A Paint program használata

6/1

Paint program használata

A Paint program használata A Windows Paint programja a Windowszal szinte egyidős, de valahogy soha nem került méltó helyére. Általános megítélés szerint ez a program nem sok mindenre jó, ennek ellenére a tanulás során elsőrangú segítőtársunkká vált. Az itteni ábrán látható példa is jól szemlélteti, hogy milyen különleges rajzok készítésére is alkalmas lehet, bár igaz, a rajzok elemeit más programokból kölcsönözzük, de az összeállítást a Paint programban végezzük el. A munkánkban nagy segítségünkre lesz a Windows vágólapja, amelyen keresztül az adatok érkeznek a program rajzlapjára. Talán kicsit hihetetlenül hangzik, de a képtárból összegyűjtött segédképek összeállítása pár percet vesz csupán igénybe, és az ábrán látható kompozíció boldog tulajdonosai lehetünk. 1. ábra.

A segédképek felkutatása, előkészítése A Microsoft Office és más programok általában gazdag képtárral rendelkeznek, bár nem mindig olyan képekkel, amelyeket jól tudnánk hasznosítani. Ebben az esetben talán sikerül erre rácáfolnunk, és olyan összeállítást készítenünk, amelyet nem feltételeznénk a Windows Paint programjáról. Első lépésben keressünk egy olyan CD-t, amelyen sok ClipArt-kép található. Ha van egy telepített Microsoft Office programunk, akkor bármelyik Office-alkalmazást indítsuk el, például a Microsoft Wordöt, és válasszuk ki a Beszúrás / Kép / ClipArt parancsot. A megjelenő ablakban pedig válasszuk ki a szükséges képeket, szúrjuk be a dokumentumba, ahonnan majd a vágólapon keresztül a Paint programba fognak a képek vándorolni. A következő lépésben meg kell álmodnunk azt a képet, amelyet össze akarunk állítani a Paint programban, és legalább egy vázlatrajz erejéig, de meg kell rajzolnunk papíron, ceruzával. Így ugyanis sokkal gyorsabban összeáll a kép, hamarabb kiütköznek a hibák, és a számítógépen kevesebb javítási munkánk lesz. Miután ezzel is végeztünk, a beszúrt vagy összegyűjtött képeket a megfelelő nagyságúra kell méreteznünk. A Wordben ezt egyszerűen elvégezhetjük az objektum átméretezésével, míg a Paint programban megjeleníthető ábráknál más a teendő. Itt előbb egérrel kattintsunk a bal oldali Kijelölés ( ) eszközre, és egérrel, húzással rajzoljunk egy keretet a kép köré. Ehhez kattintsunk a bal felső sarkánál, nyomjuk le a bal gombot, és tartsuk lenyomva, majd húzzuk el a jobb alsó sarka felé, és csak ha végeztünk, akkor engedjük fel. Ha a teljes képet ki akarjuk jelölni, akkor nyomjuk le a [Ctrl]+[A] billentyűkombinációt (A = all; minden). A kijelölés belsejében kattintsunk a jobb egérgombbal, és válasszuk Móricz Attila, 2007. március.

ki a Nyújtás / Döntés menüpontot. Ebben adjuk meg, hogy a képet hány százalékára akarjuk növelni vagy csökkenteni. Ha a felére össze akarjuk nyomni, akkor írjunk be 50%-ot mindkét Nyújtás-mezőbe.

2. ábra.

A háttér megrajzolása Paintben Az 1. ábra egy karácsonyi szobarészletet mutat. A háttérben a szoba sarka látható, ezért a rajzolást először ezzel kell elkezdenünk. Jelöljünk ki pontot gondolatban a szoba sarkaként, és ebből húzzuk meg a padló széleinek és a falak találkozásának vonalait. Ehhez kattintsunk a Vonal nevű eszközre (\), és húzzunk egy vonalat, mint amikor kijelölést szoktunk készíteni. Kattintsunk a vonal az elején, tartsuk lenyomva a bal gombot, húzzuk az egérmutatót a cél felé, és csak a végén engedjük fel a bal gombot. Húzzunk egy vízszintes, egy függőleges vonalat, és egyet a metszéspontból a kép sarka felé. Ha ezzel végeztünk, akkor a kiöntés művelettel ( ) fessük be a falakat tetszőleges színűre. A középső téglalapalakú részt hagyjuk meg, mert azt „tapétázni” fogjuk, és nem festeni. Ehhez keresnünk kell egy ismétlődő mintázatú képet, amelyet a vágólapon átmásolva fogunk többször beilleszteni. Nyúl, Általános Iskola, Informatika

