A NEMZETI ELLENÁLLÁS LAPJA

„Így készülünk szelíd háborúra, mindig magunkért, soha mások ellen. Sót párolunk és vásznakat szövünk, s míg kisebbítnek, lassan megnövünk.”

A 2007. június

NEMZETI

ELLENÁLLÁS IV. évfolyam 3. szám

Dsida Jenõ

LAPJA 222 Ft

A TARTALOMBÓL: LÁSS, NE CSAK NÉZZ! • A HALÁL KORMÁNYA • ÁTKOZOTT TRIANON! FÁBÓL VASKARIKÁT? • HÁNYINGER • KURVAORSZÁG! • ERDÉLYI LEVELEK

2

2007. június

LÁSS, NE CSAK NÉZZ! Dobszay Károly rovata 2007. május 2.-ra virradóra ismeretlen tettesek meggyalázták Kádár Jánosnak a Fiumei úti Nemzeti Sírkert-ben található hivalkodó síremlékét. A sírok márvány elõlapját levették, a föld egy részét kihányták, a fémkoporsót kivágták és elvitték a nevezett csontjainak nagy részét a koponyával együtt. A Kádár felesége hamvait tartalmazó urnának is nyoma veszett. Az ország jó érzésû lakossága megdöbbenve és felháborodva vette tudomásul ezt a kannibalizmusra emlékeztetõ cselekedetet. A rendõrség 2 millió forint jutalmat tûzött ki a nyomravezetõknek. Kádár János koponyájának eltulajdonítása elõtt egyetlen hasonló esetet ismert a magyar kriminológia. Gróf Tisza István 1918-ban vált merénylet áldozatává. Az egykori miniszterelnök koponyacsontját 1983-ban, azóta is ismeretlen elkövetõk vitték el a család sírboltjából. Az õ földi maradványait „természetesen” nem kereste a Kádáréhoz hasonló erõkkel a rendõrség. A különbözõ televíziós csatornákon rögtön megszólaltak a legilletékesebb személyek. Thürmer Gyula – Kádár egyik legnagyobb rajongója és követõje többek között pompás újratemetést követelt, míg Moldova György már odáig merészkedett, hogy nyilvánosan helyeselte a Kádár nevéhez fûzõdõ akasztásokat. Szögezzük le, hogy minden értelmes emberrel egyetértésben, mi is a leghatározottabban elitéljük a hullarablást, még akkor is, ha esetünkben egy tömeggyilkos földi maradványait gyalázták meg. Véleményünk szerint még egy tömeggyilkosnak is kijár, hogy annak rendje és módja szerint eltemessék. Ez a keresztény erkölcsiség, de akármilyen más erkölcsiség egyik alapvetõ követelménye. Mert még egy tömeggyilkosnak is voltak vagy vannak hozzátartozói, szülei, gyermekei, akik legtöbbször nem tehetnek arról, hogy az illetõ mivé fajult. Kádár János esetében ehhez talán csak azt fûznénk hozzá, hogy a Nemzeti Sirkertben található pompás emlékmû-

vével nem értünk egyet. Ott neki nincs semmi keresnivalója. Talán engedélyezhetnék Thürmer Gyulának, hogy a nagy elõdöt mondjuk a saját kertjében újratemethesse és reggelente nyugodtan hajbókolhatna a sír elõtt. Ez senkit sem zavarna, sõt felõlünk még zarándokutakat is szervezhetne olyan elmebetegek számára, mint mondjuk Moldova György. Mindenki úgy szórakozik, ahogy tud. *** Jó hatvan évvel ezelõtt nem ismeretlen tettesek, hanem nagyon is jól ismert judeo-bolsevista gonosztevõk százával fojtogatták akasztófán, vagy lõtték homokzsákokra a nemzeti elkötelezettségû magyarság legjelesebb képviselõit, politikusokat, katonákat vagy egyszerû tollforgatókat. Utána pedig az éj leple alatt máig ismeretlen helyeken kaparták el áldozataikat, megvalósítva ezzel az intézményesitett hullarablás bûntényét. Csupán csak azért, mert az áldozatok meggyõzõdéses antibolsevisták voltak, és zavarták volna a „vörös paradicsom” megvalósítását. Annakidején – ismert okokból – nem volt országos felháborodás és pénzjutalmat sem tûztek ki a tettesek nyomravezetõinek. Mindenki ismerte õket. Ôk lettek az ország új urai. Ma pedig általában az õ leszármazottaik vezethetik

(félre) továbbra is ezt az országot. Úgy élték le életüket emberek ezrei ebben az országban, hogy soha sem tudhatták meg, hova is kaparták el titokban hozzátartozóikat. Sõt, nem egy hozzátartozót, szülõt, feleséget vagy gyermeket, akiknek az égvilágon semmi közük nem volt a politikához – csak úgy mellékesen – szintén évekre vagy akár egy évtizedre átnevelõ táborokba csuktak. Az ‘56 utáni megtorlás áldozatai már megkapták a végtisztességet, de mind a mai napig senki sem foglalkozott komolyan a kérdéssel, hogy 17 évvel az állítólagos rendszerváltás után talán illene már a II. világháború utáni bosszúállás áldozatainak is – ha bûnösök voltak, ha nem – a minden embernek kijáró végtisztességet megadni. Nem díszsírhelyet követelünk. Csak el kellene végre temetni a halottakat. Minden halottat. Hullarabló ország lettünk, és ezért nem csak az egykori gyilkosok felelõsek, hanem a jelenlegi politikai elit is – beleértve természetesen a nemzeti oldal hangadóit –, mivel az õ lelkükön is szárad, hogy ez az állapot még hatvan év után is fennáll. Kádár Jánossal együtt egyetlen judeobolsevista gonosztevõ se leljen addig végsõ nyugalmat ebben a földben, amig jeltelen sírokból temetetlen magyarok százai kérdezik: minket mikor fognak végre a minden embernek kijáró végtisztességgel eltemetni?

El kellene végre temetni a halottakat.

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

2007. június

3

A

HALÁL

K O R M Á N YA

Tények, kérdések és gondolat-kísérletek a magyarság módszeres és elõre kitervelt tönkretételének, felszámolásának magyarázatára. Most, 2007-ben a magyar hallatlanul rosszul érzi magát, éljen az elszakított területek bármelyikén a Kárpátmedencében, vagy a megcsonkolt kicsinyke hazában, akárhol. A gondolkodó ember ilyenkor persze felteszi magának a kérdést: hol is tartunk ma? Meg azt is: hogyan jutottunk idáig? Hogyan lehet az, hogy a mai Magyarországon egy magát baloldalinak nevezõ valójában neoliberális párt, az MSZP és egy magát liberálisnak nevezõ párt, az SZDSZ koalíciója alkotja a sokak által a HALÁL KORMÁNYÁNAK nevezett gréniumot, mely mindenki által láthatóan és nyilvánvalóan a magyarság megsemmisítésén, tönkretételén, felszámolásán, bizonyos értelemben kiirtásán fáradozik? Hogyan lehetséges az, teszi fel magának a kérdést a jámbor magyar, hogy most, 2007-ben egyszerre, egyidõben zárják be a kórházakat, az iskolákat, a postákat, a vasútvonalakat, teszik utcára tömegesen az embereket, szaporítják a munkanélküliek számát az egekbe csapó módon, s közben az adófizetõk (tehát a mi) költségünkön harsogják hazug módon „kommunikátoraik” által, hogy ez REFORM, amely természetesen a mi érdekünkben történik! Mert valószínûleg – ugye? – mi, egyszerû állampolgárok vagyunk azok, akik szeretnénk ha minél kevesebb egészségügyi intézményt kereshetnénk fel, mi szeretnénk, ha a gyerekeinknek nem lesz férõhelye az iskolában, ahol hatalmas tandíjakat vezet be a HALÁL KORMÁNYA, miközben szünet nélkül emeli a közlekedési díjakat felnõttnek, diáknak egyaránt. Sokan aztán azt a kérdést is felteszik, hogy miért a baj okozói, az ország szekerét hozzá nem értõ, illetve dilettáns gazdaságpolitikájukkal kátyúba juttató HALÁL KORMÁNYA akarja ezernyi bajunkat orvosolni? Miért nem adják át a kormányrudat olyanoknak, akik képesek kormányozni, s tudományuk nem merül ki a porhintésben, a kommunikációban, a pótcselekvésekben? Az utca

emberétõl gyakorta hallani, hogy a HALÁL KORMÁNYA és az annak élén regnáló pojáca az általa félóránként megrendezett rasszizmus elleni „zéró tolerancia” mitingeken, mint figyelem elterelõ mozzanatokon túl mikor fog már végre kormányozni? Fog-e kormányozni egyáltalán, avagy pótcselekvéseit állandósítja, s immár negyedóránként hirdet zéró toleranciát a sehol fel nem lelhetõ rasszizmus ellen? Ma már gyakorta hallani még baloldali körökben is, hogy elõbb-utóbb kormányozni is kellene annak, aki magát kormányfõnek nevezi… De hagyjuk most kicsit 2007-et (noha ebben az évben élünk), és hagyjuk ennek az évnek az utca emberét. Inkább figyeljünk az egyik legnagyobb magyar gondolkodó, Németh László szavaira, aki 1943. augusztus 25-én – tehát jó hatvan évvel ezelõtt – szárszói elõadását ezekkel a szavakkal kezdte: „Aki a magyarság újkori történetét megírja, arra kell figyelnie, hogy süllyedt „bennszülött”-té ez a nagy középkori nemzet tulajdon országában. Ha a színesekre gondolnak, tudják mit értek bennszülöttön. Állami életét idegenek vezetik; ha vannak is vérébõl való nagyjai, azok csak maharadzsák; gazdaságilag kizsákmányolják; idegen civilizációk selejtje ellen nincs védelme, erkölcsében és testében nyomorodóban van.” Bennszülött a bantusztánban! – mondhatta volna Németh László hallga-

tója 1943-ban, de vajh mit mondana ma, 2007-ben, átélve a HALÁL KORMÁNYÁ-nak legalább 9 millió honfitársunk számára sérelmes intézkedéseit? Elvégre 1943-ban még volt magyar nemzetpolitika. Olyan, amilyen, de volt! Ma nincs! Az életnek abban a sivatagában, amelyben a mai magyarok országocskájuk határain belül és közvetlenül azon kívül idegen népek igájában nyögve fogynak, fogyogatnak, nincs nemzetpolitika! A kutyát nem érdekli, hogy itt, a csonka haza határain belül évente 30-40 ezer fõvel, egy jobb város teljes lakosságszámával fogyatkozunk! Pedig jönnek a magyarok Erdélybõl, Felvidékrõl, Kárpátaljáról, Délvidékrõl! Állampolgárnak jönnek Magyarország-ra! És jönnek a kínaiak is tízezerszámra! És mégis fogyunk! A HALÁL KORMÁNYA erre mit tesz? Áh, dehogy is ad 120 ezer forintnak megfelelõ összeget minden megszületõ gyermek után a szülõknek, dehogy, dehogy! Helyette az MSZPSZDSZ összetételû HALÁL KORMÁNYA bejelenti, hogy EGYMILLIÓ ÁZSIAI betelepítését tervezi… Kik lesznek azok az ÁZSIAI-ak? Kínaiak? Biztos, hogy kínaiak lesznek? Esetleg nem közel-keletiek lesznek? Esetleg olyanok, akik több száz millió arab gyûrûjében élnek állandó fenyegetettségben, mert nem tudják, mikor és hol robbant egy-egy öngyilkos merénylõ? Tegyük hozzá mindehhez, hogy a HALÁL KORMÁNYÁ-nak feje kijelentette: nem muszáj itt élni! Azok a magyarok, akiknek mindez nem tetszik, mehetnek Isten hírével! Ô bizony nem tart vissza senkit, nem kötelezõ itt maradni. Látható hát, hogy ez az ember mennyire szeret minket! A képünkbe is vágja: ti választottatok meg! Amit pedig fõztetek, egyétek meg! A VILÁGBANK is megnyilatkozott néhány éve, amikor képviselõje kijelentette: nem kell 10 millió magyar, elég lesz 6 millió is! Hát persze! Hat millió bennszülött rabszolga éppen elég az ország jelenlegi urainak, a dologtalanul nyakunkon élõsködõknek az eltartásához! Süveges Márton


4

2007. június

ÁTKOZOTT

TRIANON!

Beszélgetés Trianon-ellenes költészetünkrõl és kötetekrõl dr. Polgárdy Gézával – Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az utóbbi években megjelent négy Trianon-ellenes vers-antológia is van a birtokomban. A kötetek szerkesztõi változtak, csupán egy valaki vett részt mind a négy kötet összeállításában, az, aki mind a négyhez elõszavakat is írt: dr. Polgárdy Géza. Most, hogy 2007. júniusához értünk, s ismét az 1920 júniusában bekövetkezett legnagyobb nemzeti tragédiánkra emlékezünk, a kötetek megszületésérõl kérdezem a kutatót. – Még 2000-ben, a történelmi gyásznap körül határoztuk el öten, hogy a bolsevista rémuralom évtizedei alatt tabutémaként kezelt és agyonhallgatott nemzeti tragédiával kapcsolatos költeményeket összegyûjtjük, és kötetbe rendezzük. Meg kell mondanom, hogy halvány fogalmunk sem volt, mekkora lehet az internacionalista vörös pribékek által feledésre ítélt, 1945-tõl hazánkban soha sehol megjelenni nem engedett, a verset megírók lelkének legmélyérõl feltörõ vers-sikolyok száma és minõsége. Ám belevágtunk! Kutattunk, kerestünk! Felkerestünk gyûjtõket és könyvtárakat, hiszen a kiindulás – a saját fiókjainkban lapuló, kis- és nagy mesterek alkotta költemények – mennyiségileg talán igen, minõségileg azonban semmiképpen nem tették lehetõvé egy nívós kötet megjelenését. Noha voltak a második világháború elõtt megjelent gyûjtemények – így Vollay Ferenc Debrecenben kiadott és több kiadást is megért NAGYMAGYARORSZÁGÉRT! címû kötete, vagy a nem csupán verseket tartalmazó, Kosztolányi Dezsõ szerkesztette VÉRZÔ MAGYARORSZÁG – mi az ezekben nem szereplõ, kényszerû lappangásra kárhoztatott verseket is közölni akartuk. – Milyen sikerrel járt a kutatás? – Legszebb reményeinket is meszsze túlszárnyalta az eredmény! Mivel mind az öten hazánk szovjet lerohanása, gyarmati sorba taszítása, azaz 1945 áprilisa után születtünk, a lélekmérgezõ, minden Nagymagyarországgal kapcsolatos, akár a legkisebb rezdülést is menten

dr. Polgárdy Géza lefasisztázó, leirredentázó hivatásos hazaáruló, Moszkva kosztját faló haramiák regnálása idején eszméltünk, s váltunk felnõtté. Semmi más ismeretünk nem volt a Trianon-költészetrõl, mint több millió kortársunknak. Néhány ígyúgy begyûjtött vers, az igen! Az mindanynyiunknak volt! Kívülrõl fújtuk, szûk baráti körben idéztük, a papírt is megsimogattuk, amelyen kézírással rögzítették, vagy amelyen valaha nyomdafestéket kapott. Úgy gondoltuk, hogy 1945 után, amikor beindult a bolsevista gyilkoló gépezet, a különféle komcsi halálgyárak, ahol sokkal kisebb „bûnökért” is agyonkínoztak, a halálba hajszoltak magyar hazafiakat, kik és hány verset égettek, tüntettek el a vörös gonosztevõktõl való páni félelmükben? Nos, rengeteg kiváló, jó versre akadtunk, s 2001ben a MÉNRÓT kiadó (azaz az egyik vers-válogató, Fejes Imre kiadója) megjelentette a TRIANONT LEDÖNTJÜK címû kötetet. Címéül Szathmáry István, Trencsénben született, tót „testvéreink” által szülõföldjérõl – természetesen! – elüldözött jeles patrióta költõnk versének címét választottuk. Kiváló, szép és jó verseket tartalmazott a kötet. A legnagyobb meglepetést sokaknak mégis József Attila: NEM! NEM! SOHA! címû – évtizedekig agyonhallgatott – „proletárköltõnek” beállított s így meghamisított nagyságunk kongeniális alko-

tása okozta. Velejéig irredenta költemény ez! Egész életemben sajnálni fogom, hogy nem láthatom L. Ildikó, vagy Aczél elvtárs más cenzora orcáját amint e verset olvassa vagy hallgatja… E hajdani vérkomcsik, akik ma szocialista mezbe átigazolva egy neoliberális párt széksoraiból segítik a nyugati burzsoák karvalytõkéjét Magyarország újragyarmatosításában… mit szólnak ezen egyedek József Attila soraihoz? – A kutatást, keresést persze a hamar és több kiadást is megért TRIANONT LEDÖNTJÜK címû kötet megjelenése után sem hagyták abba! – Bizony nem! Mindössze annyi változás történt, hogy az újabb kötet megjelenését célzó kutatást a korábbi öt helyett immár csak hárman, Fejes Imrén kívül Kun Miklós Jenõ és jómagam folytattuk. Az elsõ kötetben nem szereplõ, újabban fellelt verseket tartalmazó NEM! NEM! SOHA! címû második kötetünk 2004-ben jelent meg a MÉNRÓT Kiadó gondozásában. Aztán a kutatást már csak ketten folytattuk Fejes Imrével, s még ugyanabban az évben, 2004-ben megjelent a harmadik, VESSZEN TRIANON! címû kötet is, ugyancsak olyan verseket tartalmazva, amelyek az elsõ kettõben nem voltak olvashatók. Ezt is Fejes Imre, mint MÉNRÓT Kiadó jelentette meg. – S hogyan jelent meg a negyedik a MINDENT VISSZA! címû kötet? – Úgy, hogy ekkor már egyedül folytattam a gyûjtést, a kutatást. Fejes Imrét mint kiadót többszörös nemtelen támadás érte, felhagyott a könyvkiadással, egyéb foglalatosság után nézett. A MINDENT VISSZA! címû negyedik, ismét eddig nem szerepelt verseket tartalmazó kötetet magam gyûjtötte anyagból állítottam össze, s immár a negyedik elõszót írtam elé. – Gondolom ezzel ki is merültek a lehetõségek, több kötet már nem készül. – Korántsem ez a helyzet, hanem pontosan az ellenkezõje! Immár együtt az anyag az ötödik kötethez is. A címe ez lesz: ÁTKOZOTT TRIANON! A baj az, hogy hiába együtt az anyag, hiába


