I. Évfolyam - 3. szám - Szeptember 2006
„A mindennapi kenyerünket...” Augusztus utolsó vasárnapján a község falvaiban hálaadó Istentiszteletre szólítanak a harangok, az új kenyér ünnepére, amikor a hívek magukhoz vehetik a szent jegyeket, megerősítik a Krisztussal való szövetséget a kenyér és bor jegyében. Ez a különleges alkalom önként kínálja az összehasonlítást a mai és a fél évszázaddal ezelőtti ünneplés között, a megbomlott székely falu világa között. A ma emberének természetes dolog a mindennapi változatos kenyérk ín á lat , a melyhez viszonylag olcsón hozzájut, s meg sem fordul fejében, hogy ez másként is lehetne. Ma a Az Úr asztala fölött ott díszlik a búzakoszorú... (Rigmány)
megszokás laza szorításában néhány tízen elmennek még a templomba Úrvacsorát venni, de nem élik meg igazán e kötés szentségét, a hálaadás mélységét. A kommunista éra nemcsak a kisgazdaságok leépítését hozta magával, hanem a lelkeket is módszeresen rombolta, és a századok során megőrzött értékrend igazságát is aláásta. Egy fél évszázaddal ezelőtt falvainkban a gazdaember számára a legfontosabb kultúrnövény a búza volt, amely termesztésének minden munkálatát a legnagyobb tisztességgel végezte. A búza, a mindennapi kenyér alapanyaga, szakrális jellegű volt. Nem véletlenszerű, hogy az amúgy puritán református templomokban az Úr asztala fölött ott díszlik a búzakoszorú. Kisgyermekkoromban édesanyámtól hallottam, hogy a búzaszem tompább végénél való jel Krisztus arcának jegye. Falvaink elég mostoha talajviszonyai között is kiváló minőségű búzát termesztettek, vegyszerek és műtrágyák nélkül. A búza volt az a termelési ág,
amelyre a legjobban odafigyelt a gazdaember. Tavasszal a családtagok gyomláló vasakkal megjárták a búzaföldeket, és a megjelenő, a búzát veszélyeztető tövisek (bogáncsfélék – Carduus fajok) tövét elmetszették. (folytatás a 2. oldalon)
Az alkohol ártalmai Az ember ősidők óta fogyaszt alkoholos italokat, ezért az alkoholizmus ténye is egyidős az emberiség történetével, de igazi társadalmi és egészségügyi problémává az utolsó évtizedekben vált. Az alkohol kis mennyiségben fogyasztva jótékony hatással is lehet a szív és érrendszerre, a vérképzésre, az emésztésre. A központi idegrendszerre gyakorolt hatása következtében fokozódik az egyén hangulata, oldódik belső feszültsége, csökken szorongása, így problémái kezelhetőbbé válnak, illetve elfelejtődnek, a kapcsolatteremtés fesztelenebbé válik. Az alkohol természetesen nem javítja a képességeket, legfeljebb csak azt az érzést kelti. (folytatás a 3. oldalon)
„A mindennapi kenyerünket...” (folytatás az 1. oldalról) Hát ez volt a természetbarát gyomirtás. Voltak, akik a kivágott zsenge töviseket zsákban hazavitték, mert a „bornyú” a friss zöldet szívesen megette. Később a gazdálkodó ember elvégezte az egyszemélyes „határkerülést” is, megtekintette a kalászba szökkenő életet, és örömmel jelezte otthon a szalmakalapba tűzött egy-két kalásszal a kenyér ígéretét. Mindenkinek legfőbb gondja a vetésre irányult, és egymondatos rövid fohászokban kérték Istent, hogy óvja meg vihartól, jégesőtől. Júliusban a gazdálkodó ember aratás előtt ismét megjárta a határt, és hazahozott egy pár kalászt, jelezvén, hogy három nap vagy egy hét múlva hozzákezdenek az aratáshoz. A gazdaasszony is rákészült, friss kenyeret sütött, előszedte a sonkát vagy kinézte a levágandó szárnyast, mert ilyenkor az étkezésnek is meg kellett adni a módját. A családtagok mind kivonultak a határba, a faluban csak az öregek és apró gyerekek maradtak. Hajnaltól estig hajladoztak a sarlós aratók a búzaföldön, és nem fájt a derék,
és nem szúrta a meztelen lábakat a tarló, mert az „életet” takarították be. Nem számított a tikkasztó hőség, a szomjat sem oltotta igazán a cserépkorsók langyos vize, de vidám volt mégis az aratás, mert érezték benne az áldást. Pár hét alatt jól kiszáradt a „kalangyákba” rakott búza, aztán megkezdődött a „hordás”, amely kalákákban történt. Az udvaron vagy szérűskertben asztagba rakták és várták a cséplést, amelyet szintén kalákában végeztek. Rokonok, szomszédok segítettek egymásnak, mindenkinek megvolt a gép mellett a maga feladata. A gazda a zsákoknál maradt. Habtiszta, szépen csíkozott zsákokba csorgott a búza. A zsákok minden esetben a gazdasszonyt dicsérték. Nem is használták máskor, csak amikor a malomba mentek. Az ügyes gazda rögtön számvetést végzett: szűkösen vagy bőven lesz az asztalon kenyér. És már ekkor kiválasztotta, hogy melyik dűlőbeli búzából teszi félre az őszi vetőmagot. És mindenki hálát adott Istennek egyszerű, keresetlen szavakkal, akinek több volt, az a sokért, akinek kevesebb lett, az a kevésért, de
