DOKTORI ÉRTEKEZÉS ÖSSZEFOGLALÓJA
A NATO-TAGSÁG HATÁSA A MAGYAR HONVÉDSÉG SZÁRAZFÖLDI CSAPATAI MŰSZAKI TÁMOGATÁSÁNAK ELMÉLETÉRE ÉS GYAKORLATÁRA
Padányi József
BUDAPEST 2006
I. A KUTATÁSI FELADAT RÖVID ÖSSZEFOGLALÓJA Az elmúlt tizenöt év a honvédelemben is az útkeresés időszaka volt. A rendszerváltozás előtti Magyar Néphadsereg műszaki biztosítási feladatai egy kiérlelt, begyakorolt és korszerű elveken alapuló rendszer részeként szolgálták a harc sikeres megvívását.1 A változás egy szervezetében erős, humán erőforrásaiban felkészült, technikai színvonalában közepesnek mondható műszaki biztosítási rendszert talált. Egy olyan rendszert, amely megfelelt a Magyar Néphadsereg tervezett háborús feladatainak és kiemelkedően teljesített a katasztrófák elleni védekezésben. A rendszer elemei a vezetési szintek mindegyikén jelen voltak, megteremtve az egységes irányítás és követelménytámasztás feltételeit. Az átmeneti időszakban — a honvédség többi szakcsapatához hasonlóan — erős erózió kezdődött a műszaki biztosítás területén. Egyrészt csökkent a műszaki alakulatok — így a műszaki szakemberek — száma, másrészt át kellett gondolni és alakítani a műszaki biztosítás elveit, közelítve azt a NATO követelményekhez. Mindezt a folyamatosan változó, sokszor önmagával is ellentmondásban lévő honvédelmi alapelvek alapján, változó biztonságpolitikai környezetben, a honvédség feladatairól, szerepéről folyó viták közepette. Ebben a helyzetben érte a műszaki csapatokat az 1995 végén kezdődő balkáni misszió. Bebizonyosodott, hogy a megtépázott, alkalmazási elveiben összekuszált, technikájában folyamatosan lemaradó szakma — maximálisan kihasználva szakembereinek felkészültségét és motiváltságát — képes rövid idő alatt felkészíteni és nemzetközi környezetben alkalmazni egy műszaki egységet. Igaz ennek az volt az ára, hogy a honvédség nagy része ennek az egységnek az érdekében dolgozott. Az IFOR-misszió — és benne a Magyar Műszaki Kontingens munkája — bizonyította, hogy hatékony műszaki támogatás nélkül a katonai művelet nem lehet sikeres. Ez mind a NATO-ban, mind a Magyar Honvédségen belül növelte a műszaki támogatás elismertségét, így joggal számítottunk arra, hogy egy fejlődési pálya következik. Azon dolgoztunk, hogy a szakma lehetőséget kapjon az elmélet és gyakorlat összhangjának megteremtésére, egy korszerű, a hadtudomány legújabb eredményeinek és a szövetségi elveknek megfelelő műszaki támogatási rendszer humán és technikai alapjainak lerakására. A helyzet — minden erőfeszítésünk ellenére — ellentmondásosan alakult. A műszaki csapatok létszáma tovább csökkent, a vezetési szinteken a műszakiak érdekérvényesítő képessége minimális, a technikai fejlesztések egy része halasztódik. A műszaki támogatás elveinek tudományos igényű átdolgozása lelassult, egyes területeken megállt. Szabályzataink, utasításaink elavultak, az újak kidolgozásához — noha kitűnően felkészült szakembereink vannak — hiányzik a központi akarat. Az oktatás és a képzés területén a legújabb elvek és tapasztalatok lassan épülnek be a tematikába. Noha a Szövetség — és más nemzetközi szervezetek, mint az ENSZ vagy az Európai Unió — részéről folyamatos az igény a műszaki támogatási elemek bevonására a műveletekbe, a Magyar Honvédség részéről egyelőre hiányzik ez a szándék. Vállalásainkban megcéloztuk ugyan a víztisztító- és hídépítő-képesség fejlesztését, de pénzügyi okok miatt a fejlesztések egy része késik. Az is reális veszély, hogy a felajánlások elsődlegessége miatt a Magyar Honvédség — és benne a műszaki csapatok — kettészakadnak. A felajánlott erők elszívják az anyagi forrásokat és a képzett katonákat, míg a szakmai kultúra más részei elsorvadnak. 1
A Magyar Néphadseregben elfogadott műszaki biztosítás kifejezést a 90-es évek közepétől váltotta fel a műszaki támogatás. A terminológiai változás mellett — ahogy a dolgozatban részletesen elemzem — a tartalom is módosult.
2
A műszaki csapatok alkalmazásának, a műszaki biztosítás tartalmi átalakulásának kutatása nem előzmények nélküli. A hadtudósokat a 90-es évek elejétől foglalkoztatja a kérdés, hogy mitől más a NATO műszaki támogatási rendszere, terminológiai vagy tartalmi a különbség. Vasvári Vilmos egyetemi tanár (Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem) hadtudósi munkásságát kell elsőnek említenünk, hiszen ő volt az, aki tudományos módszerekkel és alapossággal kutatta és oktatta ezt a területet. Kutatásai kiterjedtek a Magyar Néphadseregben használt minden oldalú biztosítás és a Szövetségben elfogadott támogatás tartalmának összehasonlítására, az összefüggések, hasonlóságok és eltérések vizsgálatára. A békefenntartó missziók tapasztalataira támaszkodva ő próbálta először megfogalmazni a műszaki támogatás tartalmi összetevőit. Kutatásai eredményeképpen olyan fogalmakat alkotott, mint a „megóvástámogatás”, és a „manővertámogatás”. Halála miatt kutatásai félbeszakadtak, így a fogalomrendszer elemei nem álltak össze egységes egésszé. Elemzései mégis mérföldkövet jelentenek a hadtudomány területén, hiszen ösztönzőleg hatottak mindazokra, akik fontosnak tartották a Varsói Szerződés haderőiben elfogadott elmélet alkotó, a magyar sajátosságokat figyelembe vevő korszerűsítését. A műszaki támogatás elvi és gyakorlati kérdéseinek neves kutatója Szabó Sándor egyetemi tanár (Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem), aki kidolgozta a harc-hadművelet műszaki támogatásának korszerű — a NATO-elvekkel is szinkronban lévő — elveit, meghatározta tartalmi összetevőit. A műszaki támogatás egyes részterületeinek kutatásában is születtek fontos eredmények. Kovács Zoltán egyetemi docens (Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem) a műszakizár– rendszer újszerű megközelítésével foglalkozott doktori (PhD) értekezésében, új fogalmakat és jeleket vezetve be a műszaki támogatás elméletébe. Varga István a 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Dandár kiképzési főnöke a perspektivikus műszaki szervezetek kidolgozásában és a kiképzési rendszer átalakításában ért el kimagasló eredményeket. Az ellentmondások feloldása, a műszaki támogatás jövőjéről folytatott viták és a nemzetközi környezetben szerzett tapasztalatok késztettek arra, hogy vizsgáljam a NATO–tagság hatását a műszaki támogatás elemeinek fejlődésére. A dolgozat elkészítésének céljai: bemutatni és értékelni a NATO tagsághoz és az integráció első szakaszának lezárásához vezető út fontosabb állomásait, a folyamat hatását a műszaki támogatás fejlődésére; bemutatni a műszaki támogatás elveit a szövetségi előírásokban; kidolgozni a békefenntartó műveletek műszaki támogatásának elveit, és a feladatokon keresztül pontosítani annak tartalmát; elemezni a nemzetközi katonai műveletek műszaki támogatásának sajátosságait, törvényszerűségeit, elsősorban a Magyar Műszaki Kontingens feladatainak részletes vizsgálatával, illetve azokon a missziókon keresztül, amelyekben katonáink jelen vannak; értékelni a missziók műszaki támogatási gyakorlatát, különös tekintettel azokra a feladatokra, eszközökre és módszerekre, amelyek a Magyar Honvédség gyakorlatában eddig ismeretlenek voltak; értékelni a Magyar Honvédség szárazföldi csapatainak jelenlegi lehetőségeit a műszaki támogatás területén a műszaki szervezetek, a műszaki eszközök és a kiképzés szempontjából; bizonyítani, hogy egyes területek fejlesztése, szervezetek átalakítása, a szakmai irányítási rend egyes elemeinek visszaállítása mind hazai, mind szövetségi szinten jelentősen növelné a műszaki támogatás hatékonyságát; kidolgozni azokat a perspektivikus szervezeteket, amelyek megfelelnek a NATO által elvárt korszerű műszaki támogatási elveknek, összhangban vannak a felajánlásokkal és megőrzik a magyar katonai műszaki kultúra fontos elemeit; 3
javaslatot tenni olyan eszközök rendszeresítésére, amelyek hatékonyabbá tehetik a műszaki támogatást; javaslatot tenni egy olyan kiképzési rendszerre, amely a csökkenő létszám mellett is biztosítja az elvárt hatékonyságot.
