A nagyszlabosi és a fiumei papír vízjeleinek megkülönböztetése - II. rész A megjelenés előtt álló új illetékbélyeg-katalógus készítése során részletesen ellenőrizni, és szükség szerint korrigálni kellett az illetékbélyegeken előforduló vízjelekről rendelkezésünkre álló információkat. Ennek kapcsán készült a Bélyegvilágban mintegy két évvel ezelőtt megjelent előző írás, ami ismertette, hogyan lehet megkülönböztetni a „kr” vízjel nagyszlabosi I. változatát az 1887-től kezdve megjelent fiumei I/a változattól. A papírgyárak vízjelhengereinek mintegy fél méteres hosszeltéréséből az következne, hogy Fiumében az okmánybélyegek forintos címleteihez használt vízjelnyomó hengert is újra elő
A „ft” vízjel első leírása - amit eddig az összes későbbi katalógus, újabb hibákkal is terhelve vett át - a következő: „1881. … a forintos értékek vízjegye … 41½:41½, 1887-től 47:42 mm. méretű
kellett volna állítani. Ez esetben az „ft” vízjelben is a „kr”-hez hasonló méretkülönbségeket kellene tapasztalnunk.
(mérethű „ft” vízjel)
nyolcszögben „ft” betűk 15, illetve 13 mm (magasak - SzK.) … vízjegynyomó (egutteur) szél egy kb. 5 mm széles hiány a vízjegy rajzában … 1891.április 1. … A frtos vízjegy az 1,
2, 3, 5, 6 és 20 frt. értékeknél fekvő helyzetben is előfordul... ... a forintos értékeknél vízjegy rajzában mutatkozó hiány kb. 5 mm, de igen ritkán találni 2 mm.-es vízjegynyomó szélet is.” (Kölbig-Hollaender: A magyar okmánybélyegek katalógusa. 1928. 14.15. o.)
vő, függőleges vonal, amit a fiumei I/a vízjelhengernél a vízjelszegéllyel együtt megszüntettek. A magyar katalógusban közölt vízjelábra tehát hibás!
A bélyegek egy részén látható vízjelszél a leírással egyező szélességű vízjelhiányként valóban mindkét gyár papírján előfordul, (hibás vízjelábra az MPIK-ben)
vízjelszél, álló vízjellel
az 1991-es kiadásnál még fekvő vízjellel is, ami elég érdekes kuriózum ahhoz, hogy itt az alkalmat megragadva érdemes legyen bemutatni:
vízjelszél, fekvő vízjellel
A vízjelszéllel kapcsolatban azonban katalógusaink tévesek. A vízjelhiányban, mint a bemutatott példákban is jól látható, nincs meg a „kr” vízjel nagyszalbosi változatánál még megle-
Kaptay Antal 1966-os „Magyar okmánybélyegek katalógusa” sajnos ellenőrzés nélkül átvette e vízjelek korábbi méretközléseit, méghozzá egy hibát is hozzáadva, mert itt már 41,5 mm-es, illetve 47x42 mm-es „oldalú” nyolcszögek szerepelnek (41. és 43. old.) Pedig a legtöbb bélyegen már ránézésre is látszik, hogy a nyolcszögek oldalai (vagyis élei) ennek sokkal kisebbek! A Kölbig-Hollaender katalógusból származó eredeti méretadatok ugyanis nem a nyolcszögek oldalaira, hanem a vízjel betűit keretező nyolcszög bennfoglaló méretére vonatkoznak. Ez a tévedés a Floderer katalógus közvetítésével a mai Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógusba is átkerült, tehát az „oldalú” szót itt szintén meg kellene változtatni. Tulajdonképp filatéliai szempontból már az eredeti leírás is pontatlan, vagyis még itt is lett volna min javítani. Először is, a szövegből csak a filatéliai hagyományok alapján lehet feltételezni, hogy a „47x41”-es adatnál az első szám jelenti a vízszintes méretet. Ez talán nem is olyan nagy hiba, de mindeneset-
re zavaró körülmény. Másodszor, ami ennél sokkal fontosabb, a szerzők nem vették tekintetbe, hogy egy teljes nyolcszög nem fér rá egy bélyegre. A két vízjelet a megadott információkból ezért csak igen kivételes esetben, pl. tömbökön lehetne megkülönböztetni. Pedig egy ilyen jelentős méretkülönbség a vízjel kisebb, a bélyegeken gyakrabban megjelenő részletnél is tapasztalható lenne. Vagy a nyolcszögek által metszett hatszög alakú sávok szélességének, vagy, ha ez a méret változatlan, akkor a ferde élek által bezárt szögnek kellene különböznie. Egy ideje emiatt tudatosan kerestem a vízjel méreteit jól mutató bélyegeket, elsősorban párokat. A kezemhez jutott példányok tanulmányozása során azonban azt tapasztaltam, hogy a két gyárból származó papírosra nyomtatott bélyegek vízjelábrái mindkét irányban, (vízszintesen és függőlegesen is) egymásra illeszthetők. Ez pedig azt jelenti, hogy egyik irányban sem lehet közöttük a leírtak szerinti nagymértékű, 10% körüli szélességeltérés.
