NEMZETKÖZI ÉLET A nemzeti—nemzetközi reláció a jelenkori világban A T á r s a d a l m i é s Politikai T u d o m á n y o k A k a d é m i á j a , v a l a m i n t a P o l i t i k a i T u d o m á n y o k é s a N e m z e t i K é r d é s T a n u l m á n y i I n t é z e t e n e m r é g szimpoziont r e n d e zett a n e m z e t i és a n e m z e t k ö z i d i a l e k t i k á j á r ó l . Az e s z m e c s e r é b e n — a m e l y r ő l a Lupta de clasă ez évi 3. s z á m a t u d ó s í t — C o n s t a n t i n Vlad, a Politikai T u d o m á n y o k és a N e m z e t i K é r d é s T a n u l m á n y i I n t é z e t é n e k igazgatója, M a r i n N e d e l e a , C ă l i n Vâlsan, E l e n a Florea, George Moca, V a l t e r R o m a n , a P o l i t i k a i K i a d ó igazgatója, D u m i t r u Mazilu, a Politikai T u d o m á n y o k és a N e m z e t i K é r d é s T a n u l m á n y i I n t é z e t é n e k aligazgatója és m á s o k v e t t e k részt. A felszólalások a l á b b i t a r t a l m i i s m e r tetése az eszmecsere t é m á j á t elsődlegesen a világpolitika, a n e m z e t k ö z i é l e t k o o r d i n á t a - r e n d s z e r é b e n taglalja, n e m z e t k ö z i jogi és f ő k é n t politológiai s z e m p o n t b ó l .
A n e m z e t i és a nemzetközi politológiai fontossága j e g y é b e n a h a n g s ú l y a n e m z e t i és az i n t e r n a c i o n a l i s t a m e g h a t á r o z o t t s á g o k és k ö t e l e z e t t s é g e k ö s s z h a n g j á n a k k i d o m b o r í t á s á r a tevődött. Az átfogó, az á l t a l á n o s , u g y a n a k k o r a p a r t i k u l á r i s j e g y e k e t e l e m z ő felszó l a l á s o k b a n t e r m é s z e t s z e r ű e n m e r ü l t fel v e z é r m o t í v u m k é n t a m u n k á s o s z t á l y n e m zeti és n e m z e t k ö z i k ö t e l e z e t t s é g e i n e k egysége, a n n a k m e g á l l a p í t á s á v a l , h o g y a m u n k á s o s z t á l y m o z g a l m a k i t e r j e d é s é b e n , j e l l e g é b e n és a l a p v e t ő c é l j a i b a n i n t e r n a cionalista. F o n t o s e l e m e k — p é l d á u l a f o r r a d a l o m ú t j á n f e l s z á m o l a n d ó , e l a v u l t t á r s a d a l m i r e n d s z e r e k közös v o n á s a i — h a t á r o z z á k m e g m i n d a z t , a m i a f o r r a d a l m i m o z g a l o m b a n közös és ismétlődő. A m u n k á s m o z g a l o m n e m z e t k ö z i jellemzője a legszorosabb k a p c s o l a t b a n áll a nemzeti j e l l e m z ő k k e l , u g y a n i s a z á l t a l á n o s , a közös is a p a r t i k u l á r i s b a n , a s a j á t o s konkrétságának változatos formáiban nyilvánul meg; a változatokban ismétlődik a közös lényeg. Az i s m é t l ő d é s e k s o r á n m é g s e m lesznek e g y m á s s a l a z o n o s a k a v a riánsok. V a l a m e l y o r s z á g f o r r a d a l m i e r ő i n e k , m u n k á s o s z t á l y á n a k , élcsapatának történelmi f e l a d a t a : a szocializmus g y ő z e l m é n e k biztosítása s a j á t h a z á j á b a n ; e fel a d a t teljesítésével t e r e m t ő d n e k m e g a z t á n a z igaz hazafiság és a szocialista i n t e r n a c i o n a l i z m u s egységének objektív feltételei. A f o r r a d a l m i m o z g a l o m b a n n e m zeti jellegű az a r r a i r á n y u l ó t ö r e k v é s , h o g y a f o r r a d a l o m b a n és a szocialista épí t é s b e n h a t é k o n n y á v á l j a n a k a sajátosságok, a m e l y e k s a j á t o s s á g u k b a n n e m á l l í t h a t ó k s z e m b e a m u n k á s o s z t á l y n e m z e t k ö z i f e l a d a t a i v a l . S e m m i közük a n e m z e t i s z ű k k e b l ű s é g h e z , a n a c i o n a l i z m u s h o z , a m e l y n e k jegyei f é l r e i s m e r h e t e t l e n e k : m á s
nemzet vagy a nemzetiségek jogainak e l nem ismerése, a nemzeti egyenlőtlenség politikájának gyakorlata, mások üldözése, más népek feletti uralomra törekvés. Mivel a kommunista és munkáspártok e g y m á s közötti kapcsolatainak az i n ternacionalizmus, a szuverenitás és a függetlenség, a jogegyenlőség, a belügyekbe való bármely beavatkozás elutasításának alapelveire kell épülniük (egymástól el választhatatlan princípiumok ezek!), lényegében n e m csorbítja v a l a m e l y párt füg getlenségét az a tény, hogy nemcsak saját népének, hanem a nemzetközi m u n k á s osztálynak is felelősséggel tartozik politikájáért, amelyet az illető párt hivatott kidolgozni.
