A nemzeti támogatások mozgástere és céljai a KAP keretei között

Integrációs és Fejlesztéspolitikai Munkacsoport Agrár- és Vidékfejlesztési Témacsoportja

A nemzeti támogatások mozgástere és céljai a KAP keretei között

Készítette: Somai Miklós

Budapest, 2005. Április

2

3

Tartalomjegyzék Összefoglalás ..............................................................................................................................4 Bevezetés ..................................................................................................................................10 1. A téma behatárolása..............................................................................................................11 1.1. Honnan kaphatnak támogatást a termelık? ...................................................................11 1.2. A kifizetések mely nagy csoportjai tartoznak a nemzeti támogatások közé?................11 1.2.1. Elvben.....................................................................................................................11 1.2.2. A gyakorlatban .......................................................................................................12 1.2.3. Kivételek.................................................................................................................13 2. A nemzeti támogatások közösségi szabályozása..................................................................14 2.1. Általános keretfeltételek ................................................................................................14 2.1.1. EK-Szerzıdés 87. Cikkely......................................................................................14 2.1.2. EK-Szerzıdés 88. Cikkely......................................................................................16 2.1.3. EK-Szerzıdés 89. Cikkely......................................................................................16 2.1.4. A nemzeti támogatások és a CAP ..........................................................................16 2.1.5. A nemzeti támogatások és az Unió nemzetközi szerzıdései..................................17 2.2. Az utóbbi hat év (1999-2004) fejleményei: konkrétabbá váló szabályozás..................18 2.2.1. Vidékfejlesztési Rendelet (RDR) ...........................................................................18 2.2.2. Irányelvek (Guidelines) ..........................................................................................20 2.2.3. Mentességi Rendelet (Exemption Regulation) .......................................................23 2.2.4. De Minimis Rendelet..............................................................................................28 2.2.5. Önkormányzatok lehetıségei .................................................................................30 3. Következtetések....................................................................................................................34 1.sz.Melléklet: Forrásjegyzék...................................................................................................35 2.sz.Melléklet: English summary .............................................................................................37 3.sz.Melléklet: Táblák ..............................................................................................................41 4.sz.Melléklet: Ábrák ...............................................................................................................44

4

Összefoglalás A magyar mezıgazdaság finanszírozása 2004. május elsejétıl gyökeresen új szabályozási feltételek közé került. A termelık piaci és jövedelmi helyzetét befolyásoló támogatások − az EU közös agrárpolitikájának logikája szerint − elvileg, igen jelentıs részben kikerültek a nemzeti agrárpolitika hatókörébıl. Az „elvileg” és az „igen jelentıs részben” kitételek magyarázatra szorulnak.

Elvben, a termelık piaci (és jövedelemi) támogatásai – a közösségi szabályokkal lefedett termékpályákon - szinte kizárólag az Unió agráralapjából, a FEOGA Garanciális részlegébıl fizethetık ki. Egyes meghatározott esetekben (pl. az agrártermékekkel kapcsolatos kül- és belpiaci tájékoztatás és promóció), illetve néhány rendtartásban (pl. a marhaszektorban az anyatehén támogatásokkal, a kergemarhakór miatti kényszervágásokkal, vagy az iskolatej-programmal; a nagykultúráknál a kötelezı ugaron a biomassza-termelés elindításával; a zöldség-gyümölcs szektorban a TÉSZ-ek elterjesztésével kapcsolatban) lehetıség van nemzeti támogatások nyújtására, illetve az uniós támogatások nemzeti költségvetésbıl

történı

kiegészítésére.

Az

említett

támogatásokat

az

adott

piaci

rendtartásokban szabályozzák, s nagyságrendjük általában az adott tagországra vonatkozó összes piaci jellegő szubvenció kevesebb mint 10 százaléka körül alakul.

A gyakorlatban, Magyarországon (és a többi új tagországban) nem csupán a fenti, kiegészítı jellegő támogatásokat fogják a nemzeti büdzsébıl kifizetni, hanem − a csatlakozási megállapodás értelmében egészen 2013-ig − a közvetlen támogatások egy részét is. A nemzeti hányad 2010-ig a Tizenötökben érvényben lévı összeg 30 százaléka lesz, majd évi 10 százalékpontos csökkenésekkel 2013-ig fokozatosan leépül. Ez azt jelenti, hogy hazánkban az agrárpiaci és a termelıi jövedelmi támogatásoknak nem az említett (kevesebb mint) 10 százaléka, hanem annál jóval nagyobb hányada (a tagság elsı éveiben közel fele) származik majd közvetlenül a nemzeti költségvetésbıl.

A 2013-ig tartó tízéves átmeneti idıszak végére, mindenesetre, a magyar termelık piaci és jövedelmi támogatásait – a jelenlegi Tizenötökhöz hasonlóan – döntıen (minimum

5 90-95 százalékban) a közösségi agráralap (FEOGA) garanciális részlegébıl fogják folyósítani.

A piaci- és jövedelem-támogatások kiegészítésén túlmenıen, a termelık nemzeti költségvetésbıl

történı

szubvencionálására

alapvetıen

két

további

lehetıség

áll

rendelkezésre: -

egyrészt, a nemzeti fejlesztési tervben, illetve vidékfejlesztési programban meghatározott célok tekintetében a FEOGA és a strukturális alapok forrásait a nemzeti forrásokkal kell kiegészíteni (ko-finanszírozás);

-

másrészt, a mezıgazdaság kizárólag nemzeti forrásokból történı támogatására EU-tagként is van lehetıség:

-

elıször is, a csatlakozás után legkésıbb 4 hónapon belül bejelentett (ún. meglévı) nemzeti támogatások – ha a Bizottság másképp nem rendelkezik, azaz nem találja szöges ellentétben lévınek a közösségi szabályozással - a tagság harmadik évének végéig fenntarthatók, illetve addig összhangba kell hozni ıket azokkal a bizonyos közösségi szabályokkal;

-

ezenkívül, az EU-irányelvekkel összhangban bármikor bevezethetık újfajta nemzeti támogatások, miután azokra a Bizottság áldását adta.

A különbözı nemzeti támogatások összességében évi 13-14 milliárd €-ra rúgtak a Tizenötökben az 1998-2002 közötti idıszakban. Ez az összeg azonban nem tartalmazza a tagállami adórendszereken keresztül (adómentességek illetve –kedvezmények formájában) a termelıkhöz eljuttatott támogatásokat, valamint a közigazgatás alsóbb szintjeinek (régiók, megyék stb.) költségvetésébıl kiutalt burkolt, ún. nem kompatibilis támogatásokat. Az utóbbi két tétel együttesen évi további minimum 10 milliárd €-s nagyságrendet ér el, de errıl pontos statisztikák nem állnak rendelkezésre.

A nemzeti támogatások közösségi szabályozása három síkon fut. A támogatásoknak meg kell felelniük: -

a közösség versenypolitikai elıírásainak (EK-szerzıdés 87, 88, 89. cikkely),

6 -

a közös agrár- és vidékfejlesztési politika (CAP) I. és II. pillére szabályainak,

-

valamint az EU nemzetközi szerzıdéseibıl (döntıen a WTO agrár-megállapodásból) eredı kötelezettségeinek.

Eme viszonylag általános elıírások, az utóbbi 5-6 évben − lényegében a vidékfejlesztési politikának az Agenda 2000-rel történı megerısödése óta − kiegészültek egy sor, a nemzeti támogatások konkrét szabályozására vonatkozó rendelettel.

Az ún. Vidékfejlesztési Rendelet (a Tanács 1257/1999 számú rendelete, angol rövidítéssel RDR) bevezetıjének 51. szakasza megemlíti annak fontosságát, hogy: -

a vidékfejlesztési intézkedések uniós ko-finanszírozás nélkül is támogathatók legyenek a tagállami büdzsékbıl;

-

illetve külön szabályozást kell felállítani a nemzeti támogatások vonatkozásában.

Az RDR rendelkezéseinek megfelelıen, − és a tagállamokkal való multilaterális konzultációk után − a Bizottság még 1999-ben kidolgozta és elfogadta az agrárszektorban érvényesülı nemzeti támogatásokra vonatkozó közösségi ún. „Irányelveket”. Ezek 2000 január 1-jétıl vannak érvényben.

Az Irányelvekben rögzítve vannak: -

egyrészt azok a nemzeti támogatásfajták, melyek a Bizottság szerint megfelelnek a közösségi szabályoknak;

-

másrészt azok a körülmények (pl. támogatásintenzitási limitek), amelyek feltételét képezik a támogatások odaítélésének.

Az elızmények (RDR-preambulum 51. szakasz) ismeretében nem meglepı, hogy az Irányelvekben szereplı támogatásfajták jelentıs átfedésben vannak a CAP második pillérét képezı vidékfejlesztési célokkal (pl. beruházások, agrár-környezetvédelem, kedvezıtlen adottságú területek, fiatal pályakezdık, elınyugdíj, minıségi termelés támogatása). Ezenkívül

7 néhány egyéb cél is megjelenik: pl. termelıi szervezetek támogatása, természeti (értsd: klimatikus, egészségügyi) katasztrófák kárenyhítése, K+F, marketing és promóció támogatása, nehéz helyzető (szerkezetváltási problémákkal küzdı) termelık megsegítése, forgótıkehitelek kamattámogatása, foglalkoztatás támogatása stb. Az uniós verseny- és agrárpolitikai szabályokból, valamint az EU nemzeti kötelezettségeibıl következı, már említett

általános

követelmények

teljesítésén

túlmenıen,

a

nemzeti

támogatások

kompatibilitásának a feltétele, hogy:

-

a kedvezményezett vállalkozás életképes, a támogatott termék pedig eladható legyen (megfelelı piacokkal rendelkezzen);

-

a támogatási séma tartalmazzon egy ösztönzı elemet, vagy követeljen meg hozzájárulást a kedvezményezett részérıl;

-

a rendszer tartalmazzon egy, a várható környezeti hatással kapcsolatos elemzést;

-

a támogatás ténylegesen hozzájáruljon bizonyos régiók vagy gazdasági tevékenységek fejlıdéséhez (a kizárólag a termelık anyagi helyzetének javítását szolgáló ún. mőködési támogatás nem adható);

-

minden új (az EU-kofinanszírozást élvezı vidékfejlesztési terven kívüli) támogatási sémát a Bizottság elızetesen engedélyezzen.

Az Irányelvekben világosan kifejtették, hogy az agrárszektorban nem érvényesek az 1996-ban elfogadott, a kis- és középvállalatokat érintı ún. „bloc exemption”(csoportos mentességi), valamint az elhanyagolható nagyságrendő támogatásokra vonatkozó ún. ”de minimis” szabályok. Az akkori indoklás szerint, míg a mentességi szabályok alkalmazását az agrárszektor sajátos (értsd: rendkívül elaprózott, sokszereplıs) szerkezete akadályozta, addig a de minimis szabályok érvényesítését az a tény tette lehetetlenné, hogy az egyes mezıgazdasági termelıknek illetve termékeknek nyújtott állami támogatások − bármilyen szerény mértékőek legyenek is azok − alkalmasak a piaci verseny és a tagországok közötti kereskedelem torzítására. Minthogy azonban a nemzeti támogatásokkal kapcsolatos szabályozást mindenképpen célszerő volt egyszerősíteni, az említett témákban − néhány évvel az Agenda 2000 és az Irányelvek megjelenése után − kidolgozásra kerültek a speciálisan az agrárszektorra vonatkozó rendeletek.

