A mikro- kis- és középvállalkozások innovációs és együttműködési képességei, valamint fejlesztési lehetőségei a szerb-magyar határmenti térségben

A mikro- kis- és középvállalkozások innovációs és együttműködési képességei, valamint fejlesztési lehetőségei a szerb-magyar határmenti térségben

Záró tanulmány „A KKV-k innovációs és együttműködési képességének, valamint fejlesztési lehetőségeinek vizsgálata a magyar-szerb határmenti térségben” című, HUSRB-0901/213-050. számú projekthez

1

Tartalom 1

A kutatás célja és az alkalmazott módszertan .......................................................................................... 3

2

A felmérés mintájában szereplő vállalkozások bemutatása ..................................................................... 4

3

A vállalkozások innovációs aktivitása és hajlandósága ............................................................................. 8 3.1

Termék- és technológiai innováció ........................................................................................................ 9

3.2

A marketinghez, termékértékesítéshez fűződő innovációs tevékenység ............................................. 18

4

A vállalkozások közötti együttműködések néhány jellemzője ................................................................ 22

5

Gazdaságpolitikai javaslatok .................................................................................................................. 26

6

Összegzés ............................................................................................................................................... 29

2

1

A kutatás célja és az alkalmazott módszertan

Az általunk elvégzett felmérés alapvető célja az volt, hogy a hat magyar-szerb határ menti (Bács-Kiskun, Békés és Csongrád illetve Srem, Banat és Bačka) megye kis- és középvállalkozásai körében összehasonlítsa az innovációs tevékenységet és együttműködési hajlandóságot, szignifikáns különbségeket mutasson ki a két ország között, és néhány az innovációval szignifikáns kapcsolatban álló tényezőt feltárjon. Ennek érdekében a felmérést azonos módszertan alapján (több-kevesebb sikerrel) megismételtük a határ mindkét oldalán: Magyarországon és Szerbiában. Jelen tanulmány célja, hogy beszámoljon a kutatás legfontosabb eredményeiről. Várakozásaink alapján az eredmények felkelthetik a kutatók, vállalkozók és a fejlesztéspolitikai döntéshozók érdeklődését is.

A felmérés során kialakított mintánkba az 1 főnél több alkalmazottat foglalkoztató mikro-, kis- és középvállalkozásokat vontuk be, amelyeket 2009. január 1-ét megelőzően alapítottak. A hasonló nemzetközi innovációs felmérések általában 10 vagy 20 alkalmazottnál többet foglalkoztató cégeket vonnak be a kutatásukba, azonban esetünkben így nem kaptunk volna megfelelő mintaszámot, mivel az elmaradott térséget a kisebb vállalkozások dominálják. A vállalkozások székhelyének magyar oldalon Bács-Kiskun, Békés vagy Csongrád megyében kellett lennie, a szerb oldalon pedig Srem, Banat illetve Bačka megyében. A társasági formát illetően nem alkalmaztunk kizáró kritériumot a mintaválasztás során, mivel a térségben a vállalkozások jelentős részét egyéni vállalkozásként működtetik. Ágazati szempontból is szektorsemleges megközelítést alkalmaztunk, azaz a pénzügyi szolgáltatáson kívül minden profitorientált tevékenységet végző vállalat bekerülhetett a mintába. A felmérésbe bevonandó vállalatok kiválasztása során a véletlen, rétegzett mintavétel alkalmaztunk. A rétegzést egyrészt a foglalkoztatottak száma (cégméret), másrészt a vállalkozás kora, harmadrészt a településnagyság szerint végeztük.

Mielőtt az eredmények bemutatására térnénk rá, feltétlenül említést kell tenni arról, hogy a megfelelő minta összeállítása módszertani szempontból legjobb szándékaink ellenére sem lett egyformán sikeres a határ két oldalán. A szerb oldalon ugyanis óriási nehézségekkel 3

találta szembe magát a minta összeállítását és a lekérdezést végző közvélemény-kutató cég. Egyszerűen lehetetlennek bizonyult a kitűzött kritériumok érvényesítésével a tervezett elemszámú, jó minőségű minta összeállítása. A válaszadók roppant ellenségesen viszonyultak a kérdezőbiztosokhoz, és számos esetben megtagadták a válaszadást. Ennek oka talán az egész üzleti szférát átható gyanakvás és bizalmatlanság lehet. Fontosnak tartjuk megállapítani ezzel kapcsolatosan azt, hogy mindaddig, amíg a gyanakvás és bizalmatlanság légköre következtében a kutatók és a gazdaságpolitikai döntéshozók nem láthatnak tisztán a térségben lezajló gazdasági folyamatokat illetően, mindenfajta vállalkozásfejlesztési célú beavatkozás csupán szuboptimális eredményekre vezethet.

A minta összeállítása érdekében kifejtett erőfeszítések eredményeként szerb oldalon 265 darab a megszabott feltételeknek megfelelő vállalkozástól sikerült adatokat gyűjteni, azonban sajnos sok esetben a válaszok hiányosak, és ez erősen korlátozta az összehasonlítható adatok kinyerését az adatbázisból. Magyar oldalon ugyanakkora fent említett problémák nem jelentkeztek, és a három magyar megyében sikerült egy 501, a kitűzött kritériumoknak megfelelő, jó minőségű adatbázis összeállítása.

2

A felmérés mintájában szereplő vállalkozások bemutatása

A minta a már múlttal és alkalmazottal rendelkező vállalkozásokat preferáló rétegzett mintavételnek köszönhetően illetve a szerb adatfölvétel hiányosságai miatt nem reprezentálja a teljes sokaságot, azaz a két határmenti régióban székhellyel rendelkező, ténylegesen működő cégek sokaságát. 2.1 táblázat: A mintába kerül vállalkozások megoszlása néhány jellemző szerint Szerbia Működési forma szerint Egyéni vállalkozó Betéti társaság Közkereseti társaság Korlátolt felelősségű társaság Részvénytársaság

