A pedagógusjelöltek önkéntes társadalmi szerepvállalása a Kaposvári Egyetemen

Bencéné F. A. – Gelencsérné B. M. – Nagyné Á. B. – Takács A. – Walter I.: A pedagógusjelöltek önkéntes…

73

Bencéné Fekete Andrea – Gelencsérné Bakó Márta – Nagyné Árgány Brigitta – Takács Anett – Walter Imola

A pedagógusjelöltek önkéntes társadalmi szerepvállalása a Kaposvári Egyetemen A Kaposvári Egyetem Pedagógiai Karán a Szakkollégium kettős profillal rendelkezik. A hallgatók egyaránt végeznek tudományos kutatási tevékenységet és önkéntes társadalmi feladatokat. A segítő munka lehetőséget biztosít a fiataloknak, hogy tapasztalatot szerezzenek az életben, és megalapozzák elkötelezettségüket választott hivatásuk iránt. Ennek érdekében az Egyetem olyan helyeket kutat fel, ahol szükség van önkéntes munkára, és lehetőség nyílik a hallgatók szakmai kvalitásaik kiterjesztésére, ugyanakkor szociális felelősségtudatuk építésére. A tanulmányban bemutatásra kerül a halmozottan hátrányos helyzetű általános iskolások tehetséggondozását, társadalmi beilleszkedését segítő tanodai programsorozat, a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek fejlesztőprogramja a város iskoláiban, és az ehhez kapcsolódó érzékenyítő tréning, valamint a tartósan beteg gyermekek kórházi tanulását támogató program. Kulcsszavak: önkéntesség, felsőoktatás, társadalmi szerepvállalás, pedagógusjelöltek

Az önkéntes társadalmi szerepvállalás Az Európai Önkéntesség Éve programsorozathoz hazánk is kapcsolódott, és célul tűzte ki, hogy a hazai önkéntesség kultúráját fejleszti. Magyarországon napjainkra növekedett az önkéntes munka népszerűsége, és emelkedett a saját akaratból, szabadidőben feladatot vállalók száma is. A pozitív tendencia a társadalom folyamatos átalakulásának következménye, az okok közt szerepel a jóléti társadalom válsága, a növekvő szabadidő, a civil szféra, valamint a non profit szektor erősödése. A javuló tendencia ellenére is a hazai önkéntesek száma messze elmarad a nyugati országokban feladatokat vállalókétól. Ennek oka a gyengébb hagyományokban, a korábbi államszocializmus centralizált politikájában rejlik. A másik ok, hogy a jóléti szolgáltatások alacsony színvonala miatt a családi, rokonsági, baráti gondoskodás, a kölcsönös segítségnyújtás előtérbe került. Az elmúlt években a szocialista elvárt, kötelező társadalmi munkával szemben, teljesen átalakult az önkéntes feladatvállalás érték-, érdek és motivációs rendszere. Megjelent a szabadidő hasznos eltöltésének igénye, és ez a fiatalok számára vonzóvá tette az önkéntes tevékenységet. (Fénye – Kiss, 2011) Az önkéntes feladatvállalás elég szerteágazó, nem könnyű általánosságban definiálni, de létezik néhány elengedhetetlen kritérium. Az önkéntes munka anyagi ellenszolgáltatás nélkül, mások, az egyének, vagy csoport, vagy a közjó számára, illetve egy ügy érdekében végzett anyagi-, szellemi javak, szolgáltatások létrehozása. Nem kötelező jellegű, önként, szabad elhatározásból végzett munka, amely belső, szubjektív, vagy külső, instrumentális, de nem anyagi indíttatású tevékenység. (Fénye – Kiss, 2011:361)

74

Horizontok II. – A pedagógusképzés reformjának folytatása

Az önkéntesség motivációja Az önkéntes munkát végzők számáról hazánkban 2000-ig áll rendelkezésünkre statisztikai adat. Az informális és formális szervezeteknél is egyaránt történt önkéntes feladatvállalás. Az önkéntes munka keretében a magyar lakosság szakmai feladatokat lát el, a szegények számára ételt, ruhát oszt és adománygyűjtést folytat, véradáson vesz részt, kuratóriumi elnökségben, szakmai szervezeteknél tevékenykedik. Az önkéntes munka lehetőségéről a családi és baráti körben szereztek információkat, emellett a civil szervezetek, a köznevelési intézmények szervező tevékenységének köszönhetően jutott el a hír a fiatal és az idősebb korosztályhoz is egyaránt. A magyar kutatók (Czike – Bartha, 2004) a non-profit szervezeteknél vizsgálták az önkéntesen társadalmi feladatokat vállalók motivációját. A legmeghatározóbb indokok közt a rászorultakon való segítés, a szakmai tapasztalatszerzés, a fejlődési lehetőség, a barátok szerzése és a vallási, hitbéli indíttatás szerepeltek. Meghatározónak bizonyult még az erkölcsi kötelesség, a szabadidő hasznos eltöltése, az új barátok szerzése és a közösséghez tartozás. (Czike – Bartal, 2004) Önkéntesség a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Karán Empirikus kutatás során 2015 tavaszán 67 nappali tagozatos, tanító szakos hallgatót kérdeztünk meg kérdőív segítségével arról, hogy milyen tevékenységet tekintenek önkéntes társadalmi szerepvállalásnak. A kutatás célja az volt, hogy feltárja a hallgatók motiváltságát az önkéntes feladat iránt, illetve családi motivációjukat ezen a területen. A megkérdezett hallgatók az önkéntes társadalmi szerepvállalást a következőképpen definiálták: olyan feladat, vagy tevékenység elvégzése, amely a társadalom szempontjából hasznos, de az illető saját akaratából vállalja. Segítségnyújtás a rászorulóknak, részvétel közhasznú területeken, pénzjutalom nélkül. Történhet hivatalosan szervezeteknél, tudatosan felépített rendszerben, de egyénileg is spontán módon. Saját önző érdeket, az anyagi világot háttérbe helyezve, a rászorulók segítése. A kutatásban olyan hallgatók vettek részt, akik még nem végeznek önkéntes tevékenységet karunkon a szakkollégium keretében. Az alábbi diagramon megfigyelhető, hogy a leendő tanítók több mint fele nyitott az önkéntes feladatvégzésre. A megkérdezettek 24%-a közömbös, 7% pedig teljesen elutasító a pénzjuttatás nélküli munkavégzéssel szemben.