II. ELVÉGZETT KUTATÁSOK Pályám úgy alakult, hogy az elmélet és a gyakorlat mindig egyensúlyban volt. A csapatoknál szinte valamennyi beosztásban dolgoztam, szolgáltam a vezérkarnál, oktatok a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen, és két évet töltöttem békefenntartóként Bosznia-Hercegovinában. Kandidátusi értekezésemben is a műszaki támogatás egyik fontos területével, a katasztrófák elleni védekezéssel foglalkoztam. A NATO csatlakozás előszobájának is nevezhető Békepartnerség program tette lehetővé azt, hogy megkezdődött a szövetségi elvek és eljárások átadása a Magyar Honvédségnek. Ennek a programnak az ernyője alatt Hollandiában három hónapos tanfolyamon tanulmányoztam a NATO felépítését és döntéshozatali rendszerét. Németországban — Magyarországról elsőként — elvégeztem a műszaki zászlóaljparancsnokok részére szervezett tanfolyamot, ahol megismertem a szövetségben elfogadott műszaki támogatási elveket. Az Egyesült Államokban részt vettem az Ohio-i Nemzeti Gárda éves műszaki gyakorlatán, kiegészítve ismereteimet a gyakorlat oldaláról. Állandó résztvevője vagyok a NATO évente megrendezett műszaki konferenciájának, ahol lehetőség van a legfrissebb tapasztalatok cseréjére, az elméleti kérdések megvitatására. Nemzeti szakértőként részt vettem a NATO RTO2 egyik munkacsoportjának munkájában, amely a terrorizmus elleni harc területén dolgozott ki ajánlásokat a NATO politikai és katonai vezetése részére. Az SFOR műszaki főnökeként lehetőséget kaptam arra, hogy a gyakorlatban hasznosítsam mindazt, amit az elméletben elsajátítottam. Olyan feladatokban vettem részt, mint a Mostar-i Öreg-híd helyreállítása, az államfői találkozó biztonságának szavatolása, vagy az aknamentesítés újjászervezése.3 A fenti lehetőségekre alapozva: tanulmányoztam és elemeztem a kutatási témával kapcsolatos hazai és nemzetközi törvényeket, jogszabályokat, a vonatkozó STANAG-egyezményeket, a hazai és külföldi szakirodalmat, a témával foglalkozó hazai és külföldi szakemberek kutatási eredményeit;4 elemeztem azokat a tapasztalatokat, amelyeket a Magyar Műszaki Kontingens egyik vezetőjeként szereztem; vizsgáltam és értékeltem azokat a módszereket, tapasztalatokat, amelyeket az SFOR műszaki főnökeként szereztem; elemeztem az IFOR-, SFOR-, KFOR-, EUFOR-, ISAF-missziók és az iraki katonai műveletek tapasztalatait;5 folyamatosan konzultáltam az ENTEC vezetőjével, az ISAF infrastrukturális feladatokért felelős vezetőjével, az iraki műveletekben részt vevő lengyel erők műszaki főnökével, és a Magyar Műszaki Kontingens parancsnokaival, illetve katonáival;6 2
Research and Technology Organization – Kutatási és Technológiafejlesztési Szervezet. Az SFOR (Stabilisation Force) mindenkori műszaki főnöke felelt a hadszíntéri műszaki feladatok egészéért, Bosznia-Hercegovina és Horvátország teljes területén. 4 STANAG – Standardization Agreements – Szabványügyi Egyezmény. 5 IFOR – Implementation Force; KFOR – Kosovo Force; EUFOR – European Union Force in Bosnia and Herzegovina; ISAF — International Security Assistance Force. 3
4
a helyszínen kutattam a balkáni missziók (KFOR, EUFOR) sajátosságait; mint a műszaki dandár parancsnokhelyettese közvetlen tapasztalatokat szereztem a Magyar Honvédség szárazföldi csapatai műszaki támogatásának jelenlegi helyzetéről; célzott keresést folytattam az interneten a kutatási témával kapcsolatos információk, elemzések és publikációk fellelésére; A kitűzött céloknak és az alkalmazott módszereknek megfelelően a dolgozat hét fejezetre tagozódik. Az ELSŐ FEJEZETBEN áttekintettem a szövetségi tagsághoz vezető időszak politikai, katonai és műszaki szakmai döntéseit, valamint azok hatását a műszaki biztosításra. A fejezetben két nagyobb időszakra bontva — 1990-től a csatlakozásig, majd a csatlakozástól napjainkig — vizsgáltam a körülményeket. Részletesen tárgyaltam a műszaki támogatás területeit, elemezve a meghatározó szabályzatokat és intézkedéseket. A MÁSODIK FEJEZETBEN a szövetségi szabályzókban rögzített elvekkel foglalkoztam, a műszaki támogatási feladatok csoportosításának megfelelően. A békefenntartó műveleteket tekintettem alapvetőnek, mivel megítélésem szerint ez lesz a jellemző a Magyar Honvédség jövőbeni alkalmazására. Az értékelésre alapozva elvégeztem a harc és a békefenntartás műszaki támogatásának összehasonlítását. A HARMADIK FEJEZETBEN a nemzetközi katonai missziók — IFOR, SFOR, EUFOR, KFOR, ISAF és az iraki műveletek — műszaki támogatási tapasztalatait elemeztem. Részletesen foglalkoztam a Magyar Műszaki Kontingens munkájával, a hat év alatt elvégzett szakmai feladatokkal. Feldolgoztam azt a 380+1 feladatot, amelyet katonáink a misszió érdekében végeztek, és több szempont szerint — szakfeladatok száma, jellege, erő és eszköz igénye, távolsága a bázistól, a végrehajtás időigénye, a végrehajtók és biztosítók aránya — elemeztem a részleteket.7 A NEGYEDIK FEJEZETBEN azokat a feladatokat és eszközöket mutattam be, amelyek újszerűek a Magyar Honvédség műszaki támogatásának gyakorlatában. Részletesen foglalkoztam a hídellenőrzés, a környezetvédelem, az erők és eszközök megóvása, a civil-katonai együttműködés és a terrorizmus elleni harc műszaki támogatásának sajátosságaival. Bemutattam a Mabey&Johnson hídkészlet, a HESCO típusú gyorstelepítésű építőelemek és a gyalogság elleni drótakadály jellemzőit, alkalmazási lehetőségeit. Az ÖTÖDIK FEJEZETBEN értékeltem a Magyar Honvédség szárazföldi csapatai műszaki támogatásának erőforrásait, bemutatva a 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Dandár, a 37/4. Török Ignác Műszaki-építő Zászlóalj, a harctámogató műszaki század és a könnyű lövészzászlóalj műszaki szakaszának felépítését, lehetőségeit és feladatait. Értékeltem a műszaki-technikai eszközök helyzetét. A HATODIK FEJEZETBEN — az előzőekben elvégzett elemzésekre alapozva, változatként — javaslatokat fogalmaztam meg a szervezeti- és eszközfejlesztésre, valamint a műszaki katonák többrendeltetésű felkészítésére.
6 7
ENTEC – Euro NATO Training Engineer Centre – NATO Európai Műszaki Kiképző Központ. 380 feladatot 1996–2002 között, míg a +1 feladatot 2004-ben hajtották végre katonáink.