92,5% 2,6% 0,4% 0,0% 0,0% 4

Magyarország 0,8% 19,6% 4,0% 67,9% 3,6%

Összesen 32,5% 13,7% 2,7% 44,4% 2,3%

Szövetkezet Nincs adat Összesen Alkalmazottak száma szerint 2-9 fő 10-19 fő 20-49 fő 50-249 fő Összesen Székhely szerint Bács-Kiskun Békés Csongrád Srem Banat Bačka Nincs adat Összesen Főtevékenység szerint Feldolgozóipar Építőipar Szállítás, raktározás, posta, távközlés Villamosenergia-, gáz-, hő-, vízellátás Szálláshely, vendéglátás Ingatlan, gazdasági szolgáltatások Egészségügy, oktatás, szociális ellátás Kereskedelem, javítás Mezőgazdaság, vad-, erdő-, halgazdálkodás Egyéb nemzetgazdasági ág Nincs adat Összesen

0,0% 4,5% 100,0%

4,2% 0,0% 100,0%

2,7% 1,6% 100,0%

92,1% 1,9% 3,0% 3,0% 100,0%

48,3% 21,2% 20,4% 10,2% 100,0%

63,4% 14,5% 14,4% 7,7% 100,0%

0,0% 0,0% 0,0% 1,1% 20,4% 73,2% 5,3% 100,0%

35,1% 30,7% 34,1% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 100,0

23,0% 20,1% 22,3% 0,4% 7,0% 25,3% 1,8% 100,0%

15,5% 1,5% 3,0% 0,4% 2,6% 3,4% 0,4% 46,0%

14,8% 12,8% 6,0% 3,0% 6,4% 4,8% 3,0% 36,9%

15,0% 8,9% 5,0% 2,1% 5,1% 4,3% 2,1% 40,1%

1,9% 10,6% 7,6% 18,9% 1,8% 7,7% 6,4% 0,0% 2,2% 100,0% 100,0% 100,0% Kor szerint 2-5 év 21,9% 23,6% 23,0% 6-9 év 19,6% 22,2% 21,3% 10-16 év 38,9% 33,5% 35,4% 17 év felett 19,6% 20,8% 20,4% Összesen 100,0% 100,0% 100,0% Megjegyzés: A magyar felmérés esetén N=501, míg a szerb adatbázis esetén N=265 Forrás: saját szerkesztés A működési forma szerint vizsgálva a határ két oldaláról származó minta összetételét, megállapítható, hogy Szerbiában az egyéni vállalkozás mint cégforma túl-, ezzel szemben a 5

magyar mintában alulreprezentált. (Jellemző, hogy a szerb válaszadók majd 5 százaléka esetén nem áll rendelkezésre információ a cégformát illetően!) A magyar megyékből származó mintában a leggyakrabban a kft-kkel és betéti társaságokkal találkozhatunk, míg a szerb oldalon kizárólag egyéni vállalkozók, betéti és közkereseti társaságok szerepelnek.

Az

alkalmazottak

számát

figyelembe

véve

a

magyar

minta

összetétele

jóval

kiegyensúlyozottabb, mint a szerbé. A „mikrovállalati” méret (2-9 fő) a leggyakoribb: a legkisebb vállalkozások aránya a szerb megyékben 90 százalék felett van, a magyar felmérés mintájában a részarányuk jóval alacsonyabb 48 százalék körül van. Így a magyar minta esetén elmondható, hogy a nagyobb méretű (a 20 főnél többet foglalkoztató) vállalkozások felülreprezentáltak. A szerb adatbázis létszám szerinti koncentráltsága miatt az alkalmazotti létszám mint ismérv szerinti megoszlások használata nem hozna plasztikus eredményeket, így az összehasonlítás során erre az eszközre nem támaszkodunk.

A vállalkozások fő tevékenységét vizsgálva hasonlóságokkal és szignifikáns különbségekkel is találkozhatunk a határ két oldalán tevékenykedő vállalkozásokat illetően. Jellemző mindkét mintára, hogy egyrészt a legtöbb vállalkozás kereskedelmi tevékenységet, illetőleg javítást végez, másrészt az is megfigyelhető, hogy viszonylag jelentős arányban vannak képviselve a feldolgozóipari cégek. Szignifikáns különbséget találunk egyfelől az építőipari vállalkozások körében (ez a magyar vállalkozások körében viszonylag gyakori tevékenységet jelent, a szerbiai cégek körében ritka), másfelől eltérést jelent, hogy majdnem minden ötödik szerb vállalkozás egyéb nemzetgazdasági ágban tevékenykedik, míg ez a magyar cégekre nem jellemző.

Talán a vállalkozás életkora az a változó, amely tekintetében a minta megoszlása a leginkább hasonló a két ország vállalkozásait vizsgálva (2.1 ábra). A mintába került magyar vállalkozások 33,5 százaléka 10-16 év közötti, és a szerb vállalkozások között szintén ez a legjellemzőbb életkor (38,9% aránnyal).

6

2.1 ábra: A minta összetétele a vállalkozás életkora szerint

Forrás: saját szerkesztés

A vállalkozások székhelyét vizsgálva is elmondható, hogy a magyar minta összetétele jóval kiegyensúlyozottabb: a három megye nagyjából egyforma arányban van képviselve. Ugyanakkor szerb oldalon a mintába bekerült vállalkozások közel háromnegyedének székhelye Bačka megyében van, ezzel szemben mindössze 1 százalékuk képviseli Srem megyét. Emiatt a koncentráció miatt a megyénkénti vizsgálat nem nyújtana megbízható információkat a szerb kkv-król, így az összehasonlítás során a megyei bontást nem használtuk. A különböző megyékhez kötődő vállalkozások kor szerinti megoszlása például jól szemlélteti a torzítás jelenlétét (2.2 ábra). Látható, hogy míg a magyar megyék közti megoszlás arányos, addig a szerb megyék esetén jelentős különbségeket tapasztalhatunk.

7

2.2 ábra: A minta összetétele a vállalkozás életkora szerint, megyénként


A minta eddigi leírásából egyértelműen látszik, hogy sem a magyar, sem a szerb minta, mint rétegzett minta nem tekinthető reprezentatívnak. Viszont, ha kiragadunk egy-egy olyan szempontot, mint az életkor, a foglalkoztattak száma vagy az egyesített mintában a székhely országa, akkor ezen szempontok csoportjai egy-egy véletlen részmintának tekinthetők, így azok természetesen erősen korlátozott érvénnyel, viszonylag nagy hibahatárt megengedve, összehasonlíthatóak. Az egész mintát egyben kezelve csak leíró statisztikai eljárásokat használhatunk, és a részminták mentén próbálhatunk általánosabb következtetéseket is levonni.

