MINDENNAPI ÉLETÜNK A parkok szerepe a városi életminőség javításában Tárgyszavak: városi zöldterület; várostervezés; fenntarthatóság; park; életminőség; árképzés; lakásár. A természeti környezet megőrzésére irányuló nemzetközi erőfeszítések középpontjában főképpen a nagy kiterjedésű, biológiailag sokrétű (biodiverz) és viszonylag érintetlen ökológiai rendszerek, vagy a kipusztulástól fenyegetett növény- és állatfajok állnak. Kevesebb tudományos és politikai figyelem irányul viszont az emberi lakó- és munkahelyek közelében lévő természetre, a kis terjedelmű városi zöld területekre és azoknak a városlakókra gyakorolt jótékony hatására. A városok fenntarthatóságára és regenerálására vonatkozó stratégiák főképpen az emberi építményekkel foglalkoznak. A városi zöld területek megbecsülésének hiánya sok városban költségvetési megszorításokban is tükröződik. Pedig az egyre inkább urbanizálódó társadalomban a városi parkok és a zöld területek az életminőség szempontjából stratégiai fontosságúak. Egyre több tapasztalat tanúskodik arról, hogy a természet jelenléte a városban sokféle módon javítja az életminőséget. A levegő és a víz tisztításán, a szél és a zaj megszűrésén vagy a mikroklíma stabilizációján túlmenően, a természeti területek társadalmi és lélektani hasznot is hajtanak, ami létfontosságú a modern városok lakhatósága (fenntarthatósága) és a városlakók jó közérzete szempontjából. A parkban sétáló városlakó stressz-szintje csökken, gondolataiba mélyed, szinte megfiatalodik, béke és nyugalom tölti el. Több empirikus tanulmány vizsgálta a természeti környezet regeneráló hatását. Egy 1984. évi tanulmány úgy találta például, hogy azok a kórházi betegek, akiknek az ablaka fákra és természeti környezetre néz, gyorsabban gyógyultak, mint azok, akiknek csak épületekre van kilátásuk. Későbbi tanulmányok is hasonló eredményre jutottak, ami megerősítette azt a feltételezést, hogy a természeti környezet kedvező hatást gyakorol a lelki és mentális egészségre, továbbá csökkenti a stresszt. Egy park látogatóinak megkérdezése során azt tapasztalták, hogy azok,
akik rendszeresen megfordultak a helyi parkokban, egészségesebbnek vallották magukat, mint azok, akik nem jártak parkokba. Egy 1991-ben folytatott vizsgálat azt mutatta, hogy növényi és vízi környezetben az emberek nyugodtabbak, és kevésbé állnak stressz hatása alatt, mint olyan városi környezetben, ahol nincs növény. A természeti elemeknek ez a „természetes nyugtató” hatása különösen jótékony lehet a városokban, ahol a napi élet stresszel jár. A természet jelenléte a városokban – szépségén, valamint jótékony lélektani és egészségi hatásán kívül – más társadalmi előnyökkel is járhat. A természet arra ösztönözheti az embereket, hogy otthonról kimozduljanak, társadalmi kapcsolatokat létesítsenek, a szomszédok egymással közös programokat szervezzenek. A füves, fás közterületek elősegíthetik társadalmi kötelékek kialakulását, az emberek kikapcsolódását, megújulását és csökkenthetik az agressziót. Az említett társadalmi és lélektani előnyök mellett a városba vitt természet mind a városoknak, mind pedig a lakosságnak gazdasági hasznot is hajthat. A fák tisztítják a levegőt, így kevesebb pénzt kell áldozni a légszennyezés megelőzésére és csökkentésére. A városi parkok nyújtotta kikapcsolódás, valamint a parkok esztétikai és történelmi értéke fokozza a város idegenforgalmi vonzerejét, ezáltal munkaalkalmat és jövedelmet teremt. A természeti elemek – a fák és a vizek – növelik a tulajdonok értékét, és ezzel együtt az adóbevételeket. Sokan úgy vélik, hogy a parkok, pozitív hatásaik mellett, negatív szerepet is játszhatnak. Egyes vizsgálatok azt mutatták, hogy az elhagyott helyeken a lakók nem érzik magukat biztonságban, vandalizmustól és bűnözéstől tartanak. Túlsúlyban vannak azonban a zöld területek funkcióival kapcsolatos jó tapasztalatok, sőt, egy 2001-ben végzett vizsgálat szerint a zöld környezetben élők kevésbé félnek, mint máshol, kevesebb vandalizmust, agressziót és erőszakot tapasztalnak. Mielőtt részletesebben foglalkoznánk azzal, hogy a lakosság jó közérzete és a város fenntarthatósága szempontjából milyen jelentős szerepet játszanak a városokban lévő természeti tájak, röviden kitérünk arra, mit tartunk szükségesnek ahhoz, hogy a városi élet fenntartható legyen.