6/2

Paint program használata Nyissuk meg az ismétlődő mintázatú képet. Ehhez az Intéző programban kattintsunk kettőt a fájlra, így külön ablakban fog megnyílni. Jelöljük ki a teljes képet például a [Ctrl]+[A]-val, majd a [Ctrl]+[C]-vel másoljuk le a vágólapra. Ezután váltsunk át az [Alt]+[Tab]-bal a rajzunkra, és [Ctrl]+[V]-vel illesszük be a képet, és mozgassuk el a szoba jobb alsó sarkába, ahogyan a 3. ábrán is láthatjuk.

Előfordulhat olyan helyzet is, hogy a beillesztéskor veszszük észre, hogy egy kép túl nagy vagy kicsi. Ekkor kattintsunk a kijelölés belsejébe, és válasszuk ki a Nyújtás / Döntés menüpontot. Emlékezzünk vissza, ebben adjuk meg, hogy a képet hány százalékára akarjuk növelni vagy csökkenteni. Az átméretezés csak a kijelölt részre vonatkozik! Amíg a kijelölés aktív, addig tudjuk a képet módosítani és mozgatni.

4. ábra. 3. ábra. Ügyeljünk arra, hogy ne kattintsunk mellé, mert akkor a kijelölés megszűnik, és nem biztos, hogy a kép már a helyén van. Amikor elhelyeztük a képet a sarokban, akkor a [Ctrl] billentyűt nyomjuk le, és tartsuk lenyomva. Most a képet fogjuk meg az egérrel, és húzzuk el balra. A [Ctrl] hatására a kijelölést le fogjuk másolni, ezért ne engedjük fel a segédbillentyűt semmiképpen se! Helyezzük a képet pontosan a másik mellé, majd az előzőek fölé úgy, hogy éleikkel pontosan találkozzanak. Valójában tapétázni is így kell otthon. A kép a bal szélső és felső részen ki fog lógni a rajzlapról, de ez nem probléma, a lényeg az, hogy oldalaikkal egymáshoz illeszkedjenek. Fontos! Ha egy lépést netán elhibázunk, akkor azonnal nyomjuk meg a [Ctrl]+[Z] billentyűkombinációt, mert az visszavonja az utolsó műveletet. Ezt soha ne felejtsük el, mert ha egy újabb művelettel próbálkozunk, akkor már az lesz az „utolsó”. Egyes programok nemcsak az utolsó műveletet tudják viszszavonni, hanem többet is, de erre azért ne alapozzunk, mert ezt sok minden befolyásolja. A Paint az utolsó 3 műveletet képes visszavonni általában.

Az összeállítás elkészítése a Paintben Miután elkészültünk a háttérrel, nincs más dolgunk, mint megnyitni az összes segédképet, és a vágólapon keresztül átmásolni azokat a rajzunkra, és megfelelően elhelyezni. A BMP-formátumú képek esetében egyszerűen nyissuk meg a fájlt, és a fent leírt módon jelöljük ki a képet, majd másoljuk le, és a rajzunkon illesszük be. A beillesztés után ügyeljünk arra, hogy amíg a kijelölés aktív, addig a kép nincs beillesztve, tehát el lehet mozgatni a rajzon. Ha azonban mellékattintunk, akkor a kijelölés megszűnik, és a kép véglegesen beillesztésre kerül. Persze ez a művelet is visszavonható a [Ctrl]+[Z]-vel, és akkor a beillesztéstől kezdhetjük újra. Mozgassuk a képet a rajzon a megfelelő helyre, és ha kész, akkor kattintsunk mellé, amivel a beillesztés megtörténik. Móricz Attila, 2007. március.

