A NEMEK KÖZÖTTI EGYENLŐSÉG AZ EURÓPAI UNIÓBAN KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A NEMEK KÖZÖTTI KERESETI EGYENLŐTLENSÉGEK KÉRDÉSÉRE NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÁS Kutatási összefoglaló A TANULMÁNY A NŐK A HOLNAPÉRT ALAPÍTVÁNY MEGRENDELÉSÉRE KÉSZÜLT A H/5 EGYENLŐ MUNKÁÉRT EGYENLŐ BÉRT PROJEKT KERETÉBEN . A FEJLESZTÉSI PARTNERSÉGET VEZETŐ SZERVEZET: MSZOSZ ECDB KÓD: HU-06 EMIR AZONOSÍTÓ: 2005-07-005/1.0. KÉSZÍTETTE: „V2” EXCELSIOR BT. 2006. május (javított változat)
Tartalomjegyzék
Közös jelentés a társadalmi befogadásról és társadalmi kohézió szükségessége a Európai Unióban és Magyarországon 3 A társadalmi kohézió állapota a magyar társadalomban 8 A nemek szempontjainak figyelembevétele minden szakmapolitikai területen 11 A nemek között egyenlőség kérdése a nagy kihívásokkal való szembenézésben 12 A nemek közötti egyenlőség szempontja az általános stratégiában 13 A nemek között egyenlőség kérdésének megjelenése a különböző célokban 14 A nemek közötti egyenlőség ügye a hatásvizsgálatokban és a mutatókban 19 Mutatók használata a nemzeti cselekvési tervekben 19 A várható EU szintű fejlemények 23 A nemek szempontjainak figyelembe vétele az egyes tagországokban (EU15) 26
A nemek közötti fizetési különbségek az Európai Unióban 35 Összegzés 35 1.
Bevezetés 38
2. A nemek közötti egyenlőség monitorozása: A nemek közötti kereseti egyenlőtlenség 40 3. A nemek közötti kereseti egyenlőtlenséget befolyásoló tényezők elemzése 50 4. Javaslatok, következtetések 56 Felhasznált irodalom: 61 Mellékletek: 64 I. A nemek közötti kereseti különbségeket bemutató táblák 64 II. Az Európai Unió tagországainak alapvető foglalkoztatás-statisztikai indikátorai 74
Közös jelentés a társadalmi befogadásról és társadalmi kohézió szükségessége a Európai Unióban és Magyarországon A „Közös jelentés a társadalmi befogadásról” az Európa Tanács és a Bizottság közös dokumentuma, egységes politikai nyilatkozat arról, hogy az Európai Unió felméri azokat a kihívásokat, amellyel szembe kell nézni, ha a szegénység és a társadalmi kirekesztés megelőzése illetve megszüntetése érdekében fel kíván lépni. Egységbe foglalja a szegénység és a társadalom kirekesztés leküzdése érdekében a tagállamokban már bevezetett, vagy tervezett stratégiákat és fontosabb politikai intézkedéseket. Döntés született arról is, hogy a tagállamok a társadalmi kirekesztés leküzdésére irányuló rendelkezéseiket a nyitott koordináció 1 módszerére alapozzák, kombinálva azt a közös célokkal, a nemzeti cselekvési tervekkel és a Bizottság által az e területen zajló együttműködés ösztönzése céljából előterjesztett programmal. A jelentés összhangban van a Nizzában jóváhagyott Európai Szociális Agenda
2
céljaival, elismeri a szociálpolitika kettős szerepét, vagyis azt, hogy egyszerre 1
Az új technika, amit a Lisszaboni Európai Tanács a „Nyitott Koordináció Módszerének" (angol elnevezése alapján röviden OMC) nevezett el 4 fő elemet tartalmaz: • • •
·
Irányvonalak (guidelines) rögzítése specifikus időzítéssel a célok teljesítéséhez Kvantitatív és kvalitatív indikátorok és mérföldkövek (benchmarks) kijelölése az irányvonalakban rögzített céloknak megfelelően Az európai irányvonalak nemzeti és regionális politikákra való lefordítása A nemzeti stratégiák és mérések közösségi értékelése, amely a közös indikátorok és mérföldkövek használatán alapul.
Jelenleg az Európai Tanács évente fogalmazza meg a közös Foglalkoztatási Irányvonalakat, és a tagállamok ennek figyelembe vételével készítik el minden évben a foglalkoztatást érintő Nemzeti Cselekvési Programjukat (NAP), amely egyben jelentést is tartalmaz az elért eredményekről. A Bizottság pedig, ugyancsak évente, Közös Jelentést készít, amelyben a NAP-okat értékeli, gyakran egészen specifikus ajánlásokat megfogalmazva a tagállamok számára foglalkoztatási politikájuk módosítására. 2
A nizzai csúcs - nem utolsósorban a francia elnökség hatására - minden eddiginél jobban elkötelezte magát a szociális Európa modellje mellett, s ezen a téren konkrét feladatokat jelölt meg a tagállamok számára. A Nizzában 2000 decemberében elfogadott Európai Szociális Agenda kulcsgondolata szerint a modern európai szociális modell ismérve az erős szociális védőháló, a társadalmi párbeszéd és a társadalom kohéziójához szükséges közszolgáltatások rendszere.
produktív tényezője és kulcseleme az egyenlőtlenségek csökkentésének és a társadalmi kohézió előmozdításának. E tekintetben az Európai Foglakoztatási Stratégia céljaival összhangban kellő hangsúlyt helyez a foglalkoztatásban való részvétel kulcsszerepére, különösen az e téren kevésbé képvisel, vagy hátrányos helyzetű csoportok körében. Megerősítést nyert annak fontossága, hogy az összes akció középpontjába kell helyezni a férfiak és nők közötti egyenlőség kérdését ahhoz, hogy e célokat el tudjuk érni. A nemzeti cselekvési tervekből (2001) az az általános kép rajzolódik ki, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés kezelése továbbra is az Európai Unió előtt álló fontos kihívás. Ez maradt a helyzet az új tagországokkal történt bővítést követően is. Ha a tagállamok el akarják érni céljukat, a befogadó társadalmak felépítését, akkor jelentősen javítaniuk kell a források és a lehetőségek társadalmon belüli elosztás igazságosságát. Csak így biztosítható valamennyi ember társadalmi integrációja, részvétele és alapvető jogainak érvényesítésére. Az
Európai
Szociális
Modell 3
alapját
-
a
2002-es
Barcelonai
Csúcs
megfogalmazásában - a jó gazdasági teljesítmény, a szociális védelem, az oktatás és a szociális párbeszéd magas szintje képezi”. (Presidency Conclusions, Barcelona) Meglehetősen sokáig tartott, amíg az Európai Unió eljutott addig a felismerésig, hogy a szociális kezdeményezésekre más politikákkal összhangban, és nem azoknak alárendelten van szükség. Ezzel lehetővé vált, hogy az Unió a tagállamok
3
Ez a modell közös értékekre, és annak belátására épül, hogy a szociálpolitika és a gazdasági teljesítmény nem ellentétesek, hanem egymást erősítik. A magasan fejlett szociális védelmi rendszerek e modell fontos alkotórészei. Alapértékei a szolidaritás és kohézió. A 2003-as görög elnökség alatt a következő fogalmazódott meg: az európai szociális modell közös elvei szerint 1. Európa sikereiből senkit nem lehet kirekeszteni; 2. A szolidaritás összetartozik a gazdasági sikerességgel; 3. Nincs sem választási kényszer, sem ellentmondás a gazdasági és társadalmi haladás között; és 4. A jóléti állam nem luxus, nem a gazdasági növekedés terméke, hanem termelési tényező”. A nemzetközi civil szervezetek, amelyek egy részét – mintegy saját ellenzékeként – az Unió támogatja, folyamatosan állást foglalnak a társadalmi célok mellett
szociálpolitikáját
befolyásolni
tudja.
Ugyanakkor
az
egységes
szempontok
érvényesítésétől még messze vagyunk, mivel a nemzeti jóléti rendszerek különbözősége egyelőre lehetetlenné teszi az egységes szociálpolitikát. Az aktív jóléti állam építésének fő irányait 2000 decemberében a nizzai Európai Csúcson elfogadott Szociálpolitikai menetrend jelölte ki. Ezek a a) a szociális védelem korszerűsítése; b) a társadalmi befogadás előmozdítása; c) a nemek közötti egyenlőség előmozdítása; d) az alapvető jogok megszilárdítása és a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem. A Szociális Menetrend célkitűzéseinek megvalósítása azonban nem folyik azonos intenzitással. Kiemelt szerepet kapnak a foglalkoztatással és a tudás alapú társadalom építésével kapcsolatos intézkedések, és háttérbe szorulnak a társadalmi kohéziónak, a szociális védelmi rendszerek korszerűsítésének igénye. Ezzel a hangsúlyváltással a társadalmi kohéziót erősítő elemek a foglalkoztatáspolitikához való hozzájárulással nyernek értelmet, és szociális jellegük elhalványul. A szociális védelmi stratégia leghangsúlyosabb elemei; először a népesség elöregedéséből adódó kihívások (nyugdíj és egészségügyi rendszer), a másik a szegénység leküzdését célzó intézkedések. Tudományos szinten többen4 gondolkodnak arról, hogy az uniós országokban eddig alkalmazott szociálpolitikai eszközök alkalmatlanok és utólagosak a hátrányt szenvedő csoportok támogatására. Szerintük olyan jóléti stratégiát kell alkotni, amely preventív jellegű, és a szociális jogok védelme helyett a méltányosságon alapuló disztributív igazságosságból indul ki. Mindenki számára garantálni kell a szociális biztonságot az életciklus egészében. Az új stratégiának nem a pillanatnyi helyzeten, hanem az életesélyek dinamikus szemléletén kell alapulnia. Azt nem lehet elkerülni, hogy egyesen életük bizonyos szakaszaiban rossz helyzetben legyenek, a feladat
4
Murizio Ferrera, Esping-Andersen
annak a megakadályozása, hogy ez a rossz helyzet az életciklus egészében állandósuljon. Az európai országok jóléti állam modelljében a különbség alapvetően a jólét termelés allokálásában van a hagyományos szereplők – a piac, állam, család – között. Az észak európai országokban az állami szektoron van a hangsúly. Ezekben az országokban
a
családok
erősítése,
valamint
-
a
nők
függetlenedésének
elősegítésére - a tradicionális családi gondozó funkció erősen támogatott, szocializált. A munkaerőpiaci részvétel magas, és fejlett állami szolgáltatásokkal egészül ki. A modell költséges, ha az állami hozzájárulásokat tekintjük, de ha mindhárom szereplőét együttesen vesszük számba, nem kerül többe, mint a konzervatív, vagy a liberális modellé. Amit a svédek adókból finanszíroznak azt az amerikaiak saját zsebből fizetik. A skandináv modell jól követi a társadalmi változásokat: jól szolgálja a női munkavállalást, hatékony a sérülékeny csoportok védelmében és minimalizálja a kirekesztést. Írország és az Egyesült Királyság közelebb áll a liberális modellhez, amely a magán jóléti ellátásokat ösztönzi, és korlátozza a piaci kudarcokra adott állami választ. Az állam szerepe mérsékelt, és erősen érvényesül a rászorultság elv. Ez a megoldás hatékony a kirekesztés ellen, miután a juttatások munkához kötöttek, nem támogatják a munkanélkülieket. Kíméli ugyan az állami költségvetést, de tartósítja a szegénységet és a legsebezhetőbb csoportok kiszolgáltatottságát és kirekesztését. A konzervatív modell főleg a dél-európai országokban érvényesül. Jellemzője a férfi kenyérkereső modell és a hagyományos családi jóléti kötelezettségek fennmaradás, valamint
a
társadalombiztosítás
dominanciája.
A
rendszer
jól
védi
a
foglalkoztatottakat, de a bevezetett foglalkoztatási garanciák merevvé teszik a munkaerőpiacot. A család jóléti szerepe csökkentheti a kirekesztés kockázatát, de negatívan érinti a nők gazdasági függetlenségét és paradox módon alacsony születés számhoz vezet. A magas nyugdíjkifizetések és az alacsony adóbázis miatt elégtelen a pénzügyi kapacitás a rendszer átalakítására. Kitörés lehetne a bérek befagyasztása, az atipikus munkák kiterjesztése, a jóléti függőség korlátozása, ám ezek a szerzett jogok elvesztése miatt komoly ellenkezésére számíthatnak.
Az Európai Uniónak szembe kell nézni a szociális kockázatok új szerkezetével és országaiban bármilyen szociálpolitikai jóléti modellt alkalmaznak választ kell találni a következő kérdésekre: Az elöregedés és a nyugdíjrendszerek hosszú távú fenntarthatósága miatt a munkaerő-piaci részvétel fokozása szükséges. Ebben a nők jelentik a legnagyobb mobilizálható tartalékot. Ehhez azonban segíteni kell őket a munkavállalás és a gyermeknevelés összeegyeztetésében átvállalva a családtól bizonyos
gondozási
funkciókat.
Az
idősebb
munkavállalók
munkaerő-piaci
részvételének fokozása a másik tartalék, amely rugalmasabb nyugdíjrendszerekkel és a nyugdíjba vonulási kor emelésével érhető el. A gyermekkori hátrányok csökkentése. Az oktatási képzési lehetőségek bővítése és annak biztosítása, hogy szociális helyzettől függetlenül mindenki kihasználhassa ezeket a lehetőségeket. Második esély garantálása pl. ingyenes oktatás formájában az életciklus folyamán jelentkező csapdahelyzetek elkerülésére.