2007. június

5

ÁTKOZOTT kész a kötet, nincs, aki kiadja. A negyedik kötetet megjelentetõ GEDE TESTVÉREK annak az egy kötetnek a kiadását vállalták, nekem pedig – aki immár nyugdíjas vagyok – nincs pénzem a kiadásra. (Ha valaki ebben – a megjelentetésben – segíteni tudna, kérjük keresse a FRONT fõszerkesztõjét.) – Végül egy személyes kérdés. Ön irodalmár? Irodalomtörténész? Szinte semmit sem tudni Önrõl. Kérem, mondjon néhány szót magáról. – Alig hiszem, hogy az én személyem érdekes lenne. Ami fontos, az az ügy! A költõk megírták verseiket, az én dolgom az, hogy elérhetõvé, olvashatóvá tegyem azok számára, akiknek íródtak! Azoknak az Olvasóknak, akik ugyanúgy, mint a költõk (és mint én is!) soha, semmikor, egyetlen pillanatra sem törõdtünk bele Trianon gyalázatába! Akik tudjuk, hogy kik és miért irányították a háttérbõl Clemanceaut és a többi bábot. Akik tisztában vagyunk azzal, hogy Trianonban csupán megkezdõdött, de nem fejezõdött be a magyarság kiirtása, kipusztítása. Hanem ma is tart!

TRIANON!

Trianonban elsõ lépésként leszeleteltek az ún. anyaország testérõl több millió magyart beolvadásra ítélve õket, az ún. utódállamok „magyarfeldolgozdáiban”. Erõszakos asszimilációval tóttá, ráccá, oláhhá varázsolva õket. Csak körül kell nézni. Határainkon túl, de itthon is… – Ön tehát történész? – Nem! Sem irodalmár, sem történész szakképzettséget nem szerezhettem. Az 1964-ben letett érettségit követõen ötször jelentkeztem e szakokra, s noha felvételim mindig sikerült, „hely hiányára” hivatkozva mindig elutasították a felvételemet. Végül a jogot végeztem el estin, s jóval késõbb szociológiai és közgazdász diplomákat is szereztem, ugyancsak estin. De ma már – mint említettem – nyugdíjas vagyok. S a magam módján harcolok Trianon ellen, amíg csak élek. – Köszönöm a beszélgetést, amelynek címe ezek után nem is lehet más, mint a reménybeli ötödik kötet címe: ÁTKOZOTT TRIANON! D.K.

JÓZSEF ATTILA: KÉT VERS TRIANONRÓL Juhász Gyulához Bátyám, ki bortól mámoros éneket Zengsz húrodon, Te, nézd a magyar hazát, Csitítsd el Anna-kéri szíved S öntsd az erõd a reménytelenbe. Hangod legyen az õszi vihar sötét Zúgása, melyben tompa a jajgatás, De a harangszó messze hangzik S tornya fehérlik az éjszakában, Ha sújt a villám s retten a gyönge szív. És ösztökéld a tétova honfiút: Üzend, hogy nincsen Isten, Ember, Csak magyarok letiport hazája. És hogyha kell, ó, csak könyörögj nekik, Hogy dolgozó nép karja erõs marad És vagdald föl meleg nagy szíved S oszd ki közöttük az éheseknek. Csak így lehet célt érni magyarral el, Szidj, kérj, dörögj és hozd a reményt nekünk, Mert hogyha nem remél a költõ, Más ki remélne az új hazában? 1922. nov.

Pogányos hitvallás magyarul Hol vagy erõs pogány sereg, Hõs Vata, bálványos berek? Hol alszol bátor Bocskay? Kossuth dicsõ csapatjai?! A bõsz magyar vér nem buzog? Mint gyáva, hitvány koldusok Könyörgünk már az életér’? Hadúr öszvérként mendegél? Ó nem, ilyet ne higgyetek – Hadúr itt van közöttetek, Hadúr a roppant õspogány Üget sötétpej vadlován. Szegõdjünk hát nyomába mi Gyávaságot irtani, Álljuk helyünket emberül – Ki küzd megél, más elmerül. Megáll Isten, meg a világ, Gyönyörrel bámul ily csudát, Hogy vasököllel ha akar, Szabad s egész lesz a magyar. 1922. júl.-aug.


6

2007. június

FÁBÓL Sokan csóválják a fejüket és értetlenül állnak az egyre jobban kiélezõdõ, sürgõs megoldásra váró probléma elõtt, miszerint az általános iskolát végzett tanulók igen nagy százaléka alig tud olvasni, az is inkább csak erõltetett makogás, helytelenül és hibásan ír, valamint képtelen megérteni az olvasott szöveget. A szép, tiszta magyar beszéd helyett hányaveti szlengekben kommunikálnak egymással és ocsmány káromkodásokkal fûszerezik meg silány, sok esetben tartalom nélküli mondandójukat. Ennek a szomorú ténynek, állandó mozgásban lévõ regressziónak okait boncolgatva meg kell állapítanunk, hogy az olvasási kultúránk tragikus elsatnyulása, leépülése a média agymosó, degeneráló hatásának, az SZDSZ tévútra irányított oktatási rendszerének, a Sorosösztöndíjas íróink, költõink immáron tananyagba is beépített, blaszfémiába hajló sületlen, érthetetlen, irodalminak a legcsekélyebb jóindulattal sem nevezhetõ handabandáinak, a reklámokban naponta harmincszor hangoztatott és nagybetûvel ki is írt „Jáccc mégeknek”, a TV-s „sztármûvészeink” már-már bicskanyitogató „vazzegeléseinek” tudható be. Szerencsétlen Kazinczy forogna a sírjában, ha látná, mivé tették szép magyar nyelvét! A szennylapok tömve vannak tudatmódosító moslékkal, hamis, kétes kinézetû idolokkal, mondvacsinált, tiszavirág életû hírességekkel, akik kábítószerrel telepumpált, vagy az alkoholtól szétaszalódott aggyal mutatják a példát, az erkölcsi mintát a felnövekvõ fiatalságnak és hirdetik nyálukat fröcsögve, kiélt arccal, vérben forgó, kidülledt szemekkel a liberalizmus emberközpontú eszméjét. Önelégülten hivalkodnak devianciájukkal, másságukkal, krónikus perverzitásukkal és etikátlan háborúra szólítanak fel a keresztény, konzervatív erkölcsi normákat, törvényeket, az egyetemességet, az emberi értékeket tiszteletben tartani akaró, istenfélõ emberek ellen. A „nyelvében él a Nemzet” mostanra áttranszformálódott „mások nyelvében él a Nemzet-re”. Ahhoz, hogy egy ország, egy

VASKARIKÁT? népcsoport szellemiségét, öntudatát, önbecsülését, egyediségét, egyéniségét lerombolják, ahhoz az kell elsõsorban, hogy az oktatásügyét nemzetidegen elemek irányítsák. Magyarországon magyarellenes, baloldali, liberális pártok kezében van a hatalom, és az a tény, hogy néha jobboldali párt nyeri meg a választásokat, sajnos nem sokat változtat a helyzeten, hiszen egy és ugyanaz a mozgatórugó dolgozik a kulisszák mögött mindkét esetben. A látszólag óriási különbségek mindössze csak parányi árnyalatok, amelyek a lényeget illetõen a végén teljesen összemosódnak, vagyis a csöbörbõl-vödörbe szindróma becsapott és szenvedõ alanyai vagyunk akár tetszik, akár nem. A magyar oktatás (is) végnapjait éli. Komolyan el kell gondolkodni a probléma megoldásán akkor, amikor a tanárverések szinte heti események az iskolákban, persze ez már nem kifejezetten az oktatási témakört illeti, de sajnos szerves részévé vált. Amíg a tanulóknak korlátlan jogokat adnak, addig a tanítóktól szinte még a szóbeli fenyítés lehetõségét is elveszik és ennek következményeként, a tanulási formulákon túl, felborult az erkölcsi, a morális rend is a felnövekvõ ifjúság körében. Nagy a baj akkor, ha egy tanár már nem olvashatja fel a tanuló érdemjegyét az osztály elõtt, mert az sértené a gyerek jogait. A gyerek nevelése normális esetben elsõsorban a család feladata, ebbõl a gyökérbõl táplálkozik és ebbõl az intim közegbõl hozza a mintát, az iskola ehhez hozzátesz egy jelentõs részt, így épül fel az egyén ideális körülmények között. Azonban a családot, mint irányt adó, összetartó bázist a maguk sokrétû, tisztességtelen, agyafúrt módszereivel (nem részletezem) szétverik országhódító diktátoraink, tehát már itt, a kezdeteknél sérül, csorbul a láncszem. A második lépcsõt, a nevelési intézményeket hasonlóképpen „lenullázzák”, és egyébként sincs módja (errõl a korlátozásról fentebb írtam) és ideje a tanítónak a nevelésre. Az idõbeli lekorlátozottság a sok értelmetlen adminisztráció és az összezsúfolt tananyag hozama. Tehát a

követendõ normatívákat a gyerek majdhogynem csak a médiából kapja, itt pedig elkerülhetetlenül bedarálódik abba a semleges masszába, ahol perspektíva nélküli, kiégett, mûanyag klónbabává dagasztódik és birka módjára bólogat bármit is mondjanak neki. A tandíjak bevezetésével ez a már amúgy is kétségbeejtõ helyzet pedig csak tovább fog romlani, ugyanis, lehet olyan sötét valaki, mint az éjszaka, de ha az újgazdag apuka leteszi az asztalra a summás összeget, akkor kicsinyke elkényeztetett csemetéjébõl akár még diplomás professzor is lehet. Aki viszont lángelme, de nyomorult, csóró családi háttérrel rendelkezik, az eleve „halálra” van ítélve. Körülbelül annyira van Magyarországon esélyegyenlõség, mint demokrácia! „A hab ráadásul ezen a szalmonellával fertõzött tortán” az, hogy az egyébként is padlón fekvõ oktatásunk további lealacsonyítását még tetézik azzal, hogy tanárainkat Izraelbe küldik ki „továbbképzésre”. És akkor még csodálkozunk azon, hogy ilyen a gyerekeink észbeli és olvasási képessége (is)?! Kérem tisztelettel, zsidó irányítókkal, zsidók által tervezett tankönyvekbõl, zsidó alapképzésû és felfogású tanárokkal, zsidók vezette sajtóorgánumokkal, médiával nem lehet magyarszívû, magyarhitû, magyargondolkodású embereket nevelni. Ha haladunk tovább ezen a „lenini úton”, akkor valóban azok leszünk, aminek terveznek is bennünket, gondolkodni képtelen, ostoba, megvezetett, igavonó szamarak… Paudits Zoltán


2007. június

7

´´ NEMZETI FIGYELO

SOROS AZ IZRAEL-LOBBI ELLEN? NOL • Metazin • 2007. március 23. Az amerikai milliárdos szembeszáll az Izrael-lobbival. Az izraeli politika minden bírálójára az antiszemitizmus vádját sütõ érdekcsoport megakadályozza a vitát az izraeli-palesztin viszonyról, és maga gerjeszti az antiszemitizmust. „Nem vagyok cionista, és vallásos sem, de mélyen együtt érzek zsidó sorstársaimmal, és fontosnak tartom Izrael fennmaradását. Nem az a célom, hogy Izrael ellenségeinek malmára hajtsam a vizet” – írja Soros György a New York Review of Booksban. A Metazin nemrég beszámolt Frank Furedi esszéjérõl, amelyben a szerzõ kifogásolta, hogy Izrael minden kritikusát antiszemitizmussal vádolják. Soros György most példátlanul kemény hangon bírálja az Izrael-lobbit. „Az Izrael-lobbi meghökkentõen nagy sikerrel fojtja el a bírálatot. A politikusoknak kockázatos szembeszállniuk vele, mert befolyásolni tudja a politikai célokra nyújtott pénzügyi támogatást.” Soros veszedelmesnek tartja, hogy Izrael nem hajlandó tárgyalni a szabadon választott palesztin kormánnyal, és hogy Washington mindezt bátorítja. Izrael arra hivatkozik, hogy a miniszterelnököt adó Hamász terrorista szervezet. Valójában azonban a Hamász nem egységes. Van realista, politikai szárnya is, és a tárgyalás ezt erõsíthetné a szélsõséges, katonai szárnnyal szemben. Az elutasítás viszont éppen fordított eredménnyel jár. Igaz, hogy a Hamász nem ismeri el Izraelt, de a palesztinok által eddig kötött megállapodásokat igen. Izrael elismerését nem a tárgyalások megkezdése, hanem a megállapodás feltételéül kellene megkövetelni. Soros György úgy látja, hogy Izraelben sokkal nyíltabb vita folyik minderrõl, mint az Egyesült Államok-

ban. És ezért jelentõs részben az Izrael mellett lobbizó AIPAC (American Israel Public Affairs Committee) nevû szervezetet teszi felelõssé, amelynek egyrészt nagy befolyása van a Bush kormány politikájára, másrészt megakadályozza, hogy az ellenzéki demokraták szembeszálljanak vele. „Izrael barátainak jó okuk van rá, hogy kétségbe vonják az AIPAC érdekvédõ tevékenységének helyességét, és meg is próbálkoznak vele. De ahelyett, hogy az AIPAC önvizsgálatot tartana, az Izrael-lobbi az izraeli politika úgynevezett progresszív bírálóit azzal vádolja, hogy antiszemitizmust szítanak és egyenesen Izrael létét veszélyeztetik.” „Tudósok elõmenetelét is megakadályozták már, kutatóintézetek szakértõinek pénzügyi támogatását is megvonták, amiért túl messzire tértek el az Izrael-lobbi véleményétõl. Amikor Jimmy Carter volt elnök bírálta Izrael ciszjordániai politikáját, békekutató központjának sok támogatóját elvesztette. Ha bárki ellent mondani merészel, megszégyenítõ kampány indul ellene. Személyes tapasztalatból mondom” – emlékeztet Soros György arra az esetre,

amikor egyenesen fognak minõsítették a holokauszt fogaskerekében. Soros elismeri, hogy maga is sokáig hallgatott, de nem félelembõl, hanem mert nem akart ártani Izraelnek és a zsidóságnak. Most azonban úgy látja, hogy a hallgatással többet ártana. A világméretû cionista összeesküvésrõl szóló történetek közönséges antiszemita vádak, amelyeket kevesen vesznek komolyan. De egyszeriben hihetõbbé válnak attól, hogy az AIPACnak sikerül elfojtania a bírálatot. „Ha a zsidó közösségben vita indulna errõl, az nem szítaná, hanem kioltani segítene az antiszemitizmust.” Soros nemigen bízik benne, hogy a Demokrata Párt képes lesz megszabadulni az AIPAC befolyásától. Ezért úgy gondolja, hogy a zsidó közösségnek kell megrendszabályoznia az állítólag õt képviselõ szervezetet.

KICSODA NICOLAS SARKOZY? Több, magát jobboldalinak nevezõ lap is örömmel üdvözölte, hogy Franciaország újonnan megválasztott köztársasági elnöke, Nicolas Sarkozy személyében egy magyar származással (is) rendelkezõ személy tölti be ezt a jelentõs posztot. Tulajdonképpen elfogadhatjuk ezt az állítást, hisz ha úgy nézzük, Kun Béla, Szamuelly, Rákosi, Gerõ vagy Kertész Imre részben szintén magyar származásúak. De csak részben! Mert Sakozynek van azért a magyarnál egy számára sokkal fontosabb származása is, amit büszkén ki is nyilvánít. Szegény Franciaország!