A fenntartható város A fenntartható város fogalmára nincs általánosan elfogadott meghatározás. Többféle elgondolás létezik arról, milyen tulajdonságokkal kell egy városnak rendelkeznie ahhoz, hogy fenntarthatónak tekintsék, és ezek a tulajdonságok is sokféle feltétel és mutató szerint értékelhetők.
Ezek között gyakran szerepelnek a várostervezési és a településfejlesztési szempontok. Néhány város saját maga dolgozott ki olyan fenntarthatósági mutatókat, amelyekkel jól tudja mérni az életminőség meghatározó tényezőit. A környezeti szempontok (víz- és energiatakarékosság, hulladékok újrafeldolgozása, közlekedés stb.) mellett az életminőség kérdései központi helyet foglalnak el a fenntartható város minden definíciójában. Az „egy lakosra jutó zöld terület nagysága”, a „közparkok” és az „üdülőterületek” gyakran emlegetett fontos tényezők, amelyek a várost élhetővé, kellemessé és vonzóvá teszik a lakosok számára. Fenntarthatóbb városok kialakítása nemcsak a városi lét élettelen és élő tényezőinek javítását jelenti, hanem hozzátartozik a városi élet szociális arculata is, azaz többek között az emberek elégedettsége, mindennapi környezetük minőségével kapcsolatos tapasztalataik és észrevételeik. A városi parkok és a város fenntarthatósága közötti összefüggés keresésekor azt vizsgáljuk, hogy a városban lévő természeti táj hogyan javítja az emberek életminőségét, amely viszont a fenntartható fejlődés kulcstényezője. A városi parkok és a város fenntarthatósága között a koncepció szerint feltételezett kapcsolatot az 1. ábra mutatja. – környezeti városi parkok
– gazdasági
életminőség
fenntartható város
– társadalmi
1. ábra Városi parkok és a város fenntarthatósága Miért van szükségük az embereknek városi parkokra? Milyen hasznuk származik abból, ha azokat felkeresik? Vajon ez a haszon tényleges hatást gyakorol-e életminőségükre? Ezekre a kérdésekre keressük a választ. Vizsgáljuk a parkok iránti társadalmi igényt, a természettel való találkozás kiváltotta érzéseket és ezek hasznát. Ismertetjük egy Hollandiában 2001 nyarán végzett felmérés eredményét és az abból, a városok fenntarthatóságára levont következtetéseket.