A társadalmi kohézió állapota a magyar társadalomban A magyar társadalomra az előbb felvázolt európai modellek nem vagy csak korlátozottan alkalmazhatók. A rendszerváltás után alkalmazott modellek teljesen arctalanok maradtak (Lelkes Orsolya kifejezése), régi és új, gyakran ellentmondásos, improvizált hibrid modellek alakultak ki. Az egymást váltó kormányok rendre felülírták az előzőek szociális intézkedéseit és így alakult ki a szociálpolitika paradoxona, hogy nem csökkentette, hanem növelte a létbizonytalanságot. A hosszú távú társadalompolitikai modell hiánya súlyos gondok forrása, nehéz a középtávú társadalompolitikai tervezés, lehetetlen a folyamatok értékelése. Pl. a két-három évente változó családtámogatási rendszerről nem állapítható meg, hogy hogyan képes befolyásolni a demográfiai folyamatokat, de ugyanez elmondható pl. az otthonteremtési támogatásokról is. A jelenkor szociális kihívásait a következő társadalmi problémák jelentik:
A népesség összlétszáma 2015-ig kismértékben csökkenni fog. Ezen belül azonban összetétel eltolódás megy végbe: a gyermekek száma csökken, az idősek és a roma népesség emelkedik. Bár megindulhat a tudás társadalom irányába történő elmozdulás, de nem valószínű, hogy
a
teljes
foglalkoztatás
elérhető,
megakadályozható
a
szegénység
újratermelődése és a cigányság szegregálódása. Az individualizálódás valószínűleg erősödik és a társadalmi szolidaritás a legszegényebb rétegekkel szemben, nem javul. A magyar jóléti modellnek a következő legfontosabb problémákat kell megoldani: A társadalmon belül meglévő sokféle egyenlőtlenség csökkentése. A gazdasági növekedés automatikusan nem oldja meg a társadalom leszakadó rétegeinek felzárkóztatását, ezt egy tudatos, hosszú távú szociálpolitikának kell felvállalnia. A népességen belül egyenlőtlen a jövedelem eloszlás. A 90-es években a jövedelem különbségek hátterében az iskolázottsági szintek közötti egyenlőtlenségek növekedése állt. 2000-2003 között a jövedelemkülönbségek fokozódását elsősorban az okozta, hogy a gazdasági növekedés eredményeiből főként a lakosság felső 5%-a részesedett a legnagyobb mértékben, és ismét megjelent a foglakoztatottsági polarizáció (TÁRKI). Az egészségi állapotban meglévő egyenlőtlenségek, ami az egészségi ellátáshoz való hozzáférés egyenlőtlenségiből fakad. Az egészségpolitika nem fordított figyelmet a hozzáférési esélyekben, a 90-es években bekövetkezett romlásra. A 90es években az egészségpolitika a társadalom legjobb és legrosszabb helyzetű rétegeinek a szükségleteire reagált a legkevésbé. Ma alapvető kihívás a differenciált társadalmi szükségleteknek való jobb megfelelés. Alapvető fontosságú az ország keleti régiói gazdasági és társadalmi hátrányainak csökkentése, a roma lakosság sajátos helyzetét figyelembe vevő prevenciós és egészségnevelési stratégia kialakítása. A
lakásállomány
minőségében
tapasztalható
polarizálódás,
ennek
térbeli
megjelenése, a tartósan leszakadó települések kialakulása. Az ország településeinek
40 %-ában az utóbbi 6 évben egyetlen lakás sem épült. E települések a három hátrányos helyzetű régióban sűrűsödtek. A lakásállomány 14%-a komfort nélküli, félkomfortos szükséglakás és több mint 100 ezren élnek szegregált, lakhatásra alig alkalmas telepeken. Komoly gondot jelentenek továbbá a lakótelepek, a leromló régi városrészek. Európai trendeket figyelembe véve a lakásállomány 10-15%-át kitevő szociális bérlakás szektorra, és további 5-10 % magán bérlakásra lenne szükség. A munkába állást nehezítik: a lakás mobilitási viszonyok és az ország út és közlekedési viszonyai. A lakás mobilitási index évi 3-4%-os, és ez nemzetközi összehasonlításban nagyon alacsony. A jövő nemzedékbe történő beruházások problémája, a gyermekszegénység mérséklése, a szegénység generációk közötti átörökítésének megszüntetése. Évek óta jellemző tendencia a gyermekek és a gyermekes családok fokozott veszélyeztetettsége. A gyermekes háztartások jövedelme átlagosan 25-30%-kal marad el a nem gyermekes háztartások jövedelmétől. A gyermekek 44%-a a társadalom legszegényebb harmadához tartozó háztartásokban él. (TÁRKI) 2005 januárjában 620 ezer 18 éven aluli gyermek részesült rendszeres gyermekvédelmi támogatásban. Ez az érintett korosztály csaknem 30%-a. A roma gyermekek körében magasabb a szegénység, mint a nem romák körében. A gyermekszegénység hazai alakulásában fontos szerepet játszik a gyermeket vállaló nők gazdasági aktivitása. Ez a 90-es években jelentősen csökkent. 1990-ben 10 gyermeket vállaló nőből 8 aktív kereső volt, 2000-ben már csupán 6 rendelkezett munkaviszonnyal. Azokban az országokban a legkisebb a gyermekek szegénységi kockázata, ahol a nők jelentős arányban vannak jelen a munkaerőpiacon. A foglalkoztatottsági szint emelése és a fokozott munkaerő piaci részvétel. Ez egyrészt a nyugdíj- és egészségügyi-társadalombiztosítási rendszer fenntarthatóság miatt fontos, másrészt nagy társadalmi csoportok (romák, fiatalok, nők) leszakadását hivatott megakadályozni.
Jóllehet Magyarországon a rendszerváltást megelőzően a női foglalkoztatás általános volt, ez a helyzet mára megváltozott. A női foglalkoztatás elősegítése a gondozási funkciók átvállalásával, az atipikus foglalkoztatás elterjesztésével nálunk is feladat. A romák foglalkoztatási szintjének emeléséhez vezető út a számukra kialakított olyan felnőtt képzési rendszereken keresztül vezet, amely illeszkedik a munkaerőpiac igényeihez. A fiatalok munkába állítását a közelmúltban többtípusú, főként járulék kedvezmény segítette. Ezek hatását akkor lehet lemérni, ha hosszabb távon fennmaradnak. A régiók közötti gazdasági különbségek csökkentése is növeli a foglalkoztatottságot és a lakosság gazdasági aktivitását. Itt elsősorban az észak keleti- keleti régiók magas munkanélküliségének csökkentésére gondolunk.
A nemek szempontjainak figyelembevétele minden szakmapolitikai területen 5 A nizzai európai tanácsülés aláhúzza annak fontosságát, hogy a férfiak és nők közötti egyenlőség szempontját a közösen kitűzött célok elérésére szolgáló valamennyi akció esetében érvényesítsék. A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni nemzeti cselekvési tervek a tagállamok többsége számár egyedülálló lehetőséget nyújtanak arra, hogy integrált megközelítést alkalmazva összekapcsolják egymással a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni harcot és a férfiak és nők között egyenlőség előmozdítását. Sajnos azonban, annak ellenére, hogy minden tagállam megemlít valamilyen témát a férfiak és nők között egyenlőséggel kapcsolatban, közülük csak igen kevesen érvényesítik következetesen cselekvési tervük egészében a nemek egyenlőségének szempontját – probléma feltárástól és feladat meghatározástól az általános stratégia kidolgozásán keresztül a részletekbe menő intézkedések megtervezéséig és végrehajtásuk monitorozásáig. Ugyanakkor 5
A fejezet a szociális biztonság és szociális integráció témakörében Közös jelentés a társadalmi befogadásról c. kiadvány alapján készült. Egészségügyi és Családügyi Minisztérium. Budapest, 2004.
számos tagállam jelzi, hogy a következő két ében fokozottan érvényesíti a férfiak és nők között egyenlőség szempontját.
A nemek között egyenlőség kérdése a nagy kihívásokkal való szembenézésben Az első alapvető lépés a nemek közötti egyenlőség helyzetének elemzése a szegénység és a társadalmi kirekesztés leküzdésében érintett minden területen. Ez nemcsak a nemek között jelentős különbségek, valamint a társadalmi kirekesztési kockázat jellemzően a nemi hova tartozástól függő tényezőinek statisztikai adatokkal történő feltárását jelenti, hanem a már bevezetett és a tervezett politikai intézkedések nemekre gyakorolt hatásának elemzését is. Bár a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni nemzeti cselekvési tervek bemutatnak néhány igen jellemző példát, az átfogó elemzés mégis minden esetben hiányzik. Számos tagállam ennek okaként az adatok hiányát jelöli meg, és tervbe veszi az adatgyűjtés javítását a következő években. A nemek között egyenlőség kérdésének elemzése a munkaerő piacon megnyilvánuló kérdések esetében a legerőteljesebb. Ez a foglalkoztatási nemzeti cselekvési tervek keretében elvégzett munkát tükrözi: a nők tartós munkanélküliségi rátája, alacsony fizetés a atipikus foglalkoztatás, amely a szociális védelemhez való jogi érvényesíthetőségét
gyengíti
(alacsony
nyugdíj,
vagy
nyugdíjnélküliség
a
minimumkövetelmények teljesítésének elmaradás miatt). A közös célokból kiindulva számos tagállam túlmegy a munkaerő piacon, de még messze vannak attól, hogy teljes körűen lefedjék a témát. A tagállamok között konszenzus van azon tényezők tekintetében, amelyek miatt a nőket fokozottan fenyeget a szegénység. A leggyakrabban a következőket említik: -először is a gyermeküket egyedül nevelő szülők: ezek túlnyomó többsége nő, és közülük sokan szociális juttatásokra szorulnak;
-másodszor, azok a nyugdíjasok, akik csak csekély, vagy semmilyen munkaviszonyt sem tudnak igazolni: a 75 év feletti nyugdíjasok kétharmada nő, akiket különösen fenyeget a szegénység kockázata; -harmadszor a családon belüli erőszak. Megemlítik továbbá egyes tagállamok a nők kiszolgáltatottságának okaként a további tényezőek
is:
fogyatékosság,
hosszan
tartó
betegeskedés,
depresszió,
írástudatatlanság, a prostitúció és emberkereskedelem. A férfiakat sújtó fenyegetettségek, amelyek sokkal egyértelműben fogalmazódtak meg: - hajléktalanság, de csak kevés tagállam jelezte, hogy a hajléktalanok többségét a férfiak alkotják; - ugyanez vonatkozik a (volt) bűnelkövetőkre; - az iskolából idő előtt lemorzsolódókat is csak ritkán kategorizálják nemek szerint; - a férfiak gyakran hátrányban vannak az egészségi állapotra vonatkozóan rendelkezésre álló néhány adat alapján is (várható életkor, keringési zavarok, öngyilkosság, dohányzás, alkoholizmus, drogfüggőség).
A nemek közötti egyenlőség szempontja az általános stratégiában A nemek között egyenlőség szempontjának figyelembe vétele az általános stratégiában történhet jogszabályokkal, politikai kötelezettségvállalással, és a stratégiai tervezésbe bevont megfelelő struktúrák segítségével. Néhány tagállam (Dánia,
Finnország,
Svédország,
Írország
és
Észak-Írország
az
Egyesült
Királyságban) egyértelműen utal a kormányzati törvényben rögzített kötelezettségeire a férfiak és nők közötti egyenlőség minden téren történő előmozdítására. Dánia, Finnország és Svédország aláhúzta, hogy a szociálpolitikai rendszereik a nemek közötti egyenlőség jobb érvényesítését segítő egyénre szabott jogokon alapulnak. Görögország, Franciaország, Luxemburg, Portugália és Spanyolország
elkötelezte magát, hogy a nemek között egyenlőség szempontját érvényesíti stratégiájában a következő két évben. A többi szegénység és társadalmi kirekesztés elleni nemzeti cselekvési tervben a nemek között egyenlőség tudatos kezelése csak hiányosan és/vagy gyöngén jelenik meg. Az egyenlőséggel foglalkozó apparátusok/bizottságok szerepvállalása a szegénység
és
társadalmi
kirekesztés
elleni
nemzeti
cselekvési
tervek
kidolgozásában alig jelenik meg, csak kevés nemzeti cselekvési terv említi meg őket egyértelműen. Az egyéni igényekre szabott szegénységellenes intézkedések általános trendjének hozzá kell járulnia a nemek között egyenlőség kérésének tudatosabbá válásához. Ugyanakkor
néhány,
a
nemek
között
egyenlőség
terén
tapasztalható
kiegyensúlyozatlanság a szociális rendszert alátámasztó, a nem k közötti egyenlőségre vonatkozó felfogás felülvizsgálatát igényli. A legmegrázóbb példa az időskorú, kevés, vagy semennyi szolgálati idővel nem rendelkező nők elégtelen nyugdíjának dilemmája. Az Eurostat adatai azt mutatják, hogy az alacsony jövedelmű időskorú nők és időskorú férfiak jövedelme közötti különbség jóval kisebb azokban a tagállamokban, ahol a szociálpolitikai rendszerek az egyéni jogosultságokon alapulnak. A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni nemzeti cselekvési tervek alkalmat adhatnak e terület mélyreható felülvizsgálatának megkezdéséhez.
A nemek között egyenlőség kérdésének megjelenése a különböző célokban Csak a megfelelő probléma meghatározás esetén lehetünk biztosak abban, hogy az intézkedések nem eredményeznek nemek közötti megkülönböztetést, és csak eben az esetben lehet eldönteni, hogy szükség van-e pozitív akcióra, például különleges célokon belül gyakran elnagyoltnak tűnik. A munkaerőpiaccal kapcsolatos célkitűzések (1-es cél) mutatják a nemek közötti egyenlőség szempontjának messze legátgondoltabb figyelembe vételét, tükrözve a foglalkoztatási nemzeti cselekvési tervek keretében zajló folyamatokat. A nők
munkaerő piacra jutási hátrányainak kezelése szóba kerül, de gyakran nem elég világosan
koncentrálnak
az
alacsony
jövedelmű
csoportokra.
Kiegyensúlyozatlanságok tapasztalhatók a munka és a családi kötelezettségek összegegyeztetése terén, ahol az intézkedések az anyákat célozzák és csak kevéssé az apákat. Továbbá, a hangsúly inkább a gyermekintézményi férőhelyek számának növelésére helyeződi, és csak kevés tagállam szentel figyelmet annak, hogy a gyermekgondozási szolgáltatások az alacsony jövedelmű csoportokhoz tartozó szülők számra is megfizethetők legyenek. Egyes tagállamok a nemek közötti munkaerő piaci egyenlőtlenségeket olyan sokdimenziós programokkal kezeik, mint a spanyol cselekvési terv a férfiak és nők közötti egyenlőségért, a brit Új bánásmód az egyedül álló szülőkkel és partnerekkel, valamint az ír Családi szolgáltatások projekt az összetett szükségletekkel rendelkező családok számára. A legtöbb tagállam bizonyos mértékig figyelembe veszi az egyedülálló szülők sajátos igényeit a munkaerő piaci intézkedések és a szükséges jövedelem lehetőségének biztosítása esetében, amikor bemutatja a munkához, képzéshez, oktatáshoz, szociális támogatásokhoz, lakáshoz és szolgáltatásokhoz jutásra vonatkozó intézkedéseket. Ezek a megközelítések úgy tekinthetők, mint az intézkedések által az egyedülálló szülőkre gyakorolt hatások vizsgálatának előfutárai. Az egyedülálló szülőket mindössze négy tagállam (Belgium, Dánia, Egyesült Királyság, Írország) említette meg a 3-as cél körébe tartozó legkiszolgáltatottabb csoportok között. A forrásokhoz, jogokhoz, javakhoz való hozzájutás egyenlőségének célja esetében a fő vizsgált terület a szociális védelem, különös tekintettel az öregségi nyugdíjakra és a szociális támogatási rendszerekre. Noha a legtöbb tagállam magas szegénységi kockázatot jelez az időskorú, kevés, atipikus, vagy semennyi igazolt szolgálati idővel rendelkező
nők
körében,
csak
kevés
tagállam
utal
nyugdíjrendszerének
felülvizsgálatára. Az ír nyugdíj és társadalombiztosítási rendszer folyamatban levő reformja részben foglakozik a nemek egyenlőségének kérdésével. Németország megadja a lehetőséget a folyamatos nyugdíjjogosultság szerzésére a gondoskodási kötelességek miatt megszakított munkaviszony esetén, Luxemburg, Ausztria és Svédország pedig nyugdíjjogosultságot biztosít a gyermekekkel töltött évekre. Az
Egyesült Királyság nyugdíjreformja és különösen a második állami nyugdíj javítja azoknak a nőknek a helyzetét, akik a múltban a megszakított munkaviszony miatt hátrányt
szenvedtek.
