Országházi séták
Sorozatszerkesztők Bellavics István Gyurgyák János
A könyv az Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága és az Osiris Kiadó együttműködésének keretében jelent meg
TÖRÖK ANDRÁS WACHSLER TAMÁS A nevezetes magyar Országház és a tér, ahol áll
AZ ORSZÁGGYŰLÉS HIVATALA BUDAPEST 2015
Lektorálta Pótó János
Az archív képek felkutatásában a szerzők segítségére volt Dúzsi Éva
Szöveggondozás Eiler Tamás, Macskássy Zsuzsa
Tervezte Vargha Balázs
Minden jog fenntartva. Bármilyen másoláshoz, sokszorosításhoz, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tároláshoz a kiadó előzetes írásbeli hozzájárulása szükséges.
Kiadta az Országgyűlés Hivatala Felelős kiadó: Such György
Grafikai munkálatok: Stalker Studio Kiadványszám: Betűtípus: Gotham, Olsen, didot
Nyomtatta és kötötte a Dürer Nyomda Kft., Gyulán 2015-ben Felelős vezető: Fekete Viktor ügyvezető igazgató
ISBN 978–963–9848–68–9
Zámborszky Ilona (1904–1991) és Vadas Ferenc (1958–2010) emlékének
6
A
n e v e z e t e s
m a g y a r
O r s z á g h á z
T a r t a l o m
Tartalom
11 14
Előszó „WOW”! – BEVEZETÉS HELYETT
17
ELSŐ PILLANTÁSRA
19
Méret
21
Funkció
23
Stílus
27
Mennyi homlokzat!
31
Díszek
33
A rend
38
Hely a városban
43
Steindl Imre és munkatársai
46
A PÁLYÁZAT ÉS A GYŐZTES TERV
48
Az elhatározás és a pályázat kiírása
53
Nemzetközi pályázat, belföldön meghirdetve
54
A döntés folyamata, Steindl Imre díjazása
56
Botrány a kihirdetés napján
58
Színjáték volt-e a pályázat?
60
Lehetett volna jobb tervet választani?
65
Steindl tervének evolúciója és a parlamenti vita
68
Egy körültekintő művezetői szerződés
71
AZ ÉPÍTKEZÉS MINT PROJEKT
73
Az alapok
77
Állványok, falak, kövek
82
Teljes gőzzel előre
86
Bokrétaünnepség, Millennium
89
Régies épület, modern technológiával
7
96
Közjáték Munkácsy Mihállyal
100
Akik nem érték meg az átadást
105
Végül is mennyibe került az Országház?
111
AMIT A TURISTA LÁTHAT
112
Egy ritkán használt főbejárat
121
Lépcsőházak, liftek, folyosók
129
A Delegációs Terem és folyosó
133
A kupolaterem és a korona
143
A két társalgó és a mesterségek galériája
151
Az Alsóházi Terem
158
A Felsőházi Terem
161
AZ ORSZÁGGYŰLÉSI Könyvtár és Múzeum
169
TÖRTÉNELEMLECKE HUSZONNÉGY KÉPBEN
175
AZ ORSZÁGHÁZ KULISSZÁI MÖGÖTT
177
A végtelen folyosók, Róth Miksa ablakaival
180
Thék és Jungfer, a két „mesterember” gyáros
183
Az Országház lakói: a Reischl–Edelényi család emlékei
187
A díszkivilágítás és a vörös csillag
195
A Vadászterem és festői
199
Koronaőrség, Országgyűlési Őrség
203
A BÉRHÁZ ÉS A Fehér Ház, az Országház kapcsolt részei
208
Akik az Országháznak gondját viselik
215
A KOSSUTH TÉR SZÍNEVÁLTOZÁSAI
216
Az Országház előtti helyzet és Lipótváros kialakulása
220
A minisztériumi épület és a Kúria
225
Tömő térből Országház tér
229
Az Andrássy-szobor
232
A Wellisch-bérpalota egykor és ma
236
A tér szobrainak kalandos sorsa
243
A Kossuth tér végleges kialakulása
251
Három modern dolog a téren
259 260 265
8
A
n e v e z e t e s
m a g y a r
SÜLLYEDÉS ÉS MÉLYPONT „Takarítás” a Kossuth téren 1945–1952 Az Országház „idegen kézben”
269
1956 az Országházban és a téren
273
A metró és az MTESz-ház
276
EGYRE ÚJABB szobrok – egy zsugorodó téren
284
A kőfaragó monológja
O r s z á g h á z
t a r t a l o m
289 293
297
Ciceronék egykor és ma „Én és az Országház”
ÚJJÁÉPÍTÉS
298
A Nagy Projekt: 2011–2015
306
Az építész monológja
311
Néhány beszédes tény
313
A tájépítész monológja
319
Szoboráthelyezés, szobormásolás
323
Tisza és Andrássy szobrának újjáalkotása
327
A Lajta MONITOR ÉS AZ 1956-OS SORTŰZ EMLÉKHELYE
331
Utolsó fejezet: régi és mai építők
337
FÜGGELÉK
338
FELHASZNÁLT FORRÁSOK
344
Az Országház építése évenkénti bontásban
348
Az Országház építtetésében részt vevő személyek
350
Az építő cégek
353
A Steindl-emlékalbum fényképei
355
Az Országház homlokzatán és az épületben található szobrok listája
358
Az építészekhez, szakértőkhöz intézett körkérdés szövege
359
A KÉPEK FORRÁSA OLDALSZÁM SZERINT
363
Névmutató
A körkérdésre adott válaszok a következő oldalakon találhatók:
167
Bánáti Béla
128
Ekler Dezső
13
Mányi István
249
Skardelli György
219
Torma Tamás
193
Vadász Bence
9
10
A
n e v e z e t e s
m a g y a r
O r s z á g h á z
E l ősz ó
Előszó
E
