A WESSELÉNYI MŰVELŐDÉSI EGYLET LAPJA
II. Évfolyam, 2. szám, 2005. Február
Megjelenik havonta
A népfőiskola nyomában (II. rész) Polgárosodó Makfalva „Élj meg, ha tudsz... elhagyatva, magadra, testvéreidtől nyíltan megtagadva. Hadak útjáról Csaba fáradt serege, ha szívedben egyszer megjelen, egyenes gerinccel kiáltasd: jelen!” / Csata Ernő: A szülőföld parancsa / Miután túlvagyunk az anyaországi p o lit ik u m á lt a l megszervezet t, „népszavazásnak” nevezett show műsoron, ami szórakoztató is lehetett rajtunk kívül Néhai Bán László háza és kerekesműhelye, bárkinek, jó érzéssel olvassuk költőnk sorait. épült 1852-ben, építtette Bán Ferenc Rádöbbenünk ugyanis megint arra, amit eddig - Kovács Géza tusrajza: 1984 is igen jól tudtunk, hogy múltunk ismerete nélkül nem lehet sem jelenünk, sem pedig jövőnk. Számtalan példát sorolhatnánk csak Erdély zaklatott történetéből, hogy eleink hogyan építkeztek újra és újra a múltból tanulva. Ezt igen jól tudták a makfalviak is. Ezt bizonyítja a kiegyezéstől számított és az I világháborúig tartó szűk 50 esztendő, amit Makfalva polgárosodásának nevezhetünk. A Magyar Értelmező Szótár szerint a polgárosodás az a folyamat, mely alatt valamely közösség a kezdetlegesebb állapotból a fejlettebb polgári termelési rend és életforma felé halad, azaz termel, intézményeket létesít és működtet, művelődik. Makfalva is, mint a hajdani Osztrák-Magyar Monarchia sokezer települése felvirágzott ez időben, és így kiemelkedett a környék falvai közül. A kiemelkedés elsődleges mozgatója a népfőiskola volt. Amint már szóltunk róla, a népfőiskola a fiatal felnőttek képzését vállalta magasabb fokon, hiszen a Wesselényi népiskolában már eleminél magasabb szintű képzésben részesültek az ott tanuló fiatalok, úgy elméleti mint gyakorlati szinten. Az egyház, az udvar, az iskola vezetői előadókat hívtak, akik megismertették hallgatóikat az akkori idők legmodernebb agrártechnikai ismereteivel, mint: ipari növények termesztése, vetésforgó, nyomásrendszer, gyümülcstelepítés, oltás, stb... Az új információk terjedéséhez hozzájárultak az Ifjúsági Egylet által megrendelt újságok, folyóiratok, olvasóestek és azok a fiatalok, akik évről évre nagyobb számban tanultak tovább. Köztudott, hogy csupán Felméri Mihály igazgató – tanító tanítványai közül (1869-1910) 140-en tanultak tovább, ebből 8 katonatiszt, 15 ügyvéd, 15 pap, 51 éretségizett tisztviselő, 6 közjegyző, 9 gazdatiszt. Felméri Mihály Intézményeket létesítettek a már 1828-tól megszerzett vásároshelyi igazgató - tanító a státusz mellé (4 országos vásár, 1 heti piac), 1868-ban közjegyzői Népfőiskola fellendítője székhely, 1871-ben körorvosi és postai székhely lett Makfalva. 1896-ban
Makfalvi Tekintő
2. oldal
vasúthoz jut, ami lényegesen elősegíti falunk gazdasági fellendülését és az országos kereskedelmi forgalomba való bekapcsolódását. 