A növénynemesítés ünnepe 60 éves az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete

2

A növénynemesítés ünnepe – 60 éves az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete

A

Brunszvik kastély történelmi falai között létesítette Martonvásáron a Magyar Kormány hat évtizeddel ezelõtt, 1949-ben az Agrobiológiai Intézetet, amely 1953 óta tartozik a Magyar Tudományos Akadémiához, mint annak Mezõgazdasági Kutatóintézete. A Brunszvik család által a 18. század második felében épített kastély jelképpé vált a 6 évtized során, mivel Martonvásár nemcsak az agrártudományoknak, hanem a hazai és európai kultúrának is fontos helyszíne volt. Látványáról sokaknak jut eszébe Beethoven zenéje, a park szigetén több mint fél évszázada rendszeresen felcsendülõ szimfóniái, s Brunszvik Teréz, az elsõ magyar kisdedóvó alapítójának alakja. Mosonmagyaróvárról, a budapesti Genetikai Intézetbõl és az egyetem padjaiból kikerült fiatalokból alakult

3

ki az induló kutatói gárda annak idején, hogy az ország középsõ részén egy agrárkutató központ jöjjön létre Budapest és Székesfehérvár között félúton, az 1268 óta „vásáros hely” Villa Forum Martini, azaz Márton Vására településen. A hivatalos korányrendelet, amely 1949. április 29-én jelent meg,

„a növénynemesítés egységes irányítására és a nemesített vetõmag-ellátás biztosítására” létesítette a kutatóintézetet. A hatvan éve e falak között végzett kutatás máig érvényes másik alapvetõ tézise, hogy a magyar mezõgazdaság és az egész társadalom igényeinek megfelelõen végezzék tevékenységüket, és a nemzetközi tudo-

mányos közösség szerves részeként valósítsák meg célkitûzéseiket. Az alapvetõ koncepció állandósága mellett a kutatási tematika folyamatosan változott. Napjainkban az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete egymásra épülõ, a gyakorlati megvalósítást is magába foglaló alap-, módszertani, és alkalmazott kutatással foglalkozik. Célkitûzése a hat évtizede folyamatosan fejlesztett, nemzetközileg kiemelkedõ jelentõségû martonvásári növényi génállomány bõvítése funkcionális genomikai, biotechnológiai, növénynemesítési és növénytermesztési módszerekkel. A jövõ társadalmának elvárásait kielégítõ növények nemesítése nem volna teljes a fenntartható fejlõdésen alapuló agroökológiai egyensúly megtartása nélkül. A genetikai variabilitás szélesítésével új genetikai forrásokat hoznak létre az egészséges táplálkozáshoz megfelelõ alapanyag nemesítésével, a növényi stresszrezisztencia fejlesztésével, a produktivitás javításával. A Kutatóintézet hírnevét a kukoricanemesítés eredményei alapozták meg. Pap Endre Európában elõször itt állított elõ beltenyésztéses kukoricahibridet, melyet 1953-ban minõsítettek Mv 5 néven. Az elmúlt 60 évben Magyarországon minõsített martonvásári, saját nemesítésû hibridek száma meghaladta a 100-at, a kooperációs hibridek száma pedig az 50-et, hazai vetésterületük meghaladta a 20 millió ha-t. Martonvásáron dolgozták ki a hibridkukorica vetõmagtermelés szántóföldi technológiáját és vetõmagüzemi feldolgozásának honosítását. A nemesítési programot mindig kiterjedt nemzetközi együttmûködés jellemezte. Ez az együttmûködés segítette a hazai felhasználású hibridek nemesítését és az exportra szánt hibridek elõállítását is. Ennek keretében több mint 50 hibrid kapott állami elismerést Európa több országában. A martonvásári és Mv-közös hibridek Magyarországon kívüli vetésterülete napjainkig meghaladta a 12 millió ha-t. A martonvásári búzanemesítési programban 76 õszi búzafajta született, ebbõl 33 az elmúlt évtizedben. Hagyományosan jó stressztûrõ képességüknek és jó minõségüknek kö-

4

Kalászosgabona bemutató

szönhetõen Magyarországon napjainkig 15 millió hektáron termesztették az Mv búzafajtákat. Közel két évtizede piacvezetõk a magyar búza vetõmag piacon. Partnereikkel közösen kidolgozták a Pannon búza programot, és egyre több olyan fajtát szelektálnak, melyek megfelelnek a Pannon búza minõségi követelményeinek. 1972-ben Rajki Sándornak, az intézet akkori igazgatójának kezdeményezésére létesült a martonvásári fitotron, Európa egyik legnagyobb szabályozott növénynevelõ rendszere. A több mint ötven korszerû, kanadai növénynevelõ kamrában elõ lehet állítani a Föld bármely részének idõjárási körülményeit, és szabályozni lehet a növények növekedéséhez és fejlõdéséhez szükséges fõbb környezeti tényezõket. A fitotron, közvetve vagy közvetlenül, hozzájárult új növényfajták elõállításához, növényvédelmi és agrotechnikai eljárások kidolgozásához. Jelentõs fitotronmetodikai és technikai kutatások is folytak az elmúlt évtizedekben. Az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetének e területen elért eredményeit az Európai Unió a 7. Kutatási Keretprogramban Magyarországon elsõként ismerte el 2008-ban a benyújtott pályázat elfogadásával, melyben az intézet arra a feladatra vállalkozott, hogy e témában Közép-Európára kiterjedõ, regionális szintû képzési és kutatási központtá válik. Az alapozó és a molekuláris nemesítési kutatásokat a növénybiotechnológia módszer- és eszköztárának robbanásszerû fejlõdése kísérte világszerte az elmúlt két évtizedben. Új lehetõségek nyíltak meg a szaporodásbiológiai vizsgálatokban, a növényi szexuális folyamatok és az embriófejlõdés tanulmányozásában, valamint a megszerzett ismeretek gyakorlati alkalmazásában egyaránt. Az alkalmazott genomikai kutatások fõ irányvonala az egyes azonosított gének funkcióinak megállapítása és felhasználása a növénynemesítésben. Ezen gének tudatos felhasználásával pedig javítani lehet a termés- és minõségbiztonságot. A funkcionális genomikai módszerekkel több ezer gén expressziójának változása követhetõ, majd kiválaszthatók azok a „kulcs” gének, melyek esetleg több

5

Vetésforgós tartamkísérlet

száz vagy ezer más gén megnyilvánulását befolyásolják. Azokat a géneket, melyek fontos szerepet játszanak a stresszadaptációban, a martonvásári kutatók izolálják és transzgénikus növények létrehozásával tesztelik. A Martonvásári Gabona Génbanki kutatások már 1952-ben megkezdõdtek, amikor létrejött a Fajtagyûjtemények Osztálya. Napjainkban a Génmegõrzési Osztály és a nemesítõk együttes erõfeszítései révén egyre nagyobb génbanki gyûjteményt tarta-

nak fenn. A génbanki kutatási eredményeket felhasználva, az ökogazdálkodás fejlesztése céljából hazánkban elsõként Martonvásáron kezdõdtek meg a biotermesztés biológiai alapjait létrehozó organikus nemesítési kutatások. Az intézet növénytermesztési kutatásainak megalapítója Surányi János volt. Szemlélete, gondolkodásmódja generációk szemléletét formáló, máig ható erõ. Az 1950-es évek második felétõl kezdõdõen eredményei alapján fejlõdtek ki a magyaror-

Génmegõrzési tenyészkert

szági kukoricatermesztés új korszakát eredményezõ technológiák. Az itt beállított kísérletek eredményei alapozták meg a nagyüzemi kukoricatermesztést. Ebben döntõ részt vállalt Gyõrffy Béla, aki az 1950-es évek végétõl kezdõdõen olyan kísérleti hátteret hozott létre, amely napjainkban is gerincét képezi a növénytermesztési alapozó kutatásoknak. Az országban legrégebben Martonvásáron beállított növénytermesztési tartamkísérletek élõ szabadföldi kísérleti laboratóriumok, a nemzeti vagyon kiemelkedõ értékkel bíró részei. A kutatóintézet 60 éves múltja méltó folytatása a magyar növénynemesítés korábbi korszakainak. A sikerbõl minden intézeti munkatárs kivette a részét a 60 év során. Erõfeszítéseik, küzdelmük eredményét nemcsak a mezõgazdaság, hanem az egész ország lakossága nap mint nap érzékelheti. Az itt létrehozott genetikai forrásokat az egész világon felhasználják. Így elmondható, hogy máig érvényes az alapítók akarata: „olyan növénykutató intézetet akartunk, amelynek tevékenységében majd megvalósul az elmélet és a gyakorlat egysége”. Ez a koncepció folyamatosan érvényesül Martonvásár mindennapjaiban. BEDÕ ZOLTÁN

6

Tangazdaság? Agráregyetem? Kutatóintézet? Válaszutak: Martonvásár,1945-1949

P

etõfi Sándor írja: „Aki a múltba néz, a jövõbe lát, éppúgy, mint látni a víz mélyében a magas eget.” A régi idõk fürkészésére és tanulságainak szemrevételezésére jó alkalmat kínálnak a jubileumok, s fõként az olyan kerek évfordulók, mint intézetünk mostani, hatvanadik születésnapja. Hat évtized hosszú idõ, így már jócskán megritkult a kutatóintézet megálmodóinak és azoknak az „elsõ fecskéknek” a sora, akik az alapítás ügyét sikerre vitték. E sorok írójának azonban (elsõsorban Gyõrffy Béla bölcs elõrelátásának köszönhetõen) megadatott, hogy közel harminc éve, vagyis amikor az intézetalapítás „hiteles rekonstrukciójának személyi és tárgyi feltételei” még többé-kevésbé adottak voltak, az írásos források felkutatásán túl meghallgassa az országos döntéshozókat és az intézet különféle beosztású dolgozóit, akik a „hõskor” sikereinek és kudarcainak részesei és a történések figyelõ szemtanúi voltak. A jórészt élõszavas és szubjektív elemekkel tarkított közléseik lényegi állításait levéltári iratok is alátámasztják. Ezekbõl kitûnik, hogy jóllehet kutatóintézetünk hatvan esztendõs, „születési anyakönyvi kivonata” pedig az az 1949. június 3-án kelt földmívelésügyi miniszteri rendelet, amely a Magyar Közlönyben öt nappal késõbb, június 8-án jelent meg, az intézetalapítás elõzményei szorosan összefonódnak az erdõháti tangazdaság keletkezésével, s így évekkel korábbra nyúlnak vissza. 1945. május 8-án, vagyis egy nappal az után, hogy a hitleri Németország feltétel nélkül kapitulált, s ezzel Európában befejezõdött a II. világháború, az Országos Földbirtokrendezõ Tanács a Fejér megyei központján keresztül utasította a martonvásári Községi Földigénylõ Bizottságot, hogy „a Magyar József Nádor Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem részére a Dreher birtokból „500 kh jó szántót kastéllyal és parkkal együtt tangazdaság céljára hagyjon meg”. [Akkor ti. az agráregyetemi képzés még a fenti intézmény keretein belül folyt.] A szerény külsejû irat sorsdöntõ határo-

zat hordozója: biztosította a háborúban károkat szenvedett kastélyépület és park köztulajdonba vételét, s így megóvta azokat a további pusztítástól (lásd pl. a közeli alcsúti kastély sorsát!), másrészt idõben kikapcsolt a földosztásból 500 kataszteri holdat, megteremtve ezzel a fenti javak közcélra fordításának elõfeltételét. Ezt a célt elõször a tangazdaság testesítette meg, innen azonban már csak pár lépés volt az út a felsorolt javak intézet céljaira történõ átengedéséig. A fenti határozat elõzményei Pátyra vezetnek bennünket, ahol az egyetemi tangazdaság sorsa megpecsételõdött, miután földjeit a község felparcellázta és kiosztotta. Az idõ szerint a tangazdaságot a helyettes intézõ, Erendits Endre vezette, akinek a gazdaság Martonvásárra költöztetésében is nagy része volt. Õ ugyan 1945 nyarán balesetben elhunyt; özvegye, Erendits Ica néni azonban megõrizte és e sorok írójának átadta a tangazdasággal kapcsolatos küzdelmének dokumentumait. Feletteseit õ értesítette a pátyi fejleményekrõl, ezért a mûegyetem vezetõsége 1945. április 23-án az Országos Földbirtokrendezõ Tanácsot arra kérte, hogy más helyen biztosítson tangazdasági célokra „500 kh földterületet”.

Ez az „500 kh” a május 8-diki leiratban szereplõ „500 kh jó szántó”-ra emlékeztet, amelynek aláírója, Tildi István (”civilben” Györffy-kollégista, a mezõgazdasági kar diákja) volt. Tildi a földmívelésügyi miniszter Nagy Imre megbízólevelével a zsebében 1945 áprilisa után többször járt Martonvásáron. Beszélgetésünk során azt mondta, hogy nagy valószínûséggel elõször benne fogalmazódott meg az a gondolat, hogy az itteni kastélyt és a parkot valami nemesebb célra le kellene foglalni. Felkeres-

Surányi János

7

Rajki Sándor te hát a dékán Surányi Jánost, aki idegenkedett attól, hogy régi ismerõsei, a martonvásári intézõk „feje felett döntsön”, késõbb azonban õ is hajlott a dologra. Ekkoriban tért vissza a hadifogságból Bajai Jenõ, Surányi tanársegédje, és tagja lett annak a küldöttségnek, amely Veres Péternél, a Nemzeti Parasztpárt elnökénél kilincselt tangazdaság ügyben. Erre alkalmas helyet keresendõ, Surányival együtt Jenõ bácsi is terepszemlére indult. Martonvásárra érve megtudták, hogy a vendéglátóik közül többen szívesen látnának a községben „egy, a mezõgazdasági kultúra fejlesztését szolgáló intézményt”. Kovács György mesélte, hogy Martonvásár képviseletében õk is jártak Veres Péternél, hogy „valami értelmes célra” felajánlják az üresen álló kis- és nagykastélyt. A tangazdaság tehát Martonvásár-Erdõhátra került, amelyet az egyetemi hallgatók 1946-ban kezdtek látogatni. Ez idõ tájt azonban a martonvásáriak egyéb terveket is szõttek. Például 1945 õszén érdekes emlékirat készült „Oktató és kísérleti mezõgazdasági ipari telep létesítése Martonvásárott” címmel, amely terepet nyújtott volna az egyetem „mezõgazdasági iparok” címû tárgyának gyakorlati oktatásához, s ehhez a nyersanyagot (tej, tojás, szesz, liszt, növényi olajok stb.) a helyi értékesítési és fogyasztási szövetkezet biztosította volna. Közben egy másik vágyálom is felmerült, amelyet nem csupán a község melengetett: az agráregyetem Martonvásárra helyezése. Budapest

Rajháthy Tibor

Bálint Andor

Gáspár László

nek, amely a magyar tudományos élet, a kutatás- és kísérletügy gyökeres megújítását tûzte ki célul. A tervezett agrár-kutatóbázis helyét és profilját illetõen Rajki Sándor, a Magyar Tudományos Tanács szaktitkára az agráregyetem munkatársának, Rajháthy Tibornak a véleményét is kikérte. Rajháthy szerint az általuk kiválasztott Hatvan és Martonvásár közül végül „Marton nyert”, miután itt ’49 januárjában Rajki és (az FM képviseletében) Bálint Andor is terepszemlét tartott. Rajháthy „genetikai-nemesítési” intézetrõl álmodott, az erdõháti tangazdaságban kísérleteket folytató Surányi János és társai viszont talajtaniagrokémiai-növénytermesztési intézetben gondolkodtak. Végül is a Gáspár László vezette agrokémiai laboratórium lett az elsõ bázisa az intézetnek. Martonvásáron pedig „a növénynemesítés egységes irányítására és a nemesített vetõmag ellátás biztosítására” létrejött az Agrobiológiai Intézet, amely több átszervezés és névváltoztatás után, 1953-ban az MTA felügyelete alá került. Ezt követõen tevékenységében lassanként – Rajki Sándor szavait idézve – kezdett megvalósulni „az elmélet és a gyakorlat egysége, az alap- és alkalmazott kutatások harmonikus ötvözete”. HORNYÁK MÁRIA

székhellyel ugyanis 1945 õszén létrejött hazánk elsõ önálló mezõgazdasági egyeteme, az azonban kezdettõl fogva elhelyezési gondokkal és súlyos helyhiánnyal küzdött, így hamarosan kétszer is költözni kényszerült. Ezek után nem csoda, ha a megyei lap még 1948-ban is „a Martonvásáron létesülõ agráregyetemrõl” cikkezett. A következõ évben azonban végérvényesen eldõlt, hogy az intézmény Gödöllõre kerül. Ezzel megpecsételõdött az erdõháti tangazdaság sorsa is, amelyet 1950-ben kísérleti gazdaságként az 1949 tavaszán Martonvásáron alapított kutatóintézethez csatoltak. Ily módon a községnek be kellett érnie „a Micsurin”-nal (a helybeliek sokáig így hívták az intézetet), amely azóta a helység nevét világszerte ismertté tette… A kutatóintézet megalapítása része volt annak a nagyarányú átszervezés-

[A fentiek részletesebb leírását ld. a szerzõ „Tekintélyes várdája” a mezõgazdaságnak. A martonvásári kutatóintézet kialakulása és ennek elõzményei (Martonvásár, 1999) c. könyvében!]

