A Pécs, Tettye téri reneszánsz villa és derviskolostor éremanyaga

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve

53

115-124

Pécs, 2015

A Pécs, Tettye téri reneszánsz villa és derviskolostor éremanyaga Nagy Balázs1 – Princz Diána2 1Ferenczy

2Magyar

Múzeum, H-2000 Szentendre, Kossuth L. u. 5. Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeuma, H-2025 Visegrád, Fő utca 23-29. e-mail: [email protected]; [email protected]

Bevezetés A lelőhely a Tettye városrész északi felében, annak fennsíkján található. A megelőző régészeti feltárásra a Tettye park felújítása és Pécs Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerése kapcsán 2009-2010 években kerülhetett sor. A megelőző régészeti feltárást a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat, Kárpáti Zoltán vezetésével végezte el (Kárpáti 2010a,b). Jelen tanulmány egyúttal a 2009-2010. évi régészeti feltárás éremanyagát, valamint a korábbi kutatásokból származó érmeket is vizsgálja.

Kutatástörténet Az épületben 2010. évig összesen négy alkalommal került sor régészeti feltárásra. Köztük tervásatásokat és megelőző régészeti feltárásokat is említhetünk (Parádi 1959, Nagy 2003, Gere 2004). Az épületet és környezetét a Janus Pannonius Múzeum Fülep Ferenc vezetésével, tervásatás keretében 1957-ben kezdte el feltárni. A feltárás elsősorban az épület északkeleti felére, valamint részben annak környezetére irányult. A feltárás alaposságának köszönhető, hogy ez alkalommal érmet is találtak. A kutatási eredményeket Parádi Nándor tanulmányából ismerjük (Parádi 1959: 129–134.). A Janus Pannonius Múzeum, Nagy Erzsébet vezetésével leletmentő munkát végzett, amit élet- és balesetvédelmi, műemlékvédelmi szempontok indokoltak. A leletmentő munkára az udvar északnyugati sarkában, annak nyugati falánál került sor. A munkálatok során régészeti leletanyag nem került elő (Nagy 2003). A romosan álló épület állagmegóvási tervei közt szerepelt, hogy az eróziónak kitett déli-délkeleti részt támfallal erősítsék meg. Ennek kapcsán 2004-ben Gere László a beruházási tervek szerint érintett területen, négy kutatóárokban végzett megelőző régészeti feltárást és falkutatást. A feltárás leletanyagát nem ismerjük (Gere 2004, 2005).

116

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015)

Módszer és leletanyag Az érem, mint régészeti lelet datálás szempontjából kiemelt fontossággal bír, mely elsődleges keltező értékű információval láthatja el a régészt akár egy rétegre, objektumra vagy a lelőhely egészére vonatkozóan is. A pénzzel való keltezésnél figyelembe vettük, hogy ezek a tárgyak kibocsátási és használati idővel is rendelkeznek (Torbágyi – Tóth 2011: 431.). A használati idő esetenként akár több száz évre is nyúlhat, így az az információ, amit egy rétegre vonatkozóan szerezhetünk, annak zártsága és a többi tárgycsoport vizsgálata nélkül – némely esetben – bizonytalannak tekinthető. Amennyiben a vizsgált lelőhelyről kellő mennyiségű keltező értékű mintával rendelkezünk, úgy a település használati ideje – az éremanyag segítségével – nagy pontossággal meghatározhatóvá válik. Annak érdekében, hogy megbizonyosodjunk az éremanyag időbeli megoszlásának hitelességéről, egyéb forráscsoportok vizsgálatának bevonása is indokolttá válhat. A következőkben az éremanyagot numizmatikai és történeti szempontokat alapul véve elemezzük, értelmezzük. Amint azt már a fentiekben említettük, a reneszánsz villában elsőként Fülep Ferenc 1957-ben végzett régészeti kutatást, mely során II. Mátyás uralkodása alatt, 1619-ben kibocsátott denár is előkerült. A feltárási eredményeket ismertető Parádi Nándor – az említett érem segítségével – egy lépcsőalapozásnak azonosított faltömb építési idejét a török korra határozta meg (Parádi 1959: 130.).