1910-ben került sor a tagosításra, amely nem volt viszálymentes, hiszen felforgatta a falu évszázados örökösödési viszonyait, de lehetővé tette a földek nagyobb tagokba való tömörítését és egyben a nyomásrendszer, vetésforgó bevezetését is. Megkezdődtek ezáltal a nagy gyümölcstelepítések is. Bözödi György olyan gazdát említ, aki egymaga 2 vagon almát értékesített. A századfordulón megalakult a Hangya Szövetkezet, a Gazdakör, a Malomegyesület, a Közbirtokosság (1908-as törvény értelmében), amely a közösségi erdők és legelők használatával foglalkozott. Bekapcsolódik falunk a mezőőri mozgalomba, amely a közös és magántulajdon szigorú védelmére alakított félkatonai szervezet Dósa Elek volt. Fellendült a fazekasság - több mint 120 fazekas dolgozott. Virágzott nyugalmazott alispán, a csempekészítés, hiszen a szép, zöldmázas makfalvi cserép igen keresett Makfalva cikk volt abban az időben. Asszonyaink már piacra szőtték a fehér, felvirágoztatója szürke, a fenyőágas posztót, amit a makfalvi szekeresek messze földre is elszállítottak. Virágzott, élt a falu. Az országos vásárokon száznál is több sátorban kínálták portékáikat a messze földről jött mesteremberek, köztük egyre több makfalvi fiatal fazekas, szabó, csizmadia, cipész, ács, asztalos, takács, bognár, szíjgyártó, kovács, akik mesterségük alapjait a helyi népfőiskolában sajátították el helyi mesterektől. Makfalva elindult a polgárosodás, városiasodás útján. Makfalva polgárosodásának, sokrétű felemelkedésének legfőbb mozgatója, mentora Dósa Elek nyugalmazott alispán, országgyűlési képviselő volt. Ő volt a Marosi Egyházmegye valamint a Marosvásárhelyi Református Kollégium (ma Bolyai Farkas Líceum) főgondnoka, a marosszéki közutak és a Parajd – Tövis vasútvonal építésének irányítója. Nyugdíjazása után Makfalván élt 1922ig, haláláig. Az 1914-ben kirobbanó első világháború jóvátehetetlen emberáldozattal, a falu fejlődésének megtorpanásával, majd Trianonnal, a kisebbségi sors minden fájdalmával, kiszámíthatatlanságával, máig sajgó sebeivel, véget vetett Makfalva felvirágzásának. De mégis megmaradtunk. (Folytatjuk) Fülöp Irén
V a l l o m á s Szerettem mindig ezt a földet, Amíg élek szeretni fogom. Nincs részem birtokul belőle, Úgy az egészhez van jogom.. Enyém a dombhát és a zóna: Hány bérce, völgye, mind enyém – Enyém patakja és folyója, Merenghetek szép, friss egén. Kiss Jenő Lassan 5 és fél éve lesz, hogy az életem legnagyobb részét Makfalván töltöm. Makfalva nem a szülőföldem, de nagyon szeretem. Ezért bát orkodo m ír ni né hány go ndo lat ot
szülőföldemről. „Kik nem adnak Bonyhán jó borokat, Magos part üssön meg udvar birákat, Velük egyetemben a kulcsárokat, Kik akasztófára méltók, azokat.” Írja Tinódi Lantos Sebestyén 1552-ben e sorokat Bonyháról, amikor bezörget a híres kastélyba, ahol barátságtalan fogadtatásban részesül. „Nem úr hírével büdös bort adának neki.” A lovának szánt zabot ellopják. Bonyha a Kis-Küküllő völgyének középső szakaszában, a Váralja és Leppend irányába torkolló völgyben, a Melegoldal nevű hegy tövében található. A falut vulkanikus eredetű hegyvonulatok veszik körül. A falu neve mindhárom erdélyi nép (magyar,
Makfalvi Tekintő
