A NAGYVÁRADI RÓMAI KATOLIKUS PÜSPÖKÖK 18. SZÁZADI RÉGI REZIDENCIÁJA

EME 121

A NAGYVÁRADI RÓMAI KATOLIKUS PÜSPÖKÖK 18. SZÁZADI RÉGI REZIDENCIÁJA

A NAGYVÁRADI RÓMAI KATOLIKUS PÜSPÖKÖK 18. SZÁZADI RÉGI REZIDENCIÁJA KÉMENES MÓNIKA A tanulmány egy kevéssé ismert nagyváradi barokk építészeti emlék, a római katolikus püspökök elsĘ jelentĘs újkori rezidenciájának építéstörténetét mutatja be. A Várad neves 18. századi püspökei – Csáky Miklós (1737–1747), Forgách Pál (1747–1757), Patachich Ádám (1759–1776) – számára lakhelyként szolgáló palota nem felelt meg a századforduló urbanisztikai kihívásainak. 1901-ben elbontották, ám építésének fázisai, egykori megjelenése, alaprajzi- és funkcionális elrendezése a rendelkezésünkre álló forrásanyag – a püspöki levéltár gazdasági iratai, valamint az 1770-es években készült részletes felmérési rajzok – alapján részletesen rekonstruálhatók. Kulcsszavak: Nagyvárad, püspöki palota, barokk, Csáky Miklós, Patachich Ádám, Fortunato de Prati Keywords: Nagyvárad, Bishop’s palace, baroque, Miklós Csáky, Ádám Patachich, Fortunato de Prati

H

abent sua fata domus! – írta dr. Némethy Gyula 1901 októberében, a nagyváradi régi római katolikus püspöki palota elbontásakor.1 A teológiai tanár és mĦvészettörténész keserĦ szavakkal búcsúztatta a szomorú sorsra jutott, akkor mĦhelyeknek helyet adó barokk épületet és a gazdasági fejlĘdés jótékony következményeként üdvözölte annak lehetĘséget, hogy helyébe impozáns városháza épül majd. Véleménye szerint a földszintes épület nemcsak egykori fényét, hanem méltóságát is elveszítette a századfordulón nagy lendülettel átalakuló belváros palotái között. Tény, hogy a tágas és szabályos piactér emeletes bérházainak egységes homlokzatképét ezidĘtájt már csak egy-két földszintes ház illetve az északnyugati szegletet lezáró, a térre kerítéssel nézĘ, anakronisztikusnak ható püspöki palota látványa bontotta meg.2 Ifj. Rimanóczy Kálmán nagyváradi építész 1901. október 31-én aláírt, a várossal kötött szerzĘdésében a régi épület elbontására és az új városháza felépítésére kötelezte magát.3 Ez a historizáló épület 1902 és 1903 között épült fel és azóta, a Szent László (Kispiac) tér újszerĦ lezárásán túl, a Körös túlpartján elhelyezkedĘ Bémer tér felĘl és a kettĘt összekötĘ hídról feltáruló perspektívák kihívásainak is megfelelve, hangsúlyos és komplex városképi szerepet tölt be. A századfordulón az 1896 után ideköltözött elemi fiúiskola és a nĘi ipariskola mellett az ún. Moskovits-féle cípĘgyár, valamint néhány lakásként bérelt helyiség kapott helyet az ódon falak között. Ezt a drasztikusnak vélt funkcióváltást értékelték méltatlanként a kortársak, valósággal üdvözölve azon épület pusztulását, mely Várad legkiemelkedĘbb újkori püspökeinek szolgált rezidenciaként a 18. század hetvenes éveinek közepéig. Még az 1762–1776 közt felépülĘ pompás új barokk épület megálmodója, Forgách Pál, és megvalósítója, Patachich Ádám püspök is nagyrészt ezt a régi püspöki lakot – ritkábban a biharpüspöki és belényesi épületeiket – használták rezidenciaként. A 18. századi püspöki székhely kialakításának elĘzményei Az 1692-ben visszaállított püspökség elsĘ fĘpásztorai az egyházmegye központjának restaurációját, annak hagyományaihoz méltó megjelenését és építészeti keretbe öntését többféleképpen és 1

NÉMETHY 1901, 2. „...a régiségnek még fiatal, a mellett mĦvészietlen épület bontását örömest nézzük...” NÉMETHY 1901, 2. 3 BHÁLVT–VLVT 155. 1895–1902. 47 (másolat). 2

EME 122

KÉMENES MÓNIKA

különbözĘ helyszíneken remélték foganatosítani, leginkább a nagymúltú középkori Szent László székesegyház romjain (1699, 1713), a várban, vagy ennek közelében, a jobbparti Olaszi városrész fĘterét határoló telkeken (a Szent Brigitta templom mellett, 1702).4 Csáky Imre (1702–1732) sajátos megoldását választotta a problémának, amikor a városon kívül, délre fekvĘ Szálka pusztán építette föl vélhetĘen négyszögletĦ udvart közrefogó kastélyát az 1720-as évek végén. TervezĘje ismeretlen s az építkezés menetérĘl sincsenek információink. 1732. évi halála elĘtt nem sokkal be is költözött az addig elkészült részbe s még láthatta a palota mögé fundált székesegyház szentélyének lassan emelkedĘ falait.5 A hívektĘl való túlzott távolság késztethette utódait arra, hogy ne folytassák a megkezdett munkát, és ismét a belvárosban nézzenek alkalmas telek után, ekkortól azonban a palota ügye szorosan összefonódott egy éppen megszületĘ intézmény, az 1733. március 7-i császári rendelettel felállított lelkészpénztár (Cassa Parochorum) hatáskörével. Csáky Imre halála után a fĘpapi végrendelkezési jog korlátai következtében a hagyatékából lefoglalt vagyon szolgáltatta a lelkészpénztár egyik legfontosabb alaptĘkéjét.6 Az új plébániák javadalmazását és a meglévĘk jövedelmének kiegészítését intézĘ bizottság kezelésébe helyezett intézmény további alapjait a kamara által évente befizetett 16 000 forint,7 valamint a szentgotthárdi és pécsváradi apátságok jövedelmei képezték. A rendelet a nagyjavadalmas fĘpapokat s értelemszerĦen a váradi püspöki javakat is érintette: a 60 000 forintra értékelt jövedelmébĘl a püspöknek rendelt 17 000 forint fölötti összeg az említett alapot illette, sĘt született egy, a püspöki birtokok ennek megfelelĘ felosztását szorgalmazó javaslat is.8 Így Csáky Imre utódját, Luzenszky István László váradi püspöki helytartót 1733-ban a püspöki uradalmak jövedelmeinek korlátozott használata mellett nevezték ki az egyházmegye fĘpapjává. Végül olyan feltételek mellett iktatták a püspökség összes javaiba, hogy évi 24 000 forintért bérbe veszi azokat a birtokokat, melyek a saját – 17 000 forintnyi – jövedelmét biztosító javakon felül voltak, de kérte, hogy ez az összeg ne a lelkészpénztárba kerüljön, hanem az egyházmegye székesegyházának, palotájának és papneveldéjének építésére fordíttassék. Mivel már 1733 augusztusában az elsĘ negyedévi 6000 forintot a plébánosok pénztárába fizette be, nyilvánvaló, hogy utóbbi javaslatát nem fogadták el.9 Az újonnan építendĘ váradi püspöki épületek anyagi kérdéseiben a Cassa Parochorum intézménye 1741-ig érintett maradt, míg Csáky Miklós püspök (1737–1747) hosszadalmas, de jól kigondolt folyamodványainak köszönhetĘen elérte, hogy királynĘi rendelettel a fenti korlátozások megszĦnjenek és az uradalom javait saját egyházmegyéjére fordíthassa.10 Csáky két elĘdje azonban elszámolásokkal is tartozott a lelkészpénztárnak, így érthetĘ, hogy az intézmény Váradra vonatkozó iratanyaga értékes információkat Ęriz az egyházmegye központi építkezéseire nézve.11 A Helytartótanácsi Levéltár Acta Cassae Parochorum címĦ állagának 188 lapnyi, számozott, de hiányos váradi iratanyagában a tervezett építkezések ügyének elsĘ említései 1735. május 25-tĘl követhetĘk,12 ezekben hangsúlyosan tevĘdik fel a püspök és a káptalan közös megegyezésének fontossága.13 4

BIRÓ 1932, 5–7, 10. ill. 5, 19, 48. jegyzet. BIRÓ 1932, 10. 50–54. jegyzet. 6 MÁLNÁSI 1933, 232–233, 296. 7 A továbbiakban a forint alatt rajnai forintot értünk. 8 BUNYITAY–MÁLNÁSI 1935, 233. 9 BUNYITAY–MÁLNÁSI 1935, 231–232. 10 BUNYITAY–MÁLNÁSI 1935, 253. A Csákyak levéltárára hivatkozik. 11 Az iratanyag regesztáját már 1973-ban közzétették. ACP 1974, 27–33. 12 MNL C38. – Diocesis Magno Varadiensis No 4. f. 167–168. 13 „...Pro structura autem Cathedralis Ecclesiae, ac Residentiae Sua Ep[isco]p[a]lis, nec non Seminarij Locum qvi eatenus qvam maxime conveniens, et commodissimus esse videbitur, cum Interventu Capituli Varadiensis...” MNL C38. – Diocesis Magno Varadiensis No 4. f. 167–168, 128. (utóbbi regesztája: ACP 1974, 27.) 5

EME A NAGYVÁRADI RÓMAI KATOLIKUS PÜSPÖKÖK 18. SZÁZADI RÉGI REZIDENCIÁJA

123

1735 szeptemberében a Helytartótanácshoz benyújtott kérvényében Okolicsányi János püspök (1734 okt. – 1736 nov.) a Körös jobb partján székesegyházat, püspöki palotát és szemináriumot magába foglaló épületegyüttes felépítésére kért engedélyt, a szeminárium építési költségeit 12 000, a székesegyház és a rezidencia költségeit pedig 55 000 forintra becsülve.14 Az iratanyag egyetlen tervrajzot tartalmaz, mely a 136. számot viseli, készítĘje Ordódy Lajos helytartótanácsi titkár.15 (1. tábla) Noha a lapszámozás nem követi pontosan a feltételezett iktatási sorrendet, kikövetkeztethetĘ, hogy a terv Okolicsányi szeptember 5-i beadványának mellékletét képezi. Ordódy Lajos László 1724 és 1746 között a Helytartótanács alkalmazottjaként a kiadóhivatali írnokból köznemesi tanácsos lett, 1735-ben vált irattárnokból titkárrá.16 Magához az építészeti megoldáshoz alighanem csak annyi köze lehetett, hogy viszonylag jó rajzkészséggel másolt át és talán le is egyszerĦsített egy, a püspökség által a rendelkezésére bocsátott, korábbi építészeti tervet vagy annak helyszínrajzát.17 Az eredeti terv szerzĘjét egyelĘre nem sikerült azonosítani, de alighanem a bécsi Udvari Kamara valamelyik jeles építésze lehetett. Elgondolása az akkor még rendkívül szerény váradolaszi városképbe óriási léptékben fogant, a korabeli Magyarország várostopográfiai viszonyai közt is valószerĦtlenül nagyvonalú urbanisztikai elrendezést javasol, mely egy hozzávetĘleg 510 x 170 m-es, hatalmas központi tér köré szervezi át a Körös jobbparti Olaszit. Maga a tér az akkori városnegyednek majdnem a felét foglalta volna el. A karteziánus rendszerĦ, szimmetrikus ideálterv minimális mértékben számolt a meglévĘ városszerkezet elemeivel, gyakorlatilag csak a középkorból örökölt széles fĘutca keleti felének tengelyére, nyomvonalaira alapozott az új kompozíció. A Budára vezetĘ országút és a Szent Egyed (FĘ, Nagy) utca szegletében ekkor már álló jezsuita templom és rendház volt az egyetlen valóságból átvett elem, nem szerepel rajta sem a Szt. Brigitta templom, sem Benkovich püspök háza. Az építész a központi tér fĘtengelyére merĘlegesen egy kb. 145 x 210 m-es, zsebszerĦ északi térbĘvület közepére helyezte el a 85 m hosszú, monumentális székesegyházat, a két tengely metszéspontjába s egyúttal a fĘtér geometriai középpontjába egy oszlop került. A székesegyház egyik oldalára, a tér északi oldalába illesztve helyezte el a 132 x 75 m-es püspöki palotát, a másik oldalára pedig az L alaprajzú szemináriumot, mindkettĘ mögött, a székesegyházzal párhuzamosan táblákba osztott parkot alakított ki. Végül a székesegyház háta mögött kaptak volna helyet a kanonokok házai. A teret határoló és a Körös felé kifutó, folytonos utcafrontos beépítésĦ, négyzetes telektömböket sematikusan ábrázolta a tervezĘ, a két középsĘt kissé hátrahúzva. A méreteivel a Patachich-féle késĘbbi rezidenciát is meghaladó palota négyszögĦ, majdnem zárt udvar köré szervezĘdik, sarkain rizalittal kiugró pavilonokkal, a tér felé fĘbejáratos középrizalittal. Két további bejárat nyílik az oldalsó szárnyak közepén, a hátsó szárny viszont középen nyitott és íves kerítés, vagy kolonnád választja el a kerttĘl. Az épülettömbtĘl keletre található a gazdasági udvar, istállókkal és szekérszínekkel, a háta mögött konyhaudvar, majd a palota parkjától kerítéssel elválasztott nyolctáblás haszonkert. Noha az egyedüli, részleteiben is megragadható, sajátos centrális térképzésĦ székesegyház ábrázolása lehetĘséget nyújt a részletesebb elemzésre,18 úgy véljük, hogy további levéltári források felbukkanásáig egyelĘre ez sem segít hozzá a tervezĘ személyének azonosításához, és persze számol14