3

A vállalkozások innovációs aktivitása és hajlandósága

Kutatásunk egyik legfontosabb célja a magyar és a szerb határmenti kkv-k innovációs potenciáljának hajlandóságának

összehasonlítása felmérése

és

volt.

A

vállalkozások

összehasonlítása

során

innovációs

aktivitásának,

az

Kézikönyvben

OSLO

megfogalmazott különböző típusú innovációs célú tevékenységeket egyenként vizsgáltuk meg. A kutatás céljára összeállított kérdőívben külön kérdéscsoport vizsgálta a cégek termék és technológia fejlesztés terén elért eredményeit, a szervezeti változásra, megújulásra való 8

hajlamukat, valamint a marketing és termékértékesítésben végrehajtott innovációs lépéseiket az előző három év során. Ezt a viszonylag tágabb, az eredeti schumpeteri megközelítésre visszamutató innováció fogalmat az Oslo Kézikönyv 2005-ös kiadása is magáévá teszi, innovatívként definiálva azt a vállalkozást, amely a vizsgált időszakban megvalósított legalább egy termék-, technológia-, szervezeti vagy marketing-innovációt.

Sajnos azonban a már említett adatgyűjtési nehézségek következtében a szervezeti innovációra vonatkozóan nem rendelkezünk szerb adatokkal, így az innovációs tevékenység ezen összetevőjét nem tudtuk a két ország relációjában összehasonlítani és elemezni. Emiatt kizárólag a termék- és technológiai, valamint a marketing-innováció vizsgálatát tudjuk elvégezni.

A mintában szereplő 501 magyar vállalkozás közül 160 végez valamilyen innovációs tevékenységet, a 265 szerb vállalkozás között ez az érték 45 (bár nem tudunk semmit a szervezeti innovációjukról).

3.1

Termék- és technológiai innováció

A TTI tevékenységet figyelembe véve a mintába került 766 vállalkozás közül 158 nyilatkozott úgy, hogy az elmúlt időszakban végzett valamilyen TTI tevékenységet. Az összes, az adatbázisban szereplő vállalkozás arányában a magyar vállalkozások 24% százaléka tekinthető innovatívnak a termék- és technológiai innováció végzése alapján, ugyanez az arány a szerb részmintában csak 14%. A megkérdezett 265 szerb vállalkozás közül azonban 157 válasza nem igazán értékelhető (nem tudták a választ vagy nem válaszoltak), ez közel 60 százalék. Ha csak azokra a vállalkozásokra szűkítjük a kört, amelyek esetén egyértelműen eldönthető, hogy végeztek-e TTI tevékenységet vagy sem, akkor azt látjuk, hogy a szerb vállalkozások között szignifikánsan (10 százalékponttal) magasabb az innovatív vállalkozások aránya (34%), mint a magyar vállalkozások között (24%).

9

A teljes releváns mintát elemezve azt láthatjuk, hogy viszonylag egyenletes a a termék- és technológiai innovációt végrehajtó vállalkozások korcsoportonkénti részaránya, de a két ország részmintái között jelentős eltérés figyelhető meg (3.1 ábra). Elsősorban a viszonylag fiatalabb vállalkozások korcsoportjaiban (2-5 és 6-9 év) vannak jelen nagyobb arányban az innovatívak a szerb vállalkozások körében, míg a 10-16 év közötti cégek csoportjában lényegesen kisebb az eltérés, míg a legidősebb vállalkozások (17- év) között nagyobb arányban szerepelnek innovatívak a magyar részmintában.

3.1 ábra A TTI innovációt végrehajtó vállalkozások aránya az egyes korcsoportokon belül


Az TTI tevékenységet végző vállalkozások között némiképp eltérő stratégiát alkalmaznak a szerb illetve a magyar vállalatok (3.2 ábra). A magyar vállalkozások esetén egyértelmű dominanciát mutat az új termék, szolgáltatás bevezetése (összesen 90 vállalkozás végzi valamilyen intenzitással), majd ezt követi az új technológia bevezetése (73 vállalkozás) illetve a meglevő termék vagy szolgáltatás javítása (72 vállalkozás). A sort a meglévő technológia továbbfejlesztésének módozata zárja (65 vállalkozás). A szerb vállalkozások körében a meglevő terméket, szolgáltatás javítása (25vállalkozás) megelőzi az új termékekre, szolgáltatásokra

építő

stratégiát

(24

vállalkozás),

és

a

meglévő

technológia

továbbfejlesztését is előnyben részesítik az új technológia bevezetésénél (21 illetve 20 említés). Vagyis elmondható, hogy a szerb vállalkozások elsősorban a meglévő termékek,

10

technológiák továbbfejlesztésére alapozzák innovációs stratégiájukat, míg a magyar társaik szívesebben vetnek be új termékeket illetve technológiákat.

11

3.2 ábra Termék/technológia fejlesztés intenzitása a TTI tevékenységet végző vállalkozások arányában

Megjegyzés: az értékek a „nem” válaszok részarányát jelzik számszerűen Forrás: saját szerkesztés

A magyar és szerb vállalkozások átfogó TTI szintjét az innovációs intenzitási pontszám alapján is értékelhetjük, melynek során egyidejűleg vesszük figyelembe az innovációs tevékenységi körök számát és szintjét. Az innovációs intenzitási pontszám kiszámításához minden egyes vállalkozás termék, illetve technológiai innovációs tevékenység szintjéhez hozzárendelünk egy számértéket az alábbi szabály szerint attól függően, hogy az adott vállalkozás azt milyen szinten végezte. Ha egy vállalkozás az adott tevékenységet nem végezte 0, ha végezte, de nem túl intenzíven 1; ha végezte 10, ha nagyon intenzíven végezte 100 pontot kap. A számértékeknek nincs gyakorlati jelentősége, csupán arra szolgálnak, hogy a későbbiekben vállalkozásokat el tudjunk különíteni egymástól innovációs szint szerint. Az értékek meghatározása után minden vállalkozás esetében kiszámítjuk a pontszámok összegét. Ezáltal minden innovatív tevékenységet végző vállalkozáshoz hozzárendeltünk 1 és 400 között egy innovációs pontszámot. Például a 211 érték azt jelzi, hogy a vállalkozás 2 innovációs tevékenységi formát nagyon intenzíven egyet közepesen egyet pedig gyenge mértékben végez. Ezen innovációs pontszámok alapján definiáljuk a vállalkozások innovációs 12

intenzitásának szintjét. Ha egy vállalkozás innovációs pontszáma 1 és 4 közötti, akkor alacsony innovációs szintűnek, ha 10 és40 közötti, akkor közepes innovációs szintűnek, ha az innovációs pontszám 100 és 400 közötti, akkor magas innovációs szintűnek tekintjük.

