A munkácsi görög katolikus egyház kihívásai és a megoldási kísérletek Firczák Gyula püspök ( ) tevékenysége idején

PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM HITTUDOMÁNYI KAR Közép- és Újkori Egyháztörténeti Tanszék

A munkácsi görög katolikus egyház kihívásai és a megoldási kísérletek Firczák Gyula püspök (1891-1912) tevékenysége idején

Licencia dolgozat

Készítette: Marosi István Témavezető: Dr. Török József

Budapest, 2010

2

TARTALOMJEGYZÉK BIBLIOGRÁFIA ELŐSZÓ

4 10

I.

A MAGYAR SZÁZADFORDULÓIG

KATOLIKUS

EGYHÁZ

HELYZETE

A

KIEGYEZÉSTŐL

A

13

1. MAGYARORSZÁG TÁRSADALMI-, NEMZETISÉGI- ÉS GAZDASÁGI VISZONYAINAK JELLEGZETESSÉGEI AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIÁN BELÜL A 19.-20. SZÁZAD FORDULÓJÁN 1.1 Magyarország társadalmi viszonyai 1.2 Az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetiségi tagozódása és a nemzetiségi kérdés 1.3 Magyarország gazdasági viszonyai

13 13 14 17

2. A KATOLIKUS EGYHÁZ HELYZETE EURÓPÁBAN, MAGYARORSZÁGON KÁRPÁTALJÁN A 19. SZÁZAD VÉGÉN A 20. SZÁZAD ELEJÉN

19

ÉS

2.1 A egyház nemzetközi helyzet a 19.-20. század fordulóján 2.1.1 A 19. század eszmeáramlatainak hatása az egyház életére 2.1.2 XIII. Leó pápa tevékenysége az egyházkormányzati hatalom megszilárdítására 2.1.3 X. Piusz konzervatív reformpápasága 2.2 Az egyház helyzet Magyarországon, különös tekintettel a Munkácsi Egyházmegye területére 2.2.1 A Magyar Katolikus Egyház helyzete 2.2.2 A munkácsi egyházmegye a 19-20. század fordulóján 2.2.2.1 A Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye határai a 19. század végén 2.2.2.2 A Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye a 19-20. század fordulóján II. FIRCZÁK

A MUNKÁCSI PÜSPÖKÉNEK ÉLETE ÉS SZELLEMISÉGE

GYULA,

GÖRÖG

KATOLIKUS

19 19 20 21

24 24 28 28 30

EGYHÁZMEGYE 33

1. FIRCZÁK GYULA PÜSPÖK ÉLETRAJZI ADATAI, PÜSPÖKI MŰKÖDÉSÉNEK IDŐBELI BEHATÁROLÁSA

33

2. FIRCZÁK

GYULA EGYHÁZÉRTELMEZÉSE ÉS A PAPSÁG FELADATKÖRÉNEK MEGHATÁROZÁSA ELSŐ NAGYBÖJTI KÖRLEVELÉBEN. PROGRAMBESZÉDÉNEK GONDOLATVILÁGA.

48

III. FIRCZÁK GYULA PÜSPÖK KÍSÉRLETEI A MUNKÁCSI EGYHÁZMEGYE 54 LELKIPÁSZTORI, TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI PROBLÉMÁINAK MEGOLDÁSÁRA 1. AZ

EGYHÁZ ÉS A TÁRSADALOM KAPCSOLATA SZELLEMISÉGÉBEN

FIRCZÁK GYULA

PÜSPÖK

54 1.1 Az egyház és a társadalom kapcsolata a 19. század végén 54 1.2 Az egyház és társadalom kapcsolata Magyarországon a Munkácsi 54 Egyházmegye szemszögéből a kiegyezés és az első világháború között 59 1.3 Az egyház és a magyar haza kapcsolata a „ruszinok püspökének” gondolatvilágában 64

3 2. FIRCZÁK GYULA MUNKÁCSI PÜSPÖK, MINT POLITIKUS 2.1 A 19-20. század fordulójának egyházi és politikai alapkérdései, s azok összefüggése Firczák Gyula püspök ténykedésében a Munkácsi Egyházmegye területének társadalompolitikai kérdéseivel 2.2 Firczák Gyula püspök politikusi megnyilatkozásai és a róla alkotott kortárs vélemények 2.3 Politikai kérdések lelkipásztori vonatkozásai 2.3.1 Hegyvidéki (Ruszin) akció és a szociális problémák feloldásának lehetőségei 2.3.2 Amerikai kivándorlás és visszahatásai az egyházmegye életére 2.3.3 A Hajdúdorogi Egyházmegye felállítása és a magyar nyelvű szertartás ügye

64 68

72 79 80 87 92

3. FIRCZÁK GYULA MUNKÁCSI PÜSPÖK, MINT LELKIPÁSZTOR 94 3.1 Firczák Gyula püspök „zsinatai”. Az 1897- és 1903-es egyházmegyei értekezletek 94 3.2 Infrastuktrális fejlesztések a lelkipásztorkodás érdekében 98 3.3 Firczák Gyula liturgikus jellegű ténykedése 104 4. FIRCZÁK GYULA

MUNKÁCSI PÜSPÖK TEVÉKENYSÉGE A FELEKEZETI ISKOLARENDSZER FEJLESZTÉSE ÉRDEKÉBEN. AZ OKTATÁS ELVI ÉS GYAKORLATI SZÍNVONALÁNAK MEGTEREMTÉSE

5. FIRCZÁK

GYULA

MUNKÁCSI

PÜSPÖK

KULTURÁLIS

ÉS

113

NÉPNEVELŐ

TEVÉKENYSÉGE

5. 1 A kultúra és népnevelés szükségletei az észak-keleti Felvidéken 5.2 Az egyesületi élet támogatása 5.3 Sajt ó és irodalmi élet népszerűsítés 5.4 Egyházi és állami jubileumok nemzeti-, népnevelő- és lelki hatásai

125 125 126 130 133

ÖSSZEGZÉS

142

CONCLUSIONS

144

MELLÉKLETEK

146

4

BIBLIOGRÁFIA

EREDETI DOKUMENTUMOK: 151. fond, a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye iratai a Kárpátaljai Állami Levéltárban Firczák Gyula püspök körlevelei A Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye körleveleinek gyűjteményében, mely Bendász István hagyatékában található Képviselőházi napló és Főrendiházi napló in Országgyűlési dokumentumok 1861-1990 (digitális adatbázis) (http://www.ogyk.hu/index.html)

KORABELI SAJTÓ FIRCZÁK GYULA PÜSPÖKI KINEVEZÉSÉTŐL A HALÁLÁIG (1891-1912): Görög Katholikus Szemle Kelet Bereg Vasárnapi Ujság Ungvári Közlöny Budapesti Hirlap Ung Katolikus Szemle Nauka Ung

FELDOKGOZÁSOK, TANULMÁNYOK ADRIÁNYI, G., A szociális kérdés a német és a magyar katolikus egyházban 1891 előtt, in Magyar Egyháztörténeti Vázlatok (1995/1-2). ADRIÁNYI, G., Az egyháztörténet kézikönyve (Szent István Kézikönyvek 5), Szent István Társulat, Budapest 2001. ADRIÁNYI, G., Prohászka és a római index, Szent István Társulat, Budapest 2002. ALCIDE, DE G., A „Rerum Novarum” megszületéséről. ARATÓ E., A feudális nemzettől a polgári nemzetig, Akadémiai kiadó, Budapest 1975. ARATÓ, E., A magyarországi nemzetiségek nemzeti ideológiája, Budapest, Akadémiai kiadó 1983. AUBERT, R., Die Kirche in der Gegenwart: Die Kirche zwischen Anpassung und Widerstand (1878-1914) (Handbuch der Kirchengeschichte Bd. 6/2), Herder, Freiburg 1973.

5 BELUSZKY, P., Magyarország településföldrajza (Általános rész), Dialóg Campus, BudapestPécs 1999. BENDÁSZ, I., A munkácsi egyházmegye területváltozásairól, in BENDÁSZ, I. – KOI, I., A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye lelkészségeinek 1792. évi katalogusa, Nyíregyháza 1994. BENDÁSZ, I., Az 1848-1849-es szabadságharc és a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye, KMKSZ-Clio, Budapest 1997. BENDÁSZ, I., Részletek a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye történetéből, KMKSZ, Ungvár 1999. BEREND, T. I., Gazdasági előretörések és lemaradások a 19. században, in HANÁK G., Előadások a magyar történelemből, RTV-Minerva, Budapest 1984. BERENDT, T. I., Gazdasági elmaradottság és ideológia a 19-20. századi Európában, 2. rész, in HANÁK G., Előadások a magyar történelemből, RTV-Minerva, Budapest 1984. BÍRÓ, B., A nemzet mítosza, in Politikatudományi szemle (2004/1-2). BOKSAY, J. – MALINICS, J., Egyházi közénekek, a reprint kiadást Dupka György 2000-ben tette közzé az Intermix kiadónál. BONKÁLÓ, S., A kárpátaljai rutén irodalom és művelődés, in Felvidéki Tudományos Társaság, Pécs Dunántul Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1935. BONKÁLÓ, S., A ruszin irodalmi nyelv, in CSATÁRY, GY. (SZERK.), ЗОРЯ-Hajnal, A Kárpátaljai Tudományos Társaság (1941-1944), Mandátum kiadó — Hatodik Síp Alapítvány, Beregszász-Budapest 1995. BOTLIK, J., Egestas Subcarpathica, Adalékok az Északkeleti-Felvidék és Kárpátalja XIX-XX. századi történetéhez, Hatodik Síp Alapítvány, Budapest 2000. BOTLIK, J., Hármas kereszt alatt, Görög katolikusok Kárpátalján az ungvári uniótól napjainkig (1646-1997), Hatodik Síp Alapítvány - Új mandátum, Budapest, 1997. BROWN, P., Szent Ágoston élete, Osiris, Budapest 2003. CHOBOT, F., Jézus Krisztus Egyházának története, III., Budapest-Rákospalota 1907. CSELÉNYI, I. G. – OROSZ, L. (SZERK.), Orientalium Dignitas, A XIII. Leó pápa által kiadott "Keletiek méltósága" kezdetű levél centenáriuma alkalmából tartott szimpozion anyaga, 1994. november 2-4. CSELÉNYI, I. G. – OROSZ, L. (SZERK.), Orientalium Dignitas, Atti del simposio commemorativo della ricorrenza centenaria della lettera apostolica di Papa Leone XIII, 2-4 novembre 1994. CSIFFÁRY, T., Médiatörténet II. (Magyar sajtó története a dualizmus utolsó harmadától a II. világháború végéig) 1878-1945. DANKÓ, I., A magyar vásárvárosok és külföldi kapcsolataik, in FRISNYÁK S., A Kárpátmedence történeti földrajza, Nyíregyháza 1996. DÉR, K. (FORD.), XIII. Leó pápa RERUM NOVARUM enciklikája. DERSI, T., Századvégi üzenet, Szépirodalmi kiadó, Budapest 1973. DIÓSZEGI, I., Az Osztrák-Magyar Monarchia, in Historia X (2000/09-1). DIÓSZEGI, I., Etnikum és politika az Osztrák-Magyar Monarchiában, 2. rész., in HANÁK, G., Előadások a magyar történelemből, RTV-Minerva, Budapest 1984. DÓKA, K., Egyház birtokok Magyarországon a 18-19. században, Magyar Egyháztörténeti Munkaközösség, Budapest, 1997.

6 ERDŐDI, F., A Kárpát-medence közlekedési hálózatának alakulása és nemzetközi kapcsolódásai, in FRISNYÁK, S., A Kárpát-medence történeti földrajza, Nyíregyháza 1996. ESTÓK J., A polgárosodó Magyarország, in CSORBA CS. - ESTÓK J. – SALAMON K., Magyarország képes története, Magyar Könyvklub, Budapest 1999. FABRO, H. – UJLAKI, J. (SZERK.), Sturm-féle országgyülési almanach 1906-1911. Rövid életrajzi adatok az országgyülés tagjairól, Budapest 1906. FILA, B.- JUG, L., Az Egyházi Tanítóhivatal megnyilatkozásai, Örökmécs Alapítvány, Kisterenye-Budapest 1997. FONT, M., Házasságok és hadjáratok - Keleti szláv–magyar kapcsolatok a középkorban, in RUBICON X (1990/3). FRANZEN, A., Kis egyháztörténet, Agapé, Szeged 1998. FUETER, E., 1815-1920 Egy mozgalmas évszázad története, Dante, Budapest 1935. GALTZ, F. (szerk.), A magyarok krónikája, Magyar Könyvklub, Budapest 1995. GÁRDONY, M. – TÓTH, T. – VÉGHSHEŐ, T. (SZERK.), Egyháztörténeti Lexikon, 1-2., Jel, Budapest 2001. GÁRDONYI, M., Bevezetés a Katolikus Egyház történetébe, Jel, Budapest, 2006. GERGELY, J. - KARDOS, J. - ROTTLER, F., Az egyházak Magyarországon Szent Istvántól napjainkig, Korona, Budapest 1997. GERGELY, J., A pápaság története, Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1982. GERŐ, A., A polgárosodás kora (Magyarország krónikája), Adams, 1992. GONDA I. - NIEDERHAUSER E., A Habsburgok (Egy európai jelenség), Gondolat, Budapest 1987. GÖNCZI A., Ruszin skizmatikus mozgalom a XX. század elején, PoliPrint – II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Ungvár-Beregszász 2008. GYÖRFFY, GY., Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, I., Budapest 1963-1998. HANÁK P. (SZERK.), Egy ezredév (Magyarország rövid történet), Gondolat, Budapest 1986. HANÁK P., Asszimiláció és polgárosodás a Monarchiában, in HANÁK G., Előadások a magyar történelemből, RTV-Minerva, Budapest 1984. HANÁK P., Politika és kultúra az Osztrák-Magyar Monarchia alkonyán, in HANÁK G., Előadások a magyar történelemből, RTV-Minerva, Budapest 1984. HANÁK, G., A Szentszék és a Bécsi udvar szempontjai a nagyváradi és a körösi görög katolikus egyházmegyék felállításában (1775-1777), in Magyar Egyháztörténeti vázlatok (1998/1-2). HANÁK, P., Asszimiláció a 19. századi Magyarországon, in HANÁK, G., Előadások a magyar történelemből, RTV-Minerva, Budapest 1984. HARGITAY, Z., A pápák könyve, Trezor, Budapest 1991. HERBER, A. - MARTOS, I. - MOSS, L. - TISZA L., Történelem 1914-től 1990-ig, Reáltanoda Alapítvány, Budapest 2000. HERMANN, E., A katolikus Egyház története Magyarországon 1914-ig, (Dissertationes Hungaricae ex Historia Ecclesiae 1.), München 1973. HODINKA, A., A munkácsi görög katolikus egyházmegye története, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest 1909.

7 IJJAS, A., A jelenkor egyháztörténelme, in BANGHA, B. - IJJAS, A., A keresztény egyház története VIII., Pázmány Péter Irodalmi Társaság, Budapest 1941. IJJAS, A., Húsz évszázad viharában (Az egyház és a pápaság története), Magyar Írás, Budapest 1948. IVANCSÓ, I., Görög katolikus liturgikus kiadványaink dokumentációja I. Nyomtatásban megjelent művek, (Szent Atanáz Gör. Kat. Hittudományi Főiskola Liturgikus Tanszék 14.), Nyíregyháza 2006. JANKA, GY., A munkácsi egyházmegye felállítása, in Atanaziana 4 (1997). JOHNSON, P., A kereszténység története, Európa, Budapest, 2005. KELLY, J. N. D., The Oxford Dictionary of Popes, XIII., University Press, Oxford 1986. KEPECS, J. (SZERK.), Kárpátalja településeinek vallási adatai (1880-1941), Központi Statisztikai Hivatal, Budapest 2000. KLESTENITZ, T., A Mária Kongregációk és a sajtókérdés a dualizmus korában, in Magyar Egyháztörténeti Vázlatok (2005/3-4). KOBÁLY J., A kárpátaljai ruszinok, in ÁBRAHÁM B. - GEREBEN F. – STENKOVICS R., Nemzeti és regionális identitás Közép-Európában, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Piliscsaba 2003. KOSÁRY, D., A kiegyezés, 1867, in Historia XI (2001/04). KOVÁTS, S., Az egyetemes egyházi földrajz és statisztika vázlata, Csanád egyházmegyei könyvnyomda, Temesvár 1905. LAFONT, G., A katolikus egyház teológiatörténete, Atlantisz, Budapest 1998. LEHOCZKY, T., Bereg vármegye, Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, BudapestBeregszász 1996. Magyar minerva, a magyarországi múzeumok és könyvtárak címkönyve, IV., 1904-1911, Athenaeum, Budapest. Magyar országgyűlési almanach, A Magyar Tudósító Almanachja az 1906-1911. évi országgyűlésről. Magyarország oktatásügyi minisztereinek listája. MARCZALI, H., Mária Terézia és kora, Laude (Reprint kiadás). MAROSI I., Firczák Gyula görög katolikus püspök társadalmi szerepvállalása körleveleinek tükrében (Diplomadolgozat), II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Beregszász 2009. MAYER, M., Kárpátukrán (Ruszin) politikai és társadalmi törekvések 1860-1910, Akadémiai, Budapest 1977. MEDVIGY, M., Pápa életpályák, Panoráma, 1991. MÉSZÁROS, I., A katolikus iskola ezeréves története Magyarországon, SZIT, Budapest 2000. PERCZEL, GY (SZERK.), Magyarország társadalmi-gazdasági földrajza, Elte Eötvös Kiadó, Budapest 2003. PIRIGYI, I., A Hajdúdorogi Egyházmegye története, in TIMKÓ, I., A Hajdúdorogi Bizánci Katolikus Egyházmegye Jubileumi emlékkönyve 1912-1987, Nyíregyháza 1987. PIRIGYI, I., A Magyarországi görög katolikusok története I., Görög Katolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza 1990. PIRIGYI, I., A Magyarországi görög katolikusok története II., Görög Katolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza 1990.

8 PIRIGYI, I., Hodinka Antal, a Munkácsi Egyházmegye történetírója, in UDVARI, I., (SZERK.) Hodinka Antal Emlékkönyv, Nyíregyháza 1993. PÓK, L., A világ a XX. század elején, in Historia X (2000/09-10). RING, É., Nemzet és állam Kelet-Közép-Európa történelmében az első világháború előtt, in Rubicon XII (2001/8-9). ROMSICS, I., Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása és a trianoni békeszerződés, in Rubicon XX (2010/4-5). RÓNA-TAS, A., A honfoglaló magyar nép, Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe, Balassi Kiadó, Budapest 1996. RÓNA-TAS, A., A magyarság korai története és a honfoglalás, in Rubicon VII (1996/7). RUDAI, R., A politikai ideológia, pártszerkezet, hivatás és életkor szerepe a képviselőház és pártok életében (1861-1935) (Államtani dolgozat), Magyar Társadalomtudományi Társulat, Budapest 1936. S. BENEDEK, A., A gens fidelissima: a ruszinok, Belváros-Lipótváros Ruszin Kisebbségi Önkormányzat, Budapest 2003. SALACZ, G., Egyház és állam Magyarországon a dualizmus korában 1867-1918, Aurora könyvek, München 1974. SALAMON, K. (SZERK.), Világtörténet, Akadémiai, Budapes, 2006. SARNYAI, CS. M., A katolikus autonómia megközelítési lehetőségei Magyarországon 1848-tól a századfordulóig, in Századvég Új Folyam 21. SARNYAI, CS. M., Horváth Mihály kultuszminiszter felhívása az 1849. augusztus 20-án tartandó katolikus autonómiakongresszus megtartására, in Magyar Egyháztörténeti Vázlatok (1997/1-2). Schematismus Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkácsensis, ad annum domini 1908, Ungvarini, Typis Typographiae Societatis Commercialis „UNIÓ”, Ungvár 1908. Schematismus venerabilis Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkacsiensis, pro anno domini 1878, 39. A Bendász-hagyatékban megtalálható schematizmus ezen számának a kiadás helye és ideje a borító hiánya miatt nem határozható meg. STURM, A. (SZERK.), Országgyülési almanach 1897-1901. Rövid életrajzi adatok a főrendiház és a képviselőház tagjairól, Budapest 1897. STURM, A. (SZERK.), Új országgyülési almanach 1887-1892. Rövid életrajzi adatok a főrendiház és a képviselőház tagjairól, Budapest 1888 SZABÓ, J., Emlékkönyv a görög szert. magyarok római zarándoklatáról, Budapest 1901 SZABÓ, M., Politikai gondolkodás és kultúra Magyarországon a dualizmus utolsó negyedszázadában, in HANÁK P. (FŐSZERK.) Magyarország története, 1890-1918., Akadémiai, Budapest 1978. SZÁNTÓ K., A katolikus egyház története, II. kötet, Ecclesia, Budapest 1988. SZARKA L., Duna-táji dilemmák, Nemzeti kisebbségek - kisebbségi politika a 20. századi Kelet-Közép-Európában, ISTER Kiadó és Kulturális Szolgáltató Iroda, 1998. SZÁSZ Z., Magyarország a századelőn, in Historia X (2000/09-10) www.historia.hu SZATMÁRI, M., Húsz esztendő parlamenti viharai, Amicus, Budapest 1928. SZAVICSKÓ, J., A Munkácsi Egyházmegye hajdúdorogi külhelynöksége 1873-1912 (Licencia dolgozat), Római Katolikus Hittudomáyi Akadémia, Budapest 1978. SZILAS, L., Kis magyar egyháztörténet (Teológiai kiskönyvtár), Róma 1982.

9 SZINNYEI, J., Magyar írók élete és munkái. TIMKÓ, I. (SZERK), A hajdúdorogi Bizánci Katolikus Egyházmegye Jubileumi Emlékkönyve 1912-1987, Nyíregyháza 1987. TIMKÓ, I., Keleti Keresztények, keleti egyházak, Szent István Társulat, Budapest 1971. TÓTH, I., Elég volt az álomból? - Kárpátalja és a ruszinok, in Rubicon I (1990/5). TÓTH, J. – GOLOBICS, P., Régiók és interregionális kapcsolatok a Kárpát-medencében, in A Kárpát-medence történeti földrajza, Nyíregyháza 1996. TÖRÖK, S., Hungarien Catholics and Their Churches in America. Tracing the history of the first twenty-five yaers, in Magyar Egyháztörténeti Vázlatok (2002/1-4). UNGER, M. – SZABOLCS, O., Magyarország története, Gondolat, Budapest 1965. WIEDERHOFER, S., Ekkleziológia, in SCHNEIDER, T., (szerk.), A dogmatika kézikönyve, II. kötet, Vigilia, Budapest 1997. БАЧИНСЬКИЙ, І., Єпископ Юлiй Фiрцак, in Благовiсник (2008/191). БАЧИНСЬКИЙ, І., Єпископ Юлiй Фiрцак, in Благовiсник (2008/192). Микитась В., Л., Давнi рукописи i стародруки, ч. I, Ужгород 1961. Микитась, В., Л., Давнi рукописи i стародруки, ч. II, Львiв 1964. ПАВЛЕНКО, Г. В., Дiячi iсторiï, науки i культури Закарпаття, Патент, Ужгород 1997. ПЕКАР, А. В., Нариси історії церкви Закрпаття, I.,, Місіонер, Рим – Львов 1997. ПЕКАР, А. В., Нариси історії церкви Закрпаття, II.,, Місіонер, Рим – Львов 1997. ПРОНИН, В., История Православной церкви на Закарпатье, Свято-Николайевский Мукачевский монастірь 2005. ФЕДАКА, С., Єпископ Юлiй Фiрцак – пастир i оборонець наших краян, in Ужгород XXIII (2002/174). FELHASZNÁLT INTERNETES PORTÁLOK: http://hu.wikipedia.hu — Vikipédia, a Szabad enciklopédia http://lexikon.katolikus.hu/ — Magyar Katolikus Lexikon http://mek.niif.hu/ — Magyar Elektronikus Könyvtár http://uj.katolikus.hu/ — Magyar Katolikus Püspöki Konferencia http://www.atanaz.hu/ — Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola http://www.enc.hu — Magyar Virtuális Enciklopédia http://www.historia.hu —Történelmi folyóirat

10 ELŐSZÓ A Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye a Magyar Királyság és a Kárpát-medence olyan területét foglalta el a történelem folyamán, amely mind egyháztörténetileg, mind pedig a profán történetírás szempontjából periférikus területnek tekinthető. Kialakulása a mai időkig is számos kérdést vet fel, és a korai időszakban, az egyházmegye felállítást (1771) 1 megelőző időszakig, sok feltevés van. Ez a források hiánya miatt lehet lehetséges. A 19. század folyamán az egyházmegye megvalósította a Mária Terézia által felismert lehetőséget, miszerint az észak-keleti Felvidéken élő ruszin nemzetiségűek irányítása csak a helyi egyház (azon belül a rítus megtartása) által lehetséges. S míg az uralkodónak a politikai célok lebegtek a szemei előtt, addig az egyházmegye vezetői, a püspökök, a káptalan és a papság, lelki és szellemi fejlődésével igazán meghatározóvá alakította a terület vallásos életét. A ruszin nép, mint minden más szláv nép életében is, a vallás és a nemzet szorosan kapcsolódik. A 17. század közepén nem volt problémamentes vállalkozás a többnyire katolikus magyar társadalomba integrálni az addig beszivárgó ortodox ruszin népességet, melynek bizonyítható egyházszervezete, s az akkori világegyházi norma szerint képzett papsága sem létezett. S a köz- és kánonjogi érveket felsorakoztatva többen is szerettek volna a görög katolikusok felett kegyúri jogokat gyakorolni, ami tovább nehezítette a helyzetet. Azonban a 19. század társadalmi és politikai viszonyai közepette a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye megvalósította hivatását, püspökei és papjai teljesítették a rájuk bízott feladatokat. Szellemi-, tudományos-, társadalmi és gazdasági értelemben is fejlődés jelentkezett, de ezek a fejlődési irányok többnyire az egyháziaknak jelentett ez igazi előrelépést. A görög egyháznak az állam többé-kevésbé hatékony segítségével sikerült kialakítani azokat a kereteket, amelyekben egyházilag és politikailag is lehetősége teremtődött integrálni a ruszinokat. A profán történettudomány kutatja a 19. századi magyar folyamatokat, amelyben ezek lezajlottak, s melynek egyik hangsúlyozott időszaka volt a kiegyezés és az első világháború közötti szakasz. S minden negatív zöngéje mellet bátran vállalhatjuk, hogy a magyar szellemi- és politikai-gazdasági fejlődésének egy fontos időszakává vált. Dolgozatunk

célkitűzése,

hogy

megvizsgáljuk

a

görög

katolikus

egyház

szerepvállalását ebben a folyamatban. Milyen szerepet vállalt az egyház, hogyan teljesítette küldetését, milyen intézkedéseket hozott a magyar társadalomba és a katolikus egyházba való integrálás érdekében. 1

1771. szeptember 24-én Mária Terézia közbenjárására az Eximia regalium kezdetű bullával XIV. Kelemen állítja fel. A bulla értelmében az ország többi katolikus püspökéhez hasonlóan a püspököt a királynak van kinevezni, a pápának pedig meg kell erősíteni. Az esztergomi metropóliába lett besorolva. (Vö. PIRIGYI, I., A magyarországi görög katolikusok története I., Görög Katolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza 1990, 165.)

11 Firczák Gyulának (1836-1912), az egyházmegye egyik legkiemelkedőbb püspökének (1892-1912 között püspök) a munkássága adja számunkra a vezérfonalat. Elkötelezett magatartásával, egyháza és a magyar haza érdekében vállalt küldetése nem mindennapi magassággal párosul. Ha integrációról beszélünk, akkor ő befejezte a munkácsi püspökök tevékenységi sorozatát… Sajnos a történelem úgy alakította, hogy amikor az igazi gyümölcsei jelentkezhettek volna az elvégzett munkának, az egyházi és nemzeti szempontból egyaránt tragikus esemény, az első világháború és Trianon, újra csak megnyomorította, s újabb kálváriába sodorta egyházunkat, népünket. Firczák Gyula püspök neve nem teljesen ismeretlen. Vele kapcsolatban azonban leginkább a Hegyvidéki (Ruszin) akcióként híressé vált szociális segítségnyújtást szokták emlegetni. Kétségkívül az egyik legnagyobb és legszembetűnőbb tette volt. Ennél azonban sokkal szerteágazóbb a munkássága. A helyi társadalom, az Észak-keleti Felvidék többnyire ruszinok lakta területén olyan személyiség volt, aki politikai-, lelkipásztori-, oktató-nevelő- és kulturális-, népnevelő tevékenységével is meghatározó munkát vállalt és valósított meg. Dolgozatunkban arra vállalkozunk, hogy ezeknek a részterületeknek az ismertetésével bemutassunk egy püspöki munkásságot, amely tulajdonképpen egy egész egyháztest lelkületét tükrözi. S nem utolsó szempont, hogy ezt egy nem magyar, de ahhoz lojális nép valósított meg a Magyar Királyságon belül. S mindezt az egyház és állam szempontjából felvázolt kortörténeti keretben helyezzük el a téma jobb megértése érdekében. A Firczák-időszak az egyházmegye életében a jelenlegi ismeretek alapján arról tanúskodik, hogy a papjai úgy ragaszkodtak hozzá és teljesítették kezdeményezéseit, hogy valóban kollegiális munka tudott kibontakozni. Találóan fogalmazta meg egy köszöntő cikk az aranymiséjéhez kapcsolódóan: „Ennek a papságnak ragaszkodása főpásztorához, lelkesedése magasztos intentiói megvalósításához valóban olyan, mint a keletiek rajongása az ő eszményeik iránt.” Munkánk forrásaiként négy kiemelkedő területet veszünk alapul: (1) Elsődleges forrásként a levéltári kutatásra törekszünk. A Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye archívumát 1949-ben államosították és minimális feldolgozás mellett jelenleg az Ungvári Területi Levéltár Beregszászi Fiókjában őrzik a 151-es fondban. Mindezidáig nem volt lehetőség a feldolgozásra, és jelenleg is leginkább a rendezetlenség, a jogi háttér, illetve az anyagmennyiség óriási terjedelme nehezíti a munkát. Munkánkban a püspök életének, munkásságának az eddig ismert mozzanatai a levéltári anyagból is szeretnénk alátámasztani. Fontos azonban kijelenteni, hogy ez csak részleges feldolgozottságot jelent a mostani időpontig. A további kutatás újabb ismeretekre, mozzanatokra, vagy a jelenlegiek megváltozására is alkalmat szolgáltathat a későbbiekben.

12 (2) Másik jelentős forrást az egyházmegyei körlevelek jelentik. Ezek nagy része Bendász István, hitvalló görög katolikus áldozópap, egyháztörténész hagyatékából maradt ránk, melyet fia, Bendász Dániel kezel jelenleg. Nem jelent ez sem teljes gyűjteményt, annak ellenére sem, hogy a püspöki levéltárból több hiányzó körlevelet sikerült eddig felkutatni. A körlevélgyűjtemény tartalmazza püspök utasításainak nagy részét. (A bennük jelzett rendelkezésekhez kapcsolódó számozás a káptalani jegyzőkönyvekre utalhat!) és az egyházmegyei kormányzás, a prioritások, a lelkület elemei jól tükröződnek belőle. Ezen a téren a püspök igen termékenynek mondható, évi 16-18 körlevele több száz oldalt jelent a 20 éves püspöki ténykedését figyelembe véve. A puszta rendeletközlésen túl gyakori benne a oktató-nevelő jelleg, különösen az évfordulók kapcsán időzik hosszabban a témáknál, szélesebb megalapozást adva az alkalmaknak. A körlevelek további jelentős tanúi a szociális segítségnyújtás (Hegyvidéki akció), az oktatás, a nevelés, az egyesületi élet, a lelkipásztorkodás püspök által képviselt súlypontjainak. (3) A magyar szakirodalomnak, mint munkánk harmadik elemének szintén jelentős szerepet tulajdonítunk. Egyháztörténeti szempontból Pirigyi István és Bottlik József kutatásai a legjelentősebbek. E két történész többnyire általános képet igyekezett kialakítani a görög katolikusok történetéről. Előbbi a magyarországi görög katolikusok általános történetéről, utóbbi a Munkácsi Egyházmegye görög katolikusainak részletesebb történetével foglalkozik. A profán történetírás is egy-egy részterületnek a vizsgálatánál foglalkozik az adott terület egyházi vonatkozású elemzésével. (4) Főleg az általános történeti áttekintés szempontjából használjuk azokat a munkákat, amelyek az egyetemes és magyar történetírás szempontjából be tudják mutatni számunkra a kortörténeti hátteret. A kortörténeti háttér elemzésénél figyelmet fordítunk az egyetemes és a magyar történelmi folyamatokra, amelyek a történeti irodalomban találhatóak. Miután az egyház egy adott társadalomban valósítja meg küldetését, lényeges ez a tágabb háttér, melynek megvilágítására szükségesek profán történeti munkák.

13 I. A MAGYAR KATOLIKUS EGYHÁZ HELYZETE A KIEGYEZÉSTŐL A SZÁZADFORDULÓIG

1. MAGYARORSZÁG JELLEGZETESSÉGEI AZ

TÁRSADALMI-,

NEMZETISÉGI-

ÉS

OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIÁN

GAZDASÁGI BELÜL A

VISZONYAINAK

19.-20.

SZÁZAD

FORDULÓJÁN

1.1 Magyarország társadalmi viszonyai A Magyar Királyság ezer éves fennállásának egyik legbonyolultabb időszaka a kiegyezéstől (1867) az első világháborúig, illetve az azt lezáró békediktátumokig terjedő időszak (1920). Az osztrák császár egyben magyar király is, s az együttélés számos területének a tisztázatlansága meghatározta és folyamatosan szinten tartotta a feszültségeket. A közös hadügy-, külügy- és pénzügyminisztérium számos területen magában hordozta a nehézségeket és a szembenállás lehetőségét. Dolgozatunkban a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye egyik kiemelkedő püspökének, Firczák Gyulának az életével foglalkozik, aki annak az egyházmegyének a vezetését vállalta magára, amely a történelmi Magyarország észak-keleti megyéiben s az Alföld észak-keleti részében helyezkedik el. Ezért a dolgozatban a Magyar Királyságról, mint közjogi és politikai tényezőről kívánunk beszélni. Firczák Gyula püspök körleveleiben, amikor az uralkodóról szól, akkor szinte mindig Magyarország királyáról beszél. Miután az ország külön parlamenttel és alkotmánnyal rendelkezett az Osztrák-Magyar Monarchián belül, ezért erre a látszólagos különválasztásra lehetőségünk van. Annál is inkább igaz ez, mert a Magyar Katolikus Püspöki Kar is az Ausztriai Püspöki Kartól független testület volt, bár a nuncius, mint Róma követe, Bécsben székelt, s joghatósága az egész Birodalomra kiterjedt. A kiegyezés (1867) utáni társadalom sajátosan alakult a magyarság életében. A látszólagos önállóság mellett a Bécstől való függés továbbra is valóságos jelenség maradt. A dualista rendszer létrejöttét magában foglaló, különlegesen megalkotott társadalom rajzolódott ki az 1867-ben létrejött egyezménnyel, amely a megszületés pillanatában legalább annyi ellenérzést, mint támogatást kiváltott. Legalább annyi fejlődési lehetőséget hordozott magában, mint megoldatlan feszültséget.2 A 19. századi Európában lezajlott társadalmi, gazdasági átalakulás nem hagyhatta figyelmen kívül e térséget sem, s köztük kiemelten az Osztrák-Magyar Monarchiát, amely a kor egyik legnagyobb kiterjedésű állama volt Európában. A látszólagos megoldások és a viszonylagos rendezések azonban a felszín alatt számos problémaforrást hordozott magában.3

2

KOSÁRY, D., A kiegyezés, 1867, in Historia XI (2001/04) (www.historia.hu, a kutatás ideje: 2009. május 10.) SZÁSZ Z., Magyarország a századelőn, in Historia X (2000/09-10) (www.historia.hu, a kutatás ideje: 2009. május 10.) 3

14 A nyugat-európai liberalizmus és kapitalizmus a kelet- és közép-európai államok számára is meghozta a kedvet a társadalmi és politikai átalakulásra. A nyugat-európai modellel szemben a felülről jövő kezdeményezés alapján, I. Ferenc József a társadalmi, politikai, gazdasági és egyéb változásokat felülről kezdte irányítani és szervezni. Úgynevezett neoabszolutista elképzeléseket igyekezett megvalósítani, mely szerint erősen központosított államot igyekezett kiépíteni az 1848/49es forradalom után.4 A császár a konzervatív eszméket erősítette a parlament liberalizmusával szemben. Erre a régi rend fenntartása végett volt szüksége.5 A polgárosodást azonban nem lehetett megállítani6. Ez azonban az ország egyes területein különböző mértékben alakult.7

1.2 Az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetiségi tagozódása és a nemzetiségi kérdés A Magyar Királyság élete a nemzetiségi viszonyok tekintetében különleges módon alakult a 19. század folyamán. Az 1900-as népszámlálási adatok alapján a Monarchia 49 milliós lakosságának csupán a 23,4 %-a volt német, 19,6 %-a volt magyar. A fennmaradó 57 % pedig megoszlott 9 nemzet között.8 Ha a két államalkotó nemzetet (német és magyar) vesszük figyelembe, láthatjuk, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia kevesebb, mint felét tették ki. Ha Az úgynevezett Angol Központtól keletre — Oroszországban, Közép- és Kelet Európában, az Osztrák-Magyar Monarchia Lajtán inneni részében — nem tudott egyszerre lezajlani a kettős forradalom (ti. a gazdasági és a politikai), ezért a 19. században ezek az országok viszonylagosan lemaradtak a fejlődésben. A kelet-európai országok a forradalomtól félve a régi rezsim által felülről irányítva próbáltak kiutat találni és az átalakítást irányítani. De ez nem volt olyan erőteljes és határozott, mint Nyugat-Európában. (BEREND T. I., Gazdasági előretörések és lemaradások a 19. században, in HANÁK G., Előadások a magyar történelemből, RTV-Minerva Kiadó, Budapest 1984, 69-77.) A nyugat-európai államok a kapitalista fejlődéssel, az ipar bővülési lehetőségeinek a kihasználásával és a kor felfogása szerinti modern társadalmi és politikai átalakulásokkal vezető szerepet tudtak betölteni a világban, főként Európában, amely továbbra is a politikai és gazdasági tényezők központja volt. (PÓK L., A világ a XX. század elején, in Historia X (2000/09-10) (www.historia.hu, a kutatás ideje: 2009. május 10.)) Hanák Pétert az általános történeti részeknél idézzük, de tudatában vagyunk marxista szemléletének. 4 http://hu.wikipedia.org/wiki/I.Ferenc/Neoabszolutizmus (a kutatás ideje: 2009. május 14.) GONDA I.-NIEDERHAUSER E., A Habsburgok (Egy európai jelenség), Gondolat, Budapest 1987, 187-204. 5 FUETER, E., 1815-1920 Egy mozgalmas évszázad története, Dante, Budapest 1935, 271kk 6 A 19-20. század fordulójára azonban az uralkodó más módon közelített a problémák megoldásához. A viszonylagos béke és fejlődési lehetőségek a gazdaság tekintetében mutatkoznak a leginkább. A társadalmi vonatkozásokban ez az átrendeződés nem jelentkezett olyan szembetűnően, mert a létrejövő új államapparátus az arisztokrácia és a vidéki nemesség soraiból került ki. Viszonylagosan fennmaradhatott a jólétük és az anyagi biztonságuk, s megmaradt a lehetőségük arra is, hogy az állam ügyeinek (a látszólagos) irányítói legyenek. (DIÓSZEGI I., Az Osztrák-Magyar Monarchia, in Historia X (2000/09-1) (www.historia.hu, a kutatás ideje: 2009. május 10.)) Ez az átalakulás beleillet a polgárosodás 19. századi folyamatába, amely magával ragadta a fejlődésben Magyarországot is. A 19. századi polgárosodás minden visszahúzó erő ellenére megvalósult és egyre erőteljesebb lett. (ESTÓK J., A polgárosodó Magyarország, in CSORBA CS. - ESTÓK J. – SALAMON K., Magyarország képes története, Magyar Könyvklub, Budapest 1999, 129kk.) 7 Vö. Az alfejezet gondolatait lásd még MAROSI I., Firczák Gyula görög katolikus püspök társadalmi szerepvállalása körleveleinek tükrében (Diplomadolgozat), II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Beregszász 2009, 12kk 8 Uo.

15 csak Magyarországot vesszük alapul, akkor még az 1910-es népszámláláskor is csak az ország lakosságának az 54 %-a volt magyar.9 A szabadságharcnak köszönhetően a század második felében a magyar nemzeti tudat erősödött és ezzel párhuzamosan erősödött az ország területén a nemzetiségek tudata is.10 Viszont a magyarság számaránya az ország régióiban nem mindenütt volt egyforma. Például az általunk vizsgált területen a ruszin népesség volt óriási többségben. Országosan a ruszin népesség csak 2,5 %-ot tett ki, de azok egy tömbben éltek az észak-keleti országrészben. A soknemzetűség rendkívül sok veszélyt és feszültségforrást11 rejtett magában. S ehhez még az is társult, hogy a más nemzetiségek gyakran más vallást is gyakoroltak, ami a kor szellemi kultúrája szempontjából szintén meghatározó tényező volt. Az ország gazdasági-, közigazgatási fejlődése az asszimilációt is magával hozta. A rendszer működtetésének feltétele volt (úgy a fővárosban, mint a vidéki városokban) a magyar nyelv ismerete, s a felemelkedés útja pedig a magyarság egészébe való beolvadás. Ez volt megfigyelhető a görög katolikus vallású vidéken is.12 A ruszin nép unióját követő időszakban maga a görög katolikus papság is asszimilálódott. Az uralkodó osztállyal és gazdagparasztsággal nem rendelkező nép vezető rétege a papság volt, amely az egyházi unióval kapott jogaival élve szellemileg és nemzetiségileg a Magyar Királyságba szocializálódott13, s az egyházszervezet kialakulása is a Magyar Királyság intézményrendszeréhez kapcsolódott. „A nemzetiségi kérdés másik lényeges, sokkal több veszélyforrást magában foglaló szempontja a többi nemzetiség részleges, vagy teljes elnyomása volt, ami magával vonzotta a nemzetiségi ellenállást. Maga a magyar politikai elit sem vette észre azt a veszélyforrást, amely ebben rejlett. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején, s az azt megelőző és 9

Vö. 4. melléklet Ausztria és Magyarország nemzetiségei 1910 körül Az Osztrák-Magyar Monarchia belső életéről, föderatív törekvésekről, nemzetiségi kérdésről, a békediktátumról terjedelmes összefoglaló cikket találunk Romsics Ignác összefoglalásában. — Vö. ROMSICS, I., Az OsztrákMagyar Monarchia felbomlása és a trianoni békeszerződés, in Rubicon XX (2010/4-5), 4-29. 10 A magyarság a legnagyobb nemzet, s társadalmában, kultúrájában is az egyik legfejlettebb etnikum volt a Kárpátmedencében. Joggal következett ebből, hogy a polgári átalakulás és a gazdasági, kapitalista fejlődés folyamatába is elsőnek, és hatékonyan tudott bekapcsolódni. Az államapparátus működéséhez a magyar nyelv ismerete volt szükséges. Az állam legjelentősebb anyagi forrásait a magyar kultúra és oktatás fejlesztésére fordította. (SZÁSZ Z., Magyarország a századelőn, in Historia X (2000/09-10), (www.historia.hu, a kutatás ideje: 2009. május 10.)) Az asszimiláció az ország központi magyar többségű területein zajlott le, s a nemzetiségi régiókban a magyarosodás és magyarosítás csak a városokban volt számottevő. Ugyanakkor a központi magyar etnikai területeket körös-körül nem magyar etnikai régiók övezték: északon a szlovák, északkeleten a rutén, keleten a román - és benne egy szász-román -, délkeleten, délen egy román-német-szerb vegyes régió, nyugaton pedig egy német-horvát sáv tapadt a magyar többségű centrális országrészekhez.(SZARKA L., Duna-táji dilemmák, Nemzeti kisebbségek - kisebbségi politika a 20. századi Kelet-Közép-Európában, ISTER Kiadó és Kulturális Szolgáltató Iroda, 1998.) 11 Vö. GERŐ, A., A polgárosodás kora, Adamus, 1992, 14-17. 12 Vö. HANÁK P., Asszimiláció és polgárosodás a Monarchiában, in HANÁK G., Előadások a magyar történelemből, RTV-Minerva, Budapest 1984, 330-339. és ARATÓ, E., A feudális nemzettől a polgári nemzetig, Akadémiai Kiadó, Budapest 1975, 122kk. 13 ARATÓ, E., A feudális nemzettől 122kk.

16 követő időszakban a bécsi politizálás jelentős szempontja volt, hogy a gyengébb nemzetiségekkel szövetkezett a magyar ellen. Miután kiderült, hogy a nemzeti mozgalmakkal való szembenállás nem segít, akkor irányt váltott és az erősebb nemzetet állította szembe a kisebb nemzetiségekkel. Így Magyarországon a magyar, Galíciában pedig a lengyel lett a kiemelten támogatott nemzet. A magyarság részéről a kisebb nemzetek elfogadása, s azok megértése nem történt meg, hanem a soviniszta, a túlzó politika terén nagyban nőttek a feszültségek.14 A keresztényszocialista irány is megtartja Ausztriát a német kötelékben, de a középkori erős nemzetekkel (cseh, magyar) szemben igyekszik erősíteni a szlovák, horvát, szláv (ruszin) népeket, ezzel gyengítve az erős cseh, magyar hagyományt 15. Ez pedig folyamatosan lehetőséget biztosított a feszültségek fenntartására, s be volt kódolva a problémák kialakulása.”16 A nemzetiségi elvekhez gyakorta kapcsolódtak a vallási eszmék, és ezek igen gyakran a feszültségkeltés eszközei lettek.17 „A nemzetiségek háttérbe szorításának konkrét megvalósulása az 1868:XLIV.tc, amely csak egy politikai nemzetet ismer el, s annak ellenére, hogy a fentiekben láttuk az arányokat, csak kulturális téren és az alsóbb ügyintézés területén engedett a nemzetiségi nyelv használatának. Az 1870-es évektől a nemzetiségi pártok háttérbe vonultak. A gazdasági fejlődés következtében a vidéki polgárság csak a századforduló környékén erősödött meg jelentősen. Ez a folyamat hozta létre a nemzetiségiek polgárságát. Számukra nem saját arisztokráciájuk jelentette a legfőbb ellenséget, és elnyomó osztályt, hanem a nagybirtokos osztrák-német és magyar földesúri réteg. Talán csak a ruszinok voltak ezen a téren kivételek, akik a városi lakosságnak csak az egy százalékát tették ki. Így polgári öntudat sem tudott megerősödni körükben. A fejletlen társadalmi struktúrával rendelkező ruszinság a 19. század folyamán nem tudta megszervezni önmagát, nyelvi sajátosságait. Identitás tekintetében a ruszofilia irányzata lett jelentős, a nyelvre pedig rátelepedett az ukrán nemzeti politikai irány. A Károlyi-kormány ruszin autonómia joga (Ruszka Krajna) már későn érkezett, és a térség Podkarpatszka Rusz néven Csehszlovákia része lett a trianoni békediktátum után.

14

KOSÁRY, D., A kiegyezés, 1867, in Historia, 2001/04, (www.historia.hu, 2009. május 10.) HANÁK, P., Politika és kultúra az Osztrák-Magyar Monarchia alkonyán, in HANÁK G., Előadások a magyar történelemből, RTV-Minerva, Budapest 1984, 94-105. 16 MAROSI, I., Firczák Gyula görög katolikus püspök társadalmi szerepvállalása körleveleinek tükrében (Diplomadolgozat), II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Beregszász 2009, 12kk 17 Vö. GÖNCZI, A., Ruszin skizmatikus mozgalom a XX. század elején, PoliPrint – II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Ungvár-Beregszász 2008, 96. Kiegészítésként hozzátehetjük még Berendt T. Iván véleményét, aki szerint a vallási elvek gyakorta kapcsolódtak a jobboldali radikalizmushoz is. Ez abból következett, hogy az elnyomók általában mindig más vallásúak voltak. Például Lengyelországban az ortodoxok oroszok, Németországban pedig a protestánsok fejedelmek. A katolikusok mindkét esetben ellenük léptek, mint vallás ellen is. (Vö. BERENDT, T. I., Gazdasági elmaradottság és ideológia a 19-20. századi Európában, 2. rész, in HANÁK, G., Előadások a magyar történelemből, RTV-Minerva, Budapest 1984, 86-93.) 15

17 A 20. század első évtizedében a magyar politikai életben egyre inkább elterjedtek a nemzetiségi perek, a nemzetiségi vezetők, újságírók elnyomása, újságok elkobzása, egyesületek feloszlatása. A magyarság százalékarányának szerény növekedése is csak a városi német polgárság elmagyarosodásával és a zsidóság asszimilációjával volt magyarázható. A világközvélemény azonban a nemzetiségi politika miatt már a századfordulóhoz közeledve szembefordult Magyarországgal.”18

1.3 Magyarország gazdasági viszonyai A 19. századi magyar gazdaságra a kapitalista rendszer volt a jellemző. Egyik fontos eleme lett a hitelszövetkezeti lehetőségek alkalmazása. A feudális maradványok és az osztrák kényszerkapcsolat ugyan nehezítette a helyzetet, mégis növekedési pályán volt a gazdaság. 19 A gazdaság átalakulása azonban nem az európai norma szerint ment végbe, ahol sokan földhöz jutottak, és kitermelték saját vezető rétegüket. A föld nélküli hivatalnokréteget az államnak kellett eltartania. A beözönlő zsidóság, amely a gazdasági élettel kapcsolatban volt, átvette a kialakuló ipar irányítását. A földosztás által birtokhoz jutott nemzetiségiek, akik eddig nem foglalkoztak gazdasági tevékenységgel (pl. ruszinok, szlovákok) nem tudták még összhangba hozni a népesedési számarányukat a termeléssel, s túlnépesedtek, ami magával hozta a kivándorlásnak a szükségszerűségét.20 Jól mutatja ezt az a tény is, hogy az Amerikába kivándorolt európai népesség túlnyomó része az Osztrák-Magyar Monarchia területéről költözött ki. Első csoportjuk a szabadságharc után vándorolt ki, tömeges kivándorlásuk pedig az 1881-1890 közötti időszakra tehető.21 A gazdasági élet jelentős fejlődése a vasútépítés tekintetében realizálódott. Ez mind a bel-, mind pedig a külkereskedelemben igaz volt. a valósághoz tartozik, hogy a belső hálózat ugyan Budapest központtal bontakozott ki, de magában foglalta a peremterületeket is. ez azonban a politikai élet területére is áttett kérdéssé vált, mert a fejlődési irányokat az határozta meg, hogy az egyes területek hogyan tudnak a gazdaság és az ország fejlődésének a vérkeringésébe bekapcsolódni, milyen termelési irányokat tudnak felvállalni az adott

18

MAROSI I., Firczák Gyula 12kk Lásd még: HANÁK P. (SZERK.), Egy ezredév (Magyarország rövid történet), Gondolat, Budapest 1986, 257kk KOBÁLY J., A kárpátaljai ruszinok, in ÁBRAHÁM B. - GEREBEN F. – STENKOVICS R., Nemzeti és regionális identitás Közép-Európában, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Piliscsaba 2003, 358-359. 19 Vö. UNGER, M. – SZABOLCS,, Magyarország története, Gondolat , Budapest 1965, 222kk 20 Fueter, E., 1815-1920 271-278. 21 TÖRÖK, S., Hungarien Catholics and Their Churches in America. Tracing the history of the first twenty-five yaers, in Magyar Egyháztörténet Vázlatok, (2002/1-4), 229-252.

18 területen.22 A vasútépítés az 1860-as években megtorpant. Egyrészt a hegyvidéki természeti nehézségek miatt, másrészt az osztrák érdekek miatt.23 A vasúthálózat nem tudta bekapcsolni a gazdaság vérkeringésébe a Kárpátok vidékét. Csak 1890-ben épült meg az a vasúthálózat, amely a kisvasúti szárnyvonalakkal együtt bekapcsolta a vérkeringésbe a Kárpátok vidékét. Ez a vonal.24 Három vonalon, az Uzsoki-, a Vereckei- és a Tatár hágó közelében megépült vasútvonal volt ez.25 A városok és a falvak nem voltak képesek bekapcsolódni a gazdasági kereskedelmi életbe. Alig található a térségben olyan város a 19. század végén, amely bekapcsolódott volna a gazdasági-, ipari életbe.26 A társadalmi, politikai, nemzetiségi kérdések alapvetően nem egyházi jellegű problémák. Viszont az ember, a hívő a társadalomban él, ezért ezeknek a kérdéseknek a jelenléte soha nem mellékes, mindig fontos kérdés. A hívő egy adott társadalomban szocializálódik és keresi a lehetőségeket. A munkácsi egyházmegye területén élő társadalomnak ebben a miliőben kellett élnie az életét, ezek a problémák határozták meg a mindennapjait és az Egyháznak utakat kellett keresni a maga, illetve hívei számára.

22

MAROSI I., Firczák Gyula 12kk. Bővebb leírása megtalálható: PERCZEL, GY., (szerk.), Magyarország társadalmi-gazdasági földrajza, Elte Eötvös Kiadó, Budapest 2003, 84. 23 Ők ugyanis a Lemberg-Csernovics-Jasi-Galac vonalat szorgalmazták, hogy olcsó román gabonát szállíthassanak Prága és Bécs irányába. Magyarországon pedig az volt a félelem, hogy az olcsó román és orosz gabona megérkezése az országba leszűkíti a termelés lehetőségét. Az osztrákok ezért hátráltatták a vasútépítést. Vö. Erdődi F., A Kárpátmedence közlekedési hálózatának alakulása és nemzetközi kapcsolódásai, in.: FRISNYÁK, S., A Kárpát-medence történeti földrajza, Nyíregyháza 1996, 228. 24 Ez is egy tényező lehet, mely hatására az egyházmegye hegyvidéki és alföldi területei különböző intenzitással fejlődtek. Ezek az okok valószínűleg az identitásra és szellemi fejlődésre is kihatottak. 25 MAROSI, I., Firczák Gyula 12. vö. BELUSZKY, P., Magyarország településföldrajza (Általános rész), Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 1999, 140kk. 26 DANKÓ, I., A magyar vásárvárosok és külföldi kapcsolataik, in FRISNYÁK S., A Kárpát-medence történeti földrajza, Nyíregyháza 1996, 156.

19 2. A KATOLIKUS EGYHÁZ HELYZETE EURÓPÁBAN, MAGYARORSZÁGON ÉS KÁRPÁTALJÁN A 19. SZÁZAD VÉGÉN A 20. SZÁZAD ELEJÉN 2.1 Az Egyház nemzetközi helyzete a 19.-20. század fordulóján 2.1.1 A 19. század eszmeáramlatainak hatása az egyház életére A Katolikus Egyház a „hosszú 19. század”27 idején számos problémával küzdött, amelyek abból fejlődtek ki, hogy a középkor végén megjelenő felvilágosodás egy középkori társdalomhoz képest más társadalmi-politikai berendezkedést eredményezett. A reformáció, a francia forradalom, a napóleoni háborúk, a restaurációs próbálkozások, a romantika eszmeáramlata, a 19. század közepén bekövetkezett európai forradalmak, stb. megrázták az egyházat, amely hosszú időn keresztül próbálta megtalálni a stabilizáció útját. IX. Piusz pápasága (1846-1878) ugyan a megoldáskeresésében zajlik, de nem megfelelő irányokat jelöl ki. Az első vatikáni zsinaton (1869. december 8 - 1870. október 20.) kimondott pápai tévedhetetlenség számos eleme a nem megfelelő körültekintés jegyében lett kimondva, s többnyire az ellenkező hatást váltotta ki.28 A pápaság erejének a reprezentálása ebben a korban nem jelentett elsődleges szükségletet, főleg nem akkor, amikor Európa-szerte a nemzeti ébredések, a nemzetállamok felerősödése, a szociális kérdés, a kezdődő felekezeti feszültség jelentette a legnagyobb problémákat. A 19. század végén és a 20. század első évtizedeiben a kapitalista rendszerek belső gátjai jelentkeztek, és társadalom legégetőbb problémáira a magyarázatot a marxi-engelsi gondolatmenetet29 kisajátító proletáriátus próbálta megadni. A munkásmozgalmak harcának megértésére, a szociális problémák, feszültségek tudatosítására, az osztályok közötti feszültség megértésére az egyháznak időre volt szüksége. Nehezen jutott el arra az álláspontra, hogy a tőkés fejlődés és az elszegényedés kapcsolatban van egymással.30 A német nyelvterület gondolkodói és egyházvezetői, élükön Ketteler, mainzi püspökkel jutnak el először arra a megállapításra, hogy a szociális kérdés nem mellékes eleme, hanem a 27

A „hosszú 19. század” fogalmát Eric Hobsbawm dolgozza ki. A brit marxista történész és író 1789 és 1914 közötti évekre utal ezzel. Hobsbawm az elméletét három könyvben Állítja fel: Age of Revolution: Európa, 17891848, Age of Capital, 1848-1875 és The Age of Empire, 1875-1914. Szerinte ez a történeti időszak a francia forradalommal kezdődik, amely létrehozta a monarchiák nélküli Európában a köztársaságokat, s a végén az I. világháború megkezdése történik meg. Annak 1918-as befejezésekor a 19. századi hosszú, tartós európai hatalmi egyensúly megszűnt. Az első világháború utáni események olyan jelentős változást jelentenek a világtörténelemben, hogy egy másik jellemzőkkel rendelkező korszaknak tekinthető. (Vö. http://en.wikipedia.org/wiki/Long_nineteenth_century, utoljára ellenőrizve: 2010. június 2.) 28 SZÁNTÓ K., A katolikus egyház története, II. kötet, Ecclesia, Budapest 1988, 371kk 29 im. 437. 30 ADRIÁNYI G., A szociális kérdés a német és a magyar katolikus egyházban 1891 előtt, in Magyar Egyháztörténeti vázlatok (1995/1-2), 168.

20 probléma magja az egyház és a társadalom feszültségének. Erre a lényegi problémára adja meg a választ az egyház a XIII. Leó pápa által kiadott Rerum Novarum enciklikával.31 A Ketteler püspök vezette testület32 dolgozta ki az enciklika mondanivalóját a marxi elveket alaposan figyelembe véve, sőt azt tovább is gondolva. Míg a proletáriátus csak a problémát vetette fel folyamatosan, addig a Rerum Novarum a megoldási kísérletekre is igyekszik megoldásokat kínálni. XIII. Leó az enciklikában a proletáriátus mellett a kapitalizmus túlzásait is bírálta.33 A 19-20. század fordulójának két jelentős pápája, XIII. Leó és X. Piusz az egyház külső és belső struktúrájának és szellemiségének a megreformálására törekedtek. Azokra a kihívásokra keresték a válaszokat, amelyek a 19. század második felében az egyház előtt álltak.

2.1.2

XIII.

Leó

pápa

tevékenysége

az

egyházkormányzati

hatalom

megszilárdítására XIII. Leó pápa IX. Piusztól eltérően nem a bezárkózás magatartását választotta, hanem a tradicionális keretek és elődje (IX. Piusz)34 politikájának megtartása mellett, az egyház tekintélyének a megerősítésére törekedett. Az egyes államokat nem különálló egységeknek tekintette, hanem a problémaköröket különítette el, és igyekezett egységet teremteni azok megoldásában. A nehézségeket mint globális problémákat tekintette, nem pedig az egyes országok belügyeként kezelte. XIII. Leó pápasága35 először ellenzőkre talált a konzervatív körökben, de később egységesítette az erőket a Katolikus Egyházban.36 A 19. század társadalmi, politikai rendszerében az egyház és az állam egyre inkább eltávolodik egymástól. Már bíborosként felfigyelt arra, hogy milyen mély szakadék húzódik az egyház és az állam között. Arra a következtetésre jutott, hogy az egyháznak az egyensúlyteremtésre és a kölcsönös kiegyezésre

31

ALCIDE, DE G., A „Rerum Novarum” megszületéséről, in.: www.radiovaticana.org/ung/ (a kutatás ideje: 2008. augusztus 14) „Megjegyezzük: a XIX. század végén, Rómából hazatérve, Magyarországon a fiatal Prohászka Ottokár terjeszti XIII. Leó szociális elveit, lefordítva a „Rerum novarum”-ot: a szociáldemokráciával szembeszállva, bírálta a feudális rendszert, követelte a demokratikus jogokat a társadalomban és az egyházban.” — Idézet a cikkből. 32 G. Mermillod genfi és E. Manning westminsteri püspökök is hozzá tartoztak 33 Vö. AUBERT, R., (szerk.:), Zweiter Halbband: die Kirche zwischen Anpassung und Wiederstand 1878 bis 1914 (Handbuch der Kirchengeschichte 6), 12-23. 34 KELLY, J. N. D., The Oxford Dictionary of Popes, XIII., University Press, Oxford 1986, 311. 35 Vö. AUBERT, R., (szerk.:), Zweiter Halbband 12. 36 IJJAS A., Húsz évszázad viharában (Az egyház és a pápaság története), Magyar Írás, Budapest 1948, 395. XIII. Leó munkásságáról lásd még: IJJAS, A., A jelenkor egyháztörténelme, in BANGHA, B.-IJJAS, A., A keresztény egyház története VIII. kötet, Pázmány Péter Irodalmi Társaság, Budapest 1941, 131-167.

21 kell törekednie.37 Nagy számú enciklikát írt, melyek az egyház irányításában előmozdították munkáját.38 Az Inscrutabili Dei consilio kezdetű első körlevelében az egyház és a modern társadalom összehangolását tűzte ki célul. A szocializmust, kommunizmust és nihilizmust együttesen elítélve jelölte meg a rossz jelenségeket,39 és igyekezett azokból kiutat találni. A nagy jelentőségű Rerum Novarum szociális enciklika ugyan évtizedes késéssel érkezett, de azóta is ehhez az enciklikához nyúlnak vissza pápai megnyilatkozások az adott területen. Első pápaként írt körlevelét a munkásosztály védelmében fejtette ki. A keresztényszocialisták és kereszténydemokraták mozgalmának pápájaként a munkásosztály helyzetének javítására törekedett. Helyzetükre vonatkozólag tapasztalatokat is gyűjtött munkaterületeik (pl. szánbányákba is leereszkedett) a meglátogatásával.40 Az enciklika feleleveníti a keresztényszocializmust, amely megtörte a marxizmus egyeduralmát a munkások között. A katolikus pártok alapítását azonban nem támogatta, nehogy a napi politika színterévé váljon az egyház.”41 Külön enciklikákat szentelt a keresztény állam sajátosságainak és feladatainak leírására.42 Beszélt az emberi szabadságról43, az állampolgári kötelességekről44, a keresztény demokráciáról45. Pápaságában fontos szerepet játszott, hogy igyekezett az európai uralkodókkal és országokkal is fenntartani a jó kapcsolatot.46 Az egyház belső életének, a hívek vallásosságának és a keresztény elvek megélésének fontosságára buzdítja a katolikusokat. Jelentős volt XIII. Leó pápasága idején a modern bibliatudomány felkarolása 47, a ferences és bencés rend megreformálása, és keresztény bölcselet Aqunói Szent Tamás szellemében való

37

SZÁNTÓ K., A katolikusegyház 440. XIII. Leó 85 enciklikát írt 1878. és 1902. között különböző témákban. Ezeknek a pásztorleveleknek a listája, latin és magyar elnevezésüket, tartalmukat és kiadási idejüket megtalálhatjuk: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kategória:Pápai_enciklikák (a kutatás ideje: 2010. június 3.) 39 CHOBOT, F., Jézus Krisztus Egyházának története, III. kötet, Budapest-Rákospalota 1907, 333. 40 MEDVIGY, M., Pápa életpályák, Panoráma, 1991, 95-102. 41 HARGITAY, Z., A pápák könyve, Trezor, Budapest 1991, 215-217. 42 1878-ban Quod apostolici muneris kezdetű enciklikáját a szocializmusról, 1881-ben a Diuturnum illudot a polgári hatóság eredetéről, 1885-ben az Immortale Dei kezdetű enciklikáját az államok keresztény alkotmányáról adja ki. 43 1885-ban a Libertas praestantissimun kezdetű enciklikája jelenik meg az emberi szabadság természetéről. 44 1890-ben a Sapientiae christianae kezdetű enciklika jelenik meg a keresztényekről mint állampolgárokról. 45 1901-ben Graves de communi kezdetű enciklika jelenik meg a kereszténydemokráciáról. 46 A legtöbb problémát jelentő Franciaországgal kezdte a közeledést. Németországban kultúrharc volt, s a királlyal közösen próbálták elfogadtatni és elismertetni egymást. Oroszországban 20 millió lengyel élt, akiknek a világi ura a cár. Próbált közeledni és megismerni az orosz gondolkodást, ami egyébként I. Ferenc József rosszallását is kiváltotta. Angliával szakadás állt fenn, viszont az angolok szempontja is a hatalmi egyensúly fenntartása volt, ezért a pápa gyakran tudott közeledni az angol gondolatokhoz, mert ebben megegyeztek a gondolatok. A gyarmatokon is igyekezett terjeszteni a katolikus érdekeket, mert a katolikus szellemiség missziós elvéből ez következett. (Vö. IJJAS A., Húsz évszázad viharában (Az egyház és a pápaság története), Magyar Írás, Budapest 1948, 408.) 47 1893-ban a Providentissimus Deus enciklikát adja ki a Szentírás tanulmányozásáról. 38

22 megreformálása.48 A Szent Tamás Társaság szellemiségét maga Firczák püspök is több ízben ajánlja papsága számára.49 A nem katolikus felekezetekkel, az ortodox egyházzal és a nem latin rítusokkal is igyekszik a párbeszédre. A görög katolikus egyház szempontjából nagy jelentőségű az 1894-ben kiadott Orientalium dignitas kezdetű enciklikája, melyben a keleti egyházakról fogalmazza meg gondolatait. Firczák Gyula püspök egyházmegyei körlevélben is megjelenteti a pápai iratot és többször utal arra is, hogy „mennyire szereti a pápa egyházunkat”50 Politikusi tevékenységében a római kérdés és a francia probléma megoldatlansága mellett 51, véget vetett a német és svájci kultúrharcnak, megegyezett a dél-amerikai államokkal. Erősítette a kapcsolatot Oroszországgal, Spanyolországgal és Nagy Britanniával, illetve az Egyesült Államokkal.52

2.1.3 X. Piusz konzervatív reformpápasága X. Piusz munkásságát a konzervatív reformpápaság fogalmával fejezik ki. A Piusz név felvételével érzékeltetni szerette volna a pápaságának irányvonalát is. Az egyház megreformálásának alapgondolatában egyezett véleménye XIII. Leóval, de a megvalósítási eljárásában más utakat követett. XIII. Leó egy korával szemben védekező magatartásban álló egyházat vett át elődjétől, IX. Piusztól, és munkásságával igyekezett azt a kor kihívásaira válaszolt adóvá alakítani. Ez meg is történt, amelyre az egyik legfontosabb reakció az lett, hogy XIII. Leó halála után a pápaválasztáson az uralkodók sugallták azt az elvet, hogy megtörjék a tekintélyt és a befolyásolhatatlanságot.53

48

FRANZEN, A., Kis egyháztörténet, Agapé, Szeged 1998, 367. Vö. 1893(XV)/6598. Firczák Gyula munkácsi püspök körleveleinek nagy része a Bendász-hagyatékban maradt meg. Szintén nagy számú körlevél található a Püspöki Levéltár anyagában, mely az Ungvári Állami Levéltár Beregszászi Fiókjában található. A két helyről eddig becsléseink szerint 90-95 % került elő. Ezeket a körleveleket dolgozatunkban egységesen a következőképpen jelöljük: Évszám(római számmal a körlevél adott éven belüli sorszámát)/arab számmal a rendelet számát. Pl.: 1893(XV.)/6598. 50 Pl. a pápa aranymiséjére utalva. — 1908(VI)/7274. 51 ADRIÁNYI G., Az egyháztörténet kézikönyve (Szent István Kézikönyvek 5), Szent István Társulat, Budapest 2001, 380-381. 52 Uo. 53 „A történelem utolsó alkalma, amikor egy világi uralkodó vétóval él a pápa megválasztását illetően. A XIII. Leó irányvonalát (főként a franciákhoz való közeledést) képviselő Mariano Rampolla, volt ál lamtitkár megválasztása ellenállásba ütközött. A király K. Pruzyna krakkói püspökön keresztül érvényesítette az akaratát. Bár ennek ellenére Rampolla még több szavazatot kapott, viszont elfogadták a kisebbség véleményét, és Guiseppe Sarto velencei pátriárkát választották meg, aki mintegy „kényszernek engedelmeskedve” elfogadta a pápaság feladatát, de elődjéhez képest más tartalmat akart adni a pápaság intézményének.” — MAROSI, I., Firczák Gyula…. 26. 49

23 X. Piusz pápasága előtt a lelkipásztorkodásban ért el sikereket, a világegyház irányításában is erre helyezte a hangsúlyt. Jelszava a „Megújítani mindent Krisztusban!” (Instaurare omnia in Christo!) gondolat is a belső megújulásra vonatkozott.54 Elsősorban a vallásos élet újjászervezésének elmélyítésére irányította a figyelmet a külső harcok helyett.55 Ennek érdekében megreformálta az egyházzenét56, a papnevelő intézetek és szemináriumok oktatását, a római kúriát57, a Szentszék hivatalos közlönyét58. A pápaválasztás újraszabályozásának és a vétójog eltörlésének a megszüntetése is az ő nevéhez kapcsolódik. Ezenkívül megreformálta a pápai törvényszéket a Rota Romanat, megalapította a Pápai Biblikus Bizottságot (1909), erősítette a papság fegyelmét és buzgóságát, elmélyítette a hitoktatást.59 A laikusok szerepvállalása és tevékenységük fokozása érdekében megalapítja az Actio Catholicat (1905).60 Az államokkal szemben való politizálása folyamatos kudarcot vallott, nem tudta kitölteni megfelelő tartalommal és dialógussal azokat. Több országgal elmérgesedett a helyzet és megszakadt a kapcsolat. A legsúlyosabb helyzet Franciaország vonatkozásában volt, mellyel a viszony folyamatosan törékeny és kiforratlan volt.61 X. Piusz pápaságának az egyik leginkább vitatott területe az egyházi tanítás modernizálásával szembeni álláspont volt, melyet a tiltott egyházi könyvek indexe és a modernizmus elítélése fémjelzett.62 Az egyházi tanítás szigorú értelmezése vezetett oda, hogy mereven elzárkózott minden megújításra és értelmezésre való törekvéstől. Ez egy időre a katolikus teológiának is rossz irányt szabott, mert a tévtanokkal együtt az ígéretes, új eszméket is üldözni kezdték. Az antimodernista tételeknek az elítélése Firczák Gyula püspök körleveleiben is megjelenik, aki mind a 64 tételt magyar fordításban hozta körlevelében.63 X. Piusz pápasága az egyház belső tartalmát és tevékenységét megújító tevékenysége mellett elveszítette külső tekintélyét. Ennek ellenére az egyház 20. századi megújulása érdekében, határozott fellépése miatt hasznosnak tekinthetjük a tevékenységét. Emiatt az egyháztörténet a nagy jelentőségű pápák közé sorolja, akit 1954-ben szentté is avattak.64 54

ADRIÁNYI, G., Az egyháztörténet kézikönyve 383. IJJAS, A., A jelenkor egyháztörténelme 194-221. 55 IJJAS, A., Húsz évszázad 419. 56 1903-ban kiadott rendelkezése Inter solicitudines kezdettel az egyházzenéről. 57 1908 — Sapienti consilio 58 1909 — Acta Apostolicae Sedis 59 ADRIÁNYI G., Az egyháztörténet kézikönyve 383-384. 60 Il fermo proposito — Az olaszországi Katolikus Akcióról 61 ADRIÁNYI G., Az egyháztörténet kézikönyve 385. 62 GERGELY J., A pápaság története, Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1982, 325kk. 63 X. Pius Pascendi Dominici gregis (Az Úr nyáját legeltetve) kezdetű, modernisták tanítását elítélő 64 tételét a püspök a 1907(XI)/6473 jelzésű körlevelében adta tudtul papjainak magyar fordításban. 64 SZÁNTÓ, K., A katolikus egyház története, II. kötet, Ecclesia, Budapest 1988, 457.