8

A csoportos mentességi (bloc exemption) rendelet 2004 januárjában lépett érvénybe. Célja, hogy az agrártermékek termelésével, feldolgozásával és értékesítésével foglalkozó kisés közepes vállalkozások számára megítélt, bizonyos típusú (farmberuházásokhoz, tájkép- és épületmegırzéshez, közcélú épületáthelyezéshez, fiatalok pályakezdéséhez, elınyugdíjhoz, TÉSZ-ek létrehozásához, biztosítási díjakhoz, tagosításhoz, minıségjavításhoz stb. nyújtott) nemzeti támogatások könnyebben (gyorsabban, a korábbinál kevesebb bürokratikus megkötéssel) jussanak el a címzettekhez.1 Lényegében arról van szó, hogy a rendeletben szereplı támogatások és támogatási rendszerek tekintetében − bizonyos támogatásintenzitási és összegszerő limiteken belül − a tagországok mentesülnek az EK-szerzıdés 88. cikkelyeiben leírt notifikációs eljárás alól. Míg a hagyományos notifikációs eljárás esetén a Bizottságnak 2 hónap állt a rendelkezésére, hogy a benyújtott támogatásokkal kapcsolatosan megfogalmazza elsı állásfoglalását − a teljes engedélyezési procedúra akár egy évig is eltarthatott −, addig a mentességi rendelet értelmében a Bizottság 5 napon belül köteles visszaigazolni (valamint az Interneten megjelentetni) a hozzá benyújtott – s az adott támogatási séma összegzését tartalmazó − anyagot. A rendelet − azonkívül, hogy megkönnyíti az új nemzeti támogatási rendszerek bevezetését −, nagy súlyt fektet a Vidékfejlesztési Rendeletben szereplı környezetvédelmi, állatjóléti és egészségügyi normák betartására.

A „de minimis” támogatásokkal kapcsolatban a Bizottság az Agenda 2000 óta megváltoztatta a véleményét. A kifejezetten az agrár (és a halászati szférára) kidolgozott „de minimis” rendelet (a Bizottság 1860/2004-es rendelete) értelmében, a mezıgazdaságban is léteznek olyan kis értékő támogatások, amelyek − bár nem kompatibilisak − mégsem veszélyeztetik a piaci verseny és a tagországok közötti kereskedelem tisztaságát, s ezért fölösleges alkalmazni rájuk a közösségi versenypolitika szabályait (értsd: az EK-szerzıdés 87-88. cikkelyeit). A fentieknek megfelelıen, a rendelet − bármely 3 egymás utáni évre vonatkozóan − 3.000 €/termelı illetve a GAP (bruttó agrártermék) 0,3%-a erejéig a közösségi versenyszabályokkal nem kompatibilis támogatások nyújtását is megengedi. Ezeket a támogatásokat a Bizottság felé nem kell notifikálni, mindössze 10 évig nyilvántartást vezetni róluk, hogy ellenırizhetık legyenek. 1

A „kis és közepes” kitétel ne tévesszen meg senkit! A rendelet gyakorlatilag az EU összes agrárgazdaságát érinti, minthogy a lefedett körrel kapcsolatban a Bizottság 1996-os ajánlásait tekinti mérvadónak. Ezek szerint kis és közepes az a vállalkozás, amelyben kevesebb mint 250 fı dolgozik, és üzleti forgalma nem haladja meg a 40 millió €-t (kb. 10 milliárd forintot).

9

Végül meg kell említeni, hogy bár az EU-csatlakozással a korábbinál jóval szőkebbé válik a tagországi szintő agrárstratégia kialakítására, illetve folytatására vonatkozó mozgástér: ugyanakkor egyrészt, az ide vonatkozó szabályozott keretek között már ma is adható nemzeti támogatások lehetıvé teszik a termelık bizonyos fajta orientálását; másrészt, adott esetben − és a Tizenötök példáját szem elıtt tartva − a de minimis-en túlmenıen sem kell teljesen lemondani a közösségi szabályokkal nem feltétlenül kompatibilis támogatások nyújtásáról. Ez utóbbi gyakorlat ma a régi tagországokban többnyire a régiók szintjén (ritkábban az alsóbb közigazgatási szinteken) valósul meg, azaz a nem kompatibilis támogatások zöme a regionális közigazgatás felelısségi körébe tartozó költségvetésekben, megfelelıen (értsd: Brüsszel szemei elıl) elbújtatva jut el a termelıkhöz.2

Hazánk szempontjából a fentiekbıl két fı tanulság adódik: -

egyrészt nem szabad lemondani a nemzeti agrárstratégia folytatásáról, mert az integráción belül is mód van a termelık magyar sajátosságoknak megfelelı orientálására és támogatására;

-

másrészt érdemes kiépíteni – a ma még csak papíron létezı − regionális közigazgatást, mert

a

régebbi

tagországokban

általánosan

alkalmazott

(nem

EU-konform)

szubvencionálási gyakorlat, illetve az ebbıl származó támogatások elsısorban a Bizottság által a nemzetinél sokkal kevésbé hatékonyan ellenırizhetı, regionális költségvetéseken keresztül juthatnak el a termelıkhöz.

2

Az 1994 GATT-szerzıdés Magyarország számára rendkívül hátrányos vállalásai emlékeztessenek rá: nem az a jó köztisztviselı, aki betartja a szabályokat, hanem az aki betartja a szabályos mőködés látszatát… − miközben minden tıle telhetıt megtesz a hozzá tartozó területen mőködık érdekében.

10

Bevezetés A közös agrárpolitika legutóbbi reformjai − lényegében az Agenda 2000 óta − nem csupán arról szólnak, hogy a vidékfejlesztést a piaci és jövedelem-szabályozással egyenlı rangra kell emelni (II.pillér), hanem arról is, hogy mivel a közös költségvetésben nincs több pénz agrárcélokra, a termelık életszínvonalának megtartására az egyetlen mód, ha egyre inkább a ko-finanszírozott vidékfejlesztésre helyezıdik a hangsúly. Ily módon ugyanis a termelıi jövedelmeket a tagállamok a közpénzeikbıl kiegészíthetik. És még meg is toldhatják…(!)

2004. május elseje, Magyarország uniós csatlakozása óta, a hazai mezıgazdaság finanszírozása gyökeresen új szabályozási feltételek közé került. Az agrár- és élelmiszeripari termékek piacra jutását, piacról történı visszavonását illetve visszatartását, valamint a termelıi jövedelmek megfelelı szinten való biztosítását elısegítı támogatások – a CAP3 logikája szerint – döntı részben kikerültek a nemzeti agrárpolitikai eszköztárból. Az említett támogatásokról a csatlakozástól fogva Brüsszelben születnek döntések.4 A közös agrárpolitikában a „közös” azt jelenti, hogy a piaci és jövedelmi, azaz a termelı szempontjából versenyképességet növelı támogatásokat csak a közös európai agrárpolitika szabályai mentén lehet a termelıknek kiutalni.

A nemzeti agrárpolitika folytatására a korábbinál sokkal szőkebbé váló mozgástér körülményei között felértékelıdnek azon (elsısorban a vidékfejlesztés témakörébe tartozó, WTO5-i értelemben „zöld dobozos”) támogatásformák, melyeket az EU-szabályozás az ún. nemzeti támogatások közé sorol, s amelyek odaítélésérıl a tagállamok viszonylag szabadabban rendelkezhetnek. A magyar agrárstratégia megfogalmazásakor érdemes figyelembe venni a nemzeti támogatások területén adódó lehetıségeket.

3

Common agricultural policy - közös agrárpolitika. A keleti bıvülés sajátos vonása, hogy a közvetlen támogatások esetében – minthogy azokhoz az új tagországok csak fokozatosan juthatnak hozzá -, a 2004-2013 közötti idıszakban lehetıség van nemzeti kiegészítés (top-up) nyújtására. 5 World Trade Organisation – Világkereskedelmi Szervezet. 4

11

1. A téma behatárolása 1.1. Honnan kaphatnak támogatást a termelık? Az Európai Unió agrártermelıi közpénzekbıl alapvetıen az alábbi forrásokból részesülhetnek támogatásban: -

a közösségi agráralap (FEOGA6) garanciális és orientációs részlegébıl,

-

a nemzeti költségvetésekbıl,

-

és a közigazgatás alacsonyabb szintjeinek (régiók, megyék, települések) költségvetéseibıl.

A FEOGA-ból kifizetett támogatásokat közösségi, a nemzeti közigazgatás különbözı szintő költségvetéseibıl kiutalt szubvenciókat pedig összefoglalóan nemzeti támogatásoknak nevezzük.7 Míg a FEOGA-ból származó kifizetések átlaga évi 44,3 milliárd euró, addig a nemzeti támogatásoké 13,3 milliárd euró körül alakult a Tizenötökben az 1998-2002 közötti ötéves idıszakban. [lásd 1-2.Tábla]

A nemzeti támogatások jelentısége igencsak eltér országonként. Az 1998-2002 közötti öt évben, a közös agrárpolitika keretében a FEOGA-ból kiutalt támogatásokhoz képest, a nemzeti támogatások aránya 30 százalékos volt a Tizenötök átlagában. Ennél lényegesen nagyobb arányt mutatott föl négy tagországban − közülük Finnországban az EU-átlagnak több mint a hatszorosa volt −, és alig a harmadát érte el Spanyolországban illetve Görögországban. Az EU-tagokat négy csoportra osztva mutatja a 3.Tábla.

1.2. A kifizetések mely nagy csoportjai tartoznak a nemzeti támogatások közé? 1.2.1. Elvben

6

Fonds européen d’orientation et de garantie agricole = Európai Mezıgazdasági Orientációs és Garancia Alap A nemzeti támogatás jelen dolgozatban közösségi versenyjogi formula. Semmi esetre sem keverendı össze az állami támogatásokkal, melyekbe (pl. WTO-i értelemben) ugyanúgy beletartoznak a FEOGA-ból fizetett közösségi támogatások, mint a tagállami támogatások, illetve támogatás-kiegészítések (ko-finanszírozás).

7

12 A nemzeti támogatásokat (elvben) a következıképpen csoportosíthatjuk: -

a közös agrárpolitika (CAP) ún. elsı pillére − a termelık piaci (és jövedelemi) támogatásai − tekintetében, a FEOGA Garancia Alap kifizetéseinek tagállami (értsd: nemzeti költségvetésbıl történı) kiegészítése (pl. a marhaszektorban az anyatehén támogatásokkal, a kergemarhakór miatti kényszervágásokkal, vagy az iskolatejprogrammal; a nagykultúráknál a kötelezı ugaron a biomassza-termelés elindításával; a zöldség-gyümölcs szektorban a TÉSZ-ek elterjesztésével kapcsolatban stb.);

-

a CAP második pillére − a nemzeti fejlesztési tervben, illetve vidékfejlesztési programban meghatározott célok − tekintetében, a FEOGA Orientációs és Garancia Alap kifizetéseinek tagállami társfinanszírozása (ko-finanszírozás);

-

egyéb, a mezıgazdaság kizárólag nemzeti forrásokból történı támogatása (pl. nem kofinanszírozott vidékfejlesztés, az agrártermékekkel kapcsolatos kül- és belpiaci tájékoztatás és promóció, illetve bármely, az idevonatkozó EU-joganyagnak megfelelı nemzeti támogatás). [lásd 1.Ábra]

1.2.2. A gyakorlatban

A gyakorlatban, Magyarországon (és a többi új tagországban) nem csupán a felsorolt támogatásokat fogják a nemzeti büdzsébıl fizetni, hanem − a csatlakozási megállapodás értelmében egészen 2013-ig − a közvetlen támogatások egy részét is. A nemzeti hányad 2010ig a Tizenötökben érvényben lévı összeg 30 százaléka lesz, majd évi 10 százalékpontos csökkenésekkel 2013-ig fokozatosan leépül. [lásd 4.Tábla]

Az új tagországokban a mezıgazdaság kizárólag nemzeti forrásokból történı támogatásával kapcsolatban az alábbiak a mérvadók: -

egyrészt, a csatlakozás után legkésıbb 4 hónapon belül bejelentett (ún. meglévı) nemzeti támogatások – ha a Bizottság másképp nem rendelkezik, azaz nem találja azokat szöges ellentétben lévınek a közösségi szabályozással - a tagság harmadik évének végéig

13 fenntarthatók, illetve addig összhangba kell hozni ıket azokkal a bizonyos közösségi szabályokkal; -

másrészt, a „csoportos mentességi” (bloc exemption) rendeletnek, illetve az ún. „de minimis” rendeletnek megfelelı támogatás-rendszerek a Bizottság elızetes értesítése (notifikáció), illetve annak elızetes jóváhagyása nélkül is alkalmazhatók;

-

harmadrészt, az EU-irányelvekkel összhangban bármikor bevezethetık újfajta nemzeti támogatások, miután azokra a Bizottság áldását adta.