mindenkinek kirendelte asztalára a fehérebb vagy korpásabb kenyeret. Bármilyen is volt a minősége, de szent volt a kenyér. A gyermek, amíg nem tudott aratni, nem szelhetett kenyeret, s ez olyan tilalom volt, amelyet nem is próbált senki megszegni. A gazdasszony a mindenkori kenyeret megkezdő, keresztet jelölő mozdulatában ott volt megint a hálaadás, a köszönet, a Krisztusra való tudatalatti odafigyelés. A kenyeret eldobni a legnagyobb bűn volt, még a véletlenül leesett falatnyi kenyeret is felvették, a morzsákat is elfogyasztották. Még a kemencében sült kenyérről levert égett héjat is hasznosították, kávét főztek belőle. Az intézetekbe elkerült falusi gyermekeket meg kellett tanítani a kenyérfogyasztás „etikájára”, hogy azt törni kell falásonként és nem harapni, de azt már nem tudták az „úri módi” oktatói, hogy a falusi ember legtöbbször a mezőn ette kenyerét, és ott harapni kellett, és így egy morzsányi sem veszett kárba. Augusztus utolsó vasárnapján az Új kenyér ünnepére szólítottak a harangok, ünnep volt a családokban, és minden háznál ilyenkor kürtőskalács vagy formában sült kalács tetézte az ünnepi hangulatot. Lélekemelő varázsa volt. És ünneplőbe öltözve elvonultak az emberek a templomba, hogy hálát adjanak Istennek a mindennapi kenyérért és megerősítsék a Krisztussal való szövetséget az Úrvacsora szakramentumával. László János
Az alkohol ártalmai (folytatás az 1. oldalról) A”fékek” felengedése mégis segíthet bizonyos gátolt képességek könnyebb kibontakoztatásában. Emiatt az ital egyfelől a szórakozás megszokott velejárója lett, másfelől a feszültség-levezetés, a problémamegoldás hibás öngyógyító eszközévé vált. Az elfogya sztott it al mennyisége alapján az embereket a következő csoportokba sorolhatjuk: 1. Absztinensek – akik egyáltalán nem fogyasztanak alkoholt 2. Szociális ivók – vagy társasági ivók – akik főleg társasági összejöveteleken isznak alkoholt, az ivás célja nem a részegség, bár az is előfordul 3. A rendszeresen, de mértékletesen ivók – az italt a táplálkozás örömeinek részeként fogják fel, sokszor isznak, de lerészegedni nem szoktak. 4. A nagyivók – sokszor és sokat isznak, gyakran lerészegednek, de az alkoholizmus tünetei még nem látszanak meg rajtuk. Ez a csoport nagyon gyakran alkoholfüggővé válik. 5. Alkoholbetegek vagy alkoholist á k – a kiknél alkoholfüggőség alakul ki, azaz az ital hiánya elvonási tüneteket vált ki. Az elfogyasztott alkohol rendes körülmények között 15-90 perc alatt szívódik fel a gyomorból és a vékonybélből. A vérárammal a májba kerül, amely enzimek
révén lebontja acetaldehidre. Ez erős sejtméreg, felszaporodása rosszullétet okoz és károsítja a szervezet összes sejtjeit. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint egy felnőtt férfi napi 40 g tiszta alkoholnak megfelelő mennyiségű italt ihat meg komoly károsodás és a függőség kialakulásának veszélye nélkül. Ez egy deci töményitalnak, vagy 3-4 deci bornak, illetve 2 üveg sörnek felel meg. A nőknél ennek fele a határ. Ezt nevezzük mértékletes alkoholfogyasztásnak. De tudnunk kell: a mérsékelt alkoholfogyasztás az egyik vége annak az ösvénynek, amelyen az ember elindul az alkoholtól való függőség felé. Az alkohollal való visszaélés olyan ivási szokásokat jelent, amelyek visszatérő és ártalmas következményekkel járnak: munkahelyi, iskolai, c s a ládi kötelezet t ségek elhanyagolásával, kapcsolati problémákkal, esetleg jogi problémákkal (verekedés, gyilkosság, ittas vezetés) Az alkoholbetegség vagy alkoholizmus kialakulásának többféle oka van: genetikai (öröklött), pszichés és társas tényezők mind közrejátszhatnak. Néhány nagyivónál pszichológiai vonások, például: alacsony önértékelés, az elismerés igénye indítják be a „helytelen” ivási szokásokat. Néhányan, főleg a fiatalok, azért isznak, hogy megküzdjenek érzelmi problémákkal, kisebbségi ér zé seik kel, „divat ból”, vagányságból, hogy társaik
elismerését kivívják. A mindennapok monotonsága, örömök és élmények hiánya, a kulturális beszűkülés is lehet az alkoholizmus egyik kiváltója. A szegénység, a testi vagy szexuális bántalmazás elszenvedése növeli az alkoholfüggőség kialakulásának kockázatát. A családi mintához való hasonulás is lehet az alkoholizmus kiváltója. Az alkoholbetegek több mint felénél egyik vagy mindkét szülő az alkohol rabja . Hogya n válik vala ki alkoholbeteggé, illetve melyek az alkoholfüggőség kialakulásának „lépései”? Az első időszakban inkább pszichés indíttatású vágyat érez az ember az alkohol elfogyasztására: jól akarja érezni magát. Ez még nem függőség, de hamar azzá válhat, mert a lejtő az egyre nagyobb mennyiségű ital elfogyasztása felé halad, hiszen egyre többet kell innia ugyanolyan hatásnak az eléréséhez. A folyamat elején a beteg nem veszi észre, hogy már elvesztette uralmát az ivás fölött. A betegség kezdeti tüneteit más, az alkoholtól független okokkal magyarázza és tagadja, hogy függ az alkoholtól. Ebben sokszor a környezete is segíti, mert a következményeket próbálják elfedni, szégyellik a betegséget, azért kifizetik az alkoholista adósságait, titkolják a tüneteket barátok, gyermekek, sőt orvosuk előtt is. Folytatás következik Dr. Tamás Gabriella-Ildikó havadi családorvos
Gyümölcsös, őshonos tájfajtákkal „A régi korok növényei – szemben a mai, monokultúrában tartott, genetikailag sokszor t últenyé sztet t, homogén állományú, hamar leromlásnak induló fajtákkal – olyan mértékben illeszkedtek a környezetbe, hogy azzal szerves egységet képeztek. Egy-egy táj, tájegység saját fajtát <