A
lakáspolitikai
intézkedések
terén
alkalmazott
megközelítésekben a nemek között egyenlőség szempontja szinte sohasem érvényesül. A hajléktalanságon kívül Franciaország és Spanyolország számol be új megoldásokról a családon belüli erőszak sértettjeinek, Görögország pedig a gyermeküket egyedül nevelő anyáknak biztosított szociális és szükséglakások terén. A nemek közötte egyenlőséggel kapcsolatos helyzetelemzés hiánya azzal jár, hogy e szempontot nemigen veszik figyelembe az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutás területén. Ami a férfiakat illeti: Franciaország javítani szeretné a hajléktalanok mentális gondozását. Ami a nőket illeti: Belgium ambuláns mentálhigiéniai ellátórendszer létrehozását tervezi, hogy elősegítse a depresszió nagyarányú előfordulásának mérséklését; az Egyesült Királyság csökkenteni szeretné a tizenéves
korban
bekövetkező
terhességek
számát,
míg
Spanyolország
egészségügyi felvilágosító programot dolgoz ki prostituáltak számára. A nemek közötti egyenlőség szempontja az oktatásban alig jelenik meg. A több fiút, mint lányt érintő korai lemorzsolódással, az iskolakerüléssel, sok tagország foglalkozik, de
nem
tesznek
említést
a
nemi
hovatartozással
összefüggő
vonatkozásokról. A felnőttoktatásban Ausztria a 2003-as cselekvési tervben meghirdeti a szegénység súlyos kockázatának kitett nők iskolai és felnőttoktatásban való részvételének előmozdítását, Spanyolország pedig elindítja a „ALBA” tervek az írástudatlanság leküzdésére a nők körében. Mivel
a
kirekesztés
kockázatainak
megelőzése
(2.
cél)
és
a
leginkább
veszélyeztetettek segítése (3. cél) keretében a szolgáltatások gyakran sokdimenziós intézkedések részeként jelennek meg, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés kapcsán nem sok szó esik a nemek közötti egyenlőség témájáról. A kirekesztés kockázatinak megelőzése cél esetében az Eurobarométer legutóbbi felmérése azt mutatja, hogy a legtöbb tagállamban az információs és kommunikációs technológiai képzés az internet használat terén a nők igen hátrányos helyzetben vannak, mégis csak három tagállam (Ausztria, Németország és Portugália) számol
be a hátrány megszüntetésére irányuló pozitív intézkedésekről. Az e cél keretébe sorolható egyéb kezdeményezések a családok felbomlásának megelőzésére irányulnak Írországban, Belgiumban és Ausztriában. Az Egyesült Királyság gondozókkal kapcsolatos nemzeti stratégiája szintén e cél keretébe tartozik. A legveszélyeztetebbek segítése esetében két széleskörű kezdeményezés került bemutatásra a nők, mint a legsebezhetőbb csoport támogatása érdekében, az Intézkedések a nők egyenlőségéért az ír nemzeti fejlesztési terve keretében és a negyedik spanyol Cselekvési terv a férfiak és nők közötti egyenlőségért. A hajléktalansággal, amely túlnyomórészt a férfiakat érinti, több cél is foglalkozik: a szükséglakásokkal és az egészségüggyel foglalkozó célok Franciaországban és az Egyesült
Királyságban;
a
megelőzéssel
foglalkozó
célok
Dániában
és
Görögországban és a 2. cél integrált stratégiával foglalkozó része Írországban, valamint
a
legsebezhetőbb
csoportokkal
foglalkozó
3.
cél
Dániában,
Németországban és az Egyesült Királyságban. Ausztria, Németország, Finnország, Franciaország, Írország, Olaszország és Spanyolország a 3. valamint a 1. cél keretében a családon belüli erőszak csökkentésére és a sértettek támogatására irányuló kezdeményesekről számol be. Olaszországban
törvényt
hoztak
a
családon
belüli
erőszak
ellen
és
kezdeményezéseket indítottak az emberkereskedelem áldozatainak támogatására. Ausztria jogi védelmet biztosít a családon belüli erőszak ellen, Németországban szintén terítéken van a jogvédelmet biztosító intézkedések meghozatala, a már működő nővédelmi hálózatokon túlmenően. Írországban országos irányítóbizottság koordinálja a több támogató és megelőző intézkedést. A spanyol családon belüli erőszak elleni nemzeti cselekvései terv (2001-2004) kiegyensúlyozott módon kezeli az áldozatok támogatását, az elkövetők érdekében hozott intézkedéseket és a törvényt végrehajtó szakemberek képzését. Minden érintett szervezet mozgósítása (4. cél) esetében a férfiak és nők kiegyensúlyozott képviseletét teljesen figyelmen kívül hagyták minden tagországban. Egyedül Dánia számol be a Helyi Önkormányzatok országos Egyesülete által hozott
intézkedésekről, érvényesítése.
amelye
célja
a
nemek
között
egyenlőség
szempontjának
A nemek közötti egyenlőség ügye a hatásvizsgálatokban és a mutatókban Ugyanúgy, ahogy a nemek közötti egyenlőség helyzetének felmérése megelőzi a politika változásait és az új intézkedéseket, hasonlóképpen ezeket a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatások vizsgálatának kell követnie, a nemek közötti megoszlást is tükröző megfelelő mutatókkal alátámasztva. A nemek között egyenlőség helyzetével kapcsolatos hatásvizsgálat világos megtervezésére került sor Írországban kísérleti foglalkoztatási, képzési és oktatási programok alapján. Dánia és Írország említést tesz országos szintű monitorozási bizottságok létéről. Más országokban a nyílt monitorozás egyes sajátos intézkedésekre szorítkozik. A nemek között megoszlást is tükröző mutatók nagyjából ugyanazok, mint amelyeket a foglalkoztatási nemzeti cselekvési tervek is alkalmaznak. A többi adat töredékes, csak keveset mutat meg a szociális védelemből, az oktatásból, az egészségügyből és az önkéntes szervezetekben való részvételből. Számos tagország jelzi azt a szándékát, hogy javítsa a nemek közötti megoszlás a nemzeti cselekvési terv időszakában.
Mutatók használata a nemzeti cselekvési tervekben A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni nemzeti cselekvési tervekben szereplő intézkedések monitorozása érdekében a tagországokat országos szintű mutatók és más monitorozási mechanizmusok kidolgozására kérték, amelyek alkalmasak az előrehaladás mérésére a tervekbe meghatározott minden egyes cél esetében. A jelen összefüggésben célszerű megkülönböztetni a teljesítménymutatókat, és a politikai mutatókat. A teljesítménymutatók a jelenségek jellemzőit mérik, türközve az intézkedések eredményeit és a megtett előrelépést a kulcsfontosságú társadalmi problémák
hatékony
kezelése
terén
(például
szegénységi
ráta,
iskolából
lemorzsolódottak száma); a politikai mutatók a politikai erőfeszítésekre vonatkoznak (például szociális segélyekre fordított kiadások, támogatott hajléktalanok száma).
Ezekhez hozzá kell venni az összefüggés-mutatókat, amelyeket arra használják, hogy a politikai intézkedéseket beillesszék az általánosabb gazdasági és szociális összefüggésekben (például a szociális védelemre fordított kiadások GDP-aránya). Noha fontosabb az időbeli, mint szintbeli változások számbavétele, mivel az elsődleges cél a fejlődés időbeli alakulásának monitorozása, figyelembe kell venni a kiinduló szinteket is, tekintettel az egyes tagországok starthelyzete közötti jelentős különbségekre. A legtöbb tagállam teljesítménymutatókat alkalmaz a kiinduló helyzet bemutatására és a fő kihívások feltárására. Azonban nem mindegyik tagállam helyezett kellő hangsúlyt ezekre a feladatokra: egyes tagállamok (Belgium, Franciaország, Olaszország, Görögország, Spanyolország) jelentős analitikai fejezetet iktattak be, míg mások (Németország) egyszerűen visszautaltak a – például a nemzeti megfigyelőhelyeken (obszervatóriumokban) – fellelhető meglévő anyagra. Néhány tagállam (Belgium, Olaszország, Finnország és az Egyesült Királyság) ezen kívül számolt olyan különféle mutatókkal is, amelyeket alkalmazni kíván. Egyes tagállamok az elemzés alapján sajátos célokat tűztek ki. A céloknak két típusa különböztethető meg: -
A tagállamok egy része egyetlen átfogó célra koncentrált: a szegénység szintjének csökkentése (Írország), a szociális segélyekre szorulók számának a felére csökkentése (Svédország), a foglalkoztatottak számának növelése (Dánia). A dán célt, miszerint a foglalkoztatottak számát százezer fővel kívánják növelni 2010-ig, abban az összefüggésben kell értékelni, hogy az egész EU-n belül Dániában a legmagasabb a foglalkoztatási ráta, már most is az euróban célként kitűzött 70 százalék felett van. Ez tehát azt jelenti, hogy további emberek bevonása a foglalkoztatásba csak azok köréből lehetséges, akik a legmesszebbre kerültek a munkaerő piacról.
-
A tagállamok mások része egy sor speciális célt tűzött maga elé, ezek lehetnek „adminisztratívak” (Hollandia), vonatkozhatnak speciális eredmények elérésére (Egyesült Királyság), vagy állhatnak a két típus keverékéből (Portugália). Utóbbi esetben a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni nemzeti cselekvési terv
vállalja, hogy egy éven belül minden egyes társadalomilag kirekesztődött ember személyre szóló segítséget kap a szociális szolgáltatóktól, és minde3gyiküknek társadalmi beilleszkedési szerződést ajánlanak fel. A kitűzött célok tekintetében a portugál megközelítés látszik a leginkább nagyratörőnek, akár az általános, akár a speciális célokat vizsgáljuk. Több más tagország, bár nem tűz ki speciális célokat, az elemzés során végig kialakított olyan implicit mutatókat, amelyeket a monitorozás során kíván alkalmazni. Csak Ausztria és Németország nem tesz külön említést a mutatókról (a kormány által legutóbb a szegénységről és szociális helyzetről készített jelentésre való hivatkozástól eltekintve). Az EU- szintre vonatkozó közösen meghatározott és elfogadott mutatók hiányában a tagállamok eltérő definíciókat használnak a jelenleg szegénységi és társadalmi kirekesztési szint mérésére és jellemzésére. A legtöbb tagállam alkalmazza a szegénységkockázati rátát, mint kulcsfontosságú mutatót, egyes országok (Olaszország, Portugália, Egyesült Királyság) azonban egyúttal az abszolút szegénység nemzeti mutatóit is használják, noha az „abszolút szegénység” jelentéstartalma
eltérő
lehet.
6
A
szegénységkockázat
szintjét
különféle
küszöbértékekkel mérik (a medián jövedelem 50 vagy 60 százaléka), amelyeket Írország és Ausztria kiegészítő információk alapján korrigál. Görögország és Olaszország a relatív szegénységet a jövedelem és a fogyasztás alapján határozza meg, a fogyasztás használatát az önfoglalkoztatók jelentős arányával, valamint a – szegény háztartások esetében is szerepet játszó – lakástulajdon fontosságával indokolva. A szegénységkockázati rátás nem ismerik el kulcsfontosságú mutatónak egyes tagországok (Svédország, Dánia, Hollandia), amelyek a társadalmi befogadás olyan más tényezőinek a fontosságát emelik ki, mint az egészség, az iskolázottság és a társadalmi részvétel, illetve előnyben részesítik az adminisztratív forrásokon alapuló mutatók alkalmazását. Hollandia kidolgozott egy pénzügyi szegénységi indexet, amely összeveti a minimál jövedelemben részesített háztartások arányát a kedvezményezettek rendelkezésére álló reáljövedelem alakulásával.
6
Olaszországban a fogyasztói kosár megfizethetőségét jelenti, az Egyesült Királyságban az adott pillanatban rögzített relatív szegénységi szintet. Portugália szegénység és társadalmi kirekesztés elleni Nemzeti cselekvési tervében nem határozza meg világosan, mi értendő abszolút, illetve gyermekszegénység alatt.
Bár nincs olyan törekvés, hogy az Unió egészére nézve közösen elfogadott definíciókat alkalmazzanak a politikai mutatókra, egyértelmű az igény, hogy a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni nemzeti cselekvési tervek megfelelő mutatókat és monitorozási mechanizmusokat tartalmazzanak a folyamat időbeli monitorozása érdekében, amint azt a Nizzában kitűzött célok megkövetelik. Egyes tagállamok (Spanyolország, Franciaország, Portugália, Dánia) a szegénység és társadalmi
kirekesztés
elleni
nemzeti
cselekvési
tervükben
széles
körben
alkalmaznak politikai mutatókat. Ideális esetben a politikai mutatók jelenlegi szintjeit kell megadni a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni nemzeti cselekvési tervekben, hogy azok az intézkedések monitorozásának hatékony eszközeivé váljanak, azonban egyedül Dánia alkalmazta következetesen ezt a nagyra törőbb megközelítést. Néhány tagállam (Olaszország, Egyesült Királyság) kifejezetten úgy döntött, hogy nem használ politikai mutatókat, és kizárólag a teljesítménymutatókra koncentrál. Számos speciális megközelítés érdemel említést. Az Egyesült Királyság szegénység és társadalmi kirekesztés elleni nemzeti cselekvési terve azokat a mutatókat, amelyek a szegénység és a társadalmi kirekesztés aktuális vonatkozásaira (például az iskolakerülést, a fiatalkori terhességet) ragadják meg. Az olasz szegénység és kirekesztés elleni nemzeti cselekvési terv speciális mutatókat használ kiszolgáltatott csoportok esetében (például fogyatékosok, akik olyan lakásokban élnek, ahol építészeti akadályok korlátozzák a mozgásukat, vagy egyedül élő öregek, akiknek nincsenek élő családtagjaik). Érdekes azt is megjegyezni, hogy egyes országok (Olaszország, Belgium) kifejezetten alkalmaznak szubjektív mutatókat is, azzal érvelve, hogy az érintettek véleménye legalább olyan fontos lehet, mint az objektív helyzetük. Nem szabad alábecsülni annak fontosságát sem, amelyet egyes tagországok a területi
dimenziónak
tulajdonítanak.
Egyes
országokban
(Spanyolország,
Olaszország, Belgium, Németország) igen nagyok a regionális különbségek, ezért nagyon fontos, hogy minden adat regionális bontásban is rendelkezésre álljon. Más országok (Egyesült Királyság, Hollandia, Franciaország) is hangsúlyozzák a területi dimenziót, de inkább a lepusztult városi körzetekkel összefüggésben, és mutatókat javasoltak kifejezetten ezeknek a körzeteknek a figyelésére.
A várható EU szintű fejlemények A fentekből világosan kiderül, hogy még nagyon messze vagyunk a szociális mutatók olyan közös megközelítésétől, amely lehetővé teszi az intézkedések eredményeinek monitorozását és a jó gyakorlati megoldások feltárását. E helyzet javítása érdekében erőfeszítésekre van szükség mind az egyes tagállamok, mind pedig az Európai Unió szintjén. Országos szinten világosan látható, hogy óriási különbségek vannak az egyes országok között a rendelkezésre álló adatok tekintetében. Ez különösen a hátrányos helyzetű csoportok beazonosítására igaz, mivel számos szegénység és társadalmi kirekesztés elleni nemzeti cselekvési tervből hiányoznak az alapvető mennyiség információk, illetve az intézkedések monitorozásával kapcsolatos adatok az olyan csoportokra vonatkozóan, amelyek a szokásos felméréssel nem beazonosítható, mint például az alkoholisták, a drogfüggők, a hajléktalanok és etnikai kisebbségek stb. A nemzeti statisztikai adatbázisok fejlesztésére van szükség, hogy segítségükkel a társadalmi befogadási stratégia megvalósulása hatékonyan figyelemmel kísérhető legyen. Az adminisztratív források hatékonyabb kihasználása érdekében nagyobb erőfeszítések
látszanak
szükségesnek.