Az éremanyag A szakfelügyelettel egybekötött megelőző régészeti feltárás során szisztematikus műszeres leletfelderítés módszerével kutattuk fel a földben rejlő fémtárgyakat. A módszeres kutatás a szakfelügyeleti és a feltárási munkálatokra egyaránt kiterjedt. Ennek köszönhetően a 2009-2010. évi régészeti munkálatok alkalmával 16 db pénzt találtunk. A megelőző feltárás a reneszánsz villa keleti szárnyának déli felét, a déli szárnyat, az udvar egy részét, valamint a nyugati szárny nagyobb részét érintette (1. ábra). A feltárásból származó éremanyag megoszlásában római kori, középkori, valamint kora újkori pénzeket találunk. (Az érmék meghatározásához az alábbi szakirodalmakat használtuk fel: Gyöngyössy – Winter 2007, Huszár 1979, Pávó 1986, Réthy 1907, Sutherland – Carson 1981, Unger 1997, 2000.) A lelőhely modernkori rétegeit a 20. század első harmadában kibocsátott aprópénzek keltezték.

1. ábra: A megelőző feltárás összesítő alaprajza (Kárpáti 2010 alapján)

A Pécs, Tettye téri reneszánsz villa és derviskolostor éremanyaga

117

A 4. szelvényből 7 db érem, a 3. szelvényből 2 db, a 6. szelvényből 4 db, a 2. szelvényből 1 db került elő. (1. ábra). A feltárásból származó 2 db érem elsődleges kontextusa nem ismert, ezek a meddőből kerültek ki. A 4. szelvényéből származó 7 db pénz egy rétegből származik. Közülük 5 db szinte egymás mellől és közel azonos mélységből került elő (2. ábra).

A 4. szelvényben talált érmek elhelyezkedése (Kárpáti 2010 alapján)

Az éremanyag elemzése Az elemzés során az épülethez köthető teljes pénzanyagot tanulmányoztuk. Az éremanyag időbeli megoszlását pénztörténeti korszakok szerint, valamint az éremforgalom alapján is megvizsgáltuk. Az alábbi diagram (3. ábra) a pénztörténeti korszakokon túl, Pécs város történeti eseményeihez is igazodik. Ennek tükrében a történeti eseményekhez köthető megoszlás is vizsgálhatóvá vált. A Jagelló korból egy pénz került elő, míg az ezt követő 1516-1543 közötti időszakokból egy sem. A korszakok közül a következő időszakot 1543, azaz Pécs elfoglalásától Szigetvár ostromáig számítjuk (Varga 2009: 64–81.). Ebből az időszakból két rézből készült I. Ferdinánd denár utánveretét is megtaláltuk, melyek készítését az 1543-1566

3. ábra: Pénztörténeti korszakok szerinti megoszlás

118


4. ábra: A pénzforgalom időbeli megoszlásának alakulása

közötti évekre határoztuk meg. E korszak veretei között még egy 1544-ben kibocsátott I. Ferdinánd ezüst denárt is említhetünk. Az 1608-1620 közötti denár tartozik, melyek II. Mátyás uralkodása alatt lettek kibocsátva. A pénztörténeti korszakok 1543-1640 közötti megoszlásában azonosság figyelhető meg. Az 1640 utáni időszakból származó pénzek száma csökkenő tendenciát mutat, az 1664-1686 közötti évekből már egy sem került elő. A korszakokat egy 1688-1689 között kibocsátott oszmán mangir zárja. A pénztörténeti korszakokból levont megfigyelések a rétegtani vizsgálatok eredményeivel összevetendők, értelmezendők. A következő vizsgálati módszerrel az épület pénzforgalmának intenzitására is választ kapunk. A fenti tüskediagramon (4. ábra) anyaguk szerint különböztettük meg az egyes pénzeket. Az ezüst denárokból biztos következtetések vonhatunk le, amelyek közül a legkorábbi 1509-ben került kibocsátásra. A kora újkori veretek közt a denárok hamisítványait is megtaláljuk, melyek biztos keltezésre nem alkalmasak. Egyes pénzeket, mint pl. a hamis vereteket csak kibocsátási időhöz tudtuk kötni, így ezek valószínűsített készítési idejét a pénzforgalmi diagramon – a darabszám és az évek függvényében – csak átlagolva tudtuk megjeleníteni. A török megszállás időszakából folyamatosan vannak vereteink. A diagramból kitűnik, hogy az ezüst denárok az 1610 utáni évektől kezdve sűrűsödnek. A legkésőbbi ezüst denárt III. Ferdinánd uralkodása alatt, 1649-ben verték. A feltárásból származó legkésőbbi pénzt 1688/1689 között Szarajevóban bocsátották ki. A következő diagram segítségével a pénzek címlet szerinti megoszlását vizsgáltuk (5. ábra). A diagram megkülönbözteti a magyar denár mintájára készült hamis pénzeket, az ezüstből készült magyar denárokat, és a kora újkori oszmán pénzrendszerbe sorolható mangirt és akcsét. Az oszmán pénzek között egy 1622-1623 és egy 1638-1639 között kibocsátott akcsét is említhetünk. Az akcsék jellemzően ezüstből készültek, azonban ezek réz veretek, aminek okául az Oszmán Birodalom 1640 körüli években begyűrűző monetáris válságát említhetjük. Előszelét már 1622-től kezdve érezni lehetett az Oszmán Birodalom által elfoglalt magyarországi területeken (Buza 1999: 236–237.). Érdekes, hogy a legkésőbbi pénz egy 1688/1689 között kibocsátott oszmán mangír. Bár Pécs már mintegy 3 éve felszabadult a török uralom alól, a kialakult kereskedelmi kapcsolatok továbbra is működhettek.