5
III. A TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁSA Kísérletek a honvédség átalakítására 1990–2006 között Annak ellenére, hogy a Honvédelmi Alapelvekben rögzített integrációs szándék már 1990-ben kijelölte a Magyar Honvédség átalakításának célját, az odáig vezető út kanyargósra sikeredett. A haderőátalakítás (1995), a stratégiai felülvizsgálat (1999), a védelmi felülvizsgálat (2003) egyaránt olyan haderőreformot irányzott elő, amely egy kisebb, hatékonyabb és az ország teherbíró képességével arányos — azaz finanszírozható — honvédséget eredményez. A változó biztonsági környezet és a folyamatosan csökkenő források miatt azonban a reformok nem, vagy csak részben teljesültek. Ennek legfőbb oka az, hogy soha nem a rendeltetésből adódó feladatokat vették alapul, hanem mindig a forrásokat. Ezek a körülmények a műszaki csapatok és a műszaki támogatás helyzetét is meghatározták. A Varsói Szerződésben elfogadott elveknek megfelelő struktúra, erő- és eszközrendszer, valamint elmélet jelentette azt az erős alapot, ahonnan el kellett jutnunk a szövetségi tagságig és az integrációig. Gyakorlati téren — köszönhetően a balkáni műveletekben való részvételünknek, a Magyar Műszaki Kontingens szakmailag kiemelkedő munkájának — ez teljes mértékben sikerült. Ugyanakkor az elmélet területén, a szövetségi struktúrák működésének ismeretében, a szövetségi követelményeknek megfelelő kiképzés és felkészítés kérdéseiben tapasztalható lemaradásunk egyre nyilvánvalóbb. Nem sikerült olyan műszaki beosztásokra küldenünk szakembereinket, amelyek hosszabb távon megalapozhatnák vezető szerepünket a műszaki támogatásban. A NATO Európai Műszaki Kiképző Központ (ENTEC) munkájában részvételünk esetleges, így felhalmozott ismereteinket nem tudjuk átadni és a legújabb szakmai tapasztalatok megszerzése is nehézkes. Elszalasztottuk azt a pillanatot is, amikor a balkáni tapasztalatok és hazánk geostratégiai helyzete miatt — mint „előretolt NATO-ország” — kézenfekvő lett volna egy NATO műszaki kiképző központ létrehozása, vagy a szakma egy szeletére specializálódott tanfolyam felvállalása. Ezt a Magyar Műszaki Kontingens teljesítménye szakmailag, míg hazánk friss szövetségi tagsága erkölcsileg támasztotta alá. Véleményem szerint ennek elmaradása a szakmai irányítási rend átalakításával magyarázható. A műszaki főnökség megszüntetésével lehetetlenné vált a szűkülő erőforrások felhasználásának összehangolása, a hatékonyabb érdekérvényesítés és a balkáni békefenntartó műveletekben szerzett erkölcsi elismerés teljes körű kihasználása. Hosszú évek teltek el a hatáskörök tologatásával, miközben a csatlakozás egy dinamikus, alkalmazkodóképes, a nemzeti sajátosságokat messzemenően figyelembe vevő műszaki támogatást kívánt. Elmaradtunk a szabályzatok frissítésével, a szövetséges előírások átvételével, a szakmai terminológia egységesítésével, a békefenntartásban szerzett tapasztalatok gyakorlatba történő átültetésével. A mai napig hiányzik a szövetséges országokkal kialakítandó szakmai kapcsolatok felelőse, nincs partnerkapcsolat más országok műszaki főnökeivel, műszaki kiképző központjaival. A műszaki főnökség megszüntetése a személyügyi munkára is rányomta bélyegét. Nemzetközi szakmai kapcsolataink alakításában, a szakmai személyügyi munkában az angol nyelv ismerete teljes egészében háttérbe szorította a szakmai felkészültséget. Egyszerűbben fogalmazva nem az képviselte a szakmát, aki felkészült volt, hanem az — még ha szakmai tapasztalatokkal nem is rendelkezett —, aki beszélte az angol nyelvet. Arra is találunk példát, hogy műszaki szakmai NATO- vagy nemzeti beosztásba nem műszaki szakember került. A műszaki biztosítás feladatai alapvetően nem különböznek a műszaki támogatás feladataitól, ami a harc általános érvényű törvényeiből következik. Veszteségokozás az ellenségnek, a
6
saját erők védelme és az ezt szolgáló műszaki feladatok a harc megvívása során megvalósuló munkamegosztásból az erők- és eszközök, valamint a felkészültség által meghatározott felelősség, mely a műszaki csapatokra hárul. A feladatok fontossága és az erőkifejtés helye — a katonai műveletek jellegétől függően — változhat, de a feladatok tartalma mind a Szövetség, mind a Varsói Szerződés elveiben egyforma volt. A Magyar Honvédség műszaki biztosítása/támogatása folyamatos változáson ment át az elmúlt tizenhat évben. Ennek okai a következők: a biztonsági környezet változása miatt a műszaki feladatok egy része háttérbe szorult (pl. támadó feladatok műszaki támogatása), egy része végleg eltűnt (pl. atomaknák elleni tevékenység), egy része új tartalmat kapott (pl. túlélőképesség fokozása). Ennek megfelelően alakult át a műszaki csapatok szervezete és meghatározó eszközei, valamint a felkészítés; a béketámogató műveletekben való részvételünk — a műveletek jellegének megfelelően — az utóbbi évtizedek legmarkánsabb változását eredményezték a műszaki támogatás elméletében és gyakorlatában. Új feladatok jelentek meg és a hagyományos feladatok egy részének tartalma is átalakult; a NATO csatlakozás felgyorsította a műszaki támogatás átalakulásának folyamatát. Az expedíciós műveletekre koncentráló Magyar Honvédség részt vállalt a szövetségi képességek kiteljesítésében és ennek a hozzájárulásának fontos területe a műszaki támogatás (a víztisztító és a hídépítő képesség felajánlásával). A szakmának komoly erőfeszítésébe fog kerülni, hogy a két képesség elsődlegessége miatt ne sorvadjanak el a Magyar Honvédség meglévő műszaki támogatási kultúrájának egyéb elemei.
Összegezve Az elszalasztott lehetőségek időszakában a honvédség egyetlen átalakítási kísérlete sem lehetett sikeres, elsősorban a folyamatos forráshiány miatt. Igaz ez a műszaki támogatás területére is, ahol a balkáni békefenntartó műveletben szerzett erkölcsi többletet nem tudtuk a szervezetek és az eszközrendszer korszerűsítésére fordítani. Amíg a Magyar Műszaki Kontingens munkáján keresztül a szövetséges műveletek műszaki támogatásának gyakorlatát gyorsan és eredményesen elsajátítottuk, addig az elmélet fejlődése elmaradt a lehetőségektől. Ennek oka kettős. Egyrészt az átszervezések során megszüntették a műszaki főnökséget és ezzel eltűnt a szakmai irányítás legfontosabb szervezete, másrészt — összefüggésben az előzővel — a szakma érdekérvényesítő-képessége minden területen visszaszorult. A műszaki biztosítás/támogatás rendszerét alapvetően a harc törvényszerűségei határozzák meg, így annak tartalma — a terminológiai eltérések ellenére — döntően megegyezett a Varsói Szerződésben és a NATO-ban. Ugyanakkor — és ezt a feladatrendszer elemzésén keresztül bizonyítottam — a műszaki támogatás tartalma az elmúlt tizenhat évben lassú, de folyamatos változáson ment át.
A műszaki támogatás elvi kérdései a szövetségben A Szövetség műszaki támogatási elvei folyamatosan, de a kívánatosnál lassabban követik a változásokat. Igaz ez annak ellenére, hogy a NATO műszaki konferenciák, valamint a műszaki iskolák és kiképző központok parancsnokainak értekezlete minden évben foglalkozik a szabályzatok karbantartásával. A változások azonban olyan gyorsan követik egymást, hogy a nemzetközi katonai műveletek tapasztalatainak terítése, általánosítása és hasznosítása nem tart lépést ezzel. Megoldást jelenthet a NATO Európai Műszaki Kiképző Központ (ENTEC) sze-
7
repének erősítése ezen a területen. Szövetségi szinten sürgősen megoldandó feladatot jelent az expedíciós erők műszaki támogatási elveinek pontosítása, a terminológia egységesítése, a műszaki támogatás és a logisztika viszonyának tisztázása. A dolgozatban elvégzett elemzések és következtetések segíthetik a NATO-szabályzatok korszerűsítését is. A Szövetség műszaki támogatása elsősorban struktúrájában, kisebb mértékben feladataiban tér el az általunk megszokottól. Ez egyrészt olyan feladatokat jelent, amelyekkel eddig nem foglalkoztunk, másrészt hangsúlyossá válik a műszaki támogatás összhaderőnemi jellege. Ezt erősíti az a tény is, hogy a legfelsőbb parancsnokság szintjén a műszaki törzs a logisztika egyik részlegeként funkcionál. Ugyanakkor ez magában hordja azt a lehetőséget, hogy a harc műszaki támogatásának feladatai, forrásai és doktrínális kérdései kevesebb figyelmet és forrást kapnak. A szövetségi elvekben a műszaki támogatás négy terület köré csoportosítható. Ezek: a saját erők mozgásszabadságának megteremtése és fenntartása; a szemben álló erők mozgásának akadályozása; a védőképesség fenntartása és fokozása; egyéb műszaki támogatási feladatok. Az elmúlt évtized jellemző szövetségi művelete a béketámogatás, ezen belül is a békefenntartás volt. Összehasonlítva a háborús műveletek és a békefenntartó műveletek műszaki támogatásának jellemzőit, több eltérést találtam. A feladatokat elemezve három csoportot állítottam fel. A műszaki támogatási feladatok egy része ugyanis megegyezik a harc és a békefenntartás során, egy része hasonló és egy része eltérő vagy merőben új. Megegyező feladatok: a közlekedési vonalak műszaki felderítése; menetvonalak építése, javítása, fenntartása (út, vasút); ideiglenes és állandó hidak építése, bontása, megerősítése és javítása; robbanószerkezetek felderítése és megsemmisítése; nem robbanó műszaki zárak felszámolása; átkelőhelyek berendezése, fenntartása és felügyelete; helikopter-leszállóhelyek berendezése és fenntartása. Hasonló feladatok: vízi és légi kikötők katonai infrastruktúrájának kialakításában való részvétel; a katonai objektumok fizikai védelmét biztosító műszaki zárak létrehozása; utakon, hidakon a forgalom lassítását kikényszerítő akadályok elhelyezése és fenntartása; a katonai objektumok megerősítése; álcázás; a hadszíntér műszaki csapatok műszaki anyagellátásának megszervezése; a civilizációs és természeti katasztrófák megelőzésében, valamint a következmények felszámolásában való részvétel. Eltérő, vagy merőben új feladatok: rendezvények, védett személyek biztonságát szolgáló műszaki zárak létesítése, elsősorban a terrortámadások miatt; állandó hidak terhelhetőségének ellenőrzése; a békefenntartó erők elhelyezésével és tevékenységével kapcsolatos környezetvédelmi rendszabályok érvényesítése; részvétel a helyi rendőrség és a haderő felkészítésében; szaktanácsadás a helyi és nemzetközi szervezeteknek; részvétel a civil-katonai kapcsolatok területén jelentkező szakmai feladatokban; az infrastruktúrális feladatok előkészítése és kivitelezése;
8
a nemzetközi közösség által jóváhagyott katonai-gazdasági embargó ellenőrzésében való részvétel.