A 3.3 ábra alapján az innovációs intenzitási pontszám kiszámítása után egyértelműen látszik, hogy a szerb határ menti vállalkozások körében szignifikánsan magasabb az alacsony innovációs intenzitású vállalkozások aránya (37,8%), mint a magyar oldalon (12,4%). A magyar határ menti vállalkozások körében szignifikánsan magasabb a magas innovációs intenzitású vállalkozások aránya (34,7%), mint a szerb oldalon (16,2%). A közepes innovációs intenzitás tekintetében nem tapasztalható ilyen markáns különbség az arányok között (a magyar érték 52,9%, a szerb 45,9%).

3.3 ábra A TTI innovációt végző vállalkozások megoszlása az átfogó innovációs pontszám alapján

Megjegyzés: Az ábrán látható értékek az adott kategóriába tartozó vállalakozások számát jelzik. Forrás: saját szerkesztés

A vállalkozások fent bemutatott eltérő stratégiaválasztását az innovációs projektek (észlelt) átlagos sikerarányának mutatója is alátámasztja (3.4 ábra). A magyar vállalkozások körében az átlagos sikerarány alacsonyabb, mint a szerb vállalkozások esetén. Míg a magyar megyék

13

vállalkozásai szerint a legsikeresebb az új termék/szolgáltatás bevezetés fogadtatása a piacon, és az új technológia bevezetése nagyobb sikerrel kecsegtet, mint a meglévő technológia javítása, addig a szerb vállalkozások tapasztalatai szerint a meglévő termékek, szolgáltatások továbbfejlesztését a piac inkább díjazza, mint az új termék, szolgáltatás bevezetését, hasonlóan a technológiafejlesztéshez, amely esetben szintén a meglévő technológia javítása a reménytelibb. A termékfejlesztéshez kapcsolódó innovációk újdonságtartalma is arra mutat, hogy a szerb vállalkozások az alacsonyabb kockázatú piaci lehetőségek kihasználására építenek inkább, esetükben ugyanis a bevezetett új termékek csak a cégnél (81%) illetve országosan (19%) számítanak újnak, míg magyar versenytársaik az esetek

mintegy

10

százalékában

vállalkoztak

forradalmian

újnak

(4,5%)

illetve

világújdonságnak számító (4,5%) termékinnovációk bevezetésére is (3.5 ábra). A nagyobb kockázatvállalásra való hajlam a magyar vállalkozások körében a technológiafejlesztés esetén is kirajzolódik, de jóval kevésbé intenzíven.

3.4 ábra Az innovációs projektek átlagos százalékos sikeraránya


14

3.5 ábra Új termék/technológia újdonságszintje a magyar és a szerb vállalkozások körében (%)


A vállalkozások innovációs tevékenységét vizsgálhatjuk input és output oldalon egyaránt. Input oldalon a kutatási-fejlesztési tevékenység végzése jelzi az innovációs aktivitás meglétét. A teljes mintán belül 67 vállalkozást találtunk, amely vagy kutatást vagy fejlesztést végzett (vagy mindkettőt) az elmúlt időszakban. Az adatok azt jelzik, hogy input oldalon jelentősen aktívabbak a TTI innováció terén a szerb vállalkozások: arányuk a részmintán belül (16%) több mint háromszorosa a k+f tevékenységet végző magyar vállalatokénak (5%). A k+f tevékenységet a vállalkozások tipikusan egyedül, partnerek bevonása nélkül végzik (3.6 ábra).

15

3.6 ábra A magyar és a szerb vállalkozások k+f tevékenysége


Output oldalon a vállalkozások innovációs aktivitásának egyik fő mérőeszköze szellemi tulajdonjogi helyzetük felmérése. A kutatás során rákérdeztünk a vállalkozások által birtokolt szabadalmak és védjegyek számára, illetve arra, hogy az előző három évben hány új szabadalmi bejegyzést indítottak el. Bár mindkét országban csekély azon vállalkozások száma, amelyek éltek az iparjogvédelem nyújtotta eszközökkel, a két ország ezirányú tevékenységének eredményeit összehasonlítva jelentős eltéréseket tapasztalunk (3.7 ábra). A szerbiai vállalkozások körében szinte nyoma sincs szabadalmaztatásnak vagy védjegy bejelentésnek, szemben a magyar vállalkozásokkal, melyek jóval aktívabbak ezen a területen. Az input és az output oldalon tapasztalt szignifikánsan eltérő aktivitás jelezheti, hogy a két ország iparjogvédelmi intézményrendszerének eltérő fejlettségét, illetve az intézményekkel kapcsolatos vállalkozói bizalom eltérő szintjét.

16

3.7 ábra Szabadalmak, védjegyek és szabadalmi bejelentések száma a 2007-2009-es időszakban (db)


A határ két oldalán működő vállalkozások leggyakrabban megrendelőikkel és beszállítóikkal működnek együtt a termék-/technológiafejlesztés során, ezt követik a beszállítókkal történő együttműködések (3.1 táblázat). Az együttműködések gyakoriságában azonban szignifikáns eltérés mutatkozik a két ország vállalkozásai között: a szerb vállalkozások minden partner tekintetében aktívabban működnek együtt, bár a rendszeresen folytatott együttműködés gyakorlata a legtöbb potenciális partner vonatkozásában gyakoribb a magyar vállalkozások között. A magyar kutatók számára különösen fontos (és fájdalmas) különbség tapasztalható azonban a felsőoktatási intézményekkel folytatott együttműködések tekintetében, ugyanis jól kirajzolódik, hogy a szerb vállalkozások jóval aktívabban működnek együtt az egyetemekkel, főiskolákkal, még a rendszeresen folytatott együttműködések arányát figyelembe véve is. (Az együttműködés általában háromszor, a rendszeres együttműködés pedig majdnem kétszer gyakoribb a szerb vállalkozások esetében!) Szignifikánsan eltér a két ország vállalkozásainak együttműködési aktivitása a külföldi partnerekkel, az ő esetükben is háromszor olyan gyakorisággal fordul elő innovációs célú együttműködés a szerb vállalkozások körében, mint a magyar vállalkozások csoportjában. Mindössze 5 magyar vállalkozás jelezte, hogy a három határmenti szerb megyéből származó partnerrel működik együtt, és 2 olyan szerb vállalkozás szerepel a mintában, amely a három határmenti magyar

17

megyéből származó vállalkozást választott partnerének, azaz egyáltalán nem jellemzőek a határmenti megyék vállalkozásainak innovációs célú együttműködései.