119

5. ábra: Az éremanyag címlet szerinti megoszlása (Nagy 2014: 309.)

Az érmek meghatározása révén lehetőségünk nyílt a régészeti objektumok betöltődése mellett néhány réteget is szűk időhatáron belül keltezni. A 6. ábra diagramja a rétegekből és objektumból előkerült pénzeket ábrázolja. Az első réteg, melyet vizsgálunk a STR 92. A réteg keltezéséhez összesen 7 db pénz állt a rendelkezésünkre. A legkorábbi veret II. Constantius császár által kibocsátott pecunia maiorina, melyet a Kr. u. 355-361 közötti években bocsátottak ki. Az érem másodlagos kontextussal rendelkezik, így a vizsgált rétegre vonatkozóan keltező értéke nincs. A STR 92 réteghez köthető pénzek az

6. ábra: A rétegek keltezése pénzzel

120


1509/1639 közötti időszakot foglalják magukba. Amennyiben alapul vesszük a rétegtan szabályait, úgy azt mondhatjuk, hogy az 1638-1639-ben vert akcse idejében a 150 évvel korábban kibocsátott magyar ezüst denár még a pénzforgalom részét képezhette. Ennek viszont ellentmond a denárok rendkívül jó állapota (Kat. 5.28735.92.3, 5.28735.92.4). A pénzforgalomra jellemző és az abból adódó kopásnyom nem figyelhető meg rajtuk. Mindezek alapján azt tartjuk valószínűbbnek, hogy a 17. század első felének végére keltezhető réteg létrejöttekor korábbi objektumokat bolygathatott meg. Ennek során keveredhettek a STR 92 rétegbe a korábbi veretek. Ugyaninnen egy – két helyen is átlyukasztott – rézből készült denár is előkerült (Kat. 5. 28735.92.9). A denár két szélén egy-egy kisméretű kör alakú lyuk található, ami arra enged következtetni, hogy felfűzve viselték. Egy korabeli forrás szerint a vallási ünnepeken a nők táncoltak, hajukba pénzérméket, fém medálokat kötöttek, ami csilingelő hangot adott (Adorján 2000). A vizsgált rétegből előkerült legkésőbbi veret egy 1638/1639 között kibocsátott török akcse (Kat. 5.28735.92.5). Az STR 98 rétegből két magyar évszámos ezüst denár került elő, az egyiket (Kat. 5.28735.98.6) 1578-ban, a másikat (Kat. 5.28735.98.5) 1626-ban verték. Az STR 98 réteg a vízgépészeti rendszer részét alkotó, patkó alakú faltömb belsejének a betöltődési rétege, amit a pénzek segítségével az 1626 utáni évekre tudtunk keltezni. Így ezek a pénzek egymáshoz képest kb. 48 évet tölthettek a pénzforgalomban (Nagy 2014: 307– 308.). Az árnyékszékhez két betöltési réteg tartozott: STR 115, STR 131. Az STR 115, az objektum legfiatalabban keletkezett rétege, melynek színe és összetétele eltért az alatta levő STR 131-től. Az objektum betöltése a feltárás során bolygatatlannak bizonyult, így a belőle származó nagy mennyiségű, érmekkel keltezett leletanyag zárt kontextusból származik. Az objektumból két magyar hamis réz denár, illetve két magyar ezüst denár is előkerült (Nagy 2014: 307–308.). Az ezüstpénzek 1615-ben (Kat. 5.28735.115.111) és 1649-ben (Kat. 5.28735.115.112) kerültek kibocsátásra. Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy az objektum betöltődése az 1649 utáni években történt meg. Az érmek terminus post quem keltezik az objektumból előkerült leletanyagot. A pénzek egymáshoz viszonyítva 34 évet tölthettek el a pénzforgalomban. Az STR 132 rétegből csupán egy pénz került elő, amelynek keltezése e tárgycsoport alapján bizonytalan. Az 7. ábra a hódoltság kori (1543-1686) éremanyag összetételének megoszlását szemlélteti. A vizsgált időszakból két érmet sorolhatunk a hódoltság kori oszmán pénzek közé, míg tizenkettőt a Magyar Királyság által kibocsátottakhoz.