Számos,
a
társadalmi
befogadás
szempontjából érdekes olyan kérdésben, mint a lakhatás, az egészség, az igazságszolgáltatás, a leghátrányosabb helyzetű csoportok stb. a háztartási felméréseken
kívül
az
adminisztratív
források
is
sok
fontos
információval
szolgálhatnak. Egyes tagállamok (Görögország, Belgium) arra szeretnék felhasználni a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni nemzeti cselekvési tervüket, hogy további erőfeszítéseket tegyenek országos statisztikai kapacitásuk bővítésére. Európai szinten nemcsak a jelenlegi európai adatbázisok bővítése jelent prioritást, hanem az is, hogy az összes tagállam elfogadja ezeket az adatbázisokat, ami jelenleg nem így van. Az európai szintű szociális mutatókat alátámasztó statisztikai információk többsége két, az Eurostat által koordinált háztartási felmérésből származik: az egyik a Munkaerőfelmérés (LFS), a másik az Európai közösségi háztartási panel (EHP). Jelenleg kidolgozás alatt áll egy új eszköz, amely 2004 után felváltaná az EHP-t, Statisztika a jövedelemről és az életkörülményekről (EU-SILC)
címen. Ez várhatóan referencia-forrásként fog szolgálni a jövedelem és a társadalmi kirekesztés elemzése terén, valamint a befogadási stratégiák megvalósításának monitorozási folyamatában. Ezrét szükséges, hogy ezt az eszközt valamennyi nemzeti statisztikai szolgálat elfogadja, és nemzeti forrásként kezelje, időszerű és jó minőségű adatokat szolgáltatva. Azt is látni kell azonban, hogy az európai szintű mutatók nem korlátozódhatnak a jövedelemre és a foglalkoztatottságra, hanem ki kell terjedniük a társadalmi befogadás szempontjából olyan kulcsfontosságú területekre, mint az egészségügy, a lakás, az oktatás, a társadalmi részvétel és a különlegesen veszélyeztetett csoportok helyzete. Az egészségügy területén a Közegészségügyi közösségi cselekvési program részeként átfogó egészségügyi információs rendszer létrehozására kerül sor, amely magában foglalja az egészségi állapotról, az egészségügyi rendszerekről és az egészséget meghatározó tényezőkről begyűjtött adatok elemzését és terjesztését. Az egészségügy területén az adminisztrációs adatokon nyugvó jó minőségű nemzeti források kialakítás lehet az első lépés az átfogóbb lefedettség elé, de a legtöbb területen ez még nem elegendő, ha javítani akarjuk a jelenleg még szerény mértékű összehasonlíthatóságot. 2001 januárjában a Szociális védelmi bizottság a mutatókkal foglalkozó szakértői csoportot hozott létre azzal a feladattal, hogy tökéletesítse a szegénység és társadalmi kirekesztés terén használható mutatókat, köztük azokat is, amelyek a szegénység és társadalmi kirekesztés területén fellelhető trendek megállapítására és a politikai fejlemények monitorozására szolgálnak. A szakértői csoport feladata az is, hogy olyan mutatókat fejlesszen ki, amelyek alkalmasan a szociális védelem szerepének a bemutatására és a rendszerek korszerűsítési folyamatának segítésére. A csoport egyik jelentését, amely meghatározza a szegénység és társadalmi kirekesztés területén közösen elfogadott mutatók listáját, időközben a szociális védelmi bizottság is elfogadta, és a laekeni európai tanácsülés elé terjesztette. Noha a jelen szakaszban megfelelőnek látszik a meglevő nemzeti adatok használata azokon a területeken (például a lakásügyben), ahol a közösen elfogadott mutatók egyenlőre még hiányoznak, a jelenlegi szegénység és társadalmi kirekesztés elleni nemzeti cselekvési tervekből levont tapasztalatok arra utalnak - különösen, mert csak
nagyon kevés tagállam szolgáltat e termekben részletes és lényegi mutatókat -, hogy ez a megközelítés nem kielégítő, ha az összehasonlíthatóság terén valós előrelépést akarunk tenni. Ezen okoknál fogva a közösen elfogadott mutatók kidolgozása továbbra is prioritás marad. A tagállamok által a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni nemzeti cselekvési tervekben használt néhány mutatót ugyanakkor megfontolás tárgyává kell tenni a mutatókkal foglalkozó szakértői csoport további munkája során. A Statisztikai Melléklet válogatást közöl azokból a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni nemzeti cselekvési tervekben használt mutatókból, amely európai szintű mutatókká fejleszthetők.
A nemek szempontjainak figyelembe vétele az egyes tagországokban (EU15) Belgium A befogadásról szóló NAT nemekkel kapcsolatos dimenziója már terítékre került, de korlátozott látókörben. A mutatók gyakran nem veszik figyelembe a nemekkel kapcsolatos szempontokat, és a nemekkel kapcsolatos stratégiák többsége a teljes lakosságra vonatkozik, és mint olyan kevéssé foglalkozik a szegénység és a társadalmi kirekesztés kérdéseivel. A befogadásról szóló NAT főbb nemekkel kapcsolatos elemei elsősorban a gyermek felügyeleti lehetőségek elérhetőségét taglalja, mely a nők foglalkoztatásban való részvételének biztosítása miatt fontos kérdés. A foglalkoztatás, képzés és támogató szolgáltatások területén hasznos kezdeményezéseket tettek a gyermeküket egyedül nevelő szülők helyzetének javítása érdekében. A kormány aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a nők alul-képviseltek az ICT (információs társadalomban) annak érdekében, hogy egyértelmű kapcsolódást lehessen teremteni a nők és a technológiák között, az Egyenlőségről szóló Minisztériumok közötti konferencia keretein belül akció tervet dolgoztak ki a nők új technológiákhoz aló egyenlő hozzáférésének biztosítása érdekében. Az egészségügy területén a NAT olyan új intézkedéseket vezet be, amelyek a már azonosított, nemekre vonatkozó specifikus egészségügyi problémák kérdéseit célozzák. Dánia Dánia univerzális rendszere, mely egyenlő jogokat biztosít mindenki számára, önmagában is fokozza az egyenlőséget. A nők foglalkoztatottsága magas arányú, és a nők munkaerő-piaci jelenlétét a nyilvános gyermek felügyeleti lehetőségek széles köre is támogatja. Az új Egyenlő esélyek törvényt 2000-ben fogadták el, ami kötelezővé teszi minden állami hatóság számára a nemek közötti egyenlőség biztosítását tervezésük és adminisztrációjuk területén. Egy irányító csoport felügyeli és menedzseli a kérdés előtérbe helyezésének folyamatát.
A szülők számára nyitott a lehetőség, hogy 9 alatti gyermekeikkel maximum egy éves szülő szabadságot vegyenek ki. A program megvalósulás azonban nem tükröz nemek közötti egyenlőséget, mivel a szabadságon lévő szülők körülbelül 90%-a nő. Míg a befogadásról szóló nemzeti cselekvési terv által bemutatott szociális mutatók közül csak kevés jelez nemek között lebontást, komoly nemekkel kapcsolatos különbségek mutatkoznak Több információra lenne szükség ahhoz, hogy ezeket a különbségeket mélyebben lehessen elemezni, vagy előrehaladásukat nyomon lehessen követni. Németország A nemzeti cselekvési terv hangsúlyozza azokat az általános célkitűzéseket, amelyek a nők munkaerő piaci részvételének növelését, illetve a munka- és a magánélet összeegyeztetését célozza. Ezen célkitűzés megvalósítása érdekében bejelentették a gyermek felügyeleti lehetőségek elérhetőségének bővítését. Mindezek mellett, egy, a közszférában a nők és férfiak egyenlő esélyeiről szóló törvény javaslat a részmunkaidő alkalmazását javasolja, megemelvén azoknak a nőknek a nyugdíj jogosultságát, akik gyermekeik miatt részmunkaidőben dolgoznak. Végezetül pedig, egy kötelező hosszú távú ellátási biztosítás bevezetésével, egy olyan járó betegellátási hálózatot hoztak létre, amely lehetővé teszi az állandó ellátásra szorulók családtagjainak, hogy folytassák szakmai tevékenységüket. A betegellátóknak a terv szerint jár nyugdíj a betegellátással töltött évek alatt. A nemzeti cselekvési terv kifejezetten utal a nemek egyenlő esélyeinek megvalósítására a Szociális város kezdeményezés kontextusában a társadalmi kirekesztés elleni harc területi megközelítésében. A célkitűzések nemekkel kapcsolatos szempontjait figyelembe veszik a sérült emberekre vonatkozó, az ICT-képzéseket elősegítő, a gyermekek és fiatalok jólétére és oktatására, valamint a bevándorlókra vonatkozó intézkedések megvalósításában. Az ICT-képzettséget népszerűsítő kezdeményezésben az 40%os női részvételi célkitűzést az összes ICT-területen foglalkozatási kategóriákra kell lebontani. Egy új törvénnyel tovább szándékoznak enyhíteni a családi erőszaknak áldozatul esett emberek lakás gondjain. Görögország
Míg a nemek esélyegyenlőségének megvalósítására nyilvánvaló szándékot fejeznek ki, a befogadásról szóló nemzeti cselekvési tervből hiányzik egy olyan átfogó stratégia, ami a görögországi nők problémáinak szisztematikus elemzésén, valamint a folyamatban lévő változások nyomon követésén alapul. Ebből a szempontból keveset tettek hozzá a foglalkoztatásról szóló nemzeti cselekvési tervben megemlített,
a
nemek
esélyegyenlőségének
megvalósítására
irányuló
tevékenységekhez. Néhány intézkedés a legsebezhetőbb csoportokkal kapcsolatos, mint például a börtönviselt nők szabadulás utáni gondozására irányuló programok. Spanyolország A befogadásról szóló nemzeti cselekvési terv alkalmazni kívánja a nemek köztti esélyegyenlőséget mind a négy célkitűzésre. Ugyanakkor, a nemekkel kapcsolatos kérdéseket csak a nők veszélyeztetettségének szempontjából vizsgálják, mint ahogyan a széles körű 4. spanyol cselekvési terv a nők és férfiak egyenlőségének megvalósítása esetében is, mely a 3. célkitűzés alá tartozik. Ugyanebben a célkitűzésben szerepel egy új nemzeti cselekvési terv a családon belüli erőszak ellen,
ami
az
áldozatok
támogatásának
kérdésével
foglalkozik,
valamint
intézkedéseket tartalmaz az elkövetőkre és a büntetés végrehajtás munkatársak képzésére vonatkozóan. Az 1. és 2. célkitűzésekben, a nemekkel kapcsolatos kérdések néha felmerülnek az analfabétizmus elleni harc kapcsán, illetve ahol az intézkedések konkrétan kapcsolódnak a családi élethez, mint például a gyermek ellátás és egészségügyi ellátás területén, illetve elősegíthetik a nők intergrációját a munkaerőpiacra. A Munkaügyi Minisztérium részeként a Nőintézet részt vett a befogadásról szóló nemzeti cselekvési terv kidolgozásának folyamatában, bár nincs egyértelmű jelzés arról, hogy a terv utókövetésére és értékelésére a nemek szempontjából is sor kerüle. Franciaország Az átfogó megközelítés célja mindenki számára hatékony hozzáférést biztosítani ugyanazokhoz a jogokhoz; elő kell segíteni a nők és férfiak számára az egyenlő
lehetőségek
biztosítását
a
bemutatott
tevékenységek
és
intézkedések
vonatkozásában Ugyanakkor, ez a megközelítés korlátozottabbnak tűnik a szociális védelem szempontjából, ahol ellentmondások találhatóak (elsősorban a családok felbomlásának helyzeteiben) és a nemek szerint lebontásban létező statiszták kidolgozását szükségessé tevő területeken, melyeket a terv szerint progresszíven vezetnek be. A fő kihívások természete rámutat a férfiak és nők helyzete között különbségekre a foglalkoztatás és a családi viszonyok területén (az egyedülálló szülők 85%-a nő). Következésképpen, az elfogadott intézkedések mindenek előtt a foglalkoztatásra vonatkoznak
(számszerűsített
célkitűzés
az
alacsony
szintű
képzettséggel
rendelkező nők TRACE programban való részvételére vonatkozóan), és az egyedülálló szülőknek járó támogatásra jogosultak gazdasági függetlenségének javítására. A különösképpen marginális helyzetben lévő férfiak, börtönviseltek, hajléktalanok, bűnelkövetők, és munkásszálláson lakó bevándorló munkások szintén külön figyelmet kapnak, illetve konkrét intézkedések célozzák az internethez való hozzáférés. A személyre szóló szociális támogatás kialakítása szintén oda kell, hogy vezessen, hogy több figyelmet kap a férfiak és nők konkrét igényeinek kielégítése. Egy kérdés azonban továbbra is nyitva marad: az egyes intézkedések irányításának módja. A terv kiemelt figyelmet ígér a nemek szerinti mutatók kialakításának, annak érdekében, hogy az intézkedéseket könnyebben lehessen vonatkoztatni a nőkre, akik gyakran a kirekesztés fő áldozatai. Ez még fontosabbá válik azáltal, hogy a nemekkel kapcsolatos dimenzió nem különösen kiemelt a 2001 júliusi programban, a befogadásról szóló nemzeti cselekvési tervvel ellentétben. Írország A legfőbb feladatok között nem szerepel elemzés a társadalmi értelemben vett nemek szempontjából, de dolgoznak a női szegénység problémájának kezelésén, részben a szegényég ellenes nemzeti stratégiai áttekintésben keresztül. Szerkezeti szempontból létezik a Nemek közötti esélyegyenlőség előtérbe helyezésével foglalkozó csoport (GMU), amely a jogi egyenlőség és törvényreform osztályhoz kapcsolódik, valamint tervezik a Nemek közötti egyenlőség az oktatásban csoport létrehozását (GEU). Az új egyenlőségi struktúra az egyenlőség 9 formájával
foglalkozik, szemben a korábbi elgondolással, amely egyedül a nemek közötti egyenlőtlenségből származó egyenlőtlenségre koncentrált. Ennek a változásnak a hatása ismeretlen. A nemek közötti egyenlőtlenség kérdése a foglalkoztatással kapcsolatban is felvetődik a NAP foglalkoztatásról szóló fejezetében, valamint részlegesen a szociális védelem
kapcsán
is
foglalkoznak
vele.