Vizsgálati anyagok és módszerek A felmérést a legnépszerűbb amszterdami parkban, a Vondelparkban végezték, amelyet évente 10 millió látogató keres fel. Az 1996
óta műemlékké nyilvánított, 48 hektáros parkban 4400 fa nő. A felmérők a hét minden napján, a park különböző pontjain, eltérő időkben, találomra kiválasztott látogatóknak felbélyegzett borítékot és kérdőívet osztottak kérve, hogy azt még a helyszínen töltsék ki és küldjék vissza. A feltett kérdések széles témakört érintettek, amelyből itt csak a következőket emeljük ki: 1. A természet iránti motiváció: Miért keresik fel az emberek a parkot? Ott milyen tevékenységet folytatnak, és ezzel milyen szükségletüket elégítik ki? 2. Érzelmek és haszon: Milyen érzések töltik el az embereket a parkban? Mennyire fontos az emberek számára, hogy általában jól érezzék magukat, és miért? 3. A lakosság elégedettsége a városi zöld területekkel: Elegendőnek tartják-e az emberek a városukban található zöld területeket? A tanulmány feltáró jellegű volt, nem állt szándékában semmilyen feltételezés igazolása, sem pedig előre kitűzött cél elérése. A készítők az emberek gondolataira és elképzeléseire voltak kíváncsiak, de nem törekedtek mennyiségi arányok megállapítására, sem pedig csoportfüggő változók feltárására. Figyelmüket elsősorban az összegyűjtött adatok gazdagságának értelmezésére és minőségi elemzésére fordították. Az eredmények mindazonáltal érdekes információt nyújtanak a várostervezőknek és a városfejlesztőknek arról, hogy az állampolgárok mindennapi jó közérzete és életminősége szempontjából a közparkok milyen fontos szerepet játszanak.
A felmérés eredményei Összesen 750 kérdőívet osztottak szét, amelyeket viszonylag nagy arányban (62,3%) küldték vissza a megkérdezettek, gyakran lelkes észrevételek és bátorító szavak kíséretében. A minta nagysága N = 467 volt, 52,7%-uk nő. A válaszadók kora 15-től 65 évig terjedt, az átlagéletkor 42 év volt. Az adatok elemzésére és értelmezésére mennyiségi és minőségi elemzési technikát alkalmaztak. A természet felkeresésének indokai Azok az indokok, amelyek miatt az emberek felkeresik a természetet, valamint azok a különböző tevékenységek, amelyeket ott folytatnak, a természeti területek iránti igényeiket és teljesítésre váró szükségletei-
ket tükrözik. Ez az információ segítheti a döntéshozókat abban, hogy a lakosság szükségleteivel és elvárásaival összhangban álló stratégiákat alakítsanak ki. Arra a kérdésre, hogy miért keresték fel a parkot, a megkérdezettek több lehetőség közül választhattak, amelyeket a 2. ábra mutat be. A válaszadók túlnyomó többsége – 73%-a – indokként a „kikapcsolódás”-t jelölte meg. Ez az eredmény nem meglepő, hiszen városi környezetben a kikapcsolódás, a városi forgatagból való kiszakadás vágya különösen erős. A természeti környezet csendes és időtlen légkörében az emberek elfelejthetik napi gondjaikat, friss levegőt szívhatnak, lelkileg és fizikailag egyaránt kikapcsolódnak. sport
50
kikapcsolódás
341
együttlét a gyerekekkel
95
találkozás másokkal
55
kimenekülés a városból
154 69
kutyasétáltatás
254
a természet megfigyelése 84
meditáció 33
inspiráció 0
100
200
300
400
gyakoriság
2. ábra A természet felkeresésének indokai: gyakoriság szerinti megoszlás „A természet megfigyelésé”-t szintén sokan, 54,4% adták meg a park felkeresésének indokaként. Ez az indok azt a tiszta és érdek nélküli igényt tükrözi, hogy az emberek maguk körül érezzék a természetet, megfigyeljék és érzékeljék egyes elemeit. 32,2% jelölte meg a „kimenekülés a városból” indokot, ami arra utal, hogy a park valamiféle „oázis”, menedék a városi forgalom, zaj és szennyezés elől. Sok válaszadó jegyezte meg, hogy mást is szeretne látni, mint autókat, épületeket és betont. Ez azt jelenti, hogy a városban lévő természeti táj nemcsak arra nyújt lehetőséget, hogy az emberek kimeneküljenek a mindennapi élet gondjai közül és taposómalmából, hanem arra is, hogy a város fizikai jelenségét is maguk mögött hagyják. A válaszadóknak majdnem 20%-a
