A NÉGY DISZCIPLÍNA
ELŐZMÉNYEK
Ősidők óta léteznek eljárások, melyek képesek eljuttatni az embereket olyan kivételes tudatállapotokba, amelyekben a legnagyobb kiterjedés és a szellemi inspiráció együtt jár a normális képességek elhalványulásával. A módosult állapotok hasonlítanak az álomhoz, a részegséghez, a mérgezés egyes formáihoz és a demenciához. Ezeknek az anomáliáknak a létrejöttét gyakran emberi vagy állati „entitásokkal” kötötték össze, esetleg természeti „erőkkel”, amelyek pontosan ezekben a speciális szellemi tájakban jelentek meg. Ahogy elkezdték megérteni e jelenségek fontosságát, a magyarázatokat és a technikákat egyre kifinomultabbá tették azzal a szándékkal, hogy irányt adjanak az azelőtt kontrollálatlan folyamatoknak. Már a történelmi időkben is, különböző kultúrákban (gyakran a vallások árnyékában) alakultak misztikus iskolák, melyek különböző utakon gyakorolták a Mélyhez való eljutást. Még a mai materiális kultúrában is, a mítoszokban, legendákban és irodalmi alkotásokban felismerhetőek olyan elgondolások, illetve csoportos és egyéni gyakorlatok töredékei, amelyek nagyon előrehaladottak voltak azokban az időkben, amikor ezek az emberek éltek.1 1
1
A Mélyet el lehet érni bizonyos anomáliák útján, valamint a másfajta állapotok szándékos megközelítése által, ahogy az az egyes vallások elragadtatott inspirációiban történt. Sikerült kapcsolatba kerülniük a Méllyel, néha olyan kontrollálhatatlan külső eszközök használata nélkül is, mint amilyenek a drogok.
Előkészítés
A mesterségek felkészítik az embert arra, hogy hozzákezdjen a diszciplínákkal való munkákhoz. A mesterség belső arányosságra tanít, valamint arra, hogy hogyan csináljuk a dolgokat kiegyensúlyozott módon. E külső munkának köszönhetően, a pontosság és a részletek problémáival történő foglalkozás során, belső arányosságot tanulunk. Van egy fajta tónus, amely összekapcsolja a belső állapotokat a külső műveletekkel. Ezzel szemben, egy diszciplína a belső átalakulás útját kínálja. A mesterségekkel való munka során gondosságot, arányosságot, rendet, és ezzel egy időben folyamatosságot igyekszünk elérni.2
A Méllyel való kapcsolat keresésének nyomai felfedezhetőek az alkímiában, és néhány fennmaradt buddhista gyakorlatban is, amelyekben, tudomásunk szerint, az önátalakítás intenzív folyamatát szellemi úton igyekeztek elérni. Mély energetikai gyakorlatok maradványai találhatók a Dionüszosz-kultuszokban, amelyeket a győzedelmes kereszténység törölt el. Bár ez nem a teljes igazság, hiszen a Dionüszosz-kultusz komoly összeütközésbe került a fennálló renddel, így már az ókori Görögországban is üldözték. Indiában megtaláljuk a shivaistákat, akiknek ugyan semmi közük a Dionüszosz-kultuszhoz, mégis hasonló tapasztalatokat szereztek. Egyes antropológusok azt hiszik, hogy ha ugyanazon jelenségek különböző pontokon bukkannak fel, az azért van, mert a felfedezések és kulturális minták az egyik helyről átkerültek a másikra. Valójában, ezek a különböző kultúrák anélkül is eljuthattak hasonló érzetekhez, hogy közvetlenül befolyásolták volna egymást. Ez az egyidejűség a Mély bizonyos közös régióival való közvetlen kapcsolatteremtéssel magyarázható, olyan érzetekkel, amelyek mindig hasonló képekben fogalmazódnak meg. 2 Az ember megtanul kiegyensúlyozott módon dolgozni. Ezek a mesterségek különböző témakörökkel foglalkoznak, úgymint anyagokkal, kézművességgel, parfümériával stb. Megvannak a maguk szabályai, trükkjei, a mesterségek