese Tatsache wurde von uns ihn Betracht gezogen, als wir über Feste, Veranstaltungen, Bräuche des Kindergartens Gedanken gemacht haben.

Bräuche und Feste im Herbst •

St. Martinstag ( am 11. November) - mit den Kindern Laterne basteln, und Festaufzug mit den Eltern zusammen.

Bräuche und Feste im Winter •

Advent: Wir stellen einen Adventskranz mit Kerzen ins Zimmer, und zünden jede Woche eins an, wir sprechen mit den Kindern über die Adventszeit.

•

Barbaratag: (am 4. Dezember) Barbarazweige ins Zimmer bringen und ins Wasser stellen.

•

St. Nikolaus: (am 6. Dezember) Der Nikolaus besucht die Kinder in dem Kindergarten und sie bekommen Geschenke von ihm.

•

Luziatag: (am 13. Dezember) Wir pflanzen Weizen.

•

Weinachten: Wir lernen Lieder, Reime für das Fest. Wir basteln Zimmerdekorationen, Chrisbaumschmuck und kleine Geschenke für die

85 Eltern und auch für die anderen Gruppen. Wir schmücken für die Feier einen Tisch festlich. Wir hören Kassetten mit Weihnachtslieder an und feiern mit den anderen Gruppen zusammen. Ein neues Jahr hat begonnen: Wir hängen neue Kalender auf, und betrachten sie. Wir blättern ganz langsam und nennen die Namen der Monate. •

Fasching: Wir lernen Reime, Lieder. Wir basteln Zimmer -und Fensterdekorationen und hängen Luftballons, Lampions auf. Wir machen Masken. Die Eltern besorgen die Kostüme.

Bräuche und Feste im Frühling

•

Ostern:

Wir lernen Lieder und Gedichte. Wir basteln Fensterdekorationen und

Zimmerschmück. Wir machen Osterneste. Wir besorgen Palmkätzchen. Wir sammeln leere ausgeblasene Eier. Wir machen kleine Geschenke. Wir malen Ostereier. •

Maibaum: Wir schmücken mit bunten Bänder einen kleinen Baum in unserem Kindergartenhof. Wir machen einen Kreis und singen lustige Lieder.

•

Muttertag: Wir lernen Lieder und Gedichte für das Fest. Wir basteln Geschenke. Wir sprechen mit den Kindern über die Bedeutung des Muttertages. Sie sollen erleben, dass der Muttertag für die ganze Familie ein Fest ist.

•

Abschiedsfeier und Kindertag: Lieder, Gedichte, Spiele üben. Für die Spiele im Freien die nötigen Kittel besorgen und vorbereiten. Fensterdekoration und Gartendekoration basteln. Wir machen die Einladungen. Es ist wichtig, dass die Kinder die Möglichkeit haben, alles wiederzuerleben, die ihnen Freude während des Jahres bereitet hat. Die Kinder sollen erleben, dass zur Vorbereitung des Festes verschiedene Tätigkeiten notwendig sind. Das Fest soll gemeinsam mit den Eltern gestaltet werden.

86

XII. INHALTE UND TÄTIGKEITSFORMEN UNSERES PROGRAMMES

1.DAS SPIEL Spielen ist für das Kind eine elementare Lebensäusserung. Das Kind verwirklicht sich im Spiel auf vielfältige Weise. Spielen ist eine spezielle Form des Lernens. Spielen als Lernen verlangt vom Kind ein spontanes und eigenständiges Tun. Das Kind ist neugierig, will die Umwelt entdecken und ist dabei voller Spannung. In der Spracherziehung wird dem Freispiel eine erhebliche Rolle eingeräumt. Die Kindergärtnerin hat folgende Aufgaben: •

Die Bedingungen für das Spiel zu sichern.

•

Die Kinder keine voreiligen Anleitungen zu geben.

•

Die Kinder in ihrem Spiel anzuerkennen und sie zu weiteren Spielaktivitäten anzuspornen.

•

Eine weitere Aufgabe der Kindergärtnerin ist, ein gelenktes Spiel zu planen und mit den Kindern durchzuführen, und zwar für die Kinder, die ihr Spielthema schon gespielt oder noch keine Spielideen haben.