8

A kukoricanemesítés hatvan éve

A

z MTA martonvásári Mezõgazdasági Kutatóintézete alapítását követõen rövidesen világszerte hírnevet szerzett magának, hiszen itt állították elõ Európa elsõ hibrid kukoricáját, a Martonvásári 5-öt (Mv 5). E hibrid elõállítása – mely 1953ban állami elismerésben részesült – a korábban Mindszentpusztán nemesítõ dr. Pap Endre kiemelkedõ szellemi teljesítménye (1. kép).

martonvásári hibridekkel vetették be az ország kukorica vetésterületének szinte egészét. A hibridek elterjedése, és kizárólagossá válása Magyarországon mindössze ötöd annyi ideig tartott, mint a „lehetõségek hazájában”, a kifejezetten innovatív és piacorientált USA-ban. E hibridek termésnövelõ hatása országosan millió tonnákban volt kifejezhetõ. A beltenyésztés és heterózisnemesítés elméleti kérdéseinek kidolgozásában, valamint a gyakorlati nemesítési munkában megszerzett hazai és nemzetközi elõnyét az intézet sokáig megõrizte. A kutatási eredményeket összefoglaló cikkek, disszertációk az élenjáró amerikai egyetemek publikációival szinte egy idõben jelentek meg, s nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is szemléletformáló, mértékadó tudományos forrásoknak bizonyultak. Az elméleti és gyakorlati nemesítés terén elért hazai és nemzetközi sikere-

ket követõen a ’70-es években a martonvásári hibridek versenyképessége folyamatosan csökkent, majd 1982-re hibridjeink gyakorlatilag kiszorultak a hazai köztermesztésbõl. Ennek elsõdleges oka az volt, hogy a világ e téren piacvezetõ cégei az országban korlátlan fajtakísérleti és vetõmag-elõállítási lehetõségekhez jutottak. Ezt követõen több mint egy évtizeden át a Martonvásáron felhalmozódott szellemi kapacitást, a kísérleti technika egy részét, s partnereink vetõmag-elõállító kapacitását a honosítási programunkban kiválasztott külföldi hibridek bevezetésével, elterjesztésével kötöttük le. Ebben az idõben a honosított hibridjeink közül több mint 40 kapott állami elismerést. Közben azonban nem feledkeztünk meg a saját célkitûzéseinkrõl, erõforrásaink jelentõs részét a martonvásári kukoricanemesítési program korszerûsítésére, megújítására fordítottuk. Az új program prioritásait az elõdök

1. kép Pap Endre, az elsõ európai kukoricahibrid nemesítõje Az alig néhány éve alapított kutatóintézet ezzel a váratlan, szinte készen kapott eredménnyel óriási lendülethez jutott. Az akkori kutatók képességeit, s felelõsségteljes gondolkodását jellemzi, hogy Pap Endre korai, 1956-os emigrációját követõen a martonvásári kukoricanemesítés nem torpant meg, hanem ellenkezõleg, kiteljesedve, évtizedekig egyeduralkodóan ontotta a sikereket a tudományos élet és a gyakorlati eredmények területén egyaránt. A nemesítés mellett, és annak kiegészítéseként, gyors fejlõdésnek indultak a kukoricatermesztés eredményességét megalapozó agrotechnikai kutatások is. Magyarországon Martonvásár volt az elsõ a hibridkukorica vetõmagtermelés szántóföldi technológiájának és vetõmagüzemi feldolgozásának a kidolgozásában, hazai meghonosításában is (2. kép). A tudománytörténetileg is jelentõs eredmények szerencsésen találkoztak a magyar mezõgazdaság korszerûsítésének igényével, s alig néhány év alatt

2. kép Az erdõháti hibridvetõmag-üzem

9

3. kép A kukorica genotípusok fuzáriumos csõpenésszel és szárkorhadással szembeni ellenállóságának értékelése mesterséges fertõzést alkalmazva által létrehozott szellemi, technikai infrastruktúrára, a ’70-es évek tanulságaira, s a versenyképes külföldi programok átvételre alkalmas elemeire alapozva alakítottuk ki. Külön hangsúlyt fektettünk a törzs monokultúra elkerülésére, a genetikai sebezhetõség kivédése, a gyors vízleadó, szilárd szárú hibridek nemesítése céljából, valamint a nemesítési anyagok szabadalmaztatásával kialakult új jogi, közgazdasági helyzethez való alkalmazkodás miatt. A 6. évtized nemesítési programjának prioritásait a kukoricatermesztés, valamint a kukorica hasznosítás megváltozott igényeinek megfelelõen határoztuk meg. Figyelemmel voltunk a hazai ökológiai viszonyokra is. Magyarország szélsõségekre – egyre inkább – hajlamos klímája, valamint a termesztés igen változatos agronómiai színvonala indokolják a hibridek alkalmazkodóképességének javítását, beleértve az abiotikus (hideg és szárazság) és biotikus stressz-faktorokkal szembeni ellenállóképességet is. A betegségekkel és kártevõkkel szembeni ellenállóság javítása a nemesítési program szerves része. Minden évben nagyszámú nemesítési anyag – populációk, hasadó anyagok, törzsek és hibridek – rostosüszög, golyvásüszög, fuzáriumos szárkorhadás és csõpenész ellenállóságát értékeljük (3. kép). Az utóbbi években megkezdtük a fuzáriumos csõpenész fertõzöttség értékelését az ország különbözõ termõtájain. A fertõzöttségen túl vizsgáljuk a penészes termés toxintartalmát is, hiszen egészséges élelmiszer és takarmány csak toxinmentes kukoricából állítható elõ.

4. kép Az imágók jellegzetes „biberágása”, valamint a lárvakártétel a kukorica gyökérzetén Magyarországon a kukoricabogár 1995 óta van jelen. Az eltelt évek alatt az ország egész területén elterjedt. Különösen súlyos veszteséget szenvednek a gazdák azokban a régiókban, ahol a kukoricát monokultúrában termesztik (4. kép). A martonvásári kukoricanemesítés két úton halad a hibridek rezisztencia szintjének javítása terén. A hagyományos módszerek alkalmazásával a hibridek toleranciáját növeljük a lárvakártétellel szemben. A másik út a transzgénikus kukorica elõállítása. Ennek lényege, hogy a kukorica egy baktériumból származó gén beépítésének hatására, a bogárra nézve toxikus anyagot termel. Ez a toxin nemcsak a lárva kártételétõl védi meg a kukoricát, hanem a kukoricabogár populációt is gyéríti. A módszert az USA-ban több millió hektáron alkalmazzák sikerrel a termelõk. A Kukoricanemesítési Osztályon a ’70-es évek közepe óta tanulmányozzuk a vízleadásra ható környezeti, növénymorfológiai tulajdonságokat, va-

lamint ezek genetikai alapjait, alacsony szemnedvességgel betakarítható hibridek elõállítása céljából. A kukorica érésdinamikai vizsgálatokkal feltártuk a legfontosabb törzseink és forrásaink érésének és vízleadásának természetét, eredményes szelekciót folytattunk új beltenyésztett törzsek és gyors vízleadó hibridek elõállítására. Az utóbbi idõben megkezdtük nemesítési anyagaink genetikai markerezését is (5. kép). A különbözõ markerek – izoenzim, RAPD, mikroszatellita – egyidejû értékelésével nagy pontossággal felderíthetõ ismeretlen nemesítési anyagok genetikai háttere és nemesítési értéke. A silókukorica beltartalmának javítása érdekében értékeljük hibridjeink és szülõkomponenseik in vitro reticuloruminalis emészthetõségét Tilley-Terry módszerrel és in vivo bendõ fisztulázott juhokkal. Felére csökkentettük a törzselõállítás idejét: a déli féltekén elõbb Argentínában, majd Chilében létesítet-

10

5. kép A genetikai markerezés laboratóriumi eszközei tünk téli tenyészkertet. A genetikai bázis szélesítését szolgálják áttételesen a közös nemesítési programjaink is, melyek keretében az elmúlt években 20 külföldi intézettel és céggel biztosítottuk egymás számára – kétoldalú kapcsolat keretében – a törzsek hozzáférhetõségét. Vetõmag biológiai vizsgálataink elsõdleges célja a hazai stressz körülmények között is jó minõségû vetõmagot biztosító technológia kidolgozása. A herbicid érzékenységi kísérletek tudományos értékükön túli eredménye, hogy hibridjeink gyomirtása egyszerû, költségtakarékos módon bármely, a kukoricára engedélyezett herbiciddel elvégezhetõ. A terjedõben lévõ posztemergens szerek többségével szemben is ellenállóak, természetes úton magukban hordozzák a tolerancia géneket.

Az intézet alapítása óta 120 martonvásári hibrid kapott állami elismerést Magyarországon, és több mint 60 külföldön. A legutóbbi évtized volt a legtermékenyebb az eltelt 60 évbõl: 43 hibridünket részesítették állami minõsítésben Magyarországon. Soha ennyi martonvásári hibrid nem kapott állami elismerést egy évtized alatt (1. ábra). A legfiatalabb martonvásári hibrid kukoricákkal már a megváltozott igényeknek szerettünk volna megfelelni, miközben alapvetõen megújítottuk, korszerûsítettük a fajtaválasztékot minden éréscsoportban. A 43 új hibridbõl 5 a legkorábbi, 25 a korai, 8 a középérésû és 4 a késõi csoportba tartozik. A hibridek többsége szemes (34), 8 siló hasznosításra engedélyezett (6. kép) és egy csemegekukorica. Az összes piaci szereplõt figye-

1. ábra Államilag minõsített martonvásári hibrid kukoricák, 1949-2008.

6. kép Siloking: az Mv silókukoricák legismertebb hibridje lembe véve Martonvásár az Mv hibridek köztermesztésben elfoglalt arányával a 4., míg a magyar fajtatulajdonosok közül az 1. helyen áll napjainkban. Ugyanakkor a martonvásári kukoricahibridek vetõmag felhasználása külföldön meghaladja a hazai mértéket. Az elmúlt évtizedben hibridjeinket Oroszországban, Ukrajnában, Horvátországban, Romániában, Bulgáriában és Törökországban is minõsítették. Az új kukoricák eddig nem használt, friss genetikai háttérre épülnek, amely rögtön szembetûnik a korábbi hibridektõl eltérõ, „látványos” fenotípusos megjelenésükön is, de mindenekelõtt kiváló agronómiai képességeiken. Olyan új géneket, génkombinációkat sikerült beépítenünk a kiemelkedõ termõképességet, szárazságtûrést és alkalmazkodóképességet adó gének mellé, amelyek a különlegesen gyors szemtelítõdést és vízleadást biztosítják. A most elismert martonvásári hibridek egy része ezeknek köszönhetõen átlagos, vagy szárazabb években nem igényel szárítást a termés tárolásához. Az újonnan minõsített hibridek beépültek a vetõmag-termesztési programunkba is. MARTON L. CSABA – HADI GÉZA – PINTÉR JÁNOS – BERZSENYI ZOLTÁN – ÁRENDÁS TAMÁS – BÓNIS PÉTER

11

A martonvásári búzanemesítés elsõ hatvan éve

M

artonvásáron az intézet megalakulása óta folynak búzanemesítési kutatások. Kezdetben több kutatócsoport mûködött párhuzamosan, eltérõ nemesítési irányt képviselve, de ezek közül csak egy, 1955-ben indított kutatási program maradt fenn napjainkig, és hozta létre egy kivétellel – Mv 8 – az összes martonvásári búzafajtát. A kutatási egység azóta minden – szervezeti, személyi, technikai, módszertani – tekintetben többször kicserélõdött és megújult, a célkitûzés pedig folyamatosan változott. Napjainkban már nem prioritás a gépi aratásra alkalmas búza, csökkent a szárrozsda rezisztencia, vagy a szigorú télállóság követelménye, de ugyanakkor megnõtt a jelentõsége a jobb tápanyag-hasznosító képességnek, a minõség-stabilitásnak, az aszály- és hõtûrésnek, a kalászban történõ csírázás ellenállóságnak stb. Továbbra is fontos a nagy termõképesség, de nemcsak az intenzív-, hanem az extenzív körülményeket is tûrõ fajták szelekciója a cél. Lényegesen több betegség veszélyezteti a búzát, mint korábban, és a klímaváltozás hatásainak kivédésére megnõtt a termésbiztonság jelentõsége is. Ennek érdekében dolgoznak a most aktív nemesítõk, kihasználva napjaink sokkal szélesebb körû módszertani lehetõségeit. A már több mint másfél évszázadra visszatekintõ búzanemesítés nemzet-

közi történetében több fontos periódus különböztethetõ meg – mégis a leglátványosabb és talán legnagyobb hatású nemesítési eredmény az extenzív, magas szalmájú tájfajták és korai nemesítésû fajták habitusának megváltoztatása volt, a törpeségért felelõs gének beépítésével. A féltörpe intenzív búzák nemesítése Európát tekintve Olaszországban már a harmincas években elkezdõdött, a hatvanas években ez a nemesítési irány vezetett a Zöld forradalomhoz a fejlõdõ világban. Kelet-Európában – Martonvásáron is – a rövid szárú – így megdõlés-ellenálló, géppel aratható, nagyobb adagú mûtrágyázást elviselõ és megháláló – fajták elõállítása volt sokáig a nemesítés fõ célkitûzése. Ezt a célt mintegy két évtized alatt, és csak fokozatosan sikerült elérni. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy intézetünk volt a fajtafenntartója a vetésterület döntõ hányadát egy évtizeden át elfoglaló, kimagaslóan sikeres Bezosztaja 1 fajtának (1960-1980), és az elsõ martonvásári búzafajtáknak már nem a Bánkúti búzákkal, hanem a Bezosztajával kellett versenyezniük. A korai nemesítvények közül a Martonvásári 4 (Mv 4, 1974) tekinthetõ a legsikeresebbnek. Típusában hasonlított kortársához, a Jubilejnaja 50-hez, ami nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanazoktól a szülõktõl származnak. Talán más kereskedelmi poli-

Búzanemesítési tenyészkert anno...