Míg
például
korábban
az
állami
nyugdíjrendszert igyekeztek továbbfejleszteni, addig a jelenlegi nyugdíjreform a a foglalkoztatási és a magán nyugdíjakra összpontosít. Azonban különös figyelmet kellene fordítani az idősebb nők szükségleteire, kiváltképp azokra, akik keveset vagy egyáltalán nem dolgoztak korábban. A fejlődés néhány területen nyilvánvaló, különösen a gondozók támogatásában, ahol a letesztelt gondozói díjat kiegészítik a nemrégiben bevezetett 65 hetes gondozói szabadsághoz való joggal. Emellett, hitel hozzájárulásokat adnak, hogy fenntartsák a nyugdíjat a munkából való távolmaradás idején, hogy teljes időben tudjanak gondoskodni gyermekekről és más eltartottakról. A többi szolgáltatáshoz való hozzáférésben, mint például az egészségügyben, a közlekedésben, a nemek egyenlősége a szakpolitikában nyilvánvaló. Olaszország A fő kihívások elemzése a terv analitikus részében rávilágít, hogy eltérések vannak a foglalkoztatás, a munkanélküliség, az akadályozottság és a családi kötelezettségek megosztása terén a nők rovására, és az is kimutatja, hogy nők nagyobb valószínűséggel vállalnak önkéntes munkát. Ezzel szemben a hajléktalanok 805-a férfi, és ennek a fele bevándorló. A terv számos indikátort sorol fel, és a statisztikákat nemek szerinti bontásban adja meg ideértve a háztartásokról szóló adatokat is, a családfő személyét illetően (lakhatás, szubjektív szegénység, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés nehézségei). A szociális helyzet elemzése is a nemek szemszögéből történik. Az egyenlő esélyek kialakulásának elősegítése nők és férfiak részére, bár része a diagnózisnak, nincs megfelelően kifejlesztve stratégiai szempontból, mivel a hangsúly inkább a munkahelyi és családi lét között egyensúly megteremtésén, mint az aktivitási ráták
közötti különbség csökkentésén van. Egy sor intézkedést tekinthetünk pozitív fejleménynek ebből a szempontból (anyasági segély azoknak a nőknek, akiknek a részére a jelenlegi törvények nem biztosítanak szülési szabadságot, adólevonások a gyermekek és idősek otthoni gondozásáért, a gyermekek és idősek részre az egészségügyi szolgáltatások jobb elérhetősége). A családon belüli erőszakról hozott törvényi szabályozást is említi a terv, csakúgy, mint új nemzeti szintű indikátorok kialakítását a családon belüli erőszak, valamint a munkahelyi és a családi lét közötti egyensúly figyelésére. Luxemburg A kormány szándéka, hogy a nemek közötti egyenlőséget következetesen megjelenítse mind politikájában, mind pedig a gyakorlatban. Ezen fölül, a NAP ajánlást tesz azon pozitív cselekedetek folytatására, amelyek célja a nők integrálása a munka világában és a társdalomba, ide értve a nők munkaerőpiaci és társadalmi beilleszkedését segítő helyi kiegészítő szolgáltatások kialakítását is. Néhány intézkedés inkább a nőket érinti, mint például a gyermekek gondozási szolgáltatások kialakítása, a nyugdíjjogosultságok megosztása nők és férfiak között, és a nyugdíjbiztosítás törvényi szabályozása (a „kiszámítási” rendszer, amely szerint a gyermek felnevelése miatt otthon maradó szülőnek hétévi nyugdíjjáruléknak megfelelő összeget írnak jóvá). A szociális segélyektől függő vagy minimálbérből élők relatív aránya azonban felhívja a figyelmet a nemek közti egyenlőség biztosítása érdekében történő határozottabb fellépésre a különböző programokon belül. A nemek dimenziójának elemzése megerősíti az integrált megközelítés fontosságát több
politikai
folyamat
tekintetében.
Felvetődik
a
megfelelő
indikátorok
megválasztásának kérdése is, valamint a fokozottabb odafigyelés a nehéz helyzetbe került asszonyok és gyermekek ügyére. Hollandia A jelenlegi Nemzeti cselekvési terv kevés olyan elemet tartalmaz, amely a nemek közötte egyelőséget célozná, kivéve néhány korlátozott aspektust a foglalkoztatásügyben, a jövedelem és a hajléktalanság ügyében. Néhány statisztika az idősebb
egyedülálló nők és az egyedülálló, minimál jövedelemből élő szülők körében a jövedelem következtében kialakuló szegénység nagyobb arányára figyelmeztet. A „Shelters Monitort”, amely először 2000-ben jelent meg, tovább fogják fejleszteni, hogy a nemek közötti egyenlőtlenséggel kapcsolatban nagyobb érzékenységet tanúsító adatokat és tájékoztatást nyújthasson, nem utolsósorban a hajléktalan nők növekvő csoportjáról. A Nemzeti cselekvési terv általában figyelembe veszi a nemek közötti egyenlőség ügyét, amennyiben ezek összefüggnek a Nemzeti foglalkoztatási akcióterv és a Hosszú távú egyenjogúságot biztosító politikai tervvel, például az általános célkitűzés az, hogy 2010-re a nők 65%-a foglalkoztatott legyen. A Nemzeti foglalkoztatási akcióterv tartalmaz specifikus intézkedéseket is ezzel kapcsolatban. Amikor szociális aktiválásról/társadalmi részvételről beszélünk, a Nemzeti cselekvési terv néhány ügyben figyelembe veszi a nemek egyenlőségének ügyét. Például hangsúlyozza a gyermekgondozási intézmények fontosságát az egyedülálló segélyen élő anyákat segítendő,
akik
vissza
szeretnének
térni
a
munkaerőpiacra.
Mégis,
más
létfontosságú szociális integrációs területeken (pl. oktatás, egészség, lakhatás) a nemek közötti különbségek iránti érzékenység alig tapasztalható a cselekvési tervben, és sokat lehetne erősíteni rajta. Az új „Emancipációs Monitornak”, amelyet 200 novemberében indítottak útjára, meg kell teremtenie erre a lehetőséget. Ausztria A Nemzeti cselekvési terv utal azokra az általános célkitűzésekre, amelyek célja a nők munkaerő-piaci részvételének növelése és a családi és munkahelyi lét összehangolása. A cselekvési terv túl általánosan és nem kielégítően tárgyalja a nemek között egyenlőség biztosításának kérdését, és hiányoznak jelzések arra nézve is, hogy a hátrányos helyzetű nők problémáit hogyan fogják orvosolni. Ezekre több figyelmet kell fordítani. Míg a gyermekgondozási támogatás könnyíthet a szegénységen néhány esetben, további, a nemek szerepére gyakorolt hatásvizsgálatnak kell majd felmérnie azt, milyen hatással lesz a nők foglalkoztatására. Az egyéni jogokról zajló vita lényege a nők egyéni nyugdíjhoz való jog. A létfenntartási támogatások (Unterhalsvorschuss)
célja a női szegénység csökkentése. Az Erőszak elleni védelemről szóló törvény (Gewaltschutzgesetz) lehetővé teszik a nők és gyermekek számára, hogy otthon maradjanak saját lakásukban, és így hozzájárul az erőszakkal fenyegetett személyek társadalmi kirekesztettsége elleni küzdelemhez. Portugália Ez olyan szempont, amely a cselekvési terv valamennyi célkitűzésével kapcsolatban közös (gyakran csak rejtve), és az egyik fő cselekvési területként van megjelölve. Az 1. számú célkitűzéssel kapcsolatban a prioritások a következők: a foglalkoztatásbeli esélyegyenlőség elősegítése, a diszkriminációmentes bánásmód biztosítása, az üzleti életben annak az elterjesztése, hogy a munka és a családi élet összeegyeztethető és mindkét nembeli dolgozó joga. Ennek biztosítása a munkáltató kötelessége és a vállalkozás társadalmi felelősségvállalásának része, és végül olyan segítő hálózat kialakítása a gyermekek és az eltartott idősek számára, amely elősegíti a nők munkába állását, oktatását és foglalkoztatási integrációját. A 2. számú célkitűzés esetében az esélyegyenlőség biztosítása kifejtett az információs társadalomhoz és információs technológiához való hozzáférés tekintetében. A 3. számú célkitűzésben a cselekvési terv megemlíti annak a fontosságát, hogy ez egyenlőség-dimenziót
kell
figyelembe
venni
szisztematikusan
a
partnerség
kontextusában. További erőfeszítések szükségesek azonban a női érdekvédelmi szervezetek és nőket képviselő testületek mobilizálása érdekében. Finnország A szociálpolitika rendszere elsősorban egyéni jogosultságon alapul. Az egyéni jogok és kötelezettségek elősegíteni látszanak a nemek közti társadalmi egyenlőséget. A Nemzeti cselekvési terv szem előtt tartja a nemek közti társadalmi különbségeket, és nagy jelentőséget tulajdonít a nemek közti társadalmi egyenlőség előmozdításának. Az egyéni jogosultságokon alapuló rendszert kiegészíti azoknak a mindenkire kiterjedő szolgáltatásoknak a rendszere, amely összeegyeztethetővé teszi a munkavállalást és a családi életet, valamint segíti a nők munkavállalását. Svédország
Az univerzális modell (teljes körű jogosultság) mindenkit egyéni jogokkal ruház fel, hogy az egyenlőséget általában véve, és a férfiak és nők között egyenlőséget is elősegítse. A nemek kérdése már a struktúrából adódóan előtérbe kerül. Talán azért van viszonylag kevés utalás a társadalmi nemek kérdéseire. Bár Svédország szép hagyományokkal rendelkezik az egyenlő esélyek terén, és mind ez ideig jó eredményeket ért el ezeken a területeken, a nemek kérdésének előtérbe helyezését mégsem tárgyalják, ez nem jelenik meg a számszerű célkitűzésekben, a tevékenységekben és az értékelési folyamatban. Az Egyesült Királyság Az Egyesült Királyság cselekvési terve elismeri, hogy a „nők képezik a felnőtt korú szegények nagyobb részét, és nagyobb valószínűséggel maradnak szegények”. Ennek ellenére a nemek közti egyenlőség biztosításának szempontja csak vázlatosan kidolgozott. A terv Skóciáról szóló részben pontosabban megnevezik a kihívásokat
ezen
a
területen.
Utalnak
az
észak-írországi
alkotmányos
elköteleződésre is az egyenlő esélyek elősegítése érdekében, beleértve a férfiak és nők közötti esélyegyenlőséget is. A négy célkitűzés tárgyalásánál változó mértékben bukkan elő a nemek szempontja. Határozottan megjelenik az elsőnél, ahol a különböző politikai eszközökkel ösztönzik a nőket a munkaerőpiacon való aktív és teljes részvételre. Több példát is hoznak, így pl. a gyereküket egyedül nevelők gazdasági támogatását (new Deal for Lone Parents) és a gyermekgondolási intézményeket, amelyek számát és minőségét nagy mértékben emelni kívánják. A már életbe léptetett állami nyugdíjreform különösen azokat a jövendőbeli nyugdíjasokat
(nőket)
érinti
előnyösen,
akik
jelenleg
valamilyen
okból
a
munkavállalást megszakították. A 3. célkitűzés szerint kifejezetten veszélyeztetettek azok a tizenéves korú anyák és fiúk, akik éppen most kerülnek ki az állami gondoskodásból. A cselekvési terv csak helyenként részletezte a mutatóit nemek szempontjából, pedig ez sok mutató és számszerű célkitűzés esetében könnyen megtehető lett volna. Skócia esetében ez teljesebb képet mutat.
A nemek közötti fizetési különbségek az Európai Unióban 7
Összegzés Az Európai Unió hosszú távú javaslataiban már nagyon korán megjelent a nemek közötti egyenlőség gondolata. Már az 1957-es megállapodás óta különös hangsúlyt fektetnek az egyenlő kereset és egyenlő elbánás elvére. A Lisszaboni stratégia is kiemelte
a
fontosságát
a
munkaerő
piac
strukturális
egyenlőtlenségei
csökkentésének, ezen belül a nemek közötti fizetési egyenlőtlenségek csökkentését, mint elsőrendű megvalósítandó célt tűzte ki. Előrehaladás ezen a téren, hogy kidolgozásra kerültek az indikátorok (kiigazítatlan formában). A nemek közötti egyenlőség középpontjában a munkaerőpiac nemek közötti különbségei állnak úgy, mint: foglalkoztatás, kereset, karrier kilátások. A
2003-as
Employement
Guidelines
(Foglalkoztatási
Útmutató)
felkéri
a
tagországokat, hogy „különböző integrált megközelítésekben alkalmazzák a nemek közötti különbségek csökkentésének politikáját”: bátorítsák a nők munkaerő piaci részvételét és érjenek el jelentős különbség csökkenést a nemek foglalkoztatási arányaiban, a munkanélküliségi rátában és a keresetek között 2010-re.
A
tagországok számára ajánlott a munkaerő piaci politikájukban alkalmazni ezeket az elveket és elérni 2010-re a nemek közötti kereset különbség jelentős csökkentését. Ennek elérését több a nemek közötti fizetési különbséget befolyásoló változó együttes fejlesztésével lehet elérni, ezek a következők:
7
•
az ágazati és foglalkoztatási szegregáció megszüntetése,
•
oktatás és képzés,
•
munkahely felosztási és fizetési rendszerek átalakítási rendszerek
•
előléptetési rendszer és transzparencia.
A fejezet a Comission of the Eurpean Communities, Comission staff working paper, Gender pay gaps in eurpean labour markets – Measurement, analysis and polici implications c. anyaga alapján készült Brussels, 4.9.2003 SEC (2003) 937
E célok eléréséhez alapvetően a következőkre van szükség: •
A nemek közötti kereseti egyenlőtlenség méréséhez szükséges indikátorok újra áttekintése és definiálása ahhoz, hogy fel lehessen mérni a nemek közötti kereseti egyenlőtlenségek mértékét és kiterjedését az európai munkaerő piacon.
•
A nemek közötti kereseti egyenlőtlenségeket meghatározó tényezők összegzése a Európai Bizottság Nemek és Foglalkoztatás Szakértői Csoportja által. Tényező analízis, amely méri mind a nemek közötti fizetési különbségeket, mind az előrehaladás mértékét.
•
Az eredmények alkalmazhatóságának megvitatása.
Az eddigi eredményeket a következőképen összegezhetjük: 1. Az elmúlt időszakban bekövetkezett eddigi fejlődés ellenére jelentős nemek közötti különbségek maradtak az Európai munkaerő piacon: a nők
munkaerő
piaci
aktivitása
jelentősen
elmarad
a
férfiak
foglalkoztatás rátájától (a különbség az Európai Unió szintjén 18 százalékpont) a legtöbb tagországban a női munkanélküliségi ráta jelentősen elmarad a férfiakétól. A nők általában jelentősen kevesebb órabért kapnak, mint a férfiak (a különbség az Európai Unió szintjén 16 százalék a férfiak javára). 2. A különböző fizetési különbségeket magyarázó változók analízise – mind az országok közötti összehasonlítás, mind a tényező analízis vonatkozásában- világosan megmutatták a változók összefüggését a nemek közötti fizetési különbségekkel. Az is látható, hogy az egyes magyarázó tényezők milyen mértékben hatnak a nemek közötti fizetési különbségek kialakulására az Európai Unió egyes országaiban, milyenek az országok közötti különbségek, és mely tényezők hatnak az egyes országokban. Az alacsony női munkaerő piaci részvétel pl. általában társul az alacsonyabb mértékű nemek közötti fizetési különbségekkel, a nagyobb bér egyenlőtlenség és a kevésbé kedvező női fizetési pozíció együtt jár a nagyobb nemek közötti fizetési különbségekkel.
3. A tényező analízis eredményeként látható, hogy különböző változós hogyan hatnak a nemek közötti fizetési különbségekre. Nevezetesen a munkaerő állományon belül a nemek megoszlása (összetételhatás), a nemek közötti eltérések az ellenszolgáltatásokban (ellenszolgáltatási hatás), az eltérések
az eltérések a nők és férfi személyes és
munkaerő-piaci viselkedésben (szelekciós hatás). Annak ellenére, hogy az összetételhatás a felelős általában a nemek közötti fizetési különbségek mintegy feléért a többi befolyásoló tényező is jelentős lehet együttes hatásukat figyelembe véve. Mind a direkt, mind az indirekt diszkriminációt és a viszonylagos számbavételi problémákat (szelektivitás, az endogenitás, a heterogenitás) is számításba kell venni amikor a nemek közötti fizetési különbségeket vizsgáljuk.