1. ábra: KEPK első évfolyamos tanító szakos hallgatóinak önkéntes tevékenysége


75

A tanító szakos hallgatók 25%-a már rendszeresen részt vesz önkéntes feladatvégzésben. A leggyakoribb tevékenység közé tartozik az ismerősökkel együtt folytatott segítő munka. A kórházban beteg gyerekeknek olvasnak mesét, játszanak velük, vagy a szülőkkel együtt járnak idős emberekhez bevásárolni, kerti munkát és ház körüli tevékenységet végezni. Szervezetten a Máltai Szeretetszolgálatnál, a Vöröskeresztnél, illetve az egyházaknál a helyi pap, lelkész irányításával végeznek karitatív tevékenységet. Az önkéntesen dolgozó fiatalok 84%-ának a családjában, rokonságában van olyan személy – általában anyuka, nagymama – aki rendszeresen önkéntes feladatokat vállal. A motivációjuk elsősorban a rászorultak segítése, és közösségi összetartozás, az együttes tevékenység öröme. A Kaposvári Egyetem Pedagógiai Karán a Csokonai Vitéz Mihály Szakkollégium keretén belül a hallgatók szervezetten végeznek önkéntes társadalmi feladatokat. A gyógypedagógia szakos hallgatók kórházban segítenek a rászorulóknak, a tanító szakosok hátrányos helyzetű gyermekeknek segítenek a tanulásban, és az életben való boldogulásban. Mindegyik szakról szívesen jelentkeznek karitatív tevékenységekre, adománygyűjtésre, ételosztásra.

A korrepetálás, mint önkéntes tevékenység a Kaposvári Egyetemen 2001 óta, az Önkéntesek Nemzetközi Évétől hazánkban is a figyelem fókuszába került a társadalmi szerepvállalás kérdése. Egyre több kutatás, egyre szélesebb perspektívából igyekszik hangsúlyozni a tevékenység jelentőségét. A Magyarországi Önkéntes Stratégia 2011-2020 dokumentum mindenki számára követendő célként határozza meg az önkéntességben való részvételt. Miközben a középiskolások számára kötelező, a felnőttek számára választható cselekvés. A 2017-ig elérendő célok között szerepel, központi rendelkezések megvalósítása révén, hogy fontos szerephez jusson a pedagógus- és az ifjúságsegítő-képzésekben. (Czike – F. Tóth, 2006: 2-30) A Kaposvári Egyetem Csokonai Vitéz Mihály Szakkollégiumának pedagógusképzéshez kapcsolódó önkéntes korrepetálói munkája 2013-ban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat dél-dunántúli régiójának mentora és szakértője, a Kaposvári Egyetem Pedagógia Karának Dékánja és a Kaposvári Kodály Zoltán Központi Általános Iskola igazgatója egy háromoldalú együttműködési szerződést kötött, amely egy hosszú távú, több szálon futó és megvalósuló kooperáció előszobájaként új lehetőségeket nyit a résztvevők számára. Az önkéntes munka kiterjed az együttműködő iskolákban a rászoruló gyermekek korrepetálására, mentorálására, adománygyűjtésre és ételosztásra, valamint az ún. kitelepülések alkalmával iskolákban, illetve különböző vidéki helyszíneken, a játszóbuszokon megvalósuló közös játékra. Mindezen feladatokat a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSz) részéről a kadarkúti kistérség animátora, kapcsolattartó és a kadarkúti kistérség regionális koordinátora irányítja. A gyermekekkel a közvetlen kapcsolatot a Kaposvári Kodály Zoltán Központi Általános Iskola gyermekvédelmi koordinátora tartja. 2013 tavaszától a Kaposvári Egyetem Csokonai Vitéz Mihály Szakkollégiumának (CsVMSz) pedagógusjelölt hallgatói, a MMSz égisze alatt, a „Kistérségi gyerekesélyek” program keretében, önkéntes munka formájában bekapcsolódtak a tanulási és/vagy beilleszkedési nehézségekkel küzdő diákok felzárkóztatásába, továbbá egyéb akcióprogramokba (ételosztás, iskolákban és különböző vidéki helyszíneken, játszóbuszokon megvalósuló közös játék). A tanító és a gyógypedagógia szakos hallgatók korrepetálják az együttműködő iskolák növendékeit, míg az óvodapedagógus hallgatóknak a mobil játszótér ún. játszóbuszain nyílik lehetőségük arra, hogy olyan segítő hálóként fogják körül a gyermekeket, amely eddigi életükből hiány-

76


zott. A biztonságos tanulási légkör kialakítása és a mentori tevékenység megvalósítása mellett a hallgatók kipróbálhatják magukat, és fejleszthetik problémamegoldó valamint kreatív gondolkodásukat a szakmai kihívások széles skáláján, amelyet érzékenyítő tréningek szervezésével teszünk számukra könnyebben feldolgozhatóvá. A második évre tendenciaszerűen érezhető volt, hogy egyre nőtt az érdeklődés a hasznos munkavégzés, a szabadidő hasznos eltöltése iránt a hallgatók körében. Közülük néhányan a kezdetektől a korrepetálók csapatához tartoznak, ők egyre több, akár 3-4 gyermek segítését is végzik egyszerre, míg az újak mindig párban dolgoznak, és 1-1 kis tanítvánnyal kezdik meg a közös munkát. Az önkéntes munkában jelenleg együttműködő iskolák: a Toldi Lakótelepi és a Gárdonyi Géza Tagiskola, a Kinizsi Tagiskola és a Kodály Zoltán Központi Általános Iskola. A Kinizsi Lakótelepi Tagiskolában nemcsak tanulássegítés folyik, hanem mazsorett tánccsoport is alakult egy hallgató irányításával, melyet az iskola új mazsorett botok beszerzésével támogatott. Az intézmény vezetése nagy örömmel fogadta a hallgatókat, a közös munka megkön�nyítése érdekében az iskolában elérhető módszertani fejlesztő eszközöket is a rendelkezésükre bocsátották. A korrepetálás mellett több akcióprogramban is részt vettek a hallgatók, mint a kaposvári szupermarketekben megvalósult tartós élelmiszergyűjtő „Adni öröm” akció, vagy a „Legyél angyal te is valaki karácsonyán” elnevezésű program. Utóbbi keretén belül megunt, vagy erre a célra vásárolt játékokat lehetett leadni, melyeket Magyarmecskére jutatott el a Szeretetszolgálat, ahol nem ismerik a karácsonyi ünnepet ajándékozási alkalomként, náluk a fa alá még sosem került meglepetés, sőt néhány helyre még fa sem.1 Az önkéntes tevékenységet vállaló hallgatók előnyei a Kaposvári Egyetemen Fontos kérdés a hallgatók számára, hogy a sok hivatalos és tanulmányi elfoglaltságuk mellett a segíteni akaráson és a humanitárius gondolatokon túl milyen motiváló tényezőket lehet az önkéntes tevékenységek mögé állítani. Az első motívum mindenképpen a lelkesedés és hivatástudat, amely egy pályakezdő pedagógus életében központi helyet kell, hogy elfoglaljon, azaz a facilitátor szerep gyakorlására való hajlandóság, miszerint segíthet a rászoruló gyerekeknek felzárkózni a tanulásban, a személyiségük fejlesztésében és a szocializációjukban. Nem utolsó sorban gyakorlatot szerezhet a fejlődésében többlettámogatást igénylő gyermekek háttértámogatásában, fejlesztésében. Lényeges megjegyezni, hogy minden tevékenységük végzéséhez, az esetleges elakadásukkor vagy kérdéseik megválaszolásához azonnali segítséget vehetnek igénybe a Szeretetszolgálat munkatársaitól, a gyermekvédelmi felelős pedagógustól, illetve az egyetemi mentortanártól is a módszertanilag beépített támogatásokon kívül (szenzitivitás tréning, egyéni konzultáció, önkéntes partner, informális érzékenyítő tréning). A hallgatók mentális támogatását érzékenyítő tréningek segítik, melyek egy félévben 4 alkalommal, azaz havonta kerültek összehívásra. Bevezetésre került a Magyar Máltai Szeretetszolgálat támogatásával az „informális érzékenyítő tréning” alkalom, amelynek keretében egy félévben legalább egyszer közös informális összejövetelre van lehetősége a hallgatóknak, mely során megoszthatják élményeiket a többiekkel, amelyből mindenki építkezhet a jövőbeli kérdések könnyebb áthidalása érdekében. A közösséghez tartozás érzését erősítik a névre szóló egyen pólók is, melyet szintén a MMSz készíttetett a hallgatók számára. Motivációt jelenthet még az a tény, hogy a MMSz szervezésében több, kizárólag az önkéntesek számára nyitott rendezvényen is részt vehetnek a jelentkezők, valamint tagjai lehetnek egy jó csapatnak, melynek nemcsak célja és eszközei, hanem végeredménye is egyre inkább kivívja elismertségét. Külső motívumként beépítésre került a referencia adása, a megszerzett gyakorlat 1