8

2007. június


TALÁN HELYÉRE KERÜL A 229-SZERES GYILKOS 2007-05-03. „Szegény jó Kádár elvtárs 229 embert küldött a halálba 1956 véres õsze után. Mert azért azt nem árt tudni, hogy hiába volt a bíró kézjegye az ítélet alatt, a pártvezér aláírása minden akasztáshoz szükséges volt. És õ aláírta. Mind a 229-szer. Aláírta a képtelen vádakat, a kínzókamrák sötét mélyén fogant vallomásokat, aláírta 229 ember életének a kioltását.” S akkor még nem beszéltünk az oroszok által deportáltakról. A sajtó fájdalmas gajdolásától hangos most az egész ország: meggyalázták szegény jó Kádár elvtárs sírját. A balos újságírók hüledeznek a „barbár gaztett” hírére, jobbos kollégáik pedig Gyurcsányék újabb „jól kitervelt provokációját” látják a nemzeti sírkertben történt eset mögött. Teszik azt, amihez a jobboldali magyar média a legjobban ért: spekulálnak, és megmondják, „kinek az érdeke” volt a sírgyalázás. Van, aki már a Kárpátia zenekar elleni provokációt kiált, mert az õ dalszövegüket írták a kommunista gyilkosok panteonjára: „Gyilkos és áruló szent földben nem nyughat”. Pedig, hát ez egy nagyon egyértelmû mondat, és ugyan mi lenne szentebb föld, mint a magyarság legnagyobbjainak végsõ nyughelyéül szolgáló Nemzeti Sírkert? Ha nem nyughat, akkor el kell onnan vinni! Ugyan, miért lenne provokáció, az amúgy nagyon is helyénvaló megállapítás tettekre váltása? Megszoktuk már, hogy mindenki csak mondja, de ha valaki meg is csinálja, pont az lenne a hibás? Folyik a baloldal szemforgató rikácsolása, a tettektõl végzetesen elszokott, és eltompított jobboldal önkábítása, s

közben a lényegrõl nem beszélünk: Szegény jó Kádár elvtárs 229 embert küldött a halálba 1956 véres õsze után. Mert azért azt nem árt tudni, hogy hiába volt a bíró kézjegye az ítélet alatt, a pártvezér aláírása minden akasztáshoz szükséges volt. És õ aláírta. Mind a 229-szer. Aláírta a képtelen vádakat, a kínzókamrák sötét mélyén fogant vallomásokat, aláírta 229 ember életének a kioltását. Akiknek az egyetlen bûnük az volt, hogy meg akarták védeni a hazájukat, a szeretteiket, hogy emberhez méltó módon akartak élni 11 pokoli esztendõ után. Vagy még ennyi sem. Sokan csak rosszkor voltak rossz helyen, véletlenül valaki látta õket, akinek nem kellett volna, rákerültek egy fényképre, amire nem kellett volna. Vaskos kötegben álltak a halálos ítéletek, de Kádár mindet aláírta. Nem fáradtak az ujjak, és nem ernyedt a kéz, csak véste a szignókat egymás után. 229-szer. Ennyiszer leírni a nevünket fáradságos munka, és idõigényes is. Az ember csak rója egymás után a beidegzõdött betûket. Bõven jut ideje közben akár gondolkodni is. Meggondolni. De Kádár nem gondolta meg. Sokan kegyelmet kértek, mások nem akartak könyörögni, de szeretteik írtak helyettük, értük a mindenható pártvezérnek. Minden halálos ítéletre jutott legalább egy kegyelmi kérvény, vagy könyörgõ levél. Legalább 229 remegõ kézzel, testvéri aggódással, hitvesi szerelemmel, anyai könnyekkel, görcsös gyermeki ragaszkodással írt levél. Legalább 229-szer borult le zokogva a megalázott ország a gyilkos elé, csak egy kis könyörületet kérve. Csak életfogytiglant, internálást, kényszermunkát, bármit a halál helyett. Csak egy icipici reményt az életre, a viszontlátásra. Hogy a testvér, a hitves, a gyermek, apu, vagy anyu egyszer hazatér. Kádár 229-szer írta a papír aljára: elutasítva. Ki tudja, vajon egyet is elolvasott-e közülük. Nem érdekelte, nem volt rá ideje. Építeni kellett a hatalmat, újjáépíteni a rettegés vastag falát, amely ’56-ban pár napra leomlott, és amely még 33 évig zárta börtönbe a magyar társadalmat. Mindenekelõtt annak a 229 meggyilkolt embernek a hozzátartozóit,

akik a kivégzettek nyughelyét 1989-ig csak titokban, suttogva, szájról szájra terjesztett regékbõl ismerhették. Akik 33 évig egy virágot sem tehettek le a vasszigorral õrzött 301-es parcellában. Akik egy keresztfát sem emelhettek szeretteik sírja fölé. Akiket ’87-ben, koszorúval a kezükben lovasrendõrökkel veretett össze e sírok felett Kádár János. És akik ’89-ben döbbentek rá, hogy rokonaikat, szüleiket, hitvesüket megkötözve, arccal lefelé temették el a gyõztesek. Hogy még holtukban is megalázva heverjenek a lábaik elõtt. Hogy véletlenül se mutathassanak fel a sírból a gyilkosokra. Kádárt nem végezték ki, ágyban párnák közt érte a halál. Nem hajították jeltelen gödörbe, sõt vörös márvány síremléket emeltek neki. Nem temették titokban, sõt ravatalánál hosszú sorokban kígyózott a megszelídített, agymosott nép. Azóta is békében nyugodott a nemzet legnagyobbjai között. Az ifjabb Rajk László elvitette édesapját (aki különben szintén megérte a pénzét, de errõl majd máskor) a munkásmozgalmi panteonból, mert nem akarta, hogy ilyen közel nyugodjon barátjához, aki elárulta és hóhérkézre adta õt. Nem a gyilkost rakták arrébb, hanem az áldozatot. Mint cseppben a tenger, úgy van benne ebben az esetben az egész elhazudott rendszerváltás. Kádár még holtában is a gyilkosok gyõzelmét hirdette az áldozatok felett. Aztán valaki – talán sosem tudjuk meg ki – megelégelte ezt a 17 éve tartó, ragadós, nyúlós hazugságot, és egyszerûen kiásta a legfõbb hóhért. Reméljük – mert mi nem vagyunk gyilkosok – hogy valahol eltemette, s talán egy fejfát is szúrt föléje. Mert akkor, ha semmi más nem is, de Kádár legalább a helyére került. Bekes Gáspár

AZ IGAZSÁG – akár letagadják, akár elhallgatják, akár meghamisítják –

IGAZSÁG MARAD!


2007. június

9


MOLDOVA: KÁDÁR NAGYON HELYESEN TETTE HOGY AKASZTATOTT

Moldova így felelt: Maga a gyilkos! Kikérem magamnak, hogy Kádárt gyilkosnak nevezzék. Mindezt azzal tetõzte meg az író – az akasztások általa vélt jogosságával kapcsolatban –, hogy ez a kijelentése lehet, hogy sokakat vérig sért, de hát õt is zavarja az Árpád-sávos zászló.

2007. május 3. Fasiszta nyílt politikai demonstrációnak nevezte Kádár János sírjának megrongálását Moldova György a közszolgálati televízió reggeli mûsorában. A köztudottan baloldali kötõdésû író felháborítónak nevezte ezt az eseményt, az egykori kommunista politikusról azt mondta: „Kádár akiket felakasztatott, azt nagyon helyesen tette.” 2007-05-05.

nyugvó Szálasi Ferenc végtisztességérõl elmélkedjenek. Elítélhetnék a Népbíróságot, amely a kivégzett háborús bûnösök (vagy annak tartottak) esetén még azt is megtiltotta, hogy végsõ nyughelyük hollétét nyilvánosságra hozzák. Bácsfi megjegyezné, hogy a Nemzetvezetõ számára komoly lelkiismeret furdalást okozott a(z ún.) holoFürst Ádám kauszt (nem is hazudnának vele akkorát), (MNO) majd bölcsen hozzátenné, hogy, ha rajta múlik, nem akasztják fel BajcsyZsilinszkyéket. Végül közösen felemelnék szavukat amellett, hogy a Fiumei úti temetõben emeljenek síremléket Szálasinak. Antigoné és az egyetemes értékek szellemében...

Bayer és Csermely együtt gajdolt Thürmerrel Kádár kihantolása miatt

Pálfordulás Moldova György író 1956 októberében gépfegyverrel a vállán harcolt az elnyomó kommunista rezsim ellen. Elmondása szerint saját kezûleg akarta meggyilkolni Kádár Jánost. Késõbb hétkötetes önéletrajzi regényben méltatta a kommunista vezér életét. Moldova a sírrongálást a szélsõjobbal kokettáló Fidesz által vezérelt közhangulatnak titulálta. Véleménye szerint Orbán Viktor is felelõs ezért, mert annak idején összeállt Csurka Istvánnal, a MIÉP vezetõjével. Moldova elvtársát, Gyurcsány Ferencet sem kímélte. A miniszterelnök szerinte azért felelõs, mert nem vállalta fel nyíltan a kádári örökséget, amikor azt mondta, hogy dönteni kell Kádár és Nagy Imre szellemisége között. Az egyik riporteri kérdésre, miszerint „Mi van akkor, hogyha a sírt egy olyan ember törte fel, akinek a nagyapját 1956 után Kádár felakasztatta?”, Moldova egyértelmû közönnyel ezt felelte: „Nagyon helyesen tette (Kádár)! Hisz az emléktáblán ugye jó sok név szerepel és persze ezek közül egy-két ártatlan is van, de a legtöbbje persze gyilkos volt.” A riporter ezt megvétózva így reagált: ezt nem mondhatja, hiszen Kádár köztudottan maga is gyilkos volt.

A Hír Televízió Péntek 8 címû mûsorában Csermely Péter és Bayer Zsolt együtt búsongott az „európai civilizáció” megbecstelenítésén a kommunista Thürmer Gyulával. A három úriember mélyen egyetértett abban, hogy Kádár hullájának kihantolása az „egyetemes és keresztény értékek” meggyalázása volt, amelyek már Antigoné óta állandóak. Bayer ugyan felvetette, hogy az '56os forradalom mártírjait koporsó nélkül, hátra kötött kézzel és arccal lefelé temették el, de aztán közösen megnyugodtak abban, hogy a „Nagy Imre-ügy” Kádár számára komoly lelki megterhelést jelentett. Thürmer ünnepélyesen elhatárolódott Moldova nap-keltés kirohanásától, és nagy kegyesen kijelentette, hogy õ azért nem akasztatott volna '56ban. Aztán Bayer az érett kádárizmusról elmélkedve azt a bölcsességet találta mondani, hogy akkoriban már „nemigen kellett félni a rendszertõl”. A Moszkva-téri fiatalok, a CPG együttes pere, vagy a Bokor közösség üldözése felett kedélyesen átsiklottak. Ettõl a szép idilltõl meghatva én türelmetlenül várom, mikor hívják meg ugyanebbe a stúdióba mondjuk Bácsfi Dianát, hogy a máig névtelen sírban

Bekes Gáspár

Magyar Nemzeti Front Központ Magyarok Háza 1052 Budapest, Semmelweis utca 1.-3. III. emelet 336. tel:+ 36 1 267- 4510/300 mellék mobil:+36 30 552-7202 e-mail:[email protected] honlap:www.nemzetifront.hu internet újság: www.arpadvonal.hu Minden kedden 15.00.-19.00. óra között az elnökség ügyeletet tart a központban. Ugyanitt, minden kedden és csütörtökön 15.00.-19.00.-ig könyvtár. Amennyiben támogatni szeretné a Magyar Nemzeti Frontot, a 11711041-20860033 bankszámlaszámon teheti meg. Köszönjük.


10

2007. június

HÁNYINGER

„LÓFASZ A SEGGETEKBE GABIKÁM!” (Az alábbi írás normális körülmények között – annak nyelvezete miatt – nem tûrné a nyomdafestéket. Most kivételesen mégis helyet adunk neki, méghozzá eredeti, finomítatlan formájában, hogy végre mindenki tisztán láthassa: kik vezetik (félre) Magyarországot az utóbbi években és kiket támogatott legutóbb is a szavazópolgárok hat százaléka.)

mindenki seggrészeg volt, akkor mégis õ alakította a legnagyobbat! Fogta az öngyújtóját, és úgy berobbantotta a következõ pút, hogy az öregek mind azt hitték, újra lõnek az oroszok. Gyuri bácsi majdnem elkezdett csomagolni” – ezt már egy névtelenséget kérõ, a párttól azóta eltávolodott forrásunk mesélte. Mindkét embert azért kérdeztem, mert furcsa hírek keringtek már egy ideje, bizonyos zártkörû bulikról, amelyeket néhány havonta fõvárosi tulajdonban lévõ intézményekben, általában fürdõkben szerveznek az SZDSZ vezetõ politikusai. Demszky és Kuncze után GabiGabi Party-nak nevezik ezeket az összejöveteleket.

*** Szó szerint kilóg a lóláb: minden oka megvolt Demszky és Kuncze Gábornak arra, hogy mindenáron megmentsék Gergényi Pétert a bukástól. „Nehéz lenne konkrétan megmondani, hogy mikor kezdõdött. Még a Horn-kormány idején, de biztos, hogy annak csak a második felében. A Tocsik-botrány körüli mizéria hatására talán. Ez egy lassan kibontakozó folyamat volt. Elõször viccesnek találtuk, végül is kezdetben ezek amolyan mókás, bátor bulik voltak. Senkinek nem volt kára belõle, legfeljebb az erénycsõszök méltatlankodhattak volna, ha kiderül.” – ezekkel a szavakkal kezdte nyilatkozatát Bõhm András, az SZDSZ politikusa, amikor a GabiGabi néven futó partykkal kapcsolatos elsõ emlékeirõl kérdeztem. „Mindig is szerették a fiúk a malac vicceket. Emlékszem, a négyigenes választás éjszakáján, még ’89-ben, orbitális fingóversenyt rendeztek! Eörsi Matyiék hatalmas kondér sóletet fõztek, és utána durrogtattak hajnalig. Demszky még a gatyáját is letolta, hogy tisztán halljuk a rotyogtatást. Kuncze akkor még nem számított meghatározó embernek, csak mosolygott a bajsza alatt. De amikor már

„Nevetséges, hogy egyesek állatias orgiákról meg mittudomén milyen vadságokról beszéltek. Szabad szellemû, bevállalós fiúk voltak, akik teljesen ártatlanul engedték ki a gõzt. Szeretnek dugni. Na és? Egyébként kár a Gáborék szerepét túlhangsúlyozni, Magyar Bálint volt az elsõ, aki a lakásán tartott repülõ egyetemek után mindig marasztalni igyekezett a jobb csajokat. Ez lett aztán intézményesítve. Egyszerû gruppenszex bulik voltak, semmivel se különbek, mint a hetvenes évek bármelyik komolyabb értelmiségi házibulija. Semjén Zsolt is egy ilyenben szopatott elõször, Deutsch Tomi is átjárt Fodorral az elején, nincs ebben semmi különös.” – mondta egy másik õs-SZDSZ-es, aki még a

Szabad Kezdeményezések Hálózata idején végzett aktív szervezõmunkát. Ez volt tehát a kezdet. Ezekben a nyilatkozatokban nincs is semmi különös. Mindenki az ízlésére bízhatja, hogy szimpatikus-e neki a promiszkuitás e szervezett változata, és hát az SZDSZ sosem arról volt híres, hogy erényt vagy önmegtartóztatást prédikált volna. E régi történetek hímporát miért kellett most mégis lesöprögetni? Mert úgy tûnik, idáig kell visszanyúlnunk ahhoz, hogy megértsük, mi folyik most a fõvárosi rendõrségnél. Amikor Gergényi Péter budapesti fõkapitány széke inogni kezdett, hirtelen elõtüremkedett a lóláb. Mindjárt kiderül, hogy szinte szó szerint. „A rajvezetõnk szólt mindig, általában telefonon. Írásos utasítás ezekrõl soha nem volt. Leltárt készítettünk ugyan, de a visszavételkor ezeket mindig meg kellett semmisíteni.” – ezt már Lengyel Tibor százados, a BRFK beszerzési osztályának helyettes parancsnoka mondta nekem. Az õ korkedvezményes nyugdíjkérelmét helyben hagyták elöljárói. „Nincs már mit vesztenem. Januárban leszerelek. Van néhány jó ajánlatom, elsõsorban õrzés-védelmi feladatokat ellátó vállalkozások kerestek meg. Nem fogok unatkozni, és a szájamról is lehullhat a lakat” – indokolta nyíltságát. Lengyel százados õszes halántékú, széles arccsontú, mindig frissen nyírt bajuszt viselõ férfi. Látszik, hogy nem ijed meg a saját árnyékától, de amikor errõl az ügyrõl faggattam, többször is elpirult, izzadni kezdett és láthatóan kényelmetlenül érezte magát. Végül néhány féldeci elfogyasztása után eredt meg igazán a nyelve. „Amíg el nem kezdõdött a felújítás, addig a Rácfürdõhöz vittük általában a felszerelést. De nem mindig oda. Amikor az egész elkezdõdött, akkor általában bilincseket kértek meg egyenruhát. Emlékszem, az egyik járõrünk sapkája ragadt a spermától, amikor reggel ki akartuk osztani. Borzasztóan megalázó volt. Az egész ország rendõrvicceken röhög, frusztrál a Viszkis, és akkor a politikusok szétkúrják a felszerelésünket” – hergelte magát az emlékezésbe a sokadik snapsz után Lengyel százados. A haveri-családi gruppenek a