Összegezve A szövetséges elvekben a műszaki támogatás struktúrája különbözik az általunk megszokottól, és a katonai feladatok hangsúlyainak változásával a műszaki támogatás tartalma is módosult. Ez egyrészt az összhaderőnemi jelleg erősödését, másrészt újszerű feladatok megjelenését hozta magával. Meghatároztam — nemzetközi szinten is elsőként — a békefenntartó műveletek műszaki támogatásának alapvető jellemzőit (fogalom-cél-tartalom) és erre alapozva összehasonlítottam a harc és a békefenntartás műszaki támogatásának feladatait, majd rámutattam az eltérésekre. Az újszerű feladatok között jelennek meg a terrortámadások elleni védekezés, a civilkatonai együttműködés, a környezetvédelmi feladatok és az embargós műveletek műszaki támogatása, a hídellenőrzésekben való részvétel, valamint az infrastrukturális feladatok.
A nemzetközi katonai műveletek műszaki támogatásának tapasztalatai 1995-től napjainkig A béketámogató műveletek fontos ismeretekkel gazdagították a műszaki támogatás elméletét és gyakorlatát. Tapasztalatom az, hogy a parancsnoki szemlélet jelentősen eltér a NATO-vezette műveletekben attól, amihez mi hozzászoktunk. Míg a honi gyakorlatban a vezetési szintek kompetenciái gyakran keverednek, addig a szövetséges műveletekben mindenki a saját szintjének feladataival foglalkozik. Azaz a műszaki főnök — mint a szakmai feladatok legfőbb irányítója — teljes szakmai önállóságot élvez és ennek megfelelő teljes felelősséget visel. Fontosnak tartom annak rögzítését, hogy a nemzetközi katonai műveletekben — a Szövetségben meghonosodott rendnek megfelelően — a parancsnokság vezetési szintjén önálló műszaki törzs végzi a műszaki támogatás tervezését, szervezését és szakmai irányítását. Ez az önállóság és felelősség olyan érdekérvényesítési lehetőséget jelent, amely messze túlmutat a szakmai kérdéseken. Az adott misszió műszaki főnökének szerepe kettős. Egyrészt teljes felelősséggel tartozik a műszaki támogatás minőségéért, másrészt közvetlen tanácsadója a misszió parancsnokának minden olyan kérdésben, ami összefügg a szakmával, illetve amiben kikérik a véleményét. A műveletek kezdetén — amikor a mozgásszabadság és a csapatok védőképességének megteremtése a legfontosabb — a parancsnokság hadműveleti vonalán, a helyzet normalizálódásával pedig — az egyéb műszaki támogatási feladatok előtérbe kerülésével — a logisztikai vonalon találjuk a műszaki törzset. A harc és a békefenntartás műszaki támogatásának feladatait, illetve azok tartalmát összehasonlítva azt látjuk, hogy számos eltérés van, ami igaz a végrehajtásra is. A nemzetközi katonai műveletek tapasztalataira alapozott véleményem az, hogy az eltérő célok, a cél elérése érdekében alkalmazott eltérő módszerek és az eltérő környezet azok, amelyek döntő módon befolyásolják a végrehajtást, valamint meghatározzák a műveletek — így a műszaki támogatás — sajátosságait: a klasszikus értelemben vett harc-hadművelet célja az ellenség harcképtelenné tétele, területének elfoglalása, eredeti elképzeléseinek megváltoztatása. A műveletek megkezdésére az adott ország parlamentje ad felhatalmazást. A békefenntartó műveletek célja a helyzet normalizálása, a biztonságos környezet fenntartása, a nemzetközi szervezetek
9
munkájának támogatása. A műveletek megkezdésére — az érintett felek beleegyezésével — nemzetközi felhatalmazás van; a külső környezet vizsgálatánál azt látjuk, hogy mindkét esetben kiemelt figyelem irányul a műveletekre. Az elektronikus és írott sajtó testközelből közvetíti az eseményeket, értékel, kommentál, befolyásolja a közvéleményt és ezzel hatással van a műveletekre is. A békefenntartó műveleteknél ez kiegészül azzal, hogy nemzetközi szervezetek százai dolgoznak a körzetben, sokszor eltérő érdekek és erővonalak mentén. Donorszervezetek és -kormányok igyekeznek a helyszínen növelni befolyásukat, elismertségüket és ehhez eszközként használni a békefenntartókat. A helyi közösségek felkent és önjelölt képviselői lobbiznak, felhasználva sajtót, ismeretséget és politikai befolyást. A békefenntartók minden lépését figyelik, elemzik, mérlegre teszik. Amikor az egyik közösség érdekében teszünk valamit, rövid időn belül a másiknak is nyújtani kell. Fokozott figyelmet kell fordítani az egyensúly, a pártatlanság megőrzésére; a külső környezet egyik sajátossága az egyfajta szakosodás. Különösen a kisebb országok gyakorlatában figyelhető meg az, hogy nem akarnak a békefenntartás minden feladatában részt venni. Ugyanakkor amit felvállalnak, az minőségi vállalás. Hazánk is ezen az úton indult el, amikor — igyekezve a Bosznia-Hercegovinában szerzett tapasztalatokat is hasznosítani — hozzákezdett egyfajta specializáció kialakításához; a belső környezet vizsgálatánál is találunk markáns különbségeket. A harc-hadművelet megvívása során — kimunkált elvek és eljárások, közös terminológia és centralizált vezetés mellett — a Szövetség katonáival működünk együtt. A békefenntartó műveletek során országok tucatjai küldenek katonákat és eszközöket a misszióba. Alkalmazásuk a saját elvek figyelembevételével, közös irányítás, de kettős alárendeltség mellett történik. Ez a fajta többnemzeti felépítés azt is jelenti, hogy eltérő katonai kultúrájú és felkészültségű, eltérő eszközökkel és módszerekkel, eltérő fizetésű, eltérő ellátású katonákkal kell együtt dolgozni. Olyan katonákkal, akik önként vállalták a feladatokat, tehát a motivációjuk erős; a kettős alárendeltség esetenként megnehezíti vagy lehetetlenné teszi egy-egy feladat ellátását. Azt ugyanis, hogy mire lehet egy alakulatot felhasználni, mire van „jogosítványa”, a küldő nemzet határozza meg. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az adott alakulat utáni számlákat teljes egészében a küldő nemzet fizeti. Ilyen körülmények között különös hangsúlyt kap a feladatok elosztása, illetve vállalása. Gondoljunk bele azokba a feladatokba, amelyek ugyan fontosak a civil-katonai kapcsolatok szempontjából, de nem meghatározóak a katonai erő számára. A küldő országnak ilyenkor arra is figyelnie kell, hogy otthon el kell számolni az adófizetők pénzével; a harc-hadművelet végrehajtása során a hangsúly a katonai műveleteken van, azok eredményességétől függ aztán a diplomáciai tárgyalások sikere. A békefenntartó műveletek során leggyakrabban alkalmazott eszközök a tárgyalás, az egyeztetés, a kompromisszum folyamatos keresése. Ez a fajta megközelítés a vezetés minden szintjére igaz, legyen az egy kontingens vezetése, vagy a békefenntartó erők parancsnoksága. Az elmúlt évek bizonyították, hogy a szövetségi szinten is folyamatosan csökkenő humánerőforrás pótlására nincs mód. A mennyiségi feszültségek csak minőségi válaszokkal orvosolhatóak. A műszaki csapatoknál ennek útja lehet a műszaki katonák többrendeltetésű felkészítése és a megfelelő rugalmasság a humánerőforrások szakmán belüli átcsoportosításában. A hadszíntéren visszamaradt aknák és fel nem robbant lőszerek, valamint a meglepő aknák növekvő száma miatt egyre nagyobb az igény a felkészült és jól felszerelt tűzszerész szakemberekre. Nem jelent megoldást az, ha a hiányzó képességet utász erőkkel pótoljuk, hiszen fel-
10
készültségük más jellegű és kivonásuk a csapatok közvetlen műszaki támogatásából további veszélyeket indukál. A műszaki katonák túlélőképessége, a műszaki alegységek harcképességének megőrzése érdekében elengedhetetlen a harci kiképzés hatékonyságának növelése. Ezt követeli a beépített területen folytatott tevékenység és a terror-fenyegetettség növekedése is.
