Kozma Gábor Debreceni Egyetem Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék
A Nagyerdei Stadion szerepe a Nagyerdő megújításában (ismeretterjesztő cikk) A sport elmúlt évtizedekben megfigyelhető növekvő népszerűsége következtében a kutatók és egyre nagyobb figyelmet szenteltek a sport és a városfejlesztés közötti kapcsolat vizsgálatára. Ennek keretében a kutatások egyik fő területét jelentették azon vizsgálatok, amelyek a sportlétesítmények városfejlesztő hatását elemezték. Az eredmények alapján a létesítmények – elhelyezkedésüktől függően – alapvetőn kétfajta módon fejthetnek ki komolyabb városfejlesztő hatást. Egyrészt a város-perem felépített létesítmények előidézik az érintett terület fejlődését (1. kép), valamint újabb funkciókat is vonzhatnak az adott városrészbe. Másrészt a városok belső területei az városi megújulás (urban regeneration) keretében létrehozott stadionok és sportcsarnokok (2. kép) fontos szerepe az adott területek élettel történő megtöltésében. A fentiek szellemében a cikk azt kívánja bemutatni, hogyan járul hozzá Debrecen egyik legnagyobb méretű jelenleg folyó beruházása az érintett terület megújításához.
1. kép A müncheni Allianz Arena
2. kép A clevelandi (USA) Quicken Loans Arena (az objektumot 1994-ben adták át, egy korábbi zöldség- és gyümölcspiac helyén épült, jelenleg az NBA-ban szereplő Cleveland Cavaliers, az AHL-ben szereplő Lake Erie Monsters és az AFL-ben szereplő Cleveland Gladiators otth 1
A Nagyerdei park városrész Debrecen városközpontjától északra helyezkedik el (1. térkép), és a Nagyerdei körút határolja. A terület hasznosítása a XIX. század első felében kezdődött, amikor 1826-ban felépült a Régi Vígadó, amely hosszú ideig a helyi lakosság egyik kedvenc szórakozóhelyének számított. A városrész hasznosítása a XX. század első két évtizedében vett nagyobb lendületet, amelyben fontos szerepet játszott az 1910-ben átadott, a városrészt a városközponttal összekötő villamos-vonal. Ebben az időszakban létesült a strandfürdő, a víztorony, a város első labdarúgópályája, valamint a terület keleti részén több lőteret is kialakítottak. A fejlesztéseket azonban csak egyedi jellegűnek lehetett tekinteni, azok nem alkottak egy összefüggő rendszert.
1. térkép A Nagyerdei park városrész Az 1920-as végén ugyanakkor egyre inkább szükségessé vált egy összefüggő, koherens terv kidolgozása, amelyet 1930-ban a város akkori főmérnöke, Borsos József valósított meg. Az általa elkészített rendezési terv a Nagyerdei park legfontosabb funkciójának a kikapcsolódásszórakozást tekintette, és ebben fontos szerepet töltött be a sport is. Ezt jól tükrözte az a tény is, hogy a különböző dokumentumokban gyakran lehetett találkozni a sportpark és sportváros kifejezésekkel. A beruházás zászlóshajó-projektjének az 1934 nyarán átadott Nagyerdei Stadiont (3. kép) lehetett tekinteni, amely több szempontból is különlegesnek/újszerűnek számított. Egyrészt szemben az abban az időszakban Magyarországon elsősorban fából épített létesítményekkel, itt a nézőtér döntő mértékben földsáncokon elhelyezett betonelemekből, a főtribün pedig vasszerkezet és tégla kombinációjával épült, és ennek következtében a város vezetősége gyakran hangoztatta, hogy ez tekinthető az ország első igazi stadionjának. Másrészt az objektum befogadóképessége (kb. 15.000-20.000 fő) Debrecen akkori lakosságszámához (1930 – 116.013 fő) viszonyítva igen magas volt, ami arra utalt, hogy nézőközönségként számítottak a környező települések lakosságára, illetve a vendégcsapatokat elkísérő szurkolókra is (A Debrecen című újság szerint 1932 tavaszán a miskolci Attila vendégszereplésére 1500-an érkeztek Miskolcról, a Ferencvárost pedig a – vélhetően erősen túlzó – becslések szerint 5000-en kísérték el Budapestről). Harmadrészt a pálya talaja az akkor használatos vörös salak helyett természetes fű volt, amely magasabb színvonalú játékot tett lehetővé. 2
3. kép A Nagyerdei Stadion az 1930-as években A stadion-építéshez szorosan kapcsolódott a tőle délre elhelyezkedő Csónakázó tó kialakítása (a tó területéről kitermelt földből építették a stadion földsáncait), amelyet a téli időszakban korcsolyapályaként használtak (4. kép). A Nagyerdő sportváros jellegéhez tartozott a strandfürdő területén felépült 33 méteres fedett uszoda (5. kép) (az objektum sikerét jelzi, hogy a város vezetősége 1934-ben már egy nyitott versenyuszoda felépítését tervezte, ez azonban nem valósult meg), valamint a stadiontól északra kialakított szánkó-, sí- és teniszpályák (ezek a második világháború alatt megsemmisültek).