Ügyeljünk arra, hogy az egyes segédképek egymáshoz képest arányos méretűek legyenek, illetve az előtéren állók mérete mindig nagyobb, mint a háttérben lévőké. Azt se felejtsük el, hogy utólag a háttérben már nem tudunk semmit elhelyezni, ezért hátulról előrefelé haladjunk a segédképek elhelyezésekor. Az ne jelentsen problémát, ha az egyik kép takarja a másikat, mert olyankor „előtte áll”, ezt így ábrázoljuk. Fontos! A kép minden fontos része legyen külön fájlban! Tetszőleges számú Paint-ablakot nyithatunk, így minden egyes segédképet külön fájlban tárolhatunk. Ha egy részleges összeállítást készítünk, és azt egyben akarjuk a későbbiekben kezelni, akkor azt is mentsük el egy külön fájlba. A lényeg az, hogy az utolsó művelet valóban csak egy egyszerű „összeállítás” legyen, ami így tetszőlegesen módosítható, és más formában is elvégezhető. Ennek segítségével nem lesz probléma még az sem, ha egy részletnél végzetes hibát követünk el, mert akkor mentés nélkül kilépünk a munkánkból, majd elkezdjük újra az egészet előröl. Természetesen nem „előröl” kezdjük ilyenkor már a munkát, hiszen minden részfeladatot elvégeztünk, így csupán az „összeállítást” kell megismételnünk.

„Digitális aláírás” Mint ahogyan a nagy festők is kézjegyükkel látják el a műveiket, úgy erről mi se feledkezzünk meg. Ha van már előre elkészített aláírást tartalmazó fájlunk, akkor azt nyissuk meg, és másoljuk át a képet a rajzunk jobb alsó sarkába. Ha még nincs, akkor kattintsunk a Szöveg (A) gombra, a bal oldali eszköztáron, rajzoljunk egy keretet a leendő szövegnek, és gépeljük be a nevünket, osztályunkat (évszámot stb.). A megjelent eszköztár segítségével módosíthatjuk a betűtípust, a betű méretét, jellemzőit, de a lenti színpaletta segítségével a betűk színét is megadhatjuk. Ha a szöveget át akarjuk helyezni, akkor a kijelölés szélére mutassunk az egérmutató hegyével, és a szegélyt megfogva elhúzhatjuk a kijelölést, illetve a széleinél látható négyzetek segítségével átméretezhetjük azokat a kívánt irányba. Ha a kijelölés mellé kattintunk, akkor a beillesztés megtörténik. Nyúl, Általános Iskola, Informatika

6/3


Képrészletek mentése külön fájlba Az órai munkák során minden esetben a Paint program segítségével mentjük el a képernyőképeket, hogy megmaradjon az utókornak, milyen feladatokat végeztünk el. Azon viszont még soha nem gondolkoztunk el, hogy ezeken a képeken lehetnek olyan részletek, amelyekre szükségünk lehet a későbbiek során. Például itt a szövegben előforduló apró jelek, ) művelet ikonja, ) vagy a kiöntés ( mint a kijelölés ( szintén az ilyen képernyőképekről származik. Indítsuk el a Pasziánsz programot, és válasszunk ki több kártyalapot, amelyeket szeretnénk elmenteni külön fájlokba. Legyenek például az ászok, mert azokon kevés rész van takarásban, így később fényképes hátteret adhatunk hozzájuk. Ha nem látunk az első leosztáson egyetlen ászt sem, akkor nyomjuk meg az [F2-]-t többször, amivel új leosztást kérhetünk, így előbb utóbb előbukkan egy ász. Ha ez megtörtént, akkor másoljuk le a programablak képét, amihez nyomjuk meg az [Alt]+[PrintScreen]-t. Utána váltsunk át a Paint ablakára, és ott illesszük be a képet a vágólapról. Ezt a műveletsort már sokszor végrehajtottuk, de most nekünk csak egy részletére van szükségünk. Ehhez kat), és készítsünk egy tintsunk a kijelölés eszköz gombjára ( kijelölést az ász körül. Mutassunk a lap bal felső sarkára, nyomjuk le a bal egérgombot, tartsuk lenyomva, húzzuk el a lap jobb alsó sarkáig, és ha pontosan odaértünk, akkor engedjük el a bal egérgombot. Ezzel kijelöltük a rajz egy részletét, ami nem biztos, hogy pontosan sikerült, de ne aggódjunk, ezt is meg fogjuk oldani.