1.2.3. Kivételek

Közösségi (EU-) jogi értelemben nem tartoznak a nemzeti támogatások közé: -

Azok a támogatások, amelyeknek nem vállalatok (vállalkozások) a kedvezményezettjei, hanem:

-

-

háztartások,

-

fogyatékosok,

-

infrastruktúra,

-

oktatási intézmények, kórházak, közösségi tulajdonú bérlakások,

-

szakmai továbbképzési központok,

-

fejlıdı országok.

Általános és egyéb rendelkezések: -

a tagállamok adó- és társadalombiztosítási rendszereiben rejlı különbségek,

-

kvóták, közbeszerzés, piaci megszorító intézkedések, mőszaki normák,

-

bizonyos gazdasági tevékenységformák (pl. szövetkezet, egyszemélyes társaság, önfoglalkoztatás stb.) specialitásihoz illesztett adómódozatok. Kivétel, ha a kisvállalkozások a standard kulcsnál kedvezıbb kulccsal fizetnek profitadót. Vagyis az eme kedvezményben megtestesülı támogatás − az EU versenyszabályai szerint − a nemzeti támogatások körébe tartozik.

14 -

általános ÁFA-kulcs csökkentés (pl. az élelmiszerekre az Egyesült Királyságban)

EU-alapok és pénzügyi eszközök (pl. EBRD, EIB, FEOGA stb.), valamint nemzetek feletti és multinacionális szervezetek segélyei,

-

Egyéb: -

honvédelem,

-

közmunkák.8

2. A nemzeti támogatások közösségi szabályozása 2.1. Általános keretfeltételek A nemzeti támogatások közösségi szabályozása három síkon fut. A támogatásoknak meg kell felelniük:

-

a közösség versenypolitikai elıírásainak (EK-Szerzıdés 87, 88, 89. Cikkely),

-

a közös agrár- és vidékfejlesztési politika (CAP) I. és II. pillére szabályainak,

-

valamint az EU nemzetközi szerzıdéseibıl (döntıen a WTO agrár-megállapodásból) eredı kötelezettségeinek.

Az EK-szerzıdés fent említett cikkelyei −, amelyek lényegi változtatás nélkül, III-56, III-57 és III-58. cikkelyként jelennek meg az unió új alkotmányában − tartalmazzák a tagállamok által mőködtetett támogatási rendszerekre vonatkozó általános szabályokat.

2.1.1. EK-Szerzıdés 87. Cikkely

A nemzeti (állami) támogatásoknak négy fı ismérvük van:

8

Forrás: Commission-web, DG-Competition: Conceptual and methodological remarks http://www.europa.eu.int/comm/competition/state_aid/scoreboard/conceptual_remarks.html

15 -

közösségi eredetőek, amit tágan kell értelmezni (értsd: nem csak állami, de megyei, helyi önkormányzatoktól is származhatnak);

-

pénzügyi támogatásban vagy pénzügyi teher elengedésében testesülnek meg;

-

speciális, azaz diszkriminatív jellegőek (nem az adott nemzetgazdaság összes vállalatára, hanem csupán valamely szektor, régió stb. vállalkozásaira vonatkoznak);

-

befolyással vannak a tagállamok közötti kereskedelemre (vagyis, ha olyan terméket érintenek, amely nem kerül az országhatáron túlra, nem beszélhetünk nemzeti (állami) támogatásról). [Forrás: Launay 2003]

A 87. Cikkely értelmében, az EU közös (belsı) piacával nem egyeztethetık össze a tagállamok közötti kereskedelem szabadságát torzító, vagy azt veszélyeztetı támogatások. A kompatibilis támogatások közé tartoznak: -

a szociális okokból az egyéni fogyasztóknak nyújtott támogatások, amennyiben nem diszkrimálnak a különbözı eredető termékek között;

-

a természeti katasztrófák vagy egyéb kivételes események által okozott károk enyhítésére szolgáló segélyek;

-

valamint a Németország bizonyos régióiban, az ország (korábbi) megosztottságából adódó hátrányok kompenzálásaként nyújtott szubvenciók.

Szintén kompatibilisnek tekinthetık: -

a magas munkanélküliséggel vagy alacsony életszínvonallal sújtott régióknak,

-

az egyes gazdasági tevékenységek és régiók fejlıdését elısegítı,

-

a fontos összeurópai érdekkel magyarázott vagy egy adott tagország súlyos gazdasági válsága miatt nyújtott,

-

illetve a kulturális célból és a nemzeti vagyon megırzése érdekében megítélt támogatások,

-

valamint minden egyéb olyan támogatás-kategóriák, melyekrıl a Bizottság ajánlása alapján a Tanács minısített többséggel döntött.

16 2.1.2. EK-Szerzıdés 88. Cikkely

A 88. Cikkely értelmében, a tagországoknak a támogatási sémákkal kapcsolatos minden újítást, illetve változtatást elızetesen engedélyeztetniük kell a Bizottsággal (3.§). Az engedélyezési eljárás (a notifikációval kapcsolatos procedúra) rendszerint hosszú hónapokat vesz igénybe, s addig a séma nem alkalmazható. Amennyiben a Bizottság kivetnivalót talál egy adott ország támogatási gyakorlatában, úgy kötelezheti azt, hogy záros határidın belül szüntesse vagy változtassa meg a támogatási sémát (2.§). A határidı letelte után a Bizottság vagy bármely tagország az Európai Bírósághoz fordulhat.9

2.1.3. EK-Szerzıdés 89. Cikkely

A 89. Cikkely felhatalmazza a Tanácsot a 87. és 88. cikkellyel kapcsolatos további rendeletek megalkotására, ezen cikkelyek alkalmazási feltételeinek, valamint a szabályozás alól mentesülı támogatáskategóriák meghatározására. [Forrás: EK-Szerzıdés]10

2.1.4. A nemzeti támogatások és a CAP

A közös agrár- és vidékfejlesztési politika (CAP I. és II. pillér) szabályaival − lényegében az egyes piaci rendtartásokkal és a Vidékfejlesztési Rendelettel − kapcsolatban az EK-Szerzıdés 36. cikkelye úgy fogalmaz, hogy az agrártermékek termelésére és kereskedelmére csak annyiban vonatkoznak a (Szerzıdés 87, 88, 89. cikkelyeiben lefektetett) versenyjogi szabályok, amilyen mértékben azt a Tanács meghatározta. Más szóval, a Bizottságnak a nemzeti támogatásokra vonatkozó ellenırzési és felügyeleti jogköre − más szektorokkal ellentétben − nem közvetlenül a Szerzıdésbıl, csupán a Tanács által elfogadott 9

Mindazonáltal − kivételes körülményekre hivatkozva − a tagország kérésére a Tanács, egyöntető szavazással, kompatibilisnek ítélheti a támogatást.

17 rendeletekbıl ered. Ugyanakkor, gyakorlatilag az említett piaci rendtartások és a Vidékfejlesztési Rendelet kivétel nélkül megemlítik, hogy a nemzeti támogatások tekintetében a Szerzıdés 87, 88 és 89. cikkelyei a mérvadók. Ez végsı soron azt jelenti, hogy a mezıgazdaságban nyújtott állami támogatásokra mégis érvényesek a Szerzıdésben lefektetett versenyszabályok, − kivételt képeznek azonban azok a szektorok (pl. burgonya11, lóhús, méz, kávé, agráreredető alkohol, alkohol- és parafaecet stb.), amelyekben nem mőködik piaci rendtartás. Ez utóbbi szektorokban − a közösségi irányelvekkel ellentétben − ún. mőködési (operatív) támogatás is nyújtható, különösen akkor, ha az adott szubvencionálási rezsim a CAP valamely más rendtartásában alkalmazottakhoz hasonló eszközökre épül. [Forrás: Bizottság (2000): Irányelvek]12

2.1.5. A nemzeti támogatások és az Unió nemzetközi szerzıdései

Az EU nemzetközi szerzıdéseibıl (döntıen a WTO agrár-megállapodásból) eredı kötelezettségekkel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy eme kötelezettségek általában gyengébb korlátot jelentenek, mint maga a CAP. A közös agrárpolitika létrehozásakor ugyanis a tagállamok lényegében lemondtak azon jogukról, hogy saját közpénzeikbıl az agrárpiacokra, a termelésre és a termelık jövedelmi viszonyaira lényeges hatást gyakorló (WTO-i értelemben ún. sárga-, illetve kékdobozos) támogatásokat nyújtsanak. Ilyen szubvenciók csak a CAP által meghatározott esetekben nyújthatók (lásd 1.2.1. pont elsı bajusz), s ezek általában az összes piaci jellegő támogatás alig 5 százalékát teszik ki. Nemzetközi szerzıdések (döntıen a WTO) által korlátozott (sárga- és kékdobozos) támogatások nyújtása esetén tehát, az adott tagország sokkal korábban ütközik a CAP szabályaiba, semmint az EU nemzetközi vállalásaiba.

10

EK-Szerzıdés (The Treaty) EUR-LEX: Version consolidée du Traité instituant la Coummunauté européenne − Journal officiel n°C 325 du 24 décembre 2002 (EU-Jogtár honlap, letöltés ideje: 2005.03.05.) http://europa.eu.int/eur-lex/fr/treaties/dat/C_2002325FR.003301.html 11 Más, mint keményítıjéért termelt. 12 Bizottság (2000): Irányelvek (a nemzeti támogatások témakörében a mezıgazdaságban) − EUR-LEX: Community Guidelines for State Aid in the Agriculture (3.8) − Official Journal of the European Communities,

18

2.2. Az utóbbi hat év (1999-2004) fejleményei: konkrétabbá váló szabályozás A fent ismertetett, viszonylag általános elıírások, az utóbbi 5-6 évben − lényegében a vidékfejlesztési politikának az Agenda 2000-rel történı megerısödése óta − kiegészültek egy sor, a nemzeti támogatások konkrét szabályozására vonatkozó rendelettel.

2.2.1. Vidékfejlesztési Rendelet (RDR)

A kezdı lökést az ún. Vidékfejlesztési Rendelet (a Tanács 1257/1999 számú rendelete, angol rövidítéssel RDR13) adta meg. Az 1990-es évek végére a vidékfejlesztés a CAP ún. második pillérévé nıtte ki magát. Az Agenda 2000 óta az új agrárpolitika elismeri, hogy a termelıknek − a puszta árutermelésen túlmenıen − szerepük van a környezetvédelemben, a hagyományos tájképek, valamint a tágabb értelemben vett vidéki örökség megırzésében, és az alternatív (értsd: a mezıgazdaságon kívüli) jövedelemforrások létesítését a vidékfejlesztési politika integráns résznek tekinti. A gazdák szerepét átértékelı folyamat eredményeképpen született meg az egységes vidékfejlesztési rendelet, mely egy sor korábbi, az EU és a nemzetállam együttes, illetve ez utóbbi önálló finanszírozására épülı közösségi szabályozás helyébe lépett. [A hazánkra érvényes vidékfejlesztési politika kereteit a 2.Ábra szemlélteti.]

A FEOGA Orientációs Alap az EU strukturális alapjai közé tartozik, mely utóbbiak igénybevételéhez a tagállamoknak nemzeti fejlesztési tervet (NFT), azon belül pedig vidékfejlesztési tervet kell készíteniük, illetve biztosítaniuk kell a nemzeti társfinanszírozást.14 A társfinanszírozás azt jelenti, hogy a projekthez nyújtott állami támogatás 20 százalékát a magyar költségvetés, 80 százalékát pedig a FEOGA-Orientációs Alap biztosítja. A termelıknek farmberuházás esetén minimum 35 százalékos önrésszel kell rendelkezniük. A 1.2.2000 C28/4 (EU-Jogtár honlap, letöltés ideje: lex/pri/en/oj/dat/2000/c_028/c_02820000201en00020024.pdf] 13 Rural Development Regulation

2005.03.05.)

http://europa.eu.int/eur-

19 programok közül kiemelkedik a beruházási támogatás, mely a gépi- eszköz- és épületmegújítás mellett az ültetvények faj- és fajtaszerkezetének korszerősítésére is használható. Beruházási támogatásként értelmezhetı az erdıgazdálkodás, a halászat, a (kis és közepes

mérető

vállalkozásokat

célzó)

élelmiszeripari

feldolgozás,

valamint

a

mezıgazdasághoz kötıdı infrastruktúra korszerősítését célzó alprogram, de például az erdıgazdálkodási támogatás - a technológia-fejlesztésen, valamint a nem mezıgazdasági területek erdısítésén kívül - az erdıtulajdonosok társulásainak a létrehozását is elısegítheti.