3.1 táblázat A TTI innováció megvalósítása érdekében más szervezetekkel történt együttműködés gyakorisága 2007-2009. között a magyar és a szerb vállalkozások körében magyar rendszeresen esetlegesen Vevők Vállalatcsoporton belüli partner Beszállítók Versenytárs Felsőoktatási intézmény Állami kutatóközpont Kamara, helyi vállalkozásfejlesztési szervezet Technológiai park Innovációs ügynökség Külföldi partnerek

szerb nem

értékelt rendszeresen esetlegesen válaszok

nem

értékelt válaszok

48,8% 11,9% 43,2% 4,6% 3,6% 1,2%

10,0% 12,1% 7,4% 15,3% 4,2% 3,0%

41,2% 76,0% 49,4% 80,1% 92,2% 95,8%

N=501 N=496 N=498 N=497 N=497 N=497

36,5% 6,6% 31,3% 1,9% 6,7% 0,0%

54,0% 37,7% 51,6% 22,2% 17,8% 7,9%

9,5% 55,7% 17,2% 75,9% 75,6% 92,1%

N=113 N=61 N=64 N=54 N=45 N=38

6,2% 1,0% 0,8% 4,8%

12,9% 6,5% 5,6% 4,0%

80,9% 92,5% 93,6% 91,2%

N=497 N=496 N=497 N=498

7,7% 2,7% 0,0% 5,0%

12,8% 5,4% 11,8% 22,5%

79,5% 91,9% 88,2% 72,5%

N=39 N=37 N=34 N=40


3.2

A marketinghez, termékértékesítéshez fűződő innovációs tevékenység

A marketinghez és termékértékesítéshez kötődő innovációs tevékenységet figyelembe véve a mintába került 766 vállalkozás közül 105 nyilatkozott úgy, hogy az elmúlt három évben végrehajtott valamilyen innovációt. Az összes, az adatbázisban szereplő vállalkozás arányában a magyar vállalkozások 16,6% százaléka tekinthető innovatívnak a marketing innováció végzése alapján, ugyanez az arány a szerb részmintában csak 8,3%. Ebben az esetben is jelentősen torzítja az eredményt az a tény, hogy a megkérdezett 265 szerb vállalkozás közül 170 válasza nem igazán értékelhető (nem tudták a választ vagy nem válaszoltak), ez 64 százalékot jelent. Ha most is azokra a vállalkozásokra szűkítjük a kört, amelyek

esetén

egyértelműen

eldönthető,

hogy

végeztek-e

a

marketinghez,

termékértékesítéshez fűződő innovációs tevékenységet vagy sem, akkor azt látjuk, hogy a szerb vállalkozások között magasabb az innovatív vállalkozások aránya (23,2%), mint a magyar vállalkozások között, bár a különbség nem olyan jelentős, mint a termék- és technológiai innováció esetén. 18

A korcsoportonkénti megoszlást elemezve látható, hogy míg a szerb vállalkozások körében elsősorban a 10-16 év közötti és a 2-5 év közötti vállalkozások a legaktívabbak ebben az innováció típusban, addig a magyar vállalkozások között az idősebbek az aktívabbak (3.8 ábra)

3.8 ábra A marketing innovációt végrehajtó vállalkozások aránya az egyes korcsoportokon belül


A magyar vállalkozások körében a marketing és értékesítés területén bevezetett újítások között a leggyakrabban a vevők számának növelése, a céges honlap készítése és a különböző promóciós és reklámeszközök (szponzorálás, sajtó-, rádió- és televízió reklám, vásárokon, kiállításokon történő részvétel) bevetése jelent meg mint alkalmazott eszköz. Ezzel szemben a szerb vállalkozások elsősorban a kapcsolódó szolgáltatások (pl. meghosszabbított garancia, házhoz szállítás, javítási lehetőségek stb.) bevezetésétől, a vevők számának növelésétől és a céges honlap beindításától vártak leginkább sikert (3. 9 ábra).

19

3.9 ábra A marketing- és értékesítési területen bevezetett változtatások gyakorisága


A marketing-innovációt bevezető magyar vállalkozások 72,3%-ának és a szerb vállalkozások 68,2%-ának növekedett kisebb vagy nagyobb mértékben az árbevétele a 2007-2009-es időszakban, köszönhetően az újonnan alkalmazott eszközöknek (3.10 ábra).

3.10 ábra A bevezetett új marketing és értékesítési eszközök hatása az értékesítésre a vizsgált időszakban

Forrás: saját szerkesztés 20

A szerbiai vállalkozások körében a választott marketing-innovációs stratégiák tekintetében is megfigyelhető a TTI tevékenységek kapcsán már feltárt jellegzetesség, tudniillik hogy elsősorban az alacsonyabb kockázatú lépéseket, eszközöket preferálják, ezzel szemben a magyar vállalkozások kockázatvállalóbbak, bár itt kevésbé plasztikus a különbség (3.11 ábra). A szerb cégek innovációs eszközök alkalmazásának céljai között leggyakrabban azt említették, hogy ezek régebbi termék/szolgáltatás értékesítését támogatták a meglevő helyen, meglevő fogyasztók megtartása érdekében, ami egyértelműen a legkevésbé kockázatos cél. Bár ez a magyar vállalkozások között is nagyon gyakran előfordult célként, mégis többen voltak azok, akik ezeket az eszközöket valamilyen új, vagy megújított termék/szolgáltatás bevezetésének támogatására használták a már meglevő fogyasztói körben.