24 2.2. Az egyház helyzete Magyarországon, különös tekintettel a Munkácsi Egyházmegye területére 2.2.1 A Magyar Katolikus Egyház helyzete Az 1848-49-es forradalomtól kezdve az egyház és a társadalom kapcsolatában változás indult meg. A császárság és a pápaság az előző évszázadokban erősen összekapcsolódott, így a Habsburgok elutasításával együtt megjelent a társadalomban a katolikusellenesség is. Maga a Magyar Katolikus Egyház még a századfordulón is, amikor már különböző irányból elérték a támadások, óriási egyházszervezettel rendelkezett. Öt érseki tartománya és a pannonhalmi Szent Benedek-rendi elkülönített egyházkerület gyűjtötte magába a katolikus híveket.65 Az Esztergomi Érseki Főegyházmegyébe tizenegy, a Kalocsa-Bácsi Érseki Főegyházmegyébe négy, az Egri Érseki tartományba öt, a Gyulafehérvár-Fogarasi Görög Katolikus Román Érseki Tartományba négy, a Zágrábi Érseki tartományba szintén négy püspökség tartozott, s ezen kívül a Pannonhalmi Egyházkerület is önálló volt, ami összesen 29 püspökséget jelentett.66 A hívek száma 12 571 386 volt az 5 930 plébánián (ill. parókián). 2 316 beneficiátus (egyházi javadalomban szolgálatot teljesítő), 7 870 világi- és 1743 szerzetespap teljesített szolgálatot.67 Az összlakosság tekintetében is óriási különbséget jelentett a katolikus túlsúly. Ha a görög- és római katolikusokat összeadjuk, akik közös Püspöki Kar irányítása alatt éltek 58,80 %-ot68 tett ki a katolikusok száma.69 Az egyház a 19. század közepén még erősen tartotta a konzervatív szemléletét (külsőleg és belső gondolkodásában egyaránt), és a liberális eszmék is elsősorban az ellenséget láttak az egyházi szervezetben. A 1848-49-es forradalom után a társadalom katolikus-, egyház- és pápaellenes hangulata felerősödött. Ezt nehezítette az olasz emigrációban élők szellemisége, akik a

65

Vö. 5. melléklet Magyarországi egyházmegyék 1804-1920 között Az esztergomi érseki főegyházmegyébe 11 püspökség (Esztergomi főegyházmegye, besztercebányai-, eperjesi görög katolikus-, győri-, munkácsi görög katolikus-, nyitrai-, pécsi-, székesfehérvári-, szombathelyi, váci-, veszprémi püspökségek), a Kalocsa-Bácsi Érseki Főegyházmegyébe négy püspökség (Kalocsa-Bácsi Érseki Főegyházmegye, csanádi-, erdélyi-, nagyváradi püspökségek), az Egri érseki tartományba öt egyházmegye (Egri Érseki Egyházmegye, a kassai-, rozsnyói-, szatmári-, szepesi püspökségek), a Gyulafehérvár-Fogarasi Görög Katolikus Román Érseki Tartományba négy püspökség (Gyulafehérvár-Fogarasi Érseki Főegyházmegye, nagyváradi-, lugosi-, szamosújvári görög katolikus püspökségek), a Zágárbi Érseki Tartományba négy püspökség (Zágrábi Érseki Főegyházmegye, a djakovári-, a kőrösi görög szertartású-, a zengg-modrusi egyházmegye) tartozott és a Pannonhalmi Egyházkerület. 66 KOVÁTS, S., Az egyetemes egyházi földrajz és statisztika vázlata, Csanád Egyházmegyei Könyvnyomda, Temesvár 1905, 91-92. 67 KOVÁTS, S., Az egyetemes egyházi 94. — További adatokat is közöl a könyv. Káptalanok, kanonokságok, apátságok, prépostságok, esperességek és egyházközségek száma is meg van jelölve. Nemcsak Magyarország, hanem az Osztrák-Magyar Monarchia területén is. 68 Vö. 6. melléklet Magyarország vallási megoszlása 1890-ben (Horvátország nélkül) 69 GALTZ, F. (szerk.), A magyarok krónikája, Magyar Könyvklub, Budapest 1995, 492.

25 kiegyezés után hazajöttek. (Olaszországba ekkor már a Garibaldi, Mazini pápaellenes vonal nagyon erős volt.)70 Az akkori társadalom a „lazítást” egyetlen irányba tudta csak elképzelni, miszerint a neoabszolutista berendezkedésből liberális irányba mozduljon a társadalom 71, ami eredendően összeütközést jelentett az egyházzal. Itt kell megjegyeznünk, hogy a katolikus felső- és alsópapság között a forradalom- és a szabadságharcban való részvétel és megítélés tekintetében különbség volt. A felső papság, mint az arisztokrácia része bizonytalankodott. Az alsópapság, illetve az igazán elmaradott népeket tömörítő egyházmegyék vezetői (pl.: Popovics Bazil, munkácsi püspök) pedig többnyire a forradalom mellé álltak.72 A későbbi időben változott a hozzáállás, amikor a forradalom egyik következményeként a liberalista és magyarosító eszmék erőteljesen jelentkeztek, melyeknek elfogadása a konzervatív klérust, a ruszin híveket vezető alsópapság számára is nehézséget jelentett. A magyar társadalomban az egyház tekintélye a 19. század végére megingott, melyre azért a világegyház tartózkodó magatartása is hatással volt, mely a század 60-as és 70-es éveiben nem igazán találta a megfelelő irányt. A magyar egyház, nyilván a fentebb már tárgyalt világegyházi gondolatvezetéshez alkalmazkodva a társadalommal folytatott párbeszédben nem tette meg a szükséges közeledést. A katolikus egyház helyzete bonyolult volt ebben az időszakban. A kiegyezés utáni liberális kormányok és a konzervatív katolikus egyház ellenérdekelt volt, ha a konzervatív és a liberális gondolatokat önmagukban ellentétesnek fogadjuk el. A Magyar Katolikus Egyházra azonban a tehetetlenség volt a leginkább jellemző a kor szociális és társadalmi problémáinak megoldása vonatkozásában. Maga a pápa is külön felhívja a magyar püspökök figyelmét a szociális kérdéssel való foglalkozásra,73 akik azonban azt figyelmen kívül hagyják. A császár számára ez a zavar elfogadható volt, mert némileg gátat tudott szabni a magyar társadalom egységes gondolkodás mentén való fejlődési lehetőségeinek. Bár I. Ferenc József azonban, mint neoabszolutista uralkodó nem volt minden tekintetben egy hullámhosszon XIII. Leóval a katolikus egyház társadalmi párbeszédre törekvő pápájával. 70

SZILAS, L., Kis magyar egyháztörténet (Teológiai kiskönyvtár), Róma 1982, 115kk. GERŐ, A., A polgárosodás kora (Magyarország krónikája), Adams, 1992, 41kk. 72 Ennek példája a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye papságának részvétele a szabadságharcban. Az alsópapságból és a papnövendékek közül sokan társultak, és részt vettek a szabadságharcban. Magát Popovics Bazil püspököt még a püspöki méltóságától is megfosztották, és 13 hónapig volt vizsgálati fogságban. Bendász István szerint a püspök olyannyira kedvence volt Kossuthnak, hogy foglalkozott a püspök prímási kinevezésének gondolatával. (Bár ez utóbbi állítására vonatkozóan maga a szerző sem jelöl meg forrásokat!) — BENDÁSZ, I., Az 1848-1849-es szabadságharc és a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye, KMKSZ-Clio, Budapest 1997. — Az egész munka a görög katolikus egyház szabadságharcban való részvételével foglalkozik, a kossuthi gondolat megemlítése az 19. oldalon található. A püspök szabadságharcban viselt dolgairól külön az 59-74. oldalakon ír a szerző. 73 ADRIÁNYI, G., A szociális kérdés a német és a magyar katolikus egyházban 1891 előtt, in Magyar Egyháztörténeti Vázlatok (1995/1-2), 174. 71

26 Ez a magatartás azonban többnyire a Magyar Katolikus Püspöki Karra, mint testületre volt leginkább igaz. Egyes püspökök és világiak a század végén már erőteljesen foglalkoztak a megújulás kérdésével. Ide tartozott Prohászka Ottokár74, Bangha Béla75 és ide kell sorolnunk Firczák Gyula püspököt is, aki mint majd látni fogjuk, szociális és szellemi téren óriási munkát fejt ki az Északkeleti-Felvidék görög katolikussága körében. Közülük Prohászka kimondottan bírálja az országban uralkodó állapotokat, s majd az ő püspöki generációjának tagjai érnek el komoly sikereket.76 Az egyház és az állam viszonyának a rendezése elkerülhetetlenné vált a 19. század második felében. Magyarországon ez az egyházi autonómia 77 fogalomkörével fémjelezhető vitasorozatban realizálódik. Mindkét fél érzékelte, hogy rendezésre várnak a gondok, a sok veszélyt rejtegető feszültségek. Az autonómiavitának az elemzése elvezetne dolgozatunk céljától, ennek mélyebb feltárásában nem kezdünk bele. Csak érzékeltetjük a tényt, hogy egyház és az államvezetés között kialakult probléma a 19. században többször előkerülő téma volt, 78 a vita és a hozzá kapcsolódó megrázkódtatás pedig ébresztő hatásúvá vált.

74

Prohászka Ottokár (Nyitra, 1858. október 10. – Budapest, 1927. április 2.) katolikus egyházi író, székesfehérvári püspök, a magyar keresztényszocializmus jellegzetes képviselője, az MTA tagja. (in.: http://hu.wikipedia.org/wiki/Prohászka_Ottokár, a kutatás ideje: 2009. május 19.) 75 Bangha Béla (Nyitra, 1880. november 16. - Budapest, 1940. április 30.) jezsuita szerzetes, hithirdető, teológus, szerkesztő, író, Magyarország „sajtóapostola”. A katolikus sajtó megszervezése és terjesztése, Magyarország és főként Budapest rekatolizációja, a Mária-kongregációk nemzetközi irányítása fűződik többek között a nevéhez. Mint szónok, író, szerkesztő és sajtóaktivista egyaránt nagy nevet szerzett magának, mind itthon, mind külföldön. (in.: http://hu.wikipedia.org/wiki/Bangha_Béla, a kutatás ideje: 2009. május 19.) 76 ADRIÁNYI G., Prohászka, és a római index, Szent István Társulat, Budapest 2002, 29-42. 77 Elsődleges célunk „bemutatni, hogy hasonló történelmi helyzetekben ugyanazt a fogalmat - jelesül a katolikus autonómiát - gyökeresen más értelemben használják a más eszmei bázisról induló, különböző célokért küzdő és eltérő politikai érdekű csoportok. A katolikus autonómia fogalma első hallásra paradoxonnak tűnhet. Kérdés, hogy milyen módon vonatkoztatható a katolikus egyházra az autonómia fogalma? Egyrészt beszélhetünk külső, azaz a katolikus egyháznak az állammal szembeni autonómiájáról, illetve más, hasonló szerepet betöltő intézményekhez, azaz más egyházakhoz viszonyított függetlenségi állapotáról ugyancsak az állammal szemben. Másrészt az autonómia lehet belső, azaz az egyházon belüli, ami vonatkozhat a klérus különböző hierarchikus szintjeinek egymáshoz viszonyított nagyobb önállóságára (például a plébánosok és a püspökök vagy a plébánosok és a káplánok viszonyára). A tárgyalt időszakban pedig különösen nagy hangsúlyt kap az autonómiának az az értelmezése, amely a világi hívek nagyobb beleszólását jelenti a katolikus egyház ügyeibe. Itt kell megemlítenünk, hogy a római katolikus egyház dogmatikai konstitúcióját szem előtt tartva nem könnyű az autonómiát az egyházon belül az utóbb említett módon értelmezni. Az autonómia e vonatkozásban főleg a papi hierarchia egyes szintjeinek viszonyára, a világiak döntő befolyására, illetve a ,,nemzeti jellegre" való törekvésre vonatkozik. Ez teszi történeti és szemléleti szempontból még inkább figyelemre méltóvá az alábbiakban elemzett megközelítéseket.” — SARNYAI, CS. M., A katolikus autonómia megközelítési lehetőségei Magyarországon 1848-tól a századfordulóig, in Századvég Új Folyam 21. szám, (http://www.c3.hu/scripta/szazadveg/21/sarnyai.htm, a kutatás ideje: 2009. május 19.). 78 Az autonómiaviták akkor erősödtek fel, amikor alapvető változások kerültek napirendre a katolikus egyház és az állam kapcsolatrendszerében: így volt ez 1848-49-ben, az 1867-es kiegyezéskor, illetve az 1890-es évek egyházpolitikai vitáinak idején. (Vö. SARNYAI, CS. M., A katolikus autonómia) A katolikus autonómiamozgalom első szakasza Horváth Mihály püspök, kultuszminiszter 1849. június 15-i levelével zárul. Ez a fontos levél jelenti ki azt, hogy meg kell lépnie az egyháznak is azokat a lépéseket, amelyek az államtól való elválást és a belső megújulást szükségessé teszik. A gond csak az volt, hogy a különböző csoportok (felső papság, alsó papság, világiak) más módon és más mértékben látták fontosnak s megvalósíthatónak az autonómiát. Egy országos zsinatot kívántak összehívni, amely tisztázta volna ezt a kérdést. Ezzel a levéllel (amelyet kultuszminiszterként közöl a püspök) az autonómiavita első szakasza zárult le. (SARNYAI, CS. M.,

27 A katolikus egyház elindult a századforduló reformtörekvéseinek és társadalmi szerepvállalásának az útján, mely részét képezte a megtisztulási, megerősödési folyamatnak.79 A katolikus autonómiának a harmadik szakaszába beszáll Firczák Gyula püspök is. Külön körlevelet80 szentel arra, hogy beszéljen az autonómia szükségességéről és gyakorlati kivitelezéséről. Az önkormányzati jellegű autonómia szervezetbe a Munkácsi Egyházmegye részéről hét központban hét világi vezető volt választható.81 A megújulási folyamatnak a részeként 1895-ben alakult meg a Katolikus Néppárt, amely a német Centrum párt mintájára vállalta fel az újkonzervatív, antiliberális eszmeiséget, a keresztény értékrendet.82 A viszonyok helyes látása és a fáziskésés érzékeltetése miatt

Horváth Mihály kultuszminiszter felhívása az 1849. augusztus 20-án tartandó katolikus autonómiakongresszus megtartására, in Magyar Egyháztörténeti Vázlatok (1997/1-2), 147-150.) Az autonómiatörekvések következő, legjelentősebb szakasza a kiegyezés időszaka volt. Az egyház és az állam szétválasztásával akarta elérni a liberalizmus az egyház feletti gyámkodás lehetőségét. Az egyházat be akarta szorítani a templomok falai közé, s az államtól úgy akarta elválasztani, hogy az ne szólhasson bele az állam irányításába. A magyar államférfiak közül Deák Ferenc és Eötvös Lóránt is liberalista volt, de a mérsékelt ágat képviselték. Az autonómia kérdésében az Észak-Amerikai Egyesült Államok példáját vették alapul, ahol kezdettől fogva szétvált egymástól az állam és az egyház. Magyarországon viszont szoros összefüggésben alakult ki az államszervezet és az egyházszervezet. A kettő együtt alakította az emberek életét, így ennek szétválasztása a magyar társadalmi folyamatosság megszűnését jelentette volna. Ezen a ponton fontos megemlíteni, hogy a liberalizmus katolikusellenessége azért alakult ki, mert a katolikus egyház szállt szembe leginkább a materializmussal és szabadelvűséggel. A többi egyház (a létszámbeli kisebbsége, vagy éppen az el nem ismert vallási státusza miatt) megpróbált együtt élni a liberalizmussal. A protestantizmus sok esetben a katolikusellenességet is magába foglalva több kérdésben teret engedett a liberalizmusnak. Protestáns államférfiak a kiegyezéstől Tisza Istvánig sok esetben azonosították a protestantizmust a szabadság eszméjével és a liberalizmussal. Ekkor alakult ki a protestánsokban az un. kálvinista büszkeség, a katolikusokban, pedig az önlebecsülés a nemzeti tudat tekintetében. A protestánsok antikatolicizmusa valóságos lélektani elemmé változott. Nem tudtak szellemileg egységet teremteni a katolikusokkal, így nem lehetett egységet teremteni a vallástalanság elleni harcban sem. (SALACZ, G., Egyház és állam Magyarországon a dualizmus korában 1867-1918, Aurora könyvek, München 1974, 9-18.) Az 1868-as törvényekkel kapcsolatban felmerült vita Simor János prímás és Eötvös József kultuszminiszter között abból eredt (s ez emblematikusan az egész folyamatot jelzi), hogy két különböző egyházfelfogás állt egymással szemben. A világiak szerepvállalását az egyház (vagyis Simor János prímás) az oktatás területén képzelte el. Eötvös József kultuszminiszter a katolikus egyház egyéb irányítására is ki akarta terjeszteni az autonómiát. A két felfogás a kor ekkleziológiai felfogása miatt állt egymással szemben. IX. Pius hosszú pápasága alatt az egyház úgy próbált a 19. század ideológiái ellen védekezni, hogy erőteljesen centralizálódott és belterjessé vált. Lényeges eleme lett az egyháznak az erőteljesebb hierarchikus jelleg. A 1868-as törvény három ponton foglalkozik az egyházzal: népoktatás, felekezetek egyenjogúsítása, vegyesházasság. Az iskolakérdés nem okozott problémát. A felekezetek egyenjogúsítása és a vegyesházasságok körül kialakult problémakör és vita felrázta a katolikus társadalmat. Katolikus körök alakultak, felvetődött a katolikus nagygyűllések gondolata is. Rádöbbent a katolikus egyház, hogy egy komoly megújuláson és megtisztuláson kell keresztülmennie. (SZILAS, L., Kis magyar 115-120.) — Vö. MAROSI, I., Firczák Gyula 28-29. 79 SZÁNTÓ, K., A katolikus egyház története, II. kötet, Ecclesia, Budapest 1988, 492-512. — A szerző hosszan foglalkozik a katolikus megújulás gyakorlati megvalósulásával és problematikájával. Több helyen konkrét adatokat közöl és bőséges névtárral látja el munkáját, amelyből láthatjuk azokat a személyiségeket, akik kiemelkedően részt vettek a folyamatban. 80 1897(VII.)/3451 81 1897(XI.)/ rendeletszám nélkül 1897. szeptember 24-i levelében pedig már a választás eredményét közli. Az egyházmegyét az autonómiakongresszuson képviselő megválasztott képviselők közül két papi képviselő: dr. Mikita Sándor, kanonok és Kaminszka Géza, képezdei igazgató. A hét világi képviselő a következő: Sátoraljaújhelyről Roskovics János, királyi járásbíró; Ungvárról Szabó Jenő, nyugalmazott miniszteri tanácsos, főrendházi tag; Munkácsról dr. Timon Ákos, egyetemi tanár; Nagyszőllősről Dr. Rabár Endre, királyi albíró; Husztról dr. Demjenovics Emil, budapesti orvos; Máramarosszigetről dr. Bukovszky Endre, técsői orvos; Nagykállóról dr. Pasztélyi Jenő, budapesti ügyvéd. 82 GERŐ, A., A polgárosodás kora, Adamus, 1992, 41-47.

28 jegyezzük meg, hogy a német Centrum párt már a 19. század közepén megalakult, és igyekezett az egyházias gondolkodásmódot érvényesíteni a német nyelvterületen. A katolikus megújulás részeként megszerveződik a katolikus sajtó, melynek két kiemelkedő jelentőségű alakja Prohászka Ottokár és Bangha Béla volt. Előbbi a Katolikus Sajtóegyesületet, utóbbi pedig a Katolikus Sajtóhölgybizottságot alapította meg. Ennek a munkának a következménye lett a Mária Kongregáció, amely a világiak szerepvállalásában mindenképpen jelentős eredményeket ért el.83 Az egyesületi élet, a szociális kérdés kibontakoztatása, a papok és világi hívek számára végzett lelkigyakorlatok s a népmisszók hatására végül az egyház eljutott a megújulási folyamatba. Összegzésként elmondható, hogy a 19. század folyamán a katolikus egyház világviszonylatban nagy átalakuláson ment keresztül. A felvilágosodás utáni társadalmi átalakulás elérte az egyházszervezetet is, amely a század közepén még nehezen tudta kezelni a problémát, de a század végére XIII. Leó pápaságával elérte újra a stabilizálódást, X. Pius pápasága idején pedig beértek a reformok és újra megerősödött az egyház.

2.2.2. A Munkácsi Egyházmegye a 19.-20. század fordulóján 2.2.2.1. A Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye határai a 19. század végén Amennyiben elfogadjuk a „hosszú 19. század” fogalmát, mely 1789-1914 közötti időre alkalmaznak, megfigyelhetjük, hogy a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye területi változásai ebben a században zajlottak le. Az egyházmegye 1771-es felállítása a jelzett évszázad kezdetével szinte egybeesik. S az utolsó, jelentősebb átalakulás is a századot lezáró első világháborúval, illetve a trianoni békediktátummal ér véget. A 20. század folyamán jelentős változás nem történt az egyházmegye területi integritásában. A Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye felállítása 1771-ben történik meg84, s legnagyobb kiterjedését nem sokkal később éri el az egyházmegye, amikor 1777-ben hozzácsatolják Gömör-, Szepes- és Torna vármegyéket. Ebben az időszakban állítják fel a

83

KLESTENITZ, T., A Mária Kongregációk és a sajtókérdés a dualizmus korában, in Magyar Egyháztörténeti Vázlatok (2005/3-4), 83kk. 84 A egyházmegye felállításának körülményeiről bőséges irodalom található Hodinka (HODINKA, A., A munkácsi görög-katolikus püspökség története, Budapest 1909, 607-626.), Pirigyi (PIRIGYI, I., A magyarországi görög katolikusok története, I. kötet, 157-167.), Botlik (BOTLIK, J., Hármas kereszt alatt, 26-42.) munkáiban. Összefoglaló munkának pedig JANKA, GY., A Munkácsi Egyházmegye felállítása, in Atanaziana 4 (1997), 64-71. tekinthető.

29 latin hierarchia ellenkezése és a Szentszék halogató politikáján túllépve a Nagyváradi és a Körösi Egyházmegyéket.85 A Munkácsi Egyházmegye első jelentős felosztása az Eperjesi Egyházmegye 1823. évi felállításával történik meg. Az új egyházmegye felállításával Abaúj-, Borsod-, Sáros- és Szepes-vármegye minden parókiáját, Zemplén megyéből pedig a homonnai-, hosztavicai-, laborci-, sztropkói- és varannói esperesi kerületeket, illetve két bazilita kolostort is átcsatoltak, a bukócit és a krasznibrodit.86 Még egy jelentős átalakulás történt 1823-ban, amikor a Munkácsi Egyházmegyéhez tartozó Szatmári Vikáriátus 72 parókiáját, amelyet hat esperesi kerület tömörített magába, a Nagyváradi Püspökséghez csatolták.87 A Szamosújvári- és Lugosi Egyházmegyék felállítása alkalmával is 90 parókia csatolódott el a Munkácsi Egyházmegyétől és lett a szamosújvári püspök fennhatósága alá rendelve.88 Végül a Hajdúdorogi Egyházmegye 1912-es felállításával csatoltak el parókiákat, a különböző egyházmegyékből összesen 170-et. A Munkácsi Egyházmegyéből 70, az Eperjesiből 8, a Nagyváradiból 44, a Fogarasiból 35, a Szamosújváriból 4 és az Esztergomi Római Katolikusból 1 lett összevonva az új egyházmegyében.89 A változások elsősorban az egyház fejlődésében rejlő lehetőségek következtében jöttek létre. Attól kezdve ugyanis, hogy a görög katolikus papság megkapta teljes szabadságát, folyamatos fejlődésen ment keresztül. Bár azt is meg kell jegyeznünk, hogy a nagyváradi-, szamosújvári-

és

Hajdúdorogi

Egyházmegyék

esetében

az

átalakulásoknak

az

egyházkormányzati realitásokon túl nemzetiségi vonatkozásai is voltak.

85

Vö. HANÁK, G., A Szentszék és a Bécsi udvar szempontjai a nagyváradi és a körösi görög katolikus egyházmegyék felállításában (1775-1777), in Magyar Egyháztörténeti Vázlatok (1998/1-2), 109kk. 86 Vö. BENDÁSZ, I., A munkácsi egyházmegye területváltozásairól, in BENDÁSZ, I. – KOI, I., A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye lelkészségeinek 1792. évi katalogusa, Nyíregyháza 1994, 17kk. A Munkácsi Egyházmegye területváltozásának az összefoglalása is megtalálható Bendász István megnevezett tanulmányában. Jelentős adattárral rendelkezik a munka, amely magába foglalja az új egyházmegyék területétének megjelölését, magukban foglalt vármegyéket, az alakuló egyházmegyék és a parókiák lélekszámát, híveinek nemzetiségi hovatartozását és az egyházközségek névszerinti felsorolását. 87 BENDÁSZ, I., A munkácsi egyházmegye 18. 88 Uo. 19. 89 Uo. 20-21. F. 151 op. 4 od. zb. 58, lap 8-14. – A római rendelkezés névszerint felsorolja az egyházközségeket. Munkánk folyamán a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegyének a kommunizmus idején elkobzott anyagát jelöljük így az Ukrajnában használt levéltári jegyzék szerint. F. 151 (a 151-es fondban őrzik az egyházmegye anyagát) op. 4 (opisz a jegyzékek kötetszáma, melyből 28 van) od. zb. 58 (od. zb. Az egyes iratanyagok számozása egy opiszon belül), lap 8-14 (az iratanyag lapjainak sorszáma). A Görög Katolikus Szemle is hozza az egyházközségek felsorolását. Vö. A hajdudorogi uj görög katholikus püspökség, in Görög Katholikus Szemle 12 (1912/29), 2. — A rendeletből idézi a nyelvhasználatra vonatkozó utasítást: „Ami a liturgikus nyelvet illeti, megparancsoljuk, hogy az az ó-görög legyen, a magyart csak annyiban szabad használni, amennyiben a latin szertartásúak használják.”

30 A egyházmegye az 1700-as évek végi 1390 vármegyét magában foglaló kiterjedéséhez képest a 19-20. század fordulójára ugyan jelentősen csökkent, de még így is részben, vagy teljesen 791 vármegyét foglalt magába. Káptalanjának gazdálkodásra alkalmas földterülete 1107 kh 1295 négyszögöl volt.92 S ez egészen Firczák Gyula püspök haláláig (1912) így is maradt. A püspök elhunytának az éve egybeesik a Hajdúdorogi Egyházmegye felállításának évével (1912), amit azonban már nem ért meg.

2.2.2.2. A Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye a 19.-20. század fordulóján A Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye területére sem a vallási, sem a nyelvi homogenitás nem volt jellemző. Azt azonban ki lehet jelenteni, hogy az egyházmegye területén volt egy vallásilag és nemzetiségileg egységes terület, amely az egyházmegye területén lévő vármegyék hegyvidéki járásait foglalta magában. Az Ungvár-Munkács-HusztMáramarossziget vonaltól észak-keletre elterülő hegyvidéki részeken egynemű ruszin nemzetiségű és görög katolikus vallású emberek éltek. Ezen a területen a városokban nagyszámú magyar és német lakosság telepedett le. Ezek a csoportok az állami közigazgatás működtetésére és a gazdaság irányítására érkeztek. Hozzájuk csatlakozott a 19. század második felében a Galíciából betelepedő zsidó lakosság. Az említett vonaltól az Alföld irányába Szabolcs-, Hajdú-, Borsod-, Szatmár vármegyében a 19. század végére teljesen asszimilálódott görög katolikus lakosság élt. Erre a területre jellemző a vallási többszínűség: görög katolikusok mellett református, római katolikus, evangélikus vallású emberek éltek, de a nyelvük egységesen a magyar volt. Ung-, Bereg-, Ugocsa- és Máramaros vármegyékben pedig az Ungvár-Munkács-Huszt vonal és a Tisza folyó Nagyszőlős-Záhony szakasza közé eső részében a vallási és nyelvi pluralizmus egyszerre jelentkezett. A sematizmusok egyházközségek liturgikus nyelvének a megjelöléseként a magyar, a ruszin-magyar, illetve a ruszin változatot felváltva jelzi. Az is előfordul, hogy a nyelv megjelölése egy-egy egyházközség tekintetében is változott akár többször is a vizsgált időszakban. A gazdasági különbözőségek az alföldi és a hegyvidéki viszonyok között óriásiak voltak. A hírhedt szegénységben élő hegyvidéki ruszinok gazdasági potenciálja nem volt versenyképes a síkvidék mezőgazdasági és ipari fejlődésével a kiegyezés utáni időszakban. A 90

Lásd 2. melléklet A Munkácsi Egyházmegye joghatósága alá tartozó vármegyék a 18. század végén Lásd 3. melléklet A Munkácsi Egyházmegye joghatósága alá tartozó vármegyék a 19. század végén 92 Vö. DÓKA, K., Egyházi birtokok Magyarországon a 18-19. században, Magyar Egyháztörténeti Munkaközösség, Budapest, 1997, 92. 91

31 18. század végén a megyeszékhelyek és az egyházi központok szerepköre megnőtt, s lendületet adtak a városfejlődéshez93, de ennek ellenére az egész Munkácsi Egyházmegye a „kis intenzitással vonzó területek” közé tartozott.94 Számos tényező bizonyíthatja számunkra, hogy Ruténföld az ország központi térségeivel volt kapcsolatban. Mindennek a világossá tétele azért fontos, mert ugyanaz az utasítás másként hatott egy végtelen szegénységben és analfabetizmusban élő ruszin ember számára, mint például Nyíregyháza, Hajdúdorog, vagy Miskolc környékén élő, akkorra már nemzeti értelemben is tudatára ébredt magyar ember számára. Nem beszélve a kiegyezés után a fővárosba szivárgó és elmagyarosodó ruszin értelmiségről. Mindannyian görög katolikusok és ugyanahhoz az egyházmegyéhez, püspökhöz tartoznak, de akkora különbségek voltak a gondolatvilágukban, vallásos tudatukban és elkötelezettségükben, anyagi lehetőségeikben és kulturális sajátosságaikban, hogy azok önmagukban áthidalhatatlannak tűntek.95 A 19-20. század fordulóján komoly akadályt jelentett a püspök számára az óriási egyházmegye irányítása. A nagy kiterjedés a domborzati- és tájegységi sajátosságokat is magában hordozta, ami ezeket a mentalitásbeli- és kulturális különbséget eredményezte. Míg a hegyvidéki részen a szláv hatással, a szegénységgel, analfabetizmussal kellett megküzdeni, addig az alföldi területen és a Budapestre letelepedettek lassan beolvadtak a magyar társadalomba. Az asszimilálódott görög katolikusoknak részben egy idő után mások lettek a problémái, más kihívásokkal kellett szembenézniük. A magyar nemzethez való lojalitás ezen a területen a liturgikus nyelv használatában tudott legmarkánsabban testet ölteni. A magyar szertartási nyelvért való küzdelemnek az eredménye lett a Hajdúdorogi Görög Katolikus Egyházmegye felállítása, melyre a későbbiekben még visszatérünk. A viszontagságos középkor végi-újkor eleji beszivárgás, az egyházmegye felállítása körüli bonyodalmak után a görög katolikusság meggyökeresedett, megszilárdult a régióban. A görög katolikus papság pedig a hegyvidéki nép számára a vezető réteget, az intelligenciát jelentette. A magyar néphez való tartozás és a ruszin tudat egyszerre volt jelen a nép gondolkodásmódjában. Emellett azonban a nép a bizánci szertartásához is teljes mértékben ragaszkodott. Firczák Gyula püspök munkássága szemmel láthatóan a szegénység megszüntetésére, a

szociális,

a

gazdasági

felzárkóztatásra,

és

a

keresztény-katolikus

szellemiség

megteremtésére irányult. S mindezeket a gondokat az általa vezetett hívek Magyar Királyságba való integrálódásával igyekezett megvalósítani. Országgyűlési képviselőként, 93

vö. BELUSZKY, P., Magyarország településföldrajza 104. Uo. 168. Egyedül a fakitermelés volt jelentős a Felvidék észak-keleti régiójában, de ez is a tiszai leúsztatásra épült, nem pedig a fejlettebb gazdaságot feltételező vasúti szállításra. (TÓTH J. – GOLOBICS P., Régiók és interregionális kapcsolatok a Kárpát-medencében, in.: A Kárpát-medence történeti földrajza, Nyíregyháza, 1996) 95 Vö. MAROSI, I., Firczák Gyula 38. 94

32 szemináriumi vezetőként és püspöki tevékenységében a görög katolikus nép szellemi, lelki és anyagi felzárkózásáért küzdött. A püspök ezen a területen felismeri, hogy nem az elzárkózásra, hanem a nyílt tanúságtevő és határozott, keresztény értékrendet megjelenítő szerepvállalásra van szükség a fejlődés érdekében. A sajtó-, az egyesületi élet-, az oktatás fejlődése és a nép gazdasági potenciáljának fejlesztéseként elhíresült hegyvidéki akció mutatja ennek az álláspontnak a gyakorlati megvalósulását. De a világ- és a magyar egyházban felmerülő problémák is foglalkoztatják. Körleveleiben a papjainak különböző aktuál- és egyházpolitikai témákról is írt. A katolikus autonómia megteremtésének kísérletei, a bevett vallások kibővítésének kérdése, a Galíciából beszivárgó zsidóság megjelenése, az elkeresztelkedési vita, a polgári házasságok és anyakönyvezés megjelenése96, a vegyes házasságok elterjedése voltak azok az ütközési pontok, melyeket aggódással figyelt a püspök,97 s amelyre a katolikus felsőpapság sem tudott hosszú ideig választ adni. El kell ismerni, hogy fenti a témákról beszél ugyan, de közel sem olyan intenzitással és terjedelemben, mint az oktatás, a ruszinok felzárkóztatása, az alkohol elleni küzdelem, a közösségi-egyesületi élet támogatásáról.

96 97

Vö. 1895(I.)/rendeletszám nélkül, 1895. január 5-i keltezéssel, latin nyelven. Vö. 1893(XIV.)/ rendeletszám nélkül, 1893. december 28-i keltezéssel.

33 II. FIRCZÁK GYULA (1836-1912),

A

MUNKÁCSI GÖRÖG KATOLIKUS EGYHÁZMEGYE

PÜSPÖKÉNEK ÉLETE ÉS SZELLEMISÉGE

1. FIRCZÁK GYULA

PÜSPÖK ÉLETRAJZI ADATAI, PÜSPÖKI MŰKÖDÉSÉNEK IDŐBELI

BEHATÁROLÁSA, IRÁNYELVEI ÉS KITÜNTETÉSEI

Firczák Gyula a Munkácsi Egyházmegye egyik legjelentősebb püspöke. Munkásságát és szellemiségét csak olyan püspökök munkásságához lehet mérni, mint De Camelis János (1689-1706), aki az egyházmegye belső rendjének a megszervezésében vállalt óriási szerepet, vagy Bacsinszky András (1772-1809), aki az egyházmegye jogi státuszának a rendezésében alkotott maradandót. A püspök életéről jó és bőséges összefoglalást találhatunk Botlik József, Hármas kereszt alatt című könyvében98. Annál is inkább fontos ez az írás, mert a püspök tevékenységéről a magyar nyelven megtalálható elemzések közül a legbőségesebb adattal rendelkezik. Pirigyi István, A magyarországi görög katolikusok története99 című munkája is közöl életrajzi adatokat, de a szerző csak nagyvonalakban jelöli meg azokat, és inkább az életének fontosabb egyházi, illetve politikai vonatkozásaival foglalkozik. Az ukránok által mérvadónak tartott (bár jelentős ukrán nacionalista szemléletet magában hordozó) egyháztörténeti munka, a Rómában A. B. Pekár bazilita szerzetes által megírt és Lembergben ukrán nyelven kiadott Нариси історії церкви Закрпаття100 (Szemelvények Kárpátalja egyháztörténetéből) is csak alapadatokat tartalmaz a püspök életéből. Ez utóbbi munka erőteljesen ukrán nacionalista szellemben íródott ezért elsősorban az egyes adatok közlése miatt használjuk munkánkban. Ezért a következőkben elsősorban nem arra törekszünk, hogy időrendi rendbe szedjük az eseményeket, hanem a feldolgozható források alapján a lehető legteljesebb mértékben rekonstruáljuk a püspök életpályájának egyes időszakait és a már szakirodalomban közölt adatokat a levéltári anyaggal törekszünk kiegészíteni. Próbálunk minél konkrétabban utalni az előtte és egyházmegyéje előtt álló problémákra. A megoldási kísérleteit pedig külön fejezetben, nagyobb témák alapján elemezzük. Az életrajzi adatok és pályájának lehető legteljesebb ismerete teszi számunkra lehetővé a következő fejezet témaköreinek a megértését. Elsődleges célunk, hogy a Püspöki Levéltár anyagából minél több információt fel tudjunk vázolni a kitüntetésék és azok hátterének megismerésére. Erre leginkább azért van szükség, mert a korabeli sajtó egy-egy darabja többnyire 98

BOTLIK, J., Hármas kereszt alatt 114-162. PIRIGYI, I., A Magyarországi görög katolikusok története II., Görög Katolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza 1990, 67-70. 100 ПЕКАР, А. В., Нариси історії церкви Закрпаття, Місіонер, Рим – Львов 1997, 191. 99

34 hozzáférhető az Interneten101 és a Magyar Országos Levéltárban, esetleg magángyűjteményekben (Bendász-hagyaték). A Kárpátaljai Állami Levéltárban őrzött anyag azonban, mely egyben a legautentikusabb forrás, nem volt a püspök élete szempontjából feltárva. Firczák Gyula 1836. augusztus 22-én született Horlyón (Hudljava). Erre vonatkozólag a legbiztosabb adattal az a „kereszteltek és bérmáltak oklevele” szolgál, mely a püspökszentelésre valamely meg nem nevezett hivatal által bekért hivatalos igazolások listájában található a levéltár anyagában.102 Ez pontosít több tévedést vagy elírást103 is, mely a püspök születési dátumának meghatározásánál található a különböző munkákban. A 35. sorszámmal 1891. július 29-én Horlyón, Stéfán János lelkész által kiállított és az egyházközség pecsétje által hitelesített anyakönyvi kivonat a fenti dátumot hozza születési adatként. Továbbá kiderül, hogy ugyanezen év szeptember elsején végezték el a keresztség és a bérmálás szentségének kiszolgáltatását. Apja Firczák Bazil, helyi lelkész és anyja Hadzsega Terézia. Miután apja volt a helyi parókus, a szentségkiszolgáltatást Kecskovszkij Mihály, daróczi parókus (Ung megye) és szerednyei kerületi esperes végezte. Keresztapja Holosnyai András teológiai tanár104 és Doleszaij Veronika, Fundanius János, szerednyei lelkész hitvese volt.

101

http://epa.oszk.hu/ (a kutatás ideje: 2010. június 2.)— Ezen az oldalon lehet megtalálni az Elektronikus Periodika Archívumban digitalizált magyar nyelvű, vagy magyar vonatkozású folyóiratokat. 102 in.: F 151 op. 11 od. hr. 1913, lap 7. — a keresztlevél másolatot 1891. július 29-én adták ki. A 8. oldalon a keresztlevél latin fordítása szerepel. Vö. 7. melléklet Firczák Gyula keresztelési és bérmálási anyakönyvi kivonata Ugyanebben az iratanyagban több összegyűjtött dokumentum is megtalálható még. Nincs ugyan megjelölve, hogy melyik hivatal kéri be az iratokat, de két tényből valószínűsíthető, hogy a Római Szentszék a pápai megerősítéshez kérte azokat. Ez abból következik, hogy 1.) a királyi kinevezés 1891. május 26-án történt, az iratok pedig az ezt követő időszakban dátumozódtak, 2.) az igazolások vagy latinul vannak írva, vagy latinra vannak fordítva. Az állami adminisztrációval való érintkezés nyelve abban az időben a magyar volt. A következő iratok találhatóak még az anyagban: (1.o) Gróf Csáky Albin, vallás- és közoktatási miniszter levele Gebé Viktor prépostkanonoknak Firczák Gyula püspökké való kinevezéséről (Firczák Gyula kinevezésekor már birtokolt címei is fel vannak sorolva: székeskáptalani nagyprépost, becsületvölgyi címzetes apát, szentszéki ülnök); (2.) Gebé Viktor papsághoz írt levelének piszkozata, melyben bejelenti a püspöki kinevezést (1891/VI. körlevél, 1891. július 15-i keltezéssel jelent meg a levél); (6.) az addig viselt hivatalainak jegyzéke latin nyelven (Ugyanőt az 1876-os évben igen kegyesen a munkácsi székesegyház tényleges kanonokjává nevezték ki, ettől az évtől egészen az 1886-os évig az Ungvári Szeminárium rektorának hivatalát látta el, 1886-tól pedig a fent nevezett egyház nagypréposti méltóságát viselte, az egyházmegyei káptalan élén állt a legutóbbi időkig.) (14.) teológiai végzetségéről szóló egyházmegyei igazolás 103 Bottlik József írásában 1836. augusztus 26. szerepel születési dátumként (in.: BOTTLIK, J., Hármas kereszt alatt 114.). A Magyar Katolikus Lexikon is 1836. augusztus 26-t jelöli meg helytelenül születési dátumul. (Vö. Magyar Katolikus Lexikon > F > Firczák , in http://lexikon.katolikus.hu/F/Firczák.html (a kutatás ideje: 2010. február 27.)) Eszerint ugyancsak pontatlan Pirigyi István meghatározása is, aki szintén augusztus 26-ra teszi a születési dátumot. (vö. PIRIGYI, I., A magyarországi görög katolikusok története II., 67.) A felszenteléséről tudósító korabeli Vasárnapi Ujság szerzője is augusztus 26-át jelöli születési időnek. (Vö. Firczák Gyula, munkácsi görög szertartásu katholikus püspök, in Vasárnapi Ujság XXXIX (1892/18), 305.) Bendász István pedig 1826. augusztus 22-ét jelöli meg születési dátumként (in.: BENDÁSZ, I., Részletek a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye történetéből, KMKSZ, Ungvár 1999, 196.). Ez utóbbinál inkább a nyomdai elütés valószínűsíthető. 104 A magyar szövegben „NTdő Tudós Holosnyai András Ungvári Püspöki Lyc. Tanár” szerepel, a latinban „A. R. D. Andreas Holosnyai Professor Lycei theol. Ungvariensis”.

35 Firczák Gyula az elemi iskolát Munkácson végezte, majd Ungváron járta a gimnázium első hat osztályát. A továbbiakban egy-egy évet Szatmáron illetve Kassán végzett a gimnázium utolsó két osztálya közül.105 Popovics Bazil püspök, édesanyjának az unokatestvére,106 Bécsbe küldte teológiát tanulni 1855-ben. A bécsi Szent Borbála szemináriumot és a teológiai képzést 1860-ban fejezte be, ahol doktorátust szerzett.107 Annak befejezése után az Ungvári Papnevelő Intézet tanára lett. 1861. szeptember 26-án pappá szentelték. Felesége, Gerevics Emilia 15 hónapos házasság után meghalt. Ettől a pillanattól kezdve, mint özvegy pap teljes egészében az egyházi és politikai életnek szenteli magát. Tevékenységének fontos szakasza volt a Papnevelő Intézetben kifejtett munkája, melynek professzorává 1861-ben, rektorává pedig 1876-ben108 nevezték ki. Már itt megmutatkozik igényessége a papnevelés tekintetében. Papneveldei tevékenységéhez tartozik a „Magyar Egyházirodalmi Iskola”, a „Zenekör” megszervezése, s a közegészségügy és a kertészet számára külön tanszék felállítása.109 Ezek a témakörök később is elkísérik, és körleveleiben többször bizonyítja az elkötelezettségét irántuk. Úgy gondolta, hogy a papnevelés egyik fontos eleme, ha a pap olyan ismereteknek a birtokában van, amely képes számára egy-egy eldugott, hátrányos helyzetű faluban is tartást, kultúrát biztosítani. Ilyen volt a zenei műveltségnek és a kertészetnek, a gyümölcsfatermesztésnek az elmélyítése. A kinevezésekor egy kortárs írás a püspököt, mint a papnevelde igazgatóját méltatja. Bár mentegetőzik, hogy nem a személyes előmenetele érdekében és „hízelgésből” teszi a kijelentéseket, de mint eszmei nevelőt mutatja be a püspököt. Olyan elkötelezettséggel és 105

Vö. BOTTLIK, J., Hármas kereszt alatt 114. Bottlik Firczák Gyula édesanyja unokatestvéreként jelöli meg Popovics Bazil püspököt. (Vö. BOTTLIK, J., Hármas kereszt alatt 114.). Pirigyi István azonban nagybátyjának jelöli. Ez utóbbi nem valószínű, mert Popovics Bazil nem lehetett testvére Firczák Gyula anyjának, hiszen annak neve Hadzsega Terézia volt. (Lásd a születési anyakönyvi kivonat adatait.) 107 Vö. F. 151 op. 11 od. zb. 1913, lap 14. F. 151 op. 2 od. zb. 1336, lap6. Magyar Katolikus Lexikon > F > Firczák , in.: http://lexikon.katolikus.hu/F/Firczák.html (a kutatás ideje: 2010. február 27.) 108 A püspöki kinevezését közlő Kelet hetilap egyik méltató cikke a szeminárium vezetésére való megbízását 1876-ra teszi. (Vö. Firczák Gyula, mint papnöveldei igazgató, in Kelet IV. (1891/28), 2.) Pekár, a Magyar Katolikus Lexikon és A képviselőházi életrajza (Vö. STURM, A. (szerk.), Új országgyülési almanach 1887-1892. Rövid életrajzi adatok a főrendiház és a képviselőház tagjairól, Budapest 1888, 206.) is ezt az 1876-os évet jelöli meg a rektorsága kezdetének, ugyanúgy mint levéltárban megtalált igazolás a viselt hivatalairól (Vö. F. 151, op. 11, od. zb. 1913, lap 14.). Így a Bottlik József és Pirigyi István által az idézett műveikben leírt 1875-ös dátum pontatlan, mint a Vasárnapi Újság már említett 1892/18-as száma. A Pirigyi István és Bottlik József által hozott életrajzi adatok egybeesnek a Vasárnap Ujság adataival, amiből arra következtethetünk, hogy ezt használták forrásként, mivel a levéltári anyag nem állt rendelkezésükre. 109 Ezek Bottlik és Pirigyi munkáiban egyformán szerepelnek, és a sajtóban is megjegyzik a püspöki kinevezése kapcsán. 106

36 nevelési tudatossággal igyekezett a fiatal papokat képezni, amely kiemelkedő pedagógiai lelkületről, egyházmegyéje és népe körélményeinek az ismeretéről tanúskodik. A cikkíró azt is kiemeli, hogy olyan papi személyiségek nevelésére törekedett a püspök, akik a verchovinai falvak „művelt személyiségek társaságát nélkülöző” környezetében is feltalálják magukat, és elkötelezettségükkel, papi egyéniségükkel tudják az egyházat és népet szolgálni.110 Ebbe az elképzelésébe illik bele később, püspökként megfogalmazott körlevelekben megjelent véleménye, miszerint a papságot többször felszólítja a gyümölcsfatermesztés, a kertészkedés megfelelő végzésére. Lényeges tevékenysége volt az irodalmi és egyesületi élet szervezésére és az énekkultúra egységesítésére irányuló ténykedése is. Ide sorolható például a Boksay-Malinics Irmologion szorgalmazása, mellyel egységesítette az éneklést. Az oktatáshoz kapcsolódó szemlélete és elhivatottsága több területen is megjelent. A rektori feladatai mellett a kántortanítók árva lányintézetének az igazgatója is volt. Mint később majd látni fogjuk a szociális-gazdasági gondokból a kiútkeresést összekapcsolta a magas szintű oktatás biztosításával. A felekezeti iskolák ügye és a szociális kérdés megoldásában jelentős munkája a gyermek és felnőttképzésre, a felvilágosításra irányul. Ilyen értelemben mai mércével tekintve is a tudásalapú és művelt társadalmat tekinti a leginkább megfelelőnek az emberi méltóság megélésében és a szegénység megszüntetésében. 1879-ben becsületvölgyi apáttá, 1886-ban nagypréposttá nevezik ki. Nagypréposti feladatkörben a püspöki kinevezéséig marad meg. Ezt a feladatát megtartotta országgyűlési képviselősége idején is, míg az összes többi tisztségéről lemondott. 1887-1891 között országgyűlési képviselőként tevékenykedett a szabadelvű párt színeiben. Politikai pályájának volt egy ezt megelőző epizódszerű időszaka, amikor kortesként szerepel egyik képviselőjelölt mellett, de nem jártak nagy sikerrel.111 A képviselőházi feladatkörével párhuzamosan a fentebb említett módon a nagypréposti feladatait is ellátta. Politikai tevékenységéről a későbbiekben külön is beszélünk.112 Itt csak annyit jegyzünk meg, hogy ez a feladata is az észak-keleti Felvidék oktatási-,

nevelési-,

szociális-,

gazdasági

gondjainak

a

megoldására

irányult.

A

képviselőházban az oktatási bizottság elnöke volt a püspöki kinevezéséig, amikor is a főrendiház tagja lett. Mint szabadelvű képviselő, a kormányzó párt tagjaként volt jelen az országgyűlésben. Később már a főrendiház tagjaként, a Bereg vármegyei nyomorúság és a nemzetiségi kérdés 110

Firczák Gyula, mint papnöveldei igazgató, in Kelet 4 (1891/28), 2.) Sztripszky Mihály görög katolikus pap kortese volt 1865-ben. — Vö. BOLLIK, J., Hármas kereszt alatt 114. 112 Vö. III/2. FIRCZÁK GYULA MUNKÁCSI PÜSPÖK, MINT POLITIKUS 111

37 enyhítésére hajlandóságot mutat az ellenzéki Katolikus Néppárt képviselőivel való együttműködésre is. Az 1896-ban megalakuló Katolikus Néppárt a szociális és nemzetiségi területeken olyan célokat tűzött ki, amelyek szorosan kapcsolódtak a püspök céljaihoz. Bár nyomoztak is utána, kétségbe vonták a megbízhatóságát,113 s még az állami kitüntetését is (Lipót-rend) elhalasztották, ennek ellenére ő nem a pártpolitikai pártfegyelem elvei mentén, hanem a nehézségek enyhítése érdekében kötelezte el magát. Püspökként azokat a képviselőjelölteket támogatta az egyes képviselőválasztásokon, akik a saját területükön hatékonyabb megoldást tudtak biztosítani. Mint nagyprépost adta hírül Pásztélyi Kovács János püspök halálhírét 1891. április 6án.114 A nagypréposti feladatokat ezen év október 21-ig látta el, amikor átadta a konzisztórium vezetését, a pecsétet és a nagypréposti jelvényeket.115 Az előző püspök halála után az egyházmegye irányítását Gebé Viktor vette át az új püspök beiktatásáig, mint „káptalani helyettes”.116 Gebé Viktor ebben a minősítésében kapta Gr. Csáky Albin miniszter 29504. számú levelét, melyben bejelentik Firczák Gyula püspöki kinevezését.117 Firczák Gyula tényleges püspöki tevékenysége 1892. május 1-jén az intronizációval kezdődött. A püspöki kinevezése a király részéről azonban közel egy évvel korábban történt. I. Ferenc József király 1891. május 26-án nevezte ki118, XII. Leó pápa 1891. december 17-én prekanonizálta, és Vályi János eperjesi püspök 1892. április 10-én, virágvasárnap az eperjesi székesegyházban püspökké szentelte Pável Mihály nagyváradi és Meszlényi Gyula szatmári püspök segédletével.119 A püspöki kinevezésétől már püspöknek szólították és a leveleket is így szignálja, de miután a püspök a joghatóságát az intronizációval és a hivatal átvételével (1892. május 1.120) kapta meg, ezért ezt az időpontot kell püspöki tevékenysége kezdetének tekinteni. Az 1912. június 1-jén bekövetkezett haláláig terjedő bő húsz évet tekintjük püspöki tevékenységének. A beiktatásig egyébként ő is mindig hozzáírja aláírásához az „l.k.” — legkegyesebben kinevezett jelzést, de tényleges püspöknek 1892-től tekintette magát. Erre a máriapócsi

113

Vö. BOTTLIK, J., Hármas kereszt alatt 118kk. F. 151, op. 25, od. zb. 1562, lap 8. 115 F. 151, op. 11, od. zb. 1848, lap 11. 116 F. 151, op. 11, od. zb. 1848, lap 16. 117 Vö. F. 151, op. 25, od. zb. 1571. 118 „Az örvendetes királyi legfelsőbb kézirat így hangzik: Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem kezdeményezésére Firczák Gyula munkácsi gör. szert. kat. székeskáptalani nagyprépostot becsületvölgyi címzetes apátot és szentszéki ülnököt, munkácsi gör. szert. kat. püspökké kinevezem. Kelt Bécsben, 1891. május hó 26-án. Csáky Albin s.k. Ferencz József sk” — A szószerinti kinevezési szöveget a Kelet IV (1891/28), hozza a második oldalon. 119 Vö. Firczák Gyula, munkácsi görög szertartásu katholikus püspök, in Vasárnapi újság XXXIX (1892/18), 305. 120 F. 151, op. 11, od. zb. 2182, lap 4. — jelzi Vaszary Kolos, esztergomi érseknek, hogy átvette a hivatalát. 114

38 templom emlékkönyvébe való bejegyzése utal, melyet 1902. május 1-én tett: „Tíz éves püspökségem jubileumát e kegyhelyen végeztem el Isten dicsősége mellett…”121 A korabeli sajtó szinte kirobbanó örömmel, eufórikus hangulatban közli a hírt Firczák Gyula kinevezéséről. A Kelet c. görög katolikus hetilap az 1891. július 8-i számában beszél először a kinevezésről: „Nagy örömet hirdetünk. Az örömhír harsonája bezengi a Kárpátok minden zugát, hogy ünnepeljen, és hálát adjon az Istennek az ősrégi egyházmegye minden fia… igen, egy vezércsillag támad ő benne… dicsőítsük népszerű apostoli Királyunkat és áldjuk közjavunkat szívén viselő bölcs kormányt, hogy Firczák Gyula ő méltóságát, a magyar görögkatholicizmus legelső jelesét adták nekünk főpásztorul. Ő az, akit mindnyájan vártunk, akibe egy szebb és jobb jövendő iránti minden reményünket helyezzük…”122 Ez az öröm és a beteljesült várakozás érződik mind az egyházi, mind pedig a társadalmi élet szereplőitől. A Kelet három számban123 is méltatja a kinevezett püspök személyiségét és addig munkásságát. Több magas rangú személyiség levelét is leközlik, s az országos lapok híradásait is átveszik és leírják a lap következő számaiban. Az Ung, a Magyar Állam, a Budapesti Közlöny is terjedelmes cikkekben méltatja a kinevezést, s azt a bizalmat fejezik ki, hogy Firczák Gyula személyében megfelelő pásztora lette a görög katolikusoknak és az észak-keleti Felvidék népének. Hogy mennyire nemcsak egyházi esemény, hanem a társadalom várakozása is megjelent a püspök kinevezésében, arra a Kárpáti Közlöny beiktatásra írt cikke a főbb bizonyíték. Az újság azt ecseteli, hogy a munkácsi püspök személye a vármegye számára is fontos. S Firczák Gyulát a helyi társadalom saját emberének tekinti. A „mi emberünk” — írja a cikkíró arra utalva, hogy a kárpátaljai területnek a szülötte és a bajok jó ismerője.124 A székfoglalásakor nagy mennyiségű levelet, üdvözletet kap, melyben többnyire magánszemélyek, papok, esperesi kerületek, hivatalnokok írnak, és a püspök sok esetben személyesen válaszolva köszöni meg azokat.125 Említésre méltó ajándék a székfoglaláskor az a díszpásztorbot, melyet az egyházmegye „Amerikában időző áldozárai”-tól kapott. Válaszlevelében biztosítja őket, hogy lehetőség szerint segíteni fogja őket.126 Az Észak-Amerikába vándorolt görög katolikusok, és

121

in.: http://www.atanaz.hu/mp/vendeg/firczak2/htm (kutatási ideje:2010. február 27.) 8. melléklet Firczák Gyula bejegyzése a máriapócsi kegytemplom emlékkönyvébe püspöksége 10. éves évfordulóján 122 Emeljük fel sziveinket! Adjunk hálát az Urnak! Nagy örömet hirdetünk!, in.: Kelet IV (1891/28), 1. 123 Kelet IV (1891/28), 1-2., Kelet IV (1891/29), 1-2., Kelet IV (1891/30), 1-2. 124 Firczák Gyula munkácsi püspök beigtatásához, in Ungvári Közlöny XIV (1892/18), 1-2. 125 F. 151, op. 11, od. zb. 2181. — az egész mappa (103 irat) ezeket az üdvözleteket és válaszokat tartalmazza. 126 F. 151, op. 11, od. zb. 2182, lap 35. F. 151, op. 11, od. zb. 1846, lap 2. — A püspök levélváltása a Káptalannal, melyben köszöntik őt, s a püspök pedig kifejti, hogy érzi a szeretetüket és kéri az áldást a Káptalanra, klérusra, néptanítókra és népünkre. F. 151, op. 11, od. zb. 1846, lap 4. — A Vikáriusnak köszöni meg a kinevezést és kéri a nép felemeléséhez a segítséget.