A tanulmány fő következtetései az alábbiak: 4.
A nemek közötti fizetési különbség többdimenziós jelenség és nincs világosan elkülöníthető határ a különböző befolyásoló tényezők (összetételi hatás, ellenszolgáltatási hatás, szelekciós hatás) között. A nemek közötti fizetési különbségek indikátora kiigazítatlan formájában egy általános képet ad a nemek közötti fizetési különbségekről a gazdaság egészében. Ezért ez az indikátor választható strukturális indikátorként
az
általános
nemek
közötti
fizetési
különbségek
gazdaságon belüli monitorozására. Konkrét politikai intézkedések szükségesek ahhoz, hogy a többi nemek közötti fizetési különbségeket meghatározó tényezőt is figyelembe lehessen venni. Ezek alkalmazása mély
elemzésekben
lehetséges
körültekintő,
kiigazított,
összehasonlítható mikro ökonómiai adatbázis alapján. 5. Mind a koherens összehasonlítható és időben teljes adatbázis, mind az ehhez való könnyű hozzáférés szükséges a jó minőségű elemzéshez és a nemek közötti fizetési különbségek mély analíziséhez.
6. A nemek között fizetési különbségek csökkentésének igénye a munkaerőpiacon a nemek fő jellemzőiből kell, hogy kiinduljon és meghatározott politikai tevékenységet igényel, amely a nemek közötti fizetési
különbségeket
meghatározó
legfontosabb
fizetési
különbségekre irányul. Ezek a következők: különbségek a férfi és női munkaerő-piaci részvételben és a karrier felépítésében; különbségek a női és férfi bérezési struktúrákban és a nemi hatás a fizetésemelési és előléptetési politikák esetében; horizontális szegregáció általában és a nők
koncentrációja
az
alacsonyan
fizetett
szektorokban
és
foglalkoztatásokban általában. Kiemelt figyelmet kell szentelni a kisegítő munkáknak és a családi életnek.
1. Bevezetés Az EU hosszú távú javaslatai, amelyek a nemek közötti egyenlőségre vonatkoznak már az 1957-es Megállapodásban megfogalmazódtak. A cél, amely a 2. és 3(2) bekezdésben megfogalmazódott, az egyenlőtlenségek megszüntetése és férfiak és nők közötti egyenlőség ígérete. Az egyenlő bér elve a Közösség joganyagban a kezdetektől fogva benne van, és az Egyenlő Bérezés Direktívájában (75/11/EEC fogalmazódik meg, ahol is bevezetésre kerül az egyenlő munkáért egyenlő bért elve (141 bekezdése az EU Megállapodásnak). A közösségi jog anyagban az egyenlő elbánás elve is lefektetésre került: a munkához való hozzáférés, a szakképzés és előmenetel, a munkahelyi körülmények, és a társadalombiztosítás vonatkozásában. 8 A Lisszaboni stratégia hangsúlyozza a nemek egyenlőségének fontosságát az Európai Unió munkaerőpiacán, beleértve a nemek közötti kereseti egyenlőtlenséget és célul tűzte kis a megfelelő foglalkoztatás ráta elérését a nők számára. A női foglalkoztatási rátát mérő strukturális indikátorokat is kapcsolt a célokhoz. Az Európa Tanács további mélyelemzéseket kért a tavaszi Bizottsági jelentés számára.
8
Európai Unió Bizottsága (1999) az ide vonatkozó közösségi joganyag
A Barcelonai 2002-es tavaszi Európai Bizottsági jelentés közleményében egy átfogó értékelést adott az okokról, hogy miért alakult ki a nemek közötti szakadék, beleértve a nemek közötti kereseti egyenlőtlenségeket is. 9 Az ehhez csatlakozó jelentésben amelynek címe a „ Növekvő munkaerő piaci részvétel és aktív öregedés” a Tanács és a Bizottság is a nemek közötti különbségek komoly csökkentésére hívott fel mind a köz, mind az üzleti szektorokban, és annak feltárására, hogy – beleértve a munka termelékenységét is- hogyan magyarázható a jelenlegi különbség férfiak és nők között a tagállamokban. 10 2003-as tavaszán az Európa Tanács ragaszkodott, általánosabb értelemben, a strukturális indikátorok és az analitikai eszközök kidolgozásához. Ezt követően a Foglalkoztatási Irányelvek 2003-ban
11
amelyek integrálják teljes
mértékben a Fogalkoztatási Stratégiát a Lisszaboni jegyzőkönyv értelmében, felkérte a tagországokat, hogy „ integrált megközelítésben a nemi jellegzetességeknek és a politikai akcióknak megfelelően bátorítsák a nők munkaerő piaci részvételét és érjék el
a
nemek
közötti
különbségek
mérséklését
a
munkanélküliségben
a
foglalkoztatásban és a keresetekben 2010-ig. „Különös tekintettel a tagországokban meglévő nemek között egyenlőtlenségek a keresetekben és a foglalkoztatásban felhívás történt a következő politika folytatására: el kell érni 2010-ig a nemek között kereseti egyenlőtlenségek jelentős csökkentését minden tagországban. Ez csak egy több tényezős megközelítésben lehetséges, amely figyelemmel van mind a szektorális mind a foglalkoztatási szegregációra, az oktatásra és képzésre, a munkahelyi és fizetési rendszerbeli sajátosságokra, az előléptetési rendszerre és a transzparenciára. Az anyag célja három feladatot határoz meg:
9
Európai Bizottság (2002), A Lisszaboni Stratégia - - Változások Útján, A Barcelonai 2002-es tavaszi Európai Bizottsági jelentés közleménye, COM (2002) 14. végleges változat 15.01.2002. 10 Európai Bizottság (20022) a stockholmi Európai Tanács jelentése „ Fokozódó munkaerő-piaci részvétel és az aktív öregség ígérete. COM (2002), 9. végső változás 24.01.2002. 11 Európai Bizottság (2003), A Tanácsi döntést előkészítő javaslat a Tagországok foglalkoztatási politikájának irányelveire, COM (2003) 176, 26.05.2003.
•
A nemek közötti kereseti egyenlőtlenség méréséhez szükséges indikátorok újra áttekintése és definiálása ahhoz, hogy fel lehessen mérni a nemek közötti kereseti egyenlőtlenségek mértékét és kiterjedését az európai munkaerő piacon.
•
A nemek közötti kereseti egyenlőtlenségeket meghatározó tényezők összegzése a Európai Bizottság Nemek és Foglalkoztatás Szakértői Csoportja által. Tényező analízis, amely méri mind a nemek közötti fizetési különbségeket, mind az előrehaladás mértékét.
•
Az eredmények alkalmazhatóságának megvitatása.
2. A nemek közötti egyenlőség monitorozása: A nemek közötti kereseti egyenlőtlenség A munkaerő-piaci részvétel vonatkozásában a foglalkoztatás és munkanélküliség esetében a nemek közötti szakadék legfontosabb eleme, a nemek közötti kereseti egyenlőtlenség
a
legfontosabb
indikátor
a
munkaerőpiac
nemek
szerinti
egyenlőtlenségének mérésében. Az elmúlt években bekövetkezett jelentős haladás ellenére – ezen indikátorok alapján – az európai munkaerőpiacon jelentős nemi szakadék maradt: a nők aktivitása és foglalkoztatási aránya jelentősen elmarad a férfiakétól (18% ponttal alacsonyabb az EU szintjén); a legtöbb tagországban a női munkanélküliségi ráta jelentősen meghaladja a férfiakét (16%-kal magasabb). 2.1. Definíció A nemek közötti kereseti egyenlőtlenség (kiigazítatlan változatban) – amit a átlagos bruttó órabér különbségével mérünk a férfiak és nők között a gazdaság egészében és a közszférában -
az egyik strukturális indikátor, amely követi a Lisszaboni
stratégia kereteinek megfelelően (lásd az 1-es bekeretezett részben a pontos definíciót). Ez az egyik kulcsfontosságú minőségi indikátor (dimenzió 3: nemek közötti egyenlőség), amelyet kiegészít a kiigazított nemek közötti kereseti egyenlőtlenségi indikátor, figyelembe véve az összetételi különbségeket a férfi és női munkaerő korbeli különbségét, a szektorok és foglalkoztatás különbségét.
1. kiemelés: ”A nemek közötti kereseti egyenlőtlenség” strukturális indikátor definíciója A nemek közötti kereseti egyenlőtlenséget a 15 és 64 éves foglalkoztatottaknak fizetett átlagos női és férfi órabér hányadosaként határozzuk meg, legalább 15 óra heti munkaidő esetében, a gazdaság minden szektorában és valamennyi vállalati méretet figyelembe véve. Számítása a Európai Közösség Háztartási Panelje (ECHP) alapján történik. Kivétel ez alól Franciaország, Svédország és Hollandia. Franciaország esetében az indikátort a Munkaerő felmérés (LFS) alapján számítják, Svédország és Hollandia esetében megfelelő nemzeti forrásokat használnak beleértve a közigazgatási adatbázist. Az ECHP –ben a következő kérdések vonatkoznak az indikátorra: Kérdés 048: Mennyi az Ön főfoglalkozásából származó havi keresete, beleértve a túlmunkát is? (Kérjük, hogy adja meg a bruttó összeget, amely az adózás előtti érték, levonva belőle a társadalombiztosítási hozzájárulás összegét, és a nettó összeget, vagyis azt, amit Ön hazavisz). Kérdés: 049 Hány órát dolgozik Ön hetente fő állásában, beleértve a szokásos túlórát is? Az órabér számítása úgy történik, hogy a főfoglalkozásból származó havi bruttó keresetet elosztják a főmunkahelyben ledolgozott heti munkaórák négyszeresével. A számításból kiveszik a prémiumot, az nem általános túlmunkát és a 13. havi fizetést.
2.2. Az adatbázis A nemek közötti kereseti egyenlőtlenség mérése nagyon érzékeny az adatbázisra, a minta kiválasztására és a független változók megválasztására (óra vagy havi kereset? Nettó vagy bruttó kereset, a prémium figyelembe vétele vagy sem stb). Az analízis terjedelme függ a mikro adatok elérhetőségétől, beleértve a releváns egyedi, foglalkoztatás függő, vállalati szintű és intézményi kereseti adatokat.
Ebben a vonatkozásban a Társadalmi Statisztikák Igazgatósága 2002 áprilisában tartott ülésén felhívta a figyelmet a nemek közötti kereseti egyenlőtlenség strukturális indikátora alapvető feltételeinek meghatározására. Az indikátornak az egész gazdaságra vonatkozó adatokon kell alapulnia, beleértve minden szektort és vállalati méretet (ez az un. teljességi feltétel), beleértve a 15 óránál kevesebbet dolgozók figyelembe vételének a lehetőségét is. A Társadalmi Statisztikák Igazgatósága 2003 áprilisában tartott ülését a nemek közötti kereseti egyenlőtlenség strukturális indikátor számításához felhasznált mikro adatok elérhetőségének szentelte. Nyilvánvaló, hogy minden potenciális adatbázist értékelni kell a teljesség és az elérhetőség kritériumának teljesítéséhez. (lásd a 2. kiemelést. A nemek közötti kereseti egyenlőtlenség strukturális indikátorának lehetséges adatbázisa) 1. kiemelés. A nemek közötti kereseti egyenlőtlenség strukturális indikátorának lehetséges adatbázisa Az Európai Közösség Háztartási Panelje (ECHP) a 1994-2001 közötti érvekre vonatkozik és EU szinten harmonizált. A viszonylag kis minta ellenére minden a gazdaság minden szektorát lefedi, beleértve a közszférát is. Tartalmaz információkat a mezőgazdaságról és az önfoglalkoztatókról is. Az adatgyűjtést az ECHP 2001-ben leállította és az egész vizsgálat 2004-ben új alapokra helyeződött, az EU-SILC (Jövedelmi és életkörülmények statisztikai) felmérésére. Az átmeneti időszakban meg kellett oldani a két rendszer között összehasonlíthatóság problémáját. Nincsenek európai szinten a jövedelemre és az életkörülményekre vonatkozó teljes mértékben összehasonlítható adatok. Van, ahol léteznek elérhető adatok 2002 és 2003 között, de van, ahol viszont 2004-re vannak adatok. Az EU-SILC.ből összehasonlítható adatok 2007 előtt nem várhatóak. Amíg az EU-SILC felépíti a nemek közötti kereseti egyenlőtlenség strukturális indikátorához szükséges adatbázist, vagyis 2004-től, a nemek közötti kereseti egyenlőtlenség strukturális indikátorának terjedelme és megbízhatósága nagyobb óvatossággal kezelendő, mint az korábban az ECHP esetében volt. Különösen óvatosnak kell lenni a szektorok közötti és az időbeli összehasonlításoknál, számítani kell az adatok hiányára a foglalkoztatási struktúrában és a kis vállalatok
esetében, végül pedig a harmonizált információ hiánya a bruttó kereseteknél tévedésekhez vezethet a tagországok közötti összehasonlítások esetében. Mindezidáig, legalábbis a definíció szerint, a nemek közötti kereseti egyenlőtlenség strukturális indikátorának le kell fedni a gazdaság minden szektorát, és a további analízis megkívánja a teljes és azonnali elérését az összehasonlítható mikroadatoknak. Az olyan nem rendszeres közösségi felmérések adatai, mint a Kereseti Struktúra Felmérés (SES) vagy az Üzleti Struktúra Felmérés adatai (SBS) nem felhasználhatók a nemek közötti kereseti egyenlőtlenség strukturális indikátorának kialakításához. A nemek közötti kereseti egyenlőtlenség analízishez figyelembe kell venni a következő tényezőket, amelyek nincsenek benne a fenti felmérésekben: •
Az önfoglalkoztatásban résztvevő emberek kis helyi egységekben dolgoznak amelyek legtöbbször 10 foglalkoztatottnál kisebbek. Nagy számban vannak jelen bizonyos szektorokban (mezőgazdaság, halászat, közszolgáltatás, szociális és személyes szolgáltatás, háztartások és egyéb szolgáltatások) és ezeket nem veszi figyelembe az SES. Bizonyos szektorokban nagy számban vannak
jelen
női
szolgáltatások,
és
munkavállalók az
SES
(egészségügy, adatbázis
oktatás,
ezeket
személyes
nem
fedi
le.
Következtetésképpen az SES nem nyújt információt a munkabért kapók egy harmadáról az EU-ban, a foglalkoztatott nők feléről és a foglalkoztatott férfiak egy ötödéről. •
Az SBS adatok a munkáltatók felmérésén alapulnak, és nem nyújtanak információt az egyénekről, valamint nem tartalmaznak információt olyan fontos tényezőkről, mint a munkaerő képzettségi szintje. Nem fedik le a mezőgazdaság és a szolgáltatás szektorait és a nem piaci tevékenységeket.
Végül az adat bázisok, amelyek az egyéni foglalkoztatási információkat tartalmazzák (úgy mint: a Közösségi Munkaerő Felmérés (LFS) a bér információkkal az üzleti szektorról vagy adatokkal, vagy a nemzeti forrásokból származó adatok beleértve a közszféra
adatait
is
megfelelőek
lehetnek,
ha
teljesítik
a
teljesség
és
hozzáférhetőség feltételeit amelyek a Társadalmi Statisztikák Igazgatósága meghatározott 2002 áprilisi és 2003 áprilisi ülésén. Mindazonáltal nem harmonizált nemzeti
források
felhasználásának
lehetősége,
a
nemek
közötti
kereseti
egyenlőtlenség indikátor számításához korlátozott.
