A multimédia felhasználásának lehetőségei a nyelvoktatásban T. Nagy László1 – Stóka Ágnes2 1
DE Informatika Tud. Doktori Iskola, 2COOL Nyelviskola Debrecen
[email protected],
[email protected]
Absztrakt Jelen cikkben a szerzők irányvonalat kívánnak mutatni a jelenlegi MM nyelvoktató programok rengetegében való eligazodáshoz, illetve elméleti/módszertani segítséget adni a tudatos választás megkönnyítéséhez. A cikk írói az elmúlt évtized olyan nyelvtanítással kapcsolatos oktatói módszereit vizsgálják és hasonlítják össze, amelyekben a modern multimédiás megoldások vezető szerepet kapnak. Elméleti bevezető után elemzik a lehetséges hatékonysági mutatókat, különös tekintettel az interaktív környezetben rejlő, — sokszor kiaknázatlan — opciókra, és áttekintik az ezen a téren folyó kutatások legfrissebb eredményeit, trendjeit. Ezután az általánosan használható módszerek bemutatásával megkísérlik rendszerezni és értékelni a multimédiás környezetben jelenleg elérhető lehetőségek szinte feldolgozhatatlanul nagy áradatát. Ezzel segítséget és ötleteket kívánnak adni egy konkrét szoftver, illetve rendszer kiválasztásakor és fejlesztésekor, mintegy predesztinálva a várható eredményeket. Végezetül olyan — konkrét példákkal illusztrált — multimédiás nyelvoktatási megoldás is bemutatásra kerül, amely a kutatások eredményeit kézzelfogható és igazolható módon támasztja alá, továbbá a gyakorlatban is igen eredményes, és/vagy a jövőben komoly eredményekkel kecsegtet. Bevezető
Az elmúlt évtizedekben végbemenő információs robbanás, a hardver eszközök és az informatikai infrastruktúra nagymértékű fejlődését is magával vonta, vagy sok esetben generálta. Melyik inspirálta jobban a másikat? Ez a kérdés jószerivel szinte megválaszolhatatlan, a tipikus „tyúk vagy a tojás esete”. Nyilvánvaló, hogy a hardverek fejlődése is szükséges volt az Internet ilyen mértékű elterjedéséhez és népszerűségéhez, de ugyanakkor maga az óriási keresleti piac ösztökélte a fejlesztéseket és a sok piaci résztvevő közüli kitűnni akarást, az újabb és jobb termékek megjelentetésével. Az Internet elterjedése maga után vonta a globális piac kialakulását. Ma már szinte bármilyen termék esetén, sokféle ajánlat közül válogathatunk, ha fellépünk a világhálóra. Természetesen nincs ez másképp az oktatóprogramok terén sem! Azonban ez egy kicsit specifikus „termék”. A határok persze itt is sokat mosódtak, de szerencsésebb és hatékonyabb, ha egy számítógépes oktatóprogram az anyanyelvünkön szól hozzánk, valamint az országra jellemző oktatási szokásokat, metódusokat követi. Különösen fontos ez a nem az Internetbe „beleszülető” korosztály, vagy az adott idegen nyelvet nem beszélők esetén. Arról nem is beszélve, hogy sok emberben jó érzést kelt, ha tudja, hazai terméket használ. Természetesen a nyelvoktató programok több szempontból kivételt képeznek ez alól. A mai információ alapú társadalom azonban nem csak az információ mennyiségét és hozzáférhetőségét emelte az egekbe, hanem a tudásátadás terén is sok újat hozott. Véleményem szerint ennyi új lehetőség, mint az elmúlt 20 év alatt, az előző 5000 év alatt nem született. A mai –oly divatos- interaktív multimédiás oktatórendszerek (programok) kifejlődésének megismeréséhez, azért kicsit régebbi időkre kell visszatekintenünk, mint húsz év. Hiszen a multimédia két alappillére, a hang és a kép rögzítése és visszajátszása már mintegy 100 éves múlttal rendelkezik.