4. kép A Debreceni Csónakázó-tó korabeli fényképen
5. fénykép A Nagyerdei fürdő 1930-as években átadott fedett uszodája 3
A második világháború utáni időszakban a Nagyerdő vonatkozásában kezdetben az idegenforgalommal-szórakozással kapcsolatos beruházások domináltak. Ennek szellemében az 1960/70-es években fejlesztették a strand adottságait, valamint több új szálloda és étterem (pl. Új Vígadó), illetve kikapcsolódást biztosító létesítmény (pl. Szabadtéri Színpad, Vidámpark, Állatkert, gyógyfürdő) épült. A sporttal kapcsolatos fejlesztések az 1970-es évek II. felében kezdődtek és a terület keleti részére koncentrálódtak, ahol három debreceni nagyvállalat összefogásával egy új sporttelep kialakítására (pl. műjégpálya, atlétikai pálya, fedett sportcsarnok, labdarúgó-stadion, sport hotel) került sor (1. térképen Oláh Gábor utcai sporttelep). A Nagyerdei Stadion – mint sportlétesítmény – ugyanakkor fokozatosan veszített jelentőségéből. A külső pályát használó salakmotor-versenyek az 1970-es évek elején egy másik pályára települtek át, az 1980-as évek második felétől pedig a helyi labdarúgócsapatok egyre inkább a város egyéb pályáin játszották mérkőzéseiket. Ez utóbbi folyamat mögött két tény állt. Egyrészt a szükséges fejlesztések elmaradása miatt a létesítmény egyre kevésbé felelt meg a szurkolók igényeinek, másrészt a nézőtér és a pálya közötti nagy távolság következtében egyes helyekről igen nehezen lehetett követni az eseményeket és nehéz volt jó hangulatot teremteni. A szocialista korszak bukása utáni időszakban – elsősorban a 2000-es évektől – ugyanakkor egyre több probléma jelentkezett a Nagyerdő vonatkozásában. A korábban felépített létesítmények egy része (pl. Szabadtéri Színpad, Új Vígadó, Csónakázó tó, műjegpálya) – a felújítások elmaradása miatt – egyre rosszabb állapotba került, és mindinkább a város szégyenfoltjának számított (6. kép). A változtatás szükségességét a helyi önkormányzat is felismerte, és az 1990-es évek közepén a városrészre elkészített rendezési terv igen ambiciózus elképzeléseket fogalmazott meg, és többek között tartalmazta fedett uszoda megépítését, a labdarúgópálya fejlesztését (sajtópáholy, új lelátók), egy új welness hotel megépítését, az atlétikai pálya teljes felújítását, a műjégpálya lefedését és a Nagyerdei Stadion teljes átépítését. A megvalósításhoz szükséges anyagi erőforrások ugyanakkor csak korlátozottan álltak rendelkezésre, és ennek következtében a megfogalmazott célokból hosszú ideig csak igen kevés valósult meg: 1998-ban adták át a gyógyfürdő mellett elhelyezkedő Aquaticum Termál és Wellness Hotelt, valamint 2003-ban az Aquaticum Mediterrán Élményfürdőt.
6. kép A leromlott állapotú Csónakázó tó és Új Vígadó a 2010-es évek elején 4
Az 1998 és 2002 között Magyarországot irányító Orbán kormány támogatásával igen nagyvolumenű stadion-rekonstrukciós program indult. Ennek keretében ugyanakkor nem került sor debreceni létesítmény felújítására, amelynek hátterében az állt, hogy ebben az időszakban Magyarország több alkalommal is pályázott a labdarúgó Európa-bajnokság megrendezésére (2004, 2008, 2012), és sikeres kandidálás esetében a városban teljesen új stadion épült volna. A pályázatok azonban nem voltak sikeresek, ráadásul 2002 és 2010 között a várost ellenzéki képviselő irányította, és ezek a tény sem támogatták a stadionnal kapcsolatos beruházásokat. A fejlesztések elmaradása a 2000-es évtized II. felére vált igen súlyossá, amikor város labdarúgó csapata hat alkalommal is megnyerte a magyar bajnokságot, két alkalommal is bejutott az európai kupák csoportkörébe (2009 – Bajnokok Ligája, 2010 Európa Liga), a megfelelő feltételek hiánya miatt azonban mérkőzéseit nem tudta Debrecenben játszani, és ez a tény a város idegenforgalmában is jelentős bevétel-kiesést okozott. A külső feltételek a 2010-es országgyűlési választások után a város szempontjából kedvezően alakultak: a hatalomra került II. Orbán-kormány kezdettől fogva fontosnak tartotta a sportlétesítmények fejlesztését, amelyen belül kiemelt figyelmet fordított Debrecenre, és leszögezte, hogy az építkezés állami beruházásként valósul meg. A stadion városon belüli elhelyezkedését tekintve két lehetőség merült fel, a város déli részén fekvő repülőtér környéke (itt teljesen új létesítmény épült volna fel), illetve a Nagyerdő, amely az 1934-ben épült stadion rekonstrukcióját jelentette. A repülőtér melletti helyszínt támogatta, hogy szintén ide tervezték a