Hosszú volna felsorolni mindazokat a z okokat, amelyek a fenti kérdések elő térbe jutásához vezettek, mégpedig nemcsak a nemzetközi kommunista mozgal m o n belül, s egyidejűleg a marxizmus örvendetesen árnyalódó gondolatvilágában, hanem sokkal tágabb szférákban is, mondhatni: világviszonylatban. N y i l v á n n e m kis mértékben járult hozzá a nemzeti—nemzetközi problémakör időszerűségéhez a jelenkor nemzetközi életének egyik fő társadalmi-politikai jel legzetessége: a független nemzeti és állami lét szembetűnő fontossága. A nemzeti—nemzetközi reláció új időszerűségének objektív körülményeit az szolgáltatja, h o g y — nemzetközi politikai, diplomáciai és más természetű — küz delem folyik az államok, a nemzetek közötti viszonyok új alapokra helyezéséért. A politikailag-társadalmilag megváltozott, a tudományos-műszaki forradalomban új erőre kapó világban a világpolitika entitásai (a nemzetek, a nemzeti államok) nagyon is különböző fejlettségi fokokról indulva keresik új helyüket a nagy ese m é n y e k sodrában. N e m k e v é s b é fontosak a kérdést időszerűsítő szubjektív körülmények. Közü lük elsőként azok a politikai, világnézeti, elméleti útkeresések említhetők, amelyek a nemzeti e l e m rendkívül erőteljes érvényesülése idején az államok és a nemzetek függetlensége és egyenlősége követelményét igyekeznek egyeztetni az elsődlegesen gazdasági természetű integrálódások előmozdítását szolgáló irányzatokkal. Mind az útkeresések, m i n d az integrálódási irányzatok világviszonylatban m e g figyelhetők. A nemzeti—nemzetközi viszonyának kérdésköre ezek szerint n e m szű kíthető le a szocialista építésen belül ható általános—partikuláris viszony kérdés körére, de m é g a szocialista világrendszer és v a l a m e l y szocialista állam korrelációjára sem. A kérdés az összes államok és az államok világközössége viszonylatában i d ő szerű; így hát a nemzeti—nemzetközi relációnak a szocialista táboron belüli érté kelésekor, a kérdések alaposabb érthetőségéért, helyénvaló a világösszefüggéseket is szem előtt tartani; n e m lehet megfeledkezni a tőkésrendszer köréről, a „harmadik világ" országairól, és n e m hagyhatók figyelmen kívül a z antiimperialista mozgalmak fejlődésének következményei. * A nemzeti—nemzetközi viszonyának dialektikája aszerint jelentkezik m á s - m á s formákban, hogy m i l y e n viszonylatokban vizsgáljuk. A szocialista államok között elsősorban az egyes entitások nemzeti és állami érdekei s a szocialista világrendszer általános érdekei viszonylatának problémája ként fogható fel. A nemzeti—nemzetközi korreláció a szocialista építésben, a szocia lista világrendszer viszonylataiban főként a nemzeti sajátosságok jegyében jelcnt-
kezik. Minthogy a szocializmus feltételei közepette a nemzeti elem a társadalmi fejlődés tényezőjeként megőrzi pozitív tartalmát, mellőzése kizárja a tudományosan megalapozott társadalompolitika érvényesítésének lehetőségét. A feltételek országonként és koronként változók. Országonként különbözik a változások üteme is, a szocialista építés szakaszai n e m azonos ritmus szerint k ö vetik egymást. Maga a szocialista építés történelmileg új jellegű; újszerűsége a marxizmus országonként érvényesülő eredeti alkotó alkalmazásában is m e g n y i l v á nul. Az újszerűség elemének jelentősége arra enged következtetni, hogy a nemzeti sajátosság problémája n e m redukálható a múltból örökölt sajátosságokra. Az új, a szocialista tartalmat átitató nemzeti sajátságok egyben a z új rendszer építése törvényszerűségeinek és általános követelményeinek konkrét megnyilvánulási formái is. * A nemzeti jelleg nemzeti értékek és érdekek kifejezője. Akárcsak az osztály érdekek, a szocialista nemzet és a szocialista állam nemzeti érdekei is objektíve meghatározottak. A szocialista nemzet érdekei objektív meghatározottságukban n e m kerülnek ellentmondásba a munkásosztály érdekeivel, a szocializmus objektív n e m zetközi érdekei szerves egységet alkotnak minden egyes szocialista ország esetében, s a szocialista országok egysége megköveteli a nemzeti érdekek tiszteletben tartását. A n e m z e t i — n e m z e t k ö z i dialektikus korrelációját n e m való egyszerűsítő politikai aritmetikával az egész és a rész viszonyának képletére visszavezetni. A szimplifikálások ugyanis logikai hibákra vezethetnek, amelyek szerint a rész — úgy mond — alárendelendő az egésznek, vagyis a nemzeti érdek az általános érdekeknek. A szimpozion során szó esett a szakirodalom azon — egyöntetűnek m o n dott — felismeréséről, a m e l y szerint a n e m z e t b e szerveződött társadalmakban a nemzeti és a nemzetközi egysége az általános é s a partikuláris viszonya sajátos formájának kifejezése. Még ez s e m jelenti azt, hogy az általános és a sajátos v i szonya azonos volna az egész é s a rész relációjával. Az általános—sajátos viszony laton belül tehát az egyszerűsítés hátrányai nélkül mutathatók ki további össze függések: a nemzetközi a társadalmi élet általános jellemzőit jelenti, mindazt, ami a nemzetté szerveződött társadalmakban szükségképpen ismétlődő és közös; v i szont a nemzeti a nemzetközinek konkrét megnyilvánulási módja, a nemzetközi létezésének módja minden egyes n é p történelmi fejlődésének megfelelően. Ebben a z értelemben került sor aztán két további kategória — a hazafiság és a szocia lista internacionalizmus — egységének megkülönböztetésére: a nemzeti é s a n e m zetközi a társadalmi fejlődés objektív folyamatának kategóriái, a hazafiság és az internacionalizmus pedig szubjektív kategóriák a kommunista pártok és a szocia lista államok politikájának és ideológiájának alapelveiként. E politikai kategóriák a nemzeti és a nemzetközi objektív dialektikus egységének kifejezői a szubjektív tényezők síkján. * Szóba került az is, hogy a nemzeti, illetve a nemzetközi kategóriájával k a p csolatban néha fogalomzavart okoz a nemzeti kérdés „nemzeti probléma"-ként való emlegetése. Ezzel kapcsolatban elemezték a nemzet társadalmi szerepét és távlatait. A nemzet jövőjéről szóló fejtegetések ismételten állást foglaltak azok ellen, akik a
nemzetet elavuló kategóriának minősítik, mintegy igazolásaként a nemzetfölöttiségre v a l ó átmenet szükségszerűségének. Ugyanakkor a nemzet távlatainak han goztatásakor felmerült a nemzet etnikai jegyének fontossága. Az elhangzottak értel mében a nemzet n e m csupán társadalmi-politikai, társadalmi-gazdasági, társa dalmi-művelődési és szellemi, h a n e m egyben társadalmi-etnikai kategória is. Ezek szerint a n e m z e t — etnikum is lévén — addig marad fenn, amíg az etnikum.