1
A fényképezés elterjedése (XIX század vége) és a hangreprodukció elérhetővé válása (XX század legeleje: Edison fonográfja és a rögzítésre alkalmas viaszhengerei.) voltak az első komoly technikai vívmányok, amelyek szinte azonnal bevonultak az oktatásba, mint oktatást segítő eszközök. Később a rádió műsorszórás megjelenésével 1927-től, a BBC már rendszeres adásokkal jelentkezett. A televízió ilyen jellegű műsora –szintén a BBC-nél- a 60-as évek elején indult. Itthon a magyar Iskolatelevízió című műsor 1964. február 5-én tűnt fel először a képernyőn. Az úgynevezett audiovizuális oktatóeszközök és programok fénykora a 70-es és 80-as évek volt. Gondoljunk itt a filmvetítő gépre, a hangosított diasorozatokra, vagy a videó magnetofonra. Ezek a már multimédiásnak nevezhető- eszközök és tananyagok azonban még kénytelenek voltak nélkülözni az interaktivitást. Tehát hosszú volt az út a mai modern rendszerekig. S nem könnyű a dolga még egy szakembernek sem, ha ki akarja választani a számára alkalmas eszközt, nemhogy egy laikusnak. A következőkben néhány általános támpontot kívánok adni ahhoz, hogy milyen számítógépes alkalmazás választása lehet a legmegfelelőbb egy adott problémára. Majd egy konkrét példán keresztül ismertetjük, a pozitív hatásokat. Milyen szoftvert válasszunk?
Amint a taxonómiánál is látni fogjuk, nincs egységes rendszer a csoportosításra. Generalizálási törekvések az absztrakcióra persze vannak, de ez a címben megfogalmazott kérdésre való válasz megadásában, nem biztos, hogy sokkal közelebb visz céljainkhoz. Tehát egy konkrét oktatóprogram kiválasztásánál elsősorban magunknak kell felállítani a saját – precízen átgondolt- cél és szempontrendszerünket, ami alapján behatárolhatjuk a legígéretesebb eszközt. Írhatjuk úgy is „legígéretesebbnek tűnő”, ugyanis nem biztos, hogy ami elsőre annak tűnik az lesz ténylegesen a legjobb. Mint az élet sok területén, itt sem lehet komolyabb rendszerek, vagy nagyobb célközönségnek szánt eszköz mellett, pusztán katalógus paraméterek alapján dönteni. Sokszor már csak a beruházás értéke miatt sem. Egyszerű példával az autóvásárláshoz hasonlítanám a dolgot: ott sem pusztán az adatok alapján választunk, hanem megnézzük a számunkra, a paraméterek (és ár) alapján megfelelőnek tűnő autót kívül-belül. Utánanézünk Interneten, szakfolyóiratban, esetleg a típust már használó ismerősöknél, szerelőnél érdeklődünk, és természetesen elvisszük egy próbaútra, ahol rövid időre ugyan, de betekintést nyerhetünk az alapvető viselkedésbe. Benyomásunk lesz az autó minőségéről, teljesítményéről, praktikusságáról, és használhatóságáról. Ha minden téren elégedettek vagyunk, döntünk. Azaz kiválasztjuk a konkrét járművet a konkrét „konfigurációban” (szín, felszereltség, stb). Mindezek után reménykedünk, hogy a választásunk a hétköznapokban is megállja helyét, vagyis beváltja a hozzáfűzött reményeket. Egy oktatóprogram kiválasztása nagyon hasonló folyamat. Az oktató programok csoportosítása