szász, román) nyelvén szinte azonosan hangzik magyarul Bonyha; németül Bachnon; románul Bahnea. Csánky Dezső a falu említésének előfordulási éveiként a következőket tünteti fel: 1465, 1468, 1492, 1503, 1513. A Teleki család levéltárában 1525. január 25ös bejegyzésen Johannes plebanus de Bonnyhaként szerepel. Gegessi János községi jegyző így nyilatkozik 1864-ben a helység nevéről: „Ami neve eredetét illeti, hogy hihetőleg német nyelvezetből vette a Bachnen szót miután két hosszú völgyben fekvő patak mellett fekszik. A Bach patakot, csermelyt jelent.” A szláv eredetre is lehet következtetni, mert a Bonyha vizes, nedves helyet is jelent. Személynévi magyarázatot Györffi György történész ad, aki Anonymus művére hivatkozva említi az István királynak ellenszegülő Gyulát és annak két fiát. Az egyik fiú neve Buna, a másiké Bucna volt „az ifjabb Bucna nevét a mai Bonyha falu (1291) Bacna tartotta fenn a Kisküküllő déli
3. oldal
partján. Bonyha kastélyával is büszkélkedhet és én is. A kastélyt a bethleni Bethlen család építette. Az alapkövet 1545-ben Bethlen Farkas helyezte el. Egyemeletes épület középső része mindkét oldalán egy-egy épületszárny-nyúlvánnyal délkelet és délnyugati irányba elhelyezve. Ebben a kastélyban született 1700. november 25-én Bethlen Kata írónő, Árva Bethlen Kata. A falunak számos utcája van, én a Kis utcában lakom. Az általános iskolát Bonyhán végeztem el, majd a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium diákja lettem, hogy 1999 szeptemberében tanítóként megálljam a helyem Makfalván. Dióhéjban ennyit mondok el Bonyháról, és hadd erősítsem meg, kedves olvasó, újra Kiss Jenő soraival: „Szerettem mindig ezt a földet, S míg élek szeretni fogom!” Fábián Kinga
Egyetemes imahét Makfalván Egyházközségünkben az idei évben január 31. és február 6. közé eső héten tartottuk meg az immár hagyományossá váló, úgynevezett „egyetemes imahetet”. Ez azért jelentős esemény, mert a világ egyházában és a mi Anyaszentegyházunk sok Templomában többé – kevésbé ugyanazon időben ugyanazt a gondolatot fejtik ki az igehirdetők Isten Szentlelkének segítségével. Ugyanazon dolgokért imádkozunk, s ezáltal lelki – gondolati egységet ápolunk, miközben mindnyájan – mármint a résztvevők – Isten igéjének hullámhosszára hangolódunk rá. Az imahét fő gondolata a következő ige: „Mert más fundamentumot senkisem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus ( I. Kor. 3:11. ) Az első napi Ige lelki érettségre buzdít. Beszél arról, hogy a keresztyén gyülekezetben nem személyeket kell látnunk, amikor a szolgálattevőkről van szó, hanem Krisztus ügyét kell szem előtt tartanunk. Nem a személyek a fontosak, hanem az a mentőmunka, melyet Isten az ő rendelt emberei által visz végbe, de úgy, hogy e munkát emberekre bízza. A második napon arról szereztünk tudomást, hogy Isten munkatársai vagyunk. Nagy tisztesség ez, hogy a mulandó és bunökkel terhelt embert Isten ily nagy tisztességre méltatta. Azon kell lennünk, hogy e megbízatást komolyan vegyük. Ugyanakkor a gyülekezet Isten szántóföldje is. Tőlünk várja a termést, Isten gyermekeinek küldetésük van e Földön. A harmadik napon örömmel vehettük a jó hírt, hogy Isten Jézus Krisztusban lerakta már életünk biztos alapját. Ő az egyedüli biztos alap. Ha valaki más alapot próbál vetni, megteheti, ám számolnia kell a későbbi fájdalmas omlással. A mai ember is, ha valami másra (pl. gazdaság, hatalom, ifjúi erő és egészség stb.) alapozza életét és létét, akkor nem jár helyes úton. Negyedik napon az apostol felidézte számunkra, hogy ha már megvan a jó alapunk, akkor értékes, lehetőleg maradandó dolgot építsünk arra. Melyek a maradandó és értékes dolgok? Hit, remény és szeretet. Ötödik napon hirdeti az Ige nekünk, hogy Isten törődik a minőséggel. Megvizsgálja, hogy miként végezzük a lelki építést. Ő felhasznál embereket, hogy az Ő munkájának részei legyenek. Az üdvösség nem a mi munkánk, de hálánkat hogyan mutatjuk meg, és hogy megmutatjuk–e egyáltalán,