A felesleges képrészletek eltávolítása Feltételezzük, hogy a kijelölésünk nem sikerült pontosan, ezért most több úton is elindulhatunk. A kijelölést másoljuk le a vágólapra a [Ctrl]+[C]-vel, majd jelöljük ki a teljes rajzot a [Ctrl]+[A]-val, és [Del]-lel töröljük ki. Ne felejtsük el, hogy a kártyánk képe a vágólapon található. Most az üres rajzlapra illesszük be a vágólapról a kártyalap képét, amely a szélein tartalmazhat felesleges részeket. A beillesztés után a kijelölést megfogva próbáljuk meg elhúzni a kártyát a bal felső sarok felé, hogy a bal oldali és a felső részen lévő felesleges részeket így kihagyjuk a rajzról. TIPP. Kis képek beillesztése előtt kattintsunk a ( ), majd lejjebb a 2x-es vagy 6x-os feliratra, és utána illeszszük be a képet. Így a nagyobb ábrán sokkal jobban fogjuk látni a felesleges részeket. Ilyen esetben még a program ablakát is nyissuk teljes képernyősre. A billentyűzetről a nagyítás a [Ctrl]+[Page Down], míg a visszakicsinyítés a [Ctrl]+[Page Up] billentyűkombinációval érhető el. A kártya esetében a jobb oldali és az alsó részen a felesleg levágása szintén egyszerű művelet lesz. Ehhez nagyítsunk rá, majd ha szükséges, akkor a görgetősávok segítségével jelenítsük meg a jobb alsó sarkot. Itt látni fogunk egy kis kék négyzetet, amivel a rajzlap mérete változtatható meg. Ugyanilyen kis négyzetek találhatók a rajzlap felénél alul és a jobb oldalon egyaránt. Fogjuk meg a kis négyzeteket az egérrel amikor az egérmutató alakot vált, és húzzuk beljebb, így a rajzlap méretét kisebbre állítjuk, és egyben levágjuk a jobb oldali és alsó felesleges részeket is. Móricz Attila, 2007. március.

Miután minden felesleges részt levágtunk, mentsük el a képet a Fájl / Mentés parancsával a saját mappánkba, és adjunk a rajznak olyan nevet, hogy arról később is felismerjük. Például: Káró-ász.bmp

5. ábra. A másik módszernél hasonlóan járunk el, de nem töröljük ki a teljes rajzot, mert lehet, hogy nagy munkánkba került az ablak megjelenítése, lemásolása. Ebben az esetben előbb jelöljük ki a keresett részt, a kártyalapot, majd kattintsunk a kijelölésbe, és válasszuk ki a Fájlba másolás menüpontot. Ha a kijelölt részt elmentjük egy külön fájlba, akkor azt külön ablakban megnyithatjuk, hiszen amúgy is el akarjuk menteni a rajzot fájlba, így legalább előbb megtesszük. Ha több részlet is van a nagy képen, amelyet el akarunk menteni, akkor mindegyiket jelöljük ki külön-külön, és mentsük el a részleteket fájlokba. Indítsuk el az Intéző programot, jelenítsük meg a saját mappánkat, és onnan elérhetjük egyesével a kártyalapok fájljait. Nyissuk meg a rajzokat, és a fenti módszerrel vágjuk le a felesleges részeket, majd mentsük el azokat a [Ctrl]+[S]-sel, végül zárjuk be a rajzokat az [Alt]+[F4]-gyel.