zt a könyvet ketten írtuk. Különös szerzőpár vagyunk, hiszen csak a könyv születése előtti évben ismerkedtünk meg, és teljes mértékben különböző a hátterünk. Egyi-
künk tanult építész, akinek a T. Ház több mint tíz évig képviselőként, illetve a Kossuth
tér átépítésének vezetőjeként a munkahelye volt, másikunk a város félig-meddig hivatásos krónikása, csak másfél évig volt bejáratos a Házba, viszont munkába menet és jövet naponta legalább kétszer látja a Házat és a teret. Ha politika kerülne szóba közöttünk, valószínűleg csak vitatkoznánk egymással. Mind a ketten nagyon szeretünk fotózni, de ebben a könyvben csak egyikünk képeit láthatják. Szándékunk szerint nem pusztán a közismert tényeket ismételgetjük, hanem megpróbáljuk közel hozni a ma emberéhez a tervezés, az építés, a 20. század eleji használatbavétel és a mai működés körülményeit. Felidézzük a házat körülvevő tér történetének fontosabb – általában szomorú – eseményeit. És beavatjuk az olvasót a 2013/14-es nagy átépítés megfontolásaiba, dilemmáiba. Sok olyasmit igyekeztünk kideríteni, amit könyvekből nem lehet megtudni. Kikérdeztünk tucatnyinál több embert, akik évtizedeken keresztül az épületben dolgoztak. Az a benyomásunk alakult ki, hogy az Országházat működtető szakembereket még a legsötétebb diktatúra idején is hagyták dolgozni. Hogy minél több véleményt megismerjünk, körkérdést intéztünk néhány mai jelentős építészhez, építészkritikushoz, szakíróhoz. Könyvünk – bár reményeink szerint idegen nyelveken is megjelenik – elsősorban a magyar nagyközönségnek szól. Ismereteink megosztásával szeretnénk átragasztani az olvasókra azt a tiszteletteljes, de nem kritikátlan szeretetet, amelyet az épület iránt érzünk. Az idézetek esetében az – olvasást megkönnyítendő – szelíd helyesírási modernizálást alkalmaztunk, amely csak a szavakat érinti, a mondatfűzést mindig megőriztük. (A bájosnak ható „cz”-ket például teljesen elhagytuk.) Továbbidézésre ezek tehát nem alkalmasak, e célból forduljanak a csodálatosan bő szakirodalomhoz, melynek legfontosabb műveit felsoroltuk a könyv végén. Reméljük, sikerült szerethető, nem megosztó könyvet írni. Az Országházban 1902 óta folyó törvényhozói (és mint látni fogjuk, kormányzati, sőt államelnöki) munkáról nemcsak terjedelmi okokból nem írtunk, hanem mert a régebbi korszakokról rengeteg szó esett már, az elmúlt két és fél évtized pedig túl közel van a higgadt véleményalkotáshoz. Ez a könyv tehát kövekről, falakról, díszekről, szobrokról és a mögöttük álló emberekről szól, valamint egy hatalmas térről. Meg a fejlődésnek neki-nekilóduló Budapestről.
11
A szerzők köszönik a biztatást és a konkrét segítséget a következőknek: Bellavics István, Cs. Plank Ibolya, Dr. Edelényi Judit, Gyurgyák János, Jeles Éva, Gáspár Szilvia, Juhász Gyula, László Csaba, Lukács József, Márton Marianna, Nagy Miklós, Pápay Balázs, Réthly Ákos, Sándor P. Tibor, Such György, Szigeti Gábor, Tamási Miklós, Vargha Balázs, Villám Judit, Zsigmond Gábor. Ugyancsak említésre méltó konkrét vagy általános támogatást kaptak a következő személyektől: Aczél Márta, Arnold István, Balasi Ildikó, Dr. Bendzsel Miklós, Bánáti Béla, Bretz Gyula, Eiler Tamás, Ekler Dezső, Földi Endre, Földvári Csaba, Geszti Petra, Gyöngy Csilla, Györgyi Zoltán, Haranghy Csaba, Hársfalvi Anett, Hennel Sándor, Katona Nikoletta, Lengyel Beatrix, Mányi István, Miszlai Edit, Németh Erika, Petri Lukács Ádám, Nikodém Gabriella, Polyák Beáta, Polyák László, Rátonyi Gábor Tamás, Rév István, Rochlitz András, Sinka Nóra, Skardelli György, Strommer László, Szepessy Ákos, Szűcs Andrea, Torma Tamás, Tóth László, Tönkő Vera, Török Emma, Török György, Tóth Tibor†, Tumpek Zoltán, Vadász Bence, Varjú Zsuzsa, Virág András. Továbbá a Nagy Budapest Törzsasztal tagjainak, különösen az alábbi személyeknek: Bor Ferenc, Buzinkay Géza, Buza Péter, Gács János, Hidvégi Violetta, Kemény Mária, Lakatos Mária, N. Kósa Judit, Ráday Mihály, Saly Noémi, Vadász Ágnes, Sipos András. Végül, de nem utolsósorban a szerzők mélységes hálájukat fejezik ki a Fortepan közösség több tucat adományozójának és önkéntesének – nélkülük aligha készülhetett volna el ez a könyv ilyen gazdag, nagyrészt első közlésű archív képanyaggal.