•

Das gelenkte Spiel hat fast die selben Merkmale wie das Freispiel.

•

Die Kinder können sich frei entscheiden, ob sie die Angebote der Kindergärtnerin annehmen.

Diese baut sie auf die Erfahrungen und Erlebnisse der Kinder auf: •

Die Wiederholung der Spiele führt zum Sicherheitsgefühl, zum Wohlfühlen und zur

87 Ausgeglichenheit. •

Die verschiedenen Formen des Spiels zeigen den Ernst der spielerischen Betätigung sowie Freude und am Tätigsein.

•

Während dieser Spiele lernen die Kinder spontan und imitativ.

Die Hauptformen des gelenkten Spieles sind: •

Funktionspiele

•

Rollenspiele, symbolische Spiele, Dramatisierung, Handpuppenspiele

•

Kreisspiele, Bewegungsspiele, Regelspiele

Funktionspiele: wie Fingerspiele, Gesicklichkeitspiele, Sinnes- und Gedächtnisübungen, werden von den Kindern intensiv aufgenommen und durch Wiederholung schnell erlernt. In den Funktionspielen werden die Aussprache der Kindergärtnerin nachgeahmt. Die Kinder erleben die ersten positiven Eindrücke für ein produktives Sprechen. Sie benennen Gegenstände, Dinge, Lebewesen u.s.w. und empfinden den leicht erlernbaren Rhytmus. Das gelenkte Rollenspiel: Anlehnt sieh an ein gemeinsames Erlebnis, eine gemeinsam gehörte Geschichte, Erzählung oder Märchen. Es ist an ein Thema gebunden , deshalb nennt man es auch Dramatisierung oder Handpuppenspiel. Die Kreis- und Bewegungsspiele, sind von grosser Bedeutung für die Soziale Entwicklung des Kindes, die Sprachbildung und die positive Festigung der Identität des Kindes. Regelspiele,

wie

Lottospiel,

Memoryspiel

und

Gesellschaftspiele

werden

dem

Entwicklungsstand und der Sprachkenntnissen entsprechend ausgewählt und je nach Wunsch der Kinder geübt. Die Regelspiele tragen dazu bei, die richtige Aussprache zu üben und das Sprechen durch Wortschatzerweiterung zu bereichern. Die oben genannten Spielformen sind in der Form spontaner, freier Spieltätigkeit auch wichtig für die Entwicklung und Selbstverwirklichung des Kindes.

2. UMWELTERZIEHUNG Ziele der Umwelterziehung, Erwerb elementarer Erfahrungen, erleben die verschiedenen Erscheinungen der Umwelt. Die Grundlagen der Umwelterfahrungen sind das eigene Handeln und Erleben des Kindes. Es ist wichtig, den Kindern Impulse zu geben,

88 die zur Erforschung und Entdeckung der Umwelt führen. Alle Gelegenheiten sind auszunützen, die dem Kind ermöglichen, einfache Arbeitsvorgänge zu verfolgen und Naturereignisse mitzuerleben. Die Kinder der Gruppe werden von einem Thema eine unterschiedliche Intensität angesprochen. Die Kindergärtnerin hat deswegen die Aufgabe, die individuellen Bedürfnisse der einzelnen Kinder zu beachten und ihre Fähigkeiten durch geeignete Angebote zu fördern. Sollte die selbstständige Meinungsbildung und die Entwicklung der Entscheidungsfähigkeiten der Kinder in den zeitgenössischen Verbindungen und in der Gestaltung der Umwel befördern. Die intensive Auseinandersetzung mit einem Thema macht 'die Kinder innerlich ruhig und fähig, sich zu konzentrieren und sich darüber zu freuen, neue Gedanken zu fassen und Pläne zu schmieden. Die Gründlichkeit, mit der ein Thema entwickelt wird, gibt den Kindern und der Kindergärtnerin die Möglichkeit, sich in einem Sachverhalt zu vertiefen. Die Umwelterziehung steht vor allem mit der Spracherziehung in enger Wechselwirkung. Die Wortschatzreweiterung und die Entwicklung der Sprechfertigkeit wird mit folgenden Themen verwirklicht: •