> ki belőlük. A tájfajták a ma termesztésben lévő, jobbára külföldi fajtákkal szemben ősibb t ípu st jelentenek, azoktól fenológiailag (küllemileg) is eltérnek, mégis inkább genotípuskeverékként értelmezhetők. Elsősorban tömegszelekciós úton kerültek a termesztésbe, és az adott helyen stabil, úgynevezett egyensúlyi populációt alkottak. A tájfajták genet ik a i adott sá ga ik ná l fogva ellenállók, az extenzív termesztési körülményeket jól bírják. A modern fajtáktól hozam tekintetében általában elmaradnak, de minőség tekintetében sokszor felülmúlják azokat. Az elmúlt fél évszázad mezőgazdasága azonban a nagy potenciális termőképességgel rendelkező, jól gépesíthető, egyenletes minőséget biztosító, de genetikailag homogén fajtákat részesítette előnyben. Ezek elterjedése nem csupán az agrobiodiverzitás (mezőgazdasági területen termesztett fajok/fajták sokfélesége) csökkenéséhez, hanem sok tájfajta eltűnéséhez is vezetett. A tájfajták uralma nagyjából a 19. század második feléig tartott, amikor is megjelentek
a gabona és zöldségnemesítés első fajtái, illetve mindenki számára elérhetők lettek az új, “kertésztől” vett fák. Ezek a gyümölcsfaiskolák (árudák, lerakatok) már nem a hagyományos tájfajtákat kínálták eladásra, hanem elsősorban a nyugat-európai nemesítők egyre nagyobb mértékben bővülő termékeit. Ebbe a folyamatba a magyar növénynemesítők is bekapcsolódtak. A mind na g yobb ter mő képesség eléréséért folytatott nemesítés, a fogyasztási igények, a technológiai, közgazdasági és politikai viszonyok változásai, de a divat is állandóan módosították a kultúrnövények összetételét, és lerövidítették a termesztésben lévő fajták életét.” (idézet a magyarországi Ökotáj folyóirat 35-36-os számában – 2005 – Gyulai Ferenc és Laki Gábor által leközölt, Régi fajták - A mezőgazdaság fenntarthatóságát szolgáló diverzifikáció lehetséges eszközei című cikkből) A Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület és külföldi partnerszervezetei (CEEWEB, DOEN) által Havad községben folytatott fenntartható vidékfejlesztési program egyik fontos célkitűzése a község területén elterjedt tájfajták megőrzése, egy génbank szerepét betöltő gyümölcsös kialakításával. Ennek érdekében egy közel 1 hektáros terület lett megvásárolva (illetve a vásárlás még folyamatban van).
A gyümölcsös a Rigmány melletti öreg tölgyfás legelővel szemben, a kis völgy másik oldalán lesz, az Erdei Iskolával átellenben. A gyümölcsös csakis a Havad község területén valamikor elterjedt fajokat és fajtákat fogja tartalmazni, elsősorban almákat, körtéket és szilvákat. A telepítés elsődleges és legsürgősebb célja az őshonos fajták kipusztulástól való megóvása, később pedig újbóli elterjesztésük a község területén. Ezen túlmenően, a jövő évtől szeretnénk egy, a tájfajtákra alapozott termékskálát előállítani: aszalt gyümölcsök, dzsemek, lekvárok, stb. A kommunizmus ideje alatt a tájfajták háttérbe szorultak az új, intenzív fajtákkal szemben (a legjobb példa valószínűleg a vadasdi intenzív gyümölcsös, amely a második legnagyobb Maros megyében – az itt termesztett fajták viszont rövid életűek, és a fák nagy része ma már kihalófélben van, vagy legalábbis hozamuk lecsökkent). A régi fajtákat már csak elvétve lehet fellelni, öreg gyümölcsösök maradványaiban vagy idős gazdák kertjeiben. Ezek a fák is kihalófélben vannak már, mert manapság mindenki az új fajtákat telepíti. A tájfajtáknak van viszont néhány vitathatatlan előnye „nemesebb” rokonaikkal szemben: a helyi körülményeknek a figyelembevételével voltak kitenyészt ve, és ezáltal genetikailag a tájfajták a helyi környezeti tényezőkhöz (vá ltozékony t a lajés klímaviszonyok) leg jobban a l k a l m a z ko d o t t f ajt á k .
Ugyanakkor a helyi kórokozókkal szemben is ellenállóbbak, mint a máshonnan behozott társaik. Emiatt termesztésük, gondozásuk, de tárolásuk is kevesebb erő- és pénzbefektetést igényel – a legtöbb esetben például egyáltalán nem igényelnek vegyszeres kezelést – gyakorlatilag „kész” biotermékek. Ez utóbbi rendkívül fontos szempont a fogyasztók élelmiszerbiztonságának növelésében is, különös tekintettel arra, hogy az Uniós c s at la kozá s közeledtével Romániában is hamarosan (2006. október táján) érvénybe lép az új élelmiszerbiztonsági törvény, mely elődjénél jóval szigorúbb előírásokat tartalmaz. Ugyancsak nem elhanyagolandó szempont, hogy a tájfajták sokszor ízesebbek, zamatosabbak az új fajtáknál. Egy végső érv a tájfajták mellett az, hogy termesztésük külön gazdasági előny lehet a vállalkozások számára, mivel az Európai Uniós Közös Agrárpolitika előírásaiban az egyes tájfajtákra vonatkozóan nincsenek meghatározott kvóták, így tetszés szerinti mennyiségben termeszthetők. A rigmányi, tájfajtákból álló, génbank szerepét betöltő gyümölcsös létrehozásának első lépése a vidéken még mindig fellelhető őshonos fajták feltérképezése volt, a nyár elején. Ezzel párhuzamosan megtörtént a fák visszametszése is, oltóágak kialakítása végett (az alanyok szemzéssel lesznek beoltva). Ebben pótolhatatlan segítséget kaptunk Veress Teréziától,
akinek önkéntes munkáját itt is szeretnénk megköszönni. Az oltást az erdőszentgyörgyi ifj. Belényessi András végzi. 2006-ban összesen 20 helyi alma- és 9 körtefajtát siker ült a zonosít a nunk, illetve visszametszenünk (de a gyümölcsöst szeretnénk bővíteni a későbbiekben). Ezek a következők: almák: London Pepin (Tányéralma), Kicsi Bőralma, Nagy Bőralma, Bőr Renet (Renet Bőralma), Csíkos Pónyik, Sárga Pónyik, Jonathán, Batul, Bóni, Piros Párizs, Muszka Párizs (Szeges Párizs), Kicsi Piros, Cigányalma, Zöld Fejedelem, Csengőalma, Citromalma, Édes Alma, Szőlőalma, Arany Pármen, Arany Renet körték: Dill körte, Kálbár körte, Hájkörte, Balogh László, Torzsátlan vackor, Fekete vackor, Bagolykörte, Vérbelű vackor, Szent János körte A gyümölcsös szilvafajtákat is fog tartalmazni (Álthán ringló, Horgasmagú, illetve Lószemű), de ezeket Belényessi András biztosítja, mivel a helyi szilvafák
szinte kivétel nélkül betegek voltak. Már folyamatban van a gyümölcsös társadalmi munkával történő bekerítése, a csemeték vadaktól való megvédése érdekében. Az oltást követően a csemeték valószínűleg egy évig az erdőszentgyörgyi faiskolában maradnak (tehát a jövő ősszel ültetődnének ki), hogy kellőképpen megerősödjenek, ezzel növelve túlélési esélyeiket. Mivel az oltóágak jelentős része öreg (esetenként már kiszáradó félben levő) fákról származik, és ennél fogva nem volt mindig megfelelő minőségű, a citromés szőlőalma oltása sajnos nem volt lehetséges (egyszerűen nem kaptunk megfelelő minőségű szemeket). Ezennel szeretnénk felkérni az olvasókat, hogy akinek tudomása van további, a fenti listán nem szereplő tájfajtákról, értesít sen minket ezek fellelhetőségéről, hogy ezek is bekerülhessenek a gyümölcsösbe, így megakadályozva kipusztulásukat. Domokos Csaba, Milvus Csoport
Folyamatban van a gyümölcsös társadalmi munkával történő bekerítése
Megélhetés itthon Megéri-e zöldségtermesztéssel -Feleségemmel együtt foglalkozni? végezzük a munkálatokat, mindketten mellékállásban. Örvendetes dolog, hogy Havad -Hogyan történik az községben szaporodnak azok értékesítés? a háztájak, ahol fóliás illetve -A megtermelt zöldségek nagyobb kiterjedésű szabadföldi zömét szabadpiacon értékesítjük. zöld séget ter me sz tenek . Kedden Erdőszentgyörgyön, Ezek közé tartozik Soó Ernő c süt ör t ökö n P a r ajd o n , vadasdi kistermelő is, akivel a szombaton pedig Szovátán zöldségtermesztés jelenéről és vagyunk. jövőjéről beszélgetünk. -Mikor történik a zöldség -Mindenekelőtt, mondjál leszedése és előkészítése a néhány szót magadról. piacra? -Soó Ernő vagyok, Vadasdon -Ez egy nappal azelőtt lakom a 36. szám alatt, négy éve történik, hogy mennénk, foglalkozom szabadföldi és fóliás ilyenkor oda kell tennünk zöldségtermesztéssel. a vállunkat, mert nem elég -Mekkora területen dolgozol? leszedni, ládázni: az árut elő -Összesen 25 ár földön is kell készíteni, hogy nézzen termelek, ebből két áron fóliás, a jól ki, legyen „piacos”. Ma már többi pedig szabadföldi. Fóliában nem lehet sáros vagy más paradicsom és uborka terem, földi maradványokkal vegyült a szabadföldön paradicsom termékkel kiállni a piacra, 6 áron, káposzta 3 áron, hiszen az olyanokat nem veszik paradicsompaprika 3 áron. Van meg, a nyakunkon marad. A még padlizsán, tölteni való vásárlók igényesebbek lettek, paprika és burgonya is. elvárják, hogy a gyökérzöldség -Ki segít ennek a megmun- – például – legyen tiszta. kálásában? Október-november eleje a
káposztaeltevés ideje, ilyenkor sok tormát vesznek, de higgye el, elvárják, hogy a torma tiszta legyen. Egyesek meg is mossák, és úgy teszik ki a pultra. -Említetted a területek nagyságát. Szándékodban áll növelni azokat, esetleg beruházni? -Nem tervezek sem bővítést, sem újabb beruhá zá st. Megmaradok ezzel a területtel, mert úgy érzem, hogy ezzel a termékmennyiséggel fedezni tudom a környékbeli piacigényt. -Megéri-e zöldségtermesztéssel foglalkozni? -Nekem, másodállásban, igen. -Mekkora a konkurencia a piacokon? -Nagy a konkurencia, s az árak, a tavalyihoz képest, a felére csökkentek. Sok az áru, ami árleszállításhoz vezet. -Ha valaki nem jut el a piacra, de ismer téged, eljöhet-e haza is, ott is kiszolgáljátok? -Természetesen, ez nem akadály, bárkit, bármikor kiszolgálunk. Sőt, még az áru előkészítésébe is beavatjuk. -Mondható az, hogy a ti árutok biotermék? -Majdnem. Igaz, hogy használok Championt, Dithant, kékkövet, ezek viszont kontaktszerek, amelyek nem szívódnak fel, tehát semmilyen kárt nem tesznek a termésben. Ezért lehet azt mondani, hogy biotermék. -Egyébként van-e kereslet a biotermékek iránt? -Soha senki nem kérdezte meg, hogy biotermék-e, csak az árát. A lényeg, hogy ez legyen minél kisebb. -Számotokra ki vagy mi jelenti
Fűben, fában orvosság Közönséges szurokfű
a legnagyobb konkurenciát? -A viszonteladók. - Ha valak i e z utá n zöld ségte r melé ssel vagy piacolá s sal szá ndék szik foglalkozni, milyen formaságokat kell elvégezzen? -Először is szükséges egy termelési lap, amit negyedévenként láttamoznak; a piacon hitelesített mérleget adnak napi 5 lejért és ugyanennyibe kerül az asztal is, amelyen árulunk. Van, amikor azt is kérik, hogy kereskedelmi kurzusa legyen a piaci árusnak, de ez nem kizáró jellegű. -Községünk falvaiban hol és hányan foglalkoznak még zöldségtermesztéssel? -Gegesben ketten, Vadasdon négyen, Havadon és Szentsimonban senki, a rigmányiak – ha ott is vannak – nyilván, inkább Nyárádszeredában igyekeznek túladni termékeiken. -Köszönöm a beszélgetést. Lejegyezte: Székely Ferenc, Vadasd
Népi nevek: vadmajoránna, vargamajoránna, szurfű, szujfű A 38 eurázsiai elterjedésű szurokfűfaj közül nálunk csupán 1 honos. A szurokfű a mi vidékünkön is fellelhető, cserjésekben, vágásokban, legelőkön találkozhatunk vele. Elfásodó tövű, egyenes szárú, kb. 50 cm magas, felső részén elágazó, vörös vagy barnásvörös, fedő- és mirigyszőrös. A levelek átellenesek, 3-5 cm hosszúak, tojásdadok, csúcsuk felé hegyesedők. A virágok álernyőt képeznek a szár csúcsán, pártájuk kb. 5 mm hosszú, piros. Júliustól szeptemberig virágzik. A virágokból hagyományosan gyapjúszínező festéket nyernek. Az egész növény kellemes, fűszeres illatú. Illóolajat és cserzőanyagokat tartalmaz. A föld feletti részeket gyűjtik (Origani herba), minél kevesebb alsó, elfásodott szárral. Árnyékban, szellős helyen szárítják. A népi gyógyászatban a Kárpátmedencében és azon túl is jól ismert a szurokfű, melyet sokféle betegség gyógyítására alkalmaznak. A magyar nyelvterületeken gyűjtött népi gyógyászati és etnobotanikai adatok szerint a szurokfűből készült főzettel „molyette hajat”, gyulladt hónaljat, pállott bőrt, illetve visszeres lábat mostak. Kisgyerekek bőrbetegségei ellen is hasznosnak tartják. A virágos hajtásvégekből készült gyógyteával torokfájás esetén gargarizálnak, de köhögés ellen és gyomorerősítőnek is fogyasztják. A modern fitoterápiában a szurokfű, a kakukkfűhöz hasonlóan, a légúti megbetegedéseknél javasolt, köhögéscsillapító és köptető teakeverékek összetevőjeként kap szerepet. Az illóolaj légúti fertőzések esetén önmagában, vagy más növények illóolajaival keverve jól használható levegő Közönséges szurokfű fertőtlenítésére és inhalálásra. Origanum vulgare A szurokfű kiváló fűszernövényünk is, néhány megszárított hajtással egész évre elláthatjuk konyhánkat. Ültessük be a virágoskertünkbe, földlabdával kiemelt tövét a sziklakert napos oldalára telepíthetjük. Magról is szaporíthatjuk, magját márciusban vetjük, a palántákat ősszel az évelők közé ültessük. Igénytelen, fagytűrő, évelő növény. Balogh Irma, Rigmány
Élő emlékezet Apák és fiúk... Egyedüli gyermek voltam a családban. Szüleim elkényeztettek. Az asztal minden jó falatja az én tányéromba került. Az iskolában elég jól tanultam, de szóba sem jöhetett a továbbtanulás, mert kellett a munkáskéz a gazdaságba. Hamar be kellett fogóznom a mezei
A jó étvágyú béka A falubeli emberek, asszonyok a közös munkavégzések, együttlétek alkalmával vagy vasárnap délutánonként a nagyhídra összegyűlve, illetve a kapuk elé kiülve mindig meséltek, hogy emeljék a jó hangulatot. Legtöbbször a velük megtörtént mulatságos történeteket adták elő, egy-egy előadó valósággal megjátszotta, újraélte az eseményt. Édesapám, Kacsó Péter is hangulatos történeteket tudott előadni. Tőle hallottam, a faluban mások által is ismert történetet. 1935-ben Dicsőszentmártonban szolgált egy orvosnál, az épülendő új házhoz szükség volt erre a keresetre is. A munkaadók fiatal házasok voltak, két kisgyerekük is volt, akik eléggé gyengén ettek, nyápickodtak, pedig minden jóval tömték volna őket. Édesapám a gyermekek szórakoztatására brekegő békahangot tudott utánozni, miközben az egyik ujjával nyomkodta a gégéjét. Történt, hogy kint az udvaron
munkába, bár nem igazán éreztem ehhez elhivatottságot. Már besorozott fiú voltam, amikor kukoricaszedéskor a megtelt szekeret nekem kellett hazavinnem. Nem erősen siettem a leürítéssel, és a szomszéd lányokkal is kellett egy kicsit beszélgetni, így bizony megkésve érkeztem vissza a következő fuvarért. Már messziről láttam az apám ökölbe szorított fenyegető kezét, és fülemig jutott a hangja:
soha meg nem érem, hogy megszabaduljak tőled. Szívembe sajdult a kínos érzés, hogy apám nem szeret engem. Aztán jött a behívó és október 4-én bevonultam a 27-es tüzérekhez Marosvásárhelyre. Viszonylag gyorsan eltelt az első három hónap, fegyelmezettségünkért, tettrekészségünkért, még egy társammal, karácsonyra dupla szabadságot kaptunk. Kissé szorongva érkeztem haza. Nagy szeretettel vártak. Egy pár nap elteltével, az első szombat délutánon apám a vállamra tette a kezét, s azt mondta: gyere velem, fiam. Levitt a pincébe, kihúzott egy lopó bort, megtöltött két poharat, és azt kérdezte tőlem, ismerem-e azt a nótát, hogy: „Amikor majd én nem leszek…”. Ismertem. Apámnak megtelt a szeme könnyel, magához ölelt, és azt mondta: „Drága fiam, csak most tudtam meg, ki vagy nekem.” Ott a pince hűvösében megtelt a szívem valami ki nem mondható jó érzéssel, megéreztem, hogy mégis szeret az apám. A karácsonyi szabadság hamar eltelt, s mikor húsvétra jöttem szabadságra, apám már nem várhatott, mert őt is behívták a határőrséghez. És soha többé nem találkoztam a megtalált Édesapámmal.
dolgozott, amikor a gyermekek egy-egy süteménnyel a kezükben megjelentek. Ekkor megszólalt a béka. Nagy sikere volt. A gyerekek megkérdezték, hogy miért szól a béka. Édesapám feltalálta magát azonnal, és szólott, hogy a béka “kévánja” a süteményt, azért brekeg. A gyerekek örvendtek, a süteményt odaadták a kuncibékának, amely elnyelte. Megint szólott a béka, a gyerekek szaladtak be, s hozták a süteményt, adták a békának. A béka meg nyelte, s szólott. Az anyuka örvendett, hogy milyen jól esznek a csemetéi. Már alig volt a tányéron, amikor megdicsérte őket, de a gyerekek bevallották, hogy nem ők, hanem a kuncibéka ette meg. Péter bácsinak a szájában Mihály Gyula – 84 éves, Havad van a béka, amelyik kérte a süteményt. Nagy örömük volt a gyermekeknek, úgyszintén „Péter bácsinak”, nem annyira az anyukának, aki már-már azt „Ki szégyellni nem tud, hitte, hogy a gyerekek étvágya kárhozatot nem vall.” jött meg, pedig csak a sokat „Jobb okosan gondolkodni, dolgozó „kuncibékának” volt jó mint bolondul cselekedni. “ étvágya.
Okos Domokos
Id. Kacsó István, Geges
Dósa Berta, Havad
Kertkapu Régi és mai virágoskertjeink - folytatás az előző számból -
Ö s sz e á llítot t a m a z on dísznövények listáját, amelyeket az öregek szerint minden kertben termesztettek Rigmányban és a szomszédos falvakban. Az egynyári virágok közül a viola (Matthiola incana) örvendett a legnagyobb népszerűségnek nagyszüleink kertjében, ezt követte a bazsalikom (Ocimum basilicum), a tátika (Antirrhinum majus) és a kerti szegfű (Dianthus caryophyllus). A kétnyári dísznövények közül az árvácska (Viola wittrockiana), a nefelejcs (Myosotis sylvestica) és a mályva (Althea rosea) egy kertből sem hiányzott. Az évelők közül leggyakrabban termesztették a gyöngyvirágot (Convallaria majalis), a liliomot (Lilium candidum), a levendulát (Lavandula angustifolia), a bazsarózsát (Paeonia officinalis) és a szívvirágot (Dicentra spectabilis). A díszfáknak, díszcserjéknek nemigen volt helyük a kertekben. A régi parasztkertekben a cserjék közül kivételes helyet foglalt el a szőlő, ami a kijárati út mentén, vagy a ház előtt magas támrendszerre futtatva, hangulatos és hasznos kialakításra adott alkalmat. A szőlőn kívül még kedveltek voltak egyes rózsafajok, mint a sárga rózsa (Rosa foetid), százlevelű rózsa (Rosa centifolia), a fehér rózsa (Rosa x alba). A falusi kertek átalakulóban
vannak a mi vidékünkön is, a mai kertek a gazdasági és a pihenőkert feladatát is ellátják. A kert használatát elsősorban a gazdasági lehetőségek és a kultúra színvonala határozza meg. Az idők folyamán nemcsak a kert funkciója, hanem a növényanyaga is megváltozott. A vidék globalizációjának eredményeképpen, a kereskedelem diktálta divat függvényében a színes, új keletű dísznövények háttérbe szorított ák az illatos, hagyományos fajokat. A ma termesztett legdivatosabb egynyári dísznövények: a paprikavirág (Salvia officinalis), petúnia (Petunia hybrida), a tátika (Antirrhynum majus), a büdöske (Tagates), és a kékbojt (Ageratum). A legelterjedtebb évelők: krizantém (Chrysantemum), jácint (Hyacinthus), tulipán (Tulipa), és a dália (Dahlia). A régi parasztkertektől eltérően meg jelentek a kertekben a díszfák, díszcserjék. Az orgona (Syringa), gyöngyvessző (Spirala), japánbirs (Chaenomeles) mellett megjelentek: a tűztövis (Pyrocantha), madárbirs (Cotoneaster), trombitafolyondár (Campsis), kerti iszalag (Clematis), aranyvessző (Fosythia), mályvacserje (Hibiscus), boglárkacserje (Kerria) és a nemes rózsák szép példányai. Jó lenne, ha az elfeledett növények, ma már kevésbé ismert fajok újra minden kertben virulnának. Mert ezek a régi, illatos, többnyire gyógy-
és fűszernövények egyszerűek, szépek, illatosak. Változatos színű és formájú leveleikben, virágaikban illóolajat, gyógyszert, zamatos ízt rejtenek. Érdemes feleleveníteni a füveskertek hagyományát, ma is kedves színfoltjai lehetnek minden kertnek ezek az erős illatú, aromás növények. A kert sok örömet, kikapcsolódási lehetőséget nyújt, de csak akkor, ha egészséges és fenntartása nem ütközik nagyobb nehézségekbe. Sok különleges, igényes, nem hasznos növényt nem érdemes telepíteni, mert esetleg nem bírják a mi vidékünk klímáját, kártevőkkel szemben kevésbé ellenállóak. Ha újra bevisszük kertünkbe a régi parasztkertek növényeit, akkor fű, fa a barátunkká válhat. Balogh Irma, Rigmány
Hazai ösvényeken A Milvus Csoport a Romániai Ökoturisztikai Egyesülettel közösen ökoturisztikai panzióvezető tanfolyamot szervez november második felében (a november 20-ával kezdődő héten). Az ingyenes képzésre Rigmányban kerül sor. A jelentkezők a 0744.796567‑es telefonszá mon jelezhetik részvételi szándékukat. Az érdekelteket majd időben értesítjük az esemény pontos időpontjáról és helyszínéről, valamint a képzés programjáról. Domokos Csaba, Milvus Csoport
A parasztlány A parasztlányt, ha jól nevelik, Nyáron árnyékkal kezelik. Óvják szegényt naptól, széltől, Meg a sáros kapanyéltől. Megszoktatják kávét inni, Szűrös szivarakat szívni. Mondja neki a nanyója: Ne menj férjhez, csak városra, Mert ha itthon lépsz ez útra, Bekerülsz az istállóba. Ruhád csak úgy bűzlik tőle, Ganyés lesz a tehén tőgye. Büdös lesz a disznópajta, Tyúktetű száll szép hajadra, Búrján nő a házi kertben, S cukrászda sincs a közelben. Eképp feddi apja-anyja, Rá se nézz te egy parasztra. Úgy feledd el ezt a portát, Te se ismerd az uborkát. Tanácsaik eképp adták, S rá egy évre férjhez adták. Nászát több autó vitte Városra egy tizedikre. Férje törzsökös városi, Naponta az utcát sepri. Most éppen úgy áll a buli, Tegnap lett munkanélküli, A szép lányból utca kofa, Holland rongyot ad kilóra. A krumplit otthonról hordja, Tizedikről ez nem futja. „Jól csináltuk az áldóját, Már ismerem az uborkát.” Szabó András, Geges
10
Kismesterségek Kenyérsütés nagyi-módra KENYÉR ÉS EMBER, két érték, két fogalom, melyek lát sz óla g k ülön böz ő ek , de lényegük ugyana z. Mind a n nyiu n k sz á m á ra érthető a köztük levő szoros, elválaszthatatlan kapcsolat. Egymást feltételező és ugyanakkor egymást kiegészítő szavakról van szó, olyan fogalmakról, melyek értéke mára már szinte azonos lett. Olyan világban élünk, melyben a lelki táplálékot biztosító értékek háttérbe szorulnak és előtérbe helyeződnek azok, amelyek a test táplálékául szolgálnak. A táplálkozást biztosító alapélelmiszer ősidőktől fogva a kenyér volt, mely községünkben évszázadról évszázadra az ősök receptje alapján készül. Dósa Lenke néni Havadról
Erről kérdeztem Bodoni Rózsika nagymamámat, aki szívesen elmesélte a kenyérsütés mozzanatait. Nagymama kb. 46 éve süt kenyeret, amelynek módját az édesanyjától tanulta. Elmondása szerint most egy kenyérhez két kg lisztre van szükségünk. Régebb a nagyobb családokban hetente hat nagy kenyeret sütöttek, úgy mondták, akkorát, mint egy talyigakerék. A gazdasszony a sütés előtti este szitált és kovászolt. A kovász az előző sütésből maradt, jó keményre gyúrt ökölnyi tésztadarab, amely a lisztesládában, a liszt tetején állott. A kovászt langyos vízben egy kisebb kocka (régebb 50 banira) élesztővel együtt szétmorzsoljuk. Időközben krumplit főzünk (1-2 darab egy kenyérhez), meghámozzuk, megreszeljük és a liszthez adagoljuk. Ezután következik a liszt bekovászolása. A kovászolás azt a műveletet jelenti, amelynek során a dagasztóteknő egyik részéből eltávolítjuk a liszt egy részét és folyamatos keverés mellett beletöltjük a langyos, kovászos és élesztős masszát. Mindezt a sütés előtti este. Régebb korán reggel sütöttek, mert úgy tartották, hogy csak délelőtt sül igazi jó kenyér. Reggelre már a megkelt tésztából lepényt sütöttek, amelyet hideg, forralt tejjel fogyasztottak. A daga sztótekenyő a dagasztólábra volt helyezve, amely derékmagasságig ért, hogy
könnyen lehessen dagasztani. Ilyenkor a gazdasszony fehér, házilag szőtt kötényt tett maga elé, és hozzálátott a dagasztáshoz. A kovászos masszát ráosztotta az egész lisztre, aztán megkezdte az elegyítést. Régebb a vizet valamelyik kisebb családtag töltögette. Két marokra fogva vette fel a lisztet és elegyítette, hogy a teknő alján ne maradjon liszt. Mikor az elegyítés megtörtént, akkor kezdődött a dagasztás. Az ökölbe fogott és összehelyezett kezet csuklóból mozgatva nyomkodta a tésztába, gyors mozdulatokkal. Mikor végigment, akkor a tésztát felhajtogatta és kezdte elölről. Mindez a művelet addig tartott, amíg a tészta kisimult, hólyagos lett, tehát nem ragadt a kézhez. A dagasztáshoz jó karra volt szükség, mert nem egy könnyű művelet. A tésztát, mikor már majdnem kész volt, két kézzel részenként, kenyérnagyságú darabonként fölszedték, pofozták és csapkodva visszaejtették, amíg szépen kisimult . Ezután liszttel meghintették a tetejét, rátették a dagasztófát (egy V alakú ágas fa) és tiszta kendővel leterítették és kelni hagyták. Mikor kezdett kelni, begyújtottak a kemencébe, közben előkészítették a káposztaleveleket. Levágták az ormóját és a varizslófán betartották a lángba, így megfonnyadt, elvesztette a merevségét. Ha a tészta gyorsan kelt, akkor a kemencét is nagyobb tűzzel hevítették, amelyre jó száraz fahasábokat használtak. A legszebb kenyér a fűzfával hevített kemencében sült. Ha a tészta nem
kelt, akkor kisebb tüzet égettek, de vigyázva, hogy a kemence tüze „le ne szakadjon”. Mikorra jól megkelt a tészta, a kemence is meg kellett hevüljön. Ha nem volt meghevülve, akkor a gazdasszony ledagasztotta még egyszer, mert a tészta kezdte kinőni a tekenyőt. A kemence akkor volt meghevülve, amikor a varizslót a tetejéhez hozzányomták, és szikrázott. A „vonóval” kihúzták a szenet, egy vödörbe előkészítették a vizet és belemártották a “törökbúza lapiból” készített “penetét”, és ezzel kitörölték a kemence földjéről a hamut, ezt egy párszor megismételték, persze nagyon gyorsan, hogy a kemence ne hűljön. Mikor kész volt a kemence, szájához tették a bevetőlapátot, amely fából készült, a káposztalapit a teknőből a gyúródeszkára tették, kiszaggatott egy kenyérnyi tésztát, gyors mozdulatokkal kenyér alakúra formálta, ráhelyezte a lapátra és betette a kemence sarkába – ez így ismétlődött, mígnem minden kenyér bekerült. A szenet a
kemence ajtaja elé tették, és a pléh ajtóval lezárták a nyílást. A kemencén hátul „lélegző” is volt, egy negyedtéglányi nyílás, amelyet nyitva hagytak, majd egy idő után ”bedugták a lélegzőt”. A teknőbe ragadt tésztát egy kaparóval vagy kanállal lekaparták, ebből gyúrtak kovászt, és a gyermekeknek „madarat”. Arasznyi gömbölyűre sirített tészta volt, amelyet bogra vetettek és betették a kemence elejébe. Ide tették a cipót is. Ezek hamarabb megsültek. Egy óra elteltével meghúzogatták a kenyereket. A gazdasszony örült, ha szépen felnőttek, tehát sikeres volt a sütés. Ma már egyszerűsödött a művelet, hiszen a múlt század 70es éveitől formákat használunk, így ezekbe szaggatjuk ki, ebben kelnek meg, a kemencét sem kell penetélni, mert nem a “főggyire” kerül a kenyér. Két óra alatt megsül, ekkor kiszedjük, egy ötven centis bottal vagy nagyobb késsel megverjük, azután megreszeljük. Az aljával szembe fordítva berakjuk a teknőbe, és jól letakarjuk, hogy lassan hűljön ki, mert így puha lesz a héja. Adorjáni Ildikó, Havad
11
Fakanál A kürtős kalács Hozzávalók: 3 kg liszt, egy egész tojás, 2 tojás sárgája, 6 deka cukor, 1 citrom héja és leve, 2,5 dl. olaj, 7 deka zsír, 3 deka élesztő, egy kevés só. Kürtős kalácsot ritkán szoktunk sütni, egy évben egyszer, esetleg kétszer. Többnyire augusztusban, újbúzazsengére szoktuk készíteni. Eléggé munkás sütemény, a készítéséhez legalább két asszony kell. Egy csupor langyos tejből, egy kis cukorból és az élesztőből kovászt kavarunk, amelyet a nagyobb tálban vagy teknőben előkészített finomliszt egyik sarkába öntünk, liszttel még jól összekavarjuk, s kelni hagyjuk. A lisztet a zsírral eldörzsöljük, mindent hozzáadunk az olajon kívül. Langyos tejjel jó tésztát dagasztunk. Mikor félig meg
van dagasztva, akkor adagoljuk kicsinként hozzá az olajt. A tésztát hosszú szalagformára sirítjük. A sütőfát az előkészített parázs felett átmelegítjük, megkenjük zsírral, olajjal vagy olvasztott margarinnal. A szalagtésztát a sütőfa keskenyebb végétől kezdve rátekerjük a fára – amelyet az egyik asszony forgat – a kezünkkel meg rálapítjuk. Ezután megkenjük ugyancsak olvasztott zsírral vagy vajjal, de olajjal is lehet, és a parázs felett forgatva sütjük. Sütés közben is szoktuk kenni. Mikor megsült, cukros sziruppal megkenjük, kristálycukorba vagy cukros dióba forgatjuk. A sütőfát függőlegesen tartva egy lapítóhoz ütjük, így a kalács megmozdul, és az egyik asszony egy tiszta takaróruhával leveszi a fáról. A kalácssütéshez jó szénre van szükség, erről folyamatosan kell gondoskodni. László Irma és Simonfi Hajni, Geges
Fekete kenyér
Hibaigazítás A Kolompszó múlt számából, „A Petőfi Sándor felnőttoktatás lehetőségei” című cikkből kimaradt két személy, Miért aggódol, lelkem jó anyám, akik ugyancsak elvégezték a Hogy kenyeretek barna, e miatt? panzióvezetői tanfolyamot. Hisz meglehet: ha nincs idehaza, Ezek a következők: Kiss Sipos Tán fehérebb kenyérrel él fiad. Ilona Rigmányból – technikusi De semmi az! csak add elém, oklevelet szerzett, illetve Veress anyám, Endre Rigmányból, aki alapfokú Bármilyen barna is az a kenyér. végzettséget igazoló oklevelet Itthon sokkal jobb izű énnekem kapott. A fekete, mint máshol a fehér. Csípán Ilona, Rigmány
12
Közhírré tétetik Az Önkormányzat hírei: 1.Örömmel tudósítjuk, hogy augusztus 28- án, hétfőn megkezdődött a rigmányi Kultúrotthon felújítása. A munkálatokat az ALCOMTRANS cég munkatársai végzik. A felújításra szánt összeg 570 millió régi lej. 2.Előző lapszámunkban arról is beszámoltunk, hogy hamarosan aszfaltúton juthatunk el Gegesbe, ez azonban az aszfalt árának kétszeresére való növekedése miatt csak részben valósulhat meg. Aggodalomra azonban semmi ok – nyilatkozta a polgármester úr – hiszen a havadi Polgármesteri Hivatal munkaközössége a legnagyobb odaadással keresi a megoldást arra, hogy a teljes útszakasz aszfaltozása megvalósuljon. 3.Hamarosan befejeződik a Geges-Makfalva közti útszakasz felújítása. 4.Befejeződött a községben levő iskolák higiénizálása. 5.Kilátásunk van arra, hogy októberben megnyíljék Havadon a fogorvosi rendelő. 6. A község falvaiban fiataljaink hozzákezdtek a szüreti táncok tanulásához. Adorjáni Judith, Havad
Kolompszó - Havad község lapja Megjelenik 3 havonta.
Felelős szerkesztő: László János Szerkesztők: Balogh Irma, Adorjáni Judith, Domokos Csaba Lektorálta: Deák Borbála Design és tördelés: Deák Attila