azért jár a parkba, hogy „együtt legyen a gyerekekkel”. A park ilyen szempontból fontos társadalmi feladatot tölt be azzal, hogy szorosabbra fűzi a családi kapcsolatokat és biztonságos játszóhelyet nyújt a gyerekeknek. A természetben szerzett élmények elősegítik a gyerekek fejlődését. A további, egyre csökkenő számban választott indokok a „meditáció”, „találkozás másokkal”, „kutyasétáltatás”, „sport” és „művészi inspiráció” azt az igényt tükrözik, hogy az embereknek egyrészt szükségük van arra, hogy magukban legyenek, másrészt arra is, hogy találkozzanak másokkal és társadalmi életet folytassanak. A park felkeresésének indokát tekintve nemek szerint nem mutatkozott lényeges különbség, életkor szerint viszont igen. Míg a sportot és a másokkal való találkozást inkább a fiatalabbak találták vonzónak, addig a többi indokot és tevékenységet – a kikapcsolódást, a gyerekekkel való együttlétet, a természet megfigyelését – a felnőtt és az idősebb látogatók választották. A park felkeresése által keltett érzések A tanulmány másik fontos célja annak kutatása volt, hogy milyen érzelmeket vált ki az emberekben a természet, ez számukra milyen haszonnal jár, és hogyan függ össze jó általános közérzetükkel. A kérdőív kitöltőinek a következő kérdésekre kellett válaszolniuk: – Milyen érzést vált ki önben a természet? – Mennyire fontosak ezek az érzések napi jó közérzete szempontjából, és miért? Az első kérdésre a felmérésben részt vevők több lehetőség közül választhattak, de a megadottakon kívül más érzéseket is megjelölhettek. A második kérdésre adott válaszban érzésük erősségét 1-5 pontos skálán osztályozhatták (1 = egyáltalán nem fontos; 5 = lényeges), és ezt mindjárt meg is indokolhatták. A válaszoknak a kiváltott érzések szerinti megoszlását a 3. ábra tartalmazza. Eszerint a „szabadság” érzése messze megelőzi a többi érzést, mert ezt a válaszadók 64%-a jelölte meg. A „természettel való egység” érzése a kapott válaszok 43%-ában szerepelt, ami a természettel való összhangra utal. Ezeket követi sorra a „boldogság”, az „önmagunkkal való egység” és a „szerencse”. A „kaland” érzése töltötte el a legkevesebb embert a parkban. Az előre megadottakon kívül sokan említették még a csendet, a szépséget és a nyugalmat. Csak egy válaszadó írta, hogy fél a vadállatoktól, de senki sem említette, hogy biztonságát féltené.
szabadság
299
önmagunkkal való egység
159
a természettel való egység
199 154
szerencse 89
kaland
163
boldogság 0
100
200
300
400
gyakoriság
3. ábra A park felkeresése által keltett érzések: gyakoriság szerinti megoszlás Érzelmek tekintetében a férfiak és a nők válaszai nem mutattak lényeges különbséget. A tényezők elemzése két fő összetevő jelenlétét mutatta ki, a kikapcsolódásét és a lelkiségét, azaz, a spiritualitásét. A „kikapcsolódás” kategóriájába tartozik a szabadság, a boldogság, a kaland és a szerencse érzése. A természet ugyanis pozitív érzések forrása, amelyek hatására a lélek újjászületik. A kikapcsolódás nem valamilyen tevékenységre utal, amelyet az emberek a természetben végeznek, hanem a regenerálódásra, ellazulásra. Az „önmagunkkal való egység” és a „természettel való egység” a „spiritualitás” kategóriájába tartozik. Ez a kategória tükrözi a magasabbra való törekvés igényét, azt a szükségletet, hogy az ember felülemelkedjen a napi gondokon, és egy nagyobb egésszel összhangban állva úgy érezze, hogy annak ő is a része. A park nyugodt légköre gondolkodást, meditációt sugall, és az ember összhangban érzi magát környezetével. Ezután a válaszadóknak osztályozniuk kellett érzéseik erősségét 1től 5-ig terjedő skálán (1 = egyáltalán nem erős, 2 = nem erős, 3 = erős, 4= nagyon erős, 5=fontos). A gyakorisági elemzés szerint a válaszadók 94%-a érzéseit az erőstől a fontosig terjedő csoportokba sorolta, az átlagérték 3,74 volt. Ez azt jelzi, hogy az érzelmek nagyon jelentős szerepet játszanak az emberek jó közérzete szempontjából.