7. ábra: Az éremanyag kibocsátó szerinti összetétele (1543-1686)


121

Összegzés A püspöki palotát a történeti források alapján több építési fázisra oszthatjuk (Nagy 2014: 309–310.). A reneszánsz villa építését a kutatás Szatmári György püspökségéhez köti és az 1509 utáni évekre határozta meg (Reéh 1911: 130., Farbaky 2002: 55., Gere 2005: 267.). A reneszánsz villa építésétől (1509-) a török foglalás idejéig (1543) tartó periódusba csupán egy denár sorolható, amely a komplex keltezés alapján másodlagos kontextust sejtet. A forrásokból ismerjük, hogy a külvárosokat 1566-ig főként magyarok lakták (Varga 2009: 104.). A Budai külváros lakosságának összetételére ez csak kisebb részben igaz, mivel itt egy kiépült iparnegyeddel is számolnunk kell (Varga 2009: 107.). Ebben a korszakban Szigetvárról kiindulva többször támadták a várost, illetve egyes török létesítményeket is (Gyöngyössy 2004: 46., 73–74., 107., Nagy – Tóth 2013, Varga 2009: 80.). Az épület e korszakát (1543-1566) három veret fémjelzi. A korabeli források arra vonatkozóan is információval látnak el bennünket, hogy a külvárosokat jobbára csak Szigetvár elfoglalása után lakta be a hódító népesség (Varga 2009: 59., 82.). Az épület utolsó történeti periódusa 1566-tól 1664-ig tart. Ebben a korszakban az egykori reneszánsz villa derviskolostorként éli második fénykorát, amikor is az épületen belül számos átalakítást is végeztek (Nagy 2014: 310.). E korszakot összesen 10 db érem, köztük magyar és oszmán pénzek is keltezik. 1664. január 28-án a külvárosokat felszabadították, így a kolostor felhagyását is ezzel az eseménnyel hozhatjuk összefüggésbe (Varga 2009: 173.). Az érmekből levonható következtetések alapján az árnyékszék és a vízmedence betöltődését is erre az időszakra keltezhetjük (Nagy 2014: 310.).