MNL C 38. – Diocesis Magno Varadiensis No. 4. f. 146–149. „Ludovicus Ordody Consilii Regii Locumt[enentialis] secretarius delineavit”. A tervlap részleteit közli: TERDIK 2013, 350, fig. 1.; KRÄHLING – NAGY 2013, 83, 2. kép. 16 PAPP GÁBOR: A Helytartótanács köznemesi tanácsosai (1723–1783). Az elsĘ eredmények. A Diaeta munkacsoport konferenciájának elĘadásai Collegium Budapest, 2006. április 22. – megtekinthetĘ A 18. századi magyar országgyĦlések történetét kutató csoport honlapján: http://szijarto.web.elte.hu/PG.html 17 Ordódy az általános lelkészpénztári bizottság számára dolgozhatott, 1737. április 26-i beadványában szintén a nagyváradi egyházmegye ügyében jár el: MNL C 38. – Diocesis Magno Varadiensis Nr. 4. f. 236. 18 Az alaprajzi elrendezés elemzése szétfeszítené tanulmányunk kereteit, arra másutt fogunk kitérni. 15

EME 124

KÉMENES MÓNIKA

hatunk típusterv adaptációjával vagy mintakönyvi átvétellel is. Arról viszont, hogy mikor született ez az elsĘ terv, Okolicsányi püspök beadványainak utalásai alapján következtethetünk. Ezek szerint az új épületegyüttes gondolata részben már elĘdje, Luzenszky István László püspök idejében megfogalmazódott,19 aki bár csak egyetlen évig (1733. február – 1734. január) viselte a váradi püspöki címet, már jóval régebbrĘl, Csáky Imre érsek-bíbornok váradi helynökeként végezte az egyházmegye igazgatását. Így alkalma és hatásköre is volt, hogy – valószínĦleg Csáky Imre közvetítésével – a kor valamelyik neves bécsi építészétĘl rendeljen tervet az új székesegyház és a püspöki rezidencia számára. Az 1736. január 26-án kelt uralkodói leirat, mĦvészi dolgokban járatlan kéz munkájának tartva, keményen bírálta a tervet és a vár védelmi rendszerére vonatkozó rendelkezésekre hivatkozva – melyek értelmében ennek 500 méteres körzetében tiltottak bárminémĦ építkezést – visszautasította,20 ugyanakkor az újabb helyszín kiválasztásához hozzáértĘ építész segítségét ígérte. A következĘ hónapokban többször is szó esik egy meg nem nevezett bécsi építész útiköltségeinek és napidíjának a Cassa Parochorum általi felvállalásáról,21 májusban Okolicsányi püspök érdeklĘdött a bécsi építész érkezése felĘl, amikor a káptalan és a katonai elöljáróságok közötti, a helyszínt illetĘ megegyezésrĘl tudósította a Helytartótanácsot.22 FeltehetĘen sürgetése eredményezte, hogy augusztus elején helytartótanácsi határozatra végül Budáról érkezett építész.23 EgyértelmĦ, hogy a Helytartótanácsnak is fontos volt szem elĘtt tartania az egyházmegyei székhely megszervezésének az alapvetĘ funkciókat egyazon épületegyüttes keretein belül integráló elvét, s ezzel a meghagyással, a helyszín kijelölésére és tervezésére bocsátották Okolicsányi rendelkezésére a magyar kamarai építészt, Fortunato de Pratit.24 Biró József kutatásaiból kiderül ugyan, hogy Prati többször is járt Váradon25 és a székesegyház számára két tervvariánst is felvázolt, ám a mĦvészettörténet-írás nem számol elkészült mĦvekkel; ráadásul az 58 éves építész 1738 novemberében meg is halt. A jelentĘs helyigényĦ épületkomplexum kijelölése érthetĘen nem volt egyszerĦ feladat, Olaszit elvetették, Újváros fĘterén pedig már majdnem két évtizede állt a székesegyházi mellett plébániafunkciót is ellátó Szent László templom. A várad-újvárosi palota építésének menete (1737–1762) Okolicsányi utóda gróf Csáky Miklós (1737–1747) püspök lett. ėt még 1723-ban római tanulmányútjából visszatérve nagybátyja, Csáky Imre püspök nevezte ki váradi kanonoknak, 1734-tĘl pedig nagypréposti címet nyert.26 Beiktatása után a palota sorsáról gyors döntés született, mely a korábbi elképzeléseknél szerényebb, de a körülményekhez igazodóan könnyebben kivitelezhetĘ megoldást eredményezett: a fĘpapi rezidencia helyét a káptalani fennhatóság alatt lévĘ, Körös-balparti Újváros szívében tĦzte ki,27 szemben az 1721-tĘl lassan felépült Szent László templommal, mely így végül 1768-ig töltötte be a székesegyház szerepét.28 19

„…Loci hujus et circumstantiarum peritorum Virorum exquiri et designari feci estqve per omnia plane idem, quem jam in prius D[omi]nus Lusinszky electus praedecessor meus delineari ...” MNL C38. – Diocesis Magno Varadiensis, No 4. f. 146. 20 MNL C38. – Diocesis Magno Varadiensis No 4. f. 195. (Regesztája: ACP 1974, 28.) 21 MNL C38. – Diocesis Magno Varadiensis No 4. f. 193–194, 199, 209–210. 22 MNL C38. – Diocesis Magno Varadiensis No 4. f. 209–210. 23 BIRÓ 1932, 11, XIII. 24 BIRÓ 1932, 11, XIII. 25 BIRÓ 1932, 11, XV, XVI. melléklet. 26 SCHEMATIZMUS 1896, 95–96. 27 A török uralom alóli felszabadulás után, több, jogilag önálló település alakult ki az egykori Várad területén, ezek közül a káptalani fennhatóság alá került Várad-újváros tekintette magát a jogutódnak. Ez a városrész

EME A NAGYVÁRADI RÓMAI KATOLIKUS PÜSPÖKÖK 18. SZÁZADI RÉGI REZIDENCIÁJA

125

A hódoltságot követĘen újonnan alapított Újváros fĘtere kézenfekvĘen kínálkozott a reprezentatívabb épület elhelyezésére, itt emelte a püspök a görög katolikusok számára a fĘesperesi lakot 1740tĘl a tér nyugati oldalán, illetve az imaházat 1739-tĘl a délnyugati szeglet telkére, de Újvároson lakott a káptalan tagjainak zöme is 1751 elĘtt.29 Az új körülmények között a három épület – rezidencia, székesegyház, szeminárium – reprezentatív kompozicionális egységének elve megvalósíthatatlanná vált. Az új székesegyház nem készült el, a szeminárium épülete végül a rezidencia mellett épült fel.30 Magának Csákynak – aki egyébként ideje jó részét nem a Körös parti városban töltötte – kanonoki háza éppen a késĘbbi rezidencia helyén állt, püspökké való kinevezésének évében, 1737 júliusában vásárolta meg Várad-Újváros közösségétĘl a plébániaházat.31 Mind a szerzĘdés szövege, mind az ugyanaznap kelt elismervény részletei egyértelmĦvé teszik, hogy a 800 forintért megvásárolt, javításra szoruló épületet Csáky püspök saját házával együtt a késĘbbi rezidencia létrehozására szánta.32 Ez év októberében egy harmadik, szerényebb házat is vásárolt 200 forint értékben az elĘbbiek közelében.33 Ezek a házak az egykori Kispiac tér északnyugati részén helyezkedtek el, a Körössel párhuzamosan haladó két utca által határolt tömb keleti végében. Az egyesített telkeken álló házak rezidenciává történĘ kiépítése, helyesebben bĘvítése és átalakítása jól nyomon követhetĘ az építkezési iratok alapján. Csáky 1737 végén fĘispáni beiktatására érkezve az elĘdei által is gyakran használt, Biharpüspökiben emelt szerény épületben szállt meg,34 mert akkor már folytak az általa megrendelt munkálatok Várad-Újvárosban.35 Az építkezések felügyeletével Kapusinszky Bálint36 és Kelemen Péter37 udvarbírókat bízta meg. A kifizetési összesítĘkbĘl úgy tĦnik, hogy az 1740-es évek közepéig a püspökség építkezésre fordítható kereteit fĘleg a rezidencia kialakítására összpontosították. 1737–1740 között a kivitelezést Franz Schuster, a köztiszteletben álló váradi pallér vezette.38 Az 1730-as évektĘl Ęt tekinthetjük a püspökség fĘ építĘmesterének, a legjelentĘsebb építkezéseket Ę teljes mértékben 18. századi eredetĦ, a várparancsnokság által a Rákóczi-féle felkelés után, 1714-ben kijelölt terület, mely a vártól és a fejedelemség kori településtĘl jóval nyugatabbra húzódott. EMėDI 2010, 17. 28 BIRÓ 1932, 7–10. 29 BIRÓ 1932, 68, 407. jegyzet. 30 Az 1827-ben elbontott egykori Seminarium Csákyanum épületérĘl semmit nem tudunk. 31 BUNYITAY–MÁLNÁSI 1935, 259, 475–476; LAKOS 1904, 250. 32 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 6. 1737–1738. 33. „…az mellyet Méltóságos Püspök Úr az magha ugyan városunkbéli Rezidentiájához megh vett és hozzája kivánnja applicálni…” 33 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 6. 1737–1738. 34. Jelesitz György „mostani interimális Püspökségi Rezidentia mellett itten Váradon” levĘ házát. 34 BUNYITAY–MÁLNÁSI 1935, 244. 35 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 6. 1737–1738. Diaria Perceptorialia pro Annis 1737–1738. 36 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 6. 1737–1738. 25, 28, 31. 1737 július–októberében 1521 forintot fizetnek neki a püspöki és váradi rezidenciák építési költégeiként. (Szintén neki fizetnek további 1000 forintot 1737 júliusában a templomok apparamentumainak BécsbĘl történĘ lehozataláért. BHÁLVT– ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 6. 1737–1738. 32.) 37 1737 július–októberében a „Váradi és Püspöki épületek körül leendĘ expensék” kifizetését rendeli el, 150 és 200 forint értékben (BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 6. 1737–1738. 52–53); októberben Ę vásárol zsindelyt és lécet 300 forint értékben (BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 6. 1737–1738. 54); 1738-ban a püspöki épületek körüli tevékenységéért 4151 forint fizetést kap (BHÁLVT– ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 7. 1738. Rationes perceptorales A[nno] 1738). 38 Egy 1740-bĘl származó elszámolás munkásait név szerint említi és fényt derít a munkacsoport etnikai jellegére – kivétel nélkül német nyelvterületrĘl származtak (BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 9. 1740. 10). Franciscus Suszter (Franz Schuster) 1738-ban és 1741-ben Újváros német fĘbírája (EMėDI 2010, 75). A város 1732-es és 1740-es adólajstroma családját a Német utcában jegyzi; az általa fizetett adó összegei azt bizonyítják, hogy az uradalmi megrendeléseknek eleget tevĘ római katolikus, német mester a város egyik leggazdagabb polgárának számított az 1730–1740-es években. Az 1747–1748-as összeírásban azonos neveik alapján utódjaiként azonosítható személyek szerepelnek némileg alacsonyabb adókötelezettséggel a Német és a Közép utcában (EMėDI 2010, 135). 1753-tól már nem találjuk az adólajstromokban. Váradi életének további,