die unmittelbare Umwelt des Kindes

•

Kind und Natur

•

Kind in der weiteren Umgebung

Die unmittelbare Umwelt des Kindes wird in mehreren, dem Kind wichtigen Teilgebuten seiner Umgebung aufgeteilt, wie: 1.Begrüßungs und Höfflichkeitsformen 2. Unser Kindergarten: •

unser Gruppenzimmer

•

unsere Spielzeuge

•

die Körperpflege üben

•

Arbeitsweisen erlernen( aufräumen, den Tisch decken, usw.)

89 3. Familie, Familienmitglieder, Wohnung •

die Einrichtung der Wohnung

•

das Haus

Kind und Natur -beschäftigt sich mit Pflanzen und Tieren, mit den Merkmalen der Jahreszeiten mit den angenehmen Vorbereitungen auf die Feste.

4.Der Herbst •

das Wetter im Herbst

•

die Herbstkleidung

•

Früchte kennenlernen ( Apfel, Birne, Pflaume, Pfirsich, Traube u. s.w. )

•

Wildfrüchte kennenlernen ( Kastanien, Eicheln)

•

Feldfrüchte kennenlernen ( Kartoffel, u. s.w)

•

die Farben kennenlernen (mit bunten Blättern)

•

Feste: St. Martinstag

5. Der Winter •

winterliche Natur beobachten ( Schnee, Eis, Schneeflocken)

•

Winterkleidung

•

Feste vorbereiten und veranstalten (Advent, Adventskranz, St. Nikolaus, Weihnachten, Fasching)

6. Der Frühling •

Frühlingswetter

•

Bekleidung

•

blühende Bäume, Fr .htingsblumen bewundern

•

Obst und Gemüse ( Erdbeeren, Rehich)

•

Bienen, Schmetterlinge, Vögel,Maikäfer beobachten

•

Feste veranstalten wie Ostern, Maifest, Muttertag

90 •

Abschiedsfeier vom Kindergarten

•

Haus und Wildtiere

Die weitere Umgebung des Kindes kennenlernen: •

Spaziergang im Wald

•

Sehenswürdigkeiten

•

Verkehr: Fahrzeuge auf der Strafe, auf dem Wasser, in der Luft)

•

Richtiges Verhalten im Straßenverkehr, Ausflüge mit dem Zug oder Bus.

Die Aufgaben der Umwelterziehung dienen auch dem Kennenlernen des Heimatlandes, der örtlichen Traditionen und Sitten, der Kulturgüter und wie diese geschützt werden. So wird die Identität des Kindes gestärkt. Ein spezielles Gebiet der Umwelterziehung sind die elementaren mathematischen Relationen, die während des Beobachtens, während einer Tätigkeit festgelegt werden. Durch diese Relationen wird die Denkfähigkeit des Kindes herausgebildet und weiterentwickelt. Die Kindergärtnerin stellt Aufgaben, bei denen gemeinsame Merkmale, oder gemeinsame Eigenschaften zu berücksichtigen sind. Die Kinder lernen das Sortieren, Ordnen, Zuordnen, Unterscheiden, Vergleichen, Schätzen und Messen. Dabei werden die Sprachkenntnisse erweitert, zum Beispiel durch Adjektive, wie groß und klein, lang und kurz, mehr oder weniger u. s.w.