12
A
n e v e z e t e s
m a g y a r
O r s z á g h á z
E l ősz ó
Mányi István építész: Az ún. „állandó Országházról” szóló végleges döntés városfejlesztési és építészeti vonatkozásaiban átgondolt és megalapozott volt. Vajon lett volna jobb változat? Ha pusztán építészeti látomásként vetnénk össze a pályázatra beérkezett terveket, akkor nekem építészeti összefogottságban, méreteiben, arányosságában Otto Wagner és Kallina Mór terve a leginkább meggyőző. A zsűri agyondicsérte a tervet, melynek azonban volt egy javíthatatlan hibája: a két ház üléstermét az épület két végpontjában, egymástól 250 méternyi távolságban pozícionálta, és a két termet keskeny folyosókon lehetett csak megközelíteni. Ezért ez a terv kiesett a versenyből. Steindl Imre terve bőven kapott kritikát, de a kifogások a terv természetén, struktúráján belül a korszak legmagasabb építészeti és technikai színvonalán orvosolhatóak voltak. Érdemes-e az utókorban azt észrevételezni – miként azt pályatársai tették –, hogy a gótika alaktanával nem egyeztethető össze a kupola természete? Formai felvetésekkel persze mindenkor élhetünk, de Steindl Imre a saját alkotási folyamatában, autonóm személyiségként ezt a megoldást választotta. Az idő pedig ráütötte a jóváhagyó pecsétet erre az alkotói döntésre. Külön figyelemreméltó, hogy a társművészetek milyen tökéllyel társultak az építész munkájához. Az utókor mindenkori feladata ennek a minőségnek a fenntartása. Azt tudni kell, hogy Steindl Imrének a környezet alakítására vonatkozó terve korszakonként újabb és újabb módosításokkal valósult meg, heterogén burkolatokkal, eseti növénytelepítéssel. A most befejezett 21. századi környezetmegújítás eredményei már látszanak, a felszínről eltűntek az autótorlaszok, a teret ismét birtokba vehetik a budapestiek és a turisták. Talán egyszer egy szakaszon alagútba kerül az alsórakpart forgalma, és a nagyközönség birtokba veheti az Országház körüli, a vízpartig kiterjesztett teret. A korabeli viták már elenyésztek. Az épület szerencsére itt van velünk. A térrendezés mint új alkotás – miként az épület is a saját korában – vita tárgya lehet. Legyen!
13
„Wow!” Bevezetés helyett
A
ki először látja, nem érezhet mást, mint elképedést. A gyerek a mesebeliségétől lesz lenyűgözve. A felnőtt a méretétől… A turista, ha európai, akkor valamihez hasonlít-
gatni próbálja… Ha nem európai, akkor azt hiszi, hogy legalább ötszáz éves… A szakértő hibát próbál találni rajta. A kisfiú azt mondja: „Hűha!” (vagy modernebb változatban: „Azta!” Sőt: „Wow!”) A felnőtt azt mondja: „Mennyivel nagyobb, mint a tévében!” (Ha meg bejut az ülés-
terembe: „Mennyivel kisebb, mint a tévében!”) Az európai turista azt mondja: „Micsoda pompa!” A távol-keleti turista így kiált fel: „Ezért szeretem Európát!” A sza kértő próbá lja leg y űrni meg illetődöttségét, és va lami ilyesmit gondol: „Hogy lehetett egy ilyen másolatpalotát felhúzni a 19. század legvégén?” Hatalmas, különleges, semmihez nem hasonlítható, cifra, régi épület. Méghozzá eredetileg is egy szántszándékkal elképesztésre törekvő középület. A modern Budapest alapító atyái olyan új fővárost készültek építeni Magyarországnak, amelynek – Andrássy Gyula szavaival – „nem lesz vetélytársa sem északon, sem keleten, sem délen”. A fejlődő városnak és országnak – mint látni fog juk – eg yaránt érdeke volt eg y nagyszabású Országház felépítése. A 19. század utolsó harmada különleges nyugvópont volt Magyarország hányatott történetében. Az évszázadokkal korábban elveszett függetlenség újra elérhető közelségbe került. A Habsburgok birodaloma – afféle korabeli Közös Piac – védőernyője alatt, egy hosszan uralkodó király tekintélyének árnyékában Mag yarország hatalmas fejlődésnek indult. 1867-ben – mint minden iskolás gyerek tudja – a dinasztia kiegyezett Magyarországgal, és 1892-ben (amint a székesfőváros név is sugallja) Bécs mellé Budapest is odakerült a Monarchia társfővárosaként.