A kiegészítendő kérdésre adott válaszok A vizsgálat egy másik fontos célja annak feltárása volt, hogy a természet jelenléte miért fontos, vagy nem fontos az emberek jó közérzete szempontjából. Ezért a kutatók megkérték a park látogatóit, hogy írják le ezzel kapcsolatos gondolataikat és értékelésüket, majd a válaszokat az indokok fő témái szerint csoportosították. Az indokok fő témáit és az ezeket alátámasztó reprezentatív érveket a 1. táblázat foglalja össze. A regenerálódással kapcsolatos válaszok azt az elképzelést tükrözik, hogy a természeti környezet ellensúlyozza a napi élettel járó stresszt, és visszaállítja az emberek lelki és fizikai egyensúlyát. Kísérletek bizonyították, hogy a természet nagy regenerálódási forrás. 3. táblázat A kiegészítendő kérdés: Mit jelent önnek a természet közelsége? A megkérdezettek válasza
Az indok témája
Feltöltődöm Lelki és fizikai egyensúlyom helyreáll Szükségem van a természetre ahhoz, hogy jól végezzem dolgaimat
regenerálódás
Elfelejthetem napi gondjaimat Kiszakadok a városi stresszből Kilépek a napi taposómalomból
kikapcsolódás
Értéket és értelmet ad az életnek A természet az élet alapja Mi is a természethez tartozunk
spirituális
A kikapcsolódás témájához kötődő válaszok szerint a természet változatosságot jelent a hétköznapi életben, elszakadást a gondoktól és a felelősségtől, a szem nem autókat és házakat lát, a fül pedig nem a közlekedés zaját és az emberi hangokat hallja. Ez a komponens azt a szükségletet tükrözi, hogy az ember kiszakadjon a hétköznapi élet rutincselekvéseiből, szórakozzon, és olyan tevékenységeket folytasson, amelyeknek a város nem szab pszichikai korlátot. Végül, a kiegészítendő kérdésre adott válaszok tartalmi elemzéséből nyert utolsó komponens az un. lelki ok. Az ezzel kapcsolatos érvek szerint a természet elsődleges energiaforrás, eredeti hajtóerő, az emberi lét alapja és lényege. A természetet titokzatos energiának tekintik, amely az életnek értelmet ad.
Utoljára megkérdezték a résztvevőket, elegendőnek találják-e a városukban lévő zöld terület nagyságát. A válaszadók többsége (majdnem 59%-uk) a kérdésre nemmel felelt.