A FEOGA Garanciális Alapból finanszírozott programok elsısorban a mezıgazdaság szerkezeti

átalakulását

vannak

hivatva

támogatni.

Az

ún.

„kísérı

intézkedések”

igénybevételéhez, a termelıknek nincs szüksége saját erıre (az EU 80, a magyar állam 20 százalékot biztosít), de a támogatások természetesen csak megfelelı feltételekkel folyósíthatók. Az elınyugdíjazásnál például a termelı nem tarthatja meg a földjét, hanem át kell engednie egy rokonnak, vagy el kell adnia egy másik gazdának. A támogatott célok közül kiemelkedik az agrár-környezetvédelem – az egyetlen kötelezıen alkalmazandó eleme az EU vidékfejlesztési rendszerének -, melynek keretében a környezetkímélı gazdálkodási módszerek elterjedését segítik elı.15 A mezıgazdasági területek erdısítése keretében, a CAP a telepítési költségeken társfinanszírozásán túlmenıen - lehetıvé teszi a fák gondozásával kapcsolatos kiadások (5 évig), valamint az erdısítés miatt kiesı jövedelmek (20 évig történı) részbeni megtérítését. A Garancia részleghez tartoznak még azok a, csak az új tagországokra érvényes programok, melyeket már az elıcsatlakozási SAPARD16-programban is szerepeltek, s melyek a csatlakozás elsı 5 évében mőködhetnek tovább:

-

a félig önellátó gazdaságok – vagyis azok, melyek zömmel saját szükségletre termelnek, de a többletet piacra viszik - évente maximum 1000 €-nak megfelelı összeget kaphatnak, abból a célból, hogy gazdaságilag életképes vállalkozásokká alakulhassanak át. A támogatás elnyeréséhez üzleti tervet kell készíteni, amelynek teljesülését folyamatosan ellenırzik;

14

A magyar NFT öt alprogramot tartalmaz, melybıl az Agrár-és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) az NFT kb. 18 százalékával gazdálkodik. [Forrás: Somogyi 2003] 15 Az EU-15-ökben a vidékfejlesztési pénzek közül ez a legjelentısebb tétel: a FEOGA-Garancia Alap büdzséjében évente 2 milliárd € van fönntartva agrár-környezetvédelmi célra. [DG-Budget 2002] 16 Special Pre-accession Programme for Agriculture and Rural Development = Különleges Elıcsatlakozási Program a Mezıgazdaság és a Vidékfejlesztés számára.

20 -

TÉSZ-ek (termelıi csoportok) létrehozásának támogatására évente csökkenı, az 5 év alatt összesen kb. 100 millió forintnak megfelelı összeg áll rendelkezésre.

A nemzeti támogatások vonatkozásában az RDR bevezetıjének 51. szakaszában a következıket találjuk: -

egyrészt fontos, hogy a vidékfejlesztési célprogramok uniós társfinanszírozás nélkül is támogathatók legyenek a tagállami büdzsékbıl,

-

másrészt, tekintettel ezen támogatások jelentıs gazdasági hatásaira, illetve azért, hogy meglegyen a kellı összhang a társfinanszírozott, illetve a csak a nemzeti büdzsébıl finanszírozott vidékfejlesztési programok között,

-

valamint, hogy egyszerősíteni lehessen az ilyen programokkal kapcsolatos eljárásrendet, speciális − az EU általános versenyjogánál konkrétabb, kizárólag a mezıgazdaságra érvényes − közösségi szabályozásra van szükség a nemzeti agrártámogatások vonatkozásában.

Az RDR preambulumának megfelelıen, − és a tagállamokkal való multilaterális konzultációk után − a Bizottság még 1999-ben kidolgozta és elfogadta az agrárszektorban érvényesülı nemzeti támogatásokra vonatkozó közösségi „Irányelveket”. Ezek 2000. január 1-je óta vannak érvényben.

2.2.2. Irányelvek (Guidelines)

Az Irányelvekben rögzítve vannak: -

egyrészt azok a nemzeti támogatásfajták, melyek a Bizottság szerint megfelelnek a közösségi szabályoknak;

21 -

másrészt azok a körülmények (pl. támogatásintenzitási limitek17), amelyek feltételét képezik a támogatások odaítélésének.

Az elızmények (RDR-preambulum 51. szakasz) ismeretében nem meglepı, hogy az Irányelvekben szereplı támogatásfajták jelentıs átfedésben vannak a CAP második pillérét képezı vidékfejlesztési célokkal: -

pl. beruházások,

-

agrár-környezetvédelem,

-

kedvezıtlen adottságú területek,

-

fiatal pályakezdık,

-

elınyugdíj,

-

termékminıség javításának támogatása stb.

Ezenkívül egyéb célok is megjelennek: -

pl. termelıi csoportok támogatása (megjegyzés: ez csak az új tagállamoknál része a vidékfejlesztési programnak),

-

természeti (értsd: klimatikus, valamint növény- és állategészségügyi) katasztrófák kárenyhítése illetve megelızése,

-

K+F, marketing és promóció támogatása,

-

nehéz helyzető (szerkezetváltási problémákkal küzdı) termelık megsegítése,

-

forgótıkehitelek kamattámogatása,

-

foglalkoztatás támogatása stb.

17

Farmokon végrehajtott beruházások esetén, az állami támogatás a számba vehetı költségek (ingatlan, gép, szerszám, szoftver, valamint az összes költség max. 12%-a erejéig felszámítható általános költségek [tervezés, konzultáció, szabadalom, licencdíj]) legföljebb 40 százalékára rúghat, mely arány további 10 százalékponttal nı a hátrányos helyzető vidékeken, illetve 5 százalékponttal a fiatal, pályakezdı gazdálkodók tekintetében. Agrártermékek feldolgozásához és értékesítéséhez kapcsolódó beruházások esetén a támogatási maximum-ráta szintén 40 százalék, de 50 százalék az ún. 1. számú strukturális cél alá tartozó régiókban (ahol az egy fıre jutó GDP a közösségi átlag 75 százaléka alatt marad). Az említetteknél magasabb (60-75 százalékos) támogatásintenzitás is lehetséges például a környezetvédelemhez, az állatjólét és az állatfeldolgozás higiéniai körülményeinek javításához, sıt akár 100 százalékos támogatásintenzitás többek között a hagyományos tájképek megırzéséhez és a farmépületek közérdeken alapuló áthelyezéséhez nyújtott nemzeti támogatása esetén. [Forrás: Bizottság (2000): Irányelvek]

22

Az uniós verseny- és az agrárpolitikai szabályokból, valamint az EU nemzeti kötelezettségeibıl következı, már említett általános követelmények teljesítésén túlmenıen, a nemzeti támogatások (belsı piaci versennyel való) kompatibilitásának további feltétele, hogy: -

a támogatási séma tartalmazzon valamely, a kedvezményezettet ösztönzı elemet, vagy követelje meg, hogy a kedvezményezett maga is vállaljon részt a gazdasági erıfeszítésekbıl. A kizárólag a termelık anyagi helyzetének javítását szolgáló − fıként az árakhoz, mennyiségekhez, valamint az egységnyi termeléshez illetve termelési eszközhöz kötött − ún. mőködési (operatív) támogatások nem tekinthetık kompatibilisnak18;

-

a támogatás ténylegesen járuljon hozzá az adott régió, illetve az adott szektor (általában az élelmiszer-gazdaság egészének) fejlıdéséhez;

-

a támogatási séma tartalmazza a várható környezeti hatással kapcsolatos elemzést. Ez azért elengedhetetlen, mert például a termelésnövekedéssel járó beruházások esetén, a támogatási séma bizottsági engedélyezése elıtt meg kell vizsgálni, hogy a szőkös természeti erıforrások fokozott fölhasználásával, és a növekvı környezetterhelés okán nem sérül-e a környezetvédelemre vonatkozó közösségi jog, vagy nem kell-e egyéb környezetkárosodástól tartani;

-

minden új − az EU-kofinanszírozást élvezı vidékfejlesztési terven kívüli − támogatási sémát a Bizottság elızetesen engedélyezzen.19

Az egyéb, konkrét támogatási sémákhoz kötıdı feltételek közül kiemelendı, hogy beruházási támogatás esetén a kedvezményezett vállalkozásnak életképesnek, a támogatott terméknek pedig eladhatónak (megfelelı piacokkal rendelkezınek) kell lennie. Továbbá, egyszerő helyettesítı, az adott állóeszközök puszta pótlását célzó beruházáshoz (legyen bár szó épületrıl, géprıl vagy tenyészállatról) nem adható nemzeti támogatás.

A támogatások nagyságával kapcsolatban az alábbi limiteket érdemes megjegyezni:

18

Kivételt képeznek a már említett, piaci rendtartást nélkülözı termékpályák. [Lásd 2.1.4. pont] Az AVOP-ban szereplı támogatási sémákat külön nem kell engedélyeztetni, azokat a Vidékfejlesztési Terv elfogadásával szentesíti a Bizottság.

19

23 -

a 25 millió eurónál nagyobb (számba vehetı) költségő beruházásokat, vagy azokat, ahol a nemzeti támogatás összege meghaladná a 12 millió eurót, külön kell engedélyeztetni a Bizottsággal;

-

az agrár-környezetvédelmi támogatás maximuma egynyári növényeknél 600, állandó kultúráknál (évelık, ültetvények) 900, egyéb földhasználat esetén 450 euró hektáronként;

-

fiatal pályakezdık segélye 25.000 €, de kivételesen magas indulási költségek esetén akár 50.000 € is lehet;

-

a kedvezıtlen adottságú területek támogatása 25-200 €/hektár között változhat.

Az Irányelvekben világosan kifejtették, hogy az agrárszektorban nem érvényesek az 1996-ban elfogadott, a kis- és középvállalatokat érintı ún. „bloc exemption”(csoportos mentességi), valamint az elhanyagolható nagyságrendő támogatásokra vonatkozó ún. ”de minimis” keretszabályok. Az akkori indoklás szerint, míg a mentességi szabályok alkalmazását az agrárszektor sajátos (értsd: rendkívül elaprózott, sokszereplıs) szerkezete akadályozta, addig a de minimis szabályok érvényesítését az a tény tette lehetetlenné, hogy – a Bizottság szerint − az egyes mezıgazdasági termelıknek (illetve termékekhez kapcsolódóan) nyújtott állami támogatások, − bármily szerény mértékőek is − alkalmasak lehetnek a piaci verseny és a tagországok közötti kereskedelem torzítására. [Forrás: Bizottság (2000): Irányelvek]

Minthogy azonban a nemzeti támogatásokkal kapcsolatos szabályozást mindenképpen célszerő volt egyszerősíteni, az említett témákban, − néhány évvel az Agenda 2000 és az Irányelvek megjelenése után − kidolgozásra kerültek a speciálisan az agrárszektorra vonatkozó rendeletek.

2.2.3. Mentességi Rendelet (Exemption Regulation)

A speciálisan a mezıgazdaságra vonatkozó mentességi (exemption) rendelet 2004 januárjában lépett érvénybe. Célja, hogy az agrártermékek termelésével, feldolgozásával és

24 értékesítésével foglalkozó kis- és közepes vállalkozások számára megítélt, bizonyos típusú (farmberuházásokhoz, tájkép- és épületmegırzéshez, közcélú épületáthelyezéshez, az élelmiszer-feldolgozásban illetve –kereskedelemben végrehajtott beruházásokhoz, fiatal agrártermelık pályakezdéséhez, elınyugdíjhoz, TÉSZ-ek létrehozásához, biztosítási díjakhoz, tagosításhoz, minıségi termékekhez stb. nyújtott) nemzeti támogatások könnyebben (gyorsabban, a korábbinál kevesebb bürokratikus megkötéssel) jussanak el a címzettekhez.