Tisztogató műveletek Az előző sort folytatva, a harmadik megoldáshoz akkor folyamodunk, ha nem téglalap alakú a rajzunk. Ebben az esetben is előbb az előző két módszer valamelyikével mentsük el külön fájlba a szükséges képrészletet, és nyissuk meg külön Paint ablakban. Kattintsunk a Radír ( ) eszközre a bal gombbal, majd mozgassuk arra a részre, ahol törölni akarunk valamit. Ha a radír négyzetes mérete nem elég nagy, vagy éppen túl nagy, akkor kattintsunk az eszköztár alatt lévő méretválasztó négyzetek egyikére, és válasszuk ki a megfelelőt. A bal gombot a rajzon lenyomva és az egeret elhúzva tudunk a rajzon radírozni. Ha elhibázunk valamit, akkor vonjuk vissza az utolsó műveletet, ami egy egérhúzással végzett radírozási munka lesz. TIPP. Ha a radírozásban eljutottunk egy szintig, akkor mentsük el a képet a [Ctrl]+[S]-sel. Így ha a következő radírozási sorozatban valamit nagyon elrontunk, akkor a rajzot mentés nélkül zárjuk be, majd nyissuk meg újra, és kezdjük újra az utolsó munkafolyamattól. Jól használható tisztogatáshoz a vonalrajzoló (\) eszköz. Mint tudjuk, a bal gombbal rajzolhatunk egyenest a kiválasztott színnel. Ha viszont a jobb gombot nyomva húzunk egy egyenest, akkor a másik színnel fog rajzolni, ami alapértelmezésben a fehér. Válasszuk ki a legvastagabb vonalat, és húzzunk több vastag fehér vonalat a felesleges részek eltávolítására a rajz mellett, így hatékonyabb lesz a munkánk. Nyúl, Általános Iskola, Informatika

6/4


Tisztogatás a kijelölés törlésével A rajz körüli felesleges részek eltávolításához a leghatéko). Igaz, hogy csak nyabb módszer a kijelölő eszköz ( téglalapos kijelölésre alkalmas, de sokszor ez is bőven megfelel, mert gyorsan tudjuk használni.

6. ábra. Vegyük alapul például a fenti ábrát. Ez egy ClipArt-kép, azonban hátteret is rajzoltak hozzá, ami nekünk nem kell, mert így nem tudjuk felhasználni. Első lépésben a téglalapos kijelöléssel készítsünk kisebb kijelöléseket, és mindegyiket a [Del] billentyűvel töröljük ki. Ezzel általában a munka javát el tudjuk végezni, és a radírral már csak kevés munkánk lesz, bár ebben az esetben ez nem túl célravezető. Ha a szélek mentén olyan részeket találunk, amelyek színe összefüggő, azonos, és különbözik a kivágandó résztől, akkor azokat öntsük ki fehérrel. Válasszuk ki a Kiöntés eszközt ( ), majd kattintsunk a jobb egérgombbal a megfelelő helyen, és a kiöntőkannából kifolyó festék hegyével célozzuk meg a kiöntés helyét. Ha nem látjuk jól a kiöntési helyet, akkor nagyítsuk ki azt a képrészletet akár a 8x-osára. A másik kijelölésre szolgáló eszköz a Szabadkézi kije), amellyel körbe lehet rajzolni egy szabálytalölés gomb ( lan alakzatot, mint például itt a gyermek alakját, és a kijelölés azt fogja tartalmazni. Ez a művelet nagy odafigyelést kíván, mivel az egérrel elég nehéz körbevezetni a kijelölést, ráadásul ezt egy menetben kell elvégeznünk. A kijelölés közben a bal gomb elengedésekor a kezdőpont és a végpont összekötésre kerül, és az így létrehozott területre vonatkozik a kijelölés. Ha ezt kivágjuk, akkor ilyen szabálytalan alakú képet másolunk a vágólapra. Egy ilyen kijelölés után még sok apró tisztogatni való marad a képen, de azt már radírral és a kiöntéssel el lehet távolítani, így például a fenti képről a fiút le lehet másolni a háttér nélkül.