2007. június

11

HÁNYINGER kilencvenes évek második felétõl váltak rendõrségi üggyé. „Túl nagy kutyák lettek a fiúk ahhoz, hogy egymás nõit kúrják.” „Valahol le kellett vezetni a feszültséget. El se tudod képzelni, hogy mennyi képviselõ drogozik, gyógyszerezik vagy iszik. Ehhez képest õk szerettek kurvázni. Egy idõ után már csak profikkal tudták ezt diszkréten intézni. A Kuncze még a türelmi zónás törvényt is átnyomta, igazán nem akartak õk bûnbe keveredni.” – hangzottak a visszaemlékezések arról, hogy vált üzemszerûvé a párt felsõ vezetésének macsós szórakozása. Kezdetben csupán arról volt szó, hogy a rendõrség szemet hunyt a prostituáltak alkalmazása felett. „Aztán jöttek a keményebb dolgok. Konkrétan kikérték a rendõrség felszerelését, hogy abban és azzal éljék ki magukat. Felizgatta a Demszkyt, hogy ilyeneket használhat. Nem vagyok szexuálpszichológus, de olvasmányélményeim alapján talán fetisizmusról van szó nála.” – fogalmazott Atkári János, volt fõpolgármester-helyettes, aki egyetlen egyszer elment egy ilyen bulira. „Undorodtam az egésztõl, de Demszky nagyon kapacitált. A burgaszi polgármesteri hivataltól volt itt egy delegáció, és a hivatalos program után elég sokat ittunk. Nem is tudtam, hogy hová megyünk, amikor beültünk Demszky terepjárójába, és a Néprjazi Múzeumhoz hajtottunk. Tudja, a Parlamenttel szemben, az FVM mellett. Elõször azt hittem, hogy itt is valami fogadás lesz. De minden fura volt. A hidegtálakon kolbászokból és keménytojásokból falloszokat raktak ki, ládákban hevertek a tejszínhab-szórók, és a hoszteszek bugyiban és melltartóban voltak.” „Kunczéék ekkor kerültek kapcsolatba a Grand Orient Páholy nagymesterével. A párizsi szabadkõmûves elit évtizedek óta szervez ilyen bulikat. Az egyikre levitték õket, és akkor itthon meghonosították. A GabiGabi név visszafele, a repülõn jutott eszükbe. Volt ebben egy játék, hogy Jean Gabin is sok ilyen bulit szervezett a hatvanas években, és ezért a mai napig vannak Gabin Partyk kint. Talán ezt is Bálint találta ki, de ebben már nem vagyok biztos” – tudtam meg a liberális frakció egyik volt titkárságvezetõjétõl. Hamarosan román, moldáv és ukrán prostituáltak vitték a prímet a magyar libertinusok összejövetelein. „Egyre keményebb rendezvények voltak.

Demszky a 70-es években cigánykutatási terepmunkája közben fél Szabolcs-megyét lekúrta, aztán voltak az entellektüel gangbangek, és végül a tizenéves prostik. Egy idõ után a pinát is megunja az ember. És akkor találták ki ezeket a szerepjátékokat, amikhez rendõrségi kellékeket használtak” – magyarázta Bõhm András az események eszkalációját. „Gusztos Péter például egyszer lebukott. Részegen ment haza, egy rúzsfoltos rohamosztagos gyakorlóban. A felesége kiverte a hisztit, azóta nem is láttuk egyszer sem” – mesélte a szeánszok egyik állandó résztvevõje, aki szerint felesleges túl nagy feneket keríteni az egésznek. „A pornócsatornákon azért durvább dolgok mennek. Ez inkább a jó társaságról, a játékról szólt. Az ókori görög politikusok is hetérákkal mulattak. Miért lenne ciki a demokrácia bölcsõjének szokásait átvenni? Foglalkozzatok inkább azzal, hogy Orbán Viktor veri a feleségét. Az az igazi botrány” – vélekedett, és többet nem is akart mondani méltatlankodó forrásom. Mindenesetre az egyenruha után jöttek a bilincsek. Ismét Lengyel századost idézem: „Néha több tucatot is elkértek. Amikor egy tököli kocsmai verekedésbõl vagy harminc embert akartunk bevinni, egyszerûen nem maradt elég, mert éppen ment a témázgatás a Rácfürdõben. És akkor itt jegyzem meg, hogy a Kuncze épp ebben a választókörzetben képviselõ.” Gergényi Péter kinevezésével az addigi játékos jelmezesdi ijesztõ mértéket öltött. „Tudni kell, hogy a vasprefektus nehezen oldódik nõi társaságban. Határozottsága inkább zavart tétovaságba fordul, ha ismerkedni kell” – mondta róla egy volt kolléga, aki még BácsKiskunban szolgált együtt Gergényivel. „Talán azért, mert nem az a kimondott szépfiú. A nõk egy része bukik a mundérra, de a Péternek alig volt szerencséje. Ha elmentünk Kecskeméten valahova, õ tutira egyedül ment haza.” Gergényi és Kuncze barátsága a pártelnök belügyminisztersége idején alakult ki. Amikor Gergényi budapesti fõkapitány lett, szívesen segített egy kis felszereléssel. Sõt, néha a saját, természet adta felszerelésével is beszállt a szeánszokba. A prostiknál nem kellett jópofáskodni, mehetett rögtön az akció.

Lengyel százados nyomorultul érezte magát. „Amikor a gumibotok ragacsosan jöttek vissza, járõreink sterilizálták õket. Attól féltünk, hogy bûnözõk helyett valami nyavalyát kapnak el. Aztán vitték a könnygázt is. A fuldoklós szexhez. A tv ostromára gyakorlatilag mindegyik palack kiürült. Állítólag Demszky szkafanderben szopatta a lefújt lányokat, akiknek taknya-nyála összefolyt, és ettõl jobban csúszott a bráner.” Az igazi meglepetés azonban még csak eztán következett. „2005 nyarán volt. Hogy vezényeljünk lovas rendõröket a Néprajzihoz. Illetve csak a lovakat, sõt kizárólag csak a csõdörök kellettek nekik” – az emlékezéstõl könnybe lábadt ekkor a százados szeme. „Nagyszerû harci paripák ezek. Bevitték õket a múzeumba! A mosószertõl többnek is húgyúti fertõzése lett. Penicillinnel kellett kezelni õket, mert valami durva szerrel csutakolhatták szegény párákat, hát hogyan fogalmazzak, bevetés elõtt.” Úgy tudjuk, hogy Gergényit hallgatásáért cserébe kellett megmentenie a liberális pártnak. Kuncze Gábor és Demszky Gábor a következõ sms-t kapták aznap, amikor bejelentette nyugdíjazási kérelmét: „Lófasz a seggetekbe, Gabikám”. Merényi László http://igazmondas.freeblog.hu/

Nem sok fotó készült a partikról, ez 2004-bõl való (Fotó: Hartweiger Bálint)


12

2007. június

´´ RSÉGRO ´´ L A „MAGYAR” RENDO Schuster Lóránt Teve utcai beszédének szerkesztett változata Magyarul beszélek, magyarul számolok, magyarul álmodom, magyarul szitkozódom. Ma este itt a rendõrség székháza elõtt a szitkozódással kezdem. Végignézve az életemen, aminek nagy részét a Kádár rendszerben éltem le, egy dolog biztos volt; utáltuk a rendõröket, mert rendszeresen verték az embereket a „kádárkolbásznak” becézett gumibottal. Fradi-Dózsa mérkõzésen, rock koncerten, nemzeti ünnepeinken, békefesztiválon, mindenhol. Halottak napján a temetõkben rendõrlovak patái tapostak a sírokon. Ha a Dohány utcában 3-4 zsidó polgárjogi aktivista titokban sóletet fõzött, akkor mûholdról figyelték õket, mert erre is volt energiájuk. De volt arra is, hogy bemikrofonozzák az öltözõnket és felvegyék azt, amit egymás közt beszélgetünk. Volt rá pénz és volt rá ember is a szolgálatoknál, és a szolgálatoknak több mint százezren dolgoztak. Jobb, ha mindenki tudja, a rendõrséget, a bíróságot, az ügyészséget, a honvédséget, minden fontos, jól fizetõ állást a bolsevikok foglaltak el. Aztán a gyerekeik, és rokonaik. Utáltuk õket, mert nem a rendet védték, hanem a rendszert védték a magyar néptõl. Természetesen azt mondják a helyzet változott, de idézve a svájci Neue Zürcher Zeitung címû lapot, kiderül, a szolgálatoknál alkalmazottak 70(!) százaléka a Kádár rendszerben kezdte a pályáját. Csak 30 százalékukat vették fel a „rendszerváltás” óta, többségüket szakmai feladatokra. Gondolja valaki, hogy a rendõrség székházában más a helyzet? Gondolja valaki , hogy a rendõri vezetõk nem a Kádár-rendszerbõl jöttek át? Azért, mert nyugdíjaztak néhányat közülük, attól még semmi se változott. De akik elhagyták az állományt, azok is tovább dolgoznak ellenünk, mint tanácsadók, hatalmas fizetésekért. A magyar rendõr velünk van? Ott voltam a TV székházánál, annak ostrománál, amikor az égõ vízágyúból kimentve, elengedték a rendõröket és egy ujjal se nyúlt hozzájuk senki. Ott voltam a Kossuth téren, amikor a

a rendõrök. Láttam, akit hátulról rúgtak fejbe, a megvert külföldieket, a munkából hazainduló szakácsot, a terhes anyát, a gyerekeket. Mindenkit agyonvertek. Ezek magyar rendõrök voltak? Ha nem magyarok voltak, akkor kik? Rendõrruhába öltözött Inkal Securitysok? Azért érdemes ezen elgondolkodni, mert népes 200 fõs rendõri delegáció(!) érkezett hazánkba, na nem Kínából, hanem Izraelbõl. 200 fõs kommandós delegácíó? Az amerikai elnök szokott ekkora csapattal utazni Kínába. Halász József barátom erre a durva provokációra azt az információt kapta a Miniszterelnöki Hivataltól, hogy európai körútjuk utolsó állomásán megállnak Budapesten is. A baj az, hogy aznap reggel szálltak fel Izraelben egy repülõre, itt leszálltak, majd hazamentek. Így a közlemény. parancsnokuk engedélyével a rendõrök ehettek a tüntetõk fõzte gulyásból, amit azok jó szívvel adtak, mert azt gondolták: magyar rendõr velünk van. Tisztázzunk valamit. Nincs magyar rendõr. Ezek pénzért bármikor agyonvernek bármelyikünket, mint ahogy a Kádár idejében tették. Kis srác voltam 1956-ban, amikor láttam, hogy a sashalmi 44-es rendõrõrs ablakán adogatták ki a rendõrök a karabélyokat a szabadságharcosoknak. Ôk magyar rendõrök voltak.

(Bekiabálás a közönségbõl: Hazamentek?) Ez a jó kérdés? Ki tudja biztosan, hogy ezek hazamentek? Ki tudja, hogy esetleg mások mentek el helyettük? A repülõtereken biztonsági okokra hivatkozva úgy járnak ki-be az országba, mint a spájzba. Gyakorlatilag és szó szerint is. Visszatérve a mi „derék” rendõreinkre, miért szeressem az álarcos bûnözõket, viperát használó azonosító jelvény nélküli verõlegényeket? Miért szeressem a társaikat, akik nem tették, de nézték és hagyták, a parancsnokokat, akik fedezik az embereiket, akik valamennyien pszichikai bûnsegédek. A parancsnokokról kiderült az alkalmatlanságuk és az utcákon nem fegyelmezett rendõrök intézkedtek, hanem egy csürhe. Nem mi vagyunk a csürhe, hanem õk. Mi tudjuk mi a rend és mi betartjuk a szabályokat, õk nem. A tavalyi események után Gergényi úr felvarrhat a vállapjára egy újabb csillagot, egy Dávid csillagot.

Ezek a rendõrök vajon ezt megtennék? Hangsúlyozom, válasszuk szét a tisztességes, szakmai munkát végzõ rendõröket azoktól, akik ezeket a feladatokat látják el. Ez azért fontos, mert én ezt a mostani rendõrséget is nagyon utálom. Láttam mit tettek. Hogyan használhattak gumilövedéket, amikor annak használata jogilag nem szabályozott. És ha mégis, akkor hol van leírva, hogyan használhatják. Ezzel az erõvel aknavetõ(Bekiabálás: A rend héber õre!) ket is bevethettek volna. Láttam a felvételeket, amiket a magyarnak nevezett Kevesen vagyunk, az emberek félTV-k nem mutattak be: láttam a nõt, nek, félnek az igazság közelébe menni, akinek mindkét lába tõbõl hiányzott, bezárkóznak, nézik a tévét, a sok baromkirántva a tolókocsijából a földön húzták ságot, a hazugságot. De van jó hírem,


2007. június

13

néhányan járják az országot és megmutatják a rendõri brutalitásról készült képeket a rendõrök szüleinek, a falubelieknek. Nézzétek meg, ez a fiatok, unokátok, szomszédotok. Ezt csinálta Budapesten, fizetésért. A falusiak azt mondták, jobb ha nem jön haza, nem jön be a kocsmába, mert agyonverjük. Igazuk van. A Magyar Nemzeti Front a rend pártja. Tiszteljük a rendet, a rendõröket, akik a rendet képviselik, de azokat, akik ellenünk harcolnak és védik ezt a mocskos rendszert, azokkal szemben nincs bennem tisztelet. Minden alkalommal elmondom, a Magyar Nemzeti Front háborút hirdet ezek ellen. A velejéig rohadt, korrupt rendszer ellen. Katonákat várunk, akik hajlandóak dolgozni, harcolni, mindennap tenni valamit a magyar jövõért. Nem elég tüntetni vagy egy kocsmában verni az asztalt. Azokat várjuk, akik akár az életüket is adják azért, hogy Magyarország újra Magyarország legyen. Még valami. Elegem van abból, hogy az emberek azt hiszik, hogy a Fidesz jobboldali, keresztény párt. A Fidesz nem jobboldali párt, a Fidesz az MSZP jobboldala. Lényeges különbség. Most már tudják az emberek, a Kossuth tériek, hogy mit várhatnak a Fidesztõl, miután az elhatárolódott tõlük. Kiderült, semmi bajuk a baloldallal, csak a Gyurcsány menjen. Azután, hogy az MSZP kongresszus több mint 90 százalékban támogatta ezt az embert. Ez azt jelenti, õk se különbek. Ugyanolyanok, mint a vezetõjük.

A PATKÁNYOK DALA Éljen a halál! Éljen a pusztulás! Éljen a szenny, a mocsok, a szemét! Piszokról, bûzrôl zengjen most dalunk, Mert mi vagyunk a kiválasztott nép: Mert mi a híres patkányok vagyunk!

Szétrágunk mi Istent, templomot, hazát, Családot és a szent becsületet, Szennyes a bôrünk, szagunk és szavunk, – Mégis urak e nagy világ felett: – Mert mi a híres patkányok vagyunk!

Ahol rothad, erjed, gennyed, ami szép, S a csatornákban szennyvíz possadoz, – Vidám dalunkkal odarohanunk, Hol dögöket az ár hulláma hoz: Mert mi a híres patkányok agyunk!

Átkoz, sároz, mocskol, hej a balga nép. Kiirtana, de ki nem irtható, Csak gyarapszunk, de ki nem halhatunk, – A tisztaság is hiábavaló, – Mert mi a híres patkányok vagyunk!

Megrágjuk mi az élôt is, hogyha rab, Ha védelemre nincs már ereje. A rothadásnak hû színt mi adunk, Mert mi vagyunk a vége s kezdete: Mert mi a híres patkányok vagyunk!

S míg a világ világ, mi csak leszünk! Rombolunk, irtunk, rágunk, szennyezünk. Mindig a világ réme maradunk, Mert a sátán, a bûn, a szenny velünk: Mert mi a híres patkányok vagyunk!

Hogyha új hajót épít a szorgalom, Ki elsônek ver benne új tanyát, Mi vagyunk! Mi! Mind rája rohanunk, S a korhadásig szétrágjuk falát: Mert mi a híres patkányok vagyunk!

Te hülye, ki szebb jövôrôl álmodol, Vedd le elôttünk gyûrött kalapod, Tedd Istenné rút, utált alakunk, S tôlünk a hírt, a fényt is megkapod: Mert mi a híres patkányok vagyunk!