3. MÄRCHEN, GEDICHTE

Literatur ist für das Kind eine Quelle der Freude. Das Kind hat Freude an Rhythmus, Reim und Klang. Die Literaturbeschäftingungen erweitern den Wortschatz der Kinder auf spielerische Weise in ungebunden organisierten form. Das bedeutet, dass die Kinder auf indirekte Weise mit Reimen und Gedichten bekannt gemacht werden. Durch häufiges Wiederholen werden die Volksreime und Gedichte leichter eingeprägt. Volksreime, Volksmärchen regen die Phantasie an und bieten Anregungen für

91 die einige Kreativität. Der Rhythmus und die Sprachmelodie der Volksreime sind für das Kind erfassbar, so helfen sie in der Spracherziehung. Rhythmus und Wortspiele wirken auf Kinder, auch wenn die einzelnen Worte vom Kind nicht verstanden werden. Bei Begegnung mit diesen Reimen und Gedichten ist nicht die Wortbedeutung, sondern der Wortklang und der Rhythmus wichtig. Beliebt sind die Reimarten, wie Fingerspiele, Kniereiterspiele, Kosereime, Trostreime, Abzählreime, Tischsprüche, u.s.w. Die Volksdichtungen tragen dazu bei, die Sprache interessant zu halten, dadurch Spass erleben und Wunsch äussern, sie zu wiederholen, einzuüben. In den Volksdichtungen hat der Dialekt, die Mundart einen Platz, die auch mit den Kindern weitergepflegt werden. Neben den Volksreimen und Gedichten hört das Kind gerne Märchen von der Kindergärtnerin. Märchen wecken die Phantasie des Kindes an. Die Märchen werden nach dem Wunsch der Kinder öfters erzählt. Die Bilderbuchbetrachtung hat ihre besondere Bedeutung in der Sprachbildung, sie erweitert und aktiviert den Wortschatz der Kinder. Bilderbücher mit erzählenden Text oder mit Gedichten und Volksreimen spielen für die Sprachentwicklung eine wichtige Rolle. Sie machen das Gehörte veranschaulicht und verständlich. Wir werden solche Volksreime, Gedichte, Märchen, Geschichten auswählen, die s p rachli ch ei n fach u n d l ei cht z u v ers t eh en si nd , un d s ol ch e di e, di e Sprachkenntnisse der Kinder erweitern, lustig, spielerisch und einfach sind.

4. SINGEN, MUSIK

Neben dem Spielen ist das Singen eine elementare Lebensäusserung des Kindes. Musik macht

das

Kind

fröhlich.

Die

muttersprachliche

Musikerziehung

hat

im

Nationalitätenkindergarten ihren festen Platz. Die Kindergärtnerin muss den Kindern vielseitige Gelegenheit zum Singen anbieten. Es ist wichtig, dass sie altes und neues Liedgut anbietet und dieses pflegt. Unser Ziel ist, den Nationalitätenbrauch zu pflegen, mit alten Spielen und Liedern die Tradition zu bewahren.

92 Durch das Pflegen der Volkskultur in Gesang, und in einfachen Tänzen, wird die zweisprachige Identität des Kindes angebahnt. Bei der Auswahl des musikalischen Stoffes sind folgende Kriterien zu beachten: •

Die Lieder und Spielen werden aus der Volkskultur gewählt, dazu gehörende Bewegungen sollen einfach und harmonisch sein.

•

Der Liederschatz wird unter Berücksichtigung der Sprachkentnisse der Kinder, und das Alter der Kinder ausgewählt.

•

Der Tonumfang des Liedes soll für das Kind nicht „breit" sein

•

Die melodischen und rhytmischen Fähigkeiten entwickelnden Aufgaben werden im Grunddokument,

vorschlagenen

musikalischen

Aufgaben

entsprechend

zusammenstellt. •

Die zum Musikhören ausgewählte Lieder werden aus dem Volksgut gesammenstellt und nach Möglichkeit in der Mundart gepflegt.

Durch das gemeinsame Spiel finden die Kinder erste Kontakte zueinander. Daswegen spielen diese Lieder und Tänze eine große Rolle in das soziale Verhalten der Kinder, und sie haben für die Persönlichkeitsentwicklung eine bedeutende pädagogische Funktion. Auf die Kinder wirken in den Kreisspielen, die aus dem Leben gegriffenen Themen, die die Kinder mit ihrer Umwelt verbinden, die ihre Vorstellungen und Gefühle bereichern. Eine wichtige Rolle spielen auch die zu den rhythmischen und musikalischen Aufgaben gehörende Begriffe, wie laut - leise, hoch -tief, schnell -langsam u.s.w. Die Kindergärtnerin begleitet die Aufgaben mit eindeutigen Zeichnen. Das Kind soll Lautstärken , das Sprechtempo, den Sprachrhythmus, die Tonhöhe richtig nachahmen. Um das gemeinsame Singen zu fördern, werden Möglichkeiten geschaffen und die Begriffe „alle'' und „zusammen" in vielen Situationen benutzt. Der Inhalt der Reime, Gedichte, Lieder wird immer im Spiel erarbeitet. Die Entwicklung des Rhythmusgefühls des Kindes wird durch dass gleichmäßige Klopfen,