Összegezve Míg itthon a vezetési szintek kompetenciái keverednek, addig a szövetségi műveletekben mindenki a saját feladataival foglalkozik. Személyes tapasztalatom, hogy — a fenti elvnek megfelelően — a műszaki főnök teljes szakmai önállóságot élvez. A megfelelő hatáskör egyúttal teljes felelősséget is jelent, ami így együtt szokatlan a hazai gyakorlatban. Szervezeti oldalról fontosnak tartom azt a megállapítást, hogy a műszaki támogatás feladatainak megszervezése, vezetése csak önálló, megfelelő szinten szervezett és megfelelő hatáskörrel rendelkező műszaki törzzsel lehetséges. A Magyar Műszaki Kontingens szakfeladatainak több szempontú (erőforrások, feladat távolsága, időigénye, jellege) elemzésére támaszkodva bizonyítottam, hogy a gyakorlat területén — az erők és eszközök megfelelő felkészítésével, az erőforrások folyamatos biztosításával — a szakmai integráció rövid idő alatt megvalósult. Az elemzések alapján megállapítottam, hogy a műszaki támogatás jellemzőit azok a sajátosságok határozzák meg, amelyek a békefenntartó műveletek eltérő céljaiból, a cél elérése érdekében alkalmazott módszerekből és az eltérő környezetből adódnak. Ezt a megközelítést az általam ismert hazai és nemzetközi szakirodalom eddig nem alkalmazta. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy a csökkenő humán erőforrások mellett csak a multifunkcionális felkészítés, a rendelkezésünkre álló erők rugalmas alkalmazása, a belső átcsoportosítás lehetőségének megteremtése segíthet megőrizni a hatékonyságot.
Újszerű feladatok és eszközök a nemzetközi műveletek műszaki támogatásában A műszaki támogatás területén olyan feladatok jelentek meg, amelyek eddig nem fordultak elő a honvédség műszaki támogatási gyakorlatában. Ezek egy részét az új kihívások értékelték fel és nem csak a mi gyakorlatunkban (Force Protection, a civil-katonai együttműködés, a terrorizmus elleni küzdelem), más része azonban csak nekünk újdonság (hídellenőrzés, környezetvédelem). Ezek a területek olyan eszközöket, módszereket és ennek megfelelő felkészülést igényelnek, amelyek egyelőre nem épültek be teljes egészében a műszaki támogatás elméletébe és gyakorlatába. A hídellenőrzésben való részvétel kettős kihívást jelentett. Az egyik szakmai, azaz a műszeres és vizuális ellenőrzés megbízhatóságának garantálása, a másik az együttműködés megteremtésének és fenntartásának igénye. A hadszíntér egészén végzett hídellenőrzés során a munkahely biztosításáért és a körzet biztonságáért felelős erőkkel olyan mélységben kell együttműködést szervezni, amely sokkal részletesebb, mint más szakfeladat esetén. A környezetvédelmi feladatok jelentősége egyre inkább felértékelődik, így lemaradásunk ezen a területen egyre nyilvánvalóbb. Nem ismerjük és nem oktatjuk a nemzetközi katonai műveletek környezetvédelmi követelményeit, a környezeti károk megelőzésének és felszámolásának rendjét. Különösen fontos lenne — és nem feltétlenül csak a műszaki támogatás szempontjából — az objektumok birtokbavételének, illetve visszaadásának környezetvédelmi előírásait megismertetni katonáinkkal. Az ismeret hiánya komoly károkat okozhat bármely kontingensünknek — végső soron hazánknak — mind anyagi, mind erkölcsi szempontból. Azzal, hogy a Szövet-
11
ség vezette nemzetközi katonai műveleteknél a környezetvédelmi kérdések felelőse a műszaki főnök, a szakma is komoly kihívás elé került. Az erők és eszközök megóvása nem a műszakiak egyedüli felelőssége. Ugyanakkor a műszaki támogatás feladataiból következően szerepünk meghatározó, hiszen a robbanószerkezetek elleni védelem és a túlélőképesség fokozása a műszaki feladatok fontos területei. Az erők és eszközök megóvásának feladatrendszerébe ágyazva ezek a feladatok kilépnek hagyományos keretükből és új tartalommal bővülnek. A civil-katonai együttműködés a régi feladatok újracsomagolása, a béketámogató műveletek hangsúlyainak eltolódásából következő szemléletváltozás. A CIMIC-feladatok műszaki támogatásában nem a szakmai feladatok jelentik az újdonságot, hanem a feladatok környezete, az együttműködőkkel kiépített kapcsolatok minőségének változása. A szakmai feladatok végrehajtása során is meghatározóvá válik a tárgyalás, a folyamatos egyeztetés, a partnerek véleményének figyelembevétele. Erre mentálisan és szakmailag is fel kell készülni. A terrorizmus elleni harc műszaki támogatása elsősorban a harcot vívó erők támogatását jelenti. Ebben az értelemben a hagyományos feladatok új tartalommal bővülhetnek. Megjelenik az embargós műveletek támogatása, a feketekereskedelem elleni harc, és új igényként a robbanócsapdák elleni tűzszerész-tevékenység, mint a képesség bővítése. Számos olyan eszközzel is találkoztunk, amelyekkel addig nem dolgoztunk. Ilyen a Mabey&Johnson hídkészlet, a HESCO-bástya és a mesterlövész elleni háló, de széleskörű felhasználása miatt ide soroltam a gyalogság elleni drótakadályt is. Alkalmazásuk, felhasználásuk a módszerek területén is hozott változásokat, amelyek szorosan összefüggenek az újszerű feladatokkal. Az újszerű módszerek és eszközök együttes alkalmazása egyúttal új távlatokat is nyit a műszaki támogatásban.
Összegezve A változó biztonsági kihívások és ezzel összefüggésben a katonai erő alkalmazásának változó hangsúlyai miatt újszerű feladatok jelentek meg a műszaki támogatásban is. Ilyennek ítéltem a hídellenőrzésekben való részvételt, a katonai műveletek környezetvédelmi feladatait, az erők és eszközök megóvását, a civil-katonai együttműködés és a terrorizmus elleni harc műszaki támogatásában való részvételt. Az eszközök területén újszerűnek tartom a Mabey&Johnson hídkészletet, a HESCO-típusú gyorstelepítésű építőelemet és a gyalogság elleni drótakadályt. Következtetéseim lényege, hogy az újszerű feladatok, illetve eszközök megjelenése hatással van a műszaki támogatás erő- és eszközrendszerére, a felkészítés módjára. Megítélésem szerint egyes feladatok területén olyan mértékű az elmaradásunk, hogy az a műveletekben való eredményes részvételünket veszélyezteti, végső soron hatással van katonáink biztonságára. Az újszerű feladatok és eszközök együttes alkalmazása egyúttal új távlatokat is nyit a műszaki támogatásban, növelve a műszaki csapatok lehetőségeit és javítva tevékenységük hatékonyságát.
A Magyar Honvédség szárazföldi csapatai műszaki támogatásának jelenlegi helyzete A Magyar Honvédség szárazföldi csapatainak műszaki támogatása — szervezeti szempontból — három pilléren nyugszik. A 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Dandár, a harctámogató műszaki század és a könnyű lövészzászlóaljak műszaki szakaszai végzik a műszaki támogatás feladatait. Természetesen a felajánlások is innen kerültek ki, hiszen a víztisztító- és a hídépítő-kapacitás a 12
műszaki dandár meglévő képességeire épít. Ezzel párhuzamosan arra is gondolnunk kell, hogy a Magyar Honvédség elérendő képességei ennél szélesebb műszaki támogatási igényt támasztanak, hiszen 2015 végére egy dandár méretű harci erő műszaki támogatását kell biztosítani. A műszaki dandár — benne a 37/4. Török Ignác Műszaki-építő Zászlóalj — mindenkori helyzete meghatározó a szárazföldi csapatok műszaki támogatása szempontjából. Ebből a szempontból vizsgálva leszögezhetjük, hogy a műszaki dandár felkészültsége alapján alkalmas erre a feladatra, de eszközei korszerűsítésre, míg belső struktúrája átalakításra szorul. A felajánlások meghatározó eleme a víztisztító képesség, mely ebben a formájában csak részben felel meg a követelményeknek. Megoldatlanok ugyanis a vízellátás további feladatai, mint a kitermelt víz egészségügyi ellenőrzése, a víz tárolása és elosztása, valamint a víztisztító alegységek közelbiztosítása. A támogatott szövetséges erők így csak részképességekkel számolhatnak és a teljes képesség eléréséhez szükséges szervezeti elemeket másnak kell pótolnia. A hídépítő kapacitás felajánlása minden szempontból jónak tűnik. Megfelelő tapasztalatokkal és elismertséggel rendelkezünk, noha az eszközök területén érdemes lenne korszerűbb eszközök beszerzésén gondolkodni. A harctámogató műszaki század és a könnyű lövészzászlóaljak műszaki szakaszai képesek az adott erők műszaki támogatási feladatainak megoldására, de kiképzésük hatékonyságának növelése és alkalmazási képességük javítása miatt érdemes megfontolni összevonásukat a műszaki dandár alárendeltségébe. A műszaki eszközök helyzetének értékelése ellentmondásos. Tervezhetetlenné teszi az eszközbeszerzést az a gyakorlat, hogy egy-egy kiemelt feladat támogatása az erőforrások többségét felemészti. Ennek hatása csak úgy ellensúlyozható, ha következetesen alkalmazzuk — amikor a harcászat-technikai követelmények lehetővé teszik — a többrendeltetésű eszközök beszerzésének filozófiáját. Csökkentheti a kiadásokat az is, ha nagyobb figyelmet fordítunk a hazai K+F eredményeire (geotextíliák széleskörű alkalmazása, a BTR–80 fejlesztés, a multispektrális álcázó rendszer, a könnyű típusú óvóhely). Azzal, hogy egyes területeken — víztisztító- és csomagolóeszközök, búvárfelszerelés, gépjárművek, világítóeszközök — megkezdődött az új eszközök rendszerbe állítása, a műszaki támogatás elmozdult az évtizedes holtpontról. Ugyanakkor a központi szakmai akarat hiánya ezen a területen is érezteti hatását.