EME 126

KÉMENES MÓNIKA

irányította, így a rezidencia mellett a biharpüspöki munkálatokat, egy 1734-es elszámolás szerint pedig a káptalan is vele szerzĘdött a Szent László templom munkálataira.39 Az átépítések és bĘvítések mibenlétére nem sikerült fényt deríteni, azonban a többi mesterember elszámolásai alapján következtethetünk az építkezések elĘrehaladására, esetenként az új épület részleteire is. 1737 novemberében Till Gáspár váradolaszi lakatos mester 16 ablak és két ajtó vasalatait készítette el,40 1739-ben a kápolna nyílászáróit vasalta: egy dupla ajtót és két ablakot.41 Joannes Laurentius Schrayrette újvárosi üveges 1737-ben kelt elszámolásában az újjonan építetett rundelt, a régi épület 10 nagy ablakát, az officialisok szobáját, a Méltóságos Gróf hálószobáját és lakószobáját, valamint a kapellát említi.42 Már 1738-ban számos olyan tételt fizetnek ki, melyek a kivitelezés – mint késĘbb kiderül: elsĘ szakaszának – befejezését jelölhetik, így az asztalos-, üveges-, lakatos-, és fazekasmunkák mellett a palotán és a székesegyháznál – azaz a Szent László templomnál – dolgozó festĘknek is fizetnek.43 Magerovicz János fazekas 1740-ben kelt elszámolásában régi és új paloták,44 bennük régi és mostani hálószobák illetve mostani nappali szerepelnek. Fazekas János fazekasmester elszámolásából részletes leírását kapjuk a kápolnában lévĘ kályhának, melyhez adott „15 darab kályhát 11 párkánt, 3 vállat 6 zöld csipkét és 2 zöld gombot…”45 A kápolnán és a lakosztályokon kívül említik az ebédlĘpalotát, az elĘtte való szobát és a czukerpacker szobáját.46 Magáról az épületrĘl az elszámolások nem sok adatot nyújtanak. Tetejét biztosan zsindely 47 fedte. KĘbĘl készült részleteit az 1740-es évek közepétĘl a kolozsvári tevékenysége révén ismert Hoffmayer József kĘfaragó – Hoffmayer Simon apja – készítette. Hoffmayer további két kĘfaragó/kĘvágó társával Csáky Miklós püspök bíztatására telepedett le Váradon 1738 körül.48 1739ben az uradalom márvány és kĘtartalékainak felkutatásáért is fizették.49 1745-ig folyamatosan dolgozott a váradi rezidencián, utolsó ismert számláját 1745-ben váradolaszi kĘfaragóként írta alá és feltehetĘ, családi vonatkozású nyomait megörökítĘ anyakönyvi adatokat tett közzé Biró József az 1738–1745 közötti idĘszakból. 1745-ben fiát még Váradon keresztelik, de feltehetĘen röviddel ezután a család elköltözött a városból (BIRÓ 1934, 23, 101. jegyzet). 39 BIRÓ 1932, 8, V. melléklet. 40 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 6. 1737–1738. 42. 41 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 7. 1738. 196. 42 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 6. 1737–1738. 43. 43 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 7. 1738. Rationes perceptorales Anno 1738. A két rezidenciához (váradi és püspöki) szükséges asztalos munkákért 128,36, a kovácsnak 129, a lakatosnak 106, az üvegesnek 252, a fazekasnak 81,48 forintot fizettek. A Szent László templomban és a váradi rezidenciában dolgozó festĘ 122 forintra dolgozott. BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT. Gazdasági iratok, 7. 1738. Rationes perceptorales Anno 1738. 44 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 9. 1740. 3. 45 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 9. 1740. 4. 46 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 7. 1738. 197. 47 1738-ban 9200 zsindelyt raktak fel az épületre. BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 9. 1740. 62. 48 1738 márciusában és májusában „Joseph Hoffmayer bischöpflicher Steinmetz balier in Grosswardein” részére 40, illetve 30 forintot ír elĘ az egyházmegye prefektusa, az ezután elvégezendĘ munkájának elĘlegeként „...hogy házat vehessen magának és innen ell ne mennyen lakni...” (BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 7. 1738. 178, 180, 181). Mivel 1738-ban gyermekét már itt keresztelik, nyilvánvaló, hogy családostól, letelepedési szándékkal érkezik. Felesége, Catharina Mussel, valamikor 1743 elĘtt meghalt, ugyanis ezévben Hofmajer József újabb házasságra lép Rajzer Mariával (BHÁLVT–MATR, 708). 1748-tĘl a kolozsvári Szent Mihály templom barokk átépítésének durvább kĘfaragó munkáit végezte (BIRÓ 1934, 22; B. NAGY 1970, 250–251, 304–305). Az, hogy 1738-ban született gyermekét Franz Schuster építĘmester keresztelte (BÍRÓ 1934, 22) eddig is sejtette az itteni katolikus klérus szolgálatában végzett munkáit, mindeddig azonban források ezt nem támasztották alá. 49 „ … az márvány KĘ és más beneficiumokhoz ki kikeresésében Ezen Püspökségi Dominiumban, mellyek az jövĘbéli épületekhez sokat fognak contribuálni…” BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 7. 1738. 176.

EME 127

A NAGYVÁRADI RÓMAI KATOLIKUS PÜSPÖKÖK 18. SZÁZADI RÉGI REZIDENCIÁJA

hogy utána rövidesen Kolozsvárra költözött.50 Tételes elszámolásai közül fontosabbak az új épületekhez készültek: „a templom fellöl egy nagy új kaput csináltam minden hozzá valóval? együtt, (...) a Körös felöl egy új nagy ajtó”.51 Az épület faragott kĘ részleteivel függ össze egy 1740-es adat. Eszerint a lépcsĘk és ablakkeretek elkészítését sürgetve újabb puskapor adagot küldtek a kĘfaragónak.52 A rezidencia belsĘ kiképzésérĘl, díszeirĘl is csupán elszórt információk állnak rendelkezésünkre: Jacob Kaczler képírót az ajtókon végzett munkájáért fizették,53 Balthasar Stocker képíró elszámolása szerint a bútorokat és ajtószárnyakat festette hamu színĦre, profiljait ezüsttel hangsúlyozva,54 Fülep Izsák kalmár pedig egy „vég zöld rását”55 adott a püspök szobájában lévĘ keresztre, és „ajtó eleibe cortinának”. 56 A püspökség építkezéseinek költségei a következĘ években az alábbi táblázat szerint bonthatók le.57 Év

kĘmĦves

tégla

asztalos

kovács

1738

982,3

1264,56

128,36

106

1739

567,15

1740

1083,38

763,12

219,50

1741

1288,35

548,48

757

1742

910.27

319,31

428,22

1743

2235,25

469,24

1254,5

1744

917,49

738,18

1064,19

318,57

lakatos

fazekas

129

81,48

134,15

5

315,16

118,54

118,30

85,36

10

7

89,3

428,10

festĘ szobrász 112

kĘfaragó

üveges

213

252

kertész

460,15 60

10 137

949,20

ács

50 390,9

199

304

58,24

121,6

97,31

176,15

40

162,46

43,53

89,13

15

14,16

129,8

24

1742-tĘl Johannes Steierer (Steuer, Stajer, Staerer) építĘmester vezette a püspökség építkezéseinek nagy részét,58 így a biharpüspöki és váradi rezidenciák munkálatait is. A táblázatban rögzített elszámolási tételek eloszlásai alapján állandó építkezési tevékenységgel számolhatunk, melynek legnagyobb részét a kĘmĦvesmunka tette ki, azonban a belsĘk kialakítása és folyamatos felszerelése is követhetĘ. A kĘfaragó munkák kifizetési mutatói szerint a megrendelések nagyobb része 1742-re elkészült, az elszámolások szerint eddig kerül sor az ablakkeretek és lépcsĘk kifaragására.59 1741-tĘl már kertészt is fizetnek, ez utalhat a munkálatok legalább részleges felfüggesztésére/ megszĦnésére is.60

50

BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 14. 1745. 131. Egy évtized múlva újra szerzĘdéses viszonyba került a váradi püspökséggel, amikor már mint erdélyi kĘfaragó az új székesegyház építéséhez szükséges alabástrom kövek kiválasztására kérték fel. BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 1756. 26. 450. 51 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT. Gazdasági iratok, 7. 1738. 177. 52 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 9. 1740. 90. 53 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 7. 1738. 213. Minden bizonnyal Andreas Michael Kaczler festĘ apja, aki Hoffmayer kĘfaragóhoz hasonlóan az 1740-es években Kolozsvárra költözött, és itt 1756–1757 között több szobor aranyozását, márványozását végezte. BIRÓ 1934, 33. 54 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 7. 1738. 214. Baltasar Stroszer pictor már az 1726 körül készült, Olaszi katolikusait rögzítĘ összeírásban is szerepel, 1748-tól Joseph nevĦ fia, újvárosi lakosként, szintén képíróként dolgozott a püspökség számára. MNL E 156. U C 17:10 (c). 55 Gyapjúból készült szövetfajta, változatos felhasználása a különféle ruhafélék elĘállításától bútorok borításáig, bevonásáig, függönyök, leplek (koporsó, hintó) készítéséig terjedt. SZABÓ T.–VÁMSZER 2002, 66–67. 56 A Szent László templomban a baldachin vásznait is Ę készítette. BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 8. 1739. 68. 57 Az egyházmegye összes építkezésére fordított összegeket tartalmazza, azonban ez legtöbb esetben teljesen vagy nagyrészt csak a váradi, esetleg a biharpüspöki rezidenciánál tett munkálatokat jelenti, éppen ezért relevánsnak tekinthetĘ. 58 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 11. 1742. 38, 44. 59 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 9. 1740. 90. 60 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 10. 1741. 90.

EME 128

KÉMENES MÓNIKA

Az 1740-és évek elsĘ felében, egy újabb építkezési periódus során egybeépítették és egységesítették a felvásárolt szomszéd telkek épületeit.61 Ezek után csak kisebb beavatkozásokkal, kiegészítésekkel és javításokkal számolhatunk. Mivel az új kĘmĦves neve 1742-ben jelenik meg az elszámolásokban, arra következtethetünk, hogy az átalakítás valamikor 1742–1744 között folyt Johann Steierer építĘmester vezetésével. Feltételezzük, hogy a püspöki palota kiépítése Csáky Miklós püspöksége idején nagyrészt befejezĘdött. Ennek ellenére késĘbb is találkozunk nemcsak a berendezésekre, hanem az épület struktúráját is érintĘ beavatkozásokra vonatkozó kisebb-nagyobb kiadásokkal. 1748-ban kis léptékĦ munkálatokat fedezĘ összegeket fizettek ki Wolfgang Usold ácspallérnak,62 sĘt, a 40-es évek végén már különféle javításokról is gondoskodni kellett, így Matthias Koloszer/Koloroser asztalost a palota – köztük a kápolna – egyes berendezési tárgyaiért illetve ezek javításáért egyaránt fizették.63 Bizonyos helyiségeket, talán a hátsó udvarra nézĘk közül néhányat a 1748–1749 év folyamán láttak el ablakokkal, ugyanis ekkor fizették Schwartz Fülöp olaszi kovácsmestert az udvarba készült 4 új ablakra való rostélyért64 és Kontolak Ferencet üvegesmunkáiért, melyeket a hátsó udvari új házak 6 új ablakában helyezett el,65 illetve a rezidencia udvarának végében elhelyezett új lámpásért. A kiszolgáló személyzet egyes helyiségeiben, így a hajdúk házában, a kapus házban kemencéket állítanak fel Birocska György fazekas saját kályháiból s Ę javítja a sütĘház, a káplánház, a cukrász szobája és a két refektórium kályháit is. A következĘ években egy másik váradi fazekas, Tarczali János több kemencét tapasztott és festett az udvarban.66 Az ingóságokról alig esik szó, kivételesen tudjuk, hogy 1749-ben Forgách püspök egy márványasztalt vásárolt,67 1750-ben pedig a konyhafelszerelés 5 üsttel vagy üsttartó állvánnyal gazdagodott.68 1750-tĘl új fejezet nyílt a püspökség építkezéseinek történetében Forgách Pál püspök (1747– 1757) nagyobb léptékĦ terveinek köszönhetĘen, ismét napirendre került ugyanis a székesegyházat, rezidenciát, kanonoki házakat és szeminárumot magába foglaló együttes gondolata, de immár a Körös túlpartján fekvĘ Olaszi városrésztĘl északra elterülĘ enyhe kiemelkedésen. Ennek rendjén 1750-tĘl számos idegen mesterember érkezett Váradra, közülük a legjelentĘsebbek az 1751–1752-tĘl megjelenĘ Domenico Luchini fĘpallér olasz kĘmĦvescsoportjának tagjai, akik Giovanni Battista de Ricca kivitelezĘ csapatát képezték.69 1752-tĘl minden évben ezek az idegen mesterek dolgoztak a rezidencián nem túl jelentĘs összegekért,70 azonban ezen kisebb beavatkozások részleteit nem sikerült nyomon követni. JelentĘsebb átalakításokra Patachich Ádám püspökségének idején (1759–1776) került sor. Az 1760 tavaszán Váradra érkezĘ Patachich áthordatja Újvárosba az új székesegyház fedélszékébe szánt gerendákat és cserepeket a rezidencia bĘvítésére.71 A számadási iratok alapján 1760–1762 között 61