93 anhand von spielerischen Bewegungen gefördert: mit den Händen klatschen, mit den Füßen stampfen u.s.w. Bei Kreis - und Tanzspielen werden bekannte Bewegungsarten wie Gehen, Laufen, Drehen, Klatschen angewendet. Musik und Bewegung fördern die kreative und musikalische Ausdruckfähigkeit der Kinder. Alle Lieder und Spiele, zu denen sich die Kinder bewegen, müssen den Kindern von Melodie und Inhalt bekannt sein. Die Kinder sollen die Melodie nach dem Summen erkennen, und beim gleichmäßigen Klopfen auch den Rhythmus der Lieder und Reimen wahrnehmen. Sie sollen auch Musikinstrumente benutzen. Die Kindergärtnerin soll mit den älteren Kindern Echo -Spiel spielen. ( Melodie -und Rhythmus- Motiven) Zum Musikhören ausgewählte Lieder haben die Aufgabe, einen unmittelbaren Kontakt zwischen dem Vortragenden und dem Kind als Zuhörer herzustellen. Unser Ziel ist noch, dass die Kinder die erkannten, gelernten Lieder nicht nur gern hören, sondern auch selbst singen. Wir möchten erreichen, dass die Kinder den Wohlklang der deutschern Sprache fühlen, dass sie diese Sprache lieben und wenn es möglich ist, sollen sie diese in jeder Tageszeit anwenden, während der Spielzeit oder in Anregung.

5. BEWEGUNGSERZIEHUNG K ö r p e r l i c h e B ew e g u n g s f r e u d e u n d g e i s t i g e E n t w i c k l u n g s t e h e n i n Wechselbeziehung zueinander. So wird dem wachsenden Organismus der Kinder eine besondere Aufmerksamkeit geschenkt. Die manningfaltigsten Bewegungen an der Luft und in der Sonne, im Wasser und Schnee starken die Gesundheit, harten den Organismus ab, machen ihr wiederstandsfähiger und sichern ein normales Wachstum, verhindern weitherin die psychische Belastung, die wegen der zwei Sprachen auftreten kann. Interessante und auch freudvoll gestaltete Körperübungen wecken im Kind das Bedürfnis nach regelmässiger körperlicher Betätigung. Systematisch und zielgerichtet durchgeführte Körperübungen

94 entwickeln bei den Kindern motorische Eingeschaften, wie Kraft und Reaktionsschnelligkeit, Gewandtheit,

Ausdauer,

Geschicklichkeit,

Koordinationsvermögens des Kindes und

die

Schnelligkeit, Schulung

die

des

Entwicklung

des

Gleichgewichtssinnes,

Aufmerksamkeit auf Einander. Fertigkeiten lassen sich herausbilden, wie Laufen, Springen, Hüpfen, Klettern, Rollen, Ziehen, Scheiben, Fangen, Werfen u.s.w. Bei der Auswahl der Körperübungen und Bewegungspiele hat die Kindergärtnerin die Aufgabe, die Grundformen der Bewegungen bei den Kindern zu schulen und zu fördern, daneben die Sprachkenntnisse der Kinder zu erweitern. Die Übungen und Spiele werden einsprachig auf Deutsch geleitet und von Veranschaulichen und Mitturnen begleitet. Die Bewegungserziehung hat Zusammenhang mit der Spracherziehung in drei Formen: •

Di e fr ei e Bew e gu n g i m Frei en z u r Bef ri d i gu n g d es n at ü rl i ch en Bewegungsdranges vom Kind.