S ha málló roncs, mert szétrágta fogunk, A süllyedést mi tudjuk legelébb, El is hagyjuk, haj, futva rohanunk, – Míg életet remél a kerge nép, – Mert mi a híres patkányok vagyunk!

Mert Isten nélkül felépülhet a világ, De patkány nélkül nem élet a lét, S mi kegyelmet az égnek sem aduk, Dalold hát hittel fajunk szent nevét: Mert mi a híres patkányok vagyunk!

Ahová egyszer betettük a lábunk, Minden szépet és jót szétrombolunk, – Erre rendelt a sors, Dicsô Fajunk! – Nincs, amit szét nem rág éles fogunk: Mert mi a híres patkányok vagyunk!

A szobrunk álljon minden utcasarkon, Költô csak rólunk zengjen éneket! Az ég üvöltse dicsérô dalunk, Mert úr lettünk az ég s a föld felett: Mert mi a híres patkányok vagyunk!

Alföldi Géza

Arra kérek mindenkit, segítsen nekünk, mert vissza kell foglalnunk az országot, ha kell háztól házig, templomtól templomig harcolva. Végezetül hadd kérdezzem meg: tud valaki olcsón, egy jól mûködõ AKM géppisztolyt? 2007. március 14.

A NEMZETI ELLENÁLLÁS HONLAPJA:

www.nemzetifront.hu


14

2007. június

A N T I M A G YA R I Z M U S

VERBÁLIS VÉRENGZÉS ELLENÜNK Egy magyargyalázó zsidó levelei Nap mint nap megkapjuk, hogy mi vagyunk a szélsõséges antiszemiták. Már azt is megengedik maguknak, hogy nemzeti jelképeinket gyalázzák! Sokan, a mérsékelt jobboldalon azt hiszik, hogy ez csak egy szûk csoport munkája, hogy ez a magyarellenesség csak a baloldalhoz, a kommunistákhoz köthetõ. A Magyarországon élõ zsidók között azonban nincsenek kommunisták, sem jobboldaliak. Ôk minket gyûlölnek, mindenestõl. Olvassa el az alábbi, régebb keletkezett levelet, melyet Regõs Péter a Magyar Zsidók Világszövetségének (miféle hülye név ez is - szerk) elnöke írt, Lipták Bélának, egy New Yorkban élõ másik jómadárnak. “Nézd Béla! A gyengémre tapintottál, s mivel a hangvétel baráti volt a részedrõl, hát én sem mehetek el amellett, hogy õszintén bevalljam (I have to plead guilty), hogy nekem eszembe sincs megbékélni azokkal, akik a népem gyilkosai, mészárosai voltak. Ez nem egy pitiáner jogvita két pereskedõ fél között néhány krajcárról, amin lehet vitatkozni, aztán késõbb lehiggadva megegyezni peren kivül. Magyarországnak meg kellene újulnia erkölcsileg, szellemileg, kultúrájában, stb, de a magyar nép erre képtelen. Én tudom hogy miért, de kérlek ne kényszeríts arra, hogy ezt most megmagyarázzam. Csak nem azt várod el tõlünk zsidóktól, hogy egyik napról a másikra csak úgy felébredjünk, s megbocsássunk szeretteink elvesztéséért. Ez nem az az eset, amikor valaki véletlenül rálép a lábadra, és bocsánatot kér érte. Életet visszaadni sohasem lehet. Én például 1951-ben születtem, de a génjeimben hordozom a holokausztot. Te meg két félrõl beszélsz, akik nem akar-

nak megbékélni? Csak egy oldalon kérheted ezt számon, a gyilkos magyar nép oldalán. Véreim vére a kezeteken. Nekem ne próbáld eladni a nagy zsidómentõ magyarok hosszú sorának hamis történetét, mert az nem hogy nem igaz, de még cinikus is 600 000 mártír teteme felett. Az igazság az, hogy a gazság méreteihez képest alig voltak. Egy szégyen erre egyáltalán hivatkozni is. Én bátran kimondom – mert én nem egy lehorgasztott fejû, gyáva, szar zsidó vagyok, nekem van vér a pucámban – hogy én úgy utálom a magyar népet, hogy azt csak egy költõ tudná megfelelõen szavakba foglalni. Aztán ezért csak nyugodtan húzzátok le rólam a vizes lepedõt. Nem érdekel. Tehát nem Magyarországot utálom, hiszen a fák, az erdõk, a mezõk, a virágok, a folyók, a hegyek, s a völgyek nekem cseppet sem ártottak. Én ennek a népnek a kultúráját, karakterét, minden alapot nélkülözõ nevetséges magabiztosságát utálom. Azt, hogy annak ellenére, hogy a térképen alig található meg ez a gyüszü méretü ország még nagyitóval is , minden nagyhatalmi vezetõt és nemzetet kioktat, lásd azt a barom Antallt és a még nagyobb állat Orbánt. Nem is fogadták õt Washingtonban, mármint Orbánt, s elárulom: közvetve ehhez nekem is van kissé közöm. Ezért nagyon is büszke vagyok . Majd egyszer elmesélem személyesen, hogy miért is van közöm hozzá. Ezt az istenverte népet azonban nemcsak a holokauszt miatt utálom, hanem azért az erkölcsi fertõért is, ami ebben a kis szar országban uralkodik , mindegy hogy a komcsi vagy a náci oldalon vizsgálódunk. ‘Engem ez az ország már apámban meglopott’ - írta a költõ. Hát engem is. Egyenlõre ennyit errõl. Tisztelettel, dr. Regõs Péter” Ezek után adódik a kérdés: kicsoda Regõs Péter? Álljon itt egy nem szokványos életrajz, a magyar élettér egyik legundorítóbb cionistájáról: Regõs, a zsidó esztétika csúcsnyelvezetét használta, amikor évekkel ezelõtt a következõ üzenet küldte drótpostán a Hazánkért elnevezésû internetes hazafias portálnak: „[...] 2003.01.13 - Most kit jelentesz még fel rajtam kívül, az MZSVSZ-t, a MOSZAD-ot, Izrael Államát, a MAZSIHISZ-t és a Menórát? Én meg feljelentelek a jó k... f.....pó anyádnál, hogy miképpen hozott ilyen végterméket a világra. Nem félünk a farkastól, lotyó. Nincs többé gettó, Auschwitz, Dunapart! Nektek befellegzett, vége! You are out of busi-

ness! Mi diktáljuk a menût! S ti eszitek meg! Dr. Regõs Péter (New York)” A MZSVSZ szóvivõje, Regõs Péter egy MOSZAD-ügynök – akit még New Yorkban is egyesek „szegény elmebeteg”nek minõsítenek – eddig csendben küldözgette tudósításait az Amerikában élõ „bûnös magyar nép” tevékenykedéseirõl, és úgy általában a fasisztákról meg az antiszemitákról, amelyekkel a legnagyobb politikailag helyes lapokat gazdagította. Többek között a budapesti KURIR napilap, az ÚJ ÉLET zsidó lap, és a Torontóban megjelenõ MENORAH nevû folyóiratok new yorki tudósítója. Ezt a tudósító-szerepet a háború alatt Habsburg Ottó, Hodzsa Milán, Eduard Benes – és még sokan mások – töltötték be Roosevelt elnök mellett, [2] késõbb pedig Göndör-Krausz Náthán a bulvárlapjával. De voltak még sokan mások is! Regõs nem akárki! Talán provokációsügynök? Mindenesetre nagyon is tudatos, cionfasiszta érdekeket képvisel! Tudniillik, mint „szóvivõ”, ahhoz a nemzetközi MZSVSZ-szervezethez tartozik, amely – Tordai Péter, Lancz Tibor, Zoltai Gusztáv, dr. Farkas Ervin, Káldor István társaságában – a magyar ajkú kisebbség intézményét, a MAZSIHISZ-t is magában foglalja. Az egyik magyar honlapon egy Emailjében ezt olvastuk tõle: „Én egyébként nagyon magyarellenes vagyok. Nevezhetõ ez már rasszizmusnak is. Szerintem a magyar az egy alacsonyabbrendû faj. Ígérem, hogy ahol csak tehetem, életem minden területén ártani fogok és akarok Önöknek.” „... egy jelzõnek 5 fokozata van az Önök anyanyelvén: 1. buta, 2. butább, 3. legbutább, 4. legeslegbutább, 5. magyar.” „1990 és 2002 között kb. 100 alkalommal utaztam járataikon New York és Budapest között újságíróként a magyar írott sajtó egyetlen New York-i tudósítója voltam egy évtizeden át, a Kuríré. 1980 óta élek az USA-ban, akkor beleszámítva a családom, feleségem, anyósom, apósom, anyám, húgom, valamint a két fiam útjait is, kb. 200 alkalommal ültünk az Önök [Malév] járatain. Vannak barátaim és rokonaim is Etelközben – ahogy én Vengriát nevezem, de ha engem magyarnak neveznek az én édes hazámban, az Amerikai Egyesült Államokban, azt azonnal kikérem magamnak...” Eddig a részlet a honlapon közölt drótposta-üzenetbõl. Fõ az õszinteség! Ugye milyen elõnyös, hogy valamikor „az alacsonyabbrendû faj”


2007. június

15

A N T I M A G YA R I Z M U S hazájában lehetõség adódott neki arra, hogy megtanulja a magyar nyelvet? Csak azt nem értjük, hogy a lángoló magyargyûlölete mellett miért visel magyar nevet, és egyáltalán miért használja a magyar nyelvet? Ha valaki ennyire gyûlöli a nemzetet, tisztességesebb dolog lenne egyszerûen odébbállni, nem venni tudomást a gyûlölt néprõl és országáról. Válasszon magának más nemzettõl nevet és nyelvet. Ne utazgasson pereputtyával magyar repülõgépen, hiszen az ‘EL AL’ izraeli légitársaság biztosan úribb módon kezelné, útban Tel Aviv felé. Elvégre, ha a gyomor nem veszi be, akkor nem kényszer a disznótor! Sajnos, az átlag ember nem tudja elképzelni, hogy a tömény gyûlölet mibõl táplálkozik. Ez indított el arra, hogy újra fellapozzam Marschalkó Lajos: Országhódítók c. könyvét, amelyben a nagy író örök idõkre megírta az igazságot.

A SZOVJET ´´NEK EMLÉKMU HÓDOLTAK ZSIDÓK, CIGÁNYOK ÉS „ANTIFASISZTÁK” 2007-05-08. Akkor lesz hazánkban demokrácia, ha itt a szovjet hõsi emlékmû elõtt valamenynyi demokratikus politikai erõ képes megemlékezni a náci uralom alóli felszabadítás hõsiességérõl - jelentette ki Hanti Vilmos a MEASZ Szabadság téri emlékmûnél tartott megemlékezésén. Ugyanitt Kolompár Orbán „az unatkozó, bocskaiba bújt milliárdosgyerekek hobbijának visszaszorításáról” beszélt. A Nemzetközi Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének alelnökeként is felszólaló Hanti Vilmos az orosz és a magyar himnusz elhangzása után mintegy száz összegyûlt elõtt azt mondta: „e helyen is valljuk, az antifasizmus nem jobb, vagy baloldaliság kérdése, hanem egy humanista életút”. Hanti Vilmos hangsúlyozta: „nem lehet megváltoztatni a múltat, nem lehet gyõztessé utólag tenni azokat, akik 62 évvel ezelõtt méltó vereséget szenvedtek”. Minden ilyen próbálkozás kudarcra van ítélve, hiszen a második világháború emlékezete mélyen él kontinensünk népeiben. El kell vetnünk minden olyan törekvést, amely az elõítéletet, a megosztást, a kirekesztést szolgálja – közölte az elnök.

„Ezek a tanok (t. i. a Talmud tanításai) megtámadják a tulajdon szentségét, a személy és vagyon alapelvét. Ezen tanok a nemzsidó honpolgárok vagyona, becsülete, élete ellen intézett merényletekre buzdítanak. Ezen tanok a nemzsidó honpolgárok ellen féktelen türelmetlenséget, fajgyûlöletet, sõt ellenükben egyenesen társadalmi pusztító háborút hirdetnek. E tanok még a polgári jogegyenlõség elvét is nyíltan megtagadják, a zsidókat, mint privilegizált felsõbb lényeket, bennünket nemzsidókat pedig, mint jognélküli állatcsordát tekintenek.” „A zsidóknak szabad a mi vallási, politikai, erkölcsi elveinket, politikai intézményeinket nemcsak kritizálni, de silány gúnyolódás tárgyává tenni, és ebben senki nem lát türelmetlenséget. Hogy az emancipáció mennyire felelt meg a hozzá fûzött várakozásoknak, azt látjuk ma, amidõn a magunk emancipációjáért kell elkeseredett küzdelmet vívnunk.” „Mi magyarok tehát ténylegesen meghódított néppé lettünk: nem ugyan fegyverrel, hanem rafinériával meghódítva, a zsidó nép kezében összefutó érdekszálaknak bilincsekké való összeforrasztása útján a sajtó és pénzhatalom által. És Kolompár „az unatkozó mindazon tényezõk, amelyeknek kezeiben van bocskaiba bújt milliárdosgyerekeletéve a nemzet jóléte, jövõje, lerakták a fegyvert ket” szorítaná vissza a gyõzelmes ellenség elõtt, lerakta a fegyvert a sajtó – egy-két lap kivételével, – lerakta a Kolompár Orbán, az Országos fegyvert a törvényhozás, a kormány.”

Cigány Önkormányzat elnöke szerint (Kuruc.info - Hazánkért.com) „együtt kell fellépnünk és visszaszorítanunk azoknak a magyar milliárdos gyermekeknek a hobbiját, amely keretei

között megfogalmazzák a zsidók és a cigányság irányába a beteg ideológiákat.” Kolompár Orbán szerint ezek a beteg gyermekek szabadidejükben nem tudnak mit csinálni, bocskait húznak és népcsoportok ellen olyan szavakat fogalmaznak meg, amelyet a demokrácia keretei között nem lenne szabad megengedni. Az OCÖ elnöke azt mondta: ez a nap a magyarországi roma társadalom újraszületése, hiszen ha a felszabadító hadsereg csak pár napot késik, szüleik nem élik túl a lágerekben történt a szörnyû pusztítást. A szovjet hõsi emlékmûvet többek között megkoszorúzta az orosz, a horvát és az izraeli nagykövet, a szlovák védelmi attasé, valamint virágot helyeztek el a rendezvényen megjelent magánszemélyek is. (MTI)

„Mi harcoltunk, ha nem is gyôztünk. Ámbár hazánkat nem mentettük meg, de a zsarnokságnak gátat vetettünk. Majd ha történelmünket megírják, elmondhatják rólunk, hogy legalább ellenálltunk.“ – Kossuth Lajos –


16

2007. június

KURVAORSZÁG! Túlzás nélkül mondható, hogy a Belvárosban rendõrök által megerõszakolt lány ügye olyanná vált a társadalom egészségesebbik fele és a rendõrség közti viszonyban, mint Olaszliszka a cigányok esetében. Határvonal, vízválasztó vagy nevezzük ahogy csak akarjuk, de az biztos, hogy ezek után más idõk jönnek a rendõrség számára. Persze voltak már arra utaló jelek, hogy a kormányzat által jóváhagyott önkényes rendõri jogértelmezés LatinAmerikában ismert jelenségeket hozhat a felszínre, de a szemérmesebbje, a kádári megalkuvók, a csendes többség csak tûrt némán. Kezdõdött azzal, hogy Simon Tibort halálra verték, aztán addig húzták, halasztották az ügy tisztázását, amíg az igazságszolgáltatás érdeklõdés hiányában elmaradt. A focimérkõzés után megvert fotós esete nemhogy példamutató büntetést vont volna maga után a rendõrségen belül, hanem cinikusan azt üzenték, hogy úgy kell neki. Miért volt rosszkor, rossz helyen? A helyszín, és az idõpont pedig a rendõr által ítéltetik meg, tehát akkor van valaki rossz helyen és rossz idõben, amikor a közeg azt mondja. Amikor azt mondja, akkor meg õ az úr és mindenféle következmények nélkül kiélheti állati ösztöneit. Aztán jött a soha el nem felejthetõ október 23-a, amikor kormányzati buzdításra a kedvenc Rambo-sorozatukat játszhatták el élethûen a héber rend éber õrei. Bátran verték a mozgássérültet, vakot, idõs asszonyt, halált megvetõ bátorsággal lõtték ki fegyvertelen ünneplõk szemét. Akkor már tudtuk, hogy ez Kurvaország! Aki akkor nem látta be, hogy egy demokratikus jogállamban ilyen NEM történhet meg, annak egyáltalán nincs mit magyarázni. Az diktatúrára vágyik, a gumibot és a könnygáz által behatárolt polgári jogokra. Kurvaország! A lányt megerõszakoló egyenruhás állatok azzal „védekeznek”, hogy a lány felkínálta magát. Agyrém, mondanánk, de tudjuk jól – ez a „vitakultúra” dukál ma hazánkban. Kurvaország!