39 az ottani görög katolikus püspökség felállításának ügye fontos helyet foglal el a püspök életében, melyről külön szólunk majd a későbbiekben. Firczák Gyula a Kelet közlése szerint, 1891. szeptember 8-án 12. órakor tette le Bécsben az esküt a király előtt.127 A püspöki szolgálat teljességét lehetővé tevő speciális joghatóságot pedig 1891. december 18-i hatállyal kapja meg Rómából.128 A püspökké való kinevezést Gebé Viktor, káptalani helyettes közlésében így hangzik: a király „Firczák Gyula, munkácsi gör(ög). szert(artású). kath(olikus). székeskáptalani nagyprépost, becsületvölgyi czimzetes apát és szentszéki ülnököt, a munkácsi gör(ög). szert(artású). kath(olikus). püspökké legkegyesebben kinevezni méltóztatott… egyházi ténykedéseknél és a püspöki jelleg – illetve névvel járó névemlítés iránti intézkedés később fog megtétetni.”129 1892. április 27-én pedig ugyanő bejelenti az intronizáció tényét, időpontját és a hozzá kapcsolódó lényeges tudnivalókat: „Az isteni gondviselés nem késik megvigasztalni a megszomorodottakat, kik reményöket beléje helyezik. Egyházmegyénk szomorúsága is örömre fordult. Árvaságunk gyásznapjai elmúltak, s ma már, szívemben legmélyebb hálával Isten végtelen jósága iránt, azt hozhatom tudomásukra Önöknek, Nagyontisztelendő testvéreim az Úrban, hogy kegyes főpásztorunk: méltóságos és főtisztelendő Firczák Gyula munkácsegyházmegyei püspök, szent Péter és Pál apostolokról nevezett tapolczai apát úr130, püspöki székét folyó évi május hó 1-én ünnepélyesen elfoglalja, s ezzel az egyházmegye kormányát átveszi… Meghagyom végül, hogy már folyó évi május hó 1-ső napjától kezdődőleg, úgy a szent liturgiákban, mint minden más szent szolgálataikban, mindazon helyeken, hol a megyés 127

vö. Kelet IV (1891/37), 3 száma közli a hírt cím, szerző megjelölése nélkül. F. 151, op. 11, od. zb. 1914, lap 58. hozza a brevé főcímeit, az egyes rendelkezések dátumát, s rövid, tartalomszerű fordítását. A Beregszászi Levéltárban található anyagban nem szerepel az eredeti okirat. A levéltárban szereplő anyag szerint engedélyt kap (I.) missziók tartására, (II.) kiváltságos oltár kijelölésére és (V.) a caputium szentmise alatti viselésére. Továbbá (III.) az általa végzett halotti misékhez kötött, (IV.) az általa megáldott keresztek, érmek, rózsafüzérek és szentek szobraihoz engedélyezett, (VI.) az első egyházmegyei zsinat által engedélyezett, (VII.) az általa a székesegyházban és az egyházmegye főbb helyein végzett szentmiséken engedélyezett teljes, (VIII.) s a székesegyházban tartandó általános áldozás alkalmából adandó teljes, (IX.) s az általa végzendő egyházi látogatások alkalmával engedélyezett teljes indulgentiákra (bűnbocsánatra). Engedélyt nyert (X.) a betegeknek in arti culo mortis pápai áldás adására teljes búcsúval, (XI.) évente kétszer pápai áldás adására teljes búcsúval, (XII.), a naphoz, templomhoz és bizonyos oltárhoz kötött szentmisék áthelyezésére, (XIII.) 12 zsinati bíró Iudices Synodalis kiküldésére, (XIV.) 12 zsinati vizsgáló Eximinitore loco Synodalium kiküldésére, (XV.) az alapított szentmisék számának leszállításátára. 129 1891(VI.)/rendeletszám nélküli 1891. július 15-én kelt körlevél. 130 A „tapolczai apát” címet a munkácsi püspökök 1777-től viselik. Ettől az évtől kezdve 1800-ig Bacsinszky András a tapolczai apát. 1800-1817 között betöltetlen. 1817-1831 Pócsi Elek, 1837-1864 Popovics Bazil, 18661874-Pankovics István, 1874-1891 Pásztélyi Kovács János, 1891. május 25-től pedig Frczák Gyula birtokolja. Az apátság birtokai: (a.) Görömböly falu a hozzá tartozó erdők-, szántóföldek- és rétekkel, b.) Tisza-Valk borsodmegyei község, (c.) Jenke puszta, (d.) Mindszent községben pincék, korcsmák és egy bérpalota, (e.) a miskolci „kúriában” létező mészárszékek, a miskolci határban egy szőlő és egy apró szántóföld, (f.) Csabán egy malom, Nótáji-puszta Sajó-Lád határában, (g.) Tapolca puszta és a tapolcai fürdőcske. — Vö. Görög Katholikus Szemle IV(1903/21), 2-3.) 128

40 püspökről szoktunk megemlékezni, Istenszerető Gyula püspök nevét említsék e kitétellel: „О Боголюбивомъ Епископђ нашемъ Іюліъ” illetve „Боголюбиваго Епископа нашего Іюлія” stb.”131 Firczák Gyula tudatában van úgy a megtiszteltetésnek, mint annak a feladatnak a fontosságában, mely őt érte munkácsi püspökké való a kinevezése által: „Kinevezésem, megerősítésem és székfoglalásom által… ezen nagy görög szertartású megyének, az ősi munkács-egyházmegyének a kormányzása lett vállaimra téve. E megyét, e megyének hiveit és papjait vezetni, igazgatni és kormányozni a lelkiekben, a hitéletet és az erkölcsiséget, a tudományt és igaz haladást előmozdítani, viszont távol tartani mindazt, mi a hitélet és erkölcsiségnek ártalmára lehetne, másodsorban a megye, a papság és mindennemű intézményeik anyagi érdekeit is szemmel tartani és pártolni, képezik feladatomat, mellyel az isteni gondviselés megbízott, és a mely feladat egyszersmind szigorú kötelmet is képez.”132 A beiktatás után új fejezet következik az életében és munkásságában. A püspöki ténykedés előtti időszak összefoglalására a legalkalmasabb a Vasárnapi Ujság 1892. május 1-jén kelt cikke133, mely legtömörebben vázolja addigi életét, tevékenységét (megjegyzi, hogy édesanyja ebben az időszakban még él), s előre sejteti a kimagasló püspöki tevékenység gondolatát. A sajtó nem szűkölködik a méltató szavakban, amikor addigi tevékenységét dicséri. A Kelet című görög katolikus hetilapon kívül, mely szinte „hivatalból is” dicséri személyét, a Magyar Állam (1891. július 7.), az Ung (1891. 23. sz.), a Budapesti Hirlap (1891. július 9.)134 is terjedelmes cikkel üdvözli a személyét és dicséri eddigi munkáját. Kiemelik magyar nemzeti elkötelezettségét, „az ungvári ruthén papnevelő intézetben” végzett nemzeti munkásságát.135 Azt, hogy külön odafigyelt a zenei képzésre136, valamint azokat a lépéseket, melyeket a kertészet és közegészségtan területén tett. Az egyik újság azt is kiemeli, hogy Felső-Magyarország egyik legjobb iskolája az ungvári görög katolikus árválányiskola, mely szintén a püspök munkáját dicséri. Ma már mosolygunk a létrehozatala okán, miszerint „a művelt s képzett papok részére… gondoskodni kellett hasonló művelt jó házias s magyar gondolkozásu anyákról.”137 Zenei, oktatásügyi és jótékony célú

131

1892(III)/2003 1893-as, sorszám és rendeletszám nélküli, első nagyböjti, programalkotó körlevele. 133 Firczák Gyula munkácsi görög szertartású katholikus püspök, in Vasárnapi Ujság XXXIX (1892/18), 1-2. 134 Ezek a cikkek valószínűleg a Kelet c. hetilapban jelentek meg. A pontos forrást, évfolyamot és számot nem lehet kideríteni, mert a nevezett újság a Beregszászi Levéltárban őrzött 1891-es tárolt változatához minden további adat nélkül van bekötve. 135 Az ő kezdeményezésére oktatnak a liturgikán és dogmatikán kívül minden tárgyat magyar nyelven, mint azt több újság is megjegyzi. 136 Kinevezésének hírüladásakor, életrajzának közlése közben jegyzik meg azt is, hogy külön zenetanárt járatott a szeminárium zeneköre számára. 137 A munkácsi új püspök, in Bereg XVII (1892/28), 2. 132

41 kezdeményezéseit a megye azzal jutalmazta, hogy több bizottságnak is tagja és számos jótékonysági programnak a szervezője volt. A püspökszentelése előtti ténykedésének jelentős, kiemelten fontos állomása az 18871891 között betöltött országgyűlési képviselősége. A nagybereznai terület szabadelvű képviselőjeként az oktatási bizottság elnöki feladatát vállalta magára. A kisdedóvásról, az oktatási tanács újjászervezéséről, tanítói nyugdíjalap rendezéséről kell itt megemlékeznünk az általa vezetett bizottsági munkában.138 Tudvalevőleg a kiegyezés utáni időszaknak egyik sarkalatos problémája volt az országban az oktatásügy, melyet ő a szellemi-lelki gyarapodás egyedüli feltételének tekintett a püspök. Ezen a téren a püspöki kinevezése után is jelentős munkát végez, melyet itt csak címszavakban jelzünk, később azonban részletesen tárgyalunk. A püspökszenteléssel és beiktatással egyidőben kezdi meg adakozó és gondoskodó munkáját. A székfoglalásakor 6000 korona összeget ad szét az egyházmegye intézményeinek, az egyházközségeknek és egyéb jótékony célokra.139 Fontos intézmények megalapítása és fejlesztése kapcsolódik a nevéhez, mint például a tanítóképző, a kántortanítók árva leányainak „Erzsébet” intézete140, vagy a Firczák Gyula jubileumi alapítvány létrehozatala a szegény gyerekek érdekében141. Kiemelt jelentőségű az is, hogy állami segélyt eszközölt ki az özvegy papnék és az egyházi építkezések számára, a ruszin népet megismertette a szövetkezeti élettel. Csaknem 100 hitel és fogyasztási szövetkezetet alakított. Legkiemelkedőbb tevékenysége a vidék gazdasági életével is összekapcsolható Hegyvidéki akció beindítása és felügyelete körül folyt.142 A naptáregyesítés és a cirill betűs szövegek latin betűkkel való átírása tekintetében tartózkodó volt, bár az állam részéről kétszer is komoly nyomás nehezedett rá a bevezetés tekintetében. A naptárkérdésben, 1898-ban143 és 1910-ben144 kellett több alkalommal is nyilatkoznia. Erre vonatkozólag

138

megjegyzendő,

hogy

a

Munkácsi

Egyházmegye

Levéltárában

több

Firczák Gyula munkácsi görög szertartású katholikus püspök, in Vasárnapi ujság XXXIX (1892/18), 2. Vö. Firczák Gyula székfoglalása, in Ung XXX (1892/18), 2. Tételesen hozza az adományozottak listáját. Vö. Az új püspök első ténye, in Ungvári Közlöny X (1892/18), 3. — szintén tételes felsorolás. 140 F 151, op. 2, od. zb. 14. — A kántortanítói „Erzsébet” árvák lányintézetének szervezésére vonatkozó gyűjtési adatok, és befizetések igazolása 18 oldalon. F 151, op. 3 od. zb. 1936. — Az amerikai görög katolikus lelkészek gratulálnak a püspök 50 éves jubileumához és 800 koronát adnak ajándékba a leányárva-intézetnek a püspök iránti tiszteletből. Tudják ugyanis, s ezt le is írják a levelükben, hogy szerény lelkülete nem engedné meg ajándék elfogadását, s az számít neki ajándékul, ha más is fontosnak tartja intézményeit. Ennek a felajánlásnak hatására alapítja meg a Firczák Gyula jubileumi jutalomalapítványt. 141 Vö. F. 151, op. 25, od.zb 1562, lap 78. F. 151, op. 3, od. zb. 1994, lap 4-6. Az irat tartalmazza az alapító levelet, mint alapszabály-tervezetet. 142 BOTLIK, J., Hármas kereszt alatt 114-134. Szinte minden korabeli sajtóorgánum foglalkozik a témával. Kiemelten pedig a Munkács c. társadalmi hetilap, amely leközli az 1897. február 7-én tartott alakuló ülés jegyzőkönyvét is. — Vö. Értekezlet, in Munkács XIV (1897/7), 4-6. 143 1898(VIII)/4262, 1899(XII)/7540. 144 1910(VI)/3761 (ez a rendelkezése szlávul is megjelent), 1910(VII)/4668. 139

42 egyházközségnek a szavazása is megtalálható, melyek nagy számban elutasítják az egyesítést, így a püspök is visszafogottabbá válik a kérdésben. Ki kell emelnünk azt is, hogy szorgalmazta és élénkké tette az irodalmi élet terjedését, az egyesületi élet megszervezését és a tudományos munkát. Tevékenységének ezen területével is a későbbiekben foglalkozunk. Meg kell említenünk a 1896-os milleniumi megemlékezéseket is, melynek kapcsán a kereskedelemügyi miniszter, mint az ünnepségek főszervezője, felkérte őt a történelmi főcsoport bizottsági tagságára. Ezt a feladatot szívélyesen elfogadta.145 Külön is figyelmet fordítottak az egyházmegye területén a milleniumi megemlékezésre, melyből a püspök a bizottsági tagságon kívül is kivette részét. Az ungvári várban ő celebrálja a Szent Liturgiát, a munkácsi ünnepségen pedig ő a szónok. Ezek az események hívják fel a figyelmet az egyházmegye területén élő ruszin hívek nyomorára, szenvedésére és az elmaradottságára. Ezzel indul el a később nagyon sikeres Hegyvidéki akció, mely a ruszinok szellemi és gazdasági felzárkóztatását tűzte ki célul. A naptáregyesítés, a magyar liturgiának az ügye és az ehhez kapcsolódó ideológiák, a ruszinok ébredező nemzetiségi küzdelme, a Hajdúdorogi Egyházmegye felállítása, s a skizmamozgalom, az Észak-Amerikai püspökség felállításának az ügye is jelentős fejezeteket képez a püspök életében. Minden területen a józanság és a mértékletesség híve volt. Éppen ezért fordulhat elő, hogy az ukrán szakirodalom ezt az időszakot és az állami szerepvállalást még ma is erőteljes magyarosításnak tekinti, de benne Firczák Gyula munkásságáról elismeréssel beszél. Nem véletlen tehát, hogy mind a pápa, mind pedig a király kitüntetések egész sorával értékeli a munkáját.146 1897-ben a püspököt a Lipót-rend középkeresztjével tüntették ki.147 A Lipót-rendet148 minden olyan feddhetetlen előmenetelű személy megkaphatta, aki az állam és az uralkodóház 145

F. 151, op. 11, od. zb. 2621. — az egész mappa az ünnepségre való előkészület levelezését tartalmazza. PIRIGYI, I., A magyarországi görög katolikusok története II., Görög Katolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza 1990, 67kk. 147 Fentebb már említést tettünk, hogy a honfoglalás 1000. évének a megünneplésében az ungvári és a munkácsi ünnepségekben tevékeny szerepet vállalt. Az országos ünnepségekben is, mint a történelmi főcsoport tagja tevékenykedett, s a 19. század második felében a ruszin nép megmentésére irányuló mozgalom ebben az időszakban ölt intézményes formát. A teljesség kedvéért azt is el kell mondanunk, hogy valószínűleg ez volt az a kitüntetés, amelynek átadását, Bottlik József véleménye szerint, a Bereg vármegyei 1896-os képviselőválasztást megelőző néppárti szervezkedéssel való együttműködése miatt elhalasztották. (Vö. BOTTLIK, J., Hármas kereszt alatt 119.) 148 A Lipót-rendet 1808-ban I. Ferenc király alapította. A rendet „minden személy elnyerheti, polgári vagy katonai, aki olyan érdemeket szerzett, mely az állam és az uralkodóház javát előmozdítják, lehet az a tudomány terén, vagy közhasznú munkálatokkal, vagy vállalatokkal, de ezenkívül még azt is kívánják, hogy feddhetetlen magaviseletű legyen. A rend tagjainak száma nincs meghatározva." (Vö. http://87.229.108.92/rendjel/adatok/lipot.htm, a kutatás ideje: 2010. június 3.) Az 1897-es évben hárman kapják a Lipót-rend középkeresztje és 12-en ugyanezen rend lovagkeresztje kitüntetést. (Vö. http://akm.jjskoft.hu/rendjel/adatok/lipot.htm, 2010. március 7.) 146

43 javát előmozdította. A kitüntetés indoklásában érveket sorol fel az újság, amely püspökségének első

öt

évét

különös

termékenységgel

jellemzi.

Felsorolja, hogy

székfoglalásakor 6000 forintot adott az egyházmegyei intézményeknek, átépítette a papárvafiintézetet a tűzvész után, rendezte a püspöki palota előtti és melletti teret, gondoskodott „a kathedrális templom gyönyörű és igazán nemes ízléssel történő felszereléséről”, papárvalánynevelőintézetet alapított, rendszeres „canonica visitaciot” tartott, elindított egy mozgalmat, melynek célja „megmenteni a szegény, elnyomorodott, kiszipolyozott ruthén népet és egyuttal visszatartani a tömeges kivándorlástól”, a parókiák méltó és helyes adományozásával igyekezett előmozdítani, hogy a hitélet kárt ne szenvedjen.149 Nagy valószínűséggel a millenniumi események is közrejátszhattak a kitüntetés adományozásában. Püspöki beiktatásának 10. évfordulójával egyidőben, 1902. május 20-án, XIII. Leó pápai pápai trónállóvá150, római gróffá és házi főpappá nevezte ki, melyhez mind a papság, min egyéb iésztelői gratuláltak. XIII. Leó ezt pápaságának 25. évfordulója alkalmából halászgyűrűje alatt kelt brevéjével adományozta a munkácsi főpapnak.151 1903. február 15-én a király a püspököt érdemeire való tekintettel valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki.152 Ez a cím ugyan a püspök életének és tevékenységének idején már jobbára csak jelképes jelentőségű, mégis fontos, mert a Görög Katholikus Szemle a társadalomhoz hasonlóan a hazaszeretet kifejeződésének tekintette: „Annak a hazaszeretetnek, a mely ott van minden intézeted, minden iskolád levegőjében s a melynek törekvése Isten dicsőségén kívül csak egy: nagynak, boldognak látni édes hazánkat.”153-írja az újság. A kitüntetés társadalmi értékét jelzi, hogy annak hírüladás után közel 150 személy vagy közösség írt köszöntő levelet, vagy táviratban gratulált, melynek nagy részére a püspök személyesen válaszol.154 Talán legszínesebben Ung vármegye gratulált, s mint saját szülöttét köszönti ebből az alkalomból. Elmondják, hogy mint a vármegye volt országgyűlési

149

A Kelet X (1897/18), 1 közli a kitüntetés adományozásának tényét. Pápai trónálló (ol. assistenti al soglio): kiváltságos laikus személyiségek pápai kitüntetése. - A pápa a Trónállók Kollégiumán kívül megtiszteltetésük jeleként laikusokat is trónja mellé hívott. A 15. sz. előtt ilyen kiváltsága volt Róma prefektusának, szenátorának, zászlóvivőjének és a királyi követeknek… Az asszisztáló herceg a diákonus bíboros mellett végezte szolgálatát, pápai szentmisében a kézmosásnál ő segédkezett. Ma a pápai trónálló az államfők hivatalos látogatásakor szolgál a pápának. (http://lexikon.katolikus.hu/P/pápai trónálló.html, kuataás ideje: 2010. március 7.) 151 F. 151, op. 2, od. zb. 411. lap 67. Ez mappa 70 üdvözletet tartalmaz, melynek 67. irata a Káptalan által előkészített bejelentési szöveg piszkozata. Az üdvözlő iratanyag a püspöki beiktatás évfordulójára érkezett gratulációkat is tartalmazza, de néhány helyen erre a kitüntetésre vonatkozó köszöntés is elhangzik. 152 Titkos tanácsos, 16-17. sz.: a király bizalmas embere, a titkos tanács tagja. - A 16. században 4-6 fő, a 17. században azonban egyre többen, I. Lipót halálakor (1705) már 150-en voltak. Ennyien már nem vehettek tényleg részt az üléseken, ezért a titkos tanácsosi, ill. a II. Ferdinándtól (ur. 1619-37) egyre gyakrabban használt valóságos titkos tanácsosi rang, amellyel az excellenciás megszólítás járt, puszta címmé vált. Az első magyar titkos tanácsos 1646-ban Pálffy Pál gróf. (http://lexikon.katolikus.hu/T/titkos%20tan%C3%A1csos.html, 2010. március 7.) 153 Görög Katholikus Szemle VII (1903/4), 1. 154 F. 151, op. 2, od. zb. 1006. Ebben az ügyiratban található az eredeti kinevezési okmány is. 150

44 képviselője a magyar képviselőházban, a magyar hazának, a nemzetnek, a vármegyének érdekeit mindenkoron és minden körülmények között képviselte… Ung vármegyének és a város törvényhatóságának évtizedek óta „munkás tagja”, „egyházi, politikai, önkormányzati, culturális, társadalmi és közjótékonysági téren kifejtett hazafias működése által” tette magát érdemessé a kitüntetésre. A „főpásztori működését az egyházi élet fejlesztése, templomok iskolák, építése, közművelődési egyesületek létesítése örökíti meg.” Kifejezik azt is, hogy az egyházmegye 125 éves fennállása alatt, három elődje alatt a Munkácsi Egyházmegye főpásztorai mindig hűségesek voltak az egyházhoz, a királyhoz és a hazájukhoz. Utalnak arra is, hogy a király és a kormányok mindig megbízhattak kölcsönösen egymásban.155 Firczák Gyula munkácsi püspököt a Magyar Királyi Tudományegyetemen a szeplőtelen fogantatás dogmája kihirdetésének 50. évfordulóján (1905) díszdoktorrá avatták.156 A kitüntetés hírüladása idején a püspök Rómában tartózkodott. Annak hírüladását magában foglaló értesítő táviratot az Egyetem a püspök tartózkodási helyére, a Capitol Hotelbe küldte157. Az első osztályú vaskoronarenddel158 való kinevezését a vallás és közoktatásügyi miniszter 1911. szeptember 29-én közli, melynek híre folyó hó 25-én érkezett Bécsből. A kitüntetést aranymiséjére kapta szintén érdemei elismeréséül. A kitüntetést 1911. október 3-án vette át Budapesten.159 Halálhírének közzétételekor egész sor címet, kitüntetést kellett közölni: a Lipót-rend középkeresztese, pápai trónálló, Őszentsége házi főpapja, római gróf, valóságos belső titkos tanácsos, az I. oszt. vaskorona rend lovagja, Szent Péter és Szent Pál apostolokról nevezett tapolczai apát, aranymisés áldozópap címeket viselte.160 Kitüntetéseinek nagy része a levéltári anyagból és a sajtóból rekonstruálható.

155

F. 151, op. 2, od. zb. 982. Magyar országgyűlési almanach, A Magyar Tudósító Almanachja az 1906-1911. évi országgyűlésről, http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al906_11/21.htm (kutatási ideje: 2009. május 19.) 157 F. 151, op. 2, od. zb. 1336, lap 137. 158 Vaskoronarend: osztrák császári érdemrend, melyet I. Ferenc osztrák császár 1816 febr. 12-én három osztályban alapított. Az I. osztály tulajdonosai v. b. t. tanácsosi rangban állanak, a II. osztályéi régebben a bárói rangot, a III. osztályéi a nemességet nyerték; 1884. július 18. óta ez fel van függesztve. 1860 jan. 12-től a rendet katonai érdemekért hadi ékítménnyel díszítve is adományozzák. A rendnek külön öltözete van, melyet azonban már évek óta nem használnak. Jelvénye színes drágakövekkel ékített arany «vaskorona», rajta a koronás kétfejű birodalmi sas, jogar, kard és az országalmával, mellén aranyszegélyű sötétkék paizs, rajta arany F(ranz) betü. Szalagja aranysárga, sötétkék szélcsíkkal. Csillagja, melyet az I. osztály visel, ezüst, gyémántozott, rajta kerek paizson a vaskorona, körülötte sötétkék karikagyűrűben «Avita et aucta» arany felirat. Az I. osztály ünnepélyes alkalommal a rendjelvényt nyakláncon viseli, mely aranyból van, 12 arany tölgykoszorú és ugyanannyi F(ranciscus) P(rimus) monogramból áll, melyeket a vaskorona köt össze. A hadi ékítmény babérkoszorúból áll. (http://www.kislexikon.hu/vaskoronarend.html, kutatási ideje: 2010. április 14.) 159 vö.. F. 151, op. 3, od. zb. 1992, lap 1-6. 160 1912(IV.)/rendeletszám nélkül 1912. június 08-án, Papp Antal püspök aláírásával. 156

45 Lelkipásztori szempontból jelentős volt a vizsgált időszakban (a helyenként még ma is) elterjedt Páduai Szent Antal és Lourdesi Szűz Mária tiszteletének a bevezetése.161 A papság számára a püspök halálhírét és egyben életének összefoglalását, méltatását Papp Antal, mint utódlási joggal kinevezett püspök jelenti be körlevélben, 1912. június 8-i keltezéssel. Fontos összegzés ez Firczák Gyula életéről, tevékenységéről egy kortárs szemével. Az egyik leghitelesebb tanúként, a legközelebb álló ember szólalt meg benne: „…Folyó hó 1-én táviratok, majd rövid idő múlva a hírlapok is hirdették mindenfelé, hogy Dr. Firczák Gyula munkácsi püspök… Ő Nagyméltósága hajnal 2 órakor Isten szent akaratában való példás megnyugvással majdnem két éven át viselt betegség következtében, a haldoklók szentségeinek többszöri buzgó fölvétele után, a pápa Ő Szentsége apostoli áldásával megerősítve, életének 76-ik és püspökségének 21-ik évében elhunyt… Önök – Krisztusban kedvelt fiaim! – velem együtt mindnyájan jól ismerték a megboldogult főpap fennkölt, nagyműveltségű lelkét, erényekkel ékesített nemes szívét, igazságszeretetét, jóságát, előkelő, vonzó modorát és tapintatosságát, amelyek segélyével a legnehezebb kérdéseket mindenkor sikerrel oldotta meg; jól tudjuk, hogy apostoli hivatásával járó kötelességeinek teljesítése közben sokszor milyen súlyos akadályokkal, mily sajnálatos félreértésekkel kellett megküzdenie, de a föl-fölmerülő nehézségek el nem csüggesztették, munkakedvét el nem vették, ellenfeleinek szivesen megbocsátott és a félreértések, támadások ellenére is rendíthetetlen kitartással, kötelességszerűen tovább haladt azon az úton, amelyet a gondjaira bízott halhatatlan lelkek örök boldogságának biztosítása követelt tőle… Általánosan ismeretes az a sokoldalú tevékenység, amelyet Őexellentiája 21 éves (a kinevezéstől

tekintik

püspöknek)

hitéletének,

tanügyének,

egyházfejedelmi

hitközségeink,

híveink

működése szellemi

és

alatt

egyházmegyénk

anyagi

helyzetének

fölvirágoztatása körül kifejtett. …nemcsak egyházi, hanem, állami és társadalmi téren is sokat tett, hogy mindenkinek osztatlan nagyrabecsülését… kiérdemelte. Hazafias tevékenységének művei között első helyen a hegyvidéki társadalmi akciót kell említenem… amely teljesíti azokat a feladatokat amelyeket a nagynevű főpásztor jelölt meg”162 Halálhírére számos távirat és levél érkezett az egyházmegyei hivatalba163, melyek közül érdemes némelyikre a személyes hangvétel érzékeltetése céljából utalnunk: az Ung

161

PIRIGYI, I., A magyarországi 70. 1912(IV)/rendeletszám nélkül 1912. június 08-án, Papp Antal püspök aláírásával. 163 A F. 151, op. 4, od. zb. 63, lap 1-45. F. 151, op. 4, od. zb. 29. Gyásztáviratok és –levelek küldői között van Berzeviczy Albert, volt vallás- és közoktatásügyi miniszter, Darányi Ignác, egykori földművelésügyi miniszter, Lukács László aktuális miniszterelnök, Tanfi Iván máramarosszigeti iskolaigazgató mellett Péter Ferdinánd Szalvátor főherceg, Vaszarzy Kolos hercegprímás, a hegyvidéki kirendeltség vezetősége, Patay főispán, Schönborn-Bucheim gróf, I. Ferencz József osztrák császár és magyar király kabinetének irodája, Del Val pápai államtitkár, az apostoli nunciatura, gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter, Kazay Samu honvédelmi miniszter, Serényi 162

46 megyei főispán mint fennkölt lelkületű, bölcs gondolkodású, önzetlen, szép és jó iránt érdeklődő, nemes szívű emberre emlékezett; Berzeviczy Albert, volt vallás- és közoktatásügyi miniszter kiváló hazafi, nagyrabecsült személyes barátként fejezte ki szomorúságát; Darányi Ignác, egykori földművelésügyi miniszter egész személyesen fejezte ki, hogy „különösen pedig a hazafias ruthén nép felsegítésére irányzott fáradhatatlan munkájának közvetlen tanúja voltam”164; Lukács László aktuális miniszterelnök az egész magyar közéletre nézve súlyos veszteségnek tekintette a halálát; Tanfi Iván máramarosszigeti iskolaigazgató eszméit és irányelveit tartotta megtartandónak. Életét, munkásságát és papjaival való kapcsolatát jól jelképezi a Görög Katolikus Szemle köszöntése aranymiséje alkalmából, melyet másfél évvel halála előtt ünnepelt: „Ennek a papságnak ragaszkodása főpásztorához, lelkesedése magasztos intentiói megvalósításához valóban olyan, mint a keletiek rajongása az ő eszményeik iránt.”165 Személyisége értékelésénél lényeges az ukrán sajtó és szakirodalom véleménye, amely általában a kiegyezés és az első világháború közötti időszakot az erőszakos magyarosítás fogalmával jellemzi. Többnyire mindannyian ugyanazokat a területeket emelik ki munkásságának értékelésénél. Az énekkultúra, az oktatás, az intézményszervezés, a lelkiség, az alkoholizmus elleni küzdelem, a szociális munka és gyarapodásért végzett tevékenység elleni küzdelem. Leginkább a Hegyvidéki akciót méltatják, és a ruszin nép166 felemelkedéséért végzett munkáját. S bár nem felejtik el a kiegyezés utáni magyarosítást kidomborítani, azért többnyire elismeréssel és tisztelettel beszélnek a püspökről.167 Olyan egyházkormányzati magatartással élt és dolgozott, amelyek a legmélyebb tiszteletet váltják ki a róla írókból. Az elismerés elhallgattatja a nacionalista ellenszenvet is. Ha megfogalmaznak is véleményt a magyarosítással kapcsolatban, a fentebb említett módon azt az államnak tulajdonítják és nem

Béla földművelésügyi miniszter, gróf Szapáry főudvarmester, Samassa József bíboros, Kazinczy, Rakovszky Gyula mérnök, Szmrekovszky Tamás postatávközlési felügyelő, Zubrinszky Aladár Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Hittudományi kari dékán, , Ung megyei Királyi Építészeti Hivatal, Kereskedelemügyi minisztérium, Adria Biztosító Társaság, Wallis Gyuláné szül. gróf Somogyi Ilona, Röczkel János fényképész, Bilácz Sándor tábori esperes. 164 Darányi Ignác 1895-1910 között három évet leszámítva (1903. november 3-tól és 1906. április 8-ig) földművelésügyi miniszter. Minisztersége alatt indul el és szerveződik a hegyvidéki (ruthén) akció, melyet a püspök állhatatos munkája által indít el a Magyar Kormány. 165 Főpásztorunk 50 éves papi jubileumához, in Görög Kath. Szemle XIV (1910/45), 315. 166 Bár egyesek itt is azonosítják ruszin népet az ukránnal. A két nép összemosása szinte folyamatos az elmúlt két évtized munkáiban. 167 ПРОНИН, В., История Православной церкви на Закарпатье, Свято-Николайевский Мукачевский монастірь 2005, 444-446. ПАВЛЕНКО, Г. В., Дiячi iсторiï, науки i культури Закарпаття, Патент, Ужгород 1997, 94. ФЕДАКА, С., Єпископ Юлiй Фiрцак – пастир i оборонець наших краян, in Ужгород XXIII (2002/174), 11. БАЧИНСЬКИЙ, І., Єпископ Юлiй Фiрцак, in Благовiсник (2008/191), 9. БАЧИНСЬКИЙ, І., Єпископ Юлiй Фiрцак, in.: Благовiсник (2008/192), 18. ПЕКАР, А. В., Нариси історії церкви Закрпаття, Місіонер, Рим – Львов 1997, 192.

47 személyesen a püspöknek. Az általa szervezett egyházmegyei zsinatok (1897 és 1903) is ennek a kifejeződését és szolgálatát valósították meg. Működése a fentebb említett két pápának a tevékenységi időszakára esik. Beiktatásakor XIII. Leó pápa (1878-1903) már 14 éve hivatalban van, s a következő pápa, X. (Szent) Piusz (1903-1914) pontifikátusa idején hal meg. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy személyiségébe és egyházkormányzatába mindkét pápának a szellemiségét beépítette. Körleveleiből inkább az előző szellemisége tükröződik, azt tűnik a püspökhöz közelebbinek. De számos kérdésben (mint például az egyházi zene, liturgia, egyházfegyelem, stb.) tekintetében az utóbbi irányvonalait is magává tette. Így az egyetemes egyház irányvonalait a részegyház tekintetében, annak sajátos helyzetében és kihívásai között igyekszik maradéktalanul megjeleníteni. Egy történelmi személyiség szempontjából külön érdekességül szolgál a kortársak véleményalkotása. Mikor történelmi szempontból több évtized után elemezzük valakinek a tetteit, már tudjuk a hatásokat, elkezdett dolgoknak az eredményeit, eredménytelenségeit. De az adott társadalomra, időszakra gyakorolt hatását csak a kortársak tudják igazán megfogalmazni. Firczák Gyula püspök személyiségének és hatásának a megrajzolásában a korabeli sajtóra és a Munkácsi Püspökség levéltárában fellelhető kinevezése-, beiktatása-, kitüntetései- és halálhírének tudomásulvétele alkalmával beérkezett levelekre, táviratokra hagyatkozhatunk. Ebből alakul ki az az előző oldalakon felvázolt személyiség, a püspök életének, egyéniségének, vallásos-, egyház-, politikai- és nemzeti elkötelezettségének tényszerű ábrázolása által. A 20. század magyar kálváriája nem volt tekintettel a görög katolikus egyház és a Munkácsi Egyházmegye életére. De számos maradandó hatása lett a keleti Felvidéken végzett tevékenységének, intézményi rendszerének, templomok, iskolák építésének (bár ma túlnyomó többsége nem görög katolikus egyház tulajdonát képezi) a tényszerűsége igazolja munkásságának a helyes irányát. Ez emeli az egyházmegye egyik legnagyobb főpásztorává és a Munkácsi- és a Hajdúdorogi Egyházmegye168 legnagyobb személyiségévé.

168

1912-ben állították fel a Hajdúdorogi Egyházmegyét a magyar görög katolikusok számára. Az egyik legnagyobb területet a Munkácsi püspökség területéből veszik el. Első püspöke ugyan Pap Antal volt, de Firczák Gyula is bölcsen tevékenykedett az egyházmegye felállításánál.

48 2.

FIRCZÁK

GYULA

MEGHATÁROZÁSA

EGYHÁZÉRTELMEZÉSE

ELSŐ

NAGYBÖJTI

ÉS

A

PAPSÁG

KÖRLEVELÉBEN.

FELADATKÖRÉNEK

PROGRAMBESZÉDÉNEK

GONDOLATVILÁGA.

Nagyböjti körlevelei értekezésjellegűek voltak. Gondosan ügyeltek arra, hogy minden paphoz eljussanak, azt a célt szolgálva ezzel, hogy egységes gondolkodás mentén haladjon a papság munkája. Tartja magát munkácsi püspökök szokásához, írásának szándéka a papi munkához való teológiai megalapozás. Első levelével az egyházról alkotott képet tisztítja meg és tárja papjai elé. Említést tettünk már XIII. Leó szellemiségéről, amely ebben a munkában is markánsan megjelenik. Világosan követhető, hogy a püspök egyházképe nem az addig megszokott államegyházi modellre épül, amely az államigazgatás eszközének és az államapparátus részének tekinti az egyházat. Sokkal inkább az egyház önálló, minden hatalomtól mentes szellemiségét képviseli, amelyb úgy válik hatalmi tényezővé, hogy közben nem az uralkodók gondolkodásához kötődik, hanem saját értékrendjét követve, kifejezetten a hívek felé, a szellemi életet és elkötelezettséget szándékozik képviselni a társadalomban. Ezzel az egyház önmaga és a hívők számára egy új szellemiséget, az államok feletti kereszténységet képviseli. Ennek különleges jelentősége van a 19. században kialakuló nacionalista alapokon nyugvó államrendszerek idején, amelyek a saját identitásuk megfogalmazásában és tevékenységükben már egyre kevesebb teret engedett az egyháznak. A magyar társadalom a század közepén kezdte el a több hullámban zajló egyházi autonómiaharcot.

Az

egyház

azonban

társadalmi

küldetéséből

kifolyólag

mindig

érintkezésben marad az álammal. Keresi azokat a területeket, melyeken keresztül van lehetősége szolgálni, illetve kidomborítani azokat a problémákat, amelyeket az állam kevésbé vesz figyelembe. A Munkácsi Egyházmegye püspöke számára, amint már az előbbiekben taglaltuk, a görög katolikus egyház sajátos helyzetéből kifolyólag, a nyelvi sajátosságokból eredő nehézségek, a ruszinok problémája, az oktatás elmaradottsága, a szociális nehézségek, az egyház infrastruktúra megteremtése, illetve egy igényes vallási és társadalmi szemlélet kialakítása jelentette a legnagyobb kihívásokat. Firczák Gyula püspöknek, amint már az életrajzi adatainál taglaltuk, életviteléből és egyházi, politikai előéletéből kifolyólag bőséges tapasztalata volt. Így amikor leírja ezt az értekezését papjai számára, nem pusztán egy elméleti írás jelenik meg, hanem egy olyan programbeszéd, melynek megírási előfeltételei adva voltak, az egyházmegye és az ország társadalmi-politikai életében vállalt feladatainak betöltéséből kifolyólag.

49 A kor szokása alapján elmondja ugyan, hogy „dicsőségesen uralkodó apostoli királyunk Ő felsége legmagasabb kinevezése, és szentséges Atyánk, XIII. Leó Pápa legkegyesebb megerősítése által mint az ősi munkácsi egyházmegyének törvényes püspöke, be lettem vezetve a ker(esztény). kath(olikus) világegyházba… A püspöki állás fennkölt magaslatáról végig tekintek a kath(olikus). egyház óriási, az egész világot magában felölelő, nagy rendezett táborán, melyben a hívek nagy tömege vezetve papjaik által mindnyájan kellő alávetettséggel a látható fej, az uralkodó Pápa, Krisztusnak látható helyettese és az egyház legfőbb kormányzója iránt, bámulatra keltő, de egyszersmind utánozhatatlan látványt nyújt…”169 1893-ban, mikor a levél keletkezik, már jó néhány év eltelt az első vatikáni zsinat után, amely a pápaság tekintélyének megerősítésével tulajdonképpen az egyház 19. században megtépázott tekintélyét akarta védeni. Mindezek azonban feszültséget keltettek a demokratizálódó államokban, akik pontosan a demokrácia veszélyeztetését látták az egyház intézményi struktúrájának a megerősödésében. Az újkori egyház önértelmezésnek ezért alapos változáson kellett átmennie az előző korokhoz képest, s a szekularizált eszmeáramlatok erősen individualizálódó és liberalizálódó hatása is komolyan próbára tette azt. A középkor végi, katolikus egyházat ért támadások következtében a világ egységes isteni rendjének az eszméje felborult, s az európai társadalom katolikus egyház által fenntartott viszonylagosan zárt egysége megszűnt. A különböző nációk nemzeti egyháztörekvései is egyre markánsabbak lettek. A napóleoni háborúk után történtek ugyan restaurációs törekvések, de az úgymond régi világképet már nem sikerül visszaállítani. A pápaság nem tudta visszaszerezni az előtte volt befolyását az államok irányításában, s ezért saját belső struktúráját igyekezett erősíteni. Az egyház egyes vezetői a 19. század második felében igyekeztek megérteni, hogy az egyre erősödő polgárság jogot követel magának az állam irányításában, s meg kell velük teremteni a kapcsolatot. A katolikus szellemiségű politikusokon keresztül lehetett befolyást szerezni a keresztény eszmék terjesztésére.170 A laikusok is egyre nagyobb szerepet vállaltak az egyház életében. Egyre jobban kezd erősödni a vélemény, hogy hit magánügy, s nem szükséges az egyházzal való kapcsolat a megéléséhez. A társadalom és az egyház már nem esett egybe, így a társadalmi és egyházi problémák sem fedik minden esetben egymást. Az egyház felekezetekre való szétesése is a társadalom pluralitásának a jegyében történik meg. A pápai primátus és ebben az időszakban a pápai tévedhetetlenség megértése még éles vitáknak az időszakát éli. Az egyháztól elszakadt és egyre inkább eltávolodó társadalmi csoportok számára az egyház erősíteni próbálta, hogy az általa képviselt tanítás független a világi hatalomtól és egyetemes értékeket képvisel. A communió II. Vatikáni Zsinaton megjelenő 169 170

1893. február 13-án jelent meg sorszám és rendeletszám nélkül. Továbbiakban: Nagyböjti körlevél. Vö. LAFONT, G., A katolikus egyház teológiatörténete, Atlantisz, Budapest 1998, 377-385.

50 gondolatvilága még nagyon távol van, de a világi hívek és a hierarchia között ebben az időszakban már kezd csíráiban megjelenni. Az egyház önértelmezése a XIX. század végén az egyén és a közösség kapcsolatának a megfogalmazása körül forog, és gyökeret is ver, ti.: az egyének (individuum) közösséget (communio) alkotnak, amely közösség az egyén önmegvalósításának a helye.171 Firczák megfogalmazásában ez ilyen értelmezést nyer: „a kath(olikus). egyház az üdvösségnek az Isten Fia Jézus Krisztus által a földön alapított azon intézménye, amelynek czélja az emberiséget általában, és az egyes embert egyenként is üdvözíteni… Mert az egyház nem egyéb, mint egyesülése és közössége, mindazon ker(esztény). katholikusoknak, kiket bensőleg ugyanaz a hit, remény és szeretet éltet az egy láthatatlan mennyei fő Jézus Krisztus alatt, s akik ugyanazon Jézus Krisztus rendelte törvényes pásztorok, elöljárók t.i. papok és püspökök, különösen a látható fő sz. Péter utódja, a római Pápa, mint Krisztus földi helytartójának kormánya alatt azon egy igaz hitet vallják, követik s ugyanazon szentségekkel élnek…”172 Alapvetően tehát az egyház egysége áll a szeme előtt. S az egyház pedig az egyházmegyékben, s általa lefedett területen élő emberek számára kell, hogy megteremtse a hit és az erkölcs, az úgymond földi boldogulás perspektíváit. Az egyház lényegi, általános teológiai meghatározása után a konkrét működésének az összefoglalására törekszik. Az egyház működésének három területét domborítja ki: (1) „Az egyháznak elsősorban az emberi nem tanítójának, nevelőjének kell lennie.”173 Itt érdemes megemlíteni az elvallástalanodás és az értékek relativizmusának a meglátását, mikor azt mondja „a mai kornak a fő jelszava már majdnem az, hogy az emberi nemet visszavezessék a régi boldog (?) pogányságra…”174 A körleveleinek azokban a részeiben, amelyek nem konkrét utasításokat tartalmaznak, visszatérő gondolat az elvallástalanodás és a szocializmus elleni tanítás. (2) „Az egyháznak másodszor feladata, hogy az embert Istennel kiengesztelje, hogy az Isten és az ember között a jó viszonyt fenntartsa és ápolja.” 175 (3) „Az egyháznak harmadszor, hogy czélját, feladatát megoldhassa, az embereket — ha már egyszer elfogadták tanait és Istennel ki lettek engesztelve — az üdv utján tovább kell vezetni.”176 Az egyház lényegi meghatározása és feladatainak megjelölése után a helyi egyház működéséről ír abban a szellemiségben, amelyet ő képvisel és szeretne megvalósítani. A legmélyebb gondoskodás és iránymutatás mutatkozik meg a püspök levelének a következő 171

WIEDERHOFER, S., Ekkleziológia, in SCHNEIDER, T., (szerk.), A dogmatika kézikönyve, II. kötet, Vigilia, Budapest 1997, 84-92. 172 Nagyböjti körlevél 173 Uo. 174 Uo. — hosszan ecseteli az elvallástalanodás és a pogányság jeleit a társadalomban, s az erkölcstelenség, liberalizmus jeleit. 175 Nagyböjti körlevél 176 Uo.

51 részében, amelyben a munkatársainak a körét, s azok feladatkörét igyekszik meghatározni. Mintegy piramisszerűen felépülő szervezetként határozza meg az egyházmegyét, melyben nem alá és fölérendelések vannak, hanem a különböző hivatali szinteknek a saját területükön való kifejeződései mutatkoznak meg. Ezek a szintek egyre szélesebb köröket alkotnak. Minden szintnek a saját felelőssége óriási, és az egyes hivatalok saját területeinek működésétől függ az egész egyháznak a működése és hatékonysága. A püspök gondolatmenetében felülről halad lefelé, de nem érződik az alárendelődés, sokkal inkább az egyes feladatkörök megélésének és teljesítésének az igazi felelőssége. „Püspök → Káptalan → Esperesek → Papok” — rendszerén keresztül halad a hívek irányába. A püspök ebben a rendszerben, mint összefogó kapocs és atya jelenik meg. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lenne személyes kapcsolat az emberekkel és papjaival. Ezt bizonyítja, hogy nem zárkózik el a találkozásoktól. „…szükségesnek találtam papjaim, éneklésztanítóim, híveim s az összes ügyfelek személyes kihallgatásának az idejét meghatározott napokhoz és órákhoz kötni.”177 — írja egyik első körlevelében a munka hatékonysága miatt. S hogy mennyire nem a hivatalnok mutatkozik meg ebben, bizonyítja az a tény is, hogy időpontokon kívüli is szívesen foglalkozik a személyes problémákkal. Ugyanebben a levelében írja: „Mindamellett az oly természetű ügyekre nézve, melyek valamely igen fontos érdeket érintenek, ha elintézésök a legközelebbi fogadónapig csak az illető ügyfél jelentékeny erkölcsi avagy anyagi vesztesége árán volna elhalasztható, kivételt teszek.” Fontos lehetett a püspök számára a személyes kapcsolat és a parókiák, hívek látogatása, mert a Lipót renddel való kitüntetése alkalmával történt méltatásában a dicséretek sorában az is megjelenik, hogy „látogatja az egyházmegyéjét, „canonica visitaciot” tart”. 178 A püspök legközelebbi munkatársi köre a tanácsadó testületként és a különböző hivatalok vezetőiként megjelenő Székesegyházi Káptalan. „Ti képezitek az egyházmegye ékességét, a ti tisztelendő testületetek van hivatva arra, hogy az egyházmegye papsága elé úgy erkölcsi, mint minden egyéb tekintetben méltó példaképül és követendő például szolgáljon… a ti nyomotokon jár az egész egyházmegye… de még, egy más tekintetben is példával kell szolgálnotok az egész egyházmegyének s ez az erkölcsi tekintet főleg pedig a testületi egyetértés megegyezés, kölcsönös tisztelet és kölcsönös egymásiránti szeretet… az én közvetlen és legmegbízhatóbb tanácsadóim, kiktől minden kérdésben a hamisíthatatlan tisztaságot kell elvárnom.”179

177

1892(VIII)/3263 Kelet X (1897/18) 1. 179 Nagyböjti körlevél 178

52 Az espereseket és alepereseket a régi zsinatok megnevezésével élve „a püspök szemeinek”180 nevezi. Mint fontos munkatársakat, az adott területen a paptársak iránti kölcsönös tisztelet, tetrekészség és megfelelő szigor kell, hogy jellemezze. Megjegyzendő tény az is, hogy nem lehet tapasztalni az egyházmegye irányításában, vezetésében olyan ügyet, amelybe ne lettek volna bevonva az esperesek. Minden probléma megoldásánál (akár fegyelmi, akár egyéb jellegű), amely a hívek illetve a lelkipásztorkodó papság ügyeit illette, elsősorban az esperesek voltak megkérdezve, nekik kellett véleményt mondani. Jól mutatják ezt azok a jegyzőkönyvek, amelyek a Püspöki Levéltár Személyes ügyeinek a felsorolásánál találhatóak. S végül a papság irányába fordul, s nagyon személyes hangon beszél hozzájuk. Érezhető belőle, hogy milyen fontos szerepet tulajdonít a lelkipásztori munkában az alsópapságnak, mely a püspök atyai hatalmának a legnagyobb részét képezi. 181 „szemmel láthatólag ti viselitek a nap terheit és fáradalmait az Úr szőlőjében közvetlenül. Ti vagytok, kik élteteket úgy szólva egészen arra áldoztátok, hogy az egyszerű híveket tanítsátok, oktassátok, a lelkiekben nekik szolgáljatok, és őket az üdv útján vezessétek a bölcsőtől úgyszólva a sírhalomig… Két dologra akarom atyailag felhívni a figyelmeteket: az egyik a szólás, a prédikálás, a másik az iskola, a gyermekek nevelése és tanítása… napjainkban ugyanis az anyagelviség és a hitetlenség, a hívő nem alsóbb rétegeibe is már behatolt… és arra tör, hogy ezt eredeti egyszerűségéből kivetkőztesse, romlatlan erkölcseit beszenyezze — és hitében megingassa… lépjetek minél gyakrabban a szószékre és hirdessétek Krisztust.”182 Hosszan ecseteli az igehirdetés megfelelő módját, amely egyfelől a szószékről történik, másfelől pedig a helyesen megélt szellemiség példamutató életviteléből. A másik lényeges eleme a papság feladatának, amelyet későbbi körleveleiben szinte minden alkalommal kiemel, az oktatás kérdése, illetve a papság szerepvállalása az oktatásban. Az oktatást, az iskolaügyet egy szintre helyezi az igehirdetéssel. „Ti vagytok Krisztusban kedvelt Fiaim iskolánk igazgatói… s járuljatok magatok is hozzá, hogy jól és lelkiismeretesen tanítsák a hit igazságokat, hogy az erkölcsi elveket a fiatalság szívébe csepegtessék… ha kikerülnek az iskola padjai közül, az egyháznak és a hazának hű, engedelmes fiai, s az emberi társadalomnak hasznos tagjai legyenek.”183 Az iskolát nagyon gyakran a templom előcsarnokának nevezi és különös gonddal viseltetik annak megfelelő színvonala, szellemisége tekintetében. Későbbi körleveleinek egy jelentős részét az oktatással, neveléssel kapcsolatos rendelkezések töltik ki.

180

Uo. Uo. 182 Uo. 183 Uo. 181

53 Harmadik problémaként a polgári házasság tényéről is beszél a körlevélben, mely a kor társadalmát és egyházát mélyen megrázta. Nyilvánvalóan gondot jelentett a hívek számára, ha fontosnak tartotta, hogy külön is írjon róla. A levél utolsó részében még a teológiai tanárokhoz és a papnövendékekhez szól. Itt is fontos szempontként emeli ki a lelkületet, az elkötelezettséget és a hazafias, erkölcsi nevelést. Legvégül pedig a szerzetesekhez szól és buzdítja őket a szemlélődő lelki életre. Mindezek függvényében láthatjuk, hogy Firczák Gyula püspöki gondolkodása kiemelkedő és elkötelezett szellemiséget jelenít meg. Az egyházfejedelmi rendszerrel szemben inkább a XIII. Leó által sugallt szellemiséget, az egyház és a papság belső reformját, elkötelezettségének a munkálását tartja kiemelendő és elmélyítendő szempontnak. Olyan pasztoráló, szolgáló püspöknek a programbeszéde ez, aki a társadalomra igazi hatással akar lenni. Az erkölcsi rend, a szociális biztonság és a szellemi fejlődés elkötelezett híve, aki azonban tapasztalatból tudja meghatározni azokat a területeket, melyekre a legnagyobb hangsúlyt kell fektetni. Lelki és szellemi téren vezetője és nevelője akar lenni a munkácsi egyházmegye népeinek. Azt is láthatjuk a levél hangulatából, hogy jól ismeri népe helyzetét és a társadalomban élő emberek problémáját. Látja azokat az irányzatokat, amelyek veszélyt jelentenek a hívek számára, s jól láthatóak a magyar egyház problémái is. De haladó gondolkodással és a papokkal, mint néptanítókkal való kollegialitás szellemében érzi a lehetőséget a társadalom jobbá tételére.

54 III. FIRCZÁK GYULA

PÜSPÖK KÍSÉRLETEI A

MUNKÁCSI EGYHÁZMEGYE

LELKIPÁSZTORI,

TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI PROBLÉMÁINAK MEGOLDÁSÁRA

1. AZ

EGYHÁZ

ÉS

A

TÁRSADALOM

KAPCSOLATA

FIRCZÁK GYULA

PÜSPÖK

SZELLEMISÉGÉBEN

1.1 Az egyház és a társadalom kapcsolata a 19. század végén Az egyháznak a 19. század első felében kialakult problémákra hathatós választ kellett adnia. A reformációval és felvilágosodással realizálódott feszültség a társadalmi rendek között oda vezetett, hogy az egyház elveszítette a sérthetetlenségét, támadhatatlanságát és az egységesítő erejét. Arra az egységesítésre gondolunk itt, amely az európai pogány népeket egy kulturális tömbbé, európaivá alakította. Mert azt be kell látni, bár napjainkban ezt igyekszenek elhallgatni, hogy a népvándorlások befejezése után az egyházi kultúra mutatkozott egyedül olyan értékteremtőnek, amely építési stílusokat, nyelvet, filozófiát, tudományt tudott teremteni. S a szétforgácsolódott fejedelemségek, királyságok között az egyház mutatott csak szándékot arra, hogy a nemzetekfelettiséggel összekapcsolja az emberi törekvéseket, és igyekezzen a legfontosabb emberi értékrendet, a keresztény humanizmust megteremteni. Az egyház küldetésének megélésében a földi megjelenési forma a pápaság által vezetett egyházszervezet volt. A pápaság, mint intézmény, s a pápák, mint az intézmény „emblematikus figurái” ugyan nem mindig álltak hivatásuk tetőfokán, de mindenképpen igyekeztek az egyház egységét megtartani és a társadalmi küldetésüket megvalósítani. Hosszú időn keresztül az európai uralkodók ezt az elsőséget, mint a társadalmat egységesítő princípiumot igyekeztek elfogadni. A középkor kezdetén azonban az uralkodóházak is kezdtek megerősödni, s népekké, nemzetekké alakítani a tömegeket. Azokat a tömegeket, melyek a különböző népmozgások következtében elfoglalták ugyan szálláshelyeiket (pl. a magyarok), de európai értelemben vett néppé csak a kereszténység és az ahhoz tartozó kultúra elfogadása után tudnak válni. Az egész középkort végigkísérő és Európát naggyá tevő egyházias gondolkodás eredménye elvitathatatlan. A római jogból kialakuló jogalkotás, a katedrálisok és az egyházi művészet, a kolostorhálózatok, a könyvtárak, a tudományosság, a lovagi eszmény, stb. óriási értékei az európai szellemiségnek. S ha fel is lehet hozni negatív tényezőket az egyház életében, de az elvitathatatlan, hogy ezeket az értékeket a kereszténység alkotta meg. Jelenleg nem célunk adatokkal igazolni véleményünket. Azért merültünk bele ebbe az eszmefuttatásba, hogy érzékeltessük a kereszténység által megalkotott európai szellemi

55 egységet, melyben a „később érkezett népek” (pl. a magyarok, a szlávok, stb.) is fel tudtak pár évszázad alatt nőni arra a szellemi szintre, amelyben a „már ittlévők” voltak (pl. a római birodalom megkeresztelkedő népei, s a frankok, a germánok, stb.). Egyik bizonyítéka a kereszténység erejének, hogy több évszázados késéssel érkező népeket is viszonylag rövid idő alatt konszolidálni tudta és beépített az európai egységbe. Ezt az európai egységet azonban különböző tényezők kezdték ki a középkor végén és mindent megtettek a felbomlásáért. Egy összeurópai „egyházi probléma” alakult ki, melyet a reformáció, a felvilágosodás, a francia forradalom, a napóleoni háborúk és az ipari forradalom hatására kialakult szabad gazdasági verseny megteremtette kapitalista verseny alakított olyan tényezővé, hogy komoly kihívásokat jelentsen a katolikus egyház számára. Ez a probléma azonban annyiban tekinthető egyházinak, hogy az egyházat minden tekintetben támadta. Az egyház ugyanis az egyetemességéből, és az egyes országokban való jelenlétéből adódóan a figyelem középponjában állt. A 19. században, az újkor évszázadában maga az egyház is egy ostromlott várhoz volt leginkább hasonló.184 A tévtanítások (eretnekségek) és az egyházi berkeken belül is fejlődő liberalista, önállósodó és nacionalista eszmék megteremtették az egyház egységének veszélyeztethetőségét. Bár kellően nem mérték fel a világi uralkodók, de a középkorban egyedüli egységesítő elvet képviselő egyház megingatása, s az ellene kialakult támadások sora össz-európai problémát eredményezett. Az egyház, érzékelve a reformáció, a felvilágosodás és a polgári forradalmak teremtette szellemi szakadást és űrt, a saját bőrén is megtapasztalta a problémákat, amelyeket az egyes eszmeáramlatok jelentettek. Az egyház zsinat formájában látta a megoldás kulcsát a támadások visszaverésére, a hit megerősítésére, az egység, az ellenállóképesség fokozására. 185 A I. Vatikáni Zsinat volt hivatott tisztázni és megfogalmazni néhány vitatott hitigazság tartalmát. Ilyen volt például a konciliarizmus186, febronianizmus187, gallikanizmus188 által 184

Vö. SZÁNTÓ, K., A katolikus egyház története, II. kötet, Ecclesia, Budapest 1988, 369. Uo. 186 Konciliarizmus: (a lat. concilium, ‘zsinat’ szóból): egyházkép, mely szerint az Egyház legfőbb hatalmi szerve az egyetemes zsinat, s neki a pápa is alá van vetve. A történelemben az éppen érvényesülő egyháztan és a konkrét problémák függvényében különféle formákat öltött. Legélesebb és téves formája az egyetemes zsinatot tekinti az Egyház tévedhetetlen állandó képviselőjének; mérsékelt változata rendkívüli esetek megoldási fórumának tekinti a zsinatot. Kialakulásában szerepe volt az Egyház korai időszakában született zsinati hagyománynak, a pápa föllebbezésének a zsinatokhoz, pápák letételének. Jelentős szerepük volt az egyházjogászoknak is, akik egyrészt a „pápa fölött senki sem ítélkezhet, csak ha eretnekségbe tévedt” kánonjogi elvre, másrészt az „ami mindenkit érint, arról mindenki mondjon véleményt” római jogi elvre támaszkodtak. Az invesztitúra-harc, a nyugati egyházszakadás (1378-1417), valamint a pápaság és a világi hatalom küzdelmei is kedveztek a konciliarizmus bontakozásának, mert fejedelmek föllebbeztek zsinatokhoz pápai döntések ellen… A pápai tévedhetetlenség dogmája a koncilianizmus ellen is irányult. (in: A Magyar Katolikus Lexikon, www.lexikon.katolikus.hu, a kutatás ideje: 2010. március 10.) 187 Febronianizmus: egyházpolitikai elmélet (1763-78). Nevét szerzője álnevéről, Justinus Febroniusról kapta, aki valójában J. N. von Hontheim trieri segédpüspök volt. A szerző a protestánsok visszatérését akarta megkönnyíteni elméletével, melyben az Egyház alkotmányára, ill. az állam és az Egyház viszonyára vonatkozó elképzeléseit fejtette ki. Eszménye a 185

56 veszélyeztetett pápai primátus kérdése. A zsinatnak az volt a célja, hogy az egyház központi irányítását és egységes fellépési irányvonalát megerősítsék. Az egyház ellenállóképesség fokozását a belső egység megteremtésének feltételében látta. A pápaság nemzetek fölötti tekintélyét hangsúlyozta az egyház akkor, amikor látta a világi tekintély elvesztésének esélyét. Az 1869. decemberében megnyílt I. vatikáni zsinat a megújított és markánsan megfogalmazott hittételek mellett a pápa jogállását is tisztázta, amelyet a Pastor Aeternus189 kezdetű hittani rendelkezésben fogalmaztak meg és fogadtak el 1870. július 18-án. A sok vitát és ellenérzést kiváltott rendelkezés tisztázta, hogy a római pápa hit és erkölcs dolgában tévedhetetlen. Azonban az infallibilitás dogmájának190 kimondása máig tartó támadások vonulatát idézte elő, amit magában hordozott az elfogadás körülménye is. Világos üzenet volt a 19. század utolsó harmadába élő társadalom számára, hogy az Katolikus Egyház továbbra is a nemzetek felettiséget és az egyetemes értékek képviseletét tartja önmaga számára mérvadónak. Világosan kifejeződött, hogy a katolikus egyház nem köthető egyetlen nemzethez sem. Való igaz, hogy az egyház ezzel saját hívei körében teremtett rendet a több évszázada tartó szellemi zűrzavar tekintetében, de ez az egyre erősödő nacionalista, szocialista, liberalista, elidegenedő társadalomban különleges jelentőséggel bírt. A 19. századi társadalom erőteljesen a nacionalista, nemzeti eszmeáramlatok191 mentén alakult. A francia forradalom a régi rendszer és a dinasztikus államberendezkedések gallikanizmus mintájára szervezett nemzeti egyház, ahol a püspökök a pápával szemben nagyarányú függetlenséget élveznek; a császárnak és a világi fejedelmeknek nagy befolyása van az egyházi ügyek intézésére; az Egyház alkotmányát illetően vissza kell menni az első évezred hagyományához; lehetővé kell tenni, hogy a pápától fellebbezni lehessen az egyetemes zsinatokhoz, meg kell szüntetni a szerzetesek kivételét a püspöki joghatóság alól, s véget kell vetni a szokásnak, hogy a pápa a nunciusok által gyakorolja joghatóságát, vagy bizonyos egyházkormányzati eseteket fenntartson magának; a pápa egyeduralmával szemben a nemzeti egyházak pluralizmusát kell bevezetni; a reform megvalósítása érdekében a népet állami hozzájárulással föl kell világosítani az Egyház történelméről. (in: A Magyar Katolikus Lexikon, www.lexikon.katolikus.hu/febronianizmus, a kutatás ideje: 2010. március 10.) 188 gallikanizmus: francia nemzeti szembenállás a pápaság központosító törekvéseivel szemben, melyben a királyok követelték a javadalmak adományozásának a jogát, a placetum regiumot a pápai rendelkezéssel szemben és a fellebbezés lehetőségét az egyetemes zsinathoz. - A gallikanizmus célja a zsinatot a pápa fölé helyező és a püspökök önállóságát hangsúlyozó egyházjogi rendszer. Az ecclesia gallicana elnevezés a középkor óta élt, s jelezte a francia nemzeti egyház önállóságát és a Rómával való szembenállást. Ennek az ellenzékiségnek az eszköze volt a párizsi Sorbonne egyetem, amely magát a legfőbb tanítói fórumnak tekintette, továbbá a Clergé de France papi szervezet, amely központi irodát tartott fenn, lassanként minden egyházi ügybe beleszólt és akadályozta a római kúria intézkedéseit. A gallikanizmus elmélete és gyakorlata egyszerre fejlődött. Képviselői azt vallották, hogy egyedül a francia egyház őrizte meg az ősegyház eredeti benső szabadságát, mert a frankok eretnek hatás nélkül vették át a kereszténységet, s királyaik (Merovingok, Karolingok) állandóan védelmezték az Egyházat és a pápaságot… A gallikán cikkelyek és a gallikanizmus 17-18. sz. tanai Franciaországon kívül is éreztették hatásukat. Különösen Németországban, ahol sok érsek és püspök a maga területének állami elöljárója is volt. Hontheim püspök febronianizmusa is ebből táplálkozott. II. József kir. és cs. egyhpolitikai tanácsadói is ezen az úton jártak (jozefinizmus). (in: A Magyar Katolikus Lexikon, www.lexikon.katolikus.hu/gallikanizmus, a kutatás ideje: 2010. március 10.) 189 FILA, B.- JUG, L., Az Egyházi Tanítóhivatal megnyilatkozásai, Örökmécs Alapítvány, Kisterenye-Budapest 1997, 536-540. 190 Uo. 540-542, a Pastor Aeternus 4. fejezete 191 A modern nemzet kialakulásának két fogalma létezik: kultúrnemzet és államnemzet. Ha mélyen beleásunk a történelmi nemzetfogalom kialakulásába és az egyes nemzetek sajátosságainak a kutatásába, hamar rájövünk, hogy az egyes nemzetek sajátosságai más és más történelmi átalakuláson mentek keresztül, különböző

57 eltörlésével az európai politikai változások feltételeit teremtette meg. A „szabadság, egyenlőség, testvériség” jelszava mellett, a liberalizmus, autonómia és nacionalizmus eszméit is magukkal vitték a társadalom alakításába. A francia forradalmi hangulatot magával vivő napóleoni háborúk azonban nacionalista reakciókat váltották ki Spanyolországban, Oroszországban, Tirolban és Németországban. Az értelmiség nemzeti ébredésének magasztos eszméjét megelőzte az idegen elnyomók elleni tiltakozás Olaszországban Ausztria, Írországban Anglia, Belgiumban Hollandia, Lengyelországban Oroszország, Görögországban Törökország, Norvégiában Svédország ellen. Az Osztrák Birodalomban csak a független múlt emlékével rendelkező csehek és magyarok lázongtak, de ők is a birodalmon belüli autonómiát, nem pedig a függetlenséget keresték. Napóleon veresége után a nagyhatalmak félve tekintettek a nemzeti törekvésekre, melyek a liberalizmus lelkületével párosultak, és az alkotmányos rendre veszélyeseknek látszottak. A bécsi kongresszuson (1814) a nagyhatalmak elfogadták a legitimáció feltételét Európa térképének újrarajzolása tekintetében. A konzervativizmus megtartotta ezeknek a nagyhatalmaknak az egységét, s az egyes nemzetiségek csak forradalmak kirobbantásával jutottak el a figyelem középpontjába (pl. 1848-49-es forradalmak). Magyarországon például csak az 1867-es kiegyezés idején sikerült a német nemzettel egyenlő kedvezményeket biztosítani. A 19. század közepére ért el oda a társadalom, hogy megértette a népek nemzeti (nációk szerinti egység) törekvéseit, és a nemzetek egymással szemben megfogalmazott versenyéről kezdtek beszélni. Ezen a téren mutatkozott meg legmarkánsabban az a tény, hogy azok a nemzetek, amelyek erre az időre megteremtették nemzeti alapeszméiket (angolok, franciák, spanyolok, oroszok) már vezető gazdasági és tudományos, illetve bizonyos mértékig demokratikus vívmányokkal tudtak megjelenni, s úgymond „diktálták a politikai kultúrát”. Szemben a közép- és kelet-európai nemzetekkel, akiknek vagy meg kellett teremteniük a saját nemzeti függetlenségüket (pl. magyarok, csehek, németek), vagy akik a század második felében léptek a nemzeti ébredés szintjére (pl. ukránok, ruszinok, szlovákok, románok) és kezdtek önállóságukért harcolni, s azokat részben (vagy egészen) biztosítani. A nemzeti érdekérvényesítés gyakorlatilag az első világháborúval érte el befejezését. Ez a háború vezetett a Habsburg, a Német és az Orosz Birodalom szétszakadásához, s Csehszlovákia,

Lengyelország,

Jugoszlávia,

Magyarország,

Észtország

és

Litvánia

létrejöttéhez. Nemcsak befejezésnek, hanem szomorú végkifejletnek és a hosszú 19. század problémákat kellet leküzdeniük és az előfeltételek is másként alakultak. Következésképpen minden nemzet fejlődési sajátosságai és jellemzői másként alakultak. S bár általánosító fogalomalkotásként az újkori forradalmakhoz, főleg a nagy Francia Forradalomhoz kapcsoljuk a nemzeteszme kialakulást, mégis minden nemzet antropológiai és egyéb sajátosságait magán hordozza az egyes nemzetek sajátos nemzetről alkotott képe. — Vö. BÍRÓ B., A nemzet mítosza, in.: Politikatudományi szemle (2004/1-2) 225.

58 tragikus

lezárásának

is

tekinthetjük

az

első

világháborút.

Itt

domborodtak

ki

legkézenfekvőbben az átrendeződött Európa sajátosságai, ahol már nem az uralkodóházak történelmi jogosultága az elsődleges szempont, hanem az érdekérvényesítő nemzeti „lobbi” erőssége (pl. esetünkben a szlávoké). Ebben az időszakban az Egyesült Államok és Japán még nem szálltak be a vezető szerepért folytatott harcba. A gazdaságilag megerősödött hatalmak katonai szövetségekbe tömörültek, hogy érvényesítsék érdekeiket a másik nemzettel szemben. Erre az időszakra már úgy „érkezett meg a történelem”, hogy a casus belliként emlegetett okokat egyértelműen a nacionalizmus fejezi ki.192 Nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy az egyház és a társadalom kapcsolata véglegesen megszakadt ebben az időszakban. A kultúrharcok, az autonómiatörekvések, a polgári anyakönyvezések elismerése, az egyháztól független tudomány, a művészet jelenléte azt mutatta, hogy két különálló tényezőként volt jelen a világban az egyház és az állam. A 19. század átalakulásának következő szembetűnő vonása a társadalmi rend végérvényes változása volt. A hűbéri rendszerek által tagolt, dinasztikus uralkodóházak által uralt és felosztott európai társadalom a polgárosodás útjára lépett. Lényege abban mutatkozott meg, hogy a nép, vagyis a polgárok társadalmi besorolása nem a vertikális szinteken kapcsolódott a vezető nemesi elithez, hanem a horizontális egyenlőség elvén.193 Ennek egyik megnyilvánulása az általános választójog volt, amely azt feltételezte, hogy mindenki egyenlő és egyformán vélemény nyilváníthat egy adott az ország irányítása érdekében. A társadalom az egyenlőség elvét alapul véve teremtette meg, hogy az ember saját szellemi képességeivel, tudásával, tehetségével és erejével versenytársa lehessen a másik embernek. Ez a szabad versenyszellem, ha nem hordozza magában az önzést és az elnyomást, megtermékenyítő hatású és előremutató, s magában hordozza a fejlődés lehetőségét. Így már nem egy előre kiválasztott nemesi elit képviselte a tudás és hatalom erejét, hanem a tudás és hatalom volt 192

Vö. HERBER, A. - MARTOS, I. - MOSS, L. - TISZA L., Történelem 1914-től 1990-ig, Reáltanoda Alapítvány, Budapest 2000, 13kk. 193 A modern értelembe vett nemzetről és nemzettudatról csak a rendi társadalom felbomlása után lehet beszélni a versenyszellemű polgári kapitalizmusok kialakulásához köthető a 18-19. században. (v.: http://www.enc.hu/1enciklopedia/fogalmi/filoz/nemzet, 2010. március 10.) Az addigi szokásjog szerint a vertikális értelemben felépített társadalmakban a rendi különbözőségek határozták meg az emberek egymáshoz való kapcsolatát. Egy művész például, ha a paraszti rendhez tartozott, a szolgák között étkezett, bár elismerték a művészetét (pl.: Haydn) és élvezték is azt. A modern értelemben vett nemzeteszmének a kialakulása tehát a rendi társadalom felbomlása után jöhetett csak létre. Ez tette az embereket társadalmi szinten egyenlővé, és szolgáltatta a korábbi vertikális felépítményt a horizontálisan egymás mellett elképzelt emberek közösségévé. A társadalmi rétegek egyenlősége tette lehetővé a társadalmi csoportok közötti átjárhatóságot az eszmék és a gondolatok, következésképpen a nyelv, a tudományok, a technikai fejlődés, a kultúra áramlása között. Ezzel vált lehetővé, hogy egy politikai párt tagja lett a földesúr és a paraszt is, s egy politikai célért küzdjenek. A nemzeteszme pedig magával hozta az egyénekben a nemzet fogalmának átértékelési feltételét. Ugyanis a személy már nem az Isten által kiválasztott és felkent királyért, hanem a nemzetért köteles feláldozni az életét. — Vö. RING É., Nemzet és állam Kelet-Közép-Európa történelmében az első világháború előtt, in Rubicon XII (2001/8-9), 112-113.

59 azért, hogy az embereknek a megfelelő életkörülményeket megteremtse. Ebben a szellemi rendszerben a dinasztikus uralkodáson alapuló országok nem tudtak versenyképesek lenni a polgári, lényegében demokratikus rendszerekkel szemben. Dolgozatunk szempontjából ezen a helyen a 19. század végi társadalmi rend elvi bemutatás volt az elsődleges célunk, melyben a nemzeti kérdés alapproblémává vált. A nemzetek önérvényesítésének problémája konkrétan az észak-keleti Felvidék ruszin népességének a hétköznapjaiba is beszüremkedett, problémát teremtett, és nehézségek kialakulásának a melegágya lett mind az állam, mind pedig az egyház számára. A középkorban kialakult hungarus tudat kezdett megszűnni. Firczák Gyula püspök például a ruszinok tekintetében még épített erre a gondolatra, mikor védte őket az erőszakos magyarosítással szemben. Többször hivatkozott arra, hogy a ruszin nép mindig elkötelezett híve és harcostársa volt a magyarnak, mert magát a Magyar Királyságon belül határozta meg, bár a magyar nyelvet nem, vagy alig beszélte.

1.2 Az egyház és társadalom kapcsolata Magyarországon a Munkácsi Egyházmegye szemszögéből a kiegyezés és az első világháború között Az egyházat a társadalmi küldetése arra sarkallja, hogy a társadalomban élő emberek javát szolgálja. S bár előfordult, hogy bizonyos helyzetekben, időszakokban erről nem a kellő komolysággal vett tudomást az egyház, általában azonban mindig igyekezett felvállalni azokat a kihívásokat, amelyek problémaként jelentek meg. A Krisztus által alapított Egyház nem elvonul a világból, hanem minden történelmi időszakban a kor és a területi sajátosságok figyelembe vételével igyekszik megtalálni a helyét, megfogalmazni a küldetését és tenni a dolgát az emberek javára, a lehetséges eszközökkel. Ezen a téren két erőteljes hatás mutatkozik kiegészítő elemként. Az egyik az egyház adott korban megjelenő lelkisége, a másik az a hely, ahol azt meg kell valósítani, esetünkben a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye, a harmadik pedig a 19-20. század fordulóját megelőző és követő évtizedek. A dualizmus korában az egész magyar társadalom sajátos európai arculatot vett fel. Különleges és erőteljes hatások érték ebben az időben a Munkácsi Egyházmegyét is, mely az adott kor átlagához képes oktatási, gazdasági, szellemi téren óriási lemaradásban volt. Dolgozatunk szempontjából ezen a ponton a magyar társadalom lelki-szellemi berendezkedését és a katolikus egyház társadalmi szerepvállalását az Észak-keleti Felvidék sajátos kihívásainak a szemszögéből kell vizsgálnunk. A görög katolikusság küldetéséről kell beszélnünk, s az azokat alakító tényezőkről, a 19. század második felében valamint a 20. század elején.