Összegezve Az erők elemzése ellentmondásos képet mutat. Egyrészt eredménynek kell elkönyvelnünk, hogy a műszaki támogatás fő ereje dandár szintű szervezet, ugyanakkor látnunk kell az ebben rejlő veszélyeket is. Minden újabb átszervezés a szakma egy részének végleges eltűnéséhez vezethet, hiszen a felajánlott műszaki erők kapják az erőforrások többségét! A műszaki támogatás területét érintő felajánlások vizsgálata azt mutatja, hogy a hídépítő képesség új eszköz beszerzésével, míg a víztisztító képesség a szervezet bővítésével tehető hatékonyabbá. A műszaki főnökség — mint a központi szakmai akarat megtestesítője — korábban már említett hiánya az eszközök beszerzése területén is hagyott nyomokat. A kiemelt feladatok — rövid távon is nehezen tervezhető — eszközigénye és a mindig szűkös erőforrások szorításában megoldást jelent a többrendeltetésű eszközök rendszerbe állítása, valamint a hazai fejlesztés előtérbe helyezése.
13
A fejlesztés lehetséges irányai A folyamatosan változó, a műveletek jellegéhez rugalmasan alkalmazkodó műszaki támogatás kulcskérdés az adott művelet sikere szempontjából. Ahhoz, hogy a Magyar Honvédség szárazföldi csapatainak műszaki támogatása megfeleljen ennek a követelménynek, elengedhetetlen a fejlesztés a meghatározó területeken (szervezet, eszköz, kiképzés). A szervezet fejlesztésének iránya kettős: centralizált szakmai vezetés és a műszaki kultúra meglévő elemeinek megőrzése. A centralizált vezetés célja a szakmai döntéshozatal és az érdekérvényesítés hatékonyságának a növelése. Ennek eszköze lehet: a megfelelő jog- és hatáskörrel rendelkező főnökségi vagy osztályszervezetű műszaki vezetési elem létrehozása a HM Honvéd Vezérkar szintjén, vagy; a műszaki dandár parancsnokának — mint a HM Honvéd Vezérkar főnökének szakmai ügyekben közvetlen tanácsadója — felruházása megfelelő jog- és hatáskörrel, vagy; a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Katonai Műszaki Tanszék vezetőjének felruházása megfelelő jog- és hatáskörrel, valamint az ehhez szükséges apparátussal. A műszaki kultúra meglévő elemeinek megőrzése nem mehet a célszerűség rovására. Olyan szervezetek létrehozása a cél, amelyek az értékőrzés mellett képesek hatékonyan támogatni a katonai műveletek teljes skáláját. A műszaki harctámogató zászlóalj és a műszaki művelettámogató zászlóalj megfelel ezeknek a feltételeknek. A műszaki harctámogató zászlóalj rendeltetése az NRF felajánlott könnyűlövész erők közvetlen műszaki támogatása, valamint az országvédelem feladatainak műszaki támogatása. A műszaki művelettámogató zászlóalj rendeltetése az NRF felajánlások teljesítése, a befogadó nemzeti támogatásban való részvétel, valamint az országvédelem feladatainak műszaki támogatása. Az új eszközök rendszerbe állítását azok a tapasztalatok igazolják, amelyeket a missziókban szereztünk. A béketámogató műveletek tapasztalatai azt mutatják, hogy a hídépítő kapacitás felajánlása minőségi hozzájárulás a Szövetség képességeihez, mert meglévő tapasztalatokra épít, viszonylag olcsón és gyorsan fejleszthető, vagy korszerűsíthető. Ugyanakkor hatékony is, hiszen mind a harc-hadművelet, mind a béketámogató műveletek, mind a katasztrófák elleni védekezés során felhasználható. A Magyar Honvédség hídépítő kapacitása modernizálásának egyik iránya lehet a Mabey&Johnson hidak rendszeresítése. 60 m Mabey&Johnson logisztikai hídanyag megvásárlása olyan hosszú távú előnyt jelentene, amelynek pillanatnyilag nincs alternatívája. Ezzel megalapozódik egy korszerű hídépítő képesség és kapacitás, illetve megteremtődik egy NATO-szintű Hídépítő Kiképző Központ létrehozásának esélye. A mozgás- és manővertámogatás másik fontos területe a terep megerősítését szolgáló gyorstelepítésű műanyag elemek. A nagy szilárdságú, kopásálló, környezetbarát, gyorsan telepíthető és felszedhető eszközök új dimenziót nyitottak a műszaki támogatásban. Alkalmazhatók az akadályok leküzdése során, táborok berendezésére, terepszakaszok megerősítésére, helikopter- és repülőgép-leszállóhelyek kialakítására, valamint a környezetvédelmi beruházások során. Ide tartoznak a túlélőképesség fokozását szolgáló műanyag elemek is, mint a mesterlövész elleni háló és a műanyag függöny. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy több figyelmet érdemelne az a kutatás, amelyet a Magyar Honvédség műszaki szakemberei végeztek az elmúlt évtizedben a geotextíliák alkalmazása területén. Ugyancsak hazai fejlesztés az a műszaki támogatás több területén is hatékonyan alkalmazható könnyűszerkezetes eszközcsalád, amely kivitelezésénél, tömegénél és szerelhetőségénél fogva alkalmas a nagyobb mobilitás biztosítására. Az eszközök további előnyei, hogy korszerű ipari módszerekkel készültek, tömeggyártásra alkalmasak és megfelelő harcászat–technikai paraméterekkel rendelkeznek.
14
A változtatás igénye a kiképzés területén is megjelent, melynek okai a folyamatosan változó és bővülő feladatrendszer, valamint a humán erőforrások szűkülése. Az ellentmondás feloldásának egyik módja lehet a többrendeltetésű felkészítés, amely lehetővé teszi a rendelkezésünkre álló erőforrások hatékonyabb felhasználását. Az ilyen jellegű felkészítés filozófiája igen egyszerű: egy katona, több képesség. Az alkalmazási képességeken és a rendeltetésen alapuló többrendeltetésű felkészítés minden alegység számára meghatározza az elérendő alapképességeket és további képességeket. Az így felkészített alegység a műszaki feladatok szélesebb szeletében képes hatékony munkavégzésre.
Összegezve A szakmai irányítás korszerűsítése elengedhetetlen ahhoz, hogy a műszaki integráció mielőbb megvalósuljon. Ennek hiányában elmaradásunk folyamatosan nőni fog mind az elmélet, mind a gyakorlat területén. A fejlesztési javaslatok megfogalmazásakor egy olyan műszaki támogatási erőforrás megalkotása volt a cél, amely képes a hazai és nemzetközi katonai műveletek teljes spektrumának műszaki támogatására úgy, hogy közben nem folytatódik a szakma eróziója.
AZ
ELŐZŐEKBEN MEGFOGALMAZOTT GONDOLATOKRA DOLGOZAT TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEI A KÖVETKEZŐK:
ALAPOZVA
A
1. Annak bizonyítása, hogy a szövetséges műveletek műszaki támogatásában és a műszaki támogatás elveinek, illetve gyakorlatának fejlesztésében való eredményesebb részvételünk megköveteli a műszaki támogatás irányítási rendjének átalakítását a Magyar Honvédségben. 2. A békefenntartó műveletek műszaki támogatása jellemzőinek (fogalma, célja, tartalma) meghatározása, a békefenntartó és háborús műveletek műszaki támogatási feladatainak összehasonlítása, ezzel a perspektivikus műszaki szervezetek kialakításának, az új eszközök rendszerbe állításának és a kiképzés korszerűsítésének megalapozása. 3. A békefenntartó műveletek műszaki támogatását döntő módon befolyásoló — a cél, a módszer és a környezet elemzésén alapuló — sajátosságok bemutatása, melyekre támaszkodva a műszaki támogatás erőforrásainak felhasználása gazdaságosabbá tehető. 4. A Magyar Műszaki Kontingens szakfeladatainak több szemponton alapuló feldolgozása, elemzése és értékelése, melyekre alapozva növelhető a misszióra készülő erők, illetve eszközök összeállításának, felkészítésének és alkalmazásának hatékonysága. 5. A béketámogató műveletekben megismert újszerű feladatok és eszközök bemutatásával annak bizonyítása, hogy a műszaki támogatás feladatrendszere folyamatosan változik, így a felkészítésnek, a szervezeti és eszközrendszernek rugalmasabban kell követnie a változó követelményeket. 6. A felajánlott víztisztító képesség elemzésén keresztül annak bizonyítása, hogy a nemzetközi műveletek műszaki támogatására csak teljes képességet lehet és szabad felajánlani. 7. Egymást kiegészítő fejlesztési javaslatok kidolgozása a műszaki támogatás meghatározó területein: olyan műszaki zászlóalj szintű szervezetek és képességeik megalkotása, amelyek a műveletek teljes spektrumában alkalmasak a Magyar Honvédség előtt álló honi és nemzetközi feladatok eredményesebb műszaki támogatására;
15
annak bizonyítása, hogy a bemutatott új eszközök rendszerbe állításával a Magyar Honvédség műszaki támogatási képességei jelentősen bővülnek; a műszaki katonák új rendszerű kiképzése egy változatának kidolgozása, amely az eddig alkalmazott kiképzési rendnél hatékonyabb felkészülést tesz lehetővé és növeli a feladatot végrehajtó katonák biztonságát.