A „kis és közepes” kitétel ne tévesszen meg senkit! A rendelet gyakorlatilag az EU összes agrárgazdaságát érinti, minthogy a lefedett körrel kapcsolatban a Bizottság 1996-os ajánlásait tekinti mérvadónak. Ezek szerint kis és közepes gazdasági mérető az a vállalkozás, amelyben kevesebb mint 250 fı dolgozik, és üzleti forgalma nem haladja meg a 40 millió €-t (kb. 10 milliárd forintot), vagy éves mérlege a 27 millió €-t (kb. 6,75 milliárd forintot).20 Ez utóbbi (azaz a mérleg) vagyon jellegő mutató, és azért került a meghatározásba, mert a kereskedelemben jobban jellemzi a vállalkozási méretet, mint az üzleti forgalom. A kereskedelemben az üzleti forgalom jóval nagyobb, mint a feldolgozóiparban, s a 40 millió eurós küszöb könnyebben lenne elérhetı. A tapasztalat azt mutatja, hogy azonos gazdasági méretet feltételezve, egy feldolgozóipari vállalkozás üzleti forgalma és egy kereskedelmi vállalkozás mérlege közötti megfigyelt arány kb. másfél az egyhez (1,5:1). Ez magyarázza a 40 és 27 milliós küszöböt. [Forrás: Bizottság 1996 és 2001]

A Mentességi Rendelet lényege, hogy a benne szereplı támogatások és támogatási rendszerek tekintetében, − bizonyos támogatásintenzitási és összegszerő limiteken belül, melyek jellemzıen megegyeznek az Irányelvekben szereplıkkel − a tagországok mentesülnek az EK-szerzıdés 88. cikkelyében leírt notifikációs eljárás alól. Míg a hagyományos notifikációs eljárás esetén a Bizottságnak 2 hónap állt a rendelkezésére, hogy a benyújtott támogatásokkal kapcsolatosan megfogalmazza elsı állásfoglalását − a teljes engedélyezési procedúra akár egy évig is eltarthatott −, addig a mentességi rendelet értelmében:

20

Amennyiben van értelme megkülönböztetni a kisvállalatokat a közepesektıl, úgy az elıbbiek közé azok a vállalkozások tartoznak, amelyekben kevesebb mint 50 fı dolgozik, és az üzleti forgalma nem haladja meg a 7 millió €-t (kb. 1,75 milliárd forintot), vagy éves mérlege az 5 millió €-t (kb. 1,25 milliárd forintot). [Forrás: Bizottság 2001]

25 -

az adott támogatási séma (vagy egyedi támogatás) életbe lépése elıtt minimum 10 nappal a tagország (meghatározott forma szerinti) összegfoglalót küld a Bizottságnak, melyben tájékoztatást ad a rendszer lényegérıl;

-

a Bizottság 5 napon belül köteles elbírálni21 az anyagot, és a „transzparencia” jegyében közzétenni azt az Interneten;

-

a tagországok 10 évig kötelesek megırizni a támogatásokkal kapcsolatos minden dokumentumot.

A mentességi rendelet nem vonatkozik: -

a 12,5 millió eurónál nagyobb költségő beruházásokra, illetve azokra, amelyekben az állami szubvenció meghaladja a 6 millió eurót;

-

az exporttevékenységhez kapcsolódó támogatásokra;

-

valamint azon támogatásokra, amelyek feltétele, hogy a kedvezményezettek az importtal szemben a hazai termékeket részesítsék elınyben.

A rendelet − azonkívül, hogy megkönnyíti az új nemzeti támogatási rendszerek bevezetését −, nagy súlyt fektet a Vidékfejlesztési Rendeletben szereplı környezetvédelmi, állatjóléti és egészségügyi normák betartására. A Mentességi Rendelet alapján mőködtetett támogatási rendszereknek csak azon vállalkozások lehetnek a kedvezményezettjei, amelyek betartják a vidékfejlesztés említett új területein érvényesülı EU minimum-standardokat.

A Mentességi Rendelet égisze alatt mőködtetett támogatás-rendszerekre jellemzıen az Irányelvekben szereplıkkel azonos, vagy azokhoz igen hasonló feltételek, limitek stb. vonatkoznak. A teljesség igénye nélkül álljanak itt a legjellemzıbb, legfontosabb kitételek: -

Farmokon végrehajtott beruházások esetén: -

a támogatásintenzitás elfogadott felsı határa általában 40 százalék. Ez 10 százalékkal nı a hátrányos helyzető vidékeken, illetve további 10 százalékkal fiatal gazdák esetén (a pályakezdéstıl számított maximum 5 évig);

21

Azaz visszaigazolni, hogy formailag minden rendben van. [Forrás: Bizottság (2004a): Mentességi Rendelet]

26 -

amennyiben a beruházás nyomán a környezetvédelmi, higiéniai és állatjóléti színvonal emelésével kapcsolatos pótlólagos költségek merülnek fel, úgy a támogatásintenzitási limit 60, a hátrányos helyzető vidékeken pedig 75 százalékig növelhetı;

-

a farm élet- és a termék piacképessége itt is követelmény;

-

leszámítva azt az esetet, amikor a beruházás kizárólag az említett új vidékfejlesztési normák elérését célozza, a támogatások nem korlátozódhatnak bizonyos fajta agrártermékekre, és nem szolgálhatnak:

-

-

20 százalékosnál nagyobb kapacitásbıvülést,

-

termelési jogot megtestesítı kvótavásárlást,

-

egyszerő pótló beruházást,

-

tejre és tejtermékekre emlékeztetı, de nem tej alapanyagú termékek elıállítását,

-

cukoripari feldolgozást, illetve értékesítést.

Tradicionális tájképek és épületek megırzése, valamint agrárépületek közcélú áthelyezése esetén a támogatásintenzitási limit akár a 100 százalékot is elérheti (pl. régészeti vagy történeti értékek felmerülésekor).

-

Fiatal (azaz 40 év alatti, megfelelı szakmai képesítéssel rendelkezı) agrártermelık pályakezdése esetén (vagyis az elsı olyan alkalommal, mely során egy mezıgazdasági vállalkozás vezetıjeként lép fel), az induláshoz kötıdı támogatás két részbıl állhat: -

egy maximum 25.000 eurós egyszeri támogatásból,

-

valamint egy kamattámogatásból, melynek tıkésített összege a fenti összeget nem haladhatja meg.

Az említett limitek a ko-finanszírozott vidékfejlesztési támogatások és a nemzeti támogatások együttes összegére vonatkoznak. -

A termelıi csoportok (egyesületek) támogatása csak átmeneti és degresszív jellegő lehet, melynek összege: -

a számba vehetı költségek maximum 100 százalékáról indulva 5 év alatt évi minimum 20 százalékponttal csökken,

-

és összességében termelıi csoportonként nem haladhatja meg 100.000 eurót.

27 Támogatást csak azon termelıi csoportok kaphatnak, amelyek folyamatosan összehangolt munkát folytatnak kínálatuknak a piaci kereslethez történı igazítása érdekében. Azon társaságok illetve szövetkezetek, melyek csupán a tagok tevékenységének közös igazgatását végzik, nem tekinthetık a támogatás alanyainak. - A biztosítási díjakhoz kapcsolódó támogatás esetén a támogatásintenzitás maximuma: -

80 százalékos a természeti katasztrófákra vonatkozó díj,

-

50 százalékos az egyéb természeti jelenségekre, valamint az állat- és növénybetegségekre vonatkozó díj tekintetében.

-

A tagosításhoz kapcsolódó összes procedurális (jogi, igazgatási, ellenırzési stb.) költség lefedhetı nemzeti támogatással.

-

A minıségi termékek elıállításához, illetve értékesítéséhez kapcsolódó nemzeti támogatások esetén a támogatásintenzitási limit több esetben is 100 százalékos, pl.: -

piackutatási tanulmányok készíttetése,

-

minıségbiztosítási rendszerek (ISO 9000, ISO 14.000) bevezetése, ellenırzése,

-

valamint bio-termeléssel kapcsolatos módszerek ellenırzése terén.

A támogatás maximális összege 100.000 €/kedvezményezett/3 év. - Az állattenyésztési támogatások esetén, a támogatásintenzitási limit: -

100 százalékos a genealógiai regiszterek létrehozásával és fenntartásával kapcsolatos igazgatási költségek vonatkozásában;

-

70 százalékos a minıségi és genetikai tesztek költségeivel kapcsolatban;

-

40 százalékos a reprodukciós központok beruházási költségeivel, és egyéb, innovatív tenyésztési rendszerek és módszerek bevezetésével kapcsolatban;

-

100 százalékos az EST-tesztek költségei vonatkozásában.22

Az egyes közös piaci agrárrendtartásokban kilátásba helyezett nemzeti támogatások az alábbiak szerint:

22

A közösségi szabályozás jelentısen módosult az ESB-válságok, a szarvasmarhák szivacsos agyvelıgyulladásával kapcsolatos, több hullámban jelentkezı krízis következtében. Például azon állati részeket, amelyeket korábban hús- és csontlisztté alakítva haszonnal lehetett értékesíteni takarmányként, most kötelezı megsemmisíteni, ami pótlólagos költségeket generál. Az egyes állatfajok kötelezı EST-tesztje − az emberre is átterjedhetı szivacsos agyvelıgyulladással kapcsolatos ellenırzése − további addicionális költségeket jelent. [Forrás: Bizottság (2002): EST-teszt − Irányelvek]

28 -

A termékekkel kapcsolatos kül- és belpiaci promóció és információ költségeinek, valamint bizonyos fajta, az emberre átterjedhetı szivacsos agyvelıgyulladásos betegségek megelızése, kontrollja és kiirtása során felmerülı költségek maximum 20 százaléka, de amennyiben fontos uniós érdekrıl van szó, az EU által nem finanszírozott rész akár 100 százaléka is lehet a nemzeti támogatás.23

-

Az iskolatejhez nyújtott EU-segélyt teljes egészében ki lehet pótolni nemzeti támogatással;

-

A CAP marhahús-rendtartásában szereplı anyatehén-támogatás legföljebb 50 euróval kiegészíthetı a nemzeti költségvetésbıl (a kiegészítı támogatással kapcsolatban meghatározott kritériumok alapján kiszámított, éves globális összeget állapítanak meg az egyes tagországokra).

-

A második ESB-válság óta, a 30 hónapnál idısebb állatok (szarvasmarhák) állami felvásárlását, illetve megsemmisítését 70 százalékban az EU, 30 százalékban a tagország nemzeti költségvetése fedezi.

-

A kötelezı ugarterületeken, a biomassza-termelés céljából ültetett évelı növények telepítési költségeihez 50 százalékos nemzeti hozzájárulás adható.

-

A zöldség-gyümölcs szektorban, a TÉSZ-ek operatív alapjának feltöltéséhez, a tagi befizetések maximum 50 százaléka erejéig állami támogatás adható azon régiókban, ahol: -

a TÉSZ-esítés még nagyon alacsony fokot ért el,

-

illetve a zöldség-gyümölcs termelés kevesebb mint 15 százaléka értékesül TÉSZeken keresztül, de a szektor a bruttó agrártermelés több mint 15 százalékát adja. [Forrás: Bizottság (2004a): Mentességi Rendelet]

2.2.4. De Minimis Rendelet

23

Példa: ha találnak EST-vel fertızött állatot, a tulajdonost azonnal (és teljes körően) kártalanítják az állatok leölése és a tetemek megsemmisítése során felmerült költségeiért.