60 Hangsúlyoznunk kell, hogy ezek a territoriális problémák nem minden esetben esnek egybe az országban általánosan meglévő kérdésekkel. Ez azért lehetséges, mert az egyházmegye területi elhelyezkedése és joghatósága ebben az időben még óriási volt, s az egyházmegye földrajzi sajátosságai is különböző folyamatokat generáltak. Fentebb már taglaltuk, hogy azokban a Munkácsi Egyházmegye által lefedett megyékben, melyek nagy része hegyvidékre esett194 a nyelvi (ruszin), vallási195 homogenitás volt a jellemző. A síkvidéki megyékben196 és Budapesten pedig a szintén meglévő nyelvi egység mellett (de itt a magyar) a vallási pluralizmus (római katolikus, református, evangélikus, izraelita) a jellemző. Az országot általánosan foglalkoztató kérdések sem mindig jelennek meg az adott egyházmegyében, illetve területen. Az egyházi autonómia kérdése, a korban elterjedt katolikus naggyűlések, politikai csatározások hangulata például alig jelenik meg az egyházmegyei iratokban és a püspök körleveleiben. De annál erőteljesebben és hangsúlyozottabban kidomborodik a nyelvkérdés (a ruszinok vonatkozásában), a nemzethez, néphez tartozásnak a kérdése. Ez a síkvidéki területeken a magyar liturgikus nyelv, a magyar püspökség kérdéskörében mozog, míg a hegyvidéki területeken a ruszin nyelv általi szláv egység alapján kialakuló pánszláv agitációban jelent meg, melynek szálai és megoldási kísérletei szerteágazóak. Alapvető és sok kérdéssel összefüggő elem a szociális probléma, s ehhez kapcsolódóan a bizonyos gazdasági kérdések. Szinte a legkiemelkedőbb az oktatás-nevelés kérdése és azok infrastrukturális hátterének a megteremtése. Jelentősnek kell neveznünk a templom, parókia, iskola és kántortanítói lakások építésének ügyét is. Ezek közül a nyelvkérdés, egyéb összefüggésekben a nemzetiségi kérdés, az a terület, amely szinte minden más kérdésbe beleágyazódva előtérbe került. Az egyházmegyében a már említett módon egyszerre jelentkezett az alföldi területeken az erőteljes magyar nemzeti öntudat erősödése a görög katolikus egyházon belül. Ennek hátterét a hajdúdorogi mozgalom és a budapesti görög katolikusok tevékenysége adta. Azt lehet tapasztalni az egyházmegyei körlevelekben és levéltári iratokban, hogy ezek konszolidáltan, kulturáltan és ha lehet a kifejezéssel élni, demokratikusan zajlottak le. Egy-két határozottan püspöki megnyilatkozást 194

Ung, Zemplén, Bereg, Ugocsa, Máramaros vármegyék Görög katolikus, vagy a 19. században gyakran használt unitus (egyesült) egyház volt jelen túlnyomó részben. Ezen általános elv alól csak a városok voltak a kivételek, ahol voltak nem görög katolikus közösségek is. Református, római katolikus, izraelita, s Ungvártól nyugatra evangélikus közösségek voltak ezek. A mai Kárpátalja területére a hivatalnokréteg és gazdasági fejlődés következtében jönnek a magyar és zsidó nemzetiségűek. Ez utóbbiaknak az arányát nehéz meghatározni, mert a zsidó kifejezés nemzetiséget és vallást is jelentett a korabeli népszámlálások idején. Valószínűsíthető, hogy ezek is először a szláv nyelvet beszélték, főként ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a Galíciából való kiutasításuk miatt jelennek meg, és szocializálódnak a magyar társadalomban, főként az észak-keleti megyékben. Előbb a gazdaság szereplőinek, később pedig a hivatalnokrétegeknek a számát szaporították. 196 Szabolcs-, Szatmár-, Hajdú vármegyék 195

61 leszámítva nem is kellett az úgymond magyar üggyel (értsd: „magyar egyházmegye ügye”) komolyabb problémáként megküzdenie az egyházmegyei vezetésnek. Mintha a püspök és a környezetében lévő kör látta, tudta volna ennek természetes vonulatát. Sokkal inkább valószínűsíthető az, hogy az állam és Róma részéről voltak inkább az ügynek kerékkötői. Állami részről valóságos problémának mutatkozott, hogy amennyiben létrejön a magyar egyházmegye, akkor még inkább elszigetelődnek a ruszinok, ami egyébként is számos gondot jelentett az ország számára. A hegyvidéki társadalomban a ruszin hívek között szolgálatot teljesítő papságnak (ti. az egyháznak) más jellegű problémákkal kellett megküzdenie. Ezt a területet a valóságban különálló társadalomnak lehetett tekinteni, hiszen az ország általános rendjéhez képest itt nem volt kifejlődve megfelelően az állami infrastruktúra, az iskolahálózat. Az iskolába-járás elhanyagolása, a munkanélküliség és az óriási tudatlanság jelentettek különös gondot. A katolikus papságot az állami szervezet részének tekintette az államvezetés. Ehhez csatlakozik még, hogy ebben az időszakban „burjánzik” el a ruszin nemzeti ébredés, melynek három iránya alakult ki már a kezdeteknél. Az ukranofil, a ruszofil és szlavofil irányzatok egymással is folyamatos harcot vívtak. A görög katolikus egyház, mely szinte egyedüli „népnevelő eszköz” volt a kárpátaljai területen, ezzel a kettőséggel találta magát szembe. S míg az állam részéről erőteljes és szinte diktatórikus magyarosítás jelentkezett, addig a Munkácsi Egyházmegye és annak klérusa igyekezett egyensúlyt teremteni. Firczák Gyula püspök számos megnyilatkozásában kifejezi, hogy a ruszin nép eleve nyitott és lojális az államalkotó magyar néppel szemben. Több alkalommal azt is kifejezte, hogy együtt vettek részt a honfoglalásban. A nép lelkileg azonosult a magyar hazával, de nyelvét még meg kell tanulnia.197 Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az adminisztratív eszközökkel erőltetett, pejoratív jelzővel illethető magyarosítást a püspök és papjai tompítani akarták. Ennek illusztrálására egy máramarosszigeti esetet is felhozhatunk, melynek iratanyaga az egyházmegyei levéltárban megtalálható. A megyei közgyűlés bepanaszolta, s 1903-ban levelet intézett a püspökhöz, melyben kéri a felsőbb hatóság eljárását, mert szerintük a hívek magyarul beszélnek, de a prédikáció, az oktatás és a szertartás nyelve a ruszin. Ez pedig szerintük nem segíti a magyar szellemű nevelést. Az egyházmegyei kormány felkérésére többek között a huszti esperes (Vaszkó János, címzetes kanonok) azokat a tényeket mondta el, miszerint az egyházközségben 5 000

197

Lásd dolgozatunk 2.2 Firczák Gyula püspök politikusi megnyilatkozásai és a róla alkotott kortárs vélemények pontjánál.

62 görög katolikus közül csak 40-50 beszéli folyékonyan a magyar nyelvet, s van még talán 200, aki társalkodásban, a piacon képes megszólalni, de egy prédikációt nem lenne képes megérteni.198 Ez alapján is látható számunkra, hogy a görög katolikus egyház nem volt kerékkötője a magyar eszme terjedésének, de látta veszélyeit az erőszakosságnak, amiből ténylegesen keletkeztek is problémák. Voltak felhangjai a magyarosításnak a skizmamozgalomban, s ma is számos ukrán nacionalista kirohanás alapját képezi az akkori eltúlzott viselkedés. A másik társadalmi probléma a szociális kérdés volt. Ez nem kizárólagosan az egyházmegye területére lokalizálható jelenség ugyan, de itt jelent meg a legmarkánsabban a Magyar Szent Korona Országain belül. A 19. században szinte évtizedenkénti rendszerességgel megjelenő éhínség, munkanélküliség és alkoholizmus óriási méreteket öltött. A gazdaság nehezen tudott beindulni ezeken a területeken. A föld magyar és osztrák (pl. Schönborn-uradalom) kézben volt, ami az elnyomást és nyomort azonosította a magyar társadalommal. A ruszin problémára, mind nemzetiségi, mind pedig szociális értelemben Firczák Gyula hívta fel a figyelmet. A püspöki beiktatásáról címoldalon hírt adó Ungvári Közlöny lelkesen méltatta benne azt a kinevezett püspök személyét, aki meglátta, hogy a helyi társadalomban a nemzetiségi és szociális kérdés milyen súlyos probléma, és sok viszály okozója a régióban.199 Az oktatatás-nevelés kérdését a püspök összekapcsolta az előző két társadalmi problémával. Mind a szociális kérdés, mind pedig a nyelvi sajátosságok nehézségeit a püspök a szellemi elmaradottságban látta. A kiút ezekből véleménye szerint a megfelelő oktatás megteremtésében lelhető fel. A püspök életrajzából ismert utalás, hogy papnövendék korában és szemináriumi elöljárósága szünidejében sokat utazott angol, német és francia nyelvterületen, ahol többnyire az oktatást tanulmányozta. Mint munkácsi püspököknek, örökölt problémája volt az oktatás elősegítése. Az unió utáni változásnak is fontos eleme volt az oktatás lehetővé tétele, s a papság műveltebb is lett az előző állapothoz képest. Az adott korra pedig általános nézete lett a munkácsi püspököknek, kiemelten Firczák Gyulának, hogy a nép csak akkor tud kilábalni a szellemi és anyagi elmaradottságból, ha megfelelő képességeket, intelligenciát, műveltséget teremt önmaga számára. Az állami és társadalmi segítségnyújtást is ezen a vonalon látta megvalósíthatónak. Jó példája ennek a Hegyvidéki (ruszin) akció, mely egy társadalmi, állami segélycsomag volt a ruszin területek népességének. Maga a magyar társadalom ezzel a problémával pontosan a millenium alkalmával szembesült, amikor nagyobb számban érkeztek állami hivatalnokok a

198

F. 151, op. 2, od. zb. 942. – Az irat tartalmazza azokat a jegyzőkönyveket, jelentéseket, melyeket a püspök bekért a szóban forgó egyházközségek papjaitól az ügyben. S azt a levelet is, melyben kifejezi a papjai elkötelezettségét a magyar ügy érdekében, de az elkötelezett, bölcs és mérsékelt hozzáállásukat is a magyar nyelv terjesztésének az ügyéhez. 199 Firczák Gyula munkácsi püspök beigtatásához, in Ungvári Közlöny XIV (1892/18), 1-2.

63 területre. A társadalom akkor döbbent rá a szegénységre, nyomorra, amelyről addig nem nagyon akartak tudomást venni. Erős alapiskola-hálózat megteremtésére is törekedett a program, tervbe vették a felnőtt lakosság megismertetését

a szövetkezeti

élettel,

az

állattenyésztés

modernizálásával,

gyümölcstermesztéssel, kézműiparral. Korunkban divatos szóval azt mondhatnánk rá, hogy felnőttképzést szerettek volna megvalósítani. Ebben a püspök kiemelten számított papjai közreműködésére, mint akiknek lelkiismereti kötelessége ezt a összetett feladatot támogatni. Így a püspök egyszerre vonta be a munkába az állami apparátust, mint a magyar társadalom felelős vezetőit, és a papjait, mint a helyi társadalom prominens képviselőit. Az ügyek rendezésében és a helyi társadalom problémáinak a megoldásában nem mindig egyeztek az egyház és az állam céljai. Ezek megmutatkoztak az amerikai egyházmegye felállításának ügyében, a máramarosi skizmaperben, a közigazgatás berendezkedésében, de a hegyvidéki akcióban is, melyet a püspöknek lényegében ki kellett erőszakolni. Mindezek felvázolására azért van szükségünk, hogy értékelni tudjuk azt a mérhetetlen munkát és elkötelezettséget, amelyet Firczák Gyula munkácsi görög katolikus püspök végzett társadalmi szerepvállalásával. Már az előzőekben utaltunk a kihívásokra, a későbbiekben pedig azokról a megoldási kísérleteiről fogunk beszélni, amelyeket, mint politikus, lelkipásztor, tanító és népnevelő végzett. Mindennek azért van különleges jelentősége, mert az egyházmegye 1771-es felállítása is azt a célt szolgálta, hogy a helyi társadalom nyugalmát, rendjét és fejlődését biztosítani lehessen.200 Míg a felvilágosult abszolutista Mária Terézia számára a ruszin területek rendteremtése volt az elsődleges, addig a kárpátaljai egyház helyzetének a rendezése szinte a fejlődés „kényszerpályájára” állította a görög katolikus egyházat. A fejlődés következtében egyházszervezetileg, intézményi struktúrájában, humánerőforrásaiban és lelkiségében oda fejlődött, hogy a társadalom meghatározó tényezője lett az általunk vizsgált korban.

200

Mária Terézia uralkodása alatt Bacsinszky András püspöksége idején állították fel a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegyét. Mária Terézia, mint az egyházmegye „nagy jótevője” vonult be a történelembe. Való igaz, hogy több mint száz év telt el az ungvári unió óta, de ezen kívül számos szempont sürgette az Uralkodót. Leginkább pedig a bécsi politikai érdekek szempontjai érvényesültek. (v.: TIMKÓ, I., Keleti Keresztények, keleti egyházak, Szent István Társulat, Budapest 1971, 316kk) 1.) A térség adminisztratíve szervezetlen volt. A betelepített szláv lakosságnak nem volt arisztokráciája. Így egy akarattal tudta megszervezni az egyházat, és vezetőket biztosítani a népnek. 2.) A szociálisan elmaradott térségben erősen élt a Rákóczi-szabadságharc tudata, amely az elnyomók elleni közdelemben a szociális igazságtalanságokat is megjelenítő Habsburg-uralkodóházat is támadta. A „gens fidelissima” tehát egy jótevőt is láthatott az addig ellenséges uralkodóházban. 3.) A előbb említett adminisztratív feladatok mellett oktatási, népnevelői feladatokat is szánt a papságnak és az egyháznak Mária Terézia. Mint felvilágosult uralkodónak, az oktatás a haladást jelentette. 4.) Több helyen felkelések, unióellenes mozgalmak és lázadások is megjelentek 1751-1765 között. Ez pedig veszélyeztette a birodalom keleti határának nyugalmát. (Vö. PIRIGYI, I., Hodinka Antal, a Munkácsi Egyházmegye történetírója, in.: UDVARI, I., (szerk.) Hodinka Antal Emlékkönyv, Nyíregyháza 1993, 106.) Összefoglaló cikket Janka György teológiai tanár közöl a témában: JANKA, GY., A Munkácsi Egyházmegye felállítása, in Ahanasiana (1997/4), 9-17.

64 1.3 Az egyház és a magyar haza kapcsolata a „ruszinok püspökének” gondolatvilágában Ennek a kérdéskörnek a vizsgálatára egy levéltárban található iratanyag adja az apropót. Tisza István miniszterelnök levélváltása szerepel benne. A Nauka-ügy nevet viseli a levelezésben, és jól tükrözi az 1903-ban lezajlott levélváltás az állami hatóságok erőteljes magyarosítását, s a munkácsi püspök részéről a harcot a ruszinok integrációjáért. A püspök a miniszterelnöknek írt válaszlevelében kifejti, hogy megdöbbenéssel veszi azokat a vádakat, amelyeket egyesek szavakból vagy elnevezésekből akarnak levonni, s meghatározni egy nép hazafias magatartását. Felhívja a figyelmet, hogy a Keleti Kárpátok között élő „ruthén, vagy magyarorosz nép”, s annak papjai és tanítói évszázadokon keresztül ragaszkodásukkal és elkötelezettségükkel igyekeztek bizonyítani lojalitásukat. Mindig hűek maradtak a magyar hazához. Ezt jól mutatja vezetőiknek, papjaiknak magatartása. „Tekintsen be Nagyméltóságod egyházmegyémben a Hegyvidéktől a rónáig bármely lelkészem hajlékába, sehol sem fog azok családjában más szót hallani, mint a magyart, más szellemet tapasztalni, mint a magyar hazához való tartozandóság és kifogástalan hazaszeretet szellemét.” Ezt a véleményét a püspök Szél Kálmán előző miniszterelnök két idézetével húzza alá, amellyel a (1.) a papok hazafiságát és elkötelezettségét bizonyítja, s (2.) a hegyvidéki hívekről pedig azt mondja: „az államnak a hű ruténság érdekében kifejtett akciója az egész Európa és a nemzetiségeink előtt fényesen beigazolja azt, hogy amely nép nem valósíthatatlan fantomnak kalandos hajhászásában pazarolja legjobb erőit, hanem nehéz sorsában is becsületes lélekkel nyújtja felénk kezét. Őfelsége áldásos uralkodása alatt szellemileg anyagilag gyarapodhat és a magyarságnál hamisítatlan testvéri érzelmekre, ha kell anyagi támogatásra talál.” Aztán reagál a püspök azokra a „vádakra”, melyek a Naukát „rusznyák” néplapnak nevezi. Kiemeli, hogy a miniszterelnök által leírt „rusznyák” név pejoratív, gúnynév. Vagy a latinos ruthént, vagy a magyaroroszt, vagy a magyarországi oroszt kell használni. Kérdőre vonja levelében a miniszterelnököt, hogy milyen alapon használja a ruszin, rusznyák, illetve ruszinszki, rusznyázcki etnográfiai szavakat, holott az egyházmegyében lévő ethnográfiai elnevezések mindig a ruszin, vagy orosz jelzőt használják. Maga a nép sem nevezi így magát. Kifejezi, hogy tévesen tájékoztatták a miniszterelnököt, hogy a ruszkij szó a nagyoroszhoz való kapcsolódást jelenti. Tovább megy és azt is elmondja, hogy azok, akik muszkának, orosznak nevezik azt a népet, amely érzelmeiben magyar, kirekesztik őket. „Híveim, papjaim és tanítóim ismerik és követik intentióimat, mely nem más, mint az, hogy a hegyvidéki ruthén, vagy orosz nép, mely előtt épp oly kedves e hazának röge, mint magyarajku testvére előtt, a

65 magyar nyelvet honpolgári kötelességből és saját javát tekintve minél alaposabban megtanulhassa, hogy nyelvben is megérthesse testvérét a magyart, kivel érzelemben mindig egy volt és egy akar maradni.”201 Amikor az egyház és társadalom kapcsolatáról beszélünk, elengedhetetlen, hogy szót ejtsünk erről a furcsa jelenségről, a ruszin-magyar kapcsolat mibenlétéről. Nagy valószínűséggel minden korabeli nemzetiség tekintetében előfordultak ezek a feszültségek más-más előjellel és súlyponttal. A magyar egyházban és magyar hazában élő görög katolikusok a Munkácsi Egyházmegye nagy részében ruszin nemzetiségűek voltak az általunk vizsgál időszakban. De a ruszinok püspökének nevezett munkácsi püspökök az egyházmegye felállítása (1771) óta jeles magyar emberek, kiemelkedő, elkötelezett hazafiak voltak. Firczák Gyula unokabátyját, Popovics Bazilt még háziőrizetben is tartják az osztrák hatóságok megtorlásként, az ő és papjai, papnövendékei szabadságharcban vállalt szerepéért. Minden püspök kinevezésnél mindig fontos szempont volt a lojalitás. S ebben a tekintetben nem tartozott a kivételek közé Firczák Gyula sem. Firczák Gyula elkötelezett magyarságtudatához nem fér kétség. Az újságcikkek a helyi és az országos sajtóban, az üdvözlőlapok és levelek mind arról tanúskodnak, hogy a magyar haza iránti hazafias elkötelezettsége példás volt az 1891-ben kinevezett püspöknek. S mindez az élete végéig ugyanúgy megmaradt. S a közben elvégzett munkája is mind arra irányult, hogy az állam számára megfelelő magyarságtudattal és az egyház, a hit számára megfelelő elkötelezettséggel bíró emberek kerüljenek ki a vezetése alá tartozó alapiskolák, tanítóképzők, kollégiumok és papnevelő intézettek falai közül. Már utaltunk arra, hogy nyelvi és nemzetiségi szempontból az egyházmegye két területre oszlott. Az alföldi régió az erőteljes magyar elkötelezettségével, a magyar liturgikus nyelvért való küzdelmével elkülönült a hegyvidéki területektől. Ezek a vidékek gazdaságilag és szociálisan is fejlettebb területeknek számítottak. Nyíregyháza, Szatmár, Debrecen, Miskolc, Hajdúdorog és Budapest környéke etnikailag magyar, gazdaságilag pedig fejlettebb volt. Ezeken a területeken a magyar tudatot nem kellett alakítani, s magyar haza iránti lojalitást nem kellett erősíteni. A Felvidéken azonban nem volt ilyen egyszerű és egyértelmű a helyzet. Leginkább azért, mert a népesség a századok folyamán beszivárgás, betelepítés által érkezett más a területekről. A munkácsi püspökségnek az unió előtti alapítása és státusza máig nem tisztázott. Hosszú évszázadokon keresztül élt a ruszin nemzetiség számottevő arisztokrácia és értelmiség nélkül. Az egyedüli szellemi műhely számukra a templom volt, de annak jobbágysorban élő papjai önhibájukon kívül keveset tudtak tenni a szellemi fejlődésért, a 201

F. 151, op. 2, od. zb. 918.

66 nemzeti elkötelezettségről pedig beszélni sem lehetett. A ruszin nép identitáskeresésének egyik nagy problémáját jelentette, hogy nem volt tisztázott a nyelvi-nemzeti elkötelezettsége sem. A görög katolikus hierarchia kialakulása egyik oldalról fejlődést indított meg a terület szellemi életében, másik szempontból azonban számos önhibáján kívüli problémával kellett megküzdenie. A kezdeti időben a teológiai műveltséget latin nyelven szerezték az egri, a nagyszombati és a bécsi egyetemeken, papnevelő intézetekben. A kor általános teológiai nyelvhasználata is a latin volt. A szertartásait azonban ószláv (egyházi szláv) nyelven végezték, amely szintén nem volt ismeretes a köznép számára, hiszen a helyiek egy sajátos kárpátaljai szláv alapú keveréknyelvet beszéltek. (Még ma is ismeretes a „po násemu” „mi szerintünk, a mi nyelvünk alapján” kifejezés a Kárpátalján használt szláv nyelvre vonatkozóan.) A egyházi adminisztrációban magyar-ruszin-német-latin nyelvű levelek is megtalálhatóak. Az ezekre adott válaszlevelek azonban a 19. század közepéig többnyire latin nyelven íródtak. Ennek is köszönhető, hogy a fokozatosan eltávolodik egymástól a papság és a hívők tömege, amely így arisztokrácia és értelmiség híján nem tudja fejleszteni nemzetiségét,202 és a 19. század végére a különböző irányból érkező, többnyire önérdekeken alapuló befolyások ütközőterévé válik. Amikor a ruszin nemzeti ébredés elkezdődött a 19. század közepén, azonnal több pártra, irányzatra szakadtak. Megkísértette őket a pánszláv tudat szele is. Azzal is szembesülnie kellett a szellemileg jelentősen elmaradt népnek, hogy a nemzeti ébredés idején neki nem a saját nyelvét kell fejlesztenie, hanem egy másik nemzetét kell megtanulnia. Emellett a szociális, gazdasági elmaradottság is elviselhetetlen méreteket öltött. Firczák Gyula püspöknek szembetűnően nagy lelki válsággal és útkereséssel kellett szembenéznie. Egy kívülálló számára nagy nehézségeket jelentett volna ennek a társadalmilag bonyolult problémának a megoldása. A beiktatásáról adott híradásban nem véletlenül lelkendezik a cikkíró, amikor kifejezi: „Firczák Gyula püspök úr a mi emberünk volt eddig is. Évek hosszú során át köztünk élve, velünk együtt érezve, közönségünk annyira kiismerte és megszerette őt, hogy annyira fájt volna távozása, ha a Gondviselés máshol jelölt volna ki számára a mostanihoz hasonló működési tért… A hivatalos tisztelgés az új püspöknek szólt, de a lelkesedés, az örömnyivánítások, a fogadás szívessége Firczák Gyulát, a jeles lelki tehetségekkel ékeskedő embert illették, ki mint papneveldei igazgató, hivatalos kötelmeinek végzésén kívül még egy más, egy nem is működése körébe tartozó, de mégis egy erkölcsileg hasznos, nagy és szép hivatást is teljesített, minthogy gondozása alá vette a nemzetiségi 202

BONKÁLÓ, S., A kárpátaljai rutén irodalom és művelődés, in Felvidéki Tudományos Társaság, Pécs Dunántul Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1935, 5-61.

67 kérdés parlagon heverő mezejét, mely addig csak a testvéri viszály töviseit, de ezeket aztán bőven termette… Ő nemcsak a Munkácsi Egyházmegye fejedelme, de egyszersmind az ungvármegyei polgári társaságnak is tagja, s természetes oszlopa, hivatott vezére.” 203 Nagy örömöt jelentett a püspök kinevezése nemcsak az egyház számára, de a társadalom számára is. Parlamenti megnyilvánulásaiban, körleveleiben és minden tettében igyekezett előtérbe helyezni a mérsékelt magyarosítást. Az erőszakosságot nyilvánvalóan azért tartotta elkerülendőnek, mert a sokat szenvedett ruszin nép fokozottan érzékeny és befolyásolható volt. Aztán folyamatosan ott lebegett a pánszláv agitációnak a szele is, aminek a veszélyét, mint egyházi férfiú, de még inkább, mint politikus előre látta. Nem tartotta szerencsésnek az erőltetést, a vallási-erkölcsi eszmék hatékony megtanítását pedig a nép számára leginkább az értett nyelven látta megvalósíthatónak. Társadalmi szerepvállasának két sarkalatos pontja volt. (1.) Elkötelezettnek lenni a magyar hazához és az egyházhoz. (2.) Ezt az elkötelezettséget erősíteni kell, és megteremteni azokat a feltételeket, amelyek ezt lehetővé teszik. A folyamatos tanításával, a minőségi oktatás megkövetelésével, a pap- és tanítóképző színvonalas oktató munkájának a megkövetelésével ezt a célt kívánta elérni. A társadalom szociális helyzetének a javítása érdekében össze tudta fogni Ung, Ugocsa, Bereg és Máramaros vármegyék országgyűlési képviselőit, s egy komplex felzárkóztató programot voltak képesek kidolgozni, melynek hamar érzékelhetőek voltak az eredményei. Mindez azt bizonyítja, hogy a politikai társadalom felfigyelt az egyház véleményére. Majd a hegyvidéki akció tárgyalásánál fogjuk látni, hogy az állam pedig számított a görög katolikus papság népnevelő, adminisztratív és támogató tevékenységére az ügyben. Ha az országban számos helyen az egyház és az állam között erősödött is a feszültség az általunk vizsgált időszakban, a Munkácsi Egyházmegye hegyvidéki területein azonban a közös ügy érdekében össze tudták hangolni az erőiket és az akaratukat. A „ruszinok püspöke” az egyház és a magyar haza fejlődését egy kategóriának tekintette, s tudott különbséget tenni a püspökség területén lévő csoportok különböző haladási irányelvei között. Jól láthatjuk, hogy mindent a maga helyén, a maga lehetőségeinek a függvényében kezelt. Nem uniformizált, hanem felfogta mind a magyar, mind pedig a ruszin hívek szükségleteit és fejlődési lehetőségeit. Ez tette őt naggyá, mivel megértette és megteremtette lehetőséget, feltételeket az egyházmegye fejlődéséhez. A Munkácsi Egyházmegye papsága pedig az Északkeleti Felvidék társadalmának a legmeghatározóbb tényezőjévé vált a 19-20. század fordulóján. 203

Firczák Gyula munkácsi püspök beigtatásához, in Ungvári Közlöny XIV (1892/18), 1-2.

68 2. FIRCZÁK GYULA MUNKÁCSI PÜSPÖK, MINT POLITIKUS 2.1 A 19-20. század fordulójának egyházi és politikai alapkérdései, s azok összefüggése Firczák Gyula püspök ténykedésében a Munkácsi Egyházmegye területének társadalompolitikai kérdéseivel Firczák Gyula munkácsi püspök lelkipásztori tevékenységével kapcsolatban azért írunk elsősorban politikai ténykedéséről, mert az püspöki működését nemcsak megelőzte, de meg is alapozta. Népszerűségét, elkötelezettségét alapvetően meghatározta. A kinevezése körüli egyházi és világi lelkesedés egyöntetűen arról szólt, hogy előzetesen már bizonyította nemzeti, egyházi és szociális elkötelezettségét, így a legméltóbb görög katolikus egyházi férfiú, aki megfelelő tekintéllyel, alázattal és vezetői vénával rendelkezik ennek a nagyon fontos feladatkörnek a betöltésére. A professzori, rektori, képviselői ténykedése alapot szolgáltatatott a világi és egyházi vezetőknek, hogy kinevezzék őt az ősi Munkácsi Egyházmegye élére, amely ebben az időben az egyre erősödő szociális és nemzetiségi kérdés miatt komoly problémaforrássá vált a Magyar Királyságon belül. Ezek a kérdések mintegy kicsúcsosodtak a keleti Felvidéken, és számos országos problémakörre lehet utalni ezek alapján. A szociális és nemzetiségi kérdésen kívül ide kell sorolnunk az amerikai kivándorlás, a pánszláv agitáció, a liturgikus nyelvhasználat, a skizmatikus parasztmozgalom, az egyházi és világi irodalom, az egyházi autonómiatörekvés és a püspök személyes prioritásának tekinthető oktatási kérdést. Az egyházi férfiak politikai szerepvállasa nem volt rendkívüli esemény a 19. századig, főleg a rendiség idején. Addig ugyanis a Szent István királyunk által kialakított, és korokrólkorokra szálló társadalmi berendezkedés jól illeszkedett az európai normatívákba. Az állam és az egyház élete összetartozott és kölcsönösen kapcsolatban voltak egymással. Sokszor egyházi férfiak töltötték be az állami hivatalokat is. Az egyházatyák által kialakított világnézeti meggyőződés, miszerint az ember két ország polgára, a földié és a mennyeié 204, jól működött egészen a felvilágosodás koráig. Általános véleménnyé vált, hogy az ember földi boldogulásáért a földi hatalom s annak képviselője a király, a mennyei boldogulásért az isteni hatalom a felelős, s annak megjelenítője az egyház. A két „hatalom” képviselői között kölcsönös kapcsolat volt, gondoskodást, biztonságot adtak egymásnak. Az időnkénti feszültségeket elsősorban politikai okok miatt igyekeztek rendezni. 204

Ezt a gondolatot leginkább Szent Ágoston dolgozza ki. — BROWN, P., Szent Ágoston élete, Osiris, Budapest 2003, 350-366.

69 A felvilágosodás kezdte meg szétválasztani egymástól az államot és az egyházat, s egyre

erőteljesebben

igyekezett

szeparálni

azokat.

A felvilágosodás

kelet-európai

megnyilvánulása, az úgynevezett felvilágosult abszolutizmus is különálló intézménynek tekintette az egyházat, de a hatalomgyakorlás eszközének használta, ami megint csak sajátos kapcsolatot feltételezett. Gyakran az egyház alárendelődött a világi hatalomnak. A 19. század folyamán alakult nemzetállamok rendszerében, s az egyre erősödő liberalizmus, szocializmus, kapitalizmus hatására a társadalom mintegy elszakította, elhatárolta magát az egyháztól. A 19. században azonban még jelentős volt az egyház és képviselőinek szerepe a politikai életben. A jogalkotás gyakorlatában a magyar parlament főrendházi és képviselőházi rendszerében jelentős szerepet kaptak az egyházak vezetői. A főrendiházban a katolikus főpapság, mintegy örökölt jogként az arisztokráciának a képviselőivel, a képviselőházban pedig nagyon gyakran nyílt politikai szerepvállalás által, a képviselőválasztáson elért mandátum alapján voltak jelen. Az egyházi emberek szerepvállalása és jelenléte egy párt, egy kormány életében nem volt rendkívüli esemény, hanem szorosan összekapcsolódott az ország életének vezetésével. A 19. század második felében, a szabad választások után létrejövő politikai rendszerben is jelentős százalékban voltak jelen az egyházi férfiak.205 A vallás- és közoktatásügyi tárcát 1950-ig a szokásjog alapján római katolikus vallású (leginkább arisztokrata származású) politikus töltötte be.206 A liberális és a nem katolikus képviselők egyre inkább arra törekedtek, hogy a katolikus egyházat kiszorítsák, súlytalanná tegyék. Az idők jeleinek észrevételével, s az európai országokban lezajló kultúrharcok következtében a magyarországi egyház eljutott arra a belátásra, hogy érdekeinek megvédéséhez szilárd képviseletre van szükség. Ez pedig katolikus szociáldemokráciát hozza létre, melynek eredménye egy erős, világiakból és egyháziakból álló társadalmi osztály, a katolikus tudatú arisztokrácia és a középréteg, a polgárság és a nemzetiségiek egymásra találása volt. A Rerum novarum alapjain álló és Magyarországon Prohászka Ottokár püspök kezdeményezésére alapított Katolikus Néppárt lett ezen eszme szószólója. Firczák Gyula püspök politikai szellemiségében is nyomon követhető ez a folyamat, ezek a gondolatok, annak ellenére, hogy valószínűsíthetően nem volt tagja a Katolikus Néppártnak. A Katolikus Néppárt megalakulás és tevékenysége idején már püspökként munkálkodott. Alapmeggyőződése összefügg a Néppárt célkitűzéseivel, t.i. az elmaradott térségek felzárkóztatása, a nemzetiségek (esetünkben a ruszinok) felemelése, a ruszin nemzetiség problémáinak a megoldása, az oktatásügy fejlesztése, a vallásos élet elmélyítése, a 205

RUDAI, R., A politikai ideológia, pártszerkezet, hivatás és életkor szerepe a képviselőház és pártok életében (1861-1935) (Államtani dolgozat), Magyar Társadalomtudományi Társulat, Budapest 1936, 14kk. 206 Vö. „Magyarország oktatásügyi minisztereinek listája” in http://hu.wikipedia.org (a kutatás ideje: 2010. április 26.)

70 szociális biztonság megteremtése. Sokkal inkább azt lehet tapasztalni, hogy az 1890-es évek közepén már nem annyira pártpreferenciát, hanem az említett eszméket képvisel erőteljesen. Ezáltal a különböző megyékben különböző pártokhoz tartozó képviselőket támogatott. Ez nem annak tudható be, hogy „szerepjátékba” bonyolódott volna, hanem a helyi viszonyokat véve figyelembe igyekezett azt a jelöltet támogatni az 1896-os képviselőválasztáson, aki az egyes kerületekben nagyobb eséllyel tudta a püspök által is preferált kérdéseket képviselni. Míg Ungban a szabadelvű párt programját képviselő jelöltet támogatta, addig Beregben inkább a Néppárt képviselőjét látta előnyösebbnek. Ez utóbbi megyében az egyre erősödő földhiány miatt a szociális nyomor is nagyobb méreteket öltött, s a néppárti képviselő és a párt programja alkalmasabbnak tűnt számára a lokális probléma megoldására.207 Firczák Gyula görög katolikus püspök politikusi elkötelezettsége többrétűen értékelhető. Nem volt pártpolitikus, de legfontosabb nézetei egy-egy párt (vagy a Szabadelvű párt, vagy a Katolikus Néppárt) nézeteibe beleilleszkedtek. Ezáltal lényegében megvalósította az egyház politikától való függetlenségét, de határozottan elvárta és szorgalmazta, hogy a politika szolgálja az emberek boldogulását. Mint katolikus főpapot, elsősorban nem a politikusi tevékenysége alapján kell értékelnünk. A politikusi-képviselői elkötelezettsége és munkája annyiban fontos számunkra, amennyiben őt arra a magaslatra emelte, hogy Pásztélyi Kovács János püspök halála után az egyházi és világi-politikai körök egyértelműen a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye legmegfelelőbb püspöki aspiránsának tekintsék. Életrajzi adatainak vizsgálatánál a fentiekben már beszéltünk arról, hogy a kinevezésekor megjelenő sajtóorgánumok kiemelik addigi munkásságát, melyet az oktatás, a szociális szféra, a tudományosság, a papnevelés és a ruszin nemzetiség tekintetében folytatott. Nem lehet találni sem a sajtóban, sem a szakirodalomban olyan utalást, amely esetleges kételyeket vetett volna fel akár a Vatikán, akár Bécs, akár a magyar kormány berkeiben alkalmasságát illetően. S ami még fontosabb, hogy hívei és egyházmegye papsága is szinte kitörő lelkesedéssel fogadta kinevezésének hírét, amely bizonyítja az abszolút bizalmat iránta. A politikusi ténykedése azonban alá van rendelve, és erősen át van szőve a Munkácsi Egyházmegye

népének

felemelését

szolgáló

elkötelezettséggel.

Szinte

minden

megnyilatkozásában hangsúlyozza, hogy a szegénységből való kiútnak egyedüli lehetséges megoldása az oktatás-nevelés megfelelő színvonalában rejlik. Egyébként az általánosan elterjedt vélemény az volt, amit ő is hangoztatott, hogy a ruszin nép szegénységének okozója a tudatlanság, hiszékenység, műveletlenség. E véleménynek a köztudatban való elterjedését nagyban szolgálták a püspök parlamenti és sajtóban való megnyilatkozásai is.

207

Vö. BOTLIK, J., Hármas kereszt alatt 118kk.

71 A tudatlanság megszüntetését szolgálta az egyházmegye oktatási intézményeinek a magas szintre emelése, a felekezeti iskolák infrastrukturális és minőségi fejlesztése, a papképzés tudatos felkészítése a felvidéki életmódra, és a hegyvidéki kihívásokra, az egyesületi élet szorgalmazása, az irodalmi élet népszerűsítése, stb. Firczák Gyula püspök politikai szerepvállalása az adott kor parlamentarizmusából kifolyólag két részre osztható. Első a választott képviselőként való munkálkodása 1887 és 1891 között, munkácsi püspökké való kinevezéséig. Második korszaka pedig a püspökké való kinevezésétől számítva a haláláig, amikor a főrendiház tagjaként tevékenykedik. Előzetes kérdéseket vethet fel számunkra, hogy a két testület és az abból fakadó feladatkör jelentett-e különböző magatartást, különböző „érzékenységet” a személyiségében, tevékenységében. Az gyakran előfordult ugyanis, hogy a két „ház” mintha nem ugyanannak az országnak az érdekét képviselte volna, nem ugyanazokat a problémákat és megoldási lehetőségeket, gyakorlati utakat tartotta volna szem előtt. Politikai ténykedése korábban, 1865-ben kezdődött, amikor a ruszofil irányzathoz tartozó Sztripszky Mihály kortese volt a képviselő-választáson. Ekkor nem értek el sikert, mert valószínűsíthető csalással az általa támogatott jelölt nem tudott bekerülni a parlamentbe.208 Az 1887-es képviselőválasztáson azonban, mint a Szabadelvű Párt képviselője győzött a nagybereznai kerületben.209 A képviselőházban az oktatási bizottság elnökekévé választották, s ettől kezdve nagyobbrészt Budapesten tartózkodott, és a közügyekkel foglalkozott.210 A közügyek tekintetében az oktatást tekintette legfontosabb feladatnak, már jóval az országgyűlési képviselőválasztás előtt is. Az 1882-es egyházmegyei szinóduson is a tanügyi kérdésekkel foglalkozott,211 nevelési cikkeket ír Kárpát és az Ung lapokban 1867-1870 között, a Néptanítók Lapjában 1880-ban, és számos más újságban. Két könyve is megjelent az Excerpta theologiae fundamentalis és az Excerpta theologiae specialis (samisdat formában tankönyvként használják az ungvári teológiai líceumban).212 A képviselőházban az oktatási bizottsági hivatalát 1888. november 27-től töltötte be213, s püspöki kinevezéséig (1891. május 25-ig) megtartotta. A püspökké való kinevezésének a tényét az országgyűlés 1891. évi június hó 30-i ülésen jelentették be.

208

Vö. BOTTLIK, J., Hármas kereszt alatt…114. 10. melléklet Az 1887-es választási térkép 210 SZINNYEI, J., Magyar írók élete és munkái, in http:/mek.oszk.hu/03600/html/index.hu (a kutatás ideje: 2010. február 3.) 211 Vö. Magyar Országgyűlési Almanach, in http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/a1910_15/22.htm (a kutatás ideje: 2010. január 31.) 212 Szinnyei J., Magyar írók — Magának a könyvnek azonban egyelőre nincs fellelhető példánya. 213 Vö. Képviselőházi napló (1887/VI), 262. 209

72 Az oktatás iránti érzékenysége két irányból is forrásozott. Egyrészt a rektori és a teológiai tanári ténykedéséből, mint gyakorló pedagógus és az oktatást napi feladatként megélő ember, látta a feladatokat. Másrészt pedig az észak-keleti országrész görög katolikus egyházmegyéjében élő ruszinok és nem ruszin anyanyelvűek népoktatása tekintetében nagyprépostként214 egészen közelről tapasztalta a problémákat. Számos

törvény

megalkotása

kapcsolható

országgyűlési

bizottsági

elnöki

ténykedéséhez. A kisdedóvó intézetek, a közoktatásügyi tanács újjászervezése, a tanítói nyugdíjalap törvényeinek a megalkotása is az ő parlamenti munkássága alatt történt.215 Képviselőházi munkásságának idején a ruszinkérdés felszínre kerülésében is nagy szerepet játszott. Ezt a püspöki beiktatásakor megjelent országos nem egyházi sajtó szinte minden

terméke

kiemeli.216

A

ruszinkérdés,

amely

számos

más

problémával

összekapcsolódott, sokkal inkább politikai, mint vallási. A ruszinok vallási elkötelezettsége példamutató volt, de a nemzetiségi, szociális, pánszláv alapon felmerülő kérdésekben a politikai nehézségek kereszttüzébe került ez a már akkor is nehéz helyzetben lévő népcsoport, melynek képviselője Firczák Gyula püspök és az általa vezetett görög katolikus papság lett.

2.2 Firczák Gyula püspök politikusi megnyilatkozásai és a róla alkotott kortárs vélemények A korszak nagy társadalmi és politikai vitái közepette a legfontosabb ütközőponttá az egyház autonómiája, a felekezetek egyenjogúsítása, az oktatás és az ezzel összefüggő szociális problémák

kérdései emelkedtek. A parlamenti jegyzőkönyvek vizsgálata után világosan

látszik217, hogy a püspök az egyházi autonómia és a felekezetek egyenjogúsítása kérdésében nem igazán volt tevékeny. A levéltári anyagban helyenként előfordulnak véleményezések, apró jelek a témákban, de sem itt, sem az archívumban, sem pedig a körlevelekben nem jelentős e két témának a vitája. A papsághoz írt körleveleiben többször beszél a felekezeti feszültségről, az autonómia kérdéséről, de nagyrészt érintőlegesen. Az egyházmegye területi fekvése és nehézségei más kérdéseket vetettek fel. A püspökség alföldi megyéiben voltak igazán jelentősek ezek a kérdések, mert a felföldön

214

A nagyprépost volt a káptalan vezetője. Firczák Gyula munkácsi görög szertartású katholikus püspök, in VasárnapiUujság XXXIX (1892/18), 2. 216 Vasárnapi Ujság, Kelet, Ungvári Közlöny, Bereg, Munkács, stb. lapok egymással összefüggő módon, vagy egymást idézve hozzák le az életrajzi adatokat, amint az előzőekben már többször idéztük azokat. A ruszin nép felemelkedéséért végzett addigi munkáját mindegyik külön is megjegyzi. 217 A parlamenti iratok vizsgálatára az Országgyűlési dokumentumok 1861-1990 adatbázist (http://mpgy.ogyk.hu) használtuk. 215

73 egyvallású népesség élt (ruszinok, akik görög katolikusok voltak) és inkább a szociális probléma volt rájuk a jellemző. Itt a görög katolikus egyházszervezetet egyébként sem tudta volna az állam ebben az időben pótolni más politikai, vagy adminisztratív szervezettel. A parlamentben a pártfegyelem betartásának a szellemében ugyan szavaz a megfelelő helyen és időben ezekről a kérdésekről is, de sokkal inkább az oktatási és szociális kérdések kötik le, mind a politikai pályafutása területén, mind pedig az egyházi tevékenységében. Mint a következőkben kiderül, ezek a kérdések áthatották személyiségét, s mintegy gyerekkorától vele élő tapasztalatként voltak jelen az életében. Az oktatás, a nevelés, s a hozzá kapcsolódó szociális és gazdasági feltételrendszer megteremtése egységet képzett a szellemiségében. Ez leginkább a millennium 1896-os eseményei után csúcsosodik ki, amikor méltatlannak tartja az ünneplést úgy, hogy nem veszik észre a nép nyomorát és szenvedését. „…a szegénység és elhagyatottság élő képét az a vidék mutatta be, melynek honfoglalás első nyomai által megszentelt talaját azoknak verejtéke áztatja… akik a fejlődő kor rohamában — mint gyengébbek — elmaradván már-már a végpusztulás felé sodortatnak”218- írja abban az emlékiratban, melyet a ruszin nép megsegítésére elindított hegyvidéki (ruszin) akció elindítására készítettek. Ezen a helyen nem célunk elemezni a kialakult helyzetet, csak szemléltetésként mutatjuk be a körülményt, milyen bajok között élt és tevékenykedett Firczák Gyula előbb országgyűlési képviselő, később pedig főrendiházi tagként. A politikai színtérre az 1887-es képviselőválasztáson tért vissza a már említett „kortesi-affér” után fölszentelt papként és a szeminárium rektoraként. A szabadelvű párt színeiben

megnyerte

a

nagybereznai

kerületben

az

országgyűlési

választást.

A

törvényhozásban nem „szavazóképviselőként” zajlik az élete, hanem a kor egyik legfontosabb problémájával, az oktatás kérdésével foglalkozik, mint a parlament oktatási bizottságának elnöke. Ebből a tényből látszik, hogy az oktatás terén a pártban és az országban egyaránt elismert személyiség volt. Mielőtt áttérnénk az oktatási bizottságban véghezvitt dolgaira és az elkötelezett magatartására, meg kell említenünk, hogy püspökként, mint a főrendiház tagját (1891-

218

F. 151, op. 25, od. zb. 1534, lap 2. — „Emlékirat az északkeleti kárpátok közt és alján lakó ruthén nyelvű nép szellemi és anyagi viszonyainak elősegítése és felvirágoztatása tárgyában.” A 21 oldalas emlékirat benyújtói: Firczák Gyula, munkácsi püspök, Szaplonczay Miklós, Urányi Imre, Nyegre László, Jónás Ödön, Szentpály Jenő, Perényi Zsigmond br., Lónyay Sándor, Lónyay Géza, Nedeczey János, Bartha Ödön, Tomcsányi László, Sztáray Gábor gr., Komjáthy Béla, Hegedüs Béla országgyűlési képviselők. Az emlékirat a helyzetelemzés mellett a megoldási lehetőségeket javasol a kormánynak, s azon belül a vallás- és közoktatásügyi, kereskedelemügy-, belügyi-, földművelésügyi-, pénzügyi minisztereknek. A Beregszászi Levéltárban az a példány található, melyet 1897. március 12-i keltezéssel a káptalannak küldtek, s melyhez a támogatásukat kérték.

74 1912)219 több alkalommal megválasztják a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottság póttagjává220, a felirati bizottság tagjává221, a függő államadóságok ellenőrző bizottság póttagjává222, a kivándorlási bizottság tagjává.223 Mindemellett azonban azt is meg kell jegyeznünk, hogy a századfordulót megelőző és követő évtizedben mindenben a hivatalos katolikus álláspontot képviselte a főrendiház tagjaként. A polgári házasság körüli vitákban, az egyházi autonómia kérdésében is a katolikus egyház által képviselt álláspontot követte. A főrendiházi időszakában nem annyira a tényleges parlamenti felszólalásokban, sokkal inkább a „püspöki székből” veszi kezébe a szociális kérdés taglalását. Nem találunk a parlamenti iratanyagban arra vonatkozó adatot, hogy a főrendiház tagjaként az országházban beszélt volna szociális és oktatási kérdésekről. Egy közeli kortárs224 memoárszerű visszaemlékezéseiben ezt az időszakot a liberalizmus és a klerikalizmus harcának tekinti, melyben a katolikus egyház főpapjai és a katolikus egyházhoz közeli arisztokrácia, mint a „papok érdekeinek” védői jelentek meg. A főrendiházi tevékenységéhez tartozik az Észak-Keleti Felvidék millenniumi ünnepségsorozatához kapcsolódó vádaskodás, mely egész az 1898-as időszakig elnyúlt. A parlamenti vitában a püspök, az akkor már az 1896-os választásokon szárnyra kapott Néppárt eszméinek támogatójaként szerepel.225 A katolikus szellemiséget és érdekeket zászlajára tűző párt gondolatvilága nagy valószínűséggel, mint katolikus főpapnak, s mint XIII. Leó pápa és Prohászka Ottokár püspök szellemiségét sokszor tükröző katolikus püspöknek, Firczák Gyulának is találkozott a gondolataival. Annál is inkább, mert a párt szavazótáborát a városi polgárságon, a jómódú parasztságon kívül a katolikus nemzetiségiek (s köztük nagy számban 219

A parlamentben 1891. július 8-án jelentik be a püspöki kinevezést. (Vö. Főrendiházi Napló, in http://www3.arcanum.hu/onapmuta/a0090302.htm?v=onapmuta&a=pdfdata&id=KN-1887_25&pg=335&l=hun). A belügyminisztert 1891. augusztus 3-án (Főrendiházi irományok XI. kötet, 676., 275.), a vallás és közoktatásügyi minisztert 1891. július 3-án (Főrendiházi irományok XI. kötet, 618-682., 676., 275.) értesítik. A főrendek jegyzékébe való felvétel igazolását 1891. október 15-én állítják ki (Főrendiházi irományok XII. kötet, 683-720., 696, 125.). Az 1892. évtől szerepel a neve az országgyűlés főrendi házi névjegyzékében „II. A latin- és görög-szertartású róm. kat. egyháznagyok.” listában „munkácsi gör. kat. püspök” titulussal a haláláig. A főrendiház névsorából 1912. június 13-án lette törölve. Egyben Papp Antal püspök lett helyette beiktatva ugyanezen hivatalba: „Firczák Gyula, görög szertartású katholikus megyéspüspök, a nevezett püspök coandjutorának, Papp Antalnak a főrendiház elnökéhez intézett táviratának tanúsága szerint f. évi junius hó 1-jén Ungváron elhalálozván, a bizottság nevének a jegyzék II. rovatából való törlését a nagyméltóságú főrendiháznak tiszteletteljesen ajánlja. Miután Papp Antal utódlási joggal a munkácsi görög szertartású róm. katholikus egyházmegye coadjunktorává már korábban kineveztetett…” (Főrendiházi irományok, IX. kötet, 1910, 375-399., 390., 601.) 220 Lásd a Főrendiházi napló (http://www3.arcanum.hu/onap/otp/a090302.htm?v=pdf&a=start) hozza ezeknek a szavazásoknak az eredményeit. A közös ügyek bizottságába póttagként 1897. november 10., 1898. április 15., 1899. november 27., 1900. május 8., 1901. május 14., 1903. november 30., 1904. május 11-én választották meg. 221 1901. október 29. 222 1904. május 7. 223 1909. szeptember 28. 224 SZATMÁRI, M., Húsz esztendő parlamenti viharai, Budapest, Amicus 1928, 150-174. 225 Erre vonatkozóan tudjuk, hogy ennek ellenére nem mindenesetben és minden választókerületben támogatta a néppárti képviselőt. Mindig azt a jelöltet támogatta egy adott választókerületben, amelyik az adott helyen a számára prioritásokat jelentő szempontokat támogatta.

75 a szlávok) alkották.226 A görög katolikus vallású szlávok (ruszinok) pedig szinte teljesen az eperjesi és a munkácsi püspök egyházmegyéjéhez tartoztak. Az 1898-as évben vita is alakul ki a képviselőházban, s ennek keretében az egyik képviselő azt veti a püspök a szemére, hogy a millennium alkalmával227 a munkácsi ünnepségek idején a püspök úgy vezeti Erdély Sándor igazságügy miniszterhez 228 a görög katolikus papokat, mint a néppárt képviselőit229. A főrendiház ülésén a halálhírét az 1912. június 15-i ülésen jelentik be, miközben méltatják a munkásságát a következő szavakkal: „Őszinte részvéttel vettük a gyászhíreket és külön megemlékezve Firczák Gyula püspöknek a haza és egyháza érdekében folytatott buzgó és eredményes működéséről, a méltóságos főrendek hozzájárulásával az elhunytak neveit230 mai jegyzőkönyvünkben fogjuk megörökíteni.”231 Köztudott, hogy a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye területe milyen hátrányos gazdasági, kulturális és legfőképpen szociális helyzetben volt. Mindez megvolt az ungvári (1646), munkácsi (1664) és máramarosi (1721) unió előtt is, de az unió körüli események, s még inkább a görög katolikus papság harca a szellemi és anyagi felemelkedésért fokozottan rámutatott erre a problémára. Egyre világosabban látszott, hogy az Mária Terézia idején kieszközölt területi- és jurisdikciós rendezés, illetve a papság felszabadítása a jobbágysorból, s ugyanezen klérus szellemi és anyagi emelése önmagában nem elegendő a probléma megoldásához. A 19. század végén magának a kormánynak is újra meg kellett ezt érteni. Számos esemény, mint például az írástudatlanok magas száma, az amerikai kivándorlás, a 20. század elején felerősödő skizma-mozgalom végül is Firczák Gyula püspököt, s az előtte élt görög katolikus főpapokat és klerikusokat igazolta. Hosszú időn keresztül fogalmazódik meg ugyanis az a vélemény, amit a millenium időszakában pont Gyula püspök kötött egybe és kezdett még erélyesebben képviselni, miszerint a szellemi felemelkedés és a szociális viszonyok javítása együtt jár, egy problémakört alkot. Fontos megállnunk és elidőznünk ezen a ponton. Meg kell állapítanunk, hogy ennek a problémának a diagnosztizálása Firczák Gyula számára nem a püspöki székben, hanem jóval előbb, képviselői tevékenysége idején fogalmazott meg. Az 1889. május 22-i költségvetésről 226

http://lexikon.katolikus.hu/K/Katolikus Néppárt.html (kutási ideje: 2010. február 3.) Az ungvári várban ő tartotta a beszédet, a beregmegyei ünnepségen pedig, mely Munkácson volt, ő végezte a Szent Liturgiát és beszédet is mondott. — Vö. Magyar Országgyűlési Almanach, in http://www.ogyk.hu/ekonyvt/mpgy/alm/a1897_01/16.htm (a kutatás ideje: 2010. január 31.) A korabeli országos és helyi sajtó a munkácsi, ungvári és Vereckei-szorosban lezajló eseményekről való tudósítás keretei között közli a püspök ünnepségeken való ténykedését. 228 A magyar kormányt képviselte az ünnepségen. 229 Bár annak idején a püspök, mint említettük, szabadelvű képviselőként volt a parlamentben, de a néppárt megalakulása és tevékenysége idején ezt a pártot és képviselőit támogatta Bereg vármegyében. A Néppárt a földkérdést és a nemzetiségi kérdést tűzte ki célul, ami a püspök számára is elsődleges volt. 230 Más elhunyt tagokról is megemlékeztek. 231 Főrendiházi napló, 1910, I. kötet, 25., 180. 227

76 szóló országgyűlési vitának a lezárásaként232 korrajzot láthatunk tőle, melyben a magyar oktatás egyik legnagyobb problémájáról beszél. A beszéd felvezetése az 1868-as oktatási törvényről mond véleményt, és pozitívan értékeli annak külső kereteit, amely az úgymond infrastrukturális feltételekről szól. De rögtön rátér a legnagyobb problémára, miszerint az iskolába nem járó tankötelesek száma még mindig nagyon nagy, megközelíti a félmilliót, s az államnyelv oktatása sok iskolában nem, vagy csak gyengén működik. Ez a fogyatékosság pedig az ország felvidéki megyéiben és a nem magyar ajkú lakosoknál tapasztalható leginkább. Mint ismeretes, ő is egy ilyen területnek a képviselője ekkor. Azt is elmondja, hogy ez a „ruthén nép magyarul érez.” Ecseteli a ruszin nép szellemiségét és a magyar államhoz való lojalitását, kiemelve a tényt, miszerint „a ruthének kezdet óta, mint megbízható testvérek viselkedtek szemben a magyar elemmel… És ha végigtekintünk ezredéves történelmünkön, arra nem találunk példát, hogy a magyarországi ruthén nép valaha a magyar testvérnép ellenségének mutatta volna magát… A szabadságharc lezajlása után az ötvenes évek sok kínálkozó alkalmat nyújtottak a népnek … magyarellenes politika követésére. A kísérletezők azonban csakhamar meggyőződtek, hogy a ruthenekkel e téren czélt érni nem fognak. Nem értek czélt azért, mert a magyarországi rutheneknek nem voltak és most sincsenek separatisticus aspirátióik.”233 Igazi szociális és szellemi korrajzot mutat be a következő leírással: „… a hiányokon segíteni nem is olyan könnyű feladat, mert itt maguk az elemek is a tanügy előhaladása ellen küzdeni látszanak. A nép földhöz ragadt szegény. Osztályrésze: tűrés és szenvedés. A talaj kevés és terméketlen; közlekedés, főképp tavaszszal és őszszel, szerfelett nehéz. A nép rosszul lakik, még rosszabbul táplálkozik és gyarlón ruházkodik. Általában véve a nép nem idegenkedik az iskolától és mégis gyakran gyermekét nem küldheti az iskolába, mert a legszükségesebb testi ruhával nem képes őket ellátni. Ily szegény községekben mily nyomorteljes a tanító helyzete… Ily esetekben hiába való a nagyobb szigor, a kérlelhetetlen bíráskodás… Meggyőződésem szerint e bajokon csak ugy lehetne segíteni, ha a t(isztelt). Kormány speciális gyámkodása által a magas kincstárral és az ottani nagybirtokok uraival egyetértőleg emelné valamiképen e népnek a jólétét. Az anyagi gyarapodást bizonynyal követné a culturalis haladás is.”234 Az oktatás igazi szellemiségét és elkötelezettségét fontosabbnak tartja, mint a katonai felkészülésre fordított anyagi és fizikai erőfeszítéseket. Kiemeli azt is, hogy bármilyen 232

A beszéd teljes terjedelemben megtalálható: http://www3.arcanum.hu/onapmuta/a0090302.htm?v=onapmuta&a=pdfdata&id=KN-1887_12&pg=134&l=hun (a kutatás ideje: 2010. február 7.) 233 Uo. 234 Uo.

77 politikai küzdelménél, a vallások egyenjogúsításánál fontosabb értelmet nyer a keresztény szellem meggyökereztetése az oktató-nevelő munkában. A keresztény szellemet tekinti annak a kontrollnak, amely megvéd a „cosmopolitizmustál, az ateizmustól, a nihilizmustól.235 Az oktatás és a szociális problémák politikusi magatartásában és elveiben egységet alkotott. A Szent István-Társulat 1910. évi naggyűlésének megnyitóján, melynek nyitóbeszédét tartotta ugyanez a szellemiség mutatkozott meg. Szinte ars poétikát fogalmaz meg a katolikus értelmiségiek számára. Ez a beszéd már életének a vége felé, püspöki ténykedésének a közel 20 éves tapasztalatából forrásozik. Amellett, hogy kiemeli a két terület együvé tartozását, megfogalmazásában az elesettek nem „alamizsnát, emberi jogokat kérnek és a haladás szellemének megfelelő intézményeket sürgetnek az egyenlőség és testvériség nevébe”.236 A kor igen komoly szellemi és politikai vitáiról, próbálkozásairól mondott véleményt, amikor megfogalmazta a keresztény szellemiség igazi társadalmat alakító erényeit: „A mai világnak nem a kormányválságra és a külső politikai átalakulásokra van szüksége, hanem benső erkölcsi újjászületésre: Renovare omnia in Christo! A szociális bajokat nem az egyháznak és államnak a szétválasztása, a hitvallásos iskolák bezárása, a vallási eskü kiküszöbölése és más egyéb külső radikalizmus fogja orvosolni, hanem egyedül a mélyreható krisztusi reform, amely az evangélium szellemét beleviszi a szívekbe, a családi életbe, az állami és társadalmi intézményekbe.”237 Magát a katolikus szellemiség jelenlétét tartotta fontosnak minden hivatalt betöltő ember szellemiségében és életében. Politikusi magatartásán minden tekintetben a Rerum Novarum szellemisége, s az ezután megerősödő katolikus értelmiségi magatartás tükröződött. A széles látókörrel, nagy tapasztalattal és szociális érzékenységgel rendelkező személy, mind képviselői, mind pedig főpapi magatartásában elkerülte az arisztokratikus pátoszt és a negatívnak tekinthető, pejoratív klerikális magatartást. Valószínűleg az is belejátszott ebbe, hogy a főrendekhez tartozást a hivatala folytán töltötte be, nem pedig valamely ősi arisztokrata családból való leszármazás alapján. Másrészt pedig a származási, tevékenységi helye is az ország legelmaradottabb vidékére helyezi őt. Mindez pedig mind a parlamenti felszólalásaiban, mind a püspöki körleveleiben, s minden egyéb megnyilatkozásában élesen tükröződött. Maguk a kortársak is sokat utalnak szellemiségére, meglátásaira, azokra a dolgaira, melyek elismerést váltottak ki. Több sarkalatos kérdésben a Firczák által képviselt vélemények fontos támpontul, illetve hivatkozási alapul szolgáltak, ami bizonyította

235

Uo. A Katolikus Szemle (1910/25), 467 – hozza a beszédet. A beszédet teljes terjedelmében a Görög Katholikus Szemle is közli: Főpásztorunknak a Szent István Társulat közgyűlését megnyitó beszéde, in Görög Katholikus Szemle XI (1910/19) 1. 237 Uo. 469. 236

78 megoldási kísérleteinek a helyességét, a valós problémák látását és a megoldások szükségességét. Hoffmann Ottó képviselő interpellációjában beszélt a püspök helyes meglátásairól a századforduló

környékén

kialakult

amerikai

magyar

görög

katolikus

püspökség

felállításáról238. Mint ismeretes, az amerikai emigrációban kialakult problémák, s a visszaható izgatások a Monarchia ellen, az elindult skizmamozgalom mélyen megrendítette a magyar társadalmat. Ebben a vitában nyilatkozik meg a képviselő.239 Hosszú fejtegetés után hivatkozott arra a tényre, hogy „a püspökségi mozgalom első idejében, a lelkes vezérférfiak egyike, a Munkácsi Egyházmegye püspöke – Firczák Gyula – is úgy állította fel a kérdést, hogy a kinevezendő püspökök egyike magyar legyen.”240 Magának a kialakult problémának az elemzését sem az idő, sem a terjedelmi korlátok nem engedik, viszont a püspök széles látókörére, s talán a meg nem értettségére, s a magyar vezetés tehetetlenségére mégis bizonyíték lehet ez az utalás. A történelemből ismeretes ennek az időszaknak és a problémának a ténye. Így még egyértelműbb, hogy a magyar országvezetés mennyire rosszul kezelte a jelenséget, s nem figyelt oda többek között a problémát közelről ismerő püspök véleményére. Négy évvel később is tart még a probléma, s egy kérvényre való utalás tekintetében Rakovszky Iván előadó védi meg a püspököt, akit azzal gyanúsítottak meg, hogy „a nemzetellenes külföldi mozgalomban részt vesz, holott köztudomás szerint nemcsak, hogy nem vesz azokban részt, hanem Firczák Gyula püspök magyarságával, magyar érzelmével és egyéniségével ezen gyanúsításnak még csak az árnyéka sem férhet össze.”241 A szociális érzékenység megtapasztalásának fontos tanúsága Kricsfalusy Vilmos242 felszólalása, aki a kongruával kapcsolatos vitában utal a fentebb említett költségvetési beszédre, az akkor még országgyűlési képviselői státuszban lévő Firczák meglátására, miszerint nem lehet megfelelő hatékonyságú erkölcsnevelő munkát elvárni a görög katolikus papságtól, ha egész életüket jellemzi, hogy „érdes tenyerükkel keressék meg kenyerüket.” 243

238

Vö. dolgozatunkban a 2.3.2 Amerikai kivándorlás és visszahatásai az egyházmegye életére c. ponttal Aki egyébként születésére nézve beregszászi volt, tehát beleszületett a kultúrkörbe, bár képviselőség tekintetében már nem ehhez a területhez tartozott. Vö. FABRO, H. – UJLAKI, J. (SZERK.), Sturm-féle országgyülési almanach 1906-1911. Rövid életrajzi adatok az országgyülés tagjairól, Budapest 1906, 121. 240 Képviselőházi napló, XX. kötet, 1906 in http://www3.arcanum.hu/onap/a090302.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=kn1906_20&pg=210&l=hun (a kutatás ideje: 2010. február 8.) 241 Képviselőházi napló, XIV. kötet, 1910., 1912. január 11–február 7. 242 A máramaros-megyei Huszt képviselője volt: STURM, A. (SZERK.), Új országgyülési almanach 1887-1892. Rövid életrajzi adatok a főrendiház és a képviselőház tagjairól, Budapest, 1888. 251. in http://www.ogyk.hu/ekonyvt/mpgy/alm/al887_92/251.htm (a kutatás ideje: 2010. február 8.) 243 Képviselőházi napló, XII. kötet, in http://www3.arcanum.hu/onap/a090302.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=kn1887_12&pg=155&l=hun (a kutatás ideje: 2010. február 8.) 239

79 A püspök tevékenységének talán legfontosabb mozzanataként vonult be a köztudatba a hegyvidékei, vagy ruszin akcióként elindított segélyprogram. A püspök által kezdeményezett, kormánybiztos által irányított program fontos eredményeket hozott. Bár voltak a szocialista sajtó részéről rosszmájú megnyilvánulások, melyre utal is egy országgyűlési vita244, de inkább az elismerés és a követés hangja jelent meg a parlamentben. Főleg Báró Perényi Zsigmond245 beszéde vonatkozik ide, aki a ruszin akció kapcsán beszél arról, hogy mennyire fontos lenne annak kereteit Bereg vármegye határai kívülre is kiterjeszteni.246 Összegzésként elmondhatjuk, hogy Firczák Gyula politikusi személyiségét erősen áthatotta a szociális érzékenység, a keresztény elkötelezettség. Prioritásai az észak-keleti felvidék lelki-szellemi-anyagi felemelése, melyet nem a segélyek puszta folyósításában, hanem az oktatás, nevelés színvonalának az emelésében látott megvalósíthatónak. Az oktatás és a szociális felemelkedés az oktatási bizottság elnökeként is elsődleges jelszava, de amikor a katolikus egyház kihívásairól, s különösen a görög katolikus egyház és a ruszin nép sorsáról van szó, akkor mindenek fölé emelkedett.