Révai Kata, a kadarkúti kistérség animátorával készített interjú alapján (2014. december 10.).


77

igazolása azon résztvevőknek, akik legalább egy féléven keresztül hasznos és aktív tagjai voltak az önkéntes csoportnak, amit később egy munkahelyre való felvételi során felmutathat, és ezzel felvételét, pozícióját megerősítheti. A jövőbeli tervek között felvetődött, hogy az önkéntes tevékenység végzésének legyen kreditértéke, és legyen beszámítható a kötelezően teljesítendő kreditek és gyakorlatok sorába. Tervek és kilátások A pedagógusképzésben kiemelten fontos szerephez kell jutnia az önkéntes munkának felmenő rendszerben a 2017-es év végéig. A korrepetálás ezen belül kiemelt szerephez kell, hogy jusson, hiszen a választható funkciók közül ez kapcsolódik leginkább a tanítók és óvodapedagógusok majdani munkavégzéséhez. A jövőben kutatómunkát igényel néhány kérdés, mint: a korrepetálás módszertani kérdései és eszközei, a fejlődésükben többlettámogatást igénylő gyermekekkel való munka szakmai dilemmái, a tanórán kívüli nevelés nehézségei, a szülővel való együttműködést támogató légkör és attitűd megteremtése, valamint az egyéni fejlesztés megvalósíthatóságának problémái az iskolában. A felsorolás nem teljes, hosszan lehetne még sorolni a megválaszolásra váró szakmódszertani és szervezés- vezetés-lélektani, valamint egyéb komplex szakmai kihívások sorát. A jövőben törekedni kell a felsőoktatási intézményekben arra, hogy nagyobb teret és támogatást kapjon, valamint rendszerszemléletbe ágyazott stratégia mentén megvalósuló önkéntes tevékenységek megvalósítására kerüljön sor. A hallgatók nagy része fiatal felnőttként nem látja be e munka szükségességét, létjogosultságát, vállalásának perspektivikus lehetőségeit. Azonnal hasznosítható tudást és eredményeket, valamint megtérülést várnak minden befektetett erőfeszítésük révén. .Az önkéntesség nem esik egybe a felsőoktatás tanulmányi követelményeivel, azaz merőben más attitűdöt és motivációt, valamint hajlandóságot igényel, így az oktatók, mentortanárok és az oktatás szervezőinek és döntéshozóinak feladata, hogy egy jól működő stratégia részeként beépítse a tanulmányi teljesítések rangsorába. Fontos kérdés a hálózatban gondolkodás, az együttműködések szélesítése partnerintézményekkel, valamint leendő munkahelyek keresése, a velük való folyamatos kapcsolattartás, és az igényeikre reagáló, azokat követő elméleti és gyakorlati felkészítés.

Önkéntesség a gyógypedagógus-képzésben A gyógypedagógus-képzés gyakorlati színterének megújulása Hazánkban több mint száz éves a gyógypedagógus-képzés. Kaposváron 1979-ben indult, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola kihelyezett tagozataként a Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskolán. A képzés az 1990-es években vált önállóvá, a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Karán ma két szakirányon folyik a képzés: logopédia/dus? és tanulásban akadályozottak pedagógiája szakirányon. A paradigmaváltás a gyógypedagógia meghatározása – „nevelési, terápiás és rehabilitációs dominanciájú komplex embertudomány” (Mesterházi, 2001: 30) – mellett a gyógypedagógus-képzésben is bekövetkezett. Az integráció, az inklúzió új irányokat, lehetőségeket nyitott, mely új szerepkörök és kompetenciák szükségszerűségét irányozta elő. A változást és a változó igényeket figyelembe véve képzési színtereinket bővítettük a tanaulásban akadályozottak pedagógiája szakirányon. A Kaposvári Egyetem Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium, valamint a Gyakorló Óvoda és a Kaposvári Egyetem Gyógypedagógia Tanszéke között a 2011–2012-es tanév első félévétől került

78


sor a szakmai együttműködésre, a gyógypedagógus hallgatók integráló óvodai és iskolai gyakorlatának szakmai feladatainak ellátására. Integráló intézményi gyakorlat addig nem szerepelt a gyógypedagógus hallgatók képzésében. A gyakorlat bevezetésére az előkészületek után felmenő rendszerben került sor. Célul tűztük ki, hogy a gyakorlatokat teljesítő gyógypedagógus hallgatók a szakmai munka során a mindennapokba ágyazva ismerjék meg az intézményekben az integratív pedagógiai elemeket, az integrált nevelést-oktatást. A gyógypedagógus hallgatók szakmai gyakorlatuk során találkoznak a rehabilitációs foglalkozásokkal az eltérő tantervű iskolában is. A tanult ismeretek, tapasztalatok sokszínűsége megmutatkozik a foglalkozásokra való tudatos felkészülésükben, óravezetésükben, kreatív ötleteikben. Lelkesen és magabiztosan készülnek az integráló intézményekben a feladatokra, melyek különböznek az eltérő tantervű intézményben tapasztaltaktól: – sajátos nevelési igényű és beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók vegyes csoportjaival dolgoznak – ép értelmű gyerekekkel foglalkoznak, vagyis egy adott csoportban más a gyermekek fejleszthetőségi szintje, mint a speciális iskolában, – a foglalkozások jelentős részén fejlesztés folyik, amelyben a készség-, képességfejlesztés gyakran kapcsolódik a tanulóknál elvárható tananyagbeli tájékozottsághoz, ismeretekhez, tanult analógiákhoz, – differenciálpedagógiai, módszertani, tantárgy-pedagógiai ismeretei előtérbe kerülnek a fejlesztő foglalkozások során. Az integráló iskolai és óvodai gyakorlat bevezetése a gyógypedagógus hallgatók képzésébe jó példa arra, hogy az élet alakította elvárásokra – mint az integráció – képes a gyógypedagógus képzés jól reagálni, és a hallgatókat mind szélesebb spektrumú módszertannal felvértezve, a gyógypedagógia színes palettájának bármely szintjén eligazodó szakemberré nevelni. A gyógypedagógusok és a többségi pedagógusok közös munkája által elfogadóbb attitűd alakul ki egymás iránt, melyből nem csak az adott pedagógusközösség profitál, hanem az általuk nevelt-oktatott gyermekek is. Lehetőséget biztosít arra, hogy a többségi pedagógiában nem megszokott, gyógypedagógiai módszerek, oktatási technikák tért hódítsanak, elfogadottabbá váljanak. A közös tevékenységek által egyre szorosabbá válik az integráló intézmények kapcsolata a gyógypedagógiai intézettel, mely kiváló lehetőséget biztosít a különböző pedagógus közösségek, pedagógus szakmák együtt gondolkodására, szemléletváltására. Gyógypedagógus-hallgatók önkéntes lehetőségei a Kaposi Mór Oktató Kórház Gyermekpulmonológiai Osztályán Gyógypedagógus-képzésünk gyakorlatorientáltságát bizonyítja az is, hogy a nevelés/oktatás területén kívül a tanulásban akadályozottak szakirány hallgatóit még több színtérrel és tartalmi területtel ismertetjük meg. Az integráló intézményekkel kialakított kapcsolat után további lehetőségeket kerestünk hallgatónk számára. Így került sor arra, hogy a hallgatók betekintést nyertek egészségügyi intézményekben folyó szakmai munkákba Mosdóson, a Kaposi Mór Oktató Kórház Gyermekpulmonológiai Osztályán. A 2013-as tanév második felétől hallgatóink egy kurzushoz kapcsolódva jutottak el az osztályra. A szorgalmi időszakban heti egy alkalommal 4-4 fő, a másodéves hallgatók pedagógiai és gyógypedagógiai segítő munkát végeznek, míg a harmad- és negyedéves hallgatók egyéni fejlesztést, tanulássegítést.