Azonban a lány megerõszakolása után szinte már a vérünkbe ivódott balkáni közönnyel vesszük tudomásul, hogy a móri mészárlásban rendõr is segédkezett, hogy a bajai rendõr ittasan karambolozott, hogy az autópálya-rendõrség saját zsebre markecolt, hogy a szitává lõtt bankrabló után a rendõr nyúlja le a zsetont, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal munkatársai a radikálisok telefonlehallgatásai közepette konzerveket csempésznek, hogy a bûnözõ cigányok üldözése helyett az õket eltartó adófizetõk terrorizálása lett az elfogadott norma. Kurvaország! Minden túlzás nélkül levonhatjuk azt a következtetést, hogy rendõrségünk a kormánnyal párhuzamosan, a folyamatban egymást segítve, rohamosan balkanizálódik. Kurvaország! Hazug, korrupt, közpénzek milliárdjait eltüntetõ cinikus és arrogáns kormányzat és mûellenzéke, egy állampolgárokat terrorizáló szervezetre támaszkodva naponta küld el minket a pokolba. Mindeközben a képünkbe vigyorognak, hogy ez nekünk így a legjobb, és aki szót emel ez ellen, annak üldöztetés, lenézés, megvetés, rabság lesz az osztályrésze. Kurvaország! A birkák pedig önként és dalolva vonulnak a vágóhídra. De mi nem akarunk velük menni! Állítsuk meg Kurvaországot és szálljunk ki belõle, a birkákat pedig hagyjuk a

Rebiszeseknek, hadd kéjelegjenek együtt! Tehát: arra kérjük a magukat tisztességesnek nevezõ rendõröket, hogy a lányt megerõszakoló kollégáik nevét (melyet az ávó hét pecsétes titokként õriz), lakcímét és telefonszámát juttassák el szerkesztõségünkbe. ([email protected]) Ezt minden félelmet nélkülözve megtehetik, az Internet korában ez a kérésünk 10 perc alatt, névtelenül és lenyomozhatatlanul teljesíthetõ az ország bármely netkávézójából. Amennyiben nem érkeznek meg a kért adatok, az azt jelenti, hogy Önök között nem létezik már tisztességes egyén, azaz nem jogosultak az adófizetõk pénzeinek használatára, nem jelentenek többet bármely bûnbandánál. Mivel van egy olyan érzésem, hogy Önökbõl már minden tisztesség kiveszett, borítékolom, hogy nem fognak segíteni legnagyobb munkaadójuknak, az Adófizetõ Állampolgárnak. Amikor a feldühödött Adófizetõ Állampolgárok egy szép nap hajtóvadászatot rendeznek Önök ellen, nem lesz, aki segítõ jobbot nyújtson Önöknek. Megérdemlik! (Ha mégsem így alakul, és beérkezik a lényeg, akkor Önök újjáélesztették a testület amúgy már nem létezõ becsületét) Kuruc.info – Florian Geyer


2007. június

17

H O N TA L A N U L . . . Néhány gondolat Alföldi Géza: Végrendelet c. kötetéhez Ebben a sablonba öntött, uniformizált, virtuális világban bizonyára sokak számára furcsa, szokatlan és hiábavaló próbálkozásnak tûnik a szépirodalom, ezen belül is a vers propagálása, ennek ellenére az a tudat vezérel e sorok írása közben, hogy vannak azért a társadalomban olyan gondolkodó, maradandó értékek felé forduló egyének, és remélhetõleg, nem is kevesen, akik megelégelték az évtizedek óta beléjük sulykolt aszfaltirodalmat, az urbanizált, klónozott mûköltõket és képzeletükben visszavágynak az anyaföld teremtõ erejéhez, a vidéki lét szénaszagú, friss levegõjéhez, a tiszta és intakt természet egyszerû, hétköznapi csodáihoz. Azoknak ajánlom elsõsorban Alföldi Géza: Végrendelet c. vaskos verseskönyvét, akik eljátszanak azzal a talán bizarrnak tûnõ gondolattal, hogy egy emigrációba kényszerült és máig méltatlanul mellõzött és elhallgatott ízig-vérig magyar költõ, újságíró, szerkesztõ, kiadó, zeneszerzõ látszólag szubjektív, de valójában az objektivitást mindvégig magában hordozó „mindent érzõ és mindent látó szemüvegén” át szeretnék vizsgálni és figyelni a törékeny emberi lélek, a halandó szív apró, finom rezdüléseit, az egyénnek és az õt körülvevõ környezetnek Isten végtelen, soha el nem múló szeretetével átszõtt kapcsolatát. „Sár, végeláthatatlan zöld és barnaszínû táblák, amott szik, arrább terméketlen sárga futóhomok: de nagy lelke lehetett annak, aki errõl a földrõl Himnuszt álmodott!” – írja Alföld címû versében. És vajon milyen kifinomult, érzékeny lelke volt Alföldi Gézának, akiben ez a gyönyörû, plasztikus vers megfogant! Alföldi költészetében éppen annyira fontos és nélkülözhetetlen szerepe van egy árokszéli, esõ verte, sáros rögnek, mint a zöldellõ mezõn mosolygósan viruló harmatos liliomnak, vagy a Kárpátok izmos gerince mögé kecsesen lebukó alkonyi Napnak. Soraiban minden mindennel szoros, harmonikus egységet alkot és szétválaszthatatlan kohéziós erõben egyesül egymással a magában oly sok titkot és szépséget rejtõ és hordozó univerzumban. Egyszerre van jelen alkotásaiban a születés és a halál, az alfa és az omega. Párhuzamban fut a kétségbeesésig felfokozott gyötrõ reménytelenség, a hontalanság

lelket tépõ, keserû és egyre erõsödõ fájdalma, a tehetetlen, magára hagyott, árva ember önmarcangoló vergõdése, a hazájáért aggódó humanista vátesz egek felé törõ hangos jajkiáltása, a magyar feltámadást váró, új hajnalt bontó, krisztusi hitben gyökerezõ lázas reményével. Kevés olyan költõ van, akiben szavakkal már nem jellemezhetõ magaslatokig szárnyal a magyarságtudat. Ezen kevesek égi pantheonjában foglalta el örökbecsû helyét Alföldi Géza 1991. október 25-én, halála napján. A nagy gonddal összeállított, szép kivitelezésû, terjedelmes verseskötet, a költõ kilenc kötetét foglalja magában és ad átfogó betekintést, hiteles, hamisítatlan szociográfiai, erkölcsi, morális korrajzot arról a hagyományaihoz hûen ragaszkodni akaró magyar való világról, amelyet fékezhetetlen, bûnös akarattal és embertelen erõszakkal zárnak nemzet- és magyarellenes hatalmi erõk árulással és ármánnyal szõtt rácsok mögé, s tesznek tönkre, rombolnak porrá és amelynek a szuverenitását kufárok módjára adják el idegenszívû szedett-vedett rabló hordáknak. A hányatott sorsú, rezervátumba zárt és élete végén már különösen mostoha körülmények között élõ költõ idegen földrõl szemlélve Magyarország bús felhõkkel borította egét sokkal tényszerûbben, reálisabban látta át, mérte fel az eseményeket, annak velejáró következményeit, ok-okozati összefüggéseit, mint bárki más.

Számos versében szót emel a zsarnoki diktatúra, az önkényuralmi elnyomás, a szegényeket kifosztó, megalázó, dölyfös burzsoá arisztokrácia, és a gyilkos, kommunista diktatúra önmagukat tömjénezõ képviselõi ellen. Alföldi Gézát, nemcsak a neve, az õsei, a szavai tették magyarrá, hanem a szíve és a lelke is magyar volt. Ezt fogalmazza meg a következõ sorokban. Ez a csodálatos gondolatmenet lehetne akár a költõ ars poeticája is: „Magyarnak lenni, nem a szó, a név, az õsök, az élet, magyarrá csak a szív tesz és a lélek!” Álljon mindannyiunk elõtt örök mementóként és követendõ példaként a költõ élete, munkássága, gondolkodása. Teljen meg szívünk, lelkünk ugyanazzal az önzetlenül szétáradó szeretettel, hûséggel, tenni akarással, gyermeki jósággal, hittel és magyarságtudattal, amely érezhetõen áthatol Alföldi minden versén. Csak és kizárólag ezeknek a felbecsülhetetlen értékeknek a megõrzésével, megtartásával és továbbadásával van esélyünk az életben maradásra. Az utánunk jövõ generációnak is meg kell hallani a kiáltásunkat. Vezetnünk kell õket és velük együtt nekünk is menni kell tovább a számunkra kijelölt úton. Ehhez nyújt bátorító segítséget e verseskötet is! Paudits Zoltán

Alföldi Géza:

Aki a helyünkre lép A legendák népe vagyunk. Legendák ködébõl jöttünk ide, s ha egyszer kihalunk innen, jaj annak, aki helyünkre lép, megölik az itt maradt magyar legendák, magyar mesék!


18

2007. június

E R D É LY I L E V E L E K Levél egy magyarországi zsidóhoz Tisztelt uram! Hazulról utánam küldött postám között megtaláltam azt a levelet is, amelyet Ön ismeretlenül intézett hozzám abból az alkalomból, hogy Erdély ismét magyar lett. Levelében megírta, hogy Ön is osztozkodni akar a mi örömünkben, mert Erdély visszatérése nemcsak a mi, hanem az Önök öröme is. Ennek bizonyítására mellékelte leveléhez, piros ceruzával megjelölve a Magyar Zsidók Lapjának szeptemberi számát, melyben valóban szép cikket olvastunk az Önök örömérõl és vigadalmáról. Tisztelt uram, ha valahonnan a Marsból kerültem volna Magyarországra, akkor az Önök cikkeinek elolvasás után nyilván elítélném az olyanfajta mozgalmak munkáját, mint például a nyilaskeresztes mozgalom és bizonyára életfogytiglani fegyházzal sújtanám azon közírók mûködését, akik a zsidóság ellen írnak. Hiszen éppen az Ön levele bizonyítja, hogy papíron milyen nagy örömet keltett Önök között Erdély visszatérése, mely alkalomból bizonyára külön gyertyákat égettek péntek este Hitler és Mussolini döntése fölött érzett örömükben. Hogy az öröm azonban nem volt õszinte, afelõl ugyebár Önnek sincs kétsége. Mert, hogy a német nemzetiszocializmus és az olasz fasizmus mit jelent az Önök számára, azt mindannyian tudjuk. De beszéljünk õszintén. Mi egypáran nemzetiszocialisták, amikor elindultunk szeptember elején Erdély felé, higyje el uram – nem vittünk magunkkal antiszemitizmust és nem mirajtunk múlott, hogy Erdélyben ismét – úton-útfélen mindenütt találkoznunk kellett a zsidósággal. Az antiszemitizmus bizonyos gyûlöletet jelent, mi pedig tiszta lélekkel és szeretettel indultunk el Erdély félé és kisebb gondunk is nagyobb volt annál, hogy ott zsidókérdést keressünk. Erdélyben azonban – különösen Szatmárban és a Szilágyságban csak az egészen megátalkodottak, csak a vakok és a süketek nem vették észre azt a sáskajárást, azt a pusztítást, amit az Önök fajtájához tartozók végeztek ezen a jobb sorsra érdemes vidéken. Nem szórványokkal, nem egyes fákkal – törzsekkel, hanem egy, húsz év alatt mesterségesen kitenyésztett zsidó dzsungellel találtuk magunkat szembe. Az Önök fajtestvérei úgy dominóztak a bevonulás elsõ óráiban a szatmári kávéházban, mintha misem történt volna, s mikor a magyar tisztekkel megjelentünk az étteremben, Önök még a kalapjukat sem mozdították meg a fejükön. Valami csodálatos, irígy-

lésreméltó közönnyel kártyázgattak az áporodottszagú helyiségben, s látszott Önökön, hogy olyan mindegy Önök számára, hogy román, vagy magyar tisztek csizmája kopog-e a szatmári utcákon. Ugyanakkor tehát, amikor a Magyar Zsidók Lapjában – Budapesten, Stern Samu, Klár Zoltán, Kachan Niszon, Várnai Zseni és Szabolcsi Lajos sziruppal leöntött mondatokban hazafiaskodtak, – akkor Szatmáron és Désen, Kolozsvárott és Marosvásárhelyt eltûnt a zsidó üzletekbõl a kávé, a tea és általában minden olyan élelmiszer, amelyért három nap múlva háromszoros árat lehetett bevasalni. Az egyik városban egy szombati napon vonultunk be, s higyje el uram, ebben a városban egy darab kenyeret sem kaptunk, mert Önök minden magyar ünnepen túl, ekkor is csak önmaguknak és önmagukat ünnepelték. És ismét ugyanekkor Pesten élõ írástudóik bizonyára fáradtságos munkával gyûjtögették a történelmi mentõdeszkákat, s napjainkban Bethlen Gábort, Sulyok István püspököt, Aponyi Albert grófot és a jóég tudja, hogy még kiket idézgettek annak bizonyítására, hogy a román impérium alatt Önök Erdélyben milyen jó magyarok is voltak. Valami csökönyös következetességgel akarták és akarják elhitetni velünk, hogy a most bevándorolt, gyulladtszemû, pajeszos, kaftános társaságnak ugyanannyi joga van az Erdélyi rögökhöz, mint a földönfutóvá tett és a vérét áldozni sohasem szûnõ székelységnek. Önök valóságos diadalmenetben idézik Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek 1623 június 18-án kiállított szabadságlevelét, amely Európában elsõ lépés volt a zsidóság emancipációja felé. Ez a tény valóban megtörtént, de védelem helyett váddá magasztosul, mert nem hinnõk, hogy az emberi jogokat tiszteletben tartó Bethlen Gábor ma is kiadná ezt a szabadságlevelét, mondjuk, ha végigsétálna a dési, vagy a szatmári fõtéren. Önöknek nincs joguk a régi magyar nagyok türelmi rendeleteire hivatkozni, mert Önök az utolsó száz esztendõben legalább tízezerszer éltek vissza az elõlegezett bizalommal. Mi tudjuk, hogy a délkelet-európai zsidóság évszázadokon át nem élt a Bethlen-féle menlevélben biztosított jogokkal, mert az akkor még erõs székelység nem tudta felvenni a küzdelmet, s ha valahol le is telepedett, rövid idõ múltán termékenyebb vidékek felé vette útját. A balkáni ízzel telített román impériumnak kellett bekövetkeznie, hogy a zsidóság teljesen kisajátítsa és meghódítsa Erdély iparát és kereskedelmét. Milyen gyermeteg próbálkozásnak tûnik most fel elõttünk –, hogy itt járunk Erdély

földjén –, Stern Samuék és Szabolcsi Lajosék mosakodása és émelyítõ hazafiaskodása. Önök hiába tallóznak már a történelemben, hiába idézik akár Bethlen Gábor szabadságlevelét, akár Bethlen István tízéves miniszterelnökségét, hiába hivatkoznak az erdélyi rabbik hûségnyilatkozatára: mi itt lenn Erdélyben szemtõl-szembe kerültünk azzal a kazár sereggel, amely az elmúlt húsz esztendõ alatt a korrupt és liberális román közigazgatás segítségével húzódott le a galíciai erdõk mélyérõl Erdély szívéig. Mi láttuk a szatmári és a dési gettót és senkinek nem kellelt meggyõznie bennünket arról, hogy a Rákócziaknak ebben a régi városában ma már az õslakosság jelenti az igazi kisebbséget. Ebben a városban már minden kereskedés, minden ipar és gyár a zsidók kezében van és délebben láttuk a kaftános, pajeszes dési zsidókat is. Megdöbbentünk, mikor megtudtuk, hogy húsz esztendõ alatt ötszörösére emelkedett Dés zsidósága, míg ugyanakkor a magyarság aránya mitsem változott. Vándorlásaink során megálltunk a valamikor színtiszta székely falvakban és szomorúan tapasztaltuk, hogy az Önök által elsikkasztott Bartha Miklós-féle könyvben megtárgyalt lelketlen kazár társaság már benyomult a székelyföldre is. Az elmúlt húsz esztendõ alatt ezek a jövevények vásárolták össze az erdélyi erdõk fáit, õk üzérkedtek és üzérkednek a sóval, a cukorral, a juhbõrrel és egyáltalán mindama javakkal, amelyek valamikor a székelység javát szolgálták. A maroshévízi nagyvendéglõben éppen olyan bevándorolt zsidó méri az italt és az ételt, mint akár Csíkszeredán, vagy a kolozsvári New York kávéház tükrös termeiben. Nem tudom, tudják-e Önök ott fenn Pesten, – bizonyára jobban tudják, mint mi – hogy az elmúlt húsz esztendõ alatt teljesen ennek a zsidóságnak a kezébe került az erdélyi sajtó, a könyvkiadás is és számtalan eset bizonyítja, hogy a román vasgárdakormány megalakulásáig ez a sajtó mindig a leghûségesebb kiszolgálója volt a bukaresti jövevényeknek. A zsidó nagyvállalatok és nagyiparosok együtt csaltak, loptak, panamáztak és zsaroltak a regátbeli urakkal és együtt fosztogatták Székelyföld falvait. Munkács, Máramaros és a Bukovina – lengyelországi végek zárt rajokban szállították az új honfoglalókat, akik most a hatalomváltozás után, a hatalomváltozás elsõ pillanataiban ijedt szemmel figyelték Erdély magyarságának lobogó lelkesedését és végtelen örömét. Az elsõ napokban lezárták üzleteiket, két-három napig síri csend borult az erdélyi város-gettó