Újváros jegyzĘkönyvei a Csáky Miklós püspök és a város között 1740-ben eszközölt házcserét is rögzítik, ennek pontos helyét azonban még nem sikerült azonosítani. Nem kizárt, hogy ez is a palota kiépítésével van összefüggésben. LAKOS 1904, 250. 62 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 17. 1748. 230, 292, 299, 300, 302. 1743-tól Wolfgang Usold ácsmester egyre több munkával szerepel a püspöki számadásokban, 1744-tĘl az 1750-es évek közepéig az összes jelentĘsebb építkezéseknél Ęt találjuk. Az újvárosi, Közép utcában lakó tehetĘs polgár 1749–1753-ben a városi magisztrátus szenátora. EMėDI 2010, 139, 360. 63 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 17. 1748. 525; 18. 1749. 275. 64 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 18. 1749. 239. 65 BHÁLVT-ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 18. 1749. 222. 66 1749-ben egy új és egy régi kályhát is rakott a püspöki udvar helyiségeiben (BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 18. 1749. 250; 19. 1750. 264); az udvarban 19 kemencét tapasztott (BHÁLVT– ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 22. 1753. 371). 67 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 18. 1749. 74. 68 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 19. 1750. 294. 69 BIRÓ 1932, 26–28. 70 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 22. 1753; 23. 1754; 24. 1755; 25. 1756. 71 BIRÓ 1932. 34, I. melléklet.

EME A NAGYVÁRADI RÓMAI KATOLIKUS PÜSPÖKÖK 18. SZÁZADI RÉGI REZIDENCIÁJA

129

komolyabb összegeket utaltak ki a rezidencián belül kialakítandó Claustra Basilitarumra.72 A görög katolikusok 1749-ben kinevezett suffraganeus püspökét, Kovács Melétet a pápa felmentette azon kötelezettsége alól, hogy a kánoni elĘírások szerint, a Szent Vazul rend szerzeteseibĘl álló káptalanjával együtt külön monostorban éljen.73 Patachich Ádám felvállalta e tanácsadói és tanítói testületnek helyet adó épületrész kialakítását, mégpedig a saját püspöki palotájában. A részleteiben és eredményeiben alig ismert munkálatok kĘmĦves részét az olasz kivitelezĘcsapat végezte, Domenico Luchini vezetésével,74 az ács- és asztalosmunkákat pedig az új székesegyház építésére 1759-ben érkezĘ Blasius Ruttenstainer ácspallér irányítása alatt dolgozók.75 1759-ben már fazekasokat is fizettek az ez évben épített új szobákban felrakott kályhákért.76 A munkálatok során az említettek mellett egyéb funkciójú tereket is kialakítottak: 1760-ban Georgius Berger bádogos részletes elszámolása a „novo erecto officialium tracta”-t említi.77 Az építkezés 1762-re befejezĘdhetett, ezután már csak javításokra vonatkozó kiadásokat rögzítenek a számadások.78 A Patachich idejében történt átalakítások és javítások jellegét nagymértékben meghatározza az a tény, hogy közben mindvégig nagy lendülettel épült a nagyszabású új püspöki palota. FeltehetĘen jövĘbeli terveirĘl tanúskodik az a tény is, hogy a görög katolikus suffraganeus püspökség fĘhivatalának helyiségeit itt alakította ki, a piactér délnyugati szegletében elhelyezkedĘ görög katolikus püspöki lak és templom közelében. Hogy milyen más funkciókat tervezett az átköltözés utáni épületbe, nem tudjuk, ugyanis 1776-ban, amikor az új palota nagyrészt elkészült, Patachichot Kalocsára helyezték át. Az 1773. március 6-i tĦzvész és az 1774-es Körös-áradás okozta károkat még Patachich idejében kiigazították.79 A püspöki rezidencia épületének képi forrásai, funkcionális beosztása Két metszet, néhány archív fénykép és rövid leírás alapján az 1901-ben elbontott épület keleti felérĘl és utólag átalakított fĘhomlokzatáról aránylag pontos képünk volt, alaprajzi elrendezésérĘl, belsĘ tereinek kiképzésérĘl, ezek eredeti funkcióiról azonban mindeddig nem rendelkeztünk semmiféle információval. Két eddig ismeretlen 18. századi felmérési rajz és szövegmellékleteik, valamint az elbontás elĘtt néhány évvel, 1898 novemberében készített átalakítási tervrajz80 bĘséggel pótolja ezt a hiányt: segítségükkel jórészt rekonstruálható az egykori épületegyüttes, sĘt ezek a források keletkezésének egyes mozzanataira is rávilágítanak. A Magyar Nemzeti Levéltár Tervtárában a nagyváradi görög katolikus püspökség épületeinek rajzai gyanánt katalogizált81 sorozatot Szervánszky Ábrahám kamarai mérnök82 készítette, feltehetĘen 72

1760-ban kialakítására összesen 8325,39 forintot költöttek. BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 30. 1760. 1761-ben ez az összeg 11044,22 forint, ebbĘl a kĘmĦvesek bére 2815,46 forint, az ácsok 1369,18 forintért dolgoztak, a kovácsmunkák 409,12 forintba kerültek, az asztalosmunkákért 507,30 forintot fizettek, a bádogosmunkáért 52,30 forintot, a fazekas 65,41 forintot kapott. BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 31. 1761; 1762-ben 3192 forintot fordítanak az „aedificio Conventus Basilitanum”-ra. BHÁLVT– ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 32. 1763. 73 BUNYITAY 1892, 357. 74 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 28. 1760. 241–267 stb. 75 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 27–28. 1759–1760. 88, 97–98; 30. 1760. 302. 76 „… Nagy Váradi Rezidentiában most Ęszel építetett ujj szobákban két ujj zöld kályhát csináltam …” BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 28. 1759. 146. 77 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 30. 1760. 339. 78 Az olasz kĘmĦvesek 1767-ben dolgoznak még jelentĘsebb összegért a rezidenciában. BHÁLVT– ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 38. 1767. 212, 253. Az ácsmunkákra vonatkozó kisebb tételek is majdnem minden évbĘl adatoltak. BHÁLV–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 33. 1764. 364; 34. 1765. 299; 38. 1767. 212. 79 LAKOS 1904, 302. Itt az épületet ért további károkról is olvashatunk: 1786 és 1851-ben szintén a Körös áradásai rongálták a pinceszint helyiségeit. 80 BHÁLVT–VLVT, Tanácsi jegyzĘkönyvek, 393, 264. Köszönöm Lakatos Attilának, hogy a tervrajzról készült fényképeit rendelkezésemre bocsátotta. 81 MNL T1, Nr. 89.

EME 130

KÉMENES MÓNIKA

az 1770-es években. A három darabból álló felmérés elsĘ lapján a palota alaprajza látható, a különféle helyiségek funkcióinak megnevezésével és leírásával, a második lap a pince és az emeleti szint alaprajzát tartalmazza, míg a harmadikra két metszetet és a fĘhomlokzatot szerkesztette ki (2–4. tábla). A palota két négyszög alakú, zárt belsĘ udvar köré szervezĘdik, északnyugati sarkához fallal körülvett, kisebb udvar kapcsolódott. Az elsĘ udvar körüli pinceszint felmérési rajza több korábbi telek meglétére utal: az udvar északnyugati és északkeleti sarkában két boltozott pincehelyiség látható, melyeket egy keskeny folyosó köt össze, az udvar délnyugati szegletében pedig egy másik, kétmenetes pince. Eszerint két korábbi házzal számolhatunk a Körös utca felĘl és legalább eggyel a Német utca felĘl. Annyit a rajzokat kísérĘ leírásból tudunk, hogy a rezidencia (egyik) magját képezĘ épületet 1732-ben Csáky Miklós püspök vásárolta egy Martonossy nevĦ nemesembertĘl.83 A pinceszint szétdaraboltsága és ezen belül a külön pincerészek eltérĘ boltozási rendszerei által sugallt önálló szerkezetek jól mutatják a szomszédos épületek, illetve épületrészek összeépítésével létrehozott állapotot. Ezzel magyarázható, hogy díszkapuja sem a fĘhomlokzat középtengelyében nyílik, hanem kissé eltolódva dél felé. Ennek megfelelĘen a fĘhomlokzat két része sem egységes, északi felén az ablakok alatt pincenyílások törik át a pilaszterek közötti falfelületeket. (5. tábla/1) A Körös felĘli oldalon kialakított díszkertet valamint a keleti, piactéri fĘhomlokzat elĘtti kis kertet falazott kerítés határolta, az északi oldalon nyolcszög alaprajzú, kisméretĦ kápolna tömbje ugrott ki a homlokzat síkjából. A gazdasági udvarok külön kocsibehajtókkal nyíltak a palotát északi és déli irányból határoló utcákra. A fĘhomlokzat hangsúlyos eleme a kerítĘfal vonaláig diadalívszerĦen elĘreugró, boltozott kocsiáthajtóként kialakított fĘbejárat, tetején ívelt, nyitott párkányos oromzattal. A kapu félköríves nyílását lépcsĘzetes toszkán fejezetes kĘpillérek/pilaszterek? szegélyezik, melyek golyvázott párkányt tartanak, záradékát, nagyobb méretébĘl ítélve, címernek vagy feliratnak alkalmas felületet biztosító zárókĘ ékesíti. A tervek alapján csak a fĘhomlokzat és a kápolna homlokzata, illetve az udvari falnézetek egy része rekonstruálható biztonsággal. ElĘbbieket toszkán fejezettel ellátott, magas lábazatról induló pilaszterek tagolták, közöttük kĘbĘl kialakított, füles, szalagkeretes és háromszögĦ timpanonokkal lezárt ablakok nyíltak. Alighanem ilyen volt a keleti udvar tömbjének déli és a Körös felĘli külsĘ homlokzata is. Az 1770-es években, a felmérési rajz készítésekor még a püspöki palota funkcióit rögzí84 tették. Az elsĘ, magasföldszintes szárnyakkal közrezárt udvaron körbefutó árkádos tornácokról nyíltak 82

A Szervánszky család két tagjának néhány ide vonatkozó adatát EmĘdi Jánosnak köszönöm. Szervánszky Ádám 1744-ben született Königsbergben és 1760 körül került Magyarországra. 1775-ben kamarai magyarországi esküdt matematikusként említik. I. FerenctĘl 1795-ben mérnöki munkáiért – elsĘsorban a Királyhágón vezetĘ út tervezéséért és építéséért – címeres levelet és Bihar vármegyei birtokot (Rikosd) kapott (VAY 1806, 881. – MNL A 57. 58 köt. 715 ill., E 228. Libri armalium 9. köt. 6. ill. A 39. Acta generalia 1473– 1795. 02. 12.). Váradi letelepedését a városi jegyzĘkönyvek korábbról is adatolják, melyek 1788-ban kétes körülmények között zajló telekfoglalásáról tudósítanak. 1797-ben újvárosi lakosként szerepel az összeírásokban (EMėDI 2010, 54). 1801-ben Bihar vármegye közgyĦlése mérnöktársával, Gaszner LĘrinccel együtt több megyei út megtervezésével bízta meg (MAY 1901, 282). Kéziratos térképeirĘl lásd még: OszK Kézirattár Fol. Lat. 789. 1798-ban kötött második házasságából való gyermekei mind rikosdi birtokán születtek. Szervánszky Ábrahám királyi mérnök neve szintén 1788 körül jelenik meg az újvárosi közigazgatási forrásokban, mint hitelezĘ, majd az 1789–1790-es lakosság- összeírásokban találkozunk vele (EMėDI 2010, 293). Adataink alapján egyelĘre eldönthetetlen, hogy egyazon személyrĘl vagy két hasonló sorsú és azonos foglalkozású személyrĘl (testvérrĘl?) van szó, azonban az biztos, hogy nem egyházi alkalmazásban álltak, az épületrĘl készült felmérés is kamarai megrendelés eredménye lehet. 83 Martonossy Zsigmond Csáky Miklós püspök uradalmi kormányzója volt. BUNYITAY–MÁLNÁSI 1935, 253. FeltehetĘen több házzal is rendelkezett, ugyanis a feltételezett vásár után, 1739–1740-ben is szerepel mint újvárosi háztulajdonos. EMėDI 2010, 124, 127. 84 MNL T1, Nr. 89/1.