Makfalvi Tekintő
4. oldal
ez már a mi felelősségünk. Hatodik nap: Felelet a régi kérdésre: kik és mik vagyunk? Isten temploma vagyunk, Isten joggal tart igényt testünkre, lelkünkre. Az Ő szentlelke lakozik, kíván lakozni bennünk. Ez pedig megköveteli, hogy az Ő tanácsa szerint éljünk. Hetedik nap: Isten bölcsessége nem azonos az ember bölcsességével. E világ bölcsessége bolondság az Isten előtt. Őneki tetszett, hogy az „igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. ”Isten belépett e világba, az Ő fia által. Az Ő bölcsessége, hogy háború és erőszak helyett a megbékélés és a béke keresése az egyetlen igaz bölcsesség. Nyolcadik nap: Krisztuséi vagyunk. Őhozzá tartozunk, a keresztségben magáévá fogadott. De egyek vagyunk mindazokkal, akik bárhol a világon igazán Krisztuséi. Krisztusban már megvan az igazi egységünk. Ennek kell örvendeznünk és tennünk azért, hogy külső szétszakítottságunk enyhüljön. Imahetünk utolsó napján, február 6–án felavattatott egyházközségünk Nőszövetségi zászlója. Az igehirdetést és a felavatást Baczoni Sándorné Szakadát–Illyésmező-i lelkésznő testvérünk végezte, aki példaértékű szép tanítással szolgált. Az ünnepség fényét emelte a Szovátai Református Egyházközség énekkarának Istent dicsérő szép éneklése. Az imahéten szolgáltak: Székely András esperes, balavásári lkp., Székely Endre nyárádszeredai lkp., Galambfalvi Márton szolokmai lkp., Csurka Attiláné, született Molnár Helén Tünde sajószentandrási lkp.- nő, Falka Zoltán kibédi lkp., Kiss Dénes hármasközségi lkp. Mindezen szolgálatokért hálás szívvel mondunk köszönetet. Továbbá köszönet és hála illesse mindazon asszonytestvéreinket, akik adományaikkal és munkájukkal hozzájárultak imaheti és zászlóavatási vendégeink ellátásához! Isten áldása legyen a résztvevőkön és a szolgálattevőkön! Makfalva, 2005. február Kiss Károly lelkipásztor
Az olvasó írja...
Replika a MAKFALVI TEKINTŐ II. évfolyam első számára Tisztelt szerkesztőség! Szemlesütve, szinte szégyenkezve vallom be, hogy nem emlékeztem meg az 1 éves születésnapjukról, én, aki oly lelkes örömmel és szeretettel fogadtam annak idején megjelenésüket. Bevallom, nekünk, nyugdíjasoknak megbocsátható, hisz nem kell számontartanunk hónap eleji – végi zárást, sem évnyitó vagy záró ünnepélyt, tehát a percek, órák, napok, hetek, hónapok és évek csak úgy peregnek, szinte maguktól... Így erre a nagyon fontos eseményre sem emlékeztem vissza, hisz fel sem ocsúdtam, és már eltelt egy esztendő. Azt azonban tudniuk kell, hogy ha kiesett is a memóriámból e fontos dátum, nem felejtettem el lapjukat, hisz ha pl. tegnap megkaptam, már türelmetlenül vártam a következő számot. Hibámtól eltekintve azonban engedtessék meg nekem, és még sok falubelimnek, hogy bár utólag, de szeretettel és mély tisztelettel köszöntsük áldozatos munkájukért a szerkesztőség minden egyes tagját.