29 A „de minimis” támogatásokkal kapcsolatban a Bizottság az Agenda 2000 óta megváltoztatta a véleményét. A 2004 októberében elfogadott rendelet (a Bizottság 1860/2004es számú rendelete) értelmében, a mezıgazdaságban is léteznek olyan kis értékő támogatások, amelyek − bár nem kompatibilisak − mégsem veszélyeztetik a piaci verseny és a tagországok közötti kereskedelem tisztaságát, s ezért fölösleges alkalmazni rájuk a közösségi versenypolitika procedurális szabályait − az EK-szerzıdés 88. Cikkely 3.§ szerinti notifikációs eljárást. A Bizottság szerint ilyen kis értékő támogatottságról akkor beszélhetünk, ha egyszerre teljesül a következı két feltétel: -

mind az egy termelınek juttatott nemzeti támogatás kis mértékő marad,

-

mind pedig az agrárszektornak juttatott összes „nem-kompatibilis” támogatás nem haladja meg a teljes agrártermelés bizonyos (alacsony) százalékát.

A rendelet − bármely három egymás utáni év során − maximum 3.000 €/vállalkozás erejéig a közösségi versenyszabályokkal nem kompatibilis támogatások nyújtását is megengedi.24 Ez lehetıséget teremt arra, hogy a tagországok hatékonyan segíthessék farmerjeiket bizonyos válsághelyzetekben. Ugyanakkor, a túlságosan kiterjedt támogatási akciók megakadályozása, és a tagországok közötti piaci verseny tisztaságának megırzése érdekében egy másik limitet is beépítettek a rendszerbe, mely − az említett 3 éves idıszakban − a GAP (bruttó agrártermék) 0,3%-ában korlátozza az összes de minimis alá esı szubvenciót.25

De minimis támogatás bármely célra nyújtható − mint már említettük: éppen az a lényeg, hogy nem kell megfelelniük az EU piaci versenyszabályainak −, mégis van néhány kivétel, jelesül: -

a piacra vitt termékek árához vagy mennyiségéhez kötött támogatások;

-

az exporthoz kapcsolódó − nevezetesen a közvetlenül az exportált árumennyiséghez, valamint elosztási hálózat felállításához vagy mőködtetéséhez kapcsolódó támogatások;

24

A támogatás megadása elıtt a tagországnak kötelessége tájékoztatni a termelıt a támogatás de minimis jellegérıl, és bekérni tıle az utolsó három évre kapott de minimis támogatásokról szóló adatokat. Ez utóbbi azért fontos, nehogy az új támogatással túllépjék a 3.000 eurós plafont. [Forrás: Bizottság (2004b): De Minimis Rendelet]

30 -

valamint azon támogatások, amelyek feltétele, hogy a kedvezményezettek az importtal szemben a hazai termékeket részesítsék elınyben.

A de minimis támogatásokat a Bizottság felé nem kell elızetesen notifikálni, mindössze nyilvántartást kell vezetni róluk, hogy a limitek betartása ellenırizhetı legyen. Az adatokat 10 évig kell megırizni.

Amennyiben a tagországok teljes egészében kihasználják a rendeletben rejlı szubvencionálási lehetıségeket, úgy az agrárszektor évente 317 millió, a halászat pedig durván 27 millió euró többletforráshoz juthat. [Lásd 5.Tábla] Mindazonáltal, a limitek meghatározásakor egyes tagországoknak ellenvetéseik voltak. Párizs például nehezményezte, hogy a vállalkozásonkénti 3.000 euró/3 év nem ugyanolyan nagyságrendő támogatás jelent egy nagystruktúrás országban (jelesül Franciaországban), mint az elaprózottabb mővelési szerkezető mediterrán vidékeken. Ez a hátrány Magyarországot is érinti. Más tagállamok azért elégedetlenkedtek, mert a viszonylag kis értékő agrárkibocsátás miatt hamar beleütköznek a 0,3 százalékos plafonba. A Bizottság végül az eredeti javaslatot hagyta jóvá. [Forrás: Pollina 2004]

2.2.5. Önkormányzatok lehetıségei

Az utóbbi években két markáns folyamatnak lehetünk tanúi Nyugat-Európában. Az egyik a regionális közigazgatási szint megerısödése. Egyre gyakrabban beszélnek a „régiók Európájáról”.

A

föderalista

hagyományokkal

rendelkezı

tagországokban

(pl.

Németországban) már komoly elızményei vannak a folyamatnak, a centralizáltabb államberendezkedéső tagországokban (pl. Spanyolországban, Franciaországban) azonban viszonylag új jelenségrıl van szó. Ezek után nem meglepı, hogy az Agenda 2000-ben a CAP

25

A GAP-re vonatkozó korlát Magyarországon − bármely három egymás utáni év távlatában − a mezıgazdaság esetében 16,98 millió eurós, a halászat esetében pedig 144 ezer (egészen pontosan 144.180) eurós támogatási plafont jelent. [Lásd 5. és 6. Tábla]

31 II. pillérévé emelt vidékfejlesztési politika − kidolgozása és megvalósítása tekintetében − szinte minden tagországban döntıen regionális hatáskörbe került.26

A másik jelenség az 1945 utáni Európára oly jellemzı, konszenzuson alapuló vállalatés gazdaságirányítási modell felbomlása. Ez a rendszer a mezıgazdaság regionális szintjén (a nemzeti szinthez hasonlóan) a regionális közigazgatás és az agrártársadalom egységes képviselıje közötti formalizált egyeztetést és párbeszédet jelentette. Az új modell sokszereplıs, mind a közszférát, mind az agrártársadalmat rendkívül nagy számú, heterogén szervezetek képviselik. A közöttük lévı viszonyt − a régi formalizált párbeszéd helyett − ma már inkább a konfliktusok és a folyamatos, de általában informális egyeztetések, egyezkedések jellemzik.

Fontos leszögezni, hogy a miközben a környezetvédelem és a vidékfejlesztés terén igen nagy számban jelentek meg új szervezetek, s taglétszámukat tekintve jellemzıen sokkal nagyobbak, mint a hagyományos agrárszervezetek: -

a környezetvédelmi minisztériumok befolyása továbbra is messze a mezıgazdasági tárcáé mögött marad;

-

s a professzionális gazdálkodók szervezetei meg tudták ırizni befolyásukat: -

mind a civil szervezıdéseken belül (pl. kooptálásos tagválasztással),

-

mind pedig a helyi politikai elit vonatkozásában.

Tény, hogy a CAP jelentıs − vagy inkább jelentısnek tőnı − reformjai ellenére, az agrártámogatásoknak a termelık közötti eloszlásában nem történtek nagy változások: a pénz továbbra is nagyjából ugyanazokba a zsebekbe vándorol. Ennek oka, hogy a professzionális árutermelı gazdaságok képesek a leginkább megfelelni a regionális és vidékfejlesztési politika elvárásainak, s közigazgatási vitapartnereik ezért a mezıgazdaság életképes, korszerő szegmensének tekintik ıket. A társadalmi elismertség legnagyobb hozadékát számukra a helyi politikai osztállyal való összefonódásuk jelenti, melynek praktikus elınye, hogy a

26

Franciaországban alapvetıen az agrárminisztérium megyei kirendeltségei felelnek a vidékfejlesztési célok megvalósulásáért, de az Agenda 2000 óta a régiók hatáskörét is jelentısen kibıvítették (elsısorban az agrárkörnyezetvédelmi intézkedések terén). [Forrás: Delorme−Berriet-Solliec−Péraud 2004]

32 piackonform (az EU versenypiaci szabályainak megfelelı), és a nem-piackonform (pl. de minimis) támogatásokból lényegesen nagyobb szeletet hasítanak ki maguknak, mint a kisebb termelık vagy a vidéki élet új szervezıdései. [Forrás: Delorme−Berriet-Solliec−Péraud 2004]

A fentiek akkor nyernek különös jelentıséget, amikor a termelık − a de minimis-en kívüli − a közös piaci szabályokkal nem feltétlenül kompatibilis támogatásokhoz jutnak. Ez utóbbi gyakorlat ma a Tizenötökben többnyire a régiók szintjén (ritkábban az alsóbb közigazgatási szinteken) valósul meg, azaz a nem kompatibilis támogatások zöme a regionális közigazgatás felelısségi körébe tartozó költségvetésekben, megfelelıen (értsd: Brüsszel szemei elıl) elbújtatva jut el a termelıkhöz.27

Minthogy közvetlenül a francia gyakorlatba állt módomban bepillantani – de feltehetıleg más tagországoknak is megvan a maguk módszere −, az alábbiakban a francia példával

próbálom

meg

illusztrálni

az

európai

versenyjog

szerint

illegális

agrárszubvencionálás menetét.

A 3.Ábrán követhetjük nyomon, hogyan történik a közigazgatás alacsonyabb szintjei által finanszírozott nemzeti támogatások lejelentése, milyen úton jut el az információ a támogatási sémát tervezı önkormányzattól a brüsszeli Bizottságig (és vissza). Elıre kell bocsátani, hogy az ún. Hivatalok (offices) azért szerepelnek az ábrán, mert bár költségvetésük zöme Brüsszeltıl és a francia agrárminisztériumtól ered, képzıdhetnek (pl. tagi befizetésekbıl származó) saját bevételei, mely pénzzel elvileg „lehet bővészkedni”. [Forrás: Lartigolle 2004]

Mindazonáltal, a nem-kompatibilis támogatások túlnyomó többségérıl − az 1982-es Decentralizációs Törvény hatályba lépése óta lényegesen megnövekedett jogkörökkel és forrásokkal (sıt, jelentıs adókivetési jogosítványokkal) − rendelkezı regionális, (illetve sokkal kisebb nagyságrendben: a megyei) tanácsok döntenek.

27

Bár az ilyen jellegő támogatások pontos összegérıl − érthetı módon − nehéz információhoz jutni, annyit leszögezhetünk, hogy a szubvencionálás egyetlen, de annál jelentısebb korlátja az önkormányzatok általában szőkös költségvetése.

33 A francia közigazgatási rendszer sajátossága a prefektusi intézmény. Van regionális és van megyei prefektus, de a kettı lehet egy és ugyanaz a személy − elsısorban a közpénzekkel való takarékosság jegyében. A prefektus az önkormányzat és az állam között áll, de a kormányt képviseli. Gyakorlatilag törvényességi felügyeletet gyakorol a regionális és a megyei tanácsok döntései fölött. Az önkormányzatok által finanszírozott nemzeti támogatásokról szóló tervezetek a prefektus közvetítésével jutnak el az agrárminisztérium illetékes fıosztályáig. A kormányzati szintő egyeztetések után a tervezet Franciaország brüsszeli képviselıjén keresztül kikerül a Bizottsághoz. Az engedélyezésrıl szóló információ természetesen az ellentétes úton jut vissza az önkormányzatokhoz. [Lásd 3.Ábra]

A fentiek alapján elmondható, hogy ha az önkormányzatok döntéshozó testületeiben (a regionális illetve megyei tanácsokban) arra készülnek, hogy megszavazzanak egy mezıgazdasági támogatási sémát, akkor arra − elsı lépcsıben − a prefektusnak rá kell bólintania. Amennyiben rábólintott − vagy netán kételyei vannak, de szeretné kikérni a felsıbb hatóság véleményét, − tovább küldi a sémát a minisztériumnak. És itt, a minisztérium szintjén az információáramlás meg is állhat, például azért, mert az illetékes fıosztály úgy véli, hogy a kérdéses séma nem szabályos, a benyújtott formában nem fogadható el. A minisztérium tehát nem jelent tovább Brüsszelnek, hanem visszautalja a kérdést a helyi szintre. A francia rendszer „rugalmassága” abban rejlik, hogy az önkormányzati tanácsok a sémát − a minisztérium elutasító állásfoglalás ellenére − még megszavazhatják a prefektus engedélyével, de ebben az esetben a támogatási összegeket álcázni kell. El kell rejteni ıket a helyi költségvetés különbözı tételeiben olyan címszók alatt, melyek valódi értelmérıl csak igen keveseknek van fogalmuk.