2.3.Emprikus tények A fentiekben meghatározott nemek közötti kereseti egyenlőtlenség indikátor alapján 2000-ben az EU-ban átlagosan 16%-ponttal kerestek kevesebbet a nők, mint a férfiak. Legalacsonyabb a különbség Portugáliában, 10% magas Olaszországban ahol 20 %-ot is elérte az érték és igen magas Ausztriában, Németországban, Hollandiában és Angliában. (1. sz. táblázat) 6. sz. táblázat: Nemek közötti kereseti egyenlőtlenség indexe az Európai Unióban 1995-2000 1995
1996
1997
1998
1999
2000
üzleti
közszféra
B (Belgium)
88
90
90
91
89
88
85
107
DK (Dánia)
85
85
87
88
86
85
84
87
D
79
79
79
89
81
79
79
80
83
85
86
84
86
85
77
97
87p
86p
86p
84 p
86 p
85
77
97
87
87
88
88
88
87
na
na
IRL (Írország)
80
79
81
80
78
81
77
85
I (Olaszország)
92
92
93
93
91
95
85
100
L (Luxemburg)
81
82
na
na
na
na
na
na
NL (Hollandia)
77
77
78
79
79
79
na
na
A (Ausztria)
78
80
78
79
79
80
76
86
P(Portugália)
95
94
93
94
95
92
78
117
Fin (Finnország) na
83
82
81
81
83
85
75
S (Svédország)
85
83
83
82
83
82
na
na
UK (Anglia)
74
76
79 p
76 p
78 p
79
74
82
EU (Európa)
83*
84*
84*
84*
84*
84
79
88
(Németország) EL (Görögország) E (Spanyolország) F (Franciaország)
Megjegyzések. * Az Eurostat becslése,
p
Ideiglenes érték, na: nincs adat,
Németországban a munkaórák számításában benne vannak mind a fizetett, mind a
nem fizetett túlórák, a francia nemek közötti kereseti egyenlőtlenség mutatója a nettó órabéreken alapul. Források: Eurostat, ECHP, UDB, a 2003-as júniusi változat, Franciaország, Hollandia Svédország: nemzeti statisztikai intézet, ez utóbbiak nem szolgáltattak megosztási arányt az üzleti és közszférára. A közszférában általában kisebb a különbség a férfiak és nők között: uniós szinten korábban 11% -ot ért el, később 22% lett. 12
A nemek közötti kereseti
egyenlőtlenséget egyaránt befolyásolják személyes és munkahelyi jellemzők mind az ágazatokban, mint a foglalkoztatásokban. Az láttuk, hogy a mutató különösen magas az idősebb munkások körében (25%), a magasabban képzett szektorokban (22%), és a felügyelői státuszokban lévőknél (17%), a pénzügyi szolgáltatások körében (29%), a gépiparban (27%), a kézművesek körében (32%). A férfiak jobban koncentrálódnak
a
jobban
fizetett
szektorokban
és
foglalkoztatásokban
és
valószínűleg inkább betöltik mind a szektorokban, mind a foglalkoztatásokban a felügyeleti helyeket. (lásd. 1.-es ábra) 13
12
Az ECHP adatainak megfelelően kivétel ez alól Finnország, Hollandia és Németország. Ezekben, az országokban a Nemek közötti kereseti egyenlőtlenség indexének ugyanaz a nagysága az üzleti és a közszektorokban, sőt Finnország esetében a közszférában még magasabb is a nők keresete. 13 Lásd az A7- A10 t mellékleteket is.
1. sz. ábra. Nemek közötti kereseti egyenlőtlenség az Európai Unióban a személyes és munkahelyi jellemzők alapján, 2000
Megjegyzések: A pozitív nemek közötti kereseti egyenlőtlenséget az építőiparban az okozza, hogy kevés nő dolgozik ebben a szektorban és ők magasan képzettek és valószínűleg felügyelet beosztásokat látnak el és ezért magas fizetést kapnak. A női foglalkoztatás túl reprezentált az alacsonyabb keresetű szektorokban minden uniós országban. Amíg az EU átlagban a női foglalkoztatás a legmagasabb ötödben csak 32%-os, addig a legalacsonyabb ötödben majdnem 60%-os. Ezzel szemben a dolgozó férfiak 15%-a volt a legalacsonyabb ötödben, és egy negyedük tartozott a legmagasabban fizetett ötödbe. A nők esetében a helyzet pontosan az ellenkező csak 15%-uk tartozik a legmagasabb- és 25%-uk a legalacsonyabb fizetési ötödbe. (2.sz. ábra)
2.sz. ábra A foglalkoztatás megoszlása az alsó és felső kereseti ötödben nemek szerint az EU-nan, 2000.
Annak ellenére, hogy az új tagországokban nincsenek összehasonlítható adatok az evidens, hogy itt a nemek közötti kereseti egyenlőtlenség hasonló vagy kisebb, mint az EU 15-ben. A nők túlreprezentáltak az új tag országokban is az olyan alacsonyan fizetett foglalkoztatásokban, mint az oktatás és az egészségügy. Az is evidens, hogy a foglalkoztatásban meglévő női-férfi egyenlőtlenség ellenére a nemek közötti kereseti egyenlőtlenség az új tagországokban csökkent az elmúlt tíz
évben.
A
tagországokban.
közelmúltban
jelentős
bérnövekedés
ment
végbe
az
új
Végül bár nincs szigorúan összehasonlítható adatbázis a nemek közötti kereseti egyenlőtlenségre más nem EU OECD országokban, de itt is valószínűsíthető hasonló tendencia, mint az EU-ban, Új Zélandon 20%- körül van a nemek közötti kereseti egyenlőtlenség mutatója, Kanadában és Svájcban és az US-ban még magasabb is. (OECD (2002)
3. A nemek közötti kereseti egyenlőtlenséget befolyásoló tényezők elemzése Mint ahogy már láthattuk a nemek közötti kereseti egyenlőtlenséget alapvetően az egyén, a munkahely és a vállalat jellemzői befolyásolják. Míg ezek fontos információkat
szolgáltathatnak
a
munkaerő
piac
egyenlőtlenségeiről,
nem
magyaráznak meg mindet a nemek közötti kereseti egyenlőtlenségből. További analízis szükséges a további tényezők feltárására. 3.1.
A magyarázó tényezők
A megfigyelt nemek közötti kereseti egyenlőtlenséget a különböző tényezők okozzák: •
Személyes jellemzők úgy mint: kor, oktatás, családi háttér, gyermekek, munkaerő piaci gyakorlat, korábbi megszakítások a munkaviszonyban.
•
Munkahelyi jellemzők úgy mint: foglalkozás, munkaidő, szerződés típusa, beosztás, karrier kilátások és munkafeltételek.
•
Vállalati jellemzők úgy mint: ágazat, vállalati méret, munkaszervezet, toborzási feltételek, a vállalat munkaügyi politikája.
•
Nemi megkülönböztetés foglalkozásonként és szektoronként.
•
Intézményi jellemzők úgy mint: oktatási és képzési rendszer, béralku, bérformák,
adó
és
jutalmazási
rendszer
ipari
kapcsolatok,
kedvezmények és gyermek elhelyezési lehetőségek a iskolás kor előtt.
szülői
•
Társadalmi normák és hagyományok az oktatásban, a munkaerő piaci részvételben, a munkahely választása, karrier minták és a nők és férfiak által dominált foglalkozások jelenléte a társadalomban.
A fenti személyes, munkahelyi és vállalati jellemzők jelentős és visszatérő különbségeket generálnak a férfi és női munkaerő összetételében. Okozhatnak objektív
különbségeket
a
munkatermelékenységben
–
amely
a
bérek
különbözőségéhez vezethet – különbségeket az ösztönzésben, az opportunity costban, a munkaviszonyhoz kapcsolódó kedvezményekben a munkához való hozzájutásban és a karrier lehetőségekben. Sok ezek között a munkaerő piaci jellemzők között vezethet diszkriminációs folyamatokhoz, beleértve azok intézményesülését is, megjelenhet a bérezési politikákban, a társadalmi normákban és hagyományokban. Nyilvánvaló, hogy az ilyen
indirekt
diszkrimináció,
jelenléte
esetében
a
nemek
közötti
kereseti
egyenlőtlenség nemcsak a rendszeres kereseti különbségeket tükrözi vissza, hanem a
viselkedésben,
a
termelékenységben
és
egyéb
munkaerő
piaci
jellegzetességekben meglévő különbségeket is. Tovább menve a nők, és férfiak esetében megnyilvánulhat direkt diszkrimináció is úgy, hogy ugyanolyan jellemzők és hatékonyság esetében is kevesebbet kapnak a női munkavállalók. Ezért a legnagyobb kihívás megkülönböztetni a fizetési különbségeket, amelyek a különböző munkaerő piaci jellemzőkből fakadnak azoktól a különbségektől, amelyek a direkt és indirekt diszkrimináció miatt vannak. Figyelembe kell venni, továbbá a szociális különbségek változását a női és férfi munkaerő által dominált szektorokban és foglalkozásokban. Az
általános
nemek
közötti
kereseti
egyenlőtlenség
vizsgálatához két típusú vizsgálatot végezhetünk:
jelentőségének
relatív
•
Országok közötti analízis, amelyben azonosítjuk a munkaerő piaci jellemzőket és
a
nemek
közötti
kereseti
intézkedéseket
feltárva
a
egyenlőtlenségre
nemek
közötti
vonatkozó
kereseti
hivatalos
egyenlőtlenségben
megmutatkozó különbségeket, munkaerő piaci jellemzőket és intézményes változókat országonként. •
Dekompozíciós analízis, amelyben országonként azonosítjuk először a tényezők relatív jelentőségét a teljes nemek közötti kereseti egyenlőtlenségi mutatóban úgy mint: a férfi és női munkaerő összetételét ( összetételi hatás) az ellenszolgáltatásokban megmutatkozó különbségeket azonos jellemzők esetében (ellenszolgáltatási hatás) és a különbségeket, amelyek a férfiak és nők munkaerő piaci viselkedése miatt következtek be. (szelekciós hatás).
3.2.
Az országok közötti összehasonlító analízis eredményei
A különböző tanulmányok, amelyek a nemek közötti kereseti egyenlőtlenség tényezőit vizsgálták az Foglalkoztatás és Nemek Szakértői Csoporté különösen figyelemreméltó abban az értelemben, hogy kiterjedten vizsgálja a nők munkaerő piaci részvételét, a bérstruktúrákat, a bérformákat összefüggésben országonként a nemek közötti kereseti egyenlőtlenséggel. Általában az érvényes, hogy az országonkénti különbségeket a nemek közötti kereseti egyenlőtlenségben a munkaerő piaci részvétel , a bér struktúrák és a női munkaerő által dominált szakmák relatív fejlődése okozza legnagyobb részben. Alacsonyabb bér paritás, nagyobb mértékben centralizált bérezési rendszer, és az alacsonyabb női munkaerő piaci részvétel összekapcsolódnak a nemek közötti kereseti egyenlőtlenséggel. Más részről a bér egyenlőtlenség magasabb szintje és a nők kevésbé kedvező fizetési pozíciója összehasonlítva a férfiakéval társul a magasabb szintű nemek közötti kereseti egyenlőtlenséggel. 3.3. A dekompozíciós analízis eredményei Változatos dekompozíciós statisztikai technikákat lehet alkalmazni, hogy a megfigyelt kereseti különbségeket a nők és férfiak között elválasszuk egymástól: először a
különbségeket a férfi és női munkaerő összetételétben ( összetételi hatás), másodszor
az
ellenszolgáltatásokban
megmutatkozó
különbségeket
azonos
jellemzők esetében (ellenszolgáltatási hatás) és harmadszor a különbségeket, amelyek a férfiak és nők munkaerő piaci viselkedése miatt következtek be. (szelekciós hatás).
14
A legtöbb tanulmány csak két tényezőt emel ki, mindazonáltal néha úgy interpretálják ezeket, mint a nemek közötti kereseti egyenlőtlenség függő és független változóit. Később ezt a két tényező csoportot úgy tekintik, mint a nemek közötti kereseti egyenlőtlenség részét. Pl. a direkt diszkrimináció miatti a nemek közötti kereseti egyenlőtlenség megfelel a nemek közötti kereseti egyenlőtlenség kiigazított mutatójának. Fontos megérteni, hogy ez az interpretáció általában nem érvényesíthető az indirekt diszkrimináció úgy, mint: oktatás, foglalkozás és beosztás vonatkozásában. Ebben az esetben független (magyarázó) változó mutathat rá az egyenlőtlenségekre az indirekt diszkriminációra amely az oktatásban és képzésben, a munkahely választásában, a cégek toborzási és előléptetési politikájában megnyilvánul. Felismerve, hogy országonként és időben az eredmények változatos képet mutathatnak a tanulmányokban melyek az egyes országokra vonatkoznak. Különbözhetnek az egyes tényezők, amelyek magyarázzák a nemek közötti kereseti egyenlőtlenséget, különbség lehet a női és féri munkaerő összetételében és különbözhetnek az ellenszolgáltatási és személyes és munkahelyi jellemzők is a férfi és női hozzájárulás esetében.
15
A legfontosabb tényezők, amelyek a nemek közötti kereseti egyenlőtlenséget befolyásolják az EU-ban a következők: kereseti különbségek férfiak és nők között a családi
felelősség
miatt,
nemek
között
szegregáció
szektoronként
és
foglalkozásonként, a nők koncentrációja az alacsony keresetű szektorokban és 14
Néha egy negyedik hatást is számítanak a nem megfigyelt heterogenitás hatását, úgy mint az intelligencia vagy motiváció hatását, amely szintén különbségeket okozhat mind a keresetekben, mind a munkaerő piaci jellemzőkben. 15 Lásd az Európai Bizottság (20102a, 2003b) részletes listáját a tényezőkről és hozzájárulásukról a a nemek közötti kereseti egyenlőtlenséghez.
foglalkozásokban, és a nők által dominált szektorokban és foglalkozásokban lévő alacsony bérek, amelyek nem magyarázhatók a szektorok és foglalkozások termelékenységi különbségeivel. Bár az ellenszolgáltatási hatást jelölik meg általában, mint amelyik a legnagyobb részben felelős a nemek közötti kereseti egyenlőtlenségért és kisebb mértékben a nemi különbségek a munkaerő összetételében, de ezt úgy találták, hogy egy fontos rejtett összetételi hatás is. Különösen a szektorális és foglalkozási különbségek a nőis és férfi munkaerő összetételében és a különbözőségek a férfi és női karrier mintákban járulhatnak hozzá jelentősen a nemek közötti kereseti egyenlőtlenséghez. (3. sz. ábra) 3. ábra. A magyarázó változók hozzájárulása EU szinten a nemek közötti kereseti egyenlőtlenséghez. Magyarázó változók sorrendben: Kor Családi helyzet és gyermekek Képzettség Munkaviszony megszakítása A foglalkoztatás jellege A szerződés jellege Munkaidő Közszféra Vállalati méret Ágazat Foglalkozás Nemi koncentráció
Sötétkék: Az összetétel miatti differenciák Világoskék: A bérezés (ellenszolgáltatás) miatti differenciák Forrás: Eurostat, ECHP, (1995-1998) Az ábrát a következőképen lehet értelmezni: a magyarázó változók (lásd fenn) mindegyike mintegy két százalék ponttal járul hozzá az általános nemek közötti kereseti
egyenlőtlenséghez.