EME A NAGYVÁRADI RÓMAI KATOLIKUS PÜSPÖKÖK 18. SZÁZADI RÉGI REZIDENCIÁJA

131

a rezidencia legfontosabb lakóhelyiségei, míg a hátsó udvar körül, két szinten vegyes – tároló, szolgálati, gazdasági és lakó – funkciójú terek, illetve az istállók helyezkedtek el. Az 1898. évi felméréssel összevetve a boltozatok ábrázolása terén néhány következetlenséget fedezhetünk fel: Szervánszkynál mindenütt élkeresztboltozat vagy síkmennyezet szerepel, míg az elĘbbin ezeken kívül csehsüveg, donga, kolostorboltozat, teknĘboltozat és fiókos tükörboltozat is (6. tábla). Noha nem zárhatjuk ki az utólagos átboltozások lehetĘségét – ez a délkeleti sarokteremnél bizonyos is – mégis több hitelt adnánk a modern mĦszaki felmérésnek. Az elsĘ udvar árkádokkal nyitott, téglapadlós folyosójának déli szárnya csúcsaikkal összeérĘ fiókos dongával, a többi hevederekkel elválasztott csehsüveg boltozatokkal fedett. Innen a Körös felé nyíltak a jelentĘsebb helyiségek: a püspök reprezentációs termei és lakosztályai. A fĘbejárat melletti a keskeny iroda egy kovácsoltvas kosárral ellátott ablakkal nyílt a fĘhomlokzatra, mellette a komornyik tágasabb deszkapadlós szobája, majd a püspök betegszobája következett. Utóbbi tükör-, elĘbbiek fiókos teknĘboltozatosak. A 7,5 x 10 m-es deszkapadlós saroktérben a könyvtárat helyezték el, melynek stukkódíszes mennyezetét említi a leírás. ErrĘl a négy helyiségrĘl és a hozzájuk tartozó folyosószakaszról boltozásuk alapján feltételezhetjük, hogy egy korábbi épület maradványai. A Körös-partra néztek a püspök lakosztályai: két lakószoba, egy latrina és egy boltozott, freskóval díszített alvófülke. A két szoba egy-egy szélesebb, kétosztatú ablakkal nyílt a homlokzatra, mennyezetüket cirádás stukkódísz fedte, az egyikben zöldes aranyos, a másikban fehér- és aranymázas kályha állt. A lakosztályok után a kápolna elĘtti deszkapadlós, stukkós mennyezettel fedett, zöld kályhával fĦtött tágas terem következett, ahonnan széles ajtó vezetett a homlokzat síkjából kiugró, nyolcszög alaprajzú, stukkómennyezetes kápolnába, melyet öt ablak világított meg. Nyugati irányban a rezidencia legnagyobb terme, a 8,6 x 11,5 m-es ebédlĘ következett stukkós mennyezettel és fehér mázas kályhával, majd a könyvtáros kazettás mennyezetĦ, közönséges zöld mázas kályhával fĦtött szobája. A nyugati szárnyban a második udvar épületeinek emeletére vezetĘ lépcsĘház elĘtere és a latrinák után a kazettás mennyezetĦ kincstár helyezkedett el, majd egy tágas, hevederívekkel osztott, háromszakaszos boltozatú, téglapadlós kamra (raktár); a második udvarra vezetĘ átjárón túl pedig egy nagyobb, hevederekkel osztott terĦ konyha, nyugati oldalán nagy tĦzhellyel, majd egy hasonló funkciójú kisebb helyiség, a szegletben pedig a szakács szobája volt. A déli szárnyban az udvarmester szobái, két tanterem és egy ebédlĘ következett egymás mellett, az elsĘ három kereszt- vagy teknĘ(?)boltozatos. A fĘbejárattól délre kaptak helyet a hajdúk szobái és további két nagyobb helyiség. Kivétel nélkül minden teremben kívülfĦtĘs, a folyosóról táplált kályhák álltak. A második udvar Körös felĘli, kétmenetes tömbjében a harmadik udvarba vezetĘ átjáró, a pékség, fölötte a cukrászattal, illetve a pék és a cukrász lakószobái helyezkedtek el, valamint egy nagy kamra, további személyzeti szobák és egy füstölĘ. A nyugati szárny legnagyobb részét a falazott pillérekkel osztott, 9 x 3 boltszakaszos istálló foglalta el,85 ehhez csatlakoztak a lovászok szobái és a lószerszámok tárolóhelyiségei. Délen a börtön, a tisztek ebédlĘje és konyhája, valamint egyéb személyzeti szobák sorakoztak. Az emeleti szinten hevederekkel osztott, boltozott folyosó futott körbe, innen délre, nyugatra valamint az északi szárny két elsĘ terébe nyíltak az unitus papok és tisztségviselĘk lakásai: ez volt a Patachich-féle Consilium Basilitarum. A harmadik udvarban kapott helyet a szekérszín és a mészárszék. Az elsĘ udvar épületei alatti pincehelyiségek közül a Körös felĘli részen lehettek az 1000, illetve 100 hordónyi kapacitású borospincék,86 a déli szárny boltozott, téglapadlós, mázatlan kályhával fĦtött pinceterei pedig személyzeti helyiségekként szolgáltak. 85 86

50 ló tartására alkalmas nagyságú istálló: MNL E 156. U C 1778. fasc. 125. 8. MNL E 156. U C 1778. fasc. 125. 7–8.

EME 132

KÉMENES MÓNIKA

A palota falai közt – a Patachich Ádám által létrehozott „fiók-Árkádiában” – zajló kulturális életnek birodalom-szerte híre volt.87 Karl Ditters von Dittersdorf bécsi zeneszerzĘ szerzĘdtetésével olyan magánzenekart állított fel, mely nem pusztán az egyházi ünnepeken lépett fel, hanem világi jellegĦ zenés elĘadásokkal a klérus mellett a Váradon állomásozó katonaság császári tisztjei, valamint a város nemessége számára is játszott.88 A Dittersdorf javaslatai és az uradalmi építész, Johann Michael Neumann tervei89 alapján kialakított színház palotán belüli lokalizálása bizonytalan. Ez elsĘsorban a források szóhasználatából adódik, hiszen a színház jelölhet önálló építményt vagy épületszárnyat, de takarhatja akár egy színpad felállítását is egy nagyobb szalonban. Dittersdorf önéletírásának néhány részletébĘl és a forrásokban szereplĘ összeg alapján90 inkább arra következtetünk, hogy a palotában rendeztek be egy elĘadásokra alkalmas teret, a reprezentatív funkciójú északi szárnyban – itt a késĘbbi könyvtárterem jöhetne szóba – vagy esetleg a két udvart elválasztó szárny 70 négyzetméteres háromszakaszos boltozott termében. A püspöki lakosztályból nyíló könyvtárterem szintén Patachich idejében jut különleges szerephez, ugyanis a zenekarát feloszlatni kényszerülĘ püspök az 1770-es években könyvgyĦjtési szenvedélyével vigasztalódva hozta létre benne azt az országos jelentĘségĦ, közel 8000 kötetbĘl álló korszerĦ könyvtárat, mely a késĘbbi kalocsai érseki könyvtár törzsanyagát képezte.91 A négy ablak által megvilágított, közel 80 négyzetméteres, stukkódíszes sarokhelyiség nem érhetett nyomába a Maulbertsch-képekkel díszített pompás kalocsai könyvtárteremnek, ám a palota második legtágasabb terének reprezentatív megjelenésére vélhetĘen adott a bibliofil püspök. A palota reprezentatívabb tereirĘl szólva, említést kell tennünk az északi oldal díszkertes udvaráról (5. tábla/2). Az elsĘ udvar tömbjének északi homlokzata elĘtt feltehetĘen már Csáky Miklós korában is díszkertet alakítottak ki. A 40-es években már tudunk uradalmi kertész mĦködésérĘl,92 1760-ban, Patachich püspökségének elején pedig a váradi és a püspöki udvari kertészek 100–100 forinttal szerepelnek az alkalmazottak listáján.93 A Körös utca felĘli kerítésfalhoz igazodó, elnyújtott trapéz alakú, kisméretĦ kertet a homlokzat síkjából kiugró kápolna két, egyenlĘtlen részre tagolja, ezekben egy-egy hímes partert alakítottak ki, áttört szegélyágyások által keretelt gyep-, kavics- és virágágyakkal. Az udvar északkeleti sarkában nyolcszög alaprajzú, feltehetĘen nyitott, zsindelyfedésĦ, márványpadlós kerti pavilont helyeztek el. A kápolnából nyíló ajtón keresztül lépcsĘ vezetett a kis díszkert keleti felébe, ahová a püspöki lakosztályok és a könyvtár ablakai nyíltak, míg az északi parter 87

TÓTH 2004, 36, 53–63. Az 1764-tĘl megjelenĘ pozsonyi német nyelvĦ lap, a Pressburger Zeitung többször is részletesen beszámolt a váradi püspöki palotában tartott ünnepi elĘadásokról és koncertekrĘl. STAUD 1963, 68–69. 88 STAUD 1963, 66–75. 89 KÉMENES–EMėDI 2013, 189–190. 90 1400 forint fedezte a terveket és a kivitelezést illetve négy elĘadás anyagköltéségét: STAUD 1963, 61–62. (Az egyik próbát meghallgatva a püspök a lakosztályába intette Dittersdorfot. STAUD 1963, 55.) 91 BERLÁSZ 1974, 324; TÓTH 2004, 60-62; EMėDI 2013a, 64. Figyelembe véve, hogy a kutatás Patachich elĘdjeinek váradi könyvtárát pusztán 200 kötetnyire becsüli és az Ę könyvállományának jelentĘsebb gyarapodása is csak az 1770-es évektĘl adatolt, a felmérési alaprajzon könyvtárként jelölt sarokhelyiség e célra történĘ kialakításával is csak ezután számolhatunk. Így a püspök magánzenekarának mĦködése idején akár ez a terem is otthont adhatott a színháznak. 92 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 10. 1741. 90. 93 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 29. 1759–1760. 532. Rencsiri András és Konrad Wittigman, javadalmuk alapján a díszkertészek szerényebb rétegéhez tartoztak (FATSAR 2008, 22). Patachich reprezentációs igényeként értelmezhetĘ az a gesztus is, miszerint Váradra érkezése után nem sokkal négy lovas katonájának, öt hajdújának és kapusának új, díszes egyenruhákat rendelt. A mentébĘl, dolmányból, nadrágból, köpönyegbĘl álló egyenruhához a katonák kalapot viseltek. A hajdúk és a kapus számára ugyanolyan övek készültek. Egyforma tarsolyok tartoztak a katonák és hajdúk öltözetéhez, melyeket díszes zsinórok, selyemgombok, és paszomány ékesített. A katonák sárga, a hajdúk és a kapus fekete kordován csizmát viseltek. BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 30. 1760. 524–529. (GombkötĘ, szabó, szĦcs, csizmadia mesterek elszámolásai.)