2.3. Politikai kérdések lelkipásztori vonatkozásai Három politikai kérdést kívánunk a következőkben taglalni: (1.) Hegyvidéki (Ruszin) akció és a szociális problémák feloldásának lehetőségei, (2.) Amerikai kivándorlás és visszahatásai az egyházmegye életére (amerikai magyar püspökség, pánszláv agitáció, skizmatikus parasztmozgalom, skizmaper) és (3.) a Hajdúdorgi Egyházmegye felállítása és a magyar liturgia ügye. A kérdések egymásutánisága nem kronológiai rendszert jelent. Ezek a kérdések egyidőben vetődtek fel, egymással gyakran összefüggéseket képeztek. Van probléma, amely megelőzte Firczák püspök hivatali idejét. Az elsőnél a világegyház alakuló érzékenysége és a Rerum Novarum hatása tükröződik. A magyar közéletet és politikai elitet rá kellett döbbenteni a ruszin nép súlyos problémájára. A második kérdésnek az előző képezi a melegágyát. A skizma-mozgalom egyházi vonatkozását ugyanis felülmúlja a politikai jellege. S egy megtört, elmaradott nép kerül politikai csatározások kereszttüzébe, s elhibázott politikai döntések okoznak egyházi, lelkipásztori problémákat. A harmadiknál pedig a magyar nyelvű

244

Képviselőházi napló, X. kötet, in http://www3.arcanum.hu/onap/a090302.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=kn1896_10&pg=377&l=hun (a kutatás ideje: 2010. február 8.) 245 Vö. STURM, A. (SZERK.), Országgyülési almanach 1897-1901. Rövid életrajzi adatok a főrendiház és a képviselőház tagjairól, Budapest 1897, 318., in http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al897_01/318.htm (a kutatás ideje: 2010. február 8.) 246 Képviselőházi napló, XXV. kötet, in http://www3.arcanum.hu/onap/a090302.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=kn1896_25&pg=47&l=hun (a kutatás ideje: 2010. február 8.)

80 szertartások kerülnek az egyházmegye problémáinak a középpontjába, és az előzőekhez képest más természetű kérdéseket vetnek fel. Mindezen kérdéseket azért emeljük ki, mert sokkal inkább politikai kérdéseknek tekinthetőek, mint lelkipásztorinak. Ezen kérdések rövid taglalásából láthatjuk, hogy mennyire összekapcsolódnak a politikai hatások, és hogyan válnak egyházi jellegűvé egy olyan korban, amikor erősen megjelenik a törekvés az egyház és az állam szétválasztására.

2.3.1 Hegyvidéki (Ruszin) akció és a szociális problémák feloldásának lehetőségei A püspöki levéltár anyagában egy érdekes meg nem jelent tanulmányra lehet bukkanni, mely a Rerum Novarum megjelenésének 10. évfordulójára247 íródhatott és A szociális kérdés címet viseli. A szociális kérdés problematikájáról beszél, okairól és különböző megoldási kísérletekről, valamint az állam nemzetgazdaságban vállalt jogai és kötelezettségeiről.248 Az irat kifejezésre juttatja, hogy a szociális kérdés ugyan az anyagi javak elosztásának aránytalanságában fedezhető fel, de a mélyén erkölcsi és vallási okokra vezethető vissza. S mint ilyen természetű kérdés, nem oldható meg az egyház ténykedése nélkül, hivatkozik a Rerum Novarumra. Az egyházon kívül az államnak jut kiemelt szerep a szociális kérdés megoldásában, de az egyházon és államon kívül a munkaadók, tőkések és maguk a munkások is sokat tehetnek érte.249

247

A Rerum Novarum szociális enciklika 1891. május 15-én jelent meg. Vö. XIII. Leó pápa RERUM NOVARUM enciklikája (Dér Katalin, ford.), in http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=125 (2010. április 26.) 248 F. 151, op. 2, Od. zb. 52. A dokumentum egy tanulmányszerű iratot tartalmaz. Címe „A szociális kérdés”. Az iraton nincs dátum, csak a levéltáros hivatalos bejegyzéseként szerepel rajta 1901. április 27-i datálás. Főbb pontjai: I. Mi a szociális kérdés és melyek a szülő okai? a. az új találmányú gépek és gyárak csak a gazdagok által vehetők igénybe. A gépek és gyárak munkásokká teszik a kisiparosokat, akik előzőleg önállók voltak. Túltermelés, szabadverseny… b. a szabadság és egyenlőség azon fogalma, mely a kor anyagtermészetű gondolkodásának szülötte. c. Az Istentől és vallástól elfordult korszellem II. Különféle elméletek a szociális kérdés megoldására 1. szociáldemokraták, vagy más szóval szocialisták 2. anarchisták 3. agrár szocialisták 4. állami szocialisták 5. evangelikus szocialisták, vagy keresztény szocialisták 6. a liberális (egyéniségi) elmélet ellentétben áll a kérdésben a szocializmussal. 7. az egyházi – katolikus kezdeményezések „kik az egész szociális kérdést épp az egyház tevékenységével akarják megoldani.” (Franciaország és Belgium) 8. katolikusok általánosan elfogadott elmélete, melyet XIII. Leó, mint alapigazságot tanít a szociális kérdés megoldása érdekében. III. Az állam főbb jogai és kötelezettségei a nemzetgazdaságban. 249 Uo.

81 A 19. század végére az északkeleti hegyvidék népessége is az öntudatosodás útjára lépett. A ruszin népesség jelenléte nem vitatható el, viszont a megjelenésük mikéntje a térségben ma is viták témáját adja,250 és nemzetté válásukat számos akadály nehezítette, gátolta. A ruszin nép szervezeti, területi integritásának a jelképe a görög katolikus egyház lett. A különböző keleti szertartású kolostorok (munkács-csernekhegyi-, körtvélyesi-, stb.), melyek eredetére nehezen lehet fényt deríteni, folyamatos fejlődésen mentek keresztül, míg végül az igumenek püspökként kezdtek működni, ami az egyházszervezet kialakulásának a tényét jelenti. A kolostorok mellett egyre inkább kezdtek elterjedni az egyházközségek is, de a batykók, vagyis ezeknek a közösségeknek a papjai, nem rendelkeztek társadalmi megbecsüléssel. Az ungvári és munkácsi unió következtében ezek a területek görög katolikussá váltak, ami a szellemi, gazdasági, kulturális, szervezeti fejlődést is eredményezte az adott vallást gyakorlók számára. Ennek a tényleges élvezője elsősorban a papság, mely folyamat következtében oda-visszahatásként különböző előnyökhöz juthattak. Ők pedig élve a lehetőséggel, kulturális hatást gyakoroltak a térség szláv nyelvű lakosságára.251 A görög katolikus egyház munkája vallási és kulturális szempontból jelentős volt. Az 1830-as évektől indul meg az iskolarendszer kialakítása, a szláv nyelvű iskolaalapítás azonban nem zökkenőmentes folyamat. A görög katolikus papság minden igyekezete ellenére a ruszin iskolaalapítás kiváltotta a magyar nyelvű nemesi elit ellenszenvét és félelmét. 250

A viták részletezése nem jelenti dolgozatunk témáját. Meg kell jegyeznünk, hogy Bereg-vármegye ősi szláv lakosságára utalnak a helységnevek: Galgó, Tarpa, Csaroda, Szernye, stb., ezeken a településeken a honfoglalás után is 150-200 évig szlávul beszélhettek, majd a kétnyelvűség után elmagyarosodtak. (Vö. GYÖRFFY, GY., Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, I., Budapest 1963-1998, 539-549.) A ruténok első csoportja a XI. században érkeztek, majd a XIII. századtól kezdve szivárogott át Galíciából Máramaros, Bereg, Ung és Zemplén megyék gyéren lakott hegyes vidékeire. Első betelepítésükről egy 1326-ban kelt oklevélben olvasunk, mégpedig egy Kálmán király által betelepített rutén csoportról. A mai történelemfelfogás szerint a ruszinok a XIII. századtól kezdtek betelepedni, annak ellenére, hogy a szláv kontinuitást vallók azt mondják, hogy a honfoglaló magyarok „rutén hercegséget” találtak ezen a területen. (Vö. Tóth, I., Elég volt az álomból? - Kárpátalja és a ruszinok, in.: Rubicon, 1. évf. (1990), 5. szám) Magyar őseink Kárpát-medencébe való megérkezésekor ténylegesen találtak itt északi- és déli szlávokat, de ezek nem alkottak politikai értelemben vett egységet. Különböző nyelvcsaládokokhoz tartozó népek harcban álltak egymással, majd később a magyarság részévé váltak. (RÓNA-TAS, A., A magyarság korai története és a honfoglalás, in Rubicon VII (1996/7) 61kk., RÓNATAS, A., A honfoglaló magyar nép, Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe, Balassi Kiadó, Budapest 1996.) A Ruszból betelepülők hozták magukkal a „Rutenus” elnevezést, ami a magyar nyelvben rutén és ruszin változatban terjedt el, s idővel jelentéstartalma megváltozott. (Vö. FONT, M., Házasságok és hadjáratok - Keleti szláv–magyar kapcsolatok a középkorban, in RUBICON X (1990/3), 87.) A rutének egyedül Beregben hoztak létre bizonyos fokú önálló szervezeteket román mintára. Ekkor alakulnak ki a kenéz és a vajda tisztségek a térségben. Ez az alsó szintű igazságszolgáltatás eszköze volt, de nem alakult ki az egész ruténságot átfogó intézményrendszer. A kenéz, és a tőle kiváltságosabb soltész tisztség kialakulása után az így nevezett vezetőknek elsősorban a szervezési feladatok ellátásában volt szerepük. Béla király ugyanis rájuk bízza a tatárjárás után elnéptelenedett vidék betelepítését, illetve a megmaradt csoportok összegyűjtését. Elvégzett munkáik után ezek a családok kiváltságosak lettek, és örökölhetővé vált tisztségük. (Vö. LEHOCZKY, T., Bereg vármegye, Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest-Beregszász 1996, 200kk.) A két nép találkozása hozta létre azt a helyzetet, hogy a rutén és a vlach (oláh) népet gyakran összemosták, valószínűleg a területi egymásmellettélés, az egyházi szertartási rendszer, és az alapszintű közigazgatás egyezése miatt. A ruszinok a juhtenyésztésen, s az ahhoz kapcsolódó adózások alapuló un. vlach jogot is átvették. De lehetséges a két nép szoros kapcsolata azért is, mert a rutének élére vlach vezetők álltak, s ők irányították a betelepítést. 251 S. BENEDEK, A., A gens fidelissima: a ruszinok, Belváros-Lipótváros Ruszin Kisebbségi Önkormányzat, Budapest 2003, in http://mek.niif.hu/03200/03292/html/index.htm (kutatási ideje: 2009. május 26.

82 Meg kell jegyeznünk, hogy a század közepén indult meg a pánszláv eszme terjesztése is, amely a szláv kultúrkörbe vonta a ruszinokat és politikai tőkét kovácsolt a szláv testvériségből, mely folyamatok a század végére a Magyar Királyság területén izgatásba mentek át. Visszakanyarodva a nyelvkérdéshez megjegyezhetjük, hogy a feszültség keletkezésének az oka az volt, hogy a papság ruszin nyelven, mint népnyelven akart tanítani. Ez természetes következménye volt a keleti egyházi nyelvhagyománynak, amely mindig is követte a nép saját nyelvét. Itt nem oroszosításról és orosz tudat kialakításáról volt szó, hanem arról, hogy az egyházi szláv-egyet jelentett az egyházi-vallási megnyilvánulással.252 Fontos a tisztánlátás a ruszin nép, az észak-keleti Felvidék görög katolikussága és a külső behatások összefüggései kapcsán. A ruszin nyelv kialakulásában és nép nemzetté alakulásában fontos szerepe volt a magyar kapcsolat.253 Maga a ruszin kultúra és a történetírás is egyházi jellegű volt, miután a függetlenségi harcot mindig meghatározta az egyesült papság harca az egri érsekkel. A függetlenség történelmi bizonyítékait keresték, s az azzal összekapcsolódott egyházi szláv nyelvet tartották fejleszthetőnek a latin mintájára.254 Még a 20. századi liturgiafordításoknál is az egyházi szláv nyelvet választják ki a a szertartási fordítások nyelvének.255 A 19. század 80-as éveiben erősödött meg a magyar polgári gondolkodás végleges szakasza. Ez pedig kiváltotta a nemzetiségekkel való feszültséget. Ekkor ért a magyar nemzet a nemzeti öntudat azon szakaszába, amikor az egységes politikai nemzet megteremtése válik a legfontosabb céllá, ami akaratlanul is feszültséget teremt a nemzetiségekkel. A ruszinok egy része asszimilálódott256, egy másik részük pedig, többnyire egy hozzá közelálló más politikai nemzet érdekeinek a következtében ellenállásba kezdett. Az egyes nemzetiségek elitje érezte, hogy a magyarság ellenében kell megfogalmaznia önmagát, s egyre nagyobb feszültség keletkeztek.257 Ez, mivel a nemzettéválás folyamatában az ipari és a gazdasági fejlődés a

252

ARATÓ, E., A magyarországi nemzetiségek nemzeti ideológiája, Budapest, Akadémiai kiadó 1983, 242kk. Míg az orosz nyelvre a finn-csud, az ukránra a lengyel-litván, addig a ruszinra a magyar nyomta rá bélyegét. Ez jellemzően befolyásolta a kultúrát is. (Vö. BONKÁLÓ, S., A ruszin irodalmi nyelv, in CSATÁRY, GY. (SZERK.), ЗОРЯ-Hajnal, A Kárpátaljai Tudományos Társaság (1941-1944), Mandátum — Hatodik Síp Alapítvány, Beregszász-Budapest 1995, 32.) 254 ARATÓ, E., A magyarországi nemzetiségek nemzeti ideológiája, Budapest, Akadémiai kiadó 1983, 54-55. 255 vö. a 3.3 Firczák Gyula liturgikus jellegű ténykedése c. fejezettel 256 A budapesti asszimilálódott ruszinok hozták létre a Rózsák terei görög katolikus egyházközséget, internátus alapítottak, stb. Egyik fő szellemi vezére az irányzatnak Szabó Jenő, főrendiházi tag, kárpátaljai görög katolikus pap fia. 257 Az Osztrák-Magyar Monarchián belül az ukrán kérdés is különleges problémát jelentett. Ezen a téren kilépünk ugyan a Kárpátokon túli területekre, de mindenképpen a birodalmi egység van előttünk, illetve azok egységes „probléma-modelljei”. A nemzetiségi kérdés ugyanis úgy jelentkezik Galíciában, hogy az ukránok a lengyelektől akartak függetlenedni, akik elmaradott lengyeleknek tartották őket. Oroszországhoz nem akartak csatlakozni, mert azok szintén nem ismerték el őket, hanem kisoroszoknak tekintették azokat. Így a monarchián belül kellett volna viszonylagos önállóságot és fejlődést nyerniük. (DIÓSZEGI, I., Etnikum és politika az OsztrákMagyar Monarchiában, 2. rész., in HANÁK, G., Előadások a magyar történelemből, RTV-Minerva, Budapest 1984, 340-348.) 253

83 központi régiókban erősödik (Budapest, Kecskemét, az Alföld) magával vonta a magyarosodás erősödését is. Ezzel egyidőben azonban az északkelet felvidéki megyékben a galíciai bevándorlás vált döntővé. Az északi Zemplén-, Ung-, Bereg-, Szatmár megyékben kezdődött el a bevándorlás, és onnan Máramaroson át Erdély felé, Szabolcson és Borsodon át pedig az Alföld és a főváros felé irányul.258 A ruszin-kérdés és az azzal összefüggő hegyvidéki259 akció előtt ezeket a kérdéseket tisztán kell látnunk. Firczák Gyula püspök tevékenysége ugyanis éppen a polgárosodás csúcspontjaként és a nemzetállam kialakulásaként jelölt időszaknak, vagyis az 1890-es évekre és a századforduló utáni első évtizedre esik. S még egy megjegyzésünket Egán Edétől, a hegyvidéki segélyakció első és meggyilkolt vezetőjétől kell vennünk, miszerint a „ruszinkérdés ma (ti. az 1890-es években) elsősorban has-kérdés”. A ruszinok körében ugyanis végtelen szegénység uralkodott, ami nemcsak az európai, de a magyarországi átlagtól is lényegesen elmaradt. A hegyvidéki akciót magának a királynak is érdekében állt támogatni, mert a birodalom határain a nyomor könnyen problémákat szülhetett. Firczák Gyula egyenesen a királynak tulajdonítja az elindulást, amikor kifejezi, hogy „az uralkodó szava teremtette meg a hegyvidéki segítő akciót is, amidőn a nagy nyilvánosság előtt kimondta és hangsúlyozta, hogy meg kell menteni egyházmegyénknek jó és hű népét.”260 A magyar szakirodalomban többen is foglalkoztak már a hegyvidéki akció történeti feldolgozásával.261 A magyar kormány által, tárcaközi munkával elindított akció először a Ruszin (Ruthén) akció nevet viselte, később nemzetpolitikai szempontból a Hegyvidéki elnevezéssel lett jelölve. Jelen munkánkban nem célunk a segélyakció történeti folyamatának vázolása. Annak a pontos, dokumentált leírásával foglalkoznak a nevezett szerzők művei. Az 1897-ben elkezdődött segélyezési folyamatról annyit kell összegzésként megjegyeznünk, 258

HANÁK, P., Asszimiláció a 19. századi Magyarországon, in HANÁK, G., Előadások a magyar történelemből, RTV-Minerva, Budapest 1984, 321-329. 259 A hegyvidéki akció támája Firczák Gyula püspök életének szinte minden magyar és ukrán nyelvű leírásában szerepel. Egyértelműen elismeréssel beszélnek róla, minden felhang nélkül, s ami még szembetűnőbb, hogy nem érzékelhető még az ukrán szakirodalomban sem az a gondolat, hogy ez a nacionalizmus része lenne, mint ahogy az oktatással kapcsolatban ezt többnyire rendszerint hozzáteszik. 260 1907(IV.)/rendeletszám nélkül, 1907. május 22-i keltezéssel az 1867. évi koronázás 40. évfordulója kapcsán. 261 PIRIGYI, I., A magyarországi II. 67. BOTLIK, J., Hármas kereszt alatt 114-134. MAYER, M., Kárpátukrán (Ruszin) politikai és társadalmi törekvések 1860-1910, Akadémiai kiadó, Budapest 1977, 99-110. GÖNCZI, A., Ruszin skizmamozgalom 36-43. BOTLIK, J., Egestas Subcarpathica, Adalékok az Északkeleti-Felvidék és Kárpátalja XIX-XX. századi történetéhez, Hatodik Síp Alapítvány, Budapest 2000, 69-131. A Kárpátaljai Állami Levéltár Beregszászi fiókjának anyagában a 772-es fond őrzi a Magyar Földművelésügyi Minisztérium Hegyvidéki kirendeltségének anyagát, mely anyag 1897-től kezdődően tartalmazza a dokumentumokat. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Egán Ede és a Felvidéki Akció címmel tartott 2001-ben Beregszászon tudományos konferenciát a program elindítójáról, és annak munkájáról.

84 hogy a Bereg vármegyei millenniumi ünnepségek hívták fel a figyelmet ennek a népnek a nyomorára. Ha felidézzük, hogy a püspök már a képviselőházi ténykedése idején is beszélt a mérhetetlen szegénységről, és annak az oktatásra kiterjedő korlátairól, akkor azt mondhatjuk, hogy a szavak 1897-re jutottak el a fülekig. Mert az események mutatják a ruszinok tényleges elkötelezettségét és ragaszkodását262, de látható volt a szegénység mértéke is. A Bánffy miniszterelnök és Firczák Gyula közötti titkos megbeszélésnek több pontja is van, de ezek közül témánk szempontjából a harmadik a legfontosabb, miszerint a hegyvidéken (Máramaros, Bereg, Ung és Zemplén vármegyék hegyvidéki területein) a ruszin népnek a megélhetés feltételeit meg kell adni, miáltal az amerikai kivándorlás is megszüntethető.263 Ez utóbbinak ugyanis leginkább gazdasági szükségletek és a földhiány jelentette az alapját. A hegyvidéki akció előbb Bereg vármegyében, később az említett vármegyékben is elterjedt. A tervezett alpesi gazdálkodás meghonosításával, a szövetkezeti élet lehetőségeinek a megteremtésével, a különbféle tanfolyamokkal, anyagi támogatásokkal, hitelekkel és számos egyéb szervezési feltétellel igen komoly eredményeket értek el. S bár a nevezett vármegyék képviselői ténylegesen kivették részüket a munkából, és a Hegyvidéki Kirendeltséggel (Munkács) adminisztratív hátteret is kapott a program, azonban annak érdemi részét Firczák Gyulának tulajdonítják, melyet a püspök a felebaráti szeretet, gondoskodás és nem a sovinizmus megnyilvánulásaként kezelt és kommunikált.264 Óriási munkát fektetett a püspök ebbe a programba. Körleveleinek jelentős része foglalkozik a kérdéssel, amely egész további működését végigkíséri. Körleveleinél érdemes elidőznünk, mert ezek biztosítanak bennünket arról, hogy egyházi és világi politikusként mennyire komolyan vette a szociális segítségnyújtás feladatát. Szinte minden helyen tükröződik az összefüggés az oktatás és a felemelkedés lehetőségei között. Nem veszi le a feladatot a papjai válláról, hanem az állam és az egyház képviselőinek munkáját, mint egymást kiegészítő ténykedést tekinti. Két évvel a Hegyvidéki akció elindulása után külön körlevélben beszél az erkölcsi nevelés problémájáról, mely az állam irányából érkezett gazdasági segítségnyújtás mellett létfontosságú. A helyzet értékeléseként megállapítja, hogy „…egyházmegyémben népünk között egyik helyütt a káromkodás és a babona, más helyütt a vasárnapi mulatozás és az uzsora kölcsön, harmadik helyütt a tétlenség és a részegség már régóta dühöng s annak életerejét, anyagi és erkölcsi jólétét igen érzékenyen emészti. Ruthén népünk sok helyütt, ha kereszteltet, ha lakodalmat tart, ha temetést rendez, ha vesz, ha elad, ha szerződést köt, szóval minden fontosabb alkalmat, vagy életmozzanatot pálinkával és tobzódással köt össze, illetőleg ekkép megünnepelni törekszik. Vasár- és ünnepnapokat 262

A munkácsi ünnep, in Vasárnapi Ujság XLIII (1896/30), 497. MAYER, M., Kárpátukrán (Ruszin) 99-100. 264 Vö. BOTTLIK, J., Hármas kereszt alatt 122. 263

85 pedig ahelyett, hogy ezeket ker(esztény). kath(olikus). emberhez méltóan megszentelné, sok helyütt korcsmába megy… Az ilyen bűnös szenvedélynek pedig mint mindenütt úgy népünk között is meg vannak az ő gyászos gyümölcsei: az anyagi bukás, az erkölcsi elzüllés és az Amerikába való tömeges kivándorlás.”265 „Ezen erköcsi javulás pedig abból álljon, hogy el kell szoktatni népünket bűnös szenvedélyeitől, főként a részegeskedéstől, és hozzá kell szoktatni a józan életmódhoz és a tisztes munkához.”266 Az erkölcsi javulás nélkül ugyanis, ha pénzhez is jut a nép, nem tud vele mit kezdeni és újra visszasüllyed ugyanabba a mélységbe. A gyakorlati megvalósulás tekintetében figyelemfelkeltő, felvilágosító munkára, vetőmag-igénylési lehetőségek lebonyolítási támogatására szólítja fel a papságot.267 A ruténlakta vidéken létesültek ungvári, munkácsi és huszti kisiparos szövetkezetek üzletrészeit a kormány magára vállalta. Erre a lépésre azért van szükség, mert az uzsora miatt erőteljesebben voltak sújtva az adott területek.268 A püspök által elindított és támogatott társadalmi és gazdasági akció nyilvánvalóan jó irányba haladt. Az eredményeket konstatálja az 1900. június 21-én kelt levele, amelyben kifejezi a sikereket, és bejelenti a Miniszterelnök rendeletét, melynek értelmében további fejlesztések jönnek létre.269 A levél érdekessége, hogy nem az egész egyházmegyének szól, hanem csak Bereg-, Máramaros-, Ugocsa- s Ung vármegyék lelkészeihez és kántortanítóihoz. Ez a megállapítás azért fontos, mert látható belőle, hogy nem az egyházmegye egész területére, hanem a konkrét problémás területre koncentrálódik. Egyben az is nyilvánvaló, hogy kezd elszakadni egymástól az egyházmegye hegyvidéki és alföldi területeinek problémarendszere, amiről fentebb beszéltünk az egyházmegye kihívásaival kapcsolatban. A levélből kiderül az is, hogy a hegyvidék felzárkóztatására szervezett programból a szövetkezeti életre vonatkozó rendelkezések jártak igazi sikerrel. A földművelésügyi és a kereskedelemügyi miniszter is megszólal a kérdésben. Nyilatkozatából kiderül, hogy az egész hegyvidékre kiterjesztik a programot, ugyanis eddig csak Bereg vidék Szolyvai Járásában működött a szövetkezeti élet. A nyilatkozat tartalmazta azt a véleményt is, hogy eredményesség csak a szövetkezetek területi rendszereinek kialakításával valósítható meg, amelyekhez elengedhetetlen szükségleteket képeznek a fogyasztási áruraktárak és azok forgalmi tőkével való feltöltése. Az akadályra a kereskedelemügyi miniszter hívja fel a figyelmet, miszerint az ipari fejlődés gátja elsősorban az, hogy a társadalom nem támogatja megfelelően az államot. Előre vetíti a házi, gyár- és kis iparágak támogatását abban az esetben, ha a hatóságok képesek iparfejlesztő bizottságokat létrehozni, amelyek segítik szervezni és felügyelni ezeket az iparágakat. Ugocsa vármegyei példát 265

1899(V)/172 Uo. 267 1897(VIII)/3633 268 1899(XVI)/8518 269 1900(…)/4793, sorszám nélküli 1900. június 21-én íródott. 266

86 hoz, ahol működnek ezek a dolgok, így más területeken is megszervezhető ez a feladat. A miniszterelnök kifejezi a püspöknek háláját, hogy a papság kiveszi a részét a munkából és a felvilágosításból. Nagy példája ez annak, hogy egy közös cél érdekében hogyan tud együttműködni a konzervatív egyház a liberális államvezetéssel.270 Egy év múlva újabb biztató, munkára sarkalló sorokat írt a püspök, mert nem mindenki érti megfelelően a hivatását és vállalja fel az állapotbeli kötelességéből eredő feladatait.271 A hegyvidéki akció tovább terjed, és az 1902. évben Zemplén megye hívei is bekapcsolódhattak a folyamatba. Ezzel egyidőben a nagybereznai vasút építéséhez hívta a környék embereit a püspök, melynek kivitelezésével is a helyi lakosság munkához jutását szerette volna elősegíteni.272 A segítségnyújtás tekintetében az is előfordult, hogy az adóterheket engedte el az állam, mint például a munkácsi hegyvidéki kirendeltség esetében.273 Az 1904. évben például a segítségnyújtásnak a gyümölcsfatermesztésben volt komoly példája.274 A püspök a papjaitól elkötelezett hozzáállását vár el, mely egy 1903-as leveléből kiderül. Ebben a levélben alaposan feddi a papjait, mert elhanyagolják a feladatuk teljesítését, s visszaéléseket tesznek az akcióval kapcsolatban, amely hátráltatja a kitűzött célok elérését. Még azt is előrevetítette, hogy a megfelelő hozzáállás elmulasztása esetén atyai szigorát is megtapasztalják majd egyesek.275 Firczák Gyulával kapcsolatosan egyértelműen elismeréssel beszélnek erről a szociálpolitikai kérdésről és az akcióban való szerepvállalásáról, minden negatív felhang nélkül a témában megszólaló nyilatkozó szláv történészek is. Ebből pedig látszik, hogy a társadalmi felzárkóztatás és a boldogulás munkálását milyen sikeresen tudta a püspök politikailag összehangolni. De az is nyilvánvaló, hogy ebben a kérdésben a magyar állami hatóságokat sem a sovinizmus, hanem a gondoskodó állam szemszögéből érintette a kérdés. Ennek ellenére a világpolitikai kérdések későbbi alakítása tekintetében a ruszinkérdés jelentette a fő feszültségi pontot a magyarországi bomlasztás, a nemzetiségek közötti feszültségkeltés lehetőségét.

270

Uo. 1901(V.)/2611 272 1902(VIII)/6416 273 1902(IX)/7453 274 A bőtermő fajok elterjesztésére Bereg megyében 24, Máramarosban 38, Ugocsában 6, Zemplén-megyében 24 községében 78 585 darab fa kiültetése történik meg, 3-4 éves szilva, alma, körte és cseresznye oltvány formájában. Akkora engedménnyel árusítják ezekek a fákat, hogy 53 000 korona összeget lehet megtakarítani rajta. Egyben a papokat és kántortanítókat is utasítja, hogy jó példával járjanak elől, és oktassák a híveket is az ültetés megfelelő módjára. (Vö. 1904(II)/1898) 275 1903(III)/2636 271

87 2.3.2 Amerikai kivándorlás és visszahatásai az egyházmegye életére Az amerikai kivándorlás és visszahatásainak elemzése rendkívül összetett feladat és egy igazán komoly politikai kérdés. Az előző pontban tárgyalt szociális problémából fakadó kivándorlás már a 19. század 60-as éveiben jelentkezett, de a század vége felé kezdett kicsúcsosodni, illetve megteremni azok káros következményeit. A magyar politika számára az örökös pánszláv veszély lényegében elérkezett, a magyar vezető körök rossz politizálása következtében rendkívül káros hatást gyakorolt Magyarországra. A skizmaper döbbentette rá a magyar politikusokat arra, hogy a kivándorlás, az azt megelőző szociális, gazdasági ellehetetlenedés, a ruszin nép problémája nem vallási kérdés, hanem politikai. A liberális magyar politizálás számos helyzetben kudarcot vallott és a Rómával kialakult feszültség csak nehezítette a helyzet csillapítását.276 A Rómával való jó kapcsolatra azért lett volna szükség, mert mint már többször említettük, a görög katolikus egyház adta meg a területi integritást a ruszinok számára. S az iskolarendszeren, és az egyházszervezeten kívül igazán komoly adminisztrációval nem rendelkezett az állam ezen a területen. A gazdaság vérkeringésébe való bekapcsolódás is többnyire a 19-20. század fordulóját követő évtizedben történt meg, mely bekapcsolást szintén nehézkesen tudta a magyar politika megvalósítani277, ami még inkább fokozta a 276

Róma és a budapesti kormány között is kialakul a kultúrharc a 19. század végére. Főleg az állami anyakönyvezés és az autonómiatörekvés vitája ez. A magyar kormányzat ezt nehezen kezeli és feszültség keletkezik a Kuriával. A levéltári anyagból kiderül, hogy a skizmamozgalom után kezdi újra rendezni a viszonyt a magyar kormányzat, mikor az amerikai kivándorlás káros hatására rádöbben a társadalom. Ennek a diplomáciai közeledésnek az előmozdítására kéri miniszterelnök a Firczák Gyula püspököt. (F. 151, op. 2, od. zb. 1337.) 277 „A 19. század második felére a magyar gazdaság is a kapitalizmus útjára lépett. Az Ausztriával való unió és a feudális maradványok nehezítették ugyan a fejlődést, de így is jelentős eredmények mutatkoztak. Ennek egyik jelentős eleme a hitelszövetkezetek rendszere volt. A 19. század második felében ezek gyors fejlődésnek indultak és jól működtek az 1873-as tőzsdekrach általi megtorpanás ellenére is. (Vö. UNGER, M. – SZABOLCS, O., Magyarország története, Gondolat, Budapest 1965, 222kk.) A gazdaság átalakulása azonban nem az európai norma szerint ment végbe, ahol a földhöz jutott kispolgárok és parasztok folyamatosan felemelkedtek és kitermelték saját vezetői rétegüket. A térségben nem osztottak földet, s kialakult egy olyan réteg a közszférában és a hivatalnoki szférában, akit az államnak kellett eltartania. Emiatt Magyarországnak nem volt ipara, ezért a nagybirtokainak a kereskedéséből élt. A beözönlő zsidóság, amely a gazdasági élettel kapcsolatban volt, átvette az ipar irányítását. A földosztás által birtokhoz jutott nemzetiségiek, akik eddig nem foglalkoztak gazdasági tevékenységgel (pl. ruszinok, szlovákok) nem tudták még összhangba hozni a népesedési számarányukat a termeléssel, s túlnépesedtek, ami magával hozta a kivándorlás szükségszerűségét. (FUETER, E., 1815-1920 Egy mozgalmas évszázad története, Dante, Budapest 1935, 271-278.) Jól mutatja a probléma gócpontját, hogy az Amerikába kivándorolt európai népesség túlnyomórészt az Osztrák-Magyar Monarchia területéről költözött ki. Első csoportjuk a szabadságharc után, tömeges kivándorlásuk pedig az 1881-1890 közötti időszakra tehető. (TÖRÖK, S., Hungarien Catholics and Their Churches in America. Tracing the history of the first twenty-five yaers, in Magyar Egyháztörténet Vázlatok, (2002/1-4), 229-252.) A kivándorlás azonban nem volt sajátosan a Monarchiához köthető jelenség. A gazdasági fejlődéssel, az orvosi felfedezésekkel, a gyermekhalandóság csökkenésével, a föld és a lakáskérdés vált központi szociális kérdéssé vált Európában. A népesség fejlődését Nyugat-Európában is a gyarmatbirodalmakra való áttelepüléssel oldották meg. Kivételt ez alól csak a német szellemiség jelentett. Mivel a német nemzet államainak nem volt gyarmatbirodalma, folyamatosan átállt a technika, az ipar, a vegyészet fejlesztésére. Jelentős erőforrásokat mozgatott meg az oktatás fejlesztésére (amely független volt a politikától), és a hadiipar fejlesztésére, amellyel Németország biztosítani tudta világgazdasági pozícióját. (Fueter, E., 1815-1920 279-286.) A gazdasági fejlődéssel egyetemben a városfejlődés a XIX. század 80-90-es éveiben ér el a fejlettség csúcsára. Megdöbbentő adatként szolgálhat számunkra, és jól mutatja az észak-keleti térség elmaradottságát, hogy a vásárvárosi és

88 lemaradást. Magának a magyarosításnak a régióra vonatkozó sajátosságait tulajdonképpen figyelmen kívül hagyta a magyar kormányzat. Ennek a kiindulópontnak néhány elemét szükséges kiemelnünk: a ruszin területek mély nyomora, szegénysége; a nyelvi és vallási hasonlóság

az oroszországi

területekkel (szertartás, Julián-naptár, s az ezekhez való ragaszkodás); a nép tudatlansága, befolyásolhatósága; s az a tény, hogy az unió inkább a papság ügye volt, semmint a híveké; a Galíciából beszivárgott zsidók gazdasági, kereskedelmi térnyerése; stb.278 Firczák Gyula a parlamenti és püspöki ténykedése idején ezekre számos esetben felhívta a figyelmet. Lényegében az ő munkájának, a hegyvidéki akcióhoz kapcsolódó helyzetjelentéseknek és az ezek által generált problémáknak volt köszönhető, hogy végül a ruszinok szociális problémájával foglalkozni kezdett a kormány és a közvélemény. Tárgyalt témánk szempontjából az amerikai kivándorlásról kell ténylegesen beszélnünk. A püspök többször foglalkozik a körleveleiben ezzel a kérdéssel, s a levéltári anyagban is található számos utalás erre a problémára. A püspök körleveleiből az is kiderül, hogy nem támogatja a kivándorlást, sőt fel is hívja a papok figyelmét, hogy igyekezzenek lebeszélni híveiket arról. Ha viszont semmiképpen nem sikerül, akkor a kisebbik rossz választása érdekében ajánlja, hogy a hegyvidéki kirendeltségeken keresztül szerezzék be a jegyeket a Fiume és New York közötti hajóútra, mert így végig a „magyar állam védő oltalma alatt” maradhatnak.279 Már 1893-ban megpályáztat a püspök két helyet, ahova szükség van lelki-segítségként kimenni és lelkipásztori munkát végezni.280 Az első munkácsi egyházmegyés pap Dzubay Sándor kiutazását még a korabeli sajtó is fontosnak tartja terjedelmes cikkben közölni.281 A püspök 1896-os levelében hozta azt a szabályrendeletet, amelyet a római S. Congregatio de propaganda fide pro negotiis ritus orientalis bocsátott ki annak a feltételeiként, milyen követelmények teljesítése mellett mehetnek ki a papok a kivándoroltak lelkigondozására. Az Amerikába kivándoroltak ugyanis megtartották vallásukat, és egy tömbben telepedtek le, s ott is igényelték a vallási élet megfelelő megtartását. A papokra nézve kötelezettség volt a

külföldi kapcsolatok rendszerét összefoglaló lista csak Ungvárt, Miskolcot, Beregszászt és Nyíregyházát jelöli, mint arra alkalmas városokat. (DANKÓ I., A magyar vásárvárosok és külföldi kapcsolataik, in FRISNYÁK S., A Kárpátmedence történeti földrajza, Nyíregyháza 1996, 156.) A falvakban, egész Magyarország területén erőteljes a differenciálódás. Ez teremti meg az ellátottság , a kapcsolatrendszer, a gazdálkodási lehetőségek rendszerét, s a helyi társadalmak rendszerét, amely égtájanként változik. A falvak gazdálkodási lehetőségeit és vagyoni helyzetét számos tényező befolyásolta, mint például a rendelkezésre álló földterület, a földek minősége, az árutermelés kibontakozása, szállítási lehetőségek, piacközpontok kibontakozása. Ezek a feltételek Észak-Nyugatról az Alföldön át a Temes-köz felé haladva egyre jobbak lesznek. (vö. BELUSZKY, P., Magyarország településföldrajza 113.)” — MAROSI, I., Firczák Gyula görög katolikus püspök társadalmi szerepvállalása körleveleinek tükrében (Diplomadolgozat), Ukrajna Oktatásügyi és Tudományos Minisztériuma II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Beregszász 2009, 18-20. 278 BOTLIK, J., Hármas kereszt alatt 135kk. 279 1902(II)/2002 280 1893(VIII)/1995 281 Magyarok Amerikában — az első magyarországi görög szert. róm. kat. lelkész amerikában, in Vasárnapi Ujság XLIII (896/9)137-138.

89 nőtlenség, vagy az özvegy állapot; csak püspöki engedéllyel lehetett kimenni; minden esetben egyénileg a püspökségen keresztül kellett engedélyt kérni Rómából; szükséges volt a bécsi nuncius által hitelesített egyházmegyei elbocsátólevél; valamint köteles volt engedélyt kérni attól a püspöktől, akinek a területén működni fog.282 A „rutén kérdés” és az „amerikai akció”283 összekapcsolódott. Az amerikai akció azt jelentette, hogy a magyar kormány, többnyire Firczák hatására komolyan kezd foglalkozni az Amerikába kivándoroltak problémájával. Annál inkább fontos volt ez, mert Amerikába Galíciából és a Magyar Királyságból is mentek ki lelkészek. Viszont az is tény, hogy a Monarchiából Amerikába kivándoroltak kétharmada a Magyar Királyságból ment ki. A közben alapított egyházi vagyon nagy része is ezeknek az egyházközségeknek a tulajdonában volt. Előre látható volt a vita kialakulása, mert minden egyházmegye próbálta tartani a kapcsolatot a saját híveivel. Ez pedig csak a saját egyházmegyés pap kiküldésével volt megvalósítható. Róma is azon az állásponton volt ebben az időben, hogy jobb megtartani a kapcsolatot a hívekkel. Jelezték is a püspöknek, hogy minden esetben kérni fogják a véleményét, hogy Galíciából, vagy Magyarországról szerencsésebb-e papot küldeni egy adott esetben.284 A körlevelekben is érzékelhető a feszültség, amely Amerikában keletkezett és fennállt ebben az időszakban. A feszültség többrétű volt. Egyrészt feszültség alakult ki Hodobay Antal és Laurisin Kornél között. Előbbi az Eperjesi Egyházmegyéből kivándorolt és helynöki tisztséget betöltő személy volt, aki mint „eperjesista” pap, erőszakosan a magyarosítás mellett foglalt állást. Nem tudta rendezni a helyzetet, és erőszakossága folyamatosan szembekerült az úgynevezett „munkácsista” vonallal, amelyet Laurisin jelenített meg. Ő a mérsékeltebb vonalat képviselte. Firczák megpróbál közvetíteni közöttük, de lényegében sikertelenül. Ezt a helyzetet belátta a magyar

kormány is,

de

halogatta

Hodobay nyilvánvalóan

káros

viselkedésének

megzabolázását és visszahívását. Ehhez járult még az a tény is, hogy Róma irányába Bécs a birodalmi érdekek figyelembevétele mellett nem a magyar törekvéseket, hanem a galíciait támogatta erőteljesebben. Ezek a törekvések gyakorlatilag az első világháború idején érik el negatív hatásukat a Monarchiára, és tragédiájukat Magyarországra nézve. 282

1896(XV)/5409 Az „amerikai akció”-nak nevezhető problémakörrel számos levéltári anyag foglalkozik. Legjelentősebbek: F. 151, op. 2, od. zb. 1336 F. 151, op. 2, od. zb. 1337, F. 151, op. 3, od. zb. 1556, F. 151, op. 3, od. zb. 1936, F. 151, op. 2, od. zb. 923. Ezek az iratanyagok számos, többnyire titkos levelezést és jelentést tartalmaznak az amerikai helyzetre vonatkozóan. 284 1909(VIII)/6514 283

90 Róma ugyanis általános véleményeként mindig a nemzetiségek fölötti egyházképet képviseli. Ebbe pedig érthető okokból az amerikai magyar görög katolikus püspökség felállítása nem fért bele. Úgy tekintettek az Amerikába kivándorolt görög katolikusokra, mint egy egységes vallási képződményre, amely szertartásában és nyelvében is egységes. Az utólagos értékelésből látható, hogy a kinevezett galíciai szerzetes, Ortinszky Szótér István, a személyiségi jegyeit, az ukránosító szemléletét, s erőteljes magyarellenességét vitte bele a munkájába. Róma kinevezésében alapvetően nem lehetett magyarellenességet tapasztalni. De fel lehetett fedezni a helytelen magatartást a magyar vezetés részéről, aminek a következménye lett, hogy lekerült a napirendről az amerikai magyar püspökség felállításának az ügye. Ez pedig mély csalódást keltett „az új világban” és Magyarországon is. Ortinszkyt erőszakosan és hamis vádakkal, miszerint vissza akarja vezetni az ortodoxiába (právoszláviába) a görög katolikusokat, próbálta lejáratni a Magyarországról kivándorolt görög katolikus papság. Ebben pedig támogatta, sőt generálta a magyar kormányzat a kint szolgáló görög katolikus papságot. Miután ezek a vádak elveszítik fajsúlyúkat, Ortinszky viselkedése válaszreakcióként nyílt magyarellenességbe csapott át. Firczák püspök utódjának, Papp Antalnak az akciója, amely Ortinszky visszahívására vonatkozott, sem járt sikerrel.285 Az 1900-as évek első évtizede végére pedig a szlovák és ruszin nézetek is kezdtek közeledni egymáshoz, melyek találkozása a pánszláv gondolatkörrel a trianoni tragédiához vezetett el bennünket. Az agitáció és a skizmapör is összefüggésben van. Az állam ez utóbbit akarta felhasználni az agitáció megszüntetésére és példa statuálására. Az amerikai görög katolikusok között kialakult feszültség, azok kiváltó oka és hatásai visszaköszöntek a kárpátaljai skizmatikus parasztmozgalomban286 is, amely ebben az időben már erőteljesen kezdett alakulni. Ezt a feszültséget szerette volna Firczák is megszüntetni, s ezért igyekezett minél hatékonyabban közbenjárni Bécsben és Rómában is.287 A másik romboló probléma, amivel szembe kellett néznie az egyháznak a Kárpátokon túli agitációk kérdésének egyházi vonatkozásai voltak. A nem katolikus sajtó beszivárgása egyre inkább feszültséget keltett, és a püspöknek, mint a ruszin görög katolikus hívek lelkületét romboló tényezőt tudomásul kellett vennie. A nem katolikus könyvek jelenléte és az ellenük való küzdelem gyakorlatilag az egyesüléstől megkezdődött.

285

BOTLIK, J., Hármas kereszt alatt 152. BOTLIK, J., Hármas kereszt alatt 135-162. és GÖNCZI, A., Ruszin skizmatikus c. munkája ezt a mozgalmat vezeti végig a máramarosi skizmapörrel együtt. 287 I Ruteni nelle Americhe: emigrazione e viaggio in http://cc.msnscache.com/cache.aspx?q=firczak+gyula&d=75941090040052&mkt=hu-HU&setlang=hu-HU&w=a9a13f80,4a399a5 (a kutatás ideje: 2009. május 19.) 286

91 A püspökök bécsi szinódusán (1773) is születtek határozatok az egyházi könyvek kiadására, mert a papok és a templomok nem voltak ellátva szláv nyelvű egyházi könyvekkel.288 Firczák Gyula idején azonban a pánszláv agitáció és a nemzetközi szocializmus jegyében történt a könyvek és folyóiratok terjesztése, ami nemcsak hitbeli, hanem politikai probléma is volt. A dolgozat keretei nem teszik lehetővé ennek a kérdésnek a teljes körű vizsgálatát. Itt a püspök körleveleinek utalásait közöljük, melyek értelmében 1897-ben289, s ezt nyomatékosítva 1908-ban290 ismét el kellett ítélnie a skizmatikus könyvek behozatalát. Ebben a rendeletében Kobalyuk Iván, felsőkőrösmezői lakosnak a nevét is említi, aki terjeszti ezeket az írásokat. Ugyanebben a körlevelében elítéli a „Slovensky Tyzdennik” című folyóiratot, amely szintén ezeket az eszméket terjeszti, de nem a ruszinok, hanem a „tótajku hiveink között”291. Mindez azért is fontos, mert láthatjuk, hogy nem egy elszigetelt jelenségről van szó, hanem nyilvánvalóan a pánszláv eszme és a szocialista szellem politikai romboló ereje jelent meg más szláv népek esetében. Erőteljes hatással és igazi destrukcióval a ruszin nép és a görög katolikus egyház életében tett maradandó nyomokat a 19. század végén, a 20. század elején. Mindezek figyelembe vételével láthatjuk, hogy az állammal szemben a munkácsi püspök igazán komoly intézkedéseket tett az amerikai kivándorlás és azok társadalmi, politikai visszahatásának a megszüntetése érdekében. Ezzel szemben a magyar állam a gyakran előforduló halogató politikával élve nem szüntete meg az amerikai kivándorlást, nem volt képes megfelelő diplomáciai kapcsolatokat kialakítani Rómával az ügy érdekében, nem fogja vissza Hodobay Amerikában kifejtett káros viselkedését, tovább erőltette a magyarosítást a szlávok körében, s példastatuálást akart generálni néhány jelentéktelen parasztember ügyéből. Firczák Gyula azonban mindent megtett a probléma megfelelő szinten való kezeléséért és a megoldási kísérletek megtalálásáért. Azt is látni kell, hogy az államvezetés végül belátta a püspök kulcsszerepét az ügy megoldásában. A miniszterelnök az „amerikai akció” kapcsán titkos levelezésekben igyekszik segítségét kérni a Rómával való tárgyalások idején. A sajtóban is napvilágot lát, hogy 1904-es decemberi római útjának nem annyira a Mária-kultusz ápolása, mint a közbenjárás volt az igazi célja.292 Meg kell említenünk, hogy ezeknek a problémáknak a tudatosításával tudta a püspök meggyőzni a kormányt, hogy ne csak a magyar könyvek, hanem a szláv szertartási könyvek kiadásával is foglalkozzanak. De az egész püspökségére vonatkozó oktatási, kulturális és szociális tevékenysége is arra vonatkozik, hogy megoldást a találjon a problémára. 288

PIRIGYI, I., A magyarországi II. 9. 1897(VI)/3212 290 1908(I)/284 291 1897(I)/169 292 Vö. Firczák és Vályi Rómában, in Budapesti Hirlap (1904/342) — Az újságból kivágott cikk a F. 151, op. 2, od. zb. 1336-os iratanyagban szerepel. 289

92 2.3.3 A Hajdúdorogi Egyházmegye felállítása és a magyar liturgia ügye A Hajdúdorogi Egyházmegye felállítása és a magyar nyelvű szertartás ügye szorosan összefüggő folyamat. Dolgozatunknak nem célja ennek a folyamatnak a leírása. Egyrészt az egyházmegye kialakulásának a folyamata nem kizárólag a Firczák Gyula püspöki ténykedésének az időszakába esik. Másrészt a folyamatra vonatkozólag Pirigyi István és Botlik József munkái293 leírással szolgálnak. Harmadrészt pedig, el kell mondanunk, hogy a Munkácsi Püspökség levéltári anyagának ide vonatkozó részei, melyek igazán többletismeretekkel szolgálhatnának az előbbi szerzők munkáihoz képest, még nem kerültek feldolgozásra. Azt azonban el kell mondanunk, hogy a dualizmus korának egyetlen egyházkormányzatot érintő vonatkozása a Hajdúdorogi Egyházmegye 1912-es felállítása volt, amelyet hosszú közdelem előzött meg.294 Miután a magyar nyelvű liturgia követelése nem hozott eredményt, elkezdték a Magyar Görög Katolikus Egyházmegye felállításért folytatott küzdelmet. A 162 parókián295 élő 215 ezer hívőt magában foglaló egyházmegyét, mint főkegyúr I. Ferenc József alapította meg, s X. Pius pápa a „Christifidelis Greaci” kezdetű bullájával kanonizálta. A konkrét törekvések már a 18. század végén elkezdődtek, miután sokakban megfogalmazódott a magyarul végzett szertartások igénye. Erre a keleti egyház gyakorlata elvileg lehetőséget biztosított volna, viszont sem a latin hierarchia, sem pedig az országban lévő nemzetiségek sajátos jelenléte nem kedvezett a megvalósulásnak. A katolikus egyház abban az időben még nem fogadta el a népnyelvű szertartási nyelvet, esetünkben a magyart. A katolikus egyházzal unióra lépett bizánci szertartású egyházmegyék hozták magukkal a liturgikus nyelvüket (román, szláv), amelyet a latin nyelvhez hasonlóan „az oltár nyelvének” tekintettek. Egy újonnan bevezetett magyar nyelvű liturgia komoly zavart okozott volna a római katolikus egyházon belül is, ahol minden bizonnyal voltak olyan törekvések, amelyek a nemzeti nyelv használatát tartották volna időszerűnek már abban az időben is. Nemzetiségi szempontból is komoly veszélyforrást jelenthetett a 19. századi kormányok számára egy liturgikus nyelvváltoztatás megvalósulása. Azok számára, akik az 293

PIRIGYI, I., A Hajdúdorogi Egyházmegye története, in TIMKÓ, I., A Hajdúdorogi Bizánci Katolikus Egyházmegye Jubileumi emlékkönyve 1912-1987, Nyíregyháza 1987, 17-45. PIRIGYI, I., A magyarországi görög katolikusok története II., Görög Katolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza 1990, 83-120. BOTLIK, J., Hármas kereszt alatt 162-188. SZAVICSKÓ, J., A Munkácsi Egyházmegye hajdúdorogi külhelynöksége 1873-1912 (Licencia dolgozat), Római Katolikus Hittudományi Akadémia, Budapest 1978. 294 Gergely, J. Kardos, J. Rottler, F., Az egyházak Magyarországon Szent Istvántól napjainkig, Korona, Budapest 1997, 153. 295 A levéltári anyagban található a Scapanelli Rafael, bécsi nuncius által kiadott rendelet, mely tartalmazza azokat az egyházközségeket név szerinti felsorolásban és az addigi egyházmegyék megjelölésével, amelyeket az újonnan alakult egyházmegyéhez csatoltak. (f. 151, op. 4, od. zb. 58, lap 7-11.)

93 erőszakos magyarosítás ellen felléptek, nyílt bizonyíték lehetett volna a nemzetiségek elnyomására egy szlávról magyarra váltó liturgikus nyelv realizálódása. Ez további feszültségeket generálhatott volna abban az időszakban. A szláv nyelvű liturgia sok esetben a nemzet érzés kifejezése is volt Kelet-Európában. A 19. század második felére tehető a ruszin nemzeti ébredés időszaka is, amely szinte az elején az ukranofil, szlavofil és ruszofil irányzatok megjelenését is magával hozta. Nem volt alaptalan ezeknek a csoportoknak a reakciójától félni, amelyekről tudjuk, hogy külföldi izgatások hatására jöttek létre.296 Hozzá kell tennünk azt a tényt is, hogy az Alföldön tevékenykedő görög katolikus papság sem volt még teljesen egységes ebben a kérdésben.297 Bár a magyar nemzeti elkötelezettségéről híres Popovics Bazil püspök támogatta a kezdeményezést, halála (1864) megakadályozta a probléma további tárgyalását és a kérdés lezárását a kiegyezés előtti időszakban. Nyilvánvalóan az sem tekinthető véletlennek, hogy Hajdú vármegyében a legerősebb a vágy a magyar szertartási nyelv bevezetésére. A reformáció egyik legnagyobb vívmánya az istentiszteletek népnyelven való végzése volt. A magyarországi reformáció egyik központja pedig éppen Hajdú vármegye, s annak központja Debrecen volt. A Debrecen közelségében lévő Hajdúdorog tehát elindította és lényegében végigvezette azt a folyamatot, melynek vége az egyházmegye felállítása lett. Ilyen értelemben, bár nem Hajdúdorog a székhely, de az egyházmegye méltán viseli névadójaként a város nevét. Dolgozatunk szempontjából Firczák Gyula személye fontos ebben a folyamatban. Nyilvánvalóan akkor tudunk majd teljesebb képet készíteni a püspök szerepvállalásáról, ha a teljes levéltári anyag feldolgozásra kerül. Addig a püspök liturgiafordítások körüli elkötelezett ténykedése a legnagyobb bizonyíték arra, hogy dolgozott a magyar liturgikus nyelvért.298 Firczák Gyula püspöknél legerőteljesebb témaként a ruszin nép szociális és kulturális konszolidációja szerepel. De az is látható, hogy ez számára többnyire a hegyvidék gondjaként jelenik meg. Vannak olyan körlevelei, amelyek ebben a témában kimondottan a Bereg, Ung, Ugocsa, Máramaros papságának szól. Ezzel is alátámasztva azt a nézetünket, hogy a Munkácsi Egyházmegye kihívásai a püspök működési ideje alatt különbözőek voltak az alföldi és a hegyvidéki megyékben.

296

BOTLIK, J., Hármas kereszt alatt 135-161. Vö. PIRIGYI, I., A magyarországi görög katolikusok 83kk. 298 Jóváhagyta az 1902-es magyar nyelvű Apostolos könyvet 61; Gedeon: A hit fegyvere című imádságos könyvet 1909-ben; Melles: Jertek, imádjuk Krisztust című imakönyvet 1903-ban; Az Oltáregyleti imakönyvet 1902-ben és 1908-ban; Melles: Anthologion (szept.-okt.) 1905-ben; A parakliszt 1905-ben 225; Szémán: Lelki kincs című imakönyvét 1905-ben; a Boksay_malinics: Irmologion kottás könyvet 1904-1906 között többször is; Szemán: Lelki vigasz 1905-ben; Csoma: Zsoltárok könyve című művét 1908-ban.; Lásd: IVANCSÓ, I., Görög katolikus liturgikus kiadványaink dokumentációja I. Nyomtatásban megjelent művek, (Szent Atanáz Gör. Kat. Hittudományi Főiskola Liturgikus Tanszék 14.), Nyíregyháza 2006, 191; 197; 209; 214; 219; 227; 231; 245; 261. 297

94 Az alföldi régióban a magyar liturgiáért folytatott tevékenységbe kapcsolódik be a püspök. Erről részletesen írunk majd, amikor a liturgiával kapcsolatos ténykedéséről írunk és a szertartási könyvek kiadásának folyamatáról beszélünk.299 Már 1893-ban kezdeményei a magyar szertartási könyvkiadást, de elutasítja a kormány. 1903-ra pedig a szláv könyvek revíziós kiadása mellé sikerül elérnie a magyar könyvek kiadását is, ami bizonyíték elkötelezettségére. Ez pedig a görög katolikusok számára a magyar nemzeti tudat támogatását és fejlesztését szolgálta a püspök részéről. A püspök viselkedésében jellemző mérsékelt magatartás lényegében így a magyar szertartási nyelv bevezetésében is eredményre vezetett.

3. FIRCZÁK GYULA MUNKÁCSI PÜSPÖK, MINT LELKIPÁSZTOR 3.1 Firczák Gyula püspök „zsinatai”. Az 1897. és 1903. évi egyházmegyei értekezletek Lelkipásztori szempontból nagy jelentőséggel bír az a két egyházmegyei zsinat300, melyek Firczák Gyula püspök által voltak levezetve a Munkácsi Egyházmegyében. Ezek az egyházmegyei értekezletek elsősorban az egyházmegye belső életével és a klérushoz közel álló problémákkal foglalkoztak elsődlegesen. Kimaradnak belőle a külső, nagy szociális-, nemzeti- és társadalmi eszmék. Nem foglalkozik sem a liturgia nyelvével, sem a hegyvidéki akcióval, sem az amerikai görög katolikus egyház ügyével. Pedig tudjuk azt a tényt, hogy ezek a kérdések mélységesen foglalkoztatták a püspököt, de ennek ellenére meg tudja oldani a dolgok szétválasztását és a megfelelő szellemiség megteremtését. Olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek a püspöksége eltelt évei tapasztalatával az egyházmegye belső életét és a lelkipásztori ellátást segítették, egységessé tették. Az első egyházmegyei értekezlet 1897. augusztus 30-31-én301 volt. Az értekezletre meghívást kaptak a Káptalan valóságos és címzetes kanonokjai, a főesperesek, alesperesek, másodesperesek és esperesi hivatalvezetők. A szentszéki ülnökök hivatalból nem voltak berendelve, de szívesen fogadottak voltak. Az értekezlet célja volt, hogy az egyháza vezető személyiségeinek „becses és bő meghallgatása” által legyenek a „hiányok pótolva és fegyelmi elfajulások orvosolva.” Az egyházmegyei értekezlet tárgyát 12 pont képezte: (I.) a papözvegyek sorsának anyagi javítása, (II.) a papfi-tápintézet adóságának csökkentése, (III.) osztozkodási szabályzat meghatározása papváltás alkalmával, (IV.) népiskolák ügye és a 299

Vö. 3.3 Firczák Gyula liturgikus jellegű ténykedése c. fejezetével. A mai magyar gyakorlatban egyházmegyei zsinatokról beszélnek. A korabeli szóhasználatban ez az egyházmegyei értekezlket volt. Az ukrán terminológiában egyébként szintén egyházmegyei zsinatnak, єпархіальний синод-nak nevezik. (Vö. ПЕКАР, Нариси II. 103kk) 301 Pekár munájában tévesen 1897. szeptember 30-át ír időpontul. (ПЕКАР, Нариси II 104) 300

95 hitoktatás, (V.) a papi gyűlések gyakorlati eredményeinek fokozása, (VI.) segédlelkészek kérdése és jövedelmük megállapítása, (VII.) rózsafüzér és egyéb imatársulatok, (VIII.) egyházmegyei papi lelkigyakorlatok, (IX.) esperesek ténykedésének pontosítása, (X.) az „enyhév” gyakorlatának kérdése, (XI.) gondosabb és eredményesebb pasztoráció a hitélet, az erkölcsiség, a szent liturgia egyöntetűsítése és a szent ténykedések kötelező végzése, az egyházias szellem terjesztése tekintetében, (XII.) A nyugdíjas papok anyagi helyzetének javítása.302 Az egyházmegyei értekezlet eszerint nemcsak a klérus anyagi kérdéseivel foglalkozott, hanem az iskolaüggyel, a lelkipásztori és egyházi szervezetek ügyével. 303 Sőt azt is láthatjuk, hogy inkább a papság keretein belül a szociálisan hátrányosabb papi körök (özvegy papnék, nyugdíjas papok, káplánok) helyzetével foglalkozik. Az iskola, az egyesületi-, társulati élet pedig a kezdetektől fogva a püspök prioritásai közé tartozott. Az egyházmegyei értekezletet azonban nem tekinti teljes egésznek, hiszen az 1897-es őszi esperesi gyűlések témájának is azt teszi meg. Mielőtt megjelölnénk az esperesei kerület gyűlésein elhangzó témákat érdemes megjegyezni, hogy ezáltal minden papja be lett vonva az egyházmegyei megújítási folyamatba. A esperesi gyűlésre kijelölt témák: (I.) az egyházmegyei parókiák 4 osztályba történő rendszerezését, (II.) előterjesztések a főesperesi, esperesi, jegyzői látogatások díjára nézve. A templomokat 3 csoportba kell osztani 100, 500, 1000 forintos tőkével való rendelkezés arányában. (III.) Kérdésként teszi fel, hogy milyen gyakorlat uralkodik a halottak szombati ún. „pominok” elosztása ügyében. (IV.) az egyházmegyében működő misealapítványok összeírása. (V.) Meg kell állapítani és jóvá kell hagyatni az oltári kenyér és bor, az ún. „Altaristicum” illetékét. (VI.) Javaslatok a lelkigyakorlatok kivitelezése kérdésében. (VII.) Javaslatok a nyugdíjas papok jövedelmének javítására. Az esperesi jegyzőkönyvek (bár nem rendszeresen) ezen és más kérdésekben is jelentős számban megtalálhatóak a püspöki levéltárban, így ezek további kutatást igényelnek. A püspök körleveleinek tanúsága szerint azonban látható, hogy a következő években folyamatosan témát szolgáltat, illetve hogy számos helyen visszaköszönnek az értekezlet eredményei. A lelkiségi, egyesületi élet előmozdítása, a rózsafüzér-társulatok szervezése és végzési rendje, a mértékletességi egyletek szervezése fellendül ebben az időszakban.304 A határozatok fontosak voltak az oktatás, a társadalmi élet, a belső egyházi ügyek rendezése, az erkölcsi élet szempontjainak előmozdítása területén. A papözvegyek sorsának

302

1897(IX)/4706 — körlevélben 1897. augusztus 2-án jelenik meg a program és a meghirdetés. Pekár azonban a Lisztok 1895-ös számára utal a program megjelenését tekintve. (ЛСТ 20(1895) 1-2. ПЕКАР, Нариси II 104.) 303 ПЕКАР, Нариси II 104 304 Vö. F. 15, op. 2, od. zb. 1039.

96 enyhítése is kiemelkedő rendelkezés. Viszont negatívumnak tekinthető, hogy nem rendezték a papi nyugdíjak ügyét.305 A Firczák Gyula püspök idején megtartott második egyházmegyei értekezlet 1903. szeptember 8-12. között volt megrendezve, melyen a Káptalan valóságos és címzetes kanonokjain, a főespereseken, alespereseken, másodespereseken és esperesi hivatalvezetőkön kívül a szentszéki ülnököket is szívesen látja a püspök. Továbbá kijelenti, hogy minden esperesi kerület egy taggal és egy póttaggal képviseltesse magát, amiből látszik a tanácskozó testület kompetenseinek bővítése. Az értekezlet előkészítéseként a püspök méltatja az 1897-es zsinatot, melynek egyrészt üdvös eredményeiről, másrészt pedig még befejezetlen ügyeiről tesz említést. Ezt a programot eredetileg 1902 őszére tűzte ki. Az előzetes tervezet szerint (I.) a nyugdíjas áldozópapok helyzetének javítása, (II.) az egyházmegyei népiskolai alap létrehozása, mely az egyházközségi iskolák építését támogatná, (III.) a kerületi esperesek működési körének támogatása, (IV.) a gondosabb és hatékonyabb pasztoráció (a hívek hitéletének, erkölcsösségének emelése, népmissziók tartása, a liturgia egyöntetűségének elősegítése és az egyházi ténykedések végzésének kötelezősége, az egyházi fegyelem kérdése), (V.) néptanulmányi alap a tanítóképzős diákok és a szegénysorsúak támogatására, (VI.) tűzkár elleni védekezés és biztosítás, (VII.) az „enyhév” további rendezése voltak az értekezlet témái.306 Végülis az egyházmegyei értekezlet 1903 szeptemberére lett meghirdetve a Papnevelő Intézetben.307 Az egyházmegyei naggyűlés négy szakosztályban zajlott. (I.) Az első csoport Fejér Emmánuel c. prépost, kanonok vezetésével a nyugdíjas papok, papözvegyek helyzetének javításával, az enyhév-, a papi hagyaték-, a papi kölcsönök- a „Fundus Diocesanus” rendezésével, a convictus és a leányintézet kiépítésével foglalkozott a „nagy iskola” épületében. (II.) A második csoport Somlyay Mihály kanonok vezetésével az egyházmegyei népiskolai alap szervezésével, az egyházmegyei néptanulmányi alap fejlesztésével és az egyházmegyei öntűzbiztosítással foglalkozott a kisiskola épületében. (III.) A harmadik csoport Jakovics János pápai prelátus, nagyprépost vezetésével a hitoktatás-, a népmissziók-, a stóladíjak rendezése mellett a liturgia egyöntetűségének a rendezésével foglalkozott a Múzeumban. (IV.) A negyedik csoport Mikita Sándor c. prépost, kanonok vezetésével az esperesek működési körével, a papi fegyelemmel, a kántortanítók fegyelmével és a szent Bazil rend újjászervezésével foglalkozott szintén a Múzeum épületében.308 305

Vö. SZABÓ, M., Néhány szó az egyházmegyei értekezlet határozataihoz, in Kelet X (1897/39), 1. vö. 1902(IV)/3168 307 Vö. 1903(X)/5721 308 Vö. 1903(X)/5721 306

97 Az egyházmegyei értekezlet komoly előkészítő munkát mutat. Egy 12 pontból álló több tíz oldalas vitaanyag készült előzetesen309 erre az alkalomra, melyet az egyházmegye szakértő kanonokjai, professzorai, papjai készítettek tárgyalás alapjául. Komoly forrásanyag ez a korabeli állapotok és problémák feltérképezése tekintetében. A Görög Katolikus Szemle előzőleg üdvözli310, utólag pedig méltatja az egyházmegyei értekezletet, kifejezve, hogy fontos határozatok születtek a hitoktatás, a népmissziók, a papi, papözvegyi nyugdíj, a népiskolai, néptanítási alap, a fegyelem ügyében.311 Az egyházmegyei értekezlet után új lendületet vesz a Szent Bazil Rend reformja, és a nyelvkérdésben is mérföldkőhöz érkezik az egyházunk. Ugyanis arra is születik határozat, hogy a katekizmust és a Bibliát a nép nyelvén kell tanítani.312 Mindez azért fontos, mert ebben az időszakban már egyre erőteljesebb nyomás nehezedett a görög katolikus egyházra. Több irányból, különböző prioritásokkal jelentkezik ez a kérdés. A magyar és a különböző ruszin (szláv) irányzatú csoportok, a püspök, illetve a kormány más-más irányból és előjellel közelíti meg a helyzetet. Az egyházmegyei levéltár iratanyagából azt lehet érzékelni, hogy a népmissziók szervezése, a vallásos élet egyesületi, társasági területe fellendül, s jótékony hatással van az egyházi életre. A liturgikus fordításoknak, könyvkiadásnak új lendületet ad az egyházmegyei zsinat, melyről majd a liturgiával kapcsolatos részben szólunk. Lelkipásztori szempontból nagy jelentőséggel rendelkeznek az egyházmegyei értekezletek, s akár még mai mércével mérve is kiemelt fontossággal bírnak. A görög katolikus egyházi életnek egységet, egységes irányvonalat, rendezettséget és szervezettséget biztosítottak. S mutatja azt a szellemi és vezetői kapacitást, elkötelezettséget is, amely az egyházmegye papjaiban, vezetőiben létezett a 19-20. század fordulóján. Másrészt pedig bizonyítja, hogy maguk a nemzetiségi csoportok lényegében, önmaguk erejéből nem voltak gátló tényezői az egyház valláserkölcsi munkájának a terjedésében. A nemzetiségi csoportok az adott és a későbbi időszakban, a különböző politikai befolyásoltság miatt alakítottak ki feszültségeket. Így el kell hárítanunk azt a látszatot, mintha az egyház lett volna a generálója a nemzetiségi konfliktusnak. S ez a skizmatikus mozgalom felszínre kerülésének időszakában fontos tény. Az egyházmegyei értekezletek (zsinatok) a görög katolikus egyház vallási egységének a szándékát demonstrálták számunkra, szemben a politikai izgatásokkal, melyek ugyan vallásos színezetet kaptak, de a munkácsi püspök és papjai szándékával nem voltak összeegyeztethetőek. 309

1903(X)/5721 A Görög Katholikus Szemle IV (1903/34) száma (1903. 08. 23) hozza az üdvözletet. 311 Az egyházmegyei értekezlet értékelése in Görög Katholikus Szemle IV (1903/37), 1. 312 Vö. Nauka XVII (1903), 7. – a legfontosabb határozatok listája. 310

98 3.2 Infrastuktrális fejlesztések a lelkipásztorkodás érdekében Firczák Gyula munkácsi püspök 1890-ben íródott egyik levele, melyet még nagyprépostként írt a kanonokok jövedelmének rendezése ügyében az állami hatóságoknak, az egyik leghitelesebb adatközlővé vált. A levélben azt írja a püspök, hogy „a felső Magyarország észak és észak-keleti részein nyolcz vármegyét, illetve 386 anya és 1099 fiók egyházban 427 873 lelket magában foglaló Munkácsi Egyházmegye 509 lelkésze, 21 pálya végzett és 62 papnövendékével, a többszörös dismembráció daczára még ma is egyike hazánk legnagyobb katholikus egyházmegyéinek, melyek kormányzása, hogy az ugy az egyház szelleminek, valamint a magas trón érdekei és követelményeinek mindenben megfelelő, hasznos, üdvös és áldást hozó legyen. Alapos képzettségű, tapasztalt és kötelesség tudó férfiak odaadó tetterejét igényli…”313 Amellett, hogy a levél bemutatja a görög katolikus papság elkötelezettségét, érzékelteti, hogy nem akármilyen feladatról van szó, nem akármilyen struktúrát kell fenntartani és fejleszteni, bővíteni. A kiegyezéstől az első világháborúig terjedő időszakban az egyház és az állam kapcsolata mondhatni szoros volt. Az egyházi intézmények, amennyiben teljesítették az állam által előírt követelményt és tartalmat, nyugodtan fejlődhettek és szerveződhettek. Az intézmények működésének megfelelő kialakítása is az egyház feladatát kellett képezze. A dualizmus utáni időszakban az egyház leginkább az oktatásban találta meg saját lehetőségeit, ahol a káderképzés is az egyházak kezébe került. 1917-ben például országos vonatkozásban csak 30 tanítóképző volt az állam tulajdonában. A görög és római katolikus egyháznak pedig összesen 40 (ebből 24 görög katolikus), az egyéb felekezeteknek összesen 21 egyházi tanító-, illetve tanítónőképzője volt.314 A Munkácsi Egyházmegyének két, egy férfi- és egy női tanítóképzője volt. A nemek szerint voltak külön iskolába szervezve a tanárjelöltek. A két nemnek különböző tanmenet szerint kellett felkészülni a munkára, s mint az oktatási rendelkezéseknél láttuk, nem volt átjárás a nemek között. Az infrastrukturális és háttérintézmények teljes működési rendszerének, történeti kialakulásának és szervezeti-szerkezeti felépítésének az elemzésére e dolgozat sem terjedelemben, sem tematikájában nem alkalmas. Egyrészt azok bősége miatt, másrészt sokkal inkább az adatok feldolgozásának nehézségei miatt. A Munkácsi Egyházmegye anyagában ugyanis óriási mennyiségű rendezetlen, nehezen kutatható anyag található. Ezek közül az első és legfontosabb terület az egyházi építkezések sokasága a templom-, iskola-, parókia- és kántortanító lakások megépítése. Ezek az ügyek több tízezernyi oldalas levelezést, építési313 314

F. 151, op. 25, od. zb. 1572. MÉSZÁROS, I., A katolikus iskola ezeréves története Magyarországon, SZIT, Budapest 2000, 205.