Látható
a
különbség
az
összetételi
és
az
ellenszolgáltatási hatás között és az, hogy a két hatás erősen különböző lehet az egyes változók esetében. A munka jellege esetében a teljes nemek közötti kereseti egyenlőtlenséget az okozza, hogy a nők kevésbé vannak vezetői pozíciókban, mint a férfiak és nem az, hogy a fizetések különböznek a férfi és női vezetői pozíciókban. A munkaviszony megszakítása esetében ezzel szemben a teljes nemek közötti kereseti egyenlőtlenséget az a tény okozza, hogy a nők alacsonyabb kereset kapnak mint a
férfiak hasonló munkaviszony megszakítás esetén és a nem az, hogy különbözik a megszakítás időtartama vagy oka a nők és férfiak esetében. A munkaerő piaci viselkedés különbözőségei nők és férfiak között a továbbiakban úgy tűnik, hogy csökkennek a nemek közötti kereseti egyenlőtlenség esetében. Valójában a szelekciós hatás általában erős és pozitív, beleértve a munkaerő piaci részvétel és a bérek negatív korrelációját is. (Európai bizottság (2003c)). Ezek az eredmények előrevetítik, hogy sok országban, azoknak a nőknek, akik aktívak a munkaerő piacon kedvezőbb munkaerő piaci karakterisztikáik vannak (magasabb iskolai végzettség, jobb szakképzettség) mint azoknak a nőknek, akik a munkaerő piacon kívül vannak. Ezért az előbbieknek jobbak is a bér kilátásaik. E nélkül a pozitív szelekciós hatás nélkül a nemek közötti kereseti egyenlőtlenségek valószínűleg jelentősen nagyobbak lennének, mint a jelenleg megfigyelt. A dekompozíciós analízisek, amelyek javítják az országok közötti különbségeket a bérrendszerben és a nők relatív helyzetében általában korrelálnak a fenti megállapításokkal.
4. Javaslatok, következtetések
A
4.1.
Következtetések a nemek közötti kereseti egyenlőtlenség indikátorra
fenti
analízisek,
amelyek
a
nemek
közötti
kereseti
egyenlőtlenségeket
meghatározó tényezőkre vonatkoztak, az Európai munkaerő piacon, fontos bizonyítékot szolgáltatnak a nemek közötti kereseti egyenlőtlenségeket befolyásoló tényezőkről és megmutatják, hogy milyen e tényezők kiterjedése és hatása a nemek közötti kereseti egyenlőtlenség alakulásában, a tagországokban. Rávilágítanak, hogy mind a direkt, mind az indirekt diszkrimináció alakulása milyen szerepet játszik a nemek közötti kereseti egyenlőtlenségben és a statisztikai problémák, vagyis az (endogén tényező) oktatási és szakma választás és a (szelektív tényező) munkaerő piaci részvétel
milyen szerepet játszik a nemek közötti kereseti egyenlőtlenség
kialakulásában és, hogy mindezeket a nehézségeket tisztázni kell, amikor bemutatjuk és interpretáljuk a nemek közötti kereseti egyenlőtlenséget.
A fentiekben összegezett eredmények különösen a nemek közötti egyenlőség és a nemek között szakadék a munkaerő piacon, komplex és sok szociális és gazdasági tényező által befolyásolt jelenség, beleértve az oktatást és képzés, a munkahelyek csoportosítását, a bérezési rendszereket úgy mint, a társadalmi normákat és hagyományokat. Valójában nincs éles határ az összetételi és az ellentételezési hatás között. Továbbá a szelekciós hatás bonyolíthatja az analízist. A nemek közötti kereseti egyenlőtlenségek mutatója (kiigazítatlan formájában) általános képet adnak a nemek közötti kereseti egyenlőtlenségekről, ezért lett kiválasztva, mint olyan strukturális indikátor, amely méri a nemek közötti keresetekben megmutatkozó egyenlőtlenségeket és kifejezi a megmutatkozó kihívásokat. A konkrét politikai intézkedésekhez figyelembe kell venni a nemek közötti kereseti egyenlőtlenségeket befolyásoló különböző tényezőket, meghatározva az összehasonlító mikro-adatokon alapuló mély analízis eszközeit. 4.2.
Az adatokkal való ellátás
A hozzáférés az adekvát, teljes és összehasonlítható és időszerű adatokhoz mind a koherens monitoring politika számára, mind a részletes nemek közötti kereseti egyenlőtlenségeket elemző tényező analízis számára létkérdés. Ez különösen akkor szükséges, amikor a politikai igény arra irányul, hogy a Lisszaboni stratégia előrehaladásáról tegyen jelentést. Különösen érzékeny időszak az új statisztikai adat forrásokra való átállás időszaka, és itt a folytonosság biztosítása a régi (LFS) és az új (EU-SILC) adatbázis között igen fontos. Az átmeneti időszakban alternatív adat forrásokat kell alkalmazni. Különösen fontosak azok az adatbázisok, amelyek az egyéni foglalkoztatási információkat tartalmazzák (úgy, mint az LFS), az üzleti felmérésekből származó bér információkat tartalmaznak, vagy a nemzeti forrásokból származó adatok beleértve a közszférából származó információkat. Más részről a nem harmonizált nemzeti források alapján számított indikátoroknak korlátozott lehet az alkalmazhatóságuk. Bármely esetben biztosítani kell, hogy – betöltve az indikátor iránt meghatározott követelményeket- a Bizottsági Szolgálatnak legyen teljes körű és azonnali
hozzáférését az analitikai célú mikro adatokhoz. Ezeket az adatokat az Eurostat-on keresztül harmonizált formában kell eljuttatni az EU-SILC adatbázisába. 4.3.
A politikai tanulságok
Mint ahogy a Foglalkozatási Kézikönyvben 2003, kiemelésre került a nemi egyenlőtlenségeket a munkaerő piacon hatásosan csökkenteni kell, ha az EU a teljes foglalkozatás elérésére törekszik és emelni kívánja a munka minőségét és szociális kohéziót ígér. Ez megkívánja mind az általános nemi megközelítést, mind speciális politikai beavatkozásokat azért, hogy megfelelő feltételek legyenek mind a nők, mind a férfiak számára, akik vagy először vagy, ismételten a munkaerő piacra kívánnak lépni. Három kulcs elemet a politikának figyelembe kell venni: először a különbségek fontosságát a nők és férfiak munkaerő piaci részvétele vonatkozásában és a karrier struktúrákban, másodszor, a különbségek figyelembe vételét a női és férfi bérezésben, és a nem hatást a fizetési és előreléptetési rendszerekben, harmadszor a horizontális szegregációt általában és a női munkaerő koncentrációt az alacsonyan fizetett szektorokban és foglalkozásokban. A nemek közötti kereseti egyenlőtlenségek csökkentése egy általános politikai választ igényel annak érdekében, hogy elkerüljük a munka leértékelődését a nők által dominált szektorokban és foglalkozásokban. Azért, hogy elérjük a nemek közötti kereseti
egyenlőtlenségek
jelentős
csökkenését,
sokváltozós
megközelítés
szükséges aláhúzva a következő nemek közötti kereseti egyenlőtlenségeket meghatározó tényezők jelentőségét: szektorális és foglalkozási szegregáció, oktatás, képzés, munkahelyi besorolás és fizetési rendszerek, előléptetés szisztéma és átláthatóság anélkül, hogy vitatni lehetne a bér különbségeket a termelékenység esetében és a munkaerő piac bizonyos helyzeteiben. Ebbe a folyamatba be kell kapcsolat valamennyi szereplőt, beleértve a szociális partnereket. Külön figyelem szükséges munka és családi élet összeegyeztetésére, nevezetesen a gyermekek és más ellátottak napközi felügyeletére, bátorítva a családokat a nők munkába történő visszatérésére. A női munkaerő részvétele a munkaerő piacon
szükséges és ezért a gyermek ellátási rendszereket fejleszteni kell. Erről szól a Európa Tanács Barcelona-i ajánlása. Ennek értelmében a tagországok terjesszék ki a gyermekgondozást 2010-ig legalább a háromtól iskoláskorú gyermekek 90%-ára és a három éves kor alatti gyermekek esetében a gyermekek 33%-ára.
Felhasznált irodalom: European Commission (1994), "Memorandum on equal pay for work of equal value", COM(94) 6 final, Luxembourg European Commission (1998), "Equal opportunities for women and men: European Community Acts", Luxembourg European Commission (2000a), Social Policy Agenda, COM(2000) 379 final, Brussels European Commission (2000b), Communication from the Commission to the European Parliament, the Council, the Economic and Social Committee and the Committee of the Regions on a community framework programme on gender equality (2001-2005). European Commission (2001a), "The Lisbon Strategy - Making Change Happen", Synthesis Report, Communication from the Commission to the Spring European Council in Barcelona, COM(2002) 14 final, 15.01.2002, Brussels European Commission (2001b), Communication from the Commission to the Council, the European Parliament, the Economic and Social Committee and the Committee of the Regions on "Employment and social policies: a framework for investing in quality”, COM(2001) 313 final, Brussels European Commission (2001c), Employment in Europe 2001 – Recent Trends and Prospects, July 2001, Employment and Social Affairs DG, Brussels European Commission (2001d), "Methodological Note: Measuring Gender Pay Gaps in the EU: Theoretical Approaches and Empirical Evidence", Employment and Social Affairs DG, mimeo, November 2001, Brussels European Commission (2002a), Employment in Europe 2002 – Recent Trends and Prospects, section "Assessing gender pay gaps in the EU", September 2002, Employment and Social Affairs DG, Brussels European Commission (2002b), Annual Report on Equal Opportunities for Women and Men in the European Union 2001, COM(2002)258 final, Brussels European Commission (2002c), "The adjusted gender pay gap: a critical appraisal of standard decomposition techniques", paper prepared by D. Grimshaw and J. Rubery as part of the work by the co-ordinating team of the Group of Experts on Gender and
Employment commissioned by DG Employment and Social Affairs, March 2002, Brussels European Commission (2002d), "The gender pay gap and gender mainstreaming pay policy: Synthesis report of gender pay equality in EU Member States", report prepared by the Group of Experts on Gender and Employment commissioned by the Employment and Social Affairs DG, mimeo, November 2002, Brussels European Commission (2002e), "National reports on the unadjusted and adjusted gender pay gap", reports prepared by the Group of Experts on Gender and Employment commissioned by the Employment and Social Affairs DG, mimeo, September 2002, Brussels European Commission (2003a), Social Situation in Europe, Employment and Social Affairs DG, Brussels European Commission (2003b), "Methodological issues related to the analysis of gender gaps in employment, earnings and career progression", report prepared by the Centre for European Economic Research (ZEW) commissioned by the Employment and Social Affairs DG, forthcoming, Brussels European Commission (2003c), Employment in Europe 2003 – Recent Trends and Prospects, forthcoming, Employment and Social Affairs DG, Brussels European Council (1999), Review of the implementation by the Member States and the European Institutions of the Beijing Platform for Action : Women in the decision making process, Council of the European Union, 11829/1/99. European Council (2001), Indicators on gender pay equality: The Belgian presidency’s report, Brussels European Council (2002), Barcelona Council Conclusions European Council (2003), 2003 Spring European Council Conclusions, Brussels European Foundation for theImprovement of Living and Working Conditions (2002), Gender, jobs and working conditions in the European Union, report prepared by C. Fagan and B. Burchell, Dublin Eurostat (2002), “The life of women and men in Europe. A statistical portrait”, Panorama of the European Union (Population and social conditions), Luxembourg OECD (2002), Employment Outlook 2002, chapter 2: "Women at Work: Who are They and How are They Faring?", Paris World Bank (1999), Gender earnings differentials: The European experience, Policy
Research Report on Gender and Development by P. Rice, published as Working Paper No. 8, Washington World Bank (2002), Gender in transition, Washington
Mellékletek: I. A nemek közötti kereseti különbségeket bemutató táblák Tábla A1: Aktivitás ráta az Európai Unióban és a csatlakozó országokban nemenként, 2002
Tábla A2. Foglalkoztatási ráta az Európai Unióban és a csatlakozó országokban nemenként, 2002
Tábla A3: Foglalkoztatási ráta az Európai Unióban és a Csatlakozó országokban családi állapot és nemek szerint, 2002
Tábla A4 Munkanélküliségi ráta az Európai Unióban és a Csatlakozó Országokban nemenként, 2002
Tábla A5 Munkaidő és szerződéses státusz az Európai Unióban és a Csatlakozó országokban nemeként, 2002
Tábla A6 Szakmák és képzettség az Európai Unióban és a Csatlakozó országokban nemeként, 2002
Tábla A7 Vertikális foglalkoztatási szegregáció az Európai Unióban és a Csatlakozó országokban nemeként, 2002
Tábla A8 Horizontális foglalkoztatási szegregáció az Európai Unióban és a Csatlakozó országokban nemeként, 2002
Tábla A9 Horizontális szektorális szegregáció az Európai Unióban és a Csatlakozó országokban nemeként, 2002
Tábla A10 Horizontális foglalkozási szegregáció az Európai Unióban és a Csatlakozó országokban nemeként, 2002
II. Az Európai Unió tagországainak alapvető foglalkoztatás-statisztikai indikátorai 1992- 2004 között 16 A táblázatok indikátorai sorrendben: 1. Teljes népesség, l000 főben 2. Ebből a 15-64 év közötti lakosság 3. Foglalkoztatottak száma, 1000 főben 4. Aktív (15-64) korú foglalkoztatottak száma 5. Fogalkoztatottsági ráta ( a 15-64 év közötti lakosok esetében) 6. Fogalkoztatottsági ráta ( a 15-24 év közötti lakosok esetében) 7. Fogalkoztatottsági ráta ( a 25-54 év közötti lakosok esetében) 8. Fogalkoztatottsági ráta ( a 55-64 év közötti lakosok esetében) 9. FTE Fogalkoztatottsági ráta ( a 15-64 év közötti lakosok esetében) 10. Önfoglalkoztatottak a teljes foglalkoztatottak százalékában 11. Részfoglalkoztatottak a teljes foglalkoztatottak százalékában 12. Határozott munkaidős szerződéssel rendelkezők a teljes foglalkoztatottak százalékában 13. A szolgáltatásban foglalkoztatottak a teljes foglalkoztatottak százalékában 14. Az iparban foglalkoztatottak a teljes foglalkoztatottak százalékában 15.
A
mezőgazdaságban
foglalkoztatottak
a
teljes
foglalkoztatottak
százalékában 16. Aktivitási ráta a 15-64 éves lakosságban 17 Aktivitási ráta a 15-24 éves lakosságban 18. Aktivitási ráta a 25-54 éves lakosságban 19. Aktivitási ráta a 55-64 éves lakosságban 20. Teljes munkanélküliség (1000 főben) 21. Munkanélküliségi ráta a 15 évesnél idősebb lakosság körében. 22. Fiatalok munkanélküliségi rátája (15-24 év közötti munkaképesekre vetítve) 23. Hosszú ideje munkanélküliek rátája (a teljes munkaerő bázis százalékában) 24. Fiatalok munkanélküliségi hányada ( a 15-24 éves lakosság %-ában) 16
Forrás: http://ec.europa.eu/employment_social/employment_analysis/employ_2005_en.htm
All Teljes Male Férfi Female Nő