3.11 A bevetett marketing innovációs eszközök céljai (az említések gyakoriságai alapján)


21

4

A vállalkozások közötti együttműködések néhány jellemzője

Az innovációs tevékenységek feltérképezése mellett kutatásunk másik fő célja az volt, hogy azonosítsuk és jellemezzük a három-három határmenti megyében működő kkv-k között a potenciálisan együttműködő vállalkozások körét. Ennek keretében részletesen vizsgáltuk a két régió vállalkozásai körében a létező (illetve nem létező) együttműködések megnyilvánulási formáit, relációját, gyakoriságát és fontosságát, valamint az egyetemekkel, kutatóintézetekkel való együttműködések szerepét, mely hozzájárulhat az innovációs potenciál javulásához.

A 4.1 ábra alapján jól látható, hogy a vállalkozások jelentős többsége jelenleg nem vesz részt együttműködésekben. Az is kirajzolódik, hogy a két ország vállalkozásai körében eltérő szerepet játszanak a különböző partnerek. A magyar vállalkozások körében a leggyakrabban előforduló együttműködés az iparági, szakmai szövetségekben való részvétel formájában valósul meg, ezen kívül viszonylag gyakoriak a beszállítói és a beszerzési célú kooperációk. A szerb vállalkozások között a beszerzési célú kooperációké a főszerep, ezt követik a beszállítói kapcsolatok illetve a stratégiai célú szövetségek.

4.1 ábra A különböző típusú együttműködések eltérő arányai a magyar és a szerb kkv-k körében

22


A vállalkozások számos intézménnyel és szervezettel állnak, állhatnak kapcsolatban, és ezek a kapcsolatok is egyfajta együttműködésként értelmezhetők. A kutatás során a vállalkozásoknak 1-től 5-ig (1 – egyáltalán nem fontos, 5 – nagyon fontos) terjedő skálán értékelniük kellett ezen együttműködések fontosságát a vállalkozás fejlődésében az elmúlt három év tapasztalatait alapul véve. A 4.2 ábrán látható eredmények alapján úgy tűnik, hogy a vállalkozások számára a bankokhoz fűződő kapcsolatok a legfontosabbak, és e tekintetben nincs különbség a két ország vállalkozásai között. A magyar vállalkozások relatíve fontosabbnak érzik a bankok mellett a helyi önkormányzatokat és a munkaügyi központokat is, ezzel szemben a szerb vállalkozások – úgy tűnik – inkább más vállalatokra, stratégiai partnerekre, partnervállalatokra támaszkodnak. Különösen fájdalmas számunkra, hogy a válaszadók közül nagyon kevesen vannak, akik a felsőoktatási intézmények szerepét fontosnak érzik, ráadásul ebben a tekintetben Magyarországon némiképp rosszabb a helyzet (a felsőoktatási intézményekre adott válaszok átlaga a magyar vállalkozások körében csupán 1,5, a szerb vállalkozások körében pedig 1,7 volt). Ugyanakkor, bár nem meglepő, hogy a válaszadók nagy többsége számára a kockázati tőke és a magánbefektetők nem voltak fontosak, mégis váratlan eredmény, hogy a válaszadók 7,0 –3,5 százaléka-a fontosnak érezte a szerepüket

23

4.2 ábra A különböző külső szervezetek szerepének fontossága a vállalkozások megítélése szerint


A kutatás további célja volt felderíteni a más vállalkozásokkal történő együttműködések mozgatórugóit is. A vállalkozásoknak 1-től 5-ig (1 – egyáltalán nem fontos, 5 – nagyon fontos) terjedő skálán értékelniük kellett az együttműködés lehetséges pozitív hozadékait. A 4.3 ábra alapján arra következtethetünk, hogy a magyar vállalkozások szinte minden tekintetben többet várnak az együttműködésektől, mint szerb versenytársaik, egyedül az innovációhoz egyébként talán a legszorosabban kötődő szempontot: az új tudás, ismeret megszerzését mint az együttműködés lehetséges pozitív hozadékát tartják fontosabbnak, mint a magyar cégek. A legnagyobb különbség a pályázatokban történő közös részvétel lehetősége tekintetében figyelhető meg: a magyar vállalkozások ezt egyértelműen fontosnak érzik, míg a szerbek nem tartják fontosnak. A magyar vállalkozások az együttműködések lehetséges előnyei közül a legfontosabbnak az információhoz jutást vélték, ez a szempont a szerb vállalkozások körében a második helyre szorult.

24

4.3 ábra Az együttműködéstől várt előnyök megítélése a vállalkozások körében az adott válaszok átlaga szerint


A 3.1 fejezet végén a 3.1 táblázat kapcsán kitértünk arra, hogy a szerb vállalkozások körében jóval jellemzőbb, hogy a vállalkozások az innovációs tevékenység sikere érdekében együttműködnek a felsőoktatási intézményekkel. Különösen érdekes ennek fényében, hogy a felsőoktatási intézmények által nyújtott szolgáltatásokkal egyértelműen elégedetlenek, szemben a magyar vállalkozásokkal, amelyek alapvetően elégedettek velük. (4.4 ábra)

25

4.4 ábra A vállalkozások átlagos elégedettsége a felsőoktatási intézményektől igénybe vett szolgáltatásokkal


5

Gazdaságpolitikai javaslatok

A fentebbiek alapján egyértelműen látszik, hogy a kutatás egyik legfontosabb eredménye, hogy empirikusan is kimutatta az egész üzleti szférát átható gyanakvást és bizalmatlanságot a szerb oldalon, valamint azt, hogy a vállalkozások innovációs együttműködéseit a napi általános kihívások is nehezítik. Mindez szükségessé teszi azt, hogy a konkrét gazdaságfejlesztési beavatkozások előtt bizonyos további beavatkozások történjenek meg, amit mi „nulladik” és „mínusz egyedik” lépésnek neveztünk el: − A szerb oldalon jelentkező extrém mértékű gyanakvás és bizalmatlanság mindenféle üzleti típusú együttműködést súlyosan gátol. − Mindenféle vállalkozásfejlesztési és gazdaságfejlesztési program kudarcra van ítélve addig, ameddig ezen a helyzeten nem sikerül javítani. − Mínusz 1-edik lépés tehát a bizalmi tőke erősítése, főként szerb oldalon, de magyar oldalon is vannak jelentős elmaradások az EU15-höz képest − Az innovációs együttműködések jelentős gátja, hogy jelenleg a vállalkozások nem abban a helyzetben vannak, hogy ezzel foglalkozhatnak. A legtöbb KKV a határ 26

mindkét oldalán napi üzletmeneten túl nem tud ilyennel foglalkozni, nincs rá módszertana, embere, motivációja. − A nulladik lépés tehát a KKV-k napi működési feltételeit zavaró bizonytalansági tényezők megszüntetése − (Először

egyébként

nem

innovációs

együttműködésről

beszélnék,

hanem

menedzsment együttműködésről: vállalati működés, projektgenerálás, mert ebből jöhet ki, hogy felismerik a lehetőséget, össze tudják szervezni, látnak értelmes kimeneteket.)