99 engedélyezést tartalmaznak, csak a Firczák Gyula idején lezajlott fejlesztések esetén is. Többnyire négy forrásból lehetett begyűjteni az építkezéshez szükséges anyagi forrásokat az egyházközségekben.

Saját

forrás,

Szegénytemplomok

Alapja,

állami

segély

és

könyöradomány-gyűjtés315. Ez utóbbi csak hosszas püspöki és belügyminisztériumi engedélyezés után lehetett. A levéltárban őrzött anyagok sok esetbe tartalmaznak korabeli terveket, rajzokat a templomok, egyházi épületek kivitelezésére. Az engedélyezésre minden esetben a Konzisztórium engedélye szükségeltetett. Már az építkezések magas száma is mutatja, milyen óriási igény mutatkozott az infrastruktúra fejlesztésére, ami világosan jelzi az egyházmegye fejlődési potenciálját. Fontos háttérintézmény volt az egyházmegye életében az Unio Könyvnyomda Rt. Ez az intézmény átveszi az 1902-ig működő Szent Bazil Társulat a helyét,316 melynek és utódjának a célja az egyházmegye, azon belül kiemelten a ruszin irodalmi élet segítése, a könyv- és lapkiadás előmozdítása. A könyvkiadás, az egyházi irodalom és a liturgikus könyvek beszerzése ősidőkre visszamenő problémákat jelentett mind a görög katolikus egyházban, mind pedig politikai életben, a pánszláv és az ortodox hatások, illetve azok ellenőrizhetetlensége miatt. Azért szorgalmazták a cirill betűs könyvkiadást, hogy ne Oroszországból (esetlegesen Galíciából) kelljen az egyházi irodalmat beszerezni, mellyel szinte minden esetben a pánszláv eszmevilág és „a megváltó cárba vetett hit” erősödött. Nem véletlen, hogy a Püspökök Bécsi Szinódusának (1773) is,317 és a későbbi időszak püspökeinek is bőven akadtak problémák a megfelelő katolikus és nemzetiségi szempontból is elfogadható irodalom biztosítása. A püspök gyakran tett ajánlásokat, melyben egyes szerzőket arra sarkallt, hogy az Unio könyvnyomdában készíttessék kiadványaikat. A püspök 1899-ben jelentette be, hogy az egyházmegye régi óhaja teljesült akkor, amikor a „Sz. Bazilról nevezett irodalmi társulat nagy áldozattal nyomdát állított fel.” Fontosnak tartotta a papság erkölcsi és anyagi támogatását. Azt is közreadta a püspök, hogy megfelelően el van látva nyomtatványokkal, anyakönyvi ívekkel és számos olyan nyomdai termékkel, amely az oktatást és a lelkipásztorkodást segíti.318 Itt jelent meg a két legfontosabb görög katolikus újság, a Kelet és az azt felváltó Görög Katolikus Szemle, illetve a ruszin Nauka is. Az Unio nyomda és a Szent Bazil Társulat 1899-1902 között párhuzamosan működött. Ha figyelembe vesszük, hogy a Társulat szellemi vezérei között több irányzat (pl. ruszofil, ukranifil és szlavofil irányzatokra gondolunk) vetélkedett az 1800-as évek végéhez közeledve, akkor következtethetünk belőle a püspök szándékára. Véleményünk szerint a 315

Így nevezték az egyházközségek megbízott személyeinek „gyűjtőkörútját” az ország területén. BOTLIK, J., Hármas kereszt alatt 116. 317 PIRIGYI, I., A magyarországi görögkatolikusok I 9. 318 1899(?)/3561 — Maga a rendelet nem tartalmazza a nyomda elnevezését, de következtethetünk rá. A káptalani jegyzőkönyvekhez sajnos nem lehet hozzáférni. 316

100 püspök így szándékozott megszüntetni a társulaton belüli ellentéteket, amely minden bizonnyal az értelmiségre is, következésképpen az egyházmegye papjai, tanítói szellemiségére is hatással volt. Hogy a későbbiekben milyen befolyással bírt az egyházmegyei vezetés a nyomdatársulatra, még nem tisztázott. De az nyilvánvaló, hogy a sajtótermékek kiadási, terjesztési munkáin kívül ez a nyomda nem volt képes terjeszteni azt a kulturális felvilágosítást, amit a Szent Bazil Társulat megtett. Nem mellékes, hogy ezzel a magyarosítási szándék is jobban irányítható volt. Itt kell megjegyeznünk, hogy az a kezdeményezés, amely a szlovákhoz hasonlóan a cirill betűknek a latinnal való átírását jelentette, nem került bevezetésre a Munkácsi Egyházmegye területén. Találhatóak utalások erre vonatkozólag, de ezek rendre elhaltak többnyire a nem tisztázott átírási elvek és gyakorlat miatt. Tudjuk azonban azt is, hogy a következő püspök, Papp Antal, az állami nyomásnak engedelmeskedve megpróbálkozott annak bevezetésével, de ez kezdeményezés kudarcot vallott. Ezek a tények is igazolják, hogy az Unio nyomdának és a cirill betűs nyomtatási lehetőségeinek fontos hivatása és feladata volt a görög katolikus egyház életében az általunk vizsgált időszakban, de azt is tisztán kell látni, hogy a teljes hatástörténet és munkásság feltárásához további kutatásokra van szükség. Jelentős munkálkodást fejtett ki Firczák Gyula a püspöki rezidencia épületének, valamint a székesegyház, s annak környéke felújítása terén is. Az 19. században több püspök (Popovics Bazil, Pásztélyi Kovács János) is végzett munkálatokat a székesegyházon. Az utolsó nagy lélegzetű, teljes felújítás és tetőcsere Firczák Gyula nevéhez kapcsolódik. A kinevezése és a beiktatása közötti időszakban azonnal foglalkozott a kérdéssel. Az 1891. október 6-i káptalani ülésen 8000 forint összeget kér a káptalantól a püspöki palota felújítása érdekében.319 Erre vonatkozólag bőséges dokumentáció található a levéltár anyagában. A 187 oldalas szerződésekkel, tervekkel, árajánlatokkal, számlákkal ellátott iratanyag 1891. szeptembere 19. és 1896. december 14. közötti munkálatokról tesz tanúságot.320 A püspöki palota előtti kert, kerítés színvonalas, többnyire máig is látható rendezése, felújítása 1894-95ben történt meg.321 De jelentős dokumentációval rendelkezik a székegyház körüli tér és a Káptalan utca székesegyház körüli részének a rendezése.322 Az utolsó nagy munka a püspöki székesegyház új tetővel való ellátása volt 1903-ban.323

319

F. 151, op. 25. od. zb. 1562, lap 3. F. 151, op. 25. od. zb. 1566. 321 F. 151, op. 11. od. zb. 3187. Az iratanyag „A püspöki rezidencia kerítésének a felújítása” nevet viseli és tartalmazza az előtte lévő kert rendezésének tervét is. Egyben a kerítés elkészítésének a látvány és a műszaki terveit is tartalmazza. 322 F. 151, op. 11, od. zb. 1946. 323 vö. ПЕКАР, Нариси II 56. oldal. Erre vonatkozólag nem sikerült még a levéltár anyagában anyagot találni. Pekár ezen a helyen egy 1985-ös összefoglaló munkát idéz (Памятники градостроительства и архитектури УкрССР (Закарпатская область), Киев 1985, т. II, cт. 163.), amely alapján közli ezt a tényt. 320

101 Fontos adatokat tudhatunk meg a püspöki könyvtár állományáról abban az anyagban, amelyet a „Magyar Minerva: a magyarországi múzeumok és könyvtárak címkönyve”324 kiadvány megjelenéséhez elküldött példányból készítettek. A levelezésből kiderül, hogy az 1904-es évtől az ország összes könyvtárát bevették a regiszterbe, melyben a püspökség, a tanítóképző intézet, és a papnevelő intézet könyvtára is szerepelt.325 A püspöki könyvtár történetére vonatkozóan a közelmúlt szakirodalmában kizárólag A. Pekár bazilita szerzetest lehet megemlíteni, aki rövid könyvtártörténetet ír326 Hodinkára327, Mikitasz professzorra328 és az 1908-as329 egyházmegyei sematizmusra hivatkozva a püspöki könyvtár anyagáról és gyűjteményeiről. A levéltári irat sok tekintetben összevág a jelzett munkával. A levéltári iratból kiderül, hogy a könyvtárat 1767-ben alapította Olsavszky Emmánuel munkácsi püspök.330 Ezen a téren Hodinka kifejti, hogy bár úgy tűnik, hogy Bacsinszky alapította könyvtárat és a levéltárat, de ő csak befejezője volt annak a munkának, amelyet Olsavszky kezdte el. Fejlesztéséhez nagyobb adományokkal hozzájárult Bacsinszky András püspök 1775-ben, s gyarapodott a Jézus Társasági atyák könyvtárával is.331 Ez volt az egyetlen jezsuita rendi könyvtár, amelyet a rend 1773-as eltörlésekor nem vontak össze a többivel. Ennek az volt az oka, hogy a felvidék ezen részén nem létezett más könyvtár, amelyet egyházi és világi személyek használhattak volna. Hodinka leírása szerint a könyvtár szervezésében Bacsinszky lényegében egy lezáró, egyesítő láncszem az Olsavszky-gyűjteményt a jezsuitákéval és sajátjával való kiegészítésének folyamatában. A püspökök közül Popovics és Pankovics csatolja még hozzá saját gyűjteményét, amelyek többnyire az adott időszak modern irodalmát jelentették.332 324

„1366. A munkácsi gör. kath. püspökség könyvtára” in Magyar minerva, a magyarországi múzeumok és könyvtárak címkönyve, IV. kötet (1904-1911), Athenaeum, Budapest, 590. 325 http://www.archive.org/stream/magyarminerva00unkngoog/magyarminerva00unkngoog_djvu.txt (a kutatás ideje: 2010. április 23.) 326 ПЕКАР, Нариси I 68-71. 327 Schematismus venerabilis Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkacsiensis, pro anno domini 1878, 39. A Bendász-hagyatékban megtalálható schematizmus ezen számának a kiadás helye és ideje a borító hiánya miatt nem határozható meg. 328 Mikitaszj ukrán irodalomtörténész, aki 1950 -1970 között az Ungvári Egyetemen dolgozott és az ott található a püspöki könyvtárból származó ritka könyveket írta le főleg irodalmi szempontból. Pekár a Микитась В., Л., Давнi рукописи i стародруки, ч. I, Ужгород 1961. (65 kéziratos és 56 ősnyomtatványt írt le a 15-17. század közötti időszakból) és Микитась, В., Л., Давнi рукописи i стародруки, ч. II, Львiв 1964. (73 kéziratot a dolgozott fel Munkácsi kolostor anyagából, és 21-et a püspöki könyvtárból dodatkovo és 32 ősnyomtatványt.) 329 Schematismus Cleri Graeci ritus catholicorum diocesis Munkácsensis, ad annum domini 1908, Ungvarini, Typis Typographiae Societatis Commercialis „UNIÓ”, Ungvár 1908, 49-50. 330 Ezen a ponton eltérés mutatkozik, ugyanis Pirigyi István atya szerint a könyvtár 1775-ben volt alapítva, ami Bacsinszky püspökre vonatkozó dátum. Pekár (ПЕКАР, Нариси II 68) és a levéltári anyag is 1767-re teszi az alapítást és Olsavszky püspökhöz kapcsolja. 331 1773-ban a rendházat és a templomot a görög katolikus püspökség kapta meg. A levéltári jegyzőkönyv és Pekár szerint is a jezsuiták könyvtárával együtt kapta a püspökség a rendházat és templomt. Az állományról más adat nincs. 332 Vö. HODINKA, A., A munkácsi görög-katolikus püspökség,….682-702.

102 Fontos adatként szolgál az 1902-es állomány-kimutatás. Eszerint 1902. december 31én 10 143 kötete volt a könyvtárnak. Ebből 41 inkunábulum (1501-ig nyomtatott könyv)333 és 90 kézirat, továbbá 1711 előttről 1697 magyar nyelvű, és 360 latin és görög nyelvű irat szerepel. Térkép, metszet, kézirat, oklevél, levél nem képezi a levéltár anyagát. Az irat szerint 1902-ben 203 kötettel gyarapodott a könyvtár. A könyvtár egy nagy és két kisebb egymásba nyíló teremmel rendelkezett, s volt tárgyi, írott és számozott katalógusa is. Kölcsönzési rendje az egyházmegye papjai részére reverzió mellett 3 havi időtartamra volt lehetséges. Az egyházmegyén kívüli papok és világi személyek csak püspöki engedéllyel használhatták. Azt nem lehet mondani, hogy követhetetlen „forgalma” lett volna a könyvtárnak, mert az 1902-es évben 65 kötetet kölcsönöztek tértivevényre és 27 kötetet egyéb módon. Az egyházmegyei könyvtár a felügyelője ebben az évben Papp Antal, későbbi püspök volt, a könyvtárőr pedig Suba Ernő püspöki iktató és levéltáros.334 Ezek az adatok megtalálhatóak a fentebb említett Magyar Minerva kiadványban, teljesen egyezve a levéltár anyagával, bár meg kell jegyezni, hogy a kiadvány 1909-es adatokat közöl. Két ponton van különbség. A Magyar Minerva azt is jelzi (ami fontos információ), hogy az oklevelek, térképek és egyéb régiségek a püspöki levéltárban találhatóak.335 A könyvtárnak leginkább a papság képzése és a tudományos munkák miatt volt jelentősége. Hodinka egyébként, mint kortárs, valóban kifejezője annak, hogy Firczák korában, bár az egyik legjelentősebb vidéki könyvtárnak tekinthető a püspöki könyvtár, nem tölti be igazi hivatását, mivel kevesen használják azt.336 A papság védelmére lehet az a tény, ami a levéltári anyagból kiderül, hogy volt tudományos, irodalmi munkássága a Firczák korabeli papságnak, bár ezek inkább a lelkiségi irodalom, a lelkipásztorkodás, és igehirdetés területére vonatkoztak. Ezen a téren a könyvtár anyaga, miután ősibb jellegű volt, nem valószínű, hogy alkalmazható lehetett. A liturgikus és egyházjogi vonatkozásai a kor katolikus és egyesült (ti. unióra lépett) lelkiségéből kifolyólag szintén alkalmazhatatlannak látszanak. A világi, nemesi osztály pedig

333

ősnyomtatvány (lat. incunabulum), 1440-1500: a könyvnyomtatás európai föltalálásától az évszázad végéig általános európai elterjedéséig - szedésnyomással készített nyomtatvány. - Az incunabulum a kódex sokszorosított, fejlesztett változata, mely kézi festésű illusztrációkat és fametszeteket tartalmaz. Mivel minden nyomda más betűtípust használt, az incunabulum azonosításához előbb a betűtípust (a méretet, majd a formát) kell megállapítani (kiindulópont a gót M betű, melynek 101 féle főformája van). Vö. Magyar Katolikus Lexikon > Ö > ősnyomtatvány (a kutatás ideje: 2010. április 23.) 334 F. 151, Op. 2, od. zb. 925, lap 22-25. 335 1366. A munkácsi gör. kath. püspökség könyvtára, in Magyar Minerva, IV. kötet (1904-1911), Atheneum, Budapest, 590. Itt ellentmondás tapasztalható a leltár és a jegyzék között mivel a Magyar Minerva jelzi az oklevelek, térképek és egyéb régiségek létezését a püspöki levéltárban, míg a beküldött leltár nem. 336 Vö. HODINKA, A., A munkácsi görög-katolikus püspökség 702.

103 ebben az időben már nem kizárólag a püspökség könyvtárát használta, mert az említett Magyar Minerva jegyzékében számos világi könytár is szerepelt az adott régióból. 337 A körlevelek, és a levéltári anyag illetve a szakirodalom beszél több olyan intézmény alapításáról, amelyet az infrastruktúra területére lehet sorolni. Ezek közül utalásszerűen fontos megemlítenünk a leégett és újjáépített papárvafi-intézetet, melynek felújítási költségeibe az egyházmegye papsága is komoly áldozatot vállalt.338 A kántortanító-képző intézet építésére339 és kántortanító törzsalap szervezésére340 is hangsúlyt fektetett a püspök, mely szintén az utánpótlást segítette. Főleg az asszimilálódott budapesti értelmiséget, illetve az oda felkerült vidéki görög katolikusok beilleszkedését szolgálta a budapesti görög katolikus internátus szervezése is.341 De utalhatunk ezen a ponton a leánynevelő intézetre is, amelynek komoly támogatását aranymisés ajándékként kéri papjaitól Jakovics János nagypréposton keresztül.342 Maguknak az intézményeknek a működési területeit nincs módunkban most egyenként taglalni. Mindezek jelenléte és tekintélyes száma mutatja, hogy milyen rendkívül szervezett és kiterjedt infrastuktúrával igyekezett tevékenykedni a Munkácsi Egyházmegye. S ezek közül több az ő személyes elkötelezettsége által jött létre, vagy fejlődött nagyobb léptekkel. A szervezeti élethez hozzátartozik még az esperesi kerületek megfelelően rendezett és szervezett működése. A levéltári anyag jó bizonytéka annak, hogy a lelkipásztorkodás, az oktatás és a közigazgatás egyházi vonatkozásaiban precíz szervezettség uralkodott. Az esperesi kerületek (disctrictus) minden vármegyében főesperességekbe (archi-diaconatus) rendszereződtek. Ezekre a szervezeti egységekre oszlott a felekezeti iskolarendszer is. A papok, esperesek kötelessége volt az iskolák megfelelő szintű ellenőrzése és támogatása. Ezek jegyzőkönyve, leltárkönyve, egyes kérdésekben javaslati gyűjteménye (bár nagyon rendezetlenül és szétszórtan) megtalálhatóak a püspöki levéltár anyagában. Mindezeket összefoglalva elmondható, hogy infrastrukturális szinten egy jól szervezett,

egyház

közigazgatással

és

utánpótlás-neveléssel

megfelelően

egyházmegyét vezetett Firczák Gyula munkácsi püspök.

337

A Magyar Minerva helységek szerint gyűjtötte össze és rendszerezte a könyvtárakat és múzeumokat. F. 151, op. 11, od. zb. 2943. 1893(2)/2120, 1905(?)/2082 339 1910(IV)/1052 340 1911(VII)/9758 341 1904(?)/6524 342 1911(III)/rendeletszám nélküli körlevél. 338

ellátott

104 3.3 Firczák Gyula liturgikus ténykedése Az egyház életében a liturgia a hitletétemény őre a lex orandi, lex credendi ősi elv alapján. A hit kifejeződése leginkább a liturgiában nyilvánul meg. A liturgia külső kifejezőeszközeiben még erőteljesebb hatás tapasztalható, s a liturgia rendszere, a szövegek és az esztétikai elemek (ikonfestészet, mozgás stb.) erőteljes egységet képeznek. A biblia pauperum szellemisége nyilvánul meg ősidőktől fogva, s a hívők nevelésének a legfontosabb eszközévé vált a liturgia. S mint ilyen, sok veszélyforrást hordoz magában az emberek lelkületének alakítása tekintetében, amennyiben nem megfelelő szövegek, viselkedési formák épülnek be a hagyományba. Nem véletlen, hogy még a keleti rítusban is a népnyelven végzett liturgikus szövegek ellenőrzését és tisztaságának kontrolálását az Apostoli Szentszék önmagának tartja fenn. A 19. századi magyarországi görög katolikusok életében ez a probléma fokozott intenzitással jelentkezett a liturgikus szövegek magyar fordításával kapcsolatosan. Amikor ennek a problémának a vizsgálatába kezdünk, fontos tudatosítani, hogy a magyarországi görög katolikusok tekintetében egy önmagában is bonyolult problémáról van szó. A Magyar Királyságban élő görög katolikusok az unió idején már két népnyelven végzett liturgikus hagyományt őriztek a román és az ószláv egyházmegyékben. Az általunk vizsgált időszakban ez a két elfogadott oltárnyelv van használatban, amit Firczák Gyula is fontosnak tart nevesíteni.343 A problémát növeli, hogy a jelentős számú magyar görög katolikus hívőt is magában foglaló két ruszin egyházmegye (eperjesi és munkácsi) erre az időre már – az 1816-os szétválástól számítva – különböző hagyományokat alakít ki a liturgikus gyakorlatban. Erre utal az eperjesi és munkácsi püspök levelezése és a liturgiafordító bizottság egyik jegyzőkönyve is.344 Maga a munkácsi egyházmegye is küzd bizonyos rendezetlenséggel a liturgikus cselekmények végzésével kapcsolatosan. Az 1903-as egyházmegyei értekezlet is igyekszik ezt rendezni, miután egyik tárgyalási területében a „A liturgia egyöntetűségéről” c. fejezetet taglalja.345 Azt is meg kell említenünk, hogy magukon a búcsújáróhelyeken sem volt egységes hagyomány. A munkácsi püspök rendelkezései ezen a téren inkább a liturgikus fegyelem kategóriájába tartoznak ugyan, de jelzik a fegyelmezetlenséget és hagyománybeli, fegyelmi lazaságot az egyházmegyében.346 1897-ben és 1903-ban is igyekszik ezeket a liturgikus gyakorlatokat rendezni. 343

Vö. 1896. évet lezáró körlevele a püspöknek. F. 151, op. 3, od. zb. 1175. 345 Vö. 1903(X)/5721 346 Vö. 1897 (VIII)/4144: A Bazil-rendi templomokban megtartott búcsúk szabályrendelete. Eddig csak a rendeletre vonatkozó utalást sikerült megtalálni, mely szöveg jelzi, a rendelet külön mellékletet képez a körlevélben. De sem a levéltári anyagból, sem pedig a Bendász-hagyatékból nem került elő maga a rendelet. 1903-ban erre a rendeletre tesz utalást a püspök, de újabbakat is tesz a liturgikus gyakorlatra nézve (miserend, gyóntatás, de főleg a parasztászra vonatkozva). — Vö. 1903(VIII)/4755 344

105 A fegyelmi és liturgikus kérdésekhez tartozik az egyházmegyei liturgikus utasítások347 kiadási gyakorlata, melyet 1898-től kezdett rendszeresen kiadni a Munkácsi Egyházmegye. „Egy rég érzett szükségen segíteni akartam akkor, a midőn sz. szertartásunk ép megőrzése és a sz. szolgálatok egyöntetű végzése céljából” a nevezett rendelkezést kiadja. Egyben azt is jelzi a papok és kántortanítók számára, hogy azok használata a szertartások végzésénél lelkiismereti kötelezettség.348 Ugyanígy lehet még találni mind a liturgiára, mind pedig a külső megjelenésre vonatkoztatott egyéb kisebb rendelkezéseket is, melyek szintén az egységet és egyöntetűséget szolgálják. A liturgikus könyvek kiadásának témája azonban kétségtelenül a legkülönlegesebb problémává nőtte ki magát a 20. század első évtizedében349, s így utólag az is kijelenthető, hogy az első világháború előszele (skizmamozgalom, pánszláv agitáció stb.), a trianoni döntés, mint annak káros hatása, a szétszakítottsággal ezt a kérdést máig befejezetlenné alakította. A szertartási könyvek kiadása erre az időszakra nézve már jelentős politikai kérdéssé nőtte ki magát. A püspökök Bécsi Szinódusa is 1773. március 1. és május 6. között350 leginkább emiatt a probléma miatt kezdődött, de lényegében nem sikerült teljes egészében megoldani a problémát. A 19. század közepétől a nemzeti ébredés hatására fellendülő magyar liturgiáért való harc is fokozottabbá tette a kérdést. Leginkább az a tény mutatja a politikai hátteret, hogy míg az 1893-as próbálkozás351 szinte süket fülekre talál a magyar kormány részéről, addig három évvel később már foglalkozik ezzel a kérdéssel a kormány.352 Minden bizonnyal felerősítette ezt a problémát a millenniumi eseménysorozat és nemzeti eszme felkarolása, de a folyamatos szükséglet F. 151, op. 2, od. zb. 987. —Ez utóbbinak a betartására vonatkozóan külön püspöki biztosok vannak kinevezve, akik ellenőrzik annak betartását. Illetve a szabályokra vonatkozó előzetes véleményeket is tartalmazza az iratanyag 1903. március 13. és december 25. között 47 oldalon keresztül. 347 Egyházmegyei Direktórium, Уставъ Церковний, Часть I. 348 Vö. 1898 (I)/41 349 Az egyházmegye levéltári anyagában több helyen előfordul a liturgikus könyvkiadással, liturgikus szokások bevezetésével foglalkozó anyag: F. 151, op. 2, od. zb. 944, lap 1-2. —Mikita Sándor főszékesegyházi parókus kezdeményezi a latinoknál szokásban lévő, ó-év záró megemlékezést. A székesegyházban engedélyezik, este 6 órakor 1903. január 13-án. (1903. január 10-i rendelet.) Még ma is szokásban van, hogy a szlávok Julián szerint megünnepelni az új naptári év első napját (sztaröj novöj rik). F 151 op. 2, od. zb. 1354. — Az egyházi könyvek használatának szigorúságát jelzi, hogy a hosszúmezői egyházközség által Kijevben vásárolt könyveket nem engedélyezte a püspökség használni. A könyv egy hívő felajánlása volt, amelyet a templomnak adott és a Jáger-nyomdában volt beszerezve. F. 151, op. 25 od. zb. 1796. — A Kijevben kiadott mineákat nem engedélyezik, melyek az Unio nyomdán keresztül érkeztek. Ezek több helyen is tiltólistán vannak. F. 151, op. 2, od. zb. 1408. — Egy adalék a naptárhasználat gyakorlati problémájára, miszerint az ungmegyei közgyűlést a görög katolikusok pünkösdhétfőjére írták ki. Az ispán jelzi, hogy pusztán amiatt van, mert a hitfelekezetek különböző naptárt használnak. Ez arra a Bánffy-Firczák titkos megbeszélésre (1897 – a ruszin akció első állomása) is adalék, amelyben azt veti fel a püspök, hogy nincs görög katolikus vallású személy az állami vezetésben. 350 Vö. PIRIGYI, I., A magyarországi görögkatolikusok II 7-13. 351 Vö. Uo. 69. 352 Uo.

106 jelentősége is. Miután ezt a kérdést nem tudta (főleg az anyagi, de a diplomáciai és politikai jellege miatt) az egyház önmagában megoldani, ezért szükség volt az állam és az egyházmegyék összefogására. A politikai akarat 1903-ra érik be, amikor a költségvetésbe beépítik a támogatás első részletét. Ekkor már a magyar kormány is teljes vállszélességben támogatja, s a könyvkiadási bizottság munkájába is tevékenyen vesznek részt. E szándéknak és a bizottságok munkájának nagy terjedelmű anyaga található a püspöki levéltár anyagában. Az itt-ott hiányosnak tűnő anyag nagy mennyiségű levelezést, előkészületi munkára utaló szakvéleményt, árajánlatot, jegyzőkönyvet tartalmaz, melyeknek terjedelme a több száz oldalnyi lehet. Az sem kizárt, hogy az eddig általunk lokalizált és feldolgozott iratanyagon kívül is található még a liturgikus könyvekkel kapcsolatos anyag a Beregszászi Archívumban.353 Egyes esetekben az is előfordul ugyanis, hogy a cím nem fedi a tartalmat. Az eddig megtalált iratanyagnak a teljes részletekbe menő ismertetésére jelen dolgozatunk keretei szűkösek, ezért csak az általános elvekkel, szempontokkal és tervekkel tudunk foglalkozni. Mielőtt azonban a konkrét munka részleteit közölnénk, elemeznünk kell azt a miliőt, amelyben a folyamat lezajlott és azokat az egymással szemben ható véleményeket, érdekeket és gondolatokat, amelyek jellemezték az egész problémát. Tudvalevő, hogy az Osztrák-Magyar Monarchián belül a Magyar Királyság léte enyhén szólva sem volt feszültségmentes. A lezajló fordítási és kiadási munkák tekintetében ezért számos érdek, vélemény, körülmény ütközik. (1) A kiegyezés után erőteljes magyarosítási politika indul meg, mely ugyan kedvezhetett volna a magyar liturgia ügyének, de ténylegesen problémákat is generált. A kormány magyarosító politikájának egyházon belüli ellensúlyozására XIII. Leó elutasítja a magyar liturgikus fordításokat és kiadásokat. Bár az elutasításnak inkább egyházfegyelmi szempontjai voltak.354 (2) A munkácsi egyházmegyében volt a legnagyobb számú magyar görög katolikus, de ebben az egyházmegyében volt a legnagyobb számú ruszin görög katolikus is. Erre az időszakra nézve, nagyrészt Firczák Gyula következetes munkája által, 355 az állam is rájön, a 353

F. 151, op. 2, od. zb. 946 (129 lap található az anyagban) F. 151, op. 3, od. zb. 27 (28 lap található az anyagban) F. 151, op. 2, od. zb. 23 (103 lap található az anyagban) F. 151, op. 3, od. zb. 1560 (149 lap található az anyagban) F. 151, op. 3, od. zb. 1175 (40 lap található az anyagban) F. 151, op. 3, od. zb. 1183 (9 lap található az anyagban) Elképzelhető, hogy további anyag is elükerül még! 354 BOTTLIK, J., Hármas kereszt alatt 162. F 151, op. 25, od. zb 1592-ben található 1893-as Szentszéki rendelkezés (Decretum…). 355 Számos parlamenti megnyilatkozásában, újságcikkében püspökként és előtte is kifejezi, hogy a ruszin a magyarral kiváló testvérközösséget alkot, de a nyelv megtanulása csak folyamatos és hosszadalmas munkával lehetséges. Tudjuk azt is, hogy ebben az időben még óriási volt az analfabetizmus és a szociális elmaradottság, így ezek is hátráltatták a probléma megoldását.

107 ruszinokat nem lehet rendeletekkel magyarrá tenni. Fontosabb a liturgikus könyvek és egyéb fordítások biztosítása, megfelelő ellenőrzéssel való kiadása számukra, mint erőteljes szabadelvű magyarosítás. Ez nagy valószínűséggel a Katolikus Néppárt figyelemfelkeltő munkájának is köszönhető. (Meg kell jegyeznünk azt is, hogy ezt az irányelvbeli változást a 20. század első évtizedében kellőképpen elhallgatja a jelenlegi magyarellenes /ukrán, román, szlovák/ véleménynyilvánítás is.) (3) Meg kellett érteni azt is, hogy a Galíciából behozott liturgikus könyvek nem megfelelőek a ruszin hívek számára, mert azok mind nyelvjárásban, mind pedig a szavak értelmében jelenthetnek olyan árnyalati különbséget, amely káros a Magyar Királyságnak. Az Osztrák-Magyar Monarchia részét képezte Magyarország és Galícia is, ahol óriási szláv nyelvű hívősereg volt. Míg azonban Galíciában az uralkodóra vonatkoztatott „cár” kifejezés nem volt távoli etimológiailag a „császár” fogalmától, addig a magyar nyelvben használt „király” közjogi fogalom jelentéstartalmában különbözött attól. Nem beszélve a szabadságharc idején megmaradt pejoratív élményre, és az adott időszakban a skizmamozgalomban egyre erősödő „felszabadító cár” kifejezésre. 356 Így még a szláv liturgikus könyvek sem alkalmazhatóak egy birodalmon belül a területi egységek nyelviértelmezési jellege miatt. (4) A problémát tovább bonyolította, hogy ebben az időszakban már a közel száz éve szétvált eperjesi és munkácsi egyházmegye között kialakultak partikuláris különbségek is a liturgikus gyakorlatban.357 A két püspök mentalitásbeli különbsége sem mellékes. Vályi János eperjesi püspök inkább volt híve az erőteljesebb magyarosításnak, mint Firczák Gyula, aki sokkal inkább átlátta az erőszakosság veszélyeit a ruszinokkal kapcsolatosan. (5) A hosszan elhúzódó munka közben pedig a Hajdúdorogi egyházmegye felállításával új irányt vesznek a problémák, s hírtelen a magyar liturgikus könyvek kiadása az addig két egyházmegye közül egyiket sem érinti már élesen, mert mindkettőből nagyszámú magyar hívőt csatolnak el, akiknek a liturgikus nyelvét nem is az ószlávban, hanem a görögben határozzák meg.358 A munka legjelentősebb része 1903 és 1913 között zajlik, s talán leginkább „Az ószláv liturgikus könyvek kiadásának és magyar nyelvre való fordításának a kérdése” (Szemán István)

összefoglaló

címmel

lehetne

aposztrofálni.

A

129

oldalnyi

levelezés,359

jegyzőkönyvek, fényképek szinte végigkísérik az egész történetsorozatot. Ennek az 356

Vö. F. 151, op. 2, od. zb. 946, lap 12. F. 151, op. 3, od. zb. 1175. 358 F. 151, op 4, od. zb. 58, lap 7-11. — DECRETUM EXECUTORIALE ERECTIONIS DIOCESIS HAJDUDOROGENSIS 359 F. 151, op 2, od. zb. 946 — ez az iratanyag tekinthető kiinduló pontnak a liturgikus könyvek fordítása ügyében. 357

108 iratanyagnak a végén szerepel Szemán Istvánnak (eperjesi egyházmegye, a bizottság tagja) egy hosszabb értekezése, mely szinte fordítástörténeti forrásként is tekinthető. Végigveszi az óriási munka menetét részletesen, s megállapítja, hogy érthetetlen okokból 1910 környékén Firczák püspöknél elakad az ügy és megtorpan a munka. De erősítette az ügy haladását az új egyházmegye felállítása és az a tény is, hogy a szövegfordítási hagyományok között vannak különbségek. A görög hagyomány a grotta-ferrarai typikonra, a ruszin pedig a Száva typikonra épül. S időközben a magyar és a ruszin egyházmegyék is meghonosítottak hagyományokat.360 S ha ehhez még szeretnék a bizottságok hozzávenni az árpádházi szentek, az egyházszakadás utáni szentek officiumait, akkor látszik a nehézségek mibenléte. A ügy lefolyásának elindítója Firczák püspök 1904. július 6. 4558/1904 iktatószámú levele, melyet a vallás- és közoktatásügyi miniszternek írt. A püspök leírja, hogy a liturgikus könyvek kiadása egyrészt a magyar hívek ügyét szolgálja, mert nincs egységes éneklés. Minden templomban másként énekelnek, ami sajátos disszonanciát eredményez. A közös ünneplést (pl. búcsúkat) pedig teljesen méltatlanná teszik. Másrészt meg kell óvni a ruszin híveket, hogy idegenből behozott könyveket használjanak, ami sok problémát eredményezett eddig is. Ezért elhatározta, hogy magyar és ószláv (vetero slavico) nyelvű könyvek egy részét nyomda alá rendezteti, amit az egyházmegye a legnagyobb örömmel fogadott. Az egyházmegye zeneértő papjai elkészítették a lejegyzést, mely már a többszöri véleményezésen is átment. Nagy horderejű nemzeti ügynek tekinti a megoldandó problémát, melyhez 16 000 korona támogatást kér a könyvkiadásra, s amelyből 5000 példány kinyomtatása lenne fedezhető (szedés, papír, korrektúra, kötés és szerzői díjak).361 Berzeviczy Albert, vallás- és közoktatásügyi miniszter bő fél év múlva válaszol a levélre, melyben tudatja, hogy a könyvek kiadásának árát biztosítják. Így a gyakorlati megvalósítással kell foglalkozni. A munka vezetésére az ó-orosz nyelvet használó három egyházmegye püspökeit kéri fel (Munkács, Eperjes, Körös), amelyben rangidősként az eperjesi püspök lesz az elnök. A munka elvégzésére alkalmas segítők kérhetők fel az egyházmegyéből, kiknek neveit le kell adni a miniszternek. Rajtuk kívül az egyetemi nyomda igazgatója hivatalból, mint technikus és Cseike Győző a minisztérium gazdasági vezetője, mint pénzügyi lebonyolító vesz részt a munkában. A tanácskozásra a Központi Katholikus Kongrua Bizottság helységei vannak kijelölve, a Hold utcza 13. szám alatt. A nyomtatásra kerülő egyházi szerkönyvek listáját a következőben Trifologion,

határozza Psalterion,

meg:

„Horologion,

Irmologion,

Trilogion,

Lejturgikon,

Evangelium, Euthologion, Tupikon, Akatisztik, Minea. 360 361

Vö. F. 151, op. 2, od. zb. 946, lap 118-125. F. 151, op. 2, od. zb. 946, lap 1-3.

Pentecostorion,

Leckekönyv

Ohtoichon,

(Apostolos

könyv),

109 A bizottság feladata a sorrend és a folyamat felügyelete, újabb könyvek felvétele a listára, vagy valamely levétele arról. „Külön is megjegyzem, hogy a magyar apostoli királyért mondandó imában a Czár szó, melynek fogalma nem alkotmányos, hanem korlátlan államfői hatalmat jelöl és mely szó folyton az orosz czárra emlékeztet, s emiatt egyik legfőbb okát képezte a könyvek kinyomtatásának, az új szerkönyvben a magyar közjognak megfelelő kifejezéssel lesz pótlandó… az ortodox személyekért mondandó imák, valamint a róm. kath. Egyház által nem kanonizált orthodox szentek officiumai, ahol azok előfordulnak, kihagyassanak, ellenben a keleti egyházszakadás óta az Apostoli szék által kanonizált, elsősorban azonban az Árpád-házi és egyéb szentek officiumai felvétessenek.” A szöveget az apostoli szentszék által megőrzött szövegek alapján kell revideálni (javítani, pontosítani). Utasításokat tartalmaz a javításra, külalakra, stílus- és esztétikai jegyekre, betűkre stb. Ezzel párhozamosan gondoskodik a bizottság az ószláv könyvek kiadásáról.362 A munka megkezdésekor nincs még engedély Rómából a fordítások elkészítésére, amelyet Mikita Sándor kanonok szóvá is tesz. De a későbbi alakuló ülésnek a jegyzőkönyvéből világosan kiderül, hogy az 1890-es évek liturgiafordításai miatt rossz emlék, egy esetleges elutasítási rendelet félelme él a bizottságban. A kanonok már 1903-ban elkészített egy tanulmányt, melyben a fordításokra és kiadásokra vonatkozó összes egyházi rendelkezést összegyűjti. De arra is figyelmeztet, hogy az engedélyek megérkezéséig nincs joga a bizottságnak dolgozni, mert a püspök is „csak őrzi a szövegeket”, de nem tulajdonosa azoknak.363 Az ószláv és magyar szertartási könyvek kiadásának bizottsági munkája 1905. november 24-25-én kezdődik el Budapesten az alakuló üléssel. A három egyházmegye

362

Vö. F. 151, op. 2, od. zb. 946, lap 11-12. Uo. lap 15. Dr. Mikita Sándor kanonok összeállítása „A liturgiára vonatkozó egyházi intézkedések” címmel. Főbb kiemelt pontjai a következők: (1) A liturgia előírása a pápa joga, (2) A szertartási könyvek jóváhagyása a pápa joga, (3) A görög Egyház Euchologionát XIV. Benedek pápa kijavította Rómában a „Congregatio de Propaganda Fide” nyomdájában kinyomtatta, s ezt „ex quo primum” kezdetű bullájával kötelezővé tette, (4) Azon állításról, mintha a görög egyházban a népnyelv volna a liturgia nyelve, trullai zsinat hallgat, XIV. Benmedek pedig ennek ellentmond, (5) A megyéspüspök a liturgia őre, akinek kötelessége fölvigyázni, hogy a liturgia az apostoli Szentszék által jóváhagyott Euchologion szerint végeztessék, (6) A görög-ruthen liturgiában változtatásokat tenni tilos (7) a liturgiának van fegyelme, melyek betartása egyházi fenyíték mellett is szorgalmazandó (8) A templomi könyvek vagy nyilvános, vagy magánjellegűek. Nyilvános jellegűek azok, melyekbe a nyilvános istentisztelet le van írva. Ezek jóváhagyását és javítását az Apostoli Szentszék az „ad Congregationem de Propaganda Fide”-re bízta. Magánjellegűek ellenben azok, melyek magánemberek ájtatosságát célozzák, s a nyilvános jellegű templomi könyvekből szerkesztettnek. Ezek jóváhagyása a megyéspüspök joga. (9) Benedictus XIV. in Bulla „Etsi pastoralis” prohebit Italo-Graecis, (de?) aliis Ecclesiasticis Libris in Sacramentorum administratione, et Missio Divinisque Officii celebradis utantur XIV. Benedek pápa az Etsi pastoralis kezdetű bullájában megtiltja az italo-görögnek, hogy más egyházból való (?) könyveket használjanak a szentségek kiszolgáltatásánál és más istentiszteleteknél (10) az 1773-ban Mária Terézia által létrehozott nyomda tevékenységről, és az általa kiadott könyvekről ír, ill. a bizottság munkájáról (11) A görög egyház szertartásaiba újításokat behozni sem a püspöknek, sem a patriarchának nincs joga (12) A templomi könyveket nyilvános használatra lefordítani tilos (13) A latin-szláv liturgia Sz. Jeromos egyháztanító iránti tiszteletből, mint hagyomány őriztetik (14) A pápák a szertartásunkat „greko-ruthenus” vagy egyszerűen „ruthenus”-nak nevezik, s azt több bullában is magasztalják. (F. 151, op. 2, od. zb. 946, lap 5-10.) 363

110 püspökén, Vályi János eperjesi, Firczák Gyula munkácsi és Drohobeczky Gyula körösi főpásztoron kívül számos delegált és bizottsági tag van jelen.364 Az alakuló ülés első napján a már említett vallási- és közoktatási minisztertől származó felvetést elvetik, miszerint ne használják a czár szót, mivel az az orosz czárra vonatkozik. Nyelvi és hagyománytörténeti szempontból Firczák bizonyítja, hogy ennek nincs alapja, s a skizmatikusok miatt fontos a czár szó használat, hogy ne vádolhassák a görög katolikusokat újabb eltéréssel. A czár szó használata mellett is tudja a nép magyar közjogi értelemben vett király fogalmat, amely a magyar királyra vonatkozik, s akiért a könyörgésekben imádkoznak. Egyben elvetik, hogy olyan kifejezéseket alkalmazzanak, amelyek az adott kor modern szójárásában már elfogadott. Ragaszkodnak az archaikusabb egyházi szövegvariánshoz. Viszont elfogadják azt, hogy alapelvként a könyvek ősiségének fenntartását lapelvnek tekinti. A második nap november 25-én a magyar liturgikus fordítás tárgyalásával is foglalkoznak. A magyar liturgia ügyéről azért nem beszéltek első nap, mert az Szentszék 1896-os ajánlásait akarták átnézni előtte. Abban szerepel, hogy csak a szoros értelemben vett liturgiáról van szó a fordításoknál, s nincs szó a közkönyörgésekről és az egyéb szentségkiszolgáltatásokról. Az igehirdetés nyelve pedig egyébként is a nép nyelve. A liturgikus könyveknél nem zárható ki azok köznyelvű fordítása, de azokat kellő approbatioval és revisióval kell ellátni és magánhasználatra rendelni, nem szolgálhat magának a liturgiának a végzésére. Az élő nyelvet ugyanis nem engedélyezi a Szentszék, miután az a változásnak van kitéve, ami könnyen eltéréseket eredményezhet az idők folyamán. A népiességéből kifolyólag kevésbé ünnepélyes. Erősítené a partikularitást, az egyes kiemelt nyelvek által sugallt egyetemességgel szemben. Felhívják a figyelmet arra, hogy a magyarországi ruthének liturgiájának a magyar fordítását Róma 1896-ban pont a magyar nyelv vulgáris volta miatt

364

Jelenlévők: Vályi János eperjesi püspök, Firczák Gyula munkácsi püspök, Drohobeczky Gyula körösi püspök, Kovaliczky Gyula eperjesi nagyprépost, Cseike Győző számvevőszéki igazgató, Kleszner Albert egyetemi nyomdai igazgató, Szabó Elek egyetemi nyomdai főművezető, Morelli Gusztáv fametsző tanár, igazgató, Bihary Emánuel c. kanonok, esperes, Petrassovszky Leo esperes, Kizák János képezdei tanár, Ruby József ny. főgymnáziumi tanár, dr. Demkó Kálmán budapesti főgimnáziumi tanár, igazgató, Danilovics János kaposvári főgimnáziumi igazgató, Szabó Mihály ny. járásbíró, Janovics Gyula jogügyi tanácsos, Labos Ede esperes, Koczakov Emil eszéki vikárius, Engeli Róbert miniszteri segédfogalmazó, jegyzőkönyvvezető. Felolvassák a bizottsági tagokat: Eperjesi Egyházmegye részéről: Kovaliczky Gyula eperjesi nagyprépost, Bihary Emánuel c. kanonok, esperes, Petrassovszky Leo esperes, Kizák János képezdei tanár, Ruby József ny. főgymnáziumi tanár, dr. Demkó Kálmán budapesti főgimnáziumi tanár, igazgató. Munkácsi egyházmegye részéről: Szabó Jenő főrendiházi tag, Gebé Péter pápai káplán, papnevelő intézeti tanfelügyelő, dr. Hadzsega Bazil teológiai tanár, Bányay Jenő hitoktató, Medvigy Mihály táblai tanácselnök, Melles Emil, amennyiben az esztergomi főegyházmegyei hozzájárulást elnyeri. Körösi egyházmegyéből: Reba Dániel őrkanonok, Koczakov Emil eszéki vikárius, Labos Ede esperes, Sajkás György lelkész, Danilovics János kaposvári főgimnáziumi igazgató, Janovics Gyula jogügyi tanácsos, Szabó Mihály ny. járásbíró. (F. 151, op. 2, od. zb. 946, lap 19.)

111 utasította el. Emellett Vályi azzal érvel, hogy a nemzetiségek mind a saját nyelvükön akarja majd végezni a liturgiát, ami nemzetiségi bonyodalmakhoz vezethet. Ezen a ponton támadt a Mikita Sándor által elővételezett vita a magyar fordítás elkezdésével kapcsolatban, melyet a bizottság elvetett, s úgy döntöttek, elkezdik a magyar fordításokat a Szentszéknek való bejelentés nélkül tudományos munkaként, mintegy magánkiadásként való használat szempontjait figyelembe véve, amelyet nem tilt az egyház. A magyar fordítást az ószlávnak a göröggel való összeegyeztetése után kezdik el. Az ószlávot pedig azért vették alapul, mert azt minden bizottsági tag megfelelően ismerte, a görögöt pedig kevésbé. Mindazonáltal azokon a helyeken, ahol nem volt egyértelmű, a göröggel kívánták összevetni. A határozat értelmében a dallamokat az ószláv dallamokhoz kell alkalmazni, a munkácsi és eperjesi karnagyok munkáját pedig ebbe be kell vonni. Ezen a ponton a Boksay-Malinics Irmoligion munkálataira kell utalnunk, mely ezzel egyidőben zajlik és 1906-ban lett kiadva. Ebben a munkában egységesítik a Munkácsi egyházmegyében az egyházi közénekeket.365 A kiadásra a következő könyveket tervezték: Könyv címe:

Alakja:

Oldalszáma:

1

Liturgikon (Литургiконъ)

folio

718

2

Evangelium (Евангелiе)

Folio 40x30

650-700

3

Apostol (Апостолъ)

Folio 40x30

226

4

Böjti Triódion

Folio 40x30

504

5

Világos Triódion (Pentikostarion)

Folio 40x30

616

6

Oktoichos

Folio 40x30

800

7

Trefologion I.

Folio 40x30

1412

Trefologion II. Ezen

utóbbihoz

Eperjesen

ajánlva

az

Obscsina

kb. 200

(Общiна) 8

Psalterion

9

Euchologion (Trebnik) 3 részben adandó ki

10. Irmologion hangjegyekkel adható ki 11

365

Horologion (Часословъ)

674 1/4

1118

1/4

564

1-4

502

F. 151, Op 2, Od. zb. 23: 103 oldal levelezés, szakértői vélemény, árajánlat a kiadásra, stb. található az iratanyagban. Vö. BOKSAY, J. – MALINICS, J., Egyházi közénekek, a reprint kiadást Dupka György 2000-ben tette közzé az Intermix kiadónál. A liturgikus kiadványról leírást, levelezést közöl: IVANCSÓ, I., Görög katolikus kiadványaink dokumentációja, I. Nyomtatásban megjelent művek, Görög Katolikus Hittudományi Főiskola Liturgikus Tanszék, Nyíregyháza 2006, 231-247.

112 Eperjesen szóba került még az „Archieratikon”, de ennek kiadása, tekintve azt, hogy erre csak püspököknek van szükségük és így 3-4 példány kellene, amit mellőzhetőnek tekintettek. Az iratanyag egy hosszabb levelezést is tartalmaz Roskovics Ignácz festőművésszel, aki a liturgikus könyvek díszítése ügyében levelezik a püspökséggel. A tervek szerint ugyanis régi és jelesebb templomok képével kívánták díszíteni a könyveket.366 Jelentős állomása a liturgikus könyvek kiadásának az a körösi ülés, melyet 1907. május 21-24. között tartottak. Az ülést az elnöklő Drohobeczky Gyula körösi püspök nyitja meg. Beszédében a köszöntő után arra is utal, hogy a Bécsi Kongresszus könyvkiadási ügyei is számos egyénieskedő és külső befolyásoltság miatt maradt eredménytelen. Bízik abban, hogy ez a munka gyümölcsöző lesz. Az ülésen meghatározzák, hogy a görög-római, a göröglatin velencei, az orosz, az új lembergi, a szerb és a régi pocsajevi szövegeket veszik alapul a javításoknál. Alapszövegnek pedig az 1864-es lembergit fogadják el, melynél az 1905-ös évit is figyelembe veszik. A 19 ülés alkalmával megállapítják a betűket, a méreteket, az alakot és elvetik a modern és a nagyorosz nyelvjárást a szövegeknél, illetve a rövidítések használatát. 367 1909-re készülnek el véglegesítve a fordítások és a sajtó alá rendezett könyvek. A költségvetésből kiderül, hogy a 2000 példány ószláv nyelvű könyvnek az ára 407 274,80 korona lett volna és a Horologiont, Triódiont, Pentekosztároint, Oktichoszt, Trifologiont, Pszalteriont, Irmologiont, Liturgikont, Leczkekönyvet, Evangéliumot, Typikont, Akatisztniket és Mineát tartalmazta volna.368 A magyart pedig 1000 példányban tervezték kiadni, s tartalmazta volna 9531,67 korona értékben az Evangéliumot és 178 866,55 korona értékben a Horologion, Triodion, Pentekosztároin, Oktoichus, Trefologion, Liturgikon, Leczkekönyv, Euchologion, Typikon, Akathisztnik és Minea egyházi könyveket. Valami oknál fogva ez a nagy jelentőségű és óriási szellemi erőt magában foglaló munka 1910 és 1913 között elveszítette lendületét. Pedig az 1909-es évben nyomdai munkák s elkezdődnek, amint az erre vonatkozó levelezésből kiderül.369 S míg fentebb Szemán István a munkácsi püspököt vonja felelőségre, hogy 1910-ben elakadt a hivatalában a könyvkiadási ügy, addig Papp Antal, Firczák Gyula utódja a püspöki székben, egy 1913-as levelében, melyet a miniszternek írt, pont az eperjesi püspököt teszi felelőssé, akinél elakadt a kiadásra szánt összeg is.370

366

Vö. F. 151, op. 2, od. zb. 946, lap 73-82: Andrejovo, Bélavérse (? Bélavécse), Komlósa, Kis Berezna, Mária Pócs, Kassa, Kuruczfalva, Krasznibród templomának a képeit tartalmazza a mappa. Uo. lap 54-59: a Magyar Királyi Tudományegyetem Cyrill betűinek a tervezetét is tartalmazza az iratanyag 1905-ből. 367 Vö. F. 151, op. 3, od. zb. 27, lap 1-28. 368 Vö. F. 151, op. 2, od. zb. 946, lap 1-90. 369 Vö. F. 151, op. 3, od. zb. 1175, lap 1-40. 370 Vö. F. 151, op. 2, od. zb. 946, lap 126-127.

113 Mindez azt jelentette, hogy ez a nagy lendülettel, széles támogatottsággal, egyházi és politikai akarattal elindított munka nem érte el a célját. Talán további levéltári anyagok még fényt fognak deríteni a miértekre. Egy következő érv amellett, hogy a trianoni döntés után az egyházmegyék különböző államalakulatokba kerültek, egyházmegyei határok módosultak, s mind a magyar, mind a ruszin görög katolikusság sajátos kálváriát járt be. A teljesség kedvéért azonban el kell mondanunk, hogy a magyar nyelvű előkészített munkák közült a Liturgikon (Литургiконъ — 1882, 1920, 1949, 1984)371, az Evangelium (Евангелiе) (1925)372, az Apostol (Апостолъ)373 (1882, 1902), a Böjti Triódion374 (1998), Irmologion375 (1906) a későbbi időszakban kiadásra került. Az adott időszakban lelkipásztori szempontból jelentős tevékenység, befektetett munka mégsem veszett el, hanem a későbbi korok egyházi életét segítette elő.

4. FIRCZÁK GYULA

MUNKÁCSI PÜSPÖK TEVÉKENYSÉGE A FELEKEZETI ISKOLARENDSZER

ELVI ÉS GYAKORLATI SZÍNVONALÁNAK MEGTEREMTÉSÉÉRT

Az egyház kezdettől fogva nagy jelentőséget tulajdonított az oktatásnak, nevelésnek. Bár nem teljesen ugyanazt jelenti a két kifejezés, az egyház gondolkodásmódjában gyakran együtt, vagy nagyon közel szerepel egymáshoz. Ahol a kereszténység megjelenik, ott az iskolarendszer is kezd kiépülni. (Pl. a missziók, vagy éppen az emigrációk esetében is igaz ez.) Nem volt ez másként a munkácsi püspökök tevékenységi területén, a Kárpátok alján sem. A 19. századi polgári Magyarországon az oktatásnak három funkcióját vették figyelembe és domborították ki. Az iskolarendszer igyekezett fejleszteni az oktató funkciót, azaz elsajátíttatni a termeléshez szükséges elemi és középszintű ismeretanyagot. A nevelő funkciót, mely a polgári és nemzeti világnézet alapelveinek tudatos elsajátíttatását szorgalmazta és a mellettük való elkötelezettség kialakítását segítette, és végül a szocializációt segítette, azaz a fő szerepkörökben való viselkedési normákat nevelte. A szocializálás a neveléssel szemben az ösztönössé vált, evidenciaként ható, vagyis nem tudatosított magatartási minták elsajátítását célozta. A Firczák Gyulát megelőző időszak püspökei is, különösen a 19. században jelentős hangsúlyt fektettek az oktatásra. Ez szinte magától értendő folyamat, hiszen az uniótól kezdve a Munkácsi Egyházmegye papságának a szellemi nívója és tudományos elkötelezettsége vitathatatlan. Azzal együtt, hogy a papság jól szervezett és színvonalas oktatásban részesült,

371

IVANCSÓ, I., Görög katolikus kiadványaink dokumentációja, I. 39-56. Uo. 407-428. 373 Uo. 57-68. 374 Uo. 949-950. 375 Uo. 231-244. 372

114 az egyházmegye lényegében egy területi integritást és szellemiséget adott a ruszin népnek. 376 Magának a ruszin kultúrának a kialakulásában is jelentős szerepet vállal a görög katolikus papság és a Szent Bazil Társulat, s utódja az Unió nyomda, a 19. század második felében és a 20. század elején. Ezt a hozzáállás érvényesítette a papság a görög katolikus egyház életében, miután a Kárpátok galíciai oldaláról betelepedő szláv népesség a Magyar Királyságban periférikus helyzetbe került. A környezet, ahová a ruszinok a 13. század óta kezdenek betelepedni mind kultúrájában, mind pedig vallásában különbözött a nép hozott (bizánci-szláv) vallásosságától. A határváltozásokkal lényegében nehézkessé vált a nép a kapcsolata a szármázi helyével. S az unióval katolikussá váló népesség megtartotta szertartását, de ezzel együtt integrálódnia kell a magyar társadalomba. Ez pedig az oktatás, a nyelvismeret és a kultúra nélkül lehetetlen vállalkozás lett volna. A szakirodalom szinte egyöntetűen vallja a ruszin népesség nehézségeit ezen a téren. A nemzeti ébredés is csak későn, a 19. század második felében jelentkezett, s még a szinte azonnal három részre szakadás is hátráltatta annak átütő erejét. Az északkeleti országrészre jellemző viselkedés az elkötelezett vallásosság mellett számos nehézséggel való küzdelmet jelentett. A egyházmegye által lefedett területre jellemző a szegénység, a gazdaság szinte teljes hiánya, a tudatlanság, babona, hiszékenység, alkoholizmus. Ebben a helyzetben a görög katolikus egyháznak a kor kihívásira kizárólag az oktatás fejlesztésével lehetett válaszolni. Az iskolarendszer fejlesztésének nem Firczák Gyula a kezdeményezője, de papi, képviselői és főpásztori tevékenységével ő fejlesztette a legmagasabb szintre a görög katolikus egyház vonatkozásában a 19. században. A görög katolikus egyház népnevelő munkásságának eredményei lényegében igazolták Mária Terézia bizalmát, amelyet a görög katolikus egyház irányába tanúsított. A görög katolikus egyház az északkeleti felvidéken be tudta teljesíteni hivatását az oktatás, nevelés terén. Firczák Gyula politikusi ténykedésében láthattuk, hogy képviselőként, bizottsági elnökként ezt a területet preferálja leginkább. Professzorként, szemináriumi rektorként is maradandót alkot, hiszen a használható tudásra és a megfelelő műveltség megszerzésére törekszik a papképzésben. Ezzel az elkötelezettségével beáll a munkácsi egyházmegye püspökei sorába, és tovább fejleszti az oktatási munkát. Nyilatkozataiból az derül ki, hogy a válságból, szegénységből való kiút lehetőségét egyértelműen az oktatásban vélte felfedezni. Az egyháznak lehetősége volt a népoktatás korszerűsítése érdekében elfogadott első magyarországi tanügyi törvény értelmében a saját felekezeti iskolarendszerét is bővíteni. Az 376

S. BENEDEK, A., A gens fidelissima: a ruszinok, Belváros-Lipótváros Ruszin Kisebbségi Önkormányzat, in http://mek.niif.hu/03200/03292/html/index.htm#7 (a kutatás ideje: 2010. április 15.)

115 1868-as tanügyi törvény377 lehetővé tette a görög katolikus egyházi iskolák fejlődését mind számban, mind pedig színvonalban. Bár ezen a szegény vidéken ez is nehézségbe ütközött, mert nem volt egyszerű az embereknek, egyházközségeknek magukon viselni az ezáltal megjelenő pluszterheket. Az oktatás terén az állam az egységre törekedett, de minden egyház felekezeti iskolákat tarthatott fenn és ezt megtehették nemzetiségi alapon a nemzetiségek is.378 Meghatározott tanterv teljesítésén kívül azonban az egyház végezhette a saját felekezeti és vallási sajátosságainak megfelelő oktatási tartalom átadását is.379 Egyben arra is lehetősége volt a megfelelő gondossággal dolgozó egyházi oktatási rendszereknek, hogy a kötelező tantárgyak megfelelő számú oktatása mellett saját szempontjaikat is figyelembe vegyék. 380 A fejlődés szemmel látható volt az egyházi iskolák számának a növekedésében és a színvonalában is. Országos viszonylatban görög katolikus felekezeti elemi iskola 1864/65-ben 1295, 1898/99-ben 2080, 1913/14-ben 1693 volt.381 Az 1868-as tanügyi törvény idején Pankovics István volt az egyházmegye püspöke, Firczák Gyula pedig még csak teológia tanár, így az oktatással közeli kapcsolata volt. A 19. századi felekezeti iskolarendszerben azonban az egyház, mint az oktatás szervezője volt jelen. Az egyház többnyire minden parókiális helyen tartott fenn elemi iskolát. Gyakori jelenség volt, hogy az egyházi iskola úgy épült, hogy ahhoz kápolnát kapcsoltak. Több helyen, főleg a filiákban azt lehet feltételezni, hogy az iskolaszervezés teremtette meg az egyházközséget. Az iskolaépület az addig kisebb egyházközségekben a gyerekek összegyűjtése mellett az oktatással együtt a közösségteremtés eszköze lett. A filiákban pedig külön hitoktatás folyt abból a vallásból, ahol nem volt helybenlakó pap. Abban az esetben pedig, ha állami iskola is volt a községben, vagy nem volt felekezeti iskola csak állami, akkor azokban hitoktattak a lelkészek. A középiskolákban, városi iskolákban pedig a felekezetek hitoktatói működtek. Az 1868-as oktatási törvény lehetővé tette a felekezeti iskolák működtetését az egyház számára, ami együtt járt az oktatás utánpótlásának szervezési szükségletével. A görög katolikus egyház két — egy férfi és egy női — tanítóképzőt tartott fenn a tanári utánpótlás biztosítására.

377

1868. évi XXXVIII. Törvénycikk, a népiskolai közoktatás tárgyában, in http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=5360 (a kutatás ideje: 2010. április 17.) 378 HANÁK, P. (SZERK.), Egy ezredév (Magyarország rövid története), Gondolat, Budapest 1986, 257kk. 379 MÉSZÁROS, I., A katolikus iskola 206kk. 380 Uo. 381 Uo. 209. Ebből az adatból nem derül ki, hogy a munkácsi egyházmegye területén ebből hány felekezeti általános iskola volt. Sajnos a levéltári adatokból erre vonatkozó konkrét utalást nem találtunk. Az iskolaüggyel foglalkozó iratanyag feldolgozása pedig külön kutatást igényel az anyag rendezetlensége és óriási mennyisége miatt.

116 Ezek az intézmények a Felvidék legjobban szervezett és legjobban működő iskolái közé tartoztak.382 Érdekes kitérő az a tény, hogy a koedukált tanítóképzés rendszerét nem ismerték abban az időben. Firczák egy körlevelében arról is rendelkezik, hogy a tanítóképzőben mindenki csak a saját nemének megfelelőben tanulhat. Rendkívüli esetben is csak ritkán engedte meg az átjárást a törvény, amit a vallás- és közoktatásügyi miniszter magának tart fenn. Azzal indokolja döntését, hogy a két képzőnek más a szervezete és a tanterve is.383 A körlevelek és az időszakos sematizmusok 1841-től folyamatosan jelzik a papokhoz hasonlóan a kántortanítókat is az egyes egyházközségekben. Az egyházmegyének, mint közigazgatási egységnek a felekezeti oktatás irányítására kiépített rendszere volt. Megfelelő szervezeti felépítettséggel a tanügyi kanonok (iskoláskanonok) vezette az oktatást. Maguknak a kántor-tanítóknak a kinevezést is a püspök adta. A püspöki körlevelek és sematizmusok ezért bőséges névanyaggal rendelkeznek a felekezeti iskolákra vonatkozólag. Firczák Gyula püspök tevékenységének egyik legkiemeltebb területe az oktatás, az oktatás feltételeinek megteremtése és az oktatás körülményeit biztosító intézmények megfelelő színvonalon tartása. Programbeszédéből nyilvánvaló, hogy az oktatatás a püspök gondolkodásában az igehirdetéssel egyenlő szinten van. Kifejezését adja, hogy a papság tevékenységét az igehirdetés és az oktatás egyenlő fontosságú rendszerében kell elképzelni és alakítani, munkájukat ezen tevékenységek minősítik. A körlevelek többnyire a gyakorlati élethez kapcsolódó utasításokat tartalmazzák. Közlik az állami rendelkezéseket, amelyeket az egyházi hatóságoknak is teljesíteniük kell. A körlevelekben

legnagyobb

százalékban

az

oktatási

rendelkezések

szerepelnek.