Fényképek felhasználása a rajzainkon A Paint programot nem igazán emlegetjük egy lapon a fényképekkel, pedig nagyon jól felhasználhatók a rajzainkon. Készítsünk például egy fényképes kártyát, amihez csak egy fényképre és egy kártyalapra van szükségünk. Fényképet készíthetünk digitális fényképezőgéppel, vagy meglévőt szkennerrel Első lépésben a számítógépbe a kártyalapotlapolvasóval. készítsük el, amelyről már beolvashatunk volt szó. Ha a kártyalap elkészült, akkor a Tulajdonságok párbeszédablakában nézzük meg a méreteit. Ehhez nyomjuk meg a [Ctrl]+[E]-t, és olvassuk ki a méreteit (71 x 96). Móricz Attila, 2007. március.

Következő lépésben alakítsuk a fényképünket akkorára, hogy a szükséges 71 x 96 pixeles részt meg tudjuk tölteni vele. Ez lehet teljes alakos fénykép, arckép, arcrészlet stb. Ehhez nyissuk meg a fényképet például a Paint programban, és nézzük meg a [Ctrl]+[E]-re kapott párbeszédablakban, hogy mekkora a mérete. Ezután jelöljük ki a teljes képet a [Ctrl]+[A]-val, majd kattintsunk bele a kijelölésbe, és válasszuk ki a Nyújtás / Döntés menüpontot. A jelenlegi méret és a kártyához szükséges méret hányadosa alapján eldönthetjük, hogy hány százalékára kicsinyítsük le a fényképet. Ügyeljünk arra, hogy mindkét irányban azonos arányszámot adjunk meg, mert különben torzulni fog a kép. Ha valamelyik irányban még így is nagy lenne a kép, akkor azt külön levághatjuk a lap méretének csökkentésével. Ha ezzel is elkészültünk, akkor jelöljük ki a másik Paint ablakban a kártyát a [Ctrl]+[A]-val, másoljuk a vágólapra a [Ctrl]+[C]-vel, majd az [Alt]+[Tab]-bal lépjünk át a fénykép Paint ablakára. Ebben az ablakban illesszük be a vágólapról a kártyarajzot a [Ctrl]+[V]-vel, ami első ránézésre el fogja takarni a teljes fényképet. Azonban a beillesztéskor a Kijelölés eszköz lesz aktív, amelynél van két választási lehetőség a bal oldali eszköztár alatti képen. Az alsó képre kattintsunk, és ez elrejti a háttérszínt, a példánkban a fehéret, így csak a kártyalap egyéb színes részei jelennek meg, és takarják le a fényképünket.

7. ábra. A 7. ábra különböző lehetőségeket mutat be, hogyan lehet például a kép hátterében egy saját fényképet elhelyezni. A kép persze lehet egy tájkép, vagy használati tárgy képe, netán egy sorozat a mobiltelefonokról vagy bármiről. TIPP. Ezzel a módszerrel készíthetünk valódi fényképes kártyát, csak össze kell gyűjtenünk az összes lap képét, és mindegyikhez ki kell találnunk, hogy milyen fotót helyezünk el a hátterében. Ha a számítógépes munkával végeztünk, akkor már csak egy színes nyomtatóra van szükségünk, és játszhatunk a saját kártyánkkal. Fényképeket felhasználhatunk sok más helyzetben is, csak a fantáziánk szab határt az alkalmazásnak. Például az első képen a háttérben volt egy „festmény a falon”, amely lehetett volna akár egy fénykép is, akár a készítőről egy portré vagy egy családi fénykép.