A működési feltételek mellett komoly gátat jelentenek a nem megfelelő színvonalú vállalkozásfejlesztési és gazdaságfejlesztési beavatkozások. A „szerény” beavatkozások mellett meglehetősen nagy a bizalmatlanság a vállalkozások oldaláról magával a vállalkozásfejlesztési tevékenységekkel szemben is. Érdemi „kitörési pont” lehet(ne) az együttműködések ösztönzésének és klaszteresedés támogatásának az összehangolása. További kutatások szükségesek a határon átnyúló kooperációk mélyebb megismerése érdekében Összefoglalva a nemzetközi trendek és tapasztalatok, valamint az empirikus felmérés alapján a szerb-magyar határmenti térség gazdaság- és vállalkozásfejlesztési stratégiáját a következő alapkövekre kell felépíteni: 1. A gazdaság-társadalom-környezet egyensúlyának szem előtt tartása: A gazdaság- és vállalkozásfejlesztés csak abban az esetben lehet sikeres, ha az Európai Területfejlesztési Perspektíva „szentháromságának megfelelően a hatékonysági, a méltányossági és a fenntartható gazdasági fejlődésre vonatkozó kritérium együttesen jelenik meg a tervezés, a programozás, valamint a nyomon követés folyamán. 1. A versenyképességi szemlélet kiemelése: A gazdaság- és vállalkozásfejlesztés elsősorban közgazdasági kérdéseket kell, hogy előtérbe helyezzen, így a méltányossági kritériummal szemben a hatékonysági kritérium érvényesül a beavatkozási logika kidolgozása folyamán. Olyan projektek támogatandók, amelyek bizonyíthatóan előidézik a gazdasági növekedést. 2. Alulról

felfelé

irányuló

(bottom-up)

beavatkozási

logika:

a

központi

gazdaságpolitikára továbbra is szükség van, de az erősödő verseny miatt 27

előtérbe kell helyezni a helyi partnerek (helyi önkormányzatok, gazdasági önkormányzatok,

tudástranszfer

együttműködését,

az

érdemi

intézmények, alulról

fejlesztési

szerveződő

ügynökségek)

fejlesztési

stratégiák

megvalósítását. A helyi szereplők olyan gazdaságfejlesztési programokat kell, hogy megfogalmazzanak, amelyek a vállalkozások versenyelőnyeit megerősítik. 3. Klaszter

alapú

gazdaságfejlesztés:

kiemelt

cél

a

térség

vállalatainak

versenyképességét javítani, elsősorban a mikroökonómiai üzleti környezetük megfelelő alakításával, ahol kiemelt prioritást jelent a vállalatok közötti együttműködések ösztönzése. 4. Innovációs klaszterek és KKV-k megkülönböztetett szerepe: a gazdaságfejlesztés célja a térségben élők életminőségének javítása, eszköze a versenyképesség javítása, alapja pedig a térség innovációs képességének a javítása (Lengyel 2003). Ezen felismerésből – valamint az EU iránymutatásaiból – kiindulva kiemelten lényeges kérdés a hagyományos és az innovatív iparágak vállalatainak, és klasztereinek elkülönített kezelése a stratégiaalkotás folyamán. 5. Egyetem-ipar kapcsolatok erősítése: Az egyetemen született tudás ipari hasznosítása alapvető fontosságú sikertényező. A legfontosabb cél olyan hálózatok kialakítása, ahol a szervezetek között a tudás korlátlanul tud cserélődni, sőt a hálózatok tudás teremtésére is képes (Lengyel 2004). Az egyetemeken képződött tudás és annak gazdaságban való hasznosítása gyakran kerül előtérbe a tudásalapú gazdaságfejlesztés kérdéskörében. 6. Túlnyomórészt posztmodern, vagy poszt-posztmodern regionális politikai eszköztár alkalmazása: a kidolgozott gazdaság- és vállalkozásfejlesztési stratégia csak abban az esetben lehet sikeres, ha a helyi adottságokra építkezve, a helyi versenyelőnyök és kitörési pontok legmesszebbmenő figyelembe vételével kerül kidolgozásra, ezáltal a térség speciális jellemzőit allokálja. 7. Túlnyomórészt keresletorientált regionális stratégia alkalmazása: tartós, hosszú távú és valós gazdasági sikerekre kell törekedni ahelyett, hogy látványos, gyors, ugyanakkor a valós gazdasági növekedést csak rövid távon szolgáló fejlesztéseket támogasson a stratégia.

28

Kiemeljük továbbá, hogy a stratégiai irányvonalak meghatározásánál a nemzetközi módszertannak és gyakorlatnak megfelelően külön kell választani a hagyományos iparágakban tevékenykedő kis- és középvállalkozásokat, valamint az innovatív ágazatokban tevékenykedőket.

6

Összegzés

Az eredmények összefoglalása során fontos újra kihangsúlyoznunk, hogy a megfelelő minta összeállítása módszertani szempontból legjobb szándékaink ellenére sem lett egyformán sikeres a határ két oldalán. A szerb oldalon ugyanis lehetetlennek bizonyult a kitűzött kritériumok érvényesítésével a tervezett elemszámú, jó minőségű mintát összeállítani. A válaszadók sok esetben megtagadták a válaszadást, az adatbázis ennélfogva erősen hiányos lett. Ennek okaként az egész üzleti szférát átható gyanakvást és bizalmatlanságot láttuk. Fontosnak tartjuk megállapítani ezzel kapcsolatosan azt, hogy mindaddig, amíg a gyanakvás és bizalmatlanság légköre következtében a kutatók és a gazdaságpolitikai döntéshozók nem láthatnak tisztán a térségben lezajló gazdasági folyamatokat illetően, mindenfajta vállalkozásfejlesztési célú beavatkozás csupán szuboptimális eredményekre vezethet.