Komoly, nemzetközileg ismert szakember elmondása szerint, amikor az önkormányzatoknál illetve a „hivatalokban” végzett kutatásokat, nemegyszer talált kibogozhatatlan tételeket az adott szervezet költségvetésében. Amikor megpróbált rákérdezni, hogy az adott tétel mit takar, azt a választ kapta, hogy jobb nem firtatni, úgysem fogja senki fölvilágosítani. [Forrás: Delorme 2004]

Például ha (országgyőlési vagy önkormányzati) választások elıtt a helyi hatóságok úgy gondolják, hogy valamiféle soron kívüli szubvencióval érdemes megnyerni az

34 élelmiszergazdaságból élık jóindulatát, a nem-kompatibilis támogatásról akár a nemzeti adminisztráció egész vertikuma tudhat, Brüsszel felé mégsem jelentenek semmit. A helyi prefektus − szintén jól felfogott politikai érdekbıl − vállalni szokta a döntésért a felelısséget. A lebukásra viszonylag csekély az esély, mert míg a FEOGA-szubvenciókkal kapcsolatban a Bizottság jogosult ellenırzéseket végezni a „hivatalokban” (kifizetı ügynökségekben), addig a nemzeti támogatások ügyében csak akkor küldhet revizorokat a régiókba (illetve a megyékbe), ha egy adott nemzeti támogatási séma egyetlen vállalkozásra vonatkozik. Ez azonban a mezıgazdaság széttagolt termelıi szerkezete mellett ritka, esetleg az élelmiszeriparban találunk rá példát. [Forrás: Lartigolle 2004, Pollina 2004]

3. Következtetések A magyar mezıgazdaság finanszírozása 2004. május elsejétıl gyökeresen új szabályozási feltételek közé került. A termelık piaci és jövedelmi helyzetét befolyásoló támogatások − az EU közös agrárpolitikájának logikája szerint − igen jelentıs részben kikerültek a nemzeti agrárpolitika hatókörébıl. A korábbinál jóval szőkebbé vált a tagországi szintő agrárstratégia kialakítására, illetve folytatására vonatkozó mozgástér.

Ugyanakkor egyrészt, az ide vonatkozó szabályozott keretek között − Irányelvek, Mentességi Rendelet, de minimis − adható nemzeti támogatások lehetıvé teszik a termelık bizonyos fajta orientálását [lásd 4.Ábra]. Másrészt, adott esetben − és a Tizenötök példáját szem elıtt tartva − a de minimis-en túlmenıen sem kell teljesen lemondani a közösségi szabályokkal nem feltétlenül kompatibilis támogatások nyújtásáról. Ez utóbbi gyakorlat ma a régi tagországokban többnyire a régiók szintjén (ritkábban az alsóbb közigazgatási szinteken) valósul meg, azaz a nem kompatibilis támogatások zöme a regionális közigazgatás felelısségi körébe tartozó költségvetésekben, megfelelıen (értsd: Brüsszel szemei elıl) elbújtatva jut el a termelıkhöz.28

28

Az 1994 GATT-szerzıdés Magyarország számára rendkívül hátrányos vállalásai emlékeztessenek rá: nem az a jó köztisztviselı, aki betartja a szabályokat, hanem az aki betartja a szabályos mőködés látszatát… − miközben minden tıle telhetıt megtesz a hozzá tartozó területen mőködık érdekében.

35

Hazánk szempontjából a fentiekbıl két fı tanulság adódik: -

egyrészt nem szabad lemondani a nemzeti agrárstratégia folytatásáról, mert az integráción belül is mód van a termelık magyar sajátosságoknak megfelelı orientálására és támogatására;

-

másrészt érdemes kiépíteni – a ma még csak papíron létezı − regionális közigazgatást, mert

a

régebbi

tagországokban

általánosan

alkalmazott

(nem

EU-konform)

szubvencionálási gyakorlat, illetve az ebbıl származó támogatások elsısorban a Bizottság által a nemzetinél sokkal kevésbé hatékonyan ellenırizhetı, regionális költségvetéseken keresztül juthatnak el a termelıkhöz.

1.sz.Melléklet: Forrásjegyzék -

-

-

-

Bizottság (1996): Information from the Commission − Community guidelines on State aid for small and medium-sized enterprises − Official Journal C 213, 23/07/1996 p. 00040009 Bizottság (2000): Irányelvek (a nemzeti támogatások témakörében a mezıgazdaságban) − EUR-LEX: Community Guidelines for State Aid in the Agriculture (3.8) − Official Journal of the European Communities, 1.2.2000 C28/4 (EU-Jogtár honlap, letöltés ideje: 2005.03.05.) http://europa.eu.int/eurlex/pri/en/oj/dat/2000/c_028/c_02820000201en00020024.pdf Bizottság (2001): Mentességi Rendelet (kis és közepes vállalkozások általában, kivéve : agrár) Règlement (CE) No. 70/2001 de la Commission du 12 janvier 2001 concernant l’application des articles 87 et 88 du traité CE aux aides d’État en faveur des petites et moyennes entreprises − Journal officiel des Communautés européennes, 13.1.2001 L10/33 Bizottság (2002) : EST-teszt − Irányelvek − Lignes directrices de la Communauté concernant les aides d’État liées aux tests EST, aux animaux trouvés morts et aux déchets d’abattoirs, Journal officiel des Communautés européennes, 24.12.2002 C 324/2 Bizottság (2004a): Mentességi rendelet /Exemption Regulation/ EUR-LEX: Commission Regulation on the application of Articles 87 and 88 of the EC Treaty to State aid to small and medium-sized enterprises active in the production, processing and marketing of agricultural products − Official Journal of the European Communities, 1.2.2000 C28/4 (EU-Jogtár honlap, letöltés ideje: 2005.03.08.) http://europa.eu.int/eurlex/pri/en/oj/dat/2004/l_001/l_00120040103en00010016.pdf Bizottság (2004b): De Minimis Rendelet /De Minimis Regulation/ EUR-LEX: Commission Regulation (EC) No 1860/2004 of 6 October 2004 on the application of Articles 87 and 88 of the EC Treaty to de minimis aid in the agriculture and fisheries

36

-

-

-

-

-

sectors (EU-Jogtár honlap, letöltés ideje: 2005.03.01.) http://europa.eu.int/eurlex/lex/LexUriServ/site/en/oj/2004/l_325/l_32520041028en00040009.pdf Bizottság (Issues paper): „Enlargement and Agriculture: Successfully integrating the new Member States into the CAP, Issues paper” – 30.01.2002. (EU-Bizottság honlap, letöltés ideje: 2002) http://www.europa.eu.int/comm/enlargement/docs/financialpackage/sec200295_en.pdf Commission-web, DG-Competition: Conceptual and methodological remarks (EUBizottság honlap, letöltés ideje: 2005.02.25.) http://www.europa.eu.int/comm/competition/state_aid/scoreboard/conceptual_remarks.ht ml Commission-web: The 2003 Agricultural Year, Basic data – key agricultural statistics − http://www.europa.eu.int/comm/agriculture/agrista/2003/table_en/2012.pdf Commission-web: The 2003 Agricultural Year, Economic Data, Financial Aspects (EUBizottság honlap, letöltés ideje: 2005.03.02.) http://www.europa.eu.int/comm/agriculture/agrista/2003/table_en/en34.htm DELORME, Hélène (2004): konzultáció a CERI/FNSP (Centre d’Études et de Recherches Internationales/Fondation Nationale des Sciences Politiques) kutatási igazgatónıjével. Párizs 2004 június. DELORME, Hélène − BERRIET-SOLLIEC, Marielle − PERRAUD, Daniel (2004): Les politiques agricoles et rurales des régions dans l’Union européenne: une première comparaison, http://www.ceri-sciences-po.org/archive/sept04/arthd.pdf EK-Szerzıdés (The Treaty) EUR-LEX: Version consolidée du Traité instituant la Coummunauté européenne − Journal officiel n°C 325 du 24 décembre 2002 (EU-Jogtár honlap, letöltés ideje: 2005.03.05.) http://europa.eu.int/eurlex/fr/treaties/dat/C_2002325FR.003301.html Külügyminisztérium (KÜM-2003): EU-csatlakozás 2004: A tıke szabad áramlása – a magyar-EU csatlakozási szerzıdés 160 oldalas kivonata - (Külügyminisztérium honlap, letöltés ideje: 2003.11.02.) http://www.kum.hu/eu/eupdfkulugy.pdf LARTIGOLLE, Domonique (2004): konzultáció a francia agrárminisztérium Nemzetközi és Gazdasági Igazgatóságának EU-jogi Ügyeletek Osztályának vezetıjével. Párizs 2004 június LAUNAY, Olivier (2003): Aides d’Etat en droit communautaire − La notion d’affectation des échanges/incidence face au logement social − Rapport de stage, DESS Droit et Politique de l’Habitat, Faculté de droit, Orléans, Promotion 2002/2003 (letöltés ideje : 2005.02.22.) POLLINA, Lucien (2004): konzultáció a francia agrárminisztérium Pénzügyi Igazgatóságának Agrártámogatási Tanulmányi Osztályának vezetıjével. Párizs 2004 június Tanács (1999): Vidékfejlesztési rendelet /Rural Development Regulation/ EUR-LEX: Council Regulation (EC) No 1257/1999 of 17 May 1999 on support for rural development from the European Agricultural Guidance and Guarantee Fund (EAGGF) and amending and repealing certain Regulations (EU-Jogtár honlap, letöltés ideje: 2005.03.07.) http://europa.eu.int/eurlex/pri/en/oj/dat/1999/l_160/l_16019990626en00800102.pdf

37

2.sz.Melléklet: English summary Since the 1st May 2004, the Hungarian agriculture and its finance have got into radically different situation. Subsidisation by market measures and by direct income support of the producers has fallen out of the national ministry’s competence. That’s why the socalled State aids are gaining importance in the EU Member-States. These aids are now becoming the only tools of the national agricultural policy to help and to direct the producers.

State aid rules are based on three different perspectives. The rules have to be compatible with: -

general principles of EU competition policy (Articles 87, 88, 89. of the Treaty),

-

those of common agricultural and rural development policy (CAP I. & II. pillars),

-

the Community’s international obligations (WTO-URAA).

By the article 87 of the Treaty, any aid that distorts or threatens to distort competition as it affects trade between Member States shall be incompatible with the common market. Shall be compatible with the common market the aids: -

of social character,

-

granted in order to compensate for losses caused by natural disasters,

-

granted to some regions of Germany in order to compensate for the economic disadvantages caused by the former division of the country.

Also may be considered to be compatible aids: -

granted to regions hit by serious underemployment or abnormally low living standards,

-

promoting the development of certain economic activities and regions,

-

justified by important common European interests or by serious economic disturbance of a Member State,

38 -

granted to promote culture and heritage conservation etc.

The following milestones have marked the Community’s legislation of the last 5-6 years concerning State aids: -

Rural Development Regulation (RDR, Council Regulation 1257/1999)

-

Guidelines (from January 1st 2000 on)

-

Bloc Exemption Regulation (Commission Reg. 1/2004)

-

De Minimis Regulation (Commission Reg.1860/2004)

First was mentioned in the RDR of 1999 the need for a separate regulation in the field of agricultural State aids. The next step has been the framing of the so-called Guidelines – in force since the 1st January 2000 – that state precisely the types and the intensity of the aids that may be offered to producers. According to the Accession Treaty, Hungary – and the other new MS – were to declare their existing aids by the end of the 4th month after accession. Now, the Guidelines provide for the possibility to set up a new scheme at any time, as long as it suits the regulations of the Guidelines.

By the Guidelines are eligible for State aids: Rural development measures, like: -

Investment aid,

-

Environmental aid,

-

Aid to compensate for handicaps in LFAs,

-

Aid for setting up of young farmers,

-

Aid for early retirement,

-

Aid to increase product quality etc.

Other measures, like: -

Aid for producer groups,

39 -

Aid to compensate for disasters,

-

Aid for R&D,

-

Aid for promotion and marketing,

-

Aid to firms in difficulty,

-

Aid in the form of subsidies short-term loans,

-

Aid for employment etc.