79

– 2013/14. 2. félév (harmad- és negyedévesek) – 2014/15. 1. félév (harmad- és negyedévesek) – 2014/15. 2. félév (másod és harmadévesek) 2014 decemberében saját kezdeményezésükre gyűjtést „Cipősdoboz akciót” szerveztek, hogy hozzájáruljanak az általuk megismert gyermekek kórházi karácsonyához. Úgy véljük, hogy a hasonló hallgatói aktivitások létrejöttéhez hozzájárul az intézményi szinten támogatott önkéntesség mintája, az oktatók által is képviselt szellemiség. Íme, egy hallgatói reflexió: „Mikor kiszálltunk az autóbuszból és közeledtünk az épület felé, megmondom őszintén, nagyon izgultam. Leginkább azért, mert félek a kórháztól, az orvosi rendelőktől. Az épület eléggé ódon hangulatú, ami tovább erősítette szorongásom. Az ajtóhoz közeledve egy mosolygós arc közeledett felénk, ami kissé változtatott a helyzeten, aztán beléptünk az épületbe… Minden félelmem elszállt. Piroska néni mosolyogva, szinte repülve vezetett bennünket körül az épületben. Minden tele volt élettel. Egy idő után el is felejtettem, hogy kórházban vagyok. Szinte elrepült az a pár óra, amit ott töltöttünk. A felnőttek és a gyermekek is rendkívül hatással voltak rám. Tudtam, hogy a gyógypedagógusság segítő hivatást takar, de arra soha nem gondoltam, hogy ennek az egészségügyben is van létjogosultsága.” Önkéntesség a civil szervezeteknél Meghatározónak tartjuk azokat a lehetőségeket is, melyek során hallgatóink nem állami fenntartású fogyatékosokat ellátó intézményekbe szerezhetnek tapasztalatokat. Ezt a lehetőséget a 2013/14-es tanévtől biztosítjuk egy kurzus keretén belül az elsőéves hallgatók számára. Két olyan intézménnyel kötött a Kaposvári Egyetem megállapodási szerződést, ahol súlyos és halmozottan fogyatékos gyermekeket és fiatalokat látnak el. Az egyik a Gyöngyfa Napközi Otthon, a másik a Napsugár Rehabilitációs és Habilitációs Központ. Hallgatóink az érzékenyítés során megismerkednek az intézményekkel, a fiatalokkal, az ellátási lehetőségekkel és a szakemberekkel. A nappali tagozatos hallgatók mind a két intézményt meglátogatják, levelezős hallgatóinknak az egyik intézmény meglátogatását biztosítjuk szervezett keretek között, az intézményt ők választhatják ki. A felsőbb éves hallgatóként már önkéntesként térnek vissza az intézményekbe, ahol a napi segítségen kívül aktívan együttműködnek szabadidős programok, ünnepek, közösségi napok megszervezésében. Mindez hozzájárul a hallgatóink szemléletmódjának alakításához, a módszertani kultúra bővítéséhez. Rávilágít a gyógypedagógiai és a gyógypedagógus-lét sokszínűségére. Irányt mutat arra vonatkozóan, hogy miként lehet és kell kialakítani kapcsolatot a gyógypedagógus hallgatóknak az intézmények dolgozóival, külső szakemberekkel, a szülőkkel. Bővülő szakmai együttműködést biztosít a Gyógypedagógiai Intézet dolgozói számára is. A hallgatói reflexiók igazolják, hogy érzékenyítés és szemléletmód kialakítás szempontjából, majd a későbbiekben az önkéntesség vállalásának motivációjaként is meghatározó: „Legelőször a Napsugár Gyógypedagógiai Módszertani Központban jártunk, amely már kinézete alapján is nagyon megfogott, kívül-belül színes volt, rengeteg helyiség volt benne, tetszett, hogy sok a szakember, megannyi megsegítést kapnak az odajáró gyerekek. Körbevezettek minket minden helyiségben, picit beleláthattunk az ott folyó munkába,