14
A
n e v e z e t e s
m a g y a r
O r s z á g h á z
„ W o w ! ”
B evezetés
he l yett
A parlament látképe uralja a dunai panorámát
Budapesten nem egy olyan épület található, amely jóval idősebbnek szeretne látszani koránál. Ezek (a Bazilika, a Mátyás-templom, a Halászbástya, a régi királyi palota, a városligeti Vajdahunyad vára) mind akkoriban, a 19. század harmadik harmadában épültek. Egy mára elsüllyedt, különleges aranykorban, amikor elődeinknek sikerült olyan Budapestet felépíteniük, amely legszegényebb, előző nap érkezett lakóját is büszkeséggel töltötte el. Magyarország fővárosa megkísérelte pótolni dicsőséges és nehéz történelmének elpusztult vagy soha el sem készült épületremekeit, ha úgy tetszik, a saját Notre-Dame-ját, saját Szent Péter-bazilikáját, saját Hradzsinját. Az Országház ennek az erőfeszítésnek nagyra becsült lenyomata. Tudni kell, hogy ez a ház a mainál sokkalta nagyobb ország akkor még kétkamarás parlamentje számára épült. Hatalmas tömbje akkor is vigasztaló látványt nyújtott, amikor az ország mérete harmadára csökkent. A lakosság szeretete mit sem változott, amikor működése egykamarássá lett, s folyosóit és irodáit – alkotmányjogilag megkérdőjelezhető módon – a kormány és az államfő stábjai töltötték meg. Amikor ma már elképzelhetetlenül barbár módon világító vörös csillagot biggyesztettek a kupola tetejére, és minden lehetőséget kihasználva belerondítottak a Ház tereibe és szimbolikájába. Amikor minden évszakban csak 2-3 napra jelentek meg a patikamérlegen kiválasztott munkás és paraszt „képviselők.” Aztán egyszer csak ismét eljött a szabadság és a függetlenség, az Országházat újra eredeti célja szerint használják. Az új demokráciában sokan csalódtak a 20. század végén, az Országház iránti szeretetet és csodálatot azonban ez se befolyásolta. Mert a magyarok egyáltalán nem úgy szeretik, mint A tanú című filmben a magyar narancsot: „Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk.” Ez az épület nag y, szépséges, díszes – és bármilyen hihetetlen – a miénk. Igazi narancs, nem citrom. Nem pótszer.
15
16
A
n e v e z e t e s
m a g y a r
O r s z á g h á z
E l ső
pi l l a ntás r a
Első pillantásra
17
„Az ülésterem óriási felső ablakai, amelyekből egész fény-Niagara zuhog alá, napsugaras hieroglifákkal szavalják a Himnusz szavait: Itt élned s halnod kell! – Kár, hogy a teremhez való embereket is nem a művész tervezte… (…) Az a barbár zűrzavar, amely itt éveken át tombolt, szilánkokra törte a nemzeti pátoszt, mint a részeg cseléd a drága kristályedényt.” HERCZEG FERENC : A GÓTIKUS HÁZ, 1 939
18
A
n e v e z e t e s
m a g y a r
O r s z á g h á z
E l ső
pi l l a ntás r a
Méret
Az
idegenvezetők számai mindig nagyon meggyőzőek: 265 méter hosszú (nem 268, ahog y sok köny vben ismétel-
getik), 123 méter széles, legnagyobb magassága a tér szintjétől mérve 96 méter. Erről sokan tudni vélik, hogy ez az 1896-os millenniumi ünnepségekre utal, de ez nemigen valószínű, hiszen
amikor a terveket 1888-ban utoljára módosították, az ünnepségeket még 1895-re tervezték. (Az eredeti honfoglalás időpontját amúgy is csak megbecsülni tudta az Akadémia által felkért tudós bizottság.) Az Országház alapterülete (az összesen tíz udvarral együtt) 17 745 nég yzetméter, térfogata 473 000 köbméter. Hag yományosan római számokkal jelölt 27 bejárata van, 29 lépcsőháza, eredetileg 13 liftje. Az épület k ülsején 90, belsejében pedig 152 darab szobor van (nem számolva a tetőn látható rengeteg vízköpőt és egyéb szörnyalakot). A lépcsőfokok együttes hos�sza 20 km – ha a földre terítenénk, Érdig sétálhatnánk rajtuk. A folyosókon és a lépcsőkön elhelyezett piros velúrszőnyegek hossza 3 466 méter, végigérnének az egész Andrássy úton.