titkai. Mi csak kerámiával, fémmel és végül üveggel dolgozunk. Ezek a munkák kemencékkel és átalakuló anyagokkal foglalkoznak. Ez különbözik a parfümériától, ahol ritkán használjuk a tüzet, kivéve az esszenciák készítésénél, vagy amikor desztillálással készítünk parfümöt. Általánosságban a tűz nem játszik szerepet a parfümériában, kivéve, amikor mesterséges anyagokat is felhasználunk. Ugyanakkor fontos szerepet játszik azokban a mesterségekben, amelyeket közelebbről ismerünk, pl. a kerámiában, ahol a tűz alapvető fontosságú. Az anyaggal foglalkozó mesterségek nagyon érdekesek, ahogy az azokat előkészítő tűzzel való munka is, mely lehetővé teszi számunkra, hogy felélesszük a tűz eredetének és előállításának történetét. Az előállítás felfedezése jóval később történt, mint hogy az ember elkezdte volna megőrizni a tüzet. Innentől kezdve már nem ellopta és megőrizte, hanem előállította azt. A tűz megőrzésének különböző formáival dolgozunk, de a létrehozása az, ami több körültekintést igényel. Ha ma valaki megpróbál tüzet csinálni, általában nem fogja könnyűnek találni. A munka a tűzzel és a kemencével fontos, és mi még csak a legelején tartunk a mesterségek igen széleskörű témájának. Miközben megtanulunk egy mesterséget, ezeknek a külső munkának köszönhetően egyre nagyobb belső arányosságot érünk el. Általánosságban azt mondjuk, hogy azok számára, akik közelítenek a diszciplínákkal való munkához, szükséges, hogy minimálisan elsajátítsanak egy mesterséget. Jó lenne, ha lennének műhelyek a Parkokban, Tanulmányi és Munka Központok, helyek ahol az emberek a mesterségekkel foglalkozhatnak. Így kapcsolatot tudnak teremteni a fejükben történő dolgok és az ilyen jellegű munkák között. Ugyanezek a műhelyek kisebb módosításokkal az Anyag Diszciplínát is szolgálhatják.
A diszciplínákban egy olyan folyamatot valósítunk meg, amelynek célja a belső átalakulás, nem pedig a gondosság, az arányosság vagy a belső rend. A diszciplínákkal való munka nyugodt, időbeli korlát nélküli, inkább olyan, mint egy út, amelyen az ember egy élten át halad. A diszciplínákba való belépéshez az embernek el kell sajátítania azok nyelvezetét. Ez egy fontos pont. Nem lehetséges belépni a témába egy olyan szellemi elhelyezkedés nélkül, amely hasonló ahhoz, ami e tevékenységek kifejlesztését is lehetővé tette. Nem lehetséges belépni a költészet és a misztika világába, ha olyan nyelvezetet használunk, illetve olyan magyarázatokat adunk, amelyek nem állnak összhangban az ilyen jellegű tapasztalatokkal. Az Anyag Diszciplínában külső tárgyakkal és a saját testünk anyagával dolgozunk, amelyeket megpróbálunk destabilizálni.3 Amikor az energetikai diszciplínáról beszélünk, a pszichofizikai energiára utalunk, annak létrehozására, áthelyezésére és átalakítására. Amikor a szellemi diszciplínáról beszélünk, különböző szellemi aktusokkal való munkára utalunk, amelyek szellemi tárgyakra irányulnak. Amikor a forma diszciplínáról beszélünk, a formák folyamatára utalunk, amelyek kialakítása és átalakítása az alany bensőjében zajlik. A DISZCIPLÍNÁK A ma ismert utak különböző népek felfedezésein alapulnak, melyek 7000 évnél nem hosszabb időszak alatt születtek. Mivel a töredékes források igen sokfélék, képtelenség minden, a Méllyel való kapcsolatra irányuló tudást és gyakorlatot átfogni. A mi négy diszciplínánk külső anyagi tárgyakkal (anyag diszciplína), pszichofizikai energiával4 (energetikai diszciplína), szellemi tárgyakkal (szellemi diszciplína) és szellemi formákkal (Forma Diszciplína) dolgozik. Nyilvánvalóan ezek nem merítik ki az összes lehetséges utat.5