80


lelkesen tapsoltunk a csoportommal a gyerekeknek, amikor olyan feladat volt. Nagyon megfogott, hogy különböző terápiákat kapnak a gyermekek, mint logopédiai-beszédfejlesztés, zeneterápia, etetés-evés terápia. Az augmentatív és alternatív terápiáról pedig a körbevezetés végén beszélgettünk. A fürdőszobában lévő emelő szerkezethez még hasonlót nem láttam, nagyon érdekesnek találtam, és ámulattal töltött el, hogy a gyerekek még pezsgőfürdőzhetnek is a központban. Szívesen járnék ebbe az intézménybe gyakorlatra, mivel úgy látom, egymást segítik a szakemberek, hogy a gyermekek minél magasabb szintet érjenek el a fejlesztésben. Délután a Gyöngyfa Napközi Otthonban voltunk. Részletes leírást kaptunk az első másfél órában a Speciális módszerről, ami az intézmény falai között folyik, valamint az ott történő munkáról. Sok új információt kaptam a gyógypedagógiáról, valamint a felnőtt fogyatékosok munkalehetőségeiről. Nagyon örültem annak, hogy itt 13 sérültnek van biztos munkája, majd a körbevezetés során láthattam is a munkáikat. Remélem, később is megyünk még több intézménybe, nagyon hasznosnak tartom, hogy nem csak elméletben tanulunk, hanem tapasztalati úton is.” „A „folyosóra” kitett faliújságok tele képekkel egyből azt sugallták, hogy ez mennyire jó hely és, hogy az ott levők mennyire szeretik az egész intézményt és az általuk szervezett programokat.” „Mégis, számomra az volt a legelgondolkodhatóbb ebben az egészben, amikor megkérdezte az igazgatónő, hogy az egyes fogyatékosságtípusok közül kinek a legnehezebb az elhelyezkedése az oktatás és a munka világában, mert rájöttem, hogy az értelmi sérülteknek tényleg mennyivel kevesebb esélyt adnak, mint bármely másik fogyatékosságnak.” „Sokféle érzés kavargott bennem. Egy pillanatig szívszorító volt, de látva küzdelmüket, apró sikereiket, egyértelmű volt, hogy ezért érdemes ezt a munkát csinálni. Az itt dolgozók elhivatottsággal, szakmailag felkészülten, szeretettel végzik munkájukat, ez érezhető volt. A helyi adottságok nem tökéletesek, de ennek ellenére a gyermekek számára vidám, nyugodt légkört tudnak kialakítani, ahol biztonságban érezhetik magukat, és ahol a szülő is nyugodt szívvel hagyhatja gyermekét. Rossz volt hallani, látni, hogy sok minden az anyagiakon múlik. Jó lenne, ha ezek az intézmények több támogatást kapnának, hogy a gyerekeknek minden lehetőséget biztosítani tudjanak annak érdekében, hogy életminőségük javuljon. Az áldozatos munka már adott… Szakmailag hasznos, lelkiekben megerősítő, szívmelengető látogatás volt. Köszönöm, hogy itt lehettem.” „Matyi beleült az ölembe, és onnan figyelt, számomra ez nagyon jó érzés volt, és az egész napi hangulatomat is meghatározta. Talán ez a kis történet is igazolja azt, hogy most már biztosan tudom, jó helyen vagyok!” „…Bár nagy kétségeim soha nem voltak afelől, hogy tényleg ezt szeretném tanulni, de az intézménylátogatások közelebb vittek ahhoz, hogy még jobban megbizonyosodjak arról, hogy igenis ezt szeretném.” A gyógypedagóguslét változása Az „integrációs cunami” (Bánfalvy, 2008) időszaka – a sajátos nevelési igényű gyermekek nagy számának megjelenése a többségi intézményekben – a társadalmi integrációt segíti elő. Ennek megvalósítása érdekében az együttneveléssel és az ezzel járó kihívásokkal együtt kell válaszokat keresni a gyermekek ellátásáért felelős szakmák képviselőknek.


81

A változásokkal együtt járó új színterek és szerepkörök elősegítik a kompetenciakörök bővülését is. A gyógypedagógusoknak meg kell állniuk a helyüket a nevelő-oktató, a konzultánsi, a tanácsadói szerepkörben, meg kell találniuk a hangot a szülőkkel, a társszakmák képviselőivel és a különböző korú kliensekkel. Magas fokon szervezik a munkatevékenységeket, helyt állnak a legkülönfélébb konfliktushelyzetekben megőrizve szakmai kompetenciahatáraikat, továbbá hasznos tagja a szakmai teameknek. A gyógypedagógus szerepkör ilyen jellegű megváltozása szükségessé teszi a gyógypedagógusképzést, azon belül a szakmai gyakorlat színtereinek változását, mely az érzékenyítésre, majd az önkéntességre helyezi a hangsúlyt. Ennek keretén belül lehetőség van arra, hogy a hallgatók megismerkedjenek új szerepkörökkel, új lehetőségekkel, új kihívásokkal, melyeket megtapasztalva szakmai választ tudnak adni a 21. század kihívásaira.

Az önkéntesség megjelenése a hátrányos helyzetű kisiskolás gyermekek tehetséggondozó programjában a Kaposvári Egyetemen A társadalmi egyenlőtlenségek leküzdésében leginkább az általános iskolákra hárul a feladat, hogy a hátrányos helyzetű gyermekeket az „utolsó padból” előbbre juttassák. Mindebben jelentős szerepe lehet az iskolarendszeren kívüli tevékenységek szervezésének, olyan hosszútávon fenntartható programok létrehozásának, melyek az alapozó szakaszra koncentrálnak a gyermekközpontúságot, az egyéni bánásmódot és a differenciált nevelést szem előtt tartva. A Kaposvári Egyetem kettős küldetés megvalósítását tűzte ki célul egy 2010-ben indult programmal: egyrészt a társadalmi felelősségvállalásban való fokozott részvételt, másrészt hosszabb távon a régió humán erőforrásának fejlesztését, ezáltal a Kaposvári Egyetem régióban betöltött szerepének megerősítését. További cél ezzel a kezdeményezéssel példa mutatása az oktatásban megvalósuló „jó gyakorlatok” területén, a gyermekek – a hagyományos iskolai keretektől és módszerektől eltérő – művészeti tevékenységekbe való bevonása, matematikai és irodalmi- anyanyelvi nevelés által tanulási kedvük és motivációjuk erősítése, rendszeres iskolán kívüli, szervezett tevékenységekhez való szoktatásuk, valamint a pozitív énkép fejlesztése. Az egyetem hallgatói számára szabadon választható kurzusként, illetve önkéntesség révén a programban való folyamatos aktív részvétel biztosítása. A tudomány területén a program működtetésével kapcsolatos tapasztalatok gyűjtése (ú.m.: helyzetelemzés, értékelés, akciókutatások, esettanulmányok stb.) további felhasználás érdekében. A kutatásokba szakdolgozó és tudományos diákköri munkát végző hallgatók bevonása, ezáltal kapcsolódás az egyetem tehetséggondozó tevékenységéhez. A program keretei és kapcsolódó események A foglalkozások a Kaposvári Egyetemen folynak heti két órában a szorgalmi időszakban. A programban résztvevő tanulók kiválogatásánál elsősorban a velük foglalkozó pedagógusok véleményére építünk, akik a gyermekek teljes személyiségének ismeretében tehetnek javaslatot a programba bekerülésre. A tehetséggondozó munkába bevont tanulók célcsoportját a kaposvári Pécsi utcai Tagiskola, illetve a Toponári Tagiskola hátrányos helyzetű gyermekei jelentik, akik magas arányban roma/cigány származásúak. A program során főképp a 3. osztálytól a 6. osztályig szorgalmazzuk a gyermekek tehetséggondozását. Bekerüléskor a korábbi iskolai eredményekről, a tanulási tevékenységekben megmutatkozó szorgalom, magatartás jellemzőiről és a matematikai, nyelvi, vizuális és/vagy zenei tevékenységek iránti érdeklődésről tájékozódunk. A csoportok szervezésénél fontos szempontnak tartjuk az alacsony létszámokat, hogy az egyénre szabott fejlesztés minél inkább megvalósulhasson. A matematikai tehetséggondozó programban a kognitív kulcskompetenciák, elsősorban a gon-