* "Valamely szocialista ország jól felfogott és helyesen megfogalmazott nemzeti érdekei és a szocialista világrendszer érdekei között n e m alakulhat ki objektív ellentmondás. Ebből azonban n e m következik, hogy a különböző szocialista orszá gok nemzeti érdekei automatikusan, mindenkor és m i n d e n vonatkozásban, a tár sadalmi érdekek minden szintjén azonosak. A nemzetközi jog azon területek egyike, amelyeken a nemzeti é s a nemzet közi dialektikus viszonya érvényesül. A nemzetközi jogban pontosan körülírtak a m i n d e n állam vonatkozásában egyformán érvényes alapelvek és szabályok. A nemzetközi jog alapelvei az államközi viszonyokat szabályozó legfontosabb etikai normák összegezéseiként is felfoghatók. Ezért a szocialista jogelmélet legfontosabb törekvései közé sorolható a nemzetközi jog és a szocialista internacionalizmus alapelveinek egyeztetése. A szocialista országok viszonyaiban máris érvényesek a jelenkori nemzetközi jog azon alapelvei, amelyek alól nincs kivétel. E jogok középpontjában a nemzeti szuverenitás áll, m i n d e n n é p a m a joga, hogy m a g a döntsön sorsa felől. A szocia lizmus, a szocialista államok történelmi küldetése, hogy biztosítsák ezen alap elvek — diszkrimináció nélküli — érvényesítését, e g y m á s közötti kapcsolataikban csakúgy, mint a nemzetközi élet minden viszonylatában. A teljes egyenlőség a n nak kifejezése, h o g y m i n d e n szocialista állam szuverén é s független entitás mind a többi szocialista államhoz fűződő kapcsolataiban, m i n d a legszélesebb körű nemzetközi közösségben. A nemzeti—nemzetközi viszony dialektikája n e m egyeztethető össze a z ún. „külügyi jog" elsődlegességének a tézisével. Szuverén és demokratikus állami rendszerben a n é p nemzeti életét tükröző belpolitikai viszonyok döntő módon befolyásolják a z illető állam külpolitikai kapcsolatait; n e m a külpolitikai kapcso latok alakulása határozza m e g a belpolitikai relációkat, hanem fordítva. A „kül ügyi jog" elsődlegessége korlátozhatná a nemzetek szabadságát, gátolhatná őket nemzeti és nemzetközi jogaik érvényesítésében. A nemzetközi élet fejlődése során létrejövő szerződések, egyezmények nyilván kötelező erejűek, de csak ha a szer ződő felek szabad akaratát tükrözik. A szuverenitás alapelvének mellőzése lehe tetlenné teszi a népek nemzeti é s nemzetközi érdekeinek az egyeztetését.
* A nemzetek, a nemzeti államok aktív nemzetközi szerepének hangoztatásá val párhuzamosan a világpolitikai és a nemzetközi jogi irodalom rendszerint hang súlyozza a kis és közepes nagyságrendű államok jelentőségét. A kis és közepes nagyságrendű államok nemzetközi jelentősége nem mutatkozhatna m e g a nemzetek világpolitikai tényezőkként v a l ó érvényesülése nélkül. Ezen államok történeti tapasztalatai és jelenlegi szükségletei életbevágóan fontossá teszik számukra a nemzetközi jog maradéktalan érvényesítésének követe lését. Majdnem m i n d e n kis és közepes nagyságrendű állam csak keserves harcok
árán szabadulhatott fel a hosszas idegen uralom alól, nyerhette el szuverenitását és függetlenségét; népeik ezért is tartják oly fontosnak nehezen kivívott jogaik megőrzését. Ezen államok döntő többsége csak mostanában építheti ki az iparosí tás, a tudomány vívmányait hasznosító korszerű nemzetgazdaságát, és e törekvé sük útjából el kell hárítaniuk m i n d e n diszkriminációt, a nemzetközi együttműkö dés minden korlátozását. A kis é s közepes nagyságrendű államok aktív szerepének hangoztatása természetesen n e m jelenti a nagy államok fontosságának megkérdő jelezését és az országok társadalmi rendszerei között fennálló különbségek jelentő ségének mellőzését.