Az OSLO Kézikönyv tág innovációs definícióját alkalmazva elmondható, hogy a mintában szereplő 501 magyar vállalkozás közül 160 végez valamilyen innovációs tevékenységet, a 265 szerb vállalkozás között ez az érték 45 (bár ehhez hozzá kell tenni, hogy az adatbázis fogyatékossága miatt nem tudunk semmit a szervezeti innovációjukról). Az összes, az adatbázisban szereplő vállalkozás arányában a magyar vállalkozások 24% százaléka tekinthető innovatívnak a termék- és technológiai innováció végzése alapján, ugyanez az arány a szerb részmintában csak 14%, azonban az igazán releváns válaszadói körre vetítve azt látjuk, hogy a szerb vállalkozások között szignifikánsan (10 százalékponttal) magasabb az innovatív vállalkozások aránya (34%), mint a magyar vállalkozások között.

Fontos megállapítás volt, hogy a TTI tevékenységet végző vállalkozások között eltérő stratégiát alkalmaznak a szerb illetve a magyar vállalatok. A magyar vállalkozások esetén egyértelmű dominanciát mutat az új termék, szolgáltatás bevezetése Elmondható, hogy a 29

szerb vállalkozások elsősorban a meglévő termékek, technológiák továbbfejlesztésére alapozzák innovációs stratégiájukat, míg a magyar társaik kockázatvállalóbbak: szívesebben vetnek be új termékeket illetve technológiákat. Az innovációs intenzitási pontszám kiszámítása alapján egyértelműen látszik az is, hogy a szerb határ menti vállalkozások körében szignifikánsan magasabb az alacsony innovációs intenzitású vállalkozások aránya, mint a magyar oldalon. A vállalkozások fent bemutatott eltérő stratégiaválasztását az innovációs projektek (észlelt) átlagos sikerarányának mutatója is alátámasztja. A termékfejlesztéshez kapcsolódó innovációk újdonságtartalma is arra mutat, hogy a szerb vállalkozások az alacsonyabb kockázatú piaci lehetőségek kihasználására építenek inkább.

A vállalkozások innovációs tevékenységét input és output oldalon egyaránt vizsgáltuk. Az adatok azt jelzik, hogy input oldalon, azaz a K+F terén jelentősen aktívabbak a szerb vállalkozások: arányuk a részmintán belül (16%) több mint háromszorosa a k+f tevékenységet végző magyar vállalatokénak (5%). Output oldalon a vállalkozások innovációs aktivitásának

egyik

fő

mérőeszköze

szellemi

tulajdonjogi

helyzetük

felmérése.

Megállapítottuk, hogy bár mindkét országban csekély azon vállalkozások száma, amelyek éltek az iparjogvédelem nyújtotta eszközökkel, a szerbiai vállalkozások körében szinte nyoma sincs szabadalmaztatásnak vagy védjegy bejelentésnek, szemben a magyar vállalkozásokkal, melyek jóval aktívabbak ezen a területen. Az input és az output oldalon tapasztalt szignifikánsan

eltérő

aktivitás

magyarázható

a

két

ország

iparjogvédelmi

intézményrendszerének eltérő fejlettségével, vagy az intézményekkel kapcsolatos vállalkozói bizalom eltérő szintjével.

Az innovációs célú együttműködések gyakoriságában szignifikáns eltérés mutatkozik a két ország vállalkozásai között: a szerb vállalkozások minden partner tekintetében aktívabban működnek együtt, bár a rendszeresen folytatott együttműködés gyakorlata a legtöbb potenciális partner vonatkozásában gyakoribb a magyar vállalkozások között. Számunkra különösen fontos (és fájdalmas) különbség tapasztalható azonban a felsőoktatási intézményekkel folytatott együttműködések tekintetében, ugyanis jól kirajzolódik, hogy a szerb vállalkozások jóval aktívabban működnek együtt az egyetemekkel, főiskolákkal, még a rendszeresen folytatott együttműködések arányát figyelembe véve is, annak ellenére is, hogy jóval elégedetlenebbek az egyetem által nyújtott szolgáltatásokkal. 30

A marketinghez és termékértékesítéshez kötődő innovációs tevékenységet figyelembe véve a mintába került 766 vállalkozás közül 105 nyilatkozott úgy, hogy az elmúlt három évben végrehajtott valamilyen innovációt. Ha most is azokra a vállalkozásokra szűkítjük a kört, amelyek

esetén

egyértelműen

eldönthető,

hogy

végeztek-e

a

marketinghez,

termékértékesítéshez fűződő innovációs tevékenységet vagy sem, akkor azt látjuk, hogy a szerb vállalkozások között magasabb az innovatív vállalkozások aránya (23,2%), mint a magyar vállalkozások között (16,6%), bár a különbség nem olyan jelentős, mint a termék- és technológiai innováció esetén.

A magyar vállalkozások körében a marketing-innovációk a vevők számának növelésére, céges honlap készítésére és a különböző promóciós és reklámeszközök használatára irányultak. Ezzel szemben a szerb vállalkozások elsősorban a kapcsolódó szolgáltatások (pl. meghosszabbított garancia, házhoz szállítás, javítási lehetőségek stb.) bevezetésétől, a vevők számának növelésétől és a céges honlap beindításától vártak leginkább sikert. A szerbiai vállalkozások körében a választott marketing innovációs stratégiák tekintetében is megfigyelhető a TTI tevékenységek kapcsán már feltárt jellegzetesség, tudniillik, hogy elsősorban az alacsonyabb kockázatú lépéseket, eszközöket preferálják, ezzel szemben a magyar vállalkozások kockázatvállalóbbak, bár itt kevésbé plasztikus a különbség.

A vállalkozások jelentős többsége jelenleg nem vesz részt együttműködésekben. Az is kirajzolódott, hogy a két ország vállalkozásai körében eltérő szerepet játszanak a különböző partnerek. A magyar vállalkozások körében a leggyakrabban előforduló együttműködés az iparági, szakmai szövetségekben való részvétel formájában valósul meg, ezen kívül viszonylag gyakoriak a beszállítói és a beszerzési célú kooperációk. A szerb vállalkozások között a beszerzési célú kooperációké a főszerep, ezt követik a beszállítói kapcsolatok illetve a stratégiai célú szövetségek.

31

A mikro- kis- és középvállalkozások innovációs és együttműködési képességei, valamint fejlesztési lehetőségei a szerb-magyar határmenti térségben

Recommend Documents