Kívánom, hogy kezdeti (éves) lelkesedésük ne lankadjon az elkövetkezőkben sem! Továbbá kívánok a Tisztelt szerkesztőség MINDEN EGYES TAGJÁNAK külön–külön és együttvéve nagyon jó egészséget, türelmet, munkabírást és kitartást, hogy közösségünk örömére tovább is alkothassanak, tájékoztassanak még sok éven át, fáklyaként világítsanak népünknek. Szerényen, szinte suttogva, azonban (ha ezzel nem bántok meg valakit) hálásan megköszönném a Fülöp tanárnő ebbéli munkáját, és nem utolsó sorban a falunk díszére, fáradsággal, áldozattal összekovácsolt és muködtetett értékes, szép múzeumot is. Itt illesse tisztelet a korán elhunyt Fülöp Dénes tanár úr szép emlékét, akinek szintén oroszlánrésze volt a múzeum létrehozásában. A Makfalvi Tekintő létrejöttének és működtetésének támogatásáért illesse külön köszönet a Helyi Polgármesteri Hivatalt, áldozatos segítségéért, nem utolsó sorban hálával tartozunk Dósa Rózsikának önzetlen munkájáért. Végül kívánok közösségünk minden egyes lakójának egyetértést minden embertársával, kölcsönös szeretetet, jó egészséget, munkabírást. Adjon a Jó Isten mindannyiunknak egy sikerekben, eredményekben gazdag évet, BORT, BÚZÁT, BÉKESSÉGET !!! Kelemen Ilona
Makfalvi Tekintő
5. oldal
ERDÉLYI és MAGYAR: TRANSYLMANIA „Ahol élnek, ölelnek, szülnek, ha kell, Hol a bánat az örömmel énekel, Ahol fogak közé szorul a panasz, Ahol élni, halni majdnem ugyanaz.” (Transylmania: Erdély) Ez itt nem a reklám helye, csupán szeretném minden kedves makfalvi figyelmébe ajánlani a TRANSYLMANIA nevű együttest. Napjainkban, mikor a globalizmus a varázsszó, mikor minden az egyneműsödésről, az uniformizálódásról szól, nehéz autentikus, értékálló zenei alkotással találkozni. Nem mintha manapság nem születne jó magyar zene, csak ezek kevesebb publicitást kapnak, hisz a piacközpontú, nyereségorientált tévécsatornák, kereskedelmi tévé- és rádióadók nem érdekeltek ezek sugárzásában. Nos, a TRANSYLMANIA szerencsésen valósítja meg a hagyományőrzést és a haladást, miden korosztály számára élvezhető zenei szólamokban hangzik fel. Az együttes zenéjének műfaja a népzene és a rock ötvözetéből létrejövő etnorock. Zenéjükben ismert, sajátosan magyar-székely népi hangzások színesítik a nemzetközi zenei nyelv, a rock elemeit. A dallamvilág újszerű, ugyanakkor ősidőktől ismert kuriózuma mellett a szövegek tartalmi gazdagsága, színessége is magával ragadó. Érzelmileg, intellektuálisan egyaránt minden igényt kielégítő. A TRANSYLMANIA zenéjének aktualitását növeli az anyaországban (?) nemrég lezajlott, sajnálatos eredménytelenséggel záruló népszavazás a kettős állampolgárságról. Sérült, sebzett érzelemvilágunk számára gyógyír lehet a megmaradásra, helytállásra, még azért sem fel nem adásra ösztönző énekek sorozata. A népi ihletésű szövegek mellett Reményik Sándor és Wass Albert egy-egy verse is jelen van az együttes albumán nemzettudat-erősítő, lélekemelő ráadásként. Az album címadó dala: Legyen úgy, mint régen volt. A többi dal címe is sokat- mondó: Indulj el, Három szín, Este jő, Bonchidai menyecskék, Hazám, hazám, Pávás szűz lány, Húzd a harangot, Nem nyugszunk bele, Adjon Isten, Ez a világ, Erdély, Üzenet haza. Remélem, sikerült felcsigáznom az érdeklődést az egyik legrangosabb erdélyi magyar együttes, a TRANSYLMANIA iránt. Összegzésként, kulcsszavakban, ami a zenekarra jellemző: igényesség, érték, hagyomány, szülőföldszeretet. VaSS
Egy kis metszéstechnika… Amint egy múltkori számunkban említettem, hogy még visszatérek a gyümölcsfák metszésére, úgy gondolom most, míg e hűvös időkben még nem kezdjük meg e munkálatokat, jó lesz megemlíteni néhány általános tudnivalót. Mielőtt fáink metszéséhez hozzáfognánk, ismerjünk meg néhány általános érvényű szabályt! Sohasem szabad a metszést túlzásba vinni! A nagyon megmetszett fa – bármilyen korú legyen is – számos új hajtás növelésével reagál az őt ért sérelmekre. Ennek következtében a túlmetszett fa koronája elsűrűsödik, benne sok vízhajtás keletkezik. A sűrű korona ápolása pedig sok nehézséggel jár: a korona belsejét nem éri napfény, nem jut el oda a növényvédő szer sem,