82


dolkodási képességek fejlesztése folyik geometriai rejtvényekkel, téri-vizuális képességeket és memóriát fejlesztő feladatokkal, divergens gondolkodást, kreativitást alakító játékokkal. A nyelvi tehetséggondozás során a témakörök feldolgozása mindig tartalmaz nyelvi, irodalmi, publicisztikai gyakorlatokat. A tervezésben fontosnak tartjuk a szóbeli és az írásbeli feladatok megfelelő arányát. A kooperatív technikákra alapozunk, bizonyos témakörben a projektmódszert is alkalmazzuk. A tevékenységek során előnyben részesítjük a drámapedagógiai módszereket. A zenei program középpontjában a tevékenykedtetés, a konkrét manipulációs tevékenységek (ú.m. hangszerjáték – Orff ütőhangszerek, hangszerkészítés), a zene szeretetére nevelés, zenei élmények szerzése (hangszerjáték, ének, zenehallgatás), és a zenei kreativitás fejlesztése áll, hangsúlyozottan az aktív zenélés által. A zenei tehetségsegítés feladata mindezek alapján egyrészt a gyermekek zenei adottságainak támogatása, másrészt biztosítani, hogy a zenei nevelésben rejlő személyiségfejlesztő hatások segítő tényezőként szolgáljanak a tehetséges gyermek egész személyiségének komplex fejlesztésében. A vizuális foglalkozáson nem egyszerűen a látványszerű, rajzos, reprodukciós vizuális megnyilvánulások fontosak, hanem elsősorban a kommunikációs készség fejlesztése. Ez ad lehetőséget a gyermek számára, hogy önmagát kifejezze, képes legyen a környezetével vizuális alapú üzenetváltásokra, és eligazodjon a mai audiovizuális kultúránkban. A vizuális program a feldolgozás iránya felől alkotási, közlési gyakorlatokat, a feldolgozás területei szerint közvetlen, személyes témát feldolgozó megismerő, imitáló, elemző, funkcionális, dekoratív, manipulatív és kifejező, metaforikus feladatokat tartalmaz. A programban a Kaposvári Egyetem főállású oktatói vesznek részt szintén javarészt önkéntes munkában. Egyetemünk hallgatói közül aktív önkéntes tevékenységet vállaltak az eddigiek során igen változatos formában az óvodapedagógus, a tanító és a gyógypedagógia szakos hallgatók a foglalkozások szervezésében és lebonyolításában. A tanító szakosok elsősorban műveltségterületükkel (kiemelten ének-zene és matematika) kapcsolatos tevékenységekbe voltak könnyen bevonhatók, a gyógypedagógia szakosok a vizuális tevékenységeket részesítették előnyben, míg az óvodapedagógusok az egyetemi tábor szervezésében és művészeti bemutatók lebonyolításában jeleskedtek. Szinte folyamatosan részt vettek a program munkájában kezdetben roma ösztöndíjas, majd roma szakkollégiumi tagsággal rendelkező hallgatók, tevékenységükkel segítve a szervezési munkálatokat is (pl.: gyermekek kísérete, kirándulásokon gyermekek felügyelete, kiállítások szervezése). Az elmúlt öt év során számos esemény igazolta a programban együttműködők elképzeléseinek létjogosultságát. A megvalósult projektek közül kiemelendő az első félévet záró zenés-irodalmi összejövetel – „Tavaszi zsongás” (mesejáték bemutatása, hangszeres és énekes darabok bemutatása, képzőművészeti munkák kiállítása), melyen tevékenyen részt vettek és szerepeltek a gyerekeken kívül az egyetem hallgatói is. Az első nyáron egyhetes tábort szerveztünk a tanulók számára az egyetemen, melynek központi elemei a gyermekek számára felkínált kreatív tevékenységek (bábozás, drámajáték, sporttevékenységek, képzőművészeti alkotó tevékenység, zenei kreatív játékok) voltak. Egy pályázat keretében, a Napkerék Egyesülettel együttműködve sikerült a program eszközparkját bővítenünk (ú.m.: matematikai társasjátékok, hangszerek, vizuális nevelés eszközei). Szintén e pályázathoz kapcsolódva jött létre „Tehetségnap” elnevezésű programunk, melynek délelőttjén előadásokat terveztünk, délutánján pedig a gyermekek bemutatkozása történt. A „Tehetséghíd” programsorozaton belül is bemutatkoztak gyerekeink egy matematikai foglalkozás keretében. Az egyik tanév során magyar és török Erasmus hallgatók adtak közös koncertet a gyerekeknek, és a gyerekek is művészeti programmal mutatkoztak be nekik az egyetemen. Minden tanévet a vizuális nevelésre járó gyermekek kiállításának megnyitásával zárunk, illetve a tanulók évente kirándulásokon vehetnek részt a Napkerék Egyesület szervezésében.


83

Tapasztalatok és eredmények Eredményeink közt tarthatjuk számon, hogy a hallgatók pozitív élményekről és hasznos pedagógiai tapasztalatokról számoltak be. Kiemelték, hogy olyan foglalkoztatási formákat és módszereket ismerhettek meg, amelyekre eddigi gyakorlataik során nem volt lehetőségük. Az oktatók véleménye alapján több gyermeknél határozottan nyomon követhető volt pl. az önbizalom növekedése, a fegyelmezett viselkedésre való törekvés, az érdeklődés fokozódása, a másik elfogadása és tolerálása, az önfegyelem fokozódása. A munka során egyes területek esetében (pl. matematika) egyértelművé vált, hogy csak hosszabb távon érhetünk el tartós eredményeket. Az iskolák visszajelzései szerint a program kimondottan jó hatással van a tanulókra mind magatartásukat, mind szorgalmukat és tanulmányi eredményüket tekintve. A gyermekektől vizuális feladatban érdeklődtünk a program sikerességét illetően. Rajzaikból egyértelműen pozitív hozzáállás tükröződött. Kiemelten pozitívan értékelték a zenei és az irodalmi foglalkozásokat. Több gyermeknek a buszozás és az egyetemen a számítógépek jelenléte is pozitív élményt jelentett. Végeztünk egy, a tanulók pályaképével kapcsolatos rajzos felmérést is („Mi szeretnék lenni?”). Ennek során megállapítottuk, hogy a gyerekek mindegyike rendelkezik korának megfelelő elképzeléssel jövőjét illetően. A lerajzolt foglalkozások közt a rendőrtől az erdészig, az orvostól az ügyvédig találtunk elképzeléseket. Egyetlen irreális, vagy nem tanuláson, majd munkán alapuló választott szakma sem jelent meg. A rajzokhoz kapcsolódó szóbeli kikérdezés alkalmával az is kiderült, hogy a gyermekek pályaválasztását jelen esetben pl. nem a szakma anyagi vonzata motiválja, és mindannyian tisztában vannak azzal, hogy céljaik eléréséhez tanulniuk kell. A gyermekek érdeklődése és motiváltsága a program iránt töretlen, létszámuk csak külső okok miatt (pl. költözés, iskolaváltás) változik, de így is kiegyenlítettnek mondható. Egy, a matematikai tehetséggondozásra kezdetektől járó gyermekünk felvételt nyert a Csányi Alapítvány tehetséggondozó programjába, míg egy hallgatónk, aki önkéntesként több alkalommal is tevékenykedett, e program révén került előnybe álláskereséskor. Természetesen e kezdeményezés hosszabb távú célkitűzései az eltelt idő alatt még nem valósulhattak meg maradéktalanul. Ugyanakkor ez a néhány év is olyan eredményeket hozott, amelyek mindenképpen igazolják létjogosultságát és tükrözik a társadalmi szereplők együttműködésének és az önkéntes munkának az eredményességét.