EME A NAGYVÁRADI RÓMAI KATOLIKUS PÜSPÖKÖK 18. SZÁZADI RÉGI REZIDENCIÁJA

133

látványában az ebédlĘterem ablakaiból gyönyörködhettek. A kocsiáthajtótól balra, a piactér felé nézĘ délkeleti udvarban két, ellentétes irányú sávozással kitöltött virágtáblát ábrázolt a rajzoló. A különbözĘ helyiségek funkcióinak megnevezése nélkül a Szervánszky-féle felmérésen szereplĘ állapotot (7. tábla) rögzítették 1778-ban, a püspökség javainak összeírásakor is.94 A palota legrégebbi térbeli ábrázolása a polgári asztalos, lakatos, üveges, puskás és esztergályos egyesült céh egy 1771-ben metszett rajzú bizonyságlevelén látható.95 (10. tábla/1) A rendkívül idealisztikus, északról felvett vedután az ívelt oromzatú kapu, a kerítés és a kápolna vehetĘ ki, forrásértéke csekély. 1780-tĘl oktatási intézmények kerültek az épület falai közé: a római katolikus fĘgimnáziumnak, majd a bölcsészeti, illetve 1788-tól jogi karral mĦködĘ Királyi Akadémiának majdnem egy évszázadig a régi püspöki palota adott otthont. Az Akadémia jogi karral történĘ bĘvítéséhez készült 1786-ban az épület keleti felének emeletráépítési terve.96 A meg nem valósult terv szerzĘje Joseph Hoffmann váradi építĘmester, aki a század 70-es éveitĘl vármegyei és egyházi szolgálatban tevékenykedett, tervezĘként és kivitelezĘként egyaránt. A Hoffmann-féle terv tartalmazza a teljes épület földszinti alaprajzát is97 (8. tábla), így a Szervánszky által készített felméréssel összehasonlítva a szĦk évtized alatt megvalósult csekély beavatkozást is leolvashatjuk róla.98 A homlokzatokat érintĘ átalakításokat csak a konviktus elsĘ udvarának északkeleti sarokhelyiségében – az egykori könyvtár vagy színház terében – eszközöltek, ahol mindkét homlokzati részen átrendezték az ablakkiosztásokat. A harmadik udvar épületeit ekkora már elbontották. A tervjavaslat a keleti épülettömb három szárnyának U alaprajzú emelettel való bĘvítését tartalmazza (9. tábla): a fĘhomlokzati, keleti traktusban kaptak volna helyet a filozófia, fizika, természettudományos és geometria oktatás terei, valamint az emeletre vezetĘ lépcsĘház, a déli szárnyban egy tágas terem („Groser Saal”) mellett a jogi és bölcsészeti tantermeket tervezték kialakítani, míg a nyugati szárny helyiségei könyvtárként és különféle adminisztratív funkciójú irodákként szolgáltak volna. A felmérési rajzon a földszinti helyiségek megnevezése nagyon vázlatos, a szobák (ezek zömmel elsĘsorban a diákság és a tanárok lakószobái lehettek), konyhák, istállók és a kápolna mellett a délkeleti szegletben egy L alaprajzú, kisebb belsĘ osztófalakkal tagolt közös teret (hálószobát?) („Komaratschaft Zimer”) tüntet fel, ennek kialakítása a legnagyobb beavatkozás 1778 óta. Az Akadémiát elĘször Josef Schütz 1817-ben készített metszete örökítette meg (10. tábla/2), melyen az északkelet felĘl ábrázolt épület kapuja immár háromszögĦ oromzatos, a kápolna nem látszik. Ha ez valós állapotot és nem sematizálást takar, akkor terminus ante quemként datálja azt a klasszicizáló homlokzati átalakítást, melynek eredményét a 19. század végén készült fényképek tükrözik (10. tábla/3–4). Ezeken timpanon takarja a kapuépület nyeregtetejét, a keleti homlokzat két szélsĘ, három ablaktengelyt magába foglaló szakasza rusztikázott, az ablakok feletti tükörmezĘben pedig fĦzérdísz látható, ugyanakkor a pilaszterek már hiányoznak. 1874-tĘl 1896-ig az Állami FĘreáliskola, illetve közvetlenül a századforduló elĘtt átmeneti jelleggel a törvényszék, a nĘi ipariskola, az elemi fiúiskola és néhány ipari létesítmény költözött a palotába. Az 1898-as alaprajzi felmérésen (6. tábla) látható, hogy ekkorra már elbontották a kápolnát, azonban térosztása néhány kisebb helyiség megszüntetését illetve osztófalak áthelyezését leszámítva, változatlan maradt. Bár az épület rendeltetése, fennállásának másfél évszázada alatt meglehetĘsen változatos volt, elbontása mégiscsak nagyrészt eredeti állapotában találta. 94

MNL E 156. U C 1778. fasc. 125. 5–9. EMėDI 2013, 7. 96 MNL T 18, Nr. 11/2. 97 MNL T 18, Nr. 11/1. 98 Hoffmann rajza biztosan nem a korábbi felmérés alapján készült másolat, ugyanis bár nagyrészt megegyeznek, topográfiájuk enyhén eltér: az épületegyüttes délnyugati sarka a két felmérésen különbözĘ méretĦ szögeket zár be. 95

EME 134

KÉMENES MÓNIKA

Összefoglalás. A tervezĘk kérdése A források alapján kimutathatóan nagyvonalakban három fĘbb építési szakaszban készült el a püspöki rezidencia: 1737–1741, 1742–1744, illetve 1759–1762 közt. Ami a palota – az elsĘ udvar tömbje és talán a hátsó részek alaprajza – tervezĘjének személyét illeti, tulajdonképpen a már Biró által feltárt levéltári források is elegendĘek lehettek volna az óvatos azonosításhoz, ám az amúgy is szerénynek tetszĘ épületrĘl bírt csekély ismeretek fényében ezt eddig senki nem vetette fel. A fentebb vázolt körülmények véleményünk szerint Fortunato de Prati szerzĘségét valószínĦsítik. Miután ugyanis 1736 augusztusában a Helytartótanács a teljes egyházi épületegyüttes (székesegyház – rezidencia – szeminárium) megtervezése céljából küldte Váradra Pratit, 1737 májusában pedig a „Templom és Püspöki Residentiának delineatiója” kapcsán utalnak ki neki honoráriumot, addig Csákynak egy hónapra rá, 1737. június 26-án kelt levelében már csak „locum pro futura Cathedrali, Seminario et D[omi]nor[um] Canonicor[um] domibus per D[omi]num Architectum Cameralem Budensem Pratti nomine emetiri et revideri feci” esik szó, a továbbiakban pedig csupán magáról a katedrálisról.99 Ha ezt az adatot összevetjük a munkálatok kezdeteire vonatkozó levéltári forrásokkal, akkor különösebb kockázat nélkül állíthatjuk, hogy Pratinak az 1737 tavasz végén elkészült tervei alapján foghattak hozzá a püspöki palota kivitelezéshez. Paradox módon, noha hivatali tisztsége kapcsán viszonylag bĘséges adatokkal rendelkezünk a trentói származású, 1680-ban született Fortunato (de) Prati pályájáról és tevékenységérĘl, építészetérĘl, mĦvészi kvalitásairól csupán fakó képünk van.100 Építészetet és geometriát tanult, német illetve olasz földön szerzett szakmai gyakorlatot, de egy ideje talán már császári (kamarai?) szolgálatban lehetett, mielĘtt 1711-ben majd 1712 Ęszén felterjesztette kérését a megüresedett kamarai építészi állásra, amit az uralkodó végül az 1715. február 21én kelt határozatával hagyott jóvá. Prati kinevezése a Budai Kamarai Inspektorátus Építészeti Hivatalának élére (melyben megfelelĘ jártassága döntĘ szerepet játszhatott) jelentette a magyar állami mĦszaki szervezet kialakulásának elsĘ lépését, ekkortól vált ugyanis ketté a katonai és polgári szervek mĦszaki feladatainak irányítása. Az elsĘsorban a kamarai létesítmények építési és karbantartási feladatainak vezetését magába foglaló munkakörét az 1715. április 13-án kiadott Instructioval szabályozták, megszabva évi 600 forintos illetményét. Felügyelete alá tartoztak az ország területén szétszórt kamarai birtokokon dolgozó mérnökök és helyi mesterek, de feladata volt az erĘdökkel, kastélyokkal, harmincadépületekkel, sóraktárakkal, malmokkal, utakkal, hidakkal, töltésekkel sĘt esetenként a vármegyei, városi és – mint Váradon láthattuk – egyházi hatóságok építkezéseivel kapcsolatos tervezési munkák elvégzése, illetve felülvizsgálata is.101 1714-ben budai városnegyedek felmérését végezte, a következĘ években viszont, már kamarai építészként, két fontos megbízatást is kap: a budai vár parancsnoki épülete (a késĘbbi királyi palota elĘzménye) valamint a pesti Invalidusok palotája kivitelezésének irányítását.102 Ezt a két munkát tartják számon fĘmĦveként, ám pontos szerepe az épületek végsĘ arculatának kialakításában egyik helyen sem tisztázott, s még kevésbé követhetĘ nyomon rajtuk egyértelmĦen valamiféle általa képviselt építészeti formanyelv. ElĘbbinél a Johann Hölbing által készített terven eszközöl módosításokat,103 melyek inkább a belsĘ térelrendezésre lehettek hatással, semmint a tömegformálásra és a homlokzati kiképzésre, a nagyszabású pesti épületegyüttes végsĘ kiépítésénél pedig nem tudjuk, hogy 99

BIRÓ 1932, 11, XIII–XVIII. mellékletek. SCHOEN 1930a, 97–109; SCHOEN 1960, 29–35. 101 SCHOEN 1960, 30; POLONYI 1964, 212–216. 102 POLONYI 1956, 85. 103 BÁNRÉVY 1932a, 9–10; KELÉNYI 2001, 217. 100

EME A NAGYVÁRADI RÓMAI KATOLIKUS PÜSPÖKÖK 18. SZÁZADI RÉGI REZIDENCIÁJA

135

az új építész, Anton Erhard Martinelli mennyiben követte 1727 után elĘdje elképzeléseit.104 Mindkét építkezés megakadt 1722–1723 körül. További ismert munkái kevésbé jelentékenyek, van köztük erĘdítések helyreállítása illetve bontása (Arad, Belgrád, Buda, Eszék, Érsekújvár, Szeged, Temesvár), kamarai épületek javítása, bĘvítése, sóházak, malmok, a Nagykunság mocsarain át Szolnokra vezetĘ hidak sora, gáttöltések, vízvezetékrendszerek, utak, valamint városalaprajzok felvételei (Buda, Szolnok, Székesfehérvár stb.),105 kétségtelen azonban, hogy lehetnek még feltáratlan vagy azonosítatlan munkái. Dolgozott jelentĘsebb egyházi épületeken is, de e munkáinak mibenlétét még homály fedi: 1724-ben Szegedre küldték az ottani parancsnoksági épület, a székesegyház, a püspöki palota, illetve a városháza építése ügyében.106 1738 márciusában bekövetkezett haláláig viselte a kamarai építészi tisztséget. ÉpítészetérĘl tehát keveset mondhatunk, ami a váradi rezidencia életmĦvön belüli elhelyezését is relativizálja. Egyetlen összehasonlításra alkalmas épülete az Invalidusok palotája, ennek lábazatszerĦ rusztikázott földszintje fölött három emeleten egyenes – az alig kiugró rizalitoknál a második emeleten háromszögĦ timpanonos – szemöldökpárkányú ablakok sorakoznak, köztük lizénákkal, illetve lapos toszkán pilaszterekkel. A hosszú fĘhomlokzatot rendkívül diszkréten tagolják a rizalitok, az összképet a síkszerĦség és az egyszerĦ geometrikus tagolás dominálja. Kapcsolódási pontokat a két épület teljesen eltérĘ léptéke okán sem kereshetünk. Nem tudhatjuk, hogy a megrendelĘ igényébĘl fakadó megoldásként került-e oda, mindenesetre a váradi rezidencia amúgy is csekély reprezentativitását jócskán tompítja a fĘtér és a Körös-part felé nézĘ oldal elé már eredetileg is elgondolt107 falazott kerítés, ami megfosztja a nézĘt a fĘhomlokzatok percepciójától. A hátsó udvart körülvevĘ három szárny földszintjének kialakítása a felvásárolt telkek épületeinek összeépítésével és egységesítésével a forrásokból következtethetĘen 1742 és 1744 között történt. Ennek munkálatait Johann Steierer vezette, ám feladata ennél több volt: 1744-bĘl fennmaradt szerzĘdésében az újvárosi palota hátralévĘ részeinek tervezésére és kivitelezésére vállalkozik.108 Szervánszky felmérése ezeknek a részeknek a homlokzatait nem rögzíti, csupán az istállószárny egyszerĦ belsĘ falnézetét, az alaprajzról is leolvasható azonban, hogy a külsĘk nem követték a keleti tömb díszesebb pilaszteres megoldását. Johann Steierer Újváros egyik legtehetĘsebb polgáraként jelenik meg az 1747–1748-as adóösszeírásban, általa vagy rokona révén mĦködtetett téglavetĘ mĦhelyét feltehetĘen a város nyugati végében 104