Ha tehát van egy kitűzött célunk, arra nézve milyen eszközt szeretnénk, elkezdhetjük a kínált lehetőségek megvizsgálását. Ekkor fogunk, - rögtön az elején - az első akadályokba ütközni, ugyanis az interneten, vagy egyéb helyeken elérhető megoldásokat sokan, sokféleképpen nevezik és sokféleképpen csoportosítják. Nem árt, ha a gondolatainkat mi is valamilyen formában rendszerbe szedjük, azaz besoroljuk valahová. Ezzel mintegy felállítjuk a saját cél és csoportosított szempontrendszerünket, amire aztán megpróbáljuk ráilleszteni a fellelhető témák közül a hasonló, vagy megfelelő fogalmakat. Ezek lesznek reményeink szerint a számunkra célravezetőek. 2
Az oktatási szoftverek osztályozását az általuk betöltött pedagógiai funkciók alapján végzi el a Rafi Nachmias féle szoftver-taxonómia. [1] Ez egy szándéka szerint értékmentes, leíró rendszer, amely bármilyen adathordozón megjelenített digitális tananyag besorolására alkalmas. Először négy dimenziót tartalmaz, amely később kiegészül egy ötödikkel:
• • • • •
Leíró dimenzió (szerző, nyelv, célközönség, oldalterjedelem) Pedagógiai dimenzió (pedagógiai,didaktikai modell, kivitelezés ) Ábrázoló dimenzió (pl egyoldalas, lineáris, web struktúra) Kommunikációs dimenzió (navigálás, linkek, chat, e-mail) Tudományos tartalom dimenzió (tudományterület, modell, kísérlet,grafikai ábrázolás)
Nézzünk meg ez után, két hazai elfogadott csoportosítási szempontot vázlatosan, amelyek kiindulási alapnak – általánosságban - megfelelőek lehetnek:
Kárpáti Andrea [2] szerint az alábbi –gyakorlat közeli- besorolás a legalkalmasabb: -
-
-
Alkotó eszköz (tool): képek és szövegek alkotása, átalakítása Kommunikációs eszköz (communication application): levelezés, prezentáció, videó konferencia stb. Demonstrációs eszköz: illusztráció, szimuláció Információs forrás (information resource): multimediális, interaktív, nem lineáris, néha Internet-kimenetű publikáció Tananyag (tutorial vagy courseware): meghatározott szerkezet, komplex, feladatok és tesztelő funkció Értékelő eszköz (assessment tool): interaktív feladatbank, tesztelő szoftver Oktatójáték (educational game) Az egyéni tanulás eszközei (computer-assisted instruction): pl.: drill-jellegű gyakorlás, szimulált helyzetben reflexek kialakítása (pl.: autó- és repülőgépvezetés). Kiegészíti a hagyományos oktatást. Integrált oktatási rendszerek (Integrated Learning Systems, ILS): számítógépes hálózatokat és komplex oktatási környezeteket összefogó rendszer. Kiváltja a hagyományos oktatást. Benne: csoportmunka, páros munka eszközei. Oktatásszervezési eszköz (management tool): a diákok haladásának nyomon követése; az iskola pénzügyi, személyzeti, oktatási nyilvántartásainak vezetése; a szülők, oktatásirányítók tájékoztatása
A Sulinet Digitális Tudásbázisban ezek a műfajok, mint csoportosítási kategóriák szerepelnek:
3
-
ISMERETÁTADÁS digitális tudásforrás; e-könyv; digitális szótár; digitális lexikon;
-
OKTATÁS digitális tananyag-elem; digitális tananyag; digitális oktató-játék;
-
OKTATÁSI KÖRNYEZETEK kommunikációs platform oktatási célra; virtuális oktató-környezet; távoktatási környezet; GYAKORLÁS, ÉRTÉKELÉS: digitális feladat-bank; digitális feladat-készítő és gyakorló környezet; adaptív képesség-felmérő és vizsga-környezet; digitális portfolió-készítő környezet;
Összegezve a fentieket megállapíthatjuk, hogy hazánkban (általában) az alábbi szempontok a mérvadóak: -
téma; tartalom; milyen korcsoport részére készült; kivitelezés (látványosság); megvalósítás (programkörnyezet); használhatóság, hasznosság; ár (beszerzési);
Akkor mégis, hogyan vágjunk bele?
A problémára nincs konkrét recept tehát, de logikus szempontokat meg tudunk határozni. Lássuk ezeket! Az elérendő cél ismert: - tudjuk, milyen témában; - tudjuk, milyen tantárgyban, (műveltségterületen); - tudjuk melyik korcsoportnak akarunk metódust választani; - arról is vannak elképzeléseink, milyen formában óhajtjuk ezt elérni. (például: a célunk pusztán az ismeretközlés, a számonkérés vagy mindkettő); - és nagyjából tudjuk, mekkora keret és mennyi idő áll a rendelkezésünkre. Ezek a most felsorolt, s a következőkben bemutatandó szempontok általánosságban, nem feltétlenül csak programvásárlásnál, hanem programfejlesztés esetén is érvényesek. Mindezek után meg kell határozni néhány nagyon fontos célhoz vezető „utat” amivel tovább szűkíthetjük az esetleges lehetőségeket. Ugyanis az oktatóprogram alatt komplett oktatórendszert is érthetünk. A következőkben néhány olyan általános összefüggést szeretnék 4
ismertetni, melyek a rendszer hatékonyságát eleve predesztinálhatják. Azaz milyen úton és milyen tartalommal lehetünk a legeredményesebbek. Ezek ismerete fontos lesz a helyes döntés meghozatalában. Az E-tanulás három formája
A szakirodalom az e-tanulás létrejöttét három oktatási forma metszetének tartja. [3] • Computer Based Learning – azaz a számítógéppel segített tanulás (CBL) • Web Based Learning – azaz az Internet alapú tanulás (WBL) • Distance Learning – azaz távoktatás (DL) A fenti három metódus az alábbi ábrán látható kapcsolatba hozható az e-tanulással.
1.ábra
Mindhárom oktatási forma más-más összetevőt hozott az e-tanulás módszertanába és eszközeibe. A Computer Based Learning a számítógép és az interaktív alkalmazások oktatásban való felhasználásának lehetőségével járult hozzá az e-tanulás sikeréhez. A Web Based Learning az Internetet, mint modern kommunikációs és adatmegosztó hálózatot hozta az e-tanulás tárházába. A távoktatás a maga sajátságos didaktikai módszereit, a távoktatási környezet főbb paramétereit, az idő és térfüggetlenséget hagyományozta az e-tanulásra. A következőkben vizsgáljuk meg az absztrakció és a hatékonyság összefüggéseit. A „tudás piramisa”
A tudás piramisát (eredetije: Cone of learning) Edgar Dale [4] amerikai kutató pedagógus, az Ohio Állami Egyetem professzora vázolta fel először. A tanulási piramis a befogadás sikerességét mutatja attól függően, hogy milyen módszerrel közvetítjük az információt. Az eredeti Dale féle ábra még nem tartalmazott százalékos számokat, pusztán a tevékenységeket
5
sorolta hierarchikus sorrendbe. A százalékos besorolás későbbi kutatások eredménye. Ezek pontosságát igen sokan és sokféleképpen megkérdőjelezik. Vannak, akik bizonyos részeket kihagynak vagy összevonnak. Vannak olyan publikációk, ahol egyes sorokat tovább finomítanak azáltal, hogy részletesebben vizsgálják őket. Véleményem szerint, ha nem is hajszálpontosan, de nagyságrendileg elfogadhatjuk a lenti ábrán olvasható számokat. Arra mindenképpen alkalmasak, hogy érzékeltessék azt, amint az egyes absztrakciós szintek nagyságrendileg viszonyulnak egymáshoz. A lenti ábrát nézve nagyon logikusnak és meggyőzőnek tűnik az egész elmélet. Ha belegondolunk, könnyen beláthatjuk Dale besorolásának nagyszerűségét. A piramis csúcsa felől lefelé haladva egyre csökken az absztrakció mértéke, azaz a dolog egyre közelebb áll hozzánk, mivel az „eseményt” egyre több érzékszervünkkel érzékeljük. Ugyanakkor egyre jobban részesei leszünk a folyamatnak, s minél több érzékszervünkkel, minél aktívabban veszünk részt valamiben, nyilvánvaló hogy jobban megragad emlékezetünkben. A piramis két fő részre osztható, a passzív és az aktív részre. A passzív esetben tehát befogadóként vagyunk részesei az eseménynek, az aktív „résznél” már cselekvőként leszünk jelen. Úgy gondolom egy oktatóprogram kiválasztásánál vagy megtervezésénél, nagyon sokat segíthet az, ha ezen összefüggések birtokában vagyunk. A piramis „útmutatásait” követve könnyen megértjük: egy program annál hatékonyabb minél többféle oldalról közelít, vagy mutat be valamit, még eredményesebb, ha cselekvéssel is bevonja a folyamatba a használót, legyen az CBL, WBL, távoktatás, vagy ezek keveréke.
2. ábra A multimédiás tartalmak és az interaktivitás összefüggései
6
Kollár János, [5] klinikai szakpszichológus szerint: Amikor arra törekszünk, hogy képességeinket fejlesszük, mindannyiunknak szüksége van segítségre. Ez kétféle lehet: vagy egy külső standard alapján meghatározott szintre kívánjuk hozni a szóban forgó személyt (ez esetben a statisztikailag megalapozott nagy számok törvénye alapján dolgozunk, mondván: „általában ez szükséges a boldoguláshoz, hát adjuk meg ezt”), vagy a képezni, fejleszteni kívánt személy belső igényeit, szükségleteit és képességeit vesszük figyelembe, és személyre szabottan, egyénileg foglalkozunk vele. Az előbbi esetben a fejlesztő az egyértelmű „főnök”, ő az, aki meghatározza, miként folyjon a munka, az utóbbiban pedig megengedhetjük azt a „luxust”, hogy a fejlesztendő maga határozza meg, milyen irányban haladjunk. Az előbbi esetben a fejlesztő feladata, hogy felkeltse az érdeklődést valami iránt, az utóbbiban a fejlesztendő természetes érdeklődését vesszük figyelembe, és annak hajtóereje segítségével haladunk. Még egyértelműbben fogalmazva: az előbbi eset hasonlít egy katonai struktúrához, ahol utasításokat kell végrehajtani, az utóbbi pedig sokkal inkább egy tánchoz, amely során - szinte észrevétlenül hol az egyik, hol a másik fél vezet. A Kollár által szemléletesen megfogalmazott gondolatot, mely jól érzékelteti az (inter)aktivitás fontosságát és a benne rejlő lehetőséget, egyre több helyen látom megvalósulni a gyakorlatban is. Talán a legszembetűnőbb a nyelvoktatás átgondolása és megreformálása. 20-30 évvel ezelőttig az idegen nyelv tanítása volt az egyik leginkább hagyományos módon közvetített ismeretátadás. Saját emlékeimre is visszagondolva, az óravezetés főleg frontális rendszerű, s szinte csak nyelvtantanulásból állt. Nélkülözte a párbeszédet, az élőbeszéd meghallgatását, a szemléltető eszközöket és a játékos feladatokat. A mindenáron való nyelvtantanulás erőltetése, kiépítette a tanulókban azt a gátat, hogy „Nem merek megszólalni, mert biztosan hibásan beszélek!” Ez odáig vezetett, hogy - akár több év tanulás után- egy igét hibátlanul elragozott az ember, viszont nem tudott kérni egy pohár vizet. Nem mert, vagy nem tudott? Az eredmény szempontjából mindegy! Ez nagyon rossz hatékonyságot és nagyon kevés sikerélményt jelentett. Mára azonban szerencsére, már más a helyzet. A multimédiás oktatórendszerek legnagyobb sikere, talán a nyelvoktatás területén kézzelfogható legjobban. Persze ezek mellett párhuzamosan meg kell említeni, hogy a hagyományos óravezetés is sokat változott, eltolódva az interaktív és beszédorientált irányba. Ezek hatékonyságát - mind a tudásátadás, mint a tudásmegőrzés területén - nagymértékben növelhetjük egy-egy alkalmas számítógépes rendszerrel. Mindezek után nézzük meg egy konkrét, nyelvoktatást segítő alkalmazáson keresztül a pozitív tapasztalatokat, alátámasztva az előbb elhangzottakat. Oktatóprogram érettségire és nyelvvizsgára készülőknek
Kezdetben az alapszókincs és nyelvtan is elegendő hogy megértessük magunkat a külföldiekkel, de egy idő után ez már nem fogja kielégíteni a saját magunkkal kapcsolatos elvárásainkat. A legtöbb diák általában csak a diplomához szükséges nyelvvizsga bizonyítvány megszerzéséig tartja fontosnak a nyelvtanulást – ez leggyakrabban középfokú (B2) szintet jelent –, aztán később, miután tudásuk egy részét elvesztették, ráeszmélnek, hogy legalább szinten kellett volna azt tartani. A legtöbb nyelvet oktató tanár is egyetért azzal, hogy a modern technika vívmányai erősen fellendítik az idegennyelvi órák menetét. Ha visszatekintünk a múltba észrevehetjük, hogy mindegyik módszertan más-más oldalról közelíti meg a nyelvtanulást és nyelvoktatást. Míg 7
régebben főleg a nyelvtani formák elsajátítása volt a cél, manapság a kommunikáció fontosságára helyezzük a hangsúlyt. A kommunikatív nyelvtanulás egyik legfontosabb összetevője az interaktív tanulás, aminek sikerességéhez a számítógépes programok nagyban hozzájárulhatnak. Jelen kutatás a sárospataki Árpád Vezér Gimnázium és Kollégiumban történt, melynek célja hogy megvizsgáljuk, milyen változások mentek végbe az elmúlt 5-6 év során, a tanórán felhasznált technikák tekintetében. Arra is szeretnénk fényt deríteni, hogy mennyire hatásos ez a változás. Az iskola az Arany János Tehetséggondozó Program tagja, így jutott hozzá a MENTORS nevű oktatószoftverhez 4 évvel ezelőtt. A program tervezői évente két-három alkalommal felmérik az elégedettségi szintet, így folyamatosan változtathatnak a feladatokon, feladattípusokon, annak megfelelően, ahogy az iskolának az a legjobban a segítségére válik. A tanulóknak is jót tesz a változatosság; nem csak a tankönyvből tanulnak, hanem a szoftveren lévő, sokrétű interaktív feladatokat is megoldhatják.
3. ábra
A számítógép hatalmas motivációs erővel bír; a diákok nagy kedvvel sajátítják el, illetve gyakorolják be az anyagrészeket, önállónak érzik magukat – arról nem is beszélve, hogy egész idő alatt a saját maguk tempójában haladhatnak. Ha készen vannak egy-egy feladattal, a program egyből leellenőrzi a válaszokat és megjelöli a hibásakat. Arra is van lehetőség, hogy a diákok újból megoldják a feladatot – habár a kérdések nem ugyanabban a sorrendben érkeznek. A program minden egyes diákot külön-külön értékel, jelzi a feladatok megoldása során elkövetett hibaarányt, a jó válaszokat, folyamatosan nyomon követi a fejlődési folyamatot. Az egyéni tanulás központi szerepet kap a számítógéppel történő tanulás folyamán. A tanórán, hagyományos keretek között erre nincs lehetőség, hiszen lehetetlen, hogy a tanár minden diákjához külön-külön alkalmazkodjon, és a nekik megfelelő módszerrel segítse a nyelvtanulást. Egy jó oktató program ötvözi a fent említett módszertanok lényegét, ezáltal lehetőséget biztosít arra, hogy minden diák a neki leginkább megfelelő módon, a leghatékonyabban ismerkedjen meg és sajátítsa el az idegen nyelvi formulákat. Az iskola három számítógépes teremmel rendelkezik, illetve berendeztek egyet a kollégium szomszédos épületében is. A legtöbb osztálynak heti 4-5 angolórája van, de abból csak egy órát tudnak a számítógépteremben tölteni és oktatóprogramot használni – a kollégiumban lakó diákoknak viszont alkalmuk adódik egy héten további két-három órán keresztül gyakorolni. A
8
program használatára csak iskolai gépeken van lehetőség; minden diák rendelkezik egy úgynevezett diákkóddal, amelyek csak regisztrált gépeken működnek. A szoftver felépítése átlátható, kezelése rendkívül egyszerű. Ha a főmenüben a nyelvoktatás fülre kattintunk, máris elkezdhetjük a gyakorlást.
4. ábra
A tanárok eddigi tapasztalatai és véleménye szerint a program leginkább az új nyelvtani formák begyakoroltatásában és elsajátításában, valamint a szókincs bővítésében bizonyul a leghatékonyabbnak. A tanfolyam részhez 10 szintet állapítottak meg; a szintismertetőt meg is hallgathatjuk. Mindegyik szinthez tartozik 4-5 lecke, gyakorló, szintzáró és egy játék. A diákok önállóan is haladhatnak; először meghallgatják és elolvassák a „tanulási útmutató” irányadását, amely elmagyarázza, hogyan, milyen sorrendben a legcélszerűbb végigmenni az egységen. A „story” egy párbeszédet, olvasmányt tartalmaz, melynek ismeretlen szavait és a szöveg teljes fordítását a program bemutatja közvetlenül a szöveg alatt. A fordítást csak a legvégső esetben érdemes megnézni.
5. ábra
A „nyelvtani magyarázat” bemutatja a dialógusban vagy a szövegben előforduló nyelvtani egységeket, szerkezeteket, majd a „feladatokra” kattintva mindezt a gyakorlatban is kipróbálhatjuk. Egy-egy egység elsajátítása után a nyelvtanár fel is mérheti a tanulás eredményességét azzal, hogy a tanulókkal megíratja a „leckezárót”. Ahogy azt már fent említettem, a program külön értékel minden teljesítményt. Szórakozásként és lezárásként pedig tovább gyakorolhatják az újonnan megszerzett ismereteket egy akasztófás játékkal. 9
Vegyük például az ötös szintet. A szintismertető felvázolja a tartalmat és javaslatot tesz haladási sorrendre:
6. ábra
A „story” fülre kattintva megismerkedhetünk egy konkrét szituációval, jelen esetben egy párbeszéddel.
7. ábra
A nyelvtani magyarázat példák segítségével (magyar fordítással) bemutatja a történetben fellelhető formulákat, igeidőket, kérdés-formákat.
8. ábra
10
A feladatok fülre kattintva pedig alaposan begyakorolhatjuk mindazt, amit eddig megismertünk. A rendelkezésünkre álló feladattípusok közül, mindegyik fajtából minimum négy darab:
9. ábra
És nem maradhat el a játék sem.
10. ábra
Mindamellett, hogy szinte mindegyik rész fejleszti a szókincset, a szoftver készítői egy külön mappát is létrehoztak erre a célra. Tizennégy témakör közül választhatnak a tanulók, majd a feladatok nehézségének szintjét is megadhatják. A téma szavait a program számos változatos feladatsoron keresztül gyakoroltatja be. Szódolgozatot is írhatnak a diákok: a program magyarul kérdezi a szavakat, a tanulóknak pedig angolul írják oda azok megfelelőit, angol szavakat angol magyarázatukkal párosítják össze, képeket illesztenek az idegen nyelvű szavakhoz és kifejezésekhez, az újonnan tanult szavakat és kifejezéseket helyettesítik be egy 11
szövegbe, vagy éppen különböző kifejezésekben számon kérve az adott lecke új szavait: pl., „loaf of bread”. Az alkotók külön feladatsort készítettek alap és emeltszintű témákra, valamint extra feladatok, szótár és játékok is tartoznak a fejezethez. A változatos próbatételek folyamatosan motiválják a diákokat. A nyelvvizsgák egy másik örök összetevője a magnóhallgatás. Az ilyen típusú feladatokat is alaposan begyakorolhatják a tanulók, hiszen a szoftver hanganyagok széles választékát tartalmazza; hallás utáni szövegkiegészítés, igaz-hamis állítások felismerése, kérdések megválaszolása, a helyes válasz kiválasztása. A diákok rendelkezésére áll a hallottak írott változata is, ezáltal új kifejezéseket is elsajátíthatnak. Ha pedig ismeretlen szóra bukkannak, kikereshetik azt a program szótárában. Az oktatóprogram ECL és TELC nyelvvizsga feladatokkal is fel van szerelve, ezáltal megismerteti a felhasználókat a vizsgafeladatok típusaival. Érettségire készülőknek hatalmas segítséget jelent a „kétszintű érettségi” mappa, hiszen ez olyan típusú feladatokat jelenít meg, amelyek az érettségi vizsgán is szerepelnek. A diákok választhatnak közép-, illetve emelt szintek közül – középszinten 10, emelt szinten pedig 5 feladatsort oldhatnak meg. Mindegyik feladatlap tartalmaz nyelvtani gyakorlófeladatokat, hallás utáni szövegértést és olvasott szövegértést – mindent ugyanúgy, ahogy azt az érettségin is számon kérik. A tanulók dolgozatot is a gépen írnak úgy, hogy a tanárok előzetesen otthon kiválasztják a kikérdezni kívánt nyelvtani részeket, kiválasztják a kérdéseket a szoftver adatbázisából. Megadják a dolgozat időpontját, pl.: 2010.05.19. 8-8.45, így a program csak ebben az időben engedélyezi a dolgozatok megnyitását és megoldását. Utána rögtön megjelenik a megoldás mind a diákoknak, mind pedig a tanárnak. A tanulók számára versenyt is kiírnak, amely egész évben tart. Aki szeretne benevezni, az kap egy külön kódot, majd minden hónapban küldenek neki egy feladatsort – mindegyik külön téma köré épül. A kódok természetesen csak a verseny szervezői által megadott időpontokban használhatóak. Egy tanévben hat ilyen feladatlapot kapnak a tanulók, mindegyik megoldására 3 hét áll rendelkezésre; olvasott szöveg értése, hallott szöveg utáni feladatok, valamint nyelvhelyességi feladatok. Az első két hét gyakorlás és a harmadik héten akármikor megírhatják a tesztet a versenyzők. Összegzés
Az eddig megismertek alapján elmondhatjuk, hogy jelen oktatóprogram erősen fejleszti mind a négy alapkészséget: olvasás, írás, hallás, beszéd. Igaz, nincs olyan funkció, amely elemezné a diákok beszédkészségét, de azzal, hogy rengeteg szituációval találkoznak a feladatok megoldása során, számos új kifejezést ismernek- és tanulnak meg használni különböző helyzetekben, az eleinte passzív szókincsből aktív válik, és ezt élőszóban is hasznosítják. Végül lássuk egy, a programot rendszeresen használó pedagógus - Bednarik Lászlóné személyes véleményét a program alkalmazásával kapcsolatban: „Azoknál a diákoknál, akik komolyan foglalkoznak az angollal és a programmal, nagyon jó eredmények születnek, látványos fejlődésnek lehetünk szemtanúi. A tanulók egyéni ütemben haladnak, nem kell lépést tartaniuk egyik társukkal sem, azonnal látják a saját elért eredményüket, vissza tudnak lépni a nyelvtani magyarázatra, használhatják a szótárt, ki tudják keresni a nem ismert szavakat, a feladatot annyiszor meg tudják oldani, ahányszor szükségesnek érzik. Jó gyakorlásra, új anyag megismerésére, az érettségire való felkészülésre, dolgozatra. Mi, 12
tanárok, figyeljük az osztályt munka közben, segítünk, ha valahol elakadnak. Mialatt az osztály a feladatokat oldja meg, lehetőségünk adódik egy-egy diákkal külön is foglalkozni, például a szóbelire készülni. Részemről nagyon örülök annak, hogy az oktatóprogram a tananyag részévé vált iskolánkban, nagyban megkönnyíti a munkánkat és a tanulók is sokkal motiváltabbak.”
Referenciák [1] Rafi Nachmias, Inbal Tuvi (1999) Taxonomy of Scientifically Oriented Educational Websites [2] Kárpáti Andrea, (2000) Oktatási szoftverek minőségének vizsgálata; Új pedagógiai szemle 2000/3 [3] Pethő Balázs, e-learning Multimédia, pedagógia [4] Dale, Edgar (1969) Audiovisual methods in teaching, third edition. New York: The Dryden Press; Holt, Rinehart and Winston. [5] Kollár János, (2006) Computerápia a gyakorlatban, Ponticulus Hungaricus X. évfolyam 12. szám 2006. december
13