A hátrányos helyzetű egyetemisták tehetséggondozó programja Az egyetemi tehetséggondozó program egyik fő célkitűzése, hogy a felsőoktatásba bekerülő, szociokulturális hátránnyal rendelkező tehetséges fiatalok számára esélyegyenlőséget biztosítson. Egyre több hallgató kerül be intézményünkbe, aki nehézségekkel küzd, mivel családja nem támogatja továbbtanulási szándékát, tudományos életpálya iránti elkötelezettségét. Az alacsony képzettségű, rossz anyagi körülmények közt élő szülők szemében értéket nem a tudományos kutatói tevékenység jelenti, hanem a rövid idő alatt megszerezhető, megélhetést biztosító szakképesítés. A tehetségek fejlesztésére egységes sémát nem lehet felállítani, azonos módszert nem lehet alkalmazni, mivel minden ember más személyiség; eltérő adottságokkal, öröklött tulajdonságokkal rendelkezik. (Gábrity, 2011). A felsőoktatásban végbemenő tehetséggondozás kicsit eltér az általános tehetségfejlesztéstől, sajátos módszerek épültek be a gyakorlatba. Célja a tudományos kutatásra történő felkészítés, a szakma megújítása, valamint a módszertani lehetőségek gyarapítása, korszerűsítése. A program sikerét döntően befolyásolja, hogy a mentorálás mellett milyen feltételeket és önfejlesztő lehetőségeket biztosítunk a hallgatók számára saját képességeik felismeréséhez, a tudományos és módszertani kreativitásuk kibontakoztatásához (Bencéné – Bertalan, 2015)

84


Ebben az életszakaszban sem bizonyul a tehetséggondozás könnyű, zökkenőmentes feladatnak, mivel a hallgatók és az oktatók között egyre kevesebb a személyes kapcsolat. Előfordulhat, hogy felsőoktatási tanulmányai során egy diák kizárólag előadás alkalmával találkozik tanárával, és csak a vizsgán, egyetlen alkalommal a félév folyamán nyílik lehetőség a szakmai verbális kommunikációra. (Bencéné, 2011) Célunk, hogy a szociokulturálisan hátrányos helyzetben élő fiatalokat a tehetségazonosítás ne zárja ki tehetséggondozó rendszerből. Az ő esetük nem elég, hogy a rendszeren keresztül kapnak egy levelet. A honlapon keresztül sem elegendő az információ nyújtás. Személyesen kell megszólítani az intézménybe kerülő hallgatókat, hogy bemutassuk számukra a felsőoktatás világát. Közösen tűzzük ki a reális célokat, és segítünk megtervezni a cél elérésének útvonalát. A program első eleme a hallgatók motivációjának, érdeklődésének felkeltése a tudományos kutatás iránt, mivel ők a hátrányukból adódóan nem hozzák magukkal a családból a szakmai elmélyülés igényét. Karunk ifjú kutatói előadásokat tartanak, amelyekben több szemszögből bemutatásra kerül a kutatói tevékenység, a kortársak szemszögéből kerülnek az értékek megvilágításra. Vitaindító filmvetítés, hallgatói előadás után kerül sor a kötetlen beszélgetésre, ahol lehetőség nyílik a szakmai kapcsolat mellett a személyes kapcsolatok kialakítására. A négy környezeti változó pozitív hatása A tehetségfejlesztés során fontos szerepet játszó négy környezeti változót – a családot, az iskolát, a kortárscsoportot és az általános társadalmi környezetet – tartalmazó tényezőcsoport pozitív hatását igyekszünk kihasználni és erősíteni. Azonban a szociokulturális hátránnyal rendelkező hallgatóknak eltérően kell megközelíteni a négy tényezőt, mivel esetükben nem mindig lehet alapozni azok meglétére. (Tóth, 2006) A család közvetlen támogató szerepére nem lehet számítani, mivel sok esetben az elvárttal ellentétes értékrendszert preferálnak, számukra a tudományos élet a felsőoktatás világa ismeretlen. Az intézmény ösztönző hatását erősíteni kell, hogy ezzel lehessen kompenzálni a családi értékdilemmát. A tudományos rendezvényeinkkel igyekszünk megerősíteni az új értékrendszert. A hallgatóink nem csak a közönség soraiban ülhetnek, hanem először rendezőként, szervezési feladatokat látnak el, majd később teljes jogú ifjú kutatóként mutathatják be posztereiket, első referátumaikat, majd előadásaikat. A kortárscsoport motiváló hatása kiemelkedően fontos, különösen az, hogy ne a saját lakóhelyén élő kortársak befolyásolják szemléletét, döntését, hanem a felsőoktatásban tanuló diáktársak közvetítsék számukra a tudományos, szakmai értékszemléletet. A kortársak jelenlétét a TDK-s hallgatói képviselők biztosítják. Minden szaknak van egy hallgatói felelőse, aki felkeresi és maga köré gyűjti az érdeklődő diákokat. Különös felhívó ereje van az országos döntőben már szerepelt hallgatók élménybeszámolójának. A társadalom hatása az elismerésben, megbecsülésben nyilvánul meg, abban az esetben, ha az egyetem „külvilága” is értékként tekint a tudományos kutatásokra. Ezen a területen még adódnak hiányosságok, igyekszünk szoros kapcsolatot tartani a helyi médiákkal, hogy mindenki számára érthetővé tegyük kutatásaink létjogosultságát. A kutatási téma, a mentor és a hallgató egymásra találása után elkezdődik a műhelymunka. A tanszékeken folyó hallgatói kutatói tevékenységet a tanszéki TDK felelős oktató fogja össze, a hallgatói munka továbbküldéséről azonban a tanszékvezetővel közösen döntenek. Amennyiben a szűkebb kör szakmai elismerését kivívta az ifjú kutató, bekerül a kari háromlépcsős hallgatói kutatói rendszerbe.