• Den täglichen Sport • Und die Sportbeschäftigungen Diese Formen tragen in erster Linie dazu bei, die Sprachbildung natürlicher, interessanter, vielseitiges zu planen und durchzuführen. Die Bewegungsspiele dienen mit ihren volkstümlichen Spielinhalten wie Fangspiele, Versteckspiele, Hüpfspiele und mit der reichen verwendung der schon bekannten Sprachkenntnisse der Spracherziehung. Bei den täglich eingeplanten Beschäftigungen werden auf Geräte angeboten wie Stäbe, Bohnensacke, Gimnastikreissen, Streifen aus Stoff u.s.w. Die dem Kind verschiedener artige Bewegungsfahrungen ermöglichen. Auch mit Rythmus und Musik werden Bewegungserlebniss vermittelt. Die Aufgabe der Kindergärtnerin ist zu erreichen, dass die Kinder der Gruppe an sportlichen Übungen mit Freude teilnehmen. Die individuellen Bedürfnisse und Fähigkeiten berücksichtigt, um für alle Kinder die Gelegenheit zu sichern, sich zu bewegen.

XIII. KONTAKTE DES KINDERGARTENS

95 1. Kontakte zur Familie Für die optimale Entwicklung ist sehr wichtig mit den Eltern die Verbindung aufzubauen. Jeden Tag können wir die Eltern von ihren Kindern informieren, wenn sie es möchten. Die Erziehungsprobleme können wir besprechen, und die beste Lösung finden. Die Eltern sind gleichgestellte Partner. Im Kindergarten müssen die Eltern fühlen, dass wir ihre Kinder lieb haben, dass sie ihre Meinung sagen können. Die Formen der Mitarbeit: •

die Informationen aufnehmen und übergeben

•

Familienbesuch - bevor das Kind in den Kindergarten kommt, und danach auch.

•

eingewöhnen - mit der Mutter, oder mit anderen Familienmitgliedern.

•

die Sprechstunden - gegenseitig Information übergeben

•

Elternabende: an denen die Ziele und Aufgaben mitgeteilt werden

•

Aktuelle Themen an den Elternabenden: Erziehung in der Familie- und im Kindergarten.

•

Spielnachmittag: die Eltern können mit den Kindern zusammen spielen, zum Beispiel: Kindertag, Sanktiwaner Tag.

•

Hospitation: wenn die Eltern möchten, können Sie im Kindergarten besichtigen, was ihre Kinder jeden Tag machen.

•

Mit den Eltern gemeinsame Feste, und Ausflüge machen. Die elternliche Arbeitsgemeinschaft - hilft den Kindergärtnerinnen.

2. Kontakte zur Schule • Der Kindergarten und die Grundschule muss gut zusammenarbeiten, und die Kindern zur Schule bereit machen. Unser Ziel ist: dass der Erziehungslauf soll nicht unterbrochen werden, und die Kinder können sieh in der Schule gut anpassen . • Die Öffenheit des Kindergartens ist bekannt, die Kindergärtnerinnen kennen die Erwartungen der Schule. Die Formen der Mitarbeit:

96 •

Die Kindergärtnerinnen und die Lehrerinnen besuchen gegensteig einander.

•

Die Lehrerin wird zu dem Elternabend eingeladen

•

Die Kinder nehmen am Schulbesuch teil sie sollen die erste Klasse kennenlernen, und am Unterricht teilnehmen.

3.Kontakte zum Träger Unsere Verbindung ist gegenseitig hilfsbereit.

Formen: •

Sitzungen der Selbstverwaltungen,

•

Sitzungen der verschiedenen Komissionen

•

Verbindung mit dem Bürgermeisteramt

4.

Kontakte zur Gesundheitsorganisation

•

Die Fürsorgerin

•

Die Hausärzte machen einmal im Jahr Untersuchungen bei den Kindern

•

Öfters im Jahr macht die Fürsorgerin Untersuchung im Kindergarten.

5.

Kontakte zur Minderheitsorgänisation

Sie unterstützen unser zweisprachiges Erziehungsprogram.