SCHOEN 1930b, 176; KISS 1995, 87–89. BÁNRÉVY 1932b, 118–127; BÁNRÉVY 1933, 104–140; SCHOEN 1960, 29–35; KAPOSVÁRI 1982–1983, 174–188, 203–204; GÁL 1988, 17. jegyzet. 106 BORN 2004–2005, 47, 22–23 jegyzet. 107 A kapuáthajtó Joseph Hoffmayer által faragott kapuja már 1738-ban elkészült és az 1770-es évekbeli felmérésen is látható az északi oldal magas kerítésfala. 108 BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 16. 1747. 64. A szerzĘdés szövege: „Nos Comes Nicolaus Csáky de Keresztszegh Perpetuus Terrae Scepusiensis Episcopus Varadiensis I: Co[mi]t[a]tuum Bihariensis & Scepusiensis Supremus & Perpetuus Comes Sacrae Regiae Majestatis Consiliarius Actualis Intimus, Notum facimus. Quod posteaquam Murariorum Magister <Joannes Steuer>, Nobis delineationem residui aedificii Nostri Ep[isco]palis Varadiensis praesentasset, talem pro uti sequitur invenimus cum eo contractum: Primo: Pro Incrustatione & purgatione, sub qua etiam ornamenta muri vulgo gesimse intelligenda, ab una orgia xfer 45, Secundo: pro erectione a singula orgia Rh fr 2, pro tegulatione pavimentorum a singula orgia xfer 30, a nobis eidem pendentis (et ?) converso pre dictus Magister obligabitur laboratores ipse conducere, eosdemque persolvere, invigilet etiam sedulo ne tegulas pro lubitu frangant, aut vero murum quid pro quo erigant, nam taliter si quod damnum adverterimus aut vero muros & Incrustationes negligenter erectos aut factos compererimus, id repetitus Magister Murariorum veluti ex invigilantia ejusdem permanans recompensare, murosque & Incrustationes denuo propriis sumptibus reparare tenebitur, & obligabitur. Actum Püspökini Die 5ta 7bris Anno 1744. C. Nicolaus Csaky Ep[isco]pus Varadiensis L.S.” Steierer a már elkészült munkákról tett 1746-os – feltehetĘen köztes – jelentésében, a hátsó tömb konyhát magába foglaló északi részeinek és a Körösbe kivezetĘ lefolyónak az elkészítésérĘl számolt be. BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT, Gazdasági iratok, 16. 1747. 65. 105

EME 136

KÉMENES MÓNIKA

bérelte. 1749-tĘl 1763-ig minden évben jelentĘs tisztségeket töltött be a városvezetésben, több alkalommal is a város választott német fĘbírája.109 Az egyházmegyével való együttmĦködése Csáky Miklós püspökségének végével lassan megszĦnik. Bár utódja regnálásának elsĘ éveiben, 1748–1749-ben még jelentĘs összegeket fizetnek neki a rezidencián végzett munkákért, neve lassan eltĦnik a számadásokból. A felmérési rajzot kísérĘ szöveg szerint a palota második udvarának emeleti szintjét Patachich építtette 1760–1762 közt, a görög katolikus papok és egyházmegyei hivatalnokok (Consilium Basilitarum) számára. A bĘvítés eredménye az egységes megjelenésĦ és alaprajzú, árkádokkal nyitott folyosóról megközelíthetĘ helyiségsor, melynek belsĘ homlokzata a második udvar közepén keresztbe készített metszeten látható. TervezĘjét nem nevezik meg, de leginkább Domenico Luchini jöhet szóba, más építész vagy jelentĘs pallér rajta kívül ekkor adataink szerint nem mĦködött Váradon. Itt jegyeznénk meg azt, hogy bár ezt írott forrásaink nem támasztják alá, nem zárható ki teljesen, hogy az oktogonális alaprajzú kápolna késĘbb épült hozzá az északi palotaszárnyhoz. Építészeti megoldása eléggé rendhagyó,110 némileg emlékeztet a budai várpalota északi udvarába utólag beépített, F. A. Hillebrandt által tervezett Szent Jobb kápolnáéra, mely kívül szintén nyolcszögĦ.111 KitekintĘ összevetés. Püspöki székhelyek a 18. század elsĘ felében A hódoltság alól felszabadult országrészekre esĘ püspöki uradalmak újjáépítésének folyamata nagyrészt a 18. század közepére érte el azt a szintet, mely lehetĘvé tette az egyházmegyei központok igényesebb rezidenciáinak megálmodását. A század második felében emelt és többnyire a birodalom nevesebb építészei által megtervezett reprezentatív épületegyüttesek az egyházmegyék helyreállítási folyamatának, gazdasági konszolidációjának végsĘ szimbolumaiként jöttek létre. Ez nem szükségszerĦen járt együtt püspökeink valamiféle látványos életmódbeli váltásával, az arisztokrata fĘpapok tekintélyes része ugyanis fényĦzĘbb udvarát korábban sem az egyházmegyéjében, hanem a hódoltságon kívüli birtokközpontjaiban alakította ki, vagy kényelmesebb helyet talált a sokszor kényszerĦ körülmények közt kialakított, ideiglenes püspöki lakhelynél. Az esztergomi prímások a század elsĘ felében pozsonyi palotájukban laktak, az esztergomi várbeli érseki központ kialakításának terve csak a század hatvanas éveitĘl merült fel.112 Veszprémben az 1733-ban Acsády Ádám által felépített egyemeletes püspöki lak a Fellner Jakab-féle, 1765-tĘl kezdĘdĘ átépítés elĘtt hasonlóan szerény léptékĦ székhely volt,113 melyet alkalmatlansága okán Padányi Biró Márton püspök a Sümegen kiépített vidéki rezidenciájával helyettesített. A legkomolyabb birtokvisszaszerzési nehézségekkel küzdĘ csanádi egyházmegye székhelyét a század elsĘ éveiben Szegeden jelölték ki, ahol meglehetĘsen szerény lehetĘségek kínálkoztak a székesegyház és püspöki lak kialakítására, melyet átmenetileg a ferences rendházban rendeztek be. A székhely Temesvárra költöztetése után, noha már 1733-tól felmerült egy nagyszabású, a palotát és a székesegyházat is magába foglaló együttes felépítésének terve,114 ennek kivitelezésére nem került sor, a püspökök 1758 és 1780 között a katonai kórházban rendezték be székhelyüket, s csak ekkor költöztek végleg az 1737 után már használt, majd sóhivatalként mĦködött emeletes épületbe, mely ma is palotájukként szolgál.115 109

EMėDI 2010, 161, 164, 360–366. Az Alpokon túli és a hazai oktogonális barokk kápolnák egyik legfontosabb elĘképe Filiberto Lucchese 1650ben, Szent Brigitta tiszteletére épült bécsi fogadalmi kápolnája. 111 KELÉNYI 1976, 41. NyolcszögĦ alaprajzú, de jóval komplexebb kialakítású, emeletes kápolna csatlakozott a bambergi érseki palota egyik, Balthasar Neumann által 1731–1734 között tervezett szárnyához. WEINBERGER 2010, Abb. 2–6. 112 KELÉNYI 1976, 43–44. 113 IGAZ 2002, 442. 114 BORN 2004–2005, 48–50. 115 JUHÁSZ–SCHICHT 1934, 102–104; DIPLICH 1972, 76–79. 110

EME A NAGYVÁRADI RÓMAI KATOLIKUS PÜSPÖKÖK 18. SZÁZADI RÉGI REZIDENCIÁJA

137

Kivételnek számít a pécsi és a gyulafehérvári egyházmegye, ahol a püspökök a középkori eredetĦ püspöki palotáikban rendezhették be a 18. századi rezidenciájukat. A belsĘ udvart három oldalról körülvevĘ, egyemeletes pécsi palotát Franz Wilhelm Nesseldorf (1703–1732) majd Klimó György püspök (1751–1777) alakította át, illetve korszerĦsítette. A váradinál némileg díszesebb homlokzatú, a déli szárnynál kétmenetes épületrĘl 1777–1778-ból maradt felmérés.116 A középkori gyulafehérvári püspöki palota fejedelmi rezidenciaként épült tovább a 17. században, majd a kuruc szabadságharc után belsĘudvaros nyugati tömbjébe rendezkedtek be az erdélyi püspökök, viszonylag kevés szerkezeti átalakítást végezve rajta.117 Kiváltságosabb volt a helyzet az egri egyházmegyében, ahol a visszafoglalás után három udvarházat kapott a püspökség, majd miután ezeket összeépítette, 1715–1732 között ErdĘdy Gábor (1715–1744) püspök díszes, földszintes, U alaprajzú palotává alakíttatta át Giovanni Battista Carlone tervei alapján, amihez vadas-, dísz- és konyhakert tartozott.118 A váradi egyházmegye rezidenciális épületeinek sorsával a váci és kalocsai püspöki székhelyek építéstörténete mutat hasonlóságot. A váradihoz hasonlóan a váci komplexum is a század második felében épült ki. A 18. század eleji püspöki palotát a település fĘterén, két középkori ház átépítésébĘl alakították ki már a 17. század legvégén. Ennek átalakítása a század húszas éveiben, Althann Mihály Frigyes püspök (1718–1734) idejében elkezdĘdött, majd 1741-ben Althann Mihály Károly az udvar irányában U alakú tágas palotává bĘvítette, mely 1764-ben Mária Terézia fogadására is alkalmas volt.119 Ez Vác egységes barokk fĘterének részeként mai napig fennmaradt. A magas pinceszintes, emeletes épület egykori dísze csak a fĘhomlokzat tengelyében nyíló enyhén kiugró, kĘkeretes kapubejárat volt, melyet erkélyszerĦ bábos korlátos attika zár le. A tizenöt tengelyes fĘhomlokzat alsó két szintje rusztikázott, a felsĘ falpillérekkel tagolt, elsĘsorban méreteiben különbözött környezetének polgári és egyházi épületeitĘl. A kalocsai egyházmegye újjépítésének sorsa már a kezdetektĘl összefonódott a váradi egyházmegyéével, ugyanis Csáky Imre egyszerre volt váradi püspök és kalocsai érsek (1710–1732). A kalocsai régi püspöki palotát, melyet a középkori palota újjáépítésével és bĘvítésével igyekeztek kényelmesebbé tenni, 1775-ben az új rezidencia építésekor bontották el. Az egy évvel korábban készült felmérési rajzon jól látható a folyamatos átépítésekbĘl és bĘvítésekbĘl kialakult, egységes építészeti elgondolást nélkülözĘ, két egymásra merĘleges szárnyból álló, szervetlen alaprajz. Kiépítése már Széchenyi Pál püspöksége alatt elkezdĘdött, majd a Rákóczi-szabadságharc eseményei okozta puszításokat Csáky Imre érsek 1728-ban javíttatta ki. A fĘ szárnyat egyrészt a sokszögzáródású kápolna, másrészt a kétszintes épületnél még két emelettel magasabb saroktorony zárja. EgyszerĦ, szalagkeretes ablakokkal tagolt, tömör, dísztelen homlokzatával és saroktornyával inkább szerényebb kiskastély, mint kényelmes palota látszatát kelthette, urai szívesebben is használták a hajósi kastélyt.120 Összevetve a 18. század elsĘ fele hasonló sorsú fĘpapi székhelyeinek építészeti kialakításával és léptékével, Csáky Miklós és Patachich Ádám váradújvárosi palotája (7. tábla) nem sokban különbözött a többnyire szerény és átmenti jellegĦ kortárs rezidenciáktól. A két belsĘ udvar köré szervezĘdĘ, szerteágazó funkcionális feladatokat kiszolgáló tereket összefogó, egy ideig igényes zene- és színházmĦvészeti életnek, valamint „fiók-Árkádiának” keretet adó épület hiába állta meg a helyét a korabeli püspöki paloták sorában, idĘvel minden pompa kikopott falai közül, és a 19. századvég urbanisztikai követelményeivel, mĦvészettörténészeink számára pedig Patachich hatalmas új barokk palotájával került „végzetes” megmérettetésbe. 116

FARBAKY 2002, 47, 48–51 kép. SARKADI 2010, 139–147. 118 VOIT 1969, 124–126; BARDOLY–HARIS 2005, 57–58. 119 NAGY–KLEKNER 1941. 120 JERNYEI KISS 2000, 266–282; FATSAR 2008, 125–126, 36/1 rajz. 117

EME 138

KÉMENES MÓNIKA

LEVÉLTÁRI FORRÁSOK BHÁLVT–VLVT Román Nemzeti Levéltár Bihar Megyei Igazgatósága. Nagyvárad város levéltára. (Arhivele NaĠionale Române, Direc‫܊‬ia Jude‫܊‬eană Bihor. Fondul Primăria Municipiului Oradea.) BHÁLVT–ROMKATPÜSPLVT Román Nemzeti Levéltár Bihar Megyei Igazgatósága. Nagyváradi Római Katolikus Püspökség levéltára. (Arhivele NaĠionale Române, Direc‫܊‬ia Jude‫܊‬eană Bihor. Fondul Episcopiei Romano Catolice Oradea, Acte economice.) BHÁLVT–MATR Román Nemzeti Levéltár Bihar Megyei Igazgatósága. Anyakönyvek gyĦjteménye. (Arhivele NaĠionale Române, Direc‫܊‬ia Jude‫܊‬eană Bihor. Fond Starea Civilă.) MNL C 38 Magyar Nemzeti Levéltár, C 38. Acta Cassae Parochorum. MNL E 156. U C Magyar Nemzeti Levéltár, E 156. Urbaria et Conscriptiones. MNL T1 Magyar Nemzeti Levéltár, Tervtár, Delineationes Aedilium, XVII–XIX. század. MNL T18 Magyar Nemzeti Levéltár, Tervtár, Kormányhatósági levéltárakból kiemelt tervek.