JAVASLATOK ÉS AJÁNLÁSOK Az értekezés eredményei — véleményem szerint — a következő területeken hasznosíthatók: 1. A Magyar Honvédség szárazföldi csapatai műszaki támogatásáért felelős erők felkészítése során. 2. A Magyar Honvédség szárazföldi csapatai műszaki erőinek szervezeti korszerűsítésekor és az eszközök beszerzése során. 3. A műszaki tisztek és tiszthelyettesek felkészítése, továbbképzése során. 4. Forrásanyagként a műszaki támogatási doktrínák, szabályzatok, szakutasítások és oktatási anyagok elkészítésekor. 5. A NATO műszaki támogatással foglalkozó előírásainak korszerűsítése során. A folyamatosan változó követelmények miatt jelentkező fejlesztések előkészítése során javaslom figyelembe venni azt, hogy a műszaki támogatás feladatai nem szűkíthetők le az expedíciós műveletek támogatására. A Magyar Honvédség tradíciói, a katasztrófák elleni védekezésben betöltött évszázados szerepünk üzenete az, hogy csak a többrendeltetésű, a műveletek teljes spektrumában alkalmazható műszaki erők és eszközök képesek a csökkenő lehetőségek mellett is megőrizni elismertségünket.
TOVÁBBI KUTATÁST IGÉNYLŐ TERÜLETEK 1. A műanyagok használatának lehetőségei a túlélőképesség növelése érdekében, különös tekintettel azoknak a hazai kutatásoknak a folytatására, amelyek a geotextíliák alkalmazására irányultak. 2. A speciális vágótöltetek fejlesztésének és alkalmazásának lehetőségei a műszaki mentés, valamint a tűzszerész feladatok végrehajtása során. 3. A vízellátás — mint komplex feladat — erő és eszközrendszerének meghatározása. 4. A nemzetközi műveletek infrastrukturális beruházásainak irányítása, a szövetségben elfogadott adminisztrációs- és döntéshozatali rendszer működése. 5. A béketámogató műveletek sajátosságai megjelenítésének lehetőségei a tiszt- és tiszthelyettesképzés tematikájában, a képzés és oktatás minden szintjén, illetve formájában.
16
IV. AZ ÉRTEKEZÉS TÉMAKÖRÉBEN KÉSZÜLT TUDOMÁNYOS PUBLIKÁCIÓK JEGYZÉKE A kandidátusi cím elnyerése előtt TUDOMÁNYOS CIKKEK 1. Műszaki csapatok és a katasztrófaelhárítás. Műszaki Katonai Közlöny, 1991. 1. sz. 21–24. o. 2. A műszaki csapatok alkalmazási lehetőségei a katasztrófák következményeinek felszámolásában. Új Honvédségi Szemle, 1991. 11. sz. 71–76. o. 3. Katasztrófaelméleti alapfogalmak. Ellenőrzés, 1992. 2. sz. 25–30. o. 4. Katasztrófahelyzetek. Technikai bemutató, Budapest, 1992. Műszaki Katonai Közlöny, 1992. 2. sz. 12–19. o. 5. A katasztrófaelhárítás informatikai rendszerének kialakítása. Ellenőrzés, 1992. 3. sz. 17– 25. o. 6. Veszélyes anyagok szállítása. Ellenőrzés, 1992. 4. sz. 31–34. o. 7. A műszaki csapatok néhány sajátos feladatáról a védelmi hadművelet során. Hallgatói Közlemények, 1993. 40. sz. 125–198. o. 8. A katasztrófák elleni védekezésről. Akadémiai Közlemények, 1993. 199. sz. 27–31. o. 9. Katonák a tűzvész ellen. Műszaki Katonai Közlöny, 1993. 4. sz. 33–38. o. 10. A műszaki csapatok alkalmazásának története a katasztrófák megelőzésében és a következmények felszámolásában. Új Honvédségi Szemle, 1993. 1. sz. 84–89. o. 11. A katonai erő igénybevétele a katasztrófaelhárításban. Új Honvédségi Szemle, 1993. 7. sz. 64–72. o. 12. Egy tűzkatasztrófa néhány tanulsága. Ellenőrzés, 1993. 3. sz. 37–38. o. 13. A katonai erő igénybevétele az Andrew hurrikán következményeinek felszámolásában. Hallgatói Közlemények, 1993. 42. sz. 73–88. o. 14. A katonai erő igénybevételének tapasztalatai bozóttüzek megfékezésénél (1993. augusztus 18–26.). Akadémiai Közlemények, 1994. 203. sz. 49–53. o. 15. A Magyar Honvédség műszaki csapatai igénybevételének kérdései katasztrófák esetén. Hallgatói Közlemények, 1994. 44. sz. 167–198. o.
KUTATÁSI JELENTÉSEK 16. Érvek és vélemények a katonai erő alkalmazásáról, békeidőben bekövetkezett katasztrófák következményeinek megelőzésében és felszámolásában. Magyar Hadtudományi Társaság, 1993. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Központi Könyvtár KV 439, 18 o. 17. A műszaki csapatok egyes feladatairól a honi területen vívott védelmi harc során. Magyar Hadtudományi Társaság, 1993. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Központi Könyvtár KV 438, 23 o. 18. Katasztrófák hatása a védelmi hadműveletre. Országos Kiemelésű Társadalomtudományi Kutatások, 1994. 45 o.
KONFERENCIA KIADVÁNY 19. A műszaki csapatok igénybevétele katasztrófák esetén. Pro Scientia Aranyérmesek I. konferenciája. Budapest, 1992. 17
KONFERENCIA KIADVÁNY (IDEGEN NYELVEN) 20. Hungarian Defense Forces role in prevention and elimination of the consequences of industrial and natural disasters. Community Army Technology Environment ’93. Brno 1993. (angol nyelven) 83–86. o.
A kandidátusi cím elnyerése után KÖNYVEK 21. Békefenntartás Boszniában: a Magyar Műszaki Kontingens. Budapest, 2004. ZMNE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, 256 o. 22. – Görög István: Az IFOR–SFOR Magyar Műszaki Kontingens 1996–2002. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2005, 192 o.
KÖNYVFEJEZET 23. Hiába, utászok mint mindig. Műszaki évkönyv 1995. 217–228. o.
TUDOMÁNYOS CIKKEK 24. Válságkezelés Ohioban. Új Honvédségi Szemle, 1995. 8. sz. 88–93. o. 25. Tanfolyamon a NATO Műszaki Kiképző Központjában. Új Honvédségi Szemle, 1996. 6. sz. 54–58. o. 26. „Clipeus 1998” Béketámogató műveletek tervezési gyakorlata Olaszországban. Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények, 1998. 2–3. sz. 1. kötet, 53–59. o. 27. Az aknamentesítés problémái Horvátországban. Műszaki Katonai Közlöny, 1999. 2. sz. 33–37. o. 28. A menekültek és a hontalanok visszatelepítése Bosznia-Hercegovinába. Hadtudomány, 2000. 2. sz. 116–121. o. 29. Értékrendi és morális kérdések a nemzetközi feladatokat teljesítő csapatoknál. Társadalom és honvédelem, 2000. 4. sz. 205–211. o. 30. Ahogy a békefenntartók teszik. Környezetvédelem, 2000. 6. sz. 18–19. o. 31. Újszerű eszközök alkalmazási elvei a békefenntartó erők műszaki támogatásában. Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények, 2001. 1. sz. 75–89. o. 32. Újszerű műszaki eszközök a békefenntartásban. Haditechnika, 2001. 4. sz. 14–17. o. 33. A békefenntartó műveletek műszaki támogatásának feladatai. Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények, 2001. 2. sz. 59–77. o. 34. Értékrendi változások a nemzetközi missziókban szolgáló katonáknál. Új Honvédségi Szemle, 2001. 2. sz. 28–33. o. 35. Aknahelyzet a Délszláv térségben. Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények, 2002. 3. sz. 86–102. o. 36. A hídépítő kapacitás és képesség növelésének lehetőségei. Műszaki Katonai Közlöny, 2004. 1–4. sz. 185–194. o. 37. A Magyar Honvédség lehetőségei a terrorizmus elleni harcban. Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények, 2005. 3. sz. 191–205. o. 38. A katonai műveletek műszaki támogatásának tapasztalatai. Hadtudomány, 2005. 2. sz. 56–68. o. 39. A nemzetközi katonai műveletek műszaki támogatásának tapasztalatai. Hadtudomány, 2005. 4. sz. 120–123. o. 40. A katonai műveletek terrorvédelme. Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények, 2006. 3. (tematikus) sz. 200–205. o. 18
41. – Havasi Zoltán: A hídellenőrzések szerepe a mozgásszabadság fenntartásában. Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények, 2000. 2. sz. 115–123. o. 42. – Babinecz János: Horvát-szerb katonai együttműködés magyar felügyelettel. Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények, 2002. 2. sz. 24–33. o. 43. – Veress Róbert: Technikai bravúr a Neretván. Haditechnika, 2002. 2. sz. 55–59. o. 44. – Haralyi László: Az Essential Harvest hadművelet műszaki támogatása, a magyar fegyvermegsemmisítő csoport tevékenysége. Hadtudomány, 2002. 2. sz. 93–106. o. 45. – Horváth Tibor: Újszerű eszközök a békefenntartó erők műszaki támogatásában. Katonai Logisztika, 2003. 3. sz. 86–98. o. 46. – Kállai Ernő: Új víztisztító berendezés a Magyar Honvédségben. Haditechnika, 2005. 2. sz. 65–66. o. 47. – Kállai Ernő: A vízellátás új technikai berendezése. Katonai Logisztika, 2005. 2. sz. 190–201. o.