19
Az Országház olyan nagy, hogy a kupola tetejéről ezt látni Lipótváros és ami azon túl van,
Hogy miért ilyen nagy? Mert a méret a gazdagság jelképe. Ezen-
az Országház kupolájából
kívül az Országház nemcsak Európa többi parlamenti épületével versengett, hanem a budai oldalon álló királyi palotával is. (Lehet mondani, hogy a királyi Budát jelképező kupola ellenpontjának készült a polgári Pest óriási kupolája.) Tudni kell, hogy a tervezés idején a Budavári Palota még jóval kisebb volt, mint ma. Szinte teljesen ugyanúgy nézett ki, mint a szabadságharc idején, jelenlegi formáját elérő bővítését csak akkor határozták el, amikor az Országház már javában épült. Az Országház impozáns méretére a képviselők nagy száma miatt is szükség volt. Mint köztudomású, 1944-ig az országg y űlés (a húszas évekbeli néhány éves szünetet kivéve) két kamarával működött. Az alsóháznak a Monarchia idején 438, a főrendiháznak 290 tagja volt. Az őket kiszolgáló és az épület működtetéséről gondoskodó személyzet is nagy létszámú volt.
Az Országház a Várhegyről
Összesen 691 helyiség volt az elkészült épületben. Azóta igen sok átalakítás volt, ez a szám valamelyest növekedett. De a szándék megvan az eredeti terek visszaalakítására. Igen nagy épület, a londoni Parlamentnél alig kisebb. Nemigen érdemes hasonlítgatni, a földkerekség eg yik legnag yobb középülete. Négy szintje van, hagyományosan pince, földszint, félemelet, főemelet az elnevezésük. A főemeletet bárki láthatja a tévében vagy egy személyes látogatáskor. Mi ebben a könyvben bekukkantunk majd a többi szintre is.
20
A
n e v e z e t e s
m a g y a r
O r s z á g h á z
E l ső
pi l l a ntás r a
Funkció
dísz funkció A mai építészet már nem enged ilyen arányokat: a díszítés TÖMEGE MA MÁR elenyészik a funkcionális részekhez képest
A
kármilyen díszes is az Országház, mégiscsak eg y meghatározott funkció ellátására építették. Három legfontosabb része messziről is jól látszik – egyáltalán
nincsenek elrejtve a tornyocskák és támfalak közt. A közepén magasodó kupola alatti díszes terem ünnepségekre szolgál, és amikor
még két kamara volt, itt lehetett közös ülést tartani. Például a millennium idején, az akkor még csak félig kész épületben. Jelenleg itt őrzik a Szent Koronát, a jogart, az országalmát és a koronázási kardot. Erről törvényt is hoztak 2000-ben. Ma már elült a vita arról, hogy jó helyen van-e a korona a köztársaság Parlamentjében. A második világháború után három évig nag yon heves parlamenti élet volt, de a felsőházat nem élesztették újra. Ekkor kezdődött – kényszerből – az Országház épületének kisajátítása nem országgyűlési célokra, mert használhatatlanná vált a miniszterelnöki hivatal, a Sándor-palota, illetve az államfői hivatal, a királyi palota. 1949 és 1990 között az országgyűlés csak évi néhány napos színjáték volt. A turizmus a ház életét változó mértékben, de végigkísérte. A belföldi és külföldi turisták mindig is látni akarták ezt a csodás épületet. 1923-ban múzeumot is létesítettek, ez 1942-ig volt látogatható. Hivatalosan 1949-ben szüntették meg. Csak napjainkban, az új Látogatóközpont megépülése után nyílt meg újra, teljesen új helyen és új kiállítási anyaggal. A köny vtár létrehozása már a tervezési programban szerepelt, s 1902-ben költözött át a régi képviselőházból. 1952-ig csak a képviselők szolgálatára álló gyűjtemény és kutatóhely volt. Ekkor nyilvánossá tették, azóta beiratkozhat minden 18. évét betöltött személy. Ug yancsak fontos funkció az országgy űlési ülésektől független állami protokollszerep. Hag yományosan itt adják át a Kossuth- és Széchenyi-díjakat. Itt fogadják a vendégségbe érkező külföldi állam- és kormányfőket. Itt ravatalozták fel Teleki Pált 1941-ben, a repülőbalesetben meghalt Horthy István kormányzóhelyettest 1942-ben, Antall József miniszterelnököt 1993-ban. A kommunista időkben itt volt az úttörők karácsonyi ünnepe. A házelnök ma is lát vendégül gyerekeket karácsony alkalmával. Az Országház épületében figyelemre méltó, hogy alapfunkciója – amelyet tervezője könnyűszerrel elrejthetett volna – mégis milyen erősen uralja külső megjelenését. A funkciók megmutatása az Országház előremutató elemeinek egyike. A többi mind a technológiához kapcsolódik.
21
Bokrétaünnepség, millennium
1894. május 5-én megtartották a bokrétaünnepet, amely hagyományosan a főpárkányzat magasságának elérését jelenti. Vagyis az épületnek nem a teljes magasságát. A bokrétaünnep napján készült fényképeken jól látszik, hogy az épület voltaképpen a főemelet felső szintjéig van kész, a két ülésterem pedig nagyobb magasságig, a csúcsíves nagy ablakok tetejéig. A dunai front két kőtornya mintegy kétharmad magasságig van kész, tető egyedül a város felé néző szárnyon (korabeli építészeti nyelven ezt „szökelléknek” nevezték) van, ott is félkész állapotban. Nemcsak a millenniumig volt még hátra rengeteg munka, de a teljes elkészülés dátumára sem mert volna senki fogadást kötni. A bokrétaünnep azonban fényesen sikerült. A Vasárnapi Újság így számolt be az eseményről: „A roppant épületnek a déli szárnyát környező állványok fel voltak lobogózva s a törvényhatóságok színes címereivel megrakva. Ezek mögött a déli homlokfalat ízléses kárpitozás borította. E díszítmény közepe táján egy nemzetiszínű s félkör alakú ernyő emelkedett a magyar korona másával. Ezalatt egy pajzs alakra szabott áttetsző vászonlap feszült, melyre az építés fő intézőinek nevei voltak óriás betűkkel fölírva, elsősorban őfelségeik, a király és királyné nevei, azután Wekerle Sándor miniszterelnök, gr. Tisza Lajos mint az építőbizottság elnöke és annak tagjai, Steindl Imre műegyetemi tanár, művezető építész, Szumrák min. oszt. tanácsos, Ney Béla min. oszt. tanácsos, műszaki ellenőr, Tandor Ottó építész művezető helyettes stb., mindenik után egy-egy éljen írva. Este a vászonpajzs mögött lámpákat gyújtottak, melyek fényénél még szebben voltak láthatók, mint nappal. Az állványok karfái szintén színes szövetekkel voltak kárpitozva; emellett zöld gallyak is voltak mindenütt. A fő díszítmény előtt állott a meghívott vendégek számára emelt teres páholy, melyet csakugyan egészen megtöltöttek a kormány képviselői, kiket Tarkovich József államtitkár vezetett, és az építési igazgatóság tagjai. Az ünneplés napja, szombat, hűvös, esős volt, ez azonban nem hatott zavarólag. Délutáni négy órakor indult a munkások nagy serege az ünneplés helyére. Elöl egy katonai zenekar haladt; ezt hat pár fehér ruhás leány követte, kik után meg a kőfaragó munkások, majd pedig a többi munkások lépdeltek szép sorban, párosával. A nagy menet fönt a főhomlokzat párkányán sorakozván, előállt a munkások szónoka, Hörcher József főpallér, s beszédet intézett a kormány képviselőihez, dicsőítve az építészet ezen legújabb remekét s lelkesen éltetvén előbb az uralkodó királyi párt, majd a miniszterelnököt s az egész kormányt, a végrehajtó bizottságot és Steindl Imrét, az épület tervezőjét, alkotó
86
A
n e v e z e t e s
m a g y a r
O r s z á g h á z
A Z
É P Í T K E Z É S
M I N T
P RO J E K T
Bokrétaünnep, 1894. május 5. Figyeljük meg a sok felsorakozott embert a falak tetején!
Hatalmas szabadtéri kőfaragó műhely, bódérengeteg a majdani Kossuth téren
mesterét. Az ünneplés hivatalos része után a megjutalmazott munkások lakomája és mulatsága következett.” A főpallér jó (ma azt mondanánk: pallérozott) stílusban beszélt. Többek között ezt mondta: „E falak immár az égnek törve állanak; a hatalmas épület kőfalai 1 300 000 ember-nap munkájának és
Épül a kupola és a díszlépcsőház. A feliratban az „állás” mai szóval állványzat lenne
verejtékének a gyümölcsei. Büszke kebellel, szemünkben örömkönnyekkel tekintünk rá, hálát adva a mindenek Alkotójának, hogy a bokrétaünnepet megérni engedte, s hogy kezünk munkáját megáldotta. A lelkében, értelmében és életviszonyaiban legegyszerűbb munkásnak is egész lényét gyakran áthatotta és szívét megdobogtatta a büszkeségnek ama magasztos érzete, hogy e nagyszerű palota emelésén dolgozik, melyben egykor Magyarország jövő sorsának, második ezredévének alapjai vettetnek meg. S kétszeresen elfogja szívünket a nemes büszkeség érzete most, mikor a hatalmas épület immár csak koronáját, tetőzetét várja.” A fenti mondatokat a korabeli sajtóból idéztük. Érdekes, hogy az építkezésekkel kapcsolatos magyar szóhasználat mennyire mozgásban volt. Az Ország-Világ ezzel a címmel számolt be: „Az új országház egyenleg-ünnepe”. Ezután valóban megfeszített munka következett, különösen a kupola igényelt nagyon pontos munkát. Zárókövét végül egy év múlva, 1895. május 16-án helyezték el. A millenniumra elkészült a főbejárat, a díszlépcsőház, a kupolacsarnok. 1896. június 8-án a királyi Várból díszbandérium kíséretében ünnepélyes külsőségek között hozták a teljesen kész díszcsarnokba a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket, ezek jelenlétében tartja meg az országgyűlés millenáris ünnepi ülését.
87
88
A
n e v e z e t e s
m a g y a r
O r s z á g h á z
A Z
É P Í T K E Z É S
M I N T
P RO J E K T
Régies épület, modern technológiával
Az
Országház annyiban kétarcú épület, hogy kívülről mindenütt csúcsíves és kőcsipkés, középkori kinézetű, belül viszont, ahol lehetett, korszerű technológiát alkal-
maztak. A főemeleti helyiségek kazettás famennyezete felett az ekkor újnak számító,
frissen szabadalmaztatott tűzálló Rabitz-féle födém található. Az üléstermek nagy fesztávolságú tereinek áthidalását ún. szegecselt acél rácsos tartókra bízták. Ezek 26,3 m-es fesztávolságú és 1,6 m gerincmagasságú fémszerkezetek. A kupola, valamint a nagyméretű tetőidomok ugyancsak szegecselt acéltartókból készültek. A főlépcsőház fölötti tetőszerkezet szintén a maga korában újnak számító „menetes vasrudakból és tárcsákból összeállított feszítőműves szerkezet”. Egyvalamit hiába keresünk az Országházban: vasbetont, mert ez a technológia csak felépítése után terjedt el. Az Országház szellőzését, frisslevegő-utánpótlását hagyományosan a falazatokban kialakított szellőzőrendszer biztosítja. Míg a szobák, a tárgyaló- és fogadótermek légbefúvó és -elszívó nyílásai az oldalfalakon vannak, addig az üléstermek friss levegője az ülések alatt található szellőzőrácsokon keresztül érkezik a terembe, majd az elhasznált levegő a mennyezeti csillárokon keresztül távozik. Az egyébként a mai napig jól működő rendszert az ülésterem esetében egy légkezelő berendezés még hatékonyabbá tette. Az épület előtti tér tengelyében nagyméretű szellőzőkutakat hoztak létre. A kutak közepén elhelyezett vízmedencék párolgó vízfelülete és a szökőkutak vízfüggönye a beszívott levegő tisztításában és előhűtésében is részt vett. A levegő temperálásában a talajszint alatt vezetett légcsatornák is fontos szerepet játszottak. A szökőkutakat a Kossuth-, illetve a Rákóczi-szobor felállításakor elbontották. Ekkor épültek a ma a tér jellegzetes díszeit képező, kovácsoltvas ráccsal fedett szellőzőkutak. Mivel azonban hiányzott a szökőkutak és a hosszú, föld alatti alagút temperáló hatása, parlamenti ülésnapokon évtizedekig a szellőzőkutakba hordott jéggel kellett biztosítani, hogy a nyári meleg napokon is megfelelő legyen a klíma. A kilencvenes évek eleje óta modern gépészeti berendezéssel kezelik a beömlő levegőt, így nincs szükség többé jégre.
89
Az 1956-os sortűz emlékhelye a főbejárattól délre
Az Országház szellőzőrendszerének alsó szintje
A Kossuth tér 2013/14-es rekonstrukciója során a föld alatti alagutakhoz a térfelszín felől új lejáratot alakítottak ki, és a két alagút új funkciót kapott. A déliben az 1956-os sortűz emlékhelye, az északiban kőtár épült. Steindl Imre nem tudott elképzelni füstölgő kéményt az Országházon. Ezért a központi kazánházat az épülettől mintegy 150 m-re északra, a mai Balassi Bálint utcában egy, az Országházhoz tartozó bérház udvarán építtette fel. Egy szakcikkben ki is fejtette, hogy miért (érdekes, hogy a tér
Az 1935 előtt készült képen jól látható
jelentésű angol „square” szót ilyen természetesen használja –
az egyik szökőkút
az végül egyáltalán nem terjedt el a magyar nyelvben): „Minthog y azonban az országház közeli szomszédságában az utca s illetőleg a majdan az országház északi homlokzata előtt létesítendő square-re néző utcavonalon, gépház, tehát gyárépület építése, ha még oly díszes kiképeztetést nyerne is, semmi esetre sem látszott megengedhetőnek, a gépházat a telek mélyén határozták elhelyezendőnek, az utcai homlokzati rész pedig oly bérház építésére használtatott föl, melyben – első sorban – tisztviselők és hivatalszolgák számára való bérlakások foglaltassanak.” A kazánházat az épülettel összekötő közműalag út révén Magyarországon valószínűleg az első, s Európában is ritka távfűtési rendszert hoztak létre. Ez a gőzfűtési rendszer több kilométer hosszú vörösréz vezetékhálózatával csaknem változatlan formában fűti ma is az épületet. Télen az irodahelyiségekben és a folyosókon radiátorok biztosítják a fűtést. A tárgyalótermeket és a főemelet kiemelt területeit légfűtés temperálja. Így a már kialakított szellőzési rendszer a nyári hónapokban a hűtést, szellőztetést szolgálja, télen viszont a fűtést. A beszívott friss levegő
90
A
n e v e z e t e s
m a g y a r
O r s z á g h á z
A Z
É P Í T K E Z É S
M I N T
P RO J E K T
A mai szellőző rácsa, jóval közelebb az épülethez
91
Zellerin Mátyás (1831–1893)
Egyszerű Zellerin
Variáció
eredetileg bádogos
aknafedél
szellőzőrácsra I
és ércműves volt, később sikeres gyáros: elsőként gyártott világítógázkészülékeket, az Operaház eredeti világítását is ő szállította. Vízvezeték-, fürdőszoba-, szellőztetőés légfűtési berendezéseket is gyártott
egy részét eltérítik, és fűtőkamrákban, a gőzzel fűtött regisztereken keresztül átáramoltatva felmelegítik. A hideg és a meleg levegő arányát ma is az eredeti vaslemez csappantyúk segítségével lehet szabályozni. Az Országház elhúzódó építése idején a villamos világítás már nagyon elterjedt. Ennek ellenére a csillárok felső részébe légszesz-, azaz városigáz-világítást is beépítettek. Csak 1928-ban szüntették meg a gázvilágítást. A Ney-féle Országház-díszalbumban sok technikai érdekességet is lehet olvasni. „A fölhasznált ólomburkolatú kábelek hossza mintegy 13 km, az okonit (azaz vulkanizált gumi) szigetelésű vörösréz dróté pedig 150 km. […] Az épület külső részein, nevezetesen a főbejáró, a dunai oldalon levő árkádok, a kocsimegállók, valamint az udvarok világítása ívlámpákkal történik. Az egész épületben és annak külső részein 9270 darab 16 és 32 gyertyás izzólámpa és 62 darab ívlámpa eszközlik a villamos világítást. Az áramszolgáltató villamos részvénytársaság oly men�nyiségű egyenáramot bocsáthat az épület kábel-hálózatába, mellyel az Országház összes villamos lámpái egyidejűleg megvilágíthatók és egyúttal a fűtő és szellőztető berendezéshez tartozó 15 darab ventilátor és 12 darab fölvonó is működésben tartható. Az Országház összes lámpáinak bekapcsolásakor a terhelés mintegy 500 000 watt.” A rekonstrukciós munkálatok során a szerelők még a 21. század elején is találkoztak falba gipszelt, textilborítású, egyenáramú vezetékekkel. Az 1920-as évek folyamán 110 voltos egyenáramot használtak, földelés nélkül. 1949-ben tértek át a váltóáramra, 3x110/190 V feszültségi értékkel. Csak 1965-ben tért át az épület a 220 voltra, addig az izzókat is külön kellett gyártani. Érthető módon nagy hangsúlyt helyeztek a lehető legkorszerűbb tűzvédelemre. Az első elképzelés az volt, hogy a nagy víztartályokat az üléstermek mennyezetébe építik, de aztán a szivárgástól való félelem inkább a pincébe száműzte a tűzoltó vizet. Az épület legkülönbözőbb részeibe összesen 91 ún. száraz tűzivíz-csapot építettek be, a hozzájuk tartozó szivattyúkkal együtt, továbbá elhelyeztek 77 elektromos tűzjelző készüléket. Ezek egyrészt arra szolgálnak, hogy tűzveszély esetén a rajtuk levő üvegtárcsa betörése
92
A
n e v e z e t e s
m a g y a r
O r s z á g h á z
A Z
É P Í T K E Z É S
M I N T
P RO J E K T
és ezzel az üveg alatt lévő fémcsúcs megérintése által az Országházban szervezett tűzoltóság helyiségében a tüzet jelezzék, „másfelől pedig, hogy a tűzőrszolgálat pontos teljesítése, egy külön helyiségben alkalmazott regisztráló-gépen ellenőrizhető legyen, a mi oly módon történik, hogy a tűzőrszolgálatot teljesítő tűzoltó, körjárata közben, minden tűzjelző készülék arra szolgáló peckén eleve meghatározott időközökben, a nála lévő kulccsal fordítni tartozik, a minek megtörténtét a regisztráló gép vég nélküli papírszalagjának megfelelő átbökése jelzi.” A telefonrendszer is nagyon korszerű volt. Háromféle rendszert építettek ki. Volt helyi vonal, amellyel kapcsolás nélkül lehetett beszélni. Ilyen telefon készült az üléstermek karzatai és a háznagyi hivatalok helyiségei között, továbbá a képviselőházi kezelő-
Variáció szellőzőrácsra II
iroda és képviselőházi bizottsági termek, a földszinti és emeleti ruhatárak, a háznagyi hivatal és jelentkező iroda között. Volt egy helyi központ, 24 telefon-mellékállomással, ez lehetővé tette, hogy a képviselők és az országházi személyzet egymással „…STEINDL IMRE (…) LEGINKÁBB AZt ÓHAJTOTTA, HOGY AZ ÉPÜLET FALÁT (…) MEGKÍMÉLENDŐ, VEZETÉKEKET NE FEKTESSÜNK. MIUTÁN A DRÓTNÉLKÜLI VILLAMOS VILÁGÍTÁS (…) MÉG MA SINCS FELFEDEZVE, A SAVANYÚ ALMÁBA MÉGIS BELE KELLETT HARAPNUNK,
MEGKEZDŐDÖTT TEHÁT A TERVEZGETÉS, HOGYAN RENDEZZÜK EL A 10,000 LÁMPÁS DRÓTVEZETÉKÉT.” AZ ORSZÁGHÁZ EREDETI KAPCSOLÓTÁBLÁJA
vagy a városi telefonhálózat bármely állomásával beszélhessenek. Volt aztán közvetlen (ahogy a Ney-féle albumban két helyen is leírják, „közvetetlen”) telefon, melynek állomásai az épületen kívüli telefonérintkezések közvetítésére szolgáltak, és közvetlenül a városi hálózat központi állomásával voltak összekötve. Ilyet szereltek be a főrendek, valamint a képviselők részére rendelkezésre álló telefonszobákban, a hírlapírói, képviselőházi és főrendiházi irodában.
Az Országház telefonközpontja 1906-ban
93