IRODALOM ACP 1973 Acta Cassae Parochorum. Egyházmegyék szerint besorolt iratok. 4. füzet. Budapest, MTA. BARDOLY I. – HARIS A. 2005 Magyarország mĦemlékjegyzéke. Heves megye. Budapest. BÁNRÉVY GY. 1932a A budai királyi palota újjáépítése III. Károly alatt. Tanulmányok Budapest Múltjából 1. 1–53. 1932b Húsz év Buda fejlĘdéstörténetébĘl, 1714–1733. Pestbudai emléklapok 5. 1–4. 118–127. 1933 A budavári katonai szertár (Zeughaus), 1725–1901. Tanulmányok Budapest Múltjából 2. 104–140. BERLÁSZ J. 1974 Könyvtári kultúránk a XVIII. században. In: Szauder József – Tarnai Andor: Irodalom és felvilagosodás. Budapest, 283–332. BIRÓ J. 1932 Nagyvárad barok és neoklasszikus mĦvészeti emlékei. Budapest. 1934 A kolozsvári Szent Mihály-templom barok emlékei. Kolozsvár. B. NAGY M. 1970 A kolozsvári barokk mesterkör. In: B. Nagy Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben. Bukarest, 227–252. BORN R. 2004–2005 Die Domkirche in Timiúoara im Kontext der Habsburgischen Architektur des 18. Jahrhunderts. Ars Transsilvaniae XIV–XV. 43–72. BUNYITAY V. 1892 Bihar vármegye oláhjai s a vallási-unió. Értekezések a történeti tudományok körébĘl 15. 283–368.

EME A NAGYVÁRADI RÓMAI KATOLIKUS PÜSPÖKÖK 18. SZÁZADI RÉGI REZIDENCIÁJA

BUNYITAY V. – MÁLNÁSI Ö. 1935 A váradi püspökök a számĦzetés s az újraalapítás korában (1566–1780). A váradi káptalan megbízásából s. a. r. kiegészítette és jegyzetekkel ellátta Málnási Ödön. IV. kötet. Debrecen. DIPLICH H. 1972 Die Domkirche in Temeswar. Ein Beitrag zu ihrer Baugeschichte. München. EMėDI A. 2007 Bihar megyei kéziratos térképek (1754–1888). Nagyvárad. 2010 Nagyvárad város lakossága és archontológiája a 18. században (1713–1785). Nagyvárad. (Miscellanea Historica Varadienensia II.) 2013 Városképpel illusztált nagyváradi bizonyságlevelek (m. a.) 2013a Patachich Ádám nagyváradi könyvtárának történetéhez. In: Czibula Katalin – Demeter Júlia – Pintér Márta Zsuzsanna (szerk.): Szín – játék – költészet. Tanulmányok a nyolcvanéves Kilián István tiszteletére. Budapest–Nagyvárad, 61–65. FARBAKY P. 2002 Szatmári György, a mecénás. Budapest. FATSAR K. 2008 Magyarországi barokk kertmĦvészet. Budapest. GÁL É. 1988 Pest város 1758. évi térképe. Tanulmányok Budapest Múltjából 22. 483–501. IGAZ R. 2002 A veszprémi püspöki palota és interieurjei az építéskorabeli leltárak tükrében. In: Bardoly István – Haris Andrea (szerk.): Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára. Tanulmányok. Budapest. 441–448. JERNYEI KISS J. 2000 A kalocsai érseki székesegyház és rezidencia megújulása a 18. században. In: Koszta László (szerk.): Kalocsa történetébĘl. Kalocsa, 243–282. JUHÁSZ K. – SCHICHT A. 1934 Das Bistum Timiúoara – Temesvár, Vergangenheit und Gegenwart. Timiúoara. KAPOSVARI GY. 1983 A szolnoki vár kialakulása és helye a város település képében, I. Szolnok térképes, rajzos ábrázolásai és topográfiai képe 1685-tĘl 1810-ig. A Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve, 161– 204. KELÉNYI GY. 1976 Franz Anton Hillebrandt. Budapest. 2001 A budai királyi palota építésének története a XVIII. században. Tanulmányok Budapest Múltjából 29. 217–239. KÉMENES M. – EMėDI T. 2013 ContribuĠii la cunoaúterea barocului bihorean. Activitatea arhitectului Johann Michael Neumann în slujba clerului romano catolic din Oradea. In: Vlad ğoca – Bogdan Iacob – Kovács Zsolt – Weisz Attila (red.): Studii de istoria artei. Volum omagial dedicat profesorului Nicolae Sabău. Cluj-Napoca, 188–217. KRÄHLING J. – NAGY G. D. 2013 A nagyváradi székesegyház Hillebrandt-féle centrális tervei. Ars Hungarica XXXIX. Supplementum. Tanulmányok Kelényi György tiszteletére. Budapest, 81–88. KISS J. 1995 Anton Erhard Martinelli a barokk építészet élvonalában. Jászsági Évkönyv 1. 81–110. LAKOS L. 1904 Nagy-Várad múltja és jelenébĘl. A városi levéltár adatai alapján. Nagyvárad. MÁLNÁSI Ö. 1933 Gróf Csáky Imre bíbornok élete és kora (1672–1732). Kalocsa.

139

EME 140

KÉMENES MÓNIKA

MAY S. 1901 Közútak Bihar vármegyében. In: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Bihar vármegye és Nagyvárad. Budapest. 282–290. MEZėSI K. 1943 Bihar vármegye a török uralom megszĦnése idejében (1692). Budapest. NAGY J. GY. – KLEKNER T. 1941 A két Althann váci püspöksége 1718–1756. Vác. NÉMETHY GY. 1901 A régi püspöki rezidenczia történetébĘl. Tiszántúl 241. (1901. október 22.) POLONYI N. 1956 A mérnöki szervezet kialakulásának elĘzményei Budán és Pesten. Tanulmányok Budapest Múltjából 11. 77–93. 1964 A magyar állami mĦszaki szervezet kezdetei. Levéltári Közlemények 35. 212–216. SARKADI M. 2010 „s folytatva magát a régi mĦvet.” Tanulmányok a gyulafehérvári székesegyház és püspöki palota történetérĘl. Budapest. SCHEMATIZMUS 1896 Schematismus historicus venerabilis cleri dioecesis Magno- Varadienensis latinorum pro anno domini et millennari MDCCCXCVI. Nagyvárad. SCHOEN A. 1930a A pesti Invalidus-ház építése. Magyar MĦvészet VI. 2. 97–109. 1930b A budapesti központi városháza (volt Invalidus-ház, majd Károly-kaszárnya). Budapest. 1960 Prati kamarai építészmérnök Budán. MĦvészettörténeti ÉrtesítĘ 9. 2. 29–35. STAUD G. 1963 Magyar kastélyszínházak, II. Budapest (Színháztörténeti könyvtár 14.) SZABÓ T. A. – VÁMSZER M. 2002 Erdélyi magyar szótörténeti tár, XI. Kolozsvár. TÓTH S. A. 2004 Rómából a pannon Árkádiába. Patachich Ádám fiók-Árkádiája: Nagyvárad, Kalocsa. VAY L. 1806 A német –, a vagy: Bécs polgárjai a frantzhadban eggy házi nép emlékezet jele [a] Bécs minden lakossaira nézve... Nagyvárad. VOIT P. 1969 Eger és Heves megye mĦvészettörténete (XVI–XIX. század). In: Dercsényi DezsĘ – Voit Pál: Heves megye mĦemlékei, I. Budapest, 91–302. WEINBERGER M. 2010 Verschollen geglaubtes Planmaterial von Balthasar Neumann und seinem Baubüro, und eine unbekannte Zeichnung aus dem Umfeld Johann Dientzenhofers. RIHA Journal 3. 14 april 2010.

EME A NAGYVÁRADI RÓMAI KATOLIKUS PÜSPÖKÖK 18. SZÁZADI RÉGI REZIDENCIÁJA

141

THE 18TH CENTURY RESIDENCE OF THE ROMAN CATHOLIC BISHOPS OF NAGYVÁRAD (ABSTRACT) One of the significant moments of the 18th century reorganising of the Roman Catholic diocese of Nagyvárad (Oradea, RO) was the building of the first bishop’s residence. Bishop Miklós Csáky (1737–1747), differently from his predecessor’s only partly or not at all achieved ideas, built his palace in the New City (“Újváros”), pertaining to the chapter. The one-storey building built with two inner courtyards through the uniting of several houses and plots was created presumably based on chamber architect Fortunato de Prati’s plans or suggestions, between 1737 and 1744, in several phases. Its major expansions took place during Bishop Adam Patachich’s first years, when in the second courtyard, a second floor was built for the Consilium Basilitarum of the Greek Catholic clergy. The activity of the local and foreign craftsmen, who took place in its building and the creating of its interiors can be clearly followed from the available resources. Thus besides the names of stonemasons who arrived under bishop Csáky and those of the Italian stonemasons and German carpenters from Budapest, who were invited under Forgách and Patachich, the names of local craftsmen, who took part in the leading of neighbourhoods also emerge. After the completion of the new baroque bishop’s palace designed by Franz Anton Hillebrandt, the old building gave place to different educational institutions, then workshops. Its demolition took place in 1901, yielding space for the new City Hall. Its appearance and layout can be reconstructed in detail, based on the 18th century drawings of the group of buildings.

EME 1. tábla

A nagyváradi római katolikus püspöki épületegyüttes terve, 1735

EME

2. tábla

A nagyváradi régi római katolikus püspöki palota alaprajza (Szervánszky Ábrahám, 1770-es évek)

EME

1

2

3. tábla

A nagyváradi régi római katolikus püspöki palota alaprajza (Szervánszky Ábrahám, 1770-es évek). 1. A hátsó udvar emeleti szintje; 2. Az első udvar pinceszintje

EME

4. tábla

A nagyváradi régi római püspöki palota. Metszetek (Szervánszky Ábrahám, 1770-es évek)

EME 5. tábla

2

1

A nagyváradi régi római katolikus püspöki palota (Szervánszky Ábrahám, 1770-es évek). 1. Keleti homlokzat; 2. Kert

EME

6. tábla

A nagyváradi régi reáliskola (az egykori római katolikus püspöki palota nyugati része) átalakítási tervrajza, Csordacsics F., 1898

EME 7. tábla

A nagyváradi régi római katolikus püspöki palota. Tömegrekonstrukció (Müller A.)

EME

8. tábla

A nagyváradi Királyi Akadémia átalakítási terve, földszint (Joseph Hoffmann, 1786)

EME

9. tábla

A nagyváradi Királyi Akadémia átalakítási terve, emelet (Joseph Hoffmann, 1786)

EME

1

2

3

4

10. tábla

A nagyváradi régi római katolikus püspöki palota látképei: 1. 1771. évi bizonyságlevél (részlet); 2. Josef Schütz 1817. évi metszete (részlet); 3–4. 19. század végi fényképek