aminek következtében a gyümölcsök hiányosan érnek be, a kórokozók pedig tömegesen szaporodhatnak el. Amikor a metszőollót a kezünkbe vesszük, mindig gondoljunk arra, hogy az a hajtás, amelyet levágtunk, már nem növeszthető vissza a fára. Amit elrontunk, azt csak 2-3 évi következetes és jól átgondolt nevelési munkával hozhatjuk helyre. A metszés különböző mértékére a gyümölcsfák eltérően reagálnak. Ha egy vesszőt gyengén metszünk meg, (csak a felső 1/3-át távolítjuk el) akkor erre a fa gyenge növekedéssel válaszol. Ha a vesszőt erősen megmetszük (2/3-át eltávolítjuk), akkor ennek hatására számos erős vessző fog fejlődni. Ha azt
Makfalvi Tekintő
6. oldal
konkurens
1. á b r a tapasztaljuk, hogy a nyár folyamán a megmetszett vesszőn túlságosan erős hajtások fejlődtek, akkor az előző évi metszésünk túlzott volt, tehát gyengébben kell metszeni. Ha viszont a metszésünk hatására a fa nem fejlesztett eléggé erőteljes hajtásokat, akkor gyenge volt a metszés, tehát ez alkalommal erélyesebb beavatkozásra van szükség. Általános szabály: - először az elszáradt, elhalt, törött vesszőket, ágakat metsszük ki! - a korona belseje felé növő hajtásokat elt ávolít juk vagy megr it kít juk, hogy szellőzhessen és a napfény behatolhasson! Ilyenkor az ágakat tőből vágjuk le, és nem hagyunk csonkot! Ha a levágott ág átmérője nagyobb, mint 2-3 cm, akkor sebkezelésre van szükség (pl. befestjük olajfestékkel) - ha fűrésszel távolítunk el felesleges ágakat, törekedni kell arra, hogy minél kisebb sebeket okozzunk. A nagy sebek lassan forrnak be, és sokszor elodvasodnak. Sebkezelés előtt a fűrésszel ejtett sebeket simára kell metszeni egy éles kacorral. Minél simább, egyenletesebb a seb, annál gyorsabban forr be. - a konkurens vesszőket tőből eltávolítjuk (lásd 1. ábra) - ha a vesszőket akarjuk rövidíteni, mindig a
Fontos telefonszámok: Központosított ügyelet: (SMURD, RENDŐRSÉG, TŰZOLTÓSÁG): 112, 955, 956, 961 Gázszolgáltató vállalat: 570.629 Áramszolgáltató vállalat: 570. 232 Makfalvi orvosi rendelő: 584.161 Polgármesteri Hivatal: 584. 112, 584. 151
rügy felett metsszük vissza egy külső rügyre (amely nem a korona belseje felé néz). A metszést ferdén végezzük, oly módon, hogy a rügy csúcsa felől menedékesen haladjon lefele a másik irányba. A ferde metszlapnak az az előnye, hogy a csapadék lefolyik róla, gyorsan kiszárad, tehát a felületen a kártevők és kórokozók nem tudnak megtelepedni (lásd a 2. ábrát). A rügy feletti metszésnél sem hagyunk csonkot, mert könnyen beszárad, és a seb nem forr be. Ne legyen a rügy feletti metszés túlságosan mély, mert ezzel elvághatjuk a rügyhöz vezető tápanyagokat szállító edénynyalábokat, aminek következtében a rügy megvakul, elpusztul, és az alatta levő, nem kívánatos irányba levő rügy fog kihajtani! Nyári metszést a gyümölcsöskertekben csak az végezzen, akinek ebben megfelelő gyakorlata van, mert a metszés mértékétől, időpontjától és egyéb élettani körülményektől függően oly mértékig irritálja a fát, hogy hatása sokszor kiszámíthatatlan! Elégedjünk meg tehát a tél végi
hel yes
helytelen túl magas túl mély
2. á b r a metszéssel, és csak szükségből alkalmazzuk a nyári metszés valamelyik módját. A fent említett tanácsokhoz sok sikert kíván: Péter Ödön Szerkesztették: Barabás Zoltán, Bányai József, Bernád Barna Attila, Fábián Kinga, Fülöp Irén, Péterfi Levente, Seprődi István, Zsigmond Zsuzsánna, Péter Ödön, Vass Katalin
Támogatónk: A Makfalvi Polgármesteri Hivatal