Nyúl, Általános Iskola, Informatika

6/5


Alapképek színezése Azt a módszert, ahol a háttérszín átlátszóságát kihasználjuk, sok helyen alkalmazhatjuk. Például ha kiszínezünk egy tájképet ábrázoló rajzot, akkor azt a tájképet rátehetjük egy valódi fényképre. Ebben az esetben a rajzon az égboltot hagyjuk fehéren, és olyan fotót veszünk elő, amelyen szépen látható az égbolt. Ha erre a fotóra rámásoljuk a saját rajzunkat, akkor annál rajzos lesz minden rész, kivétel az égbolt, ami valódi lesz. A rajz füves részét ugyanilyen módszerrel helyettesíthetjük egy valódi pázsitot ábrázoló fényképpel. Ennek megvalósításához keressünk egy olyan képet, mint ami az itteni ábrán látható, amelyet tetszőlegesen ki tudunk színezni. 8. ábra. Az órai munkához a rendelkezésünkre áll néhány kiszínezhető alapkép, amelyet a Microsoft Fine Artist program tartalmazott eredetileg, de más forrásból is lehet hasonlót találni. Ezen a rajzon összefüggő zárt területeket találunk, amelyeket egyszerűen ki tudunk színezni. Első lépésben használhatjuk az alsó színpaletta színeit. Ehhez kattintsunk egyet a kiöntés művelet gombjára ( ), és utána egyet a lenti kiválasztott szín négyzetére, majd a rajz azon részére, amelyet ki akarunk önteni a megadott színnel. Arra figyeljünk, hogy a terület összefüggő és zárt legyen. Ha a festék „kifolyik” valamiért a zárt területről, akkor az azért lehet, mert nem zárt a terület. Ilyenkor nagyítóval nézzük végig a zártnak hitt vonalat, mert valahol biztosan van legalább egy pixelnyi kis hézag. Ha ilyet találunk, akkor a Ceruza eszközzel ( ) és fekete színnel „foltozzuk be a rést”.

Létrehozhatunk előre egyéni színekből álló sorozatot is. Ehhez kattintsunk az Egyéni színek alatti első üres fehér négyzetre, majd állítsuk be a jobb oldali részen a megfelelő színt, és kattintsunk a Hozzáadás az egyéni színekhez feliratú jó hosszú gombra. Ezzel a színt elhelyeztük az első négyzetben. Most változtassunk egy kicsit a színen, például a fényerején, és azt is adjuk hozzá. Látni fogjuk, hogy milyen sorrendben tölti fel a program az üres négyzeteket. Ezután amikor színezni akarunk, nem kell minduntalan a színeket szerkeszteni, elég lesz csak kiválasztani a megfelelő árnyalatot, és már mehet is a kiöntés. Sajnos a színpalettát nem őrzi meg a program, még a képpel sem menti el, így azt csak addig tudjuk kihasználni, amíg színezünk, mert a fájl bezárása után az egyéni palettánk elveszik.

Fontos! A munka megkezdése előtt minden esetben mentsük el a fájlt, amelyen dolgozunk. Így ugyanis munka közben bármikor megnyomhatjuk a [Ctrl]+[S] billentyűkombinációt, amellyel azonnal elmenthetjük a rajzunkat. Ha ezt nem tesszük meg, akkor egy áramszünet vagy egy véletlen kilépés semmissé teheti az eddigi szép munkánkat.

A színek szerkesztése Az előző rajzunk színezésekor hamar rájöhetünk, hogy nem tudjuk kedvünkre kiszínezni a képet, mert a színpaletta nem nyújt annyi árnyalatot, amennyire szükségünk lenne. Van azonban a Paint programban még néhány rejtett tartalék. Válasszunk ki egy tetszőleges színt, kattintsunk rá kettőt a színpalettán, mire megjelenik a következő ábrán látható párbeszédablak. Ebben az ablakban elvileg több színt kellene találnunk, de sok azonos van közöttük, ezért ezzel még nem sokra megyünk. Most kattintsunk az Egyéni színek definiálása gombra, mire megnyílik a párbeszédablak jobb oldali része, ahol már sokkal nagyobb a választék. Ahogyan az egérmutatók is jelzik, választhatunk az alapszínek közül egyet, de a színes téglalapban is elhúzhatjuk a szín helyét jelző célkeresztet, és azon belül a jobb oldali fényerőt szabályzó háromszöget is. Így már igazán tetszőleges színválaszték áll a rendelkezésünkre, és a fenti rajzon azt a sokféle bokrot sokféle zölddel festhetjük ki. Móricz Attila, 2007. március.

9. ábra.