2007. június szennyes utcáira, de másnap már ismét ott ültek a szatmári, dési, vagy a kolozsvári kávéházak füstös világában. Igentisztelt uram, utazásaink során gyakran beszélgettünk erdélyi férfiakkal, kispénzû magyar kereskedõkkel, iparosokkal, akik azt mondották, nem tudják, hogy az igazi veszedelmet a regátból bevándorolt románság, vagy pedig a felsõgaliciai végekrõl beszivárgott, majd 160.000 fõnyi zsidó jelentette-e számukra. És Önök hiába írogatnak kenetteljeshangú cikkeket, az erdélyi zsidóság „magyarszeretetérõl” és „magyarságáról”, az erdélyi zsidókérdést már nem lehet letagadni és nem lehet jelentéktelen másodkérdéssé lefokozni. Erdély jelene és jövõje érdekében minél sürgõsebben tetõ alá kell hoznunk azt a törvényt, amely nem a közigazgatás útvesztõjén keresztül, hanem az új európai rendbe beleilleszkedve, a legrövidebb idõn belül megállítja azt a fekete áradatot, amely a nagy galíciai zsidó medencékbõl indult el Transsylvania bérces vidékei felé. Az Önök erdélyi helytartói kezében lévõ „magyar sajtó” – amelyrõl néha balgán azt hittük, hogy valóban talán a magyarság érdekeit képviseli – csak addig tartotta szükségesnek a magyar érdekek védelmét, amíg ez üzletet jelentett számára. Bukarest nem ellenõrizte õket ezen a téren, mert megbízott bennük és tudta, hogy jó munkát végeznek. Az erdélyi „magyar” sajtó 90 százaléka az Önök kezében volt, s higyje el Uram, nekem valóságos hajtóvadászatot kellett rendeznem egy-egy régebbi lappéldány után, hogy megtudjam, hogyan s miként írtak Önök az óhazai állapotokról. Némi gyanú ébredt fel bennem, mikor Nagyváradon egy ottani valóban magyar ismerõsöm rámutatott két feketébe öltözött, keménykalapos, cúgoscipõs úrra, kiknek mellét valóságos piros-fehér-zöld erdõ borította. A két úr a nagyváradi „magyar sajtó” két vezetõ férfiúja volt. Nekem azonban a budapesti Otthon Kör jutott eszembe, ahol életemben egyszer jártam és azért nem tiszteltem meg további látogatásaimmal ezt a budapesti „újságíróközpontot”, mert csupa — a nagyváradi sajtóférfiúkhoz hasonló zsidó úriember vallotta magát odatartozónak. Ezek az úriemberek ugyanis – bár magyarul beszéltek és magyarul írtak, – mégis zsidók, örök zsidók maradtak és végeredményben az elmúlt húsz esztendõs román impérium alatt is csak a zsidóság céljait szolgálták. A magyarországi nyilaskeresztes mozgalomról, éppenúgy – sõt talán még durvább hangon írtak, mint a budapesti körúti sajtó és egészen a vasgárdakormány uralomrajutásáig hû kiszolgálói voltak a bukaresti rendszernek. A magyarországi elsõ és második számú zsidótörvény meghozatalának idején a legkülönbözõbb

19 vádakkal illették Magyarországot, s a pesti gettóból kölcsönzött szavakkal rágalmazták, vádolták a szélsõjobboldali mozgalmakat és azok vezetõit. Hogy az erdélyi magyarság a visszatérés pillanatában nem látott tisztán és nem ismerte a magyar politikát, annak elsõsorban Önök az okai, akik húsz esztendõ alatt – hasonlóan pesti laptársaikhoz – mást sem tettek mint történelmet hamisítottak. Erdélyben ma hozzávetõleges számítás szerint – mert – ember legyen a talpán, aki az erdélyi gettó zsidait össze tudja számolni – másfélszázezer zsidó él, kiknek javarésze az elmúlt huszonkét esztendõ alatt vándorolt be Erdélybe. Valamikor Önök, úgynevezett intelligens zsidóság – megtagadta ezt a mocskos, testi és szellemi betegséget terjesztõ társaságot, – de az utóbbi idõben már ezekkel is sorsközösségét vállaltak, hiszen a Magyar Zsidók Lapja ezt a zsidó réteget is védelmébe vette, s most mindenképpen el akarja hitetni a világgal, hogy ez a lúdtalpas, pajeszos kazár banda is szenvedett és vérzett a román megszállás húsz esztendõje alatt a magyar gondolatért. Hát igen tisztelt Uram, ilyen égbekiáltó hazugságot ne is próbáljanak vélünk elhitetni. Önök akkor veszítették el a talajt Európában, – Magyarországon és Erdélyben is – mikor közösséget vállaltak azzal a galíciai söpredékkel, amely végeredményben kimeríthetetlen tartalékmedencéje az úgynevezett kulturáltabb zsidóságnak. Önök túlságosan elszaporodtak és túlzott mohósággal vetették rá magukat Magyarországra és Erdélyre, ez a mértéktelen mohóság lesz az Önök veszte. Kevesebb térfoglalás több lett volna... Beszélgettem erdélyi zsidókkal, akik csodálatosképpen nem tudták megérteni a magyar nemzetiszocializmus antiszemita beállítottságát, mert lenn Erdélyben már nagyon megszokták azt a képet, melynek láttán még mi, sok zsidóhoz szokott csonkaországbeliek is megrettentünk. Önök az eredményekért nem harcoltak, csupán gazdasági szívósságuk és összeköttetéseik, legfõképpen pedig a zsidó összetartás révén hódították el tõlünk azokat a pozíciókat, amelyeket mi a nyilaskeresztes gondolat jegyében vissza akarunk és vissza is fogunk önöktõl venni. Jól tudom, hogy önök ennek az akaratnak a beteljesülésében még mindig nem bíznak, mert még mindig azt remélik, hogy Európa megbocsátja az Önök bûneit, illetve, hogy a tengelyhatalmak elvesztik a háborút, s azután az európai zsidóság majd ismét tovább folytatja mûködését ott, ahol velük azt az új világszemlélet abbahagyatta. Nem tudom ismeri-e Ön az egyik emigráns német zsidó írónak Kurt Tucholski-nak Arnold Zweighez intézett búcsúlevelét? Mindenesedre engedje meg, hogy idézzek

ebbõl az írásból, mert ez a Kurt Tucholski öngyilkossága elõtt õszintén megírta az európai zsidóság tragédiájának az okát. Íme a levél — talán tanulnak belõle: „Higyje el Arnold Zweig a zsidóságot legyõzték. Az nem igaz, hogy mi évezredeken át harcoltunk. Mi nem harcoltunk, a zsidó emancipáció nem a zsidóság eredménye, a zsidóság felszabadítása a francia forradalom érdeme. A francia forradalomban pedig nem voltak zsidók. Olyan ajándékot kaptunk, amelyért nem harcoltunk — és ez megbosszulta magát. Sohasem tetszett nekem az a langyos és rothadt megállapítás, amely azt mondotta, hogy a középkor zsidósága azért nem tudott soha semmit sem alkotni, mert el volt nyomva és mert gettóban élt. Nem, kedves barátom. A gettó nem következmény, a gettó a zsidóság sorsa. Egy, úri fajnak el kellett volna pusztulnia, de mi tovább éltünk. Mondotta volna — ön egy átlag zsidónak, 1933-ban, hogy bizonyos feltételek mellett hagyja el Németországot; Ha igen, valószínûleg kikacagták volna és most szégyenszemre lopva, mint a tolvajok hagyjuk el az országot, — még hozzá pénz nélkül. Higyje el nekem, hogy a hõsiesség jobb üzlet lett volna. Vereséget szenvedtünk! Kezünkben voltak az összes ütõkártyák és mégis úgy megvertek bennünket, ahogyan még senkit, önkritika kell Uram, önkritika, ami annyira hiányzik belõlünk.” Látja igen tisztelt Uram, aki jelenleg még ott él, Pesten, a körúti kávéházak mélyén, körülbelül ez a helyzet. Ma már hiába küldötte meg nekem a magyarországi zsidóság hivatalos lapjának azt az írását, amely az erdélyi zsidóság magyar „hûségérõl” regél az olvasónak. A megírt cikkek minden sorából hiányzik az önkritika, ami ha megvolna, úgy talán Önök, úgynevezett „asszimilált” zsidóság sem vállalnak a felelõsséget azért a fekete varjúseregért, amely az erdélyi végeket elárasztotta, s amelynek kisebb gondja is nagyobb volt az itt élõ székelység fájdalmánál és szenvedésénél. Beszéljünk õszintén — az Önök által is védelmezett erdélyi zsidóság húsz esztendõn keresztül nyúzta, uzsorázta Erdélyt, s a Bukarestbõl ideküldött román hivatalnokokkal együtt szívta a magyarság vérét. Ez az igazság, s Önök ott fenn Budapesten ezt az igazságot védelmezik. Ezzel pedig vállalták a következményeket és vállalták a felelõsséget. Hogyan is mondotta az Önök emigráns írója? „Több önkritika kellett volna és több bátorság.” – De így jóéjszakát. Fiala Ferenc 1941


20

2007. június

E L H A L L G AT O T T T Ö R T É N E L E M Ifj. Tompó László:

A „választott nép” és a magyarság (Folytatás az elõzõ számból) A judeokrácia hazánkban 1945 után korábban soha nem tapasztalt hatalomra jutott a politikai életben. A kommunista párt meghatározó alakjai világnézetileg semmiben sem különböztek 1919-es elõdeiktõl: elég utalni Rosenfeld-Rákosi Mátyásra, Singer-Gerõ Ernõre, Weinberger-Vas Zoltánra, Auspitz Bejaminra (Péter Gáborra), Wolff Izraelre (Farkas Mihályra), Kahána Mózesre (Révai Józsefre), és AppelAczél Györgyre. A magyarság lelki-fizikai értékeit még Rosenfeld-Rákosinál is hatékonyabban pusztító CsermanekKádár János uralkodása alatt jóllehet maga a párt is vigyázott arra, hogy ne minden vezetõ állás élén álljon zsidó, nehogy tömegméretû antiszemitizmus legyen, amely véget vet uralmuknak, mégis õk nyomták rá bélyegüket a korra: gondoljunk csak Appel-Aczél Györgyre. (Még az SZDSZ-es tömegtájékoztatók is kénytelenek elismerni, hogy a Kádárkorszakban minden oktatási és kulturális, mûvészeti kérdésben Appel-Aczélé volt a végsõ szó.) A hetvenes-nyolcvanas években a neológok közül egyre többen vették észre, hogy a kommunizmus nem jó álarc már, ezért úgy tettek, mintha ellenségei lennének a „létezõ szocializmusnak”: egyszerre õk látszottak annak élére állni, amit eddig valóban tagadtak. 1989 után magukat „demokratikus ellenzékiek”-nek nevezték, és õk lettek a hatalomirányítók, ezért nyilvánvaló, hogy nem történt rendszerváltozás Magyarországon, csak álarccsere: a néhai moszkoviták, maoisták egyszerre hangos antikommunistáknak mutatkoztak, s ezzel milliókat tévesztettek meg. Mindent megtettek, hogy álarcuk többé ne hulljon le olyan hamar, mint addig. De nem így lett. Csurka István 1992ben figyelmeztette a nemzetet: létezik egy „ejtõernyõs csapat”, amely Moszkvában, Párizsban, Budapesten vagy Tel-Avivban eldönti, miként éljenek a magyarok. (Ha arra gondolunk,

hogy tanulmánya éppen olyan gyûlöletet váltott ki az érintettekbõl, mint valaha Istóczy beszédei, beláthatjuk: a judeokrácia céljai mindig ugyanazok.) 4. Irodalmi élet A magyar irodalomra a zsidóság mintegy nyolc évszázadon át semmilyen hatást nem gyakorolt. Magyar nyelven a XIX. század elsõ felében kezdtek írni egyes hazai zsidók: rabbik, tanárok, újságírók. Az elsõ magyar nyelvû zsidó könyv is csak 1818-ban jelent meg, Krakauer Salamon nagykõrösi rabbi zsinagógaavató „ prédikációja”. 1827-ben a „Tudományos Gyûjtemény” egyik szerzõje a zsidó írókat „Mózes tudományának habartnyelvû követõi”-nek nevezte. 1841-ben Toldy Ferenc meg is állapította: a „héber-magyar irodalmat” Bloch Móricz munkái jelentik. A XIX. század második felében a zsidó írók többsége megtanult magyarul, anélkül, hogy irodalmi nyelvünket megértette volna. Ezért egy részük újhébert (ivrit), más részük szláv-némethéber keveréknyelvet (jiddist) használt. Többségük az utóbbihoz alkalmazkodott. A jiddis tájszólássá vált, fõleg a fõvárosban. (Bárczi Géza nyelvész „pesti nyelv”-ként azonosította.) A jiddis jellemzésére elég idéznünk a neológ Szerb Antal véleményét („Magyar irodalomtörténeté”-bõl): „Kétségtelen, hogy a pesti zsidó tájszólás nem tartozik a szép nyelvek közé, öszvér-nyelv révén.” Hosszasan idézhetnénk a magyarországi magyar nyelvû zsidó szépirodalmi lapokból cikkeket, amelyek bizonyítják, mennyire nem ismerték a zsidó írók anyanyelvünket, a sok közül csak egyet emelünk ki. Kiss József, „A Hét” megalapítója és fõszerkesztõje, lapjában a „matyókok”-ról közöl írást, mert egyetlen szerkesztõje sem volt, aki tudta volna: a matyók többes szám. Verseikben, drámáikban, novelláikban a materialista világnézetet hirdették:

Weisz Mór (Szomori Dezsõ), továbbá Bródy Sándor, Veigelsberg Hugo (Ignotus), Deutsch-Hatvani Lajos, Fleischmann-Fenyõ Miksa, GoldmannGellért Oszkár, Schön-Szép Ernõ, Neumann-Molnár Ferenc regényei, elbeszélései szellemükben sem magyarok. Ugyanez vonatkozik verseikre is. Kiss József írta az elsõ magyar nyelvû kommunista verset, a „Knyáz Potemkin”-t. Párizsi bordélyházak hangulatát idézõ verseket írt Szilágyi Géza. Fischer-Makai Emil drámái közül megemlítendõ a Vörösmartyról szóló, amelyben klasszikus költõnket „egy léha szerelmi történet keretében mint ifjú szerelmest mutatta volna be a színpadon. Vörösmarty gyermekei és rokonai azonban a darab elõadását egyszerûen betiltatták.” (Zoltvány Irén: Erotika az irodalomban, 146-147. old.) A kommunizmus évtizedei alatt Appel-Aczél György határozta meg, ki mit, mikor, hol közölhet nyomtatásban. Többek között Eörsi-Schleiffer István (Sztálin-óda és pornográf „versek” írója, Heine mûfordítója és követõje), Konrád György, Petri György, Kornis Mihály, Nádas Péter, Szilágyi Ákos, Szabó Magda, Vámos Miklós, Kertész Ákos, Faludy-Leimdörfer György és társaik képviselték a magyarországi zsidó irodalmat. A magyar kultúra iránti ellenszenvük közismert, például Spiró György 1987-ben „Jönnek” címû versében (?) így írt: „Jönnek a dúlt-keblû mélymagyarok megint, / fûzfapoéták, fûzfarajongók, jönnek a szarból...” Nem elég azonban a zsidó írók magyarországi mûködését feltárnunk, mert csak akkor kapunk hû képet a zsidó irodalomnak a magyar irodalmi életre kifejtett hatásáról, ha azt is megvizsgáljuk: miként fogadták íróink, költõink, kritikusaink a zsidó írókat? Ezen oknyomozás azt mutatja, hogy a magyar irodalom klasszikusai elõször a XVIII. század végén vették észre a zsidóságnak szellemi, politikai életünkre tett hatását. A