Further requirements of compatibility are: -

Demonstrable viability of the beneficiary business,

-

The existence of incentive elements or some counterparts of the beneficiary,

-

Demonstrable real development of economic activities or that of the regions,

-

The existence of a feasibility study concerning the environmental impact of the project,

-

Commission’s authorisation.

As for the Bloc Exemption Regulation (BER), there has been such a regulation in force on EU-level since 1996, but agriculture and fishery were taken out of its effect. In the course of the time, however, there were too great a number of demands for the authorisation of a new aid scheme put on the desk of the Commission to be dealt with. And most of them were related to too small a sum of money. So finally, a decision was set to make a new regulation expressly for the sake of the above mentioned sectors.

The BER intends to get it easier to MS governments to help their small and medium sized farms by the way of State aids.29 Aid schemes responding to the BER-rules are dispensed from prior notification.

In order to facilitate the development of economic activities of the SMEs, BER helps farmers to have an easy access to State subsidies in the field of: 29

SME means less than 250 staffs and a turnover of less than € 40 Mn a year.

40 -

on-farm investment,

-

conservation of traditional landscapes and buildings,

-

relocation of farm buildings in the public,

-

setting up young producers,

-

early retirement,

-

producer groups,

-

insurance premiums,

-

land re-parcelling,

-

encouraging of quality production etc.

The BER does not apply to: -

aid for individual investment with eligible expenses over € 12,5 million or with an amount of aid over € 6 million,

-

aid to export-related activities,

-

aid contingent upon the use of domestic over imported products.

As for the brand-new De Minimis Regulation, it makes it possible to national governments to grant subsidies that are not compatible with the common market rules. With this regulation the Commission acknowledged that even in the agricultural and fishery sectors there may be subsidies with no or minimum effect on free trade. Maximum aid limits are: -

€ 3.000/farm/every consecutive 3 years

-

or 0.3% of GAP30/ every consecutive 3 years.

Incompatibles to the common market aid schemes are also possible and conceivable under local governments’ auspices. But these aids are not legal and can only be granted to producers if they are hidden from the eyes of the Commission in other aid schemes.

41

3.sz.Melléklet: Táblák 1.Tábla Nemzeti agrártámogatások alakulása 1998-2002 között az EU 15 tagországában (Mio. €) 1998 1999 2000 2001 2002 Ötéves átlag Belgium 211 276 374 374 400 327 Dánia 229 240 287 215 250 244 Németország 1.590 1.814 1.808 1.599 1.900 1.742 Görögország 217 203 212 253 270 231 Spanyolország 622 662 703 694 720 680 Franciaország 2.889 3.166 3.253 3.306 3.500 3.223 Írország 79 353 397 508 510 369 Olaszország 1.625 1.625 812 1.059 1.100 1.244 Luxemburg 32 34 35 35 35 34 Hollandia 860 1.143 1.118 908 1.000 1.006 Ausztria 997 919 902 869 900 917 Portugália 303 304 310 310 350 315 Finnország 1.522 1.341 1.347 1.465 1.500 1.435 Svédország 336 360 448 336 400 376 Egyesült Királyság 1.235 1.149 1.154 1.036 1.100 1.135 Összesen: 12.747 13.589 13.160 12.967 13.935 13.280 Forrás: Commission-web: The 2003 Agricultural Year, Economic Data, Financial Aspects (EU-Bizottság honlap) http://www.europa.eu.int/comm/agriculture/agrista/2003/table_en/en34.htm

2.Tábla A FEOGA-támogatások alakulása 1998-2002 között az EU 15 tagországában (Mio. €) 1998 1999 2000 2001 2002 Ötéves átlag Belgium 891 1.090 960 944 955 968 Dánia 1.181 1.303 1.305 1.117 1.224 1.226 Németország 6.392 6.618 5.952 6.566 7.332 6.572 Görögország 2.931 2.892 2.640 2.986 3.046 2.899 Spanyolország 6.082 6.222 5.482 7.493 6.766 6.409 Franciaország 9.607 10.206 9.076 9.408 9.893 9.638 Írország 1.744 1.802 1.714 1.642 1.745 1.729 Olaszország 4.882 6.007 5.415 5.752 6.159 5.643 Luxemburg 29 34 21 30 37 30 Hollandia 1.381 1.361 1.399 1.170 1.146 1.291 Ausztria 971 1.027 1.026 1.073 1.107 1.040 Portugália 1.081 813 1.057 1.249 1.107 1.061 Finnország 675 735 744 849 875 775 Svédország 831 815 814 802 839 820 Egyesült Királyság 4.389 4.154 4.116 4.466 3.725 4.170 Összesen: 43.067 45.079 41.721 45.547 45.956 44.274 Forrás: Commission-web: The 2003 Agricultural Year, Economic Data, Financial Aspects (EU-Bizottság honlap) http://www.europa.eu.int/comm/agriculture/agrista/2003/table_en/en34.htm + saját számítások 30

Gross agricultural product.

42

3.Tábla A nemzeti támogatások a FEOGA-kifizetések százalékában az EU 15 tagországában az 1998-2002 közötti ötéves idıszak átlagában (EU-15 = 30,0%) Átlagnál jóval nagyobb

Finnország Luxemburg Ausztria Hollandia

Átlagnál nagyobb

185,0% Svédország 113,2% Belgium 88,1% Franciaország 77,9%

Átlagnál kisebb

45,8% Portugália 33,8% Egyesült Kir. 33,4% Németország Olaszország Írország Dánia

Átlagnál jóval kisebb

29,7% Spanyolo. 27,2% Görögo. 26,5% 22,0% 21,4% 19,9%

10,6% 8,0%

Forrás: Commission-web: The 2003 Agricultural Year, Economic Data, Financial Aspects (EU-Bizottság honlap) http://www.europa.eu.int/comm/agriculture/agrista/2003/table_en/en34.htm + saját számítások

4.Tábla Magyar agrártermelık FEOGA Garancia Alapból való támogatottságának alakulása az átmeneti idıszakban (az EU-15-ben. DP/FEOGA-Garancia-piaci és jöv. támogatások = 0,75) DP EU forrásból DP nemzeti forrásból Σ DP Σ EU-támogatás Σ támogatottság

2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 25 30 35 40 50 60 70 80 90 100 30 30 30 30 30 30 30 20 10 0 55 60 65 70 80 90 100 100 100 100 43,75 47,5 51,25 55 62,5 70 77,5 85 92,5 100 66,25 70 73,75 77,5 85 92,5 100 100 100 100

Forrás: KÜM 2003 + saját számítások DP = közvetlen kifizetés, Σ EU-támogatás = amennyibe az EU közös költségvetésének kerülünk a teljes jogú tagsághoz képest (75*DPEU+25), Σ támogatottság = amennyit a magyar termelık kapnak a teljes jogú tagsághoz képest (75*ΣDP+25).

43

5.Tábla Az EU-tagországok 3 éves de minimis határértékei a mezıgazdasági és a halászati szektorban Mezıgazdasági de minimis limit Agrárkibocsátás Halászati de minimis limit (millió €) 2002-ben (millió €) (ezer €) Belgium 22,08 7.056 Belgium 1.369 Dánia 27,29 8.348 Dánia 6.341 Németország 133,47 41.454 Németország 7.287 Görögország 34,97 12.189 Görögország 2.036 Spanyolország 106,76 37.335 Spanyolország 15.272 Franciaország 195,22 64.813 Franciaország 11.073 Írország 17,64 5.746 Írország 1.944 Olaszország 130,16 43.639 Olaszország 9.413 Luxemburg 0,79 256 Luxemburg 0 Hollandia 62,23 20.114 Hollandia 3.548 Ausztria 17,25 5.704 Ausztria 114 Portugália 17,83 6.258 Portugália 2.703 Finnország 11,93 4.288 Finnország 460 Svédország 13,69 4.710 Svédország 1.558 Egyesült Királyság 72,36 24.465 Egyesült Királyság 12.652 Csehország 9,70 3.283 Csehország 169 Észtország 1,27 475 Észtország 407 Ciprus 1,87 Ciprus 123 Litvánia 1,69 587 Litvánia 510 Lettország 3,54 1.067 Lettország 906 Magyarország 16,98 6.077 Magyarország 144 Málta 0,47 146 Málta 21 Lengyelország 44,90 13.241 Lengyelország 1.652 Szlovénia 3,02 1.062 Szlovénia 22 Szlovákia 4,57 1.677 Szlovákia 86 951,66 Összesen: 313.990 Összesen: 79.813 Forrás: Bizottság (2004b): De Minimis Rendelet, + Commission-web: The 2003 Agricultural Year, Basic data – key agricultural statistics − http://www.europa.eu.int/comm/agriculture/agrista/2003/table_en/2012.pdf

44

4.sz.Melléklet: Ábrák 1. Ábra. Az EU agrártermelıinek támogatottsága 1998-2002 között FEOGA (42-46 Md €) NEMZETI TÁMOGATÁS (13-14 Md €)

Piaci intervenció, exportszubvenció, DP

Kofinanszírozott vidékfejlesztés

A sávozott rész: -

DP = direct payment = közvetlen kifizetés

CAP I. pillér (néhány piaci rendtartásban) CAP II. pillér (nem kofinanszírozott vidékfejlesztés) egyéb (az új EU-tagokban: a DP max. 30%-a)

45

2.Ábra A vidékfejlesztési programok finanszírozása Magyarországon

FEOGA-Garancia Alap (n+2 évre elosztva)

FEOGA-Orientációs Alap

Az 1.sz. strukturális célterületeken kívül (ha majd lesz ilyen „fejlett” régiónk) I. Az 1992-es reformmal bevezetett "kísérı intézkedések" - Korkedvezményes nyugdíj, - Hátrányos helyzető területek, - Agrár-környezetvédelem,1 - Mg.-i területek erdısítése. I/a A 2003-as reformmal bevezetendı új "kísérı intézkedések": - Élelmiszerminıség javítása - Új EU-standardek adaptációja (a környezetvédelem, az élelmiszerbiztonság, az állatvédelem és a farm-audit terén) - Állatjóléti intézkedések II. Félig önellátó gazdaságok támogatása2 III. SAPARD-ból átvett programok2: - TÉSZ3-ek felállítása, - Technikai segítségnyújtás.

Csak az 1.sz. strukturális célterületeken

I. Versenyképes alapanyag-termelés megalapozása: - Beruházás a farmokon, - Fiatal (<40 év) gazdálkodók pályakezdése, - Szakmai tovább- és átképzés, - Erdıgazdálkodás korszerősítése, - Halászat modernizálása. II. Az élelmiszer-feldolgozás és –értékesítés (marketing) fejlesztése III. Vidéki térségek fejlesztése: - Vidéki jövedelemszerzési lehetıségek bıvítése, - Mezıgazdasághoz kötıdı infrastruktúra fejlesztése, - Alapvetı szolgáltatások a vidéki vállalkozók és lakosság számára, - Falufejlesztés és – felújítás, - Közösségi kezdeményezéső programok (Leader+)

1 = Az egyetlen olyan elem, amelyet a nemzeti vidékfejlesztési programnak kötelezıen tartalmaznia kell. 2 = Csak az új tagországokban. 3 = Termelıi értékesítı szervezetek Forrás: Bizottság Issues paper, Somogyi 2003, EU-honlap

46

3.Ábra A nemzeti (állami, közösségi) támogatásokkal kapcsolatos információk útja Hivatalok (terméktanácsok, kifizetı-ügynökségek)

Regionális Tanácsok

Megyei Tanácsok

Prefektus (régió)

Agrárminisztérium

Prefektus (megye)

Egyéb minisztériumok

SGCI1

Franciaország brüsszeli képviselıje

Bizottság

1 = Secrétariat général du comité interministériel pour les questions de coopération économique européenne (az európai gazdasági együttmőködés kérdéseinek megvitatására felállított minisztériumközi bizottság fıtitkársága) Forrás: Lartigolle (2004)

4.Ábra

KAP-II.

Kompatibilis támogatások

KAP-I.

EU-támogatások

Nem kompatibilis támogatások

Önkormányzatok

De minimis

Nemzeti támogatások

Mentességi Rendelet

Irányelvek

47