város új kiállítás- és vásárközpontját (az objektum azóta sem épült meg), és a két létesítmény számára elegendő lett volna egy közös parkoló kialakítása. A város vezetősége ugyanakkor – tanulmányozva a nyugat-európai példákat – a Nagyerdőt választotta, amely döntés mögött a történelmi hagyományok és a kiváló közösségi közlekedési kapcsolatok mellett az is szerepet játszott, hogy a beruházást az egész városrész megújítása zászlóshajóprojektjének tekintették. A fentiek szellemében a létesítmény tervezése során arra törekedtek, hogy – Magyarországon elsőként – ú.n. negyedik generációs stadiont építsenek meg, amely túlmutat magán a stadion funkción, és környezetében olyan közösségi tereket hoz létre, melyek a hétköznapok során élményeket és programokat biztosítanak a nagyközönségnek. Emellett figyelembe kellett venni a városrész természetvédelmi jellegét (a Nagyerdei park NATURA 2000-es területnek számít), valamint törekedni kellett a rendelkezésre álló parkolóhelyek számának a növelésére is. A 2014 tavaszán átadásra kerülő létesítmény alapvetően teljesíti az elvárásokat (7. kép). A stadion illeszkedik a környezetéhez, alig nyúlik túl a fák lombkoronáján (talán ezzel magyarázható, hogy az UEFA illetékesei jelenleg Robin Hood Stadionnak nevezik), és régi Nagyerdei Stadion emlékét idézve a nézőtér minden egyes pontjáról látható egy darab erdő. A létesítményben több étterem és kávézó, egy 140 fős konferencia- és rendezvényterem és a helyi labdarúgócsapat relikviáit árusító üzlet található, amelyek az év minden napján várják a látogatókat. A stadion egyik különleges elemének számít az azt övező kb. 1,1 km hosszú, a fák lombkoronájának síkjába emelt, hullámzó járda, amely a futballmérkőzések vagy más rendezvények alkalmával a stadionba érkező vendégek számára kijelölt és ellenőrzött útvonalként szolgál, emellett, az év jelentős részében, amikor nincs rendezvény a stadionban, futópályaként üzemel. A létesítmény fejlesztéséhez kapcsolódva mind a Nagyerdei park középső, a stadionhoz szorosan kapcsolódó része, mind pedig a nyugati része jelentős megújuláson megy keresztül. A stadiontól délre, az egykori Csónakázó tó helyén egy szökőkutakból és több kisebb medencéből, valamint azokon átívelő mini hidakból álló komplexumot alakítanak ki, amelynek a legfőbb látványossága egy időszakosan működő 60 méter magas szökőkút. A 5
létesítmény egyrészt a stadion fogadóterének tekinthető (innen indul a korábban már említett lebegő járda), másrészt az alatta kialakított mélygarázs révén csökkenti a városrész parkolási gondjait. A stadiontól északra elhelyezkedő területen egy koncertek és egyéb események megszervezésére alkalmas multifunkcionális közösségi és rendezvénytér létesül, amely télen egy mobil műjégpályának szolgál helyszínül. A stadion keleti és nyugati peremén továbbra is a parkerdő jelleg dominál, az előbbi területén erdei tanösvény és terepfutó kalandpálya kerül kialakításra.
7. kép A Nagyerdei Stadion és szűkebb környezete dél felől nézve (bal alsó sarokban a ködszínház területe, a piros csík a futópályát jelöli)
8. kép Az egyes helyeken a fák magasságában elhelyezkedő futópálya A Nagyerdei park nyugati részén megvalósuló beruházások szintén kapcsolódnak a stadionfejlesztéshez. A korábbi Csónakázó tó megszűnése csökkentette a rendelkezésre álló vízfelületet, ennek pótlására a terület középső révén elhelyezkedő Békás-tó vízfelületét másfélszeresére növelik, és biztonságosabbá teszik a vízutánpótlását. A tó környezetében felújítják a leromlott állapotú Szabadtéri Színpadot, kondiparkot, tanösvényt, játszóteret és új sétányokat alakítanak ki, valamint megújítják a park növényzetét (9. kép). Emellett jelenleg is folyik a Debreceni Gyógyfürdő és az Aquaticum Termál és Wellness Hotel felújítása, amely többek között az alábbi területekre terjed ki: szaunavilág kialakítása, medencecsarnokok komplex felújítása (10. kép) és pihenőterek kialakítása, szállodai lobby kialakítása, bio- és antiallergén szobák kialakítása, fitness lehetőségek bővítése, gyerekvilág kialakítása 6
9. kép A Békás tó és környezetének tervezett képe (háttérben az újjáépített Szabadtéri Színpad)
10. kép Az átalakítás alatt álló Debreceni Gyógyfürdő egyik tervezett új csarnoka Összességében elmondható, hogy a Nagyerdei park városrészben egy olyan komplexum jött létre, amely lehetőséget kínál arra, hogy mind a debreceniek, mind pedig a távolabbról érkezők hosszabb időt töltsenek el a területen. .
7