Dolgozatunkban két részre bontjuk az oktatási rendelkezéseket. Egyrészt az elvi, másodsorban pedig a gyakorlati rendeletekkel, útmutatásokkal foglalkozunk. Az elméleti rendelkezések közül négy olyan elvi állásfoglalás fontos számunkra, amely tükrözi a püspök elkötelezettségét és az oktatás fontosságát. A felekezeti iskolák a kiegyezés után az egyházak által vezetett és ellenőrzött iskolák voltak. Az egyházközségek papjai egyben az iskolák igazgatói (és többnyire az iskolaszékek elnökei is voltak). Több esetben az iskolák gazdálkodása és az egyházközségek gazdálkodása is összekapcsolódik. A püspök tehát joggal szól a papjaihoz, mint az iskolája az igazgatóihoz, és határozza meg az oktatás lelkületét. (1) Első felhívása a programlevele után pár hónappal történik. Nyomatékosítja a papság szerepét az oktatásban. Egyenesen Krisztustól rendeltnek tekinti ezt a küldetést. Világosan és 382 383

Vö. A munkácsi új püspök, in Bereg XVII (1891/28), 2-3. 1894(VII)/1921

117 nyíltan az oktatásnak a jövőt építő szerepéről tesz tanúságot. Kifejezi a levélben, hogy nem mellékes tevékenysége a papnak az iskolával való foglalatosság, hanem alapvető feladata. A kántortanító pedig a falusi iskolákban és templomokban össze kell, hogy hangolja a feladatait a megfelelő nevelés érdekében. S mindennek a jövő formálása miatt van kiemelt jelentősége. „Hosszú tapasztalat eredménye e rövid mondat: A kié az iskola azé a jövő… Mily roppant fontosságú emiatt, hogy az ifjúság már a gyermekkorban helyes és igaz elveket sajátítson el. S mily roppant súlyos kötelesség tehát az, a kikre az ifjúság nevelése van bízva, hogy helyes és igazságon alapuló elvekre tanítsák és oktassák az ifjúságot a legzsengébb kortól kezdve… a gyermeknevelést illetőleg az egyház üdvözítőnk példáját állította föl utánzandó példaképül, s minden egyes lelkipásztornak szigorú kötelmévé tette nemcsak felnőtt híveit vezetni, de egyszersmind a gyermekeket is tanítani, oktatni és vezetni az igazság és az üdv útján. Az egyháznak

ezen

régi

és

fennállásával

egykorú

parancsát

kívánom

Nagyontisztelendőségteknek jelenleg különös figyelmében ajánlani. Nem új dolgot rendelek, midőn utasítom önöket, hogy az igazgatóságuk alatt álló iskoláinkat minél gyakrabban és rendesen látogassák; az iskolában a gyerekek oktatását ellenőrizzék, vezessék nemcsak, de ezen oktatásban önmaguk is szóval és tettel minél tevékenyebb részt vegyenek… miséket és egyéb előforduló egyházi ténykedéseket akként és oly időben végezzék és teljesítsék, hogy a tanító el ne vonassék, az iskola érdeke meg ne sértessék (ti.: a felekezeti iskolarendszerben a kántortanító volt a templom kántora is, amint a megnevezésből is kiderül). Szóval kötelességgé teszem, hogy az egyházi ténykedéseket illetőleg olyan beosztást létesítsenek, mely által az oktatás és tanítás, és az ezekre szánt tanidő meg ne rövidítessék, meg ne csonkíttassék.”384 (2) A második lelkesítő, és az ügy fontosságát kiemelő levél többnyire a hitoktatásról szól ugyan, de az oktatás papi feladattá való rendelése ebben is a legfontosabb feladatok egyike. „…a lelkészethez tartozó hitvallásos és állami iskolákban az anyaegyházban heti két órában, a fiókegyházban heti egy órában a hittant és az erkölcstant személyesen tanítsák… a lelkészi javadalomhoz tartozó iskolákat minél gyakrabban meglátogassák, és igazgatói látogatásaikat minden egyes esetben az iskola-látogatási könyvbe bejegyezzék… Kedveltségtek ugyanis mint lelkipásztorok lelkészetük híveit, legyenek azok felnőttek, vagy gyerekek egyaránt, kivétel nélkül tartani és az üdvösség igéivel az üdv útján vezetni tartoznak. Ez első és legfontosabb papi teendőjük, melyet a papi rend fölvételével magukra vettek.” (3) A harmadik írása a magyar nyelv tanításáról szól, és főleg a hegyvidéki oktatási intézményekre vonatkozóan beszél erről. A Wlassics Gyula, vallás- és közoktatásügyi miniszter 1902-es rendeletét egyházmegyéjében kihirdetve előszóként írja le gondolatait. 384

1893(XV)/6659

118 Fontos még a püspök leveléből, hogy a hegyvidéki népről úgy beszél, mint aki a honfoglalás óta „osztályos testvérével a magyarral”. A püspök nagy lelkesedéssel beszél a már elért eredményekről és a leírásában kifejezésre juttatja, hogy „a templom előcsarnoka az iskola. Ez a melegágya a hitélet plántálásának és egyúttal a hazafias nevelésnek”. 385 Kiderül az is a levélből, hogy a levelet megelőzően már tíz évvel ezelőtt felhívta a figyelmet a magyar nyelv tanításának a fontosságára és az ellenőrzés gondosságára. „…el is kell itt ismernem, hogy lelkészkedő papságom

követte utasításomat, mert az ő buzgó kezdeményezésük

eredményezte, hogy hazánk északkeleti határain, a Kárpátok bérczei között is felcsendül tanköteles gyermekeink ajkán az édes magyar szó… Mindnyájan érezzük, valljuk és hirdetjük, hogy híveinknek, hegyvidéki népünknek jó és balsorsban osztoznia kell a honfoglalás óta osztályos testvérével, a magyarral, kivel kötött hűségesküjét egy évezred alatt hulló vérével annyiszor megpecsételte; — hassanak oda azért Nagytisztelendőségtek úgy is, mint híveink lelki vezetői, úgy is mint hitközségi iskoláink igazgatói, hogy a hegyvidéki nép a magyar nyelvet minél alaposabban elsajátíthassa, hogy nyelvben is megérthesse testvérét, a magyart, kivel érzelemben mindig egy volt.”386 Itt közli a rendeletet, amely kiemeli a magyar nyelv fontosságát a hegyvidéki nép érdekében, hogy mivel ez plusz terhet jelent a tanítók számára, ezért ahhoz jövedelememelést is kapcsol. A mai nyelvvitákkal átszőtt korban különleges tanításról és bölcsességről tesz tanúságot a bő száz évvel ezelőtti irat. (4) Negyedik írása az 1906-ban kibocsátott új tantervhez kapcsolódik. A püspöki levéltár anyagában szerepel a vallás és közoktatásügyi miniszter 72 000. számú rendelete, melyben a magyar nyelvnek a nem magyar tannyelvű iskolákban való tanításáról rendelkezik. Az átvizsgálás után Bereg, Ugocsa, Ung, Máramaros és Zemplén megyére hoz rendeletet a püspök. Majd a 1906(VII.)/4563 körlevelével kötelezővé teszi az új tantervet. A miniszteri államtitkár 1906. március 3-i leveléből kiderül, hogy az előírtakon túl még plusz órában is biztosítanak a tantervben a magyar tanítására. Az irat tartalmazza a részletesen, mindkét iskolatípusra elkészített tantervet, melyet az 1906/07-es tanévtől vezetnek be a differenciált elvek alapján.387 A tanterv a népiskolai tanítás és nevelés fejlesztése végett lett felülvizsgálva és átdolgozva. (Előző 1877-ben készült.) Az új tantervet a katolikus népiskolák számára is feldolgozta a püspök kar, melynek lényeges pontjait a püspök is közli: a tanterv tartalmazza a népiskola általános nevelési célját, részletesen a tananyagot, a munkaidő és a tananyag célszerű beosztását. A gyakorlati élet követelményeire is figyel, ezért a kézimunkát is kiemelten tanítja. Valószínűleg sok más tapasztalat mellett a Hegyvidéki akció jó eredményei is generálták ezt a meggyőződést, amely abban a segítő akció egyik alapelemét képezte. 385

1902(VI)/4135 Uo. 387 F.151, op. 2, od. zb. 1688. 386

119 A püspök írása szerint „szomorúan tapasztaljuk, hogy népünk a művelődés terén még mindig nagyon alacsony színvonalon áll, híveink között még mindig sok az írni-olvasni nem tudók száma, s e hátramaradottsága miatt afféle anyagi és erkölcsi kárt szenved. Azt is sajnálattal kell konstatálnom, hogy a népünkkel veleszületett vallásosság dacára papságunk és tanítóink működése sok tekintetben nem tudja feltartani a hitetlenség s erkölcstelenségnek, a hit, a tulajdon és tekintély elve ellen irányuló mozgalomnak a romboló hatását. Mindezen bajuknak legfőbb forrása a neveletlenség, a munkátlanság, s ezekkel szemben leghatásosabb fegyverünk a templom mellett az iskola.”388 Tizennyolc éves munkásságának a summájaként egy nagyon fontos levelére kell figyelmet fordítanunk. Az 1909(VI.)/6442 körlevél értékelés és feladatmeghatározás is egyben. Az oktatás, nevelés, gazdasági fejlődés és segélyezés tekintetében is nagy jelentőségű a levél, mert egyrészt visszatekint és kifejezi a jó irányt, de azt is elmondja mekkora feladat van még a papság előtt. Minden pusztító probléma, agitáció, anyagi elesettség és lelki kényszer a tudatlanság miatt alakult ki a püspök belátása szerint.. A tudatlanság megszüntetése és az erkölcsi nevelés a papság legalapvetőbb feladatköre. A levélben számos intését megismétli a püspök, amelyek munkánkban a különböző pontokban (oktatás, egyesületi élet, hegyvidéki akció, segélyek) mindig előkerülnek. Így elsősorban a népnevelés munkájának kiterjesztésére hívjuk fel a figyelmet. „Ha csak a gyermekek tanításával törődünk s a tanítás nélkül felnőttek ezreit elhanyagoljuk, egyoldalú és kétségtelen értékű munkát végzünk, mert a távol jövőnek dolgozunk akkor, mikor a jelen elvesztésétől kell tartanunk… itt sajnálattal kell hangsúlyoznom a szomorú valóságot, mely a legutóbb nyilvánosságra hozott statisztikai adatokból azt állapítja meg, hogy az analfabéták arányszámaiban az első helyet vallás szerint a görög katholikusok, anyanyelv szerint a ruthének foglalják el.” 389 Bár elméleti kérdésekről beszélünk ebben a fejezetben, de a püspök elhatározásának a komolyságát tudjuk alátámasztani, ha idézünk néhány pontot. Az ügy megvalósítása érdekében előírja a felnőttek számára való tanfolyamok szervezését; az oktatáshoz szükséges teremről is az egyházközségnek kell gondoskodnia; a tanítónak, kántornak és írni olvasni tudó embereknek kötelessége az oktatás szervezése; a tanfolyamokat a nagyobb gazdasági munkák idején 3 hónapig kell szervezni heti 2-3 alkalommal; olvasásra valláserkölcsi szövegeket kell választani; az írást is előtérbe kell helyezni; a tanítók részére a pénztár terhére tiszteletdíjat kell adni és a pénztárból kell megvenni az ABC-s könyveket is; az esperes kötelessége a megfelelő ellenőrzés. Itt kell adalékként megjegyezni, hogy az esperesi látogatások

388 389

1906(VIII)/4563 1909(VI)/6442

120 jegyzőkönyveiben, amelyek a munkácsi püspökség levéltárában vannak elhelyezve, ténylegesen szerepelnek azok a bejegyzések, amelyek ezt jelzik. Az elvi állásfoglalás mellett lényeges áttekintenünk azokat a rendelkezéseket is, amelyek az oktatás gyakorlati vonatkozásait elemzik. Általánosan tekintve a felekezeti iskolák számára az oktatás egy versenyt is jelentett a nem felekezeti iskolákkal. Az munkácsi egyházmegye felvidéki járásaiban azonban, ahol a városi lakosságnak kizárólag az egy százaléka volt ruszin, ez más szempontokat von maga után. Mindezt azért fontos megjegyeznünk, mert a városok voltak képesek több iskolát fenntartani390, tehát versenyeztetni egymással a különböző vallású és világnézetű iskolákat. Az észak-keleti Felvidéken sokkal inkább egy másik komoly probléma merült fel, mégpedig a ruszin nép oktatása. A ruszinok, mint a püspök is rávilágít, akik az országban egy tömbben (bár két egyházmegyében) éltek és homogén görög katolikus vallásúak voltak az országos

átlagtól eltérő problémákkal küzdöttek. A püspök

fentebb sorolt elvi

állásfoglalásaiból kiderül, hogy nekik az oktatás elvi kérdései közül elsősorban azt volt szükséges megérteni, hogy az emelkedés útja a megfelelő színvonalú és tartalmú oktatásban rejlik. Firczák püspök oktatással kapcsolatos rendelkezéseit tehát nagy részt kitölti a gyakorlati kérdések kivitelezésére vonatkozó utasításainak a gyűjteménye. A 19. század végére lezajlott erőteljes magyarosítási folyamat által egyértelművé vált a magyar jelenlét a térségben. Az oktatás nyelve itt a magyar és a gyakorlati kérdésekben is érvényesül az elv, amit az 1840- és 1844-es nyelvtörvények biztosítanak, sőt követelnek. Azonban a püspök el tudja érni azt is az állam irányába, hogy miután a görög katolikus egyház liturgikus nyelve a számunkra vizsgált területen a ruszin, ezért a szláv nyelvű oktatásra is figyelmet fordítsanak. Mindez számos kérdésben igazolja a püspököt, hacsak a pánszláv agitációra, a oktatás anyanyelven történő minőségiségére gondolunk. Érdemes egy csokorba szedni a gyakorlati rendelkezéseket is, ugyanis a minőségi oktatásra törekvésnek megfelelő példáját adja számunkra. A tanítókra vonatkozó gyakorlati kérdések többnyire az oktatás szervezésére és a megélhetés biztosítására vonatkoznak. Fontosak a valláserkölcsi nevelésre, a jó példa adására és az anyagi nehézségek leküzdésére vonatkozó rendeletek. Nyomatékosítja a püspök az iskolaszékek felállításának a szükségességét és annak működtetését. Előírja a lelkészeknek, mint az iskolák igazgatóinak a látogatást, hitoktatást és ellenőrzést az iskolákban, s egyben a látogatási jegyzőkönyvek megfelelő vezetését is.391 390

MÉSZÁROS, I., A katolikus iskola 206kk. Vö. KEPECS, J. (SZERK.), Kárpátalja településeinek vallási adatai (1880-1941), Központi Statisztikai Hivatal, Budapest 2000, 65-188. 391 1892(XIII)/5795

121 Több alkalommal rendelkezik a tanítóváltások bejelentése tárgyában is, mert adminisztratív problémák vannak ezen a területen.392 A tanárok kötelező magyar nyelvhasználatára vonatkozólag is igen komolyan végrehajtja az állami rendelkezést, amely az 1893. évi törvényben megköveteli a magyar nyelven való oktatást. 1894-ben külön levelet ír ebben a témában a papságnak. Körlevélének két része van. Az egyikben felsorolja azokat a kántortanítókat vármegyei bontásban, akik nem teljesítették az állami követelményt, és nem tudják a magyar nyelven való oktatásra vonatkozó képesítésüket igazolni. Eszerint Bereg-vármegyében 35, Máramaros-megyében 23, Szatmár-megyében 6, Ugocsa-megyében 5 kántoratnító van megjelölve, akiknek az 1893-94es évben van lehetőségük letenni a képesítési vizsgájukat. Ha nem tesznek eleget a követelménynek, akkor a helyüket üresedettnek fogják tekintetni. A másik része a levélnek arról számol be, hogy melyek azok az egyházközségek, ahol a tanító az iskolában a magyar nyelv tanítását nagy mértékben elhanyagolja, s nem tud eredményt felmutatni. Eszerint Máramaros-megyében 26, Ugocsa-megyében 24, Ung-vármegyében 31, Bereg-vármegyében és

Zemplén-vármegyében

az

összes

ruthén-tannyelvű

iskolában.

Ezenkívül

olyan

kántortanítók is vannak, akik nem képesek már életkoruknál fogva a fejlődésre. Róluk jelentést kér a püspök.393 A magyar nyelven való tanítás és annak eredménye továbbra is téma a vallás- és közoktatásügyi miniszter és a püspök leveleiben. A tanárok képesítéséhez az is hozzátartozik, hogy a tanítónők is megfelelő végzettséggel rendelkezzenek. A vallás-és közoktatásügyi miniszter utasítását közzétéve az is kiderül, hogy a kormány minden igyekezete ellenére sem sikerül annyi óvodát létesíteni, ahány kisdedóvó befejezi a tanulmányait. Ezért különleges esetben, ha egy helyre nem jelentkezik tanítónő, akkor kisdedóvónő is alkalmazható. Ennek az ideiglenes állapotnak az ideje azonban csak két év lehet. Ha valaki ezalatt nem szerez képesítést, akkor nem lehet tovább kinevezni.394 A tanárok kinevezésére nézve is komoly rendelkezést és figyelmeztetést tesz, hogy a tanárok ne változtassák a helyüket olyan gyakran. Nyilvánvalóan anyagi okai is voltak, és főleg a fiatalabb korosztály tette meg ezeket, de többszöri figyelmeztetés is történik a püspök részéről az ügyben.395

392

1894(VI)/2426 1894. évi sorszám és rendeletszám nélküli körlevél 1894. május 26-i keltezéssel. 394 1897(VI)/3087 395 1898(VII)/1898 393

122 A téli időszakban vándortanítók is ténykedtek, akik mezőgazdasági ismereteket oktattak Bereg-, Hajdú- és Zemplén megyékben.396 S a tanárok részére is szerveznek továbbképzést Budapesten.397 Rendelkezik egy „ósdi gyakorlat” nyomatékos megszüntetéséről, mégpedig azt, hogy a tanulók kötelesek minden nap egy-egy darab fát magukkal vinni az iskolába. Nyomatékosítja, hogy ezt a feladatot az egyházközségnek kell megtenniük.398 Ugyancsak az egyházközség feladatának tekinti és utasítást is ad a tankönyvek beszerzésére, amely egységesen kell megvásárolni, s a tandíjjal együtt kell, hogy a befizetés megtörténjen. 399 További probléma is mutatkozott ezen a téren, mert egy év múlva ismét téma a tankönyvek beszerzése, sőt még erőteljesebben és gyakorlatilag büntetéseket elővételezve beszél a tankönyvbeszerzésről, ha a szülők azt nem teljesítik. Az iskolai pénztárból lehet kölcsönözni a szülőknek, amit meghatározott időn belül vissza kell fizetni. Ha ez nem történik meg, akkor a járási főszolgabírónak kell jelenteni az ügyet, az ottani sikertelenség esetén a vármegyeinek, s végül az egyházmegyei kormányhoz kell eljuttatni.400 A tankönyvellátás problémája nem szűnik meg továbbra sem, mert a püspök 1896-ban401 megismétli a két évvel korábbi rendeletet a nyomatékosítás érdekében. Következő levelében megismétli a kötelezettséget és kiegészíti, hogy ezeket a felszereléseket a Szent István Társulattól kell beszerezni. A szegény gyerekeknek később felmentést adnak402, és az egyházközséget is felmentik ezen kötelezettség alól.403 A hazafias nevelés szintén alapvető feladat, melyet hosszasan tárgyal a miniszter püspökhöz írt levele.404 Az iskolábajárást is komolyan veszik, és pénzbüntetéssel szankcionálják, amiről kimutatást kell készíteni.405 Az iskoláztatás érdekében aztán ingyenkonyhákat is létesít az állam, melynek rendszerét a püspök is közli.406 Külön, több alkalommal is megjelenő téma a faiskolák létesítése. Utasítja a papokat, mint iskolaszéki elnököket, hogy a faiskolák az „éneklésztanítók által rendesen kezeltessenek.” Ahol pedig nincs, ott kötelessége az iskolaszéknek vásárolni erre való

396

1897(XV)/7166 1903(IV)/2288 398 1893(XIII)/6022 399 Uo. 400 1894(XII)/6133 401 1896(XIII)/4392 402 1898(IX)/5760 403 1904(II)/1250 404 1898(VI)/1647 405 1894(VI)/2005 406 1903(VIII)/2525 397

123 földterületet.407 Három évvel később újra előkerül a faiskola alapításának és gondozásának a problémája. Ugyanarra az 1894-es rendeletre utal vissza, a jelentések alapján több helyen elhanyagolják azt. Újabb, nyomatékosabb rendeletben szólal meg a püspök: 1.) Kötelezi a faiskola törvényszerű karbantartására és a nemesített fákkal való „tenyésztésre” az iskolákat, 2.) kötelezi a legalább egy holdnyi gyümölcsös alakítását, 3.) kötelező körülkeríteni és rendeltetésszerűen használni, 4.) minden lelkész, mint iskolaszéki elnök köteles ellenőrizni, hogy a tanító megfelelően gondozza-e azt, 5.) az esperesi látogatások alkalmával részletesen ellenőrizni kell, hogy a rendeltetésnek megfelelően foglalkoznak-e azzal a papok és a kántortanítók.408 Fontosnak tartja mind a püspök, mind a miniszter, hogy a fatenyésztésben való gyakorlati oktatásra minél gyakrabban és hatásosabban sor kerüljön.409 A fa iránti elkötelezettséget kiegészítik az 1906-ban induló akcióval, amikor is a madarak és fák napjának az ünneplését kezdik el megtartani. Ezzel egyesült államokbeli példát ültetnek át a magyar gyakorlatba.410 A papság figyelmét az iskolában lévő hiányok megszüntetésére is felhívják. Szinte felsorolásként jelzi a legfontosabb problémákat, ti.: „az iskolásgyerekek tankönyvekkel nem bírnak, a lelkészek a tanítás menetére nem ügyelnek, a tantermek sok helyütt sötétek, mert nincsenek kimeszelve, a tanítók a tanórákat rendesen be nem tartják és a tetszésök szerint szünnapokat adnak, a tanórarend az iskola teremben nincs kifüggesztve és hogy a hittan és egyházi énekek tanítására kellő gond nem fordíttatik… ahol a fennemlített hiányok, vagy mások mutatkoznak, azokat hatáskörükben megszüntetni igyekezzenek!”411 A tanulmányi idő meghatározása és betarttatása is komoly gondot jelentett. Az oktatási törvény által meghatározott 8 hónapos időtartamot a püspök 10 hónapra egészíti ki. Ebben sok körülmény játszik szerepet, mint például a tanköteles gyerekek a tanéven át hosszú szünidőn vannak, az idők viszontagságai is közrejátszanak, az utak járhatatlansága, kellő ruházat hiánya és más akadályok miatt sokszor elmaradnak az órák. Egyéb konkrét rendelkezések és utasítások is alakítják még ezt a rendeletet.412 A legszükségesebb tanszerekről is rendelkezés születik, mely szerint az iskolákat Európa, Ázsia, Amerika és Ausztrália, az Osztrák-Magyar Birodalom, Magyarország és az illető vármegye térképével, egy földgömbbel, természetrajzi és természettani ábrákkal, métermértéki rajzokkal, mozgatható betűkkel, golyókkal egybekötött számológéppel, ABC fali táblákkal az egyházi pénztár terhére fel kell szereltetni. Az hívekre állandó adó 407

1894(VI)/2359 1897(X)/4552 409 1894(VI)/1775 410 1906(V)/3130 411 1896(XIII)/4630 412 1897(X)/4555 408

124 formájában kell kivetni az árát.413 De ugyanígy elő kellett írni, hogy gondoskodjanak az iskolai fogasokról.414 Fontos rendelkezéseket találunk az 1907-es törvényben, az iskolai felszerelésre, tantermi követelményre, a bútorzat, a tanszerek felszerelésére. A nemzeti ünnepek rendjét is szabályozza a törvény, s az iskolára vonatkozó adminisztratív és fegyelmi rendeleteket is tartalmazza. Az oktatásra kerülő tantárgyak mellett újra szabályozásra kerül a nyelv kérdése is. Mindezek betartása pedig az iskolák és a tanárok számára az állami segélyek folyósításának a feltételét teszik lehetővé. További hiterkölcsi és nemzeti nevelési elveket is meghatároz a rendelet. Ez a rendelkezése a püspöknek az 1907. évi XXVIII. törvénycikkre vonatkozik. A törvény célja pedig a tanítók jólétének emelése és a magyar népoktatás egységes és hazafias irányú kifejlesztése. 415 További erőteljes nemzeti rendelkezések jelennek meg a nem magyar tannyelvű iskolákban való oktatására is, amelyek erőteljesen és kissé agresszíven is erősítik az államnyelv tanítását a felekezeti iskolákban.416 A helyhiány miatt nem idézzünk be az egyházmegyei főhatóság minden rendelkezését. Mindezekkel együtt azonban ki lehet jelenteni, hogy a lehetőségekhez és az anyagi-gazdasági elmaradottsághoz képest is óriási munkát fejtett ki az egyház az oktatás terén. Firczák Gyula püspök híven a saját elképzeléseihez és szellemiségéhez nyilvánvalóan óriási hangsúlyt fektetett az oktatás minőségi és követelményi hátterének a biztosítására. 417 A gyakorlati és az elvi álláspontok betarttatására. Összhangban volt ez a szellemiségével és az állami követelményekkel is. Meg kell jegyeznünk és kiemelnünk, hogy Firczák Gyula oktatási szerepvállalása nem az erőszakos magyarosításra irányult. Nyilvánvalóan megvoltak benne, mint végrehajtó szervben az állami törvények teljesítési kötelezettségei, de sokkal erőteljesebb az az összkép, amelyről kijelenthető, hogy elsősorban az oktatás erkölcsi erejét tartotta fontosnak. Ezen a téren pedig megkövetelte mindazt az elvárható munkát, szellemiséget, amely egy akkorra kialakult nemzetállam kereti között elvárható volt. A püspök körleveleiben az igényesség és a felelősség ölt konkrét formát. Olyan utasításokat ad, amelyek segítik a munkát és megfelelő komolyságot biztosít mind a tanárok, a papság, mind a diákok, s nem különben a felszerelések biztosítása tekintetében. Az egész életét végigkísérő oktatói tevékenysége ölt formát a rendelkezéseiben, s ezekben látja a megoldást az emberi problémák, a szociális nehézségek rendezésére.

413

1897(X)/4755 1901(V)/2998 415 1907(IX)/7086 416 Vö. 1909(VII)/6374 417 Vö. MAROSI, I., Firczák Gyula 44-52. 414

125 5. FIRCZÁK GYULA MUNKÁCSI PÜSPÖK KULTURÁLIS ÉS NÉPNEVELŐ TEVÉKENYSÉGE 5. 1 A kultúra és népnevelés szükségletei az észak-keleti Felvidéken A munkácsi püspökség területén élő görög katolikusok felzárkóztatását és a megfelelő életvitel kialakításának a lehetőségét Firczák Gyula munkácsi püspök leginkább a kultúra és a népnevelés fejlesztésében látta. Az egyesületi élet, a sajtó, az irodalom népszerűsítése, s az egyes jubileumokhoz kapcsolódó nagyobb szabású események alakítása voltak számára azok a területek, amelyekben megfelelő lehetőséget látott a papság nívójának növelésére, és a nép szellemi-lelki életszínvonalának emelésére. A papság életszínvonala és felkészültsége az ungvári unió óta (1646) óriási átalakuláson ment keresztül. A Firczák előtti püspökök is sokat harcoltak azért, hogy a görög katolikus papság ne csak egy megtűrt és érdekből megtartott felekezet legyen a Kárpátok alján és az Alföld északi részén, hanem valóságos tényező. Az ungvári szeminárium és az egyházmegye egyéb intézményei nagy számban bocsátották ki a fiatal papokat és kántortanítókat. A megszervezett szociális hálóval a kántortanítói és papi családok is beépültek az egyházmegye teljes vérkeringésébe. Ez pedig arra irányítja a figyelmet, hogy munkácsi püspökök az egyházmegye egyházközségeibe olyan kádereket tudtak állítani, akik ennek a családiasan szervezett rendszernek a részei lettek. A sokszor megjegyzett belterjes vádat nem utasíthatjuk vissza, mert a papi és kántortanítói családok valóban egymás között alakították tovább az új családok alakulását. Azonban azt is észre kell venni, hogy Firczák lehetőséget biztosított nem papcsaládok felzárkóztatására (ez szolgálta a Firczák-alap támogatása a pór fiúk továbbtanulására), másrészt pedig a már meglévő, családi kötelékekben működő papság lelki-szellemi vezetésére, összetartására. A püspök által irányított egyházmegye számára, különösen a papság és a kántortanítók számára a liturgián kívüli élet szervezése kiemelt hangsúlyt kap. Annak a tudatában, hogy milyen szellemi harc folyt az ideológiai nevelés tekintetében a kiegyezés után, láthatjuk a következő részben, hogyan igyekezett megoldási lehetőségeket biztosítani a püspök. A sajtó, az irodalom és az egyesületi élet támogatásával egy pozitív harcot vív a különböző ideológiák ellen. A mellékelt összeállítások418, mutatják milyen nagy hangsúlyt fektetett a püspök ezekre a területekre is. Az is nyilvánvaló, hogy nem egyszerűen passzív hirdetésről volt szó, hanem valóságos meggyőződés átadásáról. A jubileumok esetében az ünnep nemzeti és vallási tekintetben való elmélyítésére és nevelő hatására, a könyvek tekintetében rövid rezümére, az egyesületek tekintetében pedig vagy anyagi támogatásra, vagy pedig konkrét szervezés inspirálására törekszik. 418

11-13. mellékletek az ajánlott illetve tiltott könyvek, folyóiratok listái (csak azért nem tekinthetőek teljesnek, mert eddig csak a püspök által írt körlevél kb. 95 %-t sikerült összegyűjteni)

126 5.2 Az egyesületi élet támogatása Az egyesületi élet támogatása a munkácsi püspök fontos tevékenységi körébe tartozik. Ez abból is kitűnik, hogy az összegzett Firczák Gyula püspök által ajánlott és támogatott egyesületek jegyzékben több mint 40 különböző egyesület, egylet szerepel. 419 1899 nagyböjti körlevelében fejti ki bővebben véleményét az egyesületi és társulati életről. Konstatálva a helyzetet arról beszél, hogy annak ellenére, hogy az ország legszegényebb és legelmaradottabb népe a ruszin (amely teljes egészében görög katolikus), életében a mulatozás és az alkoholizálás az első helyen van. Ez pedig még inkább súlyosbítja az egyébként is siralmas anyagi helyzetét. A szegénység leküzdését és a szellemi fejlődés lehetőségét a püspök az erkölcsi élet megjavításában látja. Ezért az állami rendelkezések mellett a papság tevékenysége is elengedhetetlen. Azt is mondhatnánk, hogy a siker csak akkor képzelhető el, ha megfelelő erkölcsi emelkedés is együtt jár az anyagi fejlődéssel. Ennek a tevékenységnek az egyik letéteménye az egyletek, a társulatok elterjesztése. Öt egyletet emel ki, amelyek már kezdenek szerveződni és szellemi hasznot jelenteni a hívek számára. Az oltáregylet, a rózsafüzér imatársulat, a mértékletességi egylet (ez az iszákosságtól való visszatartást segíti), hitelszövetkezet, olvasó kör.420 A püspök elméleti indoklásában kifejezi, hogy az imatársulatok „fejlesztik … a társulási hajlamot, az erőegyesülést, az összetartást és a tömörülést…”421, fegyelmezik a híveket, nevelik őket a jóban és igazban, fejlesztik őket a keresztény értékekben, ápolják a valláserkölcsi életet és külső megnyilvánulásai is vannak. „A modern romboló ár, a szabadgondolkodás és a socialismus ellen is védő bástyáink , mentő eszközeink lehetnek.”422 A püspök nemcsak elméleti síkon beszél erről, hanem az 1897-es egyházmegyei értekezletre hivatkozva gyakorlati rendelkezéseket is eszközöl.423 A levélben szereplő egyesületek mellé is minden esetben odaírja a célját, a szervezeti szabályzatát, a megszólítható embercsoportokat, s mindegyikhez tartozik valamilyen karitatív tevékenység. Ugyanez igaz azokra az egyesületekre is, amelyeket egyéb alkalommal ajánl valamilyen formában a püspök. Az ajánlott egyesületek tekintetében szinte megállíthatatlan a püspök ajánlási kedve. A fentebb említett több, mint 40 egyesület, társulat szinte minden lelkiségi irányt felölel és sokféle szellemiséget próbál terjeszteni. Két típusa van a támogatásnak. Az egyik amikor közvetve kerül kapcsolatba velük, amikor elismeri a hasznos tevékenységüket, feladatukat az ország érdekében. Ezek számára többnyire gyűjtéseket hirdet meg. Ilyen esetben csak a célja 419

14. melléklet Firczák Gyula püspök által ajánlott és támogatott egyesületek jegyzéke 1899(V)172 421 Uo. 422 Uo. 423 Uo. 420

127 szerepel az egyesületnek. Másik formája, amikor közvetlenül kerül kapcsolatba az egyesületetekkel. Vagy szervezi, vagy kinevez egy egyházmegyés áldozópapot a szervezéssel, vezetéssel. Ilyenkor nemcsak a célját jelöli meg, hanem a rendszabályát, a felépítését, esetleg az alakulás dátumát is leírja. Azokat az egyesületeket jelöli így és beszél róluk terjedelmesebben, amelyeket a saját egyházmegyéjében is szeretne terjeszteni. Az érdekesség kedvéért nézzünk néhány példát az egyesületi életre vonatkozóan: — 1902-ben alakult meg a Magyar Görög Katolikusok Egyesülete. Nagy jelentőségűnek, nélkülözhetetlennek tekinti a püspök az egyesület létrejöttét, nemkülönben a létrehozókat, a „tekintélyes és közbecsülésnek örvendő férfiaink”-at.424 Feladatának tűzi ki, „hogy tudományos, művészeti, magasabb ipari és kereskedelmi képzettség elnyerése végett hazánk székes-fővárosába jönni óhajtó görög szert(artású). kath(olikus). ifjúság segítségére álljon; az arra érdemeseket erkölcsileg és anyagilag támogassa.”425 Ennek érdekében egy Görög Katholikus Internátust indít a következő, 1903-as évtől. A püspök teljes mértékben azonosult a célkitűzéssel. Pár hónappal később, amikor a tagság köreibe való belépésre ösztönzi a papjait, kifejezi az elvárásokat: „Híveink szellemi és anyagi erejének emelkedését csak akkor remélhetjük, ha az idő haladásával intellectualis erőink is párhuzamosan gyarapodnak.”426 1904-ben már arról számol be, hogy „tizenöt ifjút” segít az egyesület. 427 A püspök újra és újra kérte a papokat mind a tagságba való belépésre, mind pedig az internátus segítésére. 428 Nagy valószínűséggel ez a szervezeti egység is közrejátszott, hogy később Budapest-Rózsák tere központtal egyházközség szerveződjön a fővárosban.429 — 1910-ben hirdeti meg a katolikus sajtó pártolására a Katholikus Sajtóegyesületet. X. Piusz szavaival ajánlja a munkát és a részvételt ebben a szervezetben, aki kiemeli a relatívvá váló világ rengeteg olyan jellemzőjét, amelyek az erkölcsi rosszat munkálják, s ennek forrása a rossz sajtó. Éppen ezért apostoli áldásában részesíti a pápa azokat, akik a Katholikus Sajtóegyesület munkájában rész vesznek. Az ajánlásból az is kiderül, hogy október 30-át sajtóvasárnapul tűzi ki. Azon a vasárnapon sajtóbeszédet kell mondani, és felvilágosítani a híveket a megfelelő, tartalmas és katolikus szellemiségű sajtóról. (Ez a gyűjtés a mai napig 424

1902(IX)/7835 Uo. 426 1903(IV)/1928 427 1904(VIII)/6524 428 1905(V)/2814 429 Vö. PIRIGYI, I., Magyarországi görög II. 188kk. Az egyházközség felállításának körülményeit lásd: MAGYAR, A., A budapesti Görög Szertartású katolikusok története (Licencia dolgozat), Budapest, 1977 c. munkájában. Ebben a szerző leírja, hogy jelentős számú ószláv (1544) és román (923) liturgikus nyelvű hívő volt a Budapesten, akik megalakították az egyházközegséget. Az oltárnyelv használatánál csak az ószlávot szavazták meg, azzal a kitétellel, hogy azokat veszik csak fel az egyházközségbe, akik ószláv liturgiájú egyházmegyékből érkeznek, mert féltek attól, hogy később problémák lehetnek a nyelvhasználatból kifolyólag. Később azzal kapcsolatban is vita támadt, hogy melyik egyházmegyéhez tartozzanak. A többség a munkácsi egyházmegyéhez tartozást akarta. 425

128 hagyományban van a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegyében azzal a különbséggel, hogy a dátum január 30-ra módosult.) Nagy jelentőségű volt ez a rendelet egy olyan korban, amikor az egyre erősödő sajtóbefolyás éreztette hatását. 430 Mindebből az is kiderül, hogy Firczák Gyula püspök Prohászka és Bangha szellemiségéhez csatlakozott a korabeli média hitterjesztő lehetőségeinek a kihasználása terén. Ezek közül előbbi szellemisége látszik markánsabban kirajzolódni a munkácsi püspök tevékenységében.431 A századforduló és első világháború közötti katolikus szellemiség két meghatározó alakjának nézetkülönbsége 432 és vitája nem érződik az ajánlólevélben. Sokkal inkább a sajtó, a média fontossága domborodik ki. Ez a szemlélet rokon Firczák munkásságával, aki mind a Szent Bazil Társulat, mind az Unió nyomda létrehozásával, s számos egyházmegyéjéhez, munkásságához kapcsolódó sajtóorgánummal igyekezett növelni a görög katolikus egyház tekintélyét, munkáját. A folyóiratok ajánlása (melyet a következő fejezetben részletezünk majd), az olvasókörök szervezésének előmozdítása is ezt az elkötelezettséget tükrözi. — Érdekes színfolt a temetkezési egyesület. A hajdúböszörményi mintát ajánlja433 a püspök ezeknek a megszervezésére. Sok minden nem derül ki a rendelkezésből az egyesület jellegére vonatkozólag, de egy későbbi rendeletében úgy beszél róluk, mint amelyek „felette hasznos segítő intézménynek bizonyultak az alsóbb néposztályra nézve. Csekély, 20-30 filléres befizetésekkel 200-300 koronányi jutalékot biztosít magának egy-egy család azon esetre, ha ekkép biztosított tagja elhalálozik.”434 A remélhető nyereség az egyházközséget is támogatni tudja. Jól működőnek ítéli meg pár évvel a hajdúböszörményi létrejötte után a munkácsi, nagykállói, újfehértói és ungvári egyesületeket. — Külön körlevelet szentel a mértékletességi egyletek szervezésére. A századfordulón 20 pontból álló alapszabályt közöl, melyben részletesen leírja a tagfelvétel, a fogadalom, a tagdíj, a közgyűlés rendjét, a kizárás módját. Nagyon érdekes fogadalom, melyet tennie kell a tagnak: „Én bűnös ember ígérem és erősen fogadom a sz(ent). Háromságban egy élő Istennek, a b(oldogságos) szűz Máriának, ker(esztelő) Jánosnak és minden Szentnek, hogy eddigi bűnös életmódomat igyekezni fogok megjobbítani és 3 hónapon át (½ vagy 1 éven át) keresztelés-, 430

Vö. CSIFFÁRY, T., Médiatörténet II. (Magyar sajtó története a dualizmus utolsó harmadától a II. világháború végéig) 1878-1945, http://tulipan.vjrktf.hu/modul/mcs052_CsiffaryT.doc, (a kutatás ideje: 2009. május 29.) 431 1910(X)/7131 432 Prohászka a „ralliement”-politika (alkalmazkodó politika), XIII. Leó által szorgalmazott liberalizmussal dialógust kereső szellemiségét képviselte. Bangha Béla pedig a X. Piusz féle integralizmus híve volt, amely szembehelyezkedett a ralliement irányzattal, s antiszemitizmusba és szélsőséges jobboldali radikalista irányzat felé tolódott el. (SZABÓ, M., Politikai gondolkodás és kultúra Magyarországon a dualizmus utolsó negyedszázadában, in HANÁK P. (FŐSZERK.) Magyarország története, 1890-1918., Akadémiai, Budapest 1978 (in http://mek.niif.hu/02200/02220/html/index.htm, a kutatás ideje: 2010. március 31.) A két irányzat belső harcának egyik különösen problematikus mellékzöngéje, hogy magának Prohászkának az írásai is indexre kerülnek. Ezzel komoly nemzetközi tekintélyvesztést szenved el a magyar katolikusság. (ADRIÁNYI, G., Prohászka és a római index, Szent István Társulat, Budapest 2002, 9kk.) 433 1896(XIII)/4335 434 1902(I)/7779

129 lakodalom-, temetés-, vásár-, bucsu-, mulatság- és egyéb alkalmakkor is magam a részegítő ital élvezetétől visszatartom, a korcsmát kerülöm, a sz(ent). Paraklisz szertartásán megjelenek, keresztényhez illő módon dolgozom és vallási kötelmeimet is lelkiismeretesen teljesítendem. Isten sz(ent). malasztja, a b(oldogságos). Szűz és ker(esztelő). sz(ent). János imái legyenek segítségemre.”435 A probléma országos méretét jelzi az is, hogy a vallás és közoktatásügyi miniszter is rendelete ad ki, mely szintén az alkoholizmus megakadályozását szolgálja.436 Két évvel később pedig még komolyabb rendelete van a miniszternek, s főleg az ifjúság körében terjedő alkoholizmus leküzdésére szólítja fel a tanárokat. A munkácsi egyházmegye iskoláiban is komoly intézkedések vannak, papok és kántortanítók foglalkoznak az alkoholizmus elleni küzdelemmel. Kántortanítói gyűlések tárgyalandó témájának is kijelöli a püspök „Az iskola feladata az alkoholizmussal szemben” témát.437 Az alkohol elleni küzdelemnek eszközeiként megjelöli elsőként a felvilágosítást, másodsorban a visszatartást, aztán az elrettentést és a példát.438 Az egyház és az állam után a társadalom is beszáll a küzdelembe. Mailáth József gróf megalapítja az Anti-alkoholista egyesületet, melynek

célja közegészségi, erkölcsi, társadalmi és nemzetgazdasági

szempontból küzdeni az alkoholizmus ellen.439 S hogy a jó példa megfelelő súlyt kapjon, a papságot is buzdítja a püspök 1910-ben a mértékletességre, s az Országos Abstinens Kath(olikus) Papok Egyletébe való belépésre.440 A püspök minden igyekezete ellenére nehezen indultak és működtek ezek az egyesületek. Főleg a mértékletességi egylet jelentett problémát. A meghirdetés utáni évben pont arról tesz tanúságot, hogy nem terjednek ezek az egyletek, csakis a tót és magyar vidéken441 terjed, nem a ruszin vidéken, ahol a leginkább rászorulnának a tétlenségtől és részegségtől való megszabadulásra.442 Ismeretes a leírásokból és kutatásokból, hogy a Hegyvidéki akció is be lett vonva az 1900-as évek elején az alkoholfogyasztás elleni küzdelembe, s az is ismeretes, hogy az elsősorban a gazdasági körök érdekeit sértette. Ez pedig igazából egy társadalmi közdelem színterévé teszi az ország görög katolikus lakta területét. — A Katholikus Népszövetség létrehozásáról a Munkácsi Egyházmegyében is említést kell tennünk, pont amiatt, hogy ez a szövetség országos kiterjedésű szeretett volna lenni. A szövetség a szekularizálódó társadalom ellen akar küzdeni. Céljának tekinti a katolikus társadalmi rend támogatását, a nép hiterkölcsi, társadalmi és gazdasági fejlődésének 435

1900(III)/ 1344 1903(VIII)/2880 437 1905(I)/797 438 1905(VII)/6116 439 1906(I)/8252 440 1911(I)/9670 441 1900(III)/1344 442 1900(III)/1344 436

130 előmozdítását, a nép védelmét, oktatását, vezetését és szervezését, a katolikus eszméknek a köz érdekében való érvényesítését, vallás és államellenes törekvések visszaverését. Eszközökként a mozgalmakat, népgyűléseket, szabadtanításokat, értekezleteket, folyóiratok, röpiratok, hírlapok terjesztését, gazdasági szövetkezeti életről való tájékoztatást, tájékoztató és védő irodák fenntartását használja. Egyéb hasznos tanácsok és információk mellett elrendeli, hogy az egyes parókiákon legyenek megszervezve a szövetségek.443 Firczák Gyula munkácsi püspök tehát kiterjeszti figyelmét az egyesületi, közösségi életre, amely haladó gondolkodásról tesz tanúságot. A népnevelés egyik legfontosabb eszközének tekinti és a társadalmi élet velejárójaként igyekszik szorgalmazni azok terjesztését. A levéltári anyagban több helyen előfordulnak az egyesület alakításának a kérvényei, alapszabályok az egyes egyházközségekből.444

5.2 Sajtó és irodalmi élet népszerűsítés A 19-20. század fordulóján megélénkül a katolikus tartalmú irodalom és sajtó. A polgárosodásnak ez egy alapvető szükséglete és velejárója, a demokráciának a sajátossága. Mindenki igyekszik megfogalmazni a gondolatait, a vitatémák a sajtó nyilvánossága elé kerülnek. Egy korabeli szellemes vélemény szerint a polgárosodó társadalomban élő ember reggeli imája a hajnalra megjelent újság elolvasása volt. Mind a sajtó, mind pedig az irodalmi élet megpezsdül ebben az időszakban. Számos tudományos, szépirodalmi és ismeretterjesztő munka lát napvilágot. Ha azoknak a könyveknek, újságoknak, szak- és politikai folyóiratoknak a listáját tekintjük meg, amelyeket Firczák Gyula püspök ajánlással ellátva a körleveleiben felvonultat, láthatjuk ennek bizonyítékát. A kiegyezés utáni polgári átalakulásnak, a szellemi élet fejlődésének és a katolikus szellemi küzdelem jelentős mutatója lehet számunkra a püspök által preferált folyóiratok jegyzéke. A katolikus egyházi- és világi szerzők jelentős irodalmi munkájáról tesz tanúságot ez a gyűjtemény, mely dolgozatunk 11-13. mellékletében445 található. A katolikus egyházhoz kapcsolódó kérdések széles palettája és sajtóorgánuma létezett a kiegyezéstől, amelyek az egyházpolitikai reformok, a néppárt megalakulás, a kormányokkal való közdelem

443

1909(V)/4820 Vö. MAROSI, I., Firczák Gyula…53kk. 445 Vö. 11. melléklet Firczák Gyula munkácsi püspök által ajánlott könyvek listája 12. melléklet Firczák Gyula munkácsi püspök által ajánlott folyóiratok listája 13. melléklet Firczák Gyula munkácsi püspök által tiltott könyvek listája A körlevelek kb. 95 %-os százalékát tudtuk eddig feldolgozni. A többi körlevelet egyenlőre még nem sikerült megtalálni az egyházmegyei levéltárban és a Bendász-hagyatékban. 444

131 témakörében, és Gróf Zichy Nándor, Prohászka Ottokár, Bangha Béla sajtótevékenységével fémjelezhető.446 Jelentős számú állami folyóiratot is ajánl a körleveleiben. Kiemelt helyet foglalnak el a görög katolikus egyház érdekeit és problémáit felkaroló lapok mind magyar (Görög Katolikus Szemle, Görög Katholikus Hírlap) és szláv (Наука, Недњля) nyelven egyaránt. Fontosnak tartja azt a tevékenységet, melyet a folyamatos tájékoztatás által a sajtó el tud érni, de nem kötelezi el magát egyik lap mellett sem, mint azt a Görög Katholikus Hírlap447 tekintetében egy a főszerkesztőnek, Demkó Kálmánnak írt levelében ki is fejti. Firczák Gyula püspöki tevékenységében és körleveleinek a tanúságában kiemelkedő helyet foglalnak el azok az ajánlások, amelyeket az irodalmi élet népszerűsítése érdekében tesz. Láthattuk életútja felvázolásánál, hogy a magyar egyházirodalmi iskola megszervezése is fontos

szerepet

játszott

szemináriumi

elöljárósága

idején.

A

papi

szeminárium

szellemiségében és az ifjú lelkészek nevelésében elengedhetetlennek tartotta. Erre az időszakra esik a fentebb már említett egyházirodalmi fellendülés is, amely a kultúra fejlődése, a tudományos lehetőségek terjesztése, a vallási és lelki irodalom erőteljes elterjedése tekintetében óriási hatással van az egyházi életre is. A püspök nagyon komolyan veszi a szellemi képzés feltételeinek biztosítását és a megfelelő segédanyag, szakirodalom, lelkiségi irodalom terjesztését a papjai körében. Szinte minden levelében ajánl könyveket és folyóiratokat. Ezeknek az ajánlásoknak nemcsak a tényszerűség a lényege, hanem maga az ajánlás is jelentős. Minden könyvet, folyóiratot személyesen ismer és néhány mondatban bemutat papjai számára. Egyben kedvet csinál és terjeszti az irodalmi műveltséget. Az ajánlásokhoz kapcsolt mondatok pedig jól tükrözik a püspök személyes jártasságát a témákban és a könyvek ismeretében. A püspöki levéltár anyagában nagy terjedelmű iratanyag, a szerzőkkel, szerkesztőkkel, hivatalos bírálókkal, véleménynyilvánítókkal és szakvéleményt elkészítő teológusokkal, papokkal való levelezés található. Ezek a levelezések a korabeli irodalmi- és sajtó termékek széles skáláját vonultatják fel. Az eddig megtalált és lokalizált 1500 oldalnyi levelezés a püspöki levéltár anyagában található448 és nem tartalmazza a szintén nagy számú terjedelmű 446

Vö. DERSI T., Századvégi üzenet, Szépirodalmi , Budapest 1973, 307-400. Az ajánlás az 1903(XII)/6836 jelzésű rendeletben található. A főszerkesztővel folytatott levélváltás pedig a F. 151, op. 2, od. zb. 950. — Jakovics János püspökhelyettes írja meg a választ, miszerint a témával egyetértenek de a kizárólagos ajánlását nem támogatják. 448 F. 151, op. 2, od. zb. 922, 116 oldalt tartalmaz F 151, Op 2, Od. zb. 925, 100 oldalt tartalmaz F 151, Op 2, Od. zb. 950, 180 oldalt tartalmaz F 151, Op 2, Od. zb. 1349, 207 oldalt tartalmaz F 151, Op 2, Od. zb. 1355, 188 oldalt tartalmaz F 151, Op 3, Od. zb. 801, 214 oldalt tartalmaz F 151, Op 2, Od. zb. 1560, 149 oldalt tartalmaz 447

132 ruszin és magyar nyelvű liturgiakiadással foglalkozó anyagot, amelyről külön fejezetben szólunk majd. Meg kell jegyeznünk, hogy a görög katolikus papság és bizonyos mértékig a hívek számára (amennyiben konstatáljuk, hogy egyes kiadványokat úgy ajánl, hogy a hívei közötti terjesztést is szorgalmazza) egy közművelődési lépcsőnek az átlépését jelenti ez az időszak. Mégpedig azt, hogy az addig gyakorlatban lévő espereskerületi könyvtárak elveszítik egyedi létüket, létjogosultságukat és funkciójukat. Nagy valószínűséggel megjelennek a családi, parókiális könyvtárak. Mindez abból következtethető, hogy az egyházmegyei sematizmusok 1891-ig hozzák rendszeresen azoknak a papoknak a nevét, akik espereskerületi könyvtárosok (Bibliothecarius) voltak. Az espereskerületi könyvtárak megszűnéséről nincs adatunk, csak feltételezhető ezeknek a tényeknek az összeeséséből. Minden bizonnyal erre az időre nézve, már komolyabb könyvgyűjteményekkel rendelkezhetett a papság, illetve anyagi lehetőségeik biztosíthatták a könyv-, folyóirat vásárlást, vagy azok rendszeres előfizetését. A katolikus szellemű-, az oktatást, nevelést, gazdaságot elősegítő- és terjesztő irodalom ajánlása beleillett a püspök gondolkodásába, mely szerint művelt, tájékozott, felkészült és naprakész információval rendelkező papokra volt szüksége az egyházmegye irányításában, a nép nevelésében. Másrészről pedig bizonyítja a papság körében a megfelelő szellemi kapacitást, amely jellemezte a bírálatok tekintetében az egyes munkák megvizsgálását, ajánlását. A sajtó apostolság és irodalomnépszerűsítés ezen eszménye teljesen egybevágott XIII. Leó szellemiségével (pl. 1879-es üzenete), amely a sajtóban nemcsak „ponyvairodalmat és szörnyet” látott, hanem a valóságos értékek terjesztésének a lehetőségét. A magyar katolikus egyházban Prohászka Ottokár (sajtóapostolság) és Bangha Béla (Katolikus Hölgybizottság) nevével fémjelezve két párhuzamos irányzat segítette elő és bontakoztatta ki abban az időben a lehetőségeket, melyek a médiumon keresztül felkínálkoznak az egyház számára. A sajtóban és irodalomban az erőteljesen feltörekvő liberalizmustól való elszigetelődés ellenszerét és a keresztény eszmék hirdetésének a lehetőségét is látták.449 Ezzel a szellemiséggel azonosítja magát a püspök, amikor megfogalmazza az ajánlásokat és igyekszik a maga lehetőségein belül terjeszteni a magyar és szláv nyelvű sajtó- és irodalmi termékeket.

F 151, Op 2, Od. zb. 22, 301 oldalt tartalmaz Ezek a megtalált iratanyagok valószínűleg nem a teljes mennyiséget jelentik. A levéltár rendezetlenségéből kifolyólag a további kutatás még találhat anyagot ebben a témában. Ezek az iratanyagok főleg az 1900 és 1912 közötti időszakban megjelentet tartalmazzák. 449 Vö. KLESTENITZ, T., A Mária Kongregációk és a sajtókérdés a dualizmus korában, in Magyar Egyháztörténeti Vázlatok (2005/3-4), 83-100.

133 5.3 Egyházi és állami jubileumok nemzeti-, népnevelő- és lelki hatásai Firczák Gyula püspöksége idejére több egyházi és világi jubileum is esik, melyek ünneplését fontosnak tartja, s szellemiségüket, belső tartalmúkat igyekszik kiemelni. Nem egyszerűen megemlékezik, hanem az alkalom alakító erejével szeretne hatni a papjai és a hívei életére. A jubileumok vizsgálatában célszerűbbnek látjuk a kronologikus vizsgálat helyett a csoportosítást. Véleményünk szerint így jobban meg tud nyilvánulni az az eszmeiség, amellyel a püspök a nemzeti és az egyházi elkötelezettségét és nevelési szándékát igyekszik kifejezésre juttatni. A korabeli felekezeti iskolarendszerben természetszerűleg az egyházi ünnepeknek és az ünneplésnek kialakult rendje volt. De az egyházi elemi iskolákban megfelelő ünneplésben részesítették az állami jubileumokat is. A földművelésügyi miniszter a millenniumra való felkészülés jegyében 1893-ban kéri fel a püspököt, hogy segítsen az országos kiállítás lebonyolításában, melynek témája a mezőgazdaság és az erdő. A kérés lényege, hogy az alsópapságot buzdítsa a megfelelő előkészületre, a emberek felkészítésére. A kérés apropóját az adja, hogy a püspök mindig is elkötelezettje volt a nemzeti ügynek, s reményét fejezi ki az elkötelezettsége iránt abban az időben is, amikor különösen fontos mutatni az ország erejét.450 1894-ben folytatódik a felkészülés a jubileumra. Körlevelében az országos kiállítás történelmi főcsoport bizottságának az irodai címét jelzi, ahová a különböző kérdésekkel fordulni lehet.451 A levéltári anyagból derül ki, hogy a millenniumi ünnepléseknek előkészületében személyesen is részt vett a püspök. A történelmi főcsoport tagjává kéri fel az ezredéves kiállítás elnöke a közoktatásügyi miniszter 1893-ban, amikor elkezdődnek a szervezési munkák. Ehhez a felkéréshez a vallás- és közoktatásügyi miniszter is csatlakozik. A jubileum ünnepléséhez kapcsolódik Vaszary Kolos hercegprímás egy évvel későbbi levele, amelyben mint a történelmi kiállítás tiszteletbeli elnöke kéri fel a püspököt, hogy a király és az érsek felajánlásai mellé a tárgyi kiállításra a püspökség is ajánljon fel tárgyakat. A püspök miután elviekben beleegyezik a kiállításon való részvételbe, válaszlevelében jelzi, hogy az Ungvári Székesegyház és a Csernekhegyi Szent Bazil rendi szerzetesi monostorban lévő tárgyakra gondol a kiállítással kapcsolatban, melyekről ugyan készített már egy listát, de várja a szakértői a véleményt. Ezzel kapcsolatban elkezdődik a levelezés. A Csernekhegyi kolostor igumenje levelében jelzi, hogy nincsenek a tulajdonukban értékes és régi darabok. „Egyszerű és nem régi kelyhek, egyszerű ornátusok, és egyszerű és nem régi templomi 450 451

1893(IX)/4367 1894(XIII)/6376 – Budapest, V. ker. Széchényi u. 10.

134 ornamentumok vannak” csak, amelyeket azonban a püspök belátására bíz, hogy alkalmasnak ítéli-e a kiállításra. Ugyanebből az iratanyagból az is kiderül, hogy több kiállításon (oktatási452, néprajzi453) is felkérik az egyházmegyét. Az azonban már ezekből nem derül ki, hogy milyen mértékben és tárgyakkal jelent meg ezeken a Munkácsi Egyházmegye.454 A millenium ünneplésének a korabeli sajtóban az országos kiállítás mellett455 a Bereg és Ung vármegyei ünnepségek is kiemelkednek. Az Ung megyei ünnepségnek, melyet az ungvári várban tartottak, a két vezérszónoka Török József, gróf, főispán és Firczák Gyula munkácsi püspök volt.456 Még jelentősebb és az országos sajtóban kiemelt figyelmet kapó ünnepség történik Munkácson. A város Bereg vármegye egyik kiemelt helye, s a honfoglalásban is „helyet kap”. Egyben azt is tudjuk, hogy ezzel együtt ennek a vármegyének a jelentős részét ruszin lakosság képezi, amely görög katolikus. A millenniumi események így hangsúlyozott fényt derítenek a görög katolikus vallás jelenlétre, s a görög katolikus ruszin nép magyar haza iránti elkötelezettségére, egyben nyomorúságára is.457 A püspök által vezetett munkácsi ünnepség mellett megrázó leírás található a Vasárnapi újság ünnepi számában. A ruszin nép elkötelezettségét és ünneplését mutatja be mind a központi (Munkácsi vár), mind pedig a Vereckei szorosban lezajló események és emléktábla avatás kapcsán. 458 Jól mutatja a magyar kormánynak és a görög katolikus híveknek az egymásról való tudomásulvételét ez az esemény és ünnepségsorozat. A millennium megünneplésének utóhatása is volt, hiszen annak törvényi rendeletét az 1896. évi VII. törvényt kötelezőleg ki kell tenni az iskolákban, hogy azt mind a tanárok, mind pedig a diákok megfelelően láthassák.459 Az 1848-as évi áprilisi törvények megünneplését a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeli el. A püspök is rendelkezik és fontosnak tartja a megünneplését az „egyházmegyei tanítóképző intézetben, a polgári leányiskolában és az összes elemi iskolában”. Az 452

F. 151, op. 11, od. zb. 3058, lap 8-10. – Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter felkérése az oktatási kiállításon való részvételre. A káptalan a papnevelő intézetet jelöli meg a kiállítás reprezentánsává.(23) Szalay Imre miniszteri tanácsos pedig az alsóbb iskolákat hívja rajzpályázatra. 453 F. 151, op. 11 od. zb. 3058, lap 15, 17, 22. - Közvetve a Bereg vármegyei alispán felkérésére történik egy kezdeményezés a néprajzi kiállítási anyagra, melynek keretei között egy „felső magyarországi ruthén ház felállítása és felszerelése” lett célul kitűzve. Az alispán támogatást kér, de mint a megbízott, Papp Antal egyházmegyei iktató leveléből kiderül, a központi papság közül senki nem volt hajlandó támogatni. 454 F. 151, op. 11, od. zb. 3058. 455 A Vasárnapi Ujság 1896. évi számai nagy terjedelemben szinte minden alkalommal a milleniummal foglalkoznak. 456 Vö. Vármegyénk ezeréves ünnepe, in Ung XXXIV (1896/20) 1kk. 457 A hegyvidéki akciónál idézett szerzők kiemelik, hogy ezek az ünnepségek terelik a figyelmet a ruszin nép szociális és szellemi elmaradottságára. Majd később ebből a felismerésből jön létre a Bánffy-Firczák megegyezés (1897) és a ruszin kérdés (Vö. Hegyvidáki akció) megoldási szükségszerűsége. (vö. 2.3.1 Hegyvidéki (Ruszin) akció és a szociális problémák feloldásának lehetőségei) 458 A Vasárnapi újság 1896. 4. évfolyam 30. szám, 497. oldalától foglalkozik részletes leírással az ünnepségről, és tartalmazza az elmondott beszédeket is. Az újság a tudósítással egyidőben korabeli, megrázó fényképeket is közöl. Vö. 15. melléklet Fényképek a sajtó millenniumi tudósításaiból 459 1897(XII)/5712

135 ünnepségnek „1) Egy beszédből, amelyet az igazgató, vagy a tanító intéz a növendékekhez, méltatva a nap történeti jelentőségét; 2) hazafias dalok, — illetve énekszámokból; 3) hazafias szavalatokból” kell állnia.460 Külön körlevelet ír XIII. Leó pápa pappá szentelésének 60. jubileumára is. Ez egy rendkívüli dátum, de egyben alkalom arra is, hogy fontos kapcsolatra hívja fel a figyelmet. A lumen de coelo-nak (fény az égből) nevezett pápa szolgálatára és kiemelkedő egyéniségére hívja fel a figyelmet, s különösen arra, hogy milyen elkötelezett hangnemben tudott beszélni a pápa a görög katolikus egyházzal való kapcsolatról. Nyilvánvalóan az Orientale dignitas461 kezdetű enciklikáról beszél, amely a keleti rítusok értékére hívja fel a figyelmet. 462 A jubileumi alkalom 1898. január 1-én lesz, s kiemelt ünnepélyességgel, félórás harangozással kell felhívni a hívek figyelmét a jeles alkalomra. Január 2-án pedig különlegesen ünnepélyes liturgiát ír elő a papság és a hívek számára.463 XIII. Leó nevéhez kapcsolódik a püspök 1899. december 12-i körlevele is, melyben a szentév meghirdetését teszi közzé. Lelkipásztori szempontból jelentős ez az év, mert mint ezredforduló, Jézus születésének a kerek évfordulójaként van meghirdetve. A körlevél tanúságot szolgáltat arra, hogyan értelmezte az alkalmat, s ünneplés mikéntjét az egyházmegyében. A jubileumi évek szellemi tartalmáról és jelentőségéről éppúgy tanúságot hallunk, mint az ünneplésre tervezett rendezvényekről. A szentév 1899. december 24-én kezdődik és 1900 december 24-én ér véget. Az egyházmegyei egységes programok 10 pontban vannak rendeletekként összesítve, amely nagyon fontos dokumentumnak számít.464 Az ünneplés egyik eseménye, a római zarándoklat is külön levélben van meghirdetve és részletesen leírva.465 A Magyar Görög Katolikusok jubileumi zarándoklata, melyet Szabó Jenő főrendiházi tag, a magyar görög katolikus egyházmegye felállításának egyik legnagyobb harcosa kezdeményezett.466 A zarándoklat nem titkolt célja volt X. Piusz pápa figyelmének

460

1898(V)/1478 Keleti méltóság kezdetű enciklika 462 Nyíregyházán 1994-ban az enciklika kiadásának 100. évfordulóján tartottak centenáriumi konferenciát. A konferencia anyaga magyar nyelven: CSELÉNYI, I. G. – OROSZ, L. (SZERK.), Orientalium Dignitas, A XIII. Leó pápa által kiadott "Keletiek méltósága" kezdetű levél centenáriuma alkalmából tartott szimpozion anyaga, 1994. november 2-4. (in.: http://www.atanaz.hu/foisk/kiadva/odignit/index.htm, a kutatás ideje: 2010. április 8.) A konferencia anyaga idegen nyelven: CSELÉNYI, I. G. – OROSZ, L. (SZERK.), Orientalium Dignitas, Atti del simposio commemorativo della ricorrenza centenaria della lettera apostolica di Papa Leone XIII, 2-4 novembre 1994 (http://www.atanaz.hu/foisk/kiadva/odignit/indeid.htm, a kutatás ideje: 2010. április 8.) 463 1897(XIV)/7510 464 1899(XV)/9318 465 1900(II)/612 466 TIMKÓ, I. (SZERK), A hajdúdorogi Bizánci Katolikus Egyházmegye Jubileumi Emlékkönyve 1912-1987, Nyíregyháza 1987, 199-203. A zarándoklatról emlékkönyvet is kiadtak: SZABÓ, J., Emlékkönyv a görög szert. magyarok római zarándoklatáról, Budapest, 1901. internetes változata ugyanezen címmel megtalálható: http://www.atanaz.hu/mgke/emlekko/index.htm (a kutatás ideje: 2010. április 8.) 461

136 felkeltése a magyar liturgia és püspökség iránt. A nem kevés nehézség leküzdése után megvalósul a pápával való találkozás, mely nagy lelki erőt ad a további küzdelemben. A szentév májusában a háromnapos papi lelkigyakorlat meghirdetése történik, melynek megtartása szeptember 5-7-én lett.467 A papi lelkigyakorlatoknak a hagyománya ekkor kezdődik el az egyházmegyében. A jubileumi szentévhez kapcsolódóan egy külön körlevél születik, mely pozitív és negatív irányból elemzi az év kegyelmi adományait és nem kendőzi el a romboló tényezőket sem. Előző igazolására a püspök kiemeli a római jubileumi zarándoklatot, a papi lelkigyakorlatot és a máriapócsi ünnepségeket. Utóbbira pedig rosszallását fejezi ki, mert az újságok hasábjain polemizálnak az oltár nyelvéről, melyet el is ítél. Elismerését fejezi ki azonban, s helyes iránynak tartja a magyar liturgia ügyének előmozdítására, hogy a római zarándoklat alkalmával egy emlékiratot adtak át a pápának ezen kéréssel kapcsolatban. Figyelemreméltó, hogy a püspök nem engedi politikai kérdéssé degradálni a liturgikus nyelv ügyét.468 Megjelenik ugyan a hivatalos álláspont, melyet a liturgikus nyelv tekintetében Róma képviselt, mégpedig az ó-szláv és a román nyelv elfogadottságában.469 Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy a magyar nyelvű liturgiavégzés kiharcolása egy hosszú folyamat, amely már az 1840-es évek nyelvtörvényeitől elkezdődik. Nemzeti szempontból érthető az igény, sőt azt kell mondanunk, hogy ezen a téren a görög katolikus egyház erősen a római szentszék befolyása alá került. Ugyanis a keleti egyház gyakorlata szerint mindig is a népnyelven végzett liturgia volt a gyakorlat. A római egyház gyakorlata szerint pedig a latin nyelv egyetemes liturgikus nyelvként való elfogadottsága precedenst teremtett arra, hogy az ószlávot és a románt „az oltár nyelvének”470 tekintsék. Teológiailag fontos a szeplőtelen fogantatás dogmája 50. évfordulója. Az életrajzi adatoknál beszéltünk már róla, hogy ezen alkalomból a Királyi Katolikus Egyetem tiszteletbeli doktori címet adományozott a püspöknek.471 Fontossága abban állt, hogy Firczák Gyula püspöksége idején az egyházi lelkiség megújítására is törekedett. Hosszú körlevelében teológiai leírást adott a dogma értelmezéséről és jelentőségéről. A körlevél az ünneplés módjának leírásával zárul.472 Különleges tiszteletet igyekezett nevelni a király iránt. Nagy tisztelettel beszél mindannyiszor a királyi családról. Ennek egyik alkalma szintén az állam irányából érkezik. 1898-ban Erzsébet királynőnek állítanak emléket, amikor elrendeli minden év november 19-re 467

1900(VI)/3674 1900(X)/8266 469 Uo. 470 Uo. 471 F 151, op. 4, od. zb. 71. — Az iratanyag tartalmazza a díszoklevél eredeti példányát. 472 1904(IX)/7683 468