Felismertem, hogy egymásra illesztéssel három különálló bélyegből gyakran, sőt, szerencsés esetben már két bélyegből is rekonstruálható a teljes vízjelméret. Az itt bemutatott, egymásra illesztett két 1Ft-os címlet bélyegzése 1886os, tehát vízjelük csak a Nagyszlaboson használt hengertől származhat. Az egymásra illesztett bélyegekre rajzolt nyolcszög szélessége viszont az eddigi leírásoktól eltérően nem 41,5 hanem 45 mm körüli, vagyis ennek mérete a nagyszlabosi papír esetében is megegyezik a fiumeinél közölt adatokkal.
nagyszlabosi papírosú I/a típusú bélyegek, amelyre a nyolcszög szélessége nem 41,5 hanem 45 mm
Az alábbi statisztika az illusztrációkban látható párok milliméterben mért oldalméreteit és a ferde oldalak vízszintessel bezárt szögét, tartalmazza.
1 8 8 1 _ 2 .5 0
T ip u s Ia
Fog 1 1 1 /2
II
1 1 1 /2
O ld a l fü g g 1 8 ,5
1991_10F t
1887_10F t
v sz 1 7 ,5 1 9 ,6 1 8 ,8
1 7 ,4 1 7 ,6 1 5 ,9
1891_15F t
9 8 9 8 8 6
,2 ,7 ,8 ,5 ,4 ,4
1 1 1 1
9 9 8 7
,8 ,5 ,9 ,5
1 1 1 1 1
8 9 8 7 8
sz ö g 4 1 ,7
,6 ,4 ,6 ,6 ,3
44 4 4 ,3 4 7 ,2 4 2 ,7 38 38 4 0 ,3 4 2 ,8
1 7 ,7 1 8 ,7 18
3 9 ,5 4 3 ,4 4 2 ,4
3 3 4 4
40
,5 ,8 ,3 ,4
4 6 ,5
4 0 ,6
1 8 ,9 1 8 ,2
1 1 1 1
Á t la g m é re t
1 7 ,3 0 ,7
1 8 ,7 0 ,9
1 8 ,3 0 ,6
4 1 ,4 2 ,7
4 5 ,2 1 ,3
4 0 ,7 0 ,8
17 18
18 20
18 19
39 44
44 46
40 41
Mindezek számomra meggyőzően bizonyítják, hogy a két gyárból származó papír „ft” vízjele nem különbözik. Úgy tűnik, hogy valamilyen okból a vízjelhenger újragyártása csak a „kr” vízjel esetében vált szükségessé. Talán az I. vízjelhenger sikertelen átalakítási kísérlete során szerzett tapasztalatok segítségével sikerült átalakítani (megrövidíteni) a másik hengert, vagy más egyelőre ismeretlen okból történhetett így, de ma már biztos vagyok benne, hogy így volt. A forintos címletű illetékbélyegek mindkét gyár papírjára egyaránt zömmel II. alnyomat-típusúak, 11½-es fo-
9 7 0 1
4 1 ,5
,8 ,4 ,8 ,3
Ennek alapján megállapítható, hogy az „ft” betűket körbevevő nyolcszögek a papír gyártási idejétől függetlenül azonos tartományban esnek: kerekítve 45x41 mm átlagos bennfoglaló méretűek. Ettől mindkét irányban gyakori, 1 mm körüli (néha nagyobb) eltérések is tapasztalhatók. A vízszintes oldalak 19, a függőlegesek 17, míg a ferdék 18 mm átlagméretűek, szintén 1 mm körüli eltérésekkel. A ferde élek a méreteltérések miatt változatos, 39-43o közötti szögeket zárnak be a vízszintessel.
,6 ,8 ,8 ,8
45
44
1 1 1 1
Tó l Ig
7 8 7 8
A n y o ls z ö g m é re t e sz é le ssé g m a g a ssá g 4 4 ,6 4 1 ,8
1891_20F t
T ip ik u s m é re t t a rt o m á n y
7 7 7 7
1 1 1 1 1 1
á tl ó s 1 8 ,5
gazással készültek. Ezek önálló bélyegekként való katalogizálása tehát a fentiek fényében filatéliailag indokolatlan, sőt értelmetlen, hiszen nincs olyan filatéliai jellemzőjük, amelyek alapján megkülönböztethetőek. Az ezeknél ritkábban előforduló, eltérő alnyomatú, vagy fogazatú bélyegek esetében a technikai változások időpontjainak ismeretében ugyan elvileg következtetni lehet arra, hogy melyik gyárban előállított papírra készültek. Ám ezeket is célszerűbbnek tartanám a barna-rózsaszín alnyomatú 1881-es kiadás változataiként katalogizálni. A II. lemez miatt jól megkülönböztethető, és nyilvánvalóan 1887 után megjelent, 1 Ft-os címlet kivételével, az 1887-es kiadásnál tehát a 262-272 közötti 11 darab forintos címlet katalógusszámait az okmánybélyegeknél célszerű lenne megszüntetni. Az 1887-es krajcáros címletekre e javaslatom természetesen nem vonatkozik, hiszen azok I. és I/a „kr” vízjel betűinek alakja alapján ugyanis kis gyakorlattal rendszerint egyértelműen azonosíthatók. Budapest 2006. május 21. Szücs Károly
Illusztrációk (a jobb elrendezhetőség érdekében 85%-ra kicsinyítve)
2,50 Ft-os I/a alnyomattal (csak nagyszlabosi papír lehet)
II. alnyomat-típusú 10 Ft-os (valószínűbb, hogy nagyszlabosi)
1891-es kiadású 10 Ft-os (fiumei vízjel)
1891-es kiadású 15 Ft-os (fiumei vízjelhenger)
1891-es fiumei 20 Ft-os hátoldala (eredeti, 100%-os méret)