85

Szakmai műhely A szakmai fejlődést segíti az ifjú kutatói tehetségek számára a Csokonai Tehetséggondozó Hallgatói Tudományos Műhely, ahol a műhelymunka során a hallgatók bevezetést nyernek a pedagógiai kutatás alapjaiban, prezentációkészítési gyakorlaton, kommunikációs, retorikai, és önismereti tréningeken vesznek részt. A szakmai legkiválóbb képviselőivel nyílik lehetőségük tudományos vitára, eszmecserére. A műhely hozzájárul az eredményes tehetséggondozáshoz, az egyéni sajátosságokhoz alkalmazkodó tehetségsegítést teszi lehetővé. A foglalkozások keretében minden érdeklődő hallgatónak lehetősége nyílik a tananyagon túlmutató kutatásmódszertani ismeretek megszerzésére, retorikai- és, személyiségfejlesztő tréningen valamint prezentációkészítési gyakorlatokon történő részvételre. Itt készülnek el az első absztraktok, előadások és publikációk. Itt tanulják meg a hallgatók azt is, hogy hogyan kell megjelenni, öltözködni a tudományos rendezvényeken. Szituációs játékok keretében gyakorolják, hogy hogyan lehet kötetlen szakmai beszélgetést folytatni kutatókkal, tudományos szaktekintélyekkel. A tanszéki műhelyekben folyó kutatásoknak, módszertani csoportok kreatív újító tevékenységének aktív részesei a demonstrátorok, akik a legkiválóbb szakemberek segítségével nyernek bevezetést a legújabb kutatások világába. Az anyagi támogatás mellett megismerkedhetnek a hallgatók a felsőoktatásban folyó munkarenddel, a munkahelyi környezetben szocializálódnak. A kezdetek után a kutatói életút folytatását a doktori iskolák biztosítják a legkiemelkedőbb tehetségek számára. A későbbiekben a kiemelkedő ifjú kutatók szakmai fejlődését a posztdoktori pályázatok, az oktatói, kutatói, hazai és külföldi ösztöndíjak támogatják. Személyes kapcsolatok A mentori feladatokat végző oktatók közös célja, hogy minden intézményünkbe belépő hallgatónak segítse megtalálni azt a területet, ahol kiemelkedő teljesítményt tud nyújtani; fel tudja ismerni, hogy miben tehetséges, és támogatást kapjon ahhoz, hogy megtalálja az egyéniségéhez legjobban illő területet. A származás, a családi környezet, a területi adottság nem lehet akadálya annak, hogy a tehetség kibontakozhasson. A tehetség fogalma sokrétű, árnyalt, iskolarendszerünkben ennek ellenére mindig tantárgyakhoz kötve keresik és választják ki a tehetségeket. A tehetségek sorsát legtöbbször a szülők, lelkes rokonok és a pedagógusok egyengetik, azonban a hátrányos helyzetű tanulóknál nem lehet ezt a feladatok a családra hárítani. Kiemelten nem tartozik senkinek a kötelességei közé ez a feladat, de szerencsére számos olyan empatikus, szociális problémákra érzékeny tehetségsegítő tevékenykedik, aki felkarolja a hátrányos helyzetű fiatalokat. Sok esetben nincs is másra szükség, csak az egyenlő feltételek biztosítására, hogy a kiemelkedő képességek szabadon fejlődhessenek. Gyakran önkéntes alapon, lelkesedésből történik a tehetségek fejlesztése, eredményt kényszerből nem lehet elérni. A tudományos ötletbörzén a hallgatók már az első napon megismerik az oktatók által felajánlott témákat, kutatási területeket. Az első félévben elindul a keresés; célunk, hogy olyan oktatók és hallgatók találjanak egymásra, akiket nem csak a tudományterület köt össze, hanem emberileg is jól megértik egymást. A tudományos diákköri tevékenységet folytató hátrányos helyzetű tanulóknak a szakmai segítség mellett fokozottabban szüksége van a lelki támogatásra, mivel a család segítségére, ösztönzésére nem számíthatnak. Sokszor adódik nem csak a kutatásban, hanem a felsőfokú tanulmányok során is nehézség, ahol a megértő személyes segítség sokat tehet a siker érdekében. Az évfolyamtársak példamutatásának, támogatásának is nagyon fontos szerepe van a tudományos kutatásra ösztönzésben, valamint a felsőoktatásba történő szocializációban, az egyetemi, és a kollégiumi

86


életbe történő beilleszkedés támogatásában. A végzés évében sem szabad magára hagyni a hátrányos helyzetű hallgatókat, kiemelkedő jelentősége van a karrier tanácsadásnak, amely megkön�nyíti a fiatalok számára az álláskeresést, a pályakezdést és a munkahelyi szocializációt. Eredmények A hátrányos helyzetű hallgatóink esetében a sikerek tekintetében nem léteznek tudományosan mérhető eredmények. Úgy véljük azonban, hogy egy ember sikere, szemléletváltása, élete céljának megtalálása is nagy eredmény. Hazánkban sok tehetséges ember születik, nem szabad hagyni, hogy a hátrányos helyzettel induló fiatalok különleges adottságai rejtve maradjanak. Vigyáznunk kell azonban arra, hogy az átlag feletti képességekkel rendelkező fiatalok el ne vesszenek. Segítenünk kell, hogy megtalálják képességeik kibontakoztatásához a legmegfelelőbb tanármestert: egy olyan mentort, aki példaképként követendő, aki tudja, érzi, hogy mikor kell a tehetséget magára hagyni, hogy szellemisége, kreativitása szabadon szárnyalhasson, aki érzi, hogy mikor kell mentoráltja mellé állnia, számára lelki támaszt, vagy szakmai segítséget nyújtani, valamint a háttérből kutatásait támogatni. Ilyen mentorokra lenne szükség ahhoz, hogy a hátrányos helyzetű fiatalok a megfelelő támogatás kaphassák felsőoktatásban.

Hivatkozások Bánfalvy Csaba (2008): Az integrációs cunami. Tanulmányok a fogyatékos emberek iskolai és társadalmi integrációjáról. ELTE Eötvös Kiadó Kft., Budapest. Bencéné Fekete Andrea (2011): A tudományos kutatásra nevelés a felsőoktatásban. in: Tehetséggondozási Workshopok a Kodolányi János Főiskolán 3. Székesfehérvár, 11-19. Bencéné Fekete Andrea – Bertalan Péter (2015): Tudás-, tehetség- és tanulóhálózatok új dimenziói. Kaposvári Egyetem Pedagógiai Kar, Kaposvár. Czike Klára – Bartal Anna Mária (2004): Nonprofit szervezetek és önkéntesek – új szervezeti típusok és az önkéntességet végzők motivációi. Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Piliscsaba. http://www.bmoc.hu/sites/default/files/szakirodalom/nonprofit_szervezetek_es_onkentesek.pdf [2015. 06.25] Czike Klára Dr. – F. Tóth András (2006): A Magyarországi Önkéntesség Fejlesztési Stratégiája. Önkéntes Központ Alapítvány, Budapest. Fénye Hajnalka – Kiss Gabriella (2011): 2011 – az Önkéntesség Európai Éve. Az önkéntesség társadalmi jelensége és jelentősége. Debreceni Szemle 2011/19, 4. szám. 360-368. Mesterházi Zsuzsa (2001): A gyógypedagógiai nevelés mint terápia. Iskolakultúra. 2001/2, szám. 29-33. Révai Kata (2014): A kadarkúti kistérség animátorával készített interjú (2014. december 10.). Kézirat. Tóth László (2006): A tehetségfejlesztés kisenciklopédiája. Pedellus Tankönyvkiadó, Debrecen.

A pedagógusjelöltek önkéntes társadalmi szerepvállalása a Kaposvári Egyetemen

Recommend Documents