tika esetén még hosszabb karrierje is lehetett volna, de az új, intenzívebb fajták kiszorították a martonvásári portfolióból. A szárszilárdság és produktivitás javításában átütõ sikert hozott az Mv 8 létrehozása. Olyan régen várt termelõi igényeket elégített ki, és annyira megfelelt kora elvárásainak, hogy vetésterülete rövid idõn belül meghaladta a 30%-ot. Ilyen elterjedtségû fajtát keveset minõsítettek Magyarországon. A következõ évtized a termés növelésének bûvöletében telt. Folyamatosan javult az agrotechnika, nõttek a búzára kiszórt mûtrágya adagok, mind produktívabb fajtákra volt szükség. A nemesítésben a szárat olyan mértékben sikerült rövidíteni (Mv 13), hogy az már a termésbiztonság rovására is ment, miközben a számtalan keresztezésbe vont új genetikai forrással korábban nem kihasznált rezisztencia géneket sikerült az új fajtákba építeni (pl. Mv 10). A nyolcvanas években létrehozott közepes minõségû fajták sorából az acélos szemû, jó minõségû Mv 9 és Mv 12 emelkedett ki. Ezek voltak az utolsó martonvásári búzák, amelyek nemesítése még közvetlenül a Bezosztaja 1-re épült. Az Mv 14 és Mv 15 (1985) minõsítésével egy fontos nemesítési korszak kezdõdött Martonvásáron, amely egy évtizeden keresztül szinte minden Mv

Búzanemesítési tenyészkert napjainkban

12

Búzabetakarítás anno... fajtára rányomta bélyegét. Az ekkor nemesített fajták – bár igen változatos szülõktõl származnak, és sokkal változatosabb tulajdonságúak, mint a korábbiak – közös jellemzõje, hogy egyik kromoszómájuk fél karját egy rozs kromoszóma kar helyettesíti (1B/1R transzlokáció). Ez a kromoszóma rész 5-10% terméstöbbletet, jobb alkalmazkodó képességet és több (majd idõvel egyre kevesebb) rezisztenciát kölcsönzött a fajtáknak, melyek közül nem egy igen szép karriert futott be. Magyarországon az Mv 15, Mv 16, Mv 23 és a Fatima 2, külföldön az Mv 17 és a Fatima 2 terjedt el a legnagyobb mértékben. Közülük a legjobbak minõsége a sütõipar elvárásainak is megfelelt. A terméscentrikus búzatermesztés – és az ezt kiszolgáló nemesítés – tovább folytatódott, és olyan kitûnõ produktivitású fajták létrehozásához vezetett, mint az Mv Optima (1993), Mv Matador (1994) vagy az Mv Pálma (1994). A rendszerváltást követõ piaci zavarok elsöpörték a puhaszemû és a legrosszabb minõségû fajtákat, ám az igazi jó minõségre akkor még nem volt általános igény. A minõségbúza termesztés a több

Búzabetakarítás napjainkban komponensû MvM keverékre, majd az elsõ alacsony szárú Mv javító minõségû búzára, az Mv Emmára épülhetett. Zárt körzetekben, több GMV koordinálásával éveken keresztül folyt termesztésük, de e körön kívül nem volt elég a minõségi felár a kisebb termõképességük ellensúlyozásához. A piaci igény hiánya a kilencvenes években nem akadályozta a nemesítés prioritásainak módosítását. A szántóföldi kísérleti gépek új generációjának megjelenése lehetõvé tette új nemesítési rendszer kialakítását, egyszerûsítette a tenyészanyag kezelését és megkezdhettük új növényfajok nemesítését. Lehetõvé vált az adaptálódó képesség meghatározásához nélkülözhetetlen kísérleti helyek számának növelése is, így változatos stressz helyzeteket elõidézve lerövidült a törzsek értékének megállapítása. A nemesítés folyamata alkalmazkodott az új technikákhoz, valamint a fajtákkal szemben megnyilvánuló fokozott homogenitási és minõségi elvárásokhoz. A gyors és igen kis mintamennyiségbõl elvégezhetõ új technológiai és biokémiai módszerek bevezetésével a korábbi utólagos minõség megállapítást a minõségre törté-

nõ tényleges szelekció váltotta fel. A korai generációkban megkezdett vizsgálatok a kiváló minõségû genotípusok jelentõs feldúsulását eredményezték a tenyészanyagban. A hagyományos tulajdonságok javítása mellett megkezdõdött a malomipari szempontból lényeges szemkeménység vizsgálata és az erre történõ tudatos nemesítés. Biokémiai markerekre épülõ szelekciós módszerrel újabb erõfeszítések kezdõdtek a régi magyar búzafajták kiváló minõségének tudományosan megalapozott beépítésére az agronómiailag megfelelõbb, új genotípusokba. Ami ezután történt, az már jelenbe nyúló közelmúlt. Az Mv Magdaléna és társainak megjelenése, majd az Mv Suba minõsítése fémjelzi ezt a periódust. A hagyományos fajtaelõállító nemesítés mellett módszertani és alapozó kutatások sora folyt a búzanemesítési csoportban. E visszaemlékezésben ezek közül csak néhányat emelünk ki, olyanokat, amelyek gyökeresen új módszereket, vagy új növénytípust eredményeztek. Az intézetben korábban huzamosabb ideig folyt citoplazmás hímsterilitásra (cms) alapozott hibridbúza kuta-

1. táblázat Õszi búza fajtaelõállítás Martonvásáron (1971-2008) Magyarországon Külföldön minõsített búzafajták száma

Korszerû parcella vetõgép

1971-1980

9

–

1981-1990

9

6

1991-2000

32

13

2001-2008

26

33

Összesen

76

52

13

Lisztlabor anno... tás. E módszerrel a legmodernebb növényanyagot csak korlátozott volumenben, több év késéssel és nehézkesen lehetett hibrid elõállításra felhasználni. A közben kifejlesztett kémiai hibridizáló vegyszerekkel (gametocid) egy permetezéssel el lehet a pollent ölni, így a búzát idegen termékenyülésre lehet kényszeríteni. Gametocidek használatával a nyolcvanas évek elejétõl egészen 2000ig igen széles nemzetközi együttmûködésben, hibridek ezreit állítottuk elõ és teszteltük. Több F1 és F2 hibrid az állami fajtakísérletekben is szerepelt, kereskedelmi hibridet azonban az együttmûködésben résztvevõ országok egyikében sem sikerült elõállítani. A búzanemesítést segítõ alkalmazott biotechnológiai laboratóriumban a nyolcvanas évek közepén kezdetben szövettenyésztési, majd portok-kultúra kísérletek folytak. Akkoriban sikerült elõször egy pollenszembõl teljes (haploid) növényt felnevelni, melynek kromoszóma számát megduplázva fertilis homozigóta egyedekhez lehetett jutni. Ez a módszer elméletileg évekkel rövidítheti le a nemesítés mintegy tíz éves folyamatát, ezért komoly mértékben kezdõdött dihaploid elõállítás Martonvásáron. 1991-ben már szabadalomra jelentettük be az elsõ dihaploid búzát (MvDH309), majd több, egy pollenszembõl elõállított minõsített fajta is született (Mv Szigma, 1994, Mv Madrigál, 1996). Napjainkban e módszert többnyire nem közvetlen nemesítésre, hanem genetikai alapanyagok elõállítására használjuk. A molekuláris genetika elmúlt két évtizedben megfigyelhetõ rohamos fejlõdése korábban elképzelhetetlen lehetõségekkel kecsegtet a nemesítésben. A DNS vizsgálatával pontosan

Lisztlabor napjainkban azonosíthatók az egyes tulajdonságokért felelõs gének, és laboratóriumi vizsgálatokkal „kémcsõben” kiválaszthatók azok a növények, amelyek ellen fognak állni a téli hidegnek, nyári melegnek, vagy a kórokozók támadásának. Már a közeljövõben tudatosan optimalizálhatók a keresztezések, mind inkább tervezhetõ a létrehozott utódok tulajdonsága. A már ma is rutinszerûen végzett molekuláris szintû vizsgálatok további automatizálásával e módszerek már a közeljövõ fajtáinak nemesítéséhez is hozzá fognak járulni. Az öntermékenyülõ növények alapvetõ nemesítési módszere – a pedigré szelekció – hosszú ideje ismert és elveiben alig változik. Azt, hogy mit kell a gyakorlatban tenni egy nemesítési program sikere érdekében, talán Lelley János megfogalmazásában a legérthetõbb: „A búza legtöbb értékmérõ tulajdonsága polifaktoriálisan öröklõdik, tehát minden esetben nagy anyaggal kell dolgozni, mert a kívánatos, csekély számú, elõnyös kombináció felismerése annál valószínûbb, minél megbízhatóbb az a szûrõ, amelyeken ezek a kombinációk fennakadhatnak”. A nagy, és fõleg értékes növényi anyag elõállítása nemzetközi kooperációt és alapanyag cserét feltételez, a nemesítési anyag kezelése és szûrése pedig szántóföldi gépeket, laboratóriumi felszerelést, gyakorlott és hozzáértõ munkatársakat igényel. A saját nemesítés és a csereegyezmények révén folyamatosan bõvül a búza génbanki gyûjtemény, és ami még fontosabb, egyre több adat áll rendelkezésre a tárolt több ezer búza genotípusról. A hetvenes évektõl kezdve a speciális, nagy teljesítményû szántóföldi kísérleti gépek megjelenése a nemesítés vo-

lumenének folyamatos növelését eredményezte. A nagyobb populáció méret, a több és pontosabb kísérlet beállításának lehetõsége nagyban hozzájárult a fajtaelõállítás folyamatosságának biztosításához. A technikai fejlõdés e területen sem állt meg. A kísérleti gépek és a laboratóriumi mûszerek újabb generációi jelentek meg, melyek közös jellemzõje, hogy mûködésüket bonyolult elektronika irányítja, és képesek számítógépes rendszerekkel kommunikálni. A hatalmasra duzzadt adattömeg kezelésére és a nemesítési program mûködtetésének segítésére elkészült Martonvásáron a „Breeder” elnevezésû számítógépes informatikai rendszer. A bonyolult mûveletek elvégzésére is képes programmodulok technikai segítséget, hatékony és naprakész információ hozzáférést biztosítanak a nemesítésben dolgozóknak a munka minden fázisában. A martonvásári búzanemesítési kutatásokat az elmúlt évtizedekben a folyamatos megújulás jellemezte. Az idõrõl idõre változó igényekhez a kutatók – a ma aktív nemesítõkön kívül Rajki Sándor, Balla László, Szunics László, Szilágyi Gyula, Szalay Dezsõ, Manninger Istvánné, Pollhamer Ernõné, Szunics Lászlóné – a nemesítési filozófia és az alkalmazott módszerek megújításával alkalmazkodtak, széleskörû nemzetközi együttmûködésre alapozva, és egyensúlyt tartva a bevált hagyományos módszerek és az új technikák nyújtotta lehetõségek között. A módszertani kutatások és a gyakorlati nemesítés Martonvásáron jellemzõ egymásra épülése a garancia arra, hogy az intézet elsõ hatvan évében elért sikerek a jövõben is folytatódjanak. LÁNG LÁSZLÓ – BEDÕ ZOLTÁN

14

Az 50 éves martonvásári tartamkísérletek Növénytermesztési kutatások kezdete A növénytermesztési kutatások az Intézet kezdeti idõszakában a kettõstermesztésre, a talajerõ-gazdálkodásra, kukorica-, cirok- és búzatermesztésre irányultak. Itt dolgozták ki a korszerû kukoricatermesztési, vagyis az egyelés, fattyazás és kapálás nélküli technológiát. Kezdeményezõi voltunk az ún. fajta-specifikus technológiák bevezetésének és részt vettünk a termelési rendszerek komplex kukoricaés búzatermesztési technológiáinak kimunkálásában. A Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézettel együttmûködve Martonvásáron indultak meg az országban a módszertani követelményeknek teljes mértékben megfelelõ tartamkísérletek még az ’50-es években, amelyek mind a mai napig folytatódnak. A tartamkísérletek legfontosabb jellemzõje, hogy ugyanazokat a kezeléseket ugyanazokon a parcellákon állítjuk be minden évben, a kezelések idõbeni, ún. tartamhatásának vizsgálata céljából. E kísérletek alapján lehet megalapozottan értékelni a földmûvelési és növénytermesztési rendszerek hatékonyságát.

ma már 50 évesek. A növénytermesztési tartamkísérletek élõ szabadföldi kísérleti laboratóriumok és nemzeti vagyonnak tekintendõk. A nemzetközileg is nyilvántartott martonvásári tartamkísérletek parcellaszáma 700, területe 15 ha. A legfontosabbak: a vetésforgó vs. monokultúra kísérletek, a trágyázási rendszerek vizsgálata, a szerves- és mûtrágyák kölcsönhatásának és utóhatásának vizsgálata, valamint a polifaktoriális kísérletek (1.

kép). Kizárólag tartamkísérletekbõl nyerhetõk megfelelõ indikátorok a termesztés fenntarthatóságáról. Két- és többtényezõs technológiai kísérletekben vizsgáljuk a kukorica hibridek és búzafajták agronómiai reakcióit, valamint a genotípus, a termesztéstechnológia és a környezeti tényezõk közötti kölcsönhatásokat. Növénytermesztésben a viták eldöntésére leginkább az egzakt tartamkísérletek alkalmasak. „Tartamkísérle-

A martonvásári tartamkísérletek története A növénytermesztési kutatások gerincét a tartamkísérletekben végzett alapkutatások képezik. A Gyõrffy Béla által az országban legrégebben beállított martonvásári tartamkísérletek

Gyõrffy Béla (1928–2002)

1. kép Trágyázási (felül) és vetésforgó (alul) tartamkísérletek Martonvásáron

15 1. ábra A N-mûtrágyázás tartamhatása a kukorica szemtermésére száraz és csapadékos évek átlagában