A színek értékei Ha a színek értékeit is nézzük a szerkesztés során, akkor a következőket figyelhetjük meg. Ha kiválasztottunk egy színt a nagy színmezőben, akkor a jobb oldali fényerejét a Fényerő mezőben lévő számmal is változtathatjuk. A 0 a sötétet, míg a 255 a világos árnyalatot jelenti. Változtassuk meg a számot, és látni fogjuk, hogy a jobb oldali háromszög hogyan kerül át más helyre. Most változtassuk meg a Telítettség értékét, mire a célkereszt a színtáblában le- vagy felfelé fog elmozdulni. Az Árnyalat értékének módosítása balra és jobbra mozgatja el a célkeresztet. Látni fogjuk, hogy egyéni színsorok létrehozásához érdemesebb a számokkal dolgozni. Nyúl, Általános Iskola, Informatika

6/6


Fényképes tájkép készítése

Ötletek a fotós rajzok készítéséhez

Miután az előző tájképet szépen kiszíneztük, elégedettek lehetünk a munkánkkal, és akár ki is nyomtathatnánk egy színes nyomtatóval, mert olyan szép lett a rajzunk. Azonban mi ezt is felül tudjuk múlni, és fényképekkel fogjuk különlegessé tenni. Ehhez először keressünk megfelelő méretű fényképeket, amelyek a rajz méretével közel azonosak (legalább 640x480pixel méretűek). Az újabb Microsoft Office CD-ken sok ilyen képet találunk, de ha van saját tájképes fotónk, akkor az még jobb lesz. Első lépésben nézzük meg a színezett rajzunk méretét, és a kiválasztott fotó méretét is ekkorára állítsuk be a [Ctrl]+[E]-re kapott párbeszédablakban.

Az alábbi ábrán egy tengeri kép középső részére illesztettünk be egy földnyelvet, amelyen ClipArt-képekből álló házsor látható. A kép elkészülte után a rajzlap méretét megnöveltem, a rajzot téglalappal bekereteztem, és az így készült falikép elé beállítottam személyt, ami egy másik ClipArt-kép.

10. ábra.

11. ábra. Miután a rajzunk és a fotónk mérete megegyezik, a rajszon öntsük ki fehérre azokat a részeket, amelyeket átlátszóvá akarunk tenni. A mi példánkban ez az égbolt és az előtérben lévő füves rész lesz. Ezután jelöljük ki a teljes rajzot, másoljuk le a vágólapra, váltsunk át a fotóra, és ott illesszük be. Az előtérben lévő füves résznél az utat a rajzon meg kell egy kicsit hosszabbítani, és egybe kell dolgozni a fotóval, hogy jobban összeolvadjon a fotó és a rajz. Ezt persze már profi módon nem tudjuk megoldani a Paint eszközeivel, de ígéretes próbálkozásaink lehetnek. Rajzolhatunk a ceruzával, használhatjuk a festékszórót, és a Szín felvétele eszközzel ki tudjuk választani azt a színt, amelyik a fotónak része, így a legközelebb fog állni a kiszínezett rész a fotón lévő részhez. Az iménti módszerrel nagyon sok olyan képet készíthetünk, amelyen a fotók egy részét felhasználjuk háttérként, és például ClipArt-képekből állítjuk össze a tényleges rajzot. Így egészen különleges képeket készíthetünk a Painttel.

Móricz Attila, 2007. március.

A következő képet egy újsághirdetés ihlette. Ezek egyik fele jellemzően fotó, a másik fele egyszínű rész szlogenekkel, a vevőknek szóló üzenetekkel. Az összeállítást végül ClipArtképekkel tehetjük érdekessé.

Az utolsó képen egyszerű tájkép adta az ötletet, és a legáltalánosabb Office ClipArt-képek adták a szereplőket. Az íróasztal mellett ülő hangyát már biztosan sokan látták, vagy a bankjegyekkel készült szélmalmot. A kínai bányász adja a képhez a kontrasztot, mert ő tényleg csak álmodozhat arról a mobil irodáról, ahol a hangya éppen dolgozik a domboldalon. És ha mobil, akkor már csak egy reklámszlogen kell.

Nyúl, Általános Iskola, Informatika

A Paint program használata

Recommend Documents