XIV. DIE SCHULBEREITSCHAFT DES KINDES

Das Kind wird im Kindergarten auf die Anforderungen in der Schule vorbereitet. Ziel der Kindergärtnerin ist, das schulfähige Kind zu entwickeln, in dem es sowohl sozial als auch emotional und kognitiv reif für die Schule ist. Im Fall von Kinder mit eigenartigen Erziehungsansprüchen kann die Stufe der Schulreifheit erst neben kontinuierliche pädagogische Arbeit mithilfe von speziellen Fachleuten erreicht werden.

97 Schulbereitschaft

bedeutet:

Leistungsfreudigkeit,

Anpassungsfähigkeit,

Kontaktbereitschaft und Aufrechterhaltung der Neugierde. Schulbereitschaft wird erreicht, wenn das Kind seine Vorschulzeit voll durchleben und seine Möglichkeiten entfalten kann. In der Spracherziehung bedeutet das Schulbereite Kind folgendes: •

die Kinder sind anpassungsfähig , weil sie in zwei Sprachen ihr Vorschulleben verbringen

•

Die Kinder sind lernfähig, weil sie die Aussprache der deutschen Sprache erlernen

•

Die Kinder sind neugierig auf die Sprache, weil sie in verschiedenen Situationen das Sprechen erleben können und die Kindergärtnerin nachahmen können.

•

Die Kinder sind bereit durch öfters Wiederholung die Sprache zu lernen

98

XV. LEGÍTIMÁCIÓS ZÁRADÉK

Elfogadta: Óvoda Nevelőtestülete 2013 09.07-én

Jóváhagyta: Óvodavezető

99 FELHASZNÁLT IRODALOM Az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja

2012

Az óvodai Nevelés Programja

1989

Kétnyelvű Óvodai Program Zweisprachiges Kindergartenprogram

1998

Rosa Mammel: Deutsch im Kindergarten

1995

Theresia Talaber: Spiel mit dem Wort, Spiel mit der Sprache

1998

Fábián Katalin- Gáspár László - W. Mikó Magdolna: Tevékenységközpontú Óvodai Nevelési Program

1996

Forrai Katalin: Ének az óvodában

1994

Mérei Ferenc – Binét Ágnes : Gyermeklélektan

1980

Porkolábné dr. Balogh Katalin : Kudarc nélkül az iskolában

1996

Dr. Szüdi János : Igazgatás szervezés

1998

Porkolábné dr. Balogh Katalin: Komplex Prevenciós Program

1997

Franz Sedlak - Brigitte Sindelar: De jó , már én is tudom!

1995

Biiró Antalné : Pszichológiátó l Pedagógiá ig I-II

1993

Nagy József: PREFER Preventív Fejlettségvizsgáló Rendszer 4 -7 éves gyermekek számára

1986

Deákné B. Katalin: Minden kezdet nehéz

1998

Perlai Rezsőné : Az óvodáskor viselkedéskultúrá j a

1999

Farkas Endre: Erkölcs , érték, nevelés

1980

Perlai Rezsőné : Az óvodáskor fejlesztőjátékai

1998

100 Perlai Rezsőné : A nevelési folyamat törvényszerüségeinek sajátos érvényes ülése az óvodai nevelésben

1986

F. Várkonyi Zsuzsa :Már százszor megmondtam

1986

Nagy László: A gyermek érdeklődésének lélektana

1982

Kelemen László: Pedagógiai pszichológia

1981

Vekerdy Tamás: Az óvodai és az első iskolai évek a pszichológus szemével Falvay Károly : Ritmus , mozgás - énekes játék

1989 1994

Deli Andrásné - Nagy Jenőné: Útmutató a Nemzeti Etnikai Kisebbségi Óvodák Helyi Nevelési Programjának elkészitéséhez

1998

Kiss Tihamér: A kisgyermek érzelmei

1987

Néphagyományőrző Óvodai Program

1998

Dr. Tóthszőlősiné Varga Tünde: Mozgásfejleszté s az óvodäban

1994

MKM : A Magyar Közoktatás Távlati Fejlesztésének Strategiája

1996