3
Azt állítjuk, hogy a változáshoz instabilitásra van szükség. Történjen az a változás akár jó, akár rossz irányba, mindenesetre erről van szó: statikus helyzetekben nincs változás, ahogy stabil társadalmakban sincs. Az intézmények úgy vannak kialakítva, hogy elkerüljék az ingatagságot. Az ember testében kialakuló destabilizációról beszélünk, amely az általa használt anyagokban végbemenő változásokkal van kapcsolatban 4 Ezt az energiát pszichofizikai energiának nevezzük, mert a pszichés jelenségnek fizikai és nem metafizikai alapja van. Már Wundt idejében, a kísérleti pszichológia korában is komolyan tanulmányozták a pszichés jelenség és a test közötti kapcsolatot. Pl. mérték a bizonyos képek hatására történő testhőmérséklet változásokat, a fájdalomtűrést, stb. A későbbi pszichológia azonban már csak csekély kísérleti alappal rendelkezik 5
Bár létezhetnek egyéb utak is, amiket nem ismerünk, mi azzal a négy úttal foglalkozunk, amiket ismerünk és kidolgoztunk. A jóga különböző rendszerei, az Athosz-hegyi gyakorlatok, bizonyos szúfi gyakorlatok mind ezekről az egyéb lehetőségekről tanúskodnak. Ugyanakkor, ahhoz, hogy diszciplínáknak tekinthessük őket, rendszerezetté, és kellően méllyé kell válniuk. A mi modellünk nem zárt vagy szent és sérthetetlen, egyéb változatai is lehetségesek. A négy arisztotelészi okból merítünk inspirációt, melyek i.e. 300 évvel kerültek bemutatásra: a Formai ok, az Anyagi ok, a Kezdeti (mozgató) ok és a Cél ok.
Az anyag diszciplína a kínai buddhisták és taoisták munkáin alapul, valamint a babilóniaiak, alexandriaiak, bizánciak, arabok és nyugatiak munkáin. E munkákat, melyek folyamatos átalakuláson és torzuláson mentek át, összefoglaló néven alkímiának nevezték. A XVIII. század vége felé az alkímia reménytelen hanyatlásnak indult, és sok felfedezése, eljárása és eszköze átkerült a születőben lévő kémiatudományba. Az energetikai diszciplína gyökerei Kis-Ázsiába nyúlnak vissza, ahonnan Orfeusz és Dionüszosz kultuszai átterjedtek Krétára és Görögországba. E folyamat során jelentős átalakuláson mentek át egészen addig, amíg végül a diadalmas kereszténység el nem törölte őket. E különlegesen gazdag tapasztalatok töredékei egyes sivaista és tantrikus irányzatokban is fellelhetők. A szellemi diszciplína legjelentősebb ismeretforrása a buddhizmus. A szellemi tárgyak és aktusok közötti különbségtételt elősegítendő, egy bizonyos kortárs filozófiai áramlat szigorú nyelvezetét használja. A forma diszciplína jelentős előzményei bizonyos preszókratikus gondolkodási irányzatokban lelhetők fel, melyek Egyiptom, Kis-Ázsia és Mezopotámia „keleti” hatása alatt virágoztak. Ilyen irányzat például a pitagoraszi iskola. A diszciplínák rutingyakorlatokkal dolgoznak, melyeket a folyamat minden pillanatában (lépésében) addig kell ismételni, amíg az alany el nem éri a jelzett érzetet. Hagyományosan az egész folyamat 12 lépésből áll, melyek három harmadba rendeződnek. Ahogy minden lépésnek van egy elnevezése, amely a keresett érzetet hivatott körülírni, az egyes harmadok is jelentős szakaszváltást jeleznek. A diszciplínák az alanyt a Mélység terei felé viszik.6 Miután befejeztük a diszciplináris folyamatot, adottak a féltetlek ahhoz, hogy kialakítsunk egy Aszkézist (a görög eredetit az atléták életrendjére használták, jelentése: edzés, gyakorlás, tökéletesítés – ford.)
magunk mögött hagyva a lépeseket, a harmadokat és a
rutingyakorlatokat.7 6
Minden diszciplínának más a keresztmetszete. Szándékos munkáról van szó, mindig egy adott cél felé, de különböző utakon. Nagyon más az anyagi tárgyak által belépni, mint az aktusok és tárgyak által. Ugyanakkor, bár a bejáratok különbözőek, mindig ugyanazzal a pszichofizikai energiával dolgozunk 7
8
Mindenki életében, aki egy bizonyos kultúrában nevelkedett, vannak olyan dolgok, amelyek felfoghatatlanok előle, vagy amelyek áthatolhatatlanok a számára bizonyos társadalmi értékek és a kódok miatt. Ez egy aktív emlékezet miatt van, azok miatt a dolgok miatt, amikre emlékezel. Van egy mély emlékezet, amely meghatározza azt, ahogy a dolgokat látod. Ezt „kialakulási tájnak” nevezzük. Az egyén nem közelítheti meg ezeket a témákat egyszerűen csak azért, mert erre vágyik. Ez azon történelmi pillanaton is múlik, amelyben él. Korábban az a kérdés, hogy hány angyal fér el egy tű fokán, nyilvános viták tárgya volt. Ma az üzletről folyik a vita. 1970-ben a történelmi közhangulat az volt, hogy tudjuk, merre tartunk. Ma, senki nem tudja hová tartunk. Ez az aktív emlékezet mindenben benne van, ahhoz van köze, hogy mit értékelünk, és mit keresünk. Amikor mély átalakulásról beszélünk, akkor a kialakulási tájat helyettesítjük be valami sokkal tudatosabbal. Az ember nincs tudatában annak a világnak, amelyben
formálódott, és mégis ez a táj működik benne. Ez az a múlt, ami hajt minket előre. De amikor ezt behelyettesítjük, akkor lecseréljük ezt a világot azért, hogy olyan célok hajtsanak minket, amiket mi magunk alakítottunk ki. A cél kialakítása egy hosszú munka, értékekhez, érzelmi tónusokhoz és a kereséshez van köze. Hátrahagyni az adott kialakulási tájat és belépni egy tájba, amit mi magunk építettünk, az komoly dolog. Kialakítani a célt annyi, mint kialakítani egy másik kialakulási tájat. Vannak társadalmi véletlenek, amelyek hatalmas változásokat okoznak a kialakulási tájban. Néha megváltozik, és a világhoz való hozzáállás teljesen összeomlik, és hirtelen feltűnik egy másik táj, ami összeütközésbe kerül a fennállóval. Például, meg lehet figyelni azokat az átalakulásokat, amik a nagy vallások „kitörésénél” láthatók, ahol a tájak tekintetében óriási változás megy végbe. Megváltozol szándékos cselekedet által vagy véletlen által. Konfliktus van aközött, amire emlékszik az ember és aközött, amit ma tapasztal. Hatalmas különbség van, és az érzelmi tónusok döntő jelentőségűek. Érzelmi töltés nélkül semmi sem változik, mivel ez a töltés mélyen cönesztéziás. Amikor mély érzékekkel dolgozol, akkor azok megjelenítései is mélyek.