* A nemzetközi szerződések é s a nemzetközi szervezetek problémaköre is a nemzeti—nemzetközi relációk ismeretében válik érthetőbbé. A nemzetközi együttműködés alapelveinek megfelelően m i n d e n egyes szocia lista ország szuverén diplomáciai tevékenységet is kifejt, m a g a határozza m e g , hogy milyen természetű nemzetközi kapcsolatokat építsen ki, m i l y e n szerződéseket kössön, m i l y e n domíniumokban és m i l y e n mértékben v e g y e n részt v a l a m e l y n e m zetközi szervezetben. A demokrácia—szuverenitás egysége a nemzetközi szerveze tekben v a l ó részvétel tekintetében fontos elem, ugyanis a nemzetközi szervezetek időnként az államok szuverenitásának korlátozása felé tendálnak, arra törekedvén, hogy a népeket megfosszák a saját érdekeinek megfelelő rendezések lehetőségétől. Ezzel összefüggésben figyelemre méltó v é l e m é n y e k hangzottak el a szerző dések, egyezmények értelmezésének mikéntjéről. Bizonyos k é t - v a g y többoldalú, de — m e r t n e m m i n d e n szocialista országra kiterjedő — körülhatárolt jellegű szerződések princípiumai n e m alapelv-jellegűek, hanem inkább csak kiindulópont nak, a szocialista országok együttműködési normái kialakulási folyamata szaka szának tekinthetők. Ezzel összefüggésben is hasznosnak tűnik az általános nemzet közi jog analógiája. A nemzetközi jogban alapelvek rangjára csak azok a szabá lyok emelkednek, a m e l y e k e t a v i l á g m i n d e n állama elismer. Hasonlóképpen a szocialista államok közötti viszonyok princípiumai csakis azok lehetnek, amelyek az összes szocialista államok kifejezett egyetértésére épülnek. Több állam egyet értése bizonyos megfogalmazások tekintetében n e m minden esetben jelenti azt is, hogy az illető államok azonosan értelmezik a szóban forgó elveket; a consensusnak ki kell terjednie az alapelvek jogi tartalma elemeinek a meghatározására is.
A nemzeti és a nemzetközi alapvető fontosságú fogalmainak időszerű polito lógiai jellegét messzemenően alátámasztják a szocialista Románia külpolitiká jának állandói; Románia — a függetlenség é s a nemzeti szuverenitás, a jog egyenlőség, a kölcsönös segítség, a szocialista internacionalizmus princípiumai alap ján — külpolitikájának középpontjába helyezi barátságát és tartós szövetségét a szocialista államokkal, széleskörűen továbbfejleszti sokoldalú együttműködését minden szocialista országgal, a K G S T tevékenységében részt vevő és minden m á s szocialista országgal; a Varsói Szerződésnek m a g a i s tagja lévén, katonai síkon tökéletesíti együttműködési relációit a Szerződés tagállamaival, s bővíti együtt működését m i n d e n szocialista ország hadseregével, készen arra, hogy hozzájáruljon a szocializmus é s a béke érdekeinek megvédéséhez bármely imperialista agreszszorral szemben.
Rövid tartalmi ismertetésünkben n e m térhettünk ki a tudományos fórumon lezajlott véleménycsere m i n d e n mozzanatára. Beszámolónkkal — n é h á n y alapvető fogalom tisztázási kísérleteiről tájékoztatva — a publicisztikában oly gyakran érintett kérdések újraelemzésének tényét, fontosabb vetületeit igyekeztünk érzé keltetni. Farkas László
FOGALMAK ÉS NEMZETKÖZI
KAPCSOLATOK
Az agresszió Bonyolult kapcsolatrendszer a nemzetközi élet. Az államok, nemzetek közötti viszonyok sokfélék: politikai, gazdasági, kulturális és más természetűek. E viszony féleségek mindegyike megköveteli a kölcsönös kommunikációt, az információ-át adást é s -felvételt. A világméretű kontaktusok csak akkor lehetnek célszerűek, ha az információcsere kielégíti a következő alapkövetelményt: a kibocsátó rendszer ugyanazt érti a z információn, m i n t a receptor. Az információs kapcsolatok megte remtésének fő eszköze a fogalom. Íme, ezzel az egyszerű levezetéssel megterem tettük az áttételeket a két, egyébként első pillantásra nagyon távol állónak tűnő tényező — a fogalmak és a nemzetközi kapcsolatok — között. * A nemzetközi szintű érintkezésben a fontos fogalmak szerepe n e m merül ki abban, hogy a gondolat- és szándékközvetítés legfontosabb eszközei. Az állam közi politikai viszonyokban sajátos fogalmak közvetítenek, olyanok, amelyek m a gukat e kapcsolatokat tükrözik. A viszony é s viszonyreflektálás egymásra tevődik: a nemzetközi relációk különböző oldalait kifejező fogalmak segítségével építik ki ezeket a viszonyokat. Mindez fokozott mértékben kiemeli az ilyen fogalmak kidolgozásának és pon tos használatának fontosságát. Az építő jellegű érintkezés kialakításához n e m ele gendő az univalencia, kevés az, ha mindkét fél ugyanazt érti egyik vagy másik, szóban kifejezett fogalmon. Ez csak formai elem, szükséges előfeltétele a kölcsönös m e g - é s egyetértésnek. A lényeg ezen túlmenően tartalmi: az azonos értelemben használt fogalmaknak adekvátan kell tükrözniük a nemzetközi élet jelenségeit. Ez a biztosíték arra, h o g y az egyetértés egyben pozitív állásfoglalás is legyen. Közismert, m i l y e n n a g y jelentőségű volt annak idején a fasizmus pontos fo galmi definiálása. N e m kétséges, hogy akik a fasizmuson „a finánctőke legreakciósabb, lesovinisztább, legagresszívebb csoportjainak nyílt terrorista diktatúráját" értették, nemcsak egyszerűen azonos értelmet tulajdonítottak egy fogalomnak, ha n e m e g y társadalmi jelenség lényegét is felfogták, fogalomba sűrítették; s az egy más közötti kapcsolataikban állásfoglalás nyilvánult m e g ezzel az emberellenes politikai irányzattal szemben.