2. ábra A növénytermesztési tényezõk hatása a kukorica termésnövekedésére tartamkísérletekben

tekkel foglalkozni egyidejûen hálás, és háládatlan feladat. Hálás, mert adatainkat az idõ függvényében tudjuk elemezni. Veres Péter szavaival élve: Úgy tudunk a mával foglalkozni, amint jön a tegnapból, és megyen a holnapba. Háládatlan, mert mindig szembe kell nézni 30 év elõtti önmagunkkal. Utólag csak a nézeteinket, de nem a kísérleteinket változtathatjuk.” – vallotta Gyõrffy Béla 1987-ben, akadémiai székfoglaló elõadásában. A tartamkísérletek tudományos hatása A növénytermesztés színvonalával (fajta, trágyaadagok, növényvédelem, növényápolás) lépést tartó, de alapelveiben (kezelések, talaj- és növényvizsgálatok) maradandó, sok évtizedes hazai tartamkísérletek továbbvitelének

a kutatási feladatok között prioritásuk van. A talaj termékenységének változásairól, illetve az ezt befolyásoló tényezõk szerepérõl csak több évtizeden át végzett tartamkísérletekben lehet tájékozódni. A tartamkísérletek nélkülözhetetlenek a különbözõ növénytermesztési eljárások és technológiák tartamhatásának tanulmányozására (vetésforgó vs. monokultúra, különbözõ szerves- és mûtrágyák kölcsönhatásai, bizonyos gyomszabályozási eljárások és a herbicidek szelektív hatása a gyomflóra összetételére) (1-4. ábra). Tartamkísérletekben tanulmányozzuk a különbözõ kísérleti kezeléseknek a tartamhatásait a lassan változó folyamatokra (talaj szervesanyag-tartalma, pH, talaj eredetû betegségek stb.). Betekintést nyerhetünk a változás mechanizmusába is. Szükség van

mind a betekintésre, mind pedig az elõrelátásra. A tartamkísérletek ideális lehetõséget adnak a tápelem-ciklusok tanulmányozásához. Polifaktoriális tartamkísérletekben folynak az adott ökológiai körzetben maximálisan fenntartható termés meghatározására irányuló kutatások, amelyek célja a különbözõ tápanyagok, illetve a tápanyagok és az agrotechnikai tényezõk közötti interakciók identifikálása, az interakciók okainak feltárása, és az interakciók megfelelõ szabályozása. A tartamkísérletek adatokat szolgáltatnak a kultúrnövény termése és az idõjárás közötti összefüggés hosszú távú tanulmányozásához. Egyúttal tesztelõ helyet képeznek a modern kísérleti módszerek alkalmazásához. A tartamkísérletekben végzett – alapkutatás jellegû – részletes vizsgálatok (termés és terméskomponensek, növény- és talajvizsgálatok, növekedésanalízis) alapul szolgálhatnak a predikcióhoz, másrészt ahhoz, hogy az eredményeket interpretáljuk a talaj és klimatikus viszonyok szélesebb körére (pl. szimulációs termésmodellek). A tartamkísérletek értékesek a lassú ökológiai folyamatok vizsgálatában, a ritka események vagy epizódikus jelenségek tanulmányozásában, nagy variabilitású folyamatok vizsgálatában, komplex jelenségek értelmezésében, és végül az agroökológiai elmélet kialakításában és tesztelésében. Végül szólni kell a tartamkísérletek hátrányairól is. A tartamkísérletek egyik hátránya az, hogy a mezõgazdaság oly módon változik, amelyet nem lehet elõre jelezni. A megoldás a kísérlet módosítása a jelenlegi mezõgazdaság igényei szerint, de lassan, miután a változások már jól meghatározottakká váltak és ezzel egyidejûleg fenntartani a kísérleti kezeléseket lehetõleg minél közelebb az eredeti tervezéshez. A tartamkísérletek költségesek. Bizonytalanság övezi a tartamkísérletekben folyó kutatást, minthogy nem vezet a kutatási eredmények gyors publikálásához. Nyilvánvalóan a tartamkísérletek eredeti hipotézisen alapulnak és az adatok analízise újabb és újabb hipotéziseket kínál (30 évvel ezelõtt még nem volt közvetlen kutatási cél a mûtrágyázás és a környezet kapcsolatának vizsgálata). A tartamkísérleteket nem könnyû elkezdeni, de ha egyszer beállítottuk azokat, nem

16 3. ábra. A vetésforgó és a trágyázás tartamhatása a kukorica szemtermésére

eredményeit folyamatosan felhasználjuk az egyetemi oktatásban és PhD képzésben. A martonvásári tartamkísérletek eredményei beépültek a Növénytermesztési Osztály, valamint a Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet által létrehozott „MTA TAKI-MTA MGKI Költség- és környezetkímélõ trágyázási szaktanácsadási rendszer”-be, melyet a Magyar Innovációs Szövetség a 2007. évi Innovációs Nagydíjjal ismert el.

4. ábra. A vetésforgó és a trágyázás tartamhatása a búza szemtermésére

BK: búza-kukorica; KL: kukorica-lucerna; BLK: búza-lucerna -kukorica; NF: norfolki típusú; BL: búza-lucerna. A: kontroll, trágyázás nélkül; B: 60 t/ha istállótrágya + NPK; C: 5 t/ha szalma, illetve 7 t/ha kukoricaszár + NPK; D: növény által felvett NPK; E: NPK mûtrágya szükséglet 15 t/ha kukorica- és 10.5 t/ha búzaterméshez könnyû befejezettnek nyilvánítani. A jelen generáció felelõs a meglévõ tartamkísérletek folytatásáért, hogy azok szolgálhassák a következõ évtizedek kutató generációit is. A tartamkísérletek eredményeinek hasznosítása A martonvásári kísérleti eredmények, illetve a kutatók által kidolgozott termesztési eljárások a modern kukorica- és búzatermesztés megalapozását szolgálták hazánkban. A tudományos publikációk, a szakmai tanácskozások, a tudományos elõadások és a növénytermesztési bemutatók évtizedek óta jelentõsen hozzájárulnak a marton-

vásári kutatási eredmények gyakorlati hasznosításához. A „Kukoricatermesztési kísérletek” és a „Búzatermesztési kísérletek” könyvsorozat foglalta öszsze a kezdeti kutatási eredményeket. Az elmúlt 50 évben a növénytermesztési kísérletekbõl közel 400 tudományos dolgozat és 200 ismeretterjesztõ cikk, több PhD és akadémiai doktori értekezés született. A publikációk döntõen hazai folyóiratokban (Növénytermelés, Acta Agronomica Hungarica, Agrokémia és Talajtan) jelentek meg. A tartamkísérletek jelentõsen hozzájárultak a hazai és nemzetközi pályázatok (GAK, OTKA, FP6) megvalósításához. A növénytermesztési kísérletek

50 éves jubileumi tudományos konferencia Az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete, az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet és a Debreceni Egyetem AMTC közösen tudományos konferenciát rendez 2009. október 15én Martonvásáron, „TARTAMKÍSÉRLETEK JELENTÕSÉGE A NÖVÉNYTERMESZTÉS FEJLESZTÉSÉBEN” címmel. A konferencia iránt érdeklõdõk részletes tájékoztatást kaphatnak az intézet honlapján (www.mgki.hu) és az [email protected] elektronikus címen. BERZSENYI ZOLTÁN – ÁRENDÁS TAMÁS – BÓNIS PÉTER

17

A Fitotron a biológiai kutatások szolgálatában

R

ajki Sándor akkori intézetigazgató kezdeményezésére az 1972-ben Martonvásáron létrehozott Fitotron már harminchét éve áll az alap- és az alkalmazott kutatás szolgálatában. A Fitotronban ötven, a kanadai CONVIRON cég által gyártott és üzembe helyezett növénynevelõ klímakamra üzemel. Ezekben az idõjárástól függetlenül, az év bármelyik szakában reprodukálhatóan programozni lehet a növények növekedéséhez és fejlõdéséhez alapvetõen szükséges környezeti tényezõket: a levegõ hõmérsékletét, páratartalmát és a megvilágítás intenzitását. A kísérlet céljának és a vizsgálni kívánt növényfajnak megfelelõen választható és reprodukálható klímaprogramok lehetõséget adnak a növény és a környezet kölcsönhatásainak széleskörû, egzakt vizsgálatára. Az 1990-ben

végrehajtott rekonstrukció során üzembe helyezett korszerû kanadai klímakamrákban akár extrém idõjárási körülmények is szimulálhatók a –25 Cº-os fagytól a 45 Cº-os hõségig. A Fitotronban tanulmányozható a szabályozott abiotikus környezeti tényezõk hatása a növények egyedfejlõdésére, élettani folyamataira, illetve a genetikailag meghatározott tulajdonságokra. Az 1972. november 3-i megnyitót követõen elsõként a Genetikai Osztály költözött az új épületbe és ezzel beindult a szervezett fitotroni kutatás. A klímaberendezések kihasználtsága a közelmúltig (a villamosenergia árának drasztikus megnövekedéséig) közel 80%-os volt. Az 1990-es évek elejétõl a fiziológiai, genetikai és a virágzásbiológiai kutatások a Biológiai Szekció keretében folytak a Fitotronban.

A Sejtbiológiai Osztályon végzett kukorica dihaploid elõállítási program sikerességéhez nagymértékben hozzájárult az osztály kutatói által kidolgozott kukorica növénynevelési program, amely biztosította a mikrospórákból in vitro elõállított növénykék egészséges, fertilis utóddá történõ felnevelését és megfelelõ mennyiségû szemtermés beérlelését. Az elmúlt tíz év során Kínából származó genotípusok nagy haploid indukciós képességét vitték be keresztezéssel antérakultúrában nem reagáló vonalakba (1. kép). A kukoricanemesítõkkel közös munkájuk eredményeképpen több, agronómiai szempontból kedvezõ tulajdonságokkal rendelkezõ és a haploidindukciós képesség átvitelére képes DH vonalat állítottak elõ. A klímakamrák folyamatos haszná-

1. kép Portoktenyészetbõl elõállított DH vonal

2. kép Búza × rizs megporzással aktivált petesejtbõl fejlõdõ növényke

18

3. kép A szimultán hõ és szárazságstressznek kitett növényben fejlõdõ szemtermés fénymikroszkópos képe. A stresszelt szemtermés (A) endospermiumának fejlõdése a kontrollhoz (B) képest felgyorsul a fejlõdés korai szakaszában

4. kép Fajidegen keresztezés fitotroni klímakamrában lata lehetõvé tette a szaporodásbiológiai, biotechnológiai kutatások számára a kísérleti növényanyag állandó biztosítását, lényegesen hatékonyabbá téve ezen kutatásokat. Különbözõ kalászos gabonafajok egyidejû felnevelése lehetõvé tette a távoli keresztezések által kiváltott petesejt aktiváció tanulmányozását és petesejt eredetû búza haploid növények létrehozását megtermékenyítés nélküli embriogenezissel (2. kép). Legújabb kutatási területük a globális klímaváltozással együtt járó aszály (vízhiány és magas hõmérséklet együttes elõfordulása) hatásának vizsgálata a búza generatív fejlõdésére. A fitotronban szimulált stresszkörülmények

megtermékenyülést és szemfejlõdést befolyásoló hatását tanulmányozzák a búza termõkbõl, fejlõdõ szemtermésekbõl készült szövettani metszeteken (3. kép). A Molekuláris Citogenetika Csoport az elmúlt évtizedben búza × árpa, búza × rozs, búza × Aegilops, búza × Agropyron hibridek utódai közül különbözõ idegen fajú kromoszómákat és szegmentumokat hordozó vonalakat válogatott ki. A hibridek utódaiban molekuláris citogenetikai módszerekkel, fluoreszcens in situ hibridizációval (FISH) azonosították a beépült idegenfajú kromoszómákat. A citológiai vizsgálat során a több száz utódszembõl kiválogatott, egy adott kromoszómát, il-

letve szegmentumot hordozó egyedet fitotronban, optimális körülmények között nevelték fel, majd az azonosítást molekuláris markerekkel is megerõsítették. A továbbiakban a tenyészkertben felszaporított búza/árpa, búza/Aegilops biuncialis addíciós és transzlokációs vonalak segítségével megkezdték az árpa és az Aegilops kromoszómák hatásának vizsgálatát a búza szárazságtûrésére, koraiságára, minõségi paramétereire. A rozsból és az Agropyron fajokból betegségellenállóságért (levélrozsda) felelõs géneket kívánnak beépíteni a búza genomjába, ezért a búza × rozs és a búza × Agropyron hibrideket fitotronban, kontrollált körülmények közt búzával visszakeresztezték (4. kép) és számos fertilis utódvonalat hoztak létre. A betegségekkel szemben ellenálló vonalakat már szántóföldi körülmények között válogatják. A Genetikai Osztály kutatói az elmúlt évtizedben folytatták a már korábban is mûvelt kutatási témákat, mint a búza és egyéb kalászosok abiotikus stressztoleranciájának, elsõsorban a fagyállóságnak és a szárazságtûrésnek a tanulmányozását, az utóbbi években már modern, genomikai módszerekkel is. Vizsgálták az egyik legveszélyesebb nehézfém, a kadmium, valamint a sóstressz hatásait kukoricanövényekben. A kísérleteket PGR-15-ös növénynevelõ kamrákban végezték. A növényekben az antioxidánsokhoz valamint a lipidekhez kapcsolódó védekezõ mechanizmusok mellett kimutatták a szalicilsav-metabolizmus változását is (1. ábra). Egy másik kísérletsorozatban igazolták a fény szerepét a

19

μg szabad SA g–1 friss tömeg

0,8 ***

0,7 **

0,6 0,5 *

0,4 0,3 0,2 0,1 0

0

10

25

50

Cd-kezelés (μM) 1. ábra 7 napos kadmiumkezelés hatása a szabad szalicilsav-tartalomra (SA) kukoricanövény levelében. *,**,***: szignifikáns P = 0,05, 0,01 és 0,001 szinten a kontrollhoz képest

5. kép Különbözõ fény (20, 250, ill. 500 mmol m-2 s-1) és hõmérsékleti viszonyok (5, illetve 20 °C) mellett hidegedzett Mv Emese õszi búza túlélése –12°C-os fagy hatására

6. kép Fitotroni szárazságtûrési teszt

búza maximális fagyállóságának kialakulásában (5. kép). Ehhez kapcsolódóan bemutatták a ciklikus elektrontranszportlánc, egyes antioxidánsok, a szalicilsav-metabolizmus, valamint a membránlipidek alakulását eltérõ fényviszonyok mellett, alacsony hõmérsékleti edzés során. Eredményeik azt mutatják, hogy a szalicilsavfüggõ jelátviteli utak szerepének tanulmányozásakor nemcsak magára a szalicilsavra, hanem egyes prekurzorainak a változásaira is figyelemmel kell lenni. Az alacsony hõmérséklet következtében, más abiotikus stresszhatásokhoz hasonlóan, felhalmozódnak a reaktív oxigénszármazékok, és így oxidatív stressz alakul ki a növényekben. Kutatásaik során igazolták, hogy a reaktív oxigénszármazékok felhalmozódásával párhuzamosan számos antioxidáns enzim aktivitása és nem enzimatikus antioxidáns mennyisége változott meg, jelezve a védekezõ rendszer aktiválódását. Bizonyították a glutation fontos szerepét a búza és a kukorica hideghez történõ alkalmazkodásában. Térképezték a fagytûrést és a vernalizációs igényt befolyásoló géneket búzában. Részletesen vizsgálták a CBF transzkripciós faktorok fagytûrésben betöltött szerepét. Funkcionális genomikai vizsgálatokat végeztek a búza fagytûrését befolyásoló további gének azonosítása céljából. Szárazságtûrési kísérleteket folytattak árpa növények különbözõ fejlõdési stádiumaiban: csírázáskor, 4-5 leveles korban és virágzáskor kontrollált körülmények között a fitotron PGB96-os kamrájában (6. kép). Megállapították, hogy a különbözõ fejlõdési stádiumban eltérõ gének felelõsek a szárazságtûrés kialakulásáért. A szárazságtûréssel kapcsolatba hozható gének térképezése és funkcionális elemzése folyamatban van. Összességében elmondhatjuk, hogy az elmúlt évtizedben a fitotronban, ebben az európai szinten is jelentõs kísérleti nagyberendezésben, az intézet kutatói, valamint a külsõ, sok esetben külföldi intézmények kutatói által lefolytatott, kis híján 1000 kísérlet eredményesen szolgálta a hazai és nemzetközi alap- és alkalmazott növénykutatást. BARNABÁS BEÁTA – KÕSZEGI BÉLA

20

Jubileum a jubileumban Húsz éve látogatható a felújított Beethoven Múzeum

A

korábbi visszaemlékezéseket olvasva feltûnik, hogy a majdani kutatóintézetnek helyet keresõ szakemberek számára sem volt elhanyagolható körülmény a pro- és kontra érvek sorában Martonvásár kiemelkedõ kulturális hagyománya. Dr. Rajháthy Tibor visszaemlékezéseiben olvasható: több helyszínt is megnéztek és „Végül Martont tartottuk a legalkalmasabbnak, nyert a park, az erdõháti tangazdaság, a relatíve modern laboratóriumok, s a kulturális hagyomány, a különösen is kedvezõ feltételek együttállása okán.” Beethoven emlékét – bárhol fordult is meg élete során – mindenhol kegyelettel õrzik. Az itteni kulturális örökséget a kutatóintézet vezetõi, illetõleg az MTA elöljárói egyaránt örömmel vállalták, és ahogyan lehetõség nyílott rá, mindig gondosan ápolták, fejlesztették azt. Idõrendben álljon itt, mi minden történt ennek jegyében az elmúlt 60 évben. 1954. szeptember 12-én ünnepség helyszíne a sziget. Ekkor leplezték le a háborúban súlyosan megrongálódott, és ekkorra restaurált, Pásztor János alkotta Beethoven kõszobrot. Az 1927ben készült szobor már régen Martonvásár szimbólumává lett. 1955-ben az MTA Beethoven-dombormûvet helyezett el a kastély elõcsarnokában.

1956. október 7-én ismét ünnepség helyszíne Martonvásár. A Bécsi Beethoven Társaság és az Országos Filharmónia zenészei adtak hangversenyt arra emlékezve, hogy 150 esztendeje itt, Martonvásáron fejezte be, és ajánlotta Brunszvik Ferencnek az Appassionataszonátát Beethoven. A Beethoven Emlékmúzeum létrehozásának gondolata erõsen foglalkoztatta a kutatóintézet vezetõit. 1957. december 14-én a Magyar Nemzet hozta nyilvánosságra a hírt: „A növénytermelési Intézet vezetõsége a kastély két

földszinti termét felajánlotta a létesítendõ múzeum számára.” A két helyiség a télikert és a nyolcszögletû hall, ahol is 1958. június 22-én megnyitotta kapuit a Beethoven Emlékmúzeum. Létrehozói közül ki kell emelni Dr. Rajki Sándort és Dr. Gyõrffy Bélát a kutatóintézet akkori és majdani igazgatóját, Major Ervin zenetudóst, akinek gyûjteménye képezte az akkori kiállítás alapját, Gonda Istvánnét a Fejér Megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetõjét, valamint a kitûnõ tollú újságírót, Környei Eleket. A múzeum megnyitóját tették emlékezetessé a szigeten rendezett hagyományteremtõ hangversennyel, mely hangversenyek és a múzeum az évtizedek során Martonvásárt a hazai Beethoven-kultusz központjává tették. 1970-ben a kutatóintézet új helyre költöztette a múzeumot. A kastély déli oldalán egy kolostorboltozatos, korabeli hangulatban berendezett, szép helyiségben alakították ki a ma is ott található Beethoven emlékszobát. Sajnos az eredeti berendezésbõl mindössze a Brunszvik család zongorája, néhány tucat könyv, valamint egy copf-stílusú kályha maradt meg. Az ismételt átalakítás és bõvítés gondolata akkor fogalmazódott meg, amikor a Brunszvik család Franciaor-

21

szágban élõ leszármazottai, a de Gérando család tagjai, egy, a Brunszvik Terézt és Karolinát ábrázoló pasztellt ajándékoztak az MTAnak, kérve annak méltó elhelyezését. Ez a bõvítés 1989-ben, éppen húsz esztendeje, a Magyar Tudományos Akadémia és két intézete – a Zenetudományi és a Mezõgazdasági – közös áldozatvállalása eredményeképpen valósult meg. Ekkor teremtõdött meg a lehetõség a Beethovenhez számos szállal kötõdõ Brunszvik család bemutatására. A kiállítás újrarendezése Dr. Falvy Zoltán, Mohos Márta és Üvegesné dr. Hornyák Mária nevéhez fûzõdik. Ennek a bõvítésnek 2009. július 8-án ünnepeljük a 20 esztendõs jubileumát. Ezen idõszak alatt a kiállítást mintegy 240 ezer látogató tekintette meg. Járt itt a kutatóintézetet meglátogató, magas rangú vendégek egész sora. Volt akit a beethoveni elízium vonzott, volt aki a park nyugalmát kereste. A vendégkönyvek sokféle bejegyzést õriznek a legkülönbözõbb nyelveken. Talán a legszebben Viktor Pikayzen hegedûmûvész fogalmazott: „Nekünk, zenészeknek Beethoven zenéje vallás, amelyet egész szívünkkel igyekszünk vállalni.” MOLNÁR DÉNESNÉ

22

Termõképesség, minõség, gazdaságosság

A

gyakorlatban a fajtaválasztás legfontosabb szempontja a termõképesség és a sütõipari minõség. Mindkét tulajdonság igen nagymértékben változik az évjárattól és a termõhelytõl függõen, ezért e tulajdonságok reális megítélése nem egyszerû feladat. Két nem különleges idõjárású év (pl. 2006 és 2008) országos termésátlaga között 1 t/ha különbség is mutatkozhat, míg a szélsõséges szárazság (2007) további terméscsökkenést okoz. Néhány egymást követõ évben mind a fajtaösszetétel, mind pedig a termesztéstechnológia viszonylag állandó, és nem lehet a termésingadozás okozója. Egy adott idõjárású vegetációs periódusban a termõhely adottságai (talaj, domborzat, elõvetemény), a termesztés intenzitása (tápanyag utánpótlás, növényvédelem) és a fajta különbségei miatt változik a termésszint. A fajták termõképességének reakcióját a környezeti hatásokra objektíven csak többismétléses kísérletek alapján határozhatjuk meg. Megalapozottan akkor állítható egy növényfajtáról, hogy nagyobb termõképességgel rendelkezik, mint a másik, ha a különbség statisztikailag igazolható. Minél több évbõl, és minél több termõhelyrõl származnak az adatok, annál biztosabb következtetéseket lehet levonni az eredményekbõl. Az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete saját kisparcellás kísérleti hálózatában rendszeresen ellenõrzi piacon lévõ fajtáinak teljesítményét. A termõhelyek az ország közepét és a négy sarkát reprezentálják (Vas, Borsod, Békés és Baranya megye), és ezen kívül több kísérlet célja az eltérõ termesztési körülmények fajtára gyakorolt hatásának kimutatása a martonvásári környezetben. Az alábbiakban két eltérõ idõjárású év (2007 és 2008) termésadatait mutatjuk be. Mindkét évben 7 termõhelyen vizsgáltuk az államilag elismert martonvásári fajtákat, melyek közül 18 szerepelt mindkét év minden kísérletében. A két évjárat kísérlet átlagai 1,2 t/ha-ral különböztek, azaz kisebb mértékben, mint a gyakorlatban, ami a jó elõveteménnyel és a többnyire jó kísérleti technológiával magyarázható. A legszerényebb kísérleti átlagot (3,87 t/ha) 2007-ben késõi vetés esetén, a rekordtermést (8,15 t/ha) pedig 2008-

ban, optimális körülmények között, teljes fungicid védelem mellett értük el. A fajták átlagos termõképessége a 14 kísérlet átlagában egy 1,05 t/ha szélességû sávban mozgott, de az átlag elfedi az egyes kísérletekben megfigyelhetõ különbségeket. Az átlagos érték úgy jön ki, hogy vannak termõhelyek, ahol nagyobb fajtakülönbségek is adódnak (1,1-3,5 t/ha), miközben nem mindig ugyanazon fajták adják a nagy vagy kis termést. A legbõtermõbb fajta a legkedvezõbb környezetben 8,78 t/ha termést adott, míg a legszerényebb egyedi fajta teljesítmény 2,97 t/ha volt. Olyan környezetben, ahol a

növény számára optimális feltételekhez képest kedvezõtlen stresszhatás jelentkezik, a fajta teljesítménye attól függ, hogy éppen az adott stresszre érzékeny vagy nem. Száraz, vagy tápanyaghiányos területen más fajták szerepelhetnek jól, mint nedves és intenzív táblákon, és más az optimális fajtaösszetétel, ha enyhe, vagy ha hideg a tél stb. A fajta és a környezet közötti kölcsönhatás miatt nagyon félrevezetõ, ha egy kísérlet vagy egy évjárat adatai alapján próbálunk következtetéseket levonni egy fajta teljesítményérõl más fajtához képest. Igaz ez akkor is, ha a kísérlet a termelési körzetben,

Mv Mv Mv Mv Mv Mv Mv Mv Mv Mv Mv Mv Mv Mv Mv Mv Mv Mv Re Ma Ho Sü Ma Su Cs Ko Kö To W M V M P V E M ve gim rs m dm bo alz ekn azu agd alot erbu mes am gv ba árd lo i bo rka ale ás nk e ás ön rzó er en all bár ges as os na t

1. ábra Martonvásári búzafajták termõképessége 2007-2008, 14 kísérlet átlaga

23

Mv Mv Mv Mv Mv Mv Mv Mv Mv Mv Mv Mv Mv Mv Mv Mv Mv Mv Su Ko Kö Ma Pa Sü Ma Cs Ma To W Ve Ma Ve Em Re Ho Ma r ba lo dm zu lot ve gv árd rs bo alz kn g m i gdal bun ese ime bá mbo ön rka ás ges as ás all rzó er en ko nt r s a

2. ábra Eltérõ minõségû búzafajták becsült hektáronkénti árbevétele (takarmánybúza 29.500 Ft/t, malmi 32.500 Ft/t, jó minõségû malmi 36.500 Ft/t, javító 41.000 Ft/t)

vagy éppen az adott gazdaságban lett beállítva. Két év átlagában, azonos termõhelyen a preventív fungicid kezelés átlagosan 0,8 t/ha többlettermést eredményezett a lisztharmattal és levélrozsdával fertõzõdött kezeléshez képest, míg a mûtrágyázás elhagyásával 0,85 t/ha, a késõi vetéssel (november vége-december eleje) pedig 0,75 t/ha terméscsökkenést okoztunk Martonvásáron. Szembetûnõ, hogy a produktivitás alapján három fajta emelkedik ki markánsan a mezõnybõl (1. ábra), az Mv Regiment, az Mv Marsall és az Mv Hombár. Ha ezeket figyelmen kívül hagyjuk, a többi fajta közötti különbség 0,42 t/ha-ra zsugorodik. A kísérlet hibája 3,3 %, 0,2 t/ha, azaz két fajta teljesítménye között csak az ennél nagyobb különbség igazolható statisztikailag. A három legproduktívabb fajta közül az Mv Marsall rendelkezik kemény szemtípussal és malmi minõséggel, ezért indokolt e fajta termesztését preferálni. A többi 15 vizsgált fajta terméseredményei olyan szûk sávon belül mozognak, hogy közülük nem a termés mennyisége alapján érdemes választani. E fajták között nehéz igazolni a minõség (fehérjetartalom) és a produktivitás közötti negatív összefüggést, hiszen mind a legnagyobb sikértartalmú (Mv Süveges), mind pedig a legjobb minõségû (Mv Suba) fajta nagyobb termés elérésére képes, mint például a közepes minõségû Mv Mambo. Ezek esetében inkább arról a tendenciáról van szó, hogy minden újonnan minõsített fajta mindig egy kicsit nagyobb termés elérésére képes, mint a korábbiak. A kísérletek egy része azt célozza, hogy kedvezõtlen feltételeket teremtve próbáljuk megtalálni a fajták elõnyeit, vagy kockázatot jelentõ gyenge pontjait. Az elmúlt két év közül az egyik száraz, a másik jó csapadékellátottságú volt. Fajtáink közül a legkisebb évjárat különbséget (0,66 t/ha) a legkorábbi fajta, az Mv Toborzó mutatta, ezt követte a korai érésû Mv Marsall (0,81 t/ha). A kísérletben szereplõ legkésõbbi érésû búza termése a két évben kétszer ekkora (1,67 t/ha) különbséget mutatott, ami jól jelzi a tenyészidõ hatását a termésbiztonságra. Az Mv Toborzón és Mv Marsallon kívül száraz évjáratban még az Mv Suba volt képes a fajta rangsorban 1-2 helyet elõrelép-

24

Mv Walzer

ni a nedves évben szerzett pozíciójához képest, a többi fajta elõnye inkább 2008-ban mutatkozott meg. Mindenkinek van tapasztalata arról, hogy ugyanaz a fajta azonos évben is milyen eltérõ eredményeket adhat attól függõen, hogy melyik táblára, milyen elõvetemény után került, mikor sikerült elvetni, betakarítani stb. Nem lebecsülve a fajták között ténylegesen meglévõ teljesítmény különbséget, az tanácsolható, hogy több éves kísérletsorozatok eredményeire támaszkodva válasszunk fajtát, és vegyük figyelembe saját termesztési adottságainkat. Minél magasabb a várható termésszint, annál inkább fontos a fajta potenciális termõképessége, és minél kedvezõtlenebbek a termesztési feltételek, vagy az idõjárás, annál fontosabb ezzel szemben a fajták tûrõképessége. A fajtaválasztást a fentiek mellett a minõség figyelembevételével tehetjük meg. Az elmúlt években a búza minõsége felértékelõdött, és ez akkor is igaz, ha idõrõl idõre lesz egy-egy évjárat, amikor a minõségi búza ára csak kismértékben haladja meg az átlagos minõségû vagy a takarmánybúza árát. Ha figyelembe vesszük, hogy a javító mi-

nõségû búzák 5-10% terméshátrányban vannak a takarmánybúzákhoz képest, akkor ugyanilyen mértékû felár már kompenzálja az árbevétel kiesést, ennél nagyobb minõség prémium pedig gazdasági elõnyt jelent. 2009 március végén a búza ára minõségtõl függõen 2942 eFt/t tartományban mozgott (takarmány = 29-30.000 Ft/t, átlagos malmi = 32-33.000 Ft/t, jó minõségû malmi = 36-37.000 Ft/t, javító = 40-42.000 Ft/t). Ez a megszokottnál szélesebb intervallum egyértelmûen ösztönzõleg hat a minõségbúza termesztésre, és segítheti a Pannon búza program kiszélesedését. A fenti árakkal, és az 1. ábra szerinti termõképességgel számolva (2. ábra) alapvetõen más következtetésre juthatunk a fajtákról, mintha csak a termés mennyiségét néznénk. Könnyen belátható, hogy még kisebb árkülönbségek esetén sem kell a minõségért jövedelemhátrányt elszenvedni, és a legjobb minõségû fajtákkal még akkor is versenyképes árbevételt lehet elérni, ha nem a potenciális minõségüket, hanem szerényebb mutatókat sikerült realizálnunk. LÁNG LÁSZLÓ – BEDÕ ZOLTÁN – RAKSZEGI MARIANN

25

Új búzafajták, 2008

K

ét korai érésû, de teljesen eltérõ típusú õszi búzafajtánk kapott állami elismerést 2008 õszén. Az Mv Toldi a javító minõségû martonvásári fajták választékát fogja bõvíteni, míg az Mv Bodri azon gazdálkodók számára lehet érdekes, akik intenzív körülmények között gazdálkodnak, és feszegetik az ismert fajták teljesítményének korlátait.

Mv Toldi – korai minõségbúza A korábbiaknál látványosan nagyobb sikértartalmú fajták elõállítása után a nemesítõk figyelme mindinkább a sikérminõség fokozása felé fordult. Ezt az indokolta, hogy az olyan széleskörûen elterjedt, nagy sikértartalmú fajták, mint az Mv Magdaléna, Mv Csárdás, vagy Mv Verbunkos – bár sokszor elérik a magyar szabvány szerinti javító minõséget –, néhány minõségi paraméterben elmaradnak az igényes exportpiacok követelményeitõl. A farinográfos mutatók közül a görbe stabilitás mértéke, az alveográf esetében pedig a W-érték javítása volt a fõ cél. Az elmúlt években már több olyan fajta született, amelyek az új, szigorúbb Pannon búza követelményeknek is megfelelnek, de ebben a minõségi csoportban még korántsem alakult ki a kellõen széles fajtaválaszték. Adataink alapján az Mv Toldi a Pannon extra minõség elérésére képes fajták csoportjába sorolható. A koraiközépkorai éréscsoport határán érõ új fajta az állami fajtakísérletekben Mv19-05 kódszámon szerepelt. Termõképessége nemcsak a minõségbúza kontrollnál magasabb (103,6%), hanem a gyengébb minõségû malmi búza kontrollok átlagát is meghaladja (100,5%). Ez a termésszint mintegy 34% produktivitás javulást jelent a korábban minõsített, hasonló minõségû fajtákhoz képest. A fajta megbízhatóan jó fagyállósággal és szárszilárdsággal rendelkezik. A mintegy tíz éves nemesítés során két extrém száraz évjáratban (2003 és 2007) is a kontrollok szintje fölött termett, bizonyítva jó alkalmazkodó képességét. A rendszeresen fellépõ gombabetegségekkel szemben közepes-jó ellenállósággal rendelkezik, fuzárium toleranciája átlagosnál jobb.

Az Mv Toldi minõségét hat éves adatsor alapján értékelhetjük. Nedvessikértartalma magas, jó tápanyagellátás esetén jellemzõen 35-40% között változik. Sikérterülése optimális, eddigi vizsgálataink során soha sem haladta meg az 5 mm értéket. Zeleny szedimentációs értéke átlagos termõhelyen is meghaladja a Pannon prémium 60 ml-es küszöb követelményét. Lisztje farinográffal vizsgálva A1A2 minõségi csoportba sorolható. Farinográfos görbe stabilitása (ICC szerint) stabilan meghaladja a 10 percet, és akár a 18 percet is elérheti. Alveográfos W-értéke kiváló, Martonvásáron az elmúlt években 270390 között változott. P/L értéke leggyakrabban nem érte el az 1 értéket. Esésszáma magas, minden vizsgálatban meghaladta a 400 másodpercet. Az Mv Toldi az állami elismeréssel megkapta a jogosítványt a széleskörû kipróbálásra. A következõ két év „nyúzópróbájának” kell bebizonyítania, hogy a kisparcellás kísérletekben kapott biztató eredmények alapján bekerülhet a Pannon búza termesztési rendszerbe. E tesztelési folyamatban számítunk a gabonatermesztõk és gabonafelhasználók érdeklõdésére és szakmai segítségére. Mv Bodri – egy nem mindennapi újdonság Az Mv Bodri egy igen korai érésû, féltörpe kenyérbúza fajta. Kalászolási ideje alapján a búza fajtaszortiment egyik legkorábbi tagja, több év átlagában Martonvásáron május 17-én kalá-

szol. Magassága intenzív termesztési feltételek között is csak 75-85 cm, ezzel a hetvenes években elõállított, törpe Mv 13-at nem számítva az eddig nemesített legalacsonyabb szárú martonvásári búza. Termõképessége meggyõzõ, az állami fajtakísérletekben 106,2% három év átlagában. Ha ehhez hozzávesszük koraiságát, magasságát és jó minõségét, biztos, hogy egy nem mindennapi új fajta jelenik meg a szortimentben. Beltartalmi értékmérõi alapján jó minõségû kenyérbúza. Sikértartalma nem nagy, jellemzõen 29-30%, sikérminõsége azonban kiváló. Farinográfos értékszáma alapján eddig szinte minden kísérletben A2 minõségû termést adott, évjárattól és termõhelytõl függetlenül. Farinográfos görbe stabilitása meghaladja a tíz percet. Alveográfos W-értéke 220-290, legtöbbször 1 alatti P/L értékkel. Esésszáma stabilan magas. Nem ismerjük olyan tulajdonságát, amely termésbiztonságát veszélyeztetné. Fitotroni fagyállósága kiváló (>80%), koraiságával elkerüli az aszályt, a fontosabb gombabetegségekkel szemben átlagosnál jobb ellenállósággal rendelkezik. Kísérleti adataink alapján az Mv Bodri a rekordtermésre törekvõ, nagy mûtrágya adagokat használó búzatermesztõk kedvelt fajtája lehet. Intenzív termesztés esetén a Pannon standard minõségi kategória elérését lehet vele megcélozni, mert a Pannon prémium kategóriát sikér- és fehérjetartalma nem éri el. LÁNG LÁSZLÓ – BEDÕ ZOLTÁN

26

Új fajok a martonvásári biovetõmag kínálatban

A

z elmúlt évben új növényekkel gazdagodott a martonvásári, ökotermesztésre ajánlott fajtaválaszték. A hazai biotermesztésben eddig is sikeres õszi búza és tönköly fajták mellé napjainkra új, alternatív, pelyvás gabonaféléket is tudunk ajánlani az érdeklõdõknek. A GAK Alakor_5 pályázat keretében elkezdett organikus (ökológiai) gabonanemesítési program lehetõséget biztosított számunkra az alternatív gabonák intenzív kutatására, melynek eredményeként egy alakor és egy tönke fajtánk kapott állami minõsítést 2008-ban. Az alakor (Triticum monococcum ssp. monococcum) a diploid búzák körébe tartozó, egyik legrégebben hasznosított gabonafélénk. Termesztése több mint 10 000 évvel ezelõtt kezdõdött, és a történelem során számos kor uralkodó gabonaféléje volt. Hazánkban a XIX. század végéig vetették, majd fokozatosan kiszorult a termesztésbõl. A piaci érdeklõdést e faj iránt az ökológiai gazdálkodás terjedése és az elmúlt évek egészséges táplálékok utáni növekvõ igénye keltette fel, mivel kis ráfordítással is nagy értékû élelmiszer állítható elõ belõle. Az Mv Alkor néven minõsített martonvásári alakor fajta a marginális ökogazdálkodás ígéretes fajtája lehet. Termõképessége jó, a legtöbb gabonabetegséggel szemben ellenálló. Magas növésû, ezért tápanyagban gazdag területeken hajlamos a megdõlésre. Beltartalmi tulajdonságai kiválóak. Szorosan pelyvába zárt szemtermése nagyon puha, nagy fehérjetartalommal (17-18%), kiemelkedõ sikértartalommal (40% felett) rendelkezik, igaz, ez a sikér igen lágy. Zsíroldható antioxidáns és lutein (pro A-vitamin) bõsége funkcionális élelmiszerek elõállítására kiválóan alkalmassá teszi. A tönke (Triticum turgidum ssp. dicoccoides) a tetraploid búzák körébe tartozó pelyvás gabonaféle, a durum búza rokona. Termesztése az alakorhoz hasonlóan még a neolitikumban megkezdõdött, és olyan nagy birodalmak legfontosabb gabonaféléje volt, mint az ókori Egyiptom. Termesztése a mediterrán térségben és Észak-Afrikában napjainkig fennmaradt, számos népcsoport speciális ételeinek alap-

Mv Hegyes anyagaként. Hazai elterjedtsége mindig is szórványos volt, a Kárpát-medencében döntõen a hegyvidéki területeken termesztették. Igénytelen gabonaféle, gyakorlatilag „rozs-földeken” is sikerrel vethetõ. Az Mv Hegyes néven minõsített õszi tönke kiváló télállóságú, közepes termõképességû. A legtöbb búzabetegséggel szemben ellenálló, jól bokrosodó, de igen magas fajta. Kalásza igen dekoratív, teljes

érésben fekete színû. A talaj nitrogén tartalmára érzékeny, N-ben gazdag talajokon megdõlésre hajlamos. Pelyvás fajta, szemtermése igen kemény. Fehérjetartalma nagy, a durum búzához hasonlóan kiváló tészta alapanyag. Mindkét fajta elsõsorban ökológiai termesztésre ajánlott, mivel a gyomirtó szerekre nagymértékben érzékenyek. KOVÁCS GÉZA

27

Pannon búza program a megvalósítás útján

A

szaksajtót forgatók az utóbbi években már sokfelõl hallhattak a Pannon búza programmal kapcsolatos eseményekrõl, de most olyan új fejlemények vannak, melyek remélhetõleg felkeltik a termelõk, feldolgozók, kereskedõk érdeklõdését a program iránt. A Pannon búza program megalkotásának indokai A gabonavertikum szereplõi és ezek közül elsõsorban a kutatóintézetek, egyetemek, integrátorok és a szakmai érdekképviseletek felismerték, hogy: 1. A hazai gabonaminõségi rendszerek (szabványok, minõségi paraméterek stb.) nem felelnek meg a potenciális exportpiacok szokásainak, igényeinek. 2. A búza minõségrõl alkotott termelõi és felhasználói (feldolgozó, exportõr) elképzelések jelentõsen eltérnek. 3. Kereskedelmi mennyiségben (legalább hajó tétel) alig lehet találni homogén búza tételeket. 4. Az importõr országok kereskedõi, felhasználói – szemben a háború elõtti idõszakkal – ma már nem tesznek egyenlõség jelet a magyar búza és a kiváló minõségû malmi búza fogalma közé, („euró búza” exportõrök lettünk). 5. Miközben vannak jó minõségû hazai fajták és megfelelõ színvonalon elõállított búzatételek is, ezekhez nem párosul márkát teremtõ, a minõséget árban is elismertetõ marketing munka. 6. A búzavertikumban nem mûködik olyan komplex tanúsító rendszer mely a búza fizikai, kémiai, reológiai tulajdonságain túl a termelési, feldolgozási folyamat élelmiszerbiztonság

Laborvizsgálat

szempontjából való megbízhatóságát is igazolná. Hazánk az évi 2-4 millió tonna búza export árualapjával ugyan nem tartozik a világ nagy exportõrei közé, de export kitettsége, kiviteli aránya (a termés 50-66%-át exportáljuk) csak Ausztráliához, Kanadához, Argentínához hasonlítható. Mivel a megtermelt búza nagyobb része külföldön hasznosul, s annak árbevétele alapvetõen befolyásolja az ágazat eredményességét, ezért a piaci igények és lehetõségek figyelembevétele alapvetõ feladat. A 2007/2008. szezon rendkívüli piaci eseményei – a megduplázódó gabona árak – ugyan átmenetileg feledtették a termelõk gazdaságossági gondjait, de a 2008 õszi és a jelenlegi, kedvezõtlen piaci árak ismét gondolkodásra és cselekvésre ösztönöznek. Minden szakember elõtt ismert, hogy a kommersz búza (euró búza, SRW), és a kitûnõ minõségû malmi búza (HRW, CWRW) ára között, hosszú idõsorokat tekintve 8-25% közötti az átlagos eltérés a jó minõség javára. Miközben a jó minõség termelésére képes területek világszerte korlátozottak, a minõségi búza iránti igény lassan, de folyamatosan emelkedik, különösen azért mivel a minõség korrigálását szolgáló adalékanyagokat a fogyasztók – itthon és külföldön egyaránt – egyre inkább elutasítják. Az egészségmegõrzés a fogyasztók egyre szélesebb rétege számára fontos, és vásárlásaik során keresik azokat a garanciákat (tanúsítás), melyek biztosítják számukra, hogy a termelés során min-

den szabályt betartottak, így egészségük nem veszélyeztetett. A Pannon program megalkotói célul tûzték ki, hogy a hazánkban termõ búza, az abból készült termékek minél nagyobb hányada az eddigieknél jobb és egyenletesebb minõségben, tanúsítvánnyal kerüljön kül- és belpiacra és az így teremtett többlet érték többlet jövedelmet biztosítson a programban résztvevõknek. A Pannon program eddigi eseményei A nagy búzaexportáló országok példája mutatja, hogy a gabona világpiacon márkás termékkel akkor lehet megjelenni, ha a mögött egy jól szervezett búzavertikum található. Ez magába foglalja a minõségi standardok/áruosztályok felállítását, a nemesítést és fajtakiválasztást, a szakszerû termesztést, a szigorú átvételi rendszert, a gondos tárolást, feldolgozást, a minõség és a termelési folyamat tanúsítását és a jó marketinget. Programot indító kutatások A fentiek szellemében az elmúlt három évben a Gazdaságorientált Ágazati Kutatások pályázat támogatásával céltudatos vizsgálatok kezdõdtek. A Pannon búza programnak nevezett, exportorientált K+F rendszer egy komplex, regionális jellegû, speciális minõségkutatási-fejlesztési, szaktanácsadási program, melynek célja kezdettõl fogva az volt, hogy a világ gabonaiparában alkalmazott legfontosabb minõségi rendszerekre, valamint a magyar búza minõségi tulajdonságaira alapozva fejlõdjön a magyar gabonavertikum nemzetközi versenyképessége.

Próbacipó

28 A kiváló minõség elõállítására képes országok búzaminõsítõ rendszereinek összehasonlításával a kutatás részvevõi megállapították, hogy a magyar búzaminõség nemzetközi elfogadhatóságának javítása érdekében a minõsítõ rendszerünket leginkább a kanadai minõsítési rendszer paramétereinek felhasználásával célszerû átalakítani, a hazai viszonyok között reális értékek figyelembevételével. A nemzetközi minõsítõ rendszerek, a minõségi export követelmények, a magyar búzafajták technológiai minõsége, valamint a termesztési feltételek alapján kidolgozott Pannon búza minõségi kritériumrendszer Prémium és Standard kategóriákat tartalmaz. Minõségi követelmények A fajtaazonos búzatételeknek akkreditált laboratórium által igazoltan, az 1. táblázatban összefoglalt minõségi követelményeknek kell megfelelniük. A programhoz ajánlott fajták A kutatás kiterjedt a hazánkban minõsített búzafajták vizsgálatára is, mely-

nek eredményeként alkalmasság szempontjából a Pannon Prémium kategóriába sorolták a következõ fajtákat (az egyes intézetek fajtái abc sorrendben): GK Ati, GK Békés, Mv Kolo, Mv Ködmön, Mv Mazurka, Mv Palotás, Mv Suba. A Pannon Standard kategóriába sorolt fajták: GK Csillag, GK Hunyad, GK Kalász, GK Petúr, GK Szala, Mv Emese, Mv Magvas, Mv Süveges, Mv Toborzó, Mv Walzer. Ezeknél a fajtáknál nagyobb gyakorisággal inkább a standard minõség elérése várható. A fajták eddigi listája nem jelent kizárólagosságot, a kutatás lezárása óta több olyan fajtát is elismertek, melyek valamelyik kategóriának megfelelnek. Reméljük, hogy a következõ években a programhoz kapcsolódva további új fajták is megjelennek, még kiválóbb tulajdonságokkal. Hangsúlyozni kell, hogy a piaci szempontból kívánatos stabil minõségre a fajtakiválasztás mellett jelentõs hatása van a minõség-stabilizáló termesztéstechnológiának, valamint a fémzárolt vetõmag használatának. Ennek érvényre juttatása érdekében a program kereté-

1. táblázat A Pannon búza minõségi kritériumai Minõségi paraméter Búzaminõség Tisztasági kritériumok Törött szemek max. % (m/m) Poloska-szúrt szemek max. (db %) Hektoliter tömeg (kg/hl) Nyersfehérje tartalom szárazanyagra min. % (m/m) Esésszám min (sec) Laboratóriumi liszt minõség (ICC módszer szerinti elõállítás) Beltartalom Nedves sikér mennyisége min. % (m/m) Reológiai minõség Farinográfos értékek Vízfelvétel 14%-ra, min. % (m/m) Stabilitás min. (min)10,0 6,0 Alveográfos értékek W min. (10–4 J/g) P/L (max.) Extenzográfos értékek Energia 135 percnél, min. (cm2)

Prémium kategória

Standard kategória

2,0 0,5 80,0 16,0 300,0

2,0 1,0 78,0 14,5 250,0

34,0

30,0

60,0

55,0

280,0 1,0

220,0 1,5

120,0

75,0

Megjegyzés: Az alveográfos és extenzográfos vizsgálatok közül – a Védjegyhasználó választása szerint – az egyik paraméter vizsgálata is elegendõ. A táblázatban foglaltakon túl a tételnek meg kell felelni az EU és a magyar jogszabályok egyéb elõírásainak is.

ben vizsgálták a nemesítés lehetõségeit, – különös tekintettel az új módszerekre – a minõségi búzatermelés technológiai feltételeit, az ehhez kapcsolódó szaktanácsadási kérdéseket és ajánlásokat fogalmaztak meg. A kutatási eredmények hasznosítása A gyakorlati megvalósítás érdekében a gabona termékpálya három meghatározó szakmai érdekképviselete (Gabonatermesztõk Országos Szövetsége, Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és -Kereskedõk Szövetsége, Vetõmag Szövetség és Terméktanács) a kutatói ajánlások alapján kezdeményezte a Pannon búza tanúsító védjegy bejegyzését, ami várhatóan 2009 nyarán megtörténik. Ennek feltételeként elkészítették a tanúsító védjegy ábráját, a mûködési szabályzatot, mely tartalmazza a minõségi, termesztéstechnológiai, nyomonkövethetõségi követelményeket. Elkészült a minõségtanúsítás, azaz a programban résztvevõ termelõk, feldolgozók, kereskedõk minõsítõ tanúsítása, valamint az árukísérõ tanúsítványok feltételrendszere is. A védjegy szabályzatot, a minõségtanúsítás feltételrendszerét és a programhoz való csatlakozás módját tartalmazó weboldal is hamarosan elérhetõ lesz. A felvázolt marketing terv a fentieken túl kiterjed a program népszerûsítésére, elsõ lépcsõben a termelõk körében. Kellõ számú termelõ jelentkezése után, a rendelkezésre álló árualap alapján megkezdõdhet a Pannon minõségû búza kül- és belpiaci bevezetése a marketing teljes eszköztárának felhasználásával. Várjuk azon termelõk jelentkezését, akik a cikkben felsorolt fajták fémzárolt vetõmagjának felhasználásával, jó termelési gyakorlatot folytatva, az elõállítást tábla szinten dokumentálva termesztenek búzát és a jobb árbevétel reményében, szeretnék megismerni a Pannon búza védjegyhasználat részletes feltételeit. A weboldal megjelenése elõtt közvetlenül is kaphatnak részletes tájékoztatót a következõ e-mail címeken: [email protected] [email protected] [email protected] MAKAY GYÖRGY

29

Évtizedes kísérletek esszenciái

A

szántóföldi gazdálkodás eredményességére mindenkor nagy befolyással vannak a térben jelentõsen eltérõ, idõben egyre szélsõségesebben változó idõjárási feltételek, amiknek együttes megnyilvánulását „évjárathatásként” nevesítünk. A hazai növénytermesztést tekintve is jól számszerûsíthetõk ezek a hatások. A búzatermelõk legutóbbi két évtizedének teljesítményét tekintve (1. ábra) kitûnik, hogy az idõjárás, az egyéb termõhelyi adottságok és a technológiai elemek hatásai, kölcsönhatásai igen tág határok között (2625-5266 kg/ha) alakították a betakarított mennyiséget. Kihasználható lehetõségek A változások okainak feltárása, a kiszámíthatóság növelése folyamatos feladata, célja a kutatóknak. Egy-egy tényezõ kiemelt vizsgálatára kiváló lehetõséget adnak a növénynevelõ kamrákban, üvegházakban tenyészedényben felnevelt növények, de az ismeretek bõvítésének mással nem pótolható „eszközei” a szabadföldi tartamkísérletek. Ezek a szántóföldi laboratóriumok nem tekinthetõk minden szempontból változatlannak, hiszen hatnak rájuk például a talajmûvelés folyamatosan megújuló eszközei, a köztermesztésbõl egy idõ után (10-15 év) kikerülõ fajtákat, hibrideket követõ genotípusok korábbiaktól eltérõ reakciói. Ugyanakkor ilyen kísérletek évtizedes eredménysorai alapján olyan hatások számszerûsíthetõk, amelyeket egyébként csak a „nagymértékben, igen erõsen, kissé negatívan”, vagy ezekhez hasonló, egyéb jelzõkkel lehetne minõsíteni. 20 év tapasztalata Martonvásáron 1955-ben állította be Krámer Mihály azt a kísérletet, amelyben makroelem (NPK) kombinációk termesztett növényekre és talajra gyakorolt hatásait vizsgáljuk. 1962 óta kétévenkénti váltással kukoricát és kalászos gabonát termesztünk, a N-nel táplált parcellákon évente 160, a foszforral és káliummal trágyázottakon 8080 kg/ha hatóanyaggal kezelve. Az 1962-2007 közötti idõszakot tekintve 20 évben vetettünk õszi búzát a kísérletben. A 4 éves termesztési cikluso-

1. ábra Az õszi búza vetésterülete és termésátlaga Magyarországon, 1989–2008

2. ábra Az õszi búza elõveteménytõl függõ NPK-reakciói, Martonvásár, 1962–2007

kon (2 év kukorica – 2 év búza) belül a genetikai háttér nem változott, azaz a két eltérõ elõveteményt tekintve az azonos fajták aránya megegyezõ volt. A N-trágyázás nélküli parcellákon nevelt búzák között bizonyítható különbséget nem lehetett kimutatni az elõveteménytõl függõen (2. ábra). Ugyanakkor a korábban betakaruló búza után a talaj tápelem-készleteinek feltáródását jobban segítõ, a vetésig eltelt hosszabb idõszak pozitív hatása tendenciáját tekintve minden

ilyen kezelésben (0, P, PK) megmutatkozott. Nagyon látványos és statisztikailag igazolt az elõvetemények eltérõ hatása a gyenge P-ellátottságú talajokon (N, NK). Ezeken a foszfor-igényes búza önmagát követve legalább 1 tonnával adott kevesebb termést hektáronként, mint a foszfor-ellátottságra kevésbé érzékeny kukorica után. A kényszerû búza-búza vetésváltásban tehát megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a megfelelõ foszfor alaptrágyázásra.

30 3. ábra A kukorica után vetett õszi búza évjárattól függõ trágyareakciói. Martonvásár, 1962–2007

4. ábra A búza után vetett õszi búza évjárattól függõ trágyareakciói. Martonvásár, 1962–2007

Évjáratok hatásai A 10 kukorica és 10 búza után vetett búza kísérlet eredményeit Harnos (1993) csapadék-határértékeit figyelembe véve „átlagos”, „csapadékos” és „száraz” évjárati kategóriákba soroltuk. A kukorica után vetett búzákban évjárattól és PK-ellátottságtól függetlenül igazolható volt a nitrogén termésnövelõ hatása (3. ábra). A 160 kg/ha N adag legkisebb hatékonyságát gyenge foszfor-ellátottságú talajon, aszályos években mértük. Az évjárat, és azon belül a csapadék-ellátottság jelentõségét mutatja, hogy az ilyen talajokon a foszfor oldhatóságát, felvehetõségét segítõ vízbõség az átlagos évjáratokhoz mérten is több mint fél tonnával növelte a nitrogén-mûtrágya hatását. Az önmaga után, foszforhiányos talajba vetett búzákban a nitrogén termésnövelõ hatása csak csapadékos években volt bizonyítható (4. ábra). A N termésnövelõ hatása jelentõsen nõtt a P-ellátottság javulásával, de minden évjárati kategóriát tekintve elmaradt a kukorica elõvetemény után vetett búzákhoz viszonyítva. A tartamkísérletek évtizedes ismeretei olyan döntési szempontokra hívhatják fel a gazdálkodók figyelmét, amiket már a vetés elõtt mérlegelve tompíthatják az elõre nem látható idõjárási szélsõségek kedvezõtlen hatásait. ÁRENDÁS TAMÁS – BÓNIS PÉTER – MOLNÁR DÉNES – BERZSENYI ZOLTÁN A közlemény megjelenését az AGRISAFE támogatta.

A Magyar Tudományos Akadémia Mezõgazdasági Kutatóintézetének honlapja a www.mgki.hu címen érhetõ el. Honlapunkon a látogató részletes ismertetést találhat az intézetrõl, különbözõ részlegeirõl, az ott végzett kutatási és publikációs tevékenységrõl, az intézetben dolgozó munkatársak elérhetõségérõl. Beszámolunk az intézet által szervezett konferenciákról és egyéb rendezvényekrõl. Ugyanitt a sok hasznos információ megszerzésén túl, folyamatosan megjelentetjük a MartonVásár címû kiadványunk anyagát is. A látogató az ACTA AGRONOMICA honlapjához és egyéb hasznos honlapokhoz is kapcsolódhat. Reméljük a jövõben Ön is rendszeresen megtekinti intézetünk idõrõl-idõre megújuló honlapját.

31

Továbbra is az érdeklõdés középpontjában az AGRISAFE továbbképzés

A

z immáron második alkalommal megrendezett továbbképzõ tanfolyamunkat, melyet a 7. keretprogramban elnyert pályázatunk támogatásával tartottunk meg március 23-27. között Martonvásáron, ismételten nagy szakmai érdeklõdés kísérte. A továbbképzésben huszonnégy, az alkalmazott növénybiológiával foglalkozó fiatal szakember vett részt, a Cseh, a Szlovák Köztársaságból, Szlovéniából, Romániából, Bulgáriából, Ukrajnából, Franciaországból, és természetesen a hazai egyetemi és akadémiai kutató mûhelyekbõl. A konferencián Veisz Ottó igazgatóhelyettes, az AGRISAFE projekt vezetõje megnyitó elõadásában a program feladatait vázolta. Ezután Szigeti Zoltán professzor a növényi stressz általános élettani ismertetésével vezette be a konferencia résztvevõit a második tanfolyam fõ témakörébe, az abiotikus és biotikus stressz kutatási eredményeibe. Vigh László akadémikus a növényi sejtmembránok magas hõmérséklet érzékelésében és jelátvitelében való molekuláris mechanizmusai ismertetésével kötötte le azt érdeklõdõ hallgatók figyelmét. Marianna Ittu, a funduleai mezõgazdasági kutatóintézet vezetõ munkatársa elõadásában a klímaváltozás kihívásait részletezte a gabonafélék jelenlegi és az újonnan megjelenõ betegségeinek tükrében, majd Marton L. Csaba igazgatóhelyettes a biotikus és abiotikus stresszeknek ellenálló kukorica nemesítésének aktuális kérdéseit foglalta össze. Az elsõ nap záró eseménye a Nobel-békedíjas Al Gore által készített film vetítése volt. Az elsõ tanfolyam sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy az ENSZ Mezõgazdasági és Élelmezési Szervezetének klímaváltozással foglalkozó ülése társrendezvényeként, szélesebb szakmai érdeklõdéssel rendeztük meg. E sikerre alapozva ez alkalommal a FAO regionális szakembereinek elõadásain vehettek részt a hallgatók, amely során többek között a klímaváltozás okozta káros hatások korlátozásának lehetõségeit vitatták meg. Ernesto Igartua a zaragozai kutatóintézet vezetõje az árpa agroökoló-

giai adaptációját részletezte, majd ehhez az elõadáshoz csatlakozva Karsai Ildikó további adatokat mutatott be az árpa környezeti adaptációja és a molekuláris mintázat kapcsolatában. Galiba Gábor a Genetikai és Növényélettani Osztály vezetõje a gabonafélék hideg akklimatizációja kérdéskörében a fagy tolerancia és a növényi fejlõdési fázisok közötti összefüggések területén elért legújabb saját és nemzetközi eredményeket mutatta be. Nagy érdeklõdést váltott ki Vass Imrének a Szegedi Biológiai Kutatóközpont Növénybiológiai Intézete igazgatójának az UV-B sugárzás növényekre kifejtett hatásait összefoglaló elõadása. Bánfalvi Zsófia a Gödöllõi Mezõgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont fõmunkatársa a szárazságtûrés molekuláris biológiai megközelítésének legújabb, naprakész eredményein alapuló elõadása méltóképp reprezentálta a hazai növényi molekuláris biológia elért eredményeit. Ciro DePace a viterboi egyetem professzora, a biotikus stressz ellenállóság javítását a génforrások felhasználásával látja lehetségesnek, melyekrõl átfogó elõadásában számos igen érdekes, és hasznosítható példát mutatott be. Barna Balázs a Növényvédelmi Kutatóintézet igazgatója a növényi betegségek mechanizmusát és a

betegség ellenállóság legújabb eredményeit összegezte, míg Vida Gyula a biotikus stresszeknek ellenálló búza nemesítésének gyakorlati példáit foglalta csokorba. A kutatóintézetünk genetikusaival már régóta együttmûködõ Luigi Cattivelli az olaszországi Genomikia Kutatóközpontból a búza szárazsághoz való adaptációjának genetikájával és genomikájával ismertette meg a tanfolyam résztvevõit. A továbbképzõ tanfolyam résztvevõi a laboratóriumi bemutatók során megismerkedhettek a Janda Tibor és Szalai Gabriella által vezetett stressz-élettani mérésekkel, majd Soós Vilmos mutatta be a microarray technológia adta lehetõségeket. Karsai Ildikó és Vida Gyula a marker-nemesítés egyes laboratóriumi technikáiba vezették be a hallgatókat. A konferencia résztvevõi a környezeti tényezõk változásainak a növényi vírusbetegségek kialakulására gyakorolt hatásait is megismerhették Balázs Ervin összegzésében. Az öt napos konferencia és továbbképzõ tanfolyam sikerét most is a kérdéskörben jártas hazai és külföldi tudósok szolgálatkész részvétele biztosította az elõadások színvonalas megtartásával, melyet a szervezõk ezúton is köszönnek. BALÁZS ERVIN

32

A gabonafélék fagytûrése és a lipidek

A

gabonafélék fagytûrésének növelése a növénytermesztési kutatások fontos feladata. Ehhez lényeges információkat szolgáltathat a hidegérzékelés folyamatának a vizsgálata, és a hideg hatására a növényi sejtek lipidmembránjában bekövetkezõ változások megismerése. A lipidek és a hozzájuk kapcsolható jelátviteli mechanizmusok vizsgálata számos fontos eredményt szolgáltatott már az orvosi kutatásokban. Ennek a tudásnak az adaptálása a növényi rendszerekben közelebb vihet minket az alacsony hõmérséklettel szembeni ellenállóság megértéséhez. E cikk elsõ szerzõje a doktori fokozat megszerzését követõen 2004-tõl 4 évet töltött az USA kormányzatának egészségügyi kutatóintézetében (NIH, Bethesda, Maryland), ahol a foszfatidilinozitol lipidekkel, és a velük kapcsolt jelátviteli folyamatokkal foglalkozott. Az Agrisafe pályázat segítségével tért haza Martonvásárra, ahol a külföldön megszerzett tudást felhasználva szeretné a gabonafélékben megismerni ezeket a folyamatokat és kapcsolatukat az alacsony hõmérsékleti stresszel. A lipidek olyan vegyületek, melyek vízben nem, csak szerves oldószerekben oldódnak. Rengeteg fajtájuk van, és szerepük nélkülözhetetlen a sejtek mûködésében. Egyik legjelentõsebb csoportjuk a foszfolipidek. Ezek a komplex molekulák vízben nem oldódó zsírsavakat és egy vízzel elegyedõ, úgynevezett fejcsoportot tartalmaznak. Ez a szerkezet lehetõvé teszi, hogy vizes közegben a vizet taszító zsírsavoldallánccal egymás felé fordulva egy lipid kettõs membránt hozzanak létre, melynek külsõ felszínén a vizet kedvelõ fejcsoportok találhatók. Ezen a szerkezeten alapszik a sejtek membránja is. Mivel ez a membrán jelenti a sejtek kapcsolatát a külvilág felé, kézenfekvõ a szerepe különbözõ abiotikus stresszekhez való alkalmazkodás során, így például a hideg stressz esetében is (1. kép). A membránban fehérjék „úsznak”, melyek mûködése nagyban függ a sejtmembrántól. Hideg esetén a membrán merevebbé válik, így nem képes megfelelõ szerkezeti hátteret biztosítani a fehérjék számára, ezáltal a sejt károsodik, majd elpusztul.

1. kép Sejtmembrán szerkezete

2. kép Növényi szövettenyészet Ha a foszfolipidek zsírsav-oldalláncai kettõs kötéseket tartalmaznak, akkor a membránok sokkal nehezebben válnak merevvé hideg hatására, így a bennük lévõ fehérjék is tovább megõrzik mûködõképességüket, és a sejt, illetve az egész növény jobban elviseli a hideget. Mindezek mellett a sejtmembrán lipid komponensei abban is fontos szerepet játszanak, hogy az õsszel kezdõdõ lehûlést érzékelve, aktiválják a növény hidegedzõdési rendszerét, amivel az fel tudja készíteni a növényt a keményebb téli fagyokra. Ezeket a rendszereket lipid jelátviteli útvonalaknak nevezzük, mivel egy külsõ jelet érzékelnek (pl. hideg), azt bejuttatják a sejtbe, és a megfelelõ, esetünkben hidegedzést szabályozó gének bekapcsolásával választ adnak a külsõ jel-

re. Úgy tûnik, hogy a növényekben többféle jelátviteli rendszer is mûködik, mely a hideg jel hatására géneket kapcsol be. Most kezdõdõ kutatásainkban – melyeket a Norvég Alap támogat – ezeket az útvonalakat szeretnénk felderíteni korszerû génexpressziós analízissel növényi szövettenyészetekben (2. kép). További vizsgálatokban szeretnénk megismerni az egyes fagytûrõ, illetve fagyérzékeny gabona genotípusok lipid összetételében meglévõ különbségeket is. Eredményeink remélhetõleg hozzájárulnak majd az alacsony hõmérséklettel szembeni ellenállóság jobb megértéséhez és késõbb gyakorlati felhasználásuk is lehetõvé válik. TÓTH BALÁZS – VASHEGYI ILDIKÓ A közlemény megjelenését az AGRISAFE támogatta.

33

A növényi stresszélettan fiatal tudósa

E

z év január 16-án egy tehetséges fiatalember, Janda Tibor sikeresen védte meg „Termesztett növények abiotikus stresszfolyamatai és egyes védekezõ mechanizmusai, különös tekintettel az antioxidáns rendszerekre” címmel beadott akadémiai doktori értekezését, és elnyerte az MTA Doktora címet. Janda Tibor a szegedi József Attila Tudományegyetem biológus szakán végzett 1992-ben. Szakdolgozatát a fotoszintézis témakörében az MTA SZBK Növényélettani Intézetében készítette el, a kiváló fotoszintézis kutató, Demeter Sándor irányításával, ahol olyan elméleti, és módszertani alapot, valamint kutatási szemléletet sajátíthatott el, amely kihatott további tudományos tevékenységére. Az egyetem elvégzése után az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetében, a Páldi Emil vezette Növényélettani és Biokémiai Osztályon kezdte el sikeres növényi stresszélettani tevékenységét. 1996-ban „Alacsony hõmérséklet és fénystressz hatása zöld növények fotoszintézisére” címmel benyújtotta értekezését, melyet 1997ben sikeresen megvédett, és elnyerte a biológia tudomány kandidátusa fokozatot. 2003-tól a Növényi Stresszélettani projekt vezetõjeként a Genetikai és Növényélettani Osztályon dolgozik. Témája mindvégig a gazdasági növények abiotikus stressztûrõ képességének tanulmányozásához kötõdött.

Kutatásában kiemelt szerepet játszott az oxidatív stressz, valamint az antioxidáns enzimek abiotikus stressztoleranciában játszott szerepének vizsgálata. Csoportjával közel 10 éve tanulmányozza a szalicilsavnak, mint növényi jelátvivõ molekulának az egyes stresszfolyamatok során betöltött szerepét. Elsõként mutatta ki a szalicilsav hidegtûrést fokozó hatását. Nemzetközileg elismert kutatási eredményeinek köszönhetõen több eredményes hazai és külföldi (francia, izraeli, bolgár, cseh) tudományos együttmûködést alakított ki. Az egyetemi képzésbe több mint 10 éve kapcsolódott be. A Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karán nappali hallgatók számára 1997 óta önálló tárgyat tanít. 2000 és 2007 kö-

zött aktívan részt vett a Veszprémi Egyetem Mérnöki Karán a biokémiai gyakorlatok lebonyolításában. 2004-ben a Szent István Egyetemen habilitált, 2005ben a Budapesti Corvinus Egyetemen címzetes docensi címet kapott. 2007-tõl az OTKA munkáját, mint az agrárügyekért felelõs szakreferens segíti. 1992-tõl 2002-ig a Veszprémi Akadémiai Bizottság Növényélettani munkacsoportjának a titkára, 1998 és 2000 között a COST 814 akció hazai vezetõségének tagja volt. 2003-tól a Photosynthetica nemzetközi folyóirat szerkesztõbizottságának tagja. Magas színvonalú kutatási tevékenységének elismeréseként két alkalommal nyerte el a Bolyai János tudományos ösztöndíjat. Kutatási eredményeit 55 lektorált – túlnyomórészt angol nyelvû – tudományos dolgozatban tette közzé, melyek impakt faktora 60 fölötti, az ezekre kapott független hivatkozások száma pedig közel 440. Kedves Tibor! Mint intézetünk legfiatalabb akadémiai doktorának, szívbõl gratulálunk. Ahhoz, hogy a továbbiakban is sikeres legyél, tudásod folyamatos gyarapítása mellett jó egészséget, és ami a kutatásban is fontos tényezõ, sok szerencsét kívánunk. Útravalóul álljon itt a híres görög gondolkodó, Hippokratész intelme: „Az élet rövid, a tudomány végtelen; az alkalom múlékony, a kísérletezés veszélyes, az ítéletalkotás nehéz”. PÁLDI EMIL

Rajki Sándorné, Cicer Erna 85 éves

A

martonvásári „virágzásbiológiai iskola” megalapítója idén januárban ünnepelte 85. születésnapját. Erna 1956 tavaszán költözött Martonvásárra Moszkvából, ahol a Timirjazev Mezõgazdasági Akadémia Genetika és Növénynemesítés Tanszékén Gorin A.P. professzor, a klasszikus orosz virágzásés termékenyülés biológiai mûhely nemzetközileg is elismert kutatójának tanítványaként dolgozott. Rajki Erna a Genetikai Osztályon a Búza Virágzásbiológia témacsoportot vezette 1982ig, nyugdíjba vonulásáig. Emellett foglalkozott a vegetatív hibridizáció problémakörével, melyet a tojásgyümölcsön vizsgált.

A fejlõdésbiológia és a gyakorlati búzanemesítés szempontjából is fontos kísérletsorozatban tanulmányozta a bibére jutó pollenmennyiség és a bibe öregedésének a hatását a megtermékenyülésre. Kimutatta a celofán izolátor zacskók belsejében megemelkedett hõmérséklet negatív hatását a magkötésre és a szemtermések tömegére. Az 1970es évektõl a hibridbúza nemesítési programban jelentõs eredményeket ért el a hímsteril analógok virágnyitási mechanizmusainak felderítésében és a különbözõ resztorer fajták virágzási és fertilitást helyreállító képességének tanulmányozásával. Originális virágzásbiológiai kutatásai mind Magyarorszá-

34 gon, mind nemzetközileg elismerést váltottak ki. A Fitotron 1972 novemberében történt megnyitása világszínvonalú és Európában is szinte egyedülálló infrastruktúrális hátteret biztosított a növénynemesítési, genetikai, élettani és a virágzásbiológiai kutatásokhoz. Erna szakmai irányításával történt a fitotroni növénynevelés tökéletesítése, a klímaprogramok tesztelése, valamint a gyakorlati búzanemesítés számára kiemelkedõen fontos fagytûrõ képesség vizsgálatok kidolgozása. Már ekkor

kutattuk a hajtás tenyészõcsúcs differenciálódásának hõmérséklet függését az õszi/tavaszi jelleggel kapcsolatosan, a fagytûrés és a sejtek/szövetek elektromos vezetõképességének összefüggéseit, a szénhidrát akkumuláció szerepét a hidegtûrésben. Rajki Erna vezette be a búza citogenetikai kutatásokat a Genetikai Osztály programjába. Ez a néhány kiragadott példa is mutatja, hogy magas színvonalú és sok tekintetben úttörõ jellegû kutatómunka folyt Rajki Erna irányításával a Fitotronban. Erna sokat követelõ, szigorú,

de jó vezetõ volt. Szerénységével, a tudománnyal szembeni alázatával, igényességével és precízségével példát mutatott. Ernocska! Köszönöm a sorsnak, hogy a tanítványod, a munkatársad lehettem. Köszönöm, hogy mellettem álltál a nehéz helyzetekben. Szívbõl kívánok Neked hosszú életet és jó egészséget! Mindannyiunk nevében, akik szeretünk és tisztelünk, szívbõl köszöntelek születésnapod alkalmából! BARNABÁS BEÁTA

Felfelé a tudományos ranglétrán

G

áspár László l999-ben az ELTE-n kísérleti növénybiológusi diplomát szerzett. PhD tanulmányait az ELTE Növényélettani Tanszékén dr. Sárvári Éva irányításával 2005ben kezdte meg. „A Cd stressz, a vashiány és a vízháztartási zavarok összefüggéseinek vizsgálata protektiv mechanizmusok” címmel írott disszertációját 2008. május 23-án védte meg „Summa cum laude” minõsítéssel. Fõ kutatási területe a fotoszintetikus apparátus felépítése abiotikus és biotikus stresszfaktorok hatására. 2008. február 1-je óta dolgozik az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetében Martonvásáron, a Genetika és Növényélettan Osztályon tudományos munkatársként, ahol szorgalma, alkotó együttmûködõ készsége révén hasznos tagja a team-nek. Gratulálunk a fokozat megszerzéséhez és további kutatói sikereket kívánunk.

M

olnár István a Debreceni Egyetemen szerzett biológia tanári diplomát 2001-ben, majd ezután kezdett dolgozni az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetében Lángné dr. Molnár Márta irányításával. „Triticum aestivum – Aegilops biuncialis kromoszóma átépülések indukálása és molekuláris citogenetikai jellemzése” címû PhD disszertációját „Summa cum laude” minõsítéssel, 2008. november 10-én védte a Gödöllõi Szent István Egyetem Növénytudományi Doktori Iskolájában. Molnár István a Génmegõrzési és Nemesítési Osztály egyik meghatározó egyénisége, rendkívül kreatív, szorgalmas fiatal kutató, ezért további kutatómunkájára, ötleteire, technikai fejlesztéseire az Osztály hosszú távon is számít. További kutatásaihoz sok sikert kívánunk!

Jelen kiadványunk az EU FP7 AGRISAFE pályázata támogatásával jelent meg.

35

Búcsúzunk tõlük Csollány Sándor

Rédei György Pál

1942–2009

1921–2008

2009. február 24-én, életének 67. évében elhunyt Csollány Sándor, intézetünk Agronómiai Osztályának egykori vezetõje. Személyében egy, az intézményhez mindenkor lojális, szorgalmas, lelkiismeretes, szakmáját szeretõ és értõ kollégát gyászolunk, aki több mint négy évtizeden át végezte odaadó munkáját a cég érdekében. Osztályvezetõként 1989-tõl a martonvásári nemesítésû kalászos gabonák magas szaporulati fokú vetõmagjainak kiváló minõségben történõ elõállításával jelentõsen öregbítette hírnevünket. Emlékét kegyelettel megõrizzük. Munkásságáról, nyugdíjbamenetele alkalmából, lapunk 2002/2 számában jelent meg részletes méltatás.

Rédei György Pál neves genetikus, a Magyar Tudományos Akadémia külsõ tagja, intézetünk egykori munkatársa, több egyetem vendég professzora, számos tudományos könyv írója és szerkesztõje 2008. november 10-én, életének 87. évében Nashville, Tennessee-ben (USA) elhunyt. Szakmai és emberi segítségét a martonvásári kutatók mindenkor élvezték. Elõadásaival, fiatal kollégáink támogatásával jelentõsen hozzájárult a magas színvonalú alapkutatások végzéséhez. Önzetlenségét, szakmaszeretetét, emberségét kegyelettel tartjuk meg emlékezetünkben.

TARTALOMJEGYZÉK Címfotó: Vécsy Attila Dr. Bedõ Zoltán: A növénynemesítés ünnepe – 60 éves az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete 2 Dr. Hornyák Mária: Tangazdaság? Agráregyetem? Kutatóintézet? Válaszutak: Martonvásár, 1945-1949 6 Dr. Marton L. Csaba – Dr. Hadi Géza – Dr. Pintér János – Dr. Berzsenyi Zoltán – Dr. Árendás Tamás – Dr. Bónis Péter: A kukoricanemesítés hatvan éve 8 Dr. Láng László – Dr. Bedõ Zoltán: A martonvásári búzanemesítés elsõ hatvan éve 11 Dr. Berzsenyi Zoltán – Dr. Árendás Tamás – Dr. Bónis Péter: Az 50 éves martonvásári tartamkísérletek 14 Dr. Barnabás Beáta – Dr. Kõszegi Béla: A Fitotron a biológiai kutatások szolgálatában 17 Dr. Molnár Dénesné: Jubileum a jubileumban. Húsz éve látogatható a felújított Beethoven Múzeum 20 Dr. Láng László – Dr. Bedõ Zoltán – Dr. Rakszegi Mariann: Termõképesség, minõség, gazdaságosság 22 Dr. Láng László – Dr. Bedõ Zoltán: Új búzafajták, 2008 25 Dr. Kovács Géza: Új fajok a martonvásári biovetõmag kínálatban 26 Makay György: Pannon búza program a megvalósítás útján 27 Dr. Árendás Tamás – Dr. Bónis Péter – Dr. Molnár Dénes – Dr. Berzsenyi Zoltán: Évtizedes kísérletek esszenciái 29 Dr. Balázs Ervin: Továbbra is az érdeklõdés középpontjában az AGRISAFE továbbképzés 31 Dr. Tóth Balázs – Vashegyi Ildikó: A gabonafélék fagytûrése és a lipidek 32 Dr. Páldi Emil: A növényi stresszélettan fiatal tudósa 33 Dr. Barnabás Beáta: Rajki Sándorné, Ciceri Erna 85 éves 33 Felfelé a tudományos ranglétrán: Gáspár László, Molnár István 34 Búcsúzunk Tõlük 35 Csollány Sándor 1942-2009 35 Rédei György 1921-2008 35

MartonVásár az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetének közleményei. Felelõs kiadó: DR. BEDÕ ZOLTÁN Felelõs szerkesztõ: DR. VEISZ OTTÓ Szerkeszti a szerkesztõbizottság. A szerkesztõbizottság elnöke: DR. SZUNICS LÁSZLÓ A szerkesztõbizottság titkára: DR. MOLNÁR DÉNES A szerkesztõbizottság tagjai: DR. BALÁZS ERVIN, DR. BARNABÁS BEÁTA, DR. BEDÕ ZOLTÁN, DR. BERZSENYI ZOLTÁN, DR. BÕDY ZOLTÁN, DR. MARTON L. CSABA, DR. OROSS DÉNES, DR. VEISZ OTTÓ. Rovatvezetõk: DR. GALIBA GÁBOR (stresszgenetika, élettan), DR. LÁNG LÁSZLÓ (kalászos gabona nemesítés), DR. LÁNGNÉ DR. MOLNÁR MÁRTA (biológia), DR. MOLNÁR DÉNES (hírrovat), DR. PÁLDI EMIL (növényélettan, biokémia), DR. PINTÉR JÁNOS (kukoricanemesítés, vetõmagtermesztés), ÜVEGESNÉ DR. HORNYÁK MÁRIA (kultúrtörténet), DR. VEISZ OTTÓ (rezisztencia nemesítés) Lektorok: DR. ÁRENDÁS TAMÁS, DR. KÕSZEGI BÉLA ISSN: 1217-5498 Megjelent a Csoma Kiadó Kft. gondozásában

36