122


1. táblázat: Összefoglaló adatok


123

Irodalom Adorján I. 2000: Boldog istenként élni: az iszlám misztika, a szúfizmus az anatóliai török népi vallásban. - In: Barnaföldi Gábor Archívum. Budapest, 2000. http://terebess.hu/keletkultinfo/adorjan2.html 2012. november 3. Buza J. 1999: Az Oszmán Birodalom monetáris válságának magyarországi hatása. - In: Ulrich A. (szerk.) Numizmatika és tártudományok III: 229–242. Farbaky P. 2002: Szatmári György, a reneszánsz mecénás. - Egy főpap műpártoló tevékenysége a Jagelló-kori Magyarországon. Művészettörténeti Füzetek 27: 205. 150. ábra. Gere L. 2004: Pécs-Tettye. Szatmári villa. - Kutatási dokumentáció, ÁMRK-1658/2004. Gere L. 2005: Pécs, Tettye. - In: Kisfaludi J. (szerk.): Régészeti kutatások Magyarországon 2004. Budapest, pp. 267–268. Gyöngyössy M. 2004: Altin, Akcse, Mangir… Oszmán pénzek forgalma a kora újkori Magyarországon. Budapest, pp. 1–111. Gyöngyössy, M. – Winter, H. 2007: Münzen und Medaillen des ungarischen Mittelalters 1000-1526. - Wien, pp. 1–270. Huszár, L. 1975: Corpus Nummorum Hungariae 1526-1657. - Budapest, 168 p., 24 tábla. Huszár, L. 1979: Münzkatalog Ungarn. Von 1000 bis heute. - Budapest, 365 p. Kárpáti Z. 2010a: Pécs, Tettye tér, Szatmári-palota. - In.: Tájékoztató a K.Ö.SZ. 2009. évi tevékenységéről (2010) 16 p. Kárpáti Z. 2010b: Ásatási dokumentáció. Rajz- és fényképnyilvántartás. - In: Kulturális Örökségvédelmi Központ. Nagy E. 2003: Pécs-Tettye 2003. - Dokumentáció. KÖH, NyTI 1795/2003. Nagy B. 2014: A Tettye téri reneszánsz villa és a 2009. évi megelőző régészeti feltárás eredményei (Pécs, Baranya megye). - In: Rácz T. Á. (szerk.): A múltnak kútja. Fiatal középkoros régészek V. konferenciájának tanulmánykötete. Szentendre, pp. 303–312, 435–440, 469–470. Nagy B. – Tóth Zs. 2013: 16. századi pénzlelet Pécsről. - In: Varga M. (szerk.): Fiatal Középkoros Régészek IV. Konferenciájának Tanulmánykötete. A Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 2: 251–266. Parádi N. 1958 (1959): Beszámoló a pécsi Tettyén 1957. évben végzett ásatásról. - A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, pp. 129–134. Pávó E. 1986: Török pénzek a hódoltság kori Magyarországon. - Budapest, pp. 1–111. Reéh Gy. 1911: Részletek a Tettye monográfiájából. - In.: "Pécs-Baranyamegyei Múzeum Egyesület" Értesítője 4. (1911.) pp. 127–136. Réthy L. 1907: Corpus Nummorum Hungariae. Magyar Egyetemes Éremtár. II. kötet. - Vegyesházi királyok kora. Budapest, 45 p., 28 tábla. Sutherland, C. H. V. – Casrson, R. A. G. 1981: The Roman Imperial Coinage. VIII. Volume Torbágyi M. – Tóth Cs. 2011: Numizmatika. - In: Müller R. (Főszerk.): Régészeti kézikönyv. Budapest, pp. 417–435. Unger E. 1997: Magyar Éremhatározó. I. kötet (1000-1540). - Budapest, pp. 1–241. Unger E. 2000: Magyar Éremhatározó. II. kötet (1526-1740). - Budapest, pp. 1–261. Varga Sz. 2009: Írem kertje. - Pécs története a hódoltság korában, 1526-1686. Pécs, pp. 1–220.

124


Coins from the Pécs, Tettye square’s renaissance villa and dervish monestery Balázs Nagy – Diána Princz The site is in the terrace of the north part of Tettye. The preceding excavation could be released in connection with the Tettye park in 2009-2010. The leader of the excavation was Zoltán, Kárpáti from the Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat. Present study is trying to analyse the coin material from the 2009-2010. year’s excavation and from the earliest excavations. A bishop’s palace can be divided into several phases of construction by the historical sources. Construction of the renaissance villa connects to George Satmar bishopric and determined after the year of 1509. The construction of the renaissance villa’s first period hold from 1509 until the Turkish occupation (1543). Only one denarius can rate into this period. The second period started in 1543 and finished in 1566. The sources we know that the suburbs mainly inhabited by Hungarians until 1566. In this period the town and the Turkish facilities attached many times from Szigetvár. Three coins came from this period (1543-1566). The contemporary sources also give information on us, that the suburbs mostly populated by the invaders after the capture of Szigetvár. This information is only partially true, because we had to reckon with a fully built industrial quarter. The last period of the building was between 1566-1664. This period was the former renaissance villa second golden age, and it functioned as dervish monestery, when several reconstructions carried out inside the building. Ten piece of coin (Turkish and Hungarian) dated this period. On 28 January of 1664 the suburbs disangaged, so the abandoning the monestery also may be linked to this event. By the coins the lavatory and the catchment loading dated to this period.

A Pécs, Tettye téri reneszánsz villa és derviskolostor éremanyaga

Recommend Documents