Az össztársadalmi viszonyokat tükröző és ugyanakkor közvetítő fogalmak v a lósághű meghatározása bonyolult feladat, n e m egyszerű logikai m ű v e l e t (kevés hozzá a definíció logikai szabályainak ismerete): szociológiai, filozófiai vizsgáló dást is megkövetel. Könnyű megállapítani, hogy a fogalmakat a fogalom körébe tartozó e l e m e k lényeges é s általános jegyeinek megjelölésével lehet meghatározni; annál nehezebb a nemzetközi életből kihámozni ezeket a lényeges és általános v o násokat annak érdekében, hogy a tudományosság igényének s ugyanakkor az a l kalmazhatóság elvének, a gyakorlati-operatív szükségleteknek is megfeleljenek a definiált kategóriák. Villantsunk fel n é h á n y ilyen politikai, szociológiai, filozófiai, logikai problé mát egyetlen, főként a nemzetközi szférákban szereplő közhasznú fogalommal, az agresszióval kapcsolatban, jelezve, hogy a filozofikum a világpolitikát is áthatja. * Az agresszió fogalmának meghatározása m i n t égető szükségszerűség a z e m beriség által addig ismert legszélesebb körű agresszív akciók — az első világhá ború — után merült fel. Ezt követelte a nemzetközi k ö z v é l e m é n y s n e m k e v é s b é a háborút megelőzni hivatott biztonsági rendszer kiépítése. A N a g y Októberi Szo cialista Forradalom 1917. november 8-i Békedekrétuma a hódító háborúkat m á r az emberiség ellen elkövethető legsúlyosabb bűnnek minősítette. A Népszövetség alapokmánya azonban n e m tartalmazott semmiféle pontos utalást az agresszió fogalmára; az első kísérletet a fogalmi tisztázásra az 1924. októberi genfi protokoll jelentette. A protokollban körvonalazott agresszor-fogalom azonban m é g igen h i á nyos volt, a körülírás arra épült, hogy agresszornak minősített m i n d e n olyan ál lamot, amely visszautasítja a döntőbírósági ítéletet v a g y v a l a m e l y viszály békés rendezését. Az ilyen fogalommegközelítés magában rejtette a circulus vitiosus le hetőségét, ugyanis az agresszió elkövetésének megítélését v é g s ő fokon a Népszö vetségre bízta, a m e l y Viszont arra lett volna hivatott, hogy a döntőbíró szerepét betöltse, holott m a g a e szervezet n e m fogalmazott m e g egy egyetemes érvényű „használható" agresszió-fogalmat, valójában tehát pontos meghatározás helyett el odázták a kérdést: hadd döntsön m i n d e n esetben a világszervezet, agresszió tör tént-e v a g y sem. Az 1925-ös locarnói szerződés sem tisztázta a kérdést, sőt agyonbonyolította, hiszen a döntést továbbra i s a Népszövetségre hárította, viszont megkülönböztette az egyszerű agressziót a nyilvánvaló agressziótól. Ez a mozzanat arra hívja fel a figyelmet, hogy az egységes tartalmú fogalmak belső tagolása s e m m i n d i g járul hozzá a teljesebb definícióhoz, sőt n é h a azzal a veszéllyel jár, h o g y az ilyen e l határolás révén a fogalom tartalmából „kilopnak" elemeket (az egyszerű agreszszió — ú g y m o n d — talán n e m is olyan „nagyon" agresszió). Az 1928-as — m é g érvényben levő — párizsi Briand—Kellogg-paktum, bár tiltja az agressziót (pontosabban: a háborúhoz való folyamodást a nemzetközi konf liktusok megoldásában, a nemzeti politikák megvalósításában), fogalmi szempont ból n e m hozott megoldást, s így az agresszió meghatározása a harmincas évek elején a leszerelési világértekezlet feladatává vált. Hosszas tanácskozás után 1933. február 6-án terjesztette elő a szovjet küldöttség az agresszió fogalmának m e g h a tározására vonatkozó javaslatát. Érdemes megjegyezni, hogy ezt az agresszió m i benlétének eldöntésére irányuló tervezetet egy héttel Hitler hatalomra jutása után kezdték el vitatni, ami jellemző volt a kérdés időszerűségére. Az M. M. Litvinov előterjesztette meghatározásjavaslatot elsőnek Nicolae Titulescu támogatta. A román diplomata így írt az eseményről: „Genfben vagyunk.