2007. június pálos Virág Benedek Tolnai Festetics Lászlóhoz írt költõi levelében így fogalmazott 1798-ban: „...Zsidók jõnek lármázva, mekegve, / Mert a városnak bérlelt szolgái lopásért / Hajtották: nagy zaj támadt, Mózes követõi / Mint a hangyaboly, úgy forrtak. Várj egy kis idõig: / Többen lesznek ezek, mint Árpád magzati; ritkán / Vesznek, szüntelenül szaporodnak.” Kuthy Lajos a „Hazai rejtelmek” címû regényében (1847) az alföldi ortodox zsidók uzsorakamat-szedése ellen tiltakozott. Vörösmarty szókincsgazdagságára emlékeztetõ regényét máig sem értékelte emiatt jelentõségéhez méltóan irodalomtörténetünk. Nagy Ignác a „Magyarok titka” c. regénytrilógiájában (1846) a magyar jellemet állította szembe a „bevándorolt idegenek” legfõbbikével, a zsidókéval. Bartha Miklós „Kazár földön” címû, szociográfiai tanulmánya (1901) nem „regényköltészet”: a máramarosi, Galíciából és Oroszországból a pogromok elõl menekülõ zsidóság – a „kazárság” – valóságos életét tárta olvasói elé. Közgondolkodásunkra és irodalmunkra fõleg az elsõ világháború végén volt jelentõs hatással. Szabó Dezsõ „Az elsodort falu” c. sorsregényében (1919) a neológoknak az ortodoxoknál sokkal veszélyesebb – mert rejtettebb – magatartását vette górcsõ alá. A századforduló Budapestjének Marxon felnevelkedett szociológusainak, a JásziJakubovics Oszkár vezette „intellektuelek” szellemiségét Harsányi Kálmán „Kristálynézõk” és Ritoók Emma „A szellem kalandorai” c. regénye fedte fel. A két világháború között a nemzeti öneszmélésre szoruló magyarság írástudói olykor visszanyúltak a múltba: Szépvízi Balás Béla „Kánaán pusztulása” c. regénye a tiszaeszlári bûnper történetét ókori keretbe ágyazva beszélte el. Felpétzi Gyõri Jenõ 1941-ben a zsidók Sopronból 1526-ban történt kiûzését örökítette meg. („A soproni zsidókapu”). Líránkban Erdélyi József és Sértõ Kálmán adott hangot azoknak, akik velük együtt felismerték: az emancipáció, az asszimiláció kudarcot vallott, és a magyarság „kisebbséggé” lett saját földjén. A második világháború idején jelent meg folytatásokban a Rajniss Ferenc szerkesztette „Magyar Futár” hasábjain

21 Dövényi Nagy Lajos korregénye, a „Tarnopolból indult el”. Realizmusa egyedülálló a magyar irodalom történetében: Jókai regényszövésével szemben szociológiai pontossággal rajzolta meg a zsidók útját Galíciától Magyarországig. Senki sem ábrázolta Dövényinél alaposabban az ortodoxok és neológok küzdelmét. Központi regényalakja, a tarnopoli jeshivák légkörében felnõtt Brandstein Juda 1911-ben átlépte a történelmi Magyarország határát. Munkácstól Budapestig hosszú utat tett meg, anélkül, hogy megszerette volna a magyar népet. Amikor az író Brandstein Juda útjának állomásait rögzítette, Istóczy látomását igazolta: az asszimiláció élettani és szociológiai képtelenség, s a neológ zsidók veszélyesebbek a magyarságtól látványosan elkülönülõ ortodoxoknál. (Brandstein Juda élettörténetének valódiságát egyébként mi sem bizonyítja jobban, mint a statisztika: 1909 és 1913 között csalárd bukás miatt elítélt 240 személy közül 150 volt a zsidó.) 1945-öt követõen nem történt irodalmi kísérlet a magyar-zsidó viszony mûvészi igényû feltárására: a hazai zsidóság 1945 utáni hatalomgyakorlási módszerei máig megíratlanok. Ezért mindmáig Dövényi Nagy Lajos regényét tekinthetjük – Kuthy Lajos, Szabó Dezsõ és követõik alkotásai mellett – a sorsprobléma leghitelesebb mûvészi feldolgozásának. Irodalomtörténetünk egyes régebbi képviselõi viszont részletesen feltárták irodalmunk antijudaizmusát. Közülük tudományos alaposságával és árnyaltságával kiválik Farkas Gyula tanulmánya („Az asszimiláció kora a magyar irodalomban 1867-1914”, 1938), Horváth János értekezése („Aranytól Adyig”, 1921), Várkonyi Nándor irodalomtörténete és Pintér Jenõ bibliográfiai sorozata, Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály összefoglalása („A zsidókérdés magyarországi irodalma”, 15-77. old.), valamint Bartha József és Zoltvány Irén részlettanulmányai. 5. Sajtó A XIX. század második felében vált Európában a sajtó a közvélemény formálásának legeredményesebb eszközévé: a kapitalista cégek irányítói, a szabad-

versenyt hirdetõ bankok támogatói és fenntartói a nemzetközi judeokrácia képviselõi voltak. Hazánkban a judeokrácia sajtóhatalma nem maradt el a világátlagtól, 1914ben Magyarországon a legnagyobb példányszámban a zsidó lapok jelentek meg: százalékarányuk elérte a 95-96 %ot. A „numerus clausus” sem változtatott döntõen ezen az állapoton. 1937ben a megcsonkított hazánkban megjelent 37 szépirodalmi lap közül 21-nek volt zsidó fõszerkesztõje, 136 tudományos folyóirat közül 102-t lehetett zsidó befolyásoltságúnak tekinteni. Ugyanekkor 39 könyvkiadóból alig 10 bizonyult kereszténynek, és a 409 könyvkereskedõ 90 %-a volt zsidó, azaz 366. 6. Pénzügy és kereskedelem A judeokrácia a XX. század elején a pénzügyi életet is uralta. Lászlófalvi Béla az alábbi adatot közölte az „Alkotmány” 1908. december 29-i számában: „A hazai pénzintézetekben zsidók tulajdonát képezõ tõke 1904-ben volt 240.225.000 korona, nemzetiségi tõke 25.062.000 korona, keresztény magyar tõke 214.129.000 korona”, tehát „az alig egymilliónyi zsidónak többje volt, mint a tizenkétmilliónyi kereszténynek.” 1910-ben – állapította meg Kovács Alajos statisztikus – a népesség 5 %-át alkotó zsidóság az ipari intézmények 1 %-át, a kereskedelmi cégek 51,8 %-át mondhatta magáénak. Ellenben a napszámosok 3,3, a házicselédek 1,6, az õstermelõk 0,6, a bányászok 0,5 %-a volt zsidó. Szintén 1910-bõl való adat szerint (amelyet az Országos Statisztikai Hivatal tett közzé) a 64.176 építõipari munkás közül mindössze 99 a zsidó, a 62.278 bányász közül 85, a 26.612 pék közül 423. Az is tény, hogy 1920-1930 között az iparban több mint 4000-rel, a kereskedelemben 8000-rel nõtt a zsidó tisztviselõk száma. 7. Hadviselés Nemzeti szabadságharcainkban a zsidók nem vettek részt, a huszadik századi hadügyi statisztikákban mégis szerepeltek, de nem katonákként, hanem hadiszállítási bûnözõkként. (A vitézségi érmet nem a lövészárkokban, hanem régiségpiacokon „érdemelték ki”.) A


22

2007. június

magyar királyi igazságügyminiszter 1921 márciusában a Nemzetgyûlés elõtt elmondta: 1018 hadiszállítási bûnügy miatt vádolt személy közül 741 a zsidó és 277 a keresztény. A 211 elítélt közül 156 a zsidó, 55 a keresztény. Kovács Alajos nem véletlenül vonta le a hivatalos jelentések alapján a következõ következtetést: „Míg tehát a zsidóság a legkedvezõbb esetben 2.5 % erejéig vérzett a frontokon, itthon a hadiszállítások körüli csalásokból és visszaélésekbõl 73 % erejéig vette ki a részét.” A második világháborúban az angolszász-szovjet politikának a Berlin-Róma-Tokió tengely elleni politikájának judeokrata mivolta szintén nem ismeretlen. 8. Lehetséges-e az asszimiláció? Klaus Schickert – a két világháború között a Frankfurti Zsidókérdést Kutató Intézet vezetõje – 1937-ben könyvet adott ki a magyarországi zsidókérdésrõl („Die Judenfrage in Ungarn”). Tanulmányában politika- és társadalomtörténeti, statisztikai források alapján mutatta be a XIX. század második felének ortodox-neológ harcát, Istóczy mozgalmát, a szabadelvûek és a kormányzat asszimilációt, emancipációt támogató politikáját. Álláspontját nem rejtette véka alá: nem asszimilálódott a zsidóság. Hiába tanult meg valamennyire magyarul, a nyelvi alkalmazkodás még nem fejezett ki sors- és társközösségi kapcsolatot, kulturális és politikai azonosulást a befogadó nemzettel. Istóczy Gyõzõ és Bartha Miklós nemzedéke – a történelmi magyar értelmiség – számára nem az volt a lényegi kérdés, képes-e asszimilációra a zsidóság, hanem az, hogy a neológia, a judeokrácia törekvéseinek mennyire képes ellenállni a magyarság? Ez vált Schickert szerint a XIX. században a magyar politika egyik legfontosabb kérdésévé. A német tudós érvelése ma is figyelemreméltó: a zsidóságot befogadta a magyarság, viszont a zsidóság elzárkózott befogadóitól. E tekintetben az ortodoxok és a neológok között nem lehetett érzékelni különbséget. A faji elzárkózásnak pedig elsõsorban nem gazdaságiszociológiai, hanem faji (genetikai, antropológiai, lélektani) okai voltak és vannak. Hozzá kell tennünk Schickert gondolatmenetéhez, hogy a XX. század

elején nemcsak az antiszemitának kikiáltott Houston Steward Chamberlain vette ezt észre, hanem az antiszemitizmussal nem illethetõ Werner Sombart és Fejér Lajos is. (Sombart az ipari kapitalizmus és a zsidó világnézet közös vonásának a materializmust tartotta, hasonlóan Fejér Lajoshoz, aki a zsidóság faji zárkózottságát a Talmudból és a Sulchan Aruchból eredeztette.) *

*

*

Aki a magyarság és a zsidóság viszonyát a történelmi források és a keresztény világnézet fényében értékeli, az elõadottakból nem vonhat le más következtetést, mint azt, hogy a magyarságnak ma is nemzeti öntudatra és keresztény hitre van szüksége. Ez a pozitív ellenszere a judeokráciának. A magyar politikai gondolkodás klasszikusainak antiszemitizmusa (illetve antijudaizmusa) nemzeti önvédelem, nem pedig fajgyûlölet. Nevezzék bár a judeokraták az ötven éves szellemirtás ellenére még ma is magyarnak maradókat „fajgyûlölõknek”, jusson eszébe minden magyarnak a népét már másfél évszázaddal ezelõtt is a zsidóságtól féltõ Széchenyi vallomása: „Mindenek elõtt áll elõttem a hûség a fajtámhoz!”

UGYANAZOK Ugyanazok mondanak nemet, akik már igent mondtak. Ugyanazoknak a verseit szavalják, akiknek a verseire masíroztak. Ugyanazokat tapsolják, akik kaptak egy díjat. Ugyanazok a fejfedôk, ugyanazok a derék-szíjak. Ugyanazok emelnek szobrot, akik már szobrot loptak. Ugyanazok a fák és ugyanazok az éjszakák és ugyanazok a halottak. Ugyanazok az orgiák, és ugyanazok dalolnak. Hihetsz te ugyanazoknak? Zas Lóránt

DOBOGÓKÔ Dobszó a mélybõl, õsi jel: Nimrud üzen, hogy élni kell! Hegy mélyén alvó, hõs király tanácsot adni visszajár. Válság, vész, varázslat, viszály: Magyart fertõzõ, bõsz ragály. S ha pusztulással fenyeget, dobogni kezd az üzenet!

MAGYARORSZÁG ÚJRATÖLTVE!

Szent vadász alvó lelke int: „Ne vétkezzetek megint! Ne tékozold az örökséget: Múltad rejti jövõ reményed!” Döng a föld, magyar, halld meg szavát! Nimrud üzen most, õsapád: „Szeress, és küzdjél, fel ne add; s boldogabb lehet még fiad!” Tarnóczy Szabolcs


2007. június

23

H U M O R – Mit mondott Rákosi Mátyás? – Aki nincs velünk, az ellenünk van. – Mit mondott Kádár János? – Aki nincs ellenünk, az velünk van. – Mit mondott Grósz Károly? – Aki ellenünk van, az is velünk van. – Mit mondott Gyurcsány Ferenc? – Aki még mindig velünk van, az nincs magánál. --------Gyurcsány az elmegyógyintézetben az ápolókhoz: – Micsoda bánásmód ez!? Én vagyok Magyarország miniszterelnöke! Ápoló: – Nem tetszik? el lehet húzni, lehet menni Szlovákiába... --------– Hogy nevezik a magyar történelemben a Szent Istvántól Gyurcsány Ferencig tartó korszakot? – A SzentJobb-tól a BalFasz-ig. --------Gyurcsány Ferenc imádkozik: – Uram, rengeteg pénz hiányzik az ország kasszájából. Mit tegyek? – TEDD VISSZA! --------Miért olvas szélsõjobb újságot a zsidó? Egy zsidó ül a padon és újságot olvas. Meglátja egy barátja és elképed: – Te Samu, hát ez egy szélsõjobboldali újság! Miért nem a zsidók által kiadott újságot olvasod? –Nézd Móric, a zsidó újságok állandóan ilyesmirõl írnak: antiszemitizmus, Auschwitz, izraeli konfliktusok. A szélsõjobbos újságban pedig egyéb sincsen, minthogy a zsidóké minden pénz, a zsidóké minden bank, a zsidók irányítják az országot. Hát nem jobb egy olyan újságot olvasni, amiben csupa jó hír van?

ELADÓ összközmûves, örökpanorámás, 93.036 négyzetkilométer alapterületû építési telek a Kárpát-medencében, két nagy folyóval (Duna, Tisza) napsütötte déli lejtõkkel, hévizekkel, gyógyhatású ásványvizekkel, világbajnok hungarikumokkal (Tokaji bor, Pick szalámi, Erõs Pista stb.).

a szomszéd tehén (is) megdöglik. – csökken a kereszténység, államvallás: – burkolt formájú manchester-kapitalizmus. – rohamosan sorvadó népesség. – korai halálozás. – kitûnõ adózás- és sarctûrõképesség. – teljes adósságprés alatt (belsõ körbetartozás, csõdveszély, óriási, de még fokozható külsõ eladósodottság).

Beépítési lehetõségek: õrzött lakóparkok, plázák, multiszemétEgyéb lakossági, környezetbeli tárolók, kormányzati negyed stb. adottságok: Beépíthetõség akár 98%. A végtelenségig béketûrõek, szabad ideKút van (makói gázmezõ), telekegyesí- jükben vicceket találnak ki és verseket tés megoldható. farigcsálnak, miközben fejük felett dögUtak: Európába, fizetési könnyítés vagy keselyûk köröznek, szemetet hoznak, kincseket rabolnak, fosztogatnak. lízing lehetséges. A telek egyik részén rendõri, kettõs kordonnal védett „mûveleti terület”, a másik részén 1 db. ELBONTANDÓ épület található. Helye: Budapest, Kossuth tér. Érdeklõdni: kúrcsány ferenc és bábkormánya Rt., este 17-19-ig a Bp. Szemlõhegyi út

Politikai vezetõrétegének eredete: egykor Moszkvából jöttek kalasnyikovval, mai utódaik Brüsszelbe járnak khonvergenciaprogrammal. Sikeres közvetítõnek természetesen jattpénz – ismertebb nevén Tocsik-díj – üti a markát. Risztelünk!

Pályázatok benyújtása: Tel: 06 / 1956.10.23, vagy 2007/03.15 „Nyugati konszernek a helyi érdeklõNapközben és pedofíliás kikapcsolódás dõkkel szemben abszolút elõnyt élvezközben ne is hívjanak, nem dolgozunk! nek” jeligére a fenti címen! Értékcsökkentõ tényezõk: – nyakas, rebellis lakosság – kb. 2 millió lakos, akik testvérnek tekintik a külhoni magyarokat. – hazához, zászlóhoz, himnuszhoz és szabadsághagyományokhoz ragaszkodó csõcselék, amely – túlélt tatárt, törököt, Habsburgot, oroszt és kádárjancsikat. – vallásuk: fõleg katolikus, elvük a HIT, REMÉNY, SZERETET.

A nemzeti ellenállás lapja Megjelenik havonta Fõszerkesztõ:

Dobszay Károly Kiadó:

MAGYAR NEMZETI FRONT Értéknövelõ tényezõk: – könnyen megoszthatóak, alakíthatóak, hiszékenyek, közülük kb. 3 millió homo kádárikusz, akiket tévétávirányítóval, virslivel és sörrel vagy fröccsel a kezükben lehet felismerni. Ezek abszolút szolgalelkûek, alacsony IQ-juk ellenére rendkívül tanuló- és fejlõdésképes kollaboránsok. Legnagyobb örömük, ha

Elõfizetés egy évre 4400 Ft. (12 szám + postaköltség) Megrendelés levélben, e-mailben, vagy személyesen a Magyar Nemzeti Front címén, számain és a könyvtárban. Az internetes színes változatot azoknak küldjük, akik valamennyi összeggel támogatják a Magyar Nemzeti Frontot. Bankszámlaszám: 11711041-20860033 (csekkmásolat az e-mail címre)


24

2007. június

NEM FELEJTÜNK!

ÁTKOZOTT TRIANON!


A NEMZETI ELLENÁLLÁS LAPJA

Recommend Documents