TUDOMÁNYOS CIKKEK (IDEGEN NYELVEN) 48. – Szabó Sándor: Poznatky a zkusenosti Madarskych Zenijních Sil v mírovych operacích IFOR/ SFOR. Brno, 1999. (cseh nyelven) Sborník Vojenské Akademie v Brne, 2. 1999. 15–30. o. 49. Pionierunterstützung in friedensunterstützenden operationen. Ausztria, 2003 (német nyelven) Truppendienst 2003. 2. sz. Nr. 269. 168–171. o. 50. Wspóldzialanie cywilno-wojskowe w zarzadzaniu kryzysowym Republice Wegierskiej. Lengyelország, 2003. (lengyel nyelven) Zeuszyty Naukowe, 2003. különszám, 259–264. o. 51. Ugorcki mirotvorci: na bojovomu rahunku. Ukrajna, 2004. (ukrán nyelven) Jevro Forum, 2004. 165. sz. 5. o. 52. The practical use of modern instruments in engineering support. Budapest, 2004. (angol nyelven) Academic and Applied Research in Military Science, 2004. 1. sz. 131–136. o. 53. Mirotvorcsa gyijalnyiszt Ugorsini. Ukrajna 2004. (ukrán nyelven) Nauka i Oborona 2004. 3. sz. 25–28. o. 54. –Horváth Tibor: Úkoly ženistů při budování ochranných staveb a provádění stavební činnosti v mírových silách A, Brno, 2001. (cseh nyelven) Sborník Vojenské Akademie v Brne, 1. 2001. 103–110. o. 55. –Havasi Zoltán: Dzialalnosc Wegierskiego Kontyngentu Inzynieryjnego w Bosnii i Hercegovin. Lengyelország, 2002. (lengyel nyelven) Zeuszyty Naukowe, 2002.3(125), 124–132. o. 56. –Havasi Zoltán: Wzmocnienie mostu „Doboj-III”. Lengyelország, 2002. (lengyel nyelven) Zeuszyty Naukowe, 2002.4(126) 46–52. o.
EGYETEMI TANKÖNYVEK 57. Katasztrófák elleni védekezés. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Doktori Iskola, Budapest, 1997. 80 o. 58. A nemzetközi környezetben zajló katonai műveletek jellemzői, erkölcsi dilemmái. [Gligor János (szerk.): Katonai etika] Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, 2005. 271–279. o. 59. Katonai etika 9. fejezet. Szöveggyűjtemény, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, 2006. 30 o. 60. –Szabó Sándor: Angol nyelvű műszaki szakkifejezések gyűjteménye. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, 2000. 147 o. 61. –Bencze Balázs–Hegedűs Zoltán–Kolossa Sándor–Praveczki Zoltán–Szternák György: A válságreagáló műveletek elmélete és gyakorlata a XXI. században. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, 2004. 348 o. 19
KUTATÁSI JELENTÉSEK 62. A NATO országok műszaki csapatainak felszerelése és fegyverzete. Magyar Honvédség Műszaki Főnökség, 1996. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Központi Könyvtár, KV 430, 176 o. 63. Béketeremtő és humanitárius tevékenységben való magyar részvétel tapasztalatai az SFOR misszió tükrében. Országos Kiemelésű Társadalomtudományi Kutatások, 1998. 84 o. 64. A Magyar Műszaki Kontingens szakfeladatai tervezésének, szervezésének és végrehajtásának tapasztalatai. Magyar Honvédség Szárazföldi Vezérkar Tudományos Tanács, 1998. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Központi Könyvtár, KV 441, 45 o. 65. Békefenntartó kötelék műszaki törzsének önértékelése és annak általánosítható tapasztalatai. Honvédelmi Minisztérium Honvéd Vezérkar, 2001. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Központi Könyvtár, KV 442, 25 o. 66. A békefenntartó műveletek műszaki támogatása. Honvédelmi Minisztérium, 2001. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Központi Könyvtár, KV 431, 120 o. 67. Polgári-katonai együttműködés a békefenntartó műveletek során. Honvéd Vezérkar Hadműveleti Csoportfőnökség, 2001. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Központi Könyvtár, KV 436, 76 o. 68. Hogyan tovább műszakiak? Magyar Honvédség Tudományszervező Tanács, 2002. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Központi Könyvtár, KV 434, 51 o. 69. A Magyar Honvédség lehetőségei a terrorizmus elleni harcban. Honvédelmi Minisztérium Honvéd Vezérkar, J5, 2003. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Központi Könyvtár, KV 440, 33 o. 70. A környezetvédelem elmélete és gyakorlata a békefenntartó műveletek során. Somos Alapítvány, 2000. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Központi Könyvtár, KV 432, 29 o. 71. –Pataki Iván–Tokai Gábor–Kiss István: A katasztrófaelhárítás biztonságpolitikai összefüggései. Országos Kiemelésű Társadalomtudományi Kutatások, 1996. 124 o. 72. –Szabó Sándor: A harc-hadművelet és a békefenntartó műveletek műszaki támogatásának összehasonlító elemzése. Kutatás, 2000. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Központi Könyvtár, KV 433, 28 o. 73. –Horváth Tibor: Újszerű eszközök és eljárások a békefenntartó erők műszaki támogatásában. Magyar Honvédség Tudományszervező Tanács, 2000. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Központi Könyvtár, KV 435, 49 o. 74. –Zelenák János–Bartha Tibor–Rázsó Sándor: A XXI. század Magyar Honvédségének lehetőségei a terrorizmus elleni harcban. OKTK, 2004. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Központi Könyvtár, KV 482, 98 o.
KONFERENCIA KIADVÁNYOK 75. A mostari Öreg-híd köveinek kiemelése a Neretvából. Pro Scientia Aranyérmesek IV. konferenciája, 1998. Szeged, 204–206. o. 76. Aknahelyzet a Balkánon. Pro Scientia Aranyérmesek V. konferenciája 2000. Sopron, 9– 14. o. 77. A doktori (PhD) képzés tartalmi változásai. New Challenges in the Field of Military Sciences, 2003. Budapest, CD kiadvány. 78. Újszerű eszközök alkalmazása a műszaki támogatás gyakorlatában. New Challenges in the Field of Military Sciences, 2003. Budapest, CD kiadvány. 79. A Magyar Honvédség részvétele a békefenntartásban. Béketeremtés-békefenntartás. Kodolányi János Főiskola, 2005. Székesfehérvár, 139–147. o. 20
KONFERENCIA KIADVÁNYOK (IDEGEN NYELVEN) 80. Implementation of the UN principles on Catastrophy Prevention. Industrial and Ecological Safety konferencia kiadvány, 2000. Ivano-Frankivsk, Ukrajna, 1–4. o. 81. Hungarian Engineers in 2015. Annual conference of the engineer Commanders of NATO countries and associated European countries. Angers, 2001. Franciaország, CD kiadvány. 82. The landmine situation in SFOR Area of Responsibility. 9th International Colloquium on Blasting Techniques konferencia kiadvány, 2001. Budapest, 1–4. o. 83. Engineer Support to SFOR Air Operations. 1st International Symposium on „Future aviation technologies” FAT 2002. Bulletins in Aeronautical Sciences 2002. Szolnok. 65–72. o. 84. Hungarian experiences in Balkan. Annual conference of the engineer Commanders of NATO countries and associated European countries. Kingston, Kanada, 2003. CD kiadvány. 85. Relations between Force Protection and Engineer Support. Force Protection: Significance in Contemporary Warfare. 2005. Brno, 85–90. o. 86. Force Protection as a new challenge. New Challenges in the Field of Military Sciences 2005. Budapest, CD kiadvány.
21