a z o k n a k a s z ü r k e r e g g e l e k n e k egyikén, a m e l y e k e n n e k a v á r o s n a k az ú g y n e v e z e t t t a v a s z á t jellemzik. Egyszercsak feláll Litvinov, é s j a v a s o l j a az agresszor m e g h a t á rozását, a m e l y — b á r m i t m o n d j a n a k is a z ellenfelek — a m a i n a p i g létező leg j o b b definíció. N e m t u d o k teniszezni, de ú g y é r e z t e m , t e n i s z l a b d a p a t t a n t politi kusi t e n i s z ü t ő m r e . A z o n n a l v i s s z a ü t ö t t e m a l a b d á t , s az á l t a l á n o s csodálkozás k ö z e p e t t e — hiszen L i t v i n o v és én a d d i g e n g e s z t e l h e t e t l e n ellenfelek v o l t u n k — ezt m o n d t a m : R o m á n i a elfogadja a z agresszió m e g h a t á r o z á s á t ú g y , a h o g y a n azt L i t v i nov ú r j a v a s o l j a " (Nicolae T i t u l e s c u : Discursuri. 1967. 393.). S v a l ó b a n e r r ő l volt szó: T i t u l e s c u a z o n n a l f e l i s m e r t e a k a p c s o l a t t e r e m t é s lehetőségét, s e z feltétlenül pozitív állásfoglalás volt. Titulescu n e m e n g e d h e t t e k ö z ö m b ö s e n elszállni a feléje r ö p í t e t t „ t e n i s z l a b d á t " a z é r t sem, m e r t a szovjet j a v a s l a t b a n egyes saját, e l ő b b m á r m e g f o g a l m a z o t t g o n d o l a t a i t is f ö l i s m e r h e t t e . O l y a n o k a t , a m e l y e k az agresszió fogalmi l é n y e g é t é r i n t i k . Titulescu m é g a B r i a n d — K e l l o g g - p a k t u m k a p c s á n kifej t e t t e , h o g y a z agressziót n e m s z a b a d a z o n o s í t a n i a h á b o r ú m e g i n d í t á s á v a l , a fegy v e r e s t á m a d á s u g y a n i s csak a z agresszió egyik (igaz, leggyakoribb) formája. Az e r ő s z a k a l k a l m a z á s a , m é g h a n e m is a f e g y v e r e k működtetésével érvényesített e r ő s z a k , u g y a n c s a k a g r e s s z i ó n a k m i n ő s ü l . Nos, a szovjet definícióban n e m s z ű k ü l le a fogalom a f e g y v e r e s összeütközésekre. Filozófiailag-logikailag a z t j e l e n t e t t e , h o g y n e m a háborús e r ő s z a k r a , h a n e m a f e g y v e r e k árnyékában vagy használatával e l k ö v e t e t t e r ő s z a k r a v a l ó u t a l á s s a l t ö r t é n t a m e g h a t á r o z á s : ezzel e l k e r ü l t é k azt a h i b á t , hogy a fogalom j e l l e m z é s é b e a k e l l e t é n é l t ö b b jegy k e r ü l j ö n , s így a fe n y e g e t é s f o r m á j á b a n j e l e n t k e z ő erőszakos n e m z e t k ö z i c s e l e k e d e t e k k í v ü l r e k e d j e n e k a z agresszió fogalomkörén. Titulescu álláspontja az agresszió fogalmi m e g h a t á r o z á s á v a l k a p c s o l a t b a n két s z e r e s e n é r t é k e s volt, hiszen n e m c s a k hogy e l i s m e r t e a m e g h a t á r o z á s szükséges s é g é t — a m i e g y m a g á b a n is kiállást j e l e n t e t t —, h a n e m u g y a n a k k o r a j a v a s o l t definíció t a r t a l m i r é s z é t is helyeselte. Ezzel s z e m b e n számos delegáció n e m c s a k m a g á t a m e g h a t á r o z á s t b í r á l t a , h a n e m egyenesen m e g k é r d ő j e l e z t e a definíció l e hetőségét is. A revizionista k ö r ö k képviselői p é l d á u l k é t s é g b e v o n t á k , h o g y „ m e r e v " é s „szigorú" m e g h a t á r o z á s t l e h e t a d n i a z agresszióra. Az Anglia n e v é b e n felszólaló A n t h o n y E d e n is „ t ú l m e r e v és m e c h a n i k u s m e g h a t á r o z á s r ó l " beszélt. S o k a t m o n d ó Titulescu v á l a s z a az a n g o l d e l e g á t u s n a k : „Ön ó v a k o d i k a m e g h a t á rozás m e r e v s é g é t ő l , de a m i k o r a n e m z e t i t e r ü l e t e k é p s é g é n e k m e g s é r t é s é r ő l v a n szó, n i n c s joga m e g f o s z t a n i az új szovjet j a v a s l a t által s z á m u k r a n y ú j t o t t é r t é k e s e l e m e k t ő l azokat az á l l a m o k a t , a m e l y e k h a t á r o z o t t a n a m e l l e t t d ö n t ö t t e k , h o g y n e m lépik át fegyveresen a n e m z e t i h a t á r o k a t " (i. m. 394.).
* Az agresszió f o g a l m a körüli vita a h a r m i n c a s évek elején n e m m a r a d t m e g a fogalomtisztázás szintjén, g y a k o r l a t i e r e d m é n y e i is voltak. 1933-ban k é t n e m z e t közi e g y e z m é n y t k ö t ö t t e k , a m e l y b e n a szerződő felek m e g e g y e z t e k az agresszió m e g h a t á r o z á s á b a n . Az egyik k o n v e n c i ó t 1933. j ú l i u s 3-án R o m á n i a , Észtország, Lettország, Lengyelország, Törökország, a Szovjetunió, I r á n és Afganisztán í r t a a l á L o n d o n b a n , a m á s o d i k e g y e z m é n y t u g y a n c s a k L o n d o n b a n egy n a p p a l k é s ő b b R o m á n i a , Csehszlovákia, Törökország, a S z o v j e t u n i ó é s J u g o s z l á v i a képviselői. M i n d k é t szövegben a g r e s s z o r n a k m i n ő s í t i k azt a z államot, a m e l y először k ö v e t i el a következő akciók valamelyikét: 1. h a d ü z e n e t és t á m a d á s egy m á s i k á l l a m ellen; 2. b e t ö r é s fegyveres e r ő k k e l egy m á s i k á l l a m t e r ü l e t é r e
hadüzenet
nélkül;
3. támadás szárazföldi, tengeri v a g y légierőkkel egy másik állam területe, hajói v a g y repülőgépei ellen; 4. másik állam partjainak v a g y kikötőinek tengeri blokádja; 5. saját á l l a m területén megalakult é s e g y másik állam területére betört fegyveres csoportok támogatása vagy annak megtagadása, hogy a betöréssel fenye getett á l l a m kérésére a fegyveres csoportok ellen minden szükséges intézkedést megtegyen az illető állam, amelynek területén a fegyveres csoportok megalakultak és állomásoznak (Nicolae Titulescu: Documente diplomatice. 1967. 513.). A világos é s átfogó meghatározás lehetőséget nyújtott arra, hogy az agresszió leglényegesebb fogalmi jegyeinek birtokában az egyes konkrét esetekben el l e h e s sen dönteni: e fogalom vonatkoztatható-e v a g y s e m a z adott akciókra. Az egyezményben foglalt definíció egyik további érdeme az volt, hogy n e m tett lehetővé semmiféle kibúvót. A harmadik szakasz ugyanis leszögezte: s e m m i féle politikai, katonai, gazdasági v a g y m á s természetű meggondolást s e m lehet felhasználni az agresszió „mentegetésére" v a g y „igazolására". Fogalmilag: az „iga zolt agresszió" olyan állítás, a m e l y önmagában hordja cáfolatát. Az egyezmény azonban tovább m e n t : a teljesebb fogalomhasználat érdekében a függelékben m é g azt is felsorolta, melyek azok a meggondolások, amelyek nem igazolhatják az agressziót. Ez utóbbi eljárásmód rávilágít a fogalmak meghatározásának egyik n e h é z ségére. A definíciók mindig további m á s meghatározásokat követelnek, a mi e s e tünkben: m e g kellett határozni azt is, mi nem szentesíti az agressziót, e h h e z viszont ismét különböző fogalmak szükségesek, amelyek újabb meghatározást követelnek, é s így tovább. Ezt a nehézséget az is tetézi, hogy n e m c s a k a meghatározást k i egészítő definíciókra van szükség, hanem gyakran a meghatározásban szereplő f o galmak is további tisztázást követelnek. Ez annak idején az agresszió-vitában is felmerült. Az agresszió meghatározására irányuló erőfeszítések a harmincas években fé n y e s e n igazolták, hogy a fogalom-definiálás említett nehézsége — az egyik foga lomnak a másik fogalom meghatározásában történő felhasználása — n e m jelenthet leküzdhetetlen akadályt, nincs szükség arra, hogy a definíciók a végtelenbe v e s z szenek. (Például arra, hogy folytassák a „fennhatóság" fogalmának a meghatáro zását.) Az egyszerűbb „pótdefiníciókkal" el lehet jutni olyan tartópillérekhez, a m e lyekre elfogadható meghatározást építhetünk. * Eljött aztán az idő, amikor az agresszió fogalmi kérdésből a nemzetközi élet vészes gyakorlati kérdésévé vált. A második világháború idején az agresszió fogalmának pontosabbá tétele he lyett az agresszió visszaverése lett a z elsődleges feladat. A fogalmi meghatározás tökéletesítésének a szükségessége csak a borzalmas vérontás befejezése után került ismét napirendre. Az Egyesült Nemzetek Szerve zetének Alapokmánya hangsúlyozza az agresszió megelőzésének és elfojtásának szükségességét, de a Charta s e m ad meghatározást az agresszióra. Ezért vált n a gyon is időszerűvé feléleszteni a két háború közötti eszmetisztázás eredményeit s szorgalmazni a nemzetközi élet jelenlegi viszonyai megkövetelte agresszió-meghatározást. A hidegháborús hangulatban azonban a szocialista országok részéről j ö v ő m i n d e n ilyen természetű kezdeményezés kudarcba fulladt. 1967 e vonatkozásban a fordulat évének tekinthető. A szocialista országok tá mogatta szovjet javaslat alapján létrehozták az agresszió meghatározásának prob-
Léniájával foglalkozó különleges bizottságot 35 állam részvételével. A bizottság ed dig öt alkalommal ülésezett (1968-ban Genfben, 1969-ben N e w Yorkban, 1970-ben ismét Genfben, 1971-ben újra N e w Yorkban s ez év elején ugyancsak az ENSZ székhelyén). A probléma nem az, hogy valamilyen merőben új meghatározást dolgozzanak ki, hiszen a harmincas é v e k agresszió-fogalma lényegében m a is gyümölcsöztethető. Mivel azonban az emberi tükrözés folyamat, s mindinkább közeledik a megismerés tárgyához, nyilván egyre adekvátabb fogalmakat lehet használni, különösképpen akkor, ha a fogalmak mögött ható nemzetközi élet n e m statikus. Az agresszió-meghatározás továbbá azért is napirenden maradt, m e r t m é g mindig létezik olyan álláspont, a m e l y n e m c s a k szükségtelennek, de e g y e n e s e n lehetetlennek tartja e fogalom pontos tartalmának feltárását. Örvendetes azonban, hogy a fogalomtisztázást szkeptikusan kezelők köre az utóbbi időben egyre inkább leszűkül, m i n d többen és többen látják b e egy ilyen egyetemes meghatározás hasz nát a béke megőrzésében. A definíció szükségességének az elismerésén túlmenően azonban tartalmi kér désekben is megfigyelhető a v é l e m é n y e k egymáshoz való közeledése. A munkála tok két irányba haladnak. Egyrészt az általános formula pontos megfogalmazása felé, másrészt a fogalom alkalmazhatóságának a konkretizálása irányába. Ez utóbbi lényegében akár v é g nélküli felsorolás is lehetne, az agresszió egyes lehetséges eseteinek a megjelölése. A meghatározás-vitának ez a második része is lényeges, bár a hangsúly mégiscsak az általános definíción van, amelyből aztán az egyedi eseteket értékelni lehet. Mindenesetre m é g a n e m teljes felsorolás is hasznos. Tel j e s felsorolás n y i l v á n lehetetlen, hiszen e z ellentmondana az általános törekvések nek, ugyanis e fogalmat úgy igyekeznek definiálni, hogy abba az esetleg m é g elő n e m fordult agresszió-formák is beletartozzanak. Az ilyen konkretizálásból azon ban n e m maradhatnak ki az olyan klasszikus esetek, m i n t m á s államok terüle tének bombázása, bármilyen fegyver használata m á s állam ellen, a partok és ki kötők blokádja és a többi. Ami az általános megfogalmazást illeti, e tekintetben az Alapokmány 2 . cik kének 4 . szakasza a mérvadó, amely elítéli a fegyveres erő használatát v a l a m e l y állam részéről m á s állam területi épsége vagy politikai függetlensége ellen, vagy a támadásnak az Egyesült Nemzetek Szervezete céljaival összeegyeztethetetlen bármilyen más módját. A meghatározás megfogalmazásakor, többek között, két kérdéssel kell szá molni: egyrészt az agressziót úgy kell körülhatárolni, hogy a jogos, önvédelmi v a g y a felszabadulásért folytatott harcot semmiképpen s e fogja át, másrészt tisztázni kell a tudatos tényezők szerepét az agresszió elkövetésében. Az első kérdéssel kapcsolatban világos a haladó világközvélemény álláspontja: tekintettel arra, hogy a z agresszió mindig a függetlenség, a szuverenitás ellen irá n y u l , m i n d e n olyan akció, amely a függetlenség kivívásáért folyik, szükségképpen kívül esik az agresszió fogalomkörén. Elismerjük tehát m i n d e n nép azon jogát, hogy harcoljon szuverenitásának kivívásáért. Valamivel fogasabb kérdés az agresszió é s a tudatos elem közötti kapcsolat. A kérdés így is felmerülhet: vajon valamelyik állam elkövethet-e agressziót anél kül, hogy szándékában lett volna ez. Vagyis: v a n - e „véletlen" agresszió? Az eddigi tisztázódási folyamat eredményeként a delegátusok eljutottak ahhoz az egyöntetű állásponthoz, hogy m i n d e n agresszióhoz szükségképpen hozzátartozik a céltudatosság, aki tehát agressziót követ el, agresszív célt követ. Az más kérdés, h o g y ennek alapján az intenció jelenlétét feltétlenül bele kell-e venni a meg-
határozásba, vagy sem. Sokan úgy érvelnek — s ez a formális logika meghatá rozás-szabályainak teljesen megfelel —, hogy fölösleges a szándékosság szó szerinti kiemelése, mivel ez minden agressziónak amúgy is szükségképpen tartozéka. A meghatározásban pedig nincs helye semmi olyannak, amit amúgy is beleértünk a többi jegybe. Hazánk képviselői aktívan kiveszik részüket az agresszió-fogalom időszerű újrafogalmazásáért kifejtett tevékenységből. Az ez évi N e w York-i ülésen k é p v i selőnk számos javaslatot tett a pontosabb megfogalmazás érdekében. A javaslatok közül az egyik arra vonatkozik, hogy az agresszió elkövetésének felelőssége alól s e m m i s e m mentesítheti az agresszort. Ezt azért szükséges h a n g súlyozni, mert elég gyakori az agresszió „megindoklása". A támadó akciók e l k ö v e tésének az okát nemegyszer éppen az agresszió áldozatának tevékenységében ke resik, hogy ezzel áthárítsák a felelősséget arra az államra, amelyet agresszió ért. Ennek a lehetőségét kívánja kizárni államunk képviselőjének az a javaslata, m e l y szerint semmiféle politikai, katonai, gazdasági vagy m á s természetű, egy állam belés külpolitikájára vonatkozó meggondolás s e m igazolhatja azt, hogy e g y állam vagy államcsoport fegyveres erőt használjon v a l a m e l y más állam ellen. Delegátusunk erőteljesen kiemelte azt is, hogy az agresszió mindenekelőtt az állam területi integritása ellen irányul, s a határok sérthetetlenségének biztosítása minden agresszió lehetetlenné tételének eszköze. Ugyanakkor lényeges kiemelni azt is, hogy az agresszió fogalmába n e m tartozik bele az időtartam, vagyis az, hogy mennyi ideig tart az agresszió. Az ideiglenesen folytatott agresszív cselekvés — például megszállás — is agressziónak minősül. Mindezeket figyelembe v é v e kül döttünk ismételten kimondta: m i n d e n állam területe sérthetetlen, s m é g ideigle nesen sem lehet semmiféle katonai megszállás v a g y m á s állam részéről jövő, erőt alkalmazó intézkedés tárgya. Lényeges probléma az agresszió következménye. Fontos elvi kérdés, h o g y nemcsak az agressziót, h a n e m annak következményét is fel kell számolni. Egyéb ként az a visszás helyzet adódna, hogy az agresszort elítéljük ugyan tettéért, ő ennek ellenére nyugodtan élvezi az agresszió biztosította előnyt. Éppen ezért ja vasolta küldöttünk: semmilyen területszerzés vagy az agresszió nyomán szerzett más különleges előny n e m ismerhető el. S emlékeztetett m é g a következőkre: a tartós béke lényegbevágó feltétele, hogy a nemzetközi életből kizárják az erőszak használatát é s az erőszakkal való fenyegetést, az uralmi, agressziós és diktátum politikát, s az államok között hozzanak létre olyan kapcsolatokat, amelyek alapja minden állam nemzeti függetlenségének és szuverenitásának tiszteletben tartása, a jogegyenlőség, a belügyekbe v a l ó be n e m avatkozás, a nemzetközi viszályok ki zárólag békés eszközökkel történő megoldása. Ezeket az elveket egyébként m á r ünnepélyesen m e g is erősítette az ENSZ Közgyűlése.
Vannak filozófusok, akik néha azon siránkoznak, hogy hiába fogjuk m a rokra a fogalmakat, kifolynak ujjaink között. Szerencsére sok politikus derűlátóbb. Valóban, az agresszió fogalmának meghatározása körüli eszmecserék is jótékony hatásúak lehetnek. Balázs Sándor