137 az érte bemutatott Szent Liturgiát.473 A merénylet tényét 1898. szeptember 12-i levelében közli a papsággal. Hosszan ecseteli azt a lelki egységet, amelyet a magyar nép tanúsított a királynő irányába. Kiemeli leginkább azt, hogy örömmel tanulta meg nemzetünk nyelvét és gyerekeit is megtanította. S kiderül az is, hogy székesegyházunknak „gazdag adományaival igyekezett emelni annak díszét.”474 A gyász kifejezésének különös méltó jelét adja egyházmegyénk, melyet a püspök részletesen leír az egyházmegye székhelyén, a városokban és a falvakban való megemlékezés gyanánt.475 A királynő emléke rendkívüli módon megmarad a szívekben. Ennek egyik példája, hogy a királynő emlékének megörökítésére fák ültetéséről hoz rendeletet, melynek tényét határidőre jelenteni kell. 476 A merénylet első évfordulóján pedig az emlékezés gyászos jellege mellett bejelenti azt a gyűjtést, amelyet a királynő tiszteletére építendő Örökimádás templom építésére kezdeményeztek.477 Később a kántortanítók árvaleányainak intézetét Erzsébetről nevezik el. A király iránti tisztelt kifejeződése, hogy I. Ferencz József koronázásának 40. évfordulójára is emlékeznek és külön körlevelet ad ki a püspök ebből az alkalomból. „A napon érintette ugyanis először nemzetünk legféltettebb kincse, alkotmányunk szimbóluma: Szent István első királyuk koronája dicsőséges uralkodónk apostoli királyunk I. Ferencz József felkent fejét. A koronázás actusa oszlatta szét a félreértések ködét és pecsételte meg a király és a nemzet között létrejött szent frigyet, mely negyven éve érezteti áldását hazánkkal…”478 A körlevél kiemeli még a hegyvidéki akciót, amelyet pártolt a király. S az ünneplés módját is leírják. Ugyanez a tisztelet uralkodik a püspök 1910-es körlevelében, melyben a 80 éves királyt köszönti.479 Alattvalói hűség kifejeződése az a méltatás is, amelyet a püspök I. Ferenc József uralkodásának 50. évfordulója alkalmából közöl a hívekkel és a papsággal, leírja a jótetteit és az ünneplés módját.480 A püspök működésének idejére esik „a magyar kereszténységnek, a magyar királyságnak és a szent koronának kilencszázados ünnepe.”481 A magyar kereszténység érdemei mellett kiemeli a püspök a jubileummal kapcsolatban Szent István fontosságát a magyar történelemben és örökségének maradandóságát: „a ki nemzetünk multját elfogulatlanul, oknyomozólag tanulmányozza, annak el kell ismernie azt is, hogy erős és valóban nagy csak akkor volt a magyar, amikor szent István örökségét: a ker(esztény). vallást,

473

1898(VIII)/6447 1898. évi sorszám és rendeletszám nélküli körlevél 1898. szeptember 12-i dátummal. 475 Uo. 476 1899(VI)/1937 477 1899(X)/5158 478 1907(IV) rendeletszám nélküli körlevél 479 1910VIII/5484 480 1898(X)/7456 481 1900(VIII)/5693 474

138 ápolni és őrizni kötelességének ismerte… De a magyar katholicizmusnak ezen dicső ünnepében résztvenni nekünk, kárpátaljai ruthéneknek is éppen úgy keresztényi, mint hazafias kötelességünk… Amint egyek voltak őseink a magyarokkal a honfoglalásban és a hazaszeretetben, egyek voltak a pogány nép elleni küzdelemnél a szent kereszt megvédésében,: úgy egyeknek kell lennünk jelenleg is az államfentartó katholicismus dicső ünneplésében is.”482 Az ünneplésre két alkalmat szán a püspök. Egyrészt Szent István napján, augusztus 20-án rendel ünnepélyes liturgikus rendet, másrészt pedig külön zarándoklatot hirdet ebből az alkalomból október 14-re, a legszentebb Istenszülő oltalmának napjára.483 Meg kell említenünk, hogy a püspök a magyar egyház életébe is bekapcsolja az egyházmegyéjét, amikor a Magyarországi Katholikus Körök Országos Szövetsége által meghirdetett országos katolikus nagygyűlésen való részvételre buzdít.484 Az Árpád-háznál maradva meg kell említenünk, hogy X. Piusz pápa a magyar egyház megerősítésére levelet ír, melyet magyar fordításban teljes egészében közöl a püspök. Árpádházi Szent Erzsébet születésének 700. évfordulója alkalmából mély és lelkileg nagyon fontos gondolatokkal köszönti a magyarokat a pápa. Az egyházmegye is bekapcsolódik a megemlékezésbe és az ünneplésbe ünnepi liturgikus renddel.485 Különleges dátum, ugyan jubileumnak nem nevezhető, de ezen a helyen kell megemlékeznünk és idéznünk az 1906-os dátumot, amikor II. Rákóczi Ferencz hamvait hazahozzák.486 A „rodostói remete” titulussal illetett Rákóczi hazahozatalának a tényét felemelő lelkesedéssel jelentette be papságának. Mindez még jelentősebb, ha ismerjük a tény, hogy a magyar király egyben osztrák császár is volt. Az írja, hogy az isteni gondviselés „… magához emelte a király szívét, hogy megértse a nemzetnek közel kétszáz éve imáiban foglalt azon hő óhaját, hogy a hontalan hősök, akik legféltettebb kincsünk, hazánk alkotmányos szabadságáért küzdöttek, ismét hazát nyerjenek, hogy a hamvaikat a végső nyugalomra szülőföldjük fogadja kebelébe, melynek hegyeit és rónáit a szabadságért vívott harczokban vérük oly bőven áztatá… E nemzeti ünnepen örömmel vesz részt egyházmegyénk is, Rákóczi népe, melyet a nagy fejedelem leghívebb népének nevezett, dédunokáira is örökségként hagyta azt a lángoló szeretetet és törhetetlen hűséget, mellyel a szabadságharcra hazatérő fejedelmet bérczei között fogadta és összes csatában híven kísérte. Rákóczi harczainak

482

Uo. Uo. 484 1900(VI)/4643 A szentév végleges lezárása a teljes búcsúk meghirdetésével történ. 1901. május 1-én. Vö. 1901(IV)/2972. Érdekes mozzanat, hogy a pápa a január 1-re adományozott búcsú elnyerését az egyházmegye számára január 13-ra kéri, ugyanis a Julián naptár szerint akkor van a naptári év első napja. Vö. 1901(II)/134 485 1906(X)/7893 486 F. 151, op. 2, od. zb. 2442, 56 oldalas iratanyag II. Rákóczi Ferenc földi maradványainak hazahozatalával kapcsolatban, az ünnepségen való részvétel gyakorlati szervezéséről. 483

139 emléke ma is él hiveink szivében, neve ma is varázsige előttök, mely lelkesitő érzéssel tölti el mindnyájukat.”487 Az 1906. október 29-én Kassára hazahozott hamvak újratemetésén népes küldöttséggel vesz részt a munkácsi egyházmegye papsága is. A püspökön, a káptalan képviselőin túl 32 pap képviseli még az egyházmegyét. A levél részletesen leírja az asszisztenciát és a vonulás módját. Ezenkívül a koszorú sem elhanyagolható tiszteletet mutat: „A fejedelem ravatalára cserfaágat jelképező koszorút rendeltem meg egyházmegyém címerével; a koszorú leveleire egyenként lesz bevésve 388 paróchiánk neve, hogy hosszú időn át hirdesse Rákóczi hű népe unokáinak: egyházmegyénk papságának és híveinek folyvást tartó hűségét és kegyeletét. Ezen ezért koszorút ünnepélyesen fogjuk a ravatalra helyezni, s azt azután a kassai múzeum fogja megőrizni.”488 A megemlékezést az egyházmegyében az egyes egyházközségekben és iskolákban is megtartották. A Rákóczi-jubileumnak komoly sajtója volt a Görög Katholikus Szemle hasábjain is. A szellemi erkölcsi megtisztításra489, Rákóczi hazatérésére490 és a ruthén néppel való kapcsolatára491 élezi ki a gondolatokat. Személyes jubileumként kell említést tennünk püspökké szentelésének 10. évfordulójáról. Nemcsak a tíz év a lényeg ebben a jubileumban, hanem a püspök levele, melyet a papságnak ír. Olyan személyiség tükröződik benne, aki elkötelezett hivatása gyakorlásában és a szellemiség megteremtésében. Látja a kihívásokat és az eredményeket is. De mély háláját is kifejezi a papságnak, akik a legjobb tehetségük szerint végzik a munkájukat, amely számára a legnagyobb öröm.492 A papság ragaszkodását az is kifejezi, hogy 1902. június 5-i jegyzetében megköszöni a jókívánságokat, melyekre egyenként válaszolni nem tud. Továbbra is érződik az a bizalom és szeretetteljes légkör, melyet érez a püspök a papjaival való kapcsolatában.493 A püspökszentelés évfordulóját titokban szerette volna Máriapócson megünnepelni, de sokan vettek részt a liturgián és a helyi iskola meglátogatása is egy kisebb ünnepségbe torkollott.494 Firczák Gyula püspök aranymiséjére 1911-ben került sor. A papságnak a felkészülés levelét Jankovics János, pápai prelátus, káptalani nagyprépost írja. Miután megkérdezték a püspök szándékát az ajándék elfogadására, azt a választ kapták, hogy amennyiben mindenképpen ajándékot szeretnének adni, a legnagyobb örömére a püspöknek az szolgálna, ha a lánynevelő tanintézet javára ajánlanák fel azt, amit neki szántak ajándékba. Ennek 487

1906(IX)/6572 Uo. 489 Jön Rákóczi, in Görög Katholikus Szemle VII (1906/42), 1. 490 Rákóczi itthon, in Görög Katholikus Szemle VII (1906/43), 1. 491 II. Rákóczi Ferenc és a ruthén nép, in Görög Katholikus Szemle VII (1906/45), 1. 492 1902(III)/2282 493 1902(IV)/2629 494 Vö. Görög Katholikus Szemle III (1902/19) 1. 488

140 jegyében indult meg a gyűjtés, miszerint a papság 100 koronával, a kántortanítók 50 koronával járultak hozzá a gyűjtéshez.495 Ha a jubileumoknál tartunk, akkor meg kell emlékezni X. Piusz pápa aranymiséjéről is, mely 1908. szeptember 20-án volt. A szokásos méltatás és buzdítás mellett az ünneplés módjáról szól a papjainak.496 Az egyházmegye gyűjtést szervezett ez alkalomból, melyet a pápa szándékára ajánlottak fel. A püspök egy köszönetnyilvánítást is közread, mely azért történt, mert a pápát meghatotta a köszöntés és a felajánlás, s ezért külön üdvözli az egyházmegye híveit. A püspök körleveléből Jókai Mór méltatása is kitűnik. Az 50 éves írói jubileum kapcsán írt a papságnak arról, hogy érdemeit a „legimpozánsabb módon óhajtják ebből az alkalomból kifejezésre juttatni a nemzetnek Jókai Mór iránt táplált szeretetét és őszinte tiszteletét”.497 Az író szellemisége mindig szem előtt tartotta a valláserkölcsi értékeket és a „legnemesebb, leghumánusabb eszmék szolgálatában” állt. Ezenkívül különösen fontos, hogy a kárpátaljai ruthén nép jó tulajdonságai iránt is elismeréssel volt, s azok hazafiságáról is tanúságot tett műveiben. Fontosnak tarja ezért, hogy a munkácsi egyházmegye papsága is méltóan részt vegyen az elismerésben, ünneplésben és jutalmazásban. Ez utóbbi összege a püspök levele alapján 100 000 forint tiszteltdíj lesz. Egyben ajánlja az előfizetést a Jókai-féle művek díszkiadására, mely száz kötetből fog állni.498 A káptalan döntéséből kiderül, hogy a jubileumi kötetből egy példányt a káptalan saját magának, egyet pedig a püspöknek vásárolnak meg.499 A püspök az író tiszteletére szervezendő jubileumi bizottság szervezői köré is fel lett véve.500 Az egyházmegyének saját jubileuma is van 1894-ben, mégpedig az ungvári tanítóképző intézet 100 éves fennállása, melyet azon év június 14-én fog ünnepelni. Fontosnak tartja a tanítókkal való tudatást is, hogy az előző száz év erejéből és küzdelmeiből erőt merítsenek a következő kihívásokra.501 Az vallás- és közoktatásügyi államtitkár 1910-ben Széchényi István halálának 50. évfordulójára is felszólít a megemlékezésre, melyet a püspök természetszerűen közvetít a papjai irányába.502 A körlevél mellett a Görög Katholikus Szemle is kifejezi, s még szélesebb körben ecseteli Széchényi alakját. Legfontosabb felismerést tekinti, hogy olyan intézményeket és szellemiséget teremtett, amely a nemzet felemelkedésének szolgálja a lehetőségek 495

1911. évi sorszám és rendeletszám nélküli 1911. május 1-én kelt körlevél. 1908(VI)/7274 497 1893(XIII)/6100 498 Uo. 499 F 151, op. 25, od. zb. 1599, lap 1. 500 F 151, op. 11, od. zb. 2639, lap 3. 501 1894(VI)/2597 502 1910(II)/2168 496

141 kiaknázása által. Nem háborúkkal akart előrelépni, hanem egy megerősített nemzet tekintélyével, melyet az ellenfelek tisztelnek.503 Egybeesett ez a gondolat a püspök akaratával, aki egyrészt a ruszin és a magyar nép eszmeiségének a találkozásáról, másrészt pedig az oktatás, nevelés szilárd elkötelezettségéről híresült el. Láthatjuk az előző ismertetésből, hogy milyen sok és sokrétű ünnepség volt az egyházmegyében Firczák Gyula püspöksége idején. Érezte annak jelentőségét, hogy ezek az alkalmak igazán közel állnak a hívek szívéhez, ezért úgy alakította a megemlékezéseket, hogy azok megfelelő szellemiséget, erőt és lelkesítést tudjanak kiváltani az emberekben. Így az embereken keresztül a társadalmi rend alakítására is nagyban tudott hatni.

503

Vö. Görög Katholikus Szemle XIV (1910/15), 1.

142 ÖSSZEGZÉS Munkánkkal azt a cél tűztük ki, hogy a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye helyzetéből adódó újkori szerepvállalásáról képet alkossunk. Összefoglalásként hasznos néhány gondolatat felidéznünk. Az újkor évszázadában, a „hosszú 19. század” folyamán, az előző századokban a Kárpátok szorosain beszivárgó és megtelepedő bizánci szertartású ruszin lakosság, fokozatosan Magyarország részévé vált. A szorosokon érkező népesség az Alföld irányába vonult tovább, és fokozatosan a köznapi érintkezésben nyelvet váltott, de a szertartás nyelve egészen a 18. század közepén lezajló forradalomig a homogén ószláv maradt. A szertartásában és a Magyar Államhoz való lojalitásukban egységes görög katolikusok, akik a Munkácsi Egyházmegye területén éltek, az 1848-49-es szabadságharc után lényegében különböző politikai és nyelvi irányba kezdtek fejlődni. A kiegyezés után pedig ezek a folyamatok felerősödtek, s ez a törésvonal az egyházmegye területén egy földrajzi vonallal lett érzékeltethető. Az egyházmegye a kiegyezése idején Borsod, Zemplén Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros, Szabolcs, Szatmár, Hajdú vármegyéket foglalta magába. Ha ezeknek a vármegyéknek a földrajzi egységét ha nézzük, akkor az Ungvár-Munkács-Nagyszőllős-Huszt vonaltól a Kárpátok hegygerince irányába terjedő hegyvidéki terület volt a szinte egységes ruszin terület, kivéve a városokat leszámítva, mert ott sok volt az elmagyarosodó értelmiség. Ettől a vonaltól az Alföld irányába volt ez a terület, ahol a görög katolikusok a beszélt nyelvben fokozatosan magyarra váltottak, de már megkezdték küzdelmüket a magyar liturgikus nyelvvért is. A Tisza folyónak a nagyszőlős-záhonyi szakasza és az említett törésvonal között volt még egy kevert egység, mely területen az ószláv és a magyar nyelv liturgikus használatának gyakorlata nem volt egysége. Itt a sematizmusok tanúsága szerint a kiegyezés és az első világháború között valószínűsíthetően nyelvváltások is lehettek. A Hajdúdorogi egyházmegye felállításakor (1912) ez a terület a Munkácsi Egyházmegye része maradt. További kutatásoknak kell tisztázni, hogy mi lehetett ennek az oka, de valószínűleg a területi egység, mert például Beregszász és környéke ebben az időben erőteljesen magyar érzelmeket sugall. A nyelvi különbözőségek azonban jellemzően nem nemzetiségi viszályt hordoztak magukban, hanem sokkal inkább a célok lesznek megkülönböztethetőek. Azok a megfogalmazott, vagy megfogalmazatlan irányvonalak, amelyek a mindennapokban ott lebeghettek a hívek és az egyház vezetői között. Jellemzően, többnyire az Alföldön élő görög katolikusok gondjává nőtte ki magát a magyar nyelvű szertartás ügye, amely a magyar görög katolikus püspökség felállításának küzdelmébe csap át. A 19. század közepén elindult szellemi harc a millennium környékén felerősödött, majd végül 1912ben a Hajdúdorogi Egyházmegye felállításával zárult le. Ez a szellemi harc jellemzően a kulturális

143 keretek között zajlott. A liturgikus fordításoknak az ügye is szervesen hozzátartozik magyar nyelvű liturgiáért folytatott harchoz, mely ugyan az ószláv és a magyar fordításokat tűzte ki célul, de a gyakorlatban többnyire a magyar fordítások készültek el. Kiadásukat az első világháború meggátolta, de a 20. század folyamán számos szertartási könyvet adott ki a Hajdúdorogi Egyházmegye, melyek előkészített fordításai ennek a programnak a részei voltak. Nem véletlenül nevezték a munkácsi püspököt a ruszinok püspökének. A munkácsi és az eperjesi egyházmegyében volt ugyanis a legtöbb ruszin nemzetiségű hívő. Az egyházmegye ruszin területének a hívei, papjai más jellegű problémákkal kellett, hogy megküzdjenek. Óriási volt a nyomor, a gazdasági elmaradottság, az ipar teljes hiánya volt a jellemző, szinte teljes analfabetizmus volt a ruszinok körében. Ez utóbbi nemcsak a magyar nyelv nem ismeretének a hiányát jelentette, hanem a sajátjuk sem volt kifejlődve a kor elvárásainak megfelelően. (Ti. Szétválnak az irányzatok a ruszin nyelv megszilárdítását illetően.) Egyszóval óriási szociális nyomor volt jellemző a területre. Firczák Gyulának ezen a földrajzi területen a szociális gondok okozta nehézségeket kellett megoldania. Mert azt meg kell állapítanunk, hogy az amerikai kivándorlás, az oktatás elmaradottsága, a ruszinok felzárkóztatásának igénye a szociális kényszer a szülötte. E két látszólag egymástól független különböző irányvonal mellett azonban voltak olyan kihívások is, amelyek az egész egyházmegye számára fontos kérdéseket jelentettek. Az egyházi és nemzeti jubileumok tekintetében például igyekszik magyarázni, értelmezi azok értelmét, jelentőségét. A sajtó-, a könyvek népszerűsítése által lényegében a papok tudás- és műveltségi szintjének a felemelésére törekedett. Igyekezett az oktatás-, az infrastruktúra tekintetében a lehető legszélesebb lehetőségeket biztosítani. Az egyesületi életet pedig egyenesen az egyik legmegfelelőbb nevelő eszköznek tekintette. Az egyházmegyei értekezletnek nevezett zsinatai pedig az egységes gondolkodást volt hivatott biztosítani. Összefoglalásként arra a meggyőződésre juthatunk, hogy a magyar nemzet iránt legnagyobb elkötelezettséget lehet tapasztalni Firczák Gyula szellemiségében. De ennek ellenére a korára jellemző magyar nacionalizmus árnyéka sem vethető fel személye tekintetében. A ruszinok kapcsolatát a magyar nemzettel, a nyelvtanulást és egyéb, a magyar nemzettesthez való kapcsolódást úgy igyekezett megvalósítani, hogy árnyéka sem vethető fel a másik nemzet megalázásának. A püspök maga lett az, aki felhívta a figyelmet a ruszinok elmaradottságára, a nyomorra, de egyben azért is harcol, hogy a felemelkedés a megfelelő szellemi-, lelki-, gazdasági felemelkedés úton következzen be, ne pedig beolvasztással. Az elvégzett munkával egy püspöki életműnek az első lépését tettük meg, miszerint egy kortörténeti, egyháztörténeti, azon belül pedig a munkácsi egyházmegye történetének egy szeletéről összefüggő képet alkossunk, életművében pedig rendszerezzük a prioritásokat, a részterületeket. Ezeknek a részterületeknek árnyalása és elmélyítése további kutatásokat, levéltári feltárást feltételez.

144 CONCLUSIONS

The aim of the present study was to describe the role the Greek Catholic Diocese of Munkács played in the Modern Ages. Let us recollect some of the ideas described in the study. The Byzantian-ritual Ruthenes who have been migrating through the passes of the Carpathian Mountains for centuries, gradually became members of Hungary’s population in the so-called ‘long 19th century’ of the Modern Ages. The population arriving from the passes followed its way to the Hungarian Lowlands and gradually changed its language used for everyday communication, but the Homogene Old Slav remained the language of rituals till the Hungarian Revolution in the middle of the 18th century. The Greek Catholics living in the territory of the Greek Catholic Diocese of Munkács, shared the same ritual and were all loyal to the Hungarian state, began to follow various political and language directions after the Revolution of Freedom in 1848-49. In fact, this process became even more intensive after the Compromise of 1867, and the geographical line crossing the territory of the Greek Catholic Diocese of Munkács at the same time represented the fault line that broke the unity of Greek Catholics into pieces. At the time of the Compromise of 1867 the Diocese included Borsod, Zemplén Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros, Szabolcs, Szatmár and Hajdú counties. If we look at the geographical unity of these counties, then the mountainous territory, which was almost completely a Ruthene-populated territory, was situated from the Ungvár-Munkács-Nagyszőlős-Huszt line towards the Carpathian mountain ranges, excluding towns having Ruthene intellectuals, who were already on their way of becoming Hungarians. Reaching from the line mentioned above towards the Lowlands, there was a territory where Greek Catholics gradually turned to the use of Hungarian as the language for every day use and have already began their struggle for the use of Hungarian as the language of their rituals. Between the break line mentioned above and the part of the River Tisza that is between Nagyszőlős and Záhony there was a territory where both languages (Old Slavonic and Hungarian) were used in the rituals. As referred by the schematism there have been language shifts in this territory between the Compromise of 1867 and World War I. The described territory remained in the ownership of the Diocese of Munkács, when the Diocese of Hajdúdorog was established in 1912. Further research is needed, though to explore the reasons underlying this decision, but probably it was territorial unity that served as the main reason as the population of Beregszász and that of the surrounding territories at that time were Hungaro-philes. Differences in language use did not carry the threat of arising hostilities among nationalities but there were considerable differences in the variability of aims that the communities set forward. These aims were those defined or undefined directions that existed at that time among believers and church leaders. Naturally, the issue of Hungarian as the language of rituals was mostly the problem of the Greek Catholics living in the Lowlands, which lead to their struggle that took an aim at establishing a Hungarian

145 Greek Catholic Episcopate. The ideological struggle that began in the middle of the 19th century became more intensive at the millennium, and finally ended up with the establishment of the Diocese of Hajdúdorog in 1912. This ideological struggle was realized within cultural frames only. The case of liturgical translations also belonged to the struggle for Hungarian-language rituals, which struggle set forward as an aim to have both Old Slavonic and Hungarian translations but practically only Hungarian translations were made. World War I, temporarily impeded the publication of these translations, but during the 20th century the Diocese of Hajdúdorog published a lot of liturgical books, that were parts of these liturgical translations. It was not by accident that the bishop of Munkács was called to be the Bishop of Ruthenes, as most of the Ruthene believers lived in the Dioceses of Munkács and Eperjes. Believers and priests living in the Ruthene-populated territories of the Diocese had to face other problems. Poverty, economic backwardness, and the total absence of industry featured the area and almost all of the Ruthenes were illiterate. They did not know either Hungarian or their own language (cf. Opinions are different on strengthening the position of the Ruthene language). Miserable poverty represents the area. Gyula Firczák, the bishop of Munkács had to solve these difficulties that were caused by social problems. It should be mentioned that emigration to the USA, educational backwardness, the need to close-up the Ruthenes were all the outcomes of social constraints. Besides these two independently-existing directions, some other challenges also appeared that raised serious questions for the whole diocese. Gyula Firczák, tries to explain the importance and meaningful nature of church and national jubilees. By making books, and press publications popular he aimed at raising the knowledge level of priests. He made attempts to provide widespread opportunities in terms of education and infrastructure. He strongly believed in community life being the most appropriate educational device. Councils referred to as the Diocese Meetings were thought to invoke unity in thinking. To sum up, we can come to the conclusion that the life of Gyula Firczák is an example of faithful loyalty to the Hungarian nation. But no feature of nationalism dominant at that time can be explored in his personality. He managed to approach the relation of Ruthenes to the Hungarian nation, language learning and other connection points to the Hungarian nation in a way that did not show any sign of humiliation. Instead, Gyula Firczák was the person, who called attention to the economic backwardness of Ruthenes, to their poverty, and he struggled to provide better conditions for the Ruthenes with the help of appropriate intellectual, spiritual, and economic growth and not in any way by assimilation. The present work can be considered a study that made the first step to describe the life-work of a bishop, to arrange priorities and sub-areas in his life-work, and create a comprehensive account of a section in the history of the era, of church and within them in the history of the Diocese of Munkács. Further investigations and archives research are needed to explore the named sub-areas.

146

MELLÉKLETEK 1. melléklet Firczák Gyula, munkácsi püspök (1892-1912)

147 2. melléklet A Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye joghatósága alá tartozó vármegyék területi egysége a 18. század végén

3. melléklet A Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye joghatósága alá tartozó vármegyék területi egysége a 19. század végén, Firczák Gyula püspöksége kezdetén

148 4. melléklet Ausztria és Magyarország nemzetiségei 1910 körül504

5. melléklet Magyarországi egyházmegyék 1804-1920 között505

504

KINDER, H., –HILGERMANN, W., Atlasz világtörténelem, Athéneum, Budapest 1999, 358 DÓKA K., Egyház birtokok Magyarországon a 18-19. században, Magyar Egyháztörténeti Munkaközösség, Budapest 1997, 330. 505

149 6. melléklet Magyarország vallási megoszlása 1890 (Horvátország nélkül)

egyéb

0,10%

unitárius

0,40%

izrelita evangélikus

4,70% 7,80%

ortodox

13,60%

református görög katolikus

14,60% 11%

római katolikus 0,00%

47,80% 10,00%

20,00%

30,00%

40,00%

50,00%

60,00%

150 7. melléklet Firczák Gyula püspök keresztelési és bérmálási anyakönyvi kivonata

151 8. melléklet Firczák Gyula püspök bejegyzése a emlékkönyvébe püspökségének 10. éves évfordulóján

máriapócsi

kegytemplom

9. melléklet Firczák Gyula sajátkezű bejegyzése a máriapócsi kegytemplom emlékkönyvébe az 1900-az szentév egyházmegyei zarándoklata alkalmával

152 10. melléklet Az 1887-es választások térképe, melyen Firczák Gyulát a szabadelvű párt színeiben országgyűlési képviselővé választották

153 11. melléklet Firczák Gyula munkácsi püspök által körlevélben ajánlott könyvek listája Szerző

Könyvcím

Téma

Ajánlás dátuma és száma

Kelemen János

A jövedéki törvények, szabályok, utasítások és szakműveletek gyűjteménye (Tanácsadó) Egyetemes Egyházi névtár Kutka-féle katekizmus

törvénytár

1277/1891 1891. 03. 07.

hitélet

Dr. Mikita Sándor

Liturgika

Szertartás-magyarázat

Székely Simon

Ó-hitűek imakönyve

3791/1891506 1891. 08. 15. 4064/1891507 1891. 08. 28. 4090/1891508 1891. 08. 28. 4576/1891509 1891. 10. 03. 4775/1891510 1891. 10. 15. 4963/1891511 1891. 11. 02. 1892 (I.)/500 1892. 02. 03. 1892 (I.)/1222 1892. 03. 10. 1892 (IX.)/4399 1892. 09. 12. 1892 (X.)/4397 1892. 09. 12. 1893 (II.)/1083 1893. 02. 22. 1893 (II.)/1083 1893. 02. 22. 1893 (IV.)/3259 1893. 06. 05. 1893 (IV.)/3259 1893. ???

Tokody Ödön

A magyar korona országainak helységnévtára Dr. Mikita Sándor

Руководство въ Церковній Типиконъ Jó egésség naptára

Népszerű modorban írt elbeszélés, vers, tanács egészség, életmód, gyereknevelés

Lukács Antal

Házassági felmentvények

Mikita Sándor

Görög szert. katholikus elemi Liturgika

Szertartástan

Homicsko-féle „Kis Zbornik”

Imakönyv

Korunk Bölcselete

filozófia

Évkönyv

Statisztika

Magyar statisztikai közlemények

Statisztika

Dobrowsky Ágost

Néptanítók Lapjának repertóriuma

Kudora János

Egyházi ékesszólástani tanulmányok (Alexandriai Kelemen, Origenész, Nazianzi Szent Gergely, Aranyszájú Szent János) A Nagyboldogasszonyról nevezett Budavári főtemplom története és leírása A magyarországi népoktatásügy, kereskedelmi és ipari szakoktatás szervezete és közigazgatása Tanítók (Tanítónők) jogai és kötelességei

A folyóiratoknál is közölve volt Patrisztikai idézetgyűjtemény

Kozáry gyula

Dr. Nemes Antal Lévay Ferenc, dr. Morlin Emil, Szuppán Vilmos Dr. Szabó Mihály Melcher Alajos

Dr. Szabó Mihály Országos közegészségügyi egyesület Sarmaságh Géza Mayrhofer József Szilágyi Sándor és az Athemeum nyomda

Baranyai Gyula

506

1893 (XI.)/5282 1893. 09. 27. Oktatási törvénymagyarázat 1893 (XV.)/ 6481 1893. 12. 07. oktatás 1893 (XV.)/6481 1893. 12. 08. Hitelemző beszédek Hit és erkölcstan 1893(XI.)/5872 1893. 11. 01. Jókai-féle művek díszes kiadása Jókai írói ténykedésének 50. jubileumára adják 1893 (XIII.)/6022 ki az összes művét 100 kötetben. Fontosak az 1893. 11. 18. író munkásságában a valláserkölcsi és humánus értékek. A ruthen nép jó tulajdonságairól pedig a nemzet előtt többször bizonyságot tett. Tanítók (tanítónők) jogai és kötelességei Oktatás, nevelés 1893(XV.)/6482 1893. 12. 08. Jó egészség naptára Egészségtani ismeretek 1894(I.)/227 1894. 01. 22. Utmutatás a lelki béke megszerzése és megőrzésére Aszketikus irodalom 1894(I.)/427 1894. 01. 31. A katolicizmus az ő megkülönböztethető Lelkipásztorkodás, 1894(I.)/ 539 hitigazságaiban szembeállítva más vallások tanaival hitigazságok 1894. 02. 06. A magyar nemzet története (I-X. kötet) történelem 1894(XII.)/6602 1894. 11. 27. Biblia Popovics-féle közép biblia 1894. 11. 27.512 Megrendelési felhívásként Természetrajz (V-VI. osztály részére) oktatás 1894(XI.)/5455 1894. 09. 23.

Gebé Viktor aláírásával van a körlevél Gebé Viktor aláírásával van a körlevél 508 Gebé Viktor aláírásával van a körlevél 509 Gebé Viktor aláírásával van a körlevél 510 Gebé Viktor aláírásával van a körlevél 511 Gebé Viktor aláírásával van a körlevél 512 Gebé Viktor aláírásával van a körlevél 507

történelem

154 Jó egészség Dr. Csillag Gyula

egészségügy

Az iszákosság korlátozásáról Hazánk

Dr. Somogyi Aladár

A felbonthatatlanság és elválás

Dr. Rézbányai József

Compendium Patrologiae et Patristicae

Egyházatyák

Dr. Szabó Mihály

A tanítók (tanítónők) jogai és kötelességei

oktatás

Dolinszky Anatol

Наука вьры обічаевь, або историчне, догматично, моральне и литургичне поясненье правдь св. Въры на подставь щоденніхъ молитвь праздниковь церковнихь и кристияньскихь обрядовь Короткій викладъ науки Вьрі и обичаевь для чристіянской молодежы и обрядовъ Розмішленіе о страстехь Господа нашего Ісуса Хріста душе полезне чтеніе на великій постъ Közigazgatási törvénytár

Dolinszky Anatol Dolinszky Anatol Dárday Sándor Szabó Eumén Szabó Eumén Szabó Eumén Mayrhofer József Dobony János Antal

didon Dubay Miklós Csuday Jenő Samú József Bodony János Dr. Szabó Mihály Dr. Szabó Mihály

Dr. Lukács György Hátzinger János (fordító) Scotti érsek Oltványi Pál Dr. Czobor Béla Scheffmacher J. Jakab

1894(VIII.)/3080 1894. 05. 26. 1894(VIII.)/3080 1894. 05. 26. közigazgatás 1894(VIII.)/3316 1894. 06. 09. Ангель Хранітель Ima és énekeskönyv 1894(VIII.)/3424 1894. 07. 13 Молитвословъ Ima és énekeskönyv 1894(VIII.)/3424 1894. 07. 13. Служебникъ Ima és énekeskönyv 1894(VIII.)/3424 1894. 07. 13 A katholicizmus az ő megkülönböztető Teológia, hitvédelem 1895(?)/539 hitigazságaiban szembeállítva más vallások tanaival 1894. 02. 06. A pap és az oltáriszentség fordítás 1896(XI.)/3633 1896. 06. 22. Jó egészség naptára egészségügy 1894(I.)/227 1894. 01. 22. Biblia (ruthén nyelvű középbiblia) 1894(VIII.)/4338 1894. 07. 28. A Magyar szent korona országainak legújabb 1894(II.)/1106 helységnévtára 1894. 02. 24. Magyarország Tiszti Czim és Névtára 1895(XII.)/5906 1895. 10. 02. Jézus Krisztus 1895(XIII.)/6031 1895. 10. 07. Idegbetegségek 1896(II.)/363 1896. 01. 23. Biblia és Tudomány 1896(II.)/425 1896. 01. 25. Élet- és nevelési rajzok 1896(V.)/1519 1896. 03. 07. A pap és az oltáriszentség 1896(XI.)/3289 1896. 07. 10. A tanító (tanítónők) joga és kötelessége Oktatás 1896(XIV)/4643 1896. 08. 12. A népoktatási községi közigazgatás Oktatás 1896(XIV)/4643 1896. 08. 12. Молитвословъ 1896(XIV)/4996 1896. 09. 1?. Az egyházpolitikai törvények és összes jogszabályok 1896(XVI)/5773 kézikönyve. 1896. 10. 27. Perboyre János-Gábor, kínai hitterjesztő élete ? Elmélkedések papok számára (Adjutus Secundus, Papságról 1897(XIII.)/6344 szatmári tanár fordítása) 1897. 10. 30. Hódolat a királynak 1897(XIII.)/6471 1897. 11. 06. Magyarország történeti emlékei az ezredéves Történelem, képek a 1897(XIII.)/6472 orszűgos kiállításon kiállításokról 1897. 11. 06. Világosság a sötétségben A protestantizmusból keletkezett legújabb tanok 1897(XIII.)/5735 (Farkas Sándor fordítása) bírálása is benne található. 1897. 11. 17. Egyházmegyei Directórium (Уставъ церковній)513 Liturgikus utasítás 1898(I.)/41

Bodnár György

Az iparostanonczok vallásoktatásáról

hitoktatás

Bodnár György

Példatár

hitoktatás

513

1894(I.)/227 1894. 01. 22. 1894(?)/7180 1894. 12. 27. 1894(?)/3966 1894. 07. 10. 1894(VI.)/2005 1894. 03. 31. 1894(VI.)/22265 1894. 04. 07. 1894(VI.)/22265 1894. 04. 17. 1894(VIII.)/3080 1894. 05. 26.

Ettől kezdve minden évben megjelenik püspöki ajánlással és kötelező erővel.

1898(III.)/100 1898. 01. 10. 100/1898 1898. 01. 10.

155 Huber Lipót

Talmud

K, Nagy Sándor

Gazdasági munkások törvénykönyve

Malonyai Dezső

Munkácsi Mihály élete és munkái

Völgy Lajos

Karácsonyfaünnepély

Adjutus Secundus

Katkolikus Katekizmus felnőttek számára

Kultúrtörténet A munkaadók és a mezőgazdasági munkások közötti jogviszony szabályozásáról Művészet Versek, imádságok karácsonyra Spirago Ferenc Volkcathechismus fordítása

Szőlőművelés elterjesztése és továbbképzése (?) Schmidt Ferencz

A katholikus papság szaknaptára

Dvoreczky János

Beszédgyűjtemény a társadalmi kérdésekről

Riedl Kázmér

Elmélkedések a mi Urunk Jézus Krisztus szenvedéséről és haláláról Молитвенникъ для членовъ Братства Трезвенности Róder-féle Kis Biblia

Mikita Sándor

lelkipásztorkodás Nincs cím megjelölve. Huszka Endre fordította magyarra

Magyar elemi nyelvtan

Lessenyey Ferencz

Vezérkönyv a magyar nyelv tanítására a ruthén ajkú népiskolákban A jegyesek vizsgálata (Examen sponsorum)

lelkipásztorkodás

Gosztonyi Jenő

Hitelemzési vezérkönyv

Lelkiség

Groó-Csopey

Jézus legszentebb Szíve képes népnaptára az 1901. évre Magyar Mária-templom Kínában M. Louvet

A Tisztítóhely a szentek kinyilatkoztatásai szerint

Kubek Emil

Memento Mori

Lelkiség

Magyarország Vármegyéi és Városai Gyürky Ödön

Országos Katholikus Naggyűlés

Franknói Vilmos Kiss János

Magyarország egyházyi és politikai összeköttetései a római szentszékkel Katholikus Magyarország

Kovách Aladár

Az első segítségnyújtás

Józsa Sándor

Méhészkönyv

Ripka Ferencz

Erzsébet Királynő Gödöllőn 1867-1897

Herman Ottó

A madarak hasznáról és életéről

Szabó Sándor

Pénzügyi Kódex

Adó és illeték

Catrein Győző

Erkölcsbölcselet

Erkölcsteológia

Volosin Ágoston

Orosz nyelvtan (?)

Görög Szertartású Magyarok Országos Bizottsága

Emlékkönyv

egyháztörténelem

A jubileumi évi zarándoklat emlékkönyve

Magyar Szent Korona országainak Helységnévtára

Száztiz elbeszélés Páduai sz. Antalról

Szabó Simon

Expisitio S. s. Liturgiae S. Joannis Chrysostomi historica et moralis Osztrák-Magyar Monarchia A katholikus Magyarország a huszadik században irásban és képben

1898(II.)/769 1899. 02. 02. 1898(IX.)/3975 1898. 06. 18. 1899(III.)/223 1899. 01. 14 1898(IV.)/740 1899. 02. 09. 1899(XIII.)/8127 1899. 10. 30. 1898(XIII.)/8127 1899. 05. 22. 1899(XVI.)/8771 1899. 11. 25. 1900(III.)/1344 1900. 02. 26. 1900(VIII.)/6280 1900. 08. 26. 1900(VIII.)/6280 1900. 08. 26. 1900(VIII.)/6280 1900. 08. 26. 1900(IX.)/6425 1900. 09. 01. 1900(IX.)/7034 1900. 09. 29. 1900(IX.)/7488 1900. 10. 23. 1900(IX.)/7488 1900. 10. 23. 1900(IX.)/7498 1900. 10. 23. 1900(IX.)/7499 1900. 10. 23. 1900(IX.)/8386 1900. 11. 27. 1900(IX.)/8720 1900. 12. 10. 1901(V.)/2359 1901. 04. 02. 1901(V.)/2676 1901. 04. 22. 1901(V.)/2359 1901. 05. 28. 1901(V.)/3586 1901. 05. 29. 1901(V.)/3757 1901. 06. 07. 1901(VII.)/4935 1901. 07. 26. 1901(VIII.)/6128 1901. 09. 18. 1901(VIII.)/6394 1901. 10. 02. 1901(IX.)/7320 1901. 11. 19. 1902(VI.)/4162 1902. 07. 02. 1902(VI.)/4284 1902. 07. 12. 1902(VIII.)/5926 1902. 10. 08.

Magyar mezőgazdasági közigazgatás

Keller J. Antal

1898(III.)/162 1898. 01. 15. 1898(V.)/1421 1898. 03. 05.

Liturgika

1902(VIII.)/6154 1902. 10. 18. 1902(IX.)/6937 1902. 11. 29. 1903(IV.)/1669 1903. 03. 14. 1903(IV.)/2028 1903. 03. 24.

156 Mayer Béla

Újabb alkalmi beszédek és ???

Gerebenics Sándor

Jézus és Mária

Adventi, nagyböjti és az Úr ünnepeinek beszédsorozata

XIII. Leo költeményei Kiss János

Katholikus Magyarország

Segur

A gyakori szent áldozás

Stolz Albán

Homiletika

Hadzsega Bazil

Egy nap a jeruzsálemi templomban

Egyháztörténet 1901-ig

Katholikus gazdasági iskolák tanításterve

oktatás

Földművelésügyi Minisztérium Földművelésügyi Minisztérium Földművelésügyi Minisztérium Rosty Kálmán

Magyarország földművelésügye 897-1903

Mezőgazdaság

Nemes fűz termelése

Mezőgazdaság

Mezőgazdasági házi ipar

Mezőgazdaság

Magyarok Nagyasszonya

Verseskötet

Lassere Henrik

Franciaország lourdesi kegyhelye

Scaramelli János

Lelki vezetés

Mohl Antal

Jézus szentséges szívének dicsérete

Francois Coppée

Az üdvöztő szenvedés

Zemplénmegyei Általános Tanítóegyesület Hanny Ferenc

Közművelődés

Görgényi Jenő

Az utolsó ítélet és a világ vége

Görgényi Jenő

A Pokol

Görgényi Jenő

A mennyország

Görgényi Jenő

A tisztítóhely

Riedl Kázmér

Elmélkedések a legméltóságosabb Oltáriszentségről

Vécsey Géza

A felekezetek pénzügyi és közgazdasági kézikönyve

Ifj. Gebé Andor

Alsóbbrendű homiliák

Posner Károly Lajos

Szabolcs vármegye fali térképe

Térkép

Gallavich Jenő

A női kérdés

Hadzsega Bazil

Lénytan-Ontológia

A nő szerepéről a társadalomban, családban Filozófia

Lehoczky Tivadar Molnár István

A beregvármegyei görög szertartású lelkészségek története Váradi sorozás vagy a szeszes italok hatásai

Horváth E. János

Az Úr Jézus Krisztus négy evangéliuma és az Apostolok Cselekedetei Gyümölcsfa-Tenyésztés

Ember György

Árva Gergely

A vegyes házasság jogtörténete

Egyháztörténet A szeszesital-fogyasztás ellen Gyümölcsfa tenyésztés és gyümölcsfa értékesítés Elbeszélés

Szent István Társulat naptára az 1905-ös évre Mikita Sándor

Liturgika

Décsi Károly

A gyermekek gyakorlati fontosabb szellemi rendellenességei Élő nevelési rajzok

Samu József Sarmasagh Géza

A család, egyház, állam és kötelességei a tanítás és nevelés terén

Musztyanovics Emil fordította ruszin nyelvre Pszichológia Neveléstan Oktatás

1903(IV.)/2064 1903. 03. 25. 1903(IV.)/2257 1903. 04. 01. 1903(IV.)/2261 1903. 04. 01. 1903(IV.)/2399 ? 1903(VIII.)/4008 1903. 06. 04. 1903(VIII.)/4009 1903. 06. 04. 1903(VIII.)/4690 1903. 07. 09. 1903(XI.)/5158 1903. 07. 25. 1903(XII.)/7236 1903. 10. 19. 1903(XII.)/7236 1903. 10. 19. 1903(XII.)/7236 1903. 10. 19. 1903(XIII.)/7879 1903. 11. 16. 1903(XII.)/7911 1903. 11. 16. 1903(XII.)/7951 1903. 11. 16. 1903(XII.)/8178 1903. 11. 28. 1903(XII.)/8486 1903. 12. 09. 1904(I.)/138 1904. 01. 05. 1904(II.)/296 1904. 01. 16. 1904(II.)/300 1904. 01. 21. 1904(II.)/300 1904. 01. 21. 1904(II.)/300 1904. 01. 21. 1904(II.)/300 1904. 01. 21. 1904(II.)/1990 1904. 03. 22. 1904(II.)/2216 1904. 03. 03. 1904(II.)/2291 1904. 04. 02. 1904(II.)/2314 1904. 04. 04. 1904(II.)/2460 1904. 04. 14. 1904(III.)/2779 1904. 04. 27. 1904(?)/2599 1904. 04. 20. 1904(X.)/8609 1904. 11. 27. 1904(X.)/8738 1904. 12. 31. 1904(X.)/8738 1904. 12. 31. 1904(X.)/8738 1904. 12. 31. 1904(X.)/8738 1904. 12. 31. 1905(I.)/457 1905. 01. 27. 1905(I.)/663 1905. 02. 08. 1905(II.)/1879 1905. 03. 23. 1905(V.)/2166 1905. 04. 05.

157 Csókás Vidor

Tanítók védőszentje

Cossel Armand

Óvakodjunk a szeszes italoktól Útmutató az alkoholizmus ellen való oktatáshoz

Lohmann János

A papi rend

Czaich Árpád Gibert és Fráter Aladár Leiner E. János

X. Pius Pápa életének és uralkodásának történet

Romaisz Ferenc

Szedm Sztatij ili Ruzsanecz KPrevszvjatoj szedm bolesztnoj Djivi Marii Pécsegyházmegyei világi papok missiós egyesületének története és tanulságai A népmissziók kézikönyve

Romaisz Ferenc

Ötven missziós szent beszéd

Romaisz Ferenc

Exercita Sacra ad mentem p. Ignatii

Érdeky Boldizsár

A magyar kir. Közigazgatási bíróság közigazgatási osztálya döntvényei, elvi jelentőségű határozatai betű és számsoros Tárgymutatója 1897-1906. év végéig Don Bosco nagy képes naptár

Romaisz Ferenc

Kubek Emil Weisz János

Bourdalou Lajos Bihun Pál P. Lohman SJ Ivankovics Béla Chobot Ferenc Komlóssy Ferencz

Bodnár György Bodnár György Pacséri Károly Szémán István Petrányi Ferenc Estrade K. János Grill Richardné Wohlfarth Anna Grill Richardné Wohlfarth Anna

Óvakodjunk a szeszes italoktól c. szemléltető a melléklete

1905(V.)/4689 1905. 07. 09. 1905(VII.)/6116 1905. 09. 01. 1905(VII.)/6928 1905. 10. 13. 1905(VII.)/8627 1905. 12. 23. 1905(II.)/17 1905. 01. 01. 1906(V.)/3355 1906. 05. 19. 1906(X.)/5850 1906. 08. 31. 1906(X.)/5850 1906. 08. 31. 1906(X.)/5850 1906. 08. 31. 1906(X.)/5850 1906. 08. 31. 1906(X.)/5989 1906. 09. 07.

1906(X.)/6831 1906. 10. 19. Ószláv-magyar-ruthén-német szótár 1906(X.)/6913 1906. 10. 23. Világtörténet 1906(X.)/2140 1906. 03. 27. Őrangyal Imakönyv iskolás 1907(I.)/203 gyerekeknek 1907. 01. 22. Lelki kincs Ifjúsági imakönyv 1907(I.)/203 1907. 01. 22. Lelki vigasz Felnőtt imakönyv, 1907(I.)/203 különösen nők számára 1907. 01. 22. Ангелъ Господень Imakönyv gyerekeknek 1907(I.)/203 1907. 01. 22. Хлњбъ Душевний Ifjúsági imakönyv 1907(I.)/203 1907. 01. 22. Великий Изборникъ Ima és énekeskönyv 1907(I.)/203 1907. 01. 22. Пњсенникъ Ünnepi és alkalmi versek, 1907(I.)/203 népénekek gyűjteménye 1907. 01. 22. Beszédeinek II. kötete 1907(II.)/605 1907. 02. 02. A görög szert. kath. Anyaszentegyház liturgiájának 1907(II.)/1250 értelmezése 1907. 03. 01. A papi rend 1907(II.)/1732 1907. 03. 16. Méhészeti zsebnaptár 1907(III.)/2212 1907. 04. 04. Jézus Krisztus egyházának története 1907(VII.)/2598 1907. 04. 18. Árpádházi Szent Erzsébet Életrajz 1907(VII.)/3433 1907. 05. 24. Alkohol és család 1907(VII.)/4335 1907. 07. 09. Az elveszett kincs, amelyről még kevesen tudnak Népies irat 1907(VII.)/5614 1907. 07. 27. Utasítás Oktatás, az 1907 évi 76,000 1907(XII.)/7069 törvényhez 1907. 10. 01. Tárgymutató Oktatás, az 1907 évi 76,000 1907(XII.)/7069 törvényhez 1907. 10. 01. Az államsegélykérvények szerkesztése és felszrelése Államsegélyek 1907(XII.)/7069 az 1907. évi XXVII. T.-c. alapján kérvénymintái 1907. 10. 01. A boldogságos Szűz Mária tisztelete a görög 1908(VII.)/6931 egyházban 1908. 08. 31. „Az inkvizició” mi a valóság a sok hazugság között? 1908(VII.)/7618 1908. 07. 17. Lourdesi Jelenések 1908(VIII.)/10064 1908. 12. 31. Dalok a kis világ számára Kottafüzet 1909(VII.)/2981 1909. 07. 09. Dalok az ifjúság számára Kottafüzet 1909(VII.)/2981 1909. 07. 09.

158 Az új bortörvény kis kátéja Romanecz Mihály

Tanulmányok, beszédek és költemények

Chobot Frencz

A Pápák története

Geisz Antal

Egyházi Közigazgatás

Budai István

Ung vármegye Földrajza

Dehon Leo

A Szabad Kőművesség munkája

Hadzsega Bazil

Természetbölcselet és világnézet

Dreisziger Ferencz

Lakóhelyi ismeretek

Hodinka Antal

A munkácsi püspökség okmánytára

Hodács Ágost

Mentsd meg lelkedet

Népmissziók, elmélkedések

Márk Dávid

A keresztény vallás

Hitvédelmi előadások

Országos Állatvédő Egyesület

Gyereknaptár

Urhegyi Alajos

A kivándorlásra vonatkozó törvényes szabályok kézikönyve Természettan a népiskolák VI. osztálya számára

Egyháztörténet

1909(VII.)/5080 1909. 07. 14. 1909(IX.)/7209 1909. 10. 09. 1909(X.)/8832 1909. 11. 25. 1909(X.)/9101 1909. 12. 27. 1909(X.)/9130 1909. 12. 27. 1909(X.)/9329 1909. 12. 31. 1910(III.)/479 1910. 01. 26. 1910(IV.)/2600 1910. 04. 12. 1910(IX.)/4880 1910. 07. 16. 1910(X.)/4969 1910. 07. 02. 1910(XI.)/6941 1910. 10. 06. 1910(XI.)/7553 1910. 10. 31. 1910(XII.)/8736 1910. 12. 15. 1912(I.)/2384 1912. 03. 18.

159 12. melléklet Firczák Gyula munkácsi püspök által körlevélben ajánlott folyóiratok listája Szerkesztő

Folyóiratcím

Téma

Gyümölcs-kertész

Gyümölcstermesztési és faiskolai szaklap Papi lelkiség és gyakorlati tanácsok

Tokody Ödön

Havi közlöny

Tokody Ödön

Tokody Ödön

A magyarországi r. kath. papság egyetemes névtára 1891 Lelkészi irattár, az egyházi irály elméleti és gyakorlati kézikönyve Lelkipásztori Lexikon

Tokody Ödön

A lelkész hatásköre a házassági perekben

Tokody Ödön

Egyházi ügyekre vonatkozó magyar országos törvények, királyi és kormányrendeleltek Hivatalos Közlöny

Tokody Ödön

Dömötör Géza

Kisdednevelés

Dr. Breznay Béla

Religio-Vallás

Krisztinkovics Ede

Közvélemény

Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium hivatalos lapja Kisdednevelő országos egyletének lapja Az egyház belső életének képe

Stamfl Gusztáv

Katolikus szellemiségű lap Néptanítók Lapjának repertóriuma Miután a folyóirat 1868-1892 között megjelent számainak a repertóriuma, itt is közöljük. Szűz Mária nagy. Képes „Lourdes” falinaptára

Rumy Sándor

Dunántuli Hirlap

Dobrowsky Ágost

Hazánk Biblia (ruthén nyelvű középbiblia) Kommlóssy Ferenc

Katholikus Tanügy

Galdich Pál Kárpáti Endre Kiss János

Őrangyal

Végh Kálmán

Tanítsatok

Dr. Celliger Vilmos

Katholikus Tanügy

Breznay Imre

Népiskolai tanügy

Tokody Ödön Patzner István Kiss János

Havi közlöny az elméleti és gyakorlati lelkipásztorkodás köréből Bölcseleti folyóirat

Földművelésügyi minisztérium Szent Bazil Társulat

Недњля

Bodnár Gáspár

Magyar földművelő

Földművelésügyi minisztérium Vrábely Mihály

Недњля

Bölcseleti Folyóirat

Наука

Ruthén képes ABC-s könyv Egyházmegyei direktórium Уставъ Церковний

Szent István Társulat

Népnevelő

Szilvay Iván

Другiй свњтъъ

A rendelet iktatási száma 1891(VII.)/2515 1891. 05. 21. 1892 (XII.)/6288 1892. 12. 23. 1892 (XII.)/6288 1892. 12. 23. 1892 (XII.)/6288 1892. 12. 23. 1892 (XII.)/6288 1892. 12. 23. 1892 (XII.)/6288 1892. 12. 23. 1892 (XII.)/6288 1892. 12. 23. 1892 (XII.)/6288 1892. 12. 19.

686/1893 (II.)/686 1892. 02. 07. 1894(?)/6885 1894. 12. 11. /1893 (IV.)/2606 1893. 04. 29. 1893 (IV.)/ 3259 1893. 06. 05.

1893(XI.)/5742 1893. 10. 25. Katolikus 1894(I.)/540 érdekvédelem 1894. 02. 06 Reális és nemzeti politika 1894(VIII.)/3966 hangsúlyozása 1894. 06. 10. 1894(VIII.)/4338 1894. 07. 28. 1895(?)/718 1895. 02. 14. 1896(I.)/121 1896. 01. 09. 1896(II.)/362 1896. 01. 23. Hitszónoklat 1896(V.)/1894 1896. 03. 24. hitoktatás 1897(III.)/1237 ? népoktatásügy 1898(III.)/101 1898. 01. 13. lelkipásztorkodás 1898(III.)/163 1898. 01. 15. Teológia 1898(V.)/1357 1898. 03. 03. Közgazdasági 1898(VI.)/1604 ismeretek 1898. 03. 14. A ruthén nép szellemi, anyagi és 1898(VII.)/3827 erkölcsi javának előmozdítására 1898. 07. 07. Mezőgazdasági néplap 1898(XI.)/6828 1898. 10. 28. Közgazdasági 1898(XI.)/7836 ismeretek 1898. 12. 09. oktatás 1898 külön levél 1898. 08. 25. liturgia 1899(I.) 8238/1898-as rendelet 1898. 12. 22. Oktatás 1899(XVI.)/9191 1899. 12. 09. Halotti prédikációk 1899(XVI.)/9191 1899. 12. 11.

160 Földművelődésügyi Minisztérium Magyar egyházirodalmi Iskola Weisz A. M.

Magyar gazda kincsesháza

Gazdálkodás

Проскомидiа

Liturgia

Kereskényi Gyula

Az 1900. évi szent Jubileum kézikönyve

Budai Aladár

Páduai Szent Antal lapja

Schmiedt Ferencz Cenner Lajos Breznay Béla

Egyházi Közlöny

A kereszténység védelme

Religio

lelkiség

Egyházi és irodalmi lap

Kereszt Jelében Sankovics Bertalan

Magyar Plébános

Breznay Béla

Religio-Vallás Egyetemes Kritikai Lapok

Hittudomány, liturgia, társadalom, gazdaság

A Religio c. lap mellélklete Társadalmi és jótékonysági folyóirat

Szentesy Alfonz

Szent József lapja

Demkó Kálmán

Görög Katholikus Hírlap

Fonyó Pál

Katolikus Hitoktató

szakközlöny

Markos Gyula

Magyar Herkó Páter

Pelikán Krizsó

Jó Pásztor

Élclap a szocializmus ellen Egyházszónoklat

Damjanovics Emil és Csudáky Bertalan Kiss János

Magyar Világ

Kiss János

Hittudományi Folyóirat

Görög katolikus hetilap

Bölcseleti Folyóirat

Népoktatás Görög Katolikus Szemle Nauka Слово Божiе Dudinszky István

Magyar Tanítójelölt Néptanítók lapja Egyházi Közlöny

Keresztény Tanítók Országos Egyesülete

Keresztény Tanító

Oktatási szaklap

1900(IV.)/1105 1900. 02. 16. 1900(IV.)/2448 1900. 04. 03. 1900(IV.)/2766 1900. 04. 16. 1900(IV.)/3444 1900. 05. 11. 1900(IX.)/6927 1900. 09. 27. 1900(XI.)/9034 1900. 12. 20. 1900(I.)/21 ? 1902(VII.)/5265 1902. 09. 03. 1902(VIII.)/6010 1902. 10. 03. 1903(IV.)/2233 1903. 03. 31. 1903(IV.)/2233 1903. 03. 31. 1903(IV.)/2496 1903. 04. 01. 1903(XII.)/6836 1903. 10. 03. 1904(I.)/9070 1903. 12. 28. 1904(III.)/3344 1904. 05. 19. 1904(X.)/8739 1904. 12. 31. 1905(III.)/2014 1906. 03. 20. 1906(III.)/2213 1906. 03. 30. 1906(III.)/2213 1906. 03. 30. 1907(I.)/143 1907. 01. 11. 1907(I.)/203 1907. 01. 22. 1907(I.)/203 1907. 01. 22. 1907(I.)/203 1907. 01. 22. 1910(X.)/4976 1910. 07. 25. 1910(X.)/5568 1910. 08. 06. 1910(X.)/7132 1910. 10. 15. 1912(II.)/1666 1912. 02. 10.

161 13. melléklet Firczák Gyula munkácsi püspök által körlevélben tiltott könyvek és folyóiratok listája a.) Tiltott folyóiratok Szerző

Folyóiratcím

Téma

Ajánlás dátuma és száma

Földművelő

Szocialista alapú izgatás

1898(XI.)/6828 1898. 07. 07. 1908(I.)/168 1908. 01. 12.

Slovensky Tyzdennik

b.) Tiltott könyvek Szerző

Könyvcím

A. Zeman

Dejepis Cesky v obrazich pramlador csóeskoslovanskou Ruszky Slabikár

A. Zeman

Szalva Károly

A vallás- és közoktatásügyi miniszter tiltása alapján A vallás- és közoktatásügyi miniszter tiltása alapján Praznovajta töszjacseszlietnyei pámjányi pervoszvátyityelá A vallás- és közoktatásügyi szlávján szvjatecho kisillá 14-ho fevrályá 1869. goda miniszter tiltása alapján Cszanktpetyerburgye i Moszkoje Златый Отче нашъ Dejepis Slovakov (Tótok története) Златый Отче нашъ Листъ изявленный Седмъ святыхъ и бљйствителныхъ молитвъ происходящыхъ изъ библіотеки прагского Монастиря Iезувить Домовое благослоенiе

Várady L. Árpád

Téma

A párbérkérdésről

Ajánlás dátuma és száma 1898(VII.)/3491 1898. 05. 24. 1898(VII.)/3491 1898. 05. 24. 1898(VII.)/3491 1898. 05. 24. 1895(XII)/5781 1895. 09. 27. 1896(II.)/1111 1896. 02. 22. 1899(III)/6888 1899. 09. 07. 1899(III)/6888 1899. 09. 07. 1899(III)/6888 1899. 09. 07. 1899(III)/6888 1899. 09. 07. 1908(III)/5158 1908. 07. 26.

162

14. melléklet Firczák Gyula munkácsi püspök általajánlott és támogatottt egyesületek jegyzéke (azokat is tartalmazza, melyeknek a céljaira csak gyűjtéseket szervezett) Az egyesület neve

Az egyesület célja

Az egyesület A rendelet iktatási alapítójának, száma képviselőjének neve és az alapítás dátuma

Aquinoi –szent-Tamástársaság

Tudomány

Oltáriszentség imádásának egylete

Oltáriszentség imádása és a szegény templomok felszerelésének segítése

Oltáregylet

Oltáriszentség imádása és jótékonykodás. Szegény templomok segélyezése A hajdúböszörményi minta alapján ajánlja megvalósításra a többi egyházközségnek is. A hit és tudomány kapcsolatáról

Dr. Bognár István igazgató 1893. 10. 26. Nagy József magyarországi igazgató 1894. 09. 18. 1894. 06. 12.

Temetkezési egylet IV. Freiburgi Tudományos nemzetközi kongresszus

Rózsfűzér imatársulat

Oltáriszentség imádása és jótékonykodás. Szegény templomok segélyezése Rózsafűzér imádkozása, jótékonyság

Mértékletességi egylet

A hívek iszákosságtól való visszatartása

Hitelszövetkezetek

Tisztességes kölcsönadás és a nép uzsorától való megévása

Oltáregylet

Dr. Kiss János, társulati igazgató 1897. 02. 02.

Vakokat gyámolító egyesület Budapesti katholikus munkásnők egyesülete Szentségimádó papok társulata Egyházmegyei mértékletességi egylet Eucharisztia-társulat (Oltáriszentséget imádó papok társulata) Budapesti központi Oltáregyesület Katholikus sajtót támogató egylet Munkács és vidékének közgazdasági egyesülete (Gyümölcsértékesítő egyesület) Fehér Kereszt országos lelenczház Egyesület Magyarországi Katholikus Egyesületek Országos Szövetsége Katholikus olvasókör Új Keresztes hadjárat (Szent Kereszt hadserege)

Vakok oktatásának és nevelésének segítése, számunkra elvégezhető munka biztosítása, munkaképtelen és öreg vakok segélyezése, Vakok segítése Vidékről Budapestre érkezett nők segítése és védelme, míg munkát találnak maguknak és elhelyezésük a katolikus munkásnők otthonában (IX., Bakáts tér 10.)

Oltáriszentség imádása Oltáriszentség imádása és a szegény templomok egyházi szerekkel való ellátása

Gróf Pálffy Pálné

Mikita Sándor igazgató 1900. 02. 26.

Alkoholizmus elleni küzdelem

1894(XI.)/5315 1894. 09. 18.

1894(VIII)/3673 1894. 07. 02. 1896(XIII.)/4335 1896. 07. 28. 1897(II.)/552 1897. 02. 02. 1899(V)/172 1899. 03. 02. 1899(V)/172 1899. 03. 02. 1899(V)/172 1899. 03. 02. 1899(V)/172 1899. 03. 02. 1899(V)/172 1899. 03. 02. 1899(V)/172 1899. 03. 02.

Temetkezési egyletek Vakokat gyógyító egyesület

1893(XV)/6598 1893. 12. 15.

Elnöke: P. Eymard 19. század Alapítója: Pallavicini Edéné, született Mailáth Etelka grófnő. Elnöke: Kánter Károly, apát-plébános

1899(XIII.)/3547 1899. 05. 21. 1899(XVI.) 8967 1899. 12. 01

1900(I)/8980 1900. 12. 18. 1900(III.)/1344 1900. 02. 26. 1900(III.)/3529 1900. 05. 14. 1900(III.)/3529 1900. 05. 14.

A katolikus és egyházellenes sajtótermékek összegyűjtése és helyettük katolikus és hazafias szellemű sajtó terjesztése Gyűjtés az egyesület létrehozatalára. Minden adakozó 1900 részvényessé válik

1900(IX.)/6144 1900. 08. 21.

A munkácsi iroda az egyházmegye híveinek a segélyezésére jön létre Állandó kapcsolat biztosítása a katolikus egyesületek között

1901. évi (VII.) 4311 sz. rendelet 1902(IV.)/1705 1902. 03. 20.

Nedecze János igazgató

Népoktatás és népművelés Szent helyeink visszaszerzése, fantartása és méltó tisztelete. Imádság és a Szentföld javára való adakozás.

Alapító: Ferences rend

1900(IX.)/6963 1900. 09. 25.

1903(IV.)/6373 1903. 03. 14. 1902(VIII.)/6028 1902. 10. 18.

163 Magyar Görög Katholikus Egyesület Országos Nemzeti Szövetség Szent István Társulat Magyar Közművelődési Egyesület Bereg vármegyei Magyar Közművelődési Egyesület Debreczeni Egyházközség Képkiadó vállalata

A görög katolikus intelligencia összefogása és társadalmi érdekeinek védelme Nemzeti egység létesítése

Alapítás két évvel korábban az 135,742 számú jóváhagyással

Színvonalas katolikus irodalom és kiadványok terjesztése A nemzetiségek közti közeledés elősegítése Az ország határszélén a magyar kultúra, a testvéri szeretet ápolása a különböző nemzetiségek között Jövedelme a templomépítés javát szolgálja

Magyar Görög Katolikusok Egyesülete Önképzés, társasági élet, erkölcsi és anyagi Szent Imre kör érdekképviselet Beteg egyetemi hallgatók segítése Egyetemek Kórházegylete Anti-alkoholista Egyesület Magyar Élet és Járadék Biztosító Intézet Magyarországi Katholikus Hittanárok és hitoktatók egyesülete Magyar Gazdaszövetség Alkoholellenes Szövetség R… szent Ferenc-János egyesület Anti-alkoholista egyesület Országos Madárvédő Ifjúsági Liga Katholikus Népszövetség

Magyar egyesület a leánykereskedés ellen Ungvár-czeholnyai temetkezési egylet Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Műve Központi Oltáregyesület

Közegészségi, erkölcsi, társadalmi és nemzetgazdasági szempontból küzdeni az alkoholizmus ellen A vallástanítás támogatása, továbbképzések, tanfolyamok szervezése

Pénztáros: Demjanovich Emil Kassai Királyi Jogakadémia Védnök Ferenc József király Gróf Mailáth József elnök

1905(V.)/2814 1905. 04. 29. 1905(VI.)/5359 1905. 08. 05. 1905(VII)/5715 1905. 08. 26. 1906. évi (I) 8252 sz. rendelet

Kommlóssy Sándor elnöki irodaigazgató Elnök: Dr. Dudek János

1906(II)/1621 1906. 03. 08. 1907(II.)/1732 1907. 03. 01.

Népünk anyagi, erkölcsi és értelmi értékének emelése Küzdeni az emberiség legmakacsabb és legalattomosabb ellensége, az alkohol ellen Szegény házasulandók seglyezésére

Dr. Halász István, alelnök

Alkoholizmus elleni küzdelem

Mailáth József elnök

Az állatvédelem eredményes felkarolása

Komlóssy igazgató

A katholikus társadalmi rend támogatása, a nép hiterkölcsi, társadalmi és gazdasági fejlődésének előmozdítása, a nép védelme, oktatása, vezetése és szervezése, katholikus eszméknek a köz érdekében való érványesítése, vallás és államellenes törekvések visszaverése A faluról a városba érkező lányok munkához jutásának a segítése és felügyelete Gyermekvédelmi munka

Dr. Prohászka Ottokár

Dr. Rajner Lajos

Katholikus Sajtóegyesület Kántortanítók Egyesülete

Önképzés, iskolák működésének javítása

Országos Absztinens Katholikus Papok Egylete Gyermekvédelmi Egyesület

Alkoholizmus elleni küzdelem

Katholikus Háziasszonyok Országos Egyesülete

514

1902(IX.)/7835 1902. 12. 29. 1903(VIII)/4753 1903. 07. 10. 1904/4200 külön levél 1904. 07. 04. 1904(X.)/7485 1904. 11. 10. 1904. évi (V) 8452 sz. rendelet 1905(II.)/1586514 1905. 03. 16.

Schürger Ödön

Izabella főhercegasszony, védnök Andor György, elnök Gr. Károlyi Lászlóné, elnöknő

1907(III.)/2312 1907. 04. 05. 1907(VII.)/4335 1907. 07. 15. 1907(VII.)/4700 1907. 07. 26. 1907(I.)/8252 1906. 12. 20. 1908(V)/5782 1908. 07. 17. 1909(IV)/4264 1909. 07. 15.

1909(X)/9188 1909. 12. 30. 1909(X.)/9189 1909. 12. 30. 1910(II.)/14 1910. 01. 04. 1910(IV.)/2722 1910. 04. 18. 1910(X)/7131 1910. 10. 15. 1911(II.)/2147 1911. 04. 15. 1911(I)/8791 1912. 01. 02. 1911(VI)/4342 ? 1912(I.)/992 1912. 02. 05.

A körlevélben 1895 van írva az iktatószámnál. Valószínűsíthető, hogy elírás, mivel a közeli múltról beszél az alapítás dátumaként.