Vita és javaslatok A felmérés azt az információt eredményezte, hogy a természet jelenléte a városban fontos, nem anyagi és nem fogyasztási jellegű emberi igényt elégít ki. A kapott eredmény összhangban áll a korábbi megfigyelésekkel. Az emberek elsősorban a kikapcsolódás miatt keresik fel a parkokat. További vizsgálati eredmények azt igazolták, hogy a természet jelenléte a városban az emberekben sok pozitív érzést támaszt. A tapasztalatok szerint az emberek jó közérzetére nézve nagyon fontosak azok az érzések és érzelmek, amelyeket a park kelt bennük. Közvetlen haszon a lelki és fizikai egyensúly helyreállítása, a kikapcsolódás, a kiszakadás a napi rutinfeladatokból, valamint a természettel való lelki kapcsolat ösztönzése. Mindez az érzelmi és lelki haszon döntő mértékben javítja az életminőséget, amely a fenntartható fejlődés kulcstényezője. Ezek a park nyújtotta szolgáltatások – bár láthatatlanok és nem anyagi jellegűek – a lakosság javát szolgálják, elvesztésük pedig súlyos társadalmi-gazdasági következményekkel járna. Egy városban a természeti környezet helyreállító és lélektani hatásának hiánya hosszú távon például jelentős gyógykezelési költségekhez vezetne. Ezért a városokban a projektértékelési eljárásnak a különböző kényelmi, szociális és lélektani szolgáltatások értékelését is tartalmaznia kell, és ezekre a politikai döntéseknél és a várostervezési stratégiákban is megfelelő figyelmet kell fordítani. A városgazdálkodás szempontjából fontos ismerni a lakosságnak a felhasználók elégedettségéről és szükségleteiről alkotott értékítéletét. Ezért lényeges, hogy a városlakók képviseltessék magukat a városi élet minden területén, és vegyenek részt az ott folyó munkában, mivel a fenntartható, lakható várost magának a lakosságnak kell létrehoznia. Hiszen egy város csak akkor lehet fenntartható, ha kielégíti lakosai szükségleteit. Ajánlatos, hogy a városfejlesztéshez figyelembe vett fenntarthatósági mutatók több adatot tartalmazzanak a közterületekről és a nyilvános zöld területekről, valamint olyan mutatókat, amelyek a lakosságnak lakókörnyezetével kapcsolatos elégedettségét és elképzelését tükrözik. A tanulmány eredményei azt is megmutatták, hogy a park felkeresésének indokaiban, az ott folytatott tevékenységben és a park által kiváltott érzésekben jelentkező eltérések nagymértékben függnek az emberek élet-
korától. A várostervezőknek ezért erre tekintettel kell lenniük, és a zöld területeket változatosan kell kialakítaniuk, hogy a lakosság minden rétegének (gyermekeknek, családoknak, időseknek) az igényeit kielégítsék, és elvárásait teljesítsék.
Következtetések A tanulmány bemutatta egy holland városi parkban, a park felkeresésének indokairól és a látogatók észrevételeiről végzett felmérés néhány eredményét. A minta kicsisége és a statisztikai vizsgálatok szűk köre nem teszi lehetővé a városi parkok szerepéről általános következtetések levonását, de néhány következtető megállapítást mégis lehet tenni. Mindenekelőtt megállapítható, hogy a természet a városokban számos szociális funkciót tölt be, és kielégíti a lakosság pszichológiai szükségleteit, ezért ott a természeti táj értékes erőforrás. Másodszor, a különböző korcsoportok különböző okokból látogatják a parkot és ott különböző tevékenységeket folytatnak. A park tervezőinek és kezelőinek ezért számításba kell venniük valamennyi célcsoport pihenési szükségleteit. Ezeknek a nem anyagi jellegű szolgáltatásoknak és előnyöknek az értékelése és megbecsülése kulcsfontosságú a fenntartható városra vonatkozó stratégiák indoklása és elfogadása szempontjából. A társadalmat alkotó egyének szükségleteinek, kívánságainak és elvárásainak a felbecsüléséből kell kiindulni ahhoz, hogy felmérhessük, milyen értéket jelentenek a parkok a társadalom számára. Bizonyos, hogy a városi közösségeknek a lakosság közreműködése, valamint szükségleteinek és érdeklődési körének minőségi felmérése segítséget nyújt ahhoz, hogy közösen használt értékeket teremtsenek, amelyek viszont referenciakövetelmények lennének a helyi tervezők számára fenntarthatóbb városi stratégiák kialakításához.
A városi zöld területek értékének tükröződése a lakásárakban A városi parkok értékelési módszerei Köztudomású, hogy az erdők és a növények elszívják a levegőből a szén-dioxidot és a párásítják a levegőt, szabályozzák az esőt, enyhítik a hőmérsékletet, megakadályozzák a talajeróziót, valamint elősegítik a növény- és állatvilág fennmaradását. A városi parkok, ha kisebb mértékben
is, de az erdőkhöz hasonló környezetvédelmi és pihentető funkciót töltenek be. A városokban a kertek és a parkok legfontosabb környezetvédelmi szerepe abban áll, hogy megtisztítják a levegőt a járművek által kibocsátott szén-dioxidtól, amelynek mennyisége az elmúlt évtizedekben jelentős mértékben nőtt. A spanyol környezetvédelmi minisztérium 2000. évi becslése szerint egy nagy városban egy lakosra évente átlag 3,3 t széndioxid-kibocsátás jut. Figyelembe véve, hogy egy hektárnyi erdő egy év alatt 3,7 t szén-dioxidot tud elszívni, kiszámítható, hogy lakosonként majdnem egy hektárnyi erdőre lenne szükség ahhoz, hogy a levegőt megtisztítsa a kibocsátott szén-dioxidtól. Ezért a városokban a zöld területek megőrzése elengedhetetlen, ha gátat akarunk vetni a városok fokozódó levegőszennyeződésének. A városi zöld területek másik környezetvédelmi funkciója a hangszigetelés forgalmas utak és lakónegyedek között. A növények esztétikai értéke növeli a táj szépségét. A városi parkok és kertek pihenési, kikapcsolódási lehetőséget is nyújtanak. Mindezek a szolgáltatások megmutatkoznak a lakásárakat befolyásoló környezeti változókban. A városi parkok nyújtotta előnyök azonban gazdaságilag közvetlenül nem értékelhetők, mert bár a közjót szolgálják, nincs piaci áruk. Mivel ezeknek a zöld területeknek nincs pénzben kifejezett értékük, a hivatalos várostervezési politikákban szereplő költség–haszon elemzésekben nem veszik őket kellő súllyal figyelembe. Fennáll ezért az a veszély, hogy a városi zöld területek részaránya a társadalmilag kívánatos szint alá csökken. A közgazdászok különböző módszereket dolgoztak ki arra, hogy a környezeti előnyöket pénzben kifejezhessék. Ezt az értéket néha közvetetten, az emberek viselkedésének megfigyelése révén számolták ki, például az ún. útiköltség-módszerrel. Más módszerek úgy próbálják meghatározni a környezeti előnyök értékét, hogy az embereket közvetlenül megkérdezik, mennyit lennének hajlandók fizetni azok igénybevételéért vagy megőrzéséért. Ez az utóbbi módszer rendkívül sokoldalúan használható, ezt alkalmazták például egy Barcelonát elkerülő út építésekor, a valenciai tengerpart felújításakor és Castellónban a kikötő szabadidőparkká alakításakor. A környezeti előnyök pénzértéke egy másik megközelítéssel is megállapítható, az un. hedonikus árak módszerével. Ebben az esetben a környezeti előnyök értékét közvetett módon abból a hatásból kapjuk meg, amelyet a környezet egy másik áru piaci árára gyakorol. Ezt a módszert alkalmazták a spanyolországi Castellón városában a városi zöld területek értékének megállapítására. Reprezentatív mintát válasz-
tottak a város ingatlanpiacáról. Az adatok 810 lakás eladási árát és egyéb fő jellemzőit tartalmazták. A hagyományos árképző tényezők (a lakás mérete, a szobák száma, hány éve épült a lakás stb.) mellett néhány olyan környezeti tényezőt is figyelembe vettek, mint egy zöld terület közelsége, annak mérete, parkra vagy kertre nyíló kilátás vagy annak hiánya. A továbbiakban a módszer elméleti alapjának magyarázata, majd az alkalmazott empirikus modellek segítségével kapott eredményből következtetések levonása következik. A hedonikus árképzési módszer elméleti alapjai A hedonikus árképzési módszer egy áru piaci értékét annak jellemzőiből vezeti le. Így minden egyes jellemző pénzértéke kiszámítható, ha összevetjük az azonos tulajdonságokkal rendelkező áruk piaci ára közötti különbséget. Abból a feltételezésből indulunk ki, hogy az áruk különböző tulajdonságokkal rendelkeznek. Mindazonáltal, ha megvásárolunk egy árut, a fizetett árat úgy tekinthetjük, mint az egyes tulajdonságok összességéért fizetett összeget, tehát minden egyes tulajdonságnak van egy hallgatólagos ára. Az elmúlt évtizedekben különböző áruk egész sorának árát elemezték hedonikus szemlélettel. A módszerrel leggyakrabban a környezeti tényezőknek az ingatlanpiaci árakban megmutatkozó hatását mutatták ki. A lakást sok tulajdonsággal rendelkező árunak tekintették, amelynek az árát számos változó – nagyság, kor, komfortfokozat stb. – határozza meg. Azonos tulajdonságokkal rendelkező lakások esetén lehetséges, hogy a piaci árak különbözősége olyan környezeti szempontokra vezethető vissza, mint egy zöld terület közelsége, zaj stb. A módszerrel megállapítható, hogy az árban milyen súllyal szerepel a hedonikus változó. Sok tanulmány foglalkozott a külső környezeti feltételek – zaj, közlekedés, légszennyezés stb. – árának hedonikus módszerrel való megállapításával. A várostervezés területén a közelmúltban ezt a módszert alkalmazták, egyebek között egy iskola környékének, beépítetlen területeknek, városi vizeknek és a levegő minőségének elemzésére. Más tanulmányok a városok újraélesztésével és a légszennyeződés csökkenésének előnyeivel foglalkoztak.
Következtetések Spanyol kutatók lineáris, logaritmikus és reciprok módszerrel vizsgálták, hogy milyen összefüggés áll fenn egy lakás jellemzői és eladási
ára között. A szokásos árképző tényezőkön (a lakás nagysága, kora, a szobák száma stb.) kívül három, környezettel összefüggő tényezőt is figyelembe vettek: a kertre vagy parkra néző kilátást, a legközelebbi zöld terület nagyságát, valamint annak a lakástól való távolságát. Az eredmények azt mutatták, hogy a lakás ára leginkább a lakótér nagyságától függ. További, statisztikailag jelentős változó az erkély mérete, a fürdőszobák száma, az épület kora, valamint az a tény, hogy a lakás rendelkezik-e lifttel és egy kis raktárszobával. Ami a környezeti változókat illeti, közülük az árban csak a zöld területtől való távolság játszik szerepet. A becslések szerint a távolság 100 méterenként kb. 1800 euróval csökkenti a lakásárat. Bár ez a hatás szerénynek minősíthető, az a várostervezés számára mégis fontos jelzés. Megmutatja ugyanis, hogy célravezetőbb városszerte sok kis zöld területet, semmint néhány nagy parkot létesíteni. A záró elemzés szerint nagy parkokat a kis kertes lakóterületek kiegészítéseként kell tervezni és létrehozni. Összeállította: Szabó Ildikó Chiesura, A.: The role of urban parks for the sustainable city. = Landscape and Urban Planning, 68. k. 1. sz. 2004. máj. 15. p. 129–138. Morancho, A. B.: A hedonic valuation of urban green areas. = Landscape and Urban Planning, 66. k. 1. sz. 2003. dec. 15. p. 35–41. Chiesura, A.; de Groot, R. S.: Critical natural capital: a socio-cultural perspective. = Ecological Economics, 44. k. 2. sz. 